Csirmaz László

NEMSZTENDERD ANALÍZIS

TypoljrX Kiadó
1999
Budapest
Csirmaz László - Computer Center
Közép-Európai Egyetem
csirmaz@ceu.hu

Lektorálta: Tardos Gábor

© Csirmaz László, 1999, TypoT[X

ISBN 963 9132 683

Tartalom

1. Bevezetés 7
2. Logikai eszközök 15
3. Bővítés 35
4. Differenciál- és integrálszámítás 49
5. Topológiku;, terek 69
6. Metrikus terek 85

7. Hézagos polinomok 101

8. Komplex függvénytan 113
Pú igeiek: Cauchy é s a z egyenletes konvergencia . . . . 135

Ajánlott irodalom 140

Tárgymutató 141
1. fejezet

Bevezetés

A nemsztenderd analízis LI végtelen kicsi és végtelen nagy mennyi-

ségek matematikai elmélete. A differenciál- és integrálszámítás felfe-
dezése idején az infinitezimális. vagyis végtelenül kicsiny mennyisé-
gek jelentős szerepet játszottak, elsősorban Isaac Newton (1642-1727)
fiuxiós módszerében. Az ilyen ideális mennyiségekkel való számolás
problémáit hamar felismerték: a differenciálhányados kiszámításakor a
d.x mennyiséggel egy ideig mint nem nulla értékkel számolunk, azután
hirtelen ráfogjuk, hogy nulla. A kalkulus rnásik felfedezője, Gottfried
Wtlhelm Leibniz (1646-1716), a helyzet tisztázására programot hirde-
tett meg, melynek célja a számfogalom olyan kiterjesztése volt, amelybe
a végtelen kicsi és a végtelen nagy számok egyaránt beleférnek. Ezt
az elképzelést a képzetes számok sikeres bevezetése motiválta, amiket
a harmadfokú egyenletek képlettel való megoldásakor adódó nehézsé-
gek megkerülésére találtak ki. Leibniz és követői végül is nem jártak
sikerrel, és a múlt század végétől a „végtelen kicsi" csak illusztráció, a
bizonyítások mind Bernhard Bolzano (1781-1848) és Kari Weiei:?rrasí>
(1815-1897) nevével fémjelzett „epszilon-deltás" határérték fogalmát
használják. Századunk második felére a matematikai logika apparátusa
megerősödött, és ezzel a Leibniz által kitűzött cél már elérhetőnek lát-
szott. Különböző kezdeti próbálkozások után a valós számkör végtelen
kicsi és végtelen nagy mennyiségekkel való konzisztens kiterjesztése vé-
gül is Ábrahám Robinsonnak (1918-1974) sikerült. Első, e témával fog-
lalkozó Non-standard Analysis című dolgozata 1961-ben jelent meg. A
8 1. fejezet

„nemsztenderd" jelző T. Skolem (1887-1963) egy még 1934-ből szárma-

zó cikkére utal, melyben Skolem a természetes számoknak a szokásostól
különböző, de attól belső eszközökkel (egészen pontosan elsőrendű for-
mulákkal) megkülönbözteti! eteti én, úgynevezett nemsztenderd modelljét
konstruálta meg. Robinson megmutatta, hogyan lehet az általa létreho-
zott eszközökkel az elemi analízist felépíteni, hogyan tulajdoníthatunk
matematikailag pontos érteimet például annak a kijelentéseknek, hogy
„ha χ végtelen kicsivel változik, akkor f ( x ) is." Az analízis bevezető té-
teleinek igazolására kifejlesztette a „nemsztenderd technikát," később a
matematika sok más ágát is megvizsgálta abból a szempontból, hogy a
nemsztenderd módszer hogyan vihető át ezekre a témakörökre. Kutatása-
inak eredményeit az 1966-ban kiadott Non-standard Anatysis könyvében
foglalta össze, ami azóta a nemsztenderd analízis „bibliája." Robinson
könyvének legutóbbi, átdolgozott kiadása 1996-ból való. Ez a könyv,
amit most az olvasó kezében tart, szintén sokat köszönhet Ábrahám Ro-
binson e kitűnő munkájának; a szereplő témakörök, tételek és állítások
jelentős része beiőle származik.

Robinson felfedezése után igen lelkes és széles kutatómunka in-

dult meg, aminek eredményeként, a nemsztenderd módszer megjelent az
egyetemi, sőt helyenként a középiskolai oktatásban is. A kezdeti sikerek
és lelkesedés alapján az új módszertől sokan annak lehetőségein felül
reméltek sikereket. Az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatta, hogy a
nemsztenderd módszer nem valamiféle új csodaszer, aminek segítségé-
vel eddig megoldhatatlan problémák válnak egy csapásra megoldhatóvá,
hanem legjobb esetben is csak egy másfajta látásmód, aminek segítségé-
vel az eddig igazságtafanul kidobott „végtelenül kicsi" és a „végtelenül
nagy" elfoglalhatja helyét a szigorú matematikai gondolkodásban. Min-
den nemsztenderd bizonyítás ugyanis átfogalmazható olyan bizonyítássá,
melyben nemsztenderd fogalmakra egyátalán nincs utalás, feltéve persze,
hogy a tétel állításában nem szerepel nemsztenderd fogalom. Tipikusan
egy-egy tételnek akár sztenderd, akár nemsztenderd bizonyítását néz-
zük, azok melyén mindig ugyanaz az Ötíet, meglátás húzódik. Maga az
Bevezetés

ötlet a tétel vagy a problémakör alapos, mély megértéséből fakad, és

nem valamiféle automatizmus szolgáltatja. Talán jó tudni, hogy a nem-
sztenderd módszer sem gondolkodik helyettünk, ami más, az a technika.
A nemsztenderd bizonyítások mindezek mellett (vagy inkább ellenére)
érthetőbbek, jobban crnészlhetők, könnyebben interiorizálhatok mint a
hagyományos „epszilon-deltás" okoskodások. Talán nem véletlen, hogy
az ..intuitív" nemsztenderd módszer az Í800-as évek közepéig az analízis
alapvető módszere volt. és csak az után vált az ..epszilon-delta" álta-
lánossá, mikor egyre-másra az intuitív okoskodás korlátaiba ütköztek,
és nem sikerült elválasztani a ..helyesnek látszó" okoskodást az iga-
zán helyestül. Ennek a könnyebb érthetőségnek valószínűleg méljebb
pszichológiai okai vannak. / Piageí (1896-1980) neves francia pszicho-
lógus kutatásainak eredményeképpen jól ismert, hogy bizonyos logikai
összefüggések felismerése, megértése, nyilvánvalóvá válása életkorhoz
kötődik. A kétéves kisgyerek ugyanakkora mennyiségű vizet többnek
vagy kevesebbnek lát attól függően, hogy az keskeny magas vagy széles
lapos pohárban van. Az egyenes és fordított arányosság (kétszer annyi
pénzért kétszer annyi kenyeret kapunk, vagy hogy kétszer annyi munkás
feleannyi idő alatt ássa ki a gödröt) 10-12 éves korban válik világossá.
Noha a képletek mechanikus alkalmazására minden gyerek megtanítható,
attól még nem fogja megérteni, hogy az „azt megszorzom, ezt elosztom"
módszer miért működik, miért adja meg azt, amire kíváncsiak voltunk'?
Az epszilon-deltás fogalmak befogadása 16-20 éves korra tehető, ennek
oka valószínűleg a kvantorok kettő mélységű egymásba ágyazödása: „az
/ függvény folytonos az .7; pontban ha minden pozitív ε-hoz van olyan
pozitív ó, hogy |x — .r'| < (Ϊ esetén \f(x) — /(x')| < -"·" A nemszten-
derd analízis ezt a komplexitást szállítja le azzal, hogy megszabadul
az egymásba ágyazott kvantoroktói. Az / függvény folytonosságának
fenti definíciója a következő implikációvá egyszerűsödik: ..ha χ és x'
végtelenül közel vannak egymáshoz, akkor /(.τJ és f ( x ' } is végtelenül
közeliek." Az analízis alapjaival való ismerkedéskor ez a redukció sokat
segíthet abban, hogy a tanulók a határérték, folytonosság lényegét értsék
10 _ 1. fejezet

meg, és ne akadjanak el olyan technikai részleteknél, mint például ho-

gyan lehet megjegyezni a rengeteg bizonyítás mindegyikében azt, minek
is kell u-t választanunk ahhoz, hogy a bizonyítás végére az ε kijöjjön?
Érdemes talán összevetni a Riemann-integrál bevezetéséhez szükséges
4.21. állítás viszonylag egyszerű bizonyítását a hagyományos esetben
szükséges tételekké!. Gyakorló matematikusnak persze egy bizonyítást
akár egyik, akár másik nyelven megfogalmazni vagy megérteni rutin fel-
adat, így számukra a nemsztenderd módszer igazán nagy előnyt (vagy
hátrányt) nem jelent. Egyéb tudományágak művelőinek, akik a mate-
matika apparátusát gyakran csak alkalmazzák, a nemsztenderd módszer
jelentheti a különbséget a között, hogy valójában értsék, tudják rni is az
analízis, hol vannak alkalmazhatóságának korlátai, lássák magát a mód-
szeri, valamint a képletek mechanikus, ellenőrzés nélküli alkalmazása
között.

Különböző egyetemek nem matematikus szakán bevezető analízis

kurzusokat tartottak kizárólag a ,,végtelen kicsi" és a „végtelen nagy"
intuitív fogalmára építve, vagyis a nehezebben emészthető logikai appa-
rátusról nem esett szó. Minden itt vázolt, előnye ellenére a nemsztenderd
módszer nem terjedt el az oktatásban. Ennek fő oka valószínűleg a tu-
dós társadalom erős konzervatizmusa. Az új módszert ismerő diák, ha
késó'bb bizonyítania keíl tudását egy vizsgán vagy beszámolón, csak
a szokásos sztenderd módszereket használhatja. Ezért a nemsztenderd
analízis oktatásakor nem csak azt kell megértetni a diákkal, hogy mi
az a „folytonosság," „derivált," vagy egy „függvény integrálja," hanem
e mellé a régi definíciókat is be keli magoltatni, és igazolni, hogy a
kétfajta definíció ugyanazt jelenti. Ez viszont már túl nagy terhet ró
az oktatóra és a diákra, sőt az egész nemsztenderd módszer hasznát is
megkérdőjelezi. Az e könyvben szereplő állítások és tételek jóval több,
mint fele azzal foglalkozik, hogy megkeresse és bizonyítsa a szokásos
matematikai fogalmak nemsztenderd megfelelőjét; a nemsztenderd de-
finíciók gyakran jobban rámutatnak új fogalmak fontosságára, és azok
bevezetése is gyakran természetesebben adódik.
Bevezetés

A könyv második és harmadik fejezetében a nemsztenderd analí-

zis felépítéséhez szükséges logikai módszereket és tételeket ismertetjük.
Ebben kizárólag azokra a fogalmakra és tételekre szorítkozunk, melyek
feltétlenül szükségesek. A felhasznált logikai apparátus természetesen
sokkal tágabb, az itt csak érintett témaköröknek számos egyéb fontos
alkalmazása van. A negyedik fejezet az „elemi analízissel" foglalko-
zik, a differenciál és integrál definícióival, sorozatok határértékével. A
fejezet célja elsősorban a fogalmak gyakorlása, illetve a nemsztenderd
módszer bemutatása. Az ötödik fejezetben a nemsztenderd módszert ál-
talános topológikus terek, a hatodikban metrikus terek tanulmányozására
használjuk. Néhány sztenderd valós függvénytani tétel (például Dini és
Ascoli tételei) melleit Uriszon nevezetes metrizációs tételét is igazoljuk.
A hetedik és nyolcadik fejezet a komplex függvénytan egy-egy részét
dolgozza fel. A hetedikben Montéi és Kakeya, komplex együtthatós po-
linomok adott körbe eső gyökeinek számáról szóló tételeit igazoljuk,
a nyolcadik fejezet pedig a nagy Picard tétellel és annak változataival
foglalkozik: egy analitikus függvény egy lényeges szingularitás minden
környezetében legfeljebb egy kivételévei mindent komplex számot fel-
vesz. Az utolsó három fejezet mutatja, hogy a nemsztenderd módszer
nem csak triviális, hanem nehéz tételek esetében is jó szolgálatot tehet.
Végül a függelékben A. L. Caachy nevezetes, 1821-ből származó hibás
állítását elemezzük a nemsztenderd módszer fényében.

A könyv csak a nemsztenderd módszer szempontjából bevezető jel-

legű, egyébként különösen a logikai hátteret adó második és harmadik
fejezet támaszkodik arra, hogy az olvasótól nem idegen a matemati-
kai logika. Bár a felhasznált logikai tételeket és állításokat mind iga-
zoljuk, a fogalmak megértése megfelelő előismeretek nélkül jelentős
erőfeszítéseket kívánhat. A negyedik fejezettől a logikai apparátusra
már csak implicit módon hivatkozunk, egyre inkább hagyatkozva az ol-
vasó addigra már (feltehetően) kialakult intuíciójára azzal, hogy csak
annyit mondunk: „nyilván formalizálható," vagy „könnyen átírható arra
a nyelvre," stb, ahelyett, hogy a pontos formulát minden esetben felír-
12 ___ _ íjajezet

nánk. A türelmetlen vagy a logikában kevésbé járatos olvasók kedvéért

a nemsztenderd módszert használó bevezető analízis művekben szokás
a bővítés alaptulajdonságait néhány pontban összefoglalni úgy, hogy a
későbbiekben csak ezekre a tulajdonságokra kelljen hivatkozni. Ez itt
hiányzik, főleg azért, mert ha kevés egyszerű elvei írunk fel, akkor az
vagy túl szűk, és nem fedi le a lehetséges alkalmazások egy részét, vagy
túl tág, és félrevezető, hibás intuíciót ad. A logikai állítások bizonyí-
tását viszont a későbbiek megértésének veszélyeztetése nélkül át lehet
ugrani. A második fejezetből csak a teljes és a gyenge magasabbrendű
struktúra definíciójára, valamint a rájuk vonatkozó kornpaktsági tételre
(2-10.-2.12. definíciók, illetve 2.13. tétel) van később szükség, az ezt
megelőző definíciók, icmmák és tételek a kompuktsági tétel bizonyítá-
sához szükségesek, bár további információt és motivációt is adnak. A
harmadik fejezetben defmiáljitk a bővítést, és bizonyítjuk annak alapvető
tulajdonságait. A fent említett „általános elvek" az ebben a fejezetben ki-
mondott definíciók, állítások és tételek kivonatolt vázlata szokott lenni.
A további fejezetek megértését is nagymértékben megkönnyíti a tárgyait
témakör nagyvonalú ismerete. Feltételezzük például, hogy az olvasó
ismeri a differenciál- és integrálszámítás alapjait, tisztában van a foly-
tonosság és az egyenletes folytonosság közötti különbséggel, ismén a
topológikus valamint metrikus terek fogaimát, legalább definíciós szin-
ten. A komplex függvénytanból Rouché (ételét valamint Cauchy-féle
integrálformulát is ismertnek tételezzük tel.

Végül a könyv felépítéséről és a használt jelölésekről essék néhány

szó- A képletek, valamint a tételek, definíciók és állítások számozása
minden fejezetben újra kezdődik, azon belül a számozás folyamatos,
így a 7.12. tétel a hetedik fejezet tizenkettedik {és egyben utolsó) té-
telét jelenti. Megpróbáltam különbséget tenni „állításOk" és „tételek"
között. Az „állítások" általában egy nemsztenderd fogalom ekvivalenci-
áját mondják ki a szokásos, sztenderd fogalommá!, vagy nemsztenderd
fogalmak egymás közötti kapcsolatáról beszélnek- így például a 4.5. ál-
Bevezetés 13

lítás azt mondja ki, hogy egy sorozat nernsztenderd indexű tagjaiból
hogyan ismerhető fel, hogy a sorozat konvergens-e. A „tételek" általá-
ban szokásos matematikai állítások, melyekben egyátalán nem szerepel
nemsztendcrd fogalom. Erre a tétel kimondásakor szereplő „sztenderd"
jelzés iü utal. mint például

1.1, Tété! (Sztenderd) Minden konvergens sorozat Cattcln, cs minden

Cauchy sorozat konvergens.

Amennyiben a tétel valamilyen személyhez kapcsolódik, vagy vala-

milyen néven ismert, azt is feltüntettük a zárójelben. A használt jelölések
megegyeznek a matematikában általában szokásossal, talán az egyetlen
lényeges eltérés, hogy az A C Β jelölés használatakor megengedjük,
hogy az A és a Β halmaz megegyezzen, vagyis A C ,4 igaz.

A nemsztenderd analízis egy másfajta látásmódot, a tételek, állítások

új környezetbe helyezését jelenti. Nem bölcsek köve, nem lehet vele
megváltani a világot, de érdekes új jelenségekre hívja fel a figyelmet.

Szeretném külön megköszönni a könyv lektorának, Tardos Gábor-

nak a gondos munkál és az értékes megjegyzéseket, amivel segített né-
hány hiba és pontatlanság kijavításában. A maradt hibákért a felelősség
természetesen a szerzőt terheli. Olvasóimnak kívánom, hogy olyan él-
vezettel olvassák ezt a könyvet, mint amilyennel írtam és tanítottam.
2. fejezet

Logikai eszközök

A fejezetben Ά nemsztenderd analízis felépítéséhez szükséges lo-

gikai fogalmakat és tételeket ismertetjük. Az elsőrendű logikából a
kompaktsági tételre lesz szükségünk, ami szerint, ha egy (elsőrendű)
formulahalmaz minden véges részének van modellje, akkor az egész-
nek is van. A tétel legegyszerűbb, ultraszorzatot használó bizonyítása is
szerepel.
A magasabb rendű logika apparátusát fogjuk használni a nemszten-
derd, vagy másképpen ideális elemek konstruálására és azok tulajdon-
ságainak tanulmányozására. Annak megértéséhez, hogyan is működik a
nemsztenderd analízis, bemutatjuk, hogyan fogalmazhatók meg a szoká-
sos matematikai állítások a magasabbrendű logika nyelvén; mik a teljes
illetve gyenge struktúrák, hogyan ágyazódnak ezek egymásba; müyen
állítások vihetők át az egyikről a másikra.

1. Elsőrendű logika

Matematikai állítások matematikai vizsgálatához először is pontosan

deüniálni kell. hogyan írhatók fel ezek az állítások - ezek lesznek
a formulák -. valamint azt is. hogy egy megfelelően felírt formula
ponlosan mit is jelent. Az előbbi alkotja a szintaxist, az utóbbi pedig a
szemantikát. Ez a kettő együttesen már lehetővé teszi, hogy formulákról
és modelljeikről tételeket bizonyítsunk. Az itt szereplő definíciók és
16 2. fejezet

tételek nem a lehető legáltalánosabbak, mindig csak azokra a speciális

esetekre szorítkozunk, amikre a későbbiekben szükségünk lesz.
Egy hasonlósági típus, jelkészlet, vagy szigmitúra alatt a formu-
lákban használható nem logikai jelek halmazát értjük; esetünkben ez
kizárólag konsiansjeleket valamint relációjeleket jelent. Természeteden
Li7i is meg kel! mondanunk, hogy a relációjelek hány változósak. így egy
í hasonlósági típus egy (C. /?, Φ) hármas: C a konstansjelek halmaza,
fí a reláciőjeleké. a Φ : R -> N4" függvény pedig azt mondja meg, hogy
az r e R relációjelekhez hány argumentum tartozik.
A f típusú elsőrendű.fo)"muldk alkotják azt a formális nyelvet, amivel
struktúrák tulajdonságait írjuk le. Ezekben a típusban szereplő jeleken
kívül az úgynevezett logikai jelek, mint például a zárójelek, vessző, vagy
a Λ. V, 3 jelek, valamint (individuumokat jelölő) változójelék is előfor-
dulnak. A változókat általában .r. ÍJ. ζ betűkkel jelöljük, ha szükséges,
indexeket is használunk. A formulák pontos definíciója azok felépítésére
vonatkozó rekurzióval történik:

2.1. Definíció
(i) Prímformula az r(k\...., kn) kifejezés, ahol r ΕΞ R egy n-változós
relációjel és k\ k„ mindegyike vagy konstansjel. vagy pedig
változójel.
(ii) A / típusú elsőrendű formulák a megfelelő jelsorozatoknak az a
legszűkebb halmaza, amire a következők igazak,
(a) a prím formulák formulák;
fb) ha φ\ és ^2 formulák és χ tetszőleges változójel, akkor a
következők is formulák: —·φι, φ\ Λ φ^· φ\ V φ^, φ\ —> φ^.
•^ι -Η- φ-2- valamint 3x^1, végül Ϋχφ\-

Α fomiulák matematikai állításokat fejeznek ki amik attól függően

lehetnek igazak vagy hamisak, hogy mik a tekintett individuumok, és
hogyan feleltetjük meg a különböző konstans-, reláció- és váiíozójelek-
nek azok jelentését. Az individuumok egy A halmaz elemei, a konstans-
Logikai eszközök 17

és relációjelek értékét pedig egy interpretációnak nevezett függvény adja

meg.

2.2. Definíció Az 21 = (A, 1} egy t típusú elsőrendű struktúra, ha

A egy nem üres halmaz, és J a í típus konstans- és relációjelemek
interpretáltjai azaz c e (7 esetén /(r) az A egy eleme; valamint r £ R.
és Φ(Γ) = η esetén I(j*) egy r?-változós reláció .4-n.
A változojelek értékei a struktúra alaphalmazának, vagyis A-nak
elemei közül kerülnek ki, azok bármelyikét jelenthetik. A konstans-
jelek az / interpretáció által meghatározott objektumokat jelölik. Az
r ( k ] , . . . . kn] prímformula azt jelenti, hogy az r reláció interpretáltja
fennáll a k\. .. . , kn értékeire. φ\ Λ ΨΊ igaz, ha φ\ és ψ2 is igaz, ψ\_ V ψ2
igaz, ha vagy φ\ vagy ψι igaz, vagy mindkettő, és hasonlóan a többi
összetett formulára. 3x φ igaz, ha az χ változónak tudunk olyan értéket
adni, amivel a φ formula igazzá válik: \/χφ pedig azt fejezi ki. hogy
bármi is a; értéke (az A elemei közül), φ mindenképpen igaz. A 3χφ
és Ϋχφ formulákban az 3 illetve V jelek kvantorok, az előbbi egzisz-
tenciális, az utóbbi univerzális, ezek az χ változójelet a φ formulában
lekötik.
Az 21 struktúra fölötti e értékelés minden váitozójelhez hozzárendeli
az 21 aíaphalmázának egy elemét. Más szóval az értékelés mondja meg,
hogy rni legyen a változójelek értéke. Adott értékelés mellett ki tudjuk
számítani minden φ formula igazságát: 21 \= φ[&] jelöli azt, hogy az e
értékelés mellett a φ igaz. 21 \£ if>[e] pedig, hogy φ hamis. A pontos
definíció a fenti leírás alapján a φ formula felépítése szerinti indukcióval
történik.

2.3. Definíció
(i) A í típusú 2í = (A. /} struktúrában az c értékelés mellett a c e C
konstansjel értéke J(c). az χ változójel értéke pedig e(x).
(n) Prímformulára 21 j= r(k\,..-, kn)[e] akkor, ha a k\ kn érté-
keiből alkotott n-esre az 7(r) reláció fennáll.
18 ___ 2. fejezet

(iii) 21 |= ->φ[β] pontosan akkor, ha 21 \^ φ[ε\; 31 |= (φ{ Λ y^Jje], ha

21 f== φ} [e] és 21 \= ^z[e]; hasonlóan a többi logikai összekötő jelre.
Végül
(iv) 21 j= ΞΙ.τ 1/3 [e] ha az e értékelésben meg tudjuk változtatni a? χ
váitozőjel értékét úgy, hogy a kapott e' értékelésre 21 |= y[e']; végül
21 [= Vx(p[e], ha akárhogyan is változtatjuk meg az e értékelésben
a^ ./· változójel értékét, minden eseíben 21 |= <p[e'].

Legyen Γ egy t típusú formulákból álló halmaz, 21 |= Γ, szavakban 21-

han igaz a Γ, vagy 21 modellje Γ-nak, ha minden φ e Γ formulára és
tetszőleges e értékelésre 21 j= φ\&\- Α Γ formulahalmazról azt mondjuk,
hogy konzisztens, ha létezik modellje, vagyis ha van olyan / típusú 21
struktúra, amire 21 j— Γ.

A 2.1. definíció mondta meg pontosan, hogy rnik is azok a jel-

sorozatok, amiket t típusú elsőrendű formuláknak nevezünk. Araikor
azonban felírunk egy ilyen formulát, nem ragaszkodunk az abszolút pon-
tos, definíció szerinti felíráshoz, hanem „értelemszerűen" egyszerűsítjük
dolgunkat. Ahol szükséges, zárójelek ügyes elhelyezésével tesszük egy-
értelművé, hogyan kell értünk egy formulát. Például a φ\ Λ φ^ V φ-->
kétféleképpen is előállhat: (φ·\ Λ^) V φ^,, valamint ψ\ Λ (ψ^^ψί], hogy
ezek közül melyikre gondolunk, a zárójelek mondják meg. Azért, hogy
ne kelljen mindig minden zárójelet kiírni, szokás szerint a tagadás (->)
csak a közvetlenül utána következő formulára vonatkozik. íg> ^ψ\ Α ^2
azt jelenti, mint (~*ψ\} Λ ψ2· Ezen kívül az implikáció (—>·) és ekviva-
lencia (o) „gyengébben köt" mint a konjunkciő és diszjunkció („vagy"
valamint „és1"), vagyis φ] V φι —> φ-\ Λ ψ4 így értendő:

Egy formula 3.r ψ vagy V.c ψ alakú részformuláiban a kvantorok a

mögöttük álló χ változójelct a φ (rész)formulában lekötik. Tetszőleges
φ formulára azokat a φ-ύ&η szereplő változójeleket, amelyek valamelyik
előfordulása nincs kvantorral lekötve, a formula szabad változóinak
Logikai eszközök 19

nevezzük. Annak hangsúlyozására, hogy φ szabad változói az χ·\, ...,

.τ;ι közül kerülnek ki, használni fogjuk a φ(χ},..., xn] jelölést. Ha
(p-nek egyátalán nincs szabad változója, akkor φ zárt formula.
Adott 21 struktúrában a φ formula igazsága függhet (és általában
függ is) a változójelek kiértékelésétől. Világos (és a formula felépí-
tésére vonatkozó indukcióval könnyen bizonyítható is), hogy φ igaz-
sága csak szabad változóinak értékéfői függ. Ha az e értékelés az
X[, . . . , xn változókhoz az A-béli a j , . . . , α η elmeket rendeli, ak-
kor 21 |= φ ( χ \ , . . . . x n ) [ e ] helyett azt írjuk, hogy Sí |= φ(α\,..., α,,,).
Elsőrendű formulákra itt adóit definíció annyival gyengébb a szokásosnál, hogy nem
engedjΊK rocg i'tiguvényjeiek valamim az egyenlőségjel alkalmazását. A megszorítás miatt
ilyen formulákkal bizonyos állításokat nem lehet megfogalmazni, viszont technikailag
t-gys-ieriibbé teszi a kompaktsági tétel bizonyítását, ami egyébként általános eSiöreinlú"
formulahalmazokfa ís igaz. A kompaktsági tételre nekünk csak ebben a speciális esetben
lesz szükségünk.

2. Gödé! kompaktsági tétele

Ebben a részben az elsőrendű logika egyik alapvető tételét bizonyít-

juk be. A tételt elsőként Kürt Gödéi (1906-1978) bizonyította még a
harmincas években, az iít szereplő bizonyítás Jerty Los ultraszorzatos
technikáját használja. Sem magát a bizonyítást, sem a bizonyítás mód-
szerét később nem használjuk, ebből a részből kizárólag a 2.7. tételre
fogunk hivatkozni.
Legyen I egy indexhalmaz, és U az / részhalmazainak egy halmaza
(családja). ?7-ról azt mondjuk, hogy
(i) centralt, ha véges sok elemének metszete sohasem üres;
(ii) szűrő, ha az üres halmaz nincs benne, metszetzárt és felszálló,
vagyis A € t/, Β G U esetén A Π Β e t/, valamint AtU.AcB
esetén Β 6 t/;
(iii) ultraszííro, ha szűrő, és akárhogyan vágjuk /-t ketté, a két rész
közül pontosan az egyik eleme Í7-nak.
20 2. fejezet

Egy centrált rendszer maximális, ha nem tudjuk hozzáadni 7-nek egyet-

len további részhalmazát sem úgy, hogy centrált maradjon. A Zorn
lemma alapján könnyen ellenőrizhető, hogy minden centrált rendszer
kiterjeszthető maximális centrált rendszerré; továbbá az is igaz, hogy
minden maximális centrált rendszer ultraszűrő.
Legyenek i G /-re 531.; közös t típusú struktúrák, U pedig az /
halmazon egy ultraszűrő. Legyen A az 2lj struktúrák At alaphalmazainak
direkt szorzata: A — Π{Αι : i £ /}. A szorzat a £ A elemének i-
edik koordinátáját a(i)-vel jelöljük annak megfelelően, hogy a szorzat
elemeit I-n értelmezett függvényeknek tekintjük.

2.4. Definíció Az 211 (?' € I) struktúrák U ultraszűrő szerinti ultra-

szorzata az az 21 — Π{^ΐ : 'L £ 1}(U struktúra, aminek alaphalmaza
az A(-k direkt szorzata, a c e C konsíansjel 2l-beli interpretáltjának ΐ-
edik koordinátája c-nek 21 j-béli interpretáltja; valamint minden r € R
n-változós relációjelre és a\, . . . , o„ G A-ra

2ί |=7-(α 1 ,... ; α,,,,) & {i€l:SI1|=r(-ai(í),...,ö„(í))}€í7.

2.5. Tétel (Los lemma) Minden φ(χ\Ί · - -. xn) formulára és a\, ....
an G Α-7-α
21 μ ^,...,0,0 -^ {i€J:Stí|=.í'(oi(4).... 5 a„(i))}el7.
Bizonyítás A φ formula felépítésére vonatkozó indukcióval bizonyí-
tunk. Ha φ prímformula. akkor ez definíció szerint így van. Általában
legyen
Χψ = {ι^Ι:^ι\=φ(αι(ί),...,αη(ι)}}.
Ezzel a jelöléssel Χ-.φ - 1-Χφ. Χφνψ = A'.^UA^,, valamint Χ^Α·ψ =
Χφ Π Χψ- Ha most a tétel állítását tudjuk i^-re, akkor

α μ -v ^ ^i^^ ^ χφ$υ &

«· i~Xy,eu & χ^φ e íj.
Az ekvivalenciák sorban a negáció definíciójából, a </>re vonatkozó
Logikai eszközök 21

indukciós feltevésünkbői, illetve abból következnek, hogy az U ultra-

szűrőben Χφ és komplementere közül pontosan az egyik van benne.
Hasonlóképpen adódik az ultraszűrő további tulajdonságaiból, hogy
(Χψ G U vagy Xv e U) ·<=^ Χφ U Xv e U,
(χφ e 0" és λ'(/ e f/) <=$· χψ η T0 e f/,
innen pedig a tétel állítását φ V ·φ-ΐ& valamint φ Λ μ-re könnyen meg-
kapjuk, ha azt mái" tudjuk tudjuk φ-τ& és ψ-re. Az eljárás hasonló a többi
l o g i k a i műveleti jelre is. Végül elegendő az egzisztenciális kvantorral
foglalkoznunk, hiszen \Ιχφ és —3χ—*φ ugyanazt jelentik. Az egziszten-
ciális kvantor definíciója szerint
2lf=3.T^(x.a! αη) ^
valamilyen α G A-ra Sí \= φ(α, a\,..., an).
Az indukciós feltevést </?-re alkalmazva ez tovább akkor és csak ak-
kor teljesül, ha valamilyen α G A-ra {ΐ e I : 21, |= 1^(0(7), cii(i).
. . . . a ^ C i ) ) } e t/. Tetszőleges α e A-ra az itt szereplő indexhal-
rnaznál biztosan bővebb azon i indexek halmaza, melyekre 2l.t \=
3χφ(χ,α\(ί) Cín(i}), hiszen a(i) megfelelő elemet jelöl ki az 2Í;
struktúrában. Ha tehát (1) igaz, akkor igaz
(2) {i e 7 : a t |=3χ^(ι,θι ( / ) , . . . , o l t (i))} £ ^
is. Ez fordítva is így van: a kiválasztási axióma alapján tudunk a szorzat-
ban olyan α £ A elemet találni, hogy valahányszor 51^ [= 3s ^(x ),
akkor 2lj |= ^ ( o f í ) , . . . ) is igaz. így az (1) alattiak tovább ekvivalensek
(2)-vei, ami mutatja a tétel állítását 3α; φ-i'e. Ezzel a tételt bizonyítottuk.

