Univerzita J.

Selyeho – Selye János Egyetem

Tanárképző Kar

Pedagógia
Jean-Jacques Rousseau
pedagógiája
(Emil, avagy a nevelésről)
 Baka Péter
Magyar – angol nyelv és irodalom
Bc. I - II

Jean-Jacques Rousseau

1712-ben született Genfben, egy órásmester fiaként. Anyja születése után egy héttel
meghalt. Rousseau nem járt elemi iskolába, de már tízéves korára hatalmas műveltségre
tett szert, hiszen sokat olvasott apjával. Tíz éves korától nagybátyja nevelte, ő viszont
nem tudott foglalkozni vele, ezért egy közeli falu lelkészéhez vitte. Itt szenvedélyes
tanulásba kezdett, fizikát, matematikát, ezen felül tanult még élettant, anatómiát,
zeneelmélet tanult. Elment Párizsba, hogy elismerést szerezzen a párizsi Akadémián, de
nem sok sikert aratott. Barátkozott filozófusokkal, többek között Diderot-val. Írt egy
pályamunkát, melynek nem várt sikere lett és elnyerte a dijoni akadémia pályadíját.
Innentől társítják a nevéhez a "vissza a természethez" jelszót. 1754-ben írta meg második
értekezését az emberi egyenlőtlenség okairól. Egész életére jellemző, hogy nem a szerint
élt, mint amit írt, hiszen "sem a szegénység, sem a munka, sem más emberi szempont
nem menti fel az alól, hogy eltartsa, és hogy maga nevelje fel gyermekeit" - írja az Emil-
ben. Ennek ellenére öt gyermekét adta lelencházba. Egész élete folyamán harcolt a
gyenge jellemével, esendőségével. Az Emil, avagy a nevelésről című pedagógiai műve
nagy visszhangot váltott ki. Meg is lett az eredménye, nemsokára elfogatóparancsot adtak
ki ellene, és az Emil-t nyilvánosan elégették.
Később Rousseau a szerényebb életstílust vette fel, kottákat másolt, ezzel tartotta fenn
magát. Utolsó derűs napjait egy Párizs környéki birtokon, Ermenonville-ben töltötte. Itt is
halt meg 1778 ban.

A gyermek nevelése ( Emil )

Rousseau-nak volt egy bizonyos jelleme, és egyben ez volt egy olyan vonása, amikor
harcolt vívott önnön esendőségével. Állandóan kereste a lelki tökéletesedés útjait. Az
emberi értékek mércéje nála nem a társadalmi szokások betartása, vagy a hamis
közvélemény volt, az abszolút emberi értékekben való kiteljesedésre törekedett. Ez
határozta meg a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteit.

„Inkább legyek paradoxonok embere, mint előítéletek embere" – ezt írta "Emil"-ben, és
így is él. Könyveinek mondandója és saját cselekedetei között gyakran feloldhatatlannak
tűnő ellentmondások feszülnek.

Ha a középkort vesszük alapul, a pesszimista gyermekfelfogása hosszú évszázadokon át

meghatározta a magánnevelés és iskolai oktatás gyakorlatát. A bűnben fogant gyermeket
meg kell óvni saját rosszra hajló természete ellen, ezért feltétlen engedelmességgel
tartozik szüleinek, tanítójának. A gyermekfelfogás fejlődésének egy újabb állomása volt,
amikor már egyre több olyan értekezést, illemtankönyvet írtak, melyben a gyermekek
erkölcsi óvását, nevelését sürgetik. A gyermekkor egyre több szerzőnél már a "krisztusi
ártatlanság" korszakaként jelenik meg, de ezt az ártatlanságot meg kell védeni a bűnös
világtól.

Az "Emil"-ben ezt mondja: Az apát "sem a szegénység, sem a munka, sem más emberi
szempont nem menti fel az alól, hogy eltartsa, és hogy maga nevelje gyermekeit". Ennek
ellenére lelencházba adta öt gyermekét. Úgy tudta magát kifejezni a családi életről, és
annak szépségéről, mint azt senki más, annak ellenére, hogy neki sohasem volt rendes
otthona. Dicsőítette az állampolgári erényeket, de ő maga gyakran választotta a természet
megnyugvást nyújtó magányát.

