Az Utolsó Reformáció

E könyv olvasói mondták:
Évekig ültem a padban vasárnapról vasárnara és gondolkodtam magamról: „Nahát! Micso-

da jó és időszerű prédikáció!” Mindazonáltal ezen vasárnapi prédkociók százai sem tettek
engem tanítvánnyá a mindennapi életben! Borzasztó, de igaz! – Dorte
Amikor olvastam „Az utolsó reformációt,” világossá vált számomra, milyen lett az egyház
jelengi állapota és miért van oly kevés iagzi tanítvány országunkban. A könyv feltárja a té-
nyeket, hogy a legtöbb keresztyén nem tud a nem bibliai tradíciókról, amiket tudtalanul be-
fogadtunk az egyházba. Milyen messze van ez az igazi keresztységtől, amibe beléptünk.
– Ulla
Ez a könyv hihető és igen lebilincselő. Torben nagyon őszinte és nyílt útja nehézségeinek
megosztásában a tanítvánnyá válás bibliai útjára való visszatérése során, úgy, ahogy Jézus
szánta. Az üzenet világos, lényegre törő és bibliai. – Klaus
Torben könyvét mindenkinek el kell olvasnia, aki elégedetlenné vált azzal, ami az egyház-
ban történik ma a világ sok részén. A vezetőség piramis rendszere bzárja az ajtót mindenki-
nek, kivéve a néhány kiválasztottat, míg mindenki más fizeti a tizedét a tárházba, aztán ül és
engedelmesen hallgat. A becsmérlések és a kontolláló taktikák (hogy megtartsanak minket
és pénzünket), és a felvizezett üzenetek, hogy tetszenek a „keresőknek,” meg kell változni,
ha vibráló és erőteljes tanítványokká váljunk, akik folytatják az Ő munkáját és tanítványok
tevését minden nemzetben, amivel Jézus megbízott minket. Kezdődjön a refomárció. – Nana
TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KIADVÁNYAI
Egészséges doktrina [„Sound Doctrine”]

Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga [“Christian, Disciple, or Slave”]
Élet keresztyénként [“Life as a Christian”]
Fejezd be a versenyt [“Complete the Race”]
Megcsalatva (kis könyv) [“Deceived?” (Booklet)]
Az eltorzult verseny (kis könyv [The Twisted Race” (Booklet)]
AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ
[THE LAST REFORMATION]
Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez
[Back to the New Testament model of discipleship]
Torben Søndergaard
Fordította: Sajtos István
Hacsak nincs másként előírva, az összes idézet az Írásban a Szent Biblia Modern
King James Version-ből van. Copyright © 1962 - 1998 By Jay P. Green, Sr.
Felhasználva a szerzői jog tulajdonosa engedélyével.
AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ [THE LAST REFORMATION]

Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez
[Back to the New Testament model of discipleship]
Copyright © 2013 by Torben Søndergaard
All rights reserved. This book is protected under the copyright laws of the
United States of America. This book may not be copied or reprinted for com-
mercial gain or profit. The use of short quotations or occasional page copying
for personal or group study is permitted and encouraged. Permission will be
granted on request.
Paperback: ISBN: 978-1-938526-42-8
ePub (iPad, Nook): ISBN: 978-1-938526-43-5
Mobi (Kindle): ISBN: 978-1-938526-44-2
PUBLISHED BY LAURUS BOOKS
PUBLISHED IN THE UNITED STATES OF AMERICA
This book may be purchased in paperback from www. TheLaurusCompany.com

and other retailers around the world. Also available in eBook format for electronic
readers from their respective stores.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönet
Sam Blakeley, John van Wendel de Joode, Scott Galbraith, Ronald Gabrielsen
és másoknak, akik segítettek ezt a könyvet kiadni angolul.
Áldás vagytok.
— Torben Søndergaard
MIELŐTT ELKEZDED …
Ezen könyvön végig a „közösség” és az „egyház” szavak két különböző értelemmel használato-
sak.
A „közösség” szó elsősorban a hívők összegyülekezésére használatos, akiknek nincs hagyomá-
nyos egyházi épületük vagy szervezetük és akiket a kizárólag a Szent Szellem és Isten Igéje vezeti.
Az „egyház” szó összegyülekezésre használatos, vonatkozik a hagyományos „szervezett vallás-
ra” hivatalos egyházi épülettel, kijelölt vezetőségi szervezettel, hallgatók gyülekeztével, stb.
Egyszerűbben, az „egyház” épülettel, a „közösség” épület nélkül van. Nem mindig működik ily
módon, de az értelmi összefüggés világosság teszi.
Ugyanilyen módon, ha a hivatkozás az egyházra nem szól „állami egyházra,” az első sorban
evangélikus vagy „szabad” egyházakra vonatkozik.
A hivatkozások a „nyugatra” vagy „nyugati egyházakra” mind az európai és amerikai egyházak-
ra vonatkoznak.
A bibliai idézetek a Biblia Modern King James Version-ből vannak.
A kiadótól:
Torben Søndergaard, e könyv szerzője, Dániában él. Ez a könyv dán nyelvből lett angolra fordítva
és sok utalást tartalmaz a dániai, valamint az evangélikus egyházra, mely „állami egyház”
Dániában.
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
ELŐSZÓ: A harmadik reformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
1. FEJEZET: Egy gondolat kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2. FEJEZET: Tanítványokat fogsz tenni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
3. FEJEZET: Egyházkultúra .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
4. FEJEZET: Kirándulás a zöld mezőkre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
5. FEJEZET: Egy új hely és eggyel több egyház . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
6. FEJEZET: Vándorlás pusztában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
7. FEJEZET: Angyalok látogatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
8. FEJEZET: Pénzügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
9. FEJEZET: Tizedfizetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
10. FEJEZET: Eszköz a missziók számára. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
11. FEJEZET: Az istenkereső barát egyház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
12. FEJEZET: Mi az egyház? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
13. FEJEZET: Te vagy az egyház .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
14. FEJEZET: Istentisztelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
15. FEJEZET: A példa ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
16. FEJEZET: A két tükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
17. FEJEZET: Felkészítve a szolgálatra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
18. FEJEZET: Ötszörös szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
19. FEJEZET: Vezetőség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
20. FEJEZET: A Szent Szellem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
21. FEJEZET: Sok új egyház . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
22. FEJEZET: Egyszerű összejövetelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
23. FEJEZET: Étel, közösség és ima . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
24. FEJEZET: Az apostoli tanítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
25. FEJEZET: Kezdődjön a reformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
A SZERŐRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 5 – Bevezetés
BEVEZETÉS
Volt lehetőségünk megismerni Torben Søndergaard-t és látni őt munkában. Amit láttunk, Isten
királyságának prédikálása, embrek megmentése, szabadítása, gyógyítása, bemerítése és betöltekezé-
se Szent Szellemmel oly módon, ahogy olvassuk az ApCselben – és azt, ahogy történik ma sok or-
szágban és sok helyen, ahol ahol az evangéliumot a Szellem erejével prédikálják.
Torbennek szenvedélye az emberek üdvössége és a közösség. A megváltott emberek gyorsan be-
lépnek egy aktív tanítványsági programba és különféle közösségekbe. Az új keresztyének gyorsan
kezdik gyakorolni Jézus életét szóban és tettben, amely viszont másokat vezet hitre Őbenne.
Torben tanulmányozta az egyháztörténelmet és a Bibliát, különösen az ApCselt, annak érdeké-
ben, hogy megtalálja a bibliai alapelveket, amik alkalmasak az emberek elérésére. Ebben a könyv-
ben leírja saját útját, melyből mindnyájan tudunk tanulni valamit. A tanítványok oktatása egy olyan
téma, ami fókuszban van az egész könyvön végig, és Torben sok példával mutatja be, hogyan tu-
dunk legjobban tanítványokat oktatni.
Legtöbb keresztyén, beleértve magunkat is, egy olyan utat örökölt, hogy legyen közösség és le-
gyenek tanítványok. Torben felszólít minket ennek megkérdezésére példákat hozva fel a Bibliából
és az egyháztörténelemből. Ez a könyv kihívó és csípős, de mindnyájan több embert akarunk látni
hinni Jézusban, több tanítványt oktatva és közösségeket növekedni szában és erőben. Ezért hisszük,
hogy Az utolsó reformáció fontos, amikor arra gondolunk, hogyan legyünk egyház ma.
Bátorítani akarunk téged, imádkozva és nyitott szívvel és elmével olvasd ezt könyvet. Hogyan
alkalmazod azt, amit tanulsz ebből a könyvből, tőled függ.
Igazán szükségünk van pradigmaváltásra a közösségeket és a tanítványságot illetően – egy olyan
keresztyén életstílusra, ami visszatükrözi azt, amit olvasunk az ApCselben. Hisszük, hogy az meg
tud történni minden egyes országban és a mi korunkban ma!
Isten királysága és az emberek üdvösségére!
— Charles Kridiotis and Mattias Nordenberg
ELŐSZÓ
A HARMADIK REFORMÁCIÓ
Egy német kutató, Christian Schwarz, megvizsgálva az egyház növekedését, monsja, hogy sok do-
log jelzi azt, hogy egy olyan időben élünk, amikor meg fogjuk látni a harmadik reformációt.
Az első reformáció a tizenötödik században történt, amikor Martin Luther és tanítása szemben állt
a katolikus egyházzal. Megújította az evangélium igazi lényegét, nevezetesen egyedül a hit általi
megigazulást. Monghatná valaki, hogy ez a reformáció a teológiát érintette. Ha megvizsgáljuk ma
az evangélikus egyház szerkezetét, mely „állami egyház” Dániában, látni fogod, hogy az nagy mér-
tékben hasonlít a katolikus egyház szerkezetére. Ez azért van, mert Martin Luther nem vezetett be
sok változást magába a szerkezetbe.
A második reformáció a tizenkilencedik században történt a Wesley testvérek szolgálata ideje kö-
rül. Ebbeen a reformációban újra felfedezték az intimitást Krisztussal. Ez főleg egy szellemi refor-
máció volt; egy olyan reformáció, melyben a szenvedélyes szeretet az ember személyes Megváltó-
jáért kedvelték. Ez szenvedélyt eredményezett a missziókért és az evangélizálásért. Azonban, ismé-
telten, maga a szerkezet – az egyház kerete és szolgálata – nem változott sokat. Olyan volt, mint egy
új foltot tenni egy régi ruhára.
Ha végig nézed a történelmet, azt fogod látni, hogy a múltbeli ébredésekből senki tett semmit ko-
molyan az egyház szerkezetéről. Amire valóban szükségünk van, egy új és radikális reformció, egy
harmadik reformáció, ami – ahogy Christian Schwarz és sokan mások hiszik, át fogja alakítani az
egyház egész szerkezetét.
A harmadik reformáció nem csupán kis változásokról szól itt-ott. Nem, az egy olyan reformáció,
ami olyan mélyre hat, ami szükséges egy teljesen új kezdetre. Abszolút egyetértek Christian
Schwarz-cal, Wolfgang Simson-nal és másokkal, akik őszintén beszélnek erről a tárgyról. Amit ké-
szülök bemutatni ebben a könyvben, határozottan nem csupán az én véleményem. Sok jó könyvet
írtak már erről a témáról, de azok egyike olyan mélységig merül be, hogy az olvasónak különleges
érdeklődése szükséges az egyháztörténelem és annak szerkezete felé annak érdekében, hogy képes
legyen olvasni azokat. Ha hiányzik az a háttére és oktatás, akkor egy kicsit nehéz lehet átmenni azo-
kon. Ezért nem fogok lemenni ilyen mélységekig ebbena könyvben, mivel sok más történt. Inkább
egy kis ízelítőt akarok adni az olvasónak, mit fog Isten tenni, egy ízelítőt az egyház jövőjéből. Ám-
bár nem mutatok semmi újat, mégis új lesz a legtöbb embernek. Úgy tűnik, hogy ez az üzenetnek
nem volt olyan áttörése Skandináviában és Európában, mint sok más helyen a világban. Ezért remé-
lem, hogy ez a könyv segíteni fog egy új átalakulást indítani benned, az ólvasóban és hogy annak
elolvasása után el fogod kezdeni tanulmányozni a Bibliát mélyebben magad számára, hogy meglásd
mit kell mondania ezen dolgokról.
Tudom, Isten azt akarja, hogy valami új történjen. Azt is tudom, hogy a reformáció szükséges.
Mégis Mégis, azon tény ellenére, hogy abszolút meg vagyok győződve azon dolgokról, amiről írok,
és még írok nagy félelemmel és remegéssel, mert tudom, ezt nem lesz könnyű elfogadni.
Még mindig örülünk mindnyájan azon reformációért, amit Martin Luther megkezdett. Igen, 500
év után azt gondoljuk, milyen fantasztikus, hogy volt az a reformáció és csaknem idilli megértésünk
van arról, mi történt valójában. Elképzeljük, hogyan állt Luther a templomnál Wittenbergben 1517.
október 30-én, és nyugodtan és békésen szögezte a kilencvenöt tézisét az ajtóra, miközben az embe-
rek mögötte álltak tapsolva. Igen, szép volt és lefektette az alapot a reformáció számára, melyért
boldogok vagyunk ma.
Elfeledkezünk azonban sok dologról. Elfeletjük, hogy ezt a reformációt nem fogadták el köny-
nyen. Ez nagy ellenállást keltett, Luther könyveinek elégetését és őt vádolva, hogy ördög küldte,
vívjon háborút Isten egyháza ellen. Elfelejtjük, hogy ez heves harcokra vezetett, melyben az férfiak,
nők és gyerekek ezreit ölték meg. Elfelejtjük, hogy az akkori egyház nem akart reformációt és min-
dent megtettek, hogy hadakozzon ellene. Most azt gondolhatnád: Igen, de az a katolikus egyház
volt. Íme, az én válaszom: Igen, az a katolikus egyház volt, de mégis az volt az egyház. Ma egy má-
sik egyházi felekezet fog megpróbálni az ellen harcolni, amit Isten akar. Miért gondoljuk, hogy va-
lami más lesz ma? Nem mondom, hogy ezreket fogunk látni megölve, de miért kellene azt gondol-
ni, hogy minden símán, nézeteltérések nélkül és az Isten elleni munkával való vádlás nélkül és az
egyház és elpusztításának megpróbálása nélkül fog menni?
Az igazság az, szükséges meglátnunk ezt a reformációt és nem fog símán menni! Vádolva leszünk
az egyház elpusztításával. Meg fogjuk tapasztalni sok keresztyén ellenállását, akik az ellen lesznek,
amit mi megcélozunk. Vádolva leszünk megcsalattatással és veszélyességgel. Tudjuk azonban,
hogy mit csinálunk az egyhűzért és Istenért, mert mi láttunk valamit, amit Isten akar, hogy megtör-
ténjen.
Miért fordult az egyház Martin Luther ellen? Az volt, mert az ő szavai Isten Igéje ellen voltak?
Nem, nem ez volt az ok. Az egyház számára nem számított, mit mond a Biblia, hanem valami egé-
szen más miatt. Martin Luther tanítása ellenzett a pénzügyeken, erőn és ellenőrzésen alapuló rend-
szer ellen volt. Mondhatjuk azt, hogy ez ma is releváns. Az embrek ma is ellenzik azt ma is, nem
azért, mert az nem biblikus, hanem mert le fogja rombolni azt a rendszert, ami segített nekik építe-
ni. A pénzügyek, erő és kontroll még mindig sokat számít az egyház vezetőknek ma. Ez nem azért
van, mert a pászorok nem akarnak szolgálni Istennek és nem akarnak jó dolgot cselekedni. Legin-
kább azon tény miatt van, hogy vagy nem tudják meglátni azt, vagy hogy sokat veszítenek, ami
nehézzé teszi számukra ebbe az irányba menni. Amikor látnak másokat rendszerüket elhagyni,
harcolni fognak, mert elvesztik tagjaikat és azokkal együtt a pénzt, ami működtette a rendszerüket.
Meg fogjuk ezt vizsgálni közelebbről ebben a könyvben.
Olvassuk el, mit tett és mondott Jézus:
Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. És a templomban találta azo-
kat, akik ökröket és juhokat és galambokat árultak, és a pénzváltók üzleteltek. Akkor korbá-
csot készített kötelekből, kiűzte mindnyájukat a templomból juhokkal és ökrökkel és kiöntötte
a pénzváltók pénzét és felborította asztalaikat. És mondta a galamárusoknak: „Vigyétek el
ezeket! Ne tegyék Atyám házát kereskedés házává.” Akkor a tanítványok megemlékeztek,
hogy meg van írva: „Féltő szeretet emészt engem a Te házadért.” (János 2:13-17).
Isten nem lakik kőből épített templomban. Ő bennünk lakik – keresztyénekben, tanítványaiban.
Azonban, ha Jézus ma járna a földön és látná, mi történik, ugyanazon módon reagálna. Ő nem ülne
ölbe tett kezekkel, amint mi tesszük, és nem tűrné el.
„Feltételezitek, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak a földön? Mondom nektek, egyálta-
lán nem, hanem inkább meghasonlást. Mostantól öten lesznek megosztva egy házban: három kettő
ellen és kettő három ellen. Az apa meghasonul a fia ellen és a fiú az apa ellen, anya a lánya ellen és
a lány az anya ellen, anyós a menye ellen és a meny az anyós ellen… Igen, és miért, még ti magatok
is, nem ítélitek meg, mi az igaz?” (Lukács 12:51-53, 57).
Jézus buzgó volt Isten egyházáért a földön. Ugyanazzal a buzgósággal van ma? Jézus mondta,
lesz egy ár, ami meg kell fizetni, ha követjük Őt. Hajlandók vagyunk megfizetni az árat? Ez meg-
osztást fog okozni, és némely keresztyének harcolmi fognak ellene, mert, úgy tűnik, lesz valami,
ami le fogja rombolni az egyházat. Őszintén tudom mondani részemről, hogy én abszolút nincs
szándékomban lerombolni Isten egyházát e könyv kiadásával. Nem teszem meg, mert én az egyház
ellen vagyok. Szeretem az egyházat és azon szeretet miatt akarom megmenteni. Szeretem Isten né-
pét és szeretem Istent és ezért teszem azt, amit teszek. Az egyetlen különbség az, hogy a nézetem
arról, amivé Isten akarja, hogy az egyháza legyen, eltérő sok más népétől.
Martin Luther reformációja után Isten kezdett használni különféle ébredéseket annak érdekében,
hogy feltárják az egyháznak az Ő Igéjéből elveszett igazságokat, olyanokat, amik léteztek pünkösd
napjától, de azokat jórészt kihagyták az ötödök századra. A középkoron végig csak a hívők kis cso-
portjai itt-ott őrizték meg azokat. Sok ébredés volt a történelemben, és ezek mindegyike újra bemu-
tatott egy igazságot, pl. Luther által meghozott „megigazulás hit által.” Ezen ébredések megvizsgá-
lásával világosan láthatjuk, hogy ez mindenkor közelebb és közelebb hozta az egyházat ahhoz, ami
az első egyház volt, amiről olvasunk a Bibliában.
Nem állt le Martin Lutherrel és a reformációval. Azután jött a baptista ébredés, ahol Isten ismét
feltárta a „hívők bibliai bemerítését” (teljes bemerítés az illető személyes hite alapján). Később tör-
tént a metodista ébredés, ahol az igazság a „hit általi megigazulás-ról” új módon tárult fel. Aztán
volt az adventista ébredés „Jézus második eljövetelének reményével.”
A következő ébredések megújították a fókuszt a „bemerítésre Szent Szellemmel” és a „Szellem
ajándékaira.” Az utolsó nagy ébredés Wales-ben történt Evan Roberts-szel. Ez az ébredés az „ötszö-
rös szolgálattal” foglalkozott. Az Isten által az egyháznak adott apostol, próféta, evangelista, pásztor
és tanító szolgálata új fókuszt kapott. Nagy mértékben elvesztek azok Kr.u. 325-i zsinat eredménye-
ként, ahol elkezdték újra építeni az egyházat a róma birodalom szerkezete szerint pápával, érsekek-
kel, papokkal, szerzetesekkel és apácákkal, akiket később a protestantizmuson keresztül pásztorok-
kal, érsekekkel és a vének tanácsával helyettesítették.
Mindezen ébredések eredményeként, melyekben Isten megújította az igazságokat az Ő Igéjéről,
ma különféle felekezetink vannak, úgy mint evangélikus egyház, metodisták, adventisták, a pünködi
mozgalom és az apostoli egyház. Mindezek az ébredések fontosak voltak, mivel az elveszett igazsá-
gok új megértését hozta. Ez ébredések közül egy sem foglalkozott az egyház „szerkezetével.” A ha-
tás ismét ugyanolyan volt, mint amikor egy új foltot varsz egy új ruhára.
Jézus nagyon hamar visszajön, és én meg vagyok győződve, hogy mi vagyunk azok, akik meg
fogjuk látni az Ő visszatérését. Jövetele előtt fel akarja készíteni azŐ egyházát, mint egy menyasz-
szonyt, aki fel van készítve, hogy találkozzon a vőlegényével. Amikor megvizsgáljuk ezen ébredé-
seket, az egyetlen dolog látszik, ami még mindig hiányzik nekünk, az egyház szerkezetének refor-
málása. Soha nem volt Isten szándéka ezen feltárt igazságokat illetően, hogy független egyházi fe-
lekezetek eredményezzenek, amik egy idő után megoltották az ébredés tüzét. Isten nem szándéko-
zott független egyházakat és felekezeteket létrehozni azok saját „kis” igazságukkal, közben figyel-
men kívül hagyva más részeket és eképpen akadályozva tagjait a teljes igazság megnyerésétől.
A hit általi megigazulás fontos, és egy új élet kezdete Krisztusban, de a megigazulás után van egy
megélendő élet Jézus követésének érdekében. Ebben az életben szükséges bemerítkenünk vízbe,
hogy eltemessük a régi bűnös természetünket és hogy feltámadjunk élni feltámadási életben
Krisztusban. Azért is szükségünk van a hit általi megigazulásra, mert Jézus nem „csupán” azért halt
meg, hogy megbocsássa nekünk a bűneinket, hanem hogy megtörje a bűn erejét is, úgyhogy hitben
szent életet tudunk élni, melyre Isten elhívott minket. Azonkívül szükségünk van a Szent Szellembe
való bemrítkezésre egyebek között annak érdekében, hogy képesek legyünk Jézus Krisztus tanítvá-
nyaiként és követőiként élni és meg látni az egyház növekedését.
Kiindulási pontunk nem Martin Luther és a reformáció, sem egyéb ébredések egyike. Azok mind-
egyikének csak sikerült bemutatni Isten igazságának egy kis részét. A mi kiindulási pontunk Isten
Igéje, a Biblia és Jézus Krisztus, mert Őbenne mindenünk megvan, amire szükségünk van az életre
és kegyességre (2Péter 1:3). Ez akkor is releváns, amikor vizsgáljuk az egyház szerkezetét.
Hiszem, hogy közel vagyunk a harmadik reformációhoz, de hiszem azt is, hogy ez lesz az utolsó
reformáció mielőtt Jézus visszajön. Ez egy olyan reformáció, ahol Isten össze fog rakni minden
részt és felkészíti az egyházat, hogy találkozzon a Vőlegényével.
Ezért kezdődjön a reformáció.
– Torben Søndergaard
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 10 – 1. fejezet Gondolatkísérlet
1. fejezet
GONDOLATKÍSÉRLET
Nem régen írtam egy másik könyvet, melynek címe: Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga. Az
egy utazás vissza az első keresztyének életmódjába. Különösen közelről vizsgáljuk meg azt, amit
Jézus mondott az Ő követésével kapcsolatban. Azonkívül megvizsgáltuk az első keresztyéneknek
adott más neveket, elsősorban a „tanítványok” és a „Krisztus rabszolgái,” amint ténylegesen megje-
nik sokszor az eredeti nyelvben. Megvitattuk, miért fontos bátran olvasni a Bibliát, amint van annak
állandó értelmezése miatt aszerint, amit látunk megtörténni körülöttünk ma.
A probléma az, hogy amikor olvassunk a Bibliában Jézus követéséről, gyakran nézünk magunk
körül és azt gondoljuk, ez lehetetlen és hogy ma másként kell lennie. Úgy tűnik, hogy ma az ember-
nek nem szükséges feláldozni mindent annak érdekében, hogy kövesse Krisztust. Ez az legalább,
amit gyakran látunk és hallunk gyülekezeteinkben. A mi körülményeink, tapasztalataink és kultú-
ránk szerint értelmezzük a Bibliát, ami nagyon veszélyes lehet. Ez olyan helyzetet eredményezhet,
ahol a vak vezeti a vakot. Azért olyan fontos az, hogy engedjük a Bibliának átalakíítani értelmünket
és nem más módon.
A Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga [Christian, Disciple or Slave] könyvemben bemutatok
egy gondolatkísérletet, ami után feltettem egy kérdést: Ha te voltál, hogyan gondolod, hogy élni
fogsz? Azt gondolod, hogy úgy fogsz élni, mint a legtöbb keresztyén ma?
Ebben Az utolsó reformáció könyvben egy hasonló gondolatkísérlettel akarok indulni. Kissé
megváltoztottam a kérdést, és fel fogok tenni valamilyen más kérdéseket azután.
Próbáld elképzelni, hogy még egyetlen keresztyén sincs az egész világon. Nincsenek egyházak,
nincsenek keresztyén könyvek, nincs keresztyén TV vagy nincsenek keresztyén újságok. Nincs
semmi, hogy szükség van a keresztyénségre, kivéve egy Bibliát, egy nap vlaki megtalálja ezt a Bib-
liát. Soha nem látta azt azelőtt, sem nem hallott a Bibliáról, Jezusról vagy a keresztyénségről, de
hamar elkezdi átolvasni a könyvet.
Az Ószövetséggel kezdi arról, hogyan kezdődött minden és Izrael földje hogyan jött létre. Olvas-
sa, hogyan működik Isten a népével, és világos képet kap Istenről mint szentről és igazságosról. Ol-
vas Istenről, aki meg tud haragudni, de Aki kegyelmes és türelmes is. Olyan Isten, aki nagy szeretet-
tel van az Ő népe felé. Olyan Isten, aki egy napon el fog küldeni mindnyájunknak egy Megváltót,
mely vörös fonal végig az Ószövetségen. Amikor az Ószövetség végére jut, már van benyomása
arról, milyen Isten és hogyan cselekszik.
A folytatás az Újszövetség olvasása, ahol látja a Megváltót, akit Isten megígért. Kezdi a négy
evangélium olvasásával, amik szólnak arról, hogyan járt körbe Jézus prédikálva az evangéliumot és
gyógyítva a betegeket. Oldal oldal után olvassa, hogyan prédikálta Jézus, hogy az emberek térjenek
meg és higgyenek az evangéliumban, hogy mindenki, aki örökölni akarja Isten királyságát, vegye
fel a keresztet és kövesse Őt, és minden más radikális dolgot, amit mondott és tett. Az evangéliu-
mok elmondják neki, hogyan vett Jézus tanítványokat és aztán küldte ki őket prédikálni az evangéli-
umot és gyógyítani a betegeket. Olvassa, hogyan szerette Jézust egy valaki és gyülölte más. Olvassa
hogyan adta Jézus magát keresztre mindannyiunkért és hogyan győzte le a halált halálán és feltáma-
dásán keresztül. Minden, összerakva, ad neki egy igazán jó megértést arról, ki volt Jézus és mit pré-
dikált.
Folytatja tovább az Apostolok cselekedetei olvasásával, ahol látja, hogy Jézus feltámadása után
jött és mondta, hogy azok, akik hisznek Őbenne, erőt fognak kapni fentről, amikor a Szent Szellem
el fog jönni rájuk. Aztán olvas arról, hogyan történt ez ténylegesen.
Amint átolvassa az Apostolok cselekedeit, kezdi megérteni, hogyan éltek az első kereszytének. Az
egy olyan élet volt sok ellentétettel és üldözéssel, ahol mindenbe került követni Jézust. Az egy ter-
mészetfeletti élet volt közösségben Istennel és egymással.
Az ApCsel után rátér a Rómaiak könyvére. Az első négy fejezetben olvassa, hogy mi mindnyájan
vétkeztünk és messze eltávolodtunk Istentől. Áttér az örödik fejezetre, mely „új Ádámként” ábrá-
zolja Jézust, aki megbocsát nekünk és megbékéltet minket Istennel. A hatodiktól a nyolcadik fejeze-
tig azt mondja, hogy Krisztusban van szabadság a bűntől és hogy ez a szabadság akkor jön el, ami-
kor az ember bemerítkezik és a Szellemnek való engedelmességben jár a test helyett.
Azután áttér a kilencedi és a tizedik fejezetre, amik elmagyarázzák, hogyan tudunk megmenekül-
ni Jézusnak Urunkká tételével. Amikor ezt olvassa, meghajtja térdeit és kéri Jézust, hogy jöjjön és
mentse meg őt és hogy váljon az ő Urává. Aztán azonnal megtapasztalja az újjászületést, üdvösséget
Krisztusban, amelyről ír a Biblia és hamarosan bemerítkezik Szent Szellembe, melyről tud az ember
olvasni újra és újra az ApCselben. Amint ott térdel, újjá születik, érezni tudja a különbséget belül.
Most már tudja, hogy megbocsátottak neki és hogy ami meg van írva a Bibliában, igaz, mert maga
is megtapasztalta és belső bizonyossága van. Elszántan áll fel, hogy teljesen követi Jézust és megke-
resztelkedve indul, mert nincs senki más, hogy megtegye. Attól a pillanattól kezd tanítványként élni
azon az alapon, amit olvas a Bibliában. Lát másokat is megtérve és követve Jézust. Bizonyos idő
után ő és más hívők sok gyülekezetet terveznek körös-körül.
Kérdésem most ez: Mit gondolsz, hogyan nézhetnek ki az ő gyülekezeteik? Úgy néznének ki, mint
egy állami egyház, vagy jobban hasonlítanának a mi evangélikus egyházunkhoz, vagy még másként
néznének ki talán attól? Rendelkezne az ő közösségük egy szép egyházi épülettel egy pulpitussal
egy platformon és az összes szék rendes sorokkal? Vagy nem lennének épületük, pulpitusuk vagy
padsoraik egyáltalán? Gondolod, hogy lennének istentiszteleteik minden vasárnap délelőtt, vasárna-
pi iskolával oldalt? Lennne programjuk tartalmazva szíves fogadtatást, némi énekeket, közleménye-
ket és ajánlást, több éneket, prédikálást és aztán úrvacsorát? Vagy egyáltalán nem lenne programjuk
és egyszerűen engedik a Szellemet vezetni őket?
Az igazság az, hogy az egyházuk nagyon eltérő lenne attól, ahogy a gyülekezet most kinéz. A
probléma manapság az, hogy sok minden, amit csinálunk az egyházban, nem alapul a Biblián, ha-
nem „keresztyén tradíciókon,” valamint pogányságon és nemzeti kultúrán. A „keresztyén tradíció-
kat” idézőjelbe tettem, mert a „keresztyén” tradíciók közül sok ma ténylegesen a judaizmusból és az
Ószövetségből jön,
Amikor a kultúráról beszélünk, szükség van különbséget tenni azon kultúra más aspektusai között
még ha az nehéz is lehet. Kultúrának van egy aspektusa az egyházon belül, amit én „egyházi kultú-
rának” hívom. Vannak nemzeti kultúrk is, amik eltérnek az országról országra és egyik etnikai cso-
csoport a másiktól. Most nem tudjuk biztora mondani, hogyan alakítanának egy gyülekezetet a tör-
ténetben, amit kitaláltam, mert az bizonyosan függne a nemzeti kultúrától, ahonnan jöttek. Ha ők
például egy erős családi kötelékekkel bíró kultúrából jöttek, ahol sok generáción keresztül élnek
együtt, befolyásolná az egyházukat különböző módokon, mint ha olyan kultúrából jöttek volna, ami
hasonlít a dániaihoz, ahol az ember nem mindig helyez olyan nagy hangsúlyt a családra és a családi
életre.
A történet azonban nem mond el nekünk egy fontos dolgot róluk. Nem tapasztaltak volna meg
semmilyen gyülekezeti kultúrát és ezért keresnének mintákat a Bibliában. Ez eltér a mi időnktől,
ahol abból sok, amit mi csinálunk, tradíciókon és egyházi kultúrán alapu. Ezért tudom, hogy az ő
egyházuk sokkal másabb lenne attól, amit látunk a nyugati világban ma. Sokat abból, amit csiná-
lunk az egyházban ma, nem lehet igazolni példákkal a Bibliából, hanem egyedül az egyházi kultú-
rán és tradíciókon alapul.
Fontos, hogy próbáljunk különbséget tenni a nemzeti kultúránk és az egyházi kultúra között. A
nemzeti kultúra meghatározza azt, kik vagyunk népként tekintet nélkül arra, hogy az ember hívő-e
vagy nem. Ezért, kivéve azt, ami nem bibliai, nincs szükség megváltoztatni a nemzeti kultúrát. Az
inkább egy erősség, hogy képesek legyünk elmondani hatékonyan a hitetleneknek az országunkban.
Az egyházi kultúra azonban egy másik történet egészben véve.
Sok abból, amire az egyház épül ma, nem alapul sem a nemzeti kultúrán, sem biblai tanításon.
Abból sok ténylegesen pogényságon és egyházi kultúrán alapul, ami visszanyúlik a negyedik száza-
dig, egy olyan kultúra, ami már elváltozott attól, amit Jézus képviselt és a módtól, ahogy az első
egyház élt meg néhány száz évig. Nincs szükségünk arra, hogy ráerőltessük a mi egyházi kultúrán-
kat az emberekre annak érdekében, hogy „megfelelő keresztyénekké” tegyük őket. Inkább, amikor
eltávolítjuk a mai egyházi kultúrát, meg fogjuk látni, hogy az emberek nyitottabbak Isten felé. Kö-
zülük sokan jelzik, hajlandól elfogadni Jézust, de visszautasítják az egyházat, amint van sok helyen.
Ezért próbáljuk meg elhagyni az egyházi kultúránkat és a pogány tradíciókat és meglátni, mit mond
a Biblia.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 13 – 2. fejezet: Tanítványokat fogsz szerezni
2. fejezet
TANÍVÁNYOKAT FOGSZ SZEREZNI
Meg fogjuk kezdeni megvizsgálni az egyház célját. Amikor megvizsgáljuk az egyházakat nyuga-
ton, láthatjuk, hogy szüksgük van firssítésre.
Fel akarok tenni néhány kérdést: Mi az egyház célja? Nagy gyülekezete van? Igen, természete-
sen, sok embert akarunk az egyházban, de Jézus annyi összegyűjtésére fókuszált, amennyit lehet,
vagy valami mást emelt ki? Ismételten azt látjuk, hogy Jézus soha nem volt elfoglalt a tömegekkel,
nem hagyott nagy egyházat három éves szolgálata után itt a földön, ámbár biztosan képes lett volna
óriási egyházat létrehozni, ha akart volna. Nem, Jézus nem az emberek számára fókuszált. Jézus
olyan embereket akart, akik hajlandók voltak követni Őt és akiket Ő fel tud használni az Ő királysá-
gának építésére.
Az az egyház célja, hogy kapjon egy szép épületet és működtessen egy kávézót, ifjúsági összejö-
veteleket, vasárnapi iskolát, stb? Nem, az első keresztyéneknek volt egyházi épületük, ifjúdási ösz-
szejöveteleik vagy sok abból, amit ma egy jó egyházzal társítunk. Jézus nem beszélt egyről sem
azon dolgok közül.
Ha az egyház célja nem az, hogy összegyűjtsön sok embert vagy szerezzen egy szép épületet, ak-
kor mi a célja? Az egyetlen cél az, amit Jézus parancsolt meg nekünk; nevezetesen, menjetek és te-
gyétek az embereket az Ő tanítványaivá.
Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön. Ezért menjetek és tegyetek tanitványokká
minden nemzetből, bemerítve őket az Atya és a Fiú ésa Szent Szellem nevében, tanítva őket,
hogy megtartsanak minden dolgot, amiket megparancsoltam nektek; és íme, én veletek va-
gyok mindig még e világkorszak végéig is. Ámen.” (Máté 28:18-20).
Jézus soha nem mondta a tanítványainak, menjenek ki és építsenek fel sok egyházat. Nem, azt
mondta, hogy menjenek kis és szerezzenek tanítványokat. Ő az Ő egyházát fogja építeni őket hasz-
nálva. Ez azt jelenti, hogy egy szép, nagy egyházi épület sok emberrek nem szükségszerűen ezen
cél betöltése, hacsak az összes azon ember Jézus Krisztus tanítványává és követőjévé nem válik a
mindennapi életben. (A Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga könyvem sokkal többet mond erről.)
Az emberek száma, az épületek vagy pénügyek ne legyenek fókusz, amikor felmerül a kérdés ar-
ról, vajon egy egyház egészséges vagy nem. Azok egyike sem számít, ha az egyház nem kreatív,
amit Jézus parancsolt, nevezetesen a tanítványoknak. Jézus nem arra hívott el minket, hogy indít-
sunk egyházakat, hanem szerezzünk tanítványokat. Egy gyülekezet vagy egyház nem egy cél. Nem,
az Isten eszköze tanítvánnyá tétel céljából. Ha aztán van egy egyházunk, amely elmulasztotta telje-
síteni ezt a célt, miért folytatjuk ugyanolyan módon éveken át? Gondolj arra, hogy minden forrást,
pénzt, időt és erőfeszítést használtak, hogy mozgásban tatsanak egy „gépezetet” még ha az még
mindig nem hozza az eredményeket, amiket Isten akar.
Miért hívunk állandóan szónokokat a nagy gyülekezetekből itt és külföldön, hogy jöjjnek és pré-
dikáljanak, amikor nincs fogalmunk, hogyan élnek az emberek az ő gyüleketeikben? Az emberek
összegyűjtése nem nagy probléma, ha megadod nekik azt, amit akarnak. Jézus tanítványaivá és kö-
vetőivé tétel valami egészen más.
Nem régen a legnagyobb egyházak egyike Dániában szervezett egy konferenciát „Hogyan te-
gyük tanítványokká az istenkeresőket” címmel. Akartak beszélni a nagy kihívásról ma tanítványok-
ká tételről az egyházi emberek közül. De miért nézi mindenki azt az egyházat és és másolja azokat,
amikor mindnyájan azt végzik, hogy egy csomó istenkeresőt behozzanak az egyházukba?
Ha Jézus visszajönne ma, magával vinné haza az összes istenkeresőt, vagy befogadná az összes
tanítványt? Sok egyház, amiket mi nagynak érzékelünk ma, nagyon kicsik Isten előtt. Amikor üldö-
zés indul az igaz és összes dologért, ami fel van tárva, minden a feje tetejére fog állni. A nagy egy-
házak hirtelen kicsikké válnak, amikor felfedezik, hogy Jézus követésének magas az ára, egy olyan
ár, melyet közülük sokan soha ne akartak kifizetni. Pontosan ez az, amiért oda mennek és nem egy
olyan helyre, ahol az Igét a megtérésről és önmegtagadásról prédikálják radikálisan. Nagyon fontos,
hogy mi tanítvánnyá tételre fókuszáljunk. Olyan időben élünk, amikor a keresztyének közül legtöbb
fokozatosan elmozdul arra való fókuszálástól, amiről Isten Igéje szól. Ma sok ember azonnal arra
néz, ami jól működőnek tűnik itt és most. De nem a mi dolgunk építeni valamit, ami fenn tud ma-
radni csak itt és most. Nekünk olyant kell építenünk, ami fennmarad örökké!
Nem tudjuk megítélni egy egyház állapotát a pénzügyek vagy emberek száma, az egyházi épüle-
tek vagy a tevékenységek megvizsgálásával. Az egyetlen mód megvizsgálni egy egyházat annak
megvizsgálásával, vajon az emberek, akik abban az egyházba járnak, valóban Jézus tanítványaivá
és követőivé válnak-e. Olyanok, akik megtagadják magukat, felveszik a keresztjüket és követik Őt?
Engedelmeskednek a parancsolatoknak, amiket Jézus adott? Teljes szívükből szeretik Istent és az
embertársaikat, mint önmagukat?
Jézus tanítványaként élni nem egy olyan tevékenység, amit pár óráig csinálsz vasárnap délelőtt,
miközben magadnak élsz a hét többi napján. Úgy gondolom, ahogy élsz péntek éjszaka, sokkal töb-
bet mutat életedről Istennel, mint ahogy élsz vasárnap délelőtt. Ugyanígy van, amit kijön a szádból
szombat éjjel jobban megmutatja, mi van a bensődben, mint amit mondasz az egyházban vasárnap
délelőtt.
Ha nem akarjuk folytatni az öncsalást, bátornak kell lennünk leállni és igazán szemügyre venni
egyházunk állapotát, még ha az teljesen más képet mutat is, mint amit várnánk. Ha fel akarod derí-
teni, hogy az egyházad egészséges-e ellenőrizd le, a fiatal emberek hogyan élnek péntek este vagy
nézd meg, miről beszélnek az egyháztagok és mivel szórakoznak szombat este. Az egy jobb fogal-
mat ad arról, hogyan fogod végezni, ha folytatod ugyanazon úton, mint ők. Olyanná válsz, mint
azok, akikkel társulsz. A kérdése feltevése helyett az egyháznak: „Hány ember van a közösséged-
ben,” azt kérdezd inkább: „Mit csinálnak ezen egyház fiataljai péntek este?” Miről beszélnek az
idősebb tagok, amikor együtt vannak az egyházbeli barátaikkal?” „Hogyan engedelmeskednek
Jézus parancsának az evangélium hirdetéséről?” A válaszok határozottan pontosabb képet adnak ar-
ról, milyen egészséges az az egyház. Az emberek száma, az épületek, a programok, a pénzügyek ál-
lása, stb. nem cél önmagukban. Inkább még ellentétesebbek is lehetnek az egyház végső céljával.
Az egyház célja annak a hívásnak a teljesítése, amit Jézus adott, hogy tegyék az embereket az Ő
tanítványaivá bemerítve őket és tanítva őket, hogy engedelmeskedjenek mindennek, amit Ő
mond.Ezért ne váljunk zavarttá ezen összes más dolog által.
Néhányan megkérdezhetik: „A keresztyénné válás egy utazás, ami hosszú időt vesz igénybe bizo-
nyos embereknek. A mai egyháztagok közül sok fog tanítvánnyá vál egy idő után, nem gondolod?”
Hadd mondjam, hogy ez az, hány ember ismeri fel azt ma, de emlékezzünk arra, hogy az embe-
rek nem menekülnek meg azelőtt, hogy elfogadják Krisztust Megváltóként és újjá szülenek. Az em-
ber vagy Isten gyermeke vagy az örödg gyermeke (1 János 3:10); testből született vagy szellemből
született (János 3:6); az mennybe vezető úton vagy a pokolba vezető úton (Máté 25:46). Nincs sem-
mi közben. Az ember lehet istenkereső és lehet „az úton,” ha még nincsenek újjá születve, el fognak
pusztulni a halál után, nem számít, hogy járnak-e egyházba, imádkoznak-e Istenhez vagy olvassák-e
a Bibliát. Ez azt jelenti, hogy mindnyájan, akik csak az „úton vannak” az egyházainkban, elfognak
pusztulni, ha meghalnak megváltásuk előtt. Ha ezt valóban megértették, világosabban fogunk prédi-
kálni és végeredménnyel, ami eredményezni fogja, hogy sokan megtérnek itt és most.
Ha tanulmányozod az ébredés- és egyháztörténelmet, látni fogod, hogy egy hosszú megtérés el-
fogadása, ami sok évet vehet igénybe, egy új jelenség. Ezt nem találjuk a Bibliában. Ezért prédikáld
az Igét és várd, hogy az emberek meg fognak térni és látni fogod azt megtörténni! Ha egy másik
evangéliumot prédikálsz, ami megfelel az istenkeresőknek, olyan istenkersőket fogsz akpni, akik
soha jutnak megtérésre és üdvösségre. Természetesen vannak maroknyian, akik meg fognak térni
bizonyos idő után, de garantálni tudom, hogy még többet fogunk elveszíteni, akik a hátsó ajtón
távoznak, ha így cselekszünk. Továbbá, nem fogjuk látni ugyanazon radikális megtéréseket, ahol az
emberek hajlnadók mindent átadni Istennek.
Soha nem fogadjunk el semmilyen más célt, mint amit Jézus adott nekünk. Ő nem adott paran-
csot, hogy menjünk és szerezzünk istenkeresőket vagy egyházba járókat. Világosan mondta, hogy
az tanítványok – az Ő követőinek – szerzéséről szól, akik engedelmeskednek annak, amit ő paran-
csolt nekünk. Amikor az ember megragadja Jézust, hajlnadó lesz engedelmeskedni neki. Ő az Élet
és ez az oka, hogy itt vagyunk.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 16 – 3. fejezet: Egyházi kultúra
3. fejezet
EGYHÁZI KULTÚRA
Mire gondolsz, amikor hallod az „egyház” szót? Ha te luteránus vagy katolikus háttérből jöttél,
bizonyára egy egyházi épületre gondolsz egy nagy toronnyal, egy oltárral és padokkal, ahol az em-
berek ülni tudnak, amikor a pap prédikál. Ha evangélikus háttérből jöttél, biztosan egy modernebb
épületre gondolsz egy nagy emelvénnyel és modern zeneszerszámokkal. A padok székekkel vannak
kicserélve, amiket körbe lehet állíatani, ámbár azok csaknem mindig rendes sorokban állnak.
Még ha az, amit az emberek az „egyház” szóval társítanak is, kissé más lehet, sok dolog van, ami
közös. Az emberek többsége az imádás kedvéért tervezett épületre gondol. Ezen épületben van egy
emelvény vagy egy oltár, pad- vagy széksorok, stb. Az első dolgok közül ezek jutnak eszünkbe. A
templom egy olyan hely, ahova az emberek istentiszteletre jönnek, hallgatnak prédikációkat és csi-
nálnak egyházzal kapcsolatos dolgokat.
Mire gondolsz, amikor hallod az „istentisztelet” szót? A társítások ismét változhatnak személyről
személyre. A közös dolog azonban az, hogy az emberek úgy gondolnak az egyházra, mint olyan va-
lamire, ami egy épületben történik. Vannak énekek, adakozás, prédikáció és közösség. Az igazság
az, hogy a dolgok, amikre mi gondolunk, nem szükségszerűenn vannak bibliából; például, egy egy-
házi épület, emelvény/oltár, pad-/széksorok, stb. Ezen dolgok közül egy sem volt ismert az első ke-
resztyéneknek. Azok ténylegesen néhány évszázaddal Jézus után jelentek meg, aki itt volt a földön
és az első egyház beindulása után. Egy vasárnapi istentisztelet koncepciója, ami énekekből, felaján-
lásokból, prédikációkból és közösségből áll, nem találhatók a Bibliában. Az első keresztyének ezen
dolgok egyikét sem használták, amiket ma szükségnek tekintünk számunkra, hogy egy „megfelelő”
egyház legyen vagy képes legyen „megfelelően” imádni. Nem voltak speciális, istentiszteletekre
vagy más egyházi tradíciókra tervezett egyházi épületeik. Nem volt oltáruk vagy emelvényük sem,
ahol egy külön személy állni és prédikálni tudta Isten Igéjét sokaságnak, akik ültek és figyeltek.
Ténylegesen rendszersen nem találkoztak vasárnap délelőtt istentiszteleten és nem gyakorolták a
közösséget/úrvacsorát oly módon, ahogy mi tesszük ma. Az összes dolog, amit mi oly szükségesnek
látszik ma, nem található a Bibliában vagy az első keresztyének életének leírásában. Talán pontosan
ez az, amiért gyors fejlődést tapasztaltak meg. Az igazság az, hogy a fent említett igazi dolgok tud-
nak aktuálisan akadály lenni a fejlődés és a növekedés számára.
Ma, amikor a pásztor vagy a pap vasárnap délelőtt Bibliával a kezében állytja: „Egyházaink a
Biblián és semmi máson, csaka Biblián alapulnak,” ez egyszerűen nem igza, mert sok minden, ami
abban az egyházban történik, egyáltalán nem alapul a Biblián, hanem az egyházi kultúrán és a bál-
ványimdáson.
Ha visszatérünk a keresztyénekre, negszemléltük a történetben e könyv elején, nem volt meg ne-
kik az összes ezen dolgok, amiket ma társítunk az egyházzal. Őket nem befolyásolta az egyházi kul-
túra, hanem csak az, amit mond a Bibliában.
Akkor a kérdés ez lehet: „Számít az, ahogy az összejöveteleink kinéznek? Egy vagy más módon
kell vezetni az összejöveteleinket, miért nem tudjuk tovább csinálni oly módon, ahogy mindig csi-
náltuk?
A válasz egyszerű. Ha, amit csinálunk, közvetlenül nem bibliai és nem akadályozza az embert
Jézus parancsának teljesítésében, hogy szerezzen tanítványokat, természetesen rendben van folytat-
ni, ahogy csináljátok. Az áldatlan igazság azonban az, hogy abból sok, ami folyik, nem bibliai, és ez
az, miért akadályoz minket tanítványok szerzésében, ahogy Jézus megparancsolta nekünk.
Amint előzőleg említettem, az embereknek eltérő, az „egyház” szóval társított gondolataik van-
nak, de egy dolog biztos: csaknem mindenki gondol az imádás céljára tervezett épületre, helyre,
stb. Egy speciális egyházi épület koncepciója arra célra nem található a Bibliában. Továbbá, az nem
létezett az első keresztyének között sem.
Gyorsan előre lépnénk 300 évwet az egyháztörténelemben, mielőtt meglátnánk az első „egyházi”
épületeket, amint ma kulturálisan ismerjük azokat. Az első egyházi épületek Konsztatin uralkodása
idején jelentek meg. Sok dolognak, amit ma csinálunk, a gyökerét ama idő körül találjuk.
A nagy Konsztatin a római birodalom császára volt Kr.u. 306-337 között, döntő szerepet játszott
a keresztyénség terjesztésében, de áron. Ez a keresztyénség elutasításának költségén történt, ami is-
mert volt az első 300 évig. Konsztantin átváltoztatta a keresztyénséget egy üldözött kisebbségi cso-
portból egy hitelesített állami vallássá. De a keresztyénséget nem lehetett az emberekre kényszeríte-
ni. Az embernek a szívéből, szabad akaratból kell újjá születni, vagy különben nem leszel képes
meglátni Isten királyságát. Az emberek kényszerítése, hogy keresztyénekké váljanak, soha nem hoz
semmilyen jó eredményeket.
Konsztantin sok változást vezetett be és azok egyike volt az egyházi épületek koncepciója. Ad-
dig a keresztyének otthonukban gyűltek összes és törtek kenyeret. Az egyházi épületeknek nincs
forrásuk sem az Új-, sem az Ószövetségben, de azok az bálványimádás/pogányság eredménye, mely
Konsztatntin életének nagy része volt. Volt egy periódus, amikor imádta, többek között, a Sol Invic-
tus-t, a nap istenét, és bele akarta venni azt az imádást a keresztyénségbe, eképen téve azt kevert
vallássá. A szent napot áttették szombatról vasárnapra, mely eredetileg a nap napja volt. Épített a te-
metőkben templomokat és a halottak neveivel nevezte azokat, így tudták imádni azokat. A templo-
mok keletre néztek, úgyhogy a nap sugarai (Sol Invictus) az önjelölt papjai arcára estek, mialatt ve-
zették az istentiszteleteket. Vizsgáljuk ezen más gyakorlatokat, amelyek gyökerei a pogányságban
vannak:
• Miért tartjuk a vasárnapot olyan szentnek/mint ünnepnek? A napisten miatt.
• Miért vannak a temetők sok evangélikus és katolikus templom külső oldalán, ha azt olvassuk a
Bibliában, hogy a halottak a városkapukon kívül legyenek eltemetve? A halottimádás régi szokása
miatt.
• Miért néznek az evangélikus és katolikus templomok keletre? A napisten miatt.
• Miért nevezik az evangélikus és katolikus templomokat halott szentek után? A pogányság és a
halottimádás miatt.
Az igazság az, hogy azok közül soknak, amit ma a keresztyénséggel társítunk, gyökere Konsztan-
tin császár és mások idejében van, akik az első keresztyének utáni századokban éltek. Ez az egyházi
kultúra olyan mélyen gyökerezik bennünk, hogy gyakran értelmezzük a Bibliát rossz módon, mert
nekünk rossz vonatkoztatási rendszerünk van.
Ha „istentiszteletet” mondok, akkor saját vontakoztatási rendszerünk a szó értelmét magyarázza.
Ugyanaz vonatkozik az „egyház” és a „tanítvány” szavakra, stb. A reményem az, hogy ez a könyv
segíteni tud az olvasónak túlnézni ezen egyházi kultúrán. Ha ezt figyelmen kívül tudjuk hatni, tud-
juk elkezdeni megérteni, mit mond a Biblia valóban arról, milyennek kell és kellene lennie ma az
egyháznak. Ha visszatérünk arra, mit akart Isten, látjuk majd Őt naponta szólni azoknak, akik meg
lettek váltva.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 19 – 4. fejezet: Kirándulásunk a zöld mezőkre
4. fejezet
KIRÁNDULÁSUNK A ZÖLD MEZŐKRE
Mielőtt egyközelebbi pillantást vetünk az egyházra és az istentiszteletre vonatkozó különböző te-
rületekre, el akarlak vini egy kis kirándulásra. Amit én bemutatok ebben a könyvben, az ténylegesen
valami olyan, amit a feleségemmel nem voltunk képesek látni magunkat néhány évvel ezelőttig, de
Isten elvitt minket egy kirándulásra, ahol az egyház koncepciójának rossz értelmezését eltávolítot-
ták. Többé már nem csupán járunk a templomba; mi vagyunk a templom. Amit Isten elvégzett ben-
nünk az utolsó néhány évben, valami, látjuk Őt mind többet végezni az körülöttünk levő emberek-
ben ma. Látjuk, hogy Jézus készül építeni az Ő egyházát, olyan egyházat, ami nem halott kövekből,
programokból, szerkezetből, tagságból, egyházi épületekből, stb. lettek építve, hanem élő kövekből
épített egyház, melyet az Ő Szent Szelleme vezet magával Jézussal sarokkőként (Ef 2:20).
Az egy hosszú kirándulás volt számunkra és sokat tanultunk. Sokkal nehezebb volt megszabadul-
ni ezen ettől a rossz értelmezéstől, mint gondoltam. Mostanáig ténylegesen csaknem tizenkét évbe
tellett három egyház plántálása sok tapasztalat, csalódások, ellenállások, tévedések, órák a Bibliával
és egyháztörténelemmel mielőtt elmondhattuk, hogy szabadnak éreztük magunkat egyháznak lenni,
aminek teremtett minket.
Más szavakkal, ez tizenkét évbe tellett nekem és három egyház plántálása, hogy kijöjjenek az
egyházi kultúrából, aminek részévé váltam kezdetben. Ma bbé nem járok intézetbe vagy épületbe,
amit „egyháznak” nevezünk. Szabad vagyok a félelemtől és más dolgoktól, amik belém lettek plán-
tálva a kontroll miatt, melyre később vissza fogok térni. Én Krisztus teste vagyok itt a földön, és
szeretem a a szabadságot, amit ez ad nekem. Az oly sokkal vált az élet izgalmassá és akarom, hogy
sokkal több ember tapasztalja meg azt. Azt is tudom nézni, hogy az emberek, akik körülöttünk van-
nak ma sokkal jobban növekednek, mint amikor egyházunk volt „régi” értelemben. Meg vagyok
győződve, hogy a körülményeink és szervezeteink, aminek része vagyunk, nagy befolyással vannak
személyes növekedésünkre.
Amint megosztom utazásomat veled, remélem tudok segíteni, bátorítani és adni neked megértést
arról, hogyan kapcsolódnak összes a dolgok envagélikus perspektívából nézve. Nem tudok bemenni
től sok részletbe túl sok feltárolásának kockázata nélkül az egyénekről. Ki fogok azonban választani
különféle fontos eseményeket, ami9k befolíásoltak engem és vezettek oda, ahol ma vagyunk. Azt is
meg akarom magyarázni, mi történt akkor és miért történt. Hosszú utazás lesz, ahol ismételten úgy
éreztük magunkat mintha téglafalba ütköztünk volna, míg végül felismertük, előre tudtunk lépni.
Nem régen a következő prófétai igét kaptam, mely igazán jól írja le azt. „Látom, hogy te, Torben,
vérrel és hólyagokkal a kezeiden állsz, mialatt lyukat készítesz eg nagy hegyben. Lene jön, hogy se-
gítsen meked és a gyerekek jönnek vízzel mindkettőtöknek. A hegy másik oldalán van egy óriási
völgy zöld és termékeny mezőkkel. Láthatom hogy utat készítesz, úgyhogy sokan mások át tudnak
menni a hegyen azon zöld és termékeny mezőkre.”
Remélem, ki akarsz menni azon zöld és termékeny mezőkre, melyek várnak a hegy másik olda-
lán. Hosszú utazás lehet attól függően, hol vagy, de megéri.
Nem tartott nagyon sok időbe Mózes számára, hogy kijuttassa az izraelitákat Egyiptomból, ahol
rabszolgák voltak (kivonulás), de nagyon sok évbe tellett „eltávolítani Egyiptomot belőlük.”
Ugyanaz van ma is. Nem nehéz kijönni az egyházi kultúrából, de nehéz kivenni az egyházi kultúrát
az egyénből. Amikor az sikerrel ér véget, az hasonló újjá születéshez. Hirtelen egy teljesen új mó-
don látod a dolgokat és szeretnéd tudni, miért tudtad azt látni és miért nem tudják mások látni azt,
amikor elmondod neki, milyen fantasztikus az.
Én 1995 áprilisában születtem újjá. Nem keresztyén családból jöttem, melynek nem volt semmi-
lyen speciális egyházi tradíciója. Ha látogattam volna az evangélikus egyházat például, nem lett
volna semmilyen elképzelésem, amikor elvárták tőlem, hogy felálljak vagy leüljek az istentisztelet
során. Addig az estéig, amíg megváltott nem lettem, soha nem tettem lábamat egy evangélikus
templomba sem tettem, és kevéssel azelőtt kezdtem beilleszkedni a kultúrába, melyben magamra
találtam. Az evangélikus egyház, ahol megtértem, egy igazi hitközösség volt, ahol nagy hansúlyt
helyeztek az „Isten emberére.” Azt gondolták, ezen „Isten embereinek” különleges kapcsolata van
Istennel, és ezért az ember tisztelje őket, mintha ők majdnem Isten lennének. Emlékszem egy külö-
nös tapasztalatra néhány hónappal megtérésem után, ami valóban megmutatja, milyen gyorsan tud
az ember belenevelődni egy sajátos kultúrába. Ma ez viccként hangzik, de akkor ez valóban rettene-
tes is volt.
Emlékszem, egy nap, amikor a gyülekezet vécéjében voltam mosva kezeimet. Hirtelen megijed-
tem, mert az ajtó mögöttem kinyílt és megjelent, igen, megjelent „Isten embere,” aki készült prédi-
kálni aznap este. Amikor megláttam őt, gondoltam: „Mi az? Éppen úgy jön be a vécébe, mint bárki
más?” Igen, úgy volt, ahogy gondolkodtam akkor. Azon rövid idő során, hogy kezdtem jármi az
egyházba egy látást szereztem Isten ezen embereiről, mivel teljesen más szinten levőkről, mint mi
átlagos keresztyének. Nem mondhatom, hogy mások az egyházban ugyanilyen módon gondolkod-
tak, de új voltam a hitben és nem tudtam olyan sokat arról, hogy működik Isten királysága. Azt gon-
doltam, hogy Isten ezen emberei teljesen mások és nem élnek ugyanolyan módon, ahogy mi halan-
dók. Az a tapasztalat még mindig megijeszt engem ma és azt mutatja, milyen gyorsan tud elkezdeni
gondolkodni egy sajátos módon egy bizonyos egyházi kultúra miatt.
Amióta keresztyén lettem, volt egy vágyam, hogy szolgáljam Istent. Kevéssel azelőtt ajtónálló let-
tem az egyházi összejöveteleken. Ez volt néhány terület egyike, ahol tudtam szolgálni Istent az is-
tentisztelen az evangélikus egyházban. Nem tudtam énekelni, azért a dicsérő énekkar nem volt vá-
lasztás. Istentiszteleti kísérő lettem és felelős voltam víz felszolgálásért a nagy prédikátoroknak, va-
lamint állni az ajtónál és üdvözölni az embereket. Szintén gyorsan alkalmazkodtam, mert be kelett
illeszkednem. Valóban boldog voltam, hogy képes vagyok szolgálni összejöveteli ajtónállóként, de
azt is tudtam, hogy többre vagyok elhíva. Arra vagyok elhíva, hogy tanítsam Isten Igéjét másoknak,
de nem volt elképzelésem, hogyan tudnám elérni azt a célt. Egy nap megkérdeztem az ifjúsági
vezetőmet, mit kell tennem, hogy tudjak prédikálni az emelvényen. Válasza igazán befolyásolta az
egész jövőmet. A következőt mondta: „Torben, vasárnapi iskola segítőjévé válhatsz. Aztán bizonyos
év után ifjúsági munka segítővé válhatsz és ismét néhány további év után ifjúsági vezetővé válhatsz.
És ifjúsági vezetőként megengedik neked, hogy évente egy vasárnap prédikálj.” még mindig vissza
tudok emlékezni az állásra és ujjaim számlálására telj öt évig. Ez valóban elgondolkodtatott. Ez a
valóság Lene-t és engem beszélgetésre indított az egyház elhagyására. Ha maradtunk volna, olya-
nokká váltunk volna, mint mások, akik ott ültek éveken át minden előrelépés nélkül. Soha nem
kezdtem volna prédikálni. Nem volt az egy rossz egyház. Ténylegesen jó volt sok módon. De szen-
vedett a rendszer alatt, amire a gyülekezeteink legtöbbje épít ma, egy olyan rendszer, ahol néhány
ember szolgál és nagy számban csak ülnek passzívan és hallgatnak éveken át.
Azon idő során hallottam egy fiatal házaspárról, akik készültek alapítani egy gyülekezetet egy
másol városban. Meglátogattuk őket és ennek eredményeként elhagytuk gyülekezetünket és átköl-
tötünk abban a városba.
Amikor odaköltöztünk, írtunk egy szabályt a gyülekezet számára és elkezdtük az első istentiszte-
letünket, Mindnyájan nagyon izgatottak voltunk amiatt, hogyan fog menni és világosan emlékszem,
együtt álltunk a pásztorral és arról beszéltünk, milyen legyen az első istentiszteletünk. Fiatalok
voltunk és tűzben az Úrért. Végül is volt egy kedvező lehetőségünk pontosan megcsinálni azt, amit
akartunk és nem akartnk másokat csupán másolni. Nem, azt akartuk, hogy Isten végezze az Ő mun-
káját.De hogyan lehetne ez? Egyetértettünk, hogy én vezetem az összejövetelt és a pásztor fog pré-
dikálni. Szándékozunk felajánlásokat venni, ezért oda-vissza megbeszéltük, hogy ne legyen a fel-
ajánlás és a prédikáció közvetlen egymás után. Egyetértettünk, hogy én fogom fogadni az embere-
ket és aztán elénekelünk néhány éneket, vesszük a felajánlást és énekelünk még néhány embert, mi-
előtt elkezd prédikálni. Igen, ez volt a terv és mindketten nagyon izgatottak voltunk, legalábbis egé-
szen addig, míg meg nem néztem a programot és csalódással gondoltam : „Ez egyáltalán nem más!
Ez pontosan olyan, ahogy tartottuk az összejöveteleket a másik gyülekezetben.”
Valóban csalódott voltam, mert én őszintén valami mást akartam csinálni. Ma ez elgondolkodtat
Wolfgang Simson szerzőről, aki valami ehhez hasonlót mondott: „Egy gyülekezet beindításának
legnehezebb része, amit Isten akar, szabadulás saját magyarázatunktól arról, mi az egyház. Ez több
évet igényelhet.”
Akkor a mi megértésünk az istentiszteletről és az egyházról volt az akadály, hogy képesek le-
gyünk megtenni, amit Isten akar. Istennek el kellett távolítania a rossz koncepciókat, mielőtt tudja
folytatni az építést velünk. Ez azonban nem mindig könnyű és azok a rossz koncepciók a mi és az
egyházi kultúránknak óriási része volt. Ismerek sok embert, akik indítottak egy gyülekezetet vágy-
gyal valami másra és szerezzenek tanítványokat, de egy idő után egy félig halott gyülekezettel ma-
radnak, ahol vasárnapról vasárnapra vannak új tanítványok nélkül. Miért? Mert az ő egyházi kultú-
rájuk akadályozza őket annak elvégzésében, amit Isten akar tőlük, hogy megtegyenek. Szívből kez-
denek nagy álmokkal, de mégis olyan valamivel végeznek, amit egyáltalán nem akartak – azt, mely-
től elmenekültek, azt, mely az ok volt számukra valami új kezdésére elsősorban. Nekem szabadulás
az egyházi kultúrától a legnehezebb feladat volt.
Amikor átköltöztünk az új városba, egy kisebb közösségbe is költöztünk. Ez hirtleen kedvező le-
hetőséget adott, hogy megosszam Isten Igéjét. Eljött az én prédikálásom. Emlékszem az ülésre a
szálláson, gondolkodva arról, mit fogok mondani. Átböngésztem a Bibliát és gondolkodtam a prédi-
kációkról, amiket hallottam a régi gyülekezetben, ami alkalmas további használatra. Nem sokat tud-
tam adni akkor. Még mindig emlékszem az első prédikációra. Nem volt semmi különleges, de a leg-
fontosabb dolog az volt, hogy elkezdtem valamit és nem kellett várnom öt évet. Csupán néhány hét
után jött a fordulat, és Lene szintén a dicséretvezető szerepében találta magát.
Az ok, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk ma, azért van, mert elhagytuk a nagy gyülekezetet a múlt-
ban. Most már tudom, hogy ha nem mentünk volna el akkor, soha nem értük volna a célunkat. Ke-
ményen hangzik, de meg vagyok győződve az igazságról, ami amögött van. Amikor visszanézek,
láthatom, hogy egy olyan életet élünk ma, ami teljesen eltér sok régi barátunk életétől. Közülük
sokan ténylegesen nem élnek többé Istennel. Sajnos arra kell következtetnem, hogy a rendszernek,
melyből kijöttünk, nem sikerült tanítványokat szerezni és szolgálni, ahogy kellenen. Inkább lassal
megoltotta az emberek buzgóságát és tüzet az Úr felé. Ez igaz nemcsak a régi gyülekezetünk felé,
hanem általában sok gyülekezet felé.
Szomorú arra gondolni, hogy el kellett hagynom az egyházat, képes legyek előrejutni az életem-
ben Istennel. Nézd meg, hányan ülnek ma a gyülekezetekben csupán hallgatva és milyen kevesen
dolgoznak valóban és vannak tűzben az Úrért oly sok év után. Nézz körül és gondolj arra, milyen
kevés szolgálatot indítottak annak megtételével, amit a rendszer elvárt tőlük. Az állapot hasonló az
evangélikus gyülekezetekben és sok más felekezetben, akik bezárják az embereket rendszerükben.
Mostanában kaptam ezeket a prófétai igéket: „Látok egy nagy edényt nagy lánggal. Egy fedő van
az edényen és a tűzet lassan lefojtják és kialszik. Látom, hogy Isten adott neked különleges elhívást
és kegyelmet, hogy távolítsd azt a fedőt, így a tűz ismét lángra lobban.” Ezért akarom valóban, hogy
megtörténjen, éppen ezen könyvön keresztül.
Nehéz volt számunkra a fent említett gyülekezet indításának része lenni, mivel fiatalok voltunk és
nem volt tapasztalatunk a vezetésben. Ez sok kihívást hozott és egy év után odébb álltunk. Amikor
visszanézek az életemre, látom, hogy a menekülés a másik gyülekezetbe egy izgalmas járás kezdete
volt Istennel. Ha őszinte vagyok, még mindig nem tudom, hogy az Isten akarat volt-e vagy nem,
hogy átköltözzünk abban a városba és segítsünk a fiatal párnak egy új gyülekezetet alapítani. Tu-
dom azonban, hogy lendületet adott nekünk, úgyhogy Isten később át tudott költöztetni minket oda,
ahova akart minket. Kívánom, hogy sokan másoknak is legyen kedvező alkalmuk megtenni, amit
mi tettünk, még ha az nheéz is volt. Ez a legjobb bibliaiskolai tanítás, amit az ember megkaphat,
mert megtanulunk cselekedni és nem csupán hallgatni.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 23 – 5. fejezet: Egy új hely és még egy gyülekezet
5. fejezet
EGY ÚJ HELY ÉS MÉG EGY GYÜLEKEZET
Egy év után átköltöztünk egy másik városba annak érdekében, hogy együtt dolgozzak egy barátom-
mal. Kezdetben egy evangélikus templomba jártunk, de egy idő után barátom hozzám jött és mond-
ta, hogy Isten azt akarja tőlünk, hogy alapítsunk egy új gyülekezetet. Tudtuk, hogy Ővele kell dol-
goznunk és egyetértettünk, hogy a nappalinkban kezdünk. Ő volt a gyülekezet pásztora, de mindket-
ten benne voltunk a vezetőségben és evangélistaként működtem.
Láttunk embereket megtérni és átváltozni és a közösség növekedett. Szokás szerint más gyüleke-
zetek a városban különösen izgatottak voltak az új „rivális” miatt. Sajnálatos, hogy ma ez van nyu-
gaton, ahol a gyülekezetek kis társaságokként működnek, ami szükségessé teszi, hogy versenyezze-
nek a tagokért és a pénügyekért, hogy fenntartsák a működésüket. Ez gyakori figyelmeztetéseket
eredményezett egy új gyülekezet felé, hogy megakadályozzák a „tagok elvesztését.” Ez egy fontos
ok, amiért írtam ezt a könyvet.
Túl kell néznünk a becsvágyon, hogy a saját kis társaságunkat építsük. Ha valóban szabadok va-
gyunk és Isten királyságáért dolgozunk, akkor örülnünk kellene, hogy a királyság növekszik, a ta-
gok elvesztésének veszélyére való fókuszálás helyett.
A mi új gyülekezetünk elsősorban új emberekkel növekedett és nem más gyülekezetekből való
emberekkel. Mégha a más gyülekezeteknek nem is tetszettünk kezdetben, az együttműködés javult
bizonyos idő után, és kezdtünk összegyülekezni más vezetőkkel a városból. Ez a mi saját nappalink-
ban volt, hogy komolyan kezdtük megtapasztalni annak használatát a Szent Szellem által.
Emlékszem, egy este, amikor egy hölgy hirtelen a padlóra esett és egy démon kezdett megnyilvá-
nulni rajta keresztül. Ő hátán feküdt, vonaglott oldalt és mondott valamit engolul nagyon mély férfi
hangon. Az első gondolatom az volt: „Segítség, egy démon! Találnunk kell egy pásztort!” De aztán
felfogtam: „Ó, nem, itt nincs senki, csak én!” Nem volt választásom, mint imádkozni és remélni,
hogy Isten fog nekem segíteni. Ő megtette és démon elhagyta a hölget. Kezdtem meglátni, hogy
ami meg van írva a Bibliában, valóban működik. Azóta sokakból kiűztűk a démonokat és mi láttuk,
hogy Isten ugyanaz ma, épp ahogy olvassuk az Ő Igéjében. Ismét meg vagyok győződve, hogy én
soha nem cselekedtem volna, ha ez a legnagyobb gyülekezetk egyikében történt volna, ahol van a
pásztor, a vének tanácsa vagy egy imacsoport, aki végzik ezen doldokat. Ez egy nagy nyájat hagy,
ami passzívan figyel és soha nem indul el. Szerencsére mi elhagytuk a nagy gyülekezetet és most
magunkra kellett venni ezt a felelősséget. Bizonyos idő után túl nagyra nőttünk és a nappalink túl
zsúffolttá vált, ezért béreltünk egy épületet, ahol tudtuk tartani az összejöveteleinket.
Boldog voltam, hogy végül „igazi” gyülekezet voltunk színhellyek, dobfelszereléssel, széksorok-
kal, stb. Először mindnyájan nagyon izgatottak voltunk és egy kissé több „valóságost” éreztünk,
mert volt egy másik helyünk, hogy összegyűljünk. Amikor azonban megkaptuk a helyet széksorok-
kal, dobfelszereléssel, programmal és minden mással, amiből egy „igazi” gyülekezet áll, úgy érez-
tük, mintha elvesztettünk volna valami személyeset, ami azelőtt megvolt nekünk. Sok ember lassan
passzív nézővé vált. Egy idő után kezdtünk elcsüggedni és úgy döntöttünk, hogy a gyülekezetet há-
rom csoportra osztjuk, hogy képesek legyünk visszatérni a jó kezdetekhez. A három házaspár a ve-
zetőségben kapott egy-egy csoportot, és kezdtünk ismát összegyűlni az otthonainkban. Ez soha nem
vált azonban igazán sikeressé, mert elkülönítettük az embereket egymástól. Némely emberek a cso-
portunkban inkább egy másikban lennének és vice versa. Soha nem ment vissza abban, ami szokott
lenni – szerves és élő közösségbe.
Némi csüggedés után a gyülekezetben bevezettünk bizonyos változásokat abba, ahogy irányítot-
tuk. Ennek eredményeként választanom kellett a gyülekezet és missziós szervezet, „The Last Refor-
mation” [„Az utolsó reformáció”] között, amelyet indítottam. Akkor buzgón dolgoztam Az utolsó
reformációban és összejövetelek szervezésében különféle helyeken. Most azonban egy új módon
akartunk összeépülni, mely azt jelentette, hogy meg kell majd szüntetnem a szervezetet.
Volt egy tanítás, ami nagyon népszerű volt bizonyos gyülekezetekben akkor. Ehhez hasonlóan
ment: „Haljon el a mag és engedelmeskedj a vezetődnek mindenben, ezért még sikeresebb leszel
kellő időben. Nem tudtam megtenni. Nem tudtam beszüntetni The Last Reformation [Az utolsó re-
formációt] és leállítani az utazást a különböző helyeken levő összejövetelekre még rövid időre sem.
Hűnek kellett lennünk az elhívásnak, amit Isten adott nekünk. Ezért nem volt más választásunk mint
leállítani szolgálatunkat a gyülekezetben. Némely más vén szintén beadta lemondását akkor. A kö-
vetkező időszak nagyon nehéz volt számunkra, és valóban lent éreztük magunkat, de kaptunk egy
igét az Úrtól: „Menj, de egyszerre csak egy lépést tégy.” Körülbelül egy év után elhagytuk a gyüle-
kezetet, az megszűnt és az emberek kezdtek más gyülekezetekbe járni.
Miután elhatároztuk, hogy elhagyjuk a gyülekezetet, egy barátunk hívott és bátorított minket,
hogy menjünk az ő bibliaiskolájába. Belegyeztünk, mert szükségünk békességre és bizonyos időre,
hogy keressük az Urat. Hirtelen azonban megváltozott a helyzet és kitaláltuk, hogy meg kell szün-
tetnünk szervezetünket annak érdekében, hogy odamenjünk. Ez ismét úgy hangzott, mintha hagy-
nunk kellene meghalni a magot, mielőtt több gyümölcsöt tudna teremni. Én éppen nem tudtam meg-
tenni, mivel ismertem ezt a munkát, ezt a szervezetet, mely Istentől volt. Jobban kellett engedelmes-
kednem, mint engedelmeskednem az embereknek.Ennek eredményeként elutasítottuk, hogy men-
jünk a bibliiskolába és nem tudtuk, mit tegyünk ezután. Nehéz idő volt. Amint mondtam, a döntés,
hogy elhagyjuk a gyülekezetet, a mienk volt, de érződött, mintha kivetettek volna a közösségből,
amit mi indítottunk, mivel nem volt más választásunk, mint elmenni. Legtöbb ember, akik jártak a
gyülekezetbe rajtam tértek meg, és ők hirtelen kezdtek velünk úgy bánni, mintha levegő lennénk.
Nem értettük egyiket sem. Sok évvel később tudtam, a vezetőség mondta nekik, hogy kaptunk egy
hívást, hogy álljunk odébb és ez volt, amiért elmentünk. Ez elgondolkodtatta őket, hogy mi voltunk
azok, akik nem akartuk őket többé. Ez volt az egyik ok, hogy senki sem lépett kapcsolatba velünk.
Néhány héttel a gyülekezet elhagyása után a Biblia táborban voltunk. Akkor úgy éreztem, nem
tudunk belenyugodni többé az elutasításban. Egy este elhagytam az összejövetelt és Istenhez kiál-
tottam, készen arra, hogy feladjak mindent. Másnap este azonban egy afrikai szolgáló előre hívott
engem és ezen szavakat mondta: „Látom szerződéseket kötsz. Látok neked adott iratokat. Látom
szerződéseket kötsz és nem fogsz magadnak fizetni, Látok más fizetéseket. Nekem mindegy, ki nem
állt össze veled. Nekem mindegy, ki hagyott el. Van valaki, oly jelentőségteljes volt az életedben, de
tudnod kell, hogy ez az elválasztás Istentől van, úgyhogy nem leszel nyugodt és elvéeszted a látáso-
dat Istenről. Ha az folytatódna, elveszíted azt a látást, de Isten üldte neked ezt az elválasztást és át-
vezet a pusztaságon, úgyhogy fogsz függeni senki mástól, csak Istentől. Most már vége a fájdalmas
időnek és meg fogod látni, hogy Isten fel akar téged emelni a porból és fel a hegy tetejére helyezni.
Fájdalmadnak vége. Egy új nap lesz számodra. Egy új időszak lesz számodra.”
Ez valóban nagy bátorítás volt számunkra. Igaz volt, hogy az elválasztás Istentől volt. Ha marad-
tunk volna, elvesztettük volna látásunkat. Ez célba talált. Ezért gondoltam, hogy a pusztában ván-
dorlásunknak vége és attól kezdve csak előrehaladás lesz. Az igazság az volt, hogy az csupán a kez-
det volt. Isten el akarta távolítani belőlünk a gyülekezet rossz értelmezését, így Ő együtt tudott
velünk építeni. Távolról sem ismertük fel, hogy előrelépés volt, ami a következő évben tartott…
6. fejezet
VÁNDORLÁS A PUSZTÁBAN
Nem volt gyülekezetünk és nem tudtuk, mit tegyünk, de akkor egy gyülekezet egy másik város-
ból kapcsolatba lépett velünk. Azt akartákm hogy menjünk és segítsünk nekik. Találkoztunk a veze-
tőséggel, de én visszavonultam bizonyos kérdések miatt, mely közé tartozott a tagság és a nekik va-
ló engedelmessség, Nem tudtam egyet érteni, hogy azon gyülekezet tagja legyek, mert akkor jóvá is
kellene hagynom mindent, ami ott történt, melyet nem tudnék. A gyülekezetben rossz látás volt a
válás utáni újraházasodásról és én nem tudtam elfogadni. Sőt mi több, nem voltam képes bizonysá-
got találni a Bibliában a tagság elképzeléséhez. Az előző gyülekezetben nem kellett aláírni semmi-
lyen papírt, hogy taggá váljunk. Együtt voltunk éppen úgy, mint az első keresztyének.
Továbbá, a kérdés, hogy alá kell rendelnünk magunkat, nehéz volt számomra. Miért kellene dön-
téseket hozni számomra az életemet illetően, mintha még gyerek volnék? Akkor azt én nagyon
egészségtelennek tekintettem nem zaért, mert nem akartam azt tenni, amit a Biblia mond, hanem
mert a vezetők a múltban túl sokszor próbáltak elfojtani/kontrollálni engem azt mondva, hogy ad-
jam fel látásomat vagy kössek kompromisszumot Isten Igéjét illetően. Egyszerűen féltem, hogy az
ismét meg fog történni. Hű akartam maradni Istenhez és Ő elhívásához az emberek véleménye he-
lyett. Az engedelmesség kérdése nagy probléma némely evangéliumi gyülekezetben. Ez nem azt je-
lenti, hogy az új hívők nem hallgatnak a szellemi szüleikre, hanem azt gondolom, hogy az érett ke-
resztyének bezárkóznak a hivatalos rendszerbe, ami leállítja őket előrelépéstől.
Emiatt volt még néhány beszélgetésünk és az eredmény az volt, hogy nem kell tagokká válnunk.
Feladatom volt egy vasárnap prédikálni havonta és az időm többi részét munkával tudtam eltölteni a
TheLast Reformation számára. Ezt egy jó dolognak tekintettük, ezért elhatároztuk, hogy beköltö-
zünk a városba. Az alávetés kérdését illetően azt mondták, hogy nem lenne probléma és ez addig
volt, amíg a rendszeren belül nem voltam. Később azonban ezt felhasználták ellenem annak érdeké-
ben, hogy leállítsanak annak megtételében, amit Isten akaratának éreztem.
Nem írok ezen dolgokról annak érdekében, hogy elengedjük a sértés érzését, de hogy adjak némi
benyomást arról, hogyan tudott működni ez a rendszer bizonyos helyeken. Mindezeken keresztül
sokat tanultunk, és még ma is, nem akarnánk semmit abból elmulasztani.
Amikor eljött az ideje a költözésnek, hirtelen nem volt helyünk beköltözni. Emlékeztem a szavak-
ra, amiket kaptam bizonyos íratok aláírásáról fizetés nélkül, ezért azt gondoltam, hogy ez egy házról
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 26 – 6. fejezet: Vándorlás a pusztában
szól nekünk. Imádkoztam és abszolút hittem, hogy Isten ad nekünk egy helyet élni. Tizennégy nap-
pal milőtt el kellett költöznünk, még mindig nem volt helyünk beköltözni. Tíz nappal azelőtt még
mindig találtunk helyet élni, ezért nyomás alatt éreztük magunkat és kerestük Istent. Nyolc nappal
mielőtt el kellett költöznünk egy keresztyén ember meglátogatott és mondta, hogy Isten szólt neki,
hogy vásároljon egy házat nekünk. Minden, amit tennünk kellett, keresni egyet. Hét nappal ama nap
előtt, amikor költöznünk kellett, találtunk egy szép házat. Átadtam az iratokat neki. Később ugyan
azon a napon, felhívott és mondta, hogy megvette a házat azzal feltétellel, hogy azok akik ott éltek
33 éve, hat napon belül ki fognak költözni. Megegyeztek, mert van nekik egy nyaralójuk, amelybe
be tudnak költözni. Azon a napo, amikor költöznünk kellett, volt egy nap házunk készen a beköltö-
zésre. Valóban boldogok voltunk és dicsértük Istent. Az alku az volt, hogy fizetnünk kell a ház bér-
leti díját és az összes költségét az embernek. Amint képesek voltunk hitelt felvenni a banktól, háztu-
lajdonosokká váltunk és a ulajdon jog a mienk lesz.
Kezdtünk szolgálni a gyülekezetben, amint megállapodtunk, de egy rövid időn belül megkérdez-
tek, hogy szeretnék-e ifjúsági vezető lenni, mert nem volt senki más a feladatra. Egy kis nyomást
éreztem, de beleegyeztem. Egy ideig nagyon jól ment, de egy idő után láthattam, hogy nem tud úgy
menni, ahogy ment. Amit megtapasztaltunk a mi nappalinkban, mielőtt erős benyomást tett ránk.
Következésképpen látásunk egy keresztyén közösségről nagyon más volt a gyülekezet öbbi részé-
nek látásától. Láthattam, hogy ha folytatjuk, mint ifjúsági vezetők, az ifjúsági csoportot egy irányba
vezetjük, miközben a gyülekezet másik irányba megy. Amellett mi láthattunk bizonyos teológiai el-
téréseket is. Ezért visszvonultunk és kezdtük keresni Istent arról, mit tegyünk.
Azután bizonyos idővel a Faroe-szigeteken voltam, ahol Isten szólt hozzám prófétai igén keresz-
tül. Amikor hazaértem, tudtam, ideje megtenni a következő lépést, mely beindította a mi közössé-
günket. Tudtuk, hogy a vezetőség határozottan nem lesz boldog emiatt, ezért érdeklődtem néhány
más gyülekezeteknél, akik ugyanazon hálózaton voltak, annak érdekében, találják ki, mit kellene
tennem. Következésképpen összegyűltünk és megosztottam velük, milyen fajta elhívást tapasztal-
tunk meg. Azt hittük, minden jó, de messze volt a jótól. Megeértésünk a dolgokról nyilvánvalóan el-
tért és a gyülekezeti vezetőség nem volt képes követni a látásunkat a közösségről. Ugyanakkor va-
lóban féltek tagjaik elvesztésétől. Az ember, akié volt a ház, megváltoztatta szándékát a történtek
miatt. Következésképpen elhibáztuk a negyven-ötvenezer dollárt érő lakhatásunkat és ismét költöz-
nünk kellett, mivel ő nem gondolta, hogy az ügylet többé érvényes. Ez valóban nehéz volt és mi
nem tudtuk megérteni, miért volt olyan nagy baj csak azért, mert amit csináltunk, amit éreztünk,
volt a mi elhívásunk. A dolgok nem úgy alakultak, még ha mi valóban a könyv szerint próbáltunk
cselekedni.
Miért félnek a gyülekezetek annyira az új közösségektől, ha az összes tag azt mutatja, hogy ez a
megoldás a világ elérésére? Különösen sértettnek éreztem magam a házzal kapcsolatos kérdés miatt
Megtapasztaltam azelőtt, hogy az emberek nevemen neveztek engem és hazugságokat mondtak ró-
lam, de ekkor a feleségem és a gyerekeim is hatottak rám. Olyan boldogok voltak, hogy a házban
élnek és volt néhány kedves szomszédunk, akikkel a gyerekeink tudtak játszani. Próbáltam más
gyülekezetekkel beszélni a hálózatban, de úgy tűnt, ők nem törődtek azzal, mit gondolunk. Csak mi
voltunk egy nagyobb gyülekezettel szemben, így nem történt semmi több.
A hirtelen előre óvás története sajnos nem egy egyedi eset volt. Később találkoztam egy afrikai-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 27 – 7. fejezet: Angyalok látogatása
val, aki elhagyta ugyanazt a gyülekezetet ugyanabban a városban néhány évvel ezelőt és beindított
egy nemezetközi közösséget. Pontosan ugyanazt a problémát tapasztalta meg, hirtelen megvádolták
„eretnekséggel és óva intették, mely sok barátjának elvesztését eredményezte. Sok módon emlékez-
tet a „rendszerünk” a Jehova tanúiéra. Ezt nehéz lehet megérteni mielőtt hasonló helyzetbe nem ke-
rülsz. Azóta oly sok emberrel találkoztam, akik elhagyták a „rendszert” és beszéltek nekem tapasz-
talataikról utána, hogy el tudom mondani, nem teljesen bűn elmondani azt, ami emlékeztet engem a
Jehova tanúi kiközösítési gyakorlatáról.
7. fejezet
ANGYALOK LÁTOGATÁSA
A felemelkedés azon ideje során kaptunk néhány nagy bátorítást. Meglátogatitt minket néhány na-
gyon különleges ember, akik nagy áldássá lettek életünkben. Szokatlan módon kapcsilatba kerültem
egy kanadai házaspárral, akik Hollandiában élnek egy év hat hónapjában. Nevük Steve és Marilyn
Hill. Telefonon beszéltem Steve-vel helyzetünkről és még ha nem is találkoztunk azelőtt és egyálta-
lán nem ismertek minket, autójukba ugrottak végig hajtottak az úton Hollandiából Dániába, hogy
meglátogassanak minket. Ez egy áldás volt, mert először akartunk kapcsolatba kerülni az egyházi
hálózatban, akik valóban megértenek minket. A meghívás egy látogatásra nagyszerű volt. Megértet-
tem, hogy a látásunk arról, milyennek kellene lennie a gyülekezetnek, teljesen bibliai volt és hogy
nem vagyunk egyedüliek ebben. Azelőtt oly sokszor tapasztaltam azt az érzést, ami nem tudtam be-
illeszteni az egyházi rendszerbe és hogy valami baj van velem. Lűtogatásuk felnyította szemeimet
és megmutatta nekünk, hogy nem vagyunk bolondok.
Mikor néhány nap múlva elmentek, mondta Lene: „Angyalok vagy mik látogattak meg minket?”
Olyan nagyszerű volt és olyan valüszerűtlennek érződött nekünk, hogy ilyen érett és tapasztalt em-
berek hajlandók voltak ilyen hosszú útra vállalkozni, hogy találkozzanak velünk. Ezen első találko-
zásból kifejlődött egy jó barátság és egy kapcsolat a hálózattal, mellyel még ma is együttműködünk.
Steve Hill mint apa volt hozzánk, olyan, aki csak azt akarta, hogy sikert érjünk el és akinek semmi-
lyen módon nem volt becsvágya, hogy használjon minket az ő saját látásának építésére. Először
éreztem úgy, hogy találkoztam egy vezetővel, akinek teljes szívemmel tudtam engedni.
Mivel ki kellett költöznünk a házunkból, vettünk egy régebbi házat és kezdtem azt renoválni.
Ugyanakkor beindítotam egy új gyülekezetet vagy akárminek hívjam azt. A gyülekezet két újonnan
megtért fiatal emberből és a családunkból áll. Valamilyen módon ezt hátrafelé tett lépésnek éreztem.
Végül az ifjúsági csoportban kb. húsz emberrel szoktunk összejönni. De ma már tudom, hogy jobb
rajtvonalról építeni és megfelelően csinálni.
Azon idő során eg nagy hibát követtem el, amelyért lésőbb meg kellett térnem. Amikor kezdtem
sok szóbeszéd volt folyt rólunk. Az emberek beszélték, hogy én okoztam a problémákat, hogy én lá-
zasó vagyok és hogy nem akartam engedelmeskedni. Eléggé szomorú, manapság virágzik a pletyka
a gyülekezeteinkben. Senki nem jött azonban hozzám és halgatta meg a történetet mi oldalunkról.
Az egész kritika miatt akartam bizonyítani, hogy én nem voltam rossz vágányon és hogy beindítot-
tam egy gyülekezetet. Ezért küldtem egy sajtóközleményt egy kereszytén magazinnak, melynek ne-
ve „Udfordringen” („Kihívás”) volt és létrehozott egy weboldalt gyülekezetünk számára, úgyhogy
az emberek láthatták, mi egy „igazi” gyülekezet vagyunk. Én azon tény ellenére cselekedtem, hogy
világosan megtapasztaltam, amit Isten mondott nekem, hogy ne lépjek be ilyen rendszerbe, hanem
inkább találkozzunk otthon weboldal vagy szervezet, stb. nélkül. Sajnos nem figyeltem. Olyan nyo-
mást éreztem és annyira akartam a kritizálás végét, hogy nem figyeltem arra, mit akar Isten hanem
az eszem szerint mentem. Egyébként ez nem jelenti azt, hogy baj a gyülekezet számára, hogy ren-
delkezik weboldallal, hanem a mögötte levő ok fontos.
Ezen új közösség alapítása és hivatalos bejelentése gyülekezetként szintént jelentette, hogy én
hirtelen váltam pásztorrá. Más gyülekezetek alapításával, melyekben benne voltunk, mindig volt va-
laki más, de most csak én voltam. Ezzel valami kellemetlen történt részemről. Hirtelen egy nagy
nyomás alá kerültem, amit démonikusnak éreztem. A felelősséggel jött mindenfajta kérdés. Egyik
különösen nyomott engem és az az emberek száma volt a gyülekezetünkben. Ez a kérdés valóban
zavaró volt számomra, mert mi csak öten-hatan voltunk, és most úgy éreztem, mintha minden tőlem
függne. Ha minden jól ment a gyülekezettel és az emberekkel, akkor az azt jelentette, hogy jó pász-
tor vagyok, de ha nem, akkor az én hibám is. Ez azt okozta, hogy elvesztettem a fókuszt, amiben
azelőtt részem volt, amikor egyszerűen csak dolgoztam Isten királysága számára egy adott gyüleze-
tért való felelősség nélkül. Amikor valaki megtért egy másik városban a szolgálatomon vagy webol-
dalamon keresztül, én csupán egy helyi gyülekezetbe irányítottam őket és hányan voltak ott. Ezt
még versenynek is éreztem, ahol minden arról szólt, melyik gyülekezet szerzi meg a legnagyobb
létszámot és mely gyülekezetben vannak a legjobb emberek. Más gyülekezetek most már riválisok-
ká váltak, akikkel versenyeznem kellett.
Emlékszem, egy bizonyos napon, amikor valaki Dánia más részéről megtért a weboldal által. Pró-
báltam meggyőzni őt, hogy költözzön a mi városunkba, úgyhogy létszámunk növekedni fog. Rette-
netesnek érződött ez cselekvés, és emlékszem, megkértem Istent, hogy segítsen nekem, mert nem
tudtam megérteni, mi történt velem. Kaptam egy egészségtelen vezetést is, hogy megnézzem gyüle-
kezetem tagjait, sikeresek-e. Emiatt kezdtem ellenőrizni őket még ha valóban szeretten is őket és
igazán a legjobbat akartam számukra.
Szerencsére megszabadultam később mindettől. Én azonban el tudtam képzelni, hogy mindez
egész szélsőségesen hangoztatott neked, ha nem tudod, milyen pásztornak lenni a gyülekezeti kul-
túrában, melyet én hoztam létre. Ez az oka, amiért a gyülekezetek oly sok pásztora lemond vagy ki-
ég. Ez a stressz miatt van. Azért is van, amiért oly sok egyházi tag elhagyottnak vagy bebörtönözve
érzik magukat a kontrolltól, amikor odébb akarnak állni. Ezen dolgok megtapasztalása valóban
adott nekem új megértést ezen dinamikáról. Szerencsére nem minden pásztor gondolkodik úgy, ha-
nem az, hogy Krisztus teste meg volt osztva kis „társaságokra”, amik gyakran nem tudtak összedol-
gozni, különösen akkor, amikor ugyanazon városból vannak és versenyezniük kellett ugyanazon po-
tenciális „fogyasztókért.”
Ami azután történt az volt, hogy Lene beteg lett a félelem és a stressz miatt. Egyéb dolgok között
azon dolgok okozták azt, amiken keresztül mentünk – ellenállás, költözés, barátok elvesztése, stb.
Ugyanakkor nyomás alatt voltunk pénügyileg. Sok pénzt vesztettünk és hirtelen elvesztettem az ál-
lásomat is, mert beszéltem kollégáimnak Jézusról. Nehéz helyzetbe kerültünk minden szabályos jö-
vedelem nélkül, és volt egy régi nagy házunk és az sürgős renoválásra szorult.
Amikor mindez megtörtént, valóban úgy éreztem, nem akarok tovább élni. Az ellenállás, amit
megtapasztaltunk az utóbbi években és jelenlegi helyzetünkben nagy nyomást helyezett ránk sokfé-
le módon. Mindettől elfáradtam és nem tudtam, mit csináljak. Valóban pusztaságba jutottunk és úgy
tűnt, nem fog véget érni a közeljövőben. Intenzíven kerestük Istent, és egy időszak során igazán
imádkoztam nyolc-tíz órát mindennap, mert nem tudtam semmi mást csinálni. Lassan kezdtek a
dolgok változni és egy éjjel Isten adott nekem eg álmot, melynek nagy hatása volt. Abban az álom-
ban láttam magam állni két férfival, akik dohányoztak. Egyikük kinyújtotta a kezét egy cigarettával
és mondta, szívjam el azt. Elutasítottam, de ő kitartott és mondta, el kell szívnom azt vagy más em-
berek meg fogják jegyezni, hogy ők cigarettáznak. Elvettem a cigarettát és kezdtem szívni, még ha
tudtam is, nem kellene. Akkor felébredtem.
Tudtam, hogy az álom Istentől volt és azonnal megértettem az értelmét. A másik két férfi a gyüle-
kezeteket képviselték, akiknek segítettünk beindulni. Én a pillanatnyi gyülekezetemet képviseltem.
A cigaretta és a szívás az egész rendszert képviselte, mely szennyezi a testet és megöli az életet.
Isten nem akarta, hogy mi annak részévé váljunk, hanem az attól való nyomás és félelem miatt, amit
mások fognak gondolni, hogy úgymond, elszívtam a cigarettát. Oly rosszul éreztem magam, amikor
felfogtam, mit tettem. Fáradt voltam magamtól és nagyon jól tudtam, hol „szívtam.” El kellett visel-
ni azon ténnyel, hogy elküldtem a sajtóközleményt a keresztyén újrágnak és weboldalt készítettem a
gyülekezet számára. Olyan nyomást éreztem azon tény miatt, hogy mások lázadónak tekintettek en-
gem és nem hitték, hogy a gyülekezetünk „igazi.” Azért tettem meg ezt, még ha Isten csak azt akar-
ta, hogy bízzak benne. Ennek eredményeként hirtelen ismét az egyházi rendszer részévé váltam.
Ugyanazon napon Steve Hill barátomfelhívott és azt mondta, hogy át fog jönni meglátogatni
engem. Valóban megjelent a megfelelő pillanatban. Amikor megérkezett, megbeszéltük az álmom
és könnyen meg tudta látni, hogyan kezdtem hasonlítani a rendszerre, amit elhagytunk. Először volt
Steve a házunkban, fel-alá járkáltam a nappalinkban harcolva a gyülekezet rossz értelmezésével.
Mégha képtelen is voltam követni gondolkodását és meglátni a Bibliában, hogy amit mondott, he-
lyes volt, a másik látás az egyházról még mindig mélyen belém rögződött! Ekkor ismét fel-alá jár-
káltam, magamban mondva: „Mikor fogod ezt megtanulni, Torben? Mikor fogod ezt megtanulni?”
Igen, valóban nehéz kikerülni abból a rendszerből és egyedül Istenben bízni.
Ezután összegyűjtöttem a gyülekezetet és beszéltem nekik az álmomról és kértem a bocsánatukat.
Lezártam „a gyülekezetet” és a weboldalt. Az emberek folytonosan ott voltak és továbbra is össze-
gyűltünk, így mindaz, amit ténylegesen lezártunk, a „rendszer” volt. De fontos volt számomra, hogy
lezárjam azt és újra kezdjem az egészet. Sok történt azután. Friss szél jött és „átvette” a gyülekeze-
tet, és sok újy gyülekezetet láttunk megalakulni körülöttünk. Isten végül átvezetett minket a pusztán
és visszahívott minket a régi városunkba, ahol ma ismét lakunk.
Az az öt év a pusztában valóban nehéz volt, de szükséges is. Szükséges volt a bennünk levő egy-
házi rendszertől megszabadulni és megtanítani minket, hogy csak az Istentől függjünk. Most már
szabadnak érzem magam attól a rendszertől és attól, amit az emberek elvárnak tőlem.
A mostani idők nagyon erőteljesek voltak számunkra. Láttuk Istent erőteljesebben mozogni, mint
azelőtt valaha is és sok élet megváltozott. Tudjuk, hogy ez olyan valami, amit Isten akar, hogy meg-
cselekedjük mindenfelé ma. Fogunk látni embereket látni kijönni az egyházi rendszerekből a zöld,
termékeny mezőkre. Fogjuk látni Jézust építeni az ő egyházát – olyant, mely nem tagságon, kontrol-
lon és külső szerkezeteken alapul, hanem az Ő Szelleme által vezetett és élő kövekből, azaz, tanít-
ványából épített egyházat. Egy olyan egyházat, mely boldog, hogy látja az embereket kijönni és
családot alapítani a környéken bérezési háború helyett. Milyen szülők lennének boldogok, ha a gye-
rekeik még mindig otthon élnének 40 éves korukban? Vagy, ki akar az egész életével apjával és any-
jával élni? Ugyanaz ez van a bibliai egyházzal, mely olyan, mint egy család.
Meg vagyok győződve, hogy Isten átvitt mindezen, úgyhogy meg tudjuk tanulni, hogyan bízzunk
Őbenne és hogyan legyünk szabadok a rendszertől. Ámbár ez valóban nehéz volt, nem neheztelünk
senkire. Igen, a testvérek „bedobtak minket a kútba,” épp úgy, mint József történetében, de Isten ve-
lünk volt és ide hozott minket, úgyhogy meg tudjuk szabadítani az Ő népét ma. Ő velünk volt min-
den helyzetben és az Ő céljára használt minket. Tudom, hogy Isten azokat használja, akiket Ő akar
bármilyen célra, amit Ő akar és ez az, amiért meg tudunk bocsátani bárkinek. Néha nem értjük ezt,
de később látjuk Isten jelenlétét mindenben, ami történt. Ezért bátorítani akarlak téged menni az
úton, melyen dolgod azon menni, még ha nehéz is, mert szabadság és győzelem van a hegy a másik
oldalán. Ma nem csupám járunk a gyülekezetbe, mi vagyunk a gyülekezet. 1995-ben megtértem,
azóta hallom, hogy Krisztus teste nem épületekből, hanem belőlünk, keresztyénekből áll. Csak most
tudom, mit jelent ez valójában. Láthatjuk, Isten valóban építi az Ő egyházát, amely nem kövekből,
programokból, pénügyekből, félelemből és kontrollból épül.
Remélem, hogy utazásunk bátorítani fog téged és megértést ad neked a dolgok sokaságáról, amik
történnej a gyülekezetekben ma. Biztos vagyok, hogy sokan fognak sokat felfedezni abban, amit le-
írtam.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 31 – 8. fejezet: Pénzügyek
8. fejezet
PÉNZÜGYEK
Amikor ma megvizsgálom a gyülekezetet, látom,hogy a gyülekezeti épületek a legnagyobb kihí-
vás. Egy gyülekezeti épület birtoklása nem szükségszerűen rossz, de az gyakran maga után von sok
más dolgot, amik szabotálhatják Isten végső célját az egyházzal.
Vegyük szemügyre a pénzügyeket. Sok pénz szükséges kifizetni az épületeket, székeket, szőnye-
geket, fűtést és minden más szükséges dolgot. Emiatt a gyülekezeti tagok gyorsan nélkülözhtetlenné
válnak a gyülekezet fenntartásában. A tagok számának növelésével a költségek is emelkednek. Emi-
att a sok gyülekezetbe járó nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nagy többlet van a büdzsében.
Mindezek tetejében a gyülekezet fizetést ad a pásztornak, aki nagy felelősséggel van a gyülekezet
felé. Ez azt jelenti, hogy a tagok nemcsak nélkülözhetetlenek a gyülekezet fenntartásában, hanem a
pásztor személyes jövedelméért.
Képzelj el egy gyülekezetet nyolcvan taggal és kb. $300,000 éves költségvetéssel. Ebből a pénz-
ből kb. $60 000-t fizetnek ki a pásztor fizetéseként, és 10-15% megy missziókra, mely a kutatás
szerint ma a norma a gyülekezetekben. Ez azt jelenti, hogy a maradékot, mely többé-kevesebbé
$200,000, használnak a gyülekezet működtetésére. A legnagyobb költségek rendszerint a jelzálog a
gyülekezeti épületen, bútorokon és karbantartáson vannak. Azon tény miatt, hogy ezen költségek
gyakran emelkednek a gyülekezeti tagság növekedésével, ez a helyzet valószínüleg nem könnyen
változik. Akkor képzeljük el, hogy egy házaspár a gyülekezetből felszólítást kap, hogy költözzön
el. Vagy, ami még „rosszabb,” hívást éreznek, hogy alapítsanak egy közösséget otthonukban. Ez azt
jelenti, hogy két tizedfizető hagyja el a gyülekezetet. Mondjuk, hogy ez a két tag kb. $10,000 tize-
det fizetett a gyülekezetnek minden évben, és most ez bevétel hirtelen eltűnik. Képzeld el, hogy ez a
$10,000 milyen hatással lesz az ilyen gyülekezet költségvetésére különösen, ha a gyülekezetnek
már szoros költségvetése van. Most képzeld el, mi történik, ha egy vagy két pár elhívást kap, hogy
menjenek el és legyenek misszionáriusok. Az igazság az, hogy ma sok gyülekezet üzletként műkö-
dik. A gyülekezetbe járók fizető fogyasztókká válnak, akik szükségesek a gyülekezet működésének
fenntartásához.
Képzeld el, hogy egy érett házaspár, akik Istennel éltek sok éve, a pásztorhoz mennek és mond-
ják: „Mi igazásn kerestük Istent és úgy érezzük, hogy itt az idő számunkra, hogy elköltözzünk. Sze-
retnénk a te áldásodat.” Gondolod, hogy a pásztor meg fogja áldani őket? Úgy érzem, hogy ha nem
volt pénzkérdés, és ha a pásztor semmit sem veszít, nagy örömmel meg fogja áldani őket. Minden
szülőnek az legyen a kívánsága, hogy a gyerekeik egy nap elhagyják az otthont és megalapítják csa-
ládjukat. Jó dolog késznek lenni elköltözni és megállni két lábukon. Még Jlzus is csak rövid ideig
élt a tanítványaival, mielőtt kiküldte őket. A vezető feladata, hogy függővé tegye az embereket
Istentől és nem maguktól, fektessenek alapot az életükben, amire később építkezni tudnak. Ha arról
beszélünk, mi természetes, könnyen meg tudunk egyezni, hogy nem természetes az, hogy egy 40
éves ember még mindig otthon él a szüleivel. Ugyanez a szabály érvényes Isten királyságára, és ez
pontosan az a mód, ahogy Jézus és az első keresztyének tanították az embereket.
Az igazság az, hogy a pénzügyek szűkek, sok ellenőrzés van, hogy az embereket a gyülekezetben
tartsák. Ez az oka, amiért némely pásztorok így válaszolnak a fenti egyháztagoknak: „Nem, nem hi-
szem, hogy kész vagy és engedelmeskedned a vezetődnek.” Sajnos itt nem beszélünk a ritka inci-
densekről, Sokszor megtapasztaltam ezt, és gondolom, hogy a „gyülekezet, mint üzlet” koncepció a
főoka ennek. Sajnos a pásztorok függenek a gyülekezeti tagok pénzétől, hogy fenntartsák a gyüle-
kezet működését, túl gyakran hagyják magukat kontrollálni inkább a pénzügyektől, mint attól, amit
Isten Igéje mond. Az emberek szolgálatokba engedélye helyett inkább fel akarják használni őket sa-
ját látásaik teljesítésére.
Nem törekszem a pásztorok kritizálára, hanem inkább e rendszer áldozatainak látni őket. Sajnála-
tot érzek irántuk és meg akarom menteni őket ebből. A probléma nem velük van vagy bármely em-
berekkel! Nem, az az egész egyházi rendszer, amit felépítettünk.
A szükség a pénügyekre még hatással vannak a helyzetekre is, ahol bűn van a táborban. Isten Igé-
je körvonalazza a megfelelő lejárásokat a bűn megnevezésére az egyházban. Magában foglalja a bű-
nös figyelmeztetését és, utolsó megoldásként, ha meg nem tér, a bűnös(ök) kizárását, amint a Biblia
mondja. A jelenlegi egyházi rendszerben ez szintén a pénzügyekről szól. A jelenlegi egyházi rend-
szerben, amikor egy bűnöst kizárnak a gyülekezetből, az nem csak búcsut mond az illetőnek, aki az
Isten elleni lázadást választja és bűnben él, hanem egy halom pénznek is. Ez sajnos sok gyülekezet-
ben az Isten Igéjével való kompromisszumot eredményezi, amikor arról prédikálnak, mi a bűn és
hogyan reagáljanak arra. Csupán néhány hónappal ezelőtt beszéltem egy pásztorral gyülekezetének
némely tagjairól, nem érezte kellemesnek ezt és akik sok rombolást okoztak a gyülekezetben. Meg-
kérdeztem, miért nem engedték el őket, mire a pásztor így felet: „Szükségünk van a pénzükre.” A
pénz az oka annak, hogy oly sokan csinálnak olyan dolgokat, amiket nem kellene és elmulasztanak
megtenni dolgokat, amiket meg kellene tenni. Ez az oka gyakran a nagy stressznek a pásztoroknak.
Nem is olyan régen hallottam ezt az erőteljes idézetet: „A keresztyénség Izraelből indult ki, mint
közösség; átjutott Görögországba és filozófia lett; átment Olaszországba és intézménnyé vált; át-
ment Európába és kultúra lett; átjött Amerikába és vállalkozássá vált.”
Sajnos többé nem tudjuk azt mondani, hogy az csak hasonlít arra Amerikában. Nagy mértékben
ugyanez igaz Dániáról és Európa többi részéről.
Egy vállakozás olyan, mint az üzlet. Az egyház Krisztus teste. Ha a test átalakul üzletté, az nem
prostitúció? Ez az, amiért nem találunk semmilyen egyházi épületet vagy alkalmazott pásztorokat
az első közösségekben. Ők mindent egészen eltérő módon csináltak összehasonlítva a mával és
amik magukban foglalják a pénzügyeket is.
Ha megvizsgáljuk a Dán Luteránus Egyházat, ez még rosszabb lesz. Az állam vagy a „népi” egy-
ház 2300 gyülekezetet működtet és alkalmaz kb. 2400 pásztort. Az egyházi adó nem elegendő fenn-
tartani a rendszer működését, ezért az egyházi adó tetején az állam adományoz 180 millió dollárt
évente.
Az állami egyház forgalma eképpen 1-2 milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy az államnak befolyása
van az egyházra. Többé már nem Isten egyháza, hanem az államé, éppen ahogy nevezik is. Továbbá
egyre inkább látjuk, hogyan alkalmazkodik az egyház az államhoz és az emberekhez a Biblia hatal-
ma fölött.
Saját véleményem az, hogy teljesen be kellene szüntetni az állam/luteránus egyházat, mivel az
elrontja az embereket és egyházi kultúrát hoz létre, ami nem bibliai. Ha megkérdezel egy nem ke-
resztyént Dániában, mit gondol akkor, amikor a „keresztyénség” szót hallja, a legáltalánosabb vá-
lasz amit kapsz a luteránus egyházra vonatkozóan: az az épületek és a doktrina. Amikor megnézed a
világtérképet, láthatod, hogy a luteránus egyház eléggé kicsi. Amikor belevesszük a katolikus egy-
házat, kb. két milliárd katolikus van a világon. A luteránus egyháznak kb. 70 millió fölött van a tag-
létszáma, ami elég kis százalékarány. A pünkösdi és a karizmatikus mozgalmakhoz kb. 800 millió
ember tartozik. Minedent egybevéve ez több mint tízszer több, mint a luteránus egyház. Azonban a
luteránus egyház az, mely beárnyékol mindent Dániában és befolyásolja a képet, amely a legtöbb
dán emberben van a keresztyénségről. Az állami egyházi kultúra oly mélyen legtöbbünkbe beágya-
zódott, mely még befolyásolja a szabad egyházak kultúráját is. Amint később látni fogod ebben a
könyvben, van egy óriási különbség az állami egyházban és agogy a keresztyénség funkcionált két-
ezer évvel ezelőtt. Én mondom, szüntesd meg az egész rendszert és tedd a pénzt valami másba!
9. fejezet
TIZEDFIZETÉS
Vizsgáljuk meg az egyház fogalmát üzletként. Manapság a legtöbb szabadegyháza követi tizedfi-
zetés elvét. Azok számára, akik nem jártasak a koncepcióval, azt jelenti, hogy a hívők fizessék be
jövedelmük tíz százalékát a gyülekezetnek, ahova járnak.
Az államegyház Dániában nem járatos a tizedfizetés elvében, hanem az egyházadón keresztül van
finanszírozva. Ha megszüntetnéd a csecsemők bemerítését, a tagok legnagyobb részének elvesztését
is elérnéd, amely viszont elvenné a gazdálkodást. Ily módon az államegyház hamar kihalna. Az ál-
lamegyházat csaknem teljesen a pénz kontollálja. A csecsemők bemerítése a gyülekezet fontos ré-
sze, mert az hozza a pénzt. Van egy nagy balhé a csecsemők bemerítésével, melynek ténylegesen
nincs biblia támogatása. A „csecsemő bemerítés” fogalma, ahogy hívom, a 4. századtól van. A cse-
csemő bemerítés történetének vizsgálása azt mutatja, hogy az csaknem mindig össze volt kapcsolva
az egyház tagsággal és ezért volt egy gazdasagi oldala is.
Vizsgáljuk meg simét a szabadegyházakat. Mi történne, ha elvennénk a tizedfizetés elvét a sza-
badegyházaktól? Azt jelentené, hogy sok szabadegyháznak be kellene zárni, mert azok teljesen ezen
elv köré épül.
Gondolhatnád, hogy a tizedfizetés ténylegesen az egyházé és az bibliai elv. Az igazság azonban
az, hogy a tizedfizetés elve nem az Újszövegségben oly módon, ahogy tanítjuk ma, mely azt jelenti,
hogy sokan rossz alapra építik a gyülekezeteket.
Sok keresztyén a szabadegyházban ezeket a szavakat hallotta a Malakiás könyvéből:
„Lophatja-e az ember Istent? Ti mégis loptok engem! De azt mondod: ‘Hogyan loptunk
téged?’ A tizeddel és a felajánlásokkal. Átokkal vagytok megátkozva, mert loptatok engem,
ez az egész nép. Hozzátok be mindnyájan a tizedet a tárházba, hogy lehessen étel a házam-
ban, És próbáljatok meg most ebben, – mondja a seregek Ura. – Ha meg nem nyitom a
menny ablakait és kiöntök nektek olyan áldást, hogy nincs eléggé nagy hely befogadni azt.”
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 34 – 9. fejezet: Tizedfizetés
„Loptok Istentől, ha nem fizetitek be a tizedet, – fogja mondani a pásztor. – Az a gyülekezeté. A
tized Istené és be kelle fizetni a tárházba, mely a gyülekezet, melyhez tartoztok.” Némely szabad-
egyházban ez olyan jól ismert, mint a János 3:16. Az igazság az, hogy sok pásztor, akik ez ezt az ér-
vet használják, lopás lehet magától istentől. Először visszaélnek a Bibliával és aztán a pénzzel, el-
költve azt valami másra, mint amit Isten mondott.
Tudod, mire utal a szöveg Malakiásban, amikor említi a tizedet és a felajánlásokat? Tudod, mire
van igazán a felajánlás? Tudod, hogy a tizednek különféle formái vannak? Természetesen nincs. So-
kan nem figyelnek erre, mert az egyetlen dolog, amit valaha is hallottak, az, hogy a tizedfizetés a jö-
vedelmük tíz százalékának beadása a gyülekezetnek. Merem mondani, hogy a legtöbb keresztyén,
akik befizetik jövedelmük tíz százalékát a gyülekezetnek, nem tudják, mire utal Malakiás.
Tudtad, hogy amikor befizeted a tizededet, néha szükséges plusz ötödöt fizetni?
„Ha valaki meg akar váltani valamennyit a tizedéből, adjon hozzá egyötödöt. És az állatok
tizede és mindabból, ami átmegy a vessző alatt, a tizedik legyen szent az Úrnak.” (3 Mózes
27:31-32)
Tudtad, hogy a Biblia azt mondja, te magad fogod néha megenni a saját tizededet?
„Igazán végy a gabonád minden termésének tizedét, amit a föld terem évről évre. És edd
meg a Úr a te Istened előtt, olyan helyen, melyet Ő választ ki, hogy az Ő neve lakozzék, a
a gabonád és új borod és az olajod, barmaid és nyájaid elsőszülötteinek tizede, hogy meg-
tanulhasd félni az Urat a te Istenedet mindig. (5 Mózes 14:22-23)
Tudtad, hogy a tizedfizetés Izreelben a földből és nem pénzből volt?
De ha az út túl hosszú számodra, úgyhogy nem vagy képes bevinni atizedet, vagy ha hely,
ahol az Úr a te Istened választ ki, hogy helyezd az Ő nevét, túl messze van tőled, amikor az
Úr, a te Istened megáldott téged, akkor át váltod azt pénzre, vedd a pénzt a kezedbe és menj
arra a helyre, melyet az Úr, a te Istened választ ki. És költsd el azt a pénzt bármire, amit a
szíved kíván: ökörre vagy juhra, borra vagy hasonló italra, bármire, amit a szíved kíván;
egyél ott az Urad, a te Istened előtt és ör-vendezz, te és a házad népe. Ne hagyd el a levitát,
aki a te kapuidon belül van, mert neki része, sem öröksége veled. (5 Mózes 14:24-27)
Ez van. Itt is az áll, hogy magadnak kellett enned. Tudtad, hogy minden harmadik évben a tizede-
det otthon kellett hagyni? Az az árvák és az özvegyek táplálására volt.
„Minden harmadik év végén vidd ki azon év termésének tizedét és tárold azt a kapuidon
belül. És a lévita, mert nek nincs része, sem öröksége veled, és az idegen és az árva és az
özvegy, akik a te kapuidon belül vannak, jönnek és esznek és megelégenek, hogy az Úr, a
te Istened áldjon meg téged kezed minden munkájában, amit csinálsz.” (5 Mózes 14:28-29)
Amint látod, a Bibliából vettük annak tudása nélkül, amit az valóban jelent és felépítettünk egy
egész gyülekezeti rendszert azon. Folytathatnánk több példa megnézésére az Írásban jelezve, hogy a
mód, ahogy az egyház tanít a tizedfizetésről, csupán a tized egyike, amit látunk a Bibliában. Az a
tény, hogy sok különféle típusú tized van. Volt például egy tized a levitáknak, mert ők nem jutottak
semmilyen földhöz örökségként, és viszont tizedet kellett fizetniük saját maguktól Áronnak és más
papoknak. (4 Mózes 18)
Volt ünnepségi tized is, melyet Jeruzsálembe kellett vinni és az ünneplésekhez használták fel. Az-
tán volt a tized a szegényeknek, ahogy korábban olvastuk, melyet minden harmadik évben kellett fi-
zetni.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy Ábrahám nem a saját pénzéből fizetett tizedet, hanem a há-
ború zsákmányából és ez csak egyszer történt meg egész élete során aszerint, amit olvasunk. Ezen
összes példa azt mutatja, hogy a tizedfizetés kérdése nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Egy dolog világossá válik azonban és az a tény, hogy a „tárház” nem szükségszerűen a helyi gyüle-
kezet.
Állítottam, az ok az, hogy a pásztorok néha ténylegesen ellopják a tizedet, hogy a tized nem je-
lentette azt, hogy finanszírozzák a gyülekezeti épületet és mindent, amit magában foglal. Az elsőd-
leges cél az volt, támogassák azokat, akik a templomban dolgoznak, mert nekik nem volt saját tulaj-
donú földjük, és az özvegyeket és a szegényeket, úgyhogy tudnak enni és dugig legyenek.
Manapság a tized a nagy épületekre és fizetési csekkekre megy a pásztorok számára, akik sok
dolgot csinálnak, amit embereknek maguknak kellene csinálni. Ma mindnyájan Isten papjai va-
gyunk. A leviták szolgálatának az Ószövetségben vége, és ne próbáljuk fenntartani azt. Gyakran még
az özvegyekről és szegényekről is, akik közöttünk vannak. Miért nem fizeti a tizedet nekik és teszik
azt egy kissé bibliaibbá?
A korai egyház nem költött pénzt nagy épületekre vagy a pásztorok fizetési csekkjeire. A pénzt a
közösség szükségei szerint használták fel és adták azoknak, akik utaztak és feladatuk az evangélium
terjesztése és a szentek ellátása. A Biblia nem követeli semmilyen módon a jövedelmünk tíz százalé-
kának fizetését a helyi gyülekezetnek, amellyel kapcsolatban vagyunk.
Akkor rendben van, de mit mondott Jézus, hogy fizessük-e a jövelmünk tizedét?
„De jaj nektek, farizeusok! Mert megadjátok tizedet a mentából és a rutából és mindent a fü-
vekből, és mellőzitek az igazságot és Isten szeretetét. Ezeket kellene megtennetek és a sem el-
hagyni.” (Lukács 11:42)
Nem, Jézus nem mondta, hogy tizedet kell adnunk. Ő azt mondta, hogy a farizeusok fizessenek ti-
zedet. Az ok az, hogy ők Izrael része voltak és a tizedfizetés és az adók az adórendszer része volt,
amit Isten rendelt el akkor. Tizedet kellett adniuk a termésekből és a marhákból. Azzal kapcsolatban,
amit Malakiás ír nekik, ők meglopják Istent, ha nem fizetik meg ezt az adót, mert azért volt, hogy tá-
mogassák Izrael földjét.
Az igazság az, hogy csak néhány ember tudja, miről szól valójában a tizedfizetés. Ezért amikor
valaki azt mondja ma, hogy fizesd be a jövedelmed tíz százalékát a gyülekezetbe, mely a tárház, nos,
az a személy vagy nem ismeri az írott igét vagy tudatosan helytelenül használja fel munkájuk finan-
szírozására.
Nem mondom, hogy hiba a jövedelmed tíz százalékot fizetni. De a mód, ahogy látod, az Újszö-
vetség szerint, az összes pénz Istené és nem csupán tíz százalék. A tizedfizetés valóban jó dolog lehet
és azt gondolom, hogy örömteli szívvel adjunk, ha adnunk kell. De a tizedfizetés ténylegesen meg
tudja őrizni az embereket komfortzónájukban. Könnyen tudnak arra gondolni, hogy mivel megadták
a tíz százalékukat, a többi az övék. De nem, barátom, minden amid van, az övé, és egy nap felelned
kell azért, hogyan használtad fel azt (Máté 25). A Bibliának sok mondanivalója van az adásról. Ha té-
ged zavart mindez, menj és kutasd magad az Írásokat és kérd Istent, mit csinálj a pénzeddel.
Miért hoztam fel egy ilyen kényes témát? Mindezt túl jól ismerem, hogy ez egy gyújtózsinór, vár-
va, hogy meggyújtsák és sok problémát okozhat. Az ok, hogy felhoztam ezt, az hogy megmutassam
neked, hogy sok gyülekezet van erre a hamis alapra építve. Egy olyan alap, ami segít fenntartani egy
rendszert, amely egyszerűen nem működik megfelelően. Ez a rendszer csapdába ejti az embereket és
megakadályozza őket Istennek való engedelmességtől. Ez egy olyan rendszer, mely igénybeveszi a
pásztorokat és akadályoz minket az evangélium terjesztésében és a tanítványok oktatásában. Sok
gyülekezetbe járó kívánja a pénzét arra költeni, támogasson más ügyeket, de egyszerűen nem fogja
megtenni amiatt, amire megtanították. A szegényeknek, özvegyeknek és az evangélium terjesztésére
adás helyett, mely az, amit Isten mond nekünk elvégzésre, pénzüket épületekre, székekre, hang-be-
rendezésekre, stb. adják és főleg félelemből. Gondolj a százezer dollárokra, amit más módon lehetne
elkölteni, hogy eljuttassát az evangéliumot a világra.
A pénzt igazán el kellene kezdeni felhasználni arra, amit Isten valóban el akar érni. Képzelj el egy
közösséget, melyben egy házaspár elhatározza, hogy ebben a hónapban a tizedét vagy egy megfelelő
összeget három gyerekes anyának adja a közösségen belül. Remek, ez futótűzként terjedne, amint az
emberek hallják. „Közösségükben ténylegesen segítik egymást.” Képzelj el fiatalembereket, akiket
ki lehetne küldeni terjeszteni az evangéliumot.
A tanítás, mely arról szól, jövedelmed tíz százaléka biztosan menjen a gyülekezetnek, megtartja a
gyülekezet működését, de a fókuszt elveszi arról, amit Isten tervezett és arról, amit olvasunk az Új-
szövetség.
„Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak és minden dolguk közös volt, és eladták tulaj-
donukat és ingóságaikat, és megosztották azokat mindenek között, amint valakinek szüksége
volt.” (ApCsel 2:44-45)
Ennek ellenére az Úr megparancsolta, hogy azok, akik prédikálják az evangéliumot, éljenek az
evangéliumból. (1 Kor 9:14)
Amint látod, a gazdaság nagy szerepet játszik a mai gyülekezetekben. Csapdába csalja az embere-
ket és passzívitást hoz létre. Amikor fizetsz a pásztornak, hogy hallj Istentől, melyre el vagy híva,
hogy te magad csináld, elkerülhetetlenül passzívvá fogsz válni. A pásztor gyorsan szakszerű közvetí-
tő vé válik az Isten és az ember között.
Ha azt gondolod: „Hurrá, többé nem kell fizetnem a tizedet és az egészet magam költhetem most
már,” el szeretném mondani neked, hogy, ha így teszel, fel fogod fedezni, hogy Isten nem Úr a te
pénzed fölött. Ha hozzá tartozol, akkor a te pénzed is. Ez a tanítás inkább késztessen keresni az Urat,
hogy szabad légy még többet adni, de azoknak adni, akikhez, úgy érzed, vezetve vagy adni. Isten
biztosan meg fog áldani!
„De nem kellene a gyülekezetnek engedelmeskednem, aminek a tagja vagyok és oda adni a tize-
det?” Ha egy olyan gyülekezetnek vagy a tagja, ahol elvárják,hogy oda add a tizedet, akkor termé-
szetesen továbbra is csináld úgy addig, amíg tag vagy vagy míg a fegyelem meg nem változik. Az a
tény, hogy némely gyülekezet úgy dönt, hogy ámítja az embereket, hogy adják be a jövedelmük tíz
százalékát annak érdekében, hogy tagok legyenek, az valami olyan, amit nem kívánok kommentálni.
Az nem bibliai, de nem is bűn. Minden egyes gyülekezet feladata annak eldöntése, hogy erőlteti-e a
tizedfizetést vagy nem. Az egyedi gyülekezet számot fog adni Istennek azt illetően, mire használta
fel a pénzt. Ne legyen azonban tanítva, hogy az bibliai törvény, mert az nincs. Az emberek legyenek
szabadok annak eldöntésére, hogy akarnak-e a gyülekezet része lenni vagy nem. Ha egyesek leállnak
a tizedük fizetésével és ezért nem tagok, nem jelenti azt, hogy nem engdelmeskednek a Bibliának.
Nincs az a Biblia, amelyik azt mondja, hogy be kell adni a tíz százalékot.
Számomra nem probléma az, hogy némely gyülekezetek úgy döntenek, hogy beszedik a tagjaik jö-
vedelmének tíz százalékát. A probléma abban van, amikor a gyülekezetek lopásnak tekintik azt, ami-
kor az emberek úgy döntenek, hogy fizetnek tizedet a gyülekezetnek, vagy hogy úgy tekintik őket,
hogy nem engedelmeskednek Istennek és átok alatt lesznek, ha folytatják, vagy ha úgy döntenek,
nem maradnak a gyülekezet része. Mindkettő példa a lopásra – az emberek pénzének ellopása és sza-
badságuk ellopása, hogy szolgáljanak Istennek.
„De mi a helyzet az emberek bizonyságaival, akik lettek áldva a tized beadása által?”
Valóban van sok bizonyság olyan emberekről, akik meg lettek áldva jöveelmük tíz százaléka által,
de hiszem, hogy ők meg voltak áldva adásra, nem pontosan a jövedelmük tíz százalékának beadására
egy adott gyülekezetnek. Ha hitben adsz, Isten meg fog áldani téged. Ez van megírva az Ő igéjében.
Ha azt tapasztalod, hogy Isten tíz százalékról beszél, és te engedelmes vagy, Ő meg fogja általni a te
engedelmességedet. Ha Ő azt mondja, hogy adj 15 %-t vagy egy bizonyos összeget és te megadod
azt, az ugyanaz. Ha Ő azt mondja, kellene adnod néhány misszionáriusnak vagy másoknak a közös-
ségben, akkor biztosan meg fog áldani. Isten szereti örömteli adakozót, és Ő megáldja azokat, akik
hitben adnak.
Sok bizonyságom van emberektől, akik leálltak a tíz százalék adásával a gyülekezetnek, és inkább
más összeget adott sok másnak és hirtelen áldásokat tapasztalt meg. Nem a tíz százalék az, ami szá-
mít. Az az engedelmesség, éppen ahogy Isten mondja. És igen, a tíz százalék adása egy közösségnek
lehet annak része.
10. fejezet
ESZKÖZ A MISSZÓK SZÁMÁRA
Mielőtt tovább megyünk és szemügyre vesszük, hogyan funkcionált a gyülekezet kezdetben, van
valami, amivel először meg kell birkóznunk, fel fogok tenni egy kérdést: Olyan helynek látod a gyü-
lekezetet, ahol a keresztyének összejönnek, hogy ellátottak legyenek, vagy egy olyan hely, ahova a
nem keresztyének jöjjenek meghallgatni az evangéliumot?
Válaszod erre a kérdésra igen lényeges. Ha a gyülekezet célja az, hogy ellássa a keresztyéneket,
akkor a teljes figyelem azon van, hogyan legyen a lehető legjobban elvégezve. Ha azonban a gyüle-
kezet célja az, hogy olyan hely legyen, ahol a nem keresztyének keresztyénekké tudnak válni, akkor
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 38 – 10. fejezet: Eszköz a missziók számára
figyelem valami egészen máson lesz. A figyelem a legjobb megtalalásán van a nem keresztyének be-
hozásán a gyülekezetbe és hogyan tartsák őket ott. Ezért nagyon fontos egy világos elképzelés arra,
mi legyen a gyülekezet célja.
Az elképzelés a gyülekezetről, lévén olyan, ahova a nem keresztyének be tudnak jönni és hallgat-
ni az evangéliumot, ténylegesen egy viszonylag új gondolat. Nem kell visszamennünk sok évtizedet,
hogy találjunk egy teljesen más elgondoást a gyülekezet céljáról. Azon napokban, a gyülekezet olyan
hely volt, ahol a keresztyének össze tudtak jönni, ahol tanulhattak.
Amikor a pásztorok és vezetők ma beszélnek az egyházról, főleg arra fókuszálnak, hogyan nyerje-
nek meg nem keresztyéneket, hogy bejöjjenek a gyülekezetükbe. Inkább az Istenre kellene nézniük a
legjobb mód megtalálásra, hogy ellássák a keresztyéneket, akik már ott vannak. Ez ténylegesen adna
egy egészen más és bibliaibb összpontosítát az egyház céljára.
Az első közösségek egyszerűen összejövő keresztyének voltak. Amikor együtt voltak, szellemben
és igazságban voltak. Egyek voltak és mindnyájan ugyanabban a családba születtek bele újonnan.
Mindegyiküknek ugyanaz volt a vágya – Jézus Krisztus. Ez okból és egyedül ez okból tudták meg-
osztani életüket a közösségben és növekedni az Úrban. Valahányszor összejöttek vettek úrvacsorát is,
mely csupán egy kis darab kenyér és bor volt. Nem, az az étel egy része volt, melyet együtt ettek
meg. Tekintet nélkül arra, hogy oly vettek-e úrvacsorát, ahogy olvasunk arról a Bibliában vagy úgy
csináljátok, ahogy a keresztyének csinálják ma, az úrvacsora még mindig nagyon erőteljes. Az nem
olyan valami, amit könnyen lehet venni.
Ezeket a verseket gyakran olvassák az úrvacsorával kapcsolatban:
Mert én az Úrtól vettem, amit előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen
elárultatott, vette a kenyeret; és hálákat adván, megtörte azt és mondta: „Vegyétek, egyétek!
Ez az én testem, mely megtöretik tiérettetek; ez cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ugyan-
ilyen módon vette a poharat is a vacsora után mondván: „Ez a pohár az új szövetség az én
vérem által. Ezt cselekedjétek valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert vala-
mennyiszer eszitek e kenyeret és iszátok e pohárt, hirdessétek az Úr halálát míg eljön.
(1 Kor 11:23-26)
De ez katasztrófa lenne, ha egyszerűen itt hagynánk azt, ahogy csinálják sokan ma. Szükséges el-
olvasnunk ezen verseket:
Ezért aki eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr e poharát méltatlan módon, vétkezik az Úr teste
és vére ellen. Hanem az ember vizsgálja meg magát és úgy egyen a kenyérből és igyon a po-
hárból. Mert az, aki méltatlan módon eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, nem be-
csülve meg az Úr testét. Ez okból gyengék és betegek spkan közöttetek és sokan alszanak.
Mert ha mi ítélnénk meg magunkat, nem lennénk elítélve. De amikor megítélés alatt vagyunk,
az Úr fegyelmez minket, nem lehetünk elmarasztalunk a világgal. (1 Kor 11:27-32)
Az úrvacsora valami sokkal több, mint „csupán” étkezés étellel vagy egy kis kenyérrel vagy gyü-
mölcslével. Ezen étkezésnek van szellemi hatása, ami nagyon erőteljes és ami negatív is lehet, ha az-
zal rossz módon bánnak. Ezért fontos, hogy ne engedjünk bárkit részt venni az úrvacsorán, ahogy
tesszük ma. Azt olvassuk itt, hogy ez azt eredményezheti, valaki ítéletet eszik vagy iszik magára. Az
egyháznak szükséges, hogy hely legyen azok számára, akiké Jézus Urukként és vele élnek.
Nemrégen olvastam egy pásztorról, aki mondta, többé nincs problémája az úrvacsorát vevő nem
keresztyénekkel. Ezt mondta, mert olvasta, hogy Júdás vett úrvacsorát és neki nem volt jó kapcsolata
Istennel. Ezt mondta annak érdekében, hogy védje azt a tényt, hogy az ő gyülekezetében azoknak,
akik nem születtek újjá, megengedték, hogy vegyenek az úrvacsorán. De Júdás nagyon rossz példa,
őt használni ebben az esetben, mert olvassuk, hogyan ment a sátán belé és hogy bizonyos idő után el-
árulta Jézust és meghalt.
Az úrvacsora mindig el volt különítve a keresztyének számára és ilyennek kell lennie ma is. A
megértés hiányának, hogy mit jelent az egyház és az úrvacsora a keresztyének számára, nagyon ne-
gatív következményei lehetnek.
A népszerű elképzelés az egyházról, hogy az olyan hely, ahova bejöhetnek a nem keresztyének és
találkozhatnak Istennel, egy teljesen új gondolkodás. Miért nem hívsz inkább embereket az ottho-
nodba, hogy velük ebédelj és nem találkozol velük ott, ahol vannak. Akkor magad tudod megosztani
az evangéliumot velük és még be is merítheted őket a fürdőkádadban! Oly módon nekik már van ter-
mészetes kapcsolatuk azokkal, akik Krisztushoz vezették őket, a természetellenes kapcsolat helyett,
ami gyakran van náluk a pásztor felé, aki nem ismeri őket igazán. Ez nyilvánvalóan a legjobb és leg-
biblikusabb mód megtenni ezt. Utána el tudnátok vinni magatokkal ezt az új keresztyént a gyüleke-
zet összejöveteire, amihez csatlakoztatod. Akkor, amikor ott vagytok, nem fog megdöbbenni, miért
szólnak az emberek nyelveken például. Többé nem idegen nekik, mert ők is csinálják! Ténylegesen
az a módja annak, ahogy a dolgok történnek sok más országban, különösen azon országokban, ahol a
keresztyéneket üldözik és ahol a gyülekezet sokkal jobban növekszik, mint itt nyugaton.
Sajnos sokan elvetik a nyelveken szólást és más, a gyülekezettől vitatott dolgokat annak érdeké-
ben, hogy befogadják a nem keresztyén istenkeresőket. Ez nem csak bibliaellenes, hanem veszélyes
is.
Valaki megkérdezte tőlem, hogy imádkozunk-e nyelveken, amikor találkozunk, igent válaszoltam.
Akkor ő azt mondta nekem, hogy az nem volt bibliai, mert Pál azt mondta:
Azért ha az egész gyülekezet összejön egy helyen és mindenki nyelveken szól és bejönnek
azok, akik tájékozatlanok vagy hitetlenek, nem fogják-e azt mondani, hogy őrültek vagytok?
(1 Kor 14:23)
Az én válaszom arra: „Nálunk nincsenek az összejöveteleinkre járó tájékozatlan vagy nem hívő
emberek! Ha azonban történetesen egy nem hívő csatlakozik hozzánk, természetesen ezt figyelembe
vennénk. Megragadjuk az alkalmat, hogy tanítsunk nekik a Szent Szellemről és a nyelveken szólás-
ról és ami azt jelentené, hogy többé nem lesz tudatlan! A nyelveken szólás inkább jel lenne nekik,
amiről olvasni tudnak az Biblián végig.”
A célom az, hogy ne változtassuk át a gyülekezetet eszközzé az evangelizáláshoz, amikor a való-
ságban annak kellene lennie a tanítványság céljának. A gyülekezet elsődleges célja az, tanítványokat
szerezzünk, ahogy Jézus parancsolta. A tény az, hogy sokféle módon megváltoztattuk a gyülekezet
vélját annak megpróbálásával, hogy egy olyan hellyé tegyük, hogy ott elérjük a nem keresztyéneket,
ami azt jelenti, hogy a kresztyének, akik bejönnek a gyülekezetbe, nincsenek produktív tanítványok-
ká téve. Nem jutnak hozzá azon eledelhez, amire szükségük van a növekedéshez és hogy gyümölcsöt
teremjenek. Egy másik következmény az, hogy sok szabadegyházban az emberek többé nem szólnak
nyelveken. Az eredmény az, hogy a keresztyének nincsneke bemerítve Szent Szellembe, sem nem
veszik a nyelvek ajándékát, mert nem látják azt gyakorlatba átvive. Később bátoríthatják a nyelveket
egy sejtcsoportban, de nem valószínű, hogy megértik annak fontosságát, mert nem kapták meg azt
kezdettől. Ezt ma is látjuk sok pünkösdi gyülekezetben, és ha tovább mennek ezen az úton, akkor
nem marad bennük a „pünkösd!”
Nem tudjuk a fedőt rátenni Isten Szellemének mozgalmára közöttünk, ha eredményesek leszünk.
Isten Szelleme nélkül semmit sem tudunk tenni. Amikor a keresztyének összejönnek, Isten követésé-
re és betöltekezésre és ellátásra kellene összpontosítani, hogy tanítványként éljenek mindennap. A ta-
nítványlét az evangélium terjesztését is jelenti, úgyhogy a közösség tud növekedni. Ez az aspektust
gyakran figyelmen kívül hagyják, amikor a gyülekezet fókusza a nem keresztyének elérésén van.
Sok veszély van a gyülekezetnek eszközként való használatában az evangélizáláshoz a tanítványság
helyett oly módon, ahogy a Biblia mondja.
Az az elképzelés, hogy a gyülekezet elsődlegesen hely legyen a nem keresztyének számára, hogy
kapcsolatba kerüljenek Jézussal, nem található a Bibliában. Ez új mód olyan gyülezetre, mely egyen-
gette az utat ahhoz, amit most „istenkereső-barát” gyülekezetnek hívják. Amint a szó magában fog-
lal, az egy olyan gyülekezet, melyet arra terveztek, hogy találkozzanak újonnan jöttekkel. A fókusz
nem csupán a keresztyének ellátásáról és oktatásáról fordult el, hanem sok más fontos dolog is meg-
változott annak érdekében, hogy tetszen az istenkeresőknek (nem keresztyéneknek), mely mind hely-
telen, mind veszélyes.
Értem, miért választotta sok pásztor és vezető ma ezt az utat. Vágynak olyan embereket látni
Krisztushoz jönni és nehéz meglátni más lehetőségeket annak megtörténéséhez. Ritkán látnak ke-
resztyéneket olyan dolgokat megtenni, amiről az előbb beszéltem, mint meghívni embereket az ott-
honukba és Krisztushoz vezetni őket. Ez valami olyan, amiről már sok éve beszélnek a gyülekezet-
ben, de egyszerűen nem tesszük meg. Ezért a pásztornak más utakat kell keresnie. Sokkal könnyebb
a keresztyének számára meghívni nem keresztyéneket egy koncertre a gyülekezetben vagy istenkere-
ső barát szolgálathoz, kint megjívni őket otthonukba és megosztani az evangéliumot. Még a puszta
gondolat is gyakran óriási félelmet kelt sok keresztyénben.
Azonban bármely mód, amire nézel, végén csupán egy kifogás annak meg nem tételére, amit kel-
lene tennünk, és ez a főoka a növekedés hiányára a gyülekezetben. Ennek oka az, hogy a gyülekezet
át lett alakítva a tanítványság középpontjából az evangelizálás eszközévé. Ez azt a tényt eredmé-
nyezte, hogy a keresztyének egyszerűen nem tanítottak többé és ez nehézzé teszi számukra elérni az
embereket az evangéliummal. A gyülekezetet nem tanították meg, hogyan kell ezt csinálni és legtöb-
ben félelemmel vannak eltelve ég annak gondolatától is, hogy kimenjenek a világba.
Elvesztettük a képességet, hogy tanítványokat szerezzünk a gyülekezet fókuszában és céljában tör-
tént ezen változás miatt. Mivel a gyülekezet nem növeszik többé, a pásztorok kétségbeesnek. Azon-
ban a visszatérés helyett ahhoz a modellhez, amit találunk a Bibliában, a gyülekezetvezetők teljesen
más útra térnek. Istenkereső-barát gyülekezetek hoznak létre és megváltoztatnak sok dolgot annak
érdekében, hogy nem kresztyéneket nyerjenek meg a gyükezetbe. De ez nem oldja meg a problémát.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 41 – 11. fejezet: Istenkereső-barát gyülekezet
Ténylegesen éppen az ellenkezőjét teszi!!
Nagy szomorúsággal jutottam arra a következtetésre, hogy ma a legtöbb szabadegyház ebben az
irányba halad. Rossz dologra koncentrálnak és keményez dolgoznak, hogy még több istenkereső-ba-
rát gyülekezet legyen egész idő alatt. Ezt cselekdevén több embert hozhatnak a gyülekezetükbe, de
hosszú távon nem fognak jó és örökkévaló gyümölcsöt teremni.
Emlékezz rá, ha meg akarjuk látni, hogy egy közösség egészséges-e vagy nem, ne csak az odajáró
emberek számát vizsgáljuk. Inkább azt nézzük, az embereket tanítványokká és Jézus követőivé te-
szik-e. Ez nem valami olyan, amit meg lehet tenni vasánap délelőtt, amikor a közösség találkozik
egy másfél órás istentiszteleten. Nem, jobb képet nyerünk annak vizsgálatával, mit csinálnak a kö-
zösség tagjai péntek és szombat este és követik-e Jézus szavait mindennap. A gyülekezet célja az,
hogy a tanítványok jó gyümölcsöt teremjenek a mindennapi életükben és hogyan segítsék a közösség
növekedését.
11. fejezet
ISTENKERESŐ-BARÁT GYÜLEKEZET
Másnap hallottam egy istenkereső-barát gyülekezetről, amely eltávolította a keresztet a falról, mert
az provokált némely embert, akik odalátogattak. Gondolom, ez bemutat egy egész jó képet az isten-
kereső-barát gyülekezet mögötti eszméről. Eltávolítottuk az evangéliumtól azt, ami sérti az embere-
ket, azzal a reménnyel, hogy ha az evangéliumot elfogadhatóbbá tesszük, a nem keresztyének hoz-
zánk akarnak jönni és találkozni velünk. Ez azt jelenti, hogy a keresztyének többé nem jutnak táplá-
lékhoz, amire szükségük van a növekedéshez.
Ha elvesszük a keresztet és azt, ami sérti az embereket, akkor mit hagytunk meg az evangélium-
ból?
Az egyház azt állítja, hogy nem az evangélium üzenete az, amit változtatnak, hanem a „csomago-
lás” az, amit meg kell változtatni. A dolog igazsága az, hogy be tudjuk az üzenetet csomagolni any-
myira, hogy a só elveszti az ízét, és akkor többé már nincs evangéliumunk. Én személy szerint nem
gondolom, hogy meg kellene változtatnunk a csomagolást; el kellene távolítanunk az egészet! Oly
sok idő eltöltése helyett annak kitárgyalására, mit kell megváltoztatnunk annak érdekében, hogy
megnyerjünk nem keresztyéneket, hogy bejöjjenek, túl elfoglaltak lennénk a keresztények ellátására,
hogy ki menjenek és éljék a keresztyéni életüket nap mint nap. Hiszem, hogy megoldanánk a problé-
mát egyszer s mindenkorra! És ez mind megtörténhetne, ha egyszerűen kezdenénk közösséget alakí-
tani, ahogy az első keresztyének tették.
Jézus Krisztus evangéliuma nem csupán Isten ereje az üdvösségre, hanem az egy akadály is. Az
valami olyan, amit Jézus mondott ismételten.
Akkor mondta mindenkinek: „Ha valaki én utánam kíván jönni, tagadja meg magát és vegye
fel a keresztjét naponta és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti
azt, de aki elveszti az életét én érettem, meg fogja menteni azt. Mert milyen haszon az egy em-
bernek, ha megnyeri is az egész világot, aki elveszti magát vagy magában kárt vall?”
(Lukács 9:23-25)
Nem népszerű manapság mondani, hogy meg kell tagadnod magad. Ténylegesen akkor sem volt
népszerű, amikor Jézus mondta ezt. Sokszor az eredmény az volt, hogy az emberek szomorúan vagy
sértve mentek el. Jézus azonban nem fordult meg és futott utánuk, hogy elsimítsa az igazságot vagy
megpróbálja becsomagolni az üzenetét más módon. A legnagyobb és legnépszerűbb istenkereső
barát egyházak az USA-ban végeztek egy felmérést tagjaikról röviddel ezelőtt.
Ez jött ki abból a felmérésből:
• a tagok 47%-a nem hitte, hogy kegyelemből vannak megváltva
• a tagok 57%-a nem hisz a Biblia hitelességében
• a tagok 56%-a nem hitte, hogy Jézus az egyedüli út az Istenhez.
Ez az, amit látni akarunk megtörténni a gyülekezeteinkben ma? Újra és újra találkozom olyan „ke-
resztyénekkel,” akiknek nincs elképzelésük, miről szól valójában az evangélium. Jártak néhány évig
a gyülekezetbe, de egyáltalán nem éltek úgy, mint Jézus tanítványai.
Szomorú, nem kérdezték, hány tag volt a közösségben igazán Jézus tanítványa és engedelmeske-
dett nek mindennap, hanem ez az, amiről ez igazán szól. Ezen számok megtekintése azonban, el tu-
dom képzelni, nagyon alacsonyak lehettek. A felmérés jó képet ad arról, mi történne, amikor a gyüle-
kezet célját megváltoztatjuk és azt inkább evangelizációs eszközzé tesszük, mint közééponttá a tanít-
ványság számára.
Annak érdekében, az evangéliumot vonzóvá tegyük, eltávolítjuk azt, ami tudja közvetíteni az üd-
vösséget és ténylegesen megvátloztatni az embreket. Ez sok embert fog eredményezni, akik megté-
vesztésben élnek és elveszettek.
Nem is olyan régen kapcsolatba kerültem egy hölggyel Kopenhágából. Hallgatta a tanításunkat a
keresztségről a weboldalunkról és be akart merítkezni. Sok éve járt egy istenkereső-barát gyülekezet-
be, de soha nem értette meg igazán a keresztséget addig, amíg nem hallotta a tanításunkat. Az a tény,
hogy ez a nő nem értette a keresztelés értelmét, nyugtalanított engem különösen azért, mert a Biblia
szerint a bemerítkezés belépés egy új életbe Krisztusban. Manapság ezt megváltoztatták az üdvösség
imájára, melyre nem találunk semmilyen világos bibliai bizonyítékot. Mindenki, aki el akarta fogad-
ni Jézust Urának, abban a pillanatban meg lett keresztelve, még ha nappal vagy éjszaka közepén há-
romezren is voltak. Mondhatná valaki: „De mi van a tolvajjal kereszten? Ő nem volt bemerítve.”
Az igaz, hogy nem volt bemerítve, de Jézus keresztsége akkor még nem létezett. Amikor a tolvaj
a kereszten volt, a régiszövetség volt még hatályban. Jézus a férfi mellett volt. Jézus keresztsége
szimbolizálja Jézus halálát és feltámadását, és az még nem történt meg, amikor Jézus a tolvaj mellett
volt a kereszten. Szintén ez az oka, amiért nem találunk senkit az evangéliumokban, akiket bemerí-
tettek Jézus keresztségével. Másrészt, nem találunk senkit a Jézus keresztre feszítése és feltámadása
után hitre jutni és nem lett bemerítve ugyanakkor. (Ez a bekezdés felülvizsgálandó, mert az evangé-
liumban nem ez van megírva.) Rájövünk, hogy az emberek bemerítése azonnal megtérés után nem
nagyon gyakori ma a gyülekezet programjával, ahol a legtöbb gyülekezet csak három-hat hónapban
tart egyszer bemerítést, de a gyakolatunkat a Bibliára és saját tradícióinkra kell építeni. Ez ismét azt
mutatja, hogy milyen messze vagyunk az első gyülekezet gyakorlatától, amiről olvasunk a Bibliában.
Miután a nő hallotta tanításunkat a bemerítésről, valóban többet akart hallani és eljönni az egyik
alkalmunkra. Beszélgetésünk után leült és sírt, mondván, soha nem hallott ehhez hasonlót ezelőtt,
mely ijesztő önmagában. Én egyszerűen prédikáltam az evangéliumot. Megfotam a kezeit és együtt
imádkoztunk. Isten Szelleme ránk szállt erős módon és ő azonnal kezdett nyelveken szólni, mialatt
mindketten sírtunk. Kinyitotta a szemeit és rámnézett és nyugodtan megkérdezte: „Mit csinálok?”
Elmagyaráztam neki, egyszerűen folytatnia kellene, hogy szól nyelveken és hogy a Szent Szellem
volt az, aki rászállt. Becsukta ismét szemeit és tovább szólt nyelveken. Másnap reggel eljött bemerít-
kezni. Azt mondta, hogy amikor hazament azon az estén, lánya hozzá jött fájdalommal. Néhány év-
vel ezelőtt megvágta a kezét egy ablakon és még mindig nagy fájdalmai vannak. Az anya imádkozott
érte sokszor, de semmi sem történt. Amikor hazaért akkor este, lány fájdalommal jött hozzá. Az anya
rátette a kezét és imádkozott és akkor olyan volt, mintha az ima az szívéből és nem fejéből jött
volna. Azonnal eltűnt lánya fájdalma.
Azturán Lene-nel meglátogattuk a nőt és családját. Amikor találkoztam a 13 éves lányával, meg-
kérdeztem, bemerítkezett-e Szent Szellembe és ő nemmel válaszolt. Az nem igazán beszélnek ilyen
dolgokról az istenkereső-barát gyülekezetekben, mint abban, ahova ők jártak. Természetesen ő még
egészen fiatal volt, de igazán be akart merítkezni a Szent Szellembe. Istennek egy 13 éves lány „elég
idős,” így a lány anyjával bementünk a szobájába és imádkoztunk érte. A Szent Szellem rászállt erős
módon és kezdett nyelveken szólni, miközben imádkozott és elmagyarázta, hogy soha életében nem
érezte magát ilyen fantasztikusan. Igen, Isten éppen olyan erőteljesen munkálkodik egy tizenéves
lány szobájában, mint egy gyülekezetben. Később az anya megkeresztelte a lányát vízzel a fördőkád-
jukban. Azóta nem járnak at „istenkereső-barát” gyülekezetbe, ahova sok évig jártak és beindítottak
egy saját közösséget otthonukban, mely kétség nélkül sokkal jobban teljesít.
Egy olyan istenkereső-barát gyülekezetbe jártak, mely egy nagy gyülekezetre fókuszált, de nem
engedtük magunkat elbolondítani a gyülekezet tagjainak számával.
Az istenkereső-barát gyülekezetek képesek leginkább a gyülekezetbe hozni embereket, és termé-
szetesen vannak emberek, akik itt talákoztak Istennel. Nem akarom azt megkérdőjelezni. Remélem
azonban, hogy közülük sokan fognak tovább lépni egy idő után, hogy közelebb kerüljenek az Úrhoz,
mert ezen legtöbb gyülekezetben nem kapnak szellemi táplálékot, amire szükségük van a növekedés-
hez. Az istenkereső-barát gyülekezetek egyszerűen nehézséget támasztanak tanítványok szerzésében.
A probléma nem szükségszerűen az a tény, hogy nagyon fókuszálnak az istenkeresőkre. Személye-
sen próbálom elérni a nem keresztyéneket különböző módokon, Oéldául, olyan nyelvet fogok hasz-
nálni, amit nem keresztyének meg tudnak érteni. A probléma azonban abban van, hogy a gyülekeze-
tet inkább evangelizációs eszközzé tettük, mint olyan hellyé, ahol tanítványság és bátorítás történik.
A gyülekezetnek olyan helynek kellene lennie, ahol a keresztyének oktatást kapnak annak érdekében
hogy merészen kimenjenek az aratási mezőkre.
Ma azonban a legtöbb keresztyén nincs ellátva, hogy kimenjenek és megosszák az evangéliumot.
Ők inkább elvárják, hogy a pásztor csináljon mindent. Ez még nagyobb szakadást teremt a „hivatá-
sosak” között, akik aktívak a szolgálatban és az emberek többsége, akik egyszerűenülnek a gyüke-
zetben és támogatják őket. Az istenkereső-barát gyülekezetekben a világ bejön a gyülekezetbe, még-
ha a gyülekezetet szentnek és Istennek elválasztottnak is hívják, hogy ellássa az embereket, hogy
kimenjenek és evangelizálják a világot.
Több évvel ezelőtt egy keresztyén nyári konferencián a szervezők elrendezték, hogy tartsanak egy
diszkó táncos show-t és szavással a fiatalok számára. Azt magyarázták, hogy ők az istentiszteletet di-
csérettel kezdték, hogy az embereket jó hangulatba hozzák. A dicséret után a fiatal emberek tudtak
táncolni és partizni nem keresztyén zenével. Ez még egy másik kísérlet, hogy egy gyükezet olyan le-
gyen, ahol a nem keresztyének otthon tusják érezni magukat. Mivel már sokszor láttuk ezt azelőtt, az
eredmény htracsúszott és langymeleg keresztyének lesznek.
Az extenzív utazásom miatt fokozottan tuatában lettem e veszélynek az utóbbi években. Kedvező
alkalmam van találkozni sok keresztyénnel különböző gyülekezetekből és amit látok, aggaszt engem.
Nagyon aggódom amiatt, hogy keresztyének következő generációja olyan lesz, mintha folytatnák ezt
az utat.
Ez az, amit a Biblia mond a bűnről:
Meneküljetek a fiatakori vágyaktól is; hanem kövessétek az igazságosságot, hitet, szere-
tetet,békességet azokkal, akik tiszta szívből hívják az Urat. (2 Tim 2:22)
El kellene menekülnünk azon dolgoktól, amik megkísérthetnek minket, megengedve, hogy a kísér-
téseket ezüst tálcán szolgálják fel nekünk. Relevánsnak lenni a nem keresztyének számára, nem
ugyanaz, mint a világhoz hasonlónak lenni, amiben ők élnek. Relevánsnak lenni az, hogy elszakadni
a világtól és inkább valami olyant kínálni, amit a világ nem tud megadni nekik. A gyülekezet össze-
gyülekezés a keresztyének számára, ahol összejönnek, hogy építsék egymást. Aztán ki tudnak menni
a világba ismét, hogy bemutassák Krisztus életét bennük. Ez valami olyan, amit nem kellene meg-
változtatnunk.
A nem keresztyéneket természetesen be lehet hívni az összejövetelre. Ez legjobban kis csoportok-
ban működik, ahol könnyebb meglátni az újonnan jött szükségét. Ennek szükségszerűen nem kell le-
venni a fókuszt a tanítványok ellátásáról vagy oktatásáról. Valójában ennek éppen az ellentéte igaz!
Egészen aggódom, hogy sokan nem látják a problémát addig, amíg nem túl késő. Országomban
sokan elfoglaltak a megagyülekezetek megvizsgálására USA-ban, hogy ezt az üzenetet nem tudják
megkapni, hogy őszintén megnézzék a gyümölcsöt, amit produkálnak. Jézus mondta, hogy a termett
gyümölcse minőségével kell ítélni és nem csupán a mennyisége szerint.
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, hanem belül raga-
dozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy fü-
gét bogáncsról? Eképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de a rossz fa rossz gyümölcsöt
terem. (Máté 7:15-18)
Hiszem, van egy ok, hogy az istenkereső-barát gyülekezetekolyan sikeresek az USA-ban és Dá-
niában. Ez azért van, mert mi nem tapasztaljuk meg ugyanazt az ellenkezést és üldözést, mint a ke-
resztyének a föld más részein. Sajnos emiatt, nem vagyunk képesek meglátni, hogyan vannak a dol-
gok igazán. Márk evangéliumában a negyedik fejezet, melyet Jézus használt fontos példaként a
magvetőről:
És Ő mondta nekik: „Értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok megérteni az összes többi
példabeszédet? (Márk 4:13)
A megvető példázata a kulcs más példabeszédek megérésére. Azt gondolom főleg a pélázatokkról
a Máté evangélum 25 fejezetében, a tíz szűz, a tíz talentum és a világ megítélésének példázatát. Ezen
összes példázat Isten eljövendő ítéletéről szól. Figyelmeztetnek, hogy sokan fognak hinni Jézusban,
mint Urukban, amikor valóságban soha nem tértek meg igazán.
A világ megítéléséről szóló példázatban olvashatjuk, hogy Jézus el fogja választani a juhokat a
kecskéktől és nem a juhokat a farkasoktól, ahogy egyesek elvárják (Máté 10:16). A világ megítéslése
foglalkozik az emberekkel a gyülekezetben, akik „megvallották” Jézust Úrnak. A magvető példázata
a talaj különböző típusait arja le, melyre a magok hullnak. Íme itt van egy:
„Némelyik esett köves talajra, ahol nem volt sok föld; és azonnal kibújt, mert nem volt mé-
lyen a földben. De amikor a nap fenn volt, azonnal elsült, és mert nem volt gyökere, elszá-
radt.” (Márk 4:5-6)
Itt látunk valamit felnőni, miután a mag el lett vetve. Valóban jónak látszik kezdetben és te nem
láthatod, hogy valami baj van vele. Valaki hallja az Igét, bejön a gyükezetbe és ő egy „keresztyén,”
aki Istennel „él.” A növényhez hasonlónak látszik, mely jól növekszik, de valami, amit nem láthatsz
addig, míg a nap magasan nincs az égen, valami nagyon rossz van azzal a palántával. Lésőbb Jézus
elmagyarázza, mit képvisel a nap.
„Ezek hasonlóan vannak a köves talajra vetettekkel, akik, amikor hallják az igét, azonnal
örömmel veszik azt; és nincs gyökerük magukban és ezért csak egy ideig tartanak ki. Azután,
amikor nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elfordulnak.” (Márk 4:16-17)
A nap képviseli a nehézséget és az üldözést, ami megmutatkozik a szív valódi állapotában. Ez
nagy probléma lehet Dániában és az USA-ban, mert mi nem tapasztaljuk meg ugyanazt a nehézséget
és üldözést keresztyénekként, mint sok más országban. Az gondolhatjuk, mi úgy növekedünk, amint
kellene, de a növekedés egyszerűen azért nem tud megmaradni, mert Isten Igéjének nincs gyökere.
Mi történne, ha hirtelen kezdenénk megtapasztalni üldözést Dániában, például, úgy, ahogy keresz-
tyének tapasztalják meg Kínában?
Hiszem, hogy abban a pillanatban egészen világossá válna, az istenkereső-barát gyülekezet moz-
galom csak programok és eljárások. Hiszem, hogy rövid időn belül néhány istenkereső-barát gyüle-
kezet megszűnne, mert a legtöbb gyülekezetbe járó az istenkereső-barát gyükezetekben megtagadná
a hitét, mihelyt egy keresztyén megszűnne tréfás és szórakoztató lennni.
Amikor a mag el lett vetve a köves talajba, az üzenetet örömmel hallották és fogadták, éppen úgy,
ahogy olvassuk a példázatban. Az üzenet olyan jól hangzott, hogy örömmel fogadták el. Mégis, nem
olvassuk, hogy van bármilyen megbánás a bűn miatt, és sem nem voltak, akik beszéltek maguk meg-
atagdásáról és a kereszt felvételéről. Hittel hallották és jöttek a gyülekezetbe, de az evangélium soha
gyökerezett meg bennük. Az igazság az, hogy nem fogjuk meglátni ezt megtörténni addig a napig,
míg a nap a legmagasabb ponton nem áll az égben és minden napvilágra kerül. Ezért tanulnunk kel-
lene az üldözött gyülekezetektől és figyelni arra, mit mondtak. Amikor megvizsgáljuk őket, nem lát-
juk ugyanazt az istenkereső-barát elgondolásokat, ahol az üzenetet szépen becsomagolják és ahová a
embereket szórakozással vonzzák. Amikor olvasunk az üldözött egyházról, otthon találunk közössé-
geket, amik ellátják a keresztyéneket, hogy Jézus tanítványaivá váljanak épp úgy, ahogy olvassuk a
Bibliában. Ami azt illeti, ezek az otthoni közösségek sokszor gyorsabban növekednek, mint az isten-
kereső-barát megagyülekezetek. Csak azért nem hallunk erről, mert ezt nem sugározzák a keresztyén
TV csatornákon.
Egyesek azzal érvelnek, hogy az otthoni közösségek az üldözés miatt léteznek a világ bizonyos ré-
szein és amiatt, hogy egyszerűen nem lehetnek „igazi” gyülekezetük. Szintén voltak az első gyüleke-
zetnek békés periódusai a Bibliában. Ez idő során azonban nem változtatták meg a közösségüket.
Nem, csak otthoni közösségeket találunk.
Emlékezz rá, a kérdés nem az, amit építünk, vajon fenn tud-e maradni itt és most, de vajon fenn
tud-e maradni az örökkévalóságon végig. Hiszem, ez idő kérdése, mielőtt jön az üldözés és amikor
jön, a gyülekezetek kényszerítve lesznek változásra a túlélés érdekében. Miért nincsenek a szükséges
változások meg most azonnal és építkeznek a Kősziklára? Akkor a ház meg tud állni, amikor a
hullámok jönnek ellene.
12. fejezet
MI AZ EGYHÁZ?
Az „egyház” szó többször előfordul a Bibliában. Egyik hely például az 1 Korinthosz.
És Isten ezeket jelölte ki az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmad-
szor tanítókat, azután csodákat… (1 Kor 12:28)
Ebben a fejezetben közelebbről megvizsgáljuk az „egyház” szó jelentését. Néha a dolgok zavaró-
vá válhatnak, amikor az embereknek különböző értelmezésük van ugyanarról a szóról. Következés-
képpen gyakran kényszerültem használni a szót nagyon világos módon, ami nem hagy helyet a rossz
értelmezésnek, úgyhogy nem értjük félre egymást. Én megtettem ezt az előző fejezetekben, ahol az
egyházról épületként beszéltem, ahova megyünk. Most azonban szeretném közelebbről megvizsgálni
az „egyház” szó igazi jelentését.
A szó, amit használunk az „egyházra,” amit az Újszövetség eredeti nyelvéből fordítottak: ekklesia.
Amikor ma halljuk az „egyház” szót, az első dolog, ami csaknem mindig eszünkbe jut, egy épület.
De az egyház [ekklesia] szónak egyáltalán nincs kapcsolata épülettel vagy vallással. A szó
egyszerűen „gyülekezetet vagy összejövetelt” jelent.
Az ApCsel 19. fejezetében olvasunk bizonyos emberek gondjairól Efeszoszban. Pál prédikálta az
evangéliumot és következésképpen némely emberek mérgesek lettek és kezdtek kiabálni: „Nagy az
efeszoszi Diana!” A 32. versben a következőt olvassuk:
Ezért egyesek egyet dolgot kiáltoztak és mások egy másikat, mert a gyűlés összezavarodott, és
közülük legtöbben nem tudták, miért jöttek össze. (ApCsel 19:32)
Azt olvassuk ebben a szakaszban, hogy a gyűlés összezavarodott, visszautalva a nem keresztyének
gyülésére, akik imádták Diana istennőt. Ami érdekes az, hogy a „gyülésre” használt szó az ekklesia.
Ezért ezt tényleg tudnánk eképpen fordítani: „Ezért egyesek egyet dolgot kiáltoztak és mások egy
másikat, mert a gyűlés összezavarodott, és közülük legtöbben nem tudták, miért jöttek össze.”
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 47 – 12. fejezet: Mi az egyház?
Ugyanakkor nincs igazán semmilyen pont, mert a Diana-imádók egy csoportjáról olvasunk. Ami-
kor halljuk az „egyház” szót, bejön egy kép a fejünkbe és a szövegösszefüggésben, amit éppen olva-
sunk, az a kép teljesen rossz! Ez azonban nem csak ebben a összefüggésben van problémán; az a
tény, hogy ténylegesen egy hamis kép alakult ki a „gyülés” szót illetően. Ez a szakasz bizonyítja,
hogy a szó az Újszövetségben, amit „egyházként” fordítunk, nem szükségszerűen utal mindig egy
keresztyén összejövetelre vagy épületre, hanem egyszerűen összegyülésre.
Ezért az ekklesia szónak (mely leginkább „egyházként” van fordítvaa Bibliában) valójában semmi
köze az épületnek vagy vallásos összejövetelhez. Az ekklesia egyszerűen az „emberek gyülekezését”
jelenti. Ezek az emberek összegyülhetnek az utcán, otthon vagy bárhol másutt. A Bibliában ezen
gyülekezeteknek gyakran van közük a keresztyének összegyülekezéséhez, és ez összegyülkezéshez
használt szó, az ekklesia „egyháznak” lett fordítva. Sajnos azonban ez szintén eltorzítja az igazi
jelentést, mert számunkra az „egyház” sokkal többet jelentett, mint csupán a keresztyének összejöve-
telét. Te talán nem tekintenél egy estét a keresztyén barátaiddal evésre és a közösséget egyházként,
ugye? Ez azonban valójában közelebb van a „egyház” szó igazi jelentéséhez, mintha ezt mondanád:
„Én csupán lemegyek az egyházba, hogy szerezzek valamit,” és akkor te lehajtasz egy üres épületbe,
ahol normálisan találkoztok. Ezen üres épületnek egyáltalán nincs semmi köze az emberek összejö-
veteléhez (egyház), mert az üres. A tény az, hogy ma inkább gondolunk egy épületre, amikor halljuk
az „egyház” szót, még ha az olyan fajta is, amit egy embercsoport házának hívnak. A két dolognak
semmi köze egymáshoz.
Az Újszövetség szemein keresztüli látáskor azonban ténylegesen nincs épület, ami szent! Te és én
– a keresztyének – vagyunk szentek! Ha találkozunk egy adott helyen, az a hely nem szent. Amikor
elhagyjuk azt a helyt, mi még mindig szentek vagyunk, és az épület még mindig csak egy épület.
Isten nem él kőből készített épületben. Nem, Ő bennünk él, akik vele élünk.Mi Isten temploma va-
gyunk itt a földön. Ezért nem számít, hol találkozunk. Egy összejövetel a McDonald’s-ben olyan
szent lehet, mint a Szt. péter templomban.
Továbbá, nem számít, ha csak kettővel vagy kétezerrel találkozunk. Jézus köztünk van mindkét al-
kalommal. Az összejövetel egy épületben, amit templomnak hívnak, nem teszi azt az összejövetelt
fontosabbá, mint az összejövetel az utcán vagy egy házban. Inkább az ellentéte igaz, mert az összejö-
vetel az utcán és az otthonokban ténylegesen az, amit az első keresztények csináltak. A helynek, ahol
összegyültök, nagyon kis jelentősége van azon tény miatt, hogy az „egyház” szó csupán a keresztyé-
nek „gyülekezetét” jelenti. Akárhol találkozik egy csoport keresztyén, ott van az egyház.
Kr.u. 300 körül kött használatba az „egyház” szó, bár nem vagyunk teljesen biztosak, miért. Azt
mondják, hogy az „egyház” szó a kuriakos görög szóból származik, mely azt jelenti: „azok, akik az
Úrhoz tartoznak” vagy „az Úré.” Ez a szó azonban csak két helyen található a Bibliában és azon he-
lyek egyikének sincs semmi köze az egyházhoz/gyülekezethez. Mindkét helyen a kuriakosz-t, „az
Úré” fordítják.
Szellemben voltam az Úr [kuriakosz] napján, és hallottam a háta mögött egy erős hangot,
mint egy trombitáét… (Jel 1:10)
Ezért, amikor összejöttök egy helyen, nincs az Úr [kuriakosz] vacsorájával való élés. (1 Kor
11:20)
Amint láthatod, nem találjuk az „egyház” szót a Biblia eredeti nyelvében. Ténylegesen még a „kö-
zösség” szót sem találjuk. Inkább a „gyülekezet” (ekkleszia) szót találjuk újra meg újra.
Akkor miért kezdtük használni az „egyház” szót a „gyülekezet” helyett, ha nem találjuk azt a Bib-
liában? Az ok talán Konsztantin császár napisten imádásában található. Egy bizonyos időbeli pontig
ő főpap volt a napisten kultuszban (Sol Invictus kultusz). Ha online rákeresel az „egyház” szóra, azt
fogod találni, hogy az „egyház” [Church] (vagy Kirké) boszorkány volt a görög mitológiából,
Heliosz napisten és Perse holdistennő leánya.”
Ez megmagyarázhatja, miért jött használatba az „egyház” [church] szó a történelem ezen ideje
során. Nem tudjuk azonban biztosan. Amit tudunk az, hogy amikor a Bibliánk használja az „egyház”
[church] vagy „közösség” szót, azt az ekkleszia szóból fordítják, ami egyszerűen „gyülekezetet” je-
lent. Ezért, amikor a Biblia egy „egyházról” vagy „közösségről” beszél, a ténylegesen „gyülekeze-
tet” jelent és e gyülekezetnek nincs semmi köze egy egyházi épülethez, tagsághoz, szabályokhoz,
vasárrnapi istentiszteletekhez, stb.
Amikor kezdjük megérteni ezt, sok dolognak a Bibliában kezd teljesen új jelentést kapni nekünk.
Gyakran saját értelmezésünk van a dolgokról. Emiatt, gyakran teljesen más értelmezést adunk a
Szentírásnak, mint ami eredetileg volt írva. Ugyanez a dolog történt az „egyház” és „közösség” sza-
vakkal. Ha inkább a „gyülekezet” szót próbáljuk használni, az segíthet nekünk elszakadni a rossz tár-
sításoktól, ami van nekünk az „egyház” szóval. Próbáld meg magad!! Felejts el mindent a gyüleke-
zeti épüketekről, szabályokról, tagságokról, istentiszteletekről és bármi másról, amit társítasz az egy-
házzal. Akkor olvasd az Újszövetséget és tedd be a „gyülekezet” szót mindenkor, amikor az „egyhá-
zat” vagy „közösséget” mond és meg fogod érteni, mit értek.
Korábban olvastuk, hogy Isten több ajándékot adott vagy inkább szolgálatot az egyházközösség-
nek. Amikor ezt olvassuk, legtöbb ember arra gondol, hogy Isten ezeket a szolgálatokat egyházkö-
zösségi házakba adta vagy több egyházközösséget magában foglaló egyháznak adta. Ez azonban
nem vonatkozik bármely adott egyházközösségi épületre, közösségre vagy hálózatra. Nem, ez álta-
lában a hívők gyülekezetére vonatkozik. Először, a korai keresztyéneknek nem volt semmilyen adott
egyházi szervezete. Másodszor, nekik nem volt épületük, amit „egyházközösségnek” hívtak. Amikor
olvassuk, hogy az Isten adott szolgálatokat az egyházközösségnek, ez azt jelenti, ő ezeket általában a
hívők gyülekezetének adta tekintet nélkül, hol talákoznak.
Hadd olvassuk el ismét a szakaszt pontosabb megértéssel:
[A hívők gyülekezetei között valahol otthon és az utcákon, Isten kijelölt némelyeket, hogy le-
gyenek] … először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat… (1 Kor 11:20
11:20 [parafrázis])
Amikor kezdjük megérteni, mit jelentenek igazán a különböző szavak, ez kezd egy egészen más
értelmet adni a Bibliának. Kezded megérteni, hogyan éltek igazán ezek az első keresztyének. Ez sza-
badságot ad neked élni Istennel és szolgálni Őt mindennap, nem számít, hol vagy. Isten kijön skatu-
lyából, ahova tettük Őt, és a keresztyénség ma ismét hasonló lesz ahhoz, amilyen volt az Újszövet-
ségben.
Az egyházközösség a hívők gyülekezete volt, akik mind kis, mind nagy csoportokban találkoztak.
Az összejöveteleiknek nem volt semmi tennivalójuk a falakkal, amiket mi építettünk ma. Nem volt
épület vagy egyházi szervezet olvan nével, mint pünkösdki, baptista vagy luteránus. Ezek mind
falak, amiket mi állítottunk és amiket Isten le fog rombolni az utolsó napokban. Ez nem fog megtör-
ténni az eggyé váló nagy egyházszervezetek által és egyesülnek egy nagy rendszerré. Akkor fog
megtörténni, amikor az egyházfalak le lesznek rombolva és az emberek ismét kezdenek otthonok-
ban és az utcákon fognak találkozni, ahol nincsenek nagy nevek, programok vagy szervezetek. A
Szellem fog vezetni minket és amit a Biblia mond nekünk, azt higgyük és vegyük figyelembe. Az
első keresztyének nem voltak tagjai egy egyházi szervezetnek. Ők egyszerűen Jézus Krisztus kép-
viselői voltak.
Az elkülönülés az egyházak és a hívők között ma sok probléma oka. Ezen problémák egyike az,
hogy az egyedi egyházközösségek vagy szervezetek gyakran elmulasztják azt, amit Isten akarja,
hogy feltárják nekünk „másokon” kereztül. Isten adott nekem egy látomást erről nem is olyan régen.
Azt mondja a Biblia, hogy részben ismerünk, de egy nap teljesen meg fogjuk ismerni Istent (1
Kor 13). A részbeni megismerés elképzelése hasonló ahhoz, hogy mindegyünknek van saját része
Krisztusból. Nekem néhány darab belőle és neked van néhány darab belőle, stb., mert Isten más dol-
got tár fel mindegyikünknek.
Mi mindegyikünk saját egyházközösségében és csoportjában ül, minegyik saját ki darabjával