•
2.fí. Lemma Álljon az I indexhalmaz a Γ véges részhalmazaiból, és
minden i G I-re legyen A',, = {j G / : j D /}. Ekkor az {X.t : ι G /}
halmazrendszer cenirált.
Bizonyítás Legyen i.j, . . . , ΐ η véges sok index, és k — ii U . . . U in,
Ez a fe mint Γ véges sok véges részhalmazának uniója továbbra is véges
22 ___ 2. fejezet

részhalmaza Γ-nak, továbbá bővebb mindegyik megadott indexnél. Ezért

k eleme az összes Χ.ίλ, . . . , Xin halmaznak, vagyis ezek metszete
tartalmazza A--t, ezért biztosan nem üres. 9

2.7. Tétel (Elsőrendű logika kompaktsági tétele) Tegyük fel. hogy Γ

minden végen részének van modellje. Ekkor Y-nak is van.
Bizonyítás Legyen / mint a 2.6. lemmában, és U olyan maximális
centrált rendszer, vagyis ultraszűrő, amelyik az összes Xj halmazt tartal-
mazza. Mivel i € I esetén i a Γ véges része, azért a tétel feltétele szerint
van oíyan 2lj struktúra, amiben i minden eleme igaz. Legyen 21 az 21,.
struktúrák U szerinti ultraszorzata. Állítjuk, hogy ez modellje Γ-nak.
A Los lemma miatt ehhez elég ellenőrizni, hogy minden ψ e Γ
esetén {?" G / : 215 |= φ} az U ultraszűrő eleme. De ha az i index, mint
Γ véges része, elemként tartalmazza φ-ι, akkor 2lt definíciója alapján
2(t |= φ. így elég, ha az teljesül hogy {i 6 / : i D {φ}} = Χ^φ} € U,
ami viszont U definíciója miatt igaz. H

3. Többszortú logika

Az elsőrendű logika viszonylag egyszerű kiterjesztése a többszortú logi-

ka. Ebben a struktúra alaphalmaza nem objektumoknak differenciálatlan
összessége, hanem különböző fajtájú, idegen szóval szortú (az angol sort
szó ezt is jelenti) elemekből álló diszjunkt halmazok együttese. Ha 3 a
szórtok halmaza (ami lehet véges vagy végtelen is), akkor az A alaphal·
máz a diszjunkt As halmazok uniója; As az s szórta elemek halmaza.
Kétszortú struktúrában például az egyik szórt lehet az idő, a másik a
hely, ekkor 5 = {idő,hely}. Többszortú struktúrában értelmezett relá-
ció minden argumentuma csak egyetlen meghatározott szórtból vehet fel
értékeket, bár ez koordinátánként más és más lehet, így lehet például
olyan háromváltozós reláció, melynek első két koordinátájába helyet, a
harmadikba időt kell írni, de olyan nincs, aminek első koordinátájába
Logjkai eszközök 23

időt is meg helyet is lehetne tenni. Például a n(x.y) reláció azt akarja
kifejezni, hogy a κ részecske az χ időpontban az y helyen van, χ helyé-
re csak idő, y helyére pedig csak hely szortú objektum kerülhet. Ha az
időpontok rendezésére a < relációjelet használjuk, akkor ugyanez a jel
már nem használható például helyek közti rendezés jelölésére.
A többszortú struktúra típusának megadásakor az egyes relációje-
lekhez nem csak az argumentumok számát kell megadni, hanem azt
is, hogy melyik argumentum milyen szortú. Ehhez hasonlóan minden
konstansjelhez az is hozzátartozik, hogy ő milyen szortú elemet jelöl.
A változójelek is csak meghatározott szortú elemeken futnak végig, az
azonban, hogy melyik ez a szórt, már a formulától függ. A φ ( χ \ , . . . ,xn)
formulay'o/ formált, ha benne egyetlen konstans- vagy változójel sem for-
dul elő különböző szoríú elemet megkövetelő helyeken, vagyis minden
változójeiről egyértelműen meg tudjuk állapítani, hogy az milyen szor-
tú elemet jelöl. Jól formált formulákban a kvantorok az jelentik, hogy
létezik megfelelő szortú elem, illetve minden megfelelő szortú elem-
re igaz a kvantor után felírt formula. Például az az állítás, miszerint a
κ részecske minden pillanatban van valahol, a következőképpen írható
fel: \/&3y K,(x,y], és az, hogy nincs egyszerre két különböző helyen:
V x V y V z ( K ( x , y } A K ( x , z ) -í- U ( y , z } ) , itt az „U(y, ζ}" kétváltozós re-
láció helyek között állhat fenn, és csak akkor igaz, ha y és ζ ugyanaz
a hely. A κ ( χ , χ ) nem jól formált, hiszen a κ relációjel két argumentu-
ma különböző szortú. és χ nem lehet egyszerre ilyen is meg olyan is.
Hasonlóan nem jól formált a Vx3y κ(χ,ΐ/) V BzV.r κ ( ζ , χ } . mert az χ
először idő, másodszor hely szortú helyre kerüli.
A többszortú logika könnyen kiterjeszthető arra az esetre is. ha a nyelvben függvény-
jelek is vannak, ilyenkor az argumentumok illetve a függ vény ertek is csak meghatározott
szortú lehel, és az egyenlőségjel sem okoz különösebb problémát A vtUtozojelek haszná-
latára adott megkötéseink is leheltek volna mások. Például jobban megszorítva a nyelvet
minden szórtra külön-külön végleten sok. kizárólag az adóit sx,ort elemeit jelentő változó-
jelet Írhattunk volna elő, vagy a használt megkötésnél az a gyengébb is megfelelne, hogy
a változójeleket még egy formulán belül sem kell ugyanolyan értelemben használni, csak
addig, míg kvantorral nincs lekötve. Akik a programozási nyelveket isménk, azoknak a kö-
vetkező analógia segíthet: a löbbszonú logika megfelel a típusos, míg az elsőrendű logika
24 2. fejezet

a típus nélküJi nyelveknek. A szabad változók típusa implicit deklarációval, használatukon

keresztül vau definiálva

2.8. Tétel (Többszortú logika kompaktsági tétele) Tegyük fal, hogy a jól
formait formulákból álló Γ halmaz minden véges részének van többszörid
modellje. Ekkor van modellje F-nak is.
Bizonyítás Legyen 5 a szórtok halmaza, minden s e S-rt válasszunk
egy új Φ ς egyváltozós relációjelet, amik a Γ nyelvének t típusában nem
fordulnak elő. Legyen í' = t U (Φ,, : s G 5} egy elsőrendű típus, és
jelöljük Δ-vaI a következő, // típusú elsőrendű formulákból álló halmazt:
Δ={-β3:(Φ,,(*)Λ$^(3ί)) : sí / s 2) s i , , s 2 e S } U
{$s(c) : a c konstansjel s szoríú} LJ
{Vj-i . - . V.rn (.Rtn , . . . , x n ) -» Φ 5 1 (ι, ) Λ . . . Λ Φβτι (χ,,)) :
az J? relációjel argumentumai S], . . . ,su szortúak}.
Az első sor azt fejezi ki, hogy nincs olyan elem, amelyik egyszerre két
különböző Φ3 relációt is kielégítene; a második sor minden konstans] el re
előírja, hogy neki ki kell elégítenie a szórtjának megfelelő relációt, végül
a harmadik sor szerint ha az n-változós R reláció ;í-edik argumentuma
Si szortú és R igaz az (a; ι , . . . , xn} n-esen, akkor x t -re igaz Φ ο ι is.
Definiáljuk a í típusú többszortú φ formula Χ[φ] fordítását a követ-
kezőképpen: Χ[φ] egy í' típusú formula lesz, és
(i) ha φ pnmformula, akkor λ[φ] = φ;

és hasonlóan a többi logikai összekötő jelre;

(m) Χ[3χφ] = 3 χ ( Φ β ( χ ] /\Χ[φ]}, illetve Χ^χφ] = \/χ(ΦΒ(χ) -ϊ
Χ[φ]}, ha a formulákban χ egy s szortú változót jelölt.
Legyen 21 egy í típusú többszortú modell, és definiáljuk a λ[2ί]
t' típusú struktúrát úgy, hogy aiaphalmaza és a i jeleinek interpretáltja
ugyanaz maradjon, továbbá s & 5-re a Φ 5 jel A[2t]-beli interpretáltja
éppen az s szortú elemek halmaza. A definíciókból azonnal adódik a
következő állítás:
Logikai eszközök 25

2.9. Lemma λ[21] [= Δ, valamint minden t típusú többszortú formulám

21 h= ^ űAjtor ώ círtA «λΑοκ Λη A[Sl] μ λ[^]. ·

Feltételünk szerint Γ minden véges részének volt modellje, ezért a

2.9 lernma szerint a csupa elsőrendű formulából álló Δ U λ[Γ] halmaz
minden véges részének van elsőrendű modellje. A 2.1. kompaktsági tétel
miatt ekkor az egész Δ U A|T]-nak is van elsőrendű modellje, legyen ez
mondjuk 23. Legyen s €. S az egyik szórt, és nézzük azokat a & £ Β ele-
meket, melyekre 23 |= Φ Λ (6), legyen ezek halmaza £,. Mivel OS |= Λ.
azért (3) első sora szerint a J3S halmazok páronként díszjunktak. 03 alap-
halmazából elhagyhatjuk mindazokat az elemeket, meiyek egyik B5-ben
sincsenek, továbbra is Δ U λ[Γ] egy modelljét kapjuk. Ez Δ elemeire vi-
lágos, λ[Γ] elemei közül egyedül a kvantorokat tartalmazó formulákkal
lehetne gond, azokat viszont a többszortű formulák fordításában éppen
úgy definiáltuk, hogy csak valamelyik Bs halmaz elemeiről beszéljenek.
Definiáljuk az 21 többszőrül modellt úgy, hogy az s szórtnak megfelelő
elemek halmaza Bs, a konstans- és relációjelek interpretáltját pedig 23
mondja meg. Ezzel valóban egy t típusú íobbszortú modellt kaptunk, ha
ugyanis a c konstansjel szórtja s, akkor (3) második sora szerint c inter-
pretáltja tényleg s szortú lesz, és hasonlóan a relációjelek interpretáltja
(3) harmadik sora alapján a megfelelő szoríú elemek szorzatán van ér-
telmezve, így 03 éppen az 21 többszoríú struktúra ,.fordítása." Az előző
íemma szerint minden φ többszortú formulára 53 — λ[21] |= λ[ψ] pon-
tosan akkor, ha 21 j= φ. És mivel 231 úgy választottuk, hogy modellje
legyen Affj-nak. azért 21 modellje Γ-nak. A tételt bizonyítottuk. ·

A többszortú logika kompaktsáci [éleiét közvetlenül is lehet bizonyítani; ebbez az

ultraszorzat konstrukciói és a Los lemmát kell általánosilam többszörin modellekre.
26 __ __ 2. fejezet

4. Magasabbrendű struktúrák

Elsőrendű nyelven egy A halmaz elemeiről tudunk beszélni, például a

struktúrát és a nyelvet megfelelően definiálva olyan állításokat tudunk
felírni, niint ,,Λ-ban van legkisebb elem," vagy „A minden α eleméhez
van pontosan egy olyan b, hogy az f (a, b) értéke nulla." Sok állítás
nem fogalmazható meg közvetlenül elsőrendű nyelven, mert a struktúra
A alaphal mázának részhalmazain, vagy esetleg A x A részhalmazain
kellene kvantifikálnunk. Ilyen állítás például Weierstrass tétele: minden
zárt intervallumon folytonos függvény felveszi maximumát, hiszen itt
az univerzális kvantor egy bizonyos függvényosztály elemein fut végig.
Az kompaktsági tétéi bizonyításakor használtuk az a tételt, miszerint
minden centráll rendszer kiterjeszthető ultraszűrővé. Ebben az állításban
a minden kvantor az alaphalmaz részhalmazaiból álló halmazok halmazán
fut végig.
A magasabbiendű logikában az alaphalmaz részhalmazairól, a rész-
halmazai halmazának részhalmazairól, stb. is lehet beszélni, mégpedig
egy speciális többszőrül struktúra segítségével. A szortokat iít típusok-
nak nevezzük. Az .1 alaphalmaz elemei 0 típusú relációk lesznek. A (0)
típusúak A részhalmazai, a (0,0) típusúak pedig A-n értelmezett két-
változós relációk, azaz A x .4 részhalmazai. Egy ((0)) típusú reláció .4
részhalmazait tartalmazza elemként; egy „4-n értelmezett ultraszűrő pél-
dául ((0)) típusú. A típusokat r-val fogjuk jelölni, és pontos definíciójuk
a következő.

2.10. Definíció τ egy típus, ha vagy r = 0, vagy pedig r = (TI, . . . ,

r, t ). ahol az itt szereplő TI, ..., rn már korábban definiált típusok.

Egy 0 típusú reláció az A alaphalmaz egy elérne; egy (TI, ... ,r n )

típusú reláció olyan Ji-esekbői áll, melyek elemei rendre τ\, ΤΊ, stb. rn
típusú relációk, így ha Σ τ jelöli az A fölötti τ típusú relációk halmazát,
akkor Σ0 = A, Σ (0 ,ο) = f (A x A), és általában ha τ- = (η r„).
Logikai eszközök 27

akkor Sr = ί)(ΣΤ| χ ... χ ΣΤη). Ha külön hangsúlyozni akarjuk, hogy

mi az alaphalmaz, akkor a Σ^ jelölést használjuk.
A magasabbrendű struktúrák nyelve a konstansjeleken kívül minden
τ = (TI , . . . , τη) típusra tartalmazza a Φτ(χ, y\,..., yn) relációjelet; az
első argumentum, vagyis χ szórtja τ, a többié rendre TI r„; valamint
a &(%,y) kétváltozós relációjelet, ahol mindkét argumentum 0 szortú.

2.11. Definíció Egy '21 teljes magasabb rendű struktúra olyan többszörid
struktúra, melyben a szórtok megegyeznek a fentebb definiált típusokkal,
a 0 szortú elemek halmaza .4o = -D. és általában a r szortú elemek
halmaza pedig A T = Σ^. Α Φ τ relációjel interpretáltja

Mivel a szórtok és a típusok a magasabbrendű struktúráknál egybe-

esnek, azért ezt a két fogalmat a továbbiakban egymás szinonimájaként
fogjuk használni. A 2. ΙΟ.-ben definiált típust viszont nem szabad össze-
keverni a struktúra hasonlősá-gi típusával, ami a tovább nem specifikált
konstansjeleken kívül csak a Φ τ és a Θ relációjeleket tartalmazza. A
relációjelek interpretáltja az 21 struktúra különböző típusú (szortú) ele-
mei között áll fenn. bár a struktúra alaphal mázának elemei maguk is
relációk.
A teljes struktúrában a 0 típusú elemek halmazának összes részhal-
maza alkotja a (0) típusú elemek halmazát. Ennek nem feltétlenül kell
így lennie, elképzelhető, és gyakran hasznos is. ha különböző r-ra AT-
nak Σ τ egy valódi részhalmazát választjuk, de azért nem tetszőlegesen.
Lehetséges ugyanis, hogy például a struktúrába a ((0)) típusú U C Φ (D]
relációt bevettük, ennek az í7-nak b C D egy eleme, de ugyanakkor b
rnég sincs benne a struktúrában. Ha ilyen kivételes helyzet egyetlen τ
típusban sem fordul élű, akkor a struktúrát gyengének nevezzük.
28 2. fejezet

2.12. Definíció Egy gyenge magasabb rendű struktúra az a többszőrül

21 struktúra, melyben a szórtok a típusok, és a τ szortú elemek Ar c Σ τ
halmaza kielégíti a következő feltételeket:
(i) Ao = Σ0,
(n) ha τ = ( τ , , . . . ,T„), a 6 AT és (&i &„) € a, akkor b\ £ A r i ,
b: e Ar2, . . . , & n € A Tii ,
(iii) 21 |= Φ τ (α, í > i , . . . , Ö n ) akkor teljesül, ha ( í > i . . . . , bn} e α és máskor
nem, valamint 21 |= Θ (α, b) pontosan akkor, ha α = b.
Jól látható, hogy a teljes struktúrák teljesítik ezeket a feltételeket,
tehát mmden teljes struktúra egyúttal gyenge magasabbrendű struktúra
is. (ii) alatt az AT-ra tett feltevés miatt nem csak a teljes, hanem
a gyenge struktúrákban is igaz, hogy tetszőleges α e Ar pontosan
azokból a (b\,...,bn) alakú ?i-esekből áll, amikre 2l-ban teljesül a
Φ Γ (α. ö [ . . . . . bn) formula.

2.13. Tétel (Magasabbrendű iogika kompaktsági tétele) Tegyük fel, hogy

a magasabbrendű logika formuláiból álló Γ halmaz minden véges részé-
nek van (gyenge) modellje. Ekkor Γ-nak is van gyenge modellje.
Bizonyítás Definiáljuk az Er (.τ, .τ') formulát a r = (TI . . . . , r,.,) típusra
a következőképpen:
Ví/i . . . Ví/„ ( Φ Γ ( χ . Ί / , : . . . . / / ; Ι . ) ΐ^· Φτ(χ'^ι,...,yfí}).
továbbá a kimaradt r = 0 esetben legyen EQ(X,X'} éppen a 0(x,r')-
Tetszőleges 21 gyenge magasabbrendű struktúrában Φ és Θ interpretáci-
ója miatt 21 |= ET(a,a'} akkor és csak akkor, ha a és a' ugyanaz a τ
típusú eieme A T -nak.
Készítsük ei a nyelvben szereplő minden Φ(0:1,..., κη) relációjelre
(vagyis a Φ τ valamint Θ reláeiójelekre) az alábbi formulát, feltéve hogy
Φ-ben az argumentumok típusa rendre τ\. . . . , rn:
(Ert (.1:1, x í ) Λ . .. Λ ΕΤη (arn, τ' η )) -4
-> (Φί,τι,...,^) ^Φ{χ',,-..,χ;ο).
Ezek azt fejezik ki. hogy Φ igazsága nem változik, ha az argumentumokat
Logikai eszközök 29

velük egyenlőkkel helyettesítjük. Az összes ilyen formula halmazához

vegyük még hozzá az alábbi, az Ao-beli egyenlőség alaptulajdonságait
kifejező formulákat, és az így kapott formulahalmazt jelöljük Δ-val:
ν.ϊ·Θ(.τ,α;) (reflexív)
(5) VxVy (Θ(χ, y] f-> ©((/,.';;)) (szimmetrikus)
V.xVí/V-s ( & ( x . y ) Λ Q(y,z) -4 Θ(.τ,ζ)) (tranzitív)
Mivel Δ minden (gyenge) magasabbrendű struktúrában igaz, azért
Δ U Γ minden véges részének is van (gyenge) magasabbrendű modellje,
és így speciálisan többszortú modellje is. Következésképp a többszor-
tú logika 2.8. kompaktsági tétele szerint az egész Δ U Γ-nak is van
többszortú modellje; legyen 03 ilyen modell, természetesen a szortokat
03-ben is a r típusok jelölik. Definiálni fogunk egy 21 gyenge maga-
sabbrendű struktúrát és egy h : Β —?· A ráképezést úgy, hogy h meyó'ryi
a többszortú formulák igazságát. Ha ezt megtettük, a tételt bizonyítot-
tuk, hiszen ekkor 03 (= Γ miatt az 21 |= Γ is igaz, vagyis 21 gyenge
magasabbrendű struktúra modellje Γ-nak.
Jelöljük 03-ben a τ szortú elemek halmazát Br-val. Mivé! 23-
ben teljesülnek az (5) alatti formulák, azért a Θ interpretációja BŐ
elemein ekvivalencia reláció lesz. Álljon a definiálandó 21 struktúra
A = AQ alaphalmaza ezekből az ekvivalenciaosztályokból választott
egy-egy reprezentáns elemből. A h leképezést a BQ elemein értelmezzük
úgy, hogy egy ekvivalenciaosztály elemeihez az osztályból kiválasztott
reprezentáns! rendelje.
Tegyük fel, hogy τ — (TI, . . - . τη), és már definiáltuk az ,4 T| .
. . . , ATn halmazokat és a li : BTi -> ATí leképezést úgy, hogy AT: a
megfelelő Σ Γ . = Σ^ részhalmaza. Válasszuk ki BT tetszőleges b elemét,
és legyen

h(b) = { ( / i ( ö , ) , . . . , h(bn)} : 61, . . . , bn a 23-nek olyan elemei,

amikre 03 \= $T(b. b{,..., bn}}.
f
Legyen végül AT = {h(b) : b G Br}. Világos, hogy AT C ATl χ - - · χ
30 _ __ ___ ____ 2. fejezet

A Tr , . ami indukciós feltételünk szerint része E r -nak. Az így deíimáit

21 a konstrukció miatt kielégíti a 2.12. definíció (i) és (ii) feltételeit. A
Φ Γ valamint Θ relációjeíek interpretáltja legyen 21-n a 2.12. definíció
szerinti, ezzel kapunk egy gyenge magasabbrendű struktúrát. Világos,
hogy h ráképezés. továbbá ha b és b' a QS-nek 0 típusú elemei, akkor $3 |=
0(b.&') pontosan akkor, ha h(b) = h(b'). vagyis ha 21 |= Q(h(b).h(b'}).
Tetszőleges 6-re a /i(b) definíciója szerint {/?(/?]) ..... h(bn)} akkor eleme
ft(ó)-nek, vagyis akkor áll fenn, hogy 21 |= -2>r ( ! i ( b } , h ( b i ) ..... h(bn)),
ha léteznek olyan b( ..... b'n elemek, melyekre />(/;') = /-/.(b.) és 1B |=
Φ Γ (&.Ο; ..... b'n}.
Amit még meg keíl mutatnunk az, hogy h megőrzi a formulák
iü:tz:>agát. Mivel h ráképezés, ehhez elegendő látnunk, hogy a nyelv
minden Φ (TI. . . . , xn) relációjelére (vagyis $ r -ra valamint 0-ra)

(6) <B |= Φ(,ΐ)| ..... &„) ^=^ 21 |=

hiszen innen az ekvivalencia tetszőleges formulára már könnyen adódik
a formula felépítésére vonatkozó indukcióval. Ezt az ekvivalenciát a
BC&ij&a) formulára az előbb láttuk. A Φτ relációjel esetére előbbi
megjegyzésünk alapján (6) azonnal következik abból, hogy ha 6, b', b\,
6',, . . . . b.„. b'n megfeleiő szortú elemekre h(b] = h(b'} és lt(bt) = h(b()
minden i-re, akkor

(7) ÍB |= $r(6,&1,...,6ta) ^ 3>r(b'.b\ ..... b'J-

Ez viszont egyenes folyamánya az alábbi lemmának és annak, hogy Π3-
ben teljesül az összes (4) alatti formula. A iemma szerint a megadott
feltételek mellett 03 |= ET(b.b'} valamim S |= ET:(bi,b'l}. tehát a (4)-
beli implikáció előtagjában minden teljesül, és a konklúzió éppen (7)-et
adja. β

2.14. Lemma Ha a b és 1>

Bizonyítás A τ felépítésére vonatkozó indukcióval bizonyítunk. Legyen

először τ = 0. A h definíciója szerint h(li) a b ckvi valenciaosztályának
Logikai eszközök 31

reprezentáns eleme, ezért h(b) = J)(b') pontosan akkor, ha ?> és b'

ugyanabba az ekvivalenciaosztályba esik, vagyis ha ÍB [= θ(ίί, b'), vagy
ami ugyanaz, ÍB |= En(b,b'}.
Legyen másodszor r = {r\...., r,,}. Válasszunk minden t-re a
r, szortú elemek közül kettőt, fjj-t és ö'rt, amikre h(b-,} = h(b[). Az
indukciós feltevésünk folytán ekkor ÍB \= ETi(bl,b'i), továbbá nyilván
03 |= ET(x, :r), ezért (4) alapján tetszőleges τ típusú χ elemre

(8) % \= $ T (j;, & i , . . . . ö,0 & Φ Γ ( . τ χ . . . , / / „ ) .

A ft.(ö) definíciója szerint ha 05 |= Φ τ (&, faj..... í) n ), akkor egYuiuil

(/7,(&i), - . . , h(bn)} £ Λ(&). Ez az implikáció fordítva is igaz. Legyenek
ugyanis 6'p - . . , öj t olyanok elemek, amikre ( / í . ( 6 j ) , . . . , h(b!n)} e /i(&).
A h(b} definíciója alapján tudunk találni olyan & i , . . . , bn elemeket,
melyekre ÍB |= Φ Γ ( & - 6 ] M cs ^(öj = /i(^). Ekkor (8) s/ennt
>B |= Φ τ (&, &Ί,..., /4), ahogyan állítoituk.
Ha ή,(ó) = /í(í>'). akkor persze /;(?;) és //(&') ugyanazokból az
n-esekből áll, következésképp tetszőleges 6], . . . , bn elemekj-e 03 |=
Φ Γ (6, δι,..., ü,,) akkor és csak akkor, ha ÍB j= Φ(Ζ/, &!,..., 6 n ). Ezzel
beláttuk, hogy ]ι(1ή = h(b'} esetén

ÍB hVj/t ...Vy„(* T (6,ift ϊ/0 ^ Φ τ ( / / , ? / , , - . . , / / , , ) ) ,

arni azt jelenti, hogy 03 [= ET(bJ)'}. amit bizonyítani szerettünk volna.

A kompaktsági tétel bizonyítása csak annyit adott, hogy Γ-nak lé-

tezik gyenge modellje. Ez nem véletlen, ugyanis ennél több már nem
igaz. Mutatunk példát olyan formulahalmazra, aminél minden véges
résznek van teljes modellje, de az egésznek nincs. Legyen N a természe-
tes számok halmaza, és legyen ez az 21 teljes magasabbrendű struktúra
alaphalmaza. Az N minden elemét jelöljük meg egy-egy konstansjellel,
szokás szerint ezek legyenek 0, 1,2, stb. Szükségünk lesz még a ter-
mészetes számok rendezésére, ehhez válasszunk egy r — (0.0) típusú
32 2. fejezet

konstansjelet, amivel 2l-nak azt az elemét jelöljük meg, ami a termé-

szetes számok szokásos rendezésének felel meg. Természetesen ez a
konstansjel < lesz, és 21 p Φ(ο,ο)(^)3;>ϊ/) pontosan akkorigaz, ha a ter-
mészetes számokból álló (x, y] pár a <-vel jelölt relációban van, vagyis
ha tényleg χ < y. Még egy relációt jelölünk meg konstansjellel: a jel 6,
a típusa (0, (0)), és 21 |= Φ{ο,(ο})(£- %·, Y} na a (0 típusú) χ természetes
szám benne van (a (0) típusú) Υ részhalmazban.
Ugyanezt persze az £ jel nélkül is felírhatnánk, hiszen χ akkor és csak akkor eleme
Y-nak, ha 21 \= Φ^(Υ,χ), és így

Az alábbi formula első sora azt mondja ki, hogy az Υ halmaz

(vagyis (0) típusú elem) nern üres. a második szerint van felső korlátja.
az utolsó kettő pedig azt állítja, hogy ekkor van maximális eleme:

Λ Vz(*(1Wo))(efzt 7) ->§f(y,) (<,*,*»).

Vegyük ehhez hozzá azokat a formulákat, amik kimondják, hogy a <

tranzitív, valamint hogy a rendezés hogyan működik a számokon, tehát

valamint például Φ(ο.ο}(5· 3,5), -ιΦ( 0ι0 \(<.7.2). síb. Legyen még c egy
vadonat új 0 típusú konstansjel, utolsó adag formuláink szerint c nagyobb
az összes konstansjellel megjelölt természetes számnál: Φ(ο.ο}(<· ^ C J-
2 c $
Vo)(<- - )' (o,0){<,3,c),stb.
Az így kapott Γ formulahalmaz minden véges részhalmazának az
21 teljes struktúra modellje, egyszerűen c-nek a véges forrnulahalmazban
szereplő véges sok szám mindegyikénél nagyobbat kell választanunk.
Ugyanakkor Γ-nak már nincs teljes magasabbrendü modellje. Tegyük fel.
Logikai eszközök 33

hogy ÍB ilyen modell lenne. Ennek Β alaphalmazában a c (interpretáltja)

a 0, l, stb. mindegyikénél (vagyis ezek interpretáltjánál) nagyobb. Most
vegyük a BŐ alaphalmaznak azokat a b elemeit, amelyek a 0. 1. . . .
valamelyikénél kisebbek, vagyis amikre ÍB |= Φ(ο,ο)(5ίι &> &) teljesül
valamilyen k természetes számmal. Legyen ez a részhalmaz Υ. Α c
jelenléte és a < tranzi ti vitása miatt c felső korlátja Y-nak, és persze
Υ nem üres, hiszen minden természetes szám benne van. A ÍB modell
teljessége miatt Υ e B^ tehát (9) alkalmazható erre az F-ra. A formula
első sora igaz, tehát igaz a konklúzió is: van V-ban maximális elem.
Legyen ez χ e Y. Mivel Υ minden eleme kisebb valamelyik természetes
számnál (pontosabban a szám interpretáltjánál), ez igaz rr-re is. mondjuk
χ < k. Mivel k + l & Y, és χ maximális K-bán, azért k + \ < τ < k,
ellentétben azzal, hogy < tranzitív és -ιΦ(ο,ο) (<, ^ + l , k) is szerepel Γ
elemei kö/öil.
Másképpen fogalmazva azt kaptuk, hogy a Γ formulahalmaznak
semmilyen magasabbrendú 03 modelljében sem lehet az Y C BQ rész-
halmaz eleme a τ = (0) típusú elemek halmazának, vagyis B^-nak, és
így persze ΪΒ nem is lehet teljes.
3. fejezet

Bővítés

A matematika igen sok ága egy-egy rögzített teljes magasabbrendű

struktúra tulajdonságainak tanulmányozásával foglalkozik, más ágak pe-
dig nem egy konkrét, hanem sok hasonló struktúra közös tulajdonságait
vizsgálják. A kalkulus, beleértve a differenciál- és integrálszámítást, só'í
még a valós függvénytan is része a valós számok teljes struktúrája el-
méletének. A komplex függvénytan (akár egy, akár többváltozós) pedig
része a komplex számok teljes modelljének. Fia topológikus vagy Hil-
berí tereket nézünk, vagy akár differenciálható sokaságokat, azokban is
teljes magasabbrendű struktúrák használhatók a diszciplína leírására.
Legyen ennek megfelelően 21 egy konkrét teljes magasabbrendű
struktúra, amit tanulmányozni akarunk. Minden lehetséges τ típusra az
21 struktúra összes r típusú elemének jelölésére vezessünk be egy-egy
konstans]elet. Az, hogy ehhez általában nagyon sok jelre van szükségünk,
nem fog minket zavarni. Ezek a jelek az 2í-beli elemek nevei lesznek,
és persze nem azonosak velük, bár az elemek és az okét jelölő nevek
között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés létesíthető. Legyen például
R az 21 elemei közül egy 7"i-változós τ = (ΤΙ, ... .τ,-,} típusú reláció,
a hozzárendelt konstansjel pedig CR. Az 21 struktúra rendre TI, . . . , rn
szórt ú ö i , . . . , bn elemeire az Fi reláció pontosan akkor áll fenn, ha 21-
ban igaz a $T(CR, b\,..., bn] formula, itt CR a nyelv egy konstansjele,
b\, . . . , b„, pedig a struktúra elemeit jelöli. Hasonlóan, ha / egy, az
,4o alaphalmazon értelmezett egyváltozós függvény, akkor / speciálisan
(0.0) típusú reláció is, tehát van /-ét jelölő c/ konstansjelünk, és
36 3. fejezet

/(x) =y pontosan akkor, ha Sí p <S>(o,o)(c/, x, y).

3.1. Definíció
(i) Adott 21 teljes magasabb rendű struktúra nyelve áll: (a) a struktúra
összes eleméhez hozzárendelt konstansjelből;
(b) a Φτ(α;, í/i, ..,y n ) valamint Q(x,y] reláció"jelekből,
(ii) Az 2Í struktúra Th(2l) elmélete az összes 21-ban igaz, a struktúra
nyelvén felírt (többszőrül) formula halmaza.

Mostantól kezdve minden formula, ha csak az ellenkezőjét nem mond-

juk, a rögzített Sí magasabbrcndu teljes struktúra nyelvén lesz megfogal-
mazva. Legyen Σ(χ) egy olyan íormulahalmaz, melynek formuláiban
egyedül az χ változójel fordul elő szabadon, és χ típusa mindegyikben
ugyanaz, mondjuk r. A S(x)-ről azt mondjuk, hogy konkurrens Afölött,
ha Σ{κ) minden véges { ψ ι ( χ ) , - - · ,φη(χ)} részhalmazához található az
21 struktúrának olyan τ típusú a eleme, amivel 21 (= φ\ (α) Λ . . . Λ φη (a),
vagyis amire

A Σ(χ) konkurrens formulahalmaz realizálódik a ÍB struktúrában, ha

van Q3-nek olyan 6 eleme, amire Σ(χ) minden formulája igaz.
A kunkuiTens formulahalmazokat a matematikai logikában iuniwLiuik szokás ne-
vezni, de minthogy a típm szó már eddig is két különböző dolgot jelentett, még egy új
értelemben való használata már teljes káoszt okozna.

3.2. Definíció Az 21 nyelvén értelmezett 03 gyenge magasabbrendű

struktúra bővítése Wi-nak, ha ÍB p Th(2l), és az összes Sí fölötti konkur-
rens formulahalmaz realizálódik ÍB-ben.

3.3. Tétel Létezik %\.-nak bővítése.

Bizonyítás Minden 2l-ban konkurrens Σ (a;) formulahalmazra válasz-

szunk egy-egy vadonatúj, az 01 nyelvében nem szerepelő CE konstans-
jelet; ennek típusa a Σ (a;) elemei által megkövetelt közös típus lesz.
Bóvites 37

Jelölje S(cs) a {φ(ο^} : ψ(χ} £ Σ(;Ε)| formulahalmazl. és legyen a Γ

a következő:

Γ d= Th(2í) U |J{^(r^) : Σ(.τ) konkurrens formulahalmaz 2í fölött).

Akárhogy vesszük ki Γ-nak egy véges Δ részét, az abban szereplő

C£ konstansjeleket tudjuk úgy értelmezni 2t-ban, hogy Δ egy modelljét
kapjuk. Ez azért van így, mert Δ-ban minden konkurrens halmazból csak
véges sok formula szerepelhet, és a konkurrens halmaz definíciója alapján
létezik olyan elem 2l-ban, ami ezen véges sok formula mindegyikét
kielégíti. Ezt az elemet kell c^ interpretációjának választanunk: Δ többi
eleme automatikusan teljesül 2Uban.
A magasabbrendü struktúrákra vonatkozó 2.13. kompaklsági tétel
szerint ekkor van Γ-nak 23 gyenge modellje, és ez jó lesz. Egyrészt
05 |= Th(2l). másrészt minden 21 fölött konkurrens rendszer realizálódik
56-ben. Ha ugyanis Σ(.ΐ) ilyen rendszer, akkor ezt éppen a 55-beli C-Σ
mutatja, ffi

Jelölje *2l tíz 21 struktúra rögzített, de egyébként tetszőleges bő-

vítését, és legyen α az 2l-nak egy τ típusú eleme. Az ezt jelölő ca
konstansjel szerepel 21 nyelvében, ennek 2t-beli interpretáltja persze a.
az "21-beÍ.i interpretáltja pedig legyen *a. Általában 21 egy tetszőleges
elemét jelölő konstansjel *2[-beli interpretáltjára úgy hivatkozunk, hogy
az A-beli elem jele elé egy kis *-ot teszünk.
Az 21 alaphalmazának 0 típusú elemei az A = AO halmazt alkotják.
Ez az A speciálisan egy (0) típusú egyváltozós reláció is, tehát elemként
is megtalálható 2l-ban. Az A-t jelölő CA konstansjel "21-beíi interpretálja
*A, állítjuk, hogy *A nem más, mint a *2l bővítés 0 típusú elemeinek
halmaza. Ugyanis 2t-ban minden 0 típusú elem egyúttal eleme A-nak
is, vagyis 2Í \= Vx$(fy(cA-x)· Ez formula beletartozik 21 elméletébe,
és így *2l-ban is teljesül, tehát a CA jel *2l-beli interpretáltja, vagyis *A,
tartalmazza az összes *2l-ban 0 típusú elemet.
38 _ ___^_ __ 3. fejezet

Definiáljuk az A-ból *A-ba képező h függvényt azzal, hogy α G Α-

τά h(a) = *a. A Q(x,y) relációjel 2í-ban az egyenlőséget jelenti, ezért
ha a és b különböző 0 típusú elemei 2l-nak, akkor

itt ca illetve c& az α-t, ÍH jelölő konstansjelek. Ez a formula tehát

eleme Th(St)-nak, ezért igaz *2t-ban is. Mivel Q(x, y) az *2l-ban is az
egyenlőség, azért különböző α és & esetén ca és cö *2l-beli interpretáltja
is szükségszerűen különbözik, vagyis h(a) ^ h(b). Ezért h beágyazza
A-t *A-ba; ennek a leképezésnek segítségével A. elemeit „azonosíthatjuk"
*A megfelelő elemeivel. Más szavakkal feltesszük, hogy a bővítésekben
a 0 típusú elemekre α = *a mindig teljesül, vagyis A C "A. Ebben az
esetben h identitás: egy 0 típusú elemet jelölő konstansjel interpretáltja
2t-ban és *2t-ban ugyanaz az elem.
Ez a megállapodás lehetővé teszi azt is, hogy a 0 típusú elemeket
ne különböztessük meg az őket jelölő konstansjel éktől, hiszen ezeknek
a jeleknek mind 21-ban, mind *2í-ban ugyanaz az interpretáltjuk.

3.4. Állítás A = *A akkor és csak akkor, ha A véges.

Bizonyítás Legyen először A véges, mondjuk A — {a1; . . . ,an}. Ekkor
a következő formula igaz 2l-ban, és ezért *2t-ban is:

(Itt használjuk, hogy az (n elemek egyúttal saját magukat jelölő kons-

tansjelek is.) Mivé! S(x,y) az *A-on is az egyenlőség, ez a formula a
bővítésben értelmezve azt fejezi ki, hogy *A minden eleme a\, . . . , an
közül kerül ki, és ezért A — *A.
Legyen másodszor A végtelen, φα(χ) ~ ->Θ(χ,α), és nézzük a
[φα(χ] : a G A} formulahalmazt. Ez konkurrens Sí fölött, hiszen A
végtelen és így véges sok αϊ, . . . , an elemekhez mindig van olyan
& e A, ami ezek mindegyikétől különbözik, és erre a &-re a véges sok
Bővítés __ __ __ __ __ 39

ψαί(ύ) mindegyike teljesül. Ekkor van olyan b 6 -A, amire az összes

formula egyszerre igaz, vagyis 03 |= ->©(&, a) minden a e A-ra. Ez
pedig azt jelenti, hogy b ^ A, de b e *A, vagyis A Φ "Α. ·

Legyen Jí C A tetszőleges (0) típusú egyvállozós reláció A-n, az őt

jelölő konstansjel *3í-beli interpretáltja pedig */?. Ha az R reláeió igaz az
a G Λ elemre, akkor a Φ(0) (R, a) formula teljesül 2t-ban, tehát teljesül
*2l-ba.n is, vagyis *R is igaz α-ra. Másrészt ha α G .4 és R nem igaz
α-ra, akkor 21 [= -ιΦ(0)(-β,α), vagyis *R sem igaz α-ra. Ezért R C *H
és .R = *R Π Α. Α 3.4. állításhoz hasonlóan bizonyítható, hogy R és *R
akkor és csak akkor egyezik meg, ha R csak véges sok elemre igaz.
Legyen / : A -» A egy függvény, az (a, /(a)) párokból áiló (0, 0)
típusú B relációról azt mondjuk, hogy f -ét meghatározza. *B most is a
B-t jelölő konstansje] *2l-beli interpretáltja. Természetesen most is igaz
hogy B C *B, és o., b ζ. A esetén (a, b) ζ. Β akkor és csak akkor, ha
(a, b) e *B. Mivel B eiső elemeként A-nak tetszőleges eleme előfor-
dulhat, azért a következő formula igaz 21-ban: Va:3y Φ(ο,ο)(-β, %, íj] >
Ugyanezt a formulát "21-ban kiértékelve azt kapjuk, hogy

ami azt mutatja, hogy *B-ben első elemként Ά minden eleme előfordul.
Ezen felül .B-re még az is igaz, hogy semelyik első elemhez sem találunk
két különböző másodikat, amivel B teljesülne:

21 )= ->3τ3,ί/ι3 ι ί/2(^Θ(ί/ι,ί/2)ΛΦ ( ο.ο)(-β,-τ ; ^ι)ΛΦ ( 0 . 0 ) (Β ; 2; ! ι/2)).

Ugyanezt *2í-ban nézve kapjuk, hogy "B olyan reláció, amiben az első
helyen */l minden eleme pontosan egyszer fordul elő, vagyis *B egy
*/ függvényt határoz meg. Ráadásul */-nek az A-ra vett megszorítása
megegyezik /-fel, vagy más szóval */ az / kiterjesztése *A-ra. Követ-
ve a hagyományt, miszerint egy függvényt és kiterjesztését ugyanúgy
jelölünk (mint például a sin függvényt a valós valamint komplex ar-
gumentumokra), lehagyjuk a *-ot és ezt a függvényt is /-nek hívjuk.
40 3. fejezet

Hasonlóan, ahol félreértésre nem ad okot, a bővítés többi elemét is

ugyanazzal a jellé! jelöljük, mint az alapmodell megfelelő elemét.

Legyen A C B, az A-ból felépített teljes struktúra 21, a B-ből

felépített pedig 03. Minden r típusra Ar az 2l-beíi τ típusú elemek
halmaza, Br pedig a 03-beli r típusú elemeké. Mivel A — A0 c Β —
BQ, a τ típus felépítésére vonatkozó indukcióval azonnal látható, hogy
AT C BT- Legyen **B a 03 egy bővítése, ebben *Br a r típusú elemek
halmaza, továbbá *AT C *BT azA r -nakabŐvítésbeiimegfelelője(vagyis
az Ar halmazt jelölő konstansjel interpretáltja a *Q3 bővítésben).

3.5. Tétel Az *2l = ( *A r ) gyenge magasabbrendű struktúra és bővítése

a-nöfc
Bizonyítás Elsőként azt látjuk be, hogy *2l gyenge struktúra. Ehhez azt
kell igazolnunk, hogy minden r — (TI, . . . , τη) típusra *AT C 03( *ATl χ
• · · χ *ATn } . Mivel Ar minden eleme része az ATí χ - - · χ ΑΤτι szorzatnak,
azért Q3-ben igaz a következő formula:

VzVx! . . . \ / χ η ( Φ ( ΐ } ( Α τ , χ } / \ Φ τ ( χ , χ ι , . . . , χ η ) -*

Ha itt Φ( τ ) (Α, χ) helyett azt írnánk, hogy χ € A, ami egyébként ugyanazt

jelenti, a formula átalakul azzá, hogy χ G Α τ Λ (x\ , . . . , xn) 6 ,τ —>
rci € ATt . Ez tehát a bővítésben is igaz, ahonnan kapjuk, hogy *Q3-ben az
összes 3-re, amire Φ( Τ )(*Α Τ ,3;) igaz, (vagyis *AT összes a; elemére), ha
*93 |= $ T (a;,x 1 ,...,a;„) (vagyis ha (xi, . . . ,xn} e x), akkor mindegyik
Xi-re **B ^= Φ( τ .) ( *Λτί j KI) (vagyis a;» 6 *A,). És ezt kellett belátnunk.
Mivel *03 bővítése 03-nek, azért ÍB minden elemének, és így speci-
álisan 21 minden elemének is van megfelelője *2l-ban. Az maradt csak
hátra, hogy megmutassuk: minden 21 fölötti konkurrens formulahalmaz
realizálódik *2t-ban. Legyen φ egy tetszőleges 21 fölötti formula, defi-
niáljuk a φβ-ί a következőképpen: prímformulákra φ és φ® ugyanaz,
(^φ)Β = -^(φΒ), (φ V ψ)Β = φΒ V ι/;-0, hasonlóan a többi logikai
Bővítés 41

összekötő jelre, végül (Vz ψ(.ιή}Β = Vi (τ e A- -> φ Β ( χ ) ) , valamint

(3χφ(χ))Β = 3x(x e AT Λ ί^β(χ·))' feltéve, hogy a kvantorral lekö-
tött változó típusa r. Természetesen χ G Ar itt is a Φ(>)(Α Τ , χ) helyett
áll. Világos, hogy %. \= φ akkor és csak akkor, ha QJ j= φη, valamint
*2l (= 99 akkor és esak akkor, ha *23 |= φ^, ez utóbbit úgy értve, hogy
a í^-ben szereplő AT helyébe mindenütt *4T-t kell tenni.
Legyen ezek után Σ(,χ) egy 21 fölötti konkurrens formulahalmaz,
az a; változó típusa pedig legyen τ. Tudjuk, hogy ennek minden véges
részéhez található A r -nak olyan eleme, ami ezt a véges sok formulái
kielégíti, ezért a {Φ ( τ )(.4 Γ , -χ] Λ ψΒ(χ) : φ(χ) e Σ (χ)} halmaz kon-
kurrens QJ fölött. Ezért a *ÍB bővítésben van olyan τ típusú α eíem,
amire ez utóbbi formulák mindegyike teljesül, speciálisan az is, hogy
Φ(3-\( *Α Γ , α), vagyis α 6 *,4r. Ezért α az *2l-nak is eleme, *ÍB |= φΒ (α),
ezért *2t [= ^(ci) minden ^(a;) e E(x)-re. Ez mutatja, hogy az *2l-beli
α kielégíti a konkurrens formulahalmaz minden elemét, vagyis Σ (a;)
realizálódik *2l-ban, ahogyan kívántuk. H

Az 21 teljes struktúra 21 bővítésről csak annyit tudunk biztosan,

hogy gyenge magasabbrendű struktúra, így például egyáltalán nem biz-
tos, hogy *2í-ban *A minden részhalmaza szerepel a (0) típusú halma-
zok között. Az Ά-hoz tartozó teljes struktúrában íg> háromféle elemet
különböztethetünk meg: azokat, amelyek már 2l-ban is megvoltak (pon-
tosabban amik az 21 egy-egy elemét jelölő konstansjelek interpretáltjai);
azokat, amelyek az "21 gyenge struktúrába bekerültek; illetve a maradé-
kot. Ezekre külön-külön elnevezéseket vezetünk be.

3.6. Definíció Az Vi-bói definiálható teljes struktúra τ típusú elemei

közül "Ατ-1ιοζ tartozókat belső, a többit külső halmazoknak nevezzük.
Egy belső halmaz sztenderd, ha ő egy 2l-beli elemet jelölő konstansjel
interpretáltja, egyébként pedig nemszíenderd Hasonlóan egy függvény
sztenderd, belső illetve külső attól függően, hogy az Őt meghatározó
reláció milyen.
42 3. fejezet

Az *A-nak nincsenek külső elemei, viszont ha A végtelen, a 3.4. állítás

szerint vannak benne nemsztenderd elemek is. Az A minden eleméhez
létezik őt tartalmazó egyelemű halmaz, ezt az állítást így formalizálhat-
juk:
21 μ VarBy ($w(yyx) Λ W(<T> (0) (^) -» Θ(χ,ζ))).

Ez a formula igaz a bővítésben is, tehát *A = *Ao minden α eleméhez

létezik *A(o) -bán olyan elem, aminek egyetlen eleme a, természetesen ezt
is {a}-val fogjuk jelölni. Ha οsztenderd, akkor a kétféle {a} ugyanaz; ha
viszont α nemsztenderd, akkor {a} nemsztenderd (mert nincsen neve),
ugyanakkor belső halmaz (mert eleme *A(0) -nak). Egy *2í-beii sztenderd
halmaz tipikusan nem egyezik meg azzal az 2í-beli halmazzal, aminek
a megfelelője. Például *A sztenderd, hiszen az A alaphalmazt jelölő
konstansjel interpretáltja, de mint láttuk, általában *A ^ A.

Jelöljük N-nel az N = {0, l , . . . } természetes számokból felépített

teljes struktúrát, és legyen *N ennek egy tetszőleges bővítése. Az TV
alaphalmaz végtelen, ezért a 3.4. állítás szerint *N valódi bővítése a
természetes számok halmazának, vagyis *7V-ben vannak nemsztenderd
elemek is.
Láttuk, hogy az alaphalmazon értelmezett akárhány változós
műveletek mint függvények automatikusan kiterjednek a bővítésre is.
így speciálisan a természetes számokon értelmezett összeadás, szorzás,
hatványozás, stb. is kiterjed *JV-re. A műveletek szokásos tulajdonságai
is megmaradnak, például az összeadás és szorzás disztributivitását kife-
jező x-(y + z) — x-y + x-z formula igaz az alapmodellben, és ezért igaz
a bővítésben is. (Az állítás formális felírását az összeadást és a szorzást
jelölő konstansjelekkel valamint a megfelelő Φ τ és Θ relációjelekkel az
olvasóra bízzuk.) A természetes számok rendezése egy kétváltozós relá-
ció, ez is kiterjed a bővítésre, és ott is rendezés marad. A nulla minden
más természetes számnál kisebb, ezért 0 a legkisebb szám *JV-ben is. Az
I-nél csak a 0 kisebb, ezért minden nemsztenderd természetes szám is
nagyobb I-nél. Hasonlóan a nemsztenderd egészek minden k sztenderd
Bővítés __ __ ^ __ ______ 43

egésznél nagyobbak, így a rendezésben a sztenderd számok megelőzik

a nemsztenderdeket. A sztenderd számokat ennek megfelelően véges-
nek. a nemsztenderdeket pedig végtelennek is hívjuk. Minden pozitív
természetes számnak van közvetlen megelőzője, tchál ez így van *N-ben
is; és ha rí megelőzője véges, akkor η is szükségképpen véges. Kö-
vetkezésképp végtelen egész, megelőzője is végtelen, vagyis a végtelen
természetes számok között nincs legkisebb.
A teljes indukció eive azt mondja ki, hogy a természetes számok
minden nem-üres részhalmazában van minimális elem. Ezt félig formá-
lisan. a szokásos jelölésekkel felírva
Vy (3.r(x e y) -4 3x(x e Y f\.\/z(z e y -y ζ > χ))).
a pontos formula pedig a következőképpen néz ki:
V!' ( 3 j $ 0 ( y . a · ) -+

Ugyanez persze igaz az *N bővítésben is, ott azonban Y nem az *N

összes részhalmazán fut végig, hanem annak csak az *N-ben megtalálható
elemein, vagyis a belső részhalmazokon. A teljes indukció a bővítésben
lehat így szól: minden nem-üres belső halmaznak van minimális eleme,
Azt. hogy az elv nem marad érvényben e nélkül a megszorítás nélkül.
jól mutatja a végtelen elemek halmaza.

3.7. Állítás *N-/?fiJi a s-tenderd valamint a nems-fenderd természetes

számok halmaza is külső,
Bizonyítás Mivel minden nem-üres belső halmazban van minimális
elem, és nincs legkisebb végtelen természetes szám, a nemszíenderd
egészek halmaza szükségképpen külső. Másrészt belső halmaz komple-
mentere is belső, mivel a következő formula igaz az N alapmodcllben:

vagyis minden A" -hez van olyan Y hogy ζ akkor és csak akkor eleme X-
nek, ha nem eleme y-nak. Ugyanez a formula a bővítésben is teljesül.
44 3. fejezet

ami minden X belső halmazra garantálja olyan Υ belső halmaz létezését,

ami *N azon elemeiből áll, amik nincsenek X-ben. Ha tehát a sztenderd
természetes számok halmaza belső volna, akkor ennek komplementere,
vagyis a nemsztenderd egészek halmaza is belső lenne, amiről már láttuk,
hogy nem az. ·

A 3.7. állítást kicsit másképpen fogalmazva egy rendkívül hasznos

lemmát kapunk:

3.8. Lemma (Túlcsordulási íemma) Tegyük fel, hogy az A C "N belső

halmaz tartalmazza az összes sztenderd (nemsztenderd) számot. Akkor
A tartalmaz nemsztenderd (sztenderd) elemet is.

Bizonyítás Ellenkező esetben A vagy csak a sztenderd, vagy csak a

nemsztenderd számokból állna, és így nem lehetne belső. ·

Az a meggondolás, miszerint *N belső részhalmazának komplemen-

tere is belső, könnyen átvihető tetszőleges bővítés tetszőleges elemére;
sőt az is igaz, hogy kettő vagy akár véges sok belső halmaz uniója illet-
ve metszete is belső. Belső halmazok tetszőleges metszete illetve uniója
már nem feltétlenül belső, például a sztenderd számokat tartalmazó egy-
elemű halmazok mindegyike belső (sőt sztenderd is), uniójuk viszont
már külső halmaz. Ha viszont az 7 indexhalmaz és az [A^ : i E /} hoz-
zárendelés (vagyis az összes (i, A^} párból álló halmaz) is belső, akkor
az A% halmazoknak mind a metszete, mind az uniója belső halmaz, ami
azonnal adódik a következő tételből.

3.9. Tété! Tetszőleges bővítésben belső halmazok segítségével formula-

val definiált halmaz is belső.

Bizonyítás Legyen 21 az alapstruktúra és *2l a bővítés. Legyen a

t f > ( x , y i , . . . ,yn) formulában az χ típusa r, a bővítésben p±, ..., pn
Bővítés 45

olyan eíemek, melyek típusa megfelel a formula yl változóinak. A tété!

azt állítja, hogy &p-[ pn elemekből a ^formula segítségével definiált

0) U = {υ 6 "Λ : "21. |= φ(α.ρ\ p,,}}

halmaz belső, vagyis másképpen mondva U G *-4(r)- Mivé! aj^-ről csak

azt tudjuk, hogy belső halmaz, azt nem, hogy sztenderd, azért általában
nem létezik p;-t jelölő konstansjeí. Ezért (1) közvetlenül nem vezethető
vissza egy 2l-beli álh'Lásra, kerülő utal kell tennünk.
Az 21 teljes struklúra. ezért a {v £ AT : 21 j= φ(υ, q \ , . . . , qn}}
halmaz elérne .4{ r )-nak tetszőleges q\ qfl választása mellett, hiszen
A( r ) -bán .4T minden részhalmaza benne van. így 2í-ban igaz a következő
formula:

Vyi ... Vy„ 3Λ" V.c (Φ ( Γ ) (Λ'. 3 ·) <-> ^(.r,y, yn}}.

Tehát ez a formula *2í-ban is igaz. Válasszuk yi értékét ívnek. Azt kap-

juk, hogy létezik olyan U G "4( r ). vagyis belső halmaz, amire a formula
maradék fele igaz, vagyis *2l |= Vx (Φ^(υ,χ) i-r < p ( x . p \ , . . . .pn)}.
Mivel pedig *2l j= 3>(T)(U. a] akkor és csak akkor, ha ν e *AT és u 6 U.
éppen azt kapjuk, hogy az(l) alatti halmaz eleme "Üi^-nak, és így belső.

Tételünk azt mondta ki, hogy egy bővítés definíciósán zárt, vagyis
mindazok a halmazok, melyeket belső halmazokból valamilyen definí-
cióval elő tudunk állítani, ismét belsők lesznek. Külső halmazt csak
valamilyen külső eszköz segítségével tudunk megadni; ilyen külső esz-
köz például a sztenderd és nemsztendcrd elemek megkülönböztetése. A
3.8. túlcsordulási lemma éppen azt mondja ki, hogy *N-ben a sztenderd
és nemsztenderd elemeket belső módszerrel nem is lehet szétválasztani.
A lemmának még két további változatát is igazoliui.
46_ _ 3. fejezet

3.10. Lemma (Túlesordulási lemma, második változat)

(i) Tegyük fel, hogy az A C "N belső halmazban minden sztenderd
η G N-re van n-nél nagyobb szám. Ekkor van A-ban nemszíenderd
szám is.
(ii) Tegyük fel, liogyazA C * N belső halmazban minden nemsztenderd
uj-m van ω-ηάΐ kisebb elem. Ekkor van A-ban sztenderd elem is.
Bizonyítás Az (i) esetben legyen Β = {η G "TV : η kisebb valamely
A-beli eíemnéi}. vagyis Β azokból az η e *N elemekből áll, amikre

Ez az előző tétel szerint belső halmaz, és az A-ra tett feltétel miatt az

összes sztenderd számot tartalmazza. A 3.8. lemma alapján tehát van
.B-ben nemsztenclerd szám is. és ekkor A-ban is van.
Az (ii) esetben Β azokbói az η számokból álljon, melyek A vala-
melyik eleménél nagyobbak, vagyis amelyekre teljesül az, hogy

'N h 3.r (Φ ( 0 ) (Α.,ϊ) Λ Φ(ο,ο} (<--·£-«))-

Most B az összes végtelen természetes számot tartalmazza, tehát tartal-

maz végeset is, és ekkor szükségképpen A is tartalmaz véges számot.

A lemmára közvetlen bizonyítást is adhatunk felhasználva, hogy

'N-ben igaz a teljes indukció elve. E szerint minden nem-üres belső hal-
mazban van legkisebb elem. Ha az A belső halmazban minden végtelen
^j-ra van ω-na) kisebb, akkor az A-beli legkisebb elem nem lehet végte-
len. Hasonlóan ha A-ban van akármilyen nagy sztenderd szám, de nincs
benne akármilyen nagy szám, akkor van A-ban maximáiis elem, és ez
szükségképpen végtelen.
Bővítés 4/

Megjegyezzük, hogy az *N-beli végtelen számok és a (sztenderd)

természetes számokon definiálható ultraszűrők között szoros kapcsolat
van.

3.11. Állítás Legyen Λ végleten természetes s iám. Ekkor U = {A C

jV : új £ *4) nem triviális ultraszűrő. Fordítva, minden N fölötti U nem
triviális ultraszűrőhöz található (végtelen sok) olyan végtelen szám. ami
az U minden elemében benne vari.
Bizonyítás Legyen először U egy N fölötti ultraszűrő. Ekkor a
{Φ(ο)(Α,3τ) : -4 e L"} formulahalmaz konkurrens, hiszen véges sok
t/-beli elem metszete nem üres. Következésképp van */V-nek olyan ω
eleme, ami az összesét egyszerre kielégíti, vagyis ω e *A az U minden
elemére. És mivel U nem triviális, ω nem lehet sztenderd. Hasonlókép-
pen mutatható meg. hogy nemcsak egy, hanem tetszőleges véges sok
ilyen nemsztenderd elem létezik.
Másodszorra legyen ω nemsztenderd, ekkor elegendő belátnunk,
hogy az uj-t tartalmazó sztenderd halmazok egyrészt centrált rendszert
alkotnak, másrészt tetszőleges A C Ar-re vagy *4 vagy *(N — X}
tartalmazza ω-t. Legyen tehát ω G "A,, ahol A-t C N sztenderd / =
l , . . . , rí-re. ezekre
* N ^ 3 a - ( j ; G Χ Λ . .. Λ χ G Χ).
amit az χ = ω választás mutat. Ezért ugyanez a formula igaz az
alapmodellben is. vagyis az A\ An halmazoknak is van közös
eleme. Ez mutatja, hogy U centrált. Legyen végül X a természetes
s^ámok tetszőleges {sztenderd) részhalmaza, erre *(N — Á ) = *ΛΓ - *ΑΓ.
Valóban, N-ben igaz az az állítás, ami kimondja, hogy A' és N - X
egymás komplementere:
V.c (x- G A" V a: e N - X) A ^3x (x G A Λ .τ e N - X}.

Következésképp ugyanez a formula igaz a bővítésben is, tehát *,Y és

*(N — X] is egymás komplementerei. Ezért közülük pontosan az egyik
tartalmazza ω-t, amiért U maximális. H
48 3. fejezet

Az *N bővítés a természetes számok elméletének modellje, és

különbözik a szokásos sztenderd N modelltől. Ilyen modell létezését
T. SkoEem bizonyította be először a harmincas években, és a nemszten-
derd elnevezés is tőle származik.
4. fejezet

Differenciál- és integrálszámítás

Legyen R a valós számok halmaza, ugyanezt a jelet használjuk a

valósakból felépíthető teljes struktúra jelölésére is. Legyen *R a teljes
struktúra egy rögzített bővítése. Tudjuk, hogy *R-ben pontosan ugyana-
zok a matematikai állítások igazak, rnint R-ben, továbbá minden R fölötti
konkurrens formulahalrnaz realizálódik a bővítésben. R elemeit szten-
derdnek. az *R-beli, de R-be nem esőket neinsztenderdnek neveztük. A
sztenderd valósakon definiált minden művel ét és íügg vény automatikusan
kiterjed a bővítésre is változatlan tulajdonságokkal. Például az összea-
dás *R elemein is kommutatív, a szorzásra nézve diszíributív; minden
R-beii elemnek a nulla kivételével létezik reciproka. valamint példá-
ul az abszolútéríék függvény is kielégíti a szokásos egyenlőtlenségeket,
rnint például |.r + y\ < \x\ + \y\. (Használtuk az a korábbi megállapodá-
sunkat, hogy egy függvényt és a függvénynek a bővílésbeli megfelelőjét
ugyanúgy jelöljük.) Mivel R rendezett testet alkot, azért ez igaz *R-re is
ugyanazokkal a műveletekkel, és *'R, mint test, bővítése R-nek. R-ben
minden páratlan fokú polinomnak van gyöke, tehát ugyanez igaz *R-
ben is, így *R valósan zárt test. Viszont *R nem archimédeszi, vagyis
nem minden eleme kisebb az l, l + l, l + l -j- l, stb. számok valame-
lyikénél. Valóban, az χ > i, χ > l + l, ... formuiahaimaz R fölött
konkurrens, ezért van *R-ben olyan elem. amelyik mindegyiket kielé-
gíti, tehát nagyobb minden szlenderd egésznél. Az ilyen végtelen nagy
szám reciproka persze még mindig pozitív, viszont kisebb mint i/n, ha
η sztenderd egész szám.
50 _________ 4. fejezet

4.1, Definíció Az .r £ *R szám végtelen, ha abszolút értéke nagyobb

minden sztenderd számnál, véges, ha |.τ| < η valamilyen η sztenderd
egészre, és végtelenül kicsi, vagy más néven inflniteziffláUs, ha ja;| < l/'/i
minden η sztenderd pozitív egész számra. Végül .7: és y végtelenül közel
van egymáshoz,, jelben .7· ^ y. ha .τ — y végtelenül kicsi.

A definíció alapján világos, hogy χ pontosan akkor infinitezimális.

ha \x\ < c minden pozitív sztenderd ε-ra. A ~ ekvivalencia reláció:
mivel 0 végtelenül kicsiny, azért χ — χ, továbbá χ :± y esetén y 2± χ is
igaz; végül a tranzitivitás: ha \x — y\ valamint \y — z\ is infinitezimális,
akkor tetszőleges η sztenderd egészre

tehát \x — z\ is végtelenül kicsiny. Ezért *R szétesik a ^ szerinti ekvi-

valenciaosztályokra. Minden ilyen osztályban legfeljebb egy sztenderd
valós szám lehet, hiszen különböző' sztenderd valós wámok nincsenek
végtelenül közel egymáshoz. Azt az ekvivalencia osztályt, amibe az
r G *R szám esik, az r mondájának nevezzük, és //(r)-rel jelöljük.

4.2. Állítás Az r & R mondája a 0 mondájának r-iel való eholíja.

Bizonyítás A ~ definíciója alapján r ~ .r akkor és csak akkor, ha

0 :± r — .r, vagyis ~ eltolásinvariáns. Innen az állítás azonnal következik.
m
Mivel végtelenül kicsiny mennyiségek összege is végtelenül kicsiny,
azért ΧΙ ~ 2:2 és y\ ^ y-ι esetén x\ + y\ ~ x^ + 1/2- Ugyanez általában
nem igaz összeg helyett a szorzatra, hiszen ha ρ tetszőleges végtelen
szám, akkor 0 c^ l / ρ . míg ugyanakkor 0 = Q-ρ és l = ( l /' Q)-Q nincs
végtelenül közel egymáshoz. Amit mondhatunk, az annyi, hogy ha
χι cs x'2 végtelenül közel vannak egymáshoz, továbbá y véges, akkor
Differenciál- és integrálszámítás 51

4,3. Állítás .τ G *R akkor és csak akkor véges, ha χ egy sztenderd valós

szám mondájának eleme.
Bizonyítás Ha 7· sztenderd és .τ e p ( i ' } · akkor j;c| < |?-j + l, tehát χ
tényleg véges. Fordítva tegyük fel, hogy -x véges. Azt kell megmutatnunk,
hogy valamilyen sztenderd valós számhoz végtelenül közel van. Ha χ
sztenderd, akkor ez persze így is van. Ha χ véges és nem sztenderd.
akkor két diszjunkt nem-üres részre osztja a sztenderd valósakat: azokra,
melyek kisebbek nála. és azokra, amelyek nagyobbak. Legyenek ezek a
halmazok X} = {r ζ R : r < x] valamint X: — {r € R : χ < r}. Az
Λ'ι bármelyik eleme kisebb az XT. bármelyik eleménél, ezért az (X\. .Y?)
pár egy Dedekind-szeleteí határoz meg. így vagy van Χ]-ben maximális
elem. vagy van X2-b&r\ minimális, jelöljük ezt a sztenderd valós számot
r-rel. Az első esetben r < χ < r -h e. a másodikban r — ε < χ < r
minden pozitív sztenderd £-ra, vagyis mindkét esetben r és χ végtelenül
közel vannak egymáshoz, ü

Mivel a természetes számok N halmaza része a valósak R halmazá-

nak, azért a „természetes számnak lenni" relációt az *R-ben kielégítő *N
a 3.5. tétel szerint N bővítése. Egy η e "N az előző fejezet béli definíció
értelmében végtelen, ha nem sztenderd; ez pontosan akkor következik
be. ha ugyanez a szám. mint *R eleme, a 4.1. definíció szerint végtelen.
Megjegyezzük, hogy mind a véges, mind a végtelen valós számok
halmaza is külső. Ez azonnal következik abból, hogy a 3.7. állítás szerint
mind a véges, mind a végtelen természetes számok halmaza külső, és
abból, hogy belső halmaznak és *N-nek a metszete is belső. Hasonlóan
minden sztenderd szám monádja is külső halmaz, ezt természetesen
elegendő a 0 monádjara ellenőrizni. A ^(O)-ba eső nullától különböző
számok reciprokat a végtelen nagy valósakat adják ki, így ha μ(0) belső
volna, akkor ez utóbbi halmaznak is belsőnek kellene lennie.
Legyen most {xn} egy (sztenderd) valós számokból álló (szten-
derd) sorozat. Egy ilyen sorozat tulajdonképpen nem rnás. mint egy
függvény, ami minden természetes számhoz hozzárendel egy-egy valós
52 _____ 4. fejezet

számot, az n-hez rendelt érték éppen xn. Láttuk, hogy minden függ-
vény automatikusan kiterjed a bővítésben, lehat ugyanaz a függvény,
ami ίϊ-hez xn-{ rendeli, a bővítésben N minden eleméhez hozzárendeli
*R valamely elemét. Más szavakkal egy (sztenderd) sorozatnak minden
7i € *N indexre van n-edik eleme.
Természetesen ha a sorozat elemei kielégítettek valamilyen össze-
függést, akkor ugyanaz az összefüggés a végtelen indexű elemekre is
igaz marad. Ha például xn ~ \jn, akkor ugyanez áll akkor is, ha η
végtelen. Ez abból következik, hogy az {xn} sorozatot, mint kétvál-
tozós relációt jelentő konstansjelre felírható formulák benne vannak az
alapmodell elméletében, és így igazak maradnak a bővítésben is.
Emlékeztetünk az analízis néhány definíciójára. Az {xn} sorozat
korlátos, ha minden η indexre \xn\ < M valamely M £ K számra. Az
{.τ 11} sorozat konvergál r-hez, ha minden ε > 0 számhoz létezik olyan
no küszöbindex, hogy η > HQ esetén \xn — r\ < ε. Α sorozat Cauchy,
ha minden pozitív ε > Óhoz található olyan rjo, hogy τ?, m > HQ esetén
Ι-'ϊ'τι — % m \ < ε- Végül a sorozatnak az r torlódási pontja, ha minden
pozitív c > 0-hoz és HÓ indexhez van olyan η > r?o, amire |,rn — r\ < s.

4.4. Állítás {xn} cikkor és csak akkor korlátos, lici a sorozol vételen
indexű elemei végesek.
Bizonyítás Tegyük fel először, hogy {.x,,,} korlátos, vagyis J2; n j < 'M
valamilyen (sztenderd) M vaiós számra. Ekkor az alábbi formula (pon-
tosabban a formula megfelelő főr m ál izá Új a) Igaz az aiaprnodeliben:
(Wi € Ν)(|χ-,,| < ΑΊ), tehát ez a formuSa benne van az alapmo-
dell elméletében. Ezért ugyanez a formula igaz a bővítésben is, itt M
mint önmagát jelentő valós szára váiíozatlan marad; N-et helyettesíte-
nünk kell *N-nel, az {xn} sorozat szintén megmarad, így kapjuk, hogy
[V™ (Ξ *N) (|.r„| < M), vagyis a sorozat összes, tehát a végtelen indexű
elemei is kisebbek M-nél, és így végesek.
Fordítva, tegyük feí, hogy {xn} nem korlátos, vagyis (VA/ 6 R)
(3n € N) (|.τη| > M}. Most ez a formula igaz az aiaprnodeliben, ezért
Differenciál- és integrálszámítás 53

a bővítésben teljesül, hogy

(1) (V.1/ € *R)(3ne *N) (|.r„| > M ) .
Válasszunk M-nek egy végtelen nagy valós számot. (1) szerint találha-
tunk hozzá olyan η £ *N indexet, hogy a sorozat n-edik tagja abszolút
éltékben M-nél nagyobb. Ez az 11 nem lehet véges, hiszen a sorozat vé-
ges indexű tagja mind végesek, ezért van olyan végtelen 11. amire \xn\
végtelen, ahogyan állítottuk. Β

4.5. Állítás Az {.T,J} sorozat akkor és csak akkor konvergál r-he~, lm a

sorozat végtelen indexű tagjai r mondájába esnek.
Bizonyítás Tegyük fel először, hogy {.r„,} konvergál r-hez. Legyen ω
tetszőleges végtelen természetes szám. azt akarjuk megmutatni, hogy χω
az τ monádjába esik. vagyis hogy az \xw - r\ különbség minden pozitív
sztenderd ε számnál kisebb. Rögzítsük íehát ezt az ε > 0 számot. A
konvergencia szokásos definíciója szerint létezik olyan (sztenderd) TIQ
küszöbszám, hogy valahányszor η > n^, akkor \xn — ?·] < e. vagyis a
következő formula igaz az alapmodellben:
(V/i e N) (n > íi() -> \xn -r| < ε).
Ugyanez a formula igaz a bővítésben is, az egyetlen különbség, hogy
N helyett *N-t kell írnunk, vagyis nemcsak N. hanem *N minden no-
nál nagyobb elemére is igaz, hogy az ilyen indexű tag τ-hez e-nál
közelebb van. Speciálisan ω > «ο. hiszen ω végtelen és no véges, tehát
|j"w —r\ < £· amit igazolni akartunk.
Fordítva, tegyük fel, hogy minden végtelen u indexre χω ~ r.
Állítjuk, hogy {'?,,} konvergál r-hez. Válasszunk egy pozitív sztenderd
e > 0 számot, ehhez keresünk megfelelő küszöbindexet. Mivel ]x„—r] <
r minden végtelen η indexre, azért a következő állítás isaz a bővítésben:
3 / ) o ( V n > n 0 ) C | x , 1 -r| < ε),
hiszen n 0 -nak tetszőleges végtelen szám megfelel. Ezért ugyanez a
formula igaz az alapmodellben is. ami a keresett no létezését adja. ·
54 4. fejezet

4.6. Állítás Az fan} akkor és csak akkor Cauchy-sorozat, ha végtelen

indexű elemei ugyanabba a monádba esnek.
Bizonyítás Legyen először {xn} Cauchy sorozat. Elegendő megmu-
tatnunk, hogy két tetszőleges végtelen indexű tag különbsége kisebb
minden sztenderd ε > 0-náí. Mivel {x„} Cauchy, azért ehhez az ε-hoz
található egy {sztenderd) n» küszöbindex, amivel igaz, hogy

Ugyanez a formula a bővítésben is igaz, tehát végtelen u, τη indexekre

xn és xm különbsége szükségképpen infinitezimális.
Fordítva, legyen adva e > 0 sztenderd pozitív szám. Az alábbi for-
mula igaz a bővítésben, egyszerűen Πο-kéni tetszőleges végtelen indexel
vehetünk:

Következésképp ugyanez a formula igaz az alapmodellben is, tehát

létezik a megfelelő küszöbindex, a sorozat Cauchy. Β

4.7. Tétel (Sztenderd) Minden konvergens sorozat Cauchy, és minden

Cauchy sorozat konvergens.
Bizonyítás A 4.5. állítás szerint konvergens sorozat végtelen tagjai a
sorozat limeszének monádjába esnek, ezért az eló'ző állítás szerint a
sorozat Cauehy. A fordított irányhoz először is megjegyezzük, hogy egy
Cauchy sorozat korlátos, például ha az ε = l-hez tartozó küszöbindex no,
akkor o;no+i-től minden későbbi indexű elem legfeljebb eggyel térhet el,
ezeken kívül pedig Ά sorozatnak véges sok tagja van. Ezért a 4.4. állítás
szerint a sorozat végtelen indexű tagjai végesek, az előző állítás szerint
ugyanabba a monádba esnek, és 4.3, szerint ebben a monádban pontosan
egy sztenderd szám van, mondjuk r. Ezek szerint az {xn} sorozat
végtelen indexű tagjai mind r monádjába esnek, ezért a 4.5. állítás
szerint [xn] konvergál r-hez. fi
Differenciál- és integrálszámítás 55

4.8. Állítás Az {xn} sorozatnak r akkor és csak akkor torlódási pontja.

ha van olyan végtelen ω index, hogy x^ ~ r.
Bizonyítás Tegyük fel először, hogy r torlódási pont, ez azt jelenti.
hogy minden ε > 0-hoz és r?o-hoz van a sorozatnak no-nál nagyobb
indexű, r-hez ε-nál közelebb eső" tagja:

Ez a formula igaz marad a bővítésben is, válasszuk meg e-t v é t e l e n

kicsi, de azért pozitív számnak, no-at pedig végtelen nagynak. Ekkor
van ·/?. végtelen (mert no-nál nagyobb) index, hogy r és xn távolsága
infínitezimális, tehát xn ~ r.
Fordítva, tegyük fel. hogy r olyan (sztenderd) valós szám, amihez
található olyan végtelen ω index, amire χω ~ r. Állítjuk, hogy r tor-
lódási pontja a sorozatnak. Ezt megmutatandó, válasszunk egy pozitív
(sztenderd) ε értéket és egy (véges) n0 küszöbindexeí. Azt keli megmu-
tatnunk. hogy a sorozatban van rí, ο után r-hez ?-nál közelebb eső elem.
Most a bővítésben igaz az, hogy

3n (?) > «ο Λ J?· — x„| < e).

hiszen η — LJ ilyen. Következésképp ugyanez a formula az alapmodell-

ben is teljesül, ami bizonyítja állításunkat. ·

4.9. Tétel (Sztenderd, Bolzano-Weierstrass) Minden korlátos sorozat-

nak van torlódási pontja.
Bizonyítás A 4.4. állítás szerint korlátos sorozat végtelen indexű tagjai
végesek, a véges számok viszont 4.3. szerint egy-egy sztenderd szám
monádjában vannak. Ezek a sorozatnak mind torlódási pontjai. Β

4.10. Definíció Egy véges χ szám sztenderd részének nevezzük, és

°z-szel jelöljük azt a sztenderd valós számot, aminek χ a monádjában
van.
56 4. fejezet

Ezt a jelölést használva pontosan megmondhatjuk, hogy mik egy

sorozat torlódási pontjai: ezek a végtelen indexű tagok közül a végesek
sztenderd részei.
Könnyen ellenőrizhető, hogy két véges szám összegének, szorzatá-
nak sztenderd része a sz.tenderd részek összege illetve szorzata. Ugyanez
a hányadosra is igaz, feltéve hogy a nevező sztenderd része nem n u l -
la. Véges számokon a sztenderd rész monoton, vagyis ha χ < tj és
mindketten végesek, akkor °x < °y is teljesül.

4.11. Tétel (Sztenderd) Legyen r torlódási pontja a- {.r,:} sorozatnak.

Ekkor van a sorozatnak r-hez konvergáló részsorozata.
Bizonyítás Mivel a sorozatnak van olyan végtelen indexű tagja, ami
végtelenül közel van r-hez, azért tetszőleges sztenderd ,r > Óra és véges
7io számra a bővítésben igaz, hogy
(2) 3A-(A- > n 0 A|j·* -r| < ή,
tehát ugyanez a formula igaz az alap modell ben is. Válasszuk e = 1-et.
ekkor (2) szerint van ΑΙ index, hogy \Xk, - r| < í. és általában, ha
már a &.„_! indexet kiválasztottuk, akkor (2)-t .5 — t/n-nel alkalmazva
található olyan kn > kn-\, amire \Xf,-n — r\ < i / n Világos, hogy az
{%!?.*} részsorozat ?'-hez konvergál, üf
Ebben a bizonyításban a torlódási pont nemsztcnderd deíiníciójából in-
dultunkki, a kapott (2) össze iug,y;cs len vegében a ugyanennek a sztenderd
ekvivalense, ahogyan azt a 4.8. állításban már láttuk.

Legyen / egy valósakon értelmezett, valós értékeket felvevő függ-

vény, / automatikusan kiterjed a bővítésre is. Az *R -» *R függvények
közül azokat, melyek valamilyen R —> R függvény ilyen értelemben
vett kiterjesztései, sztendeirleknek nevezzük. A továbbiakban, ha külön
az ellenkezőjét nem mondjuk, függvényeink értelmezési tartománya a
valós számok haímaza. Az alábbiakban kimondott tételek könnyen átvi-
hetők arra az esetre is, mikor az értelmezési tartomány egy tetszőleges
intervallum.
Differenciál- és integrálszámítás 57

4.12. Állítás Az f sztenderd függvény az χ £ R sztenderd pontban

pontosan akkor folytonos, ha χ ~ y eseTén f(x] ~ /((/)- Más szavakkal
f folytonos, ha végtelen közeli helyeken végtelen közeli értekekéi vesz
fel

Bizonyítás Tegyük fel először, hogy / folytonos az χ pontban, és

/; e *R végtelenül közel van x-hez. Azt kell megmutatnunk, hogy
|/(:f;) ~~ f ( y ) \ < ε núnden pozitív sztenderd e-ra. Rögzítsünk tehát egy
ilyen ε > 0 számot. Feltételünk szerint / folytonos az χ pontban, a
folytonosság szokásos definíciója szerint ekkor található olyan sztenderd
δ > 0, amire

Ez a formula igaz az alapmodellben, tehát igaz a bővítésben is. így ha y

végtelenül közel van .τ-hez. akkor χ és y távolsága természetesen kisebb
ó-nál. következésképp /(.τ) és f(y] távolsága is kisebb f-nál, ahogyan
kívántuk.
Fordítva tegyük fel, hogy χ monádjának képe beleesik f ( x ] monád-
jába. be akarjuk látni, hogy ekkor / folytonos az χ pontban. Válasszunk
egy pozitív sztenderd e valós számot, ehhez keresünk megfejelő ó > O-t
Most a bővítésben igaz. miszerint

hiszen itt 5-nak tetszőleges végtelenül kicsiny mennyiség megfelelő.

Tehát ugyanez a formula igaz az alapmodellben is. amivel a megfelelő"
S létezését bizonyítottuk. M

4.13. Alíiíás Az f függvény akkor és csak akkor korlátos az A C R

halmazon ha A elemein csak véges énekeket veszfc··

Bizonyítás Az, hogy / korlátos A-n, azt jelenti, hogy valamilyen .A/
sztenderd valós számra (Vx £ A] (|/ÍJ")| < M). Ugyanez a formula a
58 ^_ 4, fejezet

bővítésben azt mulatja, hogy f az "A halmazon csupa véges értéket vesz
fel.
Fordítva, ha / csak véges értékeket vesz fel *A-n. akkor a bővítésben
teljesül az. hogy 3M (\fx e *A) (\f(.r.}\ < M ) , hiszen M-nektetszőleges
végtelen nagy valós szám megfelel. Ezért ugyanez a formula igaz az
alapmodellben is, vagyis / korlátos .4-n. M

4.14. Tétel {Sztenderd) Korlátos zárt intervallumon folytonos függvény

korlátos.
Bizonyítás Jelöljük A-val az [a, b] zárt intervallumot, .r 6 A pontosan
akkor, ha a < χ < b. A bővítésben *4 definíciója ugyanez a formu-
la, ezért 14 minden χ eleme is a és b közé esik, tehát véges, továbbá
χ sztenderd része, °;r is eleme az [a, b] intervallumnak. Mivel / foly-
tonos A-n, azért tetszőleges χ e *A esetén f ( x ) ~ /(°:r), ezért f ( x ]
szükségképpen véges. Az előző állítás .szerint ekkor / korlátos is. H

4.15. Tétel (Sztenderd. Weierstrass) Korlátos zárt intervallumon folyto-

nos föggvény felveszi maximumai.
Bizonyítás Legyen a zárt intervallum [a, b], és legyen ω egy végtelen
természetes szám. Osszuk fel az intervallumot ω egyenlő részre, az
osztópontok r, = a + i-(b — a) JLÜ. ahol ?ι = ö. 1. 2 ω. Ez a felosztás
formálisan tulajdonképpen *N egy kezdoszeieléből *R-be képező belső
függvény. Belső, hiszen képlettel definiáltuk, és az ilyenek a 3-9. tétel
szerint belső objektumok. Véges sok szárn között mindig van legnagyobb,
ezt a következőképpen fogalmazzuk át: , T ha N egy kezdőszeletének
elemeihez valós számokat rendelünk, azok között lesz maximális." Az
idézőjelbeü állítás már formalizálható, és így a bővítésben is igaz, azzal
különbséggel hogy N helyett *N-et kell tennünk. Legyen az i-hez rendelt
szám /(r,·), tehát az f ( r ; ) számok között van maximális, mondjuk /(?>)
ilyen:
minden 0 < i <J ω esetén f(i\] < f( r í·)-
Legyen r = °r/^. vagyis az r> sztenderd része, ο < TÍ,· < b miatt r
Differenciál- és integrálszámítás 59

is eleme az [ci,ö] zári intervallumnak. Állítjuk, hogy sztenderd s-ekre

f ( x ) <· /('')' vagyis / a maximumát az r pontban veszi fel.
Legyen ehhez χ tetszőleges sztenderd pontja az [a t &] intervallum-
nak. Mivel a szomszédos Ti osztópontok közötti távolság (b — α)/ω,
valamelyikük biztosan beleesik τ monádjába. Ez például következik
abból, hogy minden legalább 2(b - ά)/ω hosszúságú intervallumban
van oszíópont, így van az (,r — (6 — «)/u,:r + (b — a,)/ω] interval-
lumban is, ami viszont teljes egészében benne van :r monádjában. Le-
gyen ez az osztópont mondjuk Γ; <Ε μ(χ). Az / folytonos az χ és
τ pontokban, tehát f ( x ) = ° f ( r t } , /(r) - °/(u·)· Még azt is tud-
juk, hogy /(ΤΊ) < f(rf-), ebből a sztenderd rész monotonitása miatt
°/(''O <· °/(rfe)· Tehát /(j 1 ) < /(r), amit bizonyítanunk kellett. ·

4.16. Tétel (Sztenderd. Bolzano) Legyen f folytonos az [o,&] zárt //;-

iervalhtmon. / f a ) < 0 év /(6) > 0. Ekkor van olvan α < c < ΐι, /zo.ijj'
/(<·) = ο.
Bizonyítás Válasszunk ismét egy végtelen L; természetes számot, és
osszuk fel az [a, b] intervallumot ω egyenlő részre az {?·; : ? < ω]
pontokkal. Az első osztópontban felvett érték negatív, az utolsóban
pedig pozitív. Véges sorozat esetén mindig van egy olyan közbülső i
index, mikor a sorozat éppen vált, vagyis /(/·.;) < 0 de /('/VH ) > 0. Ezt
az állítást az előző tételbeli meggondoláshoz hasonlóan formalizálhatjuk,
így ha ;,*véges" jelenti a „végesnek len ni" reláció bővítés béli megfelelőjét
(például *N kezdőszeletei ilyenek), akkor az {f (TI) '· i < ω} sorozat
* véges, és így benne is van egy legkisebb i index, amikor a sorozat vált,
vagyis olyan 0 < ι < ω, hogy /(r,;) < 0 és f(rl+1} > 0- Mivel TJ
és TI-,-] távolsága l/ω, vagyis végtelenül kicsi, azért ·/·; ~ rl+\, vagyis
mindkettő ugyanannak a sztenderd c számnak van a monádjában. Az
/ folytonos ebben a c pontban is, tehát c monádjában található értékek
képe beleesik /(c) monádjába. Az egyetlen szám, aminek a monádjában
negatív és nem-negatfv értékek egyaránt előfordulnak, a nulla, ezért /(c)
szükségképpen 0, amit bizonyítanunk kellett. ·
60 4. fejezet

Az / lüggvény egyenletesen folytonos az A c R intervallumon, ha

A pontjaiban az adott ε-hoz tartozó 6 számot az .τ-tő! függetlenül tudjuk
megválasztani: minden pozitív ε-hoz van olyan Ó > 0. hogy tetszőleges
x, y 6 A-ra \x — y\ < Ő esetén |/(x) - /(</)) < ε.

4.17. Tetei (Sztenderd) Korlátos zárt inten-alhunon folytonos függvény

egyenletesen folytonos.
Bizonyítás Jelöljük a korlátos zárt [a, b] intervalium pontjainak halma-
zát .4-val, és legyen χ és y két olyan (nem feltétlenül sztenderd) pontja
*A-nak. melyek végtelenül közel vannak egymáshoz, χ és y is véges,
sztenderd részük eleme A-nak, és persze ugyanaz. Ezért

Egy /(x) ~ f ( y ) , vagyis \f(x) — f ( y } \ < ε tetszőleges pozitív sztenderd

ε-ra. Ezért <5-nak tetszőleges végtelenül kicsi pozitív számot választva
adódik, hogy az alábbi állítás teljesül a bővítésben:

Ezért ugyanez a formula igaz az alapmodellben is, vagyis az adott ε-hoz

létezik olyan (szíenderd) Ő > 0, hogy ha χ és y távolsága kisebb mint 5,
és mindketten A-ból valók, akkor \f(x) - f ( y ) \ < ε, vagyis / valóban
egyenletesen folytonos A-n. H

Az / függvény .r pontbeli deriváltja az (f(x + 1} - /(.τ))/Λ

kifejezés határértéke h -^ 0 esetén, feltéve, hogy létezik.

4.18. Állítás A- f függvény χ pontbeli deriváltja f ' ( x ] — c akkor és

csak akkor, lio. minden nullától különböző infinitc~iniá!i$ h-ra

Bizonyítás Ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mini korábban. Ha

/'(.r) — c létezik, akkor definíció szerint az ε > Ö sztenderd számhoz
Differenciál- és integrálszámítás 61

található δ > 0, hogy \h[ < δ, h ^ 0 esetén az ( J ( x + fi) - f ( x } ) / h

hányados c-hez ε-nál közelebb van. Ez mutatja, hogy ha h infinitezi-
mális, akkor (4) kiír oldalának különbsége kisebb e-nál, tehát valóban
infinitezimális.
Fordítva, ha (4) igaz infinitezimális h-kra. akkor rögzített sztenderd
ε > 0-ra az állítás, miszerint „létezik olyan δ > 0. liogv \h\ < 6, h / 0
esetén a bal oldali tört és c értéke ε-ηάΐ közelebb van'' igaz a bővítésben
(d-naktetszőleges pozitív infinltezimális mennyiség megfelel), tehát igaz
az alapmodeílben is. Ezért a tört határértéke r. H

4.19. Tétel (Sztenderd) Ha f deriválható az x pontban, akkor ott foly-

tonos is.
Bizonyítás Legyen a kérdéses pontban a derivált c, h pedig végtelenül
kicsi szám, ekkor /(x + h] — f ( x ) ~ b-c. Mivel h infinitezimális, c
pedig véges, azért h-c is infinitezimális, vagyis f ( x + /t) :± /(χ). Α
4.12. állítás szerint ekkor / folytonos az x pontban, ü

A derivált nemsztenderd jellemzésével könnyen igazolhatók az

Összeg, különbség, szorzat, hányados, összetett függvény deriváltjára
vonatkozó szabályok. Például /' + g deriváltja

hiszen két szám összegének sztenderd része megegyezik a sztenderd

részek Összegével. Az első és utolsó tag egyaránt sztenderd, ugyanabba
a monádba esnek, tehát egyenlők is.
Ez a számolás azt mutatta meg, hogy ha f ( x ) . f?(x) valamint
az összegük is deriválható az x pontban, akkor az összeg deriváltja
egyenlő a deriváltak összegével. A pontos tétel viszont úgy szól, hogy
62 4. fejezet

ha f (χ) és (j(x) is deriválható, akkor az összegük is, és ez utóbbi

derivált értéke /'{re) + g ' ( x ) · Ez utóbbi állítás igazolására 4.18. szerint
az keil megmutatnunk, hogy ha h tetszőleges nem nuíla infinitezimalis
mennyiség, akkor

sztenderd része /'(x) -l· £?'(#}· Ezt viszont (5) mutatja, amennyiben
elfelejtkezünk a bal oldalon álló eiső tagról.
A szorzatra a számolás a következő: ha / és g is deriválható az χ
pontban, és // tetszőleges nem nulla infinitezi maii s mennyiség, akkor
/(s:+ Λ)·5(* + Λ)-/(*)·$(»)

hiszen végtelenül közeit mennyiségeket véges számmal szorozva tovább-

ra is végtelenül közeli mennyiségeket kapunk. Ezért ekkor j(x}-g(x} is
deriválható, és a derivált értéke f ( x } - g ' ( x ] + g(x)-g'(x).
Az F (.ι) ~ /(.yfs)) összetett függvény deriváltja megegyezik az
(F(x + h) — F ( x } } / h hányados sztenderd részével tetszőleges végtelen
kicsi /i-ra. Mivel ilyenkor g(:c + h) és g(x] is végtelenül közel van-
nak egymáshoz (hiszen g(x] folytonos), azért t — g(x -h h) — Q(.E]
inhnitezimális, és ha nem nulla, akkor az

hányados sztenderd része /'(í/(.c)). Következésképp

Differenciál- és integrálszámítás 63

ha g(x + h) y£ g(x). Ha pedig itt egyenlőség áll. akkor g ' ( x ] csak nulla
lehet, és így

Ezért F'(x] — f ' ( g ( x } } - g ' ( x ] , ahogyan azt az iskolában tanultuk.

4.20. Tété! (Sztenderd) Tegyük fel. hogy f az, (a, b} nyílt intervallumban
a maximumát ci c pontban veszi fel. és ott deriválható. Ekkor f (c} = 0.

Bizonyítás Az / függvény nem csak a szíenderd (a. ö) intervallumon,

hanem a teljes nemsztenderd *(a. b) intervallumon is a c-ben veszi fel a
maximumát. Ennek oka, hogy a obeli maximalitást kifejező

formula igaz a bővítésben is. Ha most h infinitezimális, akkor c + h

is eleme az " ( a . b ) nyílt intervallumnak, és ezért /(c + h) < /(c).
Következésképp

Tudjuk, hogy a bal oldali tört /'(<") monádjábaesik, márpedig az egyetlen

sztenderd szám, aminek monádjába mind > 0. mind < 0 szám is esik,
a 0. Ezen /'(c) = 0. ahogyan állítottuk. M

A szíenderd végpontú [a,b] zárt intervallum egy finom felosztásán

egy .TÓ, x\, . . . , XM valamint egy ξο· ξι ^-i belső számsorozat
együttesét értjük, ahol ω egy végtelen természetes szám. χΰ = a, χω =
6. az x t sorozat szigorúan monoton nő. a szomszédos osztópontok
i
közötti .EÍ-L.I — x j távolság minden 0 < t <. ω indexre infinitezimális,
végül χ-, < ξί < Ti-).-]. Legyen π egy finom feiosztás, /(x) pedig
64 4. fejezet

egy, az [a. b] intervallumon érteimezeit függvény, /-nek a yr-hez tartozó

integrálSsszege

(6)

Az itt álió Σ jel a szlenderd, véges sok számhoz azok összegét rendelő
függvény nemsztenderd kiterjesztése. Bár az Összegzés végtelen sok
tagra terjed ki. a bővítésben ω az *N eleme, vagyis ez végül is egy
közönséges *véges tagú összeg.

4.21. Állítás Legyen π\ és 1^2 a sztenderd végpontú [a, b} intervallumnak

kél finom felosztása, f pedig folytonos. Ekkor 3(π\. f) ~ S ( i r 2 , f ) .

Bizonyítás Jelöljük πι osztópontjait x-i-v&l, a τ 2 üsztópontjuit yj-vel.

a közbülső pontok legyenek ττι-ben £,;, ττι-ben η^. Az re,; valamint y}
osztópontok unióját nagyság szerint rendezve az a = ZQ < Zi < ··· <
z» = b pontokat kapjuk. Ez persze egy *véges belső sorozat, amiben a
tagok száma az xt valamint íjj *véges sorozatok tagszámának összege,
levonva belőle a két sorozat közös elemeinek számát. Ezekkel a (6)
Összeg a következőképpen írható át:

Itl £i(k) valamint f)j(k) ζϊ és az rjj értékek megismétlése annyiszor,

a

ahányszor a megfelelő [ζ^,^+ι] intervallum része az [χ·;;,χί+ι] illetve

[jtf, íy-fi] intervallumnak. Mivel ττι-ben és 7r2-ben is a szomszédos
osztópontok végtelenül közel vannak egymáshoz, azért minden k-ra
Differenciál- és integrálszámítás 65

) ~ rlj(k) IS
teljesül. Az / függvény folytonos, tehát ekkor /{&(*)) —

tetszőleges pozitív sztenderd ε számra. Ez igazolja állításunkat. ·

Mivel korlátos intervallumon folytonos függvény korlátos is, hason-

ló számítás mutatja, hogy a (6) alatti integrálösszeg véges. Ezért létezik
egy és pontosan egy sztenderd valós szám, aminek rnonádjában az összes
5(ττ, /} inlegráiösszeg benne van. Ezt a számot nevezzük az f függvény
[a, b] intervallumon vett határozott integráljának, és így jelöljük:

4,22. Állítás Az így definiál! érték folytonos függvényekre ugyanaz, mint

amit a határozott integrál szokásos definíciója ad.
Bizonyítás Az [a, b] intervallum η € N részből álló :ro, x\. . . . T,L fel-
osztása δ-nál finomabb, ha a szomszédos osztópontok távolsága kisebb,
mint S. Az integrál hagyományos definíciójából tudjuk, hogy minden po-
zitív ε-hoz található olyan δ > 0, hogy ha π tetszőleges <5-nál finomabb
felosztás, akkor az integrál és az 5(π,/) közelítő összeg különbsége
kisebb e-nál.
Ez az állítás formalizálható, és így a bővítésben is igaz. Ha most
veszünk egy finom feloszlást, akkor abban a szomszédos osztópontok
távolsága mindenütt kisebb, mini a sztenderd 5, ezért az integrál és az
5"(τϊ", /) összeg különbsége kisebb, mint ε. Ez minden pozitív sztenderd
ε-ra így van, tehát a két mennyiség távolsága infinitezimális, vagyis (7)
jobb oldala tényleg az integrál értékét adja meg. flj
66 _____^___ 4. fejezet

4.23. Tétel (Sztenderd, középértéktétel) Tegyük f e l , hogy f ( x ) < M

minden x-re az [a, b] intervallumon. Ekkor f f ( x ) d:r < M(b — a).

Bizonyítás Az adott feltétel mellett /(£;} < M tetszőleges ττ finom

felosztás közbülső pontjaira. Ezért

Mivel M-(b — a] sztenderd szám, azért nem csak 5(ττ, /), hanern ennek
sztenderd része is kisebb vagy egyenlő nála, ahogyan állítottuk. ·

4.24. Tetei (Sztenderd, az integrálszámítás alaptétele) Legyen F(u) —

J"f(x)áx. Ekkor F1 (u] = f ( u } .

Bizonyítás A határozott integrál (7) szerinti definíciója csak abban az

esetben működik, ha az integrálás határai sztenderd valós számok. Ha
ez nem így van, akkor azt tehetjük, hogy minden valós számra igaz
összefüggéseket írunk fel, és azután következtetünk arra, hogy ugyanez
érvényben marad nemsztenderd számokra is. Az első ilyen összefüggés
az addíciós képlet:

/ f(x)dx + f y(x-)dT = f
Ja -'b Jfk

ami könnyen ellenőrizhetően az a, b, c számok tetszőleges elrendezése

mellett igaz marad. Ehhez szokás szerint α > b esetére az J^ f ( x ) áx
integrált úgy definiáljuk, mint a már ismert értékű f^ f(x}dx ellen-
tettjét; j Q a /(a;)dx pedig mindig nulla. A másik az előbb bizonyított
középértéktétel: ha f ( x ] < M a teljes [a,b] intervallumon, akkor
f f ( x ] áx < M(b — a). Mivel ezek az összefüggések minden szten-
derd valós számra igazak, következésképp igazak maradnak akkor is, ha
bennük a, b, c az *R tetszőleges elemei.
Differenciál- és integrálszámítás 67

Ezek után térjünk rá a tétel, bizonyítására. Mivé! / folytonos az u

sztenderd pontban, azért η ~ υ esetén f ( u ) ^ f ( v ] , vagyis ilyen ν G *R
számokra cs tetszőleges pozitív sztenderd ε-ra

Válasszunk most egy nullától különböző végtelenül kicsi h mennyiséget,

F'(LL} nem más, mint (F(u + h) — F(u))/h sztenderd része. Beírva
ide F(u 4- /ι) és F(u] definícióját, majd a fenti addíciós összefugge-M
alkalmazva

f(x) dx)

Mivel a kérdéses [u.,u + h] intervallumban (8) szerint az integrálandó

függvény értéke f ( u ) ~ ε és f(u] + ε közé esik, azért a középérték tétel
alapján a legutolsó integrál értéke h-(f(u] — ε] és /?·(/(«) + e) között
van. vagyis

Mivel ez tetszőleges sztenderd ε > 0 értékre fennáll, a középső tört

értéke f ( u ] monádjában van, és ezt kellett igazolnunk. ·
5. fejezet

Topológikus terek

1. Általános topológia
Topológikus tér egy olyan (X, r) pár, amelyben X egy nem-üres halmaz,
és r az X részhalmazainak egy családja. X elemei a topológikus tér
pontjai, τ pedig a tér nyílr halmazaiból áll. Ahhoz, hogy egy ilyen (Χ, τ)
pár topológia legyen, a következő feltételeknek kell teljesülniük:
(i) X £ τ valamint 0 G τ (vagyis az üres halmaz és az egész tér
mindig nyílt);
(ii) két nyílt halmaz metszete is nyílt; valamint
(iii) nyílt halmazok tetszőleges halmazának uniója is nyílt. Egy topoló-
gikus tér bázisa nyílt halmazoknak olyan rendszere, hogy minden nyílt
halmaz előáll bázisbeli halmazok uniójaként. A topológiát egyértelműen
meghatározza tetszőleges bázisa. Jól jellemezhetők azok a halmazrend-
szerek, melyek valamilyen topológia bázisaként szerepelhetnek:
(i) X minden eleme benne kell hogy legyen a bázis valamelyik ele-
mében;
fii) ha A és Β a bázis két eleme, .c É A Π Β, akkor van olyan .-r-et
tartalmazó báziselern, ami része A ΓΊ B-nek.
Egy topológikus teret azonosítunk a T = (X,r) teljes struktúrával.
A pontok A" halmaza (0) típusú, τ pedig ((0)) típusú. Legyen *T
a T rögzített bővítése; a *T-beli pontok halmaza *X D X. Az X
elemei a sztenderd pontok, X — X eiemei pedig a neinaztenderdek. *r
70 5. fejezet

a bővítésben *Λ* részhalmazaiból álló belső halmaz; és elemei, amiket

* nyíl toknak fogunk nevezni, szintén belső halmazok. Mivel τ kielégíti a
fenti (i)-(iii) feltételeket, azért *r is, egyetlen apró különbséggel, (i)-ből
következik *X G *τ valamint 0 e *r; (ii)-ből hogy két *nyíh halmaz
metszete is "nyílt (azaz *r-beli); (iii)-ből azonban nem következik, hogy
* nyíl t halmazok tetszőleges halmazának uniója is "nyílt lenne, hanem
csak annyi, hogy *nyíltak belső halmazának uniója "nyílt. Ezért általában
*r nem topológia, hanem csak egy topológia bázisa.
Természetesen ha egy A C X sztenderd nyílt, akkor Ά *nyílt is,
továbbá .4 C *A, hiszen ha p G A, akkor ugyanez a formula a bővítésben
is igaz. Ráadásul a 3.4. állítás alapján, ha A végtelen, akkor A valódi
része A-nak.
Bár didaktikai szempontból hasznos lenne, ha mindenütt megkülön-
böztetnénk a sztenderd és nemsztenderd fogalmakat, ezt csak bizonyos
visszafogottsággal fogjuk megtenni. Tetszőleges fogalom azonosítható
a hozzá tartozó objektumok összességévei, és ezeket a matematikában
egymás szinonimájaként is szokás használni, így például a nyílt szó
jelölheti rnagát a nyílt halmazok halmazát, és lehet, hogy ennek a hal-
maznak egy neve. Az előbbi esetben jogosan különböztetjük meg a
„nyílt" és a „*nyílt" halmazokat, míg az utóbbiban a „nyílt" név más-
más összességet jelöl az alapmodellben és a bővítésben, és a „*nyflt"
jelölés értelmetlen.
Az alaphalmaz részhalmazainál, vagyis (0) típusú elemek esetén, ez
nem annyira zavaró, hiszen ugyanaz a név a bővítésben egy nemszten-
derd elemekkel kibővített halmazt jelöl. Például a pozitív vagy egész
nevek által jelölt nemsztenderd halmazokat a sztenderdekre megszorít-
va a pozitív sztenderd számokat, illetve az egész sztenderd számokat
kapjuk vissza. Másképpen fogalmazva Ά pozitív a szokásos „pozitívnak
lenni" tulajdonság kiterjesztése nemsztenderd elemekre. Nyílt halmazok-
ra ez nem így van, tipikusan egyátalán nincs is olyan sztenderd halmaz,
ami a bővítésben rendelkezne a „nyílt halmaznak lenni" tulajdonsággal
E szerint egy sztenderd nyílt halmaz csak a legritkább esetben * nyílt.
Topologikus terek 71

(Ugyanakkor ha A nyílt, akkor *A természetesen *nyílt.) Itt és a későbbi

fejezetekben azt az elvet fogjuk követni, hogy ezek a magasabbrendű fo-
galmak, mint amilyen a nyílt, környezet, lezárt, értelmezési tartomány,
stb, mind nevek, vagyis egészen rnást jelenthetnek (és jelentenek is)
az alapmodellben, mint a bővítésben. Azért, hogy segítsük az eligazo-
dást, időnként használni fogjuk a T nyílt, * környezet^ stb. változatot annak
hangsúlyozására, hogy a fogalmat a bővítésben keli érteni.
Legyen az (Χ. τ) topológikus tér egy sztenderd pontja p, és defini-
áljuk p mondáját a következőképpen:

f-L(p} = ( ] { *^
;
U sztenderd nyílt és p e U}.

Vagyis p monádja mindazokból a {sztenderd és nemsztenderd) pontok

áll, amik benne vannak az összes p-t tartalmazó *X-beli sztenderd nyílt
halmazban. Világos, hogy p e μ (p), és hogy μ(ρ) leheí külső halmaz is.
A valós számok esetén a monádnak ez a definíciója ugyanazt a halmazt
szolgáltatja, mint amit az előző fejezetben használtunk. Valóban, a
valósak topológiájának egy bázisát alkotják a nyílt intervallumok. Ezért
sztenderd η természetes számra a (p — l jn , p + l jn} intervallum egy, a p
szán! öt tartalmazó nyílt halmaz, és a *(p — \JTiíp-\- l /τι) ^intervallumok
metszete éppen p-nek az előző fejezetben definiált monádja. Másrészt
ha az U sztenderd nyílt halmaz tartalmazza a p számot, akkor U-
nak része egy p-t tartalmazó nyüt intervallum is, és ezért van olyan
sztenderd pozitív η egész is, hogy (p - 1/τ?,ρ+ l/"-) c U, és ezért
* *

5.1. Lemma Minden p sztende f-d ponthoz található V * nyílt (azaz V G

*τ), ami tartalmazza p-t. és része p(p}-nek.
Bizonyítás Legyen a sztenderd U halmazra a ψυ(χ] formula a követ-
kező:
χ nyílt halmaz, p € J· és τ C U.
Mivel véges sok nyílt halmaz metszete is nyílt, azért a {ψν(^) '- p €
Γ7} formulahalmaz konkurrens, hiszen véges sok í7-hoz azok metszete
72 5. fejezet

megt'eiel .τ-nek. Ekkor a bővítés alaptulajdonsága szerint van olyan V

*nyílt halmaz is, ami egyszerre kielégíti az összes formulát. Ez pedig
éppen olyan, amilyet kívántunk. ·

5.2. Állítás A- A C X akkor és csak akkor nyílt, ha minden p £ A-ra

μ(ρ) C M.
Bizonyítás Az állításnak az a fele, ami szerint nyílt halmaz tartalmazza
pontjainak rnonádját. a monád definíciója alapján világos. A fordított
irányhoz tegyük fel, hogy *A. tartalmazza A pontjainak monádját. Meg
akarjuk mutatni, hogy A nyílt, vagyis hogy minden p G Α-hoz tudunk
találni p-nek olyan nyílt környezetét, ami teljes egészében A-ban van.
Az előző lemma alapján p-nek van *nyílt környezete /i(p)-ben, s mivel
μ(ρ) C *A, azért az alábbi állítás igaz a bővítésben:

létezik p-nek olyan *n\ilt környezete, ami A-ban van.

De ekkor ez igaz az alapmodellben is. vagyis van p-nek A-beli (most

már sztenderd) nyílt környezete. Ezért A tényleg nyílt. ·

Mivel zárt halmazok a nyíltak komplementerei, az elő?ő tételből azonnal

adódik, hogy A akkor és csak akkor zárt, ha tetszőleges sztenderd p
pontra μ(ρ) Π *A φ 0 esetén p e A. Az A-nak A lezártja a legszűkebb
A-t tartalmazó zárt halmaz, A-nak int A belseje pedig a legbővebb A-ban
ievő nyílt halmaz.

5.3. Állítás Tetszőleges A C X-re A lezártja azokból a (sztenderd)

pontokból áll, melyek mondája elmetszi "A-t: A belseje pedig azokból a
poníokból, melyek mondája teljes egészében * A-ban van.
Bizonyítás Ha μ(ρ] Π Ά - 0, akkor van p-nek A-t elkerülő nyílt
környezete (mert 5.1. szerint van *A-t elkerülő *nyflt környezete), tehát
p φ A. Ha pedig μ(ρ] ΓΊ *A ^ 0, akkor p minden sztenderd környezete
elmetszi A-t (iegyen ugyanis U a p egy sztenderd környezete, ekkor
μ(ρ] C *U, és ezért *U Π *A / 0, tehát valóban U Π Α / 0), és így
P e A.
Topológikus terek 73

A második állítás: ha μ(ρ) C *4, akkor van p-nek környezete, ami

teljes egészében .4-ban van, tehát p e int A. Ha pedig p nem ilyen,
akkor p minden sztenderd környezete tartalmaz A~n kívüli pontot is,
tehát p φ int Λ. ·

5.4. Definíció Az .Y topológikus tér

(i) Hausdorff (Τα), ha tetszőleges p. g ζ Χ, ρ φ q pontpárnak van
diszjunkt környezete;
(ii) reguláris (T^), ha Ττ, és minden zárt A C X részhalmaznak és
abban nem levő p pontnak van diszjunkt környezete;
(iii) normális ("T4), ha Ϊ2, és bármely két diszjunkí zárt halmaznak van
diszjunkl nyílt környezete.

5.5. Állítás Az X- tér pontosan akkor Hausdorff, ha a p 7^ q sztenderd

pontokra μ(ρ) és μ^} diszjunktak.

Bizonyítás Ha p-nek és q-nak van diszjunkt (sztenderd) környezete,

akkor persze a monádok, mint az Őket tartalmazó sztenderd környezetek
metszetei, is diszjunktak lesznek.
Fordítva, 5.1. szerint kiválaszthatjuk p-nek és q-nak egy-egy *kör-
nyezetét ami teljes egészében a megfelelő monádban van. Ezek a feltétel
szerint diszjunktak, így a bővítésben igaz, hogy „p-nek és q-nak van
diszjunkt "nyílt környezete" Ám ekkor ugyanez igaz az alapmodellben

Ahhoz, hogy hasonló állítást tudjunk megfogalmazni reguláris és

normális terekre, definiáljuk egy tetszőleges A C X halmaz monádját í\
következőképpen:

μ(Α) = p|{ *U : U nyílt és .4 C U}.

Az 5.1. lemmához hasonlóan igazolható most is, hogy mindig van * nyílt
V, amire A C V C μ(Α), ebből pedig azonnal adódik a következő:
74 5. fejezet

5.6. Állítás Az. X tér pontosan akkor reguláris, ha a pontok zártak, én

zán A C X és p ^ A pontra μ(ρ] Π μ(Α) = 0.
Az X Tér pontosan akkor normális, ha a pontok -áriak, és diszjunkt zárt
A és Β halmazokra μ(Α) Π μ(Β) = 0. ·

Legyenek X és Υ topológikus terek, és legyen / : Λ" —>· Υ egy

X pontjait Y-bsL képező függvény. A klasszikus definíció szerint /
folytonos a p G X pontban, ha f (p) minden V környezetéhez található
p-nek egy U környezete, hogy U pontjai V-be mennek: /(£/) C V.

5.7. Állítás f pontosan akkor folytonos p-ben, ha /(μ(ρ)) C μ(/(ρ))·

Bizonyítás Elsőként tegyük fel, hogy / folytonos p-ben. Ahhoz, hogy
p monádjának képe része /(p) monádjának, elegendő megmutatnunk,
hogy /(//(p)) része *V-nak, ahol V tetszőleges sztenderd környezete
/(p)-nek. Legyen tehát V az /(p)-nek tetszőleges nyílt környezete. A
folytonosság definíciója miatt van p-nek olyan (sztenderd) U környezete,
n
°gy f(U} C V. Ez a formula igaz a bővítésben is, tehát f ( ' U ) C *V.
Mivel /j(p) C *U, azért /{μ(ρ}) C *V, amit igazolni akartunk.
Fordítva tegyük fel, hogy /(μ(ρ)) C μ(/(ρ)) és V egy adott szten-
derd környezete /(p)-nek. Ekkor persze μ(/(p)) C "V és az 5.1. lernma
szerint van p-nek *nyílt környezete ^t(p)-ben. Ezért a bővítésben igaz,
hogy

van olyan U *nyül környezete p-nek, amire f((J) C V.

De ekkor ugyanez a formula igaz az alapmodellben is, igazolva, hogy /

tényleg folytonos p-ben. ·

A tété! közvetlen következménye, hogy homeomorfizmusnál mo-

nádok monádba mennek át, vagyis egy pont monádja nem függ a tér
definiálásának módjától, hanem csak a topológiától; más szóval a rnonád
topológiai invariáns.
Topológikus terek 75

5.8. Állítás Legyen f homeomorflztnus az X és } topológikus terek

között. Ekkor X minden p pontjára /(μ(ρ)) = μ(/(ρ)). ·

Egy topoiógikus tér monád struktúrája nem csak invariáns, hanem meg
is határozza a tér topológiáját:

5.9. Állítás Legyen r\ és ΎΊ két topológia X-en és tegyük fel, hogy

tetszőleges sztenderdp pontnak a TI és a ΎΙ szerinti mondája megegyezik.
Ekkor TI = ΤΊ.
Bizonyítás Az 5.7. tétel szerint ekkor X-en az identitás mint (A7", TI)-bői
(X, T2)-be képező függvény mindkét irányban folytonos, tehát homeo-
morfizmus. Ezért a τ? szerint nyílt halmazok éppen a τ\ szerint nyílt
halmazok képei, tehát TI és TI egybeesik. |
Ugyanez az állítás már 5.2.-bői is következik, ami szerint egy
A C X halmaz akkor és csak akkor nyílt, ha minden p e A-ra μ (p) C *A.
Ha most TI és T2 szerint ugyanazok a monádok, akkor a feltété! ugyanaz,
akár arra vagyunk kíváncsiak, hogy A TI szerint nyílt-e, akár arra,
hogy T2 szerint nyílt-e. Ezért a két topológia szerint ugyanazok a nyílt
halmazok, vagyis TI — rí.

5.10. Állítás (Sztenderd) Az f : Χ -ϊ Υ függvény pontosan akkor

folytonos, ha minden Υ-béli nyílt halmaz inverz képe nyílt.
Bizonyítás A V C Υ inverz képe f'1 (V) = {p 6 X : /(p) € V}.
Tegyük fel először, hogy / folytonos, V e Υ sztenderd nyílt halmaz, és
A = /~'(V"). Ekkor természetesen "A — f ~ } ( * V ) is igaz. Legyen p € A
tetszőleges sztenderd elem, azt kell megmutatnunk, hogy p monádja
része Ά-nak. De /(p) €V,V nyílt, ezért /(p) monádja része *V-nek.
Másrészt / folytonos, ezért p monádját beleképezi /(p) monádjába, és
így *V-be. Következésképp μ(ρ] C *A, ahogyan kívántuk.
Másodszor tegyük fel, hogy / nem folytonos. Ekkor van p e X és
q £ μ(ρ), hogy f ( q ) nincs benne /(p) monádjában, vagyis yan olyan
V C Υ sztenderd nyílt, hogy /(p) e V, de f ( q ) £ *V. Ekkor viszont V
76 __ ___ 5. fejezet

inverz képe nem nyílt, hiszen *-ja p-vel együtt nem tartalmazza annak
teljes monádjáí- ·

A bizonyításból azt az erősebb állítást is kiolvashatjuk, hogy a

folytonosság biztosításához nem feltétlenül szükséges az összes V-beli
nyílt inverz képének nyíltságát megkövetelnünk, hanem csak azokét,
melyekkel tetszőleges V-beli sztenderd pontot el tudunk választani a
monádjában nem levőtől. Ez a helyzet például, ha a valósak esetén
a (—oo, c), és (c. co) nyílt i η tér vau uniókat válaszíjuk, itt c tetszőleges
szíenderd valós (vagy akárcsak racionális) szám lehet. Valóban, ha χ e R
és y nincs az χ monádjában, akkor van vagy az egyik, vagy a másik
alakú nyílt halmaz, ami x-et tartalmazza, de y-t nem.

5.11. Tétel (Sztenderd, Uriszon) Legyen X normális, valaminT A és

D az. X-nek diszjunkt zárt halmazai. Ekkor van olyan f : X -> [0,1]
folytonos függvény, amelyre f (a) ~ 0 minden α e A, és f ( b ) ~ l
minden b € Β esetén.

Bizonyítás Álljon D a 0 és í közötti diadikus számokból, azaz azokból,

amiket m/2k alakban lehet írni. ahol 0 < m és l < k természetes
számok. Ilyen p & D racionális számokhoz hozzárendelünk egy-egy Up
nyílt halmazt azzal a tulajdonsággal, hogy

0 < P < q < l esetén Up C Uq.

Az Up nyílt halmazokat rekurzióval definiáljuk a normális terek követ-

kező tulajdonságát kihasználva:

ha F C H C X. F zárt és H nyílt, akkor van olyan G nyüí, hogy

0) F e G CG C H.

(Hogy lássuk, hogy ez tényleg így van, használjuk a normalitás definí-

cióját az A = F és a Β = X — H zárt halmazokra.)
Topológikus terek 77

:
Elsőként L 0-t és U\-et adjuk meg. Mivel A C X — Β (hiszen A
és Β diszjunktak), továbbá Χ ~ Β nyílt, azért (1) szerint van olyan UQ
nyílt, amire
A C UQCÜV CX-B.

és hasonlóképpen van olyan U\ nyílt is, amire

t/o Cl/] c F i CX-B.

Ezzel UQ és Í7i már megvannak, és tegyük fel. hogy Up-í már definiáltuk
minden p € .D^-re, ahol

= j — :m egész és, ü < m < 2" j .

Ha most q & Dn+\ — Dn. akkor q = m/2' l+l alakú, ahol m páratlan.
így [/-l már definiáltuk p-re és r-re, ahol p = (m - l)/2 n + l és r =
(m + l)/2 n+l , továbbá Up C Ur- Ismét (1) szerint ehhez a párhoz is
találhatunk olyan Uq nyílt halmazt, amire

Üp C Uq, Ü, C UT.

Álljunk meg az n-edik lépésben, és definiáljuk az /„ : X -y [0. 1]

függvényt a következőképpen: fn(x] = l ha χ φ U\, egyébként pedig
legyen
/„(s) = mm{p € Αι : xe!7 p }.

Világos, hogy fn az X minden elemén értelmezve van, valamint, ha

χ e A. akkor fn(x) = 0, és ha χ € β, akkor /(χ) =± 1. Mivel Dn
elemein az Up halmazok nőnek, és mindegyik lezártja benne van a
következőben, azért ha fn(x} < P-, akkor χ £ Up\ ha pedig p < fn(x)·.
akkor χ nincs benne Up lezártjában sem.
Legyen most ω egy rögzített végtelen természetes szám; jegyezzük
meg. hogy minden sztenderd diadikus szám eleme D^-nak. Tekintsük
78 5. fejezet

az előbb definiált /^ függvényt. Mivel csak 0 és l közli értékeket vesz

fel, azért értelmes az alábbi definíció az X tér sztenderd χ pontjaira:

Ez lesz az a függvény, aminek létezését a tétel állította. Az világos, hogy

/ az A pontjain O-t. Β pontjain pedig 1-et vesz fel, így csak azt kell
megmutatnunk, hogy folytonos. Ehhez az 5.10. állításhoz fűzött meg-
jegyzésünk értelmében elegendő belátnunk, hogy minden (sztenderd)
valós c-re a (—co.c) valamint a (c, oo) nyílt halmazok inverz képei
nyíltak.
Legyen ehhez c tetszőleges (sztenderd} valós. Először is állítjuk,
hogy /(.τ) < c akkor és csak akkor, ha van olyan q < c sztenderd
diadikus töri. amire χ £ Ul}.
Valóban. legyen g < c, q e Dw sztenderd diadikus tört. és χ e U(1.
A minimális p e Dw, amire χ G Up, csak g-nál kisebb vagy egyenlő
lehet, ezért /ω(χ) < q. Mivel q sztenderd, azért /ω(χ) sztenderd része
is legfeljebb q, vagyis f ( x ) < q < c, Ezzel az állítás „akkor" részét
beláttuk. Fordítva, ha /(x) < c, akkor válasszunk egy q sztenderd
diadikus törtet e kettő szám között: f ( x ] < g < c. Mivel / ω (χ) sztenderd
része, f ( x ] kisebb a sztenderd g-nál, azért / w (x) is szükségszerűen
kisebb, és ekkor χ £ Uq, ahogyan azt fentebb láttuk.
Másodszorra állítjuk, hogy f ( x ) > c akkor és csak akkor, ha van
olyan q > c sztenderd diadikus tört, amire χ ^ Uq.
Hasonlóan az előzőhöz, most is az „akkor" résszel kezdjük. Ha
x ^ Uq, akkor a minimális p £ Όω, amire χ e Up. mindenképpen
nagyobb q-n&í. tehát /ω(χ) > q· Ebből f ( x ) > q > c azonnal adódik.
Fordítva, legyen f ( x ) > c. válasszunk ismét egy q sztenderd diadikus
törtet, amire c < q < f ( x ) . Most /ω(χ) sztenderd része nagyobb a
sztenderd g-nál, ezért /ω(.τ) is nagyobb, tehát χ ^ Uq.
Topológikus terek 79

A két állítást összefoglalva:

:
/ '((—oOjC)) = M{í/g q < c, q sztenderd diadikus tört },
l
f~ ((c. oo)) = IJí-^ - Uq '- S > C, q sztenderd diadikus tort }.

A bal oldalon a kérdéses inverz képek állnak, a jobb oldalon

sztenderd nyílt halmazok uniói. Ezért az inverz képek nyíltak, tehát /
folytonos, ahogyan állítottuk. H

A tétel csak annyit mond ki, hogy ha A és Β diszjunkí zártak,

akkor valamilyen folytonos / : X —> [0,1] függvényre A c /''({O}}.
és Β C /''({l}). Itt egyenlőséget csak akkor tudunk garantálni, ha
az X térre rnég további megszorítást teszünk, például, hogy második
megszámlálható (lásd a 6.12. tételt).

2. Kompakt terek
A következőkben a kompaktság nernsztenderd megfogalmazását adjuk.
A szokásos definíció szerint az X tér egy A része kompakt, ha A minden
nyílt fedésének van véges részfedése.

5.12. Definíció Legyen A C X· Egy p e *A"-beli pont A-majdnem

sztenderd, ha benne van egy sztenderd A-beli pont monádjában. A p
pont majdnem sztenderd, ha _Y-majdnem sztenderd.

5.13. Tétel A következő állítások ekvivalensek:

(i) A C X kompakt;
(ii) A monádja megegyezik az A-beli (sztenderd) pontok mondájának
uniójával;
(iii) *4 minden pontja A-majdnem sztenderd.
Bizonyítás (í)=>-(ii) Minden A-t tartalmazó nyílt halmaz egyúttal A
minden pontját is tartalmazza, ezért A minden pontjának monádja része
80 5. fejezet

A mondájának, így csak a fordított irányú tártai m az ás t kell igazolnunk.

Legyen ehhez q 6 *ΛΓ olyan, arni nincs benne egyetlen p É A pontnak
sem a monadjaban, azaz minden p e Α-hoz található olyan Up nyílt,
hogy p 6 Up, de q $ *í7p. Azt akarjuk megmutatni, hogy g nincs A
monádjában, vagyis létezik olyan U nyílt, hogy -4 c U', de q φ *U.
Az {Up : ρ e ,4} nyílt halmazok uniója lefedi A-t, A feltevés
szerint kompakt, ezért közülük már véges sok is fed:

A C UPI U UPÍ U . . . U UPJI -

Jelöljük a jobb oldalon álló nyílt halmazt Z7-val. Mivel az U = UPI U

. . . U Upn formula a bővítésben is igaz, azért

*u = *UP[ u V,,, u . . . u *upn.

Mivel q nincs egyetlen *£7p-ben sem, azért nincs *C7-ban sem. Ez
mutatja, hogy U olyan nyílt környezete A-nak, amire q φ "U, vagyis
hogy q £ μ(Α}.

(ii)=^(iü) Ha A c U, akkor természetesen *A C *Lr, ezért Ά C μ(Α).

így ha A monádja megegyezik az A-beli pontok rnonádjainak uniójával,
akkor speciálisan *A minden pontja is benne van egy sztenderd A-beli
pont monádjában, tehát A-majdnem sztenderd.

(iii)=>(i) Tegyük fel, hogy A nem kompakt, ekkor van olyan Ui : i e /

nyílt halmazokból álló fedése, aminek nincs véges részfedése, vagyis
akárhogyan is veszünk ki véges sokat az Ui halmazok közül, mindig
találunk olyan A-beli pontot, ami nincs benne egyikben sem. Ez éppen
azt jelenti, hogy a φ ϊ ( χ ] = „χ e A és χ ^ UC formulákból álló rendszer
konkurrens, tehát van olyan q e *A, amire ezek mind igazak, speciálisan
q ^ *U-t. Állítjuk, hogy ekkor q nem lehet A-majdnem sztenderd.
Ugyanis tetszőleges p e A sztenderd pont benne van valamelyik Ut nyílt
halmazban, ezért μ(ρ) része *í74-nek. S mivel q nincs "fjében, azért
q ^ μ (p), tehát valóban q nem A.-majdnem sztenderd. H
Topológikus terek 81

A tételnek azt a formáját fogjuk legtöbbet használni, ami szerint a teljes

X tér akkor és csak akkor kompakt, ha *X minden pontja maidnem
sztenderd, vagyis "X minden pontja benne van egy sztenderd pont
monádjában.

5.14. Téteí (Sztenderd) Minden kompakt Ύ2 tér normális.

Bizonyítás Legyenek A és Β diszjunkt zárt halmazok X-ben. Mivel

X kompakt, azért kompakt Λ és Β is. tehát az előző állítás szerint
μ(Α] = \J{p(p) - p e A), valamint μ(Β] = {^(q) : q G B}. Ha p e A
és g e B. akkor μ(ρ) és μ^} diszjunkt, hiszen a tér T2- Következésképp
μ(Α] és μ(Β] is diszjunkt. amit bizonyítanunk kellett. B

5.15. Tétel (Sztenderd} Kompaki halmaz folytonos képe is kompakt.

Bizonyítás Legyen A C A" kompakt, / folytonos, és f (A) = B.

Ekkor /(*A) = *B. Azt akarjuk megmutatni, hogy *B minden pontja B-
majdnem sztenderd. Ha y G *B tetszőleges, válasszunk hozzá χ e *A-t.
amire /(.τ) — y. A kompakt, tehát χ A-majdnem sztenderd: χ G μ(ρ)
valamilyenp e A sztenderd pontra. / folytonos, ezért /(re) e f (μ (p}} C
β ( / ( ρ ) } · ami mutatja, hogy y valóban B-majdnem sztenderd. H

3. Topológikus terek szorzata

Ha egyszerre több topológikus teret tekintünk, akkor az összesét egy-

befoglaljuk egy hatalmas struktúrába, beleértve az indexhalmazokat is,
és ennek vesszük egy alkalmas bővítését. Legyenek tehát i e /-re X?.-k
topológikus terek. Az Xi halmazok direkt szorzata az Összes olyan I-n
értelmezett p függvényből áll, melyre p(i} € Xi minden i e J esetén. A
szorzaton tekintjük a szokásos szorzat topológiát, amit ^-szel jelölünk:
82 ___ 5. feiezet

ennek bázis, vagy más szóval elemi nyílt halmazai a direkt szorzatnak
az
U — [p : P(ÍV] G [/„, ν = l, 2 . . . .. k}
alakú részhalmazai, ahol ? ι , . . . , i^ véges sok előre rögzített /-béli elem,
Uv pedig az X^ topológia rögzített nyílt halmaza. Szokás szerint p ( i )
helyettPJ-Í is fogunk írni, és ezt az értéket a p pont ΐ-edik koordinátájának
hívjuk.
A bővítésben "X pontjai természetesen továbbra is függvények,
mégpedig *I-on vannak értelmezve, és p G "X, i £ */ esetén p,. G
*Xi. Sztenderd i indexre (koordinátára) *Xi az X^ topológikus tér
bővítése, nemsztenderd index esetén (vagyis ha i az *T — / eleme)
Xi valamiféle ideális objektum, melynek természetesen mindazok a
tulajdonságai megvannak, amik a szorzat sztenderd tényezőinek.

5.16. Állítás Legyen p sztenderd, q pedig tetszőleges pontja az "X

szorzattérnek. Ekkor q G μ(ρ) akkor és csak akkor, ha minden sztenderd
i indexre qt F β(ρ,.).
Bizonyítás Ha van olyan sztenderd i, hogy qi nincs benne pi monád-
jában, akkor vegyük az Xt térben az ezt tanúsító [/.,; sztenderd nyílt
halmazt. A szorzattérben az U = {f : f ( i ] G t/7} bázis nyílt halmaz
olyan, hogy p G U, de q ^ *Ut vagyis q tényleg nincs p monádjában.
Fordítva, ha minden sztenderd i-r&q, benne van p; monádjában, és p
eleme az U — {/ : f ( i v ] G Uv, ν — l, 2 . . . . . /;:} elem; nyílt halmaznak,
akkor q„ e *U u, és *U = {/ : /(?„) G ~UV, ν - 1 , 2 , . . . , l·} miatt
q e 'U. ·

5.17. Tétel (Sztenderd) Hausdorff terek szorzata Hausdorff.

Bizonyítás Legyen p és q két különböző szíenderd pontja a szorzat-
térnek. Van olyan sztenderd i G / index, hogy p-t és q^ különböznek.
A feltétel szerint Χτ Hausdorff tér, tehát μ(ρι) és μ^ϊ) diszjunktak,
5.16. szerint ekkor p-nek és g-nak nem lehet közös elem a monádjában.
Topológikus terek 83

5.18. Tétel (Sztenderd, Tyihonov) Kompakt terek szorzata kompakt.

Bizonyítás Azt kell megmutatnunk, hogy *X minden pontja majdnem
sztenderd. Tegyük fel először, hogy mindegyik Xi Hausdorff, és legyen
p e "X tetszőleges. Mivel sztenderd i-re X t kompakt, azért p% majdnem
sztenderd .X^-ben, és ezért van q^ e X., sztenderd, mégpedig pontosan
egy (a Ύ^ tulajdonság miatt), amire pl G μ((/ι). Az 5.16. állítás szerint
ekkor p benne van az ezekből összeállított q 6 X pont monádjában.
Ha nem tudjuk, hogy az .XVk T2 terek, akkor az ?-edik koordiná-
tában p,.-hez számtalan q% is tartozhat. A szorzatban a q elemet úgy kell
kivennünk, hogy minden ΐ-re a megfelelő tjj-k közül egyet választunk —
ezt pedig a kiválasztási axióma segítségével meg tudjuk tenni. ·

Könnyen igazolható, hogy a kiválasztási axióma következik Tyihonov

fenti tételből. A bizonyításban Hausdorff terek esetén egyátalán nem volt
szükségünk a kiválasztási axiómára. Ez nem azt jelenti, hogy egyátalán
nincs is rá szükség: a kiválasztási axiómának azt a gyengébb változatát,
miszerint minden szűrő kiterjeszthető ultraszűrővé, a bővítés létezésé-
nek igazolásakor felhasználtuk, így annak bizonyítására, hogy kompakt
Hausdorff terek szorzata is kompakt, elegendő a kiválasztási axiómának
ez a gyengébb formája.
6. fejezet

Metrikus terek

Az A" halmazon a ρ : Χ χ Χ —> R kétváltozós függvény metrika,

ha teljesíti a távolságfüggvényre szokásos követelményeket: szimmetri-
kus, különböző pontok távolsága pozitív, minden pont saját magától 0
távolságra van, végül a három szög-egyenlőtlenséget. Ha X-&n van egy
metrika, az egyúttal egy topológiát is definiál, a bázis nyílt halmazok a
pontok körüli r > 0 sugarú gömbök:

B(p,r] = { g € X : 0(p,g) < r}.

Egy topológikus térben egy p pont környezetbázisán olyan p-t tar-

talmazó nyílt halmazok összességét értjük, hogy minden p-t tartalmazó
nyílt halmaz a környezetbázis valamelyik tagját részként tartalmazza. A
tér első megszámlálható, vagy más néven M], ha minden pontnak van
megszámlálható környezetbázisa; és második megszámlálható, vagyis
M2, ha a teljes térnek van megszámlálható sok halmazból álló bázisa.
Világos, hogy minden Μτ tér egyúttal M! is (hiszen minden pont kör-
nyezetbázisát a tér bázisából választhatjuk ki), viszont van olyan M] tér,
amelyik nem Mi. Metrikus terek MI terek: a p pontnak megszámlálható
környezetbázisát éppen a p körüli 1/n sugarú gömbök alkotják.
A bővítéshez az alapmodellben nem csak X, hanem a távolság-
függvény, és vele együtt a valós számok R halmaza is szerepel, így a
ρ távolságfüggvény 'X párjain van értelmezve, és ott R-beli értékeket
vesz fel. Egy p € X pont monadján mindazon pontok halmazát értjük,
86 6. fejezet

melyek távolsága p-től infinitezimális. Ez a definíció sztenderd pontok-

ra megegyezik a íopológikus tereken definiált monáddal. Valóban, ha
p (Ξ Ar és r > 0 sztenderdek, akkor a bővítésben

valamint minden p-t tartalmazó sztcnderd nyílt halmazban a B(p, 1/n)

gömbök valamelyike benne van, ezért

μ(ρ-) = p|{ *[/ : u sztenderd nyílt és p € U}

= [™]{*B(p, 1/n) : η sztenderd}

= {q £ *X : 0(p, q) < 1/n minden sztenderd n-re)

így az előző fejezetbeli tételek mind érvényben maradnak. Egy mo-

nádban legfeljebb egy sztenderd pont lehet, hiszen különböző sztenderd
pontok távolsága nem végtelenül kicsi. Ha p és ρ távolsága végtelenül
kicsi, vagyis g(p, q} ~ 0, azt így is jelöljük: p ±± q. Egy q € *X pont
véges, ha valamilyen sztenderd ponttól véges távolságra van.
Az A" metrikus tér egy A részhalmaza korlátos, ha bármely két
pontjának távolsága kisebb mint egy rögzített M valós szám.

6.1. Állítás .4 C A" akkor és csak akkor korlátos, ha *A minden pontja

véges.
Bizonyítás Legyen először ,4 korlátos, és p 6 A annak tetszőleges
pontja. Az alapmodellben igaz az a formula, ami szerint „A tetszőleges
pontjának távolsága p-től legfeljebb M" ezért ugyanez igaz a bővítésben
is, vagyis *A tetszőleges pontjának távolsága p-től legfeljebb M .
Fordítva, ha A nem korlátos, akkor a rögzített p E A-tó\ akármilyen
messze, mondjuk legalább m távolságra van pontja. (Ha ez nem így
volna, akkor ^(^1,92) < β(?ι5ρ) + öCp!?2) < 2m miatt A korlátos
lenne.) Ez a formula igaz a bővítésben is, ezért a végtelen nagy m
Metrikus terek 87

valós számhoz is található α G *4, hogy ρ(ρ, a) > m. Állítjuk, hogy α

nem véges, azaz ρ(ρ',α) végtelen tetszőleges szlenderd p' e X pontra.
Valóban, a háromszög-egyenlőtlenség miatt g(p, a] < ρ(ρ,ρ') + ρ(ρ', α).
a bal oldal végtelen, p és p' távolsága viszont véges, tehát ρ(ρ',α)
szükségképpen végtelen. ·

6.2. Tétel (Sztenderd) Metrikus tér minden kompakt része korlátos.

Bizonyítás Legyen A C X kompakt. Ekkor *A minden pontja A-
majdnem sztenderd, vagyis valamilyen A-beli (sztenderd) pontnak a
monádjában van. Tehát minden *A-beli pont véges, és így A korlátos. ·
A szokásos definíció szerint az xn sorozat konvergál a p ponthoz,
ha p tetszőleges környezete a sorozatból csak véges sok tagot hagy ki;
és p torlódási pont, ha p-nek minden környezete a sorozatnak végtelen
sok tagját tartalmazza. Az alábbi állítás a valós sorozatokra vonatkozó
hasonló állítás általánosítása, és nem csak metrikus terekben, hanem
tetszőleges topológikus térben is igaz. A bizonyítás a valós esetről szóló
4.5. és 4.8. állítások bizonyításának hű mása, így azt elhagyjuk.

6.3. Állítás Legyen xn egy végtelen sorozat az X topológikus térben.

A sorozat konvergál p-hez, ha minden végtelen ui indexre χω £Ξ μ(ρ)- Α
sorozatnak p torlódási pontja, ha valamely végtelen ω indexre χω G μ(ρ)·

6.4. Tété! (Sztenderd) Kompakt lérben minden sorozatnak van torlódási

pontja.
Bizonyítás Mivel A" kompakt, azért minden pontja majdnem sztenderd.
speciálisan χω is, ahol χω a sorozat tetszőleges végtelen indexű eleme.
Vagyis χω e μ(ρ] valamilyen sztenderd p pontra, és ekkor p torlódási
pontja a sorozatnak. ·

Egy topológikus tér megszámlálhatóan kompakt, ha benne minden

sorozatnak van torlódási pontja. A 6.4. tétel szerint minden kompakt
88 6. fejezet

tér egyúttal megszámlálnatóün kompakt is, aminek megfordítása ugyan

általában nem igaz, de metrikus terek esetében igen:

6.5. Tétel fSztenderd) Ha egy metrikus tér megszámlálhatóan kompakt,

akkor kompakt is.
Bizonyítás Tegyük fel, hogy az X metrikus tér nem kompakt, gyártunk
egy sorozatot, aminek nincs torlódási pontja. Mivel X nem kompakt,
azért van olyan p G *X pont, ami nem majdnem sztenderd, vagyis nincs
benne egyetlen sztenderd pont monádjában sern. Megkülönböztetünk
két esetet: (i) van olyan pozitív sztenderd ε, hogy p távolsága minden
sztenderd pontlól legalább e, illetve (ii) ilyen ε nincs.
Az (i) esetben indukcióval kiválasztjuk a sztenderd elemekből álló
x\, £2·, · - - sorozatot a következőképpen. Legyen x\ e X tetszőleges,
és ha már .TI, . . . , 2;^ megvan, akkor legyen Xk+\ olyan, ami az
összes többitől legalább e távolságra van. Ilyen elern van a bővítésben,
nevezetesen p, ezért ilyennek az alapmodellben is kel] iennie. Az előálló
{%„,} sorozat bármely két elérnének távolsága legalább e, így nem lehet
torlcjdási pontja.
Az (ii) esetben úgy vegyük ki a sztenderd xn pontot, hogy p-től
való távolsága legyen kisebb 1/n-nél. Állítjuk, hogy ez a sorozat nem
konvergens. Legyen ugyanis x tetszőleges sztenderd pont. Mivel p nem
majdnem sztenderd, ρ ( χ , ρ ) > l / k valamilyen k sztenderd egészre. A
háromszög-egyenlőtlenség miatt tetszőleges D-re

l l

vagyis az x körüli l / 2 k sugarú gömbben legfeljebb az x\, . . . , xik-\

pontok lehelnek, ezért .?· nem torlódási pont. ·

Legyen X tetszőleges íopológikus tér, Υ pedig metrikus tér. Legyen

adva A"-bői F-ba képező függvényeknek egy { f n ( x } } sorozata. {fn}
tart /-hez pontonként ha minden x 6 A"-re az (T-beli) f\ (x), /2(x), · · ·
Metrikus terek _____ _ ___ _ ____ 89

sorozat konvergens és tart f(x}-hez. Ez a konvergencia egyenletes, ha

tetszőleges pozitív e-hoz van no, hogy minden χ e Λ'-re és η > JiQ-ra

6. 6. Állítás Az { f n } sorozat pontosan akkor tart f ~hez, h a f w ( x ] — f ( x ]

minden végtelen ω-ra és minden sztenderd χ G X.-re. A konvergencia
akkor és csak akkor egyenletes, ha /ω (χ] ~ /(χ) minden végfelen ω-ra
és tetszőleges χ (Ξ "X-ra.

Bizonyítás Csak az egyenletes konvergenciára vonatkozó állítást bizo-

nyítjuk. a másik a 6.3. állításból jön. Tegyük fel először, hogy {fn}
egyenletesen konvergál /-hez, ω adott végtelen egész, és χ £ *X
tetszőleges pont. Azt akarjuk megmutatni, hogy ρ(/ω(χ] - f (χ)} < ε
minden előre adott pozitív sztenderd ε-ra. Az egyenletes konvergencia
definíciója szerint adott e-hoz van olyan (sztenderd) no- hogy

Mivel ugyanez a formula igaz a bőVítésben is. és lévén az általunk

választott ω végtelen, ω > no is igaz, azért készen vagyunk.
Fordítva, tegyük fel hogy /ω(χ) — f (χ) tetszőleges .τ-re és minden
végtelen o>ra. Legyen adva egy sztenderd ε > 0. A következő állítás
igaz a bővítésben:

hiszen Tíg-nak tetszőleges végtelen természetes szám megfelel. Ekkor

azonban ugyanez az állítás az alapmodellben is igaz. mutatva az egyen-
letes konvergenciát. H

Az {xn} sorozat monoton tart x-hez, ha a ρ(χηι%) távolságokból

álló sorozat monoton csökkenve tan nullához.
90 G. fejezet

6.7. Tétel (Sztenderd, Dini) Legyen X kompakt, Υ pedig metrikus tét;

és tegyük fel hogy a folytonos függvényekből álló {fn} sorozat minden
χ pontban monoton konvergál az ugyancsak folvtonos f-hez. Ekkor a
konvergencia egyenletes.
Bizonyítás A monotonitás miatt τη > η esetén a ( f m ( x ] , /(z)) —
ρ(/ί({.τ),/(.τ}). Legyen ω tetszőleges végtelen index, η valamilyen
sztenderd természetes szám. A fenti formulát a bővítésben felírva azt
kapjuk, hogy ρ(/ω(ζ), f (χ}) < e ( f n ( x ) , /(x)) tetszőleges χ e 'X pont-
ra. Legyen χ a sztenderd y £ X pont monádjában, az X kompaktsága
miatt ilyen y létezik. A háromszög egyenlőtlenség szerint

Az /„. és / függvények folytonosak, ezért a jobb oldal infinitezimális,

tehát a bal oldal is, és ezért ° Q ( f n ( x } , f ( x ) } = s ( f n ( y } , f ( y } } · Innen a
sztenderd rész monotonitása alapján

Mivel sztenderd y pontokra 6(fn(y)-> /(?/)) akármilyen kicsi lehet, ez

az egyenlőtlenség csak úgy állhat fenn minden sztenderd n-re, ha a bal
oldal infinitezimális, vagyis /W(ÍE) ~ f ( x ) tetszőleges χ € *X-ra. Az
előző állítás szerint ez pedig azt jelenti, hogy a konvergencia egyenletes.

Az {fn} függvénysorozat egyenlő mértékben folytonos az χ G λ'

pontban, ha minden ε > 0 f sztenderd) valós számhoz található a>nek
olyan Ut nyílt környezete, hogy tetszőleges η indexre és y e U£ pontra
/n(x) és fn(y) távolsága kisebb ε-nál. Ha a függvénysorozat egyenlő
mértékben folytonos, akkor persze minden tagja folytonos is.

6.8. Állítás A^ {/,,.} függvényekből álló sorozat akkor és csak akkor

egyenlő ménékben folytonos x-ben, ha χ ~ y eseten minden (véges és
végtelen) ω-ra fu-(x] — fu>(y)·
Metrikus terek 91

Bizonyítás Először legyen {/,,} egyenlő mértékben folytonos. Vá-

lasszuk y-t az χ pont monádjában, és vegyünk egy tetszőleges ε > 0
sztenderd valós számot. Azt akarjuk megmutatni, hogy / ω (χ) és / w (y)
távolsága kisebb ε-náí. Nézzük .τ-nek az „egyenlő mértékben folyto-
nos'" definíciójában szereplő UE környezetét, erre az alapmodellben igaz
a következő formula:

Ekkor ez a bővítésben is így van, s mivel χ ^ y. azért y ζ *U*, tehát

e(fw(%)tfu(y}} < £< ahogyan kívántuk.
Fordítva, tegyük fel, hogy minden w-ra /^(x) — f^(y] valahány-
szor y az χ monádjából való. Válasszunk egy pozitív sztenderd ε számot.
Az 5.1. lemma szerint van x-nek olyan U *nyílt környezete, ami része
^(.i:)-nek, ezért a bővítésben igaz a következő állítás:

Ezért az alapmodellben is így van. legyen Us sztenderd nyílt környezete

x-nek. ami ezt mutatja. Ez pedig (1) miatt teljesíti az egyenlő mértékben
folytonosság definícióját. ·

6.9. Tétel {Sztenderd) Ha az fn : X -> Y függvények folytonosak az

χ G X pontban, és egyenletesen konvergálnak az f ' X —» Y-hez, akkor
f is folytonos x-ben; továbbá az fn függvények egyenlő mértékben
folytonosak x-ben.