A pedagógia gyakorlatában is találhatunk pozitív példákat, melyek egy lassú változásra

utalnak: ilyenek voltak például a oratoriánusok. Az oratoriánusok "modern" szellemű
tanai, különösen Lamy atya könyvei a fiatal Rousseau-ra nagy hatással voltak.

Itt kell megjegyezni, hogy Rousseau volt az, aki gyökeresen új alapokra helyezte a
gyermekről, a gyermekkorról alkotott felfogást.
Sokszor idézett tétele: a gyermek, mint természeti lény eredendően jó, csak a társadalmi
együttélés rontja meg. "

Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei
között"- ezekkel a szavakkal kezdi regényét.

Maga a felvetés, miszerint - jó vagy rossz-e a gyermek születése pillanatában – nem

definiálható rendesen. Az újszülött ugyanis születésekor etikailag nem minősíthető
ösztönlényként jön a világra. Természetesen azt is látnunk kell, hogy Rousseau optimista
felfogása inkább tagadása valaminek, ezért ilyen sarkított: hevesen bírálja és elutasítja a
középkor gyermekképén alapuló, a gyermeket lealacsonyító, megszégyenítő korabeli
nevelési gyakorlatot.

Locke tanaitól elhatárolja magát. Locke hatására a XVIII. század filozófusai majdnem
kivétel nélkül elvetették a velünk született eszmék elméletét. A lélek itt "tiszta
lap", minden tudásunk tapasztalás és nevelés eredménye. Rousseau nem ért egyet ezzel a
tétellel: az ember és az állat eleve úgymond: ösztönök sokaságával jön a világra.
Példaként saját kutyáját említi: "Milyen nevet adjak annak a hévnek, amellyel az én
kutyám harcol a vakondokok ellen, holott nem eszi meg őket... Soha senki nem tanította
be a kutyát erre a vadászatra, s vajon kitől tudná, hogy vakondok is van a világon."
Ez a gondolat az akkori korban formabontó és egyben modern volt: a velünk
született „örökletes tényezők” és a nevelés hatásainak kéttényezős elmélete ezekre a
rousseau-i gyökerekre vezethető vissza.

Rousseau szerint az ész nem áll mindenekfelett : "Az ész gyakran megcsal bennünket -
mondja az emancipált értelem századában -, s bizony nagyon is megszereztük a jogot
arra, hogy visszautasítsuk. Ám a lelkiismeret sohasem csal meg. Ő az ember igazi
vezetője. Ami az ösztön a testnek, az a lelkiismeret a léleknek."

Az angol filozófussal más kérdésekben is vitatkozik. A "bölcs Locke"-ot főleg azért idézi,
hogy vitatkozzon vele. Holott már Locke is a gyermek megfigyelésére alapozta
pedagógiáját, s mint majd később látjuk Rousseau is az ő nyomán taníttatja egy praktikus
mesterségre Emilt. Nem egészen helytálló módon Locke nevelését "okoskodásnak",
egyoldalú értelmi ráhatásnak bélyegzi: "Okoskodni a gyermekkel, ez volt Locke nagy
életigazsága..."

Locke viszont ezzel maga is elveti a gyermek fejlettségéhez nem illő értelmességet: "De
amikor én megokolásról, okoskodásról beszélek - így ír Locke - csak olyanról szólok,
amely a gyermek képességéhez, felfogásához van mérve. Senki sem lehet azon a
véleményen, hogy három-négy éves fiúval úgy lehessen okoskodni, mint egy felnőtt
emberrel.

