V39

A ÍQ.qiepk ezigdcsoporíiqt neluz « “ b ' kj > - i

19k 3.V I.0-29. 1

Uamacki.

Maria nalíoui

kU\; íoo.ooo Nachoé

Now ücuruia

ko.su1ki ^•Xxvraíruiwuskaja
!■
& Ü & J1 S mu.vw.. MUídvtidtúuu

őafoskoaJ

Jtz. <mvtl sájuíuaitxnaiol

35- knt-nz k-rc ágyneműt
cLuuicú' biibawJtandő fcarü-
U te fvloiÁkldgcsL a Uyapr
voruiixug.
| CX^rvtUíK pda ToszJuíschc -t ^ yy «i-I)*<£/u a íruigyor
25. Iio. 55. eu e d e v e l uan, a -I
| rűiücs’iásixin,.
^ 9 .g y .a p k
Wa»iljawil*cÍu*tol tf JLajrairuxuJtkaja<g
b iz b s it a n c l ó a m ű it -üimben- van. fcfJtwrajiwwwk^ja-<
tói Ütc'uüki-iq ixinci uztmlotn,,* hUiojL
C?dr{>.) fáJ vannak robbcuib/a , ag aka tinók,
ás hzla.fohvonalak tnagízűJui^a..
Magyarázat: « , . RjcdzchLia.- Chaíníki ndút hidjai rob-
KÁxdukx>\xJ |parttá ás áros parkián- v/oízÁUj falait
■*- — ^.gy.afk. <t dsop-jaiuUi. biá-íOAiltalara, Tulgouutfcsclu utánpótlásra - naia alkalmai. RÖtscAáa-fV
fi, — \ taicptfcatl Vt Jt. k.ho. Cüo-j^ nem falai *nag
zlj-aii AU~^1_ búLxitxrJL* támlátok amáatáfct,
1/ * eálnak, - mart <a«Uo Üioiniki-ba indulj
4 Jj-a L piUUrttasra as agyiua* kozőtU ök-rt ifnci^civL ^yr '/ : után. tuultfco karovcuv Hubros^izá-jnáL aknaia
V«- ’ '0 a, 49.gi(.a.csoj5.p«aa.aUaL magjaiéit tfailöko- /O V^pufcöti, felrobban*, Cfekn&i az uixUjznáufceu a űioinda.
i' iurcu/ibcKl-TruAelt - kallóko^vibdu!' | I h-omsko*
2a.it. f»ntofc,|IJeka a íij-ak áüai kikülá*.tuí» saak.ongu. fajor-oL faixxíLofco*- «í htüjti. ^ÜrunJa fo»\ bonyolódó U . M iv v x is 9 . s i . v a j l o t . akaavc -
Siély itt. ti *uv (áa könnyödén, b titoiu k aju vöf'W iw aY -
O Q Ncmat pacanctnölusogok. * * v * i u V W .itv w w v **^*<C.
9.SL.k/q; y fm v Cli LfciUká CAuinllá *új a. vadat r«.»uU>c(toiAjUÍ<u-A.
nagy Waíaáfl volna..
 UNGVÁRY KRISZTIÁN

Magyar m egszálló csapatok

a Szovjetunióban, 1941-1944
 UNGVÁRY KRISZTIÁN

Magyar megszálló csapatok

a Szovjetunióban, 1941-1944
ESEMÉNY - ELBESZÉLÉS - UTÓÉLET

Osiris Kiadó • Budapest • 2015

A k ö tet m egjelen ését tá m o g a tta a N em zeti Kulturális Alap

A térképeket készítette
SEBŐK LÁSZLÓ

© Ungváry Krisztián, 2015

© Osiris Kiadó, 2015

Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz,

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz
a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.
 Tartalom

Bevezető 9

Historiográfiai áttekintés 13

Módszertani megjegyzések 19

A német megszállási politika és a magyar megszállók 25

POLITIKAI IRÁNYELVEK ÉS ÁLTALÁNOS GYAKORLAT 25
Bánásmód a lakossággal 36
Eheztetés 45
Partizánok kivégzése és bánásmód a hadifoglyokkal 51
Megtorlás és a lakosság kezelése a partizánháborúban 58
„Kollaboránsok” 70
Elet a megszállt területen 76

A partizánháború megszervezése 87
AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI VONAL 88
A KATONAI HÍRSZERZÉS VONALA 90
A PARTIZÁNMOZGALOM KÖZPONTI VEZETÉSE 91
„TISZTA LELKIISMERETŰ EMBEREK"
- A PARTIZÁNOK VISELKEDÉSE 97

A magyar parancsnokságok 111

A WEHRMACHT, AZ SS ÉS A HONVÉDSÉG 111
A MEGSZÁLLÓ ERŐK MAGYAR VONALON KAPOTT IRÁNYELVEI 116
A MEGSZÁLLÓ ERŐK HÍRSZERZŐ ÉS KÉMELHÁRÍTÓ
SZOLGÁLATA 119
A MAGYAR CSAPATOK VISELKEDÉSE 121
Eljárás a lakossággal 121
Fosztogatás 125
Nők 131
Hadbírósági ítéletek a megszállt területen 137
6 TARTALOM

Munkaszolgálat és megszállás 149

IRÁNYELVEK ÉS HADBÍRÓI GYAKORLAT 155
VESZTESÉGEK ÉS AKNASZEDÉS 159
MUNKASZOLGÁLATOSOK A HONVÉDEK MELLETT 164

A magyar megszálló csapatok tevékenysége 169

A KIKÜLDÉS POLITIKAI ÉS KATONAI ELŐZMÉNYEI 169
GALÍCIA ÉS UKRAJNA LAKOSSÁGA
A NÉMET TÁMADÁS ELŐTT 172
A GYORSHADTEST ÉS A KÁRPÁT-CSOPORT
MEGSZÁLLÓ TEVÉKENYSÉGE 175
A Kárpát-csoport és a holokauszt 178
Határmódosítás Galíciában 185
Magyar határmódosítási javaslatok Galíciában (rekonstrukció) 188
A megszálló erők megszervezése 189
A NYUGATI MEGSZÁLLÓ CSOPORT 192
A terület 192
A Nyugati Megszálló Csoport egységei 1941 decemberében 195
Közreműködés a holokausztban 198
A tömeggyilkosságok eszkalálódása 203
Szervezeti struktúrák és tettesek 205
Előjáték - „fésülések” 207
Gajsin és az 50/1. zászlóalj 210
Gajsin környéke és a 49/11. zászlóalj 214
A gettók lezárása és kiürítése 216
Út a vesztőhelyre 218
Gyülekeztetés a kivégzés előtt 219
Ölési munka a gödröknél 221
Fényképezések 224
Utójáték (1) 226
Utójáték (2) 231
Minden lehetséges 246
Mit gondoltak a magyar résztvevők? 253
Összegzés 260
A KELETI MEGSZÁLLÓ CSOPORT 262
A csoport általános helyzete 1942 elejéig 262
Zsidók 265
A 105. gyalogdandár harcai 1941. november és 1942. április között 268
A 105. gyalogdandár egységei 1941 decemberében 270
A 102. gyalogdandár és a Baumann-csoport harcai
1941. december és 1942. május között 281
 TARTALOM 7

A 102. gyalogdandár egységei 1942 első hónapjaiban 283

A 108. gyalogdandár a harkovi ütközetben 1942 májusában 292
A 108. gyalogdandár első hadműveletei 292
A 108. és a 6. könnyűhadosztály partizánvadász hadműveletei
1942. május-júniusban 294
Akciók Putivl térségében 295
A Körűek 532. és a Közép Hadseregcsoport magyar megszállókat érintő
hadműveletei 1942 júliusától 303
MEGSZÁLLÁS ÉS A 2. MAGYAR HADSEREG 312
A 6. hadosztály harcai 312
A 6. könnyűhadosztály partizánvadász hadművelete 1942 májusában 313
A 2. hadsereg további megszálló feladatai 319
A 2. magyar hadsereg hátsó megszállási területei 1942-1943 320
A MEGSZÁLLÓ CSAPATOK ÁTSZERVEZÉSE 1943-BAN 326
A 102. és a 108. hadosztály tevékenysége 1943 őszéig 330
A Keleti Megszálló Csoport 1943 tavaszán és a Cigánybáró hadművelet 331
A 108. könnyűhadosztály harcai 1943 márciusában. 335
A z l . , 1 05. és a 201. könnyűhadosztály 339
Az 1. könnyűhadosztály harcai 1943 szeptemberében 340
Forráskritika és a „sínháború” eredményessége 344
A legjelentősebb partizánportyák 1942/1943 fordulóján 350
Kovpak délnyugati portyái 351
A Nyugati Megszálló Csoport (VII. hadtest) és a partizánok helyzete 1943 nyarán 355
Az UPA 356
Az Armija Krajova 360
A VIII. hadtest és a varsói felkelés 1944. augusztus-szeptember 362
A VII. HADTEST 1 9 4 3 -1 9 4 4 ÉVI TEVÉKENYSÉGE 364
A VII. hadtest helyzete 1944 elején 379
A VIII. HADTEST VISSZAVONULÁSA ÉS VÉGJÁTÉKA
A PRIPJATY-MOCSARAKBAN 382
A VIII. hadtest helyzete 1943 második felében 385

A partizánháború veszteségeinek
és hatékonyságának értékelése 393

A fe le lő s s é g re v o n á s 40 7
ELJÁRÁSOK 1945 UTÁN 407
A szovjet szervek eljárásai 407
Eljárások Magyarországon 1945 és 1948 között 415
Eljárások Magyarországon 1948 után 418
Eljárások Magyarországon 1956 után 427
Rendszerváltásokon végigvonuló justizmord 429
8 TARTALOM

Utószó és következtetések 435

Rövidítések jegyzéke 441

Források és irodalomjegyzék 443

LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK 443
IRODALOMJEGYZÉK 446

Illusztrációk jegyzéke 453

FÉNYKÉPEK JEGYZÉKE 453
TÉRKÉPEK JEGYZÉKE 454

Névmutató 457

Földrajzinév-mutató 463
 Bevezető

A második világháború folyamán, a Szovjetunió területén több mint félmillió négy­

zetkilométeren magyar csapatok láttak el megszálló feladatokat. A magyar katonai
hozzájárulás jelentőségét mutatja, hogy a magyar megszálló alakulatok a keleti fron­
ton, a helyiek nélkül számolva, az összes német megszálló katonaság létszámának
mintegy 20-25% -át tették ki.
Nemcsak a magyar csapatok viszonylag nagy részaránya, hanem bevetésük te­
rületi eloszlása is indokolja, hogy a megszállás történetének külön monográfiát
szenteljek. A Szovjetunióban a magyar megszállók két évig a leginkább partizán ve­
szélyes területen, a brjanszki erdőkben tevékenykedtek: emiatt a magyar megszál­
lás és a szovjet partizánháború története egymástól elválaszthatatlan. Ugyanez
érvényes a holokauszt ukrajnai történetére is. Megkockáztatható az az állítás, hogy
katonai szempontból a magyar háborús részvételben a második világháborúban a
megszálló tevékenységnek legalább akkora jelentősége volt, mint a 2. hadsereg
doni hadműveleteinek.
A Szovjetunió területén a megszállás időszakában elképesztő bűncselekmények
történtek. A megszállt területen a holokausztnak kb. 1,3 millió zsidó esett áldoza­
tul (a Szovjetunió 1939-es határain belül számítva, az 1941-es határokat figyelem­
be véve a szám meghaladja a kétmilliót). Éhínség és járványok miatt a front mind­
két oldalán mintegy tízmillió civil lakos pusztult el, a partizánháború több százezer
halálos áldozatot követelt. A szovjet hadifoglyok közül 2,5-3,3 millió fő pusztult el
a háború folyamán, zömük 1941 ősze és 1942 tavasza között szabályosan éhen halt a
Szovjetunió és Lengyelország területén berendezett hadifogolytáborokban. Kü­
lönböző módon ugyan, de a magyar megszálló csapatok a fenti bűncselekmények
mindegyikével kapcsolatba kerültek.
A Szovjetunió és az általa uralt „szocialista blokk” történetírása a partizánhábo­
rút politikai-ideológiai ügyként kezelte. Ennek megfelelően az antifasiszta ellenál­
lást kizárólag kommunista szempontból mutatták be és a partizánháború jelentő­
ségét a lehető legnagyobb mértékben eltúlozták.
A történettudomány egészen a legutóbbi évekig elhanyagolta a magyar meg­
szálló csapatok tevékenységét. Magyar és szovjet részről a pártállam évtizedei alatt
10 BEVEZETŐ

nem volt ildomos a kérdés tárgyalása. A megszállás kapcsán ugyanis nem lehetett
volna eltitkolni a magyar csapatok atrocitásait, de a szovjet lakosság kollaborálását
sem. A magyar megszállók viselt dolgainak feltárása nem illett bele a „szovjet-ma­
gyar barátság” szocialista dogmájába. A pártállami titkosrendőrség koncepciós el­
járások tömegét folytatta le katonatisztek ellen, de valós bűncselekmények után
csak ritkán nyomozott és ezekben az esetekben is elsősorban a vádlott és a mögöt­
te feltételezett „rendszer” fasiszta érzelmeit, azaz az ideológiailag meghatározott
okot kívánta bizonyítani. Az elhallgatás taktikája a rendszerváltás után is folytató­
dott, mivel sem a hadtörténészszakma, sem a társadalom nem érdeklődött különö­
sebben olyan témák iránt, amelyek a magyar felelősség kérdését firtatták. A német
és a nyugati történetírás más okból ugyan, de szintén mostohagyerekként kezelte
a magyar megszálló alakulatokat. Ennek nem csak a levéltári források hiánya volt
az oka. Az is szerepet játszhatott, hogy a kevés megmaradt forrás egy része magyar
nyelvű és ezért értékelése nem magyar szakembereknek nehéz. A legfontosabb ok
azonban a német megszállási politika és a partizánháború viszonylagos elhanyago­
lása, valamint a mindent a németek - és ezen belül is az SS - számlájára író szem­
lélet lehetett. Az utóbbi időben Németországban örvendetesen sok tudományos
munka foglalkozik a Szovjetunió megszállásának történetével, de csak a legritkább
esetben fogalmazódik meg, hogy a megszálló feladatok jelentős részét a Magyar
Királyi Honvédség látta el. A magyar megszállás története ezért még 70 évvel az
események után is a háború sötét foltja.
A megszálló erők legnagyobb kontingensét maguk a szovjet állampolgárokból
felállított alakulatok adták. 1943 elején a magyar megszállók létszáma 90 000 fő
volt. Ugyanekkor megszálló feladattal 104 000 szovjet állampolgár tevékenykedett
különféle német vagy helyi „önkéntes” egységekben, további 250 000 fő pedig fa­
luőrként harcolt a partizánok ellen. Ezenfelül minden német hadosztály létszámá­
nak 5-10% -át helyi „segédszolgálatosokból” töltötték fel.1 Az 1941-1945 közötti
eseményekre szovjet részről alkalmazott Nagy Honvédő Háború fogalmába mindezt
nem szokták beleérteni, ami félrevezető. Valójában pontosabb volna, ha egyszerre
beszélnénk polgárháborúról, sőt a lengyel-ukrán, illetve a kommunista-antikom-
munista konfliktusok miatt párhuzamos polgárháborúkról és német megszállás­
ról. A lakosság a Szovjetunióban csak a rossz és a még rosszabb között választha­
tott. Igaz, általában a német megszállás bizonyult rosszabbnak, de ez korántsem
volt mindenütt egyértelmű. Emellett sokan mind a német, mind a szovjet rend­
szert elutasították, és 1945 után sem szüntették be az ellenállást.

1. Bundesarchiv Berlin (a továbbiakban BA-B), NS 19/1706, 24. p. A kérdésre részleteiben lásd Ung-
váry Krisztián: Népirtás, kollaboráció, megtorlás. A Szovjetunió emberveszteségei 1941-1945. In Évkönyv
2 0 0 1 . IX. Magyarország a jelenkorban. Szerk. Körösi Zsuzsa - Rainer M. János - Standeisky Éva. Budapest,
2001, 1956-os Intézet, 131-146. p.
 BEVEZETŐ 11

Megkockáztatható az az állítás, hogy a szovjet típusú rendszerekben nem volt

még egy téma, amit annyi hazugság és tabusítás övezett, mint a második világhá­
ború. Ez már a holokauszt kezelésében is tetten érhető, amiről a kommunista rend­
szerek gyakorlatilag csak valótlanságokat tudtak terjeszteni. A rendszerváltás előt­
ti magyar és szovjet irodalom gyakorlatilag csak a partizánok hősiességét, „izzó
szovjetpatriotizmusát” magasztalta, anélkül hogy a legcsekélyebb mértékben is is­
mertette volna a partizánháború körülményeit. Sajnálatos módon Oroszországban
ez a szemlélet máig tovább él, sőt állami rangra is emelték. Dmitrij Medvegyev mi­
niszterelnök javaslatára 2009. május 20-án „Oroszországot károsító történelemha­
misítás elleni bizottságot” hoztak létre. Ennek tagjai részben a szovjet titkosszolgá­
lat tisztjei, és az a feladatuk, hogy fellépjenek a „múlt átértelmezése” ellen. Medvegyev
egyúttal törvényjavaslatot terjesztett elő, amely szerint azok, akik elvitatják a
Szovjetunió szerepét az antifasiszta harcban, megkérdőjelezik a szovjet nép ered­
ményeit, drasztikus büntetésekre számíthatnak. Az eredeti elképzelés szerint ez a
törvény ráadásul nemcsak személyek, hanem szervezetek, sőt országok ellen is
alkalmazható lett volna. Mivel az ötlet még Putyin Oroszországában is meglehető­
sen abszurdnak számított, ezért a törvény beiktatásától eltekintettek. Annál is ke­
vésbé lenne rá szükség, mert az állam hagyományos eszközeivel is képes arra, hogy
manipulálja a történelemről szóló közbeszédet.
Munkám legfontosabb célja az eseménytörténeti feltárás, mivel monografikus
jelleggel még ezt sem végezte el senki. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy ada­
lékokat adjak a háború társadalomtörténete iránt érdeklődőknek - vizsgálatomban
ezért is vállalkozom többre, mint a hadműveleti szempontú megközelítések. Ez a
monográfia jelentős mértékben támaszkodik az Osiris Kiadó által 2005-ben máso­
dik kiadásban is megjelentetett A magyar honvédség a második világháborúban című
kötetem vonatkozó fejezeteire. Az ott írtakat jelentős mértékben átdolgoztam és
kiegészítettem, ennek köszönhetően az eredeti terjedelem a korábbi négyszeresére
emelkedett.
Kötetem nem csak a megszálló csapatok történetéről szól. Ennek érzékeltetésé­
re hivatott az alcím is. Az „esemény” kifejezés értelmét az előző bekezdésben fog­
laltak adják. Ebben a körben szükségesnek tartottam a munkaszolgálatosok sorsá­
nak rövid ismertetését is, mert ők a megszállásnak egyszerre voltak alanyai és
tárgyai, statisztái és áldozatai. Sorsuk viszont eléggé szignifikánsan eltért a honvé­
dek sorsától. Az „elbeszélés” fogalmának szerepeltetését azért tartottam szüksé­
gesnek, mert vizsgálatomnak fontos szempontja volt, hogy ugyanarról az esemény­
sorról időben és perspektívában is különböző narrációkat jelenítsek meg. Nem
hiszek ugyanis abban, hogy a háború történetének az a típusú megírása, amely
alapvetően a felek hadinaplóira támaszkodik csupán és figyelmen kívül hagyja a
források keletkeztetőinek sajátos szempontjait, különösebb eredményre vezethet­
ne. Egy bűncselekményekkel tarkított háború történetének megírásában pedig kü­
lönösen fontosnak látom érzékeltetni az olvasóval, hogy az úgynevezett történelmi
12 BEVEZETŐ

valóságról szerzett ismereteinket minden esetben mások - az iratok, visszaemléke­

zések keletkeztetőinek - szemüvegén keresztül látjuk. Ezek ugyan jó esetben tar­
talmazzák a valóság elemeit, de egyben konstrukciók is. Az „utóélet” kifejezést
pedig azért tartottam szükségesnek, mert munkám több, mint eseménytörténeti
feldolgozás: tartalmazza azt is, hogyan alakult magyar szereplőinek sorsa 1945-től
2015-ig - Magyarországon. A megszállás története szovjet, posztszovjet és lengyel
utóéletének megírására nem vállalkozhattam, mert az szétfeszítette volna a munka
kereteit. Azt azonban szükségesnek láttam, hogy reflektáljak a felhasznált állam­
biztonsági, illetve bírósági forrásokra. Annál is inkább, mert ezek a bírósági ügyek
rehabilitációs eljárások, illetve azok kísérletei formájában mind a mai napig tarta­
nak. Az „utóélet” kifejezést tehát ebben az értelemben kívánom használni.
 Historiográfiai áttekintés

Az első publikáció, ami egyáltalán érintette a megszálló alakulatok kérdését, Csi-

ma János 1961-ben zárt körben megjelentetett Adalékok a Horthy-hadsereg szervezeté­
nek és háborús tevékenységének tanulmányozásához című könyve volt. 1972-ben Dálno-
ki Veress Lajos szerkesztésében Münchenben három kötet jelent meg: Magyaror­
szág honvédelme a II. Világháború előtt és alatt. Ebben a megszállókkal külön fejezet
foglalkozott. Gosztonyi Péter második világháborút tárgyaló kötete a megszállás
témáját csak vázlatosan és rendkívül pontatlanul érintette.1 Hasonlóan vázlatosnak
tekinthető Dombrády Loránd és Tóth Sándor összefoglaló műve.2 Paradox módon
mind a hazai, mind az emigráns szerzők csak a kérdés legszűkebben vett hadtörté­
neti jellegű tárgyalására szorítkoztak, a háború társadalomtörténetét még csak
nem is érintették. Talán ebből is adódott, hogy azok a témák, amelyeknek kibontá­
sát ebben a monográfiában különösen fontosnak tartjuk - mint például a háború
mindennapjai vagy a holokauszt -, meg sem jelentek, nem is beszélve a háborús
atrocitások kérdéséről. Ezeket leszámítva évtizedekig semmi újdonság nem jelent
meg, leszámítva a szocialista „partizánirodalom” bizonyos termékeit, amelyek azon­
ban nem a megszálló alakulatok, hanem az antifasiszta ellenállók tevékenységét
tárgyalták, általában ideológiai körítés mellett. Nem változtatott a hallgatáson az
sem, hogy a 2. magyar hadsereg harcainak 1988-tól örvendetesen gyarapodó iro­
dalma lett. Egyedüli kivételként Perjés Géza: A brjanszki erdő aljában című, 1996-
ban a Hadtörténelmi Közlemények ben napvilágot látott őszinte hangú tanulmánya
említhető. 2004-ben jelent meg e sorok írójának monográfiája,3 amely a magyar
honvédség hadműveleteit dolgozta fel és ezen belül kiemelt jelentőséget tulajdoní­
tott a magyar megszállás történetének. Szabó Péter, Babucs Zoltán és Maruzs Ro-
land mikrotörténeti igénnyel több, rendkívül alapos ezredtörténetet írtak, ame­
lyekben rendre foglalkoztak a megszálló csapatrészekkel is, általában anélkül, hogy
az események hadműveleti jellegű tárgyalásán túlmentek volna.4

1. Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992, Európa.

2. Dombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1 9 1 9 - 1 9 4 5 . Budapest, 1989, Zrínyi.
3. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2004, Osiris.
4. Babucs Zoltán - Szabó Péter: „Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig! ” A budapesti magyar királyi „József
nádor” 2. honvéd gyalogezred a második világháborúban. [Nagykovácsi], 2013 Puedlo; uők: „Szent Istvánnal áll-
14 HISTORIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉS

2013-ban Krausz Tamás és Varga Éva Mária: A magyar megszálló csapatok a Szovjet­
unióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 címmel egy forráskiadványt publikáltak,
amely a nyilvánosság előtt látszólag áttörést ért el a téma kezelésében. Ez azzal füg­
gött össze, hogy a kiadvány előszava súlyos téziseket fogalmazott meg: Krausz és
Varga szerint a „horthysta” magyar csapatok népirtást követtek el a Szovjetunióban.
A magyar sajtóban ezt követően számos helyen cikkeztek a témáról. A történész­
szakma véleménye a forráskötetről több szempontból is egységesen elutasító volt.5
Ez az említett forráskiadvány csak két forráscsoportból, az úgynevezett Rendkí­
vüli Állami Bizottság6 (továbbiakban RÁB) dokumentumaiból és szovjet kihallga­
tási jegyzőkönyvekből közölt válogatást anélkül, hogy akár csak kísérletet tett vol­
na arra, hogy e dokumentumok megállapításait más orosz levéltárak anyagaival
ütköztesse. Pedig erre elvileg a lehetőség adott lett volna, mivel a partizánegységek
maguk is rengeteg hadműveleti iratot termeltek.
A nemzetközi szakirodalomban a magyar megszálló alakulatokat szinte meg sem
említették, annak ellenére, hogy ez mind a német, mind az orosz és ukrán hadtörté­
net része. Truman O. Anderson 1999-es tanulmánya volt az első és idáig egyetlen,
amely a magyar csapatok háborús bűncselekményeit tárgyalta. Historiográfiai szem­
pontból ezért itt általánosságban a partizánháború kérdéskörére kell kitérni.
A szovjet, illetve a posztszovjet történetírás művei szerint a partizánmozgalom
alapvetően spontán tevékenység volt, amely a lakosság kommunista ideológiai el­
kötelezettségéből és hazaszeretetéből fakadt. Ezzel az interpretációval azonban a
források nem hozhatóak szinkronba. Szerencsére az utóbbi évtizedben több komo­
lyabb, primer orosz forrásokra támaszkodó monográfia is megjelent. Közülük első­
sorban Alexander Gogun,7 Anatolij Kentij és Vologyimir Lozuckij8 és Igor Szeröv9
említendő meg. Rendkívül adatgazdag az Ilja Altman által szerkesztett holokauszt-
enciklopédia,10 amelyben azonban a magyar alakulatok részvételének említése csak

juk mindig a vártát ”. A székesfehérvári magyar királyi „Szent István" 3. honvéd gyalogezred a második világháborúban.
[Nagykovácsi], 2009; Babucs Zoltán - Maruzs Roland: „Ahol a hősök születnek ” A z egri magyar királyi „Dobó
István ” 14. honvéd gyalogezred a második világháborúban. [Nagykovácsi], 2007, Puedlo.
5. Szabó Péter: A magyar királyi honvédség és a tudatos népirtás vádja. Történelmi Szemle, 2013/2.
szám, 307-324. p.; Számvéber Norbert: Egy forráskiadvány margójára (A magyar megszálló csapatok a
Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947. Szerk. Krausz Tamás és Varga Éva Mária). Hadtör­
ténelmi Közlemények, 126 (2013), 2. sz. 571-583. p.; Máthé Áron: Kísértet járja be a történettudományt.
Kommentár, 2013/3. szám, 107-111. p. A kritikák kapcsán egy részben pamflet jellegű válaszkötet is szü­
letett: A magyar megszállás - vajúdó nemzeti önismeret. Válasz a kritikákra. Poszt-Szovjet füzetek XX. Szerk.
Gémesi Ferenc. Budapest, 2013, Russica Pannonicana.
6. A RAB működésére lásd a Szovjet szervek eljárása című fejezetet.
7. Alexander Gogun: Sztalinszkije kommadosz. Ukrainszkije partyizanszkije formirovanyija, 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Moszkva, 2011, Rosszpen.
8. Anatolij Kentij - Vologyimir Lozuckij: Vina bezposadi i miloszergyija: Partizanszküj ruh u tilu vermachta
v Ukrajini ( 1 9 4 1 - 1 9 3 3 ) . Kijev, 2005, Geneza.
9. Igor Szeröv: Partyizanü: organyizacija metodü i poszledsztvija borbü (1941-1945). Szmolenszk, 2006.
10. Ilja Altman (szerk.): Holokoszt na territorii SZSZSZR. Enciklopedija. 2. kiadás. Moszkva, 2011,
Rosszpen.
 HISTORIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉS 15

esetleges. Ezekkel a szakmailag magasra értékelhető művekkel párhuzamosan az

Orosz Föderációban azonban még most is hivatalos jellegű történelemszemlélet­
nek számítanak olyan munkák, amelyekben hemzsegnek az otromba történelem­
hamisítások. Példa erre G. A. Kumanev 2007-ben Moszkvában kiadott, Problemi
Vojennoj Isztorii Otcsesztva (1938-1945 gg) című kötete, amely a partizánháborúban
megsemmisítettek számát már 1,6 millióra növelte. A Szovjetunió Nagy Honvédő
Háborúja című kötet szerint a partizánok elpusztítottak 2300 harckocsit, 20 000
mozdonyt és 65 000 járművet valamint 1100 repülőgépet.11 Amint azt a későbbi­
ekben korabeli iratokra hivatkozva bizonyítani tudjuk, a valóságban ezeknek az
adatoknak kb. 5-10%-a lehet igaz.
Minden torzítás dacára a sorok között olvasva a szovjet partizánvezérek vissza­
emlékezéseiben is találhatóak finom utalások azokra a kérdésekre, amelyek részle­
tes ismertetése a rendszerváltásig tabunak számított. A magyar csapatokkal szem­
ben is harcoló Mihail Naumov, Alekszej Fjodorov, Pjotr Versigora és társaik ugyan
egyenetlen színvonalú és sokszor brosúraízű műveket írtak, de figyelmes olvasás­
sal ezekből is kihüvelyezhetőek azok a nehézségek, amelyek a partizánok működé­
sével kapcsolatosak.12
Az Orosz Föderáció különböző intézményeinek forráskiadványai megtéveszt­
hetik a kutatókat, mivel ezekben rendszeresen megcsonkítva jelennek meg szöve­
gek anélkül, hogy a kihagyásokat a dokumentumokon feltüntetnék,13 nem beszélve
arról, hogy a „kínos" témák esetében soha nem lehet tudni a válogatás szempont­
jait, tehát azt, hogy a közölt források mennyire reprezentatívak. Példák erre az
FSZB által kiadott dokumentumkötetek, amelyekben több titokban csonkított do­
kumentum jelent meg.14 Az orosz könyvesboltok túlnyomó többségében „problé­
más" könyveket nem terjesztenek, a téma könyvkiadását az igénytelen, jegyzet
nélküli pamfletirodalom és a különféle forráskiadványok jellemzik. Utóbbiak
ugyan rendkívül sok értékes dokumentummal gazdagították a háború történetét,
de a kutatás szelektivitása miatt gyakran nem állapítható meg a közölt dokumen­
tumok reprezentativitása. Ehhez képest üdítő színfoltot jelentenek azok a szerzők,
akik hozzáférnek az orosz forrásokhoz, de alapvetően Oroszország határain kívül
publikálnak. Közülük elsősorban Sebastian Stopper és Bogdán Musial munkái ér­
demelnek említést.15

11. G. A. Kumanev: Problemi Vojennoj Isztorii Otyecsesztva (1 9 3 8 -1 9 4 5 gg). Moszkva, 2007, Szabranije, 275. p.
12. Alekszej Fjodorov: Partizánok élén. Budapest, 1950, Szikra; Szidor Kovpak: A brjanszki erdőtől a
Kárpátokig. Budapest, 1951, Új Magyar Könyvkiadó; Pjotr Versigora: Tiszta lelkiismeretű emberek. Budapest,
1950, Szikra; uő: Nyugati portya. Budapest, 1962, Zrínyi; Mihail Naumov: Partizánportya. Egy partizánpa­
rancsnok naplója. Budapest, 1984, Zrínyi.
13. Alexander Gogun: Sztarüje Pesznyi bez glavnogo. In Http://gazeta.zn.ua/SOCIETY/starye_pesni_
bez_glavnogo_v_moskve_izdan_sbornik_dokumentov__ob_ukrainskih_natsionalistah_v_gody_vto.html.
14. Organü Goszudarsztvennoj bezopasznosztyi vü Velikoj Otecsesztvennoj vojne: Szobranyije dokumentov. T. II-
III. Moszkva, 2000-2003.
15. Sebastian Stopper: „Die StraBe ist deutsch!” Dér sowjetische Partisanenkrieg und seine militárische
16 HISTORIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉS

A német és angol történetírás rendkívül sokat foglalkozott katonai szempont­

ból a megszállás és a partizánháború történetével, de a magyar részvételt általában
ezek a munkák meg sem említették, vagy csak teljesen mellékesen, jóval jelentősé­
ge alatt tárgyalták. 1957-ben jelent meg Alexander Dallin tollából a téma első és
évtizedeken át alapvető monográfiája Germán Rule in Russie 1941-1945. A Study o f
Occupation Policies címmel. Dallin nagy mennyiségű forrást mozgatott meg, de alap­
vetően a háborús bűnösök peranyagára, interjúkra és a legfontosabb memoárokra
támaszkodott. 1969-ben Erhard H esseDér SowjetrussischePartisanenkrieg 1941-1944
im Spiegel deutscher Kampfanweisungen und Befehle címmel adta ki a partizánháború
történetének német szempontú összefoglalását.
Az 1980-as évektől a német és amerikai publikációk fókuszában elsősorban a
német háborús bűncselekmények álltak. Az utóbbi két évtizedben a németországi
kutatások örvendetesen kibővültek: számos nagymonográfia született a Wehr-
macht szovjetunióbeli tevékenységéről, beleértve a megszállási politikát is. Itt el­
sősorban Jörg Friedrichnek a Wehrmacht parancsnokai ellen indított nürnbergi
perről írt kötetét,16 Berhard Chiarinak és Christian Gerlachnak Fehéroroszország­
ról írt művét17 kell említeni. 1993 és 2000 között egész Németországot felkavarta
az a kiállítás, amelyet a hamburgi Institut für Sozialforschung rendezett a Wehr­
macht háborús bűneiről. Ugyan a kiállítás számos súlyos csúsztatást tartalmazott,
de jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a partizánháborúval és a megszál­
lási politikával kapcsolatos témák kurrenssé váltak,18 és ennek nyomán az ilyen
tudományos munkákból az utóbbi két évtizedben rengeteg jelent meg. Ezek közül
is kitűnnek a háború szociálpszichológiáját vizsgáló kötetek.19 A holokauszt Szov­
jetunióbeli történetének irodalma rendkívül gazdag, Ukrajna nyugati részéről pél­
dául két szerző is monografikus feldolgozást írt, de a magyar csapatok szerepéről

Effizienz. Eine Fallstudie zűr Logistik dér Wehrmacht im Brjansker Gebiet April bis Juli 1943. In Viertel-
jahreshefte fü r Zeitgeschichte, 2011/3. 385-411. p.; és uő: Das Brjansker Gebiet unter dér Besatzungsherrschaft dér
Wehrmacht 1941 bis 1 9 4 3 http://edoc.hu-berlin.de/dissertationen/stopper-sebastian-2012-07-09/PDF/
stopper.pdf; Bogdán Musial (Hrsg.): Sowjetische Partisanen in Weissrussland. Innenansichten aus dem Gebiet
Baranovici 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Eine Dokumentation. München, 2004, Oldenbourg; valamint uő: Sowjetische Partisanen.
Mythos und Wirklichkeit 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Paderborn, 2009, Schöningh.
16. Jörg Friedrich: Das GesetzdesKrieges. Das deutsche Heer in Rufiland 1941 bis 1 9 4 4 . München, 1993, Piper.
17. Christian Gerlach: Kalkulierte Morde. Die deutsche Wirtschafts- und Vemichtungspolitik in Weifíruftland
1941 bis 1 9 4 4 . Hamburg, 1999, Hamburger Edition; Bernhard Chiari: Alltag hinter dér Front. Besetzung,
Kollaboration und Widerstand in Weifirujlland 1 9 4 1 - 1 9 4 4 (Schriften des Bundesarchivs, Bánd 53). Düsseldorf,
1998, Droste.
18. Lásd a kiállítás 2002-ben átdolgozott, második verziójának katalógusát. Hamburger Institut für
Sozialforschung (Hrsg.): Verbrechen dér Wehrmacht. Dimensionen des Vernichtungskriges 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Ausstellungskatalog. Hamburg, 2002, Hamburger.
19. Az első alapmű Christopher Browning: Ganz normale Manner. Das Reserve-Polizeibatallion 101 und die
„Endlösung” in Polen. Hamburg, 1993, Rowohlt; illetve Harald Welzer: Tater. Wie aus ganz normalen Menschen
Massenmörder werden. Frankfurt, 2007, Fischer.
 HISTORIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉS 17

egyik sem ejt részletesen szót.20 Jóval kevesebb azoknak a könyveknek a száma,
amelyek mikrotörténeti igénnyel tárják fel egy kisebb megszállt terület viszonyait
- jellemző, hogy egyedül Bergyicsevről jelent meg ilyen munka,21 de az is csak a
zsidók megsemmisítésének szempontjából végez el mikrotörténeti rekonstrukciót,
az „Alltagsgeschichte” más kérdéseivel nem sokat foglalkozik és meg sem említi,
hogy a városban a gyilkosságok ideje alatt magyar részről egy zászlóalj, egy ezred
és egy dandár, illetve hadosztály-parancsnokság is működött - ami akkor is fontos,
ha az érintett alakulatok semmilyen módon nem vettek részt az eseményekben.
Amennyiben nem tudtak róla, akkor az szorul magyarázatra, hogy a nem tudás
állapotát hogyan tudták fenntartani, amennyiben pedig tudtak, akkor az az érde­
kes, hogy milyen viszonyt alakítottak ki az eseményekkel.
A térséget 1930 és 1950 között elöntő erőszakhullám a hadtörténeti és a holo-
kausztra fókuszált monográfiákon túl az utóbbi időben új narratívát is generált.
Timothy Snyder Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában22 című monográfiá­
jával kísérelt meg választ adni arra, hogy miért tekinthető más térségnek Európa
keleti, nácizmus és sztálinizmus által egyaránt érintett része.23 A magyar megszál­
lók tevékenységét feldolgozó kötetünk ehhez a narratívához is hasznos adalékok­
kal szolgál.

20. A legfontosabb művek: Thomas Sandkühler: „Endlösung in Galizien”. Dér Judenmord in Ostpolen und die
Rettungsinitiativen von Berthold Beitz. Bonn, 1996, Dietz; Dieter Pohl: Nationalsozialistische Judenverfolgung in
Ostgalizien. Organisation und Durchführung eines staatlichen Massenverbrechens. Studien zűr Zeitgeschichte. Mün­
chen, 1997, Oldenbourg; Martin Dean: Collaboration in the Holocaust. Crimes o f the local police in Belorussia and
Ukraine 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Washington, 2003, USHMM; Wendy Lower: Nazi Empire-Building and the Holocaust in
Ukraine. Chapel Hill, 2005, University of North Carolina Press - USHMM; Wendy Lower - Ray Brandon:
The Shoah in Ukraine: History, Testimony, Memorialization. Bloomington, 2008, Indiana University Press.
21. Michaela Christ: Die Dynamik des Tötens. Die Ermordung dér Juden in Berditschew. Frankfurt, 2011, Fischer.
22. Timothy Snyder: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában. Budapest, 2010, Park.
23. Snyder munkájáról Magyarországon sajnos nem jelent meg érdemi szakmai recenzió. Németor­
szágban azonban igen, és ezek közül is kiemelendő Jürgen Zarusky: Timothy Snyders „Bloodlands”. Kriti-
sche Anmerkungen zűr Konstruktion einer Geschichtslandschaft. Vierteljahrshefte fiir Zeitgeschichte, 60
(2012), 1-31. p.
 Módszertani megjegyzések

Nem vállalkozhattam arra, hogy a partizánháború összes aspektusát maradéktala­

nul feltárjam. Külön kötetet érdemelnének a hadbírósági eljárások, mint például a
munkaszolgálat, a háború társadalomtörténete, a partizánok és a magyar csapatok
viszonya, a holokauszt és a megszállás kérdésköre, a nők és a háború, valamint az
egyes magyar parancsnokságok működése. Az említett témákban azonban mind­
máig egyetlen monografikus feldolgozásra sem támaszkodhat a kutató. Munkám
nem lenne értelmezhető, ha csak a megszálló csapatok hadműveleteinek pozitivis­
ta leírását adná. Első megközelítésben ezért, a monografikus igény érvényesítése
nélkül szükségesnek tartottam a fent említett témák ismertetését is, reménykedve
abban, hogy ezzel a kutatás jövőbeli irányaihoz is adalékokkal tudok szolgálni.
Ez a kötet tehát „csupán” azzal az igénnyel lép fel, hogy a Magyarországon és
Németországban elérhető hadműveleti és bírósági, valamint egyéb anyagok több­
ségének kiértékelésével és a legújabb orosz, illetve német nyelvű szakirodalom
felhasználásával egy első kísérletet tegyen a téma monografikus feldolgozására.
A megszállás történetének feldolgozását megnehezíti, hogy eseménytörténet
szempontjából teljesen másképp kell megközelíteni, mint a klasszikus ütközete­
ket. Ennek elsődleges oka, hogy a megszállás eseményei nem egy konkrét csataté­
ren kulminálnak. A megszálló hatóságok csak a legritkább esetben vezettek nagy­
szabású hadműveleteket, tevékenységük zömét a különféle közigazgatási, bizton­
ságpolitikai feladatok és a kisebb összecsapások tették ki. A továbbiakban ezért
részben tematikus szempontok alapján mutatjuk be a magyar megszállás történe­
tét. Mivel a magyar alakulatok német vezetés alatt tevékenykedtek, elengedhetet­
len, hogy ismertessük a német vezetés megszállással kapcsolatos koncepcióit is.
Ennek külön jelentőséget ad, hogy ezekből a koncepciókból következett az a világ­
nézeti harc, amely a keleti frontot annyira megkülönböztette a világháború más
európai hadszíntereitől. Ez a világnézeti harc egyúttal totális háborút jelentett és a
szovjet, német és magyar katonák millióira szörnyű következményekkel járt. An­
nak érdekében, hogy feldolgozásunk átfogó legyen, a megszállás mellett a parti­
zánháború magyar aspektusaival, a korabeli hadbírósági ügyekkel, valamint a mun-
20 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

kaszolgálat történetével is foglalkozunk. A tematikus fejezetek után részletesen is­

mertetjük az egyes seregtestek tevékenységét. Mivel a Nyugati Megszálló Csoport
1941-1942 közötti története teljesen más jellegű, mint a többi megszálló hadosz­
tályé, ezért az ezzel kapcsolatos fejezetek is megtörik az elbeszélés kronológiai
kereteit. Ezt követően tárgyaljuk a Keleti Megszálló Csoport, illetve 1943-tól a VII.
és a VIII., illetve II. tartalék hadtest történetét. A megszálló erőknek a reguláris
szovjet csapatokkal folytatott harcait csak annyiból ismertetjük, amennyire ez a
megértéshez feltétlen szükséges. A feldolgozást a partizánháborút értékelő általá­
nos fejezet, illetve a háború utáni felelősségre vonásokat tartalmazó fejezet zárja.
Minden történelmi témánál szükséges a forráskritika és ez különösen igaz egy
olyan történelmi eseménysor esetében, amelynek szereplői minden oldalról vagy
súlyos ideológiai elfogultságokkal küzdöttek, vagy legalábbis érdekeltek voltak ab­
ban, hogy saját tevékenységükről felettes hatóságaiknál pozitív benyomást keltse­
nek. Ebből adódóan a német és magyar jelentések sokszor a lakosság hangulatát
jobbnak mutatták a valóságosnál, a szemben álló partizánok erejét eltúlozták. Ugyan­
ennek fordítottja igaz a szovjet jelentésekre. Ezért szükségesnek tartjuk leszögez­
ni, hogy a partizánháború és a megszállás realitásának megközelítése csak a szem­
ben álló források összevetésével lehetséges. Egy csak szovjet vagy csak magyar, il­
letve német iratokat feldolgozó forráskiadás vagy monográfia ezt a feladatot nem
tudná ellátni.
A megszálló alakulatok története sok szempontból írható meg. Leginkább talán
erre az eseménysorra alkalmazható az a hasonlat, amit Wellington a Waterlooi csa­
ta kapcsán mondott: „Egy csata története - magyarázta egy ízben - leginkább egy
táncestély lefolyására emlékeztet! Bizonyára akadnak, akik fel tudják idézni mind­
azon apró-cseprő eseményeket, amelynek közös végeredménye a diadal vagy a ve­
reség, de nincs olyan ember, aki tudhatná, hogy milyen sorrendben követték egy­
mást az események../'1
Wellington herceg hasonlata frivolnak hat, ha belegondolunk, hogy a „táncmu­
latságot" pontosabb lett volna több tízezer emberéletbe kerülő haláltáncnak nevez­
ni. Mindez fokozottan igaz a partizánháborúra, amelyben az áldozatok többsége
nem is hadviselő fél. Ennek ellenére a hasonlat mégis produktív, mivel utal arra,
hogy ugyanarról az eseményről szükségszerűen gyökeresen más benyomása lehe­
tett a helyszínen tevékenykedő magyar és a szovjet katonai résztvevőknek, megint
mást szűrtek le ebből parancsnokaik és ettől is jelentősen eltérhetett az a lakosság
tapasztalata. A dokumentumokat olvasva nehéz elhessegetni azt a benyomást, hogy
az egymással szemben álló magyar és szovjet parancsnokok valójában nem is ugyan­
abban a háborúban vettek volna részt: a magyar (és német) jelentésekben egy majd-

1. Idézi John Keegan: Waterloo. Budapest, 1990, Európa, 5. p.

 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK 21

nem mindenható és kiirthatatlan partizánmozgalomról olvashatunk, míg a szovjet

iratok sokkal inkább a partizán-hadviselés totális kudarcáról szólnak. Bizonyos
szempontból ez mégis érthető: saját hadvezetését mindkét oldal arról győzködte,
hogy több fegyvert, több katonát és ezzel nagyobb presztízst szerezzen. A németek
a félelemkeltés érveit hangoztatták, a szovjet tábornokok (egyébként korántsem
indokolatlanul) a partizánok semmirekellőségét, áldozatokat követelő amatőriz­
musát tették szóvá.
Aki a magyar megszálló csapatok történetének monografikus feldolgozására
vállalkozik, annak bizonyos mértékig szükséges a partizánháború történetére is ref­
lektálnia, valamint foglalkoznia a „másik oldal” - azaz a partizánok -, illetve a „har­
madik oldal” - azaz a lakosság - helyzetével is. Mindez egyúttal feltételezi, hogy a
szerző nemcsak magyar és német, hanem orosz és ukrán forrásokat, illetve szak-
irodalmat is használ. Ezen túlmenően egy ilyen kötetnek legalább részlegesen ref­
lektálnia kell a téma utóéletére is, mivel e nélkül számos kérdés nem érthető.
Kutatásaimban orosz, lengyel és német kutatók önzetlen támogatására támasz­
kodhattam. Közülük is ki kell emelnem a már említett Alexander Gogun, Sebastian
Stopper és Bogdán Musial munkáit, illetve pótolhatatlan segítségüket, amelyet e
kézirat készítése során számomra nyújtottak. Zaválnij Georgij és Meruk József fon­
tos orosz dokumentumok fordításában segített. Oroszországból Dmitrij Zsukov és
Iván Kosztun, valamint Andrej Kukatov, Ukrajnából Tetiana Pasztusenko állt ren­
delkezésemre néhány fontos kérdés tisztázásában.
Szabó Péter és Gellért Ádám a kézirat elolvasása után rengeteg hasznos taná­
csot adott. Munkahelyem, a volt 1956-os Intézet (jelenleg az Országos Széchényi
Könyvtár 1956-os osztálya) mindenben támogatta munkámat. Külön köszönet jár
Rainer M. Jánosnak, aki értékes megjegyzéseivel segített a szöveg átgondolásában.
Randolp L. Braham és az J. O. Winter Found támogatása komoly segítséget jelen­
tett kutatásaim során. Horváth Ferenc édesapja megszálló erőknél készített ama­
tőr fényképeit bocsátotta rendelkezésemre.
Anyagiak hiányában és a bürokratikus akadályokra tekintettel nem vállalkoz­
hattam arra, hogy kiértékeljem a Podolszkban őrzött zsákmányolt magyar levéltári
anyagot, illetve a partizánparancsnokságok hadműveleti iratait (ilyen lehetőség
eddig még egy magyar kutatónak sem adatott meg). Ennek ellenére úgy gondolom,
hogy a felhasznált források így is inkább a bőség zavarát okozták. A magyar meg­
szállókat érintő partizánosztagok levéltári forrásait mind ez idáig csupán egyetlen
kutató, Alexander Gogun vizsgálta monografikus igénnyel. Annak érdekében, hogy
az olvasó lássa, hogy a rá hivatkozó lábjegyzetek nem csupán állítások mechanikus
átvételét jelentik, hanem kulcsfontosságú szovjet iratokra utalnak, az ilyen esetek­
ben a hivatkozáson túl az eredeti dokumentumok címét is megadom.
A megszálló erők működéséről rendkívül kevés magyar dokumentum maradt
az utókorra. Egyetlen hadosztály vagy hadtest hadinaplója sem lelhető fel magyar
22 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

vagy német levéltárban. Az egyedüli jelentősebb forrásanyag a Keleti Megszálló

Csoport, a 46. gyalogezred és a 46/III. zászlóalj parancsainak 1941 és 1943 közöt­
ti majdnem teljesnek tekinthető sorozata, illetve a 19. gyalogezred öt hónapot fel­
ölelő hadinaplója és néhány egyéb irattöredék. A gyalogezredek iratanyagának
99%-a hiányzik a Hadtörténeti Levéltárból. Csupán a vkf. 1. osztályának hírnapló­
ja áll a maga teljességében rendelkezésre, de ennek a forrásnak komoly hátránya,
hogy 1942 nyarától már szinte csak az egyes alakulatok mozgatását regisztrálja, de
a hadműveleteket és a veszteségeket nem. Ezeket a hiányokat csak részben tudják
pótolni azok a kutatások, amelyek a térségben működő német alakulatokkal, illetve
a partizánok tevékenységével kapcsolatosak. Jellemző, hogy a megszállásban részt
vett zászlóalj szintű alakulatok esetében már a parancsnokok nevének a megállapí­
tása is rendkívüli nehézséget jelentett és nem is volt teljességgel lehetséges. Ennek
ellenére sok információt különböző visszaemlékezésekből és személyügyi iratok­
ból sikerült rekonstruálni. Szerencsére a német katonai levéltárban a magyar egy­
ségek felettes német parancsnokságainak iratai nagyrészt megmaradtak, és ezek­
ben fellelhetőek a magyar csapatok jelentései is. Majdnem teljességében fennma­
radtak a Körűek (Kommandandur rückwártiges Armeegebiet, azaz hadsereg hátsó
területi parancsnokság) 532. és 580., a Wehrmachtbefehlshaber Ukraine, illetve az
egyes hadseregek hadinaplói.
Mint előbb említettem, a primer források hiányát a személyekhez köthető doku­
mentumokkal igyekeztem pótolni. Ehhez szükséges volt az egyes egységek parancs­
noki névsorának összeállítása: ezt zászlóalj szinttől felfelé végeztem el, bevonva
természetesen a hadosztályok parancsnokai és vezérkari főnökei mellett a hadmű­
veleti osztályvezetők és az önálló huszárszázad-parancsnokok személyét is. így
146 hadrendi számra és mintegy 400 fős névlistára kerestem visszaemlékezéseket
és hadbírói, illetve állambiztonsági forrásokat (nem számítva a munkaszolgálatos
századokkal kapcsolatos kutatásokat). Hasonló okból néztem át a m. kir. honvéd­
ség tisztikarának összes, 1941 és 1944 között keletkezett, és az adományozott csa­
pattestét is feltüntető kitüntetési dokumentumát. Szabó Péter segítségének kö­
szönhetően módomban volt lekérdezni az egyes egységek veszteségi adatait is. Ezek
a források a dokumentumok hiányosságait jelentős mértékben pótolni tudták.
Az orosz levéltárak anyaga 2015-ben sem kutatható szabadon. Különösen sú­
lyos korlátozásokkal találkozik a kutató a katonai és állambiztonsági anyagok ese­
tében. Az orosz katonai levéltárban e sorok megjelenéséig nem fértek hozzá ma­
gyar történészek a magyar zsákmányanyaghoz sem. Ezekben a levéltárakban az
egyetlen kutatási lehetőséget az jelenti, ha valaki magánúton egy orosz személyt
(lehetőleg levéltárost) bíz meg, mivel rájuk már kevesebb korlátozás érvényes. Jel­
lemzi a helyzetet, hogy három Oroszországban is elismert magyar kutatót 2012
júniusában az Orosz Föderáció Külügyi Levéltárából, illetve az 1917 előtti iratokat
őrző Orosz Birodalom Külpolitikai Levéltárából minden indoklás nélkül kitiltot­
 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK 23

tak, annak dacára, hogy az érintettek már több mint egy éve szervezték kutatóút-
jukat. Ráadásul ezt csak akkor közölték velük, amikor megjelentek a levéltárban.
Mindez csak és kizárólag magyar kutatókat érintett, semmilyen más országgal tu­
dósaival szemben nem alkalmaztak hasonló retorziót.
Az orosz kormányzat a legkülönfélébb módszerekkel lehetetleníti el a történet-
írást. Ehhez tartozik a kényelmetlen szerzők műveinek informális kitiltása a könyv­
terjesztésből, a szerzők elleni jogi fellépés. Példa erre Sebastian Stopper német
kutató, aki eleinte támogatást kapott munkájához, mivel kendőzetlenül írt a német
megszállók bűncselekményeiről. Amikor azonban feszegetni kezdte a másik oldal
ügyeit is, a brjanszki járási bíróság hivatalból eljárást indított ellene és elítélte azon
a címen, hogy „mentegeti a német megszállók bűneit” - amiből ugyan egy szó sem
volt igaz, de az ítélet ahhoz elég volt, hogy Stopper könyvének terjesztését betilt­
sák és blogját blokkolják. Abszurd módon a tiltólistára vett munkák közé az a mű
is beletartozik, amely bebizonyította, hogy a partizánok által állítólag mellbe és
főbe lőtt Kari Bornemann2 tábornok valójában semmilyen sérülést sem szenvedett
a partizánoktól, 1979-ben ágyban, párnák között halt meg, s Németországban hi­
vatalos síremléke is van.3
Elvileg a megszálló erők tevékenységéről szóló források hiányát a háború alat­
ti szovjet, illetve a háború utáni magyar bírósági eljárások jelentősen pótolhatnák.
A valóságban azonban ezek az iratok csak rendkívül korlátozott mértékben és csak
más forrásokkal egybevetve alkalmasak arra, hogy az események feltárását segít­
sék. Ennek a forráscsoportnak jelentős részére ugyanis különösen igaz, hogy kez­
dettől fogva manipulatív céllal íródtak.4 Általában elmondható, hogy az NKVD,
illetve az ÁVH dokumentumai sokkal többet árulnak el készítőik lelkivilágáról,
mint arról, ami valójában történt. Éppen ezért nem kerülhető meg ezeknek a doku­
mentumoknak kritikus vizsgálata, amivel könyvem külön fejezetekben foglalkozik.
Tévedés volna azonban azt gondolni, mintha az ÁVH eljárásaiból figyelmes olvasó
ne tudna messzemenő következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy mi is történt
a múltban valójában. Hatalmas különbség mutatkozik az egyes eljárások között:
van ahol egyetlen tanú sem szerepelt, másutt viszont többtucatnyi tanút vonultat­
tak fel és emellett tárgyi bizonyítékok is rendelkezésre álltak. Az egyes eljárásokat
a 9. fejezetben értékelem.

2. Kari Bornemann (1885-1979) altábornagy, 1942-1943 között a 9. hadsereg hátsó területén tevé­
kenykedő 442. biztosító-hadosztály parancsnoka volt.
3. http://w w w .spiegel.de/politik/ausland/russland-stuft-deutschen-historiker-stopper-als-
extremisten-ein-a-974971 .html.
4. Az állambiztonsági források használatára lásd különösen Takács Tibor: Történész a kihallgató­
szobában. Betekintő, 2010/2., http://betekinto.hu/2010_2_takacs; és uő: Történész a kihallgatószobában
2. http://www.betekinto.hu/2010_4_takacs.
24 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

A német rendőrzászlóaljak töredékes iratai, illetve a velük kapcsolatos 1945

utáni bírósági eljárások5 a magyarok részvételét általában nem említik meg, még
akkor sem, ha bizonyíthatóan kooperáltak a magyar katonákkal. Ezt bizonyos mér­
tékig pótolni tudják a Shoa alapítvány által készített interjúk. Steven Spielberg
kezdeményezésére 1994 és 2000 között 54 országban 32 nyelven mintegy 52 000
interjút készítettek önkéntesek. Az interjúk közül meglepően sok érinti azokat a
településeket, amelyeken magyar katonák láttak el megszállási feladatokat. Ebből
a kutatási anyagból szúrópróba-szerűen két helyiségnévre összesen 16 orosz nyel­
vű interjút néztem át.6

5. Lásd Stefan Klemp: Nicht ermittelt? Deutsche Polizeibataillone und die deutsche Nachkriegsjustiz. Ein Hand-
buch. Essen, 2011, Klartext.
6. Az interjúk annotált verziói elérhetőek a Vha.online honlapon, meghallgatásukhoz regisztráció és
egy Vha-val kooperáló intézmény szükséges (Budapesten ez a Centra European University). Ehhez a ku­
tatáshoz a következő számú interjúkat értékeltem ki: 40612., 26126., 46726., 18808., 26075., 31394.,
36706., 19767., 3778415564., 5095., 36257., 3990826465., 29577., 19466.
 A német megszállási politika
és a magyar megszállók

POLITIKAI IRÁNYELVEK ÉS ÁLTALÁNOS GYAKORLAT

Abban, hogy a háborút megjárt honvédek, illetve a velük együtt élő lakosság ho­
gyan élték át a megszállást, rendkívül eltérőek a tapasztalatok. Egyrészt azért, mert
megszállók és megszállottak teljesen más perspektívából emlékeznek vissza ugyan­
arra, másrészt pedig azért, mert a megszállás következményei térben és időben
rendkívül eltérhettek egymástól.
Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy a háború alatt sem a honvédség parancs­
nokainak, sem a magyar politikai vezetésnek nem létezett önálló megszállási poli­
tikai elképzelése. Megszálló hadosztályaikkal egyfajta „szolgáltató” tevékenységet
végeztek a szövetségesi együttműködés részeként. Minden megszállási politikával
kapcsolatos intézkedést a német szövetségestől vettek át. Ezért szükségesnek tar­
tom, hogy a részletesen is ismertessem ezeket a német koncepciókat.
A kérdés tárgyalását rendkívül megnehezíti, hogy időben és térben is több német
megszállási koncepció létezett. Más megszállási elképzelései voltak Himmlernek,
mint Rosenbergnek, mást tartott fontosnak Goebbels 1941-ben és mást 1943-ban.
Gyökeresen eltért egymástól a katonai és a polgári közigazgatás megszállási gyakor­
lata. A posztszovjet történetírás ezekről a különbségekről egyáltalán nem vesz tudo­
mást, hanem a megszállást monolit egységnek kívánja láttatni, amelynek esszenciá­
lis lényege a népirtás volt.1Anélkül, hogy az elkövetett bűncselekményeket kétségbe
vonnám, jeleznem kell: a csak erre fókuszáló szemlélet sok kérdés megválaszolását
ellehetetleníti. Hogy csak a legkézenfekvőbbet említsem: miért választották szovjet
állampolgárok százezrei a németek oldalán történő harcot, illetve miért annyira radi­
kálisan eltérő a náci megszállás emlékezete az egyes volt szovjet területeken? Annak
érdekében, hogy a magyar egységek kényszerpályái és mozgásterei egyértelművé vál­
janak, a továbbiakban először vázlatosan bemutatom a megszállás náci irányelveit.
A keleti fronton és a hátsó területeken a háború példátlan kegyetlenséggel folyt.
Mindez következett abból, hogy két totális diktatúra és az általuk irányított hadse­
regek álltak egymással szemben. Eltérő eszmei alapokból kiindulva ugyan, de mind

1. Lásd A magyar megszálló csapatok... I. m. 14. p. Ez a szemlélet a kötetben annyiból érthető, hogy az
ebben közölt dokumentumok készítőit nem a megszállási politika különbségei érdekelték, hanem csakis
és kizárólag az elkövetett bűncselekmények és ezek politikai hasznosítása.
26 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

a nemzetiszocialista, mind a szovjet politikai irányítók fontosabbnak tekintették a

kollektívumot, mint az egyént. Mivel ez az emberi élet értékelésére is kihatott, tö­
meggyilkosságok láncolata alakult ki. A két politikai rendszer az 1941-es háborúba
lépéstől kezdve rémtetteivel félelem- és gyűlöletspirált gerjesztett. A háborúba
küldött katonáknak ilyen körülmények között kellett tevékenykedniük.
Hitler élettérelméletéből és a Harmadik Birodalom rendelkezésére álló források
szűkösségéből következett, hogy a Szovjetunió lakosságának kezdettől fogva ször­
nyű sorsot szánt. Háborúját sokáig elsősorban faji ideológia által motivált irtó- és
gyarmatosító háborúként értékelte a releváns történeti irodalom.2 Az utóbbi idő­
ben ezt az értékelést a történettudomány finoman módosította. A népirtás ugyanis
nem öncél volt, hanem hatalompolitikai eszköz, amelyet hol alkalmaztak, hol pe­
dig nem. Emellett a történettudományban ma is vitatott, hogy Hitler nézeteit mikor,
hogyan és mennyiben határozta meg az ideológia primátusa.3 Az azonban bizonyos,
hogy „igazi háborúja” 1941 nyarán a Szovjetunió megtámadása volt. A Harmadik
Birodalom ennek kapcsán a náci ideológia által meghatározott szemlélettel készült
erre az összecsapásra. Hogy ez pontosan mit is jelentett, arra példa lehet az 1941.
május 2-i államtitkári értekezlet, amelyen megállapították, hogy „a háború csak ak­
kor folytatható tovább, ha a teljes Wehrmacht ellátása a harmadik háborús évtől a Szovjet­
unióból történik” és „ennek során nyilvánvalóan több tízmillió ember fog éhen halni, ha ki­
visszük az országból azt, ami számunkra szükséges”.4 Az 1941. június 16-án kiadott
úgynevezett „zöld mappa”, amely a gazdaságpolitikai irányelveket tartalmazta, en­
nek nyomán készült el és került 3000 példányban kiosztásra. A villámháborús kon­
cepció számára a lakosság munkaereje sem számított értéknek. Németország több
millió tonna gabona behozatalára szorult a háború előtt: ezt a mennyiséget a Szov­
jetunióból tervezték kiszállítani úgy, hogy csak azok a körzetek részesüljenek ellátás­
ban, melyek feleslegek termelésére is képesek. Az egyéb területek számára semmi­
lyen kedvező koncepció sem létezett. Bizonyos feleslegesnek tekintett nagyvárosokat,
illetve vidékeket tömeges éhhalálra ítéltek, az élelmiszer-felesleggel rendelkező
Ukrajna esetében viszont a mezőgazdasági termelés mindenáron történő fenntar­
tását és élelmiszer-felesleg termelését irányozták elő. Katonai oldalról ezeket az
elképzeléseket annyiból is konszenzus fogadta, hogy a Szovjetunió elleni hadjárat
minden korábbinál nagyobb kihívásokat jelentett. Még a leginkább optimista for­
gatókönyvek esetében is nyilvánvaló volt a felelős vezérkari tisztek számára, hogy
a szűkös vasúthálózat nem fogja lehetővé tenni az offenzívák folytatását és az ezzel
párhuzamos utánpótlás szállítását, nem beszélve a tömegesen fogságba eső hadifog-

2. Andreas Hillgruber: Hitlers Strategie. Politik und Kriegsführung 1 9 4 0 - 1 9 4 1 . 3. Auflage. Köln-Bonn,

1993 Bemhard & Graefe.
3. Lásd ennek kapcsán a funkcionalista és az intencionalista értelmezéseket, illetve magát a német
történészvitát, amelyhez bevezetésképp Gerlach: Kalkulierte Morde című munkáját ajánljuk, itt különösen
1143-1149. p.
4. Gerlach: Kalkulierte M orde... I. m. 46., valamint 47-59. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 27

A megszállt ukrán területen felállított

akasztófa, 1941. Berkó Pál felvétele

lyok ellátásáról. Az előrenyomuló Wehrmachtnak ezért kezdettől fogva elsősorban a

terület élelmiszereiből kellett ellátnia magát, a hadifoglyok részére pedig bármilyen
ellátás szállítása lehetetlen volt, mint ahogy arra sem volt kapacitás, hogy őket a
biztonságosabb hátsó területekre szállítsák.
Az élettérelméletből adódott az 1940 után több részletben kidolgozott, úgyne­
vezett általános keleti terv (Generalplan Őst), amely a megszállt területek germa-
nizálásának komplex programja volt. A terv több évtized alatt 30 millió ember
meggyilkolását, illetve elűzését és mintegy 10 millió személy betelepítését irá­
nyozta elő. Ebből néhány elem, például a Warthegau és Zsitomir környékének át­
telepítése megvalósult (utóbbi a Hegewald-terv néven is ismert, lásd később).
Elvileg Hitler a Wehrmachtnak, illetve a megszálló csapatoknak csak átmeneti
szerepet szánt volna. Ráadásul a megszálló erők mellett kezdettől fogva más német
szervek is szerepet játszottak a megszállási politika alakításában. Göring mint a
gazdasági tervezésért felelős miniszter, Himmler mint a térség „fajpolitikai" épí­
tészmérnöke5 és az SA Gauleiterei egyaránt komoly mértékben határozták meg a
megszállt területek életét. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a német politikai

5. A kifejezést Richard Breitmantól kölcsönöztem. Lásd uó: Dér Architekt dér Endlösung. Himmler und die
Vernichtung dér europaischenjuden. Paderborn, 1996, Schöningh.
28 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

polikratikus, tehát egymással is konkuráló, párhuzamos vezetési struktúráiban hom­

lokegyenest ellentmondó koncepciók is léteztek. Míg Himmler és Göring a keleti
területek lakosait helótáknak tekintette, addig a Keleti Területek Minisztériumá­
nak vezetője, Alfréd Rosenberg egyfajta korlátozott koalíciós modellben gondolko­
dott, amelyben az orosz nemzetiségen kívül mindenki másnak lett volna némi
mozgástere. Ez a polikrácia a náci diktatúra sajátos terméke volt. Kísérőjelensége­
ként adódott, hogy az egyes hatalmi központok kíméletlen konkurenciaharcot foly­
tattak egymás ellen és bizonyos döntések improvizáltan születtek meg. Hitler saját
maga általában tartózkodott attól, hogy nyíltan fellépjen alvezérei vitáiban és határo­
zottan valaki mellé álljon.6 Azok a döntések, amelyek ebben a helyzetben születtek,
sokszor igen improvizatív jellegűek voltak. Bármennyire is különböztek az egyes
hatalmi központok elképzelései a Szovjetunió kapcsán, az ennek során felmerülő
etikai kérdéseket mindegyik alapvetően ugyanúgy kezelte: emberi jogi szempontok
nem merültek fel szemléletük horizontján.
Ezek a polikratikus struktúrák a magyar megszállókat is érintették. A magyar
egységek nem központi vezetés alatt harcoltak, hanem hadműveletileg a helyi német
parancsnokságoknak rendelték alá őket. A magyar megszálló erők parancsnoksága
általában csak ellátási és fegyelmi ügyekben volt illetékes. A magyarok által meg­
szállt területeken számos német és helybeliekből felállított segédszolgálatos egység
is tevékenykedett. Ezeknek, valamint a területileg illetékes SD (Sicherheitsdienst,
biztonsági szolgálat), GFP (Geheime Feldpolizei, titkos tábori rendőrség) egységei­
nek szorosan együtt kellett működniük. Ebből a szempontból a magyar megszállók
tevékenységére áttételesen az előbbi bekezdésben említett náci politikusok is befo­
lyással voltak.
Mindezekből következik, hogy a magyar megszálló erők a Wehrmacht csapatai­
val azonos körülményeknek voltak kitéve, a lakosság és a hadifoglyok kezelésének
dolgában azonos parancsoknak, illetve kényszereknek engedelmeskedtek. Minder­
ről magyar vonatkozásban kevés dokumentált forrás maradt fenn, bizonyára nem
véletlenül.
Mivel a legfelsőbb német politika irányítói a megszállt keleti területek lakossá­
gával szemben semmiféle politikai engedményre nem voltak hajlandóak, a meg­
szállás és igazgatás szükségszerűen csak terrorral volt lehetséges. Ez akkor is így
lett volna, ha a náci vezetésnek nem lettek volna mindezen felül népirtó szándékai
is. Hitler a lakosság brutális elnyomását és elrettentését követelte: együttműkö­
désben nem volt érdekelt, hiszen az ellentmondott volna az alsóbbrendű szláv fajról
vallott szociáldarwinista nézeteinek. „A keleti területek biztosítására rendelkezésre
álló csapatok a terület nagy kiterjedése miatt csak abban az esetben lesznek elegen­
dőek, ha az ellenállást nem jogi büntetéssel üldözik. A megszállók olyan rettegést

6. A polikratikus struktúrákra, illetve magára Hitlerre elsősorban lásd lan Kershaw: Hitler 1 9 3 6 - 1 9 4 5 .
Nemezis. Budapest, 2004, Szűkíts.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 29

terjesszenek, mely alkalmas arra, hogy a lakosságnak elvegye a kedvét bárminemű

ellenállástól”7 - hangzott a Wehrmachtnak adott 1941. júliusi utasítása.
A megszállt szovjet területeket katonai vagy civil közigazgatás alá helyezték,
annak megfelelően, hogy milyen távolságra estek a harcoktól. A megszállási politi­
ka legszélsőségesebb gyakorlata a partizánveszélyes vidékeken és a civil közigazga­
tás területein alakult ki: Ukrajnában a Dnyepertől nyugatra fekvő térséget Erich
Koch vezetése alá helyezték Ukrajna Birodalmi Komisszariátus (Reichskomissariat
Ukraine, a továbbiakban RKU) néven. Fontos leszögezni, hogy az RKU területe egy­
általán nem azonos a mai Ukrajna területével, mert a Dnyepertől keletre fekvő ré­
szek túlnyomó többsége soha nem állt az RKU közigazgatása alatt. A komissza-
riátusok (igazgatási területek) irányító személyzetét szinte teljes egészében az SA
németországi vezetőiből választották ki. A helyi lakosok csak falusi és városi polgár-
mesterek szintjén vehettek részt a közigazgatásban, a rajonok (kerületek) élén már
német vezető állt. A keleti front mögötti polgári közigazgatás területén és a Lengyel
Főkormányzóságban bevetett SS- és rendőri erő létszáma az 1942. év közepén kb.
56 000 német rendőrt, 50 000 helyi zászlóaljba szervezett helyi fegyverest és 250 000
faluőrt tett ki. Ezzel a létszámmal kellett ellenőrizni majdnem egymillió négyzetki­
lométernyi területet. A német közigazgatási apparátus létszáma is rendkívül kicsi
volt. Hitler előtt az angolok közigazgatási modellje lebegett, akik Indiában néhány
száz gyarmati tisztviselővel milliók felett uralkodtak. Nyilvános kijelentéseiben
többször is célzott erre: „Új ember fog majd születni: igazi uralkodó típusok (Herren-
naturen), akiket természetesen nyugaton nem lehet alkalmazni: alkirályok.”8
A polgári közigazgatás területére a német vezérkar eredetileg nem tervezett
katonai alakulatokat, a rendet itt kizárólag a rendőrségnek kellett (volna) biztosí­
tani. Magyar megszállók azonban már 1941 nyarától fogva a polgári közigazgatás
területén is voltak. Számos magyar intézmény, közöttük a megszálló csapatok pa­
rancsnokságai települtek ide, a magyar vezetés ezért első kézből értesülhetett a
német megszállási politika gyakorlatáról.
A területek gazdasági vezetéséről a rajonokban egy Kreislandwirt (körzeti gazda),
a Gebietskomisszariátusban egy Gebietslandwirt (területi gazda) stb. gondoskodott.
Ezek a személyek Németországból a nagy zsákmány reményében önként vállalkozó
vagy bevonultatott idősebb földbirtokosok voltak, akik a területükön leltárba vették
az állatállományt és a készleteket, és sok esetben élet-halál uraivá váltak. A legalacso­
nyabb szintű Kreislandwirtból sem jutott minden szovjet faluba, jó, ha 20-40 kilomé­
teres körzetben tudtak a megszállók egy-egy ilyen személyt telepíteni.

7. Erich Hesse; Dér sowjetrussische Partisanenkrieg 1 9 4 1 - 1 9 4 4 im Spiegel deutscher Kapfanweisungen und

Befehle. 2. verbesserte und erweiterte Auflage. Göttingen-Zürich, 1981, Musterschmidt, 99. p. Ergánzender
Befehl vöm Wilhelm Keitel zűr Führeranweisung Nr. 33. über die Fortführung des Krieges im Osten vöm
23. 7. 1941.
8. Hitlers Tischgesprache im Führerhauptquartier 1 9 4 1 - 1 9 4 2 . Szerk. Andreas Hillgruber. München, 1968,
DTV, 196. p.
30 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„Öreg ukrán bácsi a szállásadónk” Horváth Ferenc (46/111. zászlóalj) felvétele

A katonai közigazgatás struktúráit az úgynevezett hadseregcsoport, illetve had­

sereg hátsó (mögöttes) területek szövevénye adta. A Barbarossa-hadművelet ter­
vezésekor a katonai közigazgatás területén kilenc megszálló hadosztályt, két SS-
dandárt és kb. 27 rendőrzászlóaljat kívántak állomásoztatni, míg a polgári közigaz­
gatású területekre nem szántak nagyobb megszálló alakulatokat. A frontvonal
visszavételével a polgári közigazgatás feladta területeit, amelyek először a katonai
közigazgatás alá kerültek, majd hadműveleti területté váltak.
A Dnyepertől keletre fekvő területeket a Dél (később B), illetve a Közép Hadse­
regcsoport hátsó területek parancsnoksága (Kommandatur Rückwártiges Heeres-
gebiet) igazgatta. E parancsnokságokon belül tábori (Feldkommandantur, FK) és
helyi (Ortskommandantur, OK) kommandantúrákat (parancsnokságokat) alakí­
tottak, melyek mindegyike több tucat várost vagy falut fogott össze. Az arcvonal­
hoz közelebb eső területeket pedig a hadseregek hátsó területek parancsnokságai­
nak (Körűek) rendelték alá. Ezek hadtest szintű parancsnokságnak számítottak.
Magyar szempontból a 2. páncéloshadsereg Körűek 532. és a 2. hadsereg Körűek
580. számú parancsnokságai játszottak fontosabb szerepet, mivel részben ők ve­
zették a magyar megszálló hadosztályok hadműveleteit.
Ezeknek a hatóságoknak kellett gondoskodniuk a beszolgáltatás felügyeletéről,
a helyi közigazgatás megteremtéséről, a közoktatás megindításáról (csak általános
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 31

iskolákat engedélyeztek), és a rend fenntartásáról. Emellett koordinálniuk kellett a

munkaerő-toborzást és az SS- és rendőri vezetőkkel az együttműködést a partizán­
harcban és a zsidóüldözésben. A német megszálló hatóságokon, valamint a hadse­
reg főszállásmesterségén belül a VII. ügyosztály foglalkozott a közigazgatási fel­
adatokkal. Ügyrendjében többek között „a zsidókkal kapcsolatos különleges intéz­
kedések” (azaz a gettósítás és a kényszermunka) megszervezése is szerepelt.
Mindehhez csak minimális személyzet állt rendelkezésre: egy FK 50-150 főből állt és
az alárendelt kommandantúrákkal együtt sem számlált többet 1-2 ezer német kato­
nánál és hivatalnoknál, beleértve a vasúti személyzetet is. Ezt egészítette ki a helyi­
ekből felállított segédrendőri szolgálat (Ordnungsdienst), a tűzoltóság és a század-,
vagy zászlóalj erejű, ugyancsak helyiekből toborzott és kaszárnyákban elhelyezett
Schutzmannschaft.9
Példázza az erők eloszlását a Dél hadseregcsoport, ahol 1942. április 1-jén 100 000
négyzetkilométeren három hadosztály (213., 444. és a magyar 105.), valamint
négy FK (239., 607., 194., 197.) működött összesen 20 123 segédrendőrt alkal­
mazva.10 Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a segédrendőrök létszáma nagy­
jából megfelelt a megszálló német-magyar csapatok teljes létszámának, valójában
azonban felül is múlta azt, mivel a három német hadosztály összesen csak nyolc
zászlóalj felett rendelkezett.
Az FK erejét a partizánok veszélyeztette területeken külön megszálló csapatok
egészíthették ki. Minden rajonhoz szervezetszerűen egy német orvos, állatorvos és
egy segédrendőr-felügyelő, valamint három-hat Landwirtschaftsführer (mezőgaz­
dasági vezető) tartozott. Az Einsatzgruppék (bevetési csoportok) 1942 nyarától
állandó székhelyű hivatalokká váltak, a nagyobb városokba egy-egy Einsatzkom-
mando (bevetési parancsnokság) is települt, 50-100 fős német személyzettel. Az
Einsatzkommandók kisebb Sonderkommandókra (kikülönített parancsnokságra)
tagolódtak, amelyek folyamatosan vándorolva, megszálló alakulatok kíséretében
végezték feladataikat: a zsidók megsemmisítését, a helyi közigazgatás és közszol­
gálati intézmények megszervezését és ellenőrzését, a múzeumok, tudományos in­
tézetek, könyvtárak feltárását és értékeik biztosítását, a Birodalom elleni bűn­
ügyekkel kapcsolatos nyomozásokat, a párttagok és vezetők, valamint a partizánok
felderítését. Magyarországnyi kiterjedésű területeket kevesebb mint 18 000 német
katona és hivatalnok igazgatott.

9. A kérdésre lásd Jörn Hasenclever: Wehrmacht und Besatzungspolitik in dér Sowjetunion. Paderborn,
2010, Schöningh; valamint Klaus Jochen Arnold: Die Wehrmacht und die Besatzungspolitik in den besetzten
Gebieten in dér Sowjetunion: Kriegsführung und Radikalisierung im „Unternehmen Barbarossa”. Berlin, 2004,
Duncker & Humblot; és Christian Hartmann - Johannes Hürter - Peter Lieb - Dieter Pohl: Dér deutsche
Krieg im Osten 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Facetten einer Grenzüberschreitung (Quellén und Darstellungen zűr Zeitgeschichte,
Bánd 76). Berlin-München, 2009, R. Oldenbourg.
10. BA-MA RH 22/63, Meldung 1. April 1942 über Hipo im Hg. Síid.
32 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

1. TÁBLÁZAT. A ném et közigazgatás szervezete a Szovjetunióban, 1 9 4 1 - 1 9 4 3

(dőlt betűvel azok a közigazgatási egységek, am elyekben m agyar megszálló csapatok is tevékenykedtek,
a megszállás szem pontjából érdektelen egységek kihagyásával)

POLGÁRI HADSEREGCSOPORT HADSEREG HÁTSÓ HADSEREG­ FRONTVONAL

KÖZIGAZGATÁS HÁTSÓ TERÜLETEK TERÜLETEK (KORÜCK) CSOPORTOK
Ostland birodalmi Észak 18., 16. hadseregek Észak
komisszariátus Hadseregcsoport hátsó területe Hadseregcsoport
hátsó területe (Körűek 583., 584.)
20 000 km2
Közép Hadseregcsoport 3. páncéloshadsereg Közép
hátsó területe hátsó területe Hadseregcsoport
kb. 2 0 0 0 0 0 km2, (Körűek 590)
9 millió lakos 9. hadsereg hátsó
területe (Körűek 582.)
Ukrajnai 4. hadsereg hátsó
birodalmi területe (Körűek 581.)
komisszariátus 2. páncéloshadsereg hátsó
területe (Körűek 5 3 2 .)

Dél (később B) 2 . hadsereg hátsó területe Dél (később B)

Hadseregcsoport hátsó
területe
9 6 0 0 0 - 1 6 0 0 0 0 km2,
5 - 8 millió lakos
Dél (később A)
Hadseregcsoport
hátsó területe,
kb. 20 000-40 000 km2
(Körűek 5 8 0 .) Hadseregcsoport
6. hadsereg hátsó területe
(Körűek 5 8 6 ., majd 5 9 3 .)
4. páncéloshadsereg
hátsó területe (Körűek
593., majd 585.)
I. páncéloshadsereg, A Hadsereg­
I I . , 17. hadseregek csoport
hátsó területe (Körűek
351., 553., 550.)

2 . TÁBLÁZAT. A B H adseregcsoport hátsó területei 1 9 4 2 nyarán

Kerületi (rajon) vagy Helyi Tábori Hadseregcsoportok hátsó

helyszíni (standort-) kommandantúra kommandantúra parancsnokságai
kommandantúra
92 rajon, egyenként 12 helyi 2 tábori B hátsó terület 96 000
500 -1 0 0 0 km2 komandantúra és kommandantúra (FK km2, 5 -6 millió lakos
7 város 194., FK 197.)
46 rajon, ? falu 2 város FK 194. 36 000 km2
46 rajon, 1157 falu 5 város FK 197. 60 000 km2,
1,5 millió lakos
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 33

Az ukrajnai megszálló alakulatok 1941-ben légüres térbe kerültek: a német és a

magyar parancsnokságok semmilyen hivatalos információt nem kaptak arról, hogy
a gondjaikra bízott területeknek mi lesz a későbbi sorsa. A gyarmatosító tervek­
ről a parancsnokok közül csak kevesen tudtak, de ezek a tervek is teljesen használ­
hatatlanok voltak a térség kezelése szempontjából. A felsőbb német vezetéstől ál­
landóan egymásnak ellentmondó utasítások érkeztek. Egyszer kíméletlen bánás­
módot követeltek meg, máskor pedig a lakossággal kiépítendő jó viszonyra hívták
fel a figyelmet: „Az ukrán területet egy baráti nép élettereként kell kezelni”; „Az
ukránok árják és német vérrel (keleti gotok) vannak átitatva”11 - állt a különböző
német katonai tájékoztatókban, míg Göring gazdasági szakemberei tízmilliók terv­
szerű éhenhalatásáról írtak.
Bár a megszállók földet és szabadságot ígértek, gyakorlatilag minden élelmet
elvettek, a kolhozrendszert pedig központosító szervezési megfontolásokból nem
szüntették meg. Mivel a megszállást politikai eszközökkel nem lehetett vonzóvá
tenni, az elrettentés maradt az egyetlen fegyver. Részletes nyomozásra, vizsgála­
tokra, a konkrét bűnösök felkutatására amúgy sem volt mód: a terület nagysága és
a magyarok csapnivaló felszereltsége eleve lehetetlenné tette a partizánok megfé­
kezését. Ezt tükrözték az OKH által kiadott parancsok is, melynek szellemiségét
jól érzékeltetik a bevezető mondatok: „Ismeretessé vált, hogy nem minden esetben
intézkednek a szükséges szigorral. [...] Az orosz mindig is megszokta a keménysé­
get és a tekintély kíméletlen beavatkozását.”12 A parancs szerint a gyanúsakat is át
kellett adni az Einsatzgruppéknak (ez gyakorlatilag a kivégzést jelentette). Parti­
zánnak minősült mindenki, aki bármilyen módon ellenszegült a megszálló hatósá­
goknak, vagy megtámadott németeknek dolgozó személyeket. Ugyanígy partizán­
ként kellett kezelni azokat a szovjet katonákat is, akik nem azonnal jelentkeztek a
megszálló hatóságoknál, függetlenül attól, hogy elkövettek-e valamit, vagy sem.
A megszálló erők irataiból egyértelműen bizonyítható, hogy a magyar megszállók
a Dél, illetve a B Hadseregcsoport összes általános jellegű, „eligazítási” szándékkal
kiadott parancsát megkapták, sőt magyar fordításban az alárendelt egységeknek
(zászlóaljszintig) tovább is adták. Sőt, ezen felül magyar fordításban (!) továbbították
Walter von Reichenau vezérezredesnek, a 6. német hadsereg parancsnokának hírhedt
parancsait is, amelyben a „zsidó-bolsevista rendszer” elleni „könyörtelen” harcra szó­
lította fel a katonákat, illetve Adolf Hitler hasonló tartalmú napiparancsait is.13 Az
első ilyen parancs - amelyet a 3. számú bizalmas magyar megszálló csoportparancs­
noksági parancs november 17-én szó szerint átvett - 1941 november 2-án kelt:

11. BA-MA RH 22/10, 14. 12. 1941, Weisung General Friderici, Befehlshaber rückwártiges Heeres-
gebiet Síid.
12. HL Kárpát-csoport II. 1458, Magyar Megszálló Csoport, bizalmas csapatparancsok, 3. sz. Bizalmas
Magyar megszállóparancsnoksági parancs, 1941. november 17.
13. Példa erre HL Kárpát-csoport II. 1458, 208/105.gydd.Ia. 1942. II. 6. 16. sz. bizalmas dandárpa­
rancsnoksági parancs, amely Hitler 1942. január 1-jei parancsát közölte.
34 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„A csapatnak a bolsevista rendszerrel szembeni magatartását illetőleg, sok he­

lyütt még tisztázatlan elképzelések állnak fenn.
A zsidó-bolsevista rendszer elleni hadjárat lényeges célja hatalmi eszközeinek
teljes szétzúzása és az ázsiai befolyásnak az európai kultúrterületen való kiirtása.
Ezáltal a csapat részére is oly feladatok keletkeznek, amelyek a szokásos egyoldalú
katonai felfogáson túl terjednek. A katona a keleti térben nemcsak a hadművészet
szabályai szerinti harcos, hanem egy kérlelhetetlen népi gondolatnak a hordozója is,
bosszúállója mindazon állati kegyetlenkedéseknek, amelyet a német és a fajrokon
népiséggel szemben elkövettek. Azért a katonának teljes megértéssel kell viselkednie
annak a szükséges voltával szemben, hogy a zsidó alvilági népségnek keményen bár,
de igazság szerint vezekelnie kell. További célja, hogy a hadsereg hátában keletkező
felkeléseket, amelyeket tapasztalat szerint mindig zsidók szítanak, csírájában elfojtsa.
Az arcvonal mögötti ellenség elleni harcot még mindig nem veszik eléggé ko­
molyan. Orvul támadó és kegyetlen partizánokat valamint elfajzott nőket még
mindig hadifogolyként kezelnek, félig egyenruházott vagy polgári ruhában lévő le-
sipuskásokat és kóborlókat, mint tisztességes katonákat még mindig fogolytábo­
roknak adnak á t...”14
A továbbiakban Reichenau a civilek élelmezésében megnyilvánuló „félreértett
humanizmusról”, „elrettentésről” és „megsemmisítésről” értekezett. Elképzelhető,
hogy az effajta parancsok, amelyekhez hasonlót Erich von Manstein, Hermann Hoth
és számos más tábornok is kiadott, és amelyeket zászlóalj- és századszintig terjesz­
tettek, a legénység előtt többször felolvastak, a háborúban egyébként is eldurvult
viszonyok között milyen hatást váltottak ki. Másrészt azonban figyelemre méltó,
hogy az ilyen jellegű parancsokat az is motiválta, hogy a Wehrmacht egyes tisztjei
„még mindig” csak „a hadművészet szabályai” szerint jártak el és tartották magu­
kat a porosz katonai etika nemes hagyományaihoz. Reichenau és társai aligha ad­
ták volna ki ezeket az uszító parancsokat, ha nem érezték volna túl „liberálisnak”
alárendeltjeik eljárását. Azt, hogy a Wehrmachtban mi volt a jellemző magatartás,
sajnos nehéz megállapítani: a később ismertetettek fényében megkockáztatható
azonban az a feltételezés, hogy a Wehrmacht tisztjeinek többsége elsősorban a
katonai professzionalizmus szabályait és nem az ideológiai indoktrináció sugalla­
tát követte.
A világnézeti háború fokozásáért Reichenau mindent elkövetett, és ebben Sztá­
linban a legjobb szövetségesre talált. 1941. december 20-án napiparancsban ismer­
tette a magyar megszállókkal is azt a parancsot, amelyben Sztálin szerint: „minden
orosz földön lévő németet meg kell ölni, ezzel tehát kihirdette a teljes megsemmi­
sítő háborút.

14. Reichenau parancsára lásd Krausnick-Wilhelm: Die Truppé des Weltanschauungskrieges... I. m. 2 5 8 -

261. p. Reichenau parancsának magyar fordítását lásd HL Kárpát-csoport II. 1458, M. Kir. Megszálló
Csop. pság. 3. számú bizalmas parancs 1941. november 17.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 35

Ezen idő óta a moszkvai hivatalos jelentések sohasem említenek foglyokat, ha­
nem csupán a halottak fantasztikus számát jelentik, akiket az ellenség sohasem
láthatott. Továbbá megdicsérnek orosz csapatokat, mert német tiszteket és katoná­
kat legyilkoltak [...] A legkeményebb hadviselés mellett sem volt eddig katonák
között szokásban, hogy egy ellenfelet legyilkoljanak. A hivatalos orosz leírásokból
mindenesetre kiviláglik a teljesen elállatiasodott vezetésük gyilkolási kéje.
Német katonák! Elég alkalmatok volt az oroszt megismerni, ki biztosainak aka­
rat nélküli eszközévé vált. Az orosz minden aljasságra képes. Kötelezve érzem ma­
gam, veletek ezt a tényt közölni/'15
Közvetett és közvetlen adataink vannak arról, hogy a magyar parancsnokságok
mennyire vették át az effajta parancsok szellemiségét; magukat a parancsokat min­
den esetben megkapták. Árulkodó, hogy a magyar parancsokban a helyi lakosságra
vonatkozó jelzőt több alkalommal a „bennszülött" szóval fordították, sőt volt, amikor
a magyar parancsnokság magától is ezt a kifejezést tartotta adekvátnak. így például
egy 1941. november 8-án kiadott csoportparancsnoksági parancs megtiltotta, hogy
a magyar honvédség tagjai magukat „bennszülött polgári orvossal" kezeltessék, 1942.
május 1-jén a „bennszülött lakosság" soraiból felállítható biztonsági erőkről adtak
ki tájékoztatót, június 18-án pedig a „vonaton utazó bennszülött lakosság" kifeje­
zést használták, 1942. augusztus 20-án pedig a „bennszülött lakosságnál" történő
zsoldelköltést kifogásolták.16
Ezekből a kifejezésekből és a magyar megszállók működésének más aspektusai­
ból is úgy tűnik, mintha az angol gyarmatosítók indiai működését tekintették volna
mérvadónak. Más szempontból viszont a megszállás lehetőséget teremtett etno­
gráfiai kutatásokra is. Erről tudósít a keleti megszálló csoport 44. számú parancsa,
amely 1942. május 11-én arról ad hírt, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­
rium dr. Nagy László és dr. Tagán Galimdzsán17 múzeumőröket „magyar vonatko­
zású régészeti és néprajzi kutatások elvégzésére és feldolgozására kirendelte" és
felhívta alakulatait arra, hogy segítsék a tudósok munkáját.18 Sajnos csak áttétele­
sen tudjuk, hogy Galimdzsán és Nagy a honfoglaló magyarok kapcsán végzett ku­
tatásokat, amelyekből előbbi 1941-ben publikált is egy tanulmányt.19
A lakossággal szemben a megszállók számtalan atrocitást követtek el. A helyze­

15. HL Kárpát-csoport, II. 1458, Magyar Megszálló Csop. 2. számú csoportparancsnoksági parancs
1942. január 6.
16. HL Kárpát-csoport, II. 1458, Magyar Megszálló Csop. 7. sz. csoportparancsnoksági parancs, 1941.
november 8. és 42. sz., ill. 52. sz. keleti magyar megszálló csoportparancsnoksági parancs, 1942. május 1.,
ill. június 17.
17. Tagán Galimdzsán (1892-1948) baskír származású orosz emigráns, etnográfus. Minden jel sze­
rint már korábban is a megszállt területeken tartózkodott, mivel már 1941-ben megjelentetett egy tanul­
mányt a kijevi honfoglalás kori magyar sírokról.
18. HL M. kir. Megszálló Erő Parancsnokság. Keleti Megszálló Csoport parancsnokság, 1. doboz. 44.
sz. Csoportparancsnoksági parancs, 1942. május 11.
19. Tagán Galimdzsán: Honfoglaláskori magyar sír Kijevben. FolArch, 1941/III—IV. 311-313. p.
36 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

tét mindenképpen radikalizálta, hogy a katonák ellátása sokszor csapnivaló volt.

Természetszerű jelenség, hogy ilyen helyzetekben mindig a lakosságnak kell visel­
nie az összes ezzel járó szenvedést, hiszen a katona fegyver és hatalom birtokában
mindent megszerezhet magának. A helyzet elfajulásának elsődleges oka a teljesít­
hetetlen megszállási feladatok, az ellenőrzés hiánya és az agresszió szabadon enge­
dése voltak: a megszálló hatóságok a kapott parancsok szabotálása vagy a kegyet­
lenkedések eltűrése és támogatása között választhattak.

Bánásmód a lakossággal

A náci ideológia szociáldarwinista elveiből következően minden olyan intézkedés legi­

timnek számított, melyet az erő pozíciójából hajtottak végre, jog és igazság nem ját­
szott szerepet. A keleti területek lakóira semmilyen mértékben sem kellett tekintettel
lenni. A náci elnyomó rendszer polikratikus struktúrái lehetővé tették, hogy a Balti­
kumban és a Kaukázusban olyanok kezébe kerüljön a hatalom, akik bizonyos mértékig
tekintettel voltak a helyi lakosság érdekeire is. Ukrajnát, Belorussziát és az elfoglalt
orosz területeket viszont a legdurvább módon kívánták igazgatni. Amikor Hitler meg­
tudta, hogy Sztálin partizánháborúra hívja fel a lakosságot, nyíltan kijelentette, hogy ez
számára remek alkalom, mert lehetőséget ad arra, hogy a front mögött „kiirtsunk
mindenkit, aki ellenünk van [...], mindenkit, aki csak ferdén is néz, agyon kell lőni”.20
A megszállt területek zsidóságának sorsa a hadjárat elején még nem volt el­
döntve. Nem létezett általános megsemmisítési parancs, az Einsatzgruppék csak
arra kaptak utasítást, hogy a párt- és állami állást betöltő zsidókat semmisítsék
meg. Ezenfelül léteztek tervek arra, hogy a zsidók ellen pogromokat kell szervezni,
valamint arra is, hogy a győzelem után az életben maradt zsidóságot gettósítsák és
később kitelepítsék Szibériába vagy más területekre. Ezek a keretek is elégnek bi­
zonyultak azonban ahhoz, hogy az első naptól kezdve tömeges és részben váloga­
tás nélküli kivégzésekre kerüljön sor.
Kérdés, hogy miért asszisztált 1941 nyarán a német tábornoki kar Hitler bűnös
parancsaihoz. 1939 őszén Lengyelországban még tömeges felháborodást okozott,
amikor SS-csapatok zsidókat gyilkoltak meg. Georg Kari Friedrich Wilhelm von Küch-
ler tábornok, amikor értesült az egyik Einsatzgruppe tetteiről, az egység lefegyver­
zését, németországi visszatoloncolását és a hadbírósági eljárás azonnali megindítá­
sát rendelte el. Egy másik esetben a tábori bíróságok első fokon kilenc és három
évre ítéltek két személyt, aki zsidók agyonlövésében vett részt; a túl enyhének te­
kintett (!) ítélet miatt Walther von Brauchitsch, a szárazföldi erők parancsnoka is
tiltakozott, Küchler pedig a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította és az egyik

20. Dos Deutsche Reich und dér zweite Weltkrieg. Szerk. Hortst Boog et. al. 4. kötet. Dér Angriff auf die
Sowjetunion. Stuttgart, 1983, DVA, 1037. p. A kérdéses kijelentés 1941. július 17-én hangzott el.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 37

SS-alakulatot a zsidóellenes kilengések miatt „a hadsereg szégyenfoltjának” nevez­

te. Hitler azonban október 4-én általános (titkos) amnesztiában részesített min­
denkit, aki a lengyel atrocitások21 miatti „jogos elkeseredéséből” a cselekmények
részese volt. Másrészt október 17-én az SS- és rendőri erőket kivette a Wehrmacht
ítélkezési hatásköréből és bírói kezelésüket Himmler külön hatáskörébe utalta.
1941-re a német vezérkarban a korábban tapasztalható heves ellenállás megszűnt.
Nem robbantak ki elvi ellentétek az SS és az SD tevékenysége kapcsán, és az Einsatz-
gruppék gyilkosságai a későbbiekben is csak mérsékelt kritikát váltottak ki. Az eltérő
magatartás hátterében feltehetően a háborús ellenfél megváltozása áll. Lengyelország
a német tábornokok szemében „normális” ellenségnek számított, míg a sztálini
Szovjetunióval szemben a katonák súlyos politikai előítéletekkel is viseltettek. Te­
gyük hozzá, ezen előítéletek jelentős része egyáltalán nem volt alaptalan. A Szov­
jetunió elleni hadjárat első hetei során nyilvánosságra kerülő szovjet tömeggyilkos­
ságok minden jel szerint eloszlatták a tábornokok megmaradt fenntartásait is. Bár
ezután is jelentkeztek kritikus hangok, az SS és az SD elleni - az 1939-es lengyel-
országi események következményeihez hasonló - fellépés többé nem fordult elő.
Mégis a hadjárat során az idő előrehaladtával a tábornoki kar radikális szólamai
egyre inkább elhalkultak és a békés, konstruktív politikának adták át helyüket. A kü­
lönféle bűnös parancsok kapcsán ezeket a következő fejezetekben részletesen ismer­
tetjük. A német megszállás folyamatos csődje egy idő után az elvakult náci tábor­
nokokat is más látásmódra hangolta. Még a brutális parancsairól elhíresült Reiche-
nau vezérezredes is belátta, hogy az addig alkalmazott drákói rendszabályok nem
vezetnek célra, és erről 1942 januárjában beadványt is készített, melyben megálla­
pította: „Az a tény, hogy sem keleten, sem az egész háború szempontjából nem
számolhatunk gyors döntéssel, arra kényszerít bennünket, hogy felülvizsgáljuk
eddigi álláspontunkat.”22 Erre Reichenaunak már nem volt lehetősége: néhány nap
múlva elhunyt. Utódja és kollégái azonban az új irányvonalnak megfelelően csele­
kedtek. „A legszigorúbb igazságosság elve a legjobb propaganda” - állt például a
11. hadsereg-parancsnokság parancsában, mely az elfoglalt területek közigazgatá­
sáról intézkedett. Ezen túlmenően közös esti ünnepségek megtartását javasolták a
katonaság és a lakosság részére, hogy ezzel is növeljék a Wehrmacht iránti „pozi­
tív” beállítottságot.23
Hogy mi történjék a győzelem után a lakossággal, az még a tábornokoknak sem
volt egyértelmű, hiszen párhuzamosan több olyan koncepció is létezett ebben a
kérdésben, amelyek egymást kölcsönösen kizárták. A Keleti Területek Minisztériu­

21. Brombergben és környékén a lengyel hatóságok viszonylag rövid idő alatt atrocitások sorozatát követ­
ték el a helyi német lakossággal szemben, amely ezeket egyáltalán nem provokálta. Részletekre lásd Márkus
Krzoska: Dér Bromberger Blutsonntag 1939. Víerteljahresheftefiir Zeitgeschichte, (60) 2012/2. 237-248. p.
22. Geheime Denkschrift des Generalfeldmarschalls von Reichenau zűr Ukrainerfrage, Januar 1942.
Idézi Rolf-Dieter Müller: Hitlers Ostkrieg und die deutsche Siedlungspolitik. Frankfurt/M, 1991, Fischer, 44. p.
23. NOKW 2303, idézi Hesse: Dér sowjetrussischePartisanenkrieg... I. m. 79. p.
38 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

mának (Ostministerium) terve kollaboráló nemzetállamok létrehozását javasolta,

és ezzel teljesen ellentmondott Himmler és Göring elképzeléseinek. Utóbbiak
ugyanis a német határoktól keletre csak indiai jellegű gyarmatosítást képzeltek el,
amennyiben azt feltételezték, hogy itt is néhány tízezer ember fog rövid távon
igazgatni egy sokmilliós birodalmat. A Wehrmachtnak kezdettől fogva érdekében
állt az együttműködés a lakossággal: biztosítóerők, német hivatalnokok és tolmá­
csok nem álltak kellő számban rendelkezésre, ezért a helyi lakosságot be kellett
vonni a megszállás terveibe. A helyi parancsnokságoknak is ezért írta elő a katonai
vezetés, hogy a létező éheztetési terv dacára az azonnali intézkedéseik között a
lakosság ellátásáról is „gondoskodniuk kell, szükség esetén jegyrendszer bevezeté­
sével/' és a falvak élelmiszer-feleslegének városba történő szállításával.24
Minden jel szerint a náci politikai célokról még a legfelsőbb német hadvezetés
tagjai között sem uralkodott egyetértés. Ezt a magyar összekötő tisztek is tapasztal­
ták, és kizárólag Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek (aki 1941 szeptemberétől
1944 márciusáig a Honvéd Vezérkar főnöke volt) címzett, szigorúan bizalmas jelen­
tésben közölték. Az idősebb és „jelenleg vezető generáció" a jelentés szerint elítéli
azt a nézetet, hogy minden „kultúra, haladás, szellemi és anyagi termék germán
eredetű". A jelentés arról is beszámol, hogy a német idősebb tisztikar egyre növekvő
aggodalommal szemléli a „túlzó nemzetiszocialista körök" túlkapásait. Azt, hogy a
két csoport közül kinek az akarata fog megvalósulni, nem sikerült megállapítani,
mint ahogyan azt sem, hogy Hitler milyen álláspontot képvisel. Makray Sándor alez­
redes, a jelentés írója mindenesetre leszögezte, hogy „a hadsereg jelentékeny része
és a polgárság Németország jövője szempontjából a párt túlzásait katasztrofálisnak
tartja".25 Mivel ebben az időszakban a „párt" tényleges tevékenységet a megszállt
területeken nem fejtett ki, ezért feltételezzük, hogy Makray „túlkapások" és „túlzá­
sok" alatt elsősorban az Einsatzgruppék az úgynevezett SS és Rendőri Vezetők (SS-
und Polizeiführer, a továbbiakban SSPF) és a polgári közigazgatás tömeggyilkosság­
ba torkolló tevékenységét érthette. Érdekes mindenesetre, hogy azt nem tartotta
fontosnak, hogy a „túlkapásokat" részletezze, ami csak azért lehet, mert biztosra
vehette, jelentésének olvasója pontosan tudni fogja, mire is gondol. Ebben egyéb­
ként nem tévedett, Szombathelyi már 1941 nyarán, mint a Galíciában megszállóként
bevetett VIII. hadtest parancsnoka tapasztalhatta a náci háborús politika lényegét.
A német vezérkar felé majdnem mindegyik hadseregcsoport-parancsnok arról
panaszkodott, hogy nem tudja, milyen sorsot szánnak a megszállt területeknek.
Csak a náci célok teljes félreértését jelentheti, ha például a hátsó területek parancs­
nokságai a Szovjetunió népei számára a „protektorátushoz hasonló" jellegű auto­
nómiát javasoltak.26

24. Das Deutsche Reich und dér zweite Weltkrieg. Stuttgart, 1983, 4. kötet, 1003. p.
25. HL VKF eln. 1. o. 6873/1941, 1941. december 15.
26. BA-MA RH 22/235, Memorandum über die Besprechung Rosenberg-Roques-Schenckendorff,
November 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 39

Érdekes, hogy épp a náci tábornokként

hírhedtté vált Reichenau volt az, aki plaká­
tokon közölte a megszállt lakossággal, hogy
a kolhozrendszert megszüntetik és a föl­
det a parasztoknak engedik át. A plakáto­
kat felsőbb utasításra nem sokkal később
el kellett távolítani, és ez a lakosság köré­
ben nagy nyugtalanságot okozott.27 A Ke­
leti Területek Minisztériumának a Dél
Hadseregcsoporthoz kirendelt megbízott­
ja, Oskar W. Müller őrnagy jelentéseiben
nemzeti kormányok felállítását, a német
nyelv tanításának bevezetését, a felsőbb
iskolák megnyitását, azonnali és nagylel­
kű földosztást, valamint az összes olyan
német titulus megszüntetését követelte,
amely „-komisszár” végződésű, mivel ez a A megszálló erőkhöz tartozó Kukucska őrmester legénye,
helyi lakosságban rossz emlékeket kelt. Ja­ egy „örökbefogadott” fiú

vaslatait Max von Schenckendorff vezérez­

redes, a Közép Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsnoka és Günther von
Kluge vezérezredes, a Közép Hadseregcsoport parancsnoka is támogatták.28
A legfelsőbb hadvezetés ugyan többé-kevésbé osztotta Hitler bolsevizmusról
vallott felfogását, és ennek megfelelően gyakran antiszemita vagy szlávellenes pa­
rancsokat adott ki. De az előbbiekben említett okoknál fogva nem volt képes arra,
hogy konzekvensen folytassa a totális megsemmisítő háborút. A szlávokra értett
Untermensch (alsóbbrendű ember) ideológiája sem tudott a Wehrmachton belül
meghonosodni. Már 1941 őszétől minden egyes hadosztály elkezdett helyi segéd­
szolgálatosokat besorolni egységei közé. A keleti fronton alig akadt olyan német
katona, aki egységénél ne került volna bajtársi viszonyba szovjet állampolgárokkal,
hiszen az átállt szovjet önkéntesek és a német katonák gyakran egy lövészgödörben
ültek. Egyes esetekben a szovjet önkéntesek száma hihetetlen méreteket öltött: a
Sztálingrádban harcoló 6. hadsereg 1942. november közepén már nem kevesebb,
mint 51 783 szovjet önkéntest és volt hadifoglyot tartott nyilván saját katonájaként,
miközben az élelmezési létszámban 139 832 német szerepelt.29 Ugyanez a jelenség
figyelhető meg a biztosító-hadosztályok esetében is: ezek nem kaptak otthonról
feltöltést, ehelyett viszont egyre inkább helyieket toboroztak soraikba és ennek kö-

27. BA-MA RH 22/204, FK 198 Lagebericht 20. 8. 1941.

28. Ez Müller jelentéseiből is kiderül, mivel ő többször Kluge és Schenckendorff emlékeztetőire és
javaslataira hivatkozott. Lásd BA-B, R 6/51-52.
29. Das Deutsche Reich und dér zweite Weltkrieg. Szerk. Horst Boog et al. Stuttgart, 1990, 6. kötet, 1003. p.
40 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

vetkeztében egyre inkább „felhígultak”. 1942 áprilisára a 444. biztosító-hadosztály

már 4364, a 213. biztosító-hadosztály 2312 helyi önkéntest számlált.30
A különböző parancsnokságok hangulat- és helyzetjelentései ezért egyre inkább a
dicséret és a tisztelet hangján szóltak a helyi lakosság tulajdonságairól, és egyre több
megértést mutattak annak gondjai iránt. E jelentésekben „az Európához való csatla­
kozás”, „a helyi értelmiség létrehozása”, a „legmesszebb menő tanulmányi támoga­
tás”, az „ukránok államalkotó nemzetté történő felnevelése” szerepel.31 „Az ukrán
területre úgy kell tekinteni, mint egy baráti nép életterére”,32 „az ukránok árják”,33
„mint Európa egyetlen városodás iránt érzéketlen és a vidéki otthont teljes mérték­
ben szerető népe, az ukránok a legjobb telepesek.”34 „Alapvető, hogy a gyarmati mód­
szereket el kell kerülni.” „A felsőoktatásban jelentkező utánpótlás összes korosztályát
Németországon belüli tanulmányok elvégzésére kell késztetni.”35 Nemcsak Ukrajná­
ról, hanem más területekről is hasonló idézeteket találhatunk. Fehéroroszországból
és Oroszországból a propagandaszázadok a helyi lakosság „jó megfigyelőkészségéről
[...] kifejlett jog- és igazságérzékéről”36 tudósítottak. Még az Einsatzgruppék is em­
lítették a „házasság, morál és erkölcs” bolsevizmus ellenére érintetlen fogalmait.37
„A női becsület tiszteletére a lakosság szigorúan ügyel”,38 „sehol sem volt megfigyel­
hető, hogy a lakosság belsőleg kötődött volna a bolsevizmushoz”39 - áll a jelentések­
ben. Kivételnek és ritkaságnak számít, ha a Wehrmacht középső és alsó parancsnok­
ságai negatívan viszonyultak a lakossághoz.40 A fentebb idézett passzusok nemcsak a
náci politikával, hanem a megszállás sokkal szörnyűbb gyakorlatával sem voltak össz­
hangba hozhatók, ami miatt Erich Koch ukrajnai Reichskommissar betiltotta terüle­
tén a Wehrmacht propagandaszázadok tevékenységét.41
Eduard Wagner tábornok (az OKH főszállásmestere) és Hans-Georg Schmidt
von Altenstadt őrnagy (a Katonai Közigazgatási Osztály vezetője) az idézett paran­
csoknak megfelelően is cselekedtek. Ukránokkal való viselkedés szabályairól 1941.

30. BA-MA RH 22/63, Meldung April 1942.

31. BA-MA RW 41/4, Verfügungsstab Wien Ic., Hinweise zűr ukrainischen Frage, 2-3. p.
32. BA-MA RH 22/5, Befehlshaber rückwártiges Heeresgebiet Síid, Anordnungen fiir die ukrainische
Frage, 11. 7. 1941.
33. BA-MA RH 22/10, 14. 12. 1941, Weisung General Friederici, Befehlshaber rückwártiges
Heeresgebiet Süd.
34. BA-MA RW 41/13, Wehrmachtbefehlshaber Ukraine, Bericht Nr. 1, 30. 9. 1941.
35. BA-MA RW 41/4, Verfügungsstab Wien Ic Hinweise zűr ukrainischen Frage, 2-3. p.
36. BA-MA RW 4/v 236, Zűr Lage und Stimmung dér Bevölkerung in Stadt und Gebiet Smolensk, 15.
12. 1941.
37. BA-B R 58/698, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten, R 70/Sowj. 9, Tátigkeits und Lagebericht
dér Einsatzgruppe B für die Zeit von 16. 8-31. 8. 1942.
38. BA-MA RH 21-2/535, Armeebefehl für die Behandlung von Kriegsgefangenen, Partisanen,
Feindkundschaftlern und dér Bevölkerung. 3. 3. 1942.
39. BA-B, R 58/215, EM Nr. 31., 23. Juli 1941.
40. Az egyetlen negatív jellegű minősítést, amely Rosenberg oroszokkal szembeni előítéleteire alapo­
zott, az RH 2 2 /60 fondban találtam.
41. BA-MA 22/134, zusamenfassender Bericht über die Tátigkeit des Heeresgebiets Süd 1 .1 -5 .1 0 .1 9 4 3 .
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 41

november 25-én a következőket állapították meg: „nem négerszempontok [sic!], ha­

nem Rosenberg miniszter irányelveinek megfelelő, ésszerű bánásmód. Az OKH
megfelelő irányvonalai hamarosan kiadásra kerülnek. Utaltam arra, hogy a gazdasági
felügyelőségnek is ugyanezeket az irányvonalakat kell megkapnia. Ha a gazdasági
hivatalok kizsigerelik a lakosságot, akkor részünkről semmit sem fog használni az
ésszerű bánásmód. A lakosságot ebben az esetben csak a szovjet propaganda karjaiba
hajtják. [...] Megbízható ukránokkal szolgálaton kívüli kapcsolat nem kifogásolható.
A főszállásmesternek nincs ellenvetése iskolarendszerünkkel szemben/'42 Ebből a
hozzáállásból adódott, hogy a Wehrmacht által megszállt ukrán területeken, különö­
sen ott, ahol az Einsatzgruppék nem jelentek meg, rendszeresen felvonták az ukrán
lobogót is a horogkeresztes zászló mellé. Lemberg 1941. augusztus végi polgári köz-
igazgatásnak történt átadásakor is felvonták ezt a zászlót - hosszú ideig utoljára,
mivel a polgári közigazgatás azonnal betiltotta az ukrán nemzeti jelképek használa­
tát. Az ukrán zászlót helyenként a magyar megszállás területein is használták és
nincsen adat arra, hogy a magyar parancsnokságok ez ellen felléptek volna.
Hozzá kell tennünk, hogy Wagnert és Altenstadtet ez a véleménye egyáltalán
nem akadályozta meg abban, hogy kooperáljanak a zsidókat futószalagon legyilkoló
Einsatzgruppékkal, illetve a Waffen-SS egységeivel és a rendőrzászlóaljakkal. Nem
tiltakoztak az ellen sem, amikor Jeckeln SS- és rendőrtábornok megüzente nekik,
hogy likvidálni fogja a Kamenyec-Podolszkijba deportált magyar, illetve a városban
élő nem magyar zsidókat. „Humanitárius" megfontolásaikat tehát nem erkölcsi,
hanem szelektív gyakorlati szempontok vezették.
A „megfelelő irányvonalakat" 1941. december 5-én azonban nem az OKH, azaz
a szárazföldi haderő, hanem az OKW, azaz a Wehrmacht főparancsnoksága jelen­
tette meg, amely már jobban igazodott Hitler irányelveihez, de még itt is mérsékel­
tebb elveket hirdettek, mint Himmler és Koch, az ukrajnai Generalkomissar, sőt
burkoltan utóbbiak nézeteit kritizálták:
„Az ukránok német parancsnokságok és katonák általi kezelése nem egységes,
mert Ukrajna értékelése két szélsőség között ingadozik: az egyik szerint az ország
Németország jövendőbeli egyenjogú partnere, a másik viszont abból indul ki, hogy
Ukrajnát gyarmatszerűen kell kizsákmányolni és lakosságát gyarmati lakosságként
kell kezelni. Ebből egyrészt túlzó és túl korai politikai, kulturális vagy gazdasági
ígéretek fakadnak, de másrészt pedig az a felfogás is, hogy a megszálló csapatok
úgy viselkedhetnek, mintha ellenséges területen lennének.
A helyes magatartás a kettő között található. A Führer magának tartja fenn az
ukrán nemzet által lakott területek állampolitikai kialakítását. Katonai hivatalok eh­
hez a kérdéshez alapvetően semmilyen közelebbi magyarázatot sem adhatnak.
Az ukrán lakosságot barátságosan kell kezelni. [...] Alaptalan lenézni az ukrá­
nokat elhanyagolt külsejük miatt. Az ukránok helyes kezelésétől fog nagyrészt

42. BA-MA RH 22/10, Dienstreise des Bef Rückw. Hg. Síid zűr OKH, 1941. 11. 25.
42 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

függni, hogy a német hadsereg hátában nyugalom honol-e, hogy biztosított-e az

utánpótlás és hogy lehetséges-e a tervszerű újjáépítés.
Az ukránok pozitív beállítottsága Németországhoz mindenképp fenntartandó.
Az elviselhetetlen leigázástól történt megszabadulást nem követheti új szolgaság.”43
Ezt a rendelkezést valamennyi FK és magasabb parancsnokság megkapta.
A korabeli dokumentumokban a hitleri parancsok recepciójával szemben némi
kettősség tapasztalható. Nem igazolható, hogy minden esetben az „ideologizált”
OKW vagy OKH és a reálpolitikus és jóindulatú frontparancsnokok ellentétéről
volna szó. A modern háborúkban a legtöbb hadsereg eltűri a háborús bűncselek­
ményeket, amennyiben azok célravezetőek. Ezalól a Wehrmacht sem volt kivétel.
A frontparancsnokok differenciált és a kegyetlenkedést gyakran elutasító álláspont­
jai inkább abból a felismerésből származtak, hogy a felülről elrendelt terrorisztikus
intézkedések kontraproduktívnak bizonyultak.
A frontparancsnokságok minden jel szerint nem az elvárt módon reagáltak a
keleti térség problémára. Erről tanúskodik az OKW egyik utasítása is, amelyben az
egyes seregtestek által újra meg újra beadott javaslatokat utasítják vissza azzal
az indokkal, hogy a javasolt intézkedések ellentmondanak a propaganda alapelvei­
nek. A beadott javaslatok többek között az orosz államiság és egy orosz ellenkor­
mány létrehozását, földosztást és a komisszárok kímélését tartalmazták.44 Ezeket a
kívánságokat mind 1941 júniusa és szeptembere között terjesztették elő, a nagy
győzelmek időszakában, amikor a Wehrmacht még nem volt kényszerhelyzetben.
A kérvények szerzőit minden jel szerint más politikai szempontok motiválták,
mint a náci vezetőket.
Nemcsak Ukrajnában, hanem az orosz területeken is hasonlóan viselkedtek az
érintett parancsnokságok. A 2. páncéloshadsereg parancsnoksága az elsők között
ismerte fel, hogy „Oroszország csak az oroszok által győzhető le”. A hadsereg fel-
derítő/elhárítótisztje 1942. január 22-én készített jelentése ezt szó szerint ki is
mondta, és éles kritikában részesítette a náci politikai módszereket, az átállókkal
szembeni bánásmódot, a lakosság értelmetlen elnyomását és az egyáltalán nem
egységes megszállási politikát.45 Az Abwehr ide beosztott egysége március 25-én
ugyanilyen szellemű memorandumot terjesztett fel, és egyben megoldási javaslato­
kat is tett. A memorandum megállapította, hogy a lakosság először 99%-ban jóaka-
ratúan fogadta a német megszállást. A megszállók azonban a lakosság egyetlen jo ­
gos igényét sem teljesítették. „Sajnos a német katonák nagy része különösen a téli
időjárás bekövetkezte óta úgy mer viselkedni, hogy azért a francia hadjárat idejében
még hadbírósági eljárást kaphatott volna. Az utolsó tehén elrablása, megerőszako­
lások, kivégzések, fosztogatások és a még el nem ítélt hadifoglyok [sic!] javainak

43. BA-MA RH 22/10, OKW Erlass von 5. 12. 1941.

44. BA-MA RW 4/v 253, 3. Október 1941., OKW an allé Heeresgruppen, Armeen, Panzergruppen.
45. BA-MA RH 21-2/913, Ic Vorschlaege und Anregungen für die politische Bekaempfung dér Sow-
jets 22. 1. 1942., 38. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 43

nyílt elosztogatása mindennapos jelenség. Ezekkel azonnal fel kell hagyni/' A me­
morandumban politikai megoldásként egy orosz nemzeti mozgalom alapítását java­
solták, valamint azt, hogy az átálló partizánoknak is garantálni kellene az életüket.46
Az úgynevezett jogszolgáltatási utasítás (Gerichtsbarkeitserlass) megtiltotta a
civilek közötti bűncselekmények szankcionálását. A Wehrmacht bíróságai és a he­
lyi közigazgatás nem avatkozhatott be a lakosság polgári pereibe, ezeket elvileg az
érdekeltek által választott személy vagy a helyi sztaroszta bírálhatta csak el, de
különösebb következményei az effajta eljárásoknak nem lehettek. Ennek ellenére
jól felfogott okból a helyi megszálló parancsnokságok gyakran átvállalták a polgári
jogszolgáltatás feladatait.47
A hitleri parancsok kapcsán meg kell említeni, hogy a Wehrmacht bíróságai
továbbra is folytattak eljárásokat kilengésekben részt vevő katonák ellen, és a par­
tizángyanús civileket sem lőtték agyon automatikusan.48 A titkos tábori rendőrség
még olyan német polgári személyeket is letartóztatott, akik helyi lakosokat ok nél-

46. BA-MA RH 21-2/867a, 25. 3. 1942. Abwehr III. Trupp bei Pz. AOK 2.
47. BA-MA RH 23/187, Körűek 580, Lagebericht für den Monat April 1943.
48. Hitlernek újra és újra közbe kellett avatkoznia, mint például 1942 nyarán, amikor egy usztasa
századot a szerb lakosság ellen elkövetett kegyetlenkedések miatt a Wehrmacht tábori rendészet letartóz­
tatott. Lásd Klaus Schmider: A u f Umwegen zum Vemichtungskrieg? In Die Wehrmacht. Mythos und Realitat.
44 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

kül lőttek agyon, és a vétkeseket a hadbíróságoknak adta át.49 A katonai vezetők

számára a fegyelem fenntartása a legfőbb parancs volt, az önkényeskedés az ő sze­
mükben csak megnehezítette a megszállást.
A náci vezetés utasításai megtiltották a keleti területek lakosságának a német
nyelv tanulását. Hitler, Himmler, Göring és más náci vezetők számára a lakosság
csak tudatlan munkarabszolgaként jött számításba. Annál figyelemreméltóbb, hogy
majdnem mindegyik hangulat- és helyzetjelentésben az iskolahálózat és a német
nyelvoktatás kiépítését követelték,50 vagy adott esetben már ezek végrehajtását je ­
lentették.51 Még a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) jelentései is említik fel­
sőbb iskolák és a némettanítás létezését,52 annak ellenére, hogy elvileg épp az
RSHA lett volna hivatott ezek megszüntetésére. Az iskolák létrehozásának szor­
galmazói a Wehrmacht parancsnokai voltak. Pontosan tudták, hogy a terület újjá­
építése nem oldható meg a helyi lakosság segítsége nélkül, hogy az ifjúságnak is­
kolák hiányában semmilyen pozitív életcélt nem lehet mutatni és emiatt az iskolától
eltiltottak csak a partizánmozgalmat erősítik. Azok a százezrek, akiket a Wehr­
macht vagy a helyi közigazgatás alkalmazott, nem mondhattak le a német nyelv
ismeretéről és helyettesítésükre sem létezett német személyzet.
A parancsnokok ezért saját felelősségükre bevezették az iskolakötelezettséget, le­
hetőség szerint megnyitották a kulturális intézményeket, és tűrték, sőt támogatták a
német nyelv tanítását. A magyar megszállás területén működő FK 198. a déli hátsó
parancsnokságnak még azt is jelentette, hogy utasítása ellenére nem oszlatta fel a kö­
zépiskolákat, mivel azok szúrópróbaszerű ellenőrzése nem adott okot kifogásokra.53
Az A Hadseregcsoport 1942. novemberi jelentésében arról számolt be, hogy a népis­
kolákon túl nagyobb számú középiskolát is megnyitottak.54 Más kérdés, hogy téli ru­
házat hiánya miatt novembertől az esetek kb. 30%-ában az iskolalátogatás szünetelt.55
Az a nézet, hogy Oroszország csak az oroszok által győzhető le, a Wehrmacht
vezetésében 1942-re elterjedt közhellyé vált.56 A 213. biztosító-hadosztály már
1941. augusztus 8-án jelentette, hogy a földművesek hozzáállása a németekhez pil­
lanatnyilag még jóindulatú, de ez azonnal meg fog változni, ha észreveszik, hogy a

Szerk. Rolf-Dieter Müller - Hans-Erich Volkmann. München, 1999, Oldenbourg 916. p. Franz W. Seidler:
Die Wehrmacht im Partisanenkrieg. Selent, 1999, Pour le Mérite, 270. p. is idéz egy ilyen esetet.
49. BA-MA RH 22/200, GFP-Gruppe 721, Tátigkeitsbericht für Október 1942.
50. Példákat lásd O. W. Müller SA-Brigadeführer és a Keleti Területek Minisztériumának (Ostminis-
terium) a Dél (később Közép) Hadseregcsoporthoz delegált összekötőjének anyagában BA-B, R 20/51-52.
51. BA-R 58/223, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten Nr. 41, 12. 2. 1943., 18. p.
52. BA-R 58/697, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten Nr. 3, 15. 5. 1942., R 70/Sowj 9
Tátigkeits und Lagebericht dér Einsatzgruppe B für die Zeit von 16. 8-31. 8. 1942.
53. BA-MA RH 22/204, FK 198 an rückw. Hg. Süd am 29. 1. 1942 und WF 03/7458-9 FK 198 an
rückw. Hg. Süd am 2. 2. 1942.
54. BA-B R 6/302, 1201. p. Hgr. Abt. VII. Lagebericht 18. 11-15. 12. 1942.
55. BA-MA RH 22/206, FK 754 an OFK Konotop 5. 12. 1941.
56. Lásd: Konferenz dér Oberbefehlshaber und RMO Rosenberg am 18.12. 1942. In BA-MA RH 22/77.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 45

németek csak kizsákmányolni akarják őket. Az életszínvonalat ezért legalább 10-

15%-kal kell emelni ahhoz képest, mint amilyen a bolsevik időkben volt, mert az
önkéntes együttműködés nélkül nem lehet működtetni a közigazgatást.57 Az Ein-
satzgruppék jelentéseiben szintén utaltak arra, hogy a teljes elnyomás és kizsákmá­
nyolás mellett lehetetlen elérni a kitűzött célokat. Ez arra is utal, hogy még ők sem
voltak teljesen tisztában a tényleg létező megsemmisítési tervekkel, vagy nem vet­
ték ezeket elég komolyan. A helyszínen ugyanis rövid idő alatt be kellett látniuk,
hogy a megszállt területek csak terrorral nem igazgathatóak. Az elnyomás és a
kooperáció alternatíváját az RSHA a következőképp foglalta össze (kiemelés az
eredetiben): „Uralkodni csak nagy német hivatali és rendőri apparátus működtetésé­
vel lehet. [...] Az apparátusnak mindenképp nagyobbnak kell lennie, mint a bolse­
vista személyzetnek, mivel számunkra a nyelvi nehézségek is jelentkeznek. [...] Ha
a parasztság bizonyos minimális követeléseit sem teljesítjük, akkor minden kísér­
let arra, hogy csekély létszámú közigazgatással vezessünk, előre kudarcra ítélte­
tett. A parasztok kívánságai szerények és megértőek, ezért nem szabad kihagyni
ezt a helyzetet/'58 Jobb tudásuk ellenére azonban maguk az Einsatzgruppék is te­
vőlegesen hozzájárultak a „helyzet" teljes elrontásához.

Éheztetés

Az 1945 előtt is érvényes nemzetközi hadijog szerint a hadviselő felek mindegyike

felelős az általa megszállva tartott terület lakosságának életkörülményeiért. A bé­
kés lakosságot tilos bevonni a harccselekményekbe. A megszálló hatóságoknak gon­
doskodniuk kell az életfeltételek helyreállításáról és a lakosság ellátásáról. A német
politikai vezetés már a háború kezdetén eldöntötte, hogy ezeket a kötelezettségeit
a Szovjetunió területén nem teljesíti.
A Wehrmacht legfelsőbb parancsnoksága nemcsak bűnös parancsokat dolgo­
zott ki, hanem megkísérelte a náci propagandaszólamok megvalósítását is. Több
millió szovjet hadifogoly szándékos éhenhalatásában vált bűnrészessé, támogatta
a politikai vezetés parancsait, tűrte, sőt támogatta az SD gyilkos különítményeinek
tevékenységét. Ezeket a cselekményeket azonban nem feltétlenül ideológiai elva-
kultságból követték el. Helyesebb a bűncselekmények mögött hasznossági kalku­
lációkat, konkrét és praktikus célokat keresni, bár ez sem jelenthet felmentést. Az
okok bemutatása a bűncselekményeket nem bocsánatossá, hanem csupán logikai­
lag érthetővé teszik, ami minden későbbi tanulságnak, s vele a megelőzésnek is
előfeltétele. A bűncselekmények ismertetése a magyar honvédség második világ­

57. BA-MA RH 22/204, Sich. Div. 213 an bef. rückw. Hg. Süd 27. 8. 1941.
58. BA-R 58/217, Ereignismeldung UdSSR Nr. 86, 17. 9. 1941., 126. p.
46 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

háborús szerepét tárgyaló műben sem mellőzhető, hiszen különböző módon, de a

magyar katonáknak is közük volt az alább ismertetett szörnyűségekhez.
Mint ahogyan a legújabb német kutatások is feltárták, a szovjet hadifoglyok
éhenhalatását a politikai vezetés egy része tervbe vette. A német élelmiszerkészle­
tek 1940/1941 fordulójára szinte teljesen kimerültek. Bár még senki sem éhezett,
de az élelmiszer biztosítása a náci vezetés számára perdöntő kérdéssé vált, amit az
első világháborús éhezések emléke is magyaráz: - Németországban 1917-1919-
ben több százezer ember éhen halt vagy legyengültségében lett a spanyolnáthajár-
vány áldozata. Mindez a háborúellenességet is jelentősen radikalizálta.59 „Még ha
az összes többi lakost el is szeretnénk látni, akkor sem tehetnénk ezt az újonnan
elfoglalt keleti területeken” - mondta Göring.60 A náci szempontból „felesleges”
csoportokhoz a szellemi fogyatékosok, a zsidók és a hadifoglyok tartoztak. Az első
csoport létszáma azonban túl csekély volt, és a társadalmi ellenállás miatt legyilko-
lásukat is (ideiglenesen) fel kellett függeszteni 1941 nyarán. A zsidók ugyan rész­
ben már gettósítva tengették mindennapjaikat, de biztonsági okokból még egy ide­
ig élelmezni kellett őket, mivel ennek elmaradása esetén kitörtek volna a gettók­
ból. Emellett az is gondot jelentett volna, ha a gettóban éhhalálra ítéltek felverik a
feketepiaci árakat, mivel ez a nem zsidó lakosságot is rossz helyzetbe hozta volna.
Ezzel az összefüggéssel a náci vezetés is tisztában volt, és ezért nem alkalmaztak
ezen a területen további megszorító intézkedéseket. Rövid távon a legkiszolgálta­
tottabb csoportnak a hadifoglyok számítottak. Számukra a feketepiac nem volt el­
érhető, és eleinte munkaerejük is nélkülözhetőnek tűnt. „Ez a háború a harminc­
éves háború óta a legnagyobb pusztulást fogja magával hozni”61 - jósolta Göring
1941. november 8-án. Amikor 1941. november 13-án Hans von Greiffenberg ve­
zérőrnagy felhívta figyelmét a szovjet hadifoglyok ellátásának szükségességére, a
már említett Eduard Wagner lapidárisan csak annyit jelentett ki, hogy a „helyzetre
való tekintettel” „a hadifogolytáborban nem dolgozó hadifoglyoknak éhen kell hal­
niuk”, „s bár ez sajnálatos”, még a dolgozó hadifoglyok is csak kivételes esetekben
láthatóak el a Wehrmacht készleteiből.62 Hasonlóan írt 1941. szeptember 9-én fe­
leségének Leningrád sorsa kapcsán. „Először meg kell párolni Pétervárt, mit is
csinálhatnánk egy 3 és fél milliós várossal, amely a mi ellátási kiadásainkat terhel­
né. Itt szentimentalitások nem lehetségesek.”63 Hozzá kell tennünk, Wagner egy­

59. Christian Gerlach: Krieg, Ernáhrung, Völkermord. Hamburg, 1998, Hamburger Edition, 15. p.; vala­
mint Rudolf Herbst: Dér totálé Krieg und die Ordnung dér Wirtschaft. Stuttgart, 1982, DVA, 65-73. és 86. p.
60. Dér Prozess gégén die Hauptkriegsverbrecher vor dem Intemationalen Militárgerichtshof (a továbbiakban
IMT) Nürnberg, 1948, IMT, 36. kötet, 107. p.
61. Idézi Gerlach: K rieg... I. m. 41. p.
62. Uo. 42. p.
63. Christian Gerlach: Militárische „Versorgungszwánge”, Besatzungspolitik und Massenverbrechen.
Die Rolle des Generalquartiermeisters des Heeres und seiner Dienststellen im Krieg gégén die Sowjet-
union. In Norbert Frei et al. (Hrsg.): Ausbeutung, Vemichtung, Öffentlichkeit. Neue Studien zűr nationalsozialis-
tischen Lagerpolitik. München, 2000, K. G. Saur, 175-208. p., itt 196-197. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 47

általán nem tekinthető meggyőződéses nácinak. Ellenkezőleg, tiszttársaival már

1939-ben Hitler meggyilkolásának szükségességéről beszélt és a katonai ellenállás
egyik vezető alakja volt. Éppen ezért ijesztő, hogy még ő is minden további nélkül
hajlandó volt népirtó parancsok támogatására - ez arra utal, hogy a háborús refe­
renciakeret az ő esetében sem maradt hatás nélkül.
Az, hogy egyes tisztek a katonák ellátásának prioritása ellenére megpróbálták
úgy-ahogy élelmezni hadifoglyaikat,64 és hogy egyes parancsnokok a tömeges éhen-
halás miatt vizsgálatokat indítottak, a végeredményen nem változtatott. 1942 ja­
nuárjára a szovjet hadifoglyok közül több mint másfél millióan már nem voltak
életben. Jelentős részben a hadműveleti területen kialakított hadifogolytáborok­
ban pusztultak el. Több hadifogolytábor külső őrségét a magyar megszálló alaku­
latok adták. A magyar megszálló erők 4. számú parancsa szerint a 181. és 182.
számú Dulag (Durchgangslager, szűrőtábor) és a 358., 329., 355., 349. számú Stalag
(Stammlager, törzstábor) őrzése a megszálló erők feladata volt - ezekben összes­
ségében több mint 120 000 hadifoglyot őriztek.65 A 44. gyalogezred őrizte ezenfe­
lül a Kamenyec-Podolszkij és a Deraznia melletti hadifogolytábort is. Nem maradt
fenn jelentés arról, hogy a magyar őrség parancsnokai mit jelentettek feletteseik­
nek - ami talán nem véletlen. A hadifoglyok gyakori tömeges éhenhalását minden­
esetre regisztrálniuk kellett. A 124. gyalogdandár huszárszázada Proszkurov mellett
1941. október-december között egy hadifogolytábor őrségét látta el. A hadifoglyok
a német fejadag Vi-ét kapták (kb. 950 kalória naponta) és fűtetlen helységekben
volt a szállásuk. A tábor kerítése csapnivaló állapotban volt, ezért az éhségtől fél­
őrült foglyok a drákói rendszabályok ellenére is megkísérelték a szökést. Salamon
Alajos, az egység tisztje a következőket jegyezte fel naplójába a táborban uralkodó
állapotokról: „November 4. Amint a Tovaris agonizál, bajtársaik már megrohanják
és meztelenre vetkőztetik, a melegítő ruhadarabokért közelharc folyik. [...] 6-án a
foglyok szökési kísérletei megszaporodnak [...] megkezdődik az éjjeli puskázás.
Éjjelente durrognak a karabélyok. Később ezt is megszokjuk/'66
Az idézett bejegyzés több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt bizonyíték
arra, hogy a magyar megszállók szeme előtt zajlott az éheztetéssel történt meg­
semmisítés. Másrészt arról a háborúban tömegessé váló cinizmusról és érzéketlen­
ségről is árulkodik, amelynek jegyében oly sok katona vette semmibe mások értel­
metlen elpusztulását. Eddig nem került elő olyan irat, amelyben a megszálló erők
parancsnoksága bármilyen módon reflektált volna a hadifoglyok tömeges pusztu-

64. Christian Hartmann: Massensterben oder Massenvernichtung? Sowjetische Kriegsgefangene im

Unternehmen „Barbarossa”. Vierteljahreshefte fü r Zeitgeschichte, 1/2001, 97-158. p.
65. HL megszálló erők iratai, M. Kir. Honv. Megsz. Csop. pság. II. 1458, la., 4. sz. bizalmas parancs,
1941. X. 24.
66. HLTGY 3213, Salamon Alajos: Katonai napló, 26-27. p. Salamon tartalékos zászlós és szakasz­
parancsnok volt.
48 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„Ukrán nő, ki hat nyelven beszélt, a hetediket tőlünk tanulta” Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele

lására, noha jogilag ezért őt is felelősség terhelte. Ezért nem tudhatjuk azt sem,
hogy a magyar katonai vezetés hogyan vélekedett erről a jelenségről.
A Wehrmacht megszálló erőként nem lett volna érdekelt az éheztetésben. Ezért
a szárazföldi erők főparancsnoka, Walther von Brauchitsch tábornagy nem fogadta el
azt az elvet, amely szerint a helyi lakosság ellátásának a fontossági fokozata a legki­
sebb.67 Azt követelte (igaz hiába) hogy a Németországba irányuló élelmiszer-szállí­
tás csak a helyi lakosság igényeinek kielégítése után történhet. Megszálló csapatok
hiányában a Wehrmachtnak nem is volt más választása, minthogy ellássa a lakos­
ságot, mert ellenkező esetben kényszerűen mindenki a partizánokhoz állt volna át.
Ugyanígy nem volt lehetséges az ipari termelés helyreállítása sem a lakosság igé­
nyeinek figyelembevétele nélkül. A helyszínen tartózkodó katonák voltak a legin­
kább rászorulva a lakosság együttműködésére, ezzel magyarázható, hogy sok he­
lyen a szabályokkal ellentétesen a tábori konyhákról az orosz és ukrán lakosságot
is élelmezték. Az effajta jelenségeket egyébként az újra meg újra kiadott, a magyar
csapatokhoz is eljuttatott tiltó parancsok is igazolják.
A felelős parancsnokok hamar felismerték, hogy a kiéheztetés politikája töme­
ges éhséglázadásokhoz és a közigazgatás összeomlásához vezethet. Már Erich Fri-

67. A továbbiakra is lásd Rolf-Dieter Müller: Das Scheitern dér wirtschaftlichen Blitzkriegsstrategie.
In Das Deutsche Reich und derzweite Weltkrieg, 4. kötet, 1009., illetve 989-1022. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 49

derici tábornok68 is arra az álláspontra helyezkedett 1941 novemberében, hogy

„aki számunkra az iparban és a kereskedelemben dolgozik, az nem halhat teljesen
[sic!] éhen. Itt nem humanitárius ügyről van szó, hanem egy teljesen célszerűség­
ből és német érdekből végrehajtott intézkedésről. [...] A kérdés elsősorban a városi
lakosság ellátásától függ. A gazdasági szervek, amelyek a területet hátországunk
ellátása érdekében felelőtlenül kihasználják, kiterjedt éhséglázadásokat és vidéki
fosztogató portyázásokat fognak előidézni abban az orosz népességben, amely ki­
marad az ellátottak sorából. Emiatt a számunkra dolgozó és ezért ellátott falusi
parasztokat és a városi munkásságot is meg kellene védenünk az éhező városi pro­
letariátustól. Sokkal több megszálló csapatra lesz igény/' Ugyanezért a Birodalom
pénzügyminisztere, gróf Lutz Schwerin von Krosigk is hangsúlyozta, hogy a csa­
pattal közölni kell: tilos a rablógazdálkodás.69
Friderici azonban csak azt az élelmet oszthatta ki, ami rendelkezésére állt. Az
1941. november 15-én kiadott 26. sz. utasításában a következő heti fejadagokat
állapította meg: Városlakók: hús 0, zsír 70 g, kenyér 1500 g, burgonya 2 kg; „hasz­
nos munkások": hús 100 g, zsír 100 g, kenyér 2500 g, burgonya 3500 g; 14 évnél
fiatalabb gyerekek és zsidók a városlakók adagjának felére voltak jogosultak.70 Té­
lig azonban még ezeket a fejadagokat sem osztották ki, mivel azt akarták elérni,
hogy a lakosság először élje fel rejtegetett készleteit. Emiatt Harkovban különösen
súlyos éhínség alakult ki.
Hasonló volt a helyzet a brjanszki erdőhöz közeli területek jelentős részén, le­
számítva a lokoti körzetet. A 194. tábori parancsnokság (Feldkommandantur) 1942.
október 16-i jelentése arról számolt be, hogy „a lakosság már tudja, hogy - német
szolgálati helyek betakarítás előtt adott bizonyos ígéreteivel szemben - a parancs­
nokság területének nagy részét maradéktalanul úgynevezett nyomorzónává kell
változtatni".71 A jelentés arra az utasításra célzott, amelyet még 1942 júliusában
adtak ki, és amely a termés 100%-os leadási kötelezettségét írta elő, beleértve a
házikertekben megtermelt élelmiszert is!72
Rudolf Schmidt vezérezredes, a 2. páncéloshadsereg parancsnoka és Max
SchenckendorfF tábornok, a Közép Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsno­
ka kemény kritikával illette a berlini utasításokat: „A főparancsnok sajnálattal ve­
szi tudomásul, hogy az OKH egyrészt alacsonyabb rendű embereknek nevezi a
hadifoglyokat, másrészt viszont hangsúlyozza értékes munkaerejüket. Ez az ellent­
mondásos felfogás hatással van az érintettekkel történő bánásmódra is"73 - szögez-

68. Erich Friderici német gyalogsági tábornok 1935 és 1937 között német katonai attasé volt Buda­
pesten.
69. BA-MA RH 22/9, Besprechung Friderici und Stáb Wirtschaftsinspektion Süd 3. 11. 1941.
70. BA-MA RH 22/9, Hg.Süd Anordnung für die Versorgung, 15. 11. 1941.
71. BA-MA RH 22/206, FK 194. Lagebericht 16. 10. 1942.
72. BA-MA RH 22/206, Verordnung betreffend landwirtschaftlichen Erzeugnisse 28. 7. 1942.
73. BA-MA RH 21-2/343, Besprechung bei 2. Pz.AOK mit den kommandierenden Generálén am 30.
9. 1942.
50 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

ték le a hadinaplóban azzal, hogy követelik a dolgozó hadifoglyok megfelelő ellátá­

sát - azoknak a hadifoglyoknak pedig, akiket önkéntes fegyveres szolgálatra vettek
igénybe, a németekkel megegyező mennyiségű ellátást biztosítottak.
Ezzel szemben állt az ukrajnai birodalmi komisszárnak, Erich Kochnak 1942.
augusztus 25-én a terménybegyűjtésről kiadott utasítása: „A begyűjtéssel kapcsola­
tos intézkedések során nem szabad a lakossággal szembeni hamis szentimentali­
tásnak teret nyernie. Csak egy szempont van: a Birodalomnak mindent meg kell
kapnia, amire a győzelem érdekében szüksége van! Az a felfogás, amely szerint a
beszolgáltatási kötelezettséget a helyi lakosság ellátása érdekében csökkenteni kel­
lene vagy lehetne, teljesen téves és a politikai, gazdasági és katonai helyzet félre­
ismerésére utal.”74 Ha már éhezni kell valakinek, akkor inkább Ukrajnában mint a
Birodalomban - ez volt az utasítás alaphangja. Ezzel teljesen szembeállt a 2. páncé­
loshadsereg, amely újra és újra parancsba adta, hogy a lakosság létminimumát min­
denképp biztosítani kell, mivel ez az együttműködés elengedhetetlen feltétele.75
Amikor a német csapatok visszavonására került sor, Erich Koch, Ukrajna polgá­
ri közigazgatási vezetője 1943. szeptember 6-án utasítást adott az alája tartozó
területen a már korábban életbe léptetett „felperzselt föld” taktikájának alkalmazá­
sára. Ennek megfelelően a térség összes lakóházát el kellett pusztítani. Ezzel szem­
ben állt a Dél Hadseregcsoport utasítása, amely csak az ipari létesítmények elpusz­
títását engedélyezte, és megtiltotta, hogy a városok egy hónapos élelmiszerkészle­
teit elszállítsák.76 A gazdasági hatóságok is ennek szellemében cselekedtek. 1943
februárjában például a Sonderstab Riedel 4 -8 hétre elegendő élelmet osztott ki a
lakosságnak és a nyilvános intézményeknek. Ennek megfelelően Harkovban 1000
tonna búzát, 3000 tonna zabot, 300 tonna burgonyát osztottak ki a lakosság és az
átvonuló Wehrmach-csapatok számára.77 Hogy milyen sok múlt az egyes parancs­
nokokon, azt Harkov esete bizonyítja a legjobban, mert 1941 novembere és 1942
nyara között ugyanebben a városban éhínség tombolt. A német vezetés a legszíve­
sebben a lakosságot áthajtotta volna a frontvonal másik oldalára, de mivel ennek
kivitelezésére nem volt mód, az éheztetés politikája mellett döntött. Később, a
kollaborálás szükségességének felértékelődésével ezt a politikát feladták.
Hitler „felperzselt föld” parancsa értelmében a kiürítendő területeken mindent
meg kellett semmisíteni, tekintet nélkül a lakosság érdekeire. Ezeket a parancsokat
adott esetben magyar csapatok is megkapták. A Dontól visszavonuló 23. könnyűhad­
osztály hadinaplójában megörökítette Cramer tábornok 1943. január 27-i látogatását,
melynek alkalmával Cramer Vargyassy vezérőrnagynak kifejtette, hogy „fontosnak
tartja, hogy a visszavonulási területet leégessük és elpusztítsuk. A kutak betömésére

74. BA-MA RH 22/86, Reichskomissar Ukraine über die Getreideerfassung an sámtliche Gebiets-
komissare 25. 8. 1942.
75. Ezeket a parancsokat lásd BA-MA RH 21-2/343 aktában.
76. BA-MA RH 22/144, 6. 9. 1943., Weisung Erich Koch, 7. 9. 1943. Schreiben Hgr. Süd.
77. BA-MA RW 46/7, KVR Wagner Kiew, 26. 2. 1943. és Aktennotiz 14. 2. 1943.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 51

és a házak kéményeinek lerombolására hívja fel a figyelmet. A lakosságot ki kell haj­

tani.”78 (Mármint a hátsó területekre.) Az iratok szerint meg sem fordult Cramer
vagy Vargyassy fejében, hogy a vagyonuktól megfosztott, hómezőkre kergetett lakos­
ságnak milyen túlélési esélyei lesznek. Konzekvens végrehajtás esetén az intézkedés
egyenlő a tömeggyilkossággal, különös tekintettel arra, hogy a „kihajtott” lakosság
élelmezésére és elhelyezésére semmilyen intézkedés nem történt. A hadinapló az
intézkedést nem kommentálta, és végrehajtásáról sincs külön jelentés, így nem tud­
hatjuk, hogy Cramer szavait követték-e tettek, s ha igen, milyen mértékben. Tekintet­
tel a visszavonulás során állandósult káoszra, valószínű, hogy az alárendelt alakula­
tok nem tudtak teljes mértékben eleget tenni az utasításnak. Joggal feltételezhető az
is, hogy sok honvédtiszt visszaborzadt a parancs végrehajtásától, ha az egyáltalán el­
jutott hozzá. A „felperzselt fold” parancs végrehajtására azonban a Szovjetunióban
sok helyen sor került, és a háború természetéből adódóan a katonaság, legyen akár
német, akár magyar, nem vonhatta ki magát az effajta feladatok alól, ha a felelős pa­
rancsnok vállalta az embertelen intézkedések végrehajtását. Harkov és más helyek
példájából is tudhatjuk, hogy ez nem volt szükségszerű: azok felelőssége tehát, akik
az effajta parancsokat vezetőként továbbadták vagy kitalálták, annál súlyosabb.

Partizánok kivégzése és bánásmód a hadifoglyokkal

A korabeli hadijog nem tiltotta az ellenséges fél harcosainak kivégzését abban az

esetben, ha azok nem viseltek egyenruhát, illetve megkülönböztető jelzést, nem
álltak felelős vezető parancsnoksága alatt, fegyvereiket nem nyíltan viselték és
nem tartották be a nemzetközi egyezményekben kodifikált háborús viselkedés nor­
máit. Ennek értelmében a világháború folyamán minden hadsereg kivégezte azo­
kat a személyeket, akik a partizán harcmodort választották. A hadijog azonban
nem engedélyezte a kivégzést pusztán gyanú miatt, a túszok kivégzését pedig csak
abban az esetben tette lehetővé, ha azt az ellenség jogsértő tevékenysége indokol­
ta, és a megtorlás a másik fél jogsértésével arányban áll. Falvak öncélú felgyújtása
és a lakosság lemészárlása nem volt megengedett. Ennek ellenére német részről
kezdettől fogva úgy kívántak hadat viselni a Szovjetunióval szemben, hogy ezeket
a szabályokat megszegik. Megengedték, sőt adott esetben előírták a kollektív bün­
tetések alkalmazását, túszok és gyanús személyek kivégzését. A politikai tisztek és
minden partizán, kivégzendőnek számítottak, s még az is, aki önként megadta
magát vagy át akart állni német oldalra.79
A totális háborút szorgalmazók a Szovjetunió megtámadása után sajátos mó­
don igazolni látták elképzeléseiket. Sztálin ugyanis a német féltől függetlenül szin-

78. HL 2. hadsereg iratai, 29. doboz, 23. könnyűhadosztály hadinaplója, 1943. 01. 14.-03. 12., 169. p.
79. Das Deutsche Reich und dér zweite Weltkrieg. I. m. 4. kötet, 1030-1062. p.
52 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

tén mindent megtett a háború totálissá fokozása érdekében. A radikális náci veze­
tők maximálisan kihasználták azt a lehetőséget, amelyet a kölcsönösen propagált
megsemmisítő háború nyújtott. Annak érdekében, hogy a katonák még kilátásta­
lan helyzetben se gondoljanak megadásra, nem kellett mást tenni, mint az ellensé­
ges hadviselés módszereire hivatkozni. Az ezáltal kiváltott erőszakspirál a német
katonáknak szinte lehetetlenné tette, hogy az utolsó töltényig folyó harcból kivon­
ják magukat. Érdekes módon a szovjet oldalon ez az elvárás csak részben teljesült.
Bár a szovjet propaganda a legszörnyűbb híreket terjesztette a nácikról, a katonák
egy része egyáltalán nem azonosult a politikai rendszerrel, gyűlölték a sztálinizmust
és nem hittek a propagandának. A háború első hónapjaiban ezért százezrek adták
meg magukat harc nélkül vagy álltak át a német oldalra. A katonák a saját bőrükön
érezték, hogy a szovjet hadseregben az emberélettel pazarlóan bántak. Az egységek­
ben mindennaposak voltak a vélt vagy valós politikai ellenségnek nyilvánítottak elle­
ni rögtönítélő eljárások. A kaukázusi, baltikumi és nyugat-ukrajnai sorállomány har­
ci kedve a háború első hónapjaiban katasztrofális volt. A biztos halálnak tekintett
bevetések előtt gyakran előfordultak szökések és átállások. 1943-ban 26 108 szovjet
katona állt át a fronton, és még 1944-ben is havonta 300-600 főt tett ki az átállók
száma!80 Ebből következett, hogy Sztálinnak kifejezetten érdekében állt radikalizálni
a német megszállási politikát - és mint ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk,
ebből a szempontból semmi sem volt neki túl drága.
A keleti front partizánháborúja eltért minden korábbitól. Először fordult elő,
hogy az egyik hadviselő fél (a német) nyíltan deklarálta, hogy partizánok részéről
nemcsak a megadást, hanem még az átállást sem fogadja el.
Hitler és az OKW több parancsa, és ezek nyomán a helyi megszálló hatóságok
is kinyilatkoztatták, hogy aki egyszer partizánnak állt, az eljátszotta életét. A 105.
gyalogdandár 1942. január 29-én kiadott 12. számú bizalmas dandárparancsnoksá­
gi parancsa arra hivatkozva, hogy foglyokat kísérő honvédegységen partizánok raj­
taütöttek, a foglyokat kiszabadították és a kíséret tagjait legyilkolták, szó szerint
elrendelte, hogy „partizánokból a jövőben foglyokat ejteni nem szabad. A kézreke-
rülőket a helyszínen, ha idő és mód van rá, ki kell hallgatni, de feltétlenül még a
helyszínen agyon kell lőni”.81
Az effajta parancsok mögött nem ideológiai megfontolás, hanem nagyon is ra­
cionálisan végiggondolt kalkuláció állt, mint ahogyan az a parancsokhoz fűzött
tájékoztató szövegekből is kiderül.
Bár az intézkedés szörnyű, nemzetközi jogilag nem számított törvénysértőnek.
1945 előtt a partizánok nem estek a hágai és genfi egyezmények védelme alá. Ah-

80. BA-MA RH 2/1926, Überláuferzahlen ab 1. Januar 1943.

81. HL M. Kir Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 153/105.gy.dd.I.a. 4 2 . 1. 29., 12. számú bizal­
mas dandárparancsnoksági parancs.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 53

hoz, hogy valakinek joga legyen hadifogságba esni, a hadijog szerint a következő
feltételeknek kellett eleget tennie:
- egyenruhát vagy szabadon jól látható megkülönböztető jelzést kellett hor­
dania;
- felelős vezető parancsnoksága alatt kellett harcolnia;
- fegyverét nyíltan kellett viselnie;
- neki is be kellett tartania a hadijog általános szabályait.

Ha a fenti feltételek közül akár csak egy nem valósult, meg, akkor az illető elvesz­
tette jogosultságát arra, hogy kombattánsként kezeljék. A megszálló hatóság eb­
ben az esetben éppúgy bánhatott el vele, mint a köztörvényes bűnözővel. Emögött
az a megfontolás húzódott meg, hogy a harc szabályait csak kölcsönösen elfogadott
elvek határozzák meg. A partizánok természetükből adódóan nem teljesíthették az
előbb említett feltételek jelentős részét. Hadifoglyot nem ejthettek, hiszen nem
tudtak gondoskodni őrzéséről és ellátásáról. Fegyvereiket és egyenruhájukat nem
viselhették nyíltan, mert ebben az esetben nem lett volna esélyük a megszállókkal
szemben. Ezért a második világháborúban minden hadsereg általában kivégezte az
elfogott partizánokat.
Erich Friderici, a Dél Hadseregcsoport hátsó területeinek vezénylő tábornoka
1942. július 7-én azzal indokolta az átállás el nem fogadását, hogy „amennyiben itt
is azon elvek alapján járnánk el, mint a fronton, akkor minden megsemmisítés előtt
álló bandita az utolsó pillanatban átállhatna, és ezzel legitimálhatná korábbi bestiális
bűncselekményeit. Ezzel a banditizmus hadijogszerű kezelése a hátországban gya­
korlatilag fel lenne függesztve, és ez csak arra buzdítaná a gyengébb természetűeket,
hogy engedjenek a partizánok nyomásának és támogassák őket, abban a reményben,
hogy végül is majd az átállással ki lehet bújni a megérdemelt büntetés alól. Ennek
ellenére helyi körülmények, katonai szükségszerűség és hasznossági megfontolások
alapján lehetséges a különleges bánásmód. Ez azonban időben és térben korlátozott.
[...] Egy rablógyilkost békében minden esküdtbíróság halálra ítél, függetlenül attól,
hogy a tettes önként jelentkezett-e a rendőrségen, vagy sem.”82
Állandósult visszakérdezések miatt ugyanez a tábornok 1942. november 4-én
még egyszer leszögezte álláspontját, amit fordításban Bakay Szilárd altábornagy is
szó szerint átvett és zászlóalj szintig köröztetett.
„A csapatok és parancsnokok ismételten javasolták, hogy a banditák átszökését
azzal lehetne előremozdítani, ha életben maradásukat biztosítanánk. Szóban és
írásban le van rögzítve, hogy ez milyen okok miatt nem lehetséges.
Azzal a csekély előnnyel szemben, hogy ezzel a banditák közül egynéhányt át-
szökésre bírnánk, fennáll az a nagy hátránya, hogy ezáltal a biztosított területekre

82. BA-MA RH 22/173, zusammenfassende Weisung General Friderici für die Partisanenbekámpfung
2. 7. 1942.
54 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

ismét visszajuthatnának a felbujtók is, akik a lakosságot megbízhatatlanná tennék.

Még abban az esetben is, ha fogolytáborban nyernének elhelyezést, munkaszolgá­
latra való alkalmazásuk miatt mégiscsak mód nyílna arra, hogy a lakossággal érint­
kezésbe jussanak.
A legsúlyosabb hátrány az, hogy a banditaélettel elégedetlen elemek kiválása
nem csökkenti az elhivatott banditák ellenálló képességét, sőt még erősítené. A hely­
zet ugyanolyan, mint egy német századnál, amely szintén csak jobb lesz, ha az
elégedetlen és kedvetlen egyéneit kiirtják, még akkor is, ha ez a harcolók létszámát
csökkenti is. Ezenkívül a banditák élelmezési nehézségeit csak csökkentené, ha
egy bizonyos számú elégedetlen elemtől megszabadulnának.
Olyan hírre, hogy a banditák át kívánnak szökni, azt a választ kell adni, hogy
csak abban az esetben számíthatnak arra, hogy nem mint banditákat kezelik őket,
ha elnyomóik ellen erőszakkal lépnek fel és vezetőiket fogolyként vagy holtan is a
német parancsnokságnak átadják/'83
Más felelősök azonban nem így álltak hozzá a kérdéshez, annak ellenére, hogy
Friderici alárendeltségébe tartoztak (később Bakay is változtatott állásfoglalásán).
Kurt Agricola vezérőrnagy, a Körűek 580. parancsnoka 1942. április 5-én egy iker
fogolytábort rendezett be átállók részére, és különleges utasításokat adott ki élel­
mezés és elbánás tekintetében.84 Április 10-én a Körűek parancsnoka a következő
körlevelet adta ki alárendeltjeinek: „A csapat érdeke, hogy segítse a partizánokat a
kommunistákhoz és a zsidókhoz fűződő kapcsolataik lazításában, és a mi olda­
lunkra húzza őket. Hadifoglyokként tisztelettel kell bánni velük, ennek híre hamar
elterjed és segíti a propagandát."85 A Werner von Gilsa vezérőrnagy vezette 213.
biztosító-hadosztály már 1942 nyarán elöljárói parancsai ellenére kivételezetten
bánt az átállókkal, sőt külön igazolványokkal látta el őket. Az egyenruhás szovjet
katonák agyonlövését akkor is tiltották, ha a hátországban harcoltak. „A fosztoga­
tókat és a fegyvereiket nem rendeltetésszerűen használókat hadbírósággal sújtjuk"
- végződött von Gilsa tábornok alárendelteknek küldött parancsa.86
Az alárendelt parancsnokságok felismerték, hogy a totális háború nem áll érde­
kükben. Erről tanúskodik az 57. őrezred 1942. augusztus 27-én a B Hadseregcsoport­
nak küldött beadványa is: „Minden fogolykihallgatás megegyezik abban, hogy az élel­
mezési és ruházkodási nehézségek miatt a partizánok legalább egy részének hangula­
ta rosszabbodik, és hogy ezeket a személyeket csak a komisszárok rendszere tartja
össze. Ezenfelül az a tény, hogy nálunk mindenképp agyonlövik őket, míg a partizá­
noknál legalább esélyük van az életben maradásra, elveszi a szökés lehetőségét.

83. HL M. Kir. Megszálló Eró Parancsnokság iratai 1. doboz, la, 1942. XI. 20. Első vonalba nem vihe­
tő! Parancsnoki Észrevételek. A német eredetit lásd BA-MA RH 22/68., Geheim! Dér kommadierende
General dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im Heeresgebiet B 4. 11. 1942.
84. BA-MA RH 23/173, 5. 4. 1942.
85. BA-MA RH 22/173, 10. 4. 1942.
86. BA-MA RH 21-2/403, Befehl Gruppé Gilsa 20. 7. 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 55

„Fogolyszállítás” Horváth Ferenc

(46/III. zászlóalj) felvétele

Miután részben mi magunk is hagytuk azzal kibontakozni a partizánmozgal­

mat, hogy megengedtük a kommunistáknak és funkcionáriusoknak a szabad moz­
gást [...], most az a veszély fenyeget, hogy magunk is segítünk abban, hogy a par­
tizánoknál jelentkező bomlási tüneteket el lehessen fojtani, amennyiben mi lövünk
mindenkit agyon, aki kötelékét elhagyja.
Az ezred ezért megismétli javaslatát a partizánok közti rendszeres bomlasztó
propagandáról, és arról, hogy az átállóknak meg kell hagyni életüket. Természete­
sen nem jönnek szóba azok, akik a harc során az utolsó pillanatban emelik fel ke­
züket. Az sem jöhet szóba, hogy az átállókat kihallgatás után esetleg elengedjük,
hogy szabadon mozoghassanak, sokkal inkább hadifogoly- vagy munkatáborba kell
zárni őket.
Németek által tett ígéretet megszegése természetesen nem történhet meg. Pél­
dául a titkos tábori rendőrség 1941 decemberében Gomel-Dobrjanka térségében
visszaküldte a Holicsev nevű partizánt az erdőbe azzal, hogy buzdítsa átállásra
bajtársait, akik körében ő mint küldönc egyébként bizonyos köztiszteletnek is ör­
vendett. Ténylegesen vissza is tért 35 partizánnal együtt. Annak ellenére, hogy
hangsúlyozta, német megbízásból cselekedett és igazolvánnyal is rendelkezett, őt
és a vele érkezett 35 partizánt a magyarok agyonlőtték.
Általánosságban elmondható, hogy a partizánok különböző előnyeik - mint a
nyelvtudás, a kézifegyverekkel való jobb felszereltség és a lakosság egy részének
támogatása - mellett két döntő hátránnyal is küszködnek, amennyiben állandóan
az erdőkben kell tartózkodniuk. Ez a ruházat és lábbeli erős elhasználódásával jár.
Amennyiben ezek pótlása a lakosság készleteiből történik, akkor utóbbiak hozzá­
56 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

állása hosszú távon hozzánk lesz barátságosabb, mivel mi semmit sem veszünk el
ezen a területen.”87
A megváltozott helyzetre való tekintettel az OKW 1943. július 1-jén külön pa­
rancsot adott ki az átállók kezeléséről. Úgy tűnik, hogy az „Oroszország csak az
oroszok által győzhető le” mottó jegyében ismételten az átállókkal szembeni leg­
jobb bánásmódot követelték. Ennek jegyében még az átállt komisszárokat is szö­
vetségesnek kellett tekinteni.88
Az OKW és OKH parancsai eleinte a hadifoglyokkal szemben a legszigorúbb
bánásmódot írták elő. „Tudomásunkra jutott, hogy nem minden szerv jár el a szük­
séges keménységgel és szigorral. [...] Az orosz mindig is a tekintély kemény és
kímélet nélküli intézkedéseihez szokott,”89 mert ezekben az országokban az „em­
berélet sokszor semmit sem ér”.90 Az OKH 1941. szeptember 19-i parancsa vi­
szont azt írta elő, hogy az olyan orosz harccsoportok, amelyek tisztek vezetése
alatt harcolnak, jogosultak a hadifogságra.91
Kari von Roques tábornoknak, a déli hátsó területek parancsnokának 1942.
június 19-én figyelmeztetnie kellett a magyar megszálló erők parancsnokságát,
hogy különbséget kell tenni reguláris csapatok és partizánok között, feltehetően
azért, mert ebben a térségben a magyar megszálló alakulatok kivégezték a foglyo­
kat, bár ez ejtőernyővel ledobott egyenruhás szovjet katonák esetén tilos lett vol­
na.92 Roques ezért július 2-án kiadott parancsában minden kivégzés előtt pontos
vizsgálatot követelt: azokat, akik kényszer hatására álltak a partizánok közé, illetve
azokat, akik nem tudhatták, hogy tevékenységükkel utóbbiakat segítik, tilos volt
kivégezni. Ugyanezt ismételte meg a parancs egyenruhás ejtőernyősök esetében.
A kollektív büntetést szintén tiltotta, mivel az csak az ellenségnek használ. Ez a
parancs azonban egyes kivételektől eltekintve még a hátországban átállt partizánok
kivégzését rendelte el.93 Az egységes eljárás érdekében a Dél Hadseregcsoport hát­
só parancsnoksága július 2-án körlevelet adott ki, amelyben meghatározták a par­
tizán fogalmát.
A 2. páncéloshadsereg folyamatosan adott ki parancsokat a polgári lakossággal,
partizánokkal, hadifoglyokkal, ellenséges felderítőkkel szemben követendő bánás­
módról. Ezekben a parancsokban a kíméletlenséget követelő legfelsőbb utasításo­
kat gyakorlatilag felfüggesztették. A 2. páncéloshadsereg parancsnoksága szerint:

87. BA-MA RH 22/31, Wachregiment 57. an Heeresgruppe B 27. 08. 1942.

88. BA-MA RW 41/13, OKW-Erlaft über Behandlung sowjetischer Überláufer 1. 7. 1943.
89. BA-MA RW 41/1, Befehl OKH über Behandlung feindlicher Zivilpersonen 25. 7. 1942.
90. Befehl OKW über kommunistische Aufstandsbewegung in den besetzten Gebieten, 16. 9. 1941.
In Hesse: DérsowjetrussischePartisanenkrieg... I. m. 285. p.
91. BA-MA RH 22/225, Befehlshaber rückwártiges Heeresgebiet Mitte la, 19. 9. 1941.
92. BA-MA RH 22/31, Roqes an Ung. Bes. Gr. Őst. 19. 6. 1942.
93. BA-MA RH 22/173, Rückwártiges Heeresgebiet Süd über Partisanenbekámpfung. Zusammen-
fassung dér Richtlinien 2. 7. 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 57

a) tilos volt hadifoglyok agyonlövése („még szökés közbeni indokkal sem”),

minden effajta esetről jegyzőkönyvet kellett felvenni és a tettesek ellen
már gyanú esetén is eljárást kellett indítani;
b) tilos volt partizánokat agyonlőni, ha bizonyítani tudták, hogy kényszerí­
tették őket, és nem volt korábban lehetőségük az átállásra;
c) tilos volt tiszt parancsa nélkül bárkit kivégezni;
d) tilos volt ellenséges felderítőket kivégezni;
e) az átállókat megkülönböztetett bánásmódban kellett részesíteni, és ha
lakhelyük biztonságos területen feküdt, szabadon kellett őket bocsátani;
f) a legszigorúbban tiltott volt túszok felakasztása vagy agyonlövése;
g) tilos volt az utolsó tehenet, malacot vagy birkát elvenni a lakosságtól.

Rudolf Schmidt, a hadsereg parancsnoka minden ellenkező parancsot önkényesen

hatályon kívül helyezett.94 Indoklásképp a következőket írta: „a szovjet rémtettek­
re adott rendszer nélküli bosszú csak azt a látszatot fogja kelteni az orosz katonák
és a lakosság között, hogy a vörös komisszárok uszító rágalmai valósak. [...] Köz­
tudott, hogy a vörös komisszárok német foglyok megcsonkítására adnak parancsot
azért, hogy ezzel is lehetetlenné tegyék katonáik számára az átállást/'95 Ezt az ér­
velést Agricola tábornok, a térség német parancsnoka is átvette.
Az átállók kivégzését végül az OKW által 1942. december 1-jén kiadott, „ban­
dák leküzdésére vonatkozó harcutasítás" (Kampfanweisung für die Bandenbe-
kámpfung im Osten) szüntette meg: „Az átállókat általában nem szabad kivégezni,
hanem úgy kell bánni velük, mint a fronton hadifogságba esettekkel" (84. bekez­
dés) - állt a harci utasítás magyarázatában.
Magyar parancsnokok már az 1940. szeptemberi erdélyi és az 1941. áprilisi
délvidéki hadjárat során is szembesülhettek a partizánháború és a hisztérikus túl-
reagálás kérdéseivel. Erdélyben Ippen és Ördögkúton a partizánhisztéria vérengzé­
sekbe torkollott, pedig komoly partizánmozgalom nem létezett. Délvidéken már
1941 tavaszán, tehát a tényleges partizánmozgalom kibontakozása előtt is több
mint 2000 polgári áldozata volt a hadműveleteknek.96 Ezek a jelek arra utalnak,
hogy magyar részről is hajlandóság volt arra, hogy a partizán gyanúsakat is váloga­
tás nélkül legyilkolják (hozzá kell tennünk, ez a kor szinte összes hadseregére is
igaz). Sajnos nem találtunk egyetlen olyan utasítást sem, amely a szovjet hadjárat

94. BA-MA RH 21-2/535, Befehle für die Behandlung von Kriegsgefangenen, Partisanen, Feindkund-
schaftlern und dér Bevölkerung 3. 3. 1942. und 3. 12. 1942.
95. BA-MA RH 21-2/867a, Armeebefehl Behandlung von Kriegsgefangenen, Partisanen, Feindkund-
schaftlern und Bevölkerung 3 .3 . 1942.
96. A. Sajti Enikő: Délvidék 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . A magyar kormányok délszláv-politikája. Budapest, 1987, Kos­
suth, 257. p. 2142 polgári áldozatról tesz említést. A halottak egy része minden bizonnyal csetnik volt, de
jelentős az ártatlanul kivégzettek száma is. A tömeges kivégzésekről a Nemzeti Múzeum Fényképtára
számos felvételt őriz.
58 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

elején szabályozta volna ezt a kérdést. Feltételezhető, hogy az egyes alakulatok vi­
selkedése tisztjeik hozzáállásától függően eltérő lehetett. Ez Olgyay Károly vezér­
őrnagy 1942. január 28-án kiadott parancsából is kiderül. Az előzmény az volt,
hogy fogolykísérő huszárokon rajtaütöttek a partizánok, és két honvédet megöltek.
„Válaszképp” Olgyay elrendelte, hogy „a partizánok közül ezek után foglyot ejteni
nem szabad, hanem a kézre kerülteket a helyszínen ki kell végezni”.97 1942. szep­
tember 17-én a magyar csapatok is átvették az OKH azon rendelkezését, amely
szerint a „partizán” kifejezés helyett jelentésekben a „bandita” szó használandó.98
Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden magyar parancsnok kivégeztette
volna azokat, akik partizánok voltak. Álgya-Papp Zoltán vezérőrnagyot a szovjet
felelősségre vonás során bizonyos publikációk ma is tömeggyilkosnak igyekeznek
bemutatni,99 miközben ő egyes esetekben kifejezetten humánusan járt el. Az ille­
tékes magyar hadbíróság halálra ítélt három ukrán nőt, akik Kobystschában parti­
zánokkal tartottak kapcsolatot és magyar szeretőiket a Bobrovica melletti partizán­
táborba való szökésre kívánták rávenni. Álgya-Papp 1943. július 15-én a halálos
ítéletet 15 év fegyházra változtatta, amiben feltehetően szerepet játszott az is, hogy
az egyik vádlott magyar szeretőjétől három hónapos terhes volt.100 A korabeli ha­
dijog alapján elvileg mindhárom személyre a legsúlyosabb büntetést is ki lehetett
volna róni.

Megtorlás és a lakosság kezelése a partizánháborúban

Német részről már a hadműveletek megkezdése előtt eldőlt, hogy a keleti területe­
ken a többi területtől eltérő módon kívánják kezelni a lakosságot. Hitler külön
rendeletben szabályozta a katonai igazságszolgáltatást. Civilek és a katonaság
konfliktusában az összes korábbi háborúban hadbíróságok vagy rögtönítélő bírósá­
gok voltak illetékesek. Csak tettenérés esetében lehetett partizánokat felkoncolni,
minden más esetben hadbírói eljárást kellett lefolytatni. Hitler 1941. május 13-án
kiadott rendelete szakított ezzel, és a civilek feletti ítélkezést kivette a bíróságok
hatásköréből. Az ellenállókat a csapatnak kellett felkoncolnia, az elfogottak sorsá­
ról a helyszínen tartózkodó tisztnek kellett döntenie. A rendelet lehetőséget adott
kollektív büntetések alkalmazására is. A döntéshozó számára két lehetőséget,
agyonlövést és szabadon bocsátást engedett meg, és kifejezetten megtiltotta gya­
núsak őrizetben tartását. A hadseregcsoportok belátásától tette függővé, hogy te­

97. Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához.

Budapest, 1961, 113. p.
98. Uo. 119. p.
99. Lásd A magyar megszálló csapatok... I. m. 7-47. p.
100. Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Budapest, 1969, Zrínyi, 34. sz. doku­
mentum, 166-175. p.; ill. HL Filmtár 554. tekercs, H 293/43. sz. ítélet.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 59

rületükön ezeket az intézkedéseket meddig tartják érvényben: a helyzet konszoli­

dálódása után a parancsnokok újra bevezethették a Wehrmacht jogszolgáltatását a
lakosság részére.
A rendelet kimondta, hogy a katonai bíróságok nem kötelesek üldözni a kato­
nák lakossággal szemben elkövetett bűncselekményeit, akkor sem, ha ezek egyút­
tal katonai bűncselekményt is jelentenek! Ilyen esetekben elegendő, ha a tettese­
ket fegyelmi úton vonják felelősségre (ez a kimenő, a szabadság megvonását, bizo­
nyos mértékű rangvesztést és korlátozott ideig tartó elzárást jelenthetett). Csak
akkor szükséges hadbírói eljárások lefolytatása, ha a lakossággal szembeni bűncse­
lekmények már a csapat fegyelmét veszélyeztetik, mint például súlyosabb nemi
kicsapongások, bűnöző hajlamok kiélése esetén.
Feltételezhető, hogy e rendeletről a magyar csapatoknak is tudomása volt. Jány
Gusztáv, a 2. hadsereg parancsnoka mindenesetre ennek megfelelően járt el, és a
civileket kivette a hadbírói eljárás hatálya alól.
Figyelemre méltó, hogy Hitler rendelete is csak lehetőségeket tartalmazott. Az
érintett parancsnok belátására volt bízva, hogyan minősíti katonái bűncselekmé­
nyeit, és milyen módon szankcionálja azokat. Lelkiismeretlen elöljárók számára
Hitler utasítása mindenesetre lehetővé tette a legszélsőségesebb viselkedést is.101
1941 májusában minden jel szerint még működtek a porosz hadseregből örökölt
katonai etika szabályai, mert Brauchitsch tábornagy, a német szárazföldi haderő
parancsnoka kiegészítő parancsában egyértelművé tette: a katona a lakossággal
szemben nem tehet meg bármit, hanem csak azt, amire parancsot kap. Kiemelte,
hogy „a Führer elvei csak a legsúlyosabb esetekre érvényesek”, és kevésbé súlyos
esetekben kollektív büntetésként más kisegítő büntetések, mint kényszermunka
és élelemelvonás alkalmazandóak. Brauchitsch leszögezte, hogy „minden elöljáró
legfontosabb feladata egyes katonák önkényeskedéseinek megakadályozása és a
csapat elvadulásának időben történő megelőzése”.102
Brauchitsch kitételeinek köszönhetően a Wehrmacht még a keleti hadszíntéren
elkövetett kilengések ellenére is viszonylag fegyelmezett és katonai értelemben
professzionális hadseregként működött. Hitler azonban 1942 folyamán tudomást
szerzett arról, hogy egy tisztet bíróság elé állítottak, mert a partizánharcok során
ártatlanok kivégzésére is parancsot adott. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy Hit­
ler utasításának tartalmát a Wehrmacht nem vette figyelembe. Ettől Hitler dühro­
hamot kapott és kiadta a következő parancsot: „Egyetlenegy német sem vonható
fegyelmi vagy bírói úton felelősségre azokért a tetteiért, amelyeket a bandaharc
során a bandákkal és követőikkel szemben követ el.” Ez a parancs lehetetlenné
tette a lakosság „igazságos kezelését”, bár a parancsnokok továbbra is gyakran

101. BA-MA RW 4/v. 557, 72-74. p.

102. BA-MA RH 22/155, 24. 5. 1941., 302-303. p.
60 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„Ukrán milicista” Horváth Ferenc (46/IU. zászlóalj) felvétele. A kép jobb oldalán látható lovas egy magyar katona

felfüggesztették vagy kikerülték, mivel tartottak saját katonáik elvadulásától.103

Ahhoz képest, hogy Hitler szándékai szerint hogyan kellett volna eljárni, a front­
parancsnokok többsége a háború végéig mérséklőén lépett fel. Hangsúlyoznunk
kell, hogy ennek a mérsékletnek döntően gyakorlati okai voltak: a Hitler által pre­
ferált totális háború a csapat elvadulásával és a fegyelem megszűnésével járt volna,
ez pedig a német katonai tradíciókon nevelkedett tisztek rémálma volt.
Külön fejezetet képez a kényszerrendszabályok kérdése. A nemzetközi jog defi­
níciója szerint háborús helyzetben sincs joga a hadviselő feleknek ahhoz, hogy az
ellenség megsemmisítésére minden eszközt igénybe vegyenek. Harcképteleneket
és hadifoglyokat tilos bevonni a harccselekményekbe, felesleges szenvedést okozó,
nem kombattánsok ellen irányuló akciók nem tekinthetőek legitimnek. Nem enge­
délyezett felesleges roncsolást okozó lövedékek vagy mérges gáz használata sem.104
A hágai egyezmények elvileg a lakossággal kapcsolatos eljárást is szabályozták,

103. Lásd Maurice de Zayas: Die Wehrmacht und die Nürnberger Prozesse. In Hans Poeppel -Karl-
Günter von Haase - Wilhelm-Karl Prinz von Preufíen: Die Soldaten dér Wehrmacht. München, 1998, Herbig,
461-499. p.
104. A nemzetközi jogi egyezményekre lásd Franz W. Seidler - Alfréd M. de Zayas (Hrsg.): Kriegs-
verbrechen in Európa und imNahen Osten im 20. Jahrhundert. Hamburg-Berlin-Bonn, 2002, Mittler.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 61

de a megtorlások és túszok kérdésére nem tértek ki. Erre csak az íratlan szokásjog,
a „hadijog” volt érvényes, amely bizonyos feltételek esetében megengedte a túsz­
szedést és a túszok kivégzését. Ezek a feltételek a következők voltak:
- Megtorlás csak akkor történhetett, ha azt az ellenfél jogsértése közvetle­
nül megelőzte. A nemzetközi jog különválasztotta a háborúhoz való jogot
(ius ad hélium) a háborús jogtól (ius in hello). Előbbi minden szuverén állam
joga volt, utóbbi érvényesülésének pedig nem volt feltétele, hogy a hadi­
állapot beállása hogyan történt. Az „igazságos” vagy „igazságtalan” hábo­
rú, vagy a hadüzenet kérdése tehát a hadijog alkalmazása szempontjából
nem volt releváns.
- Megtorlásra csak akkor kerülhetett sor, ha előzőleg megkísérelték a tény­
leges bűnösök megbüntetését, de ez kudarcot vallott. Ebben az esetben
azonban elsődleges szempont a megszálló csapatok biztonsága.
- Megtorlásra csak a jogsértéssel arányosan, azzal összefüggésben és csak oly
módon kerülhetett sor, hogy az a jogsértések megszűnéséhez vezessen.
- Túszszedésre és túszok kivégzésére csak akkor kerülhetett sor, ha a túsz­
szedő fél korábban mindent elkövetett annak érdekében, hogy az ellensé­
get visszatartsák a jogellenes magatartástól.

1945 után a nürnbergi törvényszék VII. számú, „Délkeleti tábornoki”, illetve „Túsz­
per” címszó alatt lefolytatott eljárásában arra a következtetésre jutott, hogy a túsz­
kivégzés barbár intézmény ugyan, de elvileg nem illegitim. Csak azt tekintették
problematikusnak, ha a túszkivégzés áldozatainak száma nem állt arányban a saját
veszteséggel, mint például akkor, amikor a németek egy elesett katonáért száz túszt
végeztek ki.
E megfontolások mögött az a nemzetközi jog által megengedett lépés állt, hogy
háborús szükséghelyzetben megengedett a megtorlás, azaz a konvenciók be nem
tartása, ha ettől elvárható, hogy a másik fél jogsértéseinek megszűnéséhez vezet.
A megtorlás mértékét azonban nem lehet előre szabályozni. Mindig a helyi vezető­
nek kell eldöntenie, hogy milyen intézkedés áll arányban a másik fél jogsértésével.
A nürnbergi törvényszék a fent említett túszkivégzés kapcsán arra az álláspontra
jutott, hogy a tíz az egy arányban történő kivégzés még arányosnak tekinthető, de
a száz az egyhez már semmiképp sem.
„Hadikényszer” fennforgása esetén a „hadijog” megengedte a „harácsolást”,
azaz a polgári lakosságtól élelmiszer vagy bármilyen eszköz térítés nélküli elvéte­
lét, civilek hadimunkára fogását vagy partizánharc esetén megsemmisítését is. Ér­
dekes megvizsgálni a magyar tábori bíróságok „hadikényszer” meghatározását: a
2. magyar hadseregben működő tábori bíróságok irányelvei szerint „a partizán
harcmód a magyar haderő részéről is rendkívüli eszközöknek a felhasználását, és
így többi között a hadikényszer-rendszabályok [hadiszükségjog, Kriegsbrauch] fo­
kozott mértékben való alkalmazását teszi elkerülhetetlenné.
62 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

Annak eldöntésére, vajon adott esetben a kitűzött hadicél megvalósítása érde­

kében kell-e, és ha igen, minő hadikényszer-rendszabályokat alkalmazni, az érintett
katonai parancsnok hivatott. Ily döntéseknél a már említett rendkívüli viszonyokra
való figyelemmel nem lehet szigorúan a fennálló jogszabályok álláspontjára helyezkedni,
hanem kizárólag a hadi és nemzetvédelmi érdekek szempontjából kell a hadikényszer-
rendszabályok szükségességét elbírálni/'105 Az irányelvek nem foglalkoztak azzal a
kérdéssel, hogy a „kitűzött hadicél” - mint például a felperzselt föld taktikája -
esetleg önmagában is háborús bűncselekményt valósíthat meg.
Sokszor előfordulhatott, hogy a kitűzött hadicél megvalósítása csak a hadijog
felrúgásával volt elérhető. Ha a hadicél például megkívánja egy elaknásított úton
történő áthaladást, ez még akkor sem legitimálhatja az út melletti lakosok akna­
szedésre történő kényszerítését, ha az egység nem rendelkezik saját aknaszedők­
kel. A háború eldurvulásához nagymértékben hozzájárult az előbb idézett irat azon
kitétele, hogy „a hadiszükségjog alapján a parancsnok által tett intézkedések bűn­
vádi eljárás (üldözés) tárgyává nem tehetők, mert a hadikényszer-rendszabályok
igazolt szükségessége büntetlenséget biztosít mindazok számára, akik abban részt
vettek. [...] Azokban az esetben pedig, amikor a kényszerrendszabályok szükséges­
sége kimutatható nem volna, és ennek folytán a tettes (részes stb.), bűnösségét
meg kell állapítani, a büntetés kiszabásánál a már ismételten említett rendkívüli
viszonyokat a legmesszebb menően méltányolni ke//.”106 Tévedés volna azt gondolnunk,
hogy ezekről az irányelvekről nem tájékoztatták a csapattiszteket. A hadi szükség-
szerűség teljes feloldozást biztosító hatása magyarázhatja, hogy 1943. február 13-
án egy százados a következő jelentést küldte feletteseinek: „Kb. 300 foglyot ejtet­
tem. Bekísérésére erőm nincs - agyonlövettem.”107 Hárs László százados, a Donnál
harcoló 23/11. zászlóalj parancsnoka számára egyértelműnek tűnt, hogy intézkedé­
se jogos. Zászlóalja az egyik szovjet támadást a másik után verte vissza, és erejének
végén járt. Amennyiben akár csak egyszakasznyi embert elkülönít a fogolykísérés­
re, kockára teszi az állások tartását. Mivel a parancsnokokat a háború elején tájé­
koztatták arról, hogy a Szovjetunió semmilyen nemzetközi kötelezettséget sem
vállalt, ezért „hadi szükségszerűség” fennforgása esetén nem érezték bűncselek­
ménynek fegyvertelen hadifoglyok legyilkolását. Nincs adatunk az ilyen esetek
gyakoriságáról, az érintettek ugyanis csak ritkán tartották szükségesnek, hogy a
kivégzéseket dokumentálják. Tény, hogy szovjet, német és magyar részről ilyen
okokra hivatkozva nem lehetett ritka hadifoglyok kivégzése, sőt sebesültek eseté­
ben már-már általánosnak számított. Hasonló esetek az első világháborúban el­
képzelhetetlenek lettek volna, és azonnali hadbírói eljárást vontak volna maguk

105. HL 2. hadsereg iratai, 15. doboz, Főszállásmesteri osztály 172. sz. naplómelléklet, Tájékoztatás
a tábori bíróságok által követendő irányelvekről. Itt és a továbbiakban kiemelések az eredetiben.
106. Uo.
107. HL 2. hadsereg iratai, 28. fasc. 23. gyalogezred harctudósítása 1943. 01. 01-1943. 02. 28., idézi
Szabó Péter: Don kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története. Budapest, 2001, Corvina, 211. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 63

után, sőt a nyugati fronton még a második világháborúban is rendkívül ritkának

számítottak. A nyugati fronton Hárs százados fejében minden bizonnyal meg sem
fordult volna, hogy háromszáz hadifogoly lemészárlása alternatívát jelenthet az
állások megtartásával szemben. Fegyvertelenül visszaküldhette volna a hadifoglyo­
kat, vagy megkísérelhetett volna kapcsolatot felvenni a támadó féllel az ellenséges­
kedések ideiglenes felfüggesztésére. Erre azonban a szovjet fronton nem is gondol­
hatott.
Amint a későbbiekben is látni fogjuk, azzal, hogy közvetlenül az érintettekre
bízták annak megítélését, hogy mikor milyen kényszerítő eszközökhöz fordulhat­
nak, a bíróságok lebontották azt az intézményt, amely a katonák kordában tartásá­
ra hivatott. Ugyanez játszódott le Hitler partizánháborúban minden hadbírói fele­
lősségre vonást megtiltó hírhedt parancsa esetében is. Ezután minden parancsnok
a legbrutálisabb eszközhöz is nyúlhatott, mert nem kellett tartania a felelősségre
vonástól. Az eddigiekben idézett mérséklő parancsok, valamint a Wehrmachton
belül lefolytatott fegyelmi eljárások az effajta megengedő álláspont korrigálását
jelentették.
A keleti front azonban annyiból különleges hadszíntérnek számított, hogy itt
egyes területeken a megszállók szabályszerű népfelkeléssel álltak szemben. Más­
részt a megszállók ereje kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a lakosságot meg tudják
védeni a partizánok bosszújától. A náci üllő és a szovjet kalapács közé szorult he­
lyiek csak annak a hatalomnak engedelmeskedhettek, aki az adott pillanatban a
helyszínen erősebbnek számított. Ebből adódott, hogy a lakosság akkor is jogelle­
nes magatartásra (az irreguláris csapatok támogatására) kényszerült, ha egyébként
ettől tartózkodott volna. Ezért a megszállók azon eljárása, hogy ilyen esetekben is
kollektív felelősségre vonást alkalmaztak a lakossággal szemben, irreális helyzetet
teremtett, mivel a lakosságon nem lehetett számon kérni, hogy miért nem védte
meg magát a partizánokkal szemben. A háború előrehaladtával ez a felismerés
egyre inkább teret nyert, és a megszállók a partizánok által ellenőrzött területen a
lakosság kollektív büntetése helyett egyre inkább a kitelepítést választották.
Georg Freiherr von Boeselager őrnagy, a Mitte-lovasezred parancsnoka 1943.
június 23-án készített jelentése jó példa arra, hogy egy ideológiailag egyáltalán
nem náci beállítottságú tiszt (Boeselager az ellenállás egyik tagja is volt) hogyan
lehet az embertelen hadviselés részese, miközben pontosan tudja, hogy akciói ár­
tatlanokat is érintenek: „mint ahogyan megállapíthattuk, a vállalkozások során min­
den bekerítésben elfogott személyt partizánnak neveznek. Ez csak akkor helytálló,
ha abból indulunk ki, hogy a partizánok által uralt területen minden civil egyúttal
partizán is. Természetes, hogy ezeken a helyeken a civilek támogatják a partizánokat,
hiszen ha életben akarnak maradni, nincs is más lehetőségük.” A továbbiakban
Boeselager kifejtette, hogy politikai célok kitűzése nélkül lehetetlen elvárni az
orosz lakosságtól az együttműködést, és ideiglenes megoldásként azt javasolta, hogy
a területeket három csoportra osszák: „lecsendesített”, „veszélyeztetett” és „bán-
64 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

dafertőzött” részekre. Míg az elsőben nincs különösebb tennivaló, a másodikban

folyamatos katonai jelenlét szükséges, a harmadikból pedig evakuálni kell a lakos­
ságot és egy idő után minden itt feltalált férfit agyon kell lőni. Beadványát, amelyet
sokszorosítottak, azzal zárta, hogy mindez semmit sem ér, ha ígéretek helyett nem
kap a lakosság valamilyen politikai koncessziót.108
A már említett náci tervekből következett, hogy a rendet a Wehrmachtnak kez­
dettől fogva az elrettentés és a legszélsőségesebb megtorlás módszereivel kellett
fenntartania. Ez a szemlélet számos parancsban visszaköszön.
Kitzinger tábornok, az ukrajnai katonai parancsnok 1942. június 26-án kelt pa­
rancsában arra emlékeztetett, hogy „még mindig érvényes a Führer azon parancsa,
mely szerint minden meggyilkolt németért nagyszámú ellenségnek kell életével
bűnhődnie. Ez ugyanabban a mértékben vonatkozik szövetségeseinkre. Tágabb ér­
telemben a mi szolgálatunkban álló helyi katonaság elleni támadások esetén is e
szerint kell eljárni. Szabotázsakciók esetén akkor is alkalmazzunk megtorló intézke­
dést, ha azok nem jártak emberveszteséggel. Hogy a kivégzést a csapat azonnal hajt­
sa-e végre, vagy a lázadót az SD-nek, illetve a rendőrségnek adják-e át, az mindig az
egyes esettől függ. [...] Alapelv azonban az, hogy amennyiben nem egyértelmű, hogy
mely intézkedést kell foganatosítani, akkor mindig a szigorúbb számít a helyes meg­
oldásnak. Hiszen még harcban állunk és már Clausewitz is utalt arra, hogy a hábo­
rúban azok a hibák a legszörnyűbbek, melyeket jóindulatból követnek el/'109
Ennek jegyében az OKW és az OKH egyaránt a kollektív büntetések végrehaj­
tását és a gyanúsak SD-nek történő átadását követelte. Kitzinger pedig arra adott
utasítást, hogy a túszok 50%-át a zsidók közül kell kiválasztani - ebben nem feltét­
lenül antiszemita beállítottsága érhető tetten, legalább annyit számított, hogy
Kitzinger igyekezett az ukrán lakosság együttműködési készségét biztosítani, és
ezért a megtorló intézkedések következményeit egy olyan csoportra hárította,
akikkel az ukrán lakosság zöme nem érzett sorsközösséget.
Egyes parancsnokok kezdettől fogva vonakodtak a totális háború alkalmazásá­
tól, mivel ez a saját félre is visszaüthetett. A megtorlások okozta erőszakspirál
miatt német hadifoglyokat is meggyilkoltak, és a lakosság számára lehetetlenné
vált a kollaborálás. Egyes felelős parancsnokok felismerték, hogy ez az erőszakspi­
rál a defenzívába szorult félre kontraproduktív hatást gyakorol: csak Moszkva érde­
kében állhat, hogy a terror ártatlanokat sújtson, mivel ez a németekkel és segítőik­
kel szemben gyűlöletet kelt - jegyezte meg Friderici tábornok a partizánharcról
kiadott utasításában. Ezért a legritkább esetben engedte meg települések felégeté­
sét és lakosaik kiirtását. Ezzel ugyanis „csak magunkat fosztjuk meg a katonailag
szükséges szálláshelyektől, befolyásoljuk a terület gazdasági kihasználhatóságát,

108. BA-MA RH 22/102., Meldung von 23. 6. 1943.

109. BA-MA RW 41/18, Wehrmachtbefehlshaber Ukraine Richtlinien für die Befriedung dér Ukraine.
26. 6. 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 65

megsemmisítünk értékes munkaerőt, és ahelyett hogy elrettentőek lennénk, intéz­

kedésünk csak rossz vért szül és mártírokat teremtünk, ha tényleg ártatlanokat
büntetünk”. Friderici 1942. áprilisi parancsát, amelyben leszögezte, hogy „fel kell
világosítani a lakosságot, hogy a megszállt területek gyarmati kezeléséről egyálta­
lán szó nincs [...] a legszigorúbban tilos a megszállt területek lakosságát veréssel
fenyegetni vagy ostorral munkára kényszeríteni,” Bakay tábornok azzal a megjegy­
zéssel adta tovább, hogy „testi fenyíték alkalmazását pedig a magam részéről is a
legszigorúbban megtiltom”.110
Schenckendorff tábornok, a Közép Hadseregcsoport hátsó területeinek parancs­
noka szintén a differenciált bánásmód híve volt. Fridericihez hasonló parancsok
kiadása mellett külön tiltotta meg gyerekek és nők kivégzését (kivéve azokét, kiket
fegyverrel a kézben fogtak el, de ezeket is engedélyeztetni kellett a vezénylő tábor­
nokkal).111 Egy hónap múlva meg kellett ismételni e parancsot, mivel az OKW és
az OKH különféle utasításai ellentmondásos helyzetet teremtettek. Schenckendorff-
nak még egyszer le kellett szögeznie, hogy az átálló partizánokat nem szabad kivé­
gezni. Ezenfelül a partizánok által felderítőnek használt gyerekeket sem volt sza­
bad kivégezni, mivel tízéves gyerekek esetében abból kell kiindulni, hogy nem le­
hetnek tisztában tettük valós következményeivel.112 Ezzel szemben Kari von
Roques tábornok, a Dél Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsnoka másképp
fogalmazott: „csak a német katonák teljesen helytelen jóságossága miatt lehetsé­
ges, hogy ezeket a megható történetekkel őket félrevezető gyerekeket járműveikre
felveszik, és tábori konyháikról élelmezik, miközben azok sokszor felderítő tevé­
kenységüket végezhetik. Még egyszer a legélesebben utalok arra, hogy ellenségünk
viselkedése miatt semmiféle jóindulat vagy szánalom nem engedhető meg és azok
a fiatalok, akik katonáinkkal érintkezni akarnak, tekintet nélkül a körülményekre, a
titkos tábori csendőrségnek vagy az SD-nek adandóak át.”113
Ugyanebből a meggondolásból a Wermacht keleti szállítási igazgatóságának III.
csoportja 1942. július 21-én a vasútbiztosítással kapcsolatban azt javasolta, hogy a
vasútvonalak mellett lakókat kell kötelezni a sínek őrzésére. Halló- vagy látótávol­
ságon belül felállított posztjaikon, kollektív felelősségre vonás mellett botokkal
felszerelkezve, kellett volna megakadályozniuk a fegyveres partizánok támadásait.
Az ötletet azonban már azért sem lehetett megvalósítani, mert a német gazdasági
hivatalok nem járultak hozzá a lakosság effajta inproduktív foglalkoztatásához.114

110. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 19. számú bizalmas keleti magyar megszálló
csoportparancsnoksági parancs 1942. május 9.
111. BA-MA RH 22/233, Dér kommandierende General dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im
Heeresgebiet Mitte la, 3. 8. 1942.
112. BA-MA RH 22/233, Dér kommandierende General dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im
Heeresgebiet Mitte la, 2. 9. 1942.
113. BA-MA WF 03/15831, Befehl von Kari Roques 13. 1. 1942.
114. BA-MA RH 22/31, Wehrmachttransportleitung Őst Gruppé III. Partisanenbekámpfung 2 1 .7 ., és
Weisung FK 607, 3 1. 7. 1942., valamint Fernschreiben Wi-In B.
66 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

Göring azt követelte, hogy merényletek esetén a legközelebbi helység lakossá­

gát nyilvánosan végezzék ki és házaikat gyújtsák fel, de Schenckendorff tiltakozott.
Az az utasítás, hogy a partizánokat „távírópóznákra akasszuk, ízlés dolga. Elretten­
tő hatása mindenesetre csekély” - konstatálta ezzel kapcsolatban. Leszögezte azt
is, hogy a Közép Hadseregcsoport hátsó területén alapvetően meg van tiltva teljes
települések felégetése és lakosainak kivégzése - ami a SSPF és a magyar csapatok
gyakorlatának burkolt kritikáját jelentette, mivel ezt a tilalmat utóbbiak nem tar­
tották be.115 Amikor a közép-oroszországi SSPF Schenckendorffnál és az Einsatz-
gruppe B vezetőjénél a „bizonyítottan partizánok” családtagjainak kivégzését köve­
telte, mindketten visszautasították ezt.116 Pontosan tudhatták, hogy ezzel saját ma­
guknak ártanának a legtöbbet, hiszen az így megbüntetett partizánnak már semmi
vesztenivalója sem maradt volna.
Az átálló partizánok életben hagyására a Közép Hadseregcsoport már 1942 nya­
rán javaslatot tett, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a partizánok többsége csak kény­
szerből harcol és a legszívesebben átállna. Mivel a felsőbb utasítások kontraproduktív
hatással jártak, ezért a csapat saját módszereket dolgozott ki, mint például a 16.
hadsereg, amely 1942 szeptemberétől az átállókat megvendégelte, majd hazaen­
gedte.117
Kluge és Schmidt vezérezredes táviratváltása példázza a magasabb és helyi pa­
rancsnokok közti konfliktust. Az egyébként nem kérlelhetetlen náci hírében álló
von Kluge 1942. május 6-án „a legsúlyosabb intézkedéseket” követelte „a helyi
lakosság ellen azokon a helyeken, ahol a merényletek és a robbantások elvileg álta­
luk megakadályozhatóak lettek volna”. Schmidt erre lakonikusan csak annyit fe­
lelt, hogy még a cárok ellen is sikerrel hajtottak végre merényleteket, holott őket
sokkal jobban őrizték, mint a vasútvonalat. Ezek felrobbantása nem akadályozható
meg. Túszok agyonlövése helyett Schmidt inkább két vasúti védő századot szerve­
zett hadifoglyaiból, akik így tisztességes ellátáshoz is jutottak.118
Sok példa van arra, hogy az ideológiai háború kényszerpályáján belül is létezett
mozgástér. Ez még a titkos tábori rendőrség esetében is megfigyelhető, holott ettől
a szervezettől lett volna a leginkább elvárható Hitler parancsainak szolgai teljesíté­
se. A 105. könnyűhadosztály keretében alkalmazott GFP-csoport 1942 októberé­
ben például tiltakozott amiatt, hogy a magyarok felégetik a falvakat és deportálják
a lakosságot, mivel ez „semmit sem változtat a bandák tevékenységén”.119 A tilta­

115. BA-MA RH 22/233, Kommandeur dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im Heeresgebiet

Mitte, 27. 10. 1942.
116. BA-MA RH 22/232, KTB kommadierender General dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im
Heeresgebiet Mitte, 5. 7. 1942.
117. NOKW 2499, NOKW 2168, idézi Hesse: DérsowjetrussischePartisanenkrieg... I. m. 195. p.
118. BA-MA RH 22/143, 21. 5. 1942 és BA-MA RH 21-2/335. 6. 5. 1942., Kluge-Schmidt táborno­
kok telefonbeszélgetése.
119. BA-MA RH 22/200, GFP-Gruppe 1. beim 105. le. 26. 10. 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 67

kozás mögött természetesen nem humanista megfontolások álltak, hanem az a

felismerés, hogy a fékevesztett terror céljával ellentétes hatást ér el.
Erich Friderici - von Roques helyettesítőjeként a déli hátsó területek másik
parancsnoka - is hasonló intézkedéseket adott ki, holott eleinte ő is a kemény vo­
nal képviselőihez tartozott. 22. sz. különleges parancsában 1941. október 31-én
még arra adott utasítást, hogy a partizán-rajtaütések környékén lakókat túszkivég­
zéssel kell fenyegetni, ha a rajtaütést nem akadályozták meg.120 Még 1942 májusában
is von Roquesszel együtt a kollektív büntetést, túszkivégzést és nyilvános akasztást
szorgalmazták ilyen esetekben. „Annak érdekében, hogy ne fordulhassanak elő túl­
kapások a túszok kiválogatásánál és ne népi németeket vagy számunkra fontos sze­
mélyeket válasszanak ki bosszúból, elsősorban magukat az érintett települések pol­
gármestereit és a rendfenntartó feladattal megbízott lakosságot kell túsznak válasz-
tani.”121 Ezt a parancsot a 444. biztosító-hadosztály, az FK 194. és 197. mellett a
magyar megszálló erők is megkapták, utóbbiak azzal a felszólítással, hogy jelent­
sék a Darnyica-Browary vasútvonal robbantása kapcsán tett intézkedéseket.
Von Roques és Friderici számára is nyilvánvaló volt, hogy a túszszedés csak
akkor hatásos, ha nem sematikusan alkalmazzák. Ezt bizonyítja a Browary mellett
történt későbbi sínrobbantás ügye. Az FK 197. 1942. július 10-én utasítást adott
tíz túsz letartóztatására, mert arra gyanakodott, hogy a lakosság támogatásával
történt az akció. 14-én azonban újabb robbantás történt, amelynek tetteseit nyom­
ban el is fogták. Az FK 197. abból indult ki, hogy ezzel az előző robbantás tettesei
is horogra kerültek, és ezért nem hajtották végre a tíz túszon a halálos ítéletet.122
A már említett, 1942. december 1-jén kelt OKW-utasítás megszüntette a diffe­
renciálatlan büntetés rendszerét, és ehelyett többfokozatú, a tettekkel arányban
álló büntetéskatalógust vezettek be, amely a beszolgáltatási kötelezettség növelé­
sétől a falvak elpusztításáig terjedt. Azonban egyetlen esetben sem volt szabad a
lakosságot olyan kiúttalan helyzetbe juttatni, hogy a német és a szovjet féltől egy­
aránt az irgalmatlan megtorlástól kelljen tartania.123
Ez a „harcutasítás” a német tábornoki kar szemléletváltozásának jele volt. Nyíl­
tan beismerték az elrettentés politikájának csődjét. Ekkor azonban már késő volt.
Miután tizennyolc hónapon keresztül a szigorú és irgalmatlan bánásmód előnyeit
ecsetelték, mert ehhez „az orosz úgyis hozzászokott”, most hirtelen olyan fogal­
mak jelentek meg a parancsokban, mint a jogszerűség, óvás, gondos bánásmód
stb. A frontparancsnokok még ezt a „harcutasítást” sem tartották elegendőnek, és
még enyhébb bánásmódot követeltek. Ezért a Közép Hadseregcsoport parancsno-

120. BA-MA RH 22/9, Befehl Erich Friderici von 31. 10. 1941.
121. BA-MA RH 22/31, Befehl Hgr. Süd von 10. 5. 1942.
122. BA-MA RH 22/60, Tagebucheintrag von 14. 7. 1942. és RH 22/46, 10. 7. 1942., Weisung FK 197.
123. BA-MA RH 21-2/489, Zusatz des Oberkommandos dér Heeresgruppe Mitte zűr Kampfanweisung
für die Bandenbekámpfung im Osten am 11. 12. 1942.
68 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„Ukrán milicisták között” Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele, középen Horváth Ferenc látható

ka, von Kluge és később Schmidt vezérezredes is kiadott egy-egy mellékletet az

előbb ismertetett utasításhoz. Kluge szövege a következő volt:
„A bandaharc legfőbb követelménye a szigor és az igazságosság. A legszélsősége­
sebb szigor szükséges a bandák elpusztításához és a lakosság bandatámogatástól
történő elrettentéséhez. Ezért a harcban elfogott bandatagokat rövid kihallgatás
után általában ki kell végezni.
Igazságosságra szükség van, nehogy a lakosságot a bandák karjaiba kergessük,
hanem ellenkezőleg, saját oldalunkra húzhassuk. De a lakosság csak akkor bízhat
bennünk, ha látja azt a jövőt, hogy a német megszállás alatt jobb sora lesz, mint a
bolsevistáknál. Ezért ne alkalmazzunk igazságtalan büntetést! Ne vegyük el erő­
szakkal az élelmet! Kollektív módszereket a bandafalvak ellen csak akkor alkalmaz­
zunk, ha a lakosság önként támogatta a bandákat és ebben az esetben is csak leg­
alább századosi rendfokozatú tiszt parancsára/'124 Schmidt kiegészítésében az el­
rettentés gondolata már fel sem merült - pontosan tudta, hogy ezzel úgysem megy
semmire. Ehelyett alárendeltjeit - köztük a magyar 102. és 108. hadosztályt - is­
mételten figyelmeztette: „Elvárom, hogy a harcutasítás tartalma minden bandate­
rületen működő harccsoportnak ismert legyen, és hogy a jövőben maradéktalanul
megszűnjön a sajnálatosan előfordult értelmetlen falupusztítás és lakosságkivég­
zés. Nyomatékkai emlékeztetek arra, hogy megtiltottam túszok agyonlövését és

1 2 4 . U o . K ie m e lé s e k az e re d e tib e n .
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 69

kínzását. Kollektív intézkedéseket bandafalvak ellen csak akkor lehet alkalmazni,

ha a lakosság önként segített a bandáknak. Ezek az intézkedések kitelepítésből
állhatnak, és félreeső területeken, ahol nem érdekünk a szálláshelyek fenntartása,
a települések megsemmisítése is megengedhető. Effajta intézkedéseket azonban
csak hadosztály-parancsnoki jogkörrel rendelkező tiszt adhat. Ezek a Körűek terü­
letén a következők: Körűek 532. parancsnoka, 707. gyaloghadosztály parancsnoka,
Jolasse, Rübsam ezredesek, továbbá a magyar hadosztályok parancsnokai. Kollek­
tív büntetés végrehajtását minden esetben jelenteni kell a hadsereg-parancsnok­
ságnak, hogy az a hadseregcsoporthoz továbbítható legyen.”125
1943 februárjában az OKH-nak is be kellett látnia, hogy a túl gyakran alkalma­
zott büntetési módszerek, mint a felakasztás és agyonlövés, „nem járnak kellő ha­
tással”.126 Ezért azt javasolták, hogy enyhébb esetekben kényszermunkát és bör­
tönbüntetést szabjanak ki, a testi fenyítést pedig ismételten megtiltották.
Annak érdekében, hogy korlátozni lehessen a túlkapásokat és kilengéseket, a
parancsnokok végül minden egyes helyi lakos kivégzését 24 órán belül indoklással
ellátott bejelentési kötelezettség alá vonták.127 Hogy ezt az intézkedést komolyan
is gondolták, azt a karbovkai (Trubcsevszktől 25 kilométerre északnyugatra) tö­
megkivégzés esete is bizonyítja. A német Jolasse-csoport ott egy milíciát ért rajta­
ütés miatt 67 gyanús személyt agyonlőtt. A 2. páncéloshadsereg parancsnoka azon­
ban nem fogadta el az indoklást, és figyelmeztette alárendeltjeit, hogy csak gyanú
miatt senkit sem szabad kivégezni.128
Ugyanilyen okból kritizálták a parancsnokok a lelkiismeretlen kényszermun­
kás-deportálást is. Az is előfordult, hogy egyes parancsnokságok még a kényszer-
munkások között is segédszolgálatosokat toboroztak, és fegyverrel is kikényszerí­
tették szabadon bocsátásukat.129 Nyezsin térségében az „embervadászatnak” titu­
lált munkaerő-toborzást kontraproduktív hatásai miatt az FK 197. le is állította.130
A déli hátsó hadműveleti területen Friderici tábornok 1942. október 10-én megtil­
totta német hatóságoknak a további erőszakos toborzást és katonai ellenlépéseket
is kilátásba helyezett, ha parancsát nem teljesítik.131 A Keleti Területek Minisztéri­
umának a Dél és Közép Hadseregcsoporthoz rendelt megbízottja, Oskar W. Müller
SA-Brigadeführer a következőképp foglalta össze ebben az ügyben a hangulatot:
„Sürgősen szükséges, hogy ismételten utaljunk arra, hogy a Birodalom számára
csak önkéntes alapon toborozható munkaerő és az ezzel ellentétes esetekben nem

125. BA-MA RH 21-2/489, Zusatz dér2. Panzerarmee zűr Kampfanweisung fiir die Bandenbekampfung
im Osten am 24. 12. 1942. Kiemelések az eredetiben.
126. BA-MA RH 21-2/535, Rundschreiben OKH GenQu. an allé Heeresgruppen, Armeen usw. 6.2 .1 9 4 3 .
127. BA-MA RH 23/187, Befehl Körűek 580, 25. 5. 1943., 307. p.
128. BA-MA RH 21-2/343, Befehl Pz. AOK 2. an Körűek 532 und Gruppé Gilsa, 1 1 .9 .1 9 4 2 ., 509. p.,
RH 23/24, Befehl Pz. AOK 2., 11. 9. 1942.
129. BA-MA RH 23/187, 7. 5. 1943, Befehl Körűek 580, 75. p.
130. BA-MA RH 22/206, FK 197, Lagebericht für die Zeit 16. 10-15. 11. 1942.
131. BA-MA RH 22/86, Schreiben General Friderici, 10. 10. 1942., 39. p.
70 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

maradhat el a felelősségre vonás. A front, amelynek minden egyes méterét vérrel

kell elfoglalnia az ellenségtől, és amely hálás azért, ha mögötte segítőkész és né­
metbarát lakosság áll, nem tartja elfogadhatónak e módszereket. Ezt a nézetet
minden frontparancsnok osztja/'132
A munkaerő-toborzás miatt kellett az OKW-nak is visszavonulót fújnia. 1943.
július 28-án minden korábbi parancsot érvénytelenítve parancsba adták, hogy a fog­
ságba esett munkaképes partizánokat (férfiak) nem szabad agyonlőni. Sorsuk a
munka frontján történő bevetés a Birodalomban. Hogy mi történjék a nem munka­
képesekkel és a nőkkel, arra a parancs nem nyújtott támpontot.133 Érdekes módon
az OKW ugyanekkor viszont felfüggesztette a szovjet tisztek számára addig alkal­
mazott, nemzetközi megállapodásokkal ellentétes munkakényszert, bár egy hó­
nappal korábban még ennek ellenkezőjét rendelték el. Úgy tűnik, hogy az OKW
több hasznot látott a nemzetközi jog betartásában, mint néhány tízezer tiszt mun­
kaerejének kihasználásában.134 Mivel a túszkivégzések is egyre inkább kontrapro-
duktív hatást értek el, az OKW május 30-i parancsában megtiltotta, hogy hadifog­
lyokkal szemben ilyesmit alkalmazzanak.

„Kollaboránsok”

A megszálló erők legnagyobb kontingensét maguk a szovjet állampolgárokból fel­

állított alakulatok adták. 1943 elején a magyar megszállók létszáma 90 000 fő volt.
Ugyanekkor megszálló feladattal 104 000 szovjet állampolgár tevékenykedett kü­
lönféle német vagy helyi „önkéntes" egységekben, további 250 000 fő pedig faluőr­
ként szolgált. Ezenfelül 1942-től minden német hadosztály létszámának 5-10% -át
helyi „segédszolgálatosokból” töltötték fel.135 Ezek a német oldalon harcoló szov­
jet állampolgárok a legkülönfélébb nemzetiségekből tevődtek össze: jelentős ré­
szük ukrán volt, de valamilyen mértékben minden Szovjetunióban élő népcsoport
képviseltette magát. 1942-től ráadásul elkezdődött a különféle nemzetiségi alapon
szervezett légiók, illetve zászlóaljak felállítása is. Lett, litván, észt és ukrán egysé­
gek mellett léteztek kalmük, turkesztáni, kozák, örmény, grúz alakulatok is (hogy
csak a fontosabbakat említsem). Az 1941-1945 közötti eseményekre szovjet rész­
ről alkalmazott Nagy Honvédő Háború fogalmába mindezt nem szokták beleérte­

132. BA-B, R 6/52, 6. p., 16. 3. 1943. Müller Brigadefíihrer jelentése a Keleti Területek Minisztériu­
mának.
133. BA-MA RW 41/13, OKW-ErlaB über die Behandlung von gefangenen Bandiién (Maenner) im
Bandenbekaempfung 28. 7. 1943.
134. BA-MA RW 41/13, OKW-ErlaB über Behandlung sowjetischer Überláufer 1. 7. 1943 und OKW-
Befehl über das Kgf-Wesen 30. 5. 1943.
135. BA-B, NS 19/1706, 24. p. A kérdésre részleteiben lásd Ungváry Krisztián: Népirtás, kollaborá-
ció, megtorlás. A Szovjetunió emberveszteségei 1941-1945. In Évkönyv 2 0 0 1 . IX. Magyarország a jelenkorban.
Szerk.: Körösi Zsuzsa - Rainer M. János - Standeisky Éva. Budapest, 2001, 1956-os Intézet, 131-146. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 71

ni, ami félrevezető. Valójában pontosabb volna, ha egyszerre beszélnénk polgárhá­

borúról és német megszállásról. A lakosság a Szovjetunióban csak a rossz és a még
rosszabb között választhatott. Igaz, általában a német megszállás bizonyult rosz-
szabbnak, de ez korántsem volt mindenütt és mindenki számára egyértelmű.
Emellett sokan mind a német, mind a szovjet rendszert elutasították, és 1945 után
sem szüntették be az ellenállást.
A szovjet propaganda és nyomában a történetírás is gyakran csak „kollaboráns”
jelzővel illeti azokat, akik a német oldalon harcoltak. Ez a jelző azonban túlságosan
leegyszerűsítő, ráadásul hamis kontextust sugall. A „kollaboráns” kifejezés ugyan­
is valamilyen ideológiai azonosulást feltételez. Valójában az esetek többségében
erről szó sem volt. A német oldalon harcolók mindegyike a kommunizmus áldoza­
tának is tekinthető és néhányuk nyilván antikommunista volt, de ez nem jelenti
azt, hogy egyetértett volna a nemzetiszocializmussal - többségük számára az effaj­
ta ideológiai kérdések egyébként is túlságosan elvontak voltak. A német oldalt
választók nagy részére sokkal inkább jellemző volt, hogy egzisztenciális okokból
álltak ide. Hozzá kell tenni, az „egzisztenciális ok” általában nem azt jelentette,
hogy az illető emiatt jobban élt, mint a „kollaborálást” nem választó társai, hanem
azt, hogy nem halt éhen, nem lőtték agyon vagy legalábbis nem vesztette el egzisz­
tenciájának alapjait.
A magyarok által megszállt területeken is jelentékeny volt a helyi erők szerepe.
Ennek pontos mértékét nem könnyű kideríteni, mivel a helyiek jelentős részét
nem önálló alakulatokba szervezték, hanem formailag német hadrendi számok
mögé bújtatták. A Körűek 580., amely német parancsnokságként a Keleti Megszál­
ló Csoport területeinek jelentős részét lefedte, 1941 vége és 1943 között három
német zászlóaljjal rendelkezett: az 544. népfelkelő lövészzászlóaljjal, az 581. tábo­
ri csendőrzászlóaljjal és az 581. őrzászlóaljjal. Ehhez 1941 végétől társult egy ko­
zák lovas osztály (formálisan az 581. tábori csendőr zászlóalj hadrendi száma mögé
bújtatva). 1942 áprilisától mindegyik német hadrendi egység ikreződött és szovjet
hadifoglyokból, illetve önkