3.

Tétel

A család pszichológiai elemzése. A család, mint rendszer; családi struktúrák, szabályok,

kommunikáció a családban. Szülői, nevelői attitűdök.

A család fogalma: életünk legmeghatározóbb közege, legfontosabb kiscsoportja. Itt

formálódik személyiségünk, önazonosságunk, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunk.

A gyermekkori szocializációban kiemelkedő szerepe van a családi, rokonsági és

kortárscsoportbeli kapcsolatoknak, a lakóhelyi környezetnek, az óvodának, iskolának. A
szocializáció egy hosszú folyamat, amely szűkebb értelemben a születéstől a felnőtté válásig
tart, első intézményei a család és az óvoda.

A család egyszerre lát el több feladatot, melyek nem különülnek el egymástól, kiegészítik és
erősítik egymást.

Biológiai funkció: fajfenntartás.

Társadalmi funkció: a szociális tanulás színtere, a gyermek megismeri a családon belüli

szerepeket, tapasztalatot szerez az emberek közötti viszonyokról. Fejleszti az alkalmazkodó és
problémamegoldó képességet, a konfliktuskezelést, és együttműködésre nevel.

Gazdasági funkció: a család közös célokat tűz ki, ezért közös munkát végeznek. A gyerekek
megtapasztalják a szülők munkához való viszonyát.

Gondozási funkció: a fizikai szükségletek kielégítése (étkezés, tisztálkodás, öltöztetés…), a

személyiségfejlődés alapjának biztosítása.

Biztonság megteremtése: stabilitást ad a személyiségnek. Bizalom kialakulása => önbizalom

kialakulása => megbízhatóság.

Identitás kialakítása: nemi szerep elsajátítása => pszichoszexuális nevelés

Önértékelés, önazonosság: képes megkülönböztetni magát a többiektől, tisztában van a saját

értékeivel; hibáival. A legtöbb ismeretet a családban szerzi önmagáról (viszonyítási alap).
Felelősségvállalást és önirányítást tanul.

Érzelmi kötődés: megbecsülés, szeretet, hovatartozás.

Önkifejezés: minden közösség ennek színtere.

Beszéd megtanítása: ezen elsőként az anyanyelv elsajátítását, használatát értjük. A gyermek

beszédével alkalmazkodik a beszéd környezetéhez, szituációihoz, nyelvi kódot tanul, melynek
jelentősége, hogy meghatározza a későbbi tanulási folyamatot. A nyelv elsajátításával és

1
használatával a gyermek egybekapcsolja a kommunikáció különböző funkcióit, így fejlődik
gondolkodása és szociális kompetenciája.

Interakciós tér biztosítása: az interakció más emberrel való kapcsolatteremtés, amelynek

során az ember a másik embert észleli, és annak megnyilvánulásaira reagál. Az anya
(gondozó) a legelső interakciós példa.

Modell szerep, irányító funkció: irányítja a gyermek viselkedését, magatartását. Erkölcsi

érték és normarendszer átadása.

Értékközvetítő szerep: kulturális értékek közvetítése, az esztétikum felismerése és

létrehozása.

2
A család típusai:
 származási család: amelybe az ember beleszületik
 nemző család: amelyikbe felnőttként lép be
 nukleáris család: együtt van a férj, a feleség és a gyerek
 csonkacsalád
 nagycsalád (kiterjesztett): több generáció él együtt

Az anya: a korai anya-gyerek kapcsolat döntő a harmonikus fejlődés szempontjából és a

későbbi társas kapcsolatok alakulása szempontjából is. Az anyához való érzelmi kötődés az
alapja a szabályok és a normák elsajátításának.

Az apa: az anyai gyengéséggel szemben a határozottságot képviseli, a gyermek, mint a külső

valóság részét ismeri meg. Fiúgyermeknél modellként szerepel a nemi identitás
kialakulásában, az anyához fűződő kapcsolata is mintául szolgál. Óvodában a fiúgyermekek
modelljeként szolgálhat a lányokkal való bánásmódban.

A testvérek: a személyiség fejlődés szempontjából jobb, ha nagycsaládban nő fel a gyermek,

mert több hatás éri. A testvér rendszerint biztonságot nyújt, ugyanakkor a testvérkapcsolat
mindig rivalizálás is. A testvérek alakíthatnak maguk között saját szokásokat.