Jézusból. De mi történne, ha összejönnénk az összes darabunkkal és találkoznánk otthon? Igen, mint
egy kirakós játék, képesek lennénk többet látni, ha összegyűjtenénk a darabokat. Hirtelen egy sokkal
nagyobb képet kapnánk arról, aki Krisztus ténylegesen. Amikor ma az emberek összegyülnek isten-
tiszteletekre, Krisztus arra van korlátozva, amit egyetlen pásztor tud róla, mert a pásztor az egyetlen,
aki megoszt valamit ezen rendszerekben. Másrészt a Biblia azt mondja, hogy amikor összejövünk,
mindenkinek van valamilye, amit meg lehet osztani. Ez csak kis gyülekezetekben működik. Vannak
jó barátaim különböző egyházi szervezetekben, olyan barátok, akik igazán szeretik Jézust és az én
testvéreimet az Úrban. Szabadon tudunk találkozni és megosztani az Igét, még ha még mindig van-
nak területek, ahol egty kissé másként látjuk a dolgokat. Mi egy kicsit alkalmazkodunk egymáshoz
mindenkor, amikor találkozunk. Ez nagy áldás, mert egy ilyen gyülekezetben Jézus más részeit lát-
juk, amiket másként nem láthatjuk. Ez nagyobb kijelentést ad a Bibliából és ki Jézus. Ez azonban so-
ha nem tudna megtörténni ugyanolyan módon az egyházakban, ahol az embereket óvják „a mások-
tól” és ahol a tagok be vannak börtönözve az egyház félelme miatt, hogy elveszti őket. Ha eggyé kell
válnunk, annak egyeni szinten kell megtörténnie. Ez egyszerű, ha elvesszük a falakat, amiket a szer-
vezeteink építettek. Az egyénnek először egynek kell lennie Krisztussal és aztán könnyen válunk
eggyé egymással.
Te Isten temploma vagy a itt földön. Ez az, aki vagy huszonnégy órában, hét napon hetente! Ha ta-
lálkozol valakivel egy másik egyházból, meg kell engedned megosztani Krisztust egymással, mert
ugyanazon testnek/egyháznak vagytok részei. Amikor összejöttök, ti vatytok a templom és ezért meg
tudjátok osztani Krisztust és áldás és bátorítás lehetek egymásnak. Ez az, ahogy lennie kellene. Saj-
nos ez nem mindig van így. Sokan érzik ma, hogy nem kellene „megérinteni egymás juhait.”
Én igazán hiszek az egységben, ami Jézus Krisztuson épült fel, nem pedig egy egyházrednszeren
vagy szerkezeten. Nem volt semmilyen tagság az első gyülekezetekben. Amikor valaki megtért és
bemerítkezett, ők Krisztus testébe merítkeztek be. Krisztushoz tartoznak és nem valamilyen sajátos
egyházba vagy szervezetbe. Ezért könnyen tudtak összegyülekezni másokkal, akik szintén Krisztus-
hoz tartoztak. Nem voltál bármelyik gyülekezet tagja és eképpen nem vagy bármely ember látomásá-
nak része. Nem volt félelem vagy versengés, amikor a hívők összejöttek.
Az első közösségek sok kis független csoportból álltak, amikor a hívők összejöttek, amik egysze-
rűen összekapcsolódtak szeretetben. Nem volt egyházi felekezet, versengés vagy kontroll. Ezek a
közösségek kicsik lehettek, csak két vagy három emberből álltak vagy lehettek nagyobbak húsz vagy
harminc emberrel. Gyakran volt csere közöttül. Új emberek bejöhettek és új csoportok indultak vagy
szétválhattak különböző csoportokra. Gyakran voltak együtt és ez olyan volt, mint egy kis család,
ami növekszik. Nem arról volt szó, hol találkoztak, a tagság, vagy hányan voltak ott. Ez a istentiszte-
letről és Krisztus megosztásáról szólt oly módon, hogy mindenki be tudta tenni az ő „kis darabját” a
közösségbe. Gyakran együtt ettek és az úrvacsora azon szeretetvendégségnek rendszeres része volt.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyülnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük.”
(Máté 18:20)
Mivel kisebb csoportokban köttek össze, természetesen egy családhoz váltak hasonlóvá naponta
összejőve és megosztva életüket. Csaknem két évtized során keresztyénként voltam különféle egyhá-
zakban, de meg kell mondanom, hogy csak ezen utolsó két év során tapasztaltam meg igazán az egy-
házat családomként. Elmondhatom, hogy szeretm azon embereket, akikkel találkozok. A szeretet és
Krisztus tart minket együtt, nem egy épület vagy tagság. Ez valami olyan, amit igazán akarom, má-
sok is megtapasztalják.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 51 – 13. fejezet: Te vagy az egyház
13. fejezet
TE VAGY AZ EGYHÁZ
Az egyház nem egy épület vagy hely, ahova el tudsz látogatni. Te vagy a gyülekezet! Te vagy
Krisztus teste itt a földön. Te vagy az egyház, bárhol vagy és bárhová mégy. A tény, hogy mi
vagyunk Krisztus teste, olyan valami, amiről hiszem, hogy legtöb keresztyén hallot azelőtt, de csak
néhányan élnek olyan módon.
A probléma egyike egy gyülekezeti ház birtoklásával az, hogy könnyen indulunk megnézni a gyü-
lekezeti épületet, mint egyéb helyeknél „szentebb” helyet. Sőt mi több, egy gyülekezeti egyháznak
van hatása viselkedésünkre és állásfoglalásunkra, ahol kezdjük a keresztyéni életet redukálni valami
olyanra, „mi csináljuk” meghatározott időben és meghatározott helyen. Nem mondom, hogy mindig
ez az eset, de a kockázat biztosan megvan ot. Csupán az történik, hogy ma vannak emberek, akik
cselekesznek, mondjuk, és csinálnak dolgokat otthon és más helyeken, amit soha nem tennének az
egyházban. Nekik a mindennapi életük más összehasonlítva az egyházi életükkel különösen vasár-
nap reggelente. Az egyházat olyan helyként tekintik, ahol Isten van és mi, ezért nekünk helyesen kell
cselekednünk.
Ez azonban soha nem volt Isten szándéka és ez pontosan az, amit Jézus megszüntetett az Újszö-
vetségben.
„A mi apáink ezen a hegyen imádkoztak és ti, zsidók, azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van
az a hely, ahol imádkozni kell imádkozni.” Jézus mondta neki: „Asszony, hidd el nekem, eljön
az az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt
imádjátok, ami nem ismertek; mi azt imádjuk, amit mi ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól
van. De eljön az óra, és az most van, amikor igaz imádók fogják imádni az Atyát szellemben
és igazságban; mert az Atya ilyeneket keres, hogy imádják Őt. Isten Szellem és azoknak, akik
Őt imádják, szellemben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony mondta neki: „Tudom,
hogy a Messiás eljön” (akit Krisztusnak hívnak). „Amikor Ő eljön, el fog mondani nekünk
minden dolgot.” (Ján 4:20-24)
Jézus jött, hogy új és jobb szövetséget kössön. Jött, hogy építsen magának egy „házat” belőled és
belőlem. Isten azt akarja, hogy bennünk éljen és ez 24 órát jelent naponta, 7 napot hetente. Nincs
semmi, ami történik a templomban vasárnapokon, ami nem történhet meg otthon minden nap. Ami-
kor megértjük ezt és komolyan kezdjük bevenni Istent a mindennapi életünkbe, életünk soha nem
ismét ugyanaz. Sokan azonban egy olyan mindennapi életet élnek, ami teljesen eltér attól, amit a
templomban élnek vasárnap reggel, amikor összejönnek imádkozni. Közülük sokan becsapják magu-
kat azt hívén, hogy minden rendben van addig, amíg járnak a templomba vasárnap.
Az élet Istennel körülveszi egy keresztyén minden napját, minden percét és minden helyet, ahova
megyünk. Ez nem olyan valami, amit most csinálunk és aztán egy bizonyos időben és helyen. Ez
nem tartozik szükségszerűen egy különleges helyhez. Vannak természetesen alkalmak, amikor teljes
figyelmet szentelünk neki minden más felett. Még amikor a figyelem más dolgokon is van, Isten so-
ha nem tűnik el.
Lehetséges megtapasztalni Istent a minden napi élet részeként ugyanúgy, ahogy mi tesszük, ami-
kor megyünk a templomba vasárnaponként?
Igen, természetesen lehet! Az élet Istennel azonban gyakaran redukálódik valamire, ami csak egy
bizonyos helyen (az egyház épületében), különleges időben (istentiszteletkor vasárnap reggel) törté-
nik meg, amikor egy meghatározott személy (a pásztor) tesz bizonyos dolgokat, amit nekünk monda-
nak, amit csak ő tud megtenni (úrvacsora és prédikáció).
Az USA-ból származó kutatások kimutatták, hogy a rendszeresen templomba járóknak csak a tíz
százaléka beszél egymással és gyerekeikkel naponta Istenről. Ez jelezheti azt, hogy a templomba já-
rók kilencven százaléka nem él Istennel a mindennapi életükben. Ennek zavarnia kellene minket,
amikor felismerjük, hogy a teremtés kezdetétől Isten elsődleges célja, hogy a keresztyéni élet a csa-
lád és a mindennapi élet része legyen. Sok ember azonban ezt a templom hetenkénti látogatásával
helyettesíti.
Ugyanezt a dolgot látjuk megtörténni a vasárnapi iskola ötletével. Az első vasárnapi iskola kb. a
18. század végén jött be Európába. Amikor bejött az USA-ba a 19. század elején, sok nagy gyüleke-
zet ténylegesen ellene volt. Nem akarták, hogy legyen a gyülekezetükben. Ezt nehéz elképzelni so-
kunknak. Miért nem akartak a világban vasárnap iskolát a gyülekezetikben? Nincs semmi rossz egy
vasárnapi iskolában, igaz? Ennek az volt oka, féltek attól, hogy egy vasárnapi iskola fel fogja váltani
azok helyét, akiknek Isten felelősséget adott, hogy tanítsák a gyerekeket róla, mint pl. a szülők és kü-
lönösen az apák, akik otthon papok.
Amikor megvizsgáljuk a gyülekezetekt ma, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az amerikai
gyülekezeteknek igazuk volt agoodalmukban. Sok helyen a vasármapi iskolák helyettesítették a szü-
lők felelősségét gyerekeik tanításáért. Azoknak csak a tíz százaléka, akik járnak a templomba, beszél
gyerekeiknek Istenről naponta. Ez azt jelenti, hogy manapság a keresztyéneknek csak nagyon kis ré-
sze tanítja gyerekeiknek Isten Igéjét!
Ennek főoka az, hogy ma sokan gondolják, a gyerekeik tanítása Istenről olyan valami, amiről a
vasárnapi iskola fog gondoskodni. Átadtuk a felelősséget egy olyan rendszernek, amit még csak nem
is találunk a Bibliában. A vasárnapi iskola önmagában nem rossz, de soha nem kellene átadni a fele-
lősséget, amit Isten a szülőknek adott.
Ugyanilyen módon vált gyakran a gyülekezet valakinek az Istennel való személyes életének he-
lyettesítőjévé. Sokan gondolják: „Ez a pap dolga, hogy hallja Istent és tanítson engem” és „Az a gyü-
lekezet felőssége meglátni, hogy én növekedem-e Istennel való járásámban,” stb. A felelősség le lett
minősítve valaki személyes életéért Istennel egy olyan rendszerre, amihez az nem tartozik. Alá aka-
rom húzni ismét, hogy az nem szükséges mód sehol, de ha nem vagyunk óvatosak, ez az, ami köny-
nyen megtörénhet.
Amikor még egy pillantást vetünk a gyülekezet fogalmára, az fogjuk észrevenni, hogy csak mi va-
gyunk az igazi egyház épület, amelyik Istené. Mi vagyunk Isten temploma (egyháza) itt a földön az
Ő Igéje szerinr. Sok ember azonban az ő hetenkénti templomba járással akarja helyettesíteni.
Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytuk és hogy Isten Szelleme lakozik bennetek?
(1 Kor 3:16)
Vagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szent Szellem temploma, aki bennetek van, aki
Istentől van bennetek, és hogy nem magatokéi vagytok? Mert áron vétettek meg; ezért dicső-
ítsétek Istent a ti testetekben és szellemektekben, melyek az Istenéi. (1 Kor 6:19-20)
Mi Isten temploma vagyunk és ez az egyetlen templom, ami az övé. Ezért kell nekünk Istent tisz-
telni testünkkkel, mely, amint mondtam korábban, olyan valami, ami érvényes hetente hét napra. Mi
Isten temploma vagyunk és mindannyian papok is vagyunk.
...Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a hallottak közül és uralkodó a föld ki-
rályai felett. Annak, aki szeretett minket és megmosott bennünket a bűneinkből saját vére ál-
tal, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának, neki legyen dicsőség és
hatalom mindörökkön örökké. Ámen. (Jel 1:5-6)
Ez a mi pozíciónk ma az Újszövetség szerint. Ma Isten tepmloma vagyunk és mindannyian papok.