Bizonyítás Legyen y e μ·(χ), azt kell megmutatnunk, hogy /(x) és

/(i/) végtelenül közel van egymáshoz. Először is megjegyezzük, hogy
feltételünk szerint minden sztenderd n-re fn folytonos az χ pontban.
tehát f n ( x ] — f n ( y ) · Állítjuk, hogy ekkor van olyan végtelen ω index
is, amire ugyanez fennáll. Tekintsük ugyanis az adott χ (sztenderd) és
92 6. fejezet

y (nemsztenderd) elem melleit a természetes számoknak a következő

részhalmazát:

Ennek az előzőek szerint minden szíenderd természetes szám eleme,

továbbá formulával definiált, tehát belső halmaz. A túlcsordulási lemma
szerint nem állhat csak a sztenderd természetes számokból, vagyis van
egy ω nemsztenderd eleme is. így tehát /ω(χ) és f,^(y] távolsága, lévén
kisebb l/.j-nál. infinitezimális, ahogyan állítottuk.
Legyen tehát a fentiek szerint ω olyan végtelen természetes szám,
amire / w (j') — f.Jj(y}. Mivel {/,,} egyenletesen konvergál /-hez. a
6.6. állítás szerint minden végtelen indexre, speciálisan az általunk kapott
ω-Γά is f ( x ) ~ /^(x) és f ( y ) ~ /^(y)· A háromszög-egyenlőtlenség
szerint

A jobboldali mennyiségek végtelenül kicsik, ezért /(.71) és f ( y } távolsága

is végtelenül kicsi, ami igazolja, hogy / folytonos.
Legyen most η tets-Öleges végtelen index, χ sztenderd, és χ ~ y.
Ismét a háromszög-egyenlőtlenség szerint

Itt a két szélső tag az egyenletes konvergencia miatt infinitezimális, a

középsőről pedig éppen most láttuk be ugyanezt. A 6.8. állítás szerint
ez azt jelenti, hogy az {/n} sorozat egyenlő mértékben folytonos az χ
pontban. ·

A bizonyításban használt „túlcsordulási" lemma további alkalma-

zásával metrikus terekben pontosan meg tudjuk mondani, mikor lesz egy
pont monádja külső, és mikor beíso halmaz.
Metrikus terek 93

6.10. Állítás Metrikus térben μ(ρ) akkor és csak okkor belső halmaz,
ha p izolált pont.

Bizonyítás Ha p izolált, akkor μ (p) — {p}, valóban belső halmaz.

Másrészt tegyük fel, hogy μ (p) belső, és nézzük a természetes számoknak
a következő részhalmazát:

Ez belső részhalmaz, ha μ(ρ) belső halmaz. Ráadásul minden végtelen

természetes szám eleme, ezért kell legyen véges eleme is, mondjuk πι.
Ekkor a p körüli l/m sugarú gömb része p monádjának, tehát része
minden p körüli sztenderd sugarú gömbnek is, ami csak úgy lehetséges,
ha nincs p-től l/m-nél kisebb távolságra egyetlen sztenderd pont sem.
Vagyis p izolált. ·

Hasonló, csak technikailag bonyolultabb bizonyítás mutálja, hogy ugyanez az állítás

érvényben marad metrikus tereken kívül M; tevékben is. vagyis amikor minden poníníik
van megszámlálható környezetbázisa. Ugyanakkor lehet példát mutatni olyan topologikus
térre, ahol μ(ρ) belső halmaz annak ellenére, hogy p nem izolált.

Az / : X —ϊ Υ függvény egyenletesen folytonos, ha adott ε-hoz

tartozó ó nem függ ζ-tol, azaz ha minden pozitív ε > 0-hoz található
olyan δ > 0, hogy tetszőlegesen választva a p, q £ X (sztenderd)
pontokat, g(p, q] < δ esetén ρ(/(ρ), /(<])) < e.

6.11. Állítás Az f '· X —> Υ függvény akkor és csak akkor egyenletesen

folytonos, ha tetszőleges p, q G *X-ra p — q esetén f (p) ~ /(g).

Bizonyítás Legyen először / egyenletesen folytonos, és p, g € *A"

olyanok, hogy p c± q. Azt szeretnénk megmutatni, hogy ekkor
É?(/(p)> /(?)) < ε rmnden pozitív szíenderd ε számra. Az egyénié-
94 6. fejezet

tes folytonosság definícióját ε-ra használva kapjuk, hogy van olyan

(sztenderd) S, hogy a következő' formula igaz az alapmodellben:

De ekkor ugyanez a formula igaz a bővítésben is, és használjuk az adott

p-re és q-ra. Ezekre p ~ q miatt a formulában felírt feltétel igaz, tehát
&(f(p)·. f (l)) < e is teljesül, ahogyan kívántuk.
Fordítva, legyen ε adott sztenderd valós szám. Most a bővítésben
igaz, hogy
létezik olyan Ő > 0, hogy minden p és q-ra ρ(ρ, q) < δ esetén
S(f (P),./(«))< ε.
hiszen ő-nak tetszőleges pozitív infmitezimális szám megfelel. Ekkor
ugyanez a formula igaz az alapmodellben is, mutatván, hogy / teljesíti
az egyenletes folytonosság definícióját. ·

6.12. Tétel (Sztenderd) Kompakt metrikus térben minden folyíonos függ-

vény egyenletesen folytonos.
Bizonyítás Ha / : X —> Υ folytonos, τ «Ξ A' sztenderd, és p ~ r,
akkor f (ρ] ~ /(τ). Ha X kompakt, akkor *X minden pontja majdnem
sztenderd, vagyis ha p, q G X, és p ~ q, akkor van olyan sztenderd
r G X, hogy q ~ r valamint p ~ r. Ha / még folyíonos is, akkor
f (p) - f ( r } ~ /(ρ), vagyis f (p) ~ /(g), ahogyan kívántuk, i

Egy topológikus tér rnetrizálhatő, ha alaphalrnazán definiálni tu-

dunk egy olyan metrikát, hogy az abból adódó topológia megegyezik
a megadottal. Fontos és sokat vizsgált kérdés, hogy adjunk meg olyan
topológiai tulajdonságokat, amelyek megléte már biztosítja, hogy a tér
metrizálható legyen. Ebből nyújtunk rnost egy kis ízelítőt. Természete-
sen a valósaknak minden része az öröklött topológiával metrizálható. A
[0,1] egységintervaJlum minden véges hatványa, mint a véges dimenzi-
ós Euklideszi tér altere, szintén metrizálható. A [0, 1] megszámlálható
sok példányának szorzatát Hilbert-kockának hívják.
Metrikus terek 95

6.13. Tétel (Sztenderd) A Hilbert-kocka metrizálhato.

Bizonyítás A tér pontjai azok a (megszámlálható hosszúságú) valós

számokból álló sorozatok, amelyekben minden elem a [0,1] zárt inter-
vallumba esik. Legyen χ és y két ilyen sorozat, és definiáljuk χ és y
távolságát a következőképpen:

Könnyen látható, hogy ez metrika, csak azt kell megmutatnunk, hogy

ugyanazt a topológiát generálja, mint a szorzat. Az 5.9. állítás szerint
ehhez elegendő ellenőriznünk, hogy a két topológia monád struktúrája
megegyezik. A metrika definíciója szerint y pontosan akkor van χ
monádjában, ha minden véges i indexre gl € μ(.Χι). Az 5.16. állítás
szerint a szorzattérben y pontosan akkor van χ monádjában, ha yl G
μ(χ·ι) minden sztenderd i-re, láthatóan mindkét esetben ugyanazt a
feltételt kaptuk. H

6.14. Tétel {Sztenderd) Ha az X tér normális és második meg-

számlálható, akkor minden zárt A halmazhoz létezik olyan folytonos
f ; χ .4 [o, 1], amire A = /~' ({0}).

Bizonyítás (Sztenderd) Abból, hogy X reguláris és második megszám-

lálható (vagyis létezik a topológiának megszámlálható bázisa) könnyen
adódik, hogy minden zárt halmaz előáll megszámlálható sok nyílt hal-
maz metszeteként. (Legyen ugyanis A zárt, és válasszuk el A-t nyílt
halmazokkal ás összes benne nem lévő ponttól. Az elválasztáskor az
egyes pontok ~V% környezeteit a megszámlálható bázisból vehetjük, ezért
van megszámlálható sok {t/.,.Vi} nyíltakból álló pár, hogy ,4 c UL, és
az t/j-k valamelyike minden p ^ A pontra elválaszt. Ekkor viszont A
éppen az Uí halmazok közös része.)
Legyen tehát A = ("){£/",;}, és válasszunk az 5.11. létei alapján
olyan fi : X —> [0, 1] folytonos függvényt, ami elválasztja A-t és.
96 6. fejezet

(a tőle diszjunkt és zárt) A' — Ut-(. vagyis A C /"'({O}) valamint

X-UiC / t ~'({φ- Legyen

Világos, hogy g nulla és egy közötti értékeket vesz fel; A C g ({0}),

továbbá ha p £ A, akkor p G X — Ui valamilyen ΐ-re, és ekkor g (p) >
2~l > 0. Ezért ff 1({Ö}) — A. csak azt kell látnunk, hogy g folytonos.
Jelöljük 5n-nel a (2) alatti összeg első η tagjának összegét. Mivel
mindegyik ft folytonos, azért gn is az, továbbá a {gn} sorozat éppen
(/-hez konvergál. Mivei

x-től függetlenül, azért a konvergencia egyenletes. A 6.9. tétel szerint

ekkor g folytonos is. ·

6.15. Tétel (Sztenderd, Uriszon metrizációs tétele) H a az X tér normális

és második megszámlálható, akkor inetrizálható.
Bizonyítás Legyen {Un} a tér egy megszámlálható bázisa, és legyen
fn : X -^ [0. 1] az előző tétéi szerint létező folytonos függvény, amire
/-^{O}) = A' - Un. Jelöljük a HUbert-kockát H-val, és definiáljuk az
/ : X —l·H függvényt úgy. hogy n-edik koordinátája éppen fn. Mivel /
minden koordinátája folytonos, azért / is folytonos. Másrészt / injektív,
azaz ha p φ q, akkor f (p) φ /(?)- Ehhez elegendő egyetlen olyan
η indexet találnunk, melyre fn(p) és fn(q) különböznek. Válasszunk
olyan Un bázis nyílt halmazt, ami p-t tartalmazza, g-t pedig nem, erre
fn(q] = 0, és fn(p) Φ Ο, ahogyan kívántuk.
Állítjuk, hogy / homeomorfizmus X és f ( X } között, ebből a tétel
már következik, hiszen f ( X ] , mint a Hilbcrl· kocka altere, metrizálható
az öröklött metrikával. Mivel / folytonos is, a homeomorfizmus igazo-
lásához azt kell csak megmutatnunk, hogy /-nek az inverze is folytonos.
Metrikus terek 97

Ehhez viszont elég látnunk, hogy ha az χ sztenderd pont JY-ben, és y

nincs χ monádjában, akkor f(y] nem eleme f ( x ) monádjának. Mivel
y φ μ ( χ } , tudunk találni a bázis nyílt halmazok között olyat, mond-
juk í/n-et, ami .τ-et tartalmazza, de y-t nem. Ekkor viszont f n ( x ] > 0
sztenderd szám, viszont fn(y] — 0- tehát f„(y) $. /J(/ ? ,(.T)), s így az
5.16. állítás szerint /(·//) £ μ ( / ( χ } ) . Α tételt bizonyítottuk. R

A fejezetet egy Ascoli-tól származó tétellel zárjuk. Legyenek X

és Y metrikus terek, és /'„. X-ből Y-ba képező függvények. Az {/„,}
sorozatról azt mondjuk, hogy egyenlő mértékben egyenletesen folytonos,
ha tetszőleges c > 0-hoz létezik olyan δ > 0, hogy minden p, q e _Y-re
cs minden π-re, ha ρ(ρ, q} < <5, akkor ρ(/η(ρ), f n ( q ) ) < £·

6.16. Tétel (Sztenderd, Ascoli) Legyenek X és Y kompakt metrikus

terek, és az X-bői Y-ba képező [fn} függvény sorozat egyenlő mértékben
egyenletesen folytonos. Ekkor létezik az {fn}-nek olyan fni, /n,, . . .
részsorozata, ami egyenletesen konvergál egy egyenletesen folytonos F
függvényhez.
Bizonyítás Csak az egyenletes konvergenciát kell belátnunk, innen már
6.9. és 6.12. alapján F egyenletes folytonossága már következik. Rög-
zítsünk egy LÜ végtelen természetes számot. Legyen az χ £ X szíenderd
pontokra F(x) É Y az a sztenderd pont, aminek monádjában fu(x]
van. Mivel Y kompakt tér, *Ύ minden pontja majdnem sztenderd, ezért
F ( x ) egyértelműen definiálva van. Állítjuk, hogy F folytonos. Ennek
igazolására a folytonosság sztenderd definícióját használjuk. Legyen te-
hát adva tetszőleges ε > 0 sztenderd szám. Az {fn} függvénysorozat
egyenlő mértékben egyenletesen folytonos, válasszunk egy, a definíció
szerint létező δ > 0 sztenderd számot, amire

tetszőleges n-rc és p, q pontokra, @(p, q} < δ esetén

(3)
98 6. fejezet

Állítjuk, hogy ha. p és g ő-nál közelebb van egymáshoz, akkor F {p} és

F(q) távolsága E-nál kisebb, ami igazolja, hogy F tényleg egyenletesen
folytonos. Valóban, (3) igaz az aiapmodellben, ezért igaz a bővítésben
is, speciálisan az Ή = ω esetben: ha p és q olyan pontok, melyekre
g ( p , q ) < δ, akkor £>(/ w (p), / w (<?)) < f/2. A háromszög-egyenlőtlenség
miatt

A jobb oldalon sztenderd p-re és q-m az első és harmadik tag F definíci-

ója miatt mfinitezimális, a középső tag (3) alapján legfeljebb ε/2, tehát
g(F(p),F(q}) valóban kisebb ε-nál olyan sztenderd p és q pontokra,
melyek távolsága kisebb, mint δ. Ezzel megkaptuk, hogy F folytonos.
Mivel X kompakt, azért *X minden p pontja benne van egy szten-
derd q £ X pont monádjában, és így mivel -F folytonos g-ban:

a harmadik ~ szintén (3)-ből következik, hiszen p ~ q és így p

és q minden sztenderd δ távolságnál közelebb van egymáshoz, ezért
ö(/w (f) »/«(<?)) < ε is igaz minden pozitív sztenderd ε-ra. Ezzel azt
kaptuk, hogy

Ezek után már csak olyan részsorozatot kell találnunk, hogy fnk
egyenletesen konvergáljon F-hez. Tegyük fel, hogy rt/,.-ΐ már kiválasz-
tottuk. A

áliilás (4) szerint igaz a bővítésben, válasszuk ugyanis Ji-etu-nak. Ezért

ugyanez igaz az aiapmodellben is, a megfelelő index legyen a sztenderd
Metrikus terek 99

?·;./,.+]. Mivel fnk+í és F távolsága mindenütt kisebb 1/fc-nál, azért az

{ f n / f } sorozat tényleg egyenletesen konvergál F-hez. ·

A tétel feitéteieiből könnyen adódik, hogy végtelen ω indexre p c± q

esetén /w(p) — f u ( q ) , és F definíciója alapján F(p) ~ fu(p) sztenderd
pontokra. E kettőből azonban nem következik minden további nélkül (4),
vagyis hogy F és /ω minden helyen végtelenül közel lenne egymáshoz
(amiből persze az is rögtön adódna, hogy F folytonos). Ezért kellett
kerülő úton előbb bizonyítanunk, hogy F folytonos, és csak ezután
tudtuk levonni azt a következtetést, hogy F é.s /ω nem csak a sztenderd
helyeken közeli.
7. fejezet

Hézagos polinomok

Legyen C a kétdimenziós Euklideszi tér a szokásos, komplex szá-

mok által meghatározott struktúrával ellátva. A komplex számokat azo-
nosíthatjuk a valós számokból álló számpárokkaí, és így a komplex
számokról szóló állításokat tekinthetjük valósakról szóló állításoknak
is. A komplex számok *C bővítése így tulajdonképpen már *R-ban
megtalálható, de inkább úgy gondoljuk, hogy C-nek külön készítjük el a
bővítését. Mivel C-nek része R, azért *C-ben a valósak bővítése csakúgy
megtalálható, mint az egész vagy természetes számoké.
Minden / : C —> C komplex függvény automatikusan kiterjed a
bővítés elemeire, így például az abszolút érték, a valós illetve képzetes
rész is- Legyen P a komplex együtthatós polinomok halmaza, ekkor *P
elemeit *polinomoknak hívjuk. Természetesen minden polinom egyúttal
"polinom is. Mindenp(0) (sztenderd) polinomhoz létezik egy / : N —> C
függvény, ami p együtthatóit adja meg; *P elemeinél ez *N-et képezi *C-
be. Mivel egy polinomnak csak véges sok nem nulla együtthatója van, az
együtthatókat előállító / függvény egy idő után csupa nullát ad vissza.
A legutolsó nem-nulla együttható heiyét hívjuk a polinom fokának, és
deg(p)-vel jelöljük. Szokás szerint egy n-edfokú polinomot

n
p ( z ) = r.7íz -f c 7 1 _,0""' + · · · + ΓΙΖ + CQ, cn φ Ο

alakban írjuk fel; ugyanezt az alakot használjuk ^polinomok esetében

is, bái' ekkor η lehet végtelen természetes szám is. "Polinomokra is
102 7. fejezet

ugyanazok az összefüggések érvényesek, mint a (sztenderd) polinomok-

ra, például értéküket a megfelelő hatványok összeadásával számíthatjuk
ki. (Ennek a kijelentésnek még abban az esetben is lehet értelmet tulaj-
donítani, ha a "*polinomban végtelen sok tag szerepel!)
Egy n-edfokú polinomnak pontosan η gyöke van, ha a gyököket
mutiplicitással számoljuk. Egy p polinomnak az τ sugarú körbe eső
gyökeinek számát (mutiplicitással) egy h : P x R -» N függvény adja
meg; ugyanez a függvény adja meg a bővítésben tetszőleges *polinornra
és ·/· £ *R sugárra a gyökök számát, ami *N egy eleme lesz. Ha a p(z]
*polinom foka η e *N, akkor a gyökök száma soha nem haladja meg n-
et, és van olyan τ G R, hogy az ekkora sugarú körben p-nek pontosan
η gyöke van.
Általában nem jelöljük, hogy sztenderd polinomokról vagy pedig
* polinomokról van-e szó, csak ha azt valami miatt hangsúlyozni szeret-
nénk. Ennek oka, hogy mikor melyik fajta polinomról van szó egyrészt
világos a környezetből, másrészt minden formulával megfogalmazható
állítás akkor és csak akkor igaz az egyikre, amikor a másikra.
Fogjuk használni Rouché tételének az alábbi alakját, melyet köny-
nyen interpretálhatunk a bővítésben. A tételt nem bizonyítjuk.

7.1. Tétel fSzlendcrd, Rouché) Legyenek p(z] és q(z] olyan polinomok,

hogy az r sugarú kör kerületén, vagyis \z\ — r esetén \q(z)\ < \p(z)\.
Ékkő?· az p(z)-nek és p(z] + q(z)-nek multiplicitással számolva az r
sugarú körben pontosan ugyanannyi gyöke van. ·

A fejezetben elsősorban olyan polinomokkal foglalkozunk, melyek-

nek legfeljebb r nem nulla együtthatójuk van, ahol r valamilyen rögzített
véges egész. Az ilyen polinomokat r tagú hézagos polinomoknak hívjuk,
és persze ezek felírhatok
ni n2 n
(1) p(z) = ciz + c2z + h crz "
alakban, ahol n\ < n-i < · · · < nr. A bővítésben egy r-hézagos
""polinomnak sem az együtthaíóknak, sem a kitevőknek nem kell szten-
Hézagos polinomok 103

derdeknek lenniük, de a benne levő tagok száma továbbra is legfeljebb

r lehet, ahol r rögzített véges természetes szám.
A nem azonosan nulla, egyetlen tagból álló azn polinomot monöm-
nak hívjuk.

7.2. Definíció Legyen az71 és bzm két monom. Az elsőről azt mondjuk,
hogy dominálja a másikai, jelben azn ^> bzm, ha η ^ ni és van olyan
véges ρ valós szám, hogy \azn\ > \bzm\ minden olyan véges z-r&, amire
N >β·

7.3. Állítás Legyen azn. bzm és czk olyan, hogy az első dominálja a
masodikat és a második dominálja a harmadikat. Ha még η φ k. akkor
azn > czk.

Bizonyítás Legyen ρ az első illetve a második domináláshoz tartozó

£?i és ΟΊ maximuma. Ha \z\ > Q és véges, akkor \azn\ > \bzm[ és
\bzm\ > \czk\, vagyis \azn\ > \czk\. ·

A bizonyításból az is kiolvasható, hogy nincs két olyan monomf melyek

egymást dominálnák. Ekkor ugyanis elegendően nagy véges z-re \azn \ >
\azn\ lenne, ami lehetetlen.

7.4. Állítás Legyen azn és bzm két különböző fokú monom. Ekkor vagy
n m m n
az 3> bz , vagy bz ~3> az .

Bizonyítás Nézzük a (b/a)zm~n hányadost. Ennek abszolút értéke

\z\ = ρ esetén f (ρ) = \bja\gm~n. Ez folytonos, és ha πι < η, akkor ρ-
ban szigorúan monoton fogy, ha pedig m > n, akkor szigorúan monoton
no. Ha minden R-beli sztenderd ρ-ra az f (ρ) hányados l alatt van, akkor
azn dominálja bzr"-l. Ha f (ρ) mindig l fölött van, akkor viszont bzm
dominálja azn-l. Marad az az eset, mikor / nem csak az egyik fajta
értéket veszi fel. A szigorú monotonitás és a folytonosság miatt ekkor az
1-et is fel kell vennie, mégpedig pontosan egy £o helyen. Négy lehetőség
van:
104 7. fejezet

(i) ρο véges és / csökkenő- Ekkor f (ρ] < I elegendően nagy sztenderd

ρ-ra, ezért azn dominálja bzm-&t.
(ii) ρο véges és/növekszik. Ekkor/(ρ) > l elegendően nagy sztenderd
ρ-ra, vagyis bzm dominálja azn-ct.
(ni) ρο végtelen és / csökkenő. Ekkor minden sztenderd o-ra f (ρ) > l,
tehát bz'n dominálja azn-eí.
(iv) ρο végtelen és / növekszik. Ilyenkor sztenderd ρ-kra f (ρ) < i, és
így az11 dominálja bz7n-sí.
Több lehetőség nincs, az állítást bizonyítottuk, l

7.5. Állítás Legyen αζτί 3> bzm, és r > l véges valós szám. Ekkor van
olyan véges ρ valós szám, hogy minden olyan véges z-re, amire \z\ > ρ.

Bizonyítás A domináiás azt jelenti, hogy |ö/aj[2J m " < l minden

elegendően nagy véges 2-re, mondjuk ha \z\ > σ. Elsőként legyen
m > n. Ekkor rm n > r, továbbá \z\ > σ esetén \r-z\ = r-\z\ > σ is
igaz, tehát

Ha viszont m < n, akkor rm n

< 1/r. így ha \z\ > r - σ , akkor
\zjr\ > σ, tehát

Tehál az első esetben Q = σ. a másikban ρ = τ·α megfelelő választás, l

Legyen r sztenderd véges szám és p egy (1) szerinti legfeljebb r

tagból álló hézagos polinom. A p-ben szereplő nem nulla együtthatójú
Hézagos polinomok 105

tagok az előzőek szerint lineárisan elrendezhetek a szerint, hogy melyik

dominálja a másikat. Ezért Sesz egy olyan tag, mondjuk dzn', c, φ Ο,
amelyik dominálja az összes többit. Ebben az esetben 71,;-t a p polinom
rendjének nevezzük, és ord(p)-vel jelöljük. Egy polinom rendje és foka
nem kell, hogy egybeessen: például ha |a| végtelen, akkor z2 — láz + l
foka 2, de rendje 1. A fejezet fő eredménye az alábbi tétel, erről fogunk
számos bőrt lenyúzni.

7.6. Tétel Legyen r sztenderd természetes szám, és tegyük fel, hogy a

p ( z ] egy legfeljebb r tagú hézagos polinom. Legyen p ( z ] rendje v. Ha υ
véges, akkor p(z}~nekpontosan ν véges gyöke van; ha ν végtelen, akkor
p(z]-nek végtelen sok véges gyöke van.

Bizonyítás Legyen ez" a maximális rendű (nem maximális fokú) tag

p(,s)-ben, és q(z] a maradék, vagyis p(z] = ez" + q ( z } . Ekkor q(z]
felírható a következőképpen:

Feltétel szerint ez" dominálja az összes itteni tagot, tehát a 7.5. állítás
szerint van olyan véges ρ, hogy minden 0-nál nagyobb de véges z-
re |ci||zj" ! < (l/r)|c||z]". Ezért ugyanezen 2-kre a q(z)-ben szereplő
mind az r — l tag abszolút értéke kisebb ]c||.'r|1' r-ed részénél, tehát
|í(*)| < t«a"l.
Ez azt mutatja, hogy minden véges r > ρ esetére a Rouché tétel
feltétele teljesül a ez" és q(z) polinomokra, így az r sugarú körön belül
c^-nek és ez" 4- £?(#) — p(z] polinomnak multiplicitással számolva
ugyanannyi gyöke van.
Ha most ν véges, akkor a ez" polinomnak a nulla z/-szörös gyöke,
és így p(js)-nek minden véges r > ρ sugarú körön belül is pontosan ν
gyöke van. Ezért p(z)-nek van legalább ν véges gyöke, de több nem
lehet, mert akkor volna olyan véges r hogy legalább ν + l gyök esik az
r sugarú körön belülre.
106 „^____ 7. fejezet

Végül, ha ν végtelen, akkor minden véges A;-ra c^-nek a nulla k-

szoros gyöke, és így p(z)-nek is legalább k gyökének kell lennie minden
véges r > ρ sugarú körön belül. H

Láttuk, hogy ha α végtelen, akkor az2 — 2az + l polinom foka 2

és rendje 1. A tétel szerint pontosan egy véges gyöke van; s valóban, a
két gyök egyike 2α körüli, és ezért végtelen; a másik ennek reciproka,
tehát infinitezimális és így véges is.

7.7. Tétel fSztenderd. Montéi) Legyen

(2) p[» = αο + αιζ + ιΐ2Ζ2-\ \-o,i-zk+ai,.+\z'Ík+l-\ l

rak+fz
nk+e
,

ahol 0 < k < rik+ι < · · · < ?H.+£ és a^ ^ Q. Ekkor létezik olyan pozitív
ρ, ami csak az ΩΟ, α Ί , ..., űj. értékektől és í-tőlfiigg (és nem a további
együtthatóktól és kitevőktől), hogy tetszőleges 0,^+1, . . . , G&-Í; együttható
és megfelelő η^+ι, ..., τι/,-+^ kitevő esetén p(z]-nek legalább k gyöke
van a ρ sugarú körön belül.
Bizonyítás Tegyük fel az állítással ellentétben, hogy ilyen ρ korlát nem
létezik az adott GQ- - - · , o,k számokra és é-re. Ekkor a következő állítás
igaz az alapmodellben, következésképp a bővítésben is:

minden ρ > Q-ra tudunk választani olyan. 0^+1, . . . , α^+ε együttha-

(3) tokát és TLk+i, ..., η&+ι kitevőket, hogy a (2) polinomnak legfeljebb
k — l gyöke van a ρ sugarú körön belül.

Válasszuk ρ-t végtelen nagynak, (3) szerint létezik olyan (2) alakú p(z]
^polinom, aminek legfeljebb k — \ gyöke kisebb ρ-nál, tehát speciálisan
legteljebb k — l véges gyöke van.
Az, hogy p(z] megfelelő ellenpélda, azt jelenti, hogy ebben a
polinomban az abszolút tag OQ, az elsőfokú tag együtthatója α ϊ , stb, a
fc-adfokú tag együtthatója a^ (itt A; és az együtthatók rögzített sztenderd
valós számok), továbbá a polinomnak még további legfeljebb l nem-
nulla tagja van, melyek foka mind nagyobb k-nál. Ezen tagok foka és
Hézagos polinomok 107

együtthatója már lehet nem sztenderd elem is. p(z)-ben a tagok száma
legfeljebb k + i, ami véges, így alkalmazható rá a 7.6. tétel. Próbáljuk
meghatározni p(g) rendjét. Világos, hogy a,kZk dominálja az összes olyan
α,ιζ1 tagot amire ? < k és at φ 0, hiszen mindegyik dj sztenderd szám. A
későbbi tagok között lehet néhány olyan, ami dominálja aj^-t, de azok
foka nagyobb k-nál. Ezért p(z] rendje legalább k, és így 7.6. szerint van
legalább k véges gyöke. A kapott ellentmondás bizonyítja állításunkat.

Két polinomról azt mondjuk, hogy diszjunkt, ha nincs bennük

ugyanolyan fokú tag. Ez a helyzet például, ha az egyikben csak páros, a
másikban csak páratlan kitevőjű hatványok szerepelnek.

7.8. Tétel (Sztenderd) Van olyan g ( k , r ) pozitív valós értékeket felvevő

függvény, amire a következő teljesül Ha p(z] és q(z] diszjunkt nem
azonosan nulla polinomok, p és q külön-külön legfeljebb r tagból áll,
továbbá p-nek és q-nak is van legalább k gyöke az egységsugarú körön
belül, akkor p ( z ] + q(z)-nek is van legalább k gyöke a g ( k . r ] sugarú
körben.
Bizonyítás Megint tegyük fel, hogy az állítással ellentétben adott fix
k és r mellett ilyen ρ nem létezik. Ekkor a következő állítás teljesül az
alapmodellben és ezért a bővítésben is:

minden ρ > 0-ra van két diszjunkt, külön-külön legfeljebb r tagú

p ( z ] és q(z] nem nullapolinom úgy, hogy mindkettőnek van k gyöke
az egységkörben, de p(z] + q(z}-nek legfeljebb k — \ gyöke van a
ρ sugarú körben.

Válasszuk ρ-l végtelennek, és legyenek p ( z ) valamint q(z] az ellenpélda

"polinomok. Ekkor p + ij-nak legfeljebb k — l véges gyöke van, ugyan-
akkor mind p-nek mind y-nak van legalább k gyöke az egységsugarú
körben. Legyen p-ben a maximális rendű tag aízn', y-ban pedig a3 zn>.
A 7.6. tétel szerint ni > k és ríj > k, hiszen mind p-nek, mind y-nak
108 7. fejezet

van k véges gyöke, továbbá ríj / rtj, hiszen p és q diszjunktak, mivel

ugyanolyan kitevővel nem szerepel bennük z-haívány.
Mivel p és q diszjunktak, azért az összegben azok és csak azok a
tagok szerepelnek, melyek vagy p-ben vagy g-ban benne vannak. Ezért
p+q legfeljebb 2r tagú hézagos polinom. Mi lehet p-\- q rendje? Tudjuk,
hogy α^.ζη' dominálja az összes p-beli tagot, a,^n' pedig az összes q-
beüt. A 7.4. állítás szerint e két domináns monom valamelyike dominálja
a másikat, mondjuk alzn'· 3> ( i j Z n j . De ekkor a.Lzn' maximális rendű
tag p + ςτ-ban is, vagyis p + q rendje is τι.,,. Ekkor ismét a 7.6. tétel miatt
p -|- g-nak van legalább HÍ > k véges gyöke, ellentmondásban azzal,
hogy p + y-nak legfeljebb k — l véges gyöke lehet. ·

A tételt könnyen általánosíthatjuk mindjárt két irányban is. Az

egyik, hogy az egységkör helyett a g$ sugarú körben kívánjuk meg
hogy legyen p(2)-nek és g(,z)-nek is legalább k gyöke. Ekkor a 7.8. té-
telt a p(z-Qo] illetve q(z-Qo) polinomokra alkalmazva adódik, hogy
p(z] + <?(2)-nek van k gyöke a p o - g ( k , r ] sugarú körben. Másik lehet-
séges általánosítás, ha nem kettő, hanem s darab páronként diszjunkt,
egyenként legfeljebb r tagú polinom összegét nézzük. Ebben az esetben
a ρ korlát fc-tól, r-től és s-tői is függ, a bizonyítás változatlan.
A 7.8. tételnek a 7.7. is következménye. Legyen ugyanis p ( z ] =
aQ + a}z + a2z2 H \-akzk, és q(z) = ak+lznk+í H \-ak^tznk+t,
legyen r a k és l közül a nagyobbik, továbbá QQ akkora, hogy p ( z ) -
nek mind a k gyöke a ρ$ sugarú körön belül legyen. Mivel g(^)-nek
a nulla n^+i > íc-szoros gyöke, az összegnek is van legalább k darab
fJo*É>(fc, r)-nél kisebb abszolút értékű gyöke.

Ismert, hogy a.p(z] polinom deriváltjának gyökei benne vannak p ( z ]

gyökeinek konvex burkában, így ha p ( z ) Tvedfokú, és mind az η gyöke
benne van az egységkörben, akkor p'(s)-nek is mind az η — l gyöke
beleesik ugyanebbe a körbe. Kakeya alábbi tétele arról beszél, hogy
ha p(z)-nek csak a A; legkisebb gyökéről tudjuk, hogy az egységkörben
Hézagos polinomok 109

van, akkor hol helyezkedhetnek el p' (z) k - l legkisebb abszolút értékű

gyökei.

7.9. Tétel (Sztenderd, Kakeya) Van olyan g(k, n) függvény, hogy hap(z)
n-edfokú polinomnak van legalább k gyöke az, egység sugarú körben,
akkor a deriváltjának van legalább k — l gyöke a ρ(&, η) sugarú körben.
Természetesen az állítás ekvivalens azzal, hogy z-p'(z}-nek. van lega-
lább k gyöke az egységkörben. Ezért Kakeya tétele azonnal adódik a
következő, jóval általánosabb tételből.

7.10. Tétéi (Sztenderd) Létezik @(k, r) függvény a következő tulajdon-

sággal. Ha a

legfeljebb r-tagú polinomnak van k gyöke az egység sugarú körben,

akkor tetszőleges

0< |

komplex számokra a

q(z] = A i C i - S ™ 1 -f \2C-2^~ + ' · · + \rCrZnr

polinomnak is van legalább k gyöke a s(k,r) sugarú körben.

Bizonyítás Ahogyan eddig is tettük, most is indirekt rnódon abból
indulunk ki, hogy az állítás semmilyen ρ-ra nem igaz, vagyis teljesül a
következő állítás:
minden ρ > ö-ra van olyan r-tagú p{z] hézagos polinom és \i
számok, melyekre a tétel feltételei teljesülnek úgy, hogy p(z}-nek
legalább k gyöke van az egységkörben, és q(z]-nek legfeljebb k — l
gyöke a ρ sugarú körben.

Ez az állítás a bővítésben is igaz, válasszuk ρ-i végtelennek. Az ellen-

példa p ( z ) hézagos polinomnak van k véges gyöke (hiszen ennyi gyöke
110 7. fejezet

még az egység sugarú körben is van), ugyanakkor c/(z)-nek legfeljebb

k — l véges gyöke lehet. Legyen a p ( z ) polinom maximális rendű tagja
Cj2 n ; , a q(z] maximális rendű tag.ja pedig \jCjZnj, vagyis p rendje π,;,
q rendje pedig 113. A 7.6. tétel szerint p rendje legalább fc. q rendje pe-
dig legfeljebb k — 1. így n ( > k és k — l > π,. Ezek szerint n,, > TÍ, és
ebből következően i > j és (λ,.] > |λ ? ·| is fennáll.
Az ellentmondást megkapjuk, ha megmutatjuk, hogy g-ban az TÍJ
kitevőjű tag mégsem dominálja az nl kitevőjű tagot. Mivel

és p(z)-ben CjZ11^ -C CiZHt, ezért a jobb oüdal elegendően nagy de véges

z-re I-nél kisebb, tehát a ba! oldal nem lehet ugyanerre a ζ értékre I-nél
nagyobb. Ezzel a kereseti ellentmondás előállt, a tételt bizonyítottuk. ·

Lényegében ugyanez a számolás adja a következő eredményt is:

7.11. Tétel Létezik o(k, τ] függvény a következő tulajdonsággal. Ha a

P(Z] = c\.zn> + C2Zn2 + · · · + crz'nr, n\ < Π2 < · · · < nr

legfeljebb r-tagú polinomnak vem k gyöke az egység sugarú körben,

akkor tetszőleges 0 < l\ < ti < · · · < tr egész számokra a

Bizonyítás Az előző tétéi bizonyítását követve legyen p(z] és q(z) a

végtelen nagy ρ-hoz tartozó ellenpélda, továbbá p-ben az n% és ^-ban
az ?7j -f /''_, kitevőjű tag a maximális rendű. Ekkor egyrészt a 7.6. tétel
szerint n, > k és k — l > n,j + t j , tehát például n-i > ríj, és ezért
Hézagos polinomok 111

ii > l-i', másrészt CjZ™ 1 3> CjZ™3, valamint dz""-+ii <g; c J 0'' l j H " £ - í . Ez
pedig nem lehet, mert \z\ > l esetén

és elegendően nagy. de véges z-re a bal oldal I-nél nagyobb, a jobb

oldal I-nél kisebb, ami adja a kívánt ellentmondást. ·

Végül a 7.8., 7.10. és 7.11. tételeket össze is tudjuk fogni a követ-

kezőképpen.

7.12. Tétel Legyen k, r és s rögzített pozitív egész számok, ezekhez lé-

tezik egy K — K(k,r,s] szám a következő tulajdonsággal. Induljunk
ki legfeljebb s darab, egyenként legfeljebb r-tagú polinomból, melyek
mindegyikének legalább k gyöke van valamely ρ sugarú körben. Mind-
egyik polinomban külön-külön az együtthatókat a kitevők szerint egyre
növek\'ő abszolút értékű számmal megszorozhatjuk, majd a kitevőket is
növekvő sorrendben tetszőlegesen megemelhetjük egyre nagyobb érté-
kekkel úgy, hogy az így előálló s darab polinom páronként di.Sijun.kt
legyen Végűi vegyük ezek összegét. Ennek a polinomnak még mindig
van legalább k gyöke a K-Q sugarú körben.
Bizonyítás Először mind az s polinomra alkalmazzuk a 7.10. majd
7.11. tételeket; kapjuk hogy valamely K\ számra mindegyik így adódó
polinomnak van legalább k gyöke a Κ\·ρ sugarú körben. A 7.8. tételt
Összesen s — 1-szer alkalmazva mindig tudunk adni olyan K%, Kl^,
. . . , K% számokat, hogy a K\-Q sugarú körben az első ·; — l polinom
összegének és az i-cdig összeadandónak is van k gyöke. Végezetül
K = _K"| adja a keresett értéket. ·
Megengedhetnénk azt is, hogy az összegül kapott polinomra ismét
alkalmazzuk a 7.ÍO. és 7.11. tételek transzformációit, valamint azí is,
hogy az összeg helyeLt tetszőleges lineáris kombinációt vegyünk. Ezzel
112 7. fejezet

azonban nem kapnánk új polinomokat, mert a változtatásokat még az

összegképzés előtt is elvégezhetjük.
8. fejezet

Komplex függvénytan

1. S-topológia
Legyen *C szokás szerint a C komplex számtest bővítése. Tetszőleges
zr> £ "C és sztenderd ε > 0-ra legyen

S(z0,e} = {- £ *C : \z - ZQ\ sztenderd része < e}.

Ezek a halmazokat S-köröknek nevezzük. Az 5-körök együttesen egy

topológia bázisát alkotják. Hogy ez tényleg így van, ahhoz mindössze a
következő tényt kell ellenőrizni, ámít az olvasóra hagyunk: ha z$ benne
van az 3(ζι.ε\} és 5(^2,£2) halmazok metszetében, akkor valamely
zo körüli sztenderd SQ sugarú S-kör is része mindkét halmaznak. A
generált topológiát S-topológiának hívjuk. Fontos szerepet fog játszani
a különböző halmazoknak az S-topológia szerinti belseje, amire külön
jelölést is bevezetünk:

°A—{z£.C '. S(z, ε) C A valamilyen sztenderd c-ra }.

Bár *C tetszőleges részhalmazának létezik S-beiseje, és így ez a definíció

*C minden részhalmazára értelmes, mi kizárólag belső A halmazok
esetén fogjuk használni.
Egy A C *C halmaz pontosan akkor S-nyílí, ha megegyezik saját
S-belsejébeK vagyis ha A = σΑ. Ha az A egy 5-nyílt halmaz, akkor
1_14 8. fejezet

minden z elemével együtt tartalmaz egy ζ körüli S-kört is, vagyis

S(z,e) C A valamilyen sztenderd e > 0 számra. Ezért ebben az esetben
A ugyancsak tartalmaz egy ζ körüli sztenderd sugarú körlapot is, például
az e/2 sugarút. Speciálisan ha A C C sztenderd és *A S-nyílt, akkor A
szükségképpen nyílt.

8.1. Állítás Legyen A C "C belső halmaz, ζ G °A akkor és csak akkor

ha ζ mondája, része A-nak.
Bizonyítás A csak akkor rész triviális, hiszen ζ monádja része S(z. ε}-
nek minden sztenderd ε-ra. Fordítva, tegyük fel, hogy μ(ζ] C A és
tekintsük mindazokat a természetes számokat, melyekre igaz, hogy

(1) minden z'-re \z — z'\ < - esetén z' É A.

η
A feltétel szerint minden végtelen egész ilyen, ezért a túlcsordulási
lemma miatt van ezt a feltételt kielégítő véges természetes szám is,
mondjuk η e N, és Legyen ε = l/n. Ha \z — z'\ sztenderd része kisebb
mint a sztenderd ε, akkor \z — z'\ is kisebb, és ekkor (1) szerint z' A-ban
van. Tehát 5(ζ.έ) C A, vagy másképpen z € aA, ahogyan állítottuk. ·
Az állításból kiolvasható, hogy egy korlátos szíenderd A halmaz akkor
és csak akkor S-nyílt (vagyis *A = σ(*Α)}, ha A nyílt.

8.2. Következmény Legyen A sztenderd nyílt halmaz. Ekkor

r e A} c f f (*A).

Bizonyítás A tartalmazás az A halmaz nyíltsága és az előző állítás miatt

világos, csak az egyenlőséget kell megmutatnunk abban az esetben mikor
A korlátos. Ám ekkor *A minden eleme majdnem sztenderd, vagyis van
sztenderd része. Legyen z £ (*Α) C *A, ekkor 0-nek létezik °z sztenderd
σ

része és az előző állítás szerint μ(ζ] C *A. Mivé! z e μ(°ζ) = μ(ζ] és

Komplex függvénytan 115

A nyílt, ezért °z e A. Ez pedig azt mutatja, hogy ζ eleme valamilyen

sztenderd A-beli elem monádjának, és így eleme a bal oldali uniónak is,
ahogyan állítottuk. ·

A továbbiakban /(z) olyan ""C-ből *C-be képező belső függvényt

jelöl, aminek értelmezési tartománya a Ό C *C halmaz, és legyen ZQ
egy S-belső pontja D-nek. Az f(z) függvényről azt mondjuk, hogy 5-
folytonos a ZQ pontban, ha folytonos itt az S-topológiára nézve, vagyis
minden pozitív sztenderd é-ra található oiyan sztenderd δ > 0, hogy az
S(zo,S) halmaz / szerinti képe része S(/(2o},£")-nak.

8.3. Állítás A^ f ( z ) akkor és csak akkor S-folytonos a ZQ pontban, ha

minden Zi ~ ZQ esetén f { z \ ] — /(-^o)·
Bizonyítás Megjegyezzük, hogy mivel ZQ 5-beIso pontja D-nek, azért
ZQ monádja is hozzátartozik /(z) értelmezési tartományához.
Tegyük fel először, hogy f(z] 5-folytonos. Legyen ε > 0 tet-
szőleges sztenderd szám. Az 5-folytonosság definíciója szerint az
/L = S(f(zQ),e) 5-környezethez található záriak olyan 5(^0,5) 5-
környezete, hogy az ebbe eső pontok képe A^-ba. kerül. Ezért ZQ mo-
nádjának képe minden sztenderd ε-ra része 5(/(2r),5)-nak, vagyis része
ezek metszetének, ami pedig /(zo) monádja.
Fordítva, ha f(z] nem 5-folytonos, akkor van olyan sztenderd
t > 0, hogy az <S(/(zo),e) környezethez egyetlen S(ZQ,Ö} sem jő. Ha
erre a 5-ra ezt z\ tanúsítja, akkor egyrészt j^o — z\ \ < $, másrészt
l/(z tl ) - /Ui)| > ε hiszen ezek az egyenlőtlenségek még a rnegfeleiő
abszolút ériékek sztenderd részére is igazak, így az alábbi állítás az
összes pozitív sztenderd egész η számra igaz:

A túlcsordulási lemma miatt ugyanennek valamelyik nemsztenderd

számra is teljesülnie kell, ami mutatja olyan z\ létezését, amire z\ ~ ZQ,
de f M -t f M· m
116 ___ 8. fejezet

Az állításból kiolvasható, hogy egy sztenderd függvény egy sztenderd

pontban akkor és csak akkor S-folytonos, ha ott folytonos.

8.4. Lemma Tegyükfel, hogy f ( z ) véges a ZQ mondájában. Ekkor van

olyan sztenderd ε > 0. hogy f(z') véges a ZQ körüli ε sugarú körben és
annak határán.
Bizonyítás Megjegyezzük, hogy / (ZQ) természetesen véges. Mivel ZQ az
f ( z ] értelmezési tartományának, D-nek 5f-belső pontja, azért van olyan
sztenderd TIQ természetes szám, hogy azo körüli l/no sugarú kör határa és
belseje még mindig D-ben van. A feltétel szerint természetes számoknak
alábbi belső halmaza annak minden végtelen eleméi tartalmazza:

< η G *N : η > ??o, és ha \z — ZQ\ < l/??.

aktot \z-zo\-\f (ή-f (ZQ)\ < l }·

hiszen ZQ monádjában ζ — ZQ infirrilezimális, f ( z ) — /(ZQ) pedig véges.

A túlcsorduíási lemma szerint ekkor van ennek a halmaznak sztenderd
eleme is. mondjuk rj] € N, ekkor ε = \jn\ jó választás. Valóban,
\z — ZQ\ < ε esetén \z — ZQ\-\/(Z) — /(ZQ)\ véges, mert még I-nél is
kisebb, és ezért |/(z) — /(ZQ)| nem lehet végtelen. H

8.5, Lemma Álljon az A halmaza D S-belsejének sztenderd pontjaiból,

és tegyükfel hogy az f ( z ] belső függvény véges és S-folytonos A elemein.
Ekkor az A-n értelmezett (sztenderd) F(z] = °f(z] függvény folytonos.
Bizonyítás A folytonosság sztenderd definícióját alkalmazzuk. Rögzít-
sük a. ZQ £ A sztenderd pontot és a pozitív sztenderd ε számot, ehhez
keresünk egy megfelelő δ-ί. Α feltétel szerint f ( z ) ^-folytonos zo-ban,
azért 8.3. szerint az alábbi állítás minden végtelen n természetes számra
igaz:

A túicsordulási lemma miatt van olyan véges n is, amire ez teljesül, és

legyen δ = \ f n . Ha most z\ az A-nak olyan pontja, ami ZQ-hoz ó-nál
Komplex függvénytan 117

közelebb van, akkor F (zi) definíciója miatt F(z\] — f ( z \ ] infinítezimális

(és persze f(zQ}-F(z0) is az), továbbá (2) szerint ]/{z,)-/(2 0 )| < ε/2.
Következésképp

Egy X C *C halmaz S-összefüggő, ha nem fedhető le két diszjunkt

5-nyílt halmazzal. Szükségünk lesz arra, hogy bizonyos szakaszok illetve
körívek 5-összefüggök, ezt bizonyítjuk most be.

8.6. Lemma S-Összefüggők azok a zárt szakaszok, melyek mindkét vég-

pontja véges. Ugyancsak S-összefüggők véges pont körüli véges sugarú
körök kerületének zárt ívei.
Bizonyítás Egy szakasz pontjai z-t = ZQ + t(z\ — ZQ] alakban írhatók,
ZQ és z\ a szakasz végpontjai és 0 < t < l valós szám. Hasonlóan a
c középpontú τ sugarú kör OQ és $i szögű félegyenesek közötti ívének
pontjai
2/ ^e + r^o-Wi-*»).

Mivel ZQ és z\ végesek, a [0, 1] zárt intervallum végtelen közeli í] és

ti pontjainak végtelen közeü pontok felelnek meg a szakaszon, hason-
lóképpen a lemma feltételei mellett ugyanez igaz a körívre, és ekkor a
8.3. állítás szerint mindkét leképezés S -folytonos, így a lemma állításá-
hoz elegendő megmutatnunk, hogy a [0,1] zárt intervallum 5-összeÍLiggő,
hiszen S-Összefüggő halmaz 5-folyíonos képe is S'-osszefüggő.
Legyen tehát GI és G2 C *C két diszjunkt 5-nyílt halmaz, melyek
lefedik [0. l]-et, és mondjuk 0 G G\. Nézzük az összes olyan t sztenderd
számot, amire a [0,í] zárt intervallum része GVnek. Ha ennek a hal-
maznak l eleme, akkor már GI is lefedi [0, l]-et, és készen vagyunk. Ha
nem ez a helyzet, akkor legyen c ennek a halmaznak a legkisebb felső
118 ^ 8. fejezet

korlátja; c minden sztenderd környezetében van G]-nek és van 6Vnek

is pontja. Most c vagy Gi-nek, vagy G2-nek eleme, és mivel mindket-
tő 5-nyílt, c-nek valamely sztenderd sugarú környezete is ugyanahhoz a
halmazhoz tartozik. Ez pedig azt jelenti, hogy G\ és Gj_ nem diszjunkL,
ellentétben a íelteve.ssel. ·

2. Analitikus függvények

A komplex számokon értelmezett f ( z ) függvény analitikus, más néven

reguláris, vagy még másképpen holornorf, ha értelmezési tartománya,
amit mindig D-vel jelölünk, egy tartomány (azaz C-nek nyílt és össze-
függő része), és az értelmezési tartomány minden pontjában létezik f
deriváltja:
f(ζ) - /(*)
Jelöljük az analitikus függvények halmazát A-val, természetesen a VL
elemeit is analitikus függvényeknek hívjuk; ezek mind belső függvények
lesznek, és eleget tesznek mindazoknak az állításoknak, amiknek a
sztenderd analitikus függvények. Többek között igaz rájuk a Caucby-féíe
integrál formula: ha egy körlemez határával együtt az f ( z ] értelmezési
tartományában van, ζ a körlemez belső pontja, K pedig a határa, akkor

/(f)
:(í-*}"+'
Itt az integrált (például) úgy értelmezhetjük, mint annak a kétváltozós
függvénynek a kiterjesztését, amely egy megfelelő C-beli irányított gör-
béhez (jelen esetben a körvonalhoz) valamint egy függvényhez annak a
vonal menti integrálját rendeli hozzá.

A további előkészítő állításokban f ( z ] tetszőleges belső (és nem

feltétlenül sztenderd) analitikus függvényt jelöl, ami a D tartományon
van értelmezve; ZQ pedig továbbra is D-nek egy 5-belső pontját jelenti.
Komplex függvénytan 119

8.7. Lerama Az f ( z ) akkor és csak akkor S-folytonos a ZQ pontban, ha

f ' ( z ) véges a ZQ mondájában.
Bizonyítás Tegyük fel először, hogy f ( z ) S-folytonos. Ekkor a g(z] —
f(z) ~~ /( 2 o) (szintén belső) függvény analitikus D-n, és az S-folyto-
nosság miatt infinitezimális ZQ monádjában, tehát speciálisan ott véges
is. Ezért a 8.4. lemma szerinl g(z] véges zo-nak vaJamilyen sztenderd
2ε sugarú körén belül. Legyen K az ε sugarú kör kerülete, ott |<?(£)|
felveszi maximumát, amit jelöljünk M-mel. Mivel g (ζ) véges a kör teljes
kerületén, azért M is véges. Felírva a Cauchy-féle integrálformulát a ZQ
monádjában található z pontra
. 4M

hiszen \g(Q\ < M a "K körön, \ξ-ζ\>\ξ- z(í\ - \ZQ - z\ > e/2, és
a kör kerülete 2ττε. A jobb oldal véges és /'(z) = fj'(z), amivel készen
vagyunk.
Fordítva, tegyük fel hogy f ' ( z ] véges ZQ monádjában. 8.4. szerint
f ' ( z ' ) véges egy ZQ körüli sztenderd sugarú kör határán és belsejében.
Mivel f ' ( z ' ) is analitikus, azért a körön belüli M maximumát a határon
veszi fel. Ebbő! következik, hogy M véges és \f'(z}\ < M a ZQ
monádjában.
Legyen z 6 M(ZO) tetszőleges. A 2-t ZQ-\H\ összekötő \z — zo|
hosszúságú f. szákasz mentén integrálva

A jobb oldal infmilezimális, ezért a bal oldal is. Ez pedig 8.3. alapján
azt jelenti, hogy f ( z ] 5-folytonos zo-ban. ·

8.8. Lemma Legyen f { z ) S-folytonos a ZQ pontban. Ekkor van olyan

sztenderd ε > 0, hogy f ( z ] S-folytonos ZQ-nak ε sugarú környezetében.
Bizonyítás Az eiőző lemma szerint f'(z) véges a ZQ monádjában.
A 8.4. lemma szerint ekkor f ' ( z } véges z0-nak valamilyen sztenderd
120 8.fejezet

sugarú ó'-környezetében, és ekkor megintcsak az előző lemma szerint

f ( z ) S-folylonos ugyanebben a környezetben. H

8.9. Lemma Ha f ( z ] véges a ZQ mondájában, akkor S -folytonos is

Bizonyítás Legyen 8.4. alapján ε > 0 olyan kicsi sztenderd szám, hogy
a ZQ körüli ε sugarú *K körvonalon és azon belül f ( z ] véges, mondjuk
\f(z}\ < M, ahol M véges. A Cauchy-féle integrálformala szerint ZQ
monádjának minden ζ pontjára

, 4Μ
:
e '

hasonlóan 8.7. bizonyításához. Ezért f ' ( z ] véges ZQ monádjában, és így

/(ZQ) valóban 5-folytonos. ·

8.10. Lemma Tegyük fel, hogy f ( z ) véges "D elemein. Ekkor "D szten-
derd pontjain értelmezett F ( z ] — f ( z ) függvény analitikus.

Bizonyítás Álljon A a °D halmaz sztenderd pontjaiból. Először is meg-

jegyezzük, hogy A nyílt; másrészt f ( z ) végessége miatt F ( z ] egyér-
telműen meghatározott.
Mivel ZQ € A esetén ZQ a D tartomány 5-belsejének eleme, azért ZQ
monádja is része "D-nek. Ebben f ( z ] véges, tehát az előző lemma miatt
f ( z ) 5-folytonos is. A 8.5. lemma alapján ekkor F(z) folytonos az egész
Λ-η. Ha ZQ G A tetszőleges, és ζ a ZQ monádjában van, akkor f ( z ] ~
/(ZQ} az 5-fotytonosság miatt, F(z] ~ F(ZQ] az F folytonossága miatt,
vagyis /(ζ) ~ F(z] az *A minden majdnem sztenderd pontjában.
Annak igazolására, hogy F(z) analitikus, elegendő megmutatnunk,
hogy minden A-béli egyszerű zárt töröttvonal mentén az integrálja 0.
Legyen Δ egy ilyen töröttvonal, teljes hossza h, és jelölje *Δ a vonal
Komplex függvénytan 121

pontjait a bővítésben. Mivel / analitikus és *A teljes egészében D-ben

halad, azért

A Δ tóröttvonal kompakt halmaz, tehát minden rajta folytonos függ-

vény felveszi a maximumát. Ez a tulajdonság a bővítésben is megmarad,
tehát ha g *folytonos függvény, akkor *Δ-η felveszi maximumát. Most
F *folytonos. hiszen ő egy sztenderd folytonos függvény, másrészt /
belső analitikus, tehát ezért ^folytonos, így a *A mentén az ugyancsak
'folytonos g ( z ] ~ \f(z] — F(z)\ is felveszi maximumát, vagyis valami-
lyen konkrét z' £ *Δ pontra \f(z] - F(z}\ < \f(z'} - F(z')\ ~ η. Ez
a különbség előbbi megállapításunk szerint A minden majdnem szten-
derd pontjában infiniíezimális, következésképp η is ínrinitezimális. A
sokszög h kerülete véges, tehát

Láttuk, hogy /(^)-nek a *Δ-η vett integrálja 0, tehát az egyenlőtlenség

alapján F(z)-nek ugyanott vett integrálja szükségszerűen Ínrinitezimális.
Mármost F(z] sztenderd függvény, azért Δ-η vett (sztenderd) integrálja,
és a *Δ-η számított nemsztenderd integrálja megegyezik, vagyis ez az
érték sztenderd szám. Az egyetlen infinitezimális sztenderd érték a nulla,
vagyis ennek az integrálnak az értéke egyenlő nullával, amit igazolni

Kis kitérőként a íemrna alapján közvetlen bizonyítást adunk a Vitali-

féle tételre.

8.11. Tétel (Sztenderd, Viíali) Legyenek az {fn(z)} függvénysorozat

elemei közös korláttal rendelkező, a D tartományon analitikus függ-
vények. Tegyük fel, hogy konvergálnak egy olyan zk pontokból álló
122 8. fejezet

halmazon, melynek D-ben van torlódási pontja. Ekkor {fn} D minden

pontjában konvergens, és konvergencia D belsejének korlátos részein
egyenletes.
Bizonyítás Jelöljük a sorozat közös korlátját M-mel. Válasszunk tet-
szőleges ω végtelen indexet, ekkor \/ω(ζ}\ < M is teljesül *D pontjain,
ezért egyrészt /ω mint korlátos belső analitikus függvény 5-folytonos,
másrészt az F ( z ] = °/^(ζ] formulával definiált függvény a 8.10. lemma
szerint analitikus D-τι. Ugyanakkor ez a függvény nem függ az ω
megválasztásától, hiszen az wi-böl és u^-bol definiált analitikus F\ és
FI értéke megegyezik a torlódási ponttal rendelkező ζ& ponthalmazon,
vagyis mindenütt megegyeznek. Ezért minden szlenderd ζ e D-re és
tetszőleges végtelen υ indexre f u ( z } — F ( z ] , ami azt jelenti, hogy
{ f n ( z } } pontonként konvergál F(z)-hez.
Azt kell még megmutatnunk, hogy a konvergencia egyenletes D-
nek kompakt részhalmazain. Legyen E C D kompakt, és ζ G *E. Mivel
végtelen ω-ra Λ,(ζ) 5-folyíonos, továbbá F ( z ) (mellékesen) folytonos
is. azért

A 6.6. állítás szerint ez éppen azt jelenti, hogy { f n ( z } } egyenletesen

konvergál F(z}-h&z az E pontjain. Hl

Térjünk vissza előkészítő lem máinkhoz.

8.12. Lemma A 8.10. lemma feltételei mellett tegyük még fel, hogy
z nem
F ( z ) ~ °/( ) konstans, ZQ G °D sztenderd és F(z0) - b. Ekkor
van olyan ζ ~ ZQ, amire f ( z ) = b.
Bizonyítás Mivel analitikus függvény gyökei nem toriódnak, ele-
gendően kicsiny sztenderd ε > 0-ra a g(z] — F(z] — b függvénynek
csak a ζ — ZQ gyöke van a ZQ körüli ε sugarú körben. A kör kerületén
ezért \g(z}\ > η valamilyen sztenderd pozitív η számra, míg ugyana-
zon körön f ( z ) ~ F(z], vagyis \ f ( z ) -F(z}\ < η. Α 7.1. Rouché tétel
szerint g(z)-nek és g(z] -l· (f(z) — F(z))-u&k. ugyanannyi gyöke van a
Komplex függvénytan 123

körön belül. Ezért g ( z ) + (f(z) - F ( z } } = f ( z ) -ft-nekis keli legalább

egy gyökének lennie az ε sugarú körben.
Ezzel azt mutattuk meg, hogy f ( z ) ~ 6-nek van gyöke minden ZQ
körüli sztenderd sugarú körben. Ahhoz, hogy ZQ monádjaban is találjunk
gyököt, Rouché tételét kicsit gondosabban kell alkalmaznunk. Legyen
g(z)-n&\í a ZQ m-szeres gyöke, itt m sztenderd egész szám. Ekkor
f ( z ) — 6-nek multiplicitással számolva pontosan rn gyökének kell lennie
minden sztenderd ε sugarú körön belül. Ha most az m gyök bármelyike
nem ZQ monádjaban lenne, akkor a gyököt és ZQ-Í elválasztó, még mindig
sztenderd sugarú körön belül már nincs meg az m darab gyök. ·

8.13. Tétel (Sztenderd, Hurwitz) Tegyük fel, hogy a D tartományon

reguláris függvények {fn(z)} sorozata konvergál egy f ( z ] nem konstans
függvényhez, mégpedig minden korlátos halmazon egyenletesen. Ekkor
tetszőleges /(ZQ) értéket fn (z] is felvesz ZQ minden környezetében minden
elég nagy n-re.

Bizonyítás Mint az a 8.11. Vitali tétel bizonyításában láttuk, ekkor

f ( z ) = °/ω(ζ) minden végtelen ω indexre. Legyen ε tetszőleges szten-
derd valós szám. Az előző lemma szerint /ω(ζ) felveszi az /(ZQ) érieket
a ZQ monádjaban, ezért a következő állítás igaz, ha c-nak tetszőleges
sztenderd pozitív számol és πο-nak tetszőleges végtelen indexet válasz-
tunk:

Ez az állííás ekkor az alapmodellben is igaz, ami éppen Hurwitz tételét

adja. ·

8.14. Lemma Tegyük fel, hogy D minden eleme véges, továbbá hogy
f ( z ) sehol sem nulla. Tekintsük mindazon ZQ g σΌ pontok halmazát,
melyek monádjaban f ( z ) csak végtelen értékeket vesz fel. EZ a halmaz
S-nyílt.
124 8. fejezet

Bizonyítás Legyen ZQ ilyen pont. Feladatunk, hogy találjunk olyan po-

zitív sztenderd ε számot, hogy 3(ζο,ε) minden pontjában f ( z ) végtelen
értéket vesz fel. Elsőként használjuk ki. hogy D minden eleme véges,
így ZQ monádjában van sztenderd komplex szám is, ezért feltehetjük
hogy ZQ maga sztenderd.
Tekintsük a g(z] = í/f(z] függvényt. Mivel f ( z ] nem tűnik el,
a g(z] analitikus a D tartományon, és ZQ monádjában infinitezimális,
hiszen ott f(z} végtelen. A 8.4. lemma szerint ekkor g ( z ] véges a
ZQ pont valamely sztenderd ε sugarú környezetében is. Definiáljuk a
sztenderd E halmazt mint azon z' t C pontok halmazát, melyekre
|z' — ZQ\ < ε> ekkor *E C D és "E-ön g(z] véges. A 8.10. lemma szerint
az E-n definiált G(z] = °g(z] függvény analitikus, és természetesen
G(ZQ) = 0 mivel g(zo) infinitezimális. A 8.12. lemma alapján ha G(z]
nem konstans E-n, akkor g(z] felveszi a G(ZQ) értéket ZQ monádjában.
De ezt nem teszi, hiszen g(z] sehol sem nulla, így G(z] konstans,
vagyis E minden pontjában G(z] = 0, ami azt jelenti, hogy g(z]
inlinitezimáiis *E sztenderd pontjaiban. Mivel g ( z } a teljes *!E-n véges,
a 8.9. lernma szerint g ( z ) *E sztenderd pontjaiban 5~folytonos, tehát g ( z )
infinitezimáiis *Έ összes sztenderd pontjának monádjában. S.2. szerint
ez a halmaz éppen S(ZQ, ε), tehát itt f ( z ) végtelen, amit bizonyítanunk
kellett. ·

3. A Kis Picard tétel

Már majdnem minden technikai eszköz rendelkezésűnkre áll a Picard
tétel bizonyítására. Ami még hiányzik, az alapvető eszköz, a nagy ötlet,
amiből azután a Picard tétel és annak különböző változatai a fentebb
igazolt technikai eszközökkel már könnyen következnek. Ez az eszköz
tulajdonképpen egy speciális analitikus függvény, aminek létezésére egy
vázlatos sztenderd bizonyítást adunk.

8.15. Lemma (Sztenderd) Létezik olyan, az egységkör belsejében értel-

mezett analiükus X(z] függvény, hogy minden egyszeresen összefüggő
Komplex függvénytan 125

D Tartományon értelmezett analitikus f (z] függvényre, ami sem a O-t,

sem az l -ét nem veszi fel, található ugyancsak D-n értelmezett analitikus
g ( z ] , ami az értékeit az egységkörben veszi fel, és amire f (ζ) = λ(<?(ζ)).
Bizonyítás (Sztenderd) Legyen μ(ζ) az az analitikus függvény, ami a
felső nyílt félsíkot ráképezi az egységkörbe írt 120 fokos körívekből álló
háromszög belsejébe úgy, hogy a három csúcspontba a 0, az l és a oc
pontok képei kerüljenek.

Ilyen leképezés létezése például következik a Riemanntól származó kon-

formis leképezések alaptételéből, de közvetlenül is megkonstruálható. Ez
mindhárom körív mentén a tükrozési elv segítségével küíön-külön kiter-
jeszthető az alsó félsíkra, az alsó félsík képei a középső ívelt háromszög
inverz képei (lásd az ábrát). Innen tovább terjeszthető a felső félsíkra,
stb. Végül is μ(ζ) egy végtelen sok rétegű síkon értelmezett leképezés
ami az egységkör belsejére képez. Legyen a μ ( ζ ] inverze A(ui), ez ana-
litikus az egységkör belsejében és a 0 és l kivételével minden értéket
végtelen sokszor vesz fel.
126 8. fejezet

Legyen z$ 6 D tetszőleges, és válasszuk meg ZQ képéi, d-t vagy

a belső háromszögben vagy valamelyik szomszédjában (attól függően
hogy f ( z o ) képzetes része pozitív vagy negatív) úgy, hogy A(c/) =
/(ZQ) legyen. Ebből kiindulva a D minden pontjának elegendően kis
környezetében tudjuk g ( z ) - t analitikusan folytatni, hogy ott f ( z ) =
\(g(z}} fennálljon. Mivel D egyszeresen összefüggő, a monodrómia
tétel feltételei teljesülnek, így g ( z ) az egész D-re kiterjeszlehető. ·

A bizonyításból több is következik, mint amit a iemma kimondott.

Nevezetesen az, hogy a kiindulási ZQ pontban korlátozhatjuk a g ( z ) függ-
vény értékét. A ZQ képét a belső háromszögben vagy annak valamelyik
szomszédjában választjuk, ezért ha /(ZQ) a 0, í és co pontoktól távol
van, akkor g(zo)-t már az l — ó sugarú körön belül is választhatjuk:

8.16. Lemma (Sztenderd) Minden ε > 0-hoz létezik Ő > 0. hogy ha f

analitikus az egyszeresen összefüggő D tartományon, f ( z ) nem veszi fel
a ö-í és az l-et, továbbá ZQ G D olyan, hogy /(ZQ) a 0-tól és az i-iő! is
ε-nái távolabb van, |/(^o)| < l/ε, akkor van olyan D-n analitikus g ( z ) ,
ami az egységkörbe képez. D-n f ( z ) — \(g(z)), és \S(ZQ)\ < l — '5- ·

8.17. Lemma Legyen az f (z) belső függvény analitikus a D tartomá-

nyon, továbbá z-[ € ffD. Tegyük fal, hogy z\ monádjaban f sem a 0 sem
az l értékeket nem veszi fel, de felvesz véges éneket. Ekkor f S-folytonos
ζ \-ben.
Bizonyííás Legyen c az a véges érték, amit / felvesz a z\ monádjában,
mondjuk /(ZQ) ~ c. Feltehetjük, hogy c sem a 0, sem az l monádjába
nem esik. Ha ugyanis / vagy csak a ö monádjába vagy csak az I
monádjába eső értékeket venne fel, akkor készen volnánk, hiszen az
ilyen / 5-folytonos. Ha pedig felvesz ilyet is és oiyat is, akkor a két
pontot összekötő szakasz mentén / folytonosan változik, tehát fel kell
vennie olyan értéket is, aminek abszolút értéke pontosan 1/2. Ezért van
ε > 0 sztenderd, hogy c az 1-től és a 0-tóI is legalább ε távolságra van,
továbbá [c| < Ι/ε, tehát f ( z ) teljesíti a 8.16. Iemma feltételeit, ha f ( z )
Komplex függvénytan 127

értelmezési tartományát megszorítjuk a 20 körüli elegendően kicsiny

sztenderd sugarú körre. Legyen a sztenderd δ > 0 és az analitikus g ( z )
azok, amik a lemma szerint léteznek. Ekkor g(z] a 8.9. lemma szerint
S-folytonos ^0-ban, hiszen \g(z)\ < l tetszőleges z-re. Mivel |(/(^o)| <
l —δ, azért g(z^) sztenderd része is belső pontja az egységkörnek, tehát
a X(z) sztenderd analitikus függvény folytonos (és így S-folytonos) a
Q(ZQ) pontban. Ekkor viszont a X(g(z}) összetett tiiggvény is S-folytonos
a ZQ pontban, így a z$ pont monádjában is. ·

8.18. Téíel (Sztenderd, Picard) Ha f ( z ) egész analitikus, nem konstans,

akkor legfeljebb egy értékeT hagy ki.