A nagyszülőknek akkor van jelentősebb hatásuk a gyermek fejlődésére, ha többgenerációs

családként együtt élnek. Fontos szerepet kapnak az idősekkel való bánásmód kialakulásában,
a nagyszülő-unoka kapcsolat érzelmi többletet ad. A három generáció értékrendjét,
világnézetét nehéz összeegyeztetni, ám tudjuk, hogy a falusi emberek életében mekkora
szerepe volt a szájhagyományozódás révén. Így tanultak meg énekeket, verseket, meséket a
gyerekek a nagyszülőktől.

Az utánzás: megfigyelés után, más cselekedetének, viselkedésének megismétlése, a helyzet

érzelmi töltését is átveszi => az utánzás az empátia alapja. Lehet közvetlen, – azonnal utánoz
– vagy késleltetett – amikor későbbi szituációban jelenik meg, akkor is, ha nincs jelen a
modell. Az így megszerzett tudás bármikor előhívható.

Identifikáció (azonosulás), a tanulás következő fázisa: amikor a gyermek átveszi az

érzelmek, szituációk jelentését.

3
Az identifikáció hozzájárul az interiorizációhoz (belsővé tétel): amikor a gyermek beépíti a
személyiségébe a modell tulajdonságait, értékeit. A gyermek saját meggyőződéséből tartja be
a szabályokat.

A gyerekekhez viszonyuló nevelői attitűdök:

1. meleg-engedékeny:
- jellemzője: együttműködő, demokratikus (ez az optimális)
2. engedékeny-hideg:
- szorongásra hajlamosít (antiszociális fejlődést eredményezhet)
3. hideg-korlátozó:
- agresszióra hajlamosít (neurotikus személyiség kialakulásához vezethet)
4. korlátozó-meleg:
- túloltalmazó (a gyermek önállótlanságához vezethet).

Nevelési stílusok

Maccobey és Martin: a gyermek iránt mutatott érzelem és a kontrollálás alapján

- Irányító (megkívánó): a szabályok megkövetelése érzelmi melegséggel párosul. A

szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy koruknak és képességeiknek megfelelően
viselkedjenek, ugyanakkor figyelembe veszik gyerekeik véleményét és érzéseit.
Ritkán alkalmaznak büntetést, inkább a szabályok szükségességének megértetésével
nevelnek.
Az ilyen szülők gyerekei általában barátságosak, együttműködőek. Önállóság jellemzi
őket, erős a teljesítménymotivációjuk.
- Tekintélyelvű (megkövetelő): az ilyen szülő szabályközpontú, sokra tartja az
engedelmességet, a rendet. Saját elvárásait és tekintélyét előbbre tartja, mint gyerek
igényét, nem engedi meg az alkudozást. Kevés támogatást és melegséget nyújt, sokat
büntet.
Az ily módon nevelt gyerekek, nem kezdeményeznek, nem kreatívak, általában
visszahúzódóak, nem motiváltak teljesítményre.
- Engedékeny (megengedő): érzékeny, gyerekcentrikus szülők, akik kevés korlátot
állítanak fel. Nagy szabadságot adnak a gyerekeknek abban, hogyan osztják be
idejüket, mit és hogyan csinálnak. Nem sokat bajlódnak a fegyelmezéssel.
A gyerek viszonylag éretlen lesz, önállótlan. Nem alakul ki felelősségérzete, nem tudja
indulatait és vágyait jól féken tartani, nehezen vállal döntéseket, Gyakran agresszív.

4
 - Elhanyagoló: a szülő nem érdeklődik a gyerek problémája iránt, nem törődik vele,
magára hagyja. Érzelmi élete sivár, közönyös, elutasító a gyerekével szemben.
A gyerek impulzívabb, nem tudja kontrollálni agresszív kitöréseit, függőségi
szükségletét kielégítendő gyakran keres antiszociális csoportokat. Nincsenek hosszú
távú céljai.