Vagy kifejezettebben, ti vagytok az egyház és te pap vagy személyes hozzáféréssel Istenhez. Az
egyetlen dolog szent az egyházi épületből és az egyház összejövetelből te vagy és mások, akik oda-
jártok. Bejárásod van a szentek szentjébe Jézus drága vére által, ha újjá születtél és vele élsz. Nincs
többé szükségünk főpapra követítőként, ahogy olvassunk erről az Ószövetségben. Nem kell szükség-
szerűen egy meghatározott egyházo épületbe mennyünk vagy hogy legyen egy „igazi” papunk annak
érdekében, hogy istentiszteletünk legyen. Mindannyian papok vagyunk és minden meg tudunk halla-
ni Istentől, bemeríteni embereket, osztani úrvacsorát, imádkozni a betegekért, stb. Te vagy az egyház
és te pap vagy. Az istentiszteletnek ténylegesen rád is szüksége van. Ha az „istentisztelet” szót kere-
sed a dán Bibliában, csak két helyen jelenik meg. Az egik a következő:
Kérlek ezért titeket, testvéreim, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket Istennek
elfogadható élő, szent és kedves áldozatul, mely te értelmes szolgálatod. (Róma 12:1)
Egy istentisztelet nemcsak valami fizikai különleges rituálékkal, ahogy látjuk ma. Ez a vers na-
gyon jól elmagyarázza, mi egy istentisztelet igazán. Ez nem szükségszerűen egy különleges találko-
zó különleges időben és különleges helyen. Az inkább egy életstítlus, melyben felkínáljuk testünket
(Isten templomaként) Istennek, úgyhogy Ő bennünk és rajtunk keresztül tud élni. Mi vagyunk az
áldozat, így Ő bennünk lakozik és a céljára használ fel minket.
Az egyházat mi egy épületre vagy egy helyre redukáltuk, de a valóságban az egyház egy bizonyos
személy; azaz: te! A pásztornak szintén egy személlyé kell válnia felelősséggel megtenni dolgokat
számodra, amiket neked kellene megtenni, mert ma te magad papa vagy Isten előtt. Ugyanígy vált
valamivé az istentisztelet fogalma, ami csak egyetlen helyen és egy bizonyos időben történik rend-
szerint vasárnap reggelenként. Az igazi istentisztelet azonban akkor történik, amikor mindannyian
saját testünket használjuk Isten imádására és az olyan valami, ami megtörténhet bárhol és bármikor,
amikor ketten vagy hárman együtt vagyunk. Az erős szellemi élet, amit az első keresztények éltek,
erősen kapcsolatban ezek megértésével. Amikor ezt észreveszed, be fog vezetni még nagyobb sza-
badságba Istennel.
14. fejezet
AZ ISTENTISZTELET
Amikor megvizsgáljuk az istentiszteletek különféle típusait, amik ma léteznek. Amikor megnéz-
zük a ma létező különféle egyházi szolgálatok típusait, úgy látjuk, hogy bárhol is nézzük, szinte
mindannyian azonosak. A katolikus egyházban az úrvacsora az istentisztelet középpontja. A katoli-
kus egyház azt hiszi, hogy a kenyér és a bor nem csak jelkép, hanem azok ténylegesen Jézus fizikai
testévé és vérévé válnak az úrvacsora vétele során. Az elképzelés visszanyúlik egészen Nagy
Gergelyig (540-604). Luther azonban harcolt ezen elképzelés ellen, úgyhogy ma nálunk luteránus
istentisztelet van, ahol a prédkátor az istentisztelet középpontjába került. Ez ténylegesen az evangé-
likus és protestáns egyház hagyomány alapjába let lefektettve. Ma a legtöbb gyülekezetben az úrva-
csora, a pulpitus és a prédikátor a legfontosabb elem még mindig az istentiszteleten. Egy másik
nagy változás, ami a protestáns és evangélikus tradícióval jött, az az ötlet, hogy az egész gyülekezet
együtt énekel az istentisztelet során, ami nem történt meg az akkor katolikus gyülekezetekben. Ezen
elemek mellett nincs semmilyen nagy különbség azok között, amit a nagy Gergely mutatott be a 6.
század során és amit Luther mutatott be a 16. század során.
Ha megvizsgáljuk az istentiszteleteket ma az átlagos szabadegyházakban, nem találunk nagy kü-
lönbséget abban, ahogy vezetik az istentiszteleteket bármelyikben. Vannak természetesen kis eltéré-
sek, ahogy bemutatják a dolgokat,de a szerkezet nagyon sokban hasonló, amint volt akkor.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 55 – 14. fejezet: Az istentisztelet
Egy tipikus szabadegyházban üdvözléssel kezdenek, aztán ima és azután valamilyen imádó dalok
következnek. Aztán lesznek a hirdetmények és a gyűjtés, még egy pár dal, és aztán prédikátor elér a
prédikációig. Amikor a prédikáció, mely mindig egyirányú kommunikáció, befejeződik, akkor van
ideje az imának. Végül a délelőtt kávéval ér véget. A felépítés nagyon emlékeztet engem az istentisz-
telet felépítésésre a hagyományosabb egyházakban. Az ilyen istentiszteleteket rendszerint a dicséret-
vezető és a prédikátor vezeti. Legtöbbször a pásztor/prédikátor is az a személy, aki vezeti az összejö-
vetelt. A közösség többi része bekapcsolódhat énekekkel, de más mint, hogy meg kell elégedniük az-
zal, amit a többi „résztvevő” csinál. Ha valaki megkérdezne téged hétfőn, hogy jó istentiszetelet volt-
e, te főlegazt vennéd figyelembe, mit gondoltál a prédikátorról, a prédikációról és a talán a dicséret-
ről. Devizsgáljuk meg, mit mnd a Biblia az „istentiszteletről.”
Hogy van akkor testvéreim? Valahányszor összejöttök, mindegykőtöknek van zsoltára, tanítá-
sa, nyelve, kijelentése, van magyarázata. Minden dolog épülésetekre legyen. (1 Kor 14:26)
A fontos dolog megérteni itt az, amit Pál mond: „amikor összejöttök, mindegyikőtöknek van vala-
milye, hogy hozzájáruljon az épüléshez.” Az itt bemutatott lista nem a legfontosabb rész, mert at bi-
zony hosszabb lenne. Pál azt tanítja, hogy amikor összejövünk, mindegyikünk hozzon valamit, amit
fel lehet hazsnálni tanításra, építésre vagy egymás bátorítására. De egy tipikus szabadegyházban ma
normálisan csak három vagy négy ember hoz valamit. Az emberek többi része csak ott ül az ő kis
Krisztus „darabjával.” Minél nagyobb az egyáz, annál több ember ül passzívan. Igen, némelyek vi-
tatni fogják, hogy ha valaki elkezd beszélgetni bármilyen hosszú ideig, az borzalmasan hosszú isten-
tiszteletté válna, és én egyetértek. Az egyetlen ok, amiért ez nem működne az, hogy egyszerűen túl
sok ember van az összejöveteleinken. Amit látunk a Bibliában az, hogy az első keresztyének kis há-
zicsoportokban talákoztak és nem nagy egyházi összejöveteleken. Ezen kisebb csoportokban nem
szükségszerűen vesz génybe hosszú időt mindenki számára megosztani egy igét, bizonyságot vagy
egy dalt.
Az a bibliai vers, amit az imént olvastunk, ténylegesen az egyetlen utalás az istentisztelet felépíté-
sére, amit az Újszövetségben találunk. Nincs bibliai bizonyíték istentisztletre meghatázorott rendel,
mint a fogadás, énekek, gyűjtés és prédikálás. Szintén nem találunk bibliai utalást olyan gondolatra,
amit csak néhánynak kellene megosztani, a többiek meg csak ülnek és figyelnek. Olvasunk a Bibliá-
ban egy eseményről, ahol Pál egész éjszaka beszélt (ApCsel 20), de én nem hiszem, hogy ő olyan
hosszan beszélt, mert más emberek is beszéltek részben.
Ha megvizsgáljuk az eredeti szveget, találunk az ApCsel 20:2-ben különböző szavakat, amelyek