Emil, avagy a nevelésről

Ezt a művét pedagógiai regényeként is hívhatjuk. Viszont ha jobban belegondolunk,
inkább értekezés regényes formában. A nevelési elvek alkalmazását ugyanis valóságos
cselekményepizódok formájában adja elő a szerző. Rousseau fenntartja korábbi
álláspontját, amely szerint az ember születésénél fogva jó, csupán a társadalmi környezet
hatására válik rosszá. Épp ezért a helyes nevelési elv az, hogy a gyermeket lehetőleg
távol a városi civilizált környezettől, természeti környezetben, a romlott világ hatásaitól
mentesen, egyedül nevelik fel. Így sem az iskola, sem a könyvek nem veszélyeztetik
természetes szellemének kialakulását.
Rousseau a laissez-faire (e. lesszé fer) elv alkalmazását ajánlja a nevelésben. A gyermek
szabadságának megtartásával ügyesen kell őt irányítani, hogy maga találja meg a számára
legmegfelelőbb foglalkozást az életben. Az egyéniség kiteljesedése ugyanis elvezet a
testi-lelki boldogsághoz, amely külső és belső harmóniát teremt az emberben, és távol
tartja tőle a káros szenvedélyeket. A gyermek megismerő tevékenysége az egyéni
tapasztaláson alapuljon. Egyetlen könyvet mégis érdemes forgatnia: Defoe Robinson
Crusoe című regényét, amely az emberré válás útját helyesen rajzolja meg. A sors iróniája
talán, hogy Rousseau civilizációellenes felfogása ellenére nevelési irányműként épp a
civilizátorság regényét ajánlja kötelező olvasmányként. A másik probléma az elmélet és a
valóság közti ellentmondás: Rousseau valamennyi gyermekét lelencházba adta.
Az Emil 1762-ben jelent meg nyomtatásban, és már az első héten elítélte a Sorbonne és a
francia parlament is. Elfogató parancsot adtak ki Rousseau ellen, aki ennek
következtében Angliába menekült.

A kitalált regényhőse nevelésére maga Rousseau vállalkozik, magára öltve

a tanár szerepét. Fő feladata, hogy Emilt boldognak láthassa. Egy idézet, amely ezt
próbálja bizonyítani :"Boldognak kell lenni kedves Emil, ez minden érzékeny lény célja;
ez az első vágy amelyet belénk oltott a természet, és az egyetlen, amely sohasem hagy el
bennünket."
De ez a boldogság nála nemcsak távoli elvont cél, hanem a nevelés egész folyamatát
átható érzelem. Pedagógiájának célja az evilági boldogulás, etikája
egyfajta eudaimonizmus (boldogságetika).

Rousseau a gyermeki fejlődés szakaszait 5 periódusra osztja. Ezeknek egy-egy könyv,

azaz fejezet felel meg az Emil-ben.

Első könyv:
Születéstől 2 éves korig tart, ez a testi nevelés időszaka. Megfogalmazta majd' minden
jelentős tanító és nevelő, hogy "az embereket neveléssel alakítjuk." Ezen túl kiemeli azt,
hogy gyengének születtünk és segítségre van szükségünk. Mindent, amit a születéskor
nélkülözünk a nevelés adja meg nekünk. Azt a tanítót helyezi előtérbe, akinél minden
lecke, amit tanít, ugyanazon célok felé irányulnak. Szerinte a nevelés egy művészet,
melyben a siker a gondosság által érhető el. Véleményem szerint mindenben a siker
csakis a gondosság, az odafigyelés és a precizitás árán érhető el. Rousseau úgy vélte,
hogy az ember első sorban a tapasztalatokból tud a legjobban. Ezt abból gondolom, hogy
kijelentette: "Élni nem annyi, mint lélegezni. Élni annyi, mint cselekedni, használni
érzékszerveinket, érzékeinket, képességeinket..." Kiemeli azt is, hogy mihelyt
megszületik, mellette kell lenni, egészen addig, amíg fel nem no. Megjeleníti továbbá a jó
nevelő tulajdonságait. Elsőként azt, hogy ne legyen megvásárolható. Ez a mai világban is
fontos, hiszen az anyagi helyzetük igencsak "gyengécske" és nagyon könnyen többet
figyelhet valaki egy gyermekre akkor, ha a tehetősebb szülők esetleg ajándékokat, apró
"figyelmességeket" adnak neki. Kiemeli továbbá, hogy nagy tapasztalattal az ember
jobban ellátná a feladatát és szerinte o nem lennek képes ennek a kritériumnak
megfelelni, ezért választja inkább az írást. Szerinte a szegénynek nincs szüksége a
nevelésre, hiszen azt megteszi az élet és a természet. A szülőkre minden gyermeknek
szüksége van: "Emil árva gyermek." Azt mondja, hogy tisztelnie kell szüleit, de
engedelmeskednie csak a tanítónak szabad. Ezzel egy kicsit vitába szállnék, hiszen
hogyan none fel egy gyerek, ha nem engedelmeskedne a szüleinek? Rousseau szerint a
gyenge és erotlen test gyengíti a lelket, ezért mindenkinek szüksége van testedzésre. Az
erotlen gyermek rossz, minden gonoszsága a gyengeségébol ered. Kiemeli, hogy az
orvostudomány egyetlen hasznos ága az egészségtan. Nagyon fontos a dajka kiválasztása
is, hiszen ez sorsdönto és nem szabad, hogy a csecsemonek más ápolója legyen.
Pedagógiája gyermekközpontú mégis határozottan elutasítja a dédelgeto, kényezteto
nevelést. Nem engedné, hogy egy gyermeket becsomagoljanak, hanem az volna a
legjobb, ha szabadom mozoghatna, kúszna-mászna a szobában. "Az ember nevelése
születésekor kezdodik. Még beszélni sem tud, még nem is hall, máris tanul." Fontos egy
gyermeknek, hogy ne találjon ellenállásra az akaratokban, csak a dolgokban. Ha egy
gyermek elkezd gondolkodni azokon a dolgokon, melyek miatta ellenállásra lel, akkor
különbséget tud majd tenni a jó és a rossz között. Szerinte nem kell sietni beszédre
tanítani a gyermeket, hiszen a faluban sem fogadják el mindig a legrosszabb hangokat és
így könnyebben megtanul beszélni, mert ilyenkor kénytelen szépen artikulálni és
kommunikálni. Rousseau szerint korlátozni kell a gyerek szókészletét, mert kellemetlen,
ha több a szava, mint a fogalma és többet tud mondani, mint gondolni.