Érzelmi odafordulás
Kontroll Meleg, érzékeny, Hideg, elutasító,
gyerekközpontú szülőközpontú

Irányító Tekintélyelvű
Kontrolláló, követelő
(megkívánó) (megkövetelő)
Engedékeny, nem
Megengedő Elhanyagoló
kontrolláló

A családi rendszer olyan egység, amelynek jól felismerhető, egyedi sajátosságai vannak,
meghatározott működésmódja, szabályai. A család nagysága, szerkezete, azok a szerepek,
melyeket a családon belül betöltenek a tagok, az egyes viselkedések egyensúlyt fenntartó
funkciói mind szerepet játszanak a gyerek fejlődésében.
A rendszer jellemzése szempontjából három dimenziót emelünk ki: a struktúrát, a szabályokat
és a kommunikációt.

A családi struktúra: a családi rendszer is alrendszerekből áll, hagyományosan: házastársi,

szülői, gyermeki és nagyszülői alrendszerből.
Az alrendszerek akkor működnek jól, ha mindenki a saját alrendszeréhez tartozik, vagyis
annak megfelelő funkciót tölt be.
A házastársi alrendszer: a férj és feleség párosa. A férfi és a nő kapcsolatának egy lehetséges
mintáját adja a gyerekek számára. Példa egy szimmetrikus kapcsolatra (egyenrangú felek).
A szülői alrendszernek ugyanazok a személyek a tagjai, de szülői szerepük révén tartoznak
ide. Funkciója, hogy ellássa, gondozza a gyerekeket és irányítsa, szabályozza viselkedésüket.
A gyerek ebben az aszimmetrikus kapcsolatban megtanulja, hogy mit kell tennie, ha el akar
érni valamit, hogy szükségleteit hogyan fejezheti ki.
A gyermeki alrendszerben a kortársi kapcsolatokat tapasztalhatja a gyermek.
Súlyos következményei lehetnek, ha a nagy gyerek állandó feladata ellátni a kicsiket. Emiatt
nem tud együtt lenni, nincs módja megtanulni társas szerepeit, felelőssége koravénné teheti.

5
A család külső és belső határainak minősége: a határok akkor töltik be funkciójukat, ha
elválasztanak és összekötnek.
Ha a belső határok elmosódottak, a magánélet sérül. Az ilyen családokban mindenki
mindenkiről mindent tud. A cél a családi egység mindenáron való fenntartása. Pozitívuma,
hogy erős védettséget adnak. Ugyanakkor a túlzott törődés következtében a gyerek
autonómiája sérül, önállótlanná válik.
Laza kapcsolatú családról beszélünk, ha a határvonalak túl merevek. Ekkor a tagok között alig
van kommunikáció, nagyfokú az izoláció. A védőfunkció alig működik. A szülő nem tudja,
mit csinál a gyereke, nem tud a problémáiról. A gyerek hamar kilökődik a családból, vagy
rátanul, hogy valamivel felhívja magára a figyelmet (betegséggel, deviáns viselkedéssel,..)

Szabályok: az élet alapvető dolgaira, illetve mindennapi életvitelre vonatkoznak.

A nagy szabályok, olyan vezérelvek, amelyek arról szólnak, hogy mi fontos, hogyan kell élni,
milyen a jó szülő, a jó gyerek,…
A kis szabályok az élet apró-cseprő dolgaira vonatkoznak és a mindennapok stabilitását
szolgálják.
A kis szabályokban tükröződnek a nagy szabályok. Pl.: hogy ki mosogat, a mögött többféle
elv húzódhat- mi a férfi és mi a nő dolga, mennyire fontos a rend, kinek mekkora a tekintélye
a családban, közösek-e a teendők…
Gyakran a hétköznapi csatározások a kis szabályok körül folynak, a viták ismétlődése jelzi,
hogy valójában valamilyen nagy szabály terén van a nézeteltérés.
A szabályok érvényesítéséért folytatott küzdelem a felek viszonyáról is szól: kinek van igaza,
ki hogyan alkalmazkodik.

Kommunikáció: az interakciók révén kialakul egy sajátos érzelmi és kommunikációs

mintázat, amelyben minden tag aktív formálója a történéseknek, ugyanakkor igazodik is a
szabályokhoz.
A kommunikációs zavarok alapja a kapcsolatok bizonytalansága, a félelem az elutasítástól, a
másik fél igényeinek fel nem ismerése, a saját bajok túlzott megélése.