ugyanazon szavakkal fordítottak. Azok egyike „beszédet” vagy „beszélni” jelent. A másik szó azon-
ban nem kapcsolódik a beszédhez, hanem egy párbeszéd vagy beszélgetés vezetéséhez. Így Pál talán
az idő egy részéig beszélt és aztán ő szólt, aktív párbeszéd alakult ki, amely belenyúlt az éjszakába.
Az egész csoport benne volt kérdez-felelekben, ami irányította a beszélgetést. Az eset nem volt sem-
mi más, mint amit ma látunk, ahol egy személy beszél 45 percet megszakítás nélkül és aztán köszön
neked és elenged.
Ha megvizsgáljuk azt, ahogy a korai keresztyének találkoztak, az teljesen eltérő attól, ahogy ma
találkozunk. Mindenekelőtt nem volt nekik egyházi épületük. Másodszor, nem náluk istentisztelet
minden vasárnap. És harmadszor, nem volt felépítés az összejöveteikben, ami van ma. Ők inkább
otthonokban talákoztak és mgeosztották Krisztust egymással. Együtt ettek és megosztoztak az úrva-
csorában a normál étkezés részeként. Miután ettek, mindegyiküknek volt lehetőségük megosztani va-
lamit egymással. Némelyek összjöhettek látoműssal vagy egy dallal, és mások egy szakasszal Isten
Igéjéből vagy egy átéléssel. Az összejövetel e módjának különböző hatásai vannak az emberekre.
Először, ez azt jelenti, hogy mindenkinek nagyobb képe van arról, ki Krisztus, mert ez a kép nem
korlátozódik a pásztor és csak nhány más kijelentésére. Azt is jelenti, hogy az emberek nem könnyen
csalódnak meg többé, mert van választásuk arról beszélni, mit tapasztak meg. Továbbá ez azt jelenti,
hogy az emberek teljesen más módon fognak növekedni.
Amikor megvizsgáljuk a szabadegyházakat ma, a keresztyének különböző csoportjait látjuk. Van

az embereknek egy nagyon kis csoportja, akik aktívan szolgálnak az egyházban és elégedettek; talál-
tak egy helyet az egyházban, ahol tudják szolgálni Istent. Úgy érzik, hogy használják őket és azáltal
növekednek. Elégedettek és nem érzik a változás szükségességét. Sajnos ez a csoport nagyon kicsi. A
másik csoport nagyon nagy. Mindenekelőtt sokan vannak, akik elégedetlenek és csalódottak, mert
őket nem használják és nem növekednek azon dolgokban, amit Isten helyezett beléjük. Ezek az em-
berek sok évig ültek az egyházban és hallgattak vasárnaponként. Néhányan elkezdték kritizálni egy-
mást és mindent puszta frusztrációból. Ezen emberek arra törekednek, hogy polcra tegyék álmaikat
és elfogadni azt a tényt, hogy nem tudnak növekedni és talán vissza is csúsznak. Tovább járnak az
egyházba, de szívükben már elhagyták az első szeretetet és elveszették tűzüket.
Látnunk kell egy reformációt egyházunk szerkezetében, Ha emlékszel, mi valóban akartunk tenni
valami mást, amikor megterveztük az első istentiszteletünket néhány évvel ezelőtt. De mi történt?
Pontosan olyanná vált, mint amiket elhagytunk. Az igazság az, hogy az egyházi tradíció mélyen ült
mindannyiunkban. Sok időbe telt, hogy ez megváltozzon, de Isten segítségével meg tudott történni.
Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent
Istennek tetsző áldozatként, mely kedves szolgálat. És ne szabjátok magatokat e világnak,
hanem változzatok el elmétek megújulása által, hogy igazoljátok, mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata. (Róma 12:1-2)
Legtöbb ember, akik olvassák ezt a gondolatot bűnről és a rossz gondolatokról. De ez a Szentírás
nem csak utal a bűnre és a rossz gondolatokra, hanem azzal a szándékkal is kapcsolatban van, hogy
nem alaklmazkodik az e világ rendszereihez. Ne kövessük azokat a gondolatokat, amik nem léteznek
a Bibliában és amik nem kapcsolódnak Krisztushoz. Meg kell újítanunk elménket, úgyhogy meg tud-
juk tenni, amit Isten akar, hogy megtegyük. Ne kövessünk tradíciókat és rendszereket, amiket világi
filozófiára és vallásra építettek. Legyen az elmétek megújítva, úgyhogy meg tudjátok érteni, hogyan
akarja Isten az Ő egyházát működtetni és Ő azt is akarja, tanítványokat szerezz.
15. fejezet
A PÉLDA EREJE
Korábban azt állítottuk, hogy Jézus arra hívott el minket, hogy tegyünk embereket az Ő tanítvá-
nyaivá. Hiszem, hogy nincs igazam, amikor azt gondoljuk, mindez magától fog megtörténni vagy
egyszerűen a mi egyházi gyülezeteinket vasárnaponként látogató emberek által. A tanítások hallgatá-
sa nem szükségszerűen tesz valakit tanítvánnyá.
Jézus ács volt, de nem épített egyetlen templomot sem épített! Soha nem indított egy szervezetet
sem, sem nem tartott istentiszteleteket semmilyen meghatározott időben. Sem nem indított bibliais-
koláta munka elvégzésére. Nem, az a mód, ahogy tanítványokat szerzett, teljesen eltér attól a módtól,
melyben tesszük mi ma. A Máté 4. fejezetében olvassunk Jézusnak az első tanítványai elhívásáról.
És Jézus, járva a Galilelai-tenger partján, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek
és Andrást, az ő testvérét, amint hálót vetnek a tengerbe; mert ők halászok voltak. Akkor Ő
mondta nekik: „Kövessetek engem, és én azzá teszlek titeket, hogy embereket halásszatok.”
Ők azonnal otthagyták hálóikat és követték Őt. (Máté 4:18-20)
Jézus e szavakkal hívta el a tanítványait: „Kövess engem.” Jézus tanítványa az volt és még mindig
az, Jézus követője. Elhagyjuk azt, amit hátul csinálunk annak érdekében, hogy kövessük őt. Mégis
mit tett Jézus azért, hogy az embereket a tanítványaivá tegye? Épített ő templomot, ahol össze tudtak
gyűlni minden vasárnap? Indított bibliiskolát, ahol tudott találkozni a hallgatóival minden reggel és
tanítani Őket?
A Mindennapi Dán Biblia [Everyday Danish Bible]-ban van egy magyarázat a versekről, amit az
imént olvastunk. Ezt mondja:
„Azokban a napokban a tanítás gyakran magába foglalta egy mester követését és a tanulást az
ő példájából. Egy tanítvány inkább inas, mint diák. Ezért van az, hogy a tanítványok és más
emberek gyakran hívták Jézust mesternek.”
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 58 – 15. fejezet: A példa ereje
Sok rejtett igazság van, melyeket éppen olvastunk. A kultúrában, melyben Jézus és az első keresz-
tyének éltek, a dolgokat nagyon eltérően végezték, mint amit mi végzünk a különféle kultúrákban
ma. Akkor valaki tanította, mit jelent a mester követése. A mester követése azonban nem jelentette
azt, hogy csak ülve és hallgatva tanultálm hanem látással és cselekvéssel. Az mind példa általi taní-
tás, mind tanulás volt.
Ma csaknem az összes tanítás az egyházban valaki tanításának hallgatása által történik. Ami té-
ged diákká tesz, leinkább az ülés és a tanítás hallgatása. Ténylegesen ez az a mód, ahogy az egész
társadalmunk működik. Szerencsére mind több iskola kezdi bevezetni a tanulás új módjait. Azok
kezdik bevonni a gyerekeket, úgyhogy ők nem csupán hallgatnak, hanem aktívan be vnnak vonva.
Annak kutatása, hogyan tanulnak az emberek leghatékonyabban, a következőket tárja fel:
Emlékszünk:
10% abból, amit olvasunk,
20% abból, amit hallunk,
30% abból, amit látunk,
50% abból, amit hallunk és látunk,

70% abból, amit magunknak mondunk,
90% abból, amit magunk csinálunk.
Amint láthatod, van egy nagy különbség abban, amit tanulunk a között, hogy egyszerűen ülünk
és hallgatunk, amit csinálunk az egyházban, és a között, hogy beszélgetünk, látunk és cselekszünk.
Jézus arra tanította a tanítványait, hogy kövessék Őt. Oly módon ők nemcsak megtapasztalták,
amit Ő tanított, hanem azt látták, hogyan élt. Miután megfigyelték, hogyan végzi a dolokat, Jézus
kiküldte őket, meg megtegyék azt, amiket Ő megmutatott nekik. Ez a tanítás egy fontos része, ami
sajnos gyakran kimarad ma.
A mód, ahogy megy a tanítás az egyházakban, manapság könnyen hoz létre egy távoli kapcsola-
tot az átlag templomjáró és pásztor vagy szónok között és ami pontosan az, ami ahhoz hasonlóan ér-
ződik, amikor új keresztyén voltam. E távolság miatt az emberek gyakran nem növekednek a hitük-
ben.
Manapság, amikor vidéken vagyok, gyakran találkozom emberekkel, akik tisztelnek engem a
szolgálatom miatt. Az a dolog, tisztelettel vannak irántam, azon alapul, amit látnak a weboldalamon
vagy párszor minden egyes évben a pulpituson, de az teljesen más, amikor te beszélsz velem és ta-
lálkozol velem a mindennapi élet különféle szituációiban. Azok, aki hallanak engem tanítani, annak
csak húsz százalékára emlékeznek, amit mondok. Az emberek, akik beszélnek velem mindennap,
teljesen más módon növekednek különösen akkor, amikor arról beszélek nekik, hogy gyakorolják,
amit megtanultak.
Nemcsak a szavaim keresztül tanulnak, hanem az életmódomon keresztül is. Ők nem csak hall-
gatnak, hanem tanulnak is annak meglátásával, hogyan bánok a feleségemmel és a gyerekeivel,
hogyan gondolkodom másokról és hogyan töltöm időmet Istennel, stb. Tanulnak az én követésem
által és annak megtétele által, amit én csinálok. Az egyháznak a mindennapi élet részét kell képez-
nie, nem olyan valami, ami csak bizonyos helyen történik meg pár óráig hetente.
Amikor figyelembe veszed azt, hogy a legtöbb, amit tanulsz, ténylegesen megtörténik annak meg-
látásával, hogyan csinálják azt mások, akkor mi az, amit ma tanulunk sok gyülekezeteinkben? Tanu-
lod, hogy kell bizonyságot tenni? Tanulod, hogyan kell jó apának vagy jó férjnek lenni? Nem, ez
valami olyan, amit tanulnak a mindennapi életben és nem olyan valami, amit meg lehet tanítani két
óra alatt a templomban ülve vasárnap reggel. Természetesen meg lehet tanítani minket egy prédiká-
ció hallgatása által, de az még mindig nem példa általi tanítás. Amit tanulunk az egyházban az, ho-
gyan tanítanak az emberek, énekelnek icséreteket, üdvözölnek másokat és sok már dolgot, ami az
egyházi élethez tartozik.
Isten azonban nem arra hívott el minket, hogy „szakszerű” egyházi életet élő „szakszerű” keresz-
tyének legyünk. Arra vagyunk elhíva, hogy menjünk ki és szerezzünk tanítványokat minden nem-
zetből mindenap, tanítványokat, akik életet élnek minden egyes nap. Isten nem arra hívott el minket,
hogy életünk csak bizonyos kis területein szolgáljuk Őt, elhagyva a többit. Sikeres lévén a szónoki
székben, mialatt a család szétesik, egyáltalán nem sikeres. Nem, ez a te teljes életedről szól. Ez az,
amiért hívta Jézus az embereket, hogy kövessék Őt, úgyhogy az élet kihívásain keresztül példa által
fognak tanulni.
Egy jó kép arról a módról, ahogy Jézus és az első keresztyének éltek, egy inas és mesteréé. Az egy
gyakorlat, ami nem következik be úgy, amint az volt néhány évvel ezelőtt. A gondolat e gyakorlat
mögött az, hogy a diák (inas) egy tapasztalt tanítótól (mestertől) tanul az ő példája követése által
addig, míg gyakorlottá és hozzáértővé nem válik. Hogyan tanult egy ilyen inas? Nos, mindenekelőtt
annak megfigyelésével, amit a mestere csinált. A tanításban ily módon az inas nemcsak látással ta-
nult, hanem hallgatás és cselekvés által.
Bizonyos idő után az inas kezd próbálással megcsinálni dolgokat saját magától. A mester azonban
mellette marad annak meglátására, hogyan csinálja a dolgokat és segítsen neki, amikor és ahol szük-
séges. Egy idő után az inas kezd csinálni dolgokat magától egyre többet addig, amíg végül teljesen
képzett nem lesz és képes továbblépni. Keresztyén élettel ténylegesen ugyanúgy kellene lennie. Kö-
vetünk más érett keresztyéneket és tanulunk az ő példájukból. Rövid idő után készek leszünk teljesí-
teni feladatokat és tanítani másokat.
„Egy tanítvány nem nagyobb a tanítójánál, de mindenki, aki tükéletesen kiképzett, hasonló
lesz a tanítójához.” (Lukács 6:40)
Lukács evangélium 9. fejezetében van egy másik példa arról, hogyan tanította Jézus az Ő tanít-
ványait. Itt Ő parancsot ad nekik néhány praktikus útmutatással együtt. Ezt mondja többek között:
Kiküldte őket prédikálni Isten királyságát és gyógyítani betegeket. És azt mondta neik: „Ne
vigyetek magatokkal semmit az útra, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; és ne legyen
két ruhátok fejenként. Bármely házba bementek, maradjatok ott és onnan induljatok tovább.”
(Lukács 9:2-4)
Minden, amit Jézus mond az Ő tanítványainak itt, azt jelenti számukra, hogy tanuljanak valami
speciálisat. Később olvassuk:
És mondta nekik: „Amikor elküldelek titeket pénztárca, málhazsák és szandál nélkül, volt-e
valamiben hiányotok?” Mondták: „Semmiben sem.” Akkor azt mondta nekik: „De most az,
akinek pénztárcája, vegye elő és hasonlóképpen egy málhazsákot; és az, akinek nincs kardja,
adja el az ő ruháját és vegyen egyet. Mert azt mondom nektek, hogy az, ami meg van írva, be
kell még teljesednie rajtam: ‘És Ő a bűnösök közé számláltatott.’ Mert az engem érintett dol-
gok elvégeztetnek.” (Lukács 22:35-37)
Jézus kiküldte őket ezen adott időben, így meg fognak tanulni valamit – speciális dolgot: bízni
Istenben. Később, amikor Jézus mondta: „Amint az Atya küldött engem, és én is küldelek titeket”
(János 20:21), az Ő tanítványai tudták, mit jelent ez. Látták, hogy Őt az Atya küldte ki. Jézus az Ő
tanítványaival csak három évig volt, de ez elég volt nekik akkor kimenni és megváltoztatni a világot.
Ma látjuk a keresztyéneket ülni a templomi padsorokban 15 vagy 20 évig bármilyen nagy változás
nélkül. Miért? Lehet az oka annak, hogy felépítettünk egy olyan egyházi rendszert, amely nem képes
az embereket példákon keresztül képezni? Lehet az oka annak, hogy valaki csak húsz százalékára
emlékszik annak, amit hall?
Képzelj egy fiataembert, aki igazán villanyszerelő akar lenni? Természetesen elkezd ülni egy isko-
lai padban, hallgatni egy tanítót és olvasni könyveket. De vicces dolog az, hogy négy év után még
mindig nem csinált semmit magától. Csupán hallgatott és olvasott tudásának alkalmazása nélkül va-
lamilyen gyakorlati módon. Elolvasott minden könyvet és meghallgatott minden tanítást arról, hogy
ez egy redundáns állítás: meg kellene tenni. Ő mindent tud arról. De most eljött az idő számára, hogy
bemutassa, mit tanult azon négy év során. Mit gondolsz, meg fog az történni? Igen, talán félni fog,
ideges, bizonytalan lesz és nehézsége lesz visszaemlékezni mindenre, amit hallott és olvasott. Ezt
fogja gondolni: „Mit kell tennem? Ez nemolyan, amit hallottam és olvastam. Mi van, ha valami rosz-
szul megy?” Talán vissza fog fordulni, mert észreveszi a rést az elmélet és a valós élet között, ami
egyszerűen túl nagy.
Szerencsére ez talán soha nem fog megtörténni egy villanyszerelővel ma. A valóságban, mint
hallgató, mindig próbálkozni fog, és sok lecke magában foglalja a gyakorlati képzést. Rövid idő után
az iskolában el fog kezdeni egy szakmai gyakorlatot, ahol dolgozni fog valaki mellett, akinek több
tapasztalat van, addig, míg végül kész lesz elmenni és dolgozni magától.
Az egyetlen hely, ahol ténylegesen nem tudunk tanulni ily módon ma, az az egyházak. A mi gyü-
lekezetinkben ma egyszerűen hallgatunk és olvasunk még a gyakorlati alkalmazás tapasztalatának
elnyerése nélül. Ez az, amiért olyan egyházunk van, ami teli van félelemmel és hogy soha nem me-
gyünk ki a valós életbe és nem tesszük meg azt, amit Jézus parancsolt nekünk, hogy tegyük meg. Tu-
dunk mindent arról, hogyan kell azt csinálni, de ténylegesen éppen nem tudjuk azt megtenni
magunk.
Nézzünk meg egy példát: Valaki hozzám jön, aki valóban hallani akar Istenről és én összehozom
egy keresztyénnel, aki tíz éve renszeren jár az egyházba. Megbízom a keresztyént: Elmagyaráznád
az evangéliumot ennek a személynek? Ha megtér, meríts be vízbe és a Szent Szellemmel és aztán ta-
natsd őt.” Mit gondolsz, mi fog történni? Úgy gondolom, a keresztyén nem fogja tudni, mit csináljon
Jézus egy igaz és képzett tanítványa azonban örömmel fogja a másikat tanítvánnyá tenni, mert ez a
küldetés része, amit Jézus nekünk adott.
Ma a félelem óriási szelleme áll az egyház és a világ között. Csak akkor tudjuk azt elvinni annak
megkezdésével, hogy tanítványokká tesszük az embreket mindennap, ahogy Jézus tanított minket.
Vizsgáljuk meg a keresztyéneket, akik tíz vagy tizenöt éve ülnek a templomban. Kérdezzü meg
magunktól, vajon képesek-e megtenni azt, amiről beszéltem. Ha a válasz nem, akkor tudod, ők nem
lesznek képesek megtenni azt a jövőben sem; azaz, ha ugyanúgy folytatják egy másik tíz vagy tizen-
öt évig. Gyakran olyan naivak vagyunk és azt gondoljuk, hogy ha folytatjuk egy kicsit tovább ugyan-
úgy, a dolgok meg fognak változni. Meg vagyok győződve, hogy ha a változás nem történik meg
most, az nem fog megváltozni a jövőben ugyanazon dolgok megtételével újra és újra.
Ha felismerjük, hogy főleg példa által tanulunk, meg fogjuk érteni, hogy hihetetlenül fontos az,
akivel együtt vagyunk. Az igazság az, hogy legtöbb dolgok nem a templomban levő prédikátoroktól
tanulunk. Ténylegesen jobban befolyásolnak minket mások, akikkel találkozunk a gyülekezetben és
mindenki más, akivel összekapcsolódunk a mindennapi életben. Ez a kiskacsa történetéhez hasonló,
akire kinyítja a szemét először. Azt gondolja, hogy az első dolog, amit lát az az ő anyja. Hasonlókép-
pen, amikor újjászületsz és te szellemi szemeid kinyílnak, a keresztyénség, amikor körülnézel, „való-
di” és „normális” lesz. Természetesen ezt meg lehet változtatni, de ez nem olyan könnyű.
Ha egy közösség részévé válsz, ahol sokan élnek bűnben, nagy a kockázat, hogy te el kezded csi-
nálni ugyanazt. Ha te inkább olyan közösség részévé válasz, ahol az emberek tűzben égnek az Úrért
és szolgálják Őt szóban és cselekedetben, akkor ugyanolyan módon talán te is tűzben fogsz égni érte.
Az igazság az, hogy azon keresztül tanulunk, amit látunk és megtapasztalunk magunk körül, és haj-
lamosak vagyunk alkalmazkodni a környezetünkhöz.
Nagyon fontos, hogy kapcsolatokat építsünk ki olyan emberekkel, akik igazak, égő tanítványok
Jézushoz. Az első közösségekben nem tudtál csak úgy bemenni az utcáról és a közösség tagjává vál-
ni. Bizonyság kellett, hogy te valóban megtértél és igazként télsz az Úr előtt. A Biblia világossá te-
szi, hogy ennek ugyanígy kellene lennie ma is. El kell távolítani a gonoszt közülünk, mert egy kis
élesztő befolyásolja az egészet (1 Kor 5: 6)
De most azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, aki testvér létére parázna, vagy csaló,
vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy zsaroló – még csak ne is egyetek
ilyen személlyel. Mert mi közöm ahhoz, hogy megítéljem azokat, akik kívülvalók? Ti nem azo-
kat ítéletek meg, akik belülvalók? De a kívülvalókat Isten ítéli meg. Ezért vessétek ki magatok
közül a gonosz embert.” (1 Kor 5:11-13)
Ez hihetetlenül fontos. Újra és újra elámulok, hogyan növekednek az új keresztyének, amikor

olyan közösségben vannak, ahol az emberek szeretik Jézust teljes szívükből. Láttam embereket men-
ni utcai evangelizálásra és imádkozni betegekért, olyan embreket, akik közül soha nem vártam volna
ezt a személyiségük alapján. Miután azonban bejöttek egy közösségbe, ahol sokan éppen azt csinál-
ták, természetessé vált számukra ugyanazt csinálni. Amit látunk a keresztyénségről kezdetben, azt
kell normálisnak látnunk. Eért olyan közösségeket kell kezdenünk létrehozni, ahol valóban szolgál-
juk Jézust szóban és tettben. Íly módon fogunk az által tanulni, amit látunk magunk körül és igazán
hatni azon emberekre, akikkel érintkezünk.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 63 – 16. fejezet: A két tükör
16. fejezet
A KÉT TÜKÖR
A Biblia két tükörről beszél, vagy ténylegesen a tükörbe nézés két eltérő módjáról. Egyik módról
a 2 Kor-ban olvasunk:
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra el-

változunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úr Szellemétől. (2 Kor 3:18)
Ebben a példában Isten Igéje egy tükörhöz van hasonlítva. Isten Igéjének olvasása által átváltozunk
ugyanazon képpé, amit látunk bene, Annak ugyanazon képére, melyről az szól. Van azonban egy má-
sik példa Isten Igéjében azon módot illetően, ahogy nézünk a tükörbe. Ez a példa Jakab levelében
található:
Hanem legyetek az ige megcselekvői és nemcsak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha

valaki az ige hallgatója és nem megcselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz, aki a tükörben nézi
az ő természetes arcát; mert megnézi magát, elmegy és azonnal elfelejti, milyen ember volt.
De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és tovább nézi, és az nem feledékeny hallga-
tó, hanem az Ige megcselekvője, áldott lesz abban, amit megcselekszik. (Jakab 1:22-25)
A második példában ismét látjuk Isten Igéjét tükörhöz hasonlítva. Ellentétben az első példával,
ahol a tükörbe néző személy átalakult dicsőségről dicsőségre, itt olvasunk valakiről, aki a tükörbe
néz, de amint elfordul, elfelejti, mit látott. Mi a különbség ezen két ember között? Miért változik át
az egyik személy azzá, amit hallott, míg a másik csak hallja az Igét és nem változik meg. A válasz a
25. versben található:
De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és tovább nézi, és az nem feledékeny hallga-
tó, hanem az Ige megcselekvője, áldott lesz abban, amit megcselekszik. (Jakab 1:25)
Ezek az Írások világosan ábrázolják a főproblémák egyikét, amivel az egyház ma szembenéz:

gyülekezetink azon elképzelés köré épül, hogy a tanítán ömagában nem tudja megváltoztatni az em-
bereket! A tanítás azonban önmagában és magától erőtelen, ha nem cselekedjük meg, amit hallottunk
Nem vagyunk áldottak vagy nem változunk meg azon keresztül, amit hallunk, hanem azon keresztül,
amit csinálunk, azzal, amit hallunk! Sok keresztyén ül gyülekezetben vasárnaponként, évről évre,
hallgatva a tanításokat, de nincs jele semmilyen jelentős változásnak az életükben. Azt hitték, hogy
ha csak járnak az egyházba és folyamatosan hallgatják a helyes tanításokat, az életükben valami el-
kezdődik. Ez azonban hazugság! Jakab itt írta, hogy magunkat csaljuk meg, ha nem cselekesszük
meg, amit hallunk. Megcsaljuk magunkat, amikor, amit hallunk, nem cselekesszük meg, az nem tud
azonnal elfelejtjük, amit éppen hallottunk. Amikor egy héttel később megkérdeznek minket, vajon jó
istentisztelet volt-e vagy nem, igent mondunk, de amikor megkérdezik, miről szólt, nem emlékszünk.
Annak érdekében, hogy áldottak legyünk és életünk igazán megváltozzon, nem elég csak hallani az
Igét. Csak akkor vagyunk megáldva, amikor az Ige megcselekvőjévé válunk. Ha azt hisszük, hogy a
tanítás egyedül fog megváltoztatni minket, akkor megcsaljuk magunkat. Amikor hallgatunk egy taní-
tást annak megcselekvése nélkül, ahhoz hasonlítunk, aki megnézte magát a tükörben, de azonnal el-
felejti, hogyan nézett ki. Hallunk egy üzenetet, de amint elhagyjuk az istentiszteletet, elfelejtjük azt.
Ha soha nem hagytam volna el a gyülekezetet, ahol voltam, valószínű nem jutottam volna el oda,
ahol ma vagyok. Nem mondom, hogy nem tanítottak meg engem jól abban a gyülekezetben, de az
egész rendszer hihetetlenül tette azt számomra, hogy metegyem azt, amit hallottam. Képzeld el, hogy
ülünk egy gyülekezetben és hallunk valamit, amit tudunk, ki kellene mennünk és átvinni azt gyakor-
latba. Abban a pillanatban azonban, mikor átlépsz azon gyülekezet kapuin a nagy széles világba, azt
találod, hogy teljesen egyedül vagy abban, és az hirtelen nehéz. Hasonlóak egy inashoz, aki csak mú-
latta az idejét az iskolában és soha nem gyakorolta, amit tanult. Ez az, amiért vissza kell térnünk ah-
hoz a módhoz, ahogy Jézus végezte a dolgokat, mondván: „Kövess engem.” „Jöjj és lásd, mit cselek-
szem és kezd cselekedni ugyanazt, mialatt én melletted állok.”
Sok évig azt gondoltam, hogy az embereknek a gyülekezetben együtt kellene működni és kezdeni
megélni a keresztyén életet mindennap. Felismertem azonban, hogy ez ténylegesen nagyon nehéz
megtenni amíg folytatjuk azt, ahogy az egyház, úgy ahogy sokan csinálják ma. Azóta, hogy
elkezdtün dolgozni kis házicsoportokkal, láttunk embereket úgy növekedni, mint soha azelőtt. Az új
megtérők gyorsan növekednek az emberek azon színtjére, akik sok éve jöttek a gyülekezetbe. Láttam
új megtérőket, akik csak néhány hete üdvözültek, embereket vezetni Krisztushoz, bemeríteni őket
vízbe és imádkozni velük Szellembe való bemerítéshez. Láttam keresztyéneket, csak néhány hete
üdvözülteket, megosztani az Igét mind keresztyénekkel és nem keresztyénekkel, mintha sok éve jár-
nának a gyülekezetbe. Oly gyorsan növekedtek mások példáján keresztül. Ismét megkérdezem:
„Hány embert ismerünk, akik tíz vagy tizenöt éve járnak a gyülekezetbe, még mindig szükségük van
tejre (Zsidók 5:11-14) másoktól, mert nem tudnak maguk táplálkozni?”
Nem tudjuk folytatni az istentiszteleteket ugyanúgy a következő tíz tizenöt évben bármilyen vál-
tozás nélkül, de ha növekedni akarunk és látni másokat is növekedni. Élteünket a Sziklára akarjuk
építeni. Nem tudjuk csak hallgatni az Igét, hanem szükséges megcselekednünk azt, ahogy Jézus
mondta a bölcs és bolond építők példázatában. Figyeld meg, ebben a példázatban a különbség nem
abban van, amit hallanak, hanem abban, amit megcselekszenek.
„Ezért mindenki, aki hallja e szavaimat és meg is teszi azokat, olyan bölcs emberhez fogom
hasonlítani, aki a házát sziklára építette: és az eső eleredt, kiáradtak a folyók, fújtak a szelek
és ostromolták azt a házat és az nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. De mindenki,
aki hallja az én szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki
homokra építette a házát: eleredt az eső, kiáradtak a folyók ésfújtak a szelek és beleütköztek
abba a házba; és az összeomlik.” (Máté 7:24-27)
A Biblia támogatja azt, amit a kutatás mutat. Mi megváltozunk és legjobban azon keresztül tanu-
lunk, amit csinálunk. A következő érdemes megisméteni.
Emlékszünk:
10% abból, amit olvasunk,
20% abból, amit hallunk,
30% abból, amit látunk,
50% abból, amit hallunk és látunk,
70% abból, amit magunknak mondunk,
90% abból, amit magunk csinálunk.
Amikor én tanítok, remélem, hogy a hallgató kinyer valamit abból, amit énmegosztok. Remélem,
ki fogsz nyerni valamit abból, amint olvasod ezt a könyvet. Kétséges azonban, hogy ki fogsz nyerni
annyit ebből a könyvből, amennyit én. A kutatók szerint, amikor én tanítok, azok, akik hallgattak en-
gem, annak 20 %-ára fognak emlékezni, amit mondtam. De nekem, mint tanítónak, ez teljesen más.
Megyek és imádkozok arról, amit én meg fogok osztani. Elmélkedem rajta, tanulmányozom azt és
amikor az valóban a részemmé válik, megyek és beszélek arról. Ez azt jelenti, hogy én sokkal többet
nyerk ki abból, mint azok, akik halgatták. Mindenki, aki megpróbálta tanítani, tudja, miről beszélek.
Sokkal többre van szükség beszélni valami magunkról, mint csupán meghallgatni valaki más beszél-
ni. Ezért szükségünk van létrehozni egy „platformot,” ahol valakinek van lehetősége megosztani
valamit, nem csupán a „hallgatók” kedvéért, hanem a beszélők kedvéért.
Amikor bátorítani akarok egy keresztyént, hogy többet olvassa a Bibliát és tanuljon többet ezen a
héten, mint tette a múlt héten, meg fogom kérni, hogy osszon meg valamit a következő összejövete-
len. Emiatt ő keresni fogja Istent, mélyre ás a Igében, olvassa és tanulmányozza annak érdekében,
hogy legyen neki valami megosztani. Amikor talál egy témát, elkezd gondolkodni és elmélkedni a-
zon míg el nem jön az idő számára annak megosztására. Másnap, ha megkérném azokat, akik hallot-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 66 – 17. fejezet: Felkészítve a szolgálatra
ták, mire emlékeznek, emlékezniük kell valamire. Ha azonban arra kérném őket, hogy képesek len-
nének-e elmondani a teljes üzenetet ismét. Ez az egyik ok, amiért kis csoportokban és közösségek-
ben hiszek, ahol kedvező lehetőség van megosztani valamit – éppen úgy, mint az első közösségek-
ben.
17. fejezet
FELKÉSZÍTVE A SZOLGÁLATRA
Miután Jézus felvitetett a Mennybe, a keresztyének folytatták Jézus tanítási módszerét. Az ajándé-
kokat osztott meg Jézus a közösség között, úgyhogy még ma is tudunk működni, mint Krisztus teste
itt a földön.
És Ő maga adott némelyket apostokul, némelyket prófétákul, némelyket evagélistákul és né-

melyket pásztorokul és tanítókul a szentek felkészítésére a szolgálat munkájára, Krisztus tes-
tének építésére míg mindnyájan eljutunk a hit és Isten Fiának megismerése egységére, egy tö-
kéletes emberré, Krisztus teljessége képességének mértékére; hogy többé ne legyünk gyerme-
kek, akiket ide s tova hány és hordoz a doktrina mindenféle szele, az emberek csalása által, a
megtévesztő ábrázolás ravaszságában… (Ef 4:11-14)
Itt olvasunk tisztségekről, amiket Jézus átadott nekünk. Ezeket a tisztségeket (apostolok, próféták,
evangélisták, pásztorok és tanítók) ötszörös szolgálatnak hívjuk. Az ötszörös szolgálat célja az, hogy
felkészítse a szenteket szolgálatra, épp ahogy olvassuk.
Az evangélista célja nem csak, hogy kimenjen az utcára és hirdese az evangéliumot. Nem, az ő el-
sődleges célja, hogy felkészítse a hívőket az evangélizálásra és szolgálatra. Ugyanaz van a tanító
számára. A tanító feladata nem csak az, hogy tanítsa a hívőket, hanem felnevelje a hívőket, felbontsa
és megossza magát az Igét. Nagyon fontos számunkra, hogy ezt egyenesen megkapjuk, máskülönben
a közösség nem fog növekedni, ahogy kellene.
Ma sokan rosszul hiszik, hogy az evangélista célja az, hogy kimenjen és hirdesse az evangéliumot,
úgyhogy más keresztyéneknek szükséges ezt tenniük. Sokan hiszik, hogy a tanítóknak úgy kellene
tanítaniuk, hogy ne legyen szükséges számunkra olvasni Isten Igéjét magunk, és a próféták prófétál-
janak, úgyhogy nekünk nem szükséges hallani Istent. Ez egyáltalán nem az, amit az Újszövetség
tanít nekünk.
Az igaz, hogy nem mindenki van elhíva evangélistának, tanítónak, prófétának, stb., de minden ke-
resztyénnek meg kellene tanulnia, hogyan megosztani Krisztust, tanítani másokat, prófétálni, stb. Ez
a szolgálat része, amit mindenki megkapott. Az ötszörös szolgálat be van helyezve a gyülekezetbe,
felképszítse a szenteket, úgyhogy tudják végezni a szolgálat munkáját. A szolgálat elsősorban azt je-
lenti, hogy ki vagyunk küldve a földre Krisztus képviselőiként (2 Kor 5:20). Amikor Jézus tanítvá-
nyai vagyunk, mindennap vele élünk.
És Isten ezeket jelölte ki az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmad-

szor tanítókat, aztán csodákat, aztán a gyógyítás ajándékát, segítőket, kormányokat, nyelvek
nemeit (1 Kor 12:28).
Íme itt van némely szolgálatok jegyzéke, amiket helyezett az egyházba. Hadd adjak példáz arra,
hogyan tud ez működni ma.
• Evangélisták-e mindnyájan? Nem.

• Evangelizálmak-e mindnyájan és megosztják-e Jézust egymással? Igen!
• Megvan-e mindenkinek a gyógyítás ajéndéka? Nem.
• Tud-e mindenki az Biblia szerint imdákozni a betegekért és meg tudnak-e azok gyógyulni? Igen!
• Hogyan működik ez akkor?
Egy példa, evangélistaként dolgozom és megvan nekem a betegségek gyógyításának ajándéka, de

az ok, amiért Isten megadta nekem ezt az ajándékot, nem az, hogy mindenki láthasson engem egy
pódiumon hírdetve az evangéliumot és gyógyítva a betegeket. Ez része lehet annak, ami azt jelenti,
hogy evangélista legyen, de az nem az én elsődleges szerepem. Megkaptam a közösségnek, hogy fel-
készítsem a szenteket azzal az ajándékkal, amit Isten adott nekem. A házi közösségek, melyeknek ré-
sze voltunk, az emberek kilencven százaléka naponta megosztja Jézust. Ugyanez van a gyógyítás
ajándékával; az embereknek körülbelül kilencven százaléka ezen közösségekben imádkoztak a bete-
gekért és meggyógyultak.
Ezen számok sokkal magasabbak, mint amit látunk más helyeken. Az egyetlen különbség az, hogy
a házi közösségekben hajlamosak vagyunk használni az ajándékokat, amit Isten adott nekünk, sokkal
gyakrabban, mint azok, akik a hagyományos egyházban ülnek. Azon házi közösségekben használjuk
az ajándékokat, hogy tanítványokat szerezzünk a példa autoritásán keresztül, épp úgy, ahogy Jézus
tette. Ők azokat az ajándékokat használják, amiket Isten adott nekik, hogy felkészítsék a szenteket
arra, hogy képesek legyenek szolgálni,mely többek között magában foglalja Jézus megosztását és a
betegek gyógyítását. Leadtam egy „A betegek gyógyítása – egy óra az egész, amit igénybe vesz” cí-
mű tanítást. Ez egy rövid lecke arról, amit a Biblia mond a betegek gyógyításáról annak nagyon
praktikus oldalával.
Sok évvel ezelőtt megkértek, hogy tanítsak efy intenzív kurzust egy Biblia táborban. Ekhatároz-
tam, hogy a tanításomat „A betegek gyógyítása – egy óra az egész, amit igénybe vesz”-nak fogom
hívni. Az egy rövid lecke volt arról, mit mond a Biblia a betegek gyógyításáról annak nagyon prakti-
kus oldalával. Igazán egy új bizonyságot akartam és nem csak üres szavakat, amikor azt mondtam,
az csak egy órát vesz igénybe „megtanítani,” hogyan kell meggyógyítani a betegeket. Tehát a tanítás
előtti napon kapcsolatba léptem egy új keresztyénnelm aki csak egy hónapja tért meg. Megkértem őt,
hogy hajlandó volna-e imádkozni a betegekért, látni őket meggyógyulni és hogy lenne-e egy órája
ekkorra? Beleegyezett. Megnéztem az órát és láttam, hogy 15:36 volt. Mondtam neki, ugyanazon a
helyen leszünk és akkorra 16:36 lesz, meg fogja osztani Jézus evangéliumát, imádkozni egy beteg
személyért és látni, hogy az a személy meggyógyult.
Beugrottunk egy autóba és behajtottunk a városba. Azon az úton egy rövid leckét adtam le neki a
betegekért való imádkozásról. Amikor megérkeztünk mondtam: „Gyere, kövess engem.” Körbejár-
tunk egy kicsit és ugyanott kezdtem beszélni néhány embernek az utcán. A fickó követett engem és
látta, mit mondtam és csináltam. Egy nőnek fájt a háta és én imádkoztam érte. Azután mondtam az új
keresztyének: „Gyere velem. Most te következel.” Körbejártunk, miközben biztosítottam őt, hogy
csak azt kell tennie, amit nálam látott. Láttam egy fiatal férfit és érzékeltem, hogy hozzá kellene
mennünk. Mondtam az új keresztyénnek, mit kell mondania. Kezért arra a fiatal emberre tette és
imádkozott, A férfi térde azonnal meggyógyult és mindkét fiatalember nagyon izgatott volt amiatt,
ami történt.
Az óra alatt négy ember gyógyult meg és mégtöbbel megosztottuk az evangéliumot. Az új keresz-
tyén két emberért imádkozott és én kettőért. Nagyon lelkesült volt és körbement a Biblia táboron el-
mondva az embereknek, mit történt, annak ellenére, hogy mondtam neki, ne mondja el senkinek. Ez
Jézus tanítványaira emlékeztet; nem tudta nyugodt maradni amiatt, amit megtapasztaltak.
És behívták őket és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak, se ne tanítsanak

Jézus nevében. De Péter és János válaszoltak és mondták nekik: „Vajon igaz dolog-e Isten
előtt inkább rátok hallgatnunk, mint Istenre, ítéljétek meg. Mert nem tehetjük, hogy ne beszél-
ünk azon dolgokról, amiket láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:18-20)
Ez a fiatal keresztyén megtanult egy leckét, amit soha nem fog elfelejteni. Nincs semmi olyan iz-
galmas, mint megtapasztani Isten munkáját rajtad keresztül! Újra: sokkal jobban emlékszünk arra,
amit csinálunk, mint amit csak hallunk.
Ez csak egy példa arra, hogyan kellene ma tanítani. Ha kezdjük használni ezen tanítási módszere-
ket ismét a közösségeinkben, az emberek úgy fognak növekedni, mint soha azelőtt. Most képzeld el
csak egy pillanatra, hogy láthatjuk a teljes ötszörös szolgálatot, mely ugyanígy működik. Nem lenne
határa annak, ami történhetne. A közösség úgy fog növekedni, mint soha azelőtt, kiegyensúlyozott
módon, ahol az összes ajándék együtt működik.
Amit az az új keresztyén megtanult csak egy óra alatt, sok keresztyén nem tudja megtenni tíz év
után a gyülekezetben. Hallották, mit kellene mondani az emereknek Jézusról, és tudják, hogy tudnak
imádkozni a betegeketért, de megteszik? Nem! Gyakran nem teszik meg, mert a lépés a gyülekezeti
padban való üléstől, hogy kimenjenek és megtegyék mindazt maguktól a világban, egyszerűen túl
nagy. Teli vannak félelemmel és én nem hibáztatom őket. Ténylegesen szükségük van valakire, aki
felkészíti őket. Hiányzik náluk a tanítványság eleme. Üléssel nem válsz tanítvánnyá évről évre, csu-
pán hallgatva a tanításokat. Akkor válsz tanítvánnyá, amikor valaki kézen fog téged a mondja: „Gye-
re, kövess engem.” Az az együttlétről és az élet megosztásáról szól. Az érettebb tanítyányok általi ta-
nításról szól, akivel töltöd az időt. Egy tanítvány olyan valaki, aki másokat tanítvánnyá tesz. Tanítvá-
nyokként tanulnunk kell azoktól, akik érettebbek abban, hogyan kell megélni a keresztyéni életet na-
ponta. Tanuld meg, hogyan kell férjnek vagy feleségnek lenni,gyerekeket nevelni, házat és otthont
keresni, adni egymásnak és egymástól, stb. Ez az alapelv ténylegesen vonatkozik az élet minden te-
rületére, nem csupán megosztani Jézust és imádkozni a betegekért. Kezdenünk kell bibliai közössé-
geket építeni, közösségeket, amelyek tanítványokká tesznek embereket, mert ez az, amit Jézus meg-
paracsolt nekünk, hogy tegyük meg.
Több dolog történt aznap a Biblia táborban. A négy ember meggyógyításán kívül az új keresztyén-
nek volt egy emlékezetes napja. Nincs semmi olyan csodálatos, mint annak lenni, akit használt Isten.
Ez valami olyan, amit újra és újra meg kell tapasztalnunk annak érdekében, hogy szüntelen égjünk és
előnek érezzük magunkat. Amikor a fiatalember imáádkozott az utolsó személyért, aki meggyógyult
abban az órában, hagytam, hogy mindent magától csináljon. Távolabb mentem az ő kedvéért, úgy-
hogy tudni fogja, hogy a gyógyulásnak nincs semmi köze hozzám és hogy ő „edzett” és tudta folytat-
ni saját maga az én ottlétem nélkül. És mivel megtette, még azután is, hogy én elhajtottam.
Némely olvasó azt gondolja, hogy ez a gyakorlat robotosnak hangzik, és sokaknak nem fog tetsze-
ni, hogy én azt mondom, azt tanítom, hogy az emberek gyógyítsanak, mert csak Isten képes gyógyí-
tani. Egyetértek. Csak isten tud gyógyítani! Az igazság az, hogy Ő átadta ezt az ajándékot a közös-
ségnek annak érdekében, hogy garantálja, mi keresztyének folytatjuk az Ő munkáját a földön. Ez
furcsának tűnhet némelyeknek, hogy ezt csak azért tettem, hogy képem legyen ahhoz, amiről másnak
beszélni fogok. Az igazság az, hogy még ha úgy tűnt is arra, Isten benne volt. Ő világossá tette aka-
ratát egyszer s mindenkorra:
És gyógyítsátok a betegeket ott és mondjátok nekik: ‘Isten királysága elközelített hozzátok.’ ”

(Luk 10:9).
Annak bizonysága, mennyire volt Isten mindebben, bejött aznap este. Összejövetelre mentem,
ahol a dicséretvezető hirtelen megkérdezte, hogy tudnánk-e imádkozni vele a fiáért, aki nem élt
Istenért. Neve Jeppe volt. Az egész közösség kezdett imádkozni érte. Amikor meghallottam a nevét,
azt gondoltam: „Jeppe. Ma imádkoztam valakiért, akinek neve Jeppe volt.” Amikor a dicséretvezető
lejött a pódiumról, megkérdeztem tőle, hogy a fiának a problémája a nagy lábujj. Rámnézett teljesen
sokkolva és mondta: „Igen!” Aztán mondtam: „Nos, nincs neki többé!” Aztán mondtam neki, hogy
találkoztam vele, hogyan imádkozott érte az újonnan megtért keresztyén és hogy a fia meggyógyult.
Ez az egész megerősítette, hogy az én kis „kísérletem” ténylegesen válasz volt más emberek imáira.
Ha látni kívánjuk az embereket növekedni és szolgálni az Urat a mindennapi életükben, használ-

nunk kell az ajándékokat, amiket Isten adott a közösségnek. A példák hatalmán keresztül a keresz-
tyének csupán egy óra alatt meg tudják tanulni azt, amit sokan még csak meg se mernek tewnni a
gyülekezetben való 10-15 évi ülés után. Akarjuk használni ezeket az ajándékokat és visszatérni a pél-
dák általi munkába és oktatásba, úgyhogy a félelem el fog tűnni?
Ha bátrak vagyunk a kultúránkat a hátunk mögé vetni, elfelejteni, mit csináltunk renszeresen és el-
kezdeni annak megtételét, amit Jézus és az első keresztyének csináltak, egy olyan közösséget fogunk
látni felemelkedni, ahol az emberek szabadon élnek Jézus Krisztus tanítványaiként a mindennapi éle-
tükben.
Sok különböző szolgálat és ajándék van a közösségben. Nem mondom, hogy mindenki ugyanazt
a dolgot csinálja, amit én csinálok. Azt mondom, hogy sok másokhoz hasonlóan a közösségnek adat-
tam, hogy felkészítsek más hívőket. Érdekes látni, hogy egy újonnan újjászületett fiatalember egy
órán belül többet tapasztal, mint sok keresztény, aki évek óta ült az egyházban. A jövő útja az, hogy
ezek az ajándékok ismét jól használhatók legyenek. A gyülekezet nincs fekészítve olyan evangélista
ülése és látása által, aki egyik kampányt tartja a márik után vagy olyan prófétával, aki egyik próféci-
át adja a másik után. Nem, az ötszörös szolgálatnak kell felkészítenie a hívőket, úgyhogy mindenki
tud kezdeni, nemcsak az ajándékaik használatával, hanem megtanítva másokat ugyannak megtételé-
re. Továbbá, nem tudjuk segíteni egymást növekedni, ahogy Jézus tanítvámyai, ha csak egy pár órára
találkozunk vasárnap délelőtt. Ha az embereknek meg kell tanulniuk Istennek és Igéjének való elkö-
telezettség életét élni, akkor időt kell eltöltenünk velük és oktatni őket példákon keresztül.
Támasszon Isten szerepmodelleket országunkban, úgyhogy a közösség tud úgy növekedni, ahogy
kellene növekednie.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 71 – 18. fejezet: Az ötszörös szolgálat
18. fejezet
AZ ÖTSZÖRÖS SZOLGÁLAT
Mi történne, ha egy új keresztény egy olyan közösséghez tartozna, ahol ő mindennap követne más
tanítványokat és megtanulná tőlük az életüket, valamint az ötszörös szolgálatot, amit Isten helyezett
a gyülekezetbe? Rekordsebességgel növekedne, amint az volt az első gyülekezetekben, melyek kicsi,
önellátó házi közösségek voltak. Ezen önellátó házi közösségek, bár nem voltak függetlenek, össze-
kapcsolódtak az ötszörös szolgálatok által. Azok az ötszörös szolgálatban ténylegesen utazó szolgá-
latokat jelentenek. Az új keresztyének leginkább a közösségben levő más tanítványoktól tanultak, de
néha utazó szolgálatok látogatták meg őket, akik szintén hozzájárulnak az ő felkészítésükhöz.
Ez az, amit Pál mondott a római közösségnek:
Mert vágyom látni titeket, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek, úgyhogy meg-
erősödhessetek, azaz, hogy én felbátorodhassak veletek együtt mind a ti, mind az én kölcsö-
nös hitünk által. (Róma 1:11-12)
Pál meglátogatott különböző közösségeket, hogy a Szellem ajándékait adja nekik annak érdeké-
ben, hogy megerősítse őket. Az ötszörös szolgálat elsősorban az utazó szolgálatoknak készült. A
„pásztor” hivatala nem jelentette egy adott közösség pásztorát, ahogy van ma. Egy pásztor volt az a
valaki, aki utazott a különböző, önellátó közösségek között és látogatta azokat, aki egy különleges
törődéssel jött a a közösséghez. Ő tovább adja azt a hívőknek ott, így ők viszont jobban törődnek
egymással.
A kis közösségeket, melyeket látunk a Bibliában, azok vezetik, akiket a Biblia „véneknek” vagy
„felügyelőknek” nevez. Őket „püspököknek” is nevezték. A probléma az, hogy ma saját meghatáro-
zásainkkal jövünk elő e szavakat illetően. Ha „pásztort” mondok, automatikusan egy olyan személy-
re gondolok, aki egy gyülekezetet vezet, találkozik egy épületben és istentiszteletet tart minden va-
sárnap. Ez a meghatározás nem létezik a Bibliában.
Nincs világos leírás a Bibliában a különböző szolgálattokról az ötszörös szolgálaton belül. Több
tájékoztatást csak a történelmi könyvekben találunk azokról. Azok közül sok, amikkel összekötünk e
szolgálatokkal, ma az egyházi kultúránkból jön.
Emlékszem valakire, aki néhány évvel ezelőtt jött hozzám, mondván, hogy határozottan ne indít-
sak egy közösséget. Ennek az volt az oka, hogy nem vagyok pásztor, hanem evangélista és az evan-
gélisták ezt nem tették. Mivel hittem, amit mondtam, hosszú ideig küszködtem ezzel. Egy nap hét
emberrel voltam Kopenhágában hét különböző országból, akik egy „DAWN” nevű szolgálattal dol-
goztak, ami „Tanítvány Egy Egész Nemzet” [„Disciple A Whole Nation”]-t jelent. A DAWN főcélja
az, hogy miblizálja Krisztus egész testét és felkészítsen 20 ezer munkatársat két millió gyülekezet
betanítására, úgyhogy együtt plántálni tud 20 millió más gyülekezetet 2020 előtt. Amikor találkoz-
tam velük, valaki megkérdezte, mi az én szolgálatom. Ezen a ponton lenéztem a földre és azt vála-
szoltam, hogy talán evangélista. Meglepetésemre válaszolta: „Fantasztikus! Nagy szükségünk van
evagélistákra közösségeket beindítani, mivel a pásztorok nem igazán vannak erre elhíva.”
A válasz meglepetés volt nekem. Abban az időben eléggé lehangolva éreztem magam mert az em-
berek azt mondták, hogy lázadó vagyok, mert közösséget akarok indítani. Az igazság az, hogy Dáni-
ában mi egy kis buborékban élünk. Csinálunk dolgokat annak megkérdezése nélkül, miért és annak
megkérdezése nélkül, vajon amit csinálunk, helyes-e. Továbbá, ha valaki másként csinálja azt, azok
talán lázadók és vissza kellene tartani őket; még ha a mi kis buborékunkon kívüli emberek ténylege-
sen dolgokat csinálnak ugyanazon módon. A házi közösségek ténylegesen a leggyorsabban növekvő
egyházi mozgalom az egész világon. De sok gyülekezet Dániában még nem veszi ezt észre és nem
látják, hogy az irányzat ellen harcolnak. Amit én próbálok mondani az, hogy nem kellene oly nagyon
arra koncentrálni, milyen szolgálata van minden egyes személynek. Csupán tegyük meg azt, ami
adatott nekünk és felejtsünk el minden címet.
Amikor megtértem több mint tizenöt évvel ezelőtt, csak egy dolog volt a szívemen, és az az volt,
hogy elérjem a nem keresztyéneket. A körülöttem levő keresztyének semmit sem mondtak nekem
akkor, de ahogy a szolgálatom növekedett, fókuszon és szívem megváltozott. Ma többé már nem te-
kintem magam elsődlegesen evangélistának, hanem inkább apostolnak, valami olyannak, akit sokan
megerősítettek.
Az elhívás és a szolgálat egész lényege az a valami, amivé növekszünk és a dolgok idővel meg-
változnak. Lehet egy szolgálatod egy bizonyos időpontban és egy másik néhány évvel később. Túl
gyakran megmerevítjük egymást, túl gyorsan. Ahogy mondtam előbb, a különböző szolgálatokat
egyházunk kultúrája alapján határozzuk meg és nem azon, amit a Bibliában olvasunk. Meg fogem
ezt magyarázni neked egy példával.
Ha használom az „apostol” szót, mit fogsz gonolni? Hiszem, hogy közülünk legtöbben fontos, ma
az egyházban talán a legmagasabb pozícióban levő levő valakire fog gondolni. Ha ez a helyzet veled,
neked talán nehéz időszakod van azzal a tényezővel, hogy én apostolként nézek magamra. Ezt gon-
dolhatod: „Hogyan mondhat ilyent? Mit gondol, ki ő?” csak azt mutatja, hogyan gondokodunk. Ezt
annak demonstrálására írtam, hogy mi a kifejezéseket leginkább kultúránk alapján határozzuk meg
és nem azon, amit a Biblia mond. Továbbá, ez azt mutatja, hogy mindnyájan szenvedünk a csorda-
szellemtől és amikor így cselekszünk, megakadályozzuk egymást a kiemelkedéstől. De ez a téma

egy másik időre szól.
Amikor olvasunk az ötszörös szolgálatról az Efeszosz-ban, fel vannak azok sorolva fontossági sor-
rendben vagyjeleznek azok egy bizonyos hierarchiát? Ha igen, akkor a legfontosabb szolgálat egy
apostolé, aztán prófétáé, aztán evangélistáé, aztán pásztoré és végül a tanítóé. De ha ők ilyen rend-
sorban vannak, akkor a tanító szolgálata miért a harmadik a listában a Korinthosz levélben? És miről
szól az itt említett más szolgálatok? Hol vannak azok a hierarchiában?
És Isten kijelölte ezeket az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmad-

szor tanítókat, aztán csodákat, aztán a gyógyítás ajándékait, segítőket, kormányokat, nyelvek
nemeit. (1 Kor 12:28)
Hova mentek az evangélisták és a pásztorok? Miért lettek a tanítók hirtelen felnyomva két hellyel?
Az igazság az, hogy miért ne zárkózzunk fel a fontosság vagy a hierarchia kérdésével. Lényeg az,
hogy mindnyájan egyszerűen testvérek vagyunk. Mit kell a Pálnak igazán mondania az apostolokról?
Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat utolsókul állított, mintegy halálra ítélve;
mert látvánoyssága lettünk a világnak mind angyaloknak, mind embereknek. Bolondok va-
gyunk Krisztusért, de ti bölcsek Krisztusban! Mi gyengék, de ti erősek! Ti dicsőségesek, mi
pedig gyalázatosak! Mindezideig mind éhezünk, mind szomjazunk, rosszul öltözöttek és meg-
vertek és hajléktalanok vagyunk. És fáradozunk, saját kezünkkel dolgozva. Szidalmazottak
vagyunk, mi áldunk; üldözöttek vagyunk, megadással tűrünk; becsmérelve vagyunk, mi kö-
nyörgünk. A világ szemetjévé lettünk téve, mindenek söpredékévé mostanáig. (1 Kor 4:9-13)
Ez az a kép, amit Pál ad arról, mit jelent igazán apostolnak lenni, egy kép, mely nem egyezik meg
azzal a képpel, ami van nekünk ma. Egy apostol ma nem lyan valaki, akit semmibe vesznek. Éppen
ellenkezőleg, ő gyakran hab a tortán. Egy apostol az, akit felvesznek egy nagy autóba és dicséret kö-
zepette érkezik meg. Legalábbis ez módja bizonyos helyeken. Az „apostol” szó ténylegesen „kikül-
döttet” jelent, de tudod honnan van ez?
Pál idejében a népesség legnagyobb része rabszolgákból állt. A népesség egyharmadának voltak
rabszolgái és egy másik harmada maguk a rabszolgák voltak. És többiek közül sokan volt rabszolgák
voltak. Az úr sok különböző feladatra használta a rabszolgáit, melyek közül egyik szállította az üze-
neteket. Ma a postahivatalokat és a számítógépeket használjuk üzeneteket küldeni, de akkoriban egy
egy rabszolga feladata volt elvinni ura egy üzenetét. Akkoriban egy üzenetet elvinni nem volt egy
biztonságos feladat. Emiatt egy úr gyakran küldött katonákat a rabszolga hírvivővel annak biztosítá-
sára, hogy a rabszolga az üzenettel megérkezzen és visszaérjen biztonságban. Néha nem állt rendel-
kezésre védőkíséret vagy egyszerűen túl költséges volt. Abban az esetben az úr egy olyan rabszolgát
küldött ki, aki a legkevésbé volt fontos, olyant, aki a legkevésbé hiányzik, ha valami történne vele.
Az úr a legmegvetettebb rabszolgát választotta ki és a szór erre a rabszolgára az „apostol.”
Elismerem, hogy ez nem az, amire gondolunk, amikor halljuk az „apostol” szót, de ez sokban tá-
mogatja azt, amit Pál írt egy apostolról. Amit azonban nem mondok, az, hogy egy apostol kisebb
felelősséggel bír, mint a többi szolgáló, mert nem!!!
...felépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.

(Efeszosz 2:20).
Itt azt olvassuk, hogy elsősorban az apostolok és próféták azok, akik lefektetik a közösség alapját.
Ők irányt adnak annak, amit Isten tervezett megtenni, mely természetesen nagyobb felelősséget ad
nekik. A tanítók is szigorúbban lesznek megítélve a felelősségük miatt – hogy senkit ne vezessenek
félre.
Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, rudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lesz (Jakab 3:1).
Különböző szolgálati tisztségek különböző felelősségeket kaptak és nekünk szükséges ezt felis-
mernünk, mert egy nagyobb felelősség nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mi mások felett va-
gyunk. Emlékezz rá, hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk és ezen szolgálatok egyike se uralkod-
jon a Test többi része felett. Sőt mi több, nincs hierarchia az ötszörös szolgálatokban; azok egymás
mellett állnak. Azok nem uralkodnak az emberek felett, ahogy ma látjuk ezt oly gyakran. E szolgála-
tok azért vannak, hogy szolgálják és felkészítsék a hívőket. Ezek azért vannak, hogy alapot fektesse-
nek le, úgyhogy azoknak, akik hisznek, van valamilyük, amire építsenek.
Megérkezvén valaki házához látogatásra, senki nem mondja: „Ó, milyen nagyszerű alapja van en-
nek a háznak.” Az alapot még csak észre sem veszik. Az egyetlen dolog, amit észrevesznek, maga a
ház. Ugyanez van e szolgálatokkal is. Alapként vannak, hogy ne vegyenek el minden tisztességet.
Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem és más épít rá.
De mindenki figyelje meg, hogyan épít rá. (1 Kor 3:10)
E szolgálatok célja az, hogy szolgálják és felkészítsék a hívőket, így ők is tudnak szolgálni. A cél
az összes hívő számára, hogy fel legyen készítve a szolgálatra és ez legyen minden egyes közösség
fókuszában. Az ötszörös szolgálatok ne végezzék el a munkát a szentek számára, hanem készítse fel
a szenteket maguktól megtenni azt az Úrnak.
Ezért légy szabad és tedd meg azt, amire az Úr elhívott téged!

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 75 – 19. fejezet: Vezetés
19. fejezet
VEZETÉS
Egy nagy akadály a közösségek számára ma az, hogyan működnek a korai egyházhoz hasonlóan
a vezetés felépítésében. Legtöbb helyen ez a felépítés piramishoz hasonlóan néz ki egy vezetővel a
szervezet csúcsán. Ha megvizsgáljuk azt a módot, ahogy az egyház fel lett építve az Újszövetségben,
azt fogod látni, hogy van egy nagyon lapos szerkezete.
Ez a lapos szerkezet olyan valami volt, amit kezdetben nehéz volt meglátnom. Egy piramis szer-
kezetű közösségből jöttem, és azt hittem, hogy ez az egyetlen mód dolgokat megcselekedni. Ma tu-
dom látni, hogy csak a Biblia beszél lapos szerkezetről mind a vezetésben, mind az egész közösség-
ben is. A piramis szerkezet, melyet a legtöbb közösségben találunk ma, ténylegesen az Ószövetségen
alapul. Nem találjuk többé azt az Újszövetségben, mert az pontosan az, amit Jézus megszüntetett.
Vizsgáljunk meg néhány dolgot, amit Jézus mondott és tett, amik sok ama dolog ellen megy, amit
látunk gyakorolni ma. János evangélumában olvashatunk arról, hogy Jézus megmosta tanítványai lá-
bát. Ezt azért teszi, hogy megtanítson nekik egy leckét, amit soha nem fognak elfelejteni – leckét a
vezetésről. Azt olvassuk:
Mikor azért megmosta azok lábait, felvette felső ruháit és ismét leülvén mondta nekik: „Érti-
tek-e, mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester és Úr, és jól mondjátok, mert az
vagyok. Azért, ha én, a ti ratok és Mesteretek, megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell
mosnotok egymás lábait. Mert én példát adtam nektek, hogy ti is azt cselekedjétek, amint én
cselekedtem veletek. Bizonyosan mondom nektek, egy szolga nem nagyobb a mesterénél; sem
nem nagyobb a követ annál, aki őt elküldte. Ha tudjátok ezeket, áldottak vagytok, ha megcse-
lekszitek azokat.” (János 13:12-17)
Miért mosta meg Jézus a tanítványok lábát? A válasz az, mert ők piszkodak voltak voltak! Akko-
riban az emberek leheveredtek enni oly módon, hogy a szomszéd lábai a fejükhöz voltak közel. Ezért
mindig megmoszák a lábaikat evés előtt. Akkoriban rendszerint rabszolgák végezték ezt a munkát.
Ők mosták meg uraik lábait az étkezésük előtt. Jézus megmosta a tanítványok lábait ennek bemuta-
tására. Felvette a rabszolgák munkáját és azt mondta, hogy ők is kötelesek ugyanezt megtenni. Ké-
sőbb még ezt a figyelmeztetést is adta nekik:
„De ti ne hívassátok magatokat ‘mesternek’; mert a ti Mesteretek, a Krisztus, és ti mindnyá-

jan testvérek vagytok. Ne hívjatok senkit a földön atyának; mert egy a ti Atyátok, aki a
Mennyben van. És ne hívassátok magatoka tanítónak; mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. De
aki a legnagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. És bárki felmagasztalja magát, meg lesz
alázva, és aki megalázza magát, fel lesz magasztalva.” (Máté 23:8-12)
Mossuk meg egymás lábait, amint csinálják némelyek? Nem. Jézus nem mosta meg az Ő tanítvá-
nyai lábait, hogy egy új vallási tradíciót indítson el. Inkább értsük meg, hogy Jézus azt mondta, hogy
szolgáljunk egymás felé. Mindnyájan testvérek vagyunk, épp úgy, ahogy Ő mondta itt. Ugyanez vo-
natkozik a vezetőkre. Ne kezdjük mosni az emberek lábait ma, mert az nem része a kultúránknak.
Nem fekszünk le az asztalnál és nincsenek piszkos, poros lábaink. Találjunk azonban módot egymás
felé szolgálni. Például, lemodhatjuk egymás autóját, ha az koszos. Jézus azért jött, holgy szolgáljon
és ő bemutatott egy felépítést, ami eltér attól, amit ma látunk. Jézus nem mutatott be priramis szerke-
zetet, ahol Ő az Isten „emberét” a csúcsra helyezte, akit mindenki „szolgál.” Ez a módszer biztosan
nem fog sikerülni, mert büszkeség jön a bukás előtt. Nincs ember, akit arra hívtak el, hogy egyedül
üljön a piramis csúcsán.
Egy „Isten embere” gondolata, amint ma látjuk gyakorolva sok helyen, nem követi az Újszövet-
ség gondokodását sem. Ha támogatást akarsz találni ehhez a gondolathoz a Bibliában, ismét vissza
kell menned az Ószövetségre. Nem mondom, hogy nem lehet valaki, aki vezet. Nem is azt mondom,
hogy nem léteznek bizonyos szolgálatok a közösségben, amit el kell ismernünk és tiszteletben kell
tartanunk, de szilárd egyensúlyra van szükség.
A Jelenések 2-ben olvasunk a pergamumi közösségről. Nem minden, amit mondanak, nagyon po-
zítiv:
Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit én gyűlölök. ‘Térj meg vagy kü-
lönben hamar eljövök hozzád és harcolni fogok ellenük a szám kardjával.’ ” (Jel 2:15-16)
Egy másik helyen olvassuk, hogy Jézus gyűlöli a nikolaiták tanításait és cselekedeteit. Mi a niko-
laiták tanítása? A nikolaiták szó két szóból áll: „Nikosz” és „Laosz.” Jelentése: „győzelem az embe-
rek fölött” vagy „uralkodás az emberek fölött.” A „Laosz” szó jelentése: „laikus.” Ezért gyűlöli Jézus
a tanítást, hogy bizonyos emberek uralkodnak a laikusok fölött. A tény az, hogy vannak vezetőink és
pásztoraink ma, akik uralkodnak és döntéseket hoznak az emberek fölött, ami ellentétes azzal, amit
találunk a Bibliában. Ez egy olyan tanítás, amit Jézus határozottan gyűlöl. Az a gondolat, hogy csak
papok, pásztorok és vezetők tudnak bemerítkezni, megosztja a közösséget, megosztja Isten Igéjét,
stb., valami olyan, amit nem találsz meg az Újszövetségben. Jézus szerint, nincs olyan dolog, mint
„laikus” vagy „professzionális.” Mindnyájan testvérek vagyunk és ugyanazon hozzáférésünk van
Istenhez Jézus áldozata miatt. Más szóval, mindenkinek ugyanaz az engedélye, hogy hallja Őt, be-
merítsen másokat és így tovább. Még ma is meg kell szüntetnünk a nikolaiták tanításait, a gondola-
tot, hogy a papok magasabb rangúak a hierachiában, mint a laikusok. Ez nem bibliai és Jézus gyűlöli
ezt. Mint világosan mondtam, vannak szolgálatok és vezetők a közösségben, de azért vannak odahe-
lyezve, hogy építse az alapot és nem az, hogy az ember felállította hierchia csúcsán legyenenek.
Azért vannak ott, hogy mutassák az utat és elöl menjenek, nem pedig hogy vezessenek és döntsenek.
Sokszor megtapasztaltam, hogy a gyülekezeti vezetők magas pozícióba helyezik magukat az em-
berek fölött a közösségben. E vezetők azt taníthatják, hogy „engedelmeskedned a vezetődnek” annak
érdekében, hogy az embereket a maguk helyén tartsák. Mégis elfelejtik azt, még ha vezetők is, hogy
elsősorban testvérek. Az embereknek ezen gyülekezetekben hozzéférsük van Istenhez és meg tudják
hallani Őt ugyanazon módon, mint a vezetők.
Nemrégen egy fiatal nő jött hozzám ls kért tőlem tanácsot. Belevették egy rövid idejű misszióba
ezelőtt és nagyszerű ideje volt. Most pedig ismét kezdte érezni Jézus hívását, hogy törekedjen kultú-
rák közötti szolgálatra. A közösség vezetője, ahova járt, azt mondta neki, hogy nem kész és hogy
„Isten mindig beszél a vezetőkkel ahhoz hasonlóról,” így neki azplra kellene hallgatnia. Jól ismertem
a lányt és tudtam, hogy ő érett. Ezért tudtam neki mondani, hogy ha Isten azt mondta: „menj,” akkor
menjen. Az a gondolat, hogy Istennek mindig igazolnia kellene dolgokat egy vezetőn keresztül,
hazugság. Némelyek biztosan lázadásként fogják ezt látni, de én erősen hiszik ebben az alapelvben.
Kérdezhetnéd: „Hogyan mondhatod ezt, amikor az ő vezetője valami mást mondott?” Mondha-
tom azt, mert ő az, aki elszámoltatható lesz saját életéért és azért, mert Isten mondta neki. Egy vezető
adhat tanácsot és vezetést, de nem dönthet egy másik személy életéről. Látom, hogy bizonyos gyüle-
kezetekben a vezetők a félelmet használják tagjaik kontrollálására. Ők újra és újra jönnek rémisztő
példákkal olyan emberekről, akik nem engedelmeskedtek vezetőiknek és mi történt ennek eredmé-
nyeként. Azt mondják közvetetten: „Ez veled is megtörténhet, a vezetőd ellen mégy.” Erre a válasz:
„Azt szeretném elmondani, hogy csak azért kerültem oda, ahol ma vagyok, mert nem mindig enge-
delmeskedtem a vezetőimnek. Ha engedelmeskedtem volna a vezetőimnek, szolgálatom véget ért
volna, ahogy mondtam a könyv elején. A kérdés az volt, a vezetőmnek engedelmeskedjek vagy
Istennek.
Sokszor láttam ezt a bibliai szöveget, melyet rosszul használtak annak érdekében, kontrollálják az
embereket:
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és legyetek alázatosak, mert ők vigyáznak a lelkeitekre,

mint azoknak, akiknek számot kell adniuk. Hadd tegyenek így örömmel és nem búsulással,
mert az nem hoz hasznot számotokra. (Zsidók 13:17)
Ha belemélyedtek az eredeti szövegbe, ez a vers valami ehhez hasonlót mond: „Hallgassatok

azokra, akik vezetnek titeket és győződjetek meg azok által...” Az az Ige hallgatásáról és az általi
meggyőzésről szól, nem pedig egy vezető minden parancsának vakon való követéséről szól, annak
ellenére, amit Isten mondott neked.
Amikor látok egy keresztyén, aki azonban tudatos bűnben él és nem hallgat a vezetőjére, ezt a
verset fogom felolvasni neki a Bibliából. Azt mondanám neki, hogy a vezetőjére kellene hallgatnia
és legyen meggyőzve Isten Igéje által. De ha a vezető azt mondja egy érett keresztyénnek: „Nem kel-
lene elmenned misszionáriusnak” vagy „Hiszem, hogy el kellene a dnod az autódat és nekem adni a
pénzt,” azt mondanám: „Ne hallgass rá, mert amit mond, nem bibliai!”
„Látod, hogyan lehet dolgokat rosszul felhasználni, amikor kiveszik azokat a szövegösszefüggés-
ből? Képzeld el, ha én vezető lennék és elmennék meglátogatni némely embereket a közösségből.
Volna akkor nekem jogom eldönteni, hova legyen a zongora elhelyezve? És, ha nem hallgatnak rám,
lenne jogom azt mondni: „Én a ti vezetőtök vagyok és engedelmeskednetek kell nekem?” Semmi-
képpen! Amikor én előttük megyek és vezetem őket az Igéből, akkor biztosan az ő vezetőjük vagyok
de nincs jogom vagy felhatalmazásom, hogy döntsek az ő életükről. Én csak vezethetem őket az Ige
igazsága alapján, de nekik joguk van arra, hogy hagyják magukat meggyőzni.
Robert Banks a Pál gondolata a közösségről [Paul’s Idea of Community] című könyvében bemu-
tatja, hogyan használta Pál a felhatalmazását. Pál soha nem használta felhatalmazását, hogy leuraljon
embereket vagy döntsön róluk. Ő még a közösségekről sem döntött, amiket ő alapított. Apaként ve-
zette őket és megkérdőjelezet őket, de soha nem uralkodott rajtuk vagy döntött róluk, ahogy látjuk az
embereket cselekedni ma. Kapcsolata más apostolokkal szintén azt mutatka, hogy ő semmilyen mó-
don volt alárendelve nekik. Például, nem félt kiigazítani Péter apostolt, amikor hibár követett el, jól-
lehet Péter Jézussal járt. Ő mindig az Igéből kapta a kihívást, mely a legmagasabb tekintély. Vezető-
ként ne légy úr az emberek fölött; mi munkatársak vagyunk, amint mondja itt:
Nem azért, hogy uralkodjunk a hitetek felett, hanem munkatársak vagyunk a ti örömötökért;
mert hit állotok meg. (2 Kor 1:24)
A Zsidók szerzője világosan leírja, miről szól a vezetés:
Emlékezzetek meg az előjáróitokról, akik szólták nektek Isten igéjét, akinek hitét kövessétek,
figyelve vezetésük eredményére. Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsidók 13:7-8)
Péternek is ezt kellett mondania a vezetőknek a közösségben:
Viseljetek gondot Isten nyájára, mely közöttetek van, felügyelőkként szolgálva, nem kényszer-
ből, hanem önként, nem pedig tisztességtelen nyereségből, hanem lelkesen; nem is urakként a
rátok bizottak fölött, hanem példák a nyájnak; és amikor a Főpásztor megjelenik, meg fogjá-
tok kapni a dicsőség koronáját, amely nem halványul el. (1 Pét 5:2-4)
A vezetés nem arról szól, hogy uralkodóvá tesszük magunkat egy másik személy élete fölött. A
vezetés példaadásról szól. A vezetés nem mások fenygetéséről szól; az mások előtt való menetelről
szól. Egy vezető elöl megy és enged másokat maguk dönteni, akarják-e követni vagy nem. Amikor
azok, akiket Isten vezetőként helyezett be a közösségbe, megértik ezt, ők nagyobb szabadságot is
fognak megtapasztalni. Felszabadító felismerni, hogy nem vagyunk felelősek más emberek életéért.
Vezetőként csak arra van neki szüksége, hogy elsőnek menjen és mutassa az utat. Azután a többiek
dolga az, hogy kövessék.
Láttam egy csaknem démonikus tanítást némely szabadegyházban ma, amit „szellemi burkolat-
nak” hívtam. Azzal a mondással kezdődik, hogy szükséged van szellemi vezetőre felötted. Máskü-
lönben nincs védelmed. Ez a tanítás arra is rámutat, hogy szellemi vezető szükséges Isten kenetének
megtapasztalására az életeden. Az e dolgokat tanító vezetőkkel szintén van valaki, akit vezető vagy
szellemi tekintélynek hívják, de azon emberek rendszerint külföldön vannak vagy legalább nagyon
távol. Könnyebb „engedelmeskedni” valakinek, aki nagyon távol van, mint engedelmeskedni a köze-
li testvéreknek.
Hosszú ideig nagy kihívás volt ez a kérdés számomra. Én egy szabadegyházból jöttem, ahol ez a
gondolkodásmód mélyen gyökerezett bennem. Ez nehéz volt számomra, mert így sokszor voltam
olyan szituációkban voltam, ahol egy választás volt előttem: Engedelmeskedjek a vezetőimnek vagy
kövessem azt, amit megtapasztam, Isten beszédét? Ez ezen pontos pillanatok egyikében volt, amikor
először látogatott meg engem Steve Hill, és történetesen éppen tanított erről a témáról. Az ő tanítása
valóban segített nekem szabaddá lennem ezen a területen.
Nem mindenki tudja megérteni, miről beszélek itt, de sajnos sokan megteszik. Steve Hill megmu-
tatta nekem, ténylegesen milyen egy igazi keresztyén és apa hitben. Először teljes szívemmel fel tud-
tam ismerni egy igazi vezetőt. Hirtelen rájöttem, hogy az ok, amiért ilyen problémám van ezzel, nem
miattam volt, vagy mert lázadó voltam. Inkább azért, mert egy olyan rendszerben voltam, mely tele
volt kontrollal és nem szerkezetre épült, amiről olvasunk az Újszövetségben. Továbbá ez olyan fajta
kontroll volt, ami csak néhány kijövetelt eredményez elhívásra és szolgálatra, amit az Úr adott nekik.
Ez a helytelen tanítás a „szellemi burkolatról” embereket bebörtönözve tartja egy olyan rendszerben,
ahol nem tudnak tovább menni.
Az engedelmeskedés fontos. A Biblia sokat beszél az engedelmességről és az alázatról. Beszél