Második könyv:
2-12 éves korig tart, érzékszervek nevelése. Fontos, hogy csak akkor menjen oda egy
anya a gyermekéhez, ha elhallgatott, hiszen így nem neveli arra, hogy sírással hívja fel
magára a figyelmet. Ez érzésekrol szóló elmélkedésében kifejti, hogy a negatív érzések is
fontosak az élethez, mert csak ezeken keresztül tudják meg a jót és a szépet. A vágyaknak
meg kell lenniük és nem feltétlenül kell mindig kielégíteni ezeket: "Egy érzo lény, akinek
képességei egyenloek lennének vágyaival, tökéletesen boldog lény lenne." Azt szerette
volna elérni, hogy az ember minél közelebb maradjon természetes állapotához, mert így
kevésbé vannak messze a vágyai és képességeitol. A szükségtelen elovigyázat gyakran
nagyon távol visz bennünket a céljainktól. Az igazán egészséges embernek a
legfontosabb a szabadság, mely szerinte a szabad cselekvések láncolata és nem egyfajta
tekintély. "Az igazán szabad ember csak azt akarja, amire képes, és azt teszi, ami neki
tetszik." Ellenben az, aki túlságosan jól él, annak megromlik az erkölcse. Véleményem
szerint is igaz, hogy ha valaki fiatalon el van kényeztetve, akkor az nem fog tudni
megélni és e miatt erkölcstelen dolgokat kell tennie. Ezért egy gyermeknek hagyni kell,
hogy legyen gyermek, mert csak akkor fogja megtanulni az életet, ez a természet rendje.
Fontos, hogy legyenek olyan törvények, melybe beleütközhet, mert csak "a bölcsnek
nincs szüksége törvényekre" .
Fontos továbbá, hogy az, aki tanítja a gyermeket mindenekelott ember legyen. Rousseau
szerint a gyerekekben lévo minden rossznak a forrása a tanító rosszasága, egy gyermek
annyira rossz, amennyire rossza tanítója, vagy tanára. Így tehát nem hazudik, nem lop,
csak és csakis akkor, ha ezt látja. A XX. században ez az állítás nem teljesen állja meg a
helyét, mert a televízióban, rádióban hallható is egyre inkább elotérbe kerül az eroszak,
mely társadalomellenes magatartásformákat is bemutat.
Tanulás szempontjából fontosnak tartja, hogy mindig olvassanak a gyermekek könyvet,
de csakis olyat, amelyik éppen akkor érdekli oket, és engedelmességbol nem szabad
semmit sem követelni a gyermekektol. A tanulási vágyat kell a gyermekekbe oltani, nem
különféle eszközöket kell kitalálni azért, hogy megtanuljanak olvasni. Meg kell tanítani
továbbá a gyermeket fegyelemre és elsosorban önfegyelemre. Ki kell engedni a
természetbe ahhoz, hogy megtanulja, hogy milyen is az élet valójában és tapasztaljon.
Rousseau szerint általában túlságosan öltöztetjük oket, hozzá kellene szoktatni oket a
hideghez és a meleghez, meg kellene edzeni a testüket ahhoz, hogy a lelkük fejlett és
egészséges legyen. A gyermeknek leginkább mezítláb kellene lennie éjszaka és nappal,
minden évszakban a szobában, a kertben. Ezzel részben egyetértek. A mai világban már
nem oldható meg, hogy egész nap mezítláb legyen a gyerek, de tény, ha kiskorában
szokik a hideghez, pl. telente sítáborokban vesz részt stb. akkor megerosödik az
immunrendszere, és késobb sokkal kevesebbet lesz beteg. Soha nem szabad Emilt arra
tanítani, ami nem érdekli, mert ez hátráltatja ot a fejlodésben. Például soha nem tanított
volna neki geometriát, csak akkor, ha érdekli. E helyett inkább ügyességi játékokra és
olyan játékokra, melyet a felnottek játszanak. Ha büntetni kell legyen a büntetés maga a
tett következménye. Pl. ha betörte az ablakot, ne siessük pótolni a hiányt hadd érezze a
nélkülözés kellemetlenségét. Végül megjegyzi, hogy az o növendékének "nincs egyéb
mutogatni valója, csak saját maga"

Harmadik könyv:

12-15 éves korig, értelmi nevelés. Ebben kifejti az ifjúság egész folyamát. Véleménye
szerint ifjúkorban alakulnak ki a szenvedélyeink és vágyaink. Jobb volna Rousseau
szerint, ha mérsékelnénk a vágyainkat és így megszunnének gyengeségeink. Az
embernek csak ebben a korszakában több az ereje, mint amire szüksége van. Most egy
kissé eltér eddigi gondolataitól a könyvekkel kapcsolatban, mert azt feszegeti, hogy:
"Semmi más könyv nem kell, csak a világ, semmi más oktatás, csak a tények. A gyermek,
amidon olvas, nem gondolkodik, csak olvas. Nem muvelodik, csak szavakat tanul." Nem
kell neki semmilyen magyarázatot adni, elég az, ha csak idejében eléjük tesszük a
tárgyakat, mert nem fog kérdezosködni, csak szemlélodni. Csakis akkor szabad a dolgok
helyébe a jelképüket adni, ha nem áll módunkban megmutatni az eredetit. Igazi
mestereink a tapasztalás és a megérzés, csak e ketto dolognak a beiktatásával tudunk
egész embereket nevelni. Mindig cselekedettel kell nevelni, ameddig ez lehetséges.
Amikor bemutatjuk nekik a különbözo dolgokat, muhelyeket akkor lehetoséget kell neki
adni arra, hogy azt saját maga is kipróbálhassa. Rousseau szerint a legtisztességesebb
munka a földmuvelés, majd a kovácsmesterség és az ácsmesterség követi a sorban. De
szerintem ezek mai szemmel nagyon elavultak több szempontból. Talán csak annyit, hogy
mindenkinek az a legjobb foglakozása, amiben örömét leli és meg tudja teremteni az
egzisztenciáját. Rousseau véleménye ez a munkáról, melyet nagymértékben osztok:
"Minden munkátlan állampolgár gazember, akár gazdag, akár szegény, akár hatalmas,
akár gyenge." Ez alól nincs kivétel ma sem, mert aki hivatalosan munkanélküli, az
találhat munkát a ház körül és ily módon eltarthatja magát. E fejezet befejezéséül pedig le
kell írnom, hogy fontosnak tartotta Rousseau is és én is azt, hogy minden hétbol legalább
egy napot töltsünk olyan embernél, akitol tanulni tudunk valamit és mindig szükségünk
van arra, hogy tapasztaljunk és fejlesszük önmagunkat, hiszen csak így tudunk
tökéletesedni és fejlodni. Ez a mai világban is így van, hiszen, ma a tanulás egész életen
át tart, aki nem tanul lemarad.

Negyedik könyv:
15- házasságkötésig, erkölcsi nevelés. Ennek a könyvnek a leglényegesebb eleme az,
hogy mindennél jobban kell szeretnünk önmagunkat. Legyen megfelelo önbecsülésünk
ahhoz, hogy a dolgainkat megvalósítsuk, véghezvigyük. Fontos e mellett, hogy a
gyermeket szépre és jóra neveljük, mert akkor ha felno képes lesz megkülönböztetni a
szép, okos és erkölcsös noket a silányoktól és ledérektol (?). Kiemeli továbbá, hogy "a
szerelemnek kölcsönösnek kell lennie. Ahhoz, hogy szeressenek bennünket szeretetre
méltóvá kell lennünk." A szeretet hamar nemiségbe torkollik, ha nem figyelünk rá kello
mértékben. Az ösztönök kordában tartásához fizikai munkát, szabadban végzett sok
munkát javasol. A gyermeket csak akkor kell felvilágosítani, ha eljön az ideje és akkor is
csak a legnagyobb egyszeruséggel. Rousseau hitvallása az, hogy nem lehet elérni a
boldogságot, csak magányban, csakis az lehet igazán boldog, aki magányos lény, de
tökéletesen boldog csak Isten lehet. A boldogság nyitja az egyszeruség. "A nagyvilági
ember teljesen benne van az álcában. Úgyszólván soha nincs önmagában, mindig idegen
önmagával szemben, s ha kénytelen önmagába térni, rosszul érzi magát." Ez nagyon igaz
a mai nagyvárosi dzsungelben. Az ember mindent, de önmagát nem akarja megismerni.
Azt tudjuk, hogy önmagunkat sem tudjuk teljesen megismerni, de nem is akarjuk. Ez hiba
az ember részérol, de a hibánkból tanulni kell, ha már elkövettük oket. De a gyermekeket
figyelmeztetni kell a hibáikra, mielott még a személyiségük részévé válna, ha pedig ez
bekövetkezik, akkor soha nem szabad a szemükre vetni. Mindig meg kell tapasztalni a
hibáinkat. "Nincs olyan erkölcsi ismeret, melyet ne lehetne megszerezni másnak vagy
önmagunknak a tapasztalata útján." Kiemeli, hogy az ember csak az akaratával elkövetett
hibákért vonható felelosségre, a tudatlanságból eredoekért nem. Tehát ha valaki csak
egyszeruen ostobaságból követett el valamit, akkor ne szidjuk, mert mindig "az
értelemnek kell a szenvedélyeket szabályoznia."

Ötödik könyv:
Az ötödik könyv Sophie nevelése. A férfi és nő Rousseau szerint két hasonló teremtmény
gyökeresen eltéro formában. Míg a férfi lelkialkatát az aktivitás és ero jellemzi, addig a
noét a passzivitás és gyengeség. A no élete végéig kiskorú marad: elobb apjának, majd
férjének van alárendelve. Sophie nevelésének célja a házias erények elsajátítása, mély
érzések kibontakozása.

"A lelkek mélyén ott van tehát az igazságosságnak és az erénynek velünk született elve,
amely szerint a mi a saját életelveink ellenére ítéljük cselekedeteinket és a másokéit jónak
vagy rossznak, s én ezt az alapelvet nevezem lelkiismeretnek."
Összességében elmondható, hogy a nevelés alapvető feladata: az emberi tartalmak
kibontakoztatása.
Az ember boldogságra született, ennek gyökere a természetben van.
Az embert megrontották a társadalom által létrehozott felesleges dolgok: divat, a
szokások terhei, a társadalom intézményeinek kényszerítő ereje. Nyilvánvalóan látszódik,
hogy Rousseau például Herbarthoz viszonyítva ( Herbartizmus) teljesen eltérő.

Források:
www.wikipedia.com
http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/07.htm
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1820
http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtort/19_rousseau_emil_avagy_a_nevelsrl.html