Bizonyítás Ha / kihagyja a? α és ÍJ értékekei, akkor az ugyancsak ana-

litikus és nem konstans g(z] = (f(z] — a]j(b — a) a O-t és l-ét hagyja
ki. Megmutatjuk, hogy ez utóbbi lehetetlen. Legyen G(z] = g((*iz] va-
lamilyen végtelen ω e *N-re. Ekkor G(0) = g(Q) véges érték, és G ( z ]
a nulla monádjában sem veszi fel a O-t és az l-ét. Az előző lemma mi-
att ekkor G S-folytonos 0-ban. Márpedig g ( z ) nem konstans, így van
z} amire g(z{] φ g (G}. Ekkor viszont G(z\ju} és (7(0) nincs végtele-
nül közel egymáshoz, pedig ζ \ / ω ~ 0. ellentétben az 5-folytonosság
8.3. szerinti jellemzésével. ·

A tétel szokásos sztenderd bizonyítása a 8.15. lemmál használja közvetlenül, ami

szerint a mindenütt értelmezett f(z) analitikus függvényhez létezik olyan, ugyaniak
mindenütt értelmezett és analitikus g(z], ami értékeit az egységkörben veszi fel. továbbá
amire f(z] = \(g(z}}. Liouville egyik tétele szerint egy mindenütt érteJmezett analitikus
függvény csak úgy lehet korlátos, ha konstans. Jelen esetben a g(z) függvény korlátos,
lehal csak egyetlen értekei vesz fel, amiből azután már közvetlenül adódik, hogy f(z)
is konstans. Az általunk adott bizonyítás bonyolultabb, viszont kis fáradsággal további
információi nyerhetünk az analitikus függvények globális viselkedésére.

8.19. Tétel (Sztenderd, Landau) Adott CLQ és a-i 7^ 0 számokhoz létezik

olyan QQ = Qo(ao,a\], hogy ha f ( z ) analitikus a \z\ < ρ körben,
/(O) = ao, /'(O) = 0,1 és f ( z ) nem veszi fel a O-t és az í-et, akkor
Q < 00-
128 . fejezet

Bizonyítás Tegyük fel, hogy ilyen £o nincs, vagyis tetszőlegesen nagy

ρ-hoz található olyan / analitikus függvény, amire /(O) = CI.Q, /'(O) =
αϊ, és / nern veszi tel a O-t és l-ét a ρ sugarú körben. Válasszunk
most ρ-nak egy végtelen számot, és legyen f ( z ] az ellenpélda. Legyen
F(z] = f ( g - z ) . Ez analitikus a 0 egy kis környezetében, továbbá sem O-t
sem 1-et nem veszi fel \z\ < l esetén, tehát speciálisan 0 monádjában
sem, továbbá _F(0) = /(O) = a0 véges. Ezért a 8.17. lemma szerint
az F ( z ) függvény S-folytonos 0-ban, vagyis 8.7. szerint F'(0) véges.
Ámde F'(0) = β·/'(0) = ρ·α\ ami a\ / 0 miatt végtelen. A kapott
ellentmondás bizonyítja állításunkat. ·

8.20. Tétel (Sztenderd) Adott pozitív valós ε számhoz található olyan

ρ0 = 00(e), hogy ha f ( z ] analitikus a \z\ < ρ körben, /(O) = 0,
|/'(0)| > ε, és az. \je sugarú körben van két, egymástól legalább ε
távolságra levő pont, melyeket az f ( z ] nem veszi fel, akkor ρ < ρ^.
Bizonyítás Rögzítsük az ε-t és tegyük fel, hogy nem találunk hozzá
megfelelő £Q-Í, azaz van akármilyen nagy ρ sugarú körben analitikus
függvény, ami két megfelelő értéket kihagy. Váiasszuk ρ-l végtelen
nagynak, és legyen f (2) az ellenpélda függvény. A kihagyott értékek
legyenek α és b; ezekre \b — a\ > ε, |α|, \b\ < Ι/ε. Legyen g (ζ] =
(f (ζ] — o}((b — a). Ezzel g(Q) véges, <?'(0) szintén véges és nincs a 0
monádjában, mivel

továbbá g(z) nem veszi fel a O-t 6s az 1-et. Legyen G(z) — g(Q-z)
ez analitikus az egységsugarú körben, és mini az előbb, 5-folytonos .
0-ban, deriváltja nem véges, ami adja a kívánt ellentmondást. ·

4= A Nagy Picard tétel

A Nagy Picard tétel azt mondja ki, hogy ha egy analitikus függvénynek a
ZQ pontban lényeges szingularitása van, akkor ZQ minden környezetében
Komplex függvénytan 129

egy kivételével minden értéket fel kell vennie. Ez a Casoratti-Weierstass

tétel erősítése, rnely szerint lényeges szmgularitás minden környezetének
képhalmaza sűrű C-ben. Amit bizonyítani fogunk még egy ennél is többet
mondó állítás, ami Gaston Ju.lia-ió\ (1893-1978) származik.

Legyen / (#) belső analitikus függvény a D tartományon értelmezve.

A ZQ E "D komplex számról azt mondjuk, hogy p-pontja f(z}-nek,
ha a z0 monádjában az /(z) által fel nem vett véges értékek mind
egy sztenderd pont monádjába esnek. Másképpen mondva ZQ nem p-
pontja /(z)-nek ha vannak olyan véges α és b komplex számok, melyek
távolsága nem infimtezimális, és f ( z ] sem az α-t sem a 6-t nem veszi
fel ZQ monádjában. Ugyanez a ZQ e °O p-végtelen, ha ZQ nem p-pont
és /(z} felvesz ZQ monádjában végtelen értéket is; és p-véges, ha nem
p-pont és f ( z ] felvesz ZQ monádjában véges értéket is.

8.21. Állítás A D tartomány S-belsejében egy pont nem lehet egyszerre

p-véges és p-végtelen is.

Bizonyítás Mutassa a véges α és b azt, hogy ZQ nem p-pont. Ha ZQ

p-véges, vagyis / ( z ) felvesz véges értéket is ZQ monádjában, akkor a
8.17. lemma alkalmazható a g ( z ) = (/(z} — a)/(b — a] függvényre,
hiszen ekkor g(z] nem veszi fel a O-t és az 1-et, de felvesz véges értéket,
így g ( z ) 5-folytonos, tehát f ( z ) is S-folyíonos ^Q-ban. 8.3. szerint ZQ
monádjának képe /(ZQ) monádjába esik, ezért f ( z ) itt nem vehet fel
végtelen értéket, vagyis ZQ nem lehet p-végtelen. ·

A lemma állítását úgy is lehet fogalmazni, hogy p-végtelen pont monád-

jában f ( z ] csak végtelen értékeket vesz fel, p-véges pont monádjában
pedig csak véges értékeket.
Megjegyezzük, hogy ha f ( z ] 5-folytonos a ZQ pontban, akkor ZQ
nem p-pont, hiszen 8.3. szerint ekkor ZQ monádjában f ( z ] nem vehet feí
két különböző monadba eső értéket, és még kevésbé egy monád híján az
összes véges értéket.
130 8. fejezet

8.22. Lemma Tegyük fel, hogy a D tartomány minden eleme véges.

Ekkor mind a p-véges, mind ο p-végtelen pontok halmaza S-nyilt.

Bizonyítás Legyen elsőként ZQ p-végtelcn pont. Ennek monádjában

f ( z ) végtelen, ezért speciálisan nem veszi fel a O-t sem. Ekkor található
olyan sztenderd pozitív e, hogy f ( z ] a zo-nak még az ε sugarú környe-
zetében sem tűnik el. Ebben a környezetben alkalmazva a S.14. lemináí
kapjuk, hogy 2(rnak valamely 5-környezetében minden pont p-végtelen.
Másodjára legyen ZQ p-véges. A 8.21. állítás bizonyításában láttuk,
hogy ilyen pontokban /(z) S-tblytonos, 8.3. szerint ekkor f ( z ) a ZQ mó-
ri adj át egyetlen monádba viszi, itt tehát /(z) itt csak véges értékeket vesz
fel. A 8.4. és 8.8. lemmák szerint ekkor van 20-nak olyan sztenderd su-
garú környezete, hogy abban f ( z ) egyrészt véges, másrészt 5-folytonos
is. Mivel p-pontban f ( z ) nem S-folytorios, azért zo-nak ebben a kör-
nyezetében minden pont szükségszerűen p-véges. vagyis találtuk ^o-nak
olyan 5-környezetét amilyent kerestünk, ffi

8.23. Tétel (Sztenderd, Schotlky) Minden pozitív α-hoz és 0 < r < l -

hez létezik olyan X — Λ(ο,',ί'), lioqy ha az f ( z ] analitikus az egységkör-
ben, |/(0)| < a. áv f ( z ] nem veszi fel a 0 és \ értékeket, akkor minden
\~\<r-re\f(z}\<\.

Bizonyítás Tegyük fel, hogy adott α-hoz és r-hez ilyen λ nern létezik,
vagyis akármilyen nagy λ-hoz létezik ellenpélda. Legyen λ végtelen
nagy, és legyen /(z) az ehhez a λ-hoz tartozó ellenpélda. Az előző
lemrna szerint az egységkörben a p-véges valamint a p-végtelen pontok
halmaza is S-nyílt. |/(0)| < a miatt a Op-véges, továbbánz r < l sugarú
körben van olyan z\ pont, ahol f ( z [ ] végtelen, ezért ez a z\ p-végtelen
A S.ó. lemma szerint O-t a Z] -gyei összekötő' szakasz 5-összefüggő,
ezért a p-véges illetve p-végtelen pontokból álló S-nyílt halmazok nem
fedhetik le. A kimaradó pontok bármelyike az f ( z ) függvény p-pontja
kell hogy legyen, de mivel /(z) sem a O-t sem az l-ét nem veszi fel,
ilyen pont nincs. Q
Komplex függvénytan 131

A bizonyításban í\z\ < r feltételre annak biztosításához volt szükségünk,

hogy z\ az egységkör 5-belso pontja legyen. Csak abból, hogy z\ < l
ez még nem következik.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan 8.20-át kaptuk 8.19-ből, itt is erősít-
hetjük a tételt azzal, hogy /(z)-rol a helyett hogy a O-t és az l-ét ne
vegye fel, esak annyit kívánunk, hogy ne vegyen fel két Ι/ε-nál kisebb,
egymástól legalább ε távolságra levő értékel. Természetesen ekkor λ
ettől az ε-ίόΐ is fog függeni.

Legyen f ( z ) egy rögzített sztenderd függvény ami analitikus vala-

milyen sztenderd r sugarú körön kívül, és aminek a végtelenben lényeges
szingulantása van. Ez a korábban idézett Casorattí—Weierstass tétel sze-
rint azt jelenti, hogy végtelenbe lartó pontsorozatok mentén a függvény
értékei mindenütt sűrűn vannak. Ebből mindössze azt fogjuk használ-
ni, hogy van olyan {un} és {;.'„.} sorozat, hogy az rn = \un\ = \vn\
tart a végtelenhez, |/(ií n )| korlátos, míg \ f ( v n } \ tart a végtelenbe. Ilyen
sorozatokat például a következőképpen konstruálhatunk. Legyen {un}
olyan végtelenbe tartó sorozat, amin f ( z ] korlátos. Az origó középpontú,
rn — \un\ sugarú körön 7(2) a maximumát vegye lel a un pontban. Mi-
vel tartományon analitikus függvény mindig a tartomány szélén veszi fel
a maximumát, azért \f(vn)\ valahonnantól kezdve szigorúan monoton
növő, és persze tart a végtelenbe.
Legyen ω egy végtelen természetes szám, és Q — \u^\ = \νω\.
Tekintsük a g ( z ) = / ( ζ · ρ ) belső analitikus függvényt az α = vu/o
és a b = νω/ρ helyeken. Mivel f(un} korlátos, azért g (a] = /(ií u .)
véges, és ugyanezért g(b) végtelen. Ha most sem a sem b nem p-pont,
akkor az α szám p-véges, b pedig p-végtelen. Az a és b mindketten
az egységsugarú kör kerületén vannak, az őket összekötő (rövidebbik)
ív a 8.6. lemrna szerint S-összefüggő, továbbá teljes egészében benne
van g ( z ) értelmezési tartományának 5-belsejében. Mivel mind a p-véges
pontok halmaza, mind a p-végtelen pontok halmaza 5-nyflt, azért az íven
kell lennie olyan pontnak, ami sem nem p-véges, sem nem p-végtelen.
Ezzel igazoltuk a következő állítást.
132 ^ 8. fejezet

8.24. Tétel Legyen /(z) olyan sztenderd analitikus függvény valamilyen

origó körüli kör külsejében, aminek a végtelenben, lényeges szingulari-
tása van. Ekkor van olyan végtelen ξ, hogy az egység abszolút értékű
ξ(ί = ξ/\ξ\ szám p-pontja a g ( z ) = }(ζ·\ξ\] függvénynek- ·

8.25. Következmény (Sztenderd, Nagy Picard tétel) Tegyük fel, hogy az

f ( z ] analitikus függvénynek lényeges szingulariíása van a ZQ pontban.
Ekkor f ( z ] a ZQ minden környezetében legfeljebb egy kivételével minden
értékei felvesz.
Bizonyítás Feltehetjük, hogy ZQ a végtelen ponl, ennek környezetei az
origó középpontú sztenderd sugarú körök külseje. Legyen ξ a 8.24. tétel
szerint létező végtelen nagy szám. Mivel £o = ζ/\ζ\ p-pontja a g(z}-
nek, azért van olyan sztenderd w G C, hogy az Összes, & monádjában
g(z] által fel nem vett véges érték w monádjába esik. (Ha semmi nem
maradna ki, akkor ?i;-t választhatjuk tetszőlegesen.)
Legyen r tetszőleges (sztenderd) valós, és u/ ^ ω ugyancsak
sztenderd komplex szám. Állítjuk, hogy f ( z ) feiveszi a w' értéket az r
sugarú körön kívül. Valóban, £Q p-pontja g(z)-nek, és w' véges, nincs
a w monádjában, tehát g(z] felveszi w'-t a ξο rnonádjában. Tehát van
olyan ζ G μ(ξα) hogy g ( z ) = /(^-|ξ|) — w'. Ekkor \z\ sztenderd része l,
így ζ·\ξ\ végtelen, tehát a z ' — ζ·\ξ\ választás mutatja, hogy a következő
állítás igaz a bővítésben:

van olyan z'. \z'\ > r, hogy f ( z ' ) = w'.

Ez tehát igaz az alapmodellben is, ami a tételt bizonyítja. H

8.26. Következmény (Sztenderd, Júlia) Legyen f(z}-nek lényeges szin-

gidaritása a végtelenben. Ekkor van olyan w kivételes érték és $ irány,
hogy minden ε > 0-hoz a. ϋ irányban akármilyen messze található olyan
ZQ pont, hogy a ZQ körüli ε·\Ζο\ sugarú körben f ( z ) minden értéket
felvesz, ami. w-töl e-nál messzebb és hozzá Ι/ε-nél közelebb van·
132 ^ 8. fejezet

8.24. Tétel Legyen /(z) olyan sztenderd analitikus függvény valamilyen

origó körüli kör külsejében, aminek a végtelenben, lényeges szingulari-
tása van. Ekkor van olyan végtelen ξ, hogy az egység abszolút értékű
ξ(ί = ξ/\ξ\ szám p-pontja a g ( z ) = }(ζ·\ξ\] függvénynek- ·

8.25. Következmény (Sztenderd, Nagy Picard tétel) Tegyük fel, hogy az

f ( z ] analitikus függvénynek lényeges szingulariíása van a ZQ pontban.
Ekkor f ( z ] a ZQ minden környezetében legfeljebb egy kivételével minden
értékei felvesz.
Bizonyítás Feltehetjük, hogy ZQ a végtelen ponl, ennek környezetei az
origó középpontú sztenderd sugarú körök külseje. Legyen ξ a 8.24. tétel
szerint létező végtelen nagy szám. Mivel £o = ζ/\ζ\ p-pontja a g(z}-
nek, azért van olyan sztenderd w G C, hogy az Összes, & monádjában
g(z] által fel nem vett véges érték w monádjába esik. (Ha semmi nem
maradna ki, akkor ?i;-t választhatjuk tetszőlegesen.)
Legyen r tetszőleges (sztenderd) valós, és u/ ^ ω ugyancsak
sztenderd komplex szám. Állítjuk, hogy f ( z ) feiveszi a w' értéket az r
sugarú körön kívül. Valóban, £Q p-pontja g(z)-nek, és w' véges, nincs
a w monádjában, tehát g(z] felveszi w'-t a ξο rnonádjában. Tehát van
olyan ζ G μ(ξα) hogy g ( z ) = /(^-|ξ|) — w'. Ekkor \z\ sztenderd része l,
így ζ·\ξ\ végtelen, tehát a z ' — ζ·\ξ\ választás mutatja, hogy a következő
állítás igaz a bővítésben:

van olyan z'. \z'\ > r, hogy f ( z ' ) = w'.

Ez tehát igaz az alapmodellben is, ami a tételt bizonyítja. H

8.26. Következmény (Sztenderd, Júlia) Legyen f(z}-nek lényeges szin-

gidaritása a végtelenben. Ekkor van olyan w kivételes érték és $ irány,
hogy minden ε > 0-hoz a. ϋ irányban akármilyen messze található olyan
ZQ pont, hogy a ZQ körüli ε·\Ζο\ sugarú körben f ( z ) minden értéket
felvesz, ami. w-töl e-nál messzebb és hozzá Ι/ε-nél közelebb van·
Komplex függvénytan 133

Bizonyítás Legyen ismét a ξ végteien pont olyan, hogy a £o = ξ/\ξ\

szám p-pontja g ( z } — /{2-|£|)-nak; w az a sztenderd szárn, aminek
monádja tartalmazza a kimaradó véges értékeket, végül τ? az egység
abszolút értékű ξο sztenderd részének argumentuma (vagyis iránya).
Rögzítsük a pozitív sztenderd ε és r számokat; a £o sztenderd része
körüli ε sugarú kör teljes egészében tartalmazza a ξο pont monádját,
tehát ebben a körben g(z] minden véges értéket felvesz, ami nincs w
monádjában. Ezért a z' — °ξο·\ξ\ választás mulatja, hogy az alábbi állítás
igaz a bővítésben:

van a r) irányban olyan z'. \z'\ > r. hogy a z' körüli ε·\ζ'\ sugara
(3) körben f ( z ) minden értéket felvesz, ami w-Től. ε-ηάί messzebb és
hozzá ί/ε-nél közelebb van,

hiszen az itt szereplő kör a °£;o körüli ε sugarú kör |£|-szeresére való
nagyítása, így benne /(z) ugyanazokat az értékeket veszi fel, mint
g ( z ) ez utóbbiban. Következésképp az állítás az alapmodellben is igaz,
ahogyan állítottuk. ·

Azokat a ύ irányokat, melyek rendelkeznek a tételben kimondott

túl aj dó η s agg ai, Júlia irányoknak vagy Júlia félegyeneseknek nevezik. A
bizonyításból az is kiderül, hogy az origóból induló felegyenesek helyett
a komplex számsík tetszőleges olyan részhalmazait is használhatnánk,
melyek a valósak (vagy akár egy tetszőleges íopológikus tér) egy kom-
pakt részhalmazának elemeivel vannak indexeive. Legyen tehát Γ egy
kompakt indexhalmaz, és minden 7 G Γ indexre iegyen C77 C C a
komplex számsík egy tetszőleges részhalmaza, azzal a feltétellel, hogy
: É
Uí^'i 7 Γ} egy véges körlap kivételével lefedi a teljes síkot. Jú-
lia tételében Γ a [Ο, 2π] zárt intervallum, és ΟΊ az origóból induló, 7
argumentumű félegyenes.

8.27. Következmény Tegyük fel, hogy f(z]-nek lényeges szingularitasa

van a végtelenben. Ekkor van olyan w kivételes szám és 70 £ Γ érték.
134 8. fejezet

hogy minden ε > Q-hoz és akármilyen nagy r-hez a 70 minden környe-

zetében található olyan 7 e Γ index, és a C'7 részhalmazban olyan r-nél
nagyobb abszolút értékű ZQ € C'7 pont, hogy a ZQ körüli. ε·\ζ$\ sugarú
körben f ( z ] minden értéket felvesz, nini w-től ε-ηάΐ messzebb és hozzá
Ι/ε-nél közelebb van.
Bizonyítás Mint az előbb, legyen most is az egységnyi abszolút értékű
£0 = ξ/\ξ\ egy]>pontjaa#(2) = / ( ζ · \ ξ \ ) függvénynek, a sztenderd w 6
C pedig az a komplex szám, aminek monádja tartalmazza a kimaradó
véges értékeket. Tudjuk, hogy ξ végtelen, ezért van 7 £ *Γ index,
amire ξ € (77. Feltevésünk szerint Γ kompakt, ezért 7 eleme valamely
sztenderd 70 G Γ monádjának.
Ezek után rögzítsük az ε és r valós pozitív szíenderd számokat
valamint a 70 egy tetszőleges U (sztenderd} környezetét. Λ ζ1 — ξ és a
fenti 7 e *Γ mulatja, hogy az alábbi állítás igaz a bővítésben:

vön az U környezetben olyan 7 index és van öl van r-nél nagyobb

abszolút értékű ζ' ζ ΟΊ szám. hogy a z1 körüli ε·\ζ!\ sugaiu körben
/(z) minden értéket felvesz, ami w-től e-nál messzebb és hozzá
Ι/ε-nél közelebb van.

így az állítás az alapmodellben is igaz, ami egyúttal igazolja a fenti

állítást is. ·
Ahhoz, hogy 8.27-ből megkapjuk Júlia tételének állítását, rnég csak
annyit kell észrevennünk, hogy ha 20 argumentuma ϊ? — ε és 't? + e között
van, akkor ZQ-Í válasszuk úgy. hogy argumentuma éppen i? legyen, és
abszolút értéke megegyezzen ZQ abszolút értékével. Ezzel a ZQ körüli
c-|zo[ sugarú kör teljes egészében benne van a z'tí körüli 2ε\ζ'0\ sugarú
körben, s így ez utóbbiban az f ( z ] mindazokat az értékeket felveszi,
amiket a ZQ körüli körben felvett.
Függelék

Cauchy és az
egyenletes konvergencia

Az 1700-as évek végén J. B. J. Fourier (1781-1840) jóit rá. hogy a

hővezetés leírására alkalmas parciális differenciálegyenlet rendszer meg-
oldására az úgynevezett trigonometrikus sorok nagyon jól használhatók.
Ezek a hatványsor mintájára készülnek, csak bennük nem az xk hatvá-
nyok konstantszorosai vannak összeadva, hanem sin kx valamint cos kx
konstansszorosai. Úgy képzelte, hogy az előállítandó megoldás mege-
gyezik egy ilyen végtelen, ismeretlen együtthatójú Fourier sornak az
összegével. Az már ismert volt, hogy bizonyos Fourier sorok nem kon-
vergálnak mindenütt; amit bizonyítani szerettek volna, az az, hogy híi
egy Fourier sor mindenütt konvergens, akkor az összegfüggvény, mint a
folytonos részletösszegek limesze, maga is folytonos lesz. 5. D. Poisson
(\ 781-1840) egyik korai bizonyításáról maga A. L, Cauchy (1789-1857)
mutatta meg, hogy hiányos, és nem fedi le az összes lehetséges esetet.
Cauchy saját bizonyítási kísérlete, ami a Course d'Aiwlyse de l'Ecole
Ro\aíe Polyteclmique című tankönyvben jelent meg 1821-ben, szintén
hibás volt. Ez utóbbi tanulságos hibát a matematikatörténet gyakran
idézi, mert ez volt az első példa arra, hogy egy új matematikai foga-
lom, jelen esetben az egyenletes konvergencia, nem egy matematikai
vagy fizikai probléma vizsgálatakor került elő, hanem egy hibás bi-
zonyítás kijavításához volt rá szükség. A történetet saját elméielének
szemszögből részletesen tárgyalja Lakatos Imre a Bizonyítások és cd-
136 Függelék

faiatok című könyvének függelékében. A ..hiba" megítélésekor persze

nem szabad elfelejtkeznünk, hogy a folytonosság, konvergencia abban
az időben meglehetősen homályos fogalmak voltak, és a matematikához
nem tartozott az a szigorú, egzakt gondolkodás, ami ezt a tudományt ma
jellemzi.
Az állítás, amit Cauchy bizonyítani vélt. a koveíkezokLppen hang-
zik:
Tegyük fel, hogy az UQ(X], u \ ( x ] , .., függvények mindegyike folytonos
az a < χ < b intervallumon, és tekintsük az

(l) U0(X) + U } ( X } + - . -

összeget. Ha (1) konvergál pontonként az s ( x ) függvényhez, akkor s

folytonos.

A „bizonyítás" az idézett műben így hangzik:

Legyen sn(x] az f i ) első η tagjának összege, és rn (x) — -s(.r) — sn(x)
a maradék. Válasszunk tetszőleges a < x\ < b számot, és egy η
infmitezimális mennyiséget. Ezzel

A bal oldal végtelenül kicsi, mert a jobb oldalon sn(xi -j- tv) — sn(x.\]
végtelenül kicsi az összes lehetséges η-re. hiszen sn folytonos, továbbá
τη(χ\ + a) ésrll(x\} végtelenül kicsi végtelen nagy n-re. mertazösszeg
s(x)-hez konvergál

Cauchy állítására ellenpélda például a (-1, +1) intervallumon értelme-

zett következő függvénysorozat. Legyen n > l-re az sn (x) részletösszeg
a 2/n széles és l magas tüske, vagyis sn(x] = 0 ha l/rí < |x| < 1.
és s„(x} = l - n-jxj ha |o;| < l/n. Világos, hogy ha χ ^ 0, akkor
sn(x) = 0 ha n elég nagy (vagyis ha n > l/[a?|), ezért ilyenkor sn(x)
Cauchy és az egyenletes konvergencia 137

hmesze 0- Ugyanakkor minden n-re sn(0) = l, ezért az sn függvény-

szorozat itmesze az

l ha .r = 0,

ami persze nem folytonos a 0 pontban.

A klasszikus példa nem folytonos összegű Fourier sorra, ami ugyan-
csak ellenpéldát ad az állításra, N, H. Ábeltől (1802-1829) származik
még 1826-ból, amikor egy cikkének lábjegyzetében megjegyzi, hogy
„úgy vélem, vannak kivételek Cauchy tétele alól," és a

f — ^(π + χ) ha —7Γ < χ < Ο

l
sin χ + - sin 2z + - sin 3x + - · · = < 0 ha χ = 0
[ +^(π -χ) ha Ο < χ < π

példát adja, ami láthatóan szintén nem folytonos az χ ~ Ο pontban. Ez

utóbbi ellenpéldát valószínűleg Cauchy maga is ismerte.
Vizsgáljuk meg Cauchy bizonyítását a nemsztenderd analízis mód-
szerével. Az okoskodás tulajdonképpen két helyen is hibás. Az első hibát
Cauchy ott követte el, mikor azt állította, hogy sn(xi -i- a) — s„.(z-i)
végtelenül kicsi minden n-re. Való igaz, hogy ez a különbség sztenderd
(vagyis véges) η indexekre infinitezimális, hiszen sn ilyenkor sztenderd
folytonos függvény. Ha viszont 7? végtelen, akkor sn már nem feltét-
lenül sztenderd, és így csak annyit mondhatunk róla, hogy "folytonos.
Ebből viszont nem következik feltétlenül, hogy sn(xi + a) — ·ιη(χ\]
infinitezimális lenne. Amit biztosan tudunk, hogy rögzített végtelenül
kicsi a mellett ez a különbség infinitezimális elegendően kicsi végtelen
η számokra - ez a 3.10. túlcsordulási lemrna következménye. Ugyanis
N-ben minden sztenderd n^ egészre teljesül az, hogy

minden η < no esetén n-\sn(xi + a) — s n ( x [ } \ < l,

tehát van ilyen tulajdonságú végtelen HQ is. Eddig a végtelen indexig a

különbség szükségszerűen végtelenül kicsi.
138 Függelék

Az r n (:Ei) maradéktag végtelenül kicsi minden végtelen nagy π

indexre, hiszen az r n ( x · ] } sorozat konvergens; ugyanez már nem feltét-
lenül igaz rn(x\ + a)-ra - és ez a másik hiba. Arnit tehát tudunk, az
annyi, hogy rn(x\ + a] végtelenül kicsi ha η elegendően nagy végte-
len szám (α-tól függően), és SH(XI + a] — sn(xi) végtelenül kicsi, ha η
elegendően kicsi végtelen szám (ismét csak α-tól függően). Ezért lehet,
hogy a kétfajta index nem ér Össze, vagyis valahányszor a két összea-
dandó közül ez egyik végtelenül kicsi, a másik nem az. így tehát nem
vonhatjuk le azt a következtetést, hogy s ( x \ + a) — s (TI) végtelenül
kicsi.
A bizonyítás — és ezzel együtt a tétel - azzal javítható, ha elérjük,
hogy valamelyik indexhalmaz az összes végtelen egész számot tartal-
mazza. Ez elegendő, hiszen ekkor n-nek vagy elegendően kicsi, vagy
elegendően nagy végtelen értéket választva (2) jobb oldala - és ezzé!
együtt a bal oldala is - végtelenül kicsi lesz.
Az első lehetőség, hogy sn(x{ -f a) — SH(XI) végtelenül kicsi az
összes végtelen π-re is valahányszor a végtelenül kicsi. Ez pontosan
akkor következik be, ha az {sn(x}} sorozat egyenlő mértékben folyto-
nos az intervallum minden χ pontjában (lásd a 6.8. állítást). A másik
lehetőség, hogy τΊ1(χ\ 4- ο.) infinitezimális minden végtelen nagy n-re
és végtelen kicsi α-ra, ez pedig akkor van így, ha {sn(x)} egyenletesen
konvergál s(x)-hez (lásd 6.6. állítás).
Cauchy az eredeti állítás publikálása után mintegy harminc évvel
maga is hasonló következtetésre jutott, és egy 1853-as dolgozatában az
alábbi javított változatot mondja ki:
Ha az
(3) u 0 ; u\ · , · - · · u,n,un+\,...

(4) Un + W n + ] + · -- +««.'-]

összeg minden χ-re végtelenül kicsi valahányszor η és η1 > η végtelenül

Cauchy és az egyenletes konvergencia 139

Ha itt azt, hogy „minden x-re" úgy értjük, hogy nem csak sztenderd,
hanem a nemsztenderd :í-ekre is, akkor ez a feltétel a 6.6. állíáís alap-
ján éppen az egyenletes konvergenciát szabja rneg. Bár kétségtelenül
vitatható, hogy tényleg ez-e Cauchy javított bizonyításának olvasata,
az általánosan elfogadott nézet szerint az egyeneletes konvergencia fo-
galmát, ami azután a folytonos függvényekből álló sor határértékének
folytonosságát már biztosítja, egymástól függetlenül három matemati-
kus: G. Stokes (1819-1903) és P. L. Seidei (1821-1896) valamivel
korábban és Cauchy egy kicsit később találta meg.
Ajánlott irodalom

» Császár Ákos: Bevezetés az általános topológiába. Akadémiai

Kiadó. 1974

• Halász Gábor: Komplex függvénytani füzetek I-III. ELTE Egyetemi

jegyzet, Budapest. 1996-98

• Lakatos Imre: Bizonyítások és cáfolatok - a matematikai felfedezés

logikaja.fypoltx, 1998

• J- Malitz: Introduction tó Matiiematical Logic, Undergraduate texts

in mathernatics. Springer, 1979

• Pintér Lajos: Analízis /-//, Typotex, 1995

• Ábrahám Robinson: Non-standard Analysis (Revised Edition).

Princeton University Press, Princeton, New Jersey, 1996

• Szász Pál: A differenciál- és integrálszámítás elemei. Közoktatásü-

gyi Kiadóvállalat, 1951

• Szdkefalvi-Nagy Béla: Komplex fiiggvényían. Egyetemi jegyzet.

Tankönyvkiadó, 1970
Tárgymutató

* jelölés 37 finom felosztás 63

Ábel, N.H 137 folytonos leképezés 74

analitikus folytatás 126 folytonos

- egyenletesen 60. 93
analitikus függvény 118
- egyenlő mértékben 90
Ascoli tétel 97
- egyenlő mértékben egyenletesen 97
bázis topológikus térben 69
folytonosság .Sfi
belső halmaz 41
formula
Bolzano. Β 7 - elsőrendű 16
Rolzano tétel 59 -jól formáit 23
- több szortú 23
Bolzano-Weierstass létei 55
- zárt 18
bővítés 36
Fonrier, J.BJ. 135
Cauchy. A.L. 135
függvény kiterjesztése 39
Cauchy sorozat 53
Gódcl. K. 19
Cauchy-féle integrálfonrmla 118
Mromszög-egyenldllenség 85
cenaáll halmazrendszer 19
hasonlósági típus 16
derivált 60
HausdorfF terek szorzata 82
Dini tétel 89
Hausdorff topológikus tér 73
dominálás 103
Hubert-kocka 94
elemi nyílt halmaz 81 Hnrwitz tétel 123
elmélet
- struktúra elmélete 36
integrál
első megszámlálható (Mi) tér 85 - határozott 65
értékelés 17 - középértéktétel fi5
142 Tárgymulató

inlegT-Jlosszeg 63 Los. J 19
nlt'gi n.ls/.ímitás alaptétele 66 Loá lemma 20
interpretáció 17 majdnem szteuderd pont 79
Júlia, G. 129 második megszámlálható (Γν^) tér 85
Júlia rnegszám] álhatóari kompakt tér 87
- irányok 133
metrika 85
-tétel 132
metrikus tér 85
Kakeya telel 109
mclrizálhaló tér 94
kiválasztási axióma 83
modell 18
kompakt, íopológikus tér 79
kompakrsági tétel monád
- elsőrendű 22 - metrikus tér pontja 85
- magiisabbreadű 28 - topológikus tér pontja 71

- többszörin 24 - topológikus lér részhalmaza 73

- valós szám 50
konformis leképezés 1 25
monodrómia tétel 126
konkurrens formulaoalmaz 36
monom 103
konvergencia
- egyenletes 88-135 Montéi tétel 106
- metrikus térben 87 N - természetes számok 42
- monoton 89
*N - természetes számok bővítése 42
- pontonként 88
nemsztendcrd elem 41
konvergens soro/at 53
Newton, í. 7
konzisztens 5 8
normális topológikus tér 73
korlátos
- részhalmaz 86 nyelv
- sorozat 52 - magasabbrendu slruktúrájé 36

környezetbázis 85 nyílt halmaz 70

külső halmaz 41 *nyílt halmaz 70

k\;mtor 17 p -pont 129

Landair tétel 127 Piagct. J. 9
Leibniz. C.W. 7 Picard tétel
logika -kicsi 127
-elsőrendű 15 -nagy Í32
- tobrjszorrú 22 Poisson. S D. 135
Tárgymutató 143

polinom sztenderd
- disTjunkt 107 - függvény 56
- íbk ΚΠ -rész (valós számé) 55
-hézagos 102 szűrő 19
-rend 104 teljes indukció elve 43
R - valós számok 49 típus 26
*R - valós számok bővítése 49 - hasonlósági 16

reguláris függvény 118 iopologiíuis tér 69

torlódási pont 54
legukui'i Lopolügifcus tér 73
- metrikus íérben 87
Robinson A 7
üilcsorclulási lemma
Rouché tétel 102 - első változat 44
S-belseje (halmaznak) 113 - második váilozai 46
Tyihonov tétel 82
^'-folytonos függvény 115
ultraszorzat 20
S-kör 113
ultraszűrő 19
S -nyílt halmaz 1 1 3
Uriszon metrizációs tétele 96
S-összefüggő halmaz 1 17
Uriszon tétel 76
S-topológia 113
véges szám
Sckottky tétel 130 - természetes 43
Scidel. PL. 139 - valós 49
végtelen szám
Skolem. T. 8
- természetes 43
Stokes. G. 139 - valós 49
struktűra végtelenül kicsi 49
-elsőrendű 17
Vilali tétel 121
-gyenge 27
Weierstrass. K. 7
- magasabbrendű 27
-celjes 27 Weierstrass tétel 58
- tc-bbszortú 23

szorzat
- struktúrák 20
- lopológikns terek 81
••/icnűcid elem 41