még az egymásnak való engedelmességről:
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 80 – 20. fejezet: A Szent Szellem
...engedelmeskedve egymásnak Isten félelmében. (Ef 5:21)
Ezért igazán engedjetek egymásnak, nem egy vezetőnek, aki nagyon távol él és még csak nem is
tudja, hogy élünk napról napra. Szükségünk van egy sík szerkezetre, ami szabaddá tudja tenni az em-
bereket, szabaddá meghallani Istent maguk és felelősséget vállani saját életükért. A szerkezet, amely
sok egyházban jelen van ma, korlátozza a test sok tagjának növekedését és alkalmasságát is.
Mindnyájan testvérek vagyunk és a közösség feje sem a pásztor, sem a vezető, az Jézus Krisztus.
Ő mindenről akar beszélni nekünk. Amikor az első közösségek üsszegyűltek, mindnyájan keresték
keresték Jézust és beszéljen rajtuk keresztül. Nem beszélünk teremtő anarchiáról vagy káoszról, ami
nagy félelem. Van egy Úr, aki vezeti az egyházat és Ő Jézus Krisztus.
Én nagyon jól ismerem azt sok közösségben, nem leszünk képesek bírni ezt a sík szerkezetet an-
nak telejesen őrültséggé tevése nélkül. Ennek oka az, hogy sok tag a közösségben nem igazán „jött
keresztül.” Még mindig magukban élnek, mint úr és követik saját vágyaikat Isten akarata helyett. De
ha teljesen átadtad magad Krisztusnak és csak te bírod Isten akaratát és szemeit, akkor a sík szerke-
zet gondolata nem probléma – éppen ellenkezőleg! Vannak természetesen vezetők Isten közösségé-
ben, de azok nincsenek elhíva, hogy uralkodjanak az embereken és döntéseket hoznak számukra.
Amikor vezető vagy, még mindig mások testvére vagy a közösségben. Egymás mellett álltok és nem
valaki más felett. Te mégy elöl, úgyhogy mások tudnak követni.
Hiszem, hogy ez annyira fontos, hogy kezdünk látni és működni ismét az isteni szerekezet szerint.
Meg vagyok győződve, hogy Isten fog támasztani jó, becsületes vezetőket, akik szellemi apaként jó
alapot tudnak lefektetni a közösség számára, hogy növekedjen Krisztusban.
20. fejezet
A SZENT SZELLEM
Világosan emlékszem egy időre az életemben, amikor hihetetlenül nyomott voltam. Egy közös-
ségben voltam és felelősségem volt az emberekért abban a közösségben. Hiszem, hogy a felelősség
az életükért rajtam nyugodott, mert én voltam az ő pásztoruk. Ha volt nekik nehéz időszakuk, az ta-
lán azért volt, mert rossz vezető voltam. Ha jó idők volt, akkor azért volt, mert jó vezető voltam.
Szerencsére Isten megmutatta nekem, milyen rossz elképzelés volt ez. Ő szabaddá tett engem és
tanított nekem néhány leckét, amiket sohasem fogok elfelejteni. Mielőtt kaptam ezeket a leckéket,
még csak irányítani sem tudtam kis közösségünk vezetését néhány új hívővel. A leckék után nem lett
volna probléma, ha egy millió új hívőt is kellett volna vezetnem. A különbség az, hogy Isten
megtanított nekem két fontos pontot.
Az első arra való tekintettel volt, hogyan látjuk a vezetést. Én világosan vezető vagyok, de nem tu-
dok és nem fogok írányítani vagy kontrollálni az emberek életét. Én csak alapot tudok lefektetni és
aztán minden személyre vonatkozóan, építsen arra.
Jézus volt a legjobb vezető a történelemben, Judás választása ellenére, hogy elárulja Őt. Ez azt je-
lenti, hogy mi talán nem fogunk elmenekülni ezt megtapasztalva. Megtanultam, hogy vezetőként
nem olyan fontos és hogy tanuljak meg elengedni. Mégha Jézus volt is a legjonn vezető, aki valaha
is létezett, Ő még mindig mondja a tanítványainak, hogy jobb, ha elhagyja őket.
Annak ellenére elmondom nektek az igazságot. Az a ti javatokra van, hogy én elmegyek;

mert ha én nem megyek el, a Segítő nem fog eljönni hozzátok; de ha én eltávozom, el fogom
küldeni hozzátok Őt.” (Ján 16:7)
Ha jobb volt számukra, hogy Jézus, a valah legjobb vezető, elhagyja őket, hogyan hihetjük, hogy
mi pótolhatatlanok vagyunk? Talán ez azért van, mert nincs elég bizalmunk a Szent Szellemben. Ő
elvezet egy másik pontos pontra, amit megtanultam.
Egy nap Steve barátom Hill feltett nekem egy kérdést: „Mi a Szent Szellem munkája?” Azt vá-
laszoltam, hogy emlékeztetni minket arra, mit mondott Jézus, valamint megítéljen minket a bűn, az
igazságosság és az ítélet tekintetében. Aztán megkérdezte tőlem, milyen jó volt a Szent Szellem en-
nek megtételében. Nem tudtam, mi mást válaszolhattam volna, mint hogy Ő valóban jó volt abban.
Aztán megkérdezte, mit gondolok, meg kellene osztani a munkét köztünk, vajon felelős lennék-e
negyven százalékért és a Szellem a hatvan százalékért vagy fordítva.
Ez valóban elgondolkodtatott engem. Senki sem jobb mindezen sok dolog megtételében, mint a
Szent Szellem. Pontosan ez volt az oka, hogy Jézus udta mondani, jobb, hogy Ő elmegy. Azon a
napon egy kicsit többet tanultam a Szent Szellemről és ez valóban szabaddá tet vezetői szerepemben.
Megértem, hogy miért szenved sok vezető és pásztor a stressztől az egyházrendszerben, ami van
ma. Minden tőlük függ! Ha az egyház növekszik, jó a pásztor. Ha nem növekszik és ha az emberek-
nek vannak problémáik, akkor az szintén a pásztor hibája. Lehetetlen ily módon hosszú távon élni és
első sorban soha nem volt ez Isten terve.
Vissza kell mennünk a sík szerkezethez, ahol Jézus a közösség feje és a Szent Szellem működik
mindannyiunkban. Bizonyíthatok sok nagy dolgot, amik történt, amikor elengedtem. Emberek mene-
kültek meg és növekedtek, mint még soha. Mindannyian megértettük, hogy nem voltam felelős ér-
tük, hanem ők vállaltak felelősséget magukért. Megértették, hogy a Szent Szellem feladata volt taní-
tani őket és emlékeztetni őket a bűneikre, stb., hogy még inkább figyeljenek a Szent Szellemre.
Ennek következtében megváltoztak. Most már az emberek száma többé nem már nem probléma,
mert a Szent Szellem elég nagy minden ember és összes szükségeik számára.
Hadd olvassunk valamit az 1 János könyvéből, ami hihetetlenül radikális, ami olyan valami, ami-
ről tudom, sokaknak me nehéz megérteni:
De az a kenet, amit kaptatok tőle, bennetek marad, és nincs szükségetek arra, hogy bárki ta-
nítson titeket, de amint ugyanaz a kenet megtanít titeket minden dologra, és az igaz, és az
nem hazugság, és éppen úgy, ahogy az megtanított titeket, meg fogtok maradni Őbenne.
(1 Ján 2:27)
Nem mondom, hogy az összes tanítás szükségtelen. Amikor olvassuk ezt a verset, fel kell ismer-
nünk, van valami, amit elfelejtettünk. Gondolkozz! Az ténylegesen azt mondja, hogy nem szükséges
bárki másnak tanítani minket, mert most már van nekünk Szent Szellemünk. Ugyanerre van magya-
rázat különböző módokon a hébereknek írt levélben, amikor az az új szövetségről beszél:
„Mert ez az a szövetség, melyet kötni fogok Izrael házával azon napok után, mondja az Úr;
be fogom helyezni az én törvényemet az ő elméjükbe és írom azokat az ő szívükre; és én le-
szek az ő Istenük és ők lesznek az én népem. És közülük senki nem fogja tanítani a szom-
szédját és senki az ő testvérét, mondván: ‘Ismerd meg az Urat,’ mert mindnyájan megismer-
nek engem kicsinytől a nagyig Mert megkegyelmezek az ő becstelenségüknek, és a bűneikről
és törvénytelen cselekedeteikről többé nem fogok megemlékezni.” (Zsidók 8:10-12)
Itt egy egészen új szövetségről olvasunk. Ma mindannyiunknak van hozzáférésünk Istenhez Jézus
Krisztuson keresztül. Mindnyájan meg tudjuk ismerni Istent és Ő vezet minket. Ahogy itt olvassuk,
Ő elküldte az Ő Szent Szellemét, hogy vezessen minket és megmutassa nekünk Őt, aki.
Miélrt nincs több bizalmunk ebben? Miért hisszük még mindig, hogy az embereknek szükségük
van közvetítőre – egy pásztorra –, hogy megismerjük Isten akaratát é hogy életet éljünk, amilyenre
Isten elhívott minket? Talán azért van ez, mert vanak olyan gyülekezeteink, ahol sokan még sem
tértek. Sokan nyertek el egy érintést Istentől és imádkoztak hozzá és hűségesen járnak a gyülekezet-
be, de soha nem „jöttek be” igazán az üdvösségbe és most próbálunk bébiszittereket szervezni nekik.
Mivel ők igazán nem „jutottak át,” nem fogjuk látni, hogy a Szent Szellem ugyanúgy fog csele-
kedni bennük, mint másokban, aki igazán megtértek. Inkább színleljük, hogy a Szent Szellem ben-
nünk van. Próbáljuk felemelni őket, hogy Jézus igaz tanítványaihoz hasonlóan éljenek, de nem te-
szünk semmit tetszésükre. Inkább az ellenkezőjét. Meg kellene mutatnunk nekik, hogy ők még nem
tértek át teljesen. Amikor telejesen áttérnek és megtapasztalják az újjászületést, amiről Jézus beszélt,
akkor a Szent Szellem átveszik őket és fog munkálkodni bennük. Aztán a Szent Szent fogja őket ve-
zetni a test helyett, ahogy a Római levél beszél arról. Ez az igazi keresztyén jele.
Ez ismét az evangélium prédikálásáról szól olyan radikálisan és lényegre törően, amennyire tud-
juk cukormáz nélkül. Akkor látni fogjuk az embereket megfordulni útjukon és megváltva. A Szent
Szellem akkor jön és munkálkodik bennük pontosan úgy, ahogy olvassuk a Bibliában.
Nem az Isten az, aki megváltozott, hanem mi változtattuk meg az evangéliumot oly módon, hogy
az egyház gyakran teli van emberekkel, akik nincsnek igazán megváltva. Mainapság látom, hogy a
pásztorokat órákat, heteket még hónapolat is eltölteni tanácsot adva és segítve embereket a gyüleke-
zetekben. Ezen kérdések közül sok automatikusan megoldódna, ha az emberek megtérnének és meg
lennének váltva. Az időt arra kellene használnunk, hogy üdvösségre vezessük őket ahelyett, hogy a
tanácsadóik vagyun mindenféle kérdésben és próbáljuk elvégezni a Szent Szellem munkáját.
És amikor eljön, megfeddi a világot bűn és igazságosság és ítélet tekintetében: … Ő el fog

vezetni titeket minden igazságra...” (Ján 16: 8, 13)
Amikor én meg lettem váltva 1995. április 5-én, egy teljesen egyházon kívüli világból jöttem.
Megtapasztaltam a bűnt sok fiataemberhez hasonlóan a világban ma. A megváltásom napjától azon-
ban a Szent Szellem elkezdett egy munkát az életemben épp úgy, ahogy olvassuk a Bibliában. A
Szent Szellem tanított engem az Igén keresztül és kezdtem elfordulnia régi életemtől. A keresztyén-
ként eltöltött éveimben nem volt szükségem arra, hogy valaki lenyomozzon engem. Soha senki nem
emlékeztetett engem arra, hogy fogok többé bűnben élni. Senki nem mondta nekem, hogy olvassam
a Bibliámat vagy hogy emlékezzem arra, hogy járjak összejövetelre. Nem, egy sem volt szükséges,
mert én valóban meg voltam váltva. A Szent Szellem meg fogja mutatni nekem, mire van szükségem
a változáshoz és hogyan kell élnem. Egyedül a Szent Szellem tanított engem, épp úgy, ahogy olvas-
tuk korábban. Ezért van itt Ő.
Ugyanezt látom megtörténni ma, amikor mások telejesen hozzá fordulnak. Amikor ez történik,
nincs szükségünk senkirem hogy elmondja ezen összes dolgot, mert ez olyan valami, a Szent
Szellem tesz meg. Kezdetben a megváltásom után voltak idők, amikor a bűn vagy a régi barátaim
vonzottak engem vissza, de én egyszerűen nem tudtam elenegdni Istent. Olyan voltam az egyik tanít-
nány, amikor válaszolt Jézusnak, miután sokan elhagyták Őt:
Aztán Jézus mondta a tizenkettőnek: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter válaszolt neki:
„Uram, kihez mehetnénk? Nálad van az örökélet beszéde. És mi elhittük és tudjuk, hogy te
vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Ján 6:67-69)
Az ApCsel 8. fejezetben olvasunk az etióp eunucht bemenrítő Filipről. Miután bemerítette az eu-
nucht, Isten egy másik helyre vitte Filipet és az eunuch egyedül maradt. Ő teljesen új volt a hitben és
csak egyetlen dolog volt nála, szöveg az Ószövetségből. Nem volt azonban egyedül. Vele volt a
Szent Szellem! Isten teljessé tette a kontrollt az eunuch felett és elvitte Filipet. Isten egy segítőt adott
az enuchnak életre, a Szent Szellemet.
Ha elkezdjük prédikálni az evangéliumot, amint Jézus parancsolta és jön a Szent Szellem jön, ak-
kor Ő meggyőzi az embereket bűnükről, így ők valóban megtérnek. Ő tanítani fogja őket és folytatja
a jó munkát bennük, amit elkezdett bennük (Fil 1:6).
Az első közösségek látták, hogyan volt jelen a Szent Szellem az emberek között. A Szent Szellem
életük nagy része volt és mondhatták: „Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk..” (ApCsel 15:28).
Nem csupán azon embereknek a közösségben, akik döntést hoztak. Nem, engedték, hogy a Szent
Szellem elfoglalja az Őt megillető helyet a közösségben.
Ez egy másik ok, hogy a közösség akkor olyan nagyon eltért attól, amit ma látunk sok helyen. A
közösség sík szerkezetként tudott máködni minden káosz nélkül és az emberek által okozott zajon-
gás nélkül, mert Jézus jelenléte olyan erőteljesen nyilvánult meg a Szent Szellemen keresztül. Senki
nem volt a közösség feje Jézuson kívül, és ez világos mindenki számára.
Ma az egyház teli van „testi” emberekkel és ez a főoka, amiért a jelenlegi újszövetségi gyülekeze-
ti szervezet, amit sok helyen látunk, egyszerűen nem tud működni. E testiség eredményeként úgy
voltunk vezetve, hogy azon szerkezetek alakítsuk ki, amilyenek ma vannak. Ez egyszerűen a reális
dolog helyettesítése. Ugyanez a stílus megy, mely szerint vezetjük ma az összejöveteleket. Csak gon-
dolj arra az összes energiára, amit azon érzés létrehozására használunk fel, hogy a Szent Szellem kö-
zel van. Nincs szükségünk sötét szobára gyertyafénnyel vagy érzelmes zenére vagy bármi másra,
hogy a Szent Szellem igazán ott legyen. Ez inkább egy bizonyíték arra, hogy Ő nincs jelen oly
módon, ahogy látjuk a Bibliában.
Nem engedhetjük meg magunknak azt elhinni, hogy ez az új szerkezet és stílus (szépen becsoma-
golva) a helyes út megtenni ezen dolgokat. Ha gyülekezeteket „testi” emberekkkel építjük fel, csak
addig fognak minket fogva tartani, míg szemben nem állunk Istennel.
„De ha mindezt elvesszük, mindenki le fog állni!” – fogják sokan mondani. Igen, de talán ez egy
még nagyobb ok abbahagyni, mert akkor meg fgjuk látni, mit épített igazán Isten. Emlékezzünk arra,
Jézus volt az, aki fel fogja építeni az Ő egyházát, nem mi! Mi csak „élő kövek” vagyunk és Jézus
fogja felépíteni az Ő egyházát oly módon, ahogy Ő akarja!
Ma látjuk, milyen sokan hívják húsz-nyolcvanas szabálynak. Ez abból az elképzelésből jön, hogy
egy normál hagyományo közösségben az emberek húsz százaléka végzi az összes munkát, míg a
többi nyolcvan százalék csak jön és élvezi az összejövetelt. Ilyen volt Kínában is, mielőtt jöttek a ko-
munisták és átvették a hatalmat 1949-ben. Amikor hatalomra jutottak, nagy üldözést támasztottak a
szenntek ellen, és az összes misszionáriust kiutasították az országból. Ez azt jelentette, hogy az ösz-
szes egyházat bezárták és azook nyolcvan százaléka, akik korábban a gyülekezetbe jártak, „elmarad-
tak.” Az üldözés után csak kb. húsz százalék maradt meg – húsz százalék, akik végezték az összes
munkát. Az igazság az, hogy nyolcvan százalék nem igazán „maradt el,” mert ők valójában soha
nem voltak tagok. Ha ők igazán „átmentek” üdvösségbe, ők soha nem fognak elmaradni, de meg kell
majd fizetniük az árat. Így történt az, mert a közösség most már csak néhány olyan igazi tanítvány-
ból áll, akik hajlandók megfizetni az árat, teljesen át tudják adni magukat az Úrnak. Ez volt a nagy
ébredés kezdete, amelyet még mindig látunk Kínában ma, ahol milliók fordulnak Istenhez. Mindez
azonban kis házicsoportokon keresztül térténik, így igazán senki sem tudja pontosan, hány millió új
hívőről beszélünk.
A Szent Szellem ma ugyanaz! Sajnálatos módon ma egy olyan rendszer van helyette, ami a hamis
hit csapdájában tartja az embereket. Egy rendszer és a hierarchia soha nem tudja átvenni a Szent
Szellem helyét egy személy életében. Egy rendszer csak hamis képet tud létrehozni arról, amilyen-
nek az igazság ténylegesen kinéz. A hierarchia hamis elképzelést ad arról, hogy minden rendben van.
A valóság az, hogy sokan élnek Isten elleni lázadásban. A rendszerek el tudják hitetni velünk, hogy
emberek „átjöttek,” amikor valójában nem. A hierarchia titkos komfortzóna lehet a büszek emberek
számára, akik ténylegesen szeretnek uralkodni az emberek felett.
A Szent Szellem egyéb feladatai az, hogy emlékeztessen minket Jézus szavaira és hogy elvezes-
sen minden igazságra.
„De a Pártfogó, a Szent Szellem, akit az Atya fog elküldeni az én nevemben, Ő fog nektek
megtanítani minden dolgot, és eszetekbe juttatni minden dolgot, amit mondtam nektek.”
(János 14:26).
„Amikor azonban Ő, a valóság Szelleme eljön, bevezet benneteket a teljes valóságba; mert Ő
nem magától szól, hanem amiket hall, azokat mondja el, és hírt hoz jövőbeli dolgokról.”
(János 16:13).
Folytatni tudnám a Szent Szellem össze feladatának és működésének hosszú listájával, minthogy
Ő a Segítő, Vigasztaló, Pártfogó, Szemtanú és az, aki erőt, stb. ad. Hallottuk, hogy nagyon fontos kö-
vetni embereket. Az igazság az, hogy a Bibliában nem látjuk emberek követését oly módon, ahogy
ma tesszük. Ma azt halljuk, hogy a követés szükséges, mert az újonnan megtért emberek olyanok,
mint egy az újszülött csecsemők. Mindnyájan tudjuk, hogy az újszülött csecsemők nem tudnak élet-
ben maradni szüleik nélkül! A csecsemőknek szükségük van a szüleikre! És ezt a logikát alkalmaz-
zák az újonnan született keresztyénekre is – szellemi szülők nélkül ők meg fognak halni.
Az igaz, hogy az újszülött csecsemőknek szükségük van szüleikre. Az is igaz, hogy a szellemileg
újszülött embereknek szükségük van emberekre is. Ne felejtsük el azonban, nem mi vagyunk azok,
akik szültük őket. Isten szülte őket és bizonyára Ő fog gondoskodni róluk! Ő az ő apjuk és nem
hagyja őket árván. Ő adta nekik a Szent Szellemet.
Nem mondom, hogy csak hagyjuk az emberek menni vagy ellene vagyok az embereke lenyomo-
zása minden formájának. Tegyük tanítványokká az embereket, ahogy már olvastuk. Van azonban egy
nagy különbség aközött, hogy engedjük az embereket követni minket és aközött, hogy mi arra hasz-
náljuk időnket, hogy kövessük őket. Jézus mondta: „Jöjj, kövess engem,” miközben Ő haladt tovább.
Ha az emberek vették a „belső bizonyságot,” hogy ők igazán ismét születtek, akkor automatikusan
akarják a „külső jeleket” is. Például, az emberek keresni fogják a keresztyén közsséget. Ők azok az
emberek, akiknek mondhatjuk: „Jöjj és kövess engem.” Mehetünk előttük annak szüksége nélkül,
hogy visszanézzünk mindig annak ellenőzésére, vajon velünk vannak-e még mindig. Emlékeznünk
kell arra, milyen fontos az, hogy valaki megy előttük. Lehetetlen követni egy autót, amely még
mindig áll. Szükséges, hogy az autó mozgásban legyen, mielőtt valaki tudja azt követni.
Természetesen segítsük és támogassuk egymást, de az nem Jézus feladata, hogy kövessen minket.
A mi feladatunk az, hogy állandóan kövessük Őt.
Igen, ezért gondolom, hogy könnyen elvethetjük a külső dolgokat és legyen egy sík felépítésünk
elmaradozó emberek nélkül, amíg valóban „át nem jöttek” és a Szent Szellem bennük él. Azok, akik
egy sík felépítésű közösségbe járnak jó okból, növekedni fognak és virágozni hitben. Szabadság lesz
és tér minden egyes egyén számára, hogy kövesse Istent és pontosan megtegye azt, amit Ő behelye-
zett minden egyes személy szívébe.
21. fejezet
SOK ÚJ GYÜLEKEZET
Megvizsgáltuk a korai egyházat és összehasonlítottuk a mai egyházzal. Megvizsgáltuk, milyen

fontos a helyes felépítés. Megvizsgáltuk az elhívást, amit kaptunk, hogy szerezzünk tanítványokat és
hogy ez elsődlegesen példákon keresztül történik. Megvizsgáltuk egy kissé az ötszörös szolgálatot és
a Szent Szellem munkájának fontosságát. Most meg fogunk vizsgálni egy másik okot, miért fontosak
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 87 – 21. fejezet: Sok új gyülekezet
a kis házicsoportok.
A kis házi közösségeket sokkal könnyebb és gyorsabb beindítani, mint a hagyományos szabadegy-
házakat. Amikor beindítsz egy hagyományos közösséget, gyakran szükséged van képességre és sok
kézre, hogy segítsenek neked. Minden, amire szükség van egy házi közösség beindítására, egy nyi-
tott otthon.
A DAWN (Disciple A Whole Nation = Tégy tanítvánnyá egy egész nemzetet) új közösségek ala-
pításának stratégiájával működik. DAWN azt mondja, hogy az optimális mód a nagy megbízatás el-
végzésére az, hogy beindítunk egy új közösséget minden 500-1000 lakosra, mert ez a legjobb mód
hatékonyan elérni az embereket. DAWN ezzel a számmal jött ki annak megvizsgálása után, milyen
nagy egy közepestől nagyszámú közösség befolyási területe és aztán kivetítette ezt a számot teljes
népességre annak meghatározása érdekében, hány közösség szükséges elérni az egész nemzetet,
melyet Jézus mond a nagy megbízatásban.
E látás alapján Dániának például, sok új közösségre van szüksége. DAWN szerint egy dán város
30 ezer lakossal 30-45 közösségre van szüksége. Ma egy ilyen méretű városban talán egy pünkösdi
egyház, egy szabadegyház, talán egy misszionárius egyház, egy baptista egyház és néhány állami
egyház van. Mondhatjuk, átlagban egy ilyen méretű városban max. öt-hat élő közösség van. DAWN
látás szerint még mindig hiányzik 25-40 közösség a küldetés elvégzése érdekében, amit Jézus adott
nekünk.
És Jézus jött és mondta nekik: „Minden hatalmat megkaptam mennyen és földön! Menjetek
hát, tegyetek tantvánnyá minden nemzetet, merítsétek alá az Atya, a Fiú és a Szent Szellem
nevére, és tanítsátok meg nekik, hogy őrizzék meg mindazt, amit megparancsoltam nektek! Én
pedig, látjátok, közöttetek vagyok minden nap a világkorszak végéig! Ámen.” (Máté 28:18-20)
Jézus megparancsolta nekünk, hogy tegyük tanítványokká az összes nemzetet. Ő nem azt paran-
csolta, hogy csak néhány embert tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből, hanem az egész nemzete-
ket. Amikor valóban megértjük, mit parancsolt Jézus, akkor kezd teljesen más elképzelésünk lenni az
egyház igazi küldetéséről, amint közülünk legtöbbnek van ma.
Ha Jézus azt mondta volna, hogy a cél az, néhány embert tegyünk tanítványává minden nemzet-
ből, akkor logikus lenne egy gyülekezet számára, hogy látása 300 tagra növekedjen. Az is rendben
lenne a gyülekezet számára, hogy minden tíz évben indítson új közösséget. Egy gyülekezet azonban
300 taggal, ami egy új közösséget indít minden tíz évben, soha nem lesz képes teljesíteni a küldetést,
amit Jézus ténylegesen adott nekünk.
Amikor valóban megértjük, mit mond Jézus itt, kezdjük felismerni, hogy ma ténylegesen sokan
rossz irányt vesznek célba és eltévesztették a célt. Amikor megértjük, hogy Jézus ténylegesen az
egész nemzet tanítvánnyá tevéséről beszélt, kényszerítve vagyunk, hogy nagyon eltérően dolgozzunk
mint ahogy ma tesszük. Például, a mi célunk az lesz, küldjünk ki embereket, akik új közsségeket tud-
nak indítani, amilyen „hamar” lehetséges. A közösségek közötti „háború” a tagok számára véget fog
érni és mi képesek leszünk együtt munkálkodni, hogy elérjük a közös célt. Dániának szükség van
sok új közösségre, ha az a legjobb mód a dán nemzetet Jézus tanítványává tenni. Ez vonatkozik min-
den nemzetre.
Az összes szám azt mutatja, hogy egy közösség az alapítása utáni első két évben növekszik leg-
jobban. Utána növekedés csökken és gyakran le is áll, miután a közösség elért egy bizonyos méretet.
Ez megfelel az én tapasztalomnak. Amikor beindítottam egy új közösséget, más pásztorok a város-
ban azt mondták, az volt az ok, amiért annyira növekedtünk hozzájuk viszonyítva, hogy újak voltunk
és hogy néhány év után változnia kell. A felteendő logikai kérdés akkor ez: Ha ez igaz, miért nem
küldünk ki embereket, hogy indítsanak több új közösséget annak megpróbálása helyett, hogy össze-
gyűjtsünk több embert ugyanazon helyre évekig?
Az igazság az, hogy az új közösségek sokkal jobban mövekednek, mint a régiek. Sok oka lehet en-
nek, de az okok egyike biztosan az, hogy az új közösségek Isten szívében vannak.
Nemrégen hallottam egy gyülekezetről Ausztráliában, amely sok évig nem növekedett. Egy nap
megosztás történt, ami négy kisebb közösségre osztotta a gyülekezetet. Először úgy tűnt, valami bor-
zalmas történt, de a végén csak a sátán volt, aki vesztett. Ami történt az, hogy mind a négy „új” kö-
zösség hirtelen ismét kezdett növekedni. Két év után mind a négy közösség épp olyan nagy volt,
mint az eredeti közösség a megosztás előtt. Ez valóban érdekes, és ugyanaz az a dolog történt meg
sok más helyen.
Azok közül sokan, akik az egyházi statisztikával dolgoznak, mondják, hogy a megosztás néha
tényleg isteni módon lehet az előrehaladáshoz. Arra a tényre utalnak, hogy az első keresztyén misz-
szióknak ki kellett menniük és prédikálni az evangéliumot, de nem tették meg. Ezért Isten előléptette
Saul nevű férfit. Ő üldözte az egyházat, úgyhogy az szétszóródott és akárhová mentek, nagy növeke-
dés volt. Sem nem javasolom, sem nem remélem, hogy szükséges lesz, mert a megosztás mindig fáj-
dalams és gyakran sok nehézséggel jár.
Az Operation World (www.operationworld.org) szerint összesen 200 ezer város van Európában
egytetlen élő közösség nélkül; a 200 ezer város mindegyikének szüksége van közösségekre. Ez Isten
szívén van. A probléma egyszerűen az, hogy a munkások gyakran kevesen vannak, különösen azért,
mert olyan elfoglaltak az egyházi tevékenységekkel és az egyházi épületek karbantartásával.
Ha egy közösség nem növekedett sok év alatt, nem arról szól, hogy kellene valamilyen változtatá-
sokat végezni? A dolgok egyike az, amit megtehetünk, hogy küldünk ki embereket új gyülekezetek
indítására. Valami, ami biztosan megtörténik.
Átalakuláson mentünk keresztül egy közösségben, melyben ötven felnőtt tag volt. Feleségemmel
elhagytuk a közösséget, hogy beindítsuk a magunkét. Hirtelen lett két közösség negyvennyolc fel-
nőttel az egyikben és két felnőttel a másikban. Bizonyos idő után növekedtünk kb. tíz új keresztyén-
nel, mely több volt, mint a nagyobb közösség, mely felnövekedett, de mondjuk például, hogy a régi
közösségünk szintén növekedett tíz új keresztyénnel. Mit mondhat ez nekünk? Pontosan azt, amit az
összes statisztika mutat, hogy a nagyobb közösségek nem szükségszerűen jelentenek nagyobb növe-
kedést.
Képzelj el egy közösséget negyvennyolc taggal, akik mindnyájan ugyanazt csinálják, amit mi csi-
nálunk. Kimennek és beindítják saját közösségüket. Nem beszélünk egy nagy közösség létrehozásá-
ról épülettel, tagok százaival, dicsérőcsoportokkal, tagsággal, szabályokkal és istentisztelettel min-
den vasárnap. Kis házi összejövetekről beszélünk legalább tíz ember elérésnek céljáról evangélium-
mal két éven belül. Emlékezz rá, ez biztosan lehetséges, mivel az új közösségek leginkább kezdetben
növekednek leginkább.
Észrevettem, ez valószínűletnnek tűnhet a legtöbb keresztyén számára. Ők sok évig jártak gyüle-
kezetbe bármilyen növekedés látása nélkül. Most már azt gondolják, el tudnak érni hirtelen tíz em-
bert csupán két év alatt. Meg kell azonban értenünk, hogy amikor Isten Igéjével kimegyünk, Ő meg
fogjat azt áldani. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy jött a növekedés, mert Isten naponta
jött a közösséghez. Ő megteszi ezt ma is, ha engedelmeskedünk. Ez a fajta növekedés nem lehetet-
len, ha megfelelő tanítást és helyes gyakorlati segítséget kapsz. Más országokban újra és újra látjuk
ezt megtörténni.
Mondjuk, hogy negyvennyolc tag kiment négyen-négyen, úgyhogy nem kell egyedül kezdeni. Hu-
szonnégy új kis házicsoport indítása helyett ők tizenkettővel kezdenek. Mondjuk, hogy ez a tizenkét
kis házicsoport képes volt növekedni csupán annak felével, amit reméltünk. Ez még mindig azt je-
lenti, hogy ez a tizenkét új közösség el fog érni hatvan új embert Jézus számára az első két évben.
Hol találunk ilyen növekedést? Nem találjuk meg bárhol, amiről tudunk. Képzeld el, hogy ezen ti-
zenkét új házicsoport mindegyike elhatározza, hogy szervez évente egy rendezvényt kifelé irányuló
fókusszal. Ez nem lehetetlen, mivel évente csak egyről beszélünk. Ezt azt jelentené, hogy a város
összesen tizenkét rendezvényt tapasztal meg minden egyes évben
. Milyen lehetősége van a közösségnek szervezni tizenkét ilyen rendezvényt szervezni minden egyes
évben? Az igazság az, hogy a kis közösségek reálisan jó gondolat, mert azt jelenti, hogy sokkel több
nem keresztyént tudunk elérni. Sok kis közösségnek együtt nagyobb lehetősége van növekedésre,
mint néhány nagy közösségnek.
Mit tudunk ebből tanulni? Meg tudjuk tanulni, hogy az emberek összegyűjtése helyett egy temp-
lomba vasárnapról vasárnapra bármi megtétele nélkül, fel kellene használnunk azt az időt, hogy ta-
nítványokká tegyük őket, úgyhogy gyorsen el tudják „hagyni az otthont” és indítani saját közösséget.
Ugyanazt csinálják, mint a természetes család: a gyerekek elhagyják az otthont és saját családot ala-
pítanak. Miután Jézus rövid ideig tanította a tanítványait, kiküldte őket e szavakkal:
„Ha pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: ‘Békesség e háznak!’ És ha ott lakik a
békesség fia, rászáll a ti bekésségetek, ha pedig nem, akkor visszaszáll rátok. Ugyanabban a
házban maradjatok, abból egyetek és igyatok, amijük van: ,ert méltó a munkás a fizetségére.
Ne járjatok házról házra! S ha bementek egy városba, és megvendégelnek titeket, egyétek
meg, amit elétek raknak! Gyógyítsátok meg a betegeiket, és mondjátok el nekik: ‘Közel van
már hozzátok az Isten királysága!’” (Lukács 10:5-9)
Jézus lefektette az alapot az első keresztyének számára tanítvánnyá téve őket, amikor Ő kiküldte
őket. Az egy „békesség fia/embere” megtalálásáról és egy egy közösség alapításáról szól azon sze-
mély otthonában. Ez az, ahogy kezdték! A békesség embere egy olyan személy, akit Isten már elhí-
vott. Ő plyan valaki, aki kész megtérni, úgyhogy ő és a házanépe áldott lehet. Az ApCsel 16-ban azt
olvassuk, amit Pál és Szilás megtapasztalt. A börtönőr és az egész házanépe üdvözült és eggyel több
közösség született. Ez az, ahogyPéter indította az új közösséget Kornéliusz házában is.
Sok évet vehet igénybe ma egy hagyományos közösség indítása, de csak egy nap lehet egy házi
közösségé. Csak egyetlen dolog szükséges, a béke embere. Kezdhettek találkozni az ő otthonában,
meghívni barátokat és látni növekedik. Íly módon a közösségek ezrei indulnak ma a világon. Nem
szükséges, hogy olyan nehéz legyen, még ott sem, ahol vagy.
Ma úgy tűnik, sok ember beragadt a rendszerben és a pásztoroknak nehéz kiküldeni az embereket.
Nem látunk sok új közösség megalapítását Dániában. Inkább mind több és több közösség egyesítését
és mind nagyobbá válását látjuk, de ez sajnos mind több és több passzív keresztyént eredményez,
akik nem válnak tanítvánnyá. A statisztika egésze azt mutatja, hogy amikor két közösség egyesül, ők
még mindig ugyanolyan méretűek lesznek két év után, mint voltak az egyesülés előtt. Két gyülekezet
egyesülése nem eredményez szükségszerűen növekedést, csak nagyobb létszámot.
Én személy szerint tudok több közösségről, amelyek egyesültek és az eredmény ugyanaz volt. Né-
hány év után éppen annyian gyűltek össze, mint voltak az egyesülés előtt. Az egyetlen különbség az
volt, hogy eggyel kevesebb közösség volt a városban az emberek elérésére. Ez az amiért ez rossz öt-
let. Természetesen vannak némi elvárások, és ez az a néhány sikertörténet, amiről hallunk. Az én ta-
nácsom azonban ez: figyelni kell a statisztikát és tanulni abból!
Amikor beindítottunk különféle közösségeket, tapasztaltunk meg növekedést, különösen kezdet-

ben. Egy idő után a növekedés leállt, ahogy más pásztorok és a statisztika mondta. Van valami, ami
történik egy közösségben, amikor növekszik 30-50 emberre. Amikor a pásztorok mondták nekünk,
hogy ez fog történni, azt gondoltuk: „Nem, ily módon nem fog ez nekünk menni. Folytatni fogjuk a
növekedést, míg sokan nem leszünk.” De igazuk volt. Nem tudtuk, miért volt az vagy hogyan tud-
nánk elkerülni visszamenőleg, de most már tudjuk. Az utolsó néhány éven keresztül megtanultuk,
mit tudunk tenni a növekedés folytatása érdekében. Amit tennünk kell az, hogy állandóan indítsunk
új közösségeket mindenkor, mindenhol. Ha ez nem működik, csak zárd le újra. Egy közösség meg-
szüntetése nem rossz szükségszerűen. Az nem egy kudarc, amikor az emberek egyszerűen valahol
máshol kezdenek összejövetelt. Alapítottunk közösségeket, amiket ismét megszűntettünk. Ez szét-
szórta az emberek más helyekre, ahol láttak növekedést. Nem kellene ettől féni. Ez az emberek ki-
küldéséről szól. Egy nagy gyülekezet helyett mi magunk tudunk alapítani közösségeket, vagy segíte-
ni másoknak beindítani Krisztus egyik közössége sok kis részeinek egyikét.
Az emberek, akik ezzel a koncepcióval dolgoznak, gyakran szétválnak kis közösségekre, amikor
„túl naggyá válnak.” Mi is megpróbáltuk ezt, de nálunk nem működött. Egy közösség szétválasztása
nehéz lehet, mert a jó kapcsolatok gyakran megszakadnak. Szétválás helyett könnyebb elkerülni,
hogy túl sokan legyenek egy helyen új közösségek építésével. Más közösségünkben például láttunk
egy családot egy szomszéd városban, akik üdvözültek. Amikor a család kezdett hozzánk járni mi
nappalunkba, túl sok ember volt ott. A hozzánk való járás helyett kiküldtünk néhány embert, hogy
segítsenek nekik beindulni saját otthonukban. Sajnos ezt nem tudtuk felismerni, mert túlságosan le-
foglalt annak megkísérlése,hogy annyira növekejdünk, amennyire lehet. Ha így tettünk volna, két
közösségünk lett volna egy helyett, és mi még mindig össze tudnánk jönni minden második héten
vagy egyszer havonta Istent dicsérni.
Meg vagyok győződve, hogy ez pontosan az, amit Isten akar látni megtörténni. Sokkal több önálló
közösséget fogunk látni körben különböző városokban. E közösségek minden második héten vagy
egyszer havonta össze tudnak jönni és együtt lenni bulizni és dicsérni Istent. Ily módon, kis, önálló
közösségek lehetünk és ugyanakkor lehetnek nagy összejöveteleink, amik szintén fontosak.
Kétség nélkül ez az az út előre az egyház számára Dániában, valamint más országokban. Az utób-
bi néhány évben ténylegesen bemerítettünk több mint száz embert különböző csoportokban, amiket
mi segítettünk alapítani vagy kapcsolatokon keresztül, amiket mi építettünk. Nem tudok semmilyen
más közösségről, amelynek ugyanolyan növekedése volt néhány emberen keresztül. E növekedés
oka az, hogy a „gyülekezet” és küldetések nem szorítkoztak egy adott helyre vagy néhány emberre.
Szétterjed, mint fodrok a vízben. Az új hívők indítanak közösségeket otthonukban és más családokat
és barátokat vezetnek hitre Jézusban. Azok az új hívők, akik bemerítenek újabb hívőket, mert üdvös-
ségre vezették őket. Ez valóban forradalommá tud válni, amit nem lehet leállítani, mely elterjed min-
denhova. Kezdenünk kell ismét tanítványokká tenni embereket, ahogy parancsolta nekünk.
Nem akarom a növekedést, amit a mi közösségeinkben tapasztaltunk meg, „ébredésnek” nevezni.

Még azonban a kis dolgok is, amiket megtapasztalunk, amiket tesz, valami igazán naggyá tud válni,
ha folytatják a növekedést.
Az utolsó néhány alkalommal beindítottunk egy új közösséget, kb. tíz új ember üdvözült két éven
belül, ami önmagában nem hangzik olyan soknak. A növekedést tekintve, ez több száz százalékpon-
tos növekedést jelent. Képzelj egy ötven emberből álló közösséget, amely csak 100 %-kal növekszik
évente! Egy év után 100 ember, egy évvel később 200, aztán 400, 800, 1600, 3200, stb. lenne tag. Ti-
zenöt év után e gyülekezetben 1,6 millió tag lenne és a világ legnagyobb közössége lenne. A legna-
gyobb gyülekezeti növekedés valószínű Kínában van, ahol a közösség kis, önálló csoportokból áll.
Talán ez maqgyarázza azt, miért olyan jelentős a növekedés. Ezen új keresztyének szintén követik
Jézust és gyorsan növekednek, mert e kis csoportok optimális környezet a tanítványság és a szemé-
lyes növekedés számára.
Dániában a gyülekezetek legtöbbjének 200-300 tagja van, ténylegesen nagyon kis százalékkal nö-
vekednek. Azért lehet, hogy ténylegesen növekednek, de a növekedés százalékarnánya nagyon ala-
csony összehasonlítva teljes méretükkel. Az előre vezető útnak sok kis közösséget kell indítania.
Amikor közösségekről beszélünk ma, legyünk hajlandók meghallgatni néhány pásztort az Egyesült
Államokban, akik olyan gyülekezeteket indítottak, melyek 10 ezer tagra növekedtek tizenöt-húsz év
alatt.
Ez természetesen kiváló, de a tény az, hogy az ő nevekdésük százalékpontban ténylegesen nem

olyan nagy, különösen amikor csak az új keresztyénemekt számoljuk. Ezen gyülekezetek növekedé-
sének nagy része a más közösségekből jövő új tagok miatt van. Ez a növekedés még mindig kiváló,
de ténylegesen nem jár közel ahhoz, amit látunk sok más helyen a világon. Kínában például teljesen
más fajta növekedést látunk. Ott kis közösségekről beszélünk, amik több százezer taggal növekednek
ugyancsak tizenöt-húsz év alatt és ahol a növekedési ráta időven emelkedik. Kényszerből nem hal-
lunk éppen erről sokat.
Képzeld el, hogy van Dániában ezer keresztyén, akik 500 kis közösséget indítanának el egész
Dániában. Ha növekedtek volna, mint mi, ez az 500 új közösség 5000 új keresztyént ért volna el csu-
pán két év alatt. Nos, ez volna nagy dolog.
Gondold el, mi történne, ha ők ezt az 5000 új hívőt tanítvánnyá tennék, úgyhogy ők is ugyanezt
tennék. Néhány év alatt 50 ezer új keresztyén lenne. Ha ez folytatódna, akkor tizenöt-húsz év alatt 5
millió új keresztyén lenne Dániában. Az egyetlen helyes kifejezés erre az ébredés lenne! (A népesség
megközelítőleg 5,6 millió Dániában ennek írásakor.)
De mi van, ha a mi feltételes kísérletünk nem teljesen reális? Mondjuk, mi csak a becsült növeke-
dés tíz százalékát látjuk. A tized még mindig sok százezer új keresztyént jelentene néhány év alatt.
Ahelyett, hogy valami nagy dolog megtörténésére várunk, kezdhetünk kis, egyszerű dolgok megtéte-
lével, ahogy sokan mások teszik. Kezd annak megtételével, aminek megtételére kér a Biblia!
22. fejezet
EGYSZERŰ ÖSSZEJÖVETEL
Ezen könyvön végig célzatosan használtam a „házi közösség” kifejezést, de e szavak nem igazán
fejezik ki, amire értem. Ennek az az oka, hogy sok házi közösséget látunk ma, ami hasonlítanak a ha-
gyományos gyülekezetekre. Van egy vezetőjük, aki csaknem mindig az egyetlen, aki beszél, és van
egy beállított programjuk. A bemerítés valami olyan, amiért a vezető felelős. Más szóval, azok egy
hagyományos közösség kis változata és a gyülekezeti házuk egy otthon egy nyilvános épület helyett.
Tudom, hogy sok embernek ugyanaz az elképzelése a házi közösségekről, mert sok helyen úgy
néznek ki, mint ez. Személyesen, ha nekem kellett volna választanom egy ilyen házi közösség és egy
tradicionális (szabad) gyülekezete között, valószínűleg a tradicionális (szabad) gyülekezetet válasz-
tottam volna. Ez nem csupán egy otthoni összejövetelről szól egy gyülekezeti épület helyett. Ez min-
den másról szól, amit olvastunk ebben a könyvben. Ez az emberek Jézus tanítványaivá tételéről szól
és eképpen az engedelmességről az Ő parancsolatának; azért még nem kell egy házban találkoznod.
Találkozhatsz egy kávéházban is a tóparton vagy bármley más helyen – igen, még egy gyülekezeti
házban is. Ez azonban néha egy kis plusz erőfeszítést igényel, mert sokan hajlamosak olyan feltűmő-
en vallásossá válni. Ez okból szeretném megpróbálni elkerülni a „közösség” szót, ha tudom, mert az
„egyház” szóhoz hasonlóan hajlamos sok elvárást kreálni az egyházi kultúrára vonatkozóan. Nehéz
azonban elkerülni teljesen ezt a szót, mivel nehezen tudnánk megtudni, mi az, amiről máskülönben
beszélünk. Személy szerint azt gondolom, hogy az „egyszerű összejövetel” jobban leírja, amit Isten
akar elindítani. Ez az összejövetelről szól egymással és Istennel. Ez arról a tényről szól, hogy mi
Jézus tanítványai vagyunk és nekünk másokat kell Jézus tanítványaivá tenni, akik engedelmesked-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 94 – 22. fejezet: Egyszerű összejövetel
nek Urunknak szóban és cselekedetben. Ez annak megtételéről szól olyan egyszerűen, amint lehet,
úgyhogy könnyű azt sokszorozni és kiterjeszteni. Félre kell tennünk az egyházi kultúrát, ami minket
leállít a gyülekezet építésétől, amit Isten akar, hogy legyünk. Az egyházi kultúra abbahagyása köny-
nyebb lehet, ha egyáltalán nem használjuk az „egyház,” „közösség” vagy még az „összejövetel” ki-
fejezéseket.
Ha megkérdeznénk valakit egy tradicionális gyülekezetből, vajon lenne-e vágyuk egy közösséget
vagy nem, közülük legtöbben azt mondanák: „Nem, köszönöm. Passzolom.” Elképzelésük arról, mit
foglal magába egy közösség alapítása, megijeszti őket. Láttam néhány problémát, amik egy tradici-
nális közösség vezetésével jár. Belegondolás az összes pénzbe, ami szükséges, a szabályokba, terve-
zésbe, a gyülekezeti politikába, stb. Sok erőfeszítést igényel beindítni egy tradicinális közösséget, és
valószínűleg ez okból látunk ritkán új közösségek alapítását ma. Ez az oka annak is, miért nincs
ténylegesen pásztor mind több közösségben.
Én nem akartam sehol pásztor lenni egy közösségben sem. Ma azonban nem lenne probléma, ha
mindennap beindítanék egy új közösséget, ha Isten történetesen megengedné. Nem kell olyan bonyo-
lultnak lennie, ahogy mi hajlamosak vagyunk azzá tenni. Nem szükségesek szabályok, weboldal,
program, stb. Nem szükséges egyedül hordoznod az összes felelősséget. Amikor egy egyszerű össze-
jövetelben sík szerkezettel, mindenki együtt dolgozik táplálni a nyájat és mindenki segít. Abban az
esetben, az egyetlen dolog, ami valóban szükséges számodra az, hogy kezdj találkozni néhány em-
berrel és együtt fókuszáljatok arra, hogyan tudunk mindnyájan olyan tanítványok lenni, akik enge-
delmeskedünk annak, amit Jézus parancsolt nekünk. Tudsz akkor kezdeni pélául evéssel együtt és
megosztani Jézust egymással.
Amikor vannak látogató barátaid és beszélgettek Jézusról, vezeti valaki az estet? Összeállítottál
egy programot azért, hogymetörténjen? Nem, egyáltalán nem! Miért kell olyan nagy dolgot csinálni
abból, amikor az éppen annyira gyülekezet, mint egy rendszeres gyülekezeti találkozás vasárnap?
Jézus elmagyarázza az egyetlen szükséges kritériumot:
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük.”
(Máté 18:20)
Hívj meg embereket az otthonodba enni! Egyetek együtt és emlékezzetek meg Jézusról együtt.
Miután ettetek, mindenki megoszthat egy kicsit arról, mit tapasztal meg az utolsó néhány napon. Az-
után imádkozhattok együtt és kershetitek Istent annak meghallására, mit akar nektek mondani. Egy
vagy többen megoszthattok valamit Bibliából, és megbeszélhetitek azt. Ez csak egy példa arról, ho-
gyan lehet dolgokat elvégezni. Csak bizonyosodjatok meg arról, hogy ezen dolgok ne ismétlődjenek
meg ugyanolyan módon mindenkor, amikor találkoztok, mert ez könnyen rituálévá válhat ismét.
Az igazság az, hogy legtöbb ember ezt már megtette barátaival és rokonaival, de nem gondolnak
arra gyülekezetként. Csak volt egy kellemes, élvezhető estéjük és mindenki sokat kapott abból. Igen,
gyakran még többet, mint amit kapnának egy „normál” gyülekezeti istentiszteletből. Mi azonban
nem gondolunk arra „valódi gyülekezetként.” Amiatt, hogy mi nem gyakoroljuk azt rendszeresen és
nem adunk annak nagy elsőbbséget sem.
De miért van ez így? Miért ne folytatódjon a találkozás ehhez hasonlóan és néha nem keresztyé-
nek meghívása az otthonodba a gyülekezet helyett? Ha így teszünk, növekedést fogunk látni! Miért
tesszük ilyen bonyolulttá?
„Igen, nos, szükségünk van egy pásztorra természetesen annak érdekében, hogy beinduljon egy
közösség.” Nem, ne tedd! Hol van ez a Bibliában? Az első közösségekben találtál egy béke emberét
és veled maradt. Találkoztál vele az otthonában és megtettél dolgokat, amikről olvasunk. Együtt ette-
tek, megosztottáok a közösséget és az életet. Együtt imdákotatoki és megosztottátok az Igét. Együtt
voltatok Krisztussal. Meghallgattátok, mit akart Jézus mondani nektek és aztán megtettétek. Az új
tanítványok tettek fel kérdéseket és tanultak azoktól, akik érettebbek voltak. Nem arra koncetráltatok
ki legyen presbiter vagy pásztor, mert családként voltatok együtt. Bizonyos idő után természetesen
kétségtelenné válik mindenkinek, ki a presbiter vagy a házigazda az összejövetelen – az, aki haladt
előre és mindent együtt tartott. De az a személy semmit sem kontrollált. Ráteheted a kezed arra sze-
mélyre és kijelöheted őt presbiternek.
Egy presbiter kijelölése nem olyan volt, mint ma, ahol valaki tekintélyt ráruház egy bizonyos sze-
mélyre. Az első közösségekben inkább az ajándék és az elhívás megerősítése volt, ami már világos
volt mindenki számára a közösségben. Ez nem olyan valami volt, amit az összejövetel első napján
megtettekAz egy idő után történik, amikor mindenkinek világos volt, ki a presbiter. Olvasunk arról,
mit mondott Pál Titusznak:
Ez okból hagytalak téged Krétán, hogy hozd rendbe a hiányzó dolgokat, és jelölj ki presbite-
reket minden városban, ahogy parancsoltam neked. (Titusz 1:5)
Ezen „kijelölt presbitereket” jól ismertek mások a közösségekben, és ily módon el tudták kezdeni
a független közösségek szolgálatát. A dolgok olyan egyszerűen tartásáról szól, ahogy látjuk a Bibliá-
ban. Nincs szükséged tagságra, szabályokra, programokra, épületekre, weboldalakra és minderre. A
pénzügyeket illetően te egyszerűen megadod azt, amit úgy érzed, meg kell adni. Adhatsz egymás
megsegítésére, az evangélium terjesztésére, és az utazó szolgálatnak látogatásra.
Az első közöségeknek nem volt nevük. Erről írt Pál, amikor egy bizonyos közösségre gondolt:
„Köszöntsd a testvéreket, akik Laodicea-ban, és Nimfászt és a gyülekezetet, mely az ő házá-

ban van.” (Kol 4:15)
(Figyeld meg, hogy nők is szolgálhattak az első közösségben, és nem beszélek az étel felszolgálá-
sáról.)
Ezért a „közösség X házában vagy lakásában” vagy „összejövetel X otthonában” bőven elég. Ter-
mészetesen kell hogy legyen neve, de ismét, egyszerű legyen!
Az első közösségek kicsi, önálló közösségek/összejövetelek voltak, aminek nagyon egyszerű szer-
kezetük volt. Összekapcsolódtak az utazó szolgálatok hálózatával, ami bizonyos időpontokban ösz-
szejönnek, hogy megosszák ajándékaikat és felkészítsék a szenteket.
Hans P. Pedersen a könyvében – 2000 év a Szent Szellemmel [2000 years with the Holy Spirit] –
írja:
„A közösségek önállóak voltak, de ideális szellemi összejöveleteleik voltak. Összekapcsolód-

tak egymással, segítették egymásd és a közös célok összekötötték őket. A közösségek különö-
sen össze voltak kötve az utazó prédikátorokon keresztül, akiknek voltak karizmatikus aján-
dékaik és akik keseregtek a közösség szellemi táplálásán és növekedésén. Más vezetők apos-
tolok, próféták, tanítók, pásztorok és evangélisták voltak, akik rövidebb-hosszabb ideig foly-
tatták a közösségekben. Nem létezik valóságos szervezés a közösségek között. Az első ke-
resztyéneket nem bénították meg intézmé-nyek vagy zárták be szervezetbe, de hagyták magu-
kat vezetni a Szent Szellem által. Szent Szellemen keresztül a közösségek tanítást és oktatást
kaptak, és értesítést előre bekövetkező történésekről.” (Hans P. Petersen, Prostkipt, 1999, 21.
oldal)
Amikor Pál írta a leveleit, az volt a szándéka, hogy felolvassák azokat más összejöveteleken is.
Akkor, amikor felolvassák ezt levelet közöttetek, gondoskodj arról, hogy felolvassák a lado-
cieaik gyülekezetében, és hogy hasonlóan ti is olvassátok fel a laodiceai levelet.” (Kol 4:16)
Ezért tartsd azt egyszerűnek! Kezdj találkozni és a dolgok alakulni fognak azután, amint a Szellem
írányítja.
Amikor a gyülekezetről beszélünk, gyorsan elfelejtjük, hogy ténylegesen mi a gyülekezet célja.

Hajlamosak vagyunk jobban fókuszálni arra, hogyan kell gyülekezetet beindítani, mint arra, hogyan
tegyünk embereket tanítványokká, ahogy Jézus parancsolta nekünk. Ezért fókuszáljunk emberek ta-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 97 – 23. fejezet: Élelem, közösség és ima
nítvánnyá tételére és hagyjuk Jézusra a gyülekezet építését.
Amikor az emberek kérdeznek engem, mit gondolok, mi a legjobb mód gyülekezet építésére, rend-
szerint ezt mondom:
„Vedd a következő hat hónapot tanítványokká tételhez. A te egyetlen fókuszod és célod le-
gyen az emberek Jézus tanítvánnyá tétele. Csinálj bármit, amit tudsz, hogy lásd a keresztyé-
neket növekedni életükben Istennel és láss új embereket hitre jutni és növekedni hitükben.
Amikor ez a te célod, az automatikusan fog irányítani téged abban, mit kell tenned azután.
Amikor megtetted ezt félévig, hiszem, vissza fogsz nézni és mondani magadnak: Amit mi
csináltunk e utolsó hat hónapban az a gyülekezet. Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint te
normálisan társítasz a gyülekezettel.”
Ez egy jó mód indítani. Nyugaton hajlamosak vagyunk túlhangsúlyozni a részleteket és abban el-
felejtjük a tényleges célt, amiért azt csináljuk. Aztán az összes részlet és a dolgok megtétele céllá vá-
lik ömagában és önmagától. A következő fejezetekben belenézünk egy kicsit, hogyan kell kezdeni és
hogyan találkoztak a korai keresztyének. De mindig koncentrálj; minden az emberek tanítvánnyá té-
teléről szól!
23. fejezet
ÉLELEM, KÖZÖSSÉG ÉS IMA
És továbbra is kitartottak az apostolok tudományában és a közösségében,
a kenyér megtörésében és az imákban. (ApCsel 2:42)
Itt az ApCsel könyvében olvasunk négy dolgot, amit az első keresztények sziláran betartottak.
E könyv e fekeztében meg fogjuk vizsgálni az apostolok tanításait. Azt olvassuk, hogy az összejö-
vetelek olyanok voltak, amit ők szilárdan betartottak. Ők nem csupán tagok voltak, akik rövid ideig
tartoztak ugyanazon gyülekezethez. Nem, ők egy család voltak. Naponta összegyűltek és eladták va-
gyonukat annak érdekében, hogy segítség egymást, amikor szükségben voltak.
...és eladták vagyonukat és javaikat, és szétosztották azokat mindenki között bárkinek, aki
szükségben volt. (ApCsel 2:45)
A közösség fontos. Mindannyiunknak vannak barátai és olyan emberek, akik közelike. Egy na-
gyobb gyülekezet nem szükségszerűen jelenti azt, hogy több barátod van. Rendszerint nehezebb kö-
zeli barátokat találni egy nagy közösségben. Üdvözüljük egymást az összejöveteleken és tudjuk egy-
más nevét, de a kapcsolat gyakran azon a színten marad. Ez egy másik ok, amiért kis gyülekezetekre
van szükségünk, ahol valóban megismerhetitek egymást. A kis gyülekezetk olyanok, mint kis csalá-
dok.
Ők nem csak találkoztak otthonaikban az első közösségekben, találkoztak a városban is, különösen a
templom körüli területen, mely egy piactérhez volt hasonló számukra. Ennek során talákozhattak
más testvérekkel és együtt megosztották Jézus Krisztust olyan emberekkel, akik eljöttek és mét nem
ismerték Őt. Itt példákat mutattak be az új keresztyéneknek és bátorították egymást gyakorlati mó-
don.
Épp ahogy nekünk szükségünk van kis gyülekezetekre, az is fontos, hogy találkozzunk nagyobb
gyülekezetekkel is, úgy hogy felismerjük, valami nagyobbnak vagyunk a része. Az valóban jó gon-
dolat kapcsolatban lenni más közösségekkel, ezért néha össze is jöhettek.
Azt olvassuk, hogy Isten naponta gyarapította azokkal, akik üdvözültek. Ezen új megtérteket a
templomhelyen nyerték meg és aztán váltak kis összejövetelek részévé.
És mindennap egy akarattal kitartva a templomban és megtörve a kenyeret házanként, ették

az eledelüket örömmel és őszinteséggel a szívükben, dicsérve Istent és kedvelték őket az em-
berek. És az Úr gyarapította a gyülekezetet naponta azokkal, akik üdvözültek.
(ApCsel 2:46- 47)
Egy másik dolog, ami az első közösségek gyakorlatának nagy része volt, a kenyér megtörése. Ez
a kenyér megtörése volt a közös étkezés része, amikor együtt ettek és szórakoztak. Az Everyday
Danish Bible [Mindennapi Dán Biblia]-ban a „kenyér megtörése” kifejezést a „közös étkezési idő”-
ként fordították, melyet a következőképpen magyarázták:
„A szöveg itt a „közös étkezési időről” szól. Ez részben a közös étkezési idő szokása volt a
keresztyének között otthon és részben az úrvacsora ünnepén.” (Everyday Danish Bible, 177.
oldal)
A közös étkezés fogalma minden kultúra fontos része. Amikor együtt eszünk, jobban megismer-
jük egymást. Lazítunk és a beszélgetés természetesebb lehet. Semmi sem segíti a barátság fejlődését,
mint a jó étkezési idő.
Végül azt olvassuk, hogy az apostolok ragaszkodtak az imához. Az ima az, ami mozgatja a dolgo-
kat. Ima nélkül semmi sem történik. Az ima fontos része a másokkal és az Istennel való összejövete-
leknek. Az oka annak, hogy az ima olyan bensőséges. Amikor hangosan imádkozunk, megmuttajuk
másoknak, mi van a szívünkben. Ezen keresztül jól megismerjük egymást.
Néhány évvel ezelőtt Lene-vel elmentünk képzésre. Több orosz volt az iskolában. Az összes orosz
tudott beszélni angolul, de nagyon kevesen voltak, akik angolul imádkoztak. Amikor eltelt három
hónap és az iskolámak vége volt, megtapasztaltam az ima fontosságát, amikor eljött az idő, hogy
megismerjük egymást. Csak az oroszokkal alakítottam ki igazi kapcsolatot, akik angolul imádkoztak.
Olyan volt, mintha feltárták volna a szívüket és a legmélyebb vágyaikat imáikon keresztül, amiket
meg tudtam értrni és rákapcsolódni. Ez az, amiért egy összejövetel olyan fontos része az ima. A kö-
zös ima segít nekünk megismerni egymást. Meglátjuk, mi van az embereken belül, mi van az embe-
rek szívén.
Az ima fontos része az Istennel való találkozásnak is. Az ima nemcsak a beszédünk Istenhez, ha-
nem Isten beszél hozzánk. Az ima mindig kétirányú kommunkáció. Imában beszélünk Istennel, ke-
ressük őt, lévén mindig előtte és Ő beszél hozzánk. Az ima megváltoztatja a olgokat. Nem lesz sem-
milyen ébredés ima nélkül. Semmi sem változik ima nélkül.
Ez a három dolog, kombinálva az apostolok tanításával (amit meg fogunk látni a következő feje-
zetben), volt az első közösségek byakorlatának nagy része. A közösség hasonló volt egy családhoz.
Együtt ettek és megosztották az úrvacsorát, együtt keresték Istent és ragaszkodtak a tanításokhoz,
amikkel az aposotolok jöttek. Nem volt semmiféle épület, tagság vagy egy szervezet, mely össze-
tartották őket.
Ebben a fejezetben az alapvető építőelemekről beszéltem a kis közösségek számára. Természetesen

több szempont van és mindegyik összejövetelnek saját identitása és fókusza lesz.
Némely gyülekezetben a fókusz inkább az evangelizáláson lehet, ahol mások inkább a közösségre
és Isten keresésére összpontosítanak. Ez okból utazó szolgálatok nagyon fontosak, hogy segítsék a
gyülekezeteknek kialakítani különböző szempontoat annak érekében, hogy erősek és kiegyensúlyo-
zottak legyenek. Minden egyes gyülekezet rendelkezzen egy fókusszal „felfelé,” „befelé,” „kifelé.”
Felfelé Istenre, befelé egymásra és kifelé más emberekre. Ez okból adott Isten ötszörös szolgálatot
körbeutazni és felkészíteni a közösségeket ezen különböző szempontok szerint.
24. fejezet
AZ APOSTOLOK TANÍTÁSA
E könyben végig erősen kihangsúlyoztam a helyes szerkezet fontosságát a közösségeink számára.

A helyes szerkezet megengedi nekünk, hogy hatékonyan tegyünk embereket Jézus tanítványává. A
helyes szerkezet egyedül azonban nem ennek megvalósítására.
Meg vagyok győződve, hogy egy harmadik és talán az utolsó reformáció előtt állunk, mielőtt Jézus
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 100 – 24. fejezet: Az apostolok tanítása
visszajön. A reformáció főleg a közösségen belüli szerkezetről fog szólni. Azt is tudom, hogy ha a
sátán nem tudja azt leállíta egy napon, meg fogja próbálni egy másikon. Ha nem tud leállítani valami
újat az áttöréstől, akkor próbálja meghamisítani. Próbál valamit kreálni, ami az új dologhoz hasolóan
néz ki, amit Isten tesz annak érdekében, hogy összezvarjon minket és létrehozni egy negatív hozzáál-
lást azon dolgok felé, ami ténylegesen Istentől van.
A sátán egy másik taktikája az, hogy zavart és kétséget keltsen arról, amit Isten valóban mond. Így
tesz, mert tudja, hogy Istewn Igéje mélkül félre leszünk vezetve. Amikor a sátán megkísértette Évát
az Édenkertben, e szavakkal tette: „Valóban azt mondta Isten…?” (1 Móz 3:1). És amikor később jött
hogy megkísértse Jézust a pusztában:a taktika pontosan ugyanaz volt. Ekkor azonban ő kivette az
Igét a szövegösszefüggéséből, melyben írva volt, annak érdekében, hogy olyanná tegye, amit Isten
mondott, de amit Ő ténylegesen nem mondott.
Akkor vitte Őt Jeruzsálembe, a templom ormára állította Őt, és mondta neki: „Ha Isten Fia
vagy, vesd le magad innen. Mert meg van írva: ‘Az Ő angyalainak parancsol Te felőled, hogy
megőrízzenek téged’ és ‘Kezükben fognak hordozni téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.’”
És Jézus felelt és mondta neki: „Megmonatott: ‘Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.’” (Lukács
4:9-12)
Ugyanilyen módon dolgozik a sátán ma is. Azt mondja: „Valóban Isten möndta…?” Kételkedést
és zavart vet arról, amit Isten mondott. Vagy azt mondja: „Meg van írva...” miközben kiveszi az Igét
a szövegkörnyezetéből és megtévén, kiforgatja Isten Igéjét. Pontosan ennek történtét látjuk magunk
körül ma. Pál írja a korinthoszi közösségnek:
Mert féltékeny vagyok értetek isteni féltékenységgel. Mert eljegyeztelek egy férjnek, hogy
mint érintetlen szüzet bemuthatlak Krisztusnak. De félek, nehogy valami módon, amint a kí-
gyó megcsalta Évát az ő ravaszságával, akként a ti gondolataitok megrontatnak Krisztus
iránt való egyszerűségtől. Mert ha az, aki jön, más Jézust prédikál, akit mi nem prédikáltunk,
vagy ha más szellemet kaptok, melyet nem kaptatok vagy más evangéliumot, amit nem fogad-
tatok – jól beéritek azzal! Mert azt gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok alábbvaló a legki-
magaslóbb apostoloknál. (2 Kor 11:2-5).
Azután Pál tovább beszél a hamis apostolokról. Arról beszél, hogy nem szabad elfordulni a tiszta
és egyszerű odaadástól Krisztusnak. Et Jézusról szól és arról, hogy mi az Ő közösségeként legyünk
szent és tiszta menyasszonya. Őrizkenünk kell minden olyan tanítástól, ami eltérít minket Jézustól és
a tiszta odaszánásától neki.
A Biblia világosan mondja, hogy az utolsó napokban sokan elszakadnak a hittől, mert megtévesz-
tő tanításokra hallgatnak (1 Tim 4:1). A Szenírás olyan időkről beszél, amiben most élünk. Ezért fon-
tos, hogy ragaszkodjunk az apostolok tanításához épp úgy, ahogy az első közösségek tették. Ma az
első apostolok nincsenek velünk, de amit mondtak, meg van írva a Bibliában. Jézus Krisztus négy
evangéliuma és az Újszövetség többi része az, amit az aposotolok tanításának hívunk.
Azt gondolom, hogy Pál azt az időt írja le, amiben ma élünk valóban jól itt:
Most a Szellem határozottan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek ek fognak térni a hit-
től figyelve megtévesztő szellemekre és démonok tanításaira, hazugságokat mondva képmuta-
tással, saját lelkiismeretükben megbélyegezve forró vassal. (1 Tim 4:1-2).
Később jön ezzel a figyelmeztetéssel Timotheosznak:
Kérlek ezért téged Isten és az Úr Jézus Krisztus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő
megjelenésekor az Ő királyságában: Hírdesd az Igét! Légy kész alkalmas és alkalmatlan idő-
ben. Győzz meg, dorgálj, buzdíts hosszútűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor nem fog-
ják elszenvedni az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint, mert viszket a fülük,
fognak gyűjteni tanítókat; és fogják fordítani a fülüket az igazságtól és a meséhez fordulnak.
(2 Tim 4:1-4).
Mi valóban olyan időben élünk, amikor sokan gyűjtenek tanítókat, akiket szívesen hallgatnak, mi-
közben bezárják füleiket az igazságnak és az egésséges tanításnak.
Pál később azt mondta, hogy az egészséges tanítás az a tanítás, mely Isten félelmére vezet. Mely
gyülekezetekben halljuk ezt az egészséges tanítást, ami Isten félelmére vezet? Az igazat megvallva,
tisztelet a szent és igazságos Istennek gyakran hiányzik a közösségeinkben ma. A világi gondolkodás
lassan belopakodik sok gyülekezetbe, még ha Isten mondja is, hogy válasszuk el magunkat a világtól
úgyhogy magához tud fogadni minket (2 Kor 6:17).
Ma megengedünk dolgokat az életünkben és közösségeinkben, amire Isten Igéje azt mondja, ne

fogadjuk el. Sok keresztyén él mint „a világ emberei.” Az egyetlen különbség az, hogy járnak a
templomba vasárnaponként. Ez nem keresztyénség! Ez csak azt mutatja, hogy sokan, akik járnak a
gyülekezetekbe ma még nincsenek megváltva. Még nem kezdték el a keresztyén életet és még min-
dig szükségük van arra, hogy elforduljanak a régi életüktől bemerítkezéssel Krisztusba.
Jézus azért jött, hogy megszerezzen magának egy tiszta és engedelmes népet, buzgót jó cselekede-
tekben (Titusz 2:14). Ma látjuk, hogy fiatalemberek az egyházban alszanak egymással házasság előtt
és élnek paráznaságban. Látunk elválást és újraházasodást, mintha az lenne a normális dolog a világ-
ban. Mindezen dolgok azonban egy belső probléma tünetei. Azt mutatják, hogy elszakadtunk a való-
di élettől a Szent Szellem erejében és az egészséges tanítástól, mely Isten félelmére vezet.
Az új dolognak, amit Isten végez, velünk kell jönnie építve az Isten Igéjén, és minket, akiké Isten
Ígéje, mint a legmagasabb tekintély gyülekezeteinkben. Könnyem tudunk létrehozni egy jó edényt,
de ha, amit beleteszünk, rossz, senki ne igyon abból tekintet nélkül arra, milyen jó az edény. Figyeld
meg Jézus szavait a végidőkről:
„És mivelhogy a törvénytelenség megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12).
Megfigyelted, hogy az a törvénytelenség, nem a törvényesség, átveszi a hatalmat? Ma némelyek

oly sokat beszélnek a jogosság ellen, hogy átestek a ló másik oldalára a törvénytelenségbe, még ami-
kor Jézus világossá tette is, hogy a legnagyobb probléma nem a jogosság, hanem a törvénytelenség.
Ma egy egész nemzedék az egyházban törvénytelenségben él. Bűnben élnek és lázadásban Isten tör-
vénye, az erkölcsi törvény, a tíz parancsolat ellen.
Isten törvénye legyen bensőjükben, ha valóban újjá akarnak születni.
És akkor ki fogom nekik jelenteni: ‘Soha nem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti, akik
törvénytelenséget gyakoroltatok!’ ” (Máté 7:23)
„Ti, akik törvénytelenséget gyakoroltok.” Ti, akik törvény ellenesek vagytok és bűnben éltek,
ahogy a világ. Ez az, amit a „törvénytelenség” szó jelent. Oly fontos, hogy ragaszkodjatok az aposto-
lok tanításához, amit megtaláltok a Bibliában.
Itt van néhány példa arról, mit hallhat valaki ma: „Valóban azt mondta Isten, hogy Ő pokolra akar
kárhoztatni valakit? Valóban azt mondta Jézus, hogy az ajtó, mely az életre vezet, kicsi és az út kes-
keny? Valóban azt mondta Jézus, hogy a paráznák, hazudók, tolvajok és a kapzsi emberek nem örök-
lik Isten királyságát? Igazán mondta Jézus, hogy higgyünk benne? Nem a magadban hívésről szól?”
Ezért vigyáznunk kell, úgyhogy nem fordulunk el az egyszerű és tiszta odaszánástól Jézus
Krisztusnak és az Igének. Ragaszkodnunk kell az aposotolok tanításához. A Szent Szellem erejében
kell élnünk, mint Jézus Krisztus tanítványai, amiről a Christian, Disciple or Slave [Keresztyén, tanít-
vány vagy rabszolga] könyvem szól.
Ha a tartalom nem helyes, akkor a szerkezet teljesen mindegy. Isten Igéje legyen a legamagasabb
tekintély a gyülekezetekben. Amikor együtt vagyunk, minden, amit csinálunk, Isten Igéjén alapul és
az aposotolok tanításán. Valahányszor van kérdésünk, Isten Igéjéhez kell mennünk. Egy közösség
akkor fog egészséges módon növekedni, amikor Isten Igéjét legmagasabb tekintélyként vesszük és
helyet adunk a Szent Szellem munkájának. De bármikor hiányzik a kettő közül az egyik, kudarcot
vallunk tekintet nélkül arra, hogyan néz ki a szerkezet.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 103 – 25. fejezet: Kezdődjön a reformáció
25 fejezet
KEZDŐDJÖN A REFORMÁCIÓ
Nyolc évvel ezelőtt kaptam egy próféciát egy svédországi elismert prófétától, aki most már el-
hunyt. Neve John Brandström volt. Amikor megkaptam ezt a próféciát, azt hittem tudom, miről szól,
de valójában semmit sem tudtam. Csak most van, hogy kezdem megérteni azt. Ez az a prófécia, amit
kaptam és ez veled is kapcsolatban van:
„Eljön egy új nap, amikor többé nem lesz szó programokról vagy rendszerekről. Azt akarom,
hogy az egyházam azon túl haladjon és a Szent Szellemem vezesse azt. Hadd építsen az én
egyházamat a Szent Szellem által és lesznek kijelentések és te leszel legelső, aki meg fogja
élni ezt.”
Igen, az egy új nap lesz mindannyiunknak. Isten valóban úton van, hogy felépítse a saját egyhá-
zát. Benne akarsz lenni? Mersz elengedni programokat és rendszereket és bejöjjön a Szent Szellem?
Mersz kimenni Isten Igéjével, mint a legmagasabb tekintéllyel?
Ugyanaz lesz ezzel a könyvvel, mint más könyvekkel. Némelyek elfogadják az üzenetet és mások
nem fogadják el. Márk evangéluma a negyedik fejezetében olvasunk különböző típusú talajokról.
Különböző válaszok vannak Isten Igéjének prédikálásakor. Ugyanaz lesz ezzel a könyvvel. Ha én
egy rövid beszámolót adnék az üzenetből Márk evangéliumából, úgyhogy az kifejezi az üzenetet eb-
ben a könyvben, akkor így nézne ki:
„Azok, amelyek az útra esnek, azok, akik olvassák ezt a könyvet, de nem értik azt és ezért
nem tudják elfogadni. Azok, amelyek a köves földre esnek, azok, akik azonnal elfogadják az
e könyvben levő üzenetet, de nem gyökerezik meg bennük és amiatt visszaesnek a régi rend-
szerbe, elfelejtve, mit olvastak. Azok, amelyek a gyomok közé esnek, azok, akik megértik az
üzenetet, de nem tudják kezelni annak elhagyásának következményeit, ami már meg alapoz-
va, hogy ki kell menni az újba. Környezetük és a félelem az ellenállástól elfojtják az Igét,
úgyhogy az semmit sem tud változtatni az életükben. Aztán vannak azok, akik értik az igét és
elfogadják azt. Kezdik befogadni azt és mind nagyobb szabadságban járni, amint Isten meg-
mutatja nekik, miről szól az. Azután kezdenek járni egy egyszerű összejövetelre és kezdenek
maguk is építeni egyszerű gyülekezeteket. Ez azt jelenti, hogy gyümölcsöt fognak teremni:
némely harminc-, némely hatvan- és némely százannyit.”
„Mi van, ha valaki elhagyja a hagyományos egyházat és kezd egyszerű gyülekezeteket?” kérdez-
heted. Igen, ez egy jó kérdés, amit valóban nehéz megválaszolni. Egyrészt, tisztelnünk kell a hagyo-
mányos egyházat és a módot, ahogy teszi dolgokat. Végül is közülünk a többség ott van ma. Más-
részt, szükségünk van rendszerünk e radikális átalakítására. Emlékeznünk kell arra, hogy ez az a
rendszer, ami ellen vagyunk és nem testvéreink ellen, akik a rendszeren belül vannak. Ezért, igen,
tisztelnünk kell az emberek választását, de ugyanakkor bátornak kell lennünk és kimondani. Az egy-
háznak tudnia kell, mit mond Isten az Ő Igéjében és valójában milyennek kell lennie a közösségnek.
Arra vagyunk elhíva, hogy tanítványokká tegyük az embereket és ne csak az egyház látógatói.
„Hogyan fogadják el az üzenetet?” Meg vagyok győződve attól, hogy több hagyományos közös-
ség el fogja fogadni, amit mondtam és valami jót fognak tanulni abból különösen, ha a vezetőség is
benne van. Végül is nehéz megváltoztatni egy rendszert alulról. Némelyek kényszerítve lesznek,
hogy elhagyják a rendszert, míg mások megpróbálják azokat összekeverni. De az nem fog működni,
mert olyan lesz, mint új bor tartása régi bortömlőkben. Remélhetőleg lesznek néhányan a hagyomá-
nyos közösségekben, akik végig fognak menni az úton és meg fogják változtatni az egész rendszert.
Ezért mondják az igazságot, ezek nehéz kérdések, amikre válaszolni kell. Tudom, van azonban
egy dolog, és az az, hogy Isten valami újat akar tenni. Jézus jelenleg építi az Ő közösségét: egy tiszta
sugárzó és szent menyasszonyt, aki készül az Ő visszatérésére.
Ahogy Jézus mondta itt, a régi és az új nem működik együtt. Az új bort új tömlőben kell tartani.
Akkor sem a bor, sem a tömlő nem megy tönkre.
Aztán egy példázatot monditt neki: „Senki nem tesz egy darabot egy új ruhából egy régire;
máskülönben az új megszakad és az a darab, mely az újból lett véve, nem illik az óhoz. És
senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor elszakasztja a tömlőket és ki-
ömlik, és a tömlők tönkremennek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni és minkettő meg-
marad. (Luk 5:36-38)
Ezért emlékeznünk kell arra, hogy hogy tiszteljük a „régit,” valamint adjunk helyet az „újnak,”
amit Isten akar megtenni. Én „régit” és „újat” írok idézőjelben, mert arról írok e könyvben ténylege-
sen, ami „a régihez” tartozik. Egyszerűen megvizsgáltuk, hogyan működtek az első közösségek.
Azon dolgok legtöbbjével nem rendelkeztek, amiket mi az egyházzal társítunk ma. Minden, amit
magunk körül látunk, valami új, ami azután jött. Amint azonban olvashatjuk a következő versben, az
„régi,” ami a legjobb, és amikor először tesztelted azt, nem tudsz visszamenni a második legjobbhoz.
„És senki, aki az óbort issza, nem kíván azonnal újat; mert azt mondja: ‘Az ó jobb.’ ” (Luk 5:39)
Amikor először teszteled, milyen a közösség valójában és megtapasztalod a szabadságot, ami ak-
kor jön, amikor egyszerű módon csináljuk a dolgokat, soha nem fog akarni visszamenni a „rendszer-
be” ismét. Igen, nehéz lehet és megvan az ára, de nem számít, menyibe kereül, nem akarsz vissza-
menni, mert ez a valóságos dolog. Amint olvassuk, mind a régi, mind az új meg lesz tartva legalább
addig a napig, amikor az üldözés leállítja azt. A hagyományos gyülekezetek nem tudnak futni, ami-
kor üldözés van. Ezért, amikor az üldözés elér minket, amint látjuk sok más országban, a hagyomá-
nyos egyház végét fogja jelenteni. Amikor ez történik, Isten már felépített egy közösséget, amelyik
erősenn meg tud állni és segíteni azon embereket, akiknek akkor be kell jönniük.
Elhiszed, hogy ez símán fog menni, amikor az emberek ezzel a reformációval kezdenek? Nem,
egyáltalán nem. Ez az, ami elmagyaráztam a könyv elején. Természetesen remélem, hogy olyan sí-
mán fog ez történni, amennyire lehet, de amikor az emberek keiduk ezt megérteni és erre az útra
akarnak lépni, ez konfliktusokat fog teremteni. Ez elkerülhetetlen.
Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy prófétai szót:
„Látom Dánia térképét és látom, hogy Dánia el lesz választva és elszakítva. Fel kell adnod
magad, ha hajlnadó vagy megfizetni az árat.”
Igen, ez olyan valami, amit mindannyiunknak meg kell tenni: adjátok fel magatokat, mert ára van,
és ez meg fog osztani minket.
Hol állsz ebben az egészben? Nos, ez az, amit az idő meg fog mutatni. Te talán fe fogsz fogadni
ebből valamennyit, és talán te leszel az egy azok közül, akiket Isten elhív, azok közül egy, akik segí-
teni fognak e közösség felépítésében és aki egyengetni fogod az útját mások számára, azért hogy
még többen tudjanak bejönni a zöld és gyümölcsöző földre. Ha igen, hajlandónak kell lenned letenni
az életedet annak érdekében, hogy képes légy megtenni, amit meg kell tenned. Talán kezdeni fogod
megvizsgálni a közösség ezen ötletét egy kissé jobban. Talán kezdeni fogsz valamit. Vagy talán meg
fogod osztani ezt másokkal a közösségedben. Tekintet nélkül arra, hol állsz, fontos az, hogy magad
számára keresed Istent. Ha keresed Istent teljes szívedből, Ő vezetni fog téged.
Remélem, ez a könyv áldás lesz az életedre. Remélem, hogy egy vagy más módon ez olyan refor-
máció része lehet, ami elindul az életedben.
Jézus a Szent Szellemmel akarja felépíteni az Ő egyházát, és használni akar téged, mint élő kő.
Ezért adj neki engedélyt, hogy meg tegye ezt és kezdődjön a harmadik reformáció.
Áldjon meg téged az Isten.
Torben Søndergaard
Jérus Krisztus tanítványa
www.TheLastReformation.com
TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KÖNYVEI
Egészséges tanítás
A tanítás az, mely elvezet az igazságra, az Úr félelmére
Az egészséges tanítás mind eltérő, mind prófétikus. Az Isten hívásából lett kiírva, aki az üzenetet
a szerzőnek adta egy fejezetet egy időben minden egyes napon 40 napos böjtöt és Isten keresését kö-
vető kéthetes időszakban. Ez egy bizonyság arról, hogyan változtatta meg Isten igaz Igéje az szerző
életét és hogyan tudja megváltoztatni mások életét is.
A 40 napos böjt után Søndergaard-ot Isten betöltötte új kijelentésekkel. Úgy érezte, ki kell fejez-
nie némely dolgokat, amiket Isten adott neki, ezért elkezdett írni. Minden egyes nap a következő két
héten Isten neki egy másik fejezetet. A könyv, amit tartasz, azon idő gyümölcse. Sok féleértés van
„az Úrfélelméről.” Némelek Némelyek tiszteletteljes félelemnek hívják azt. Mások mély tiszteletnek
hívják azt. Némelyek azt hiszik, hogy Isten csak a kedvező alkalomra vár, hogy megbüntesse őket.
Némelyek egyáltalán nem veszik azt figyelembe. De mi az valójában? Mi az Úr igazi félelme?
Torben Søndergaard tanítása az „egészséges doktrináról” válaszolja meg azt a kérdést oly módon,
ami elő fogja idézni hogy a keresztyének őszintén kívánnak megélni egy szentebb és tisztább életet
bűntől mentesne.
Keresztény, tanítvány vagy rabszolga
Mi egy keresztyén? A válasz erre az alapvető kérdésre ma sajnálatos módon attól függ, kit kérde-
zel. E könyben bibliai választ kapsz arra, ki keresztyén igazán és hogyan válhatsz keresztyénné.
Részt fogsz venni egy utazáson a Biblián keresztül, amint megvizsgálunk különféle szavakat, amiket
az emberek használnak azokat illetően, akik követik Jézust, olyan szavakat, mint „keresztyén,” „ta-
nítvány” és „rabszolga.”
Közülünk sokan halloták a kifejezést: „Én keresztyén vagyok, de a magam módján,” vagy „Én ke-
resztyén vagyok, de nem vagyok annyira benne.” De lehet valaki keresztyén saját személyes mód-
ján? A szerző vitatja ezt a Biblia szerint, a válasz: nem, éppúgy nem lehet tanítvány vagy rabszolga
valaki saját személyes módján. A könyv mind keresztyének, mind nem keresztények számára lett ír-
va. Radikális könyv, alaposan megvizsgálja azt, amit maga Jézus mondott a keresztyén létről. Jézus
szavai különösen radikálisak, de az a hely, ahol igaz választ kapunk a kérdésre: „Milyen egy igazi
keresztyén?”
“Life as a Christian”
„Élet keresztyénként”
“Complete the Race”

„Fejezd be a versenyt”
“Deceived?” (Booklet)
„Megtévesztve” (Füzet)
“The Twisted Race” (Booklet)

„Az eltorzult verseny” (Füzet)
E kiadványok megtalálhatók az szerző weboldalán:
www.TheLastReformation.com
A SZERZŐRŐL
Torben Søndergaard
Torben Søndergaard Dániában él Herning városában feleségével, Lene-vel és három gyerekükkel.
Torben nem keresztyén családban nőtt fel. 1995. április 5-énegy istentiszteleten való részvétel
után barátjával Istenhez fordult és erős, személyes találkozása volt Jézussal, ami teljesen megváltoz-
tatta életét. Öt évvel később egy írásból a Bibliában és egyfajta kétségbeesésben többért Istentől,
Torben belekezdett egy 40 napos böjtbe, ami sok dolgot átalakított sok dolgot az életében. Szemei
nyitottabbak voltak Isten Igéjére és arra, amiről az evangélium szól. Kezdte megérteni, milyen
langymeleggé vált és méssze került az igazi keresztyénektől. Látta, hogy Isten őt arra hívta el, hogy
kompromisszum nélkül beszéljen az Ő Igéjéről.
Torben sok embert látott megtérni, meggyógyulni és szabaddá válni a démonoktól. Hét könyvet
írt és egy missziós szervezet, The Last Reformation, alapítója. Ő ismert közvetlen közelítéséről a
Bibliához és személyes életéről Istennel. Sokan ismerik őt az országos dán TV-ből, ahol sokszor
megjelent vagy ismerik őt a YouTubon levő videóiból. Többet olvashatsz weboldalán:
www.TheLastReformation.com

Az Utolsó Reformáció

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Az Utolsó Reformáció

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

E könyv olvasói mondták:

Évekig ültem a padban vasárnapról vasárnara és gondolkodtam magamról: „Nahát! Micso-

TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KIADVÁNYAI

Egészséges doktrina [„Sound Doctrine”]

AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ [THE LAST REFORMATION]

Copyright © 2013 by Torben Søndergaard

Paperback: ISBN: 978-1-938526-42-8

ePub (iPad, Nook): ISBN: 978-1-938526-43-5

Mobi (Kindle): ISBN: 978-1-938526-44-2

PUBLISHED BY LAURUS BOOKS

PUBLISHED IN THE UNITED STATES OF AMERICA

This book may be purchased in paperback from www. TheLaurusCompany.com

Mi mindegyikünk saját egyházközösségében és csoportjában ül, minegyik saját ki darabjával

Ez a mi pozíciónk ma az Újszövetség szerint. Ma Isten tepmloma vagyunk és mindannyian papok.

Ha megvizsgáljuk az eredeti szveget, találunk az ApCsel 20:2-ben különböző szavakat, amelyek

Amikor megvizsgáljuk a szabadegyházakat ma, a keresztyének különböző csoportjait látjuk. Van

50% abból, amit hallunk és látunk,

Ez hihetetlenül fontos. Újra és újra elámulok, hogyan növekednek az új keresztyének, amikor

Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra el-

Hanem legyetek az ige megcselekvői és nemcsak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha

Ezek az Írások világosan ábrázolják a főproblémák egyikét, amivel az egyház ma szembenéz:

10% abból, amit olvasunk,

20% abból, amit hallunk,

30% abból, amit látunk,

50% abból, amit hallunk és látunk,

70% abból, amit magunknak mondunk,

90% abból, amit magunk csinálunk.

És Ő maga adott némelyket apostokul, némelyket prófétákul, némelyket evagélistákul és né-

És Isten ezeket jelölte ki az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmad-

• Evangélisták-e mindnyájan? Nem.

• Megvan-e mindenkinek a gyógyítás ajéndéka? Nem.

• Hogyan működik ez akkor?

Egy példa, evangélistaként dolgozom és megvan nekem a betegségek gyógyításának ajándéka, de

És behívták őket és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak, se ne tanítsanak

És gyógyítsátok a betegeket ott és mondjátok nekik: ‘Isten királysága elközelített hozzátok.’ ”

Ha látni kívánjuk az embereket növekedni és szolgálni az Urat a mindennapi életükben, használ-

Ez az, amit Pál mondott a római közösségnek:

szellemtől és amikor így cselekszünk, megakadályozzuk egymást a kiemelkedéstől. De ez a téma

És Isten kijelölte ezeket az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmad-

...felépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.

Ezért légy szabad és tedd meg azt, amire az Úr elhívott téged!

„De ti ne hívassátok magatokat ‘mesternek’; mert a ti Mesteretek, a Krisztus, és ti mindnyá-

Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és legyetek alázatosak, mert ők vigyáznak a lelkeitekre,

Ha belemélyedtek az eredeti szövegbe, ez a vers valami ehhez hasonlót mond: „Hallgassatok

A Zsidók szerzője világosan leírja, miről szól a vezetés:

Péternek is ezt kellett mondania a vezetőknek a közösségben:

Az engedelmeskedés fontos. A Biblia sokat beszél az engedelmességről és az alázatról. Beszél

...engedelmeskedve egymásnak Isten félelmében. (Ef 5:21)

Annak ellenére elmondom nektek az igazságot. Az a ti javatokra van, hogy én elmegyek;

És amikor eljön, megfeddi a világot bűn és igazságosság és ítélet tekintetében: … Ő el fog

Megvizsgáltuk a korai egyházat és összehasonlítottuk a mai egyházzal. Megvizsgáltuk, milyen

Amikor beindítottunk különféle közösségeket, tapasztaltunk meg növekedést, különösen kezdet-

Nem akarom a növekedést, amit a mi közösségeinkben tapasztaltunk meg, „ébredésnek” nevezni.

Ez természetesen kiváló, de a tény az, hogy az ő nevekdésük százalékpontban ténylegesen nem

„Köszöntsd a testvéreket, akik Laodicea-ban, és Nimfászt és a gyülekezetet, mely az ő házá-

„A közösségek önállóak voltak, de ideális szellemi összejöveleteleik voltak. Összekapcsolód-

Amikor a gyülekezetről beszélünk, gyorsan elfelejtjük, hogy ténylegesen mi a gyülekezet célja.

nítvánnyá tételére és hagyjuk Jézusra a gyülekezet építését.

ÉLELEM, KÖZÖSSÉG ÉS IMA

És továbbra is kitartottak az apostolok tudományában és a közösségében,

a kenyér megtörésében és az imákban. (ApCsel 2:42)

És mindennap egy akarattal kitartva a templomban és megtörve a kenyeret házanként, ették

Ebben a fejezetben az alapvető építőelemekről beszéltem a kis közösségek számára. Természetesen

E könyben végig erősen kihangsúlyoztam a helyes szerkezet fontosságát a közösségeink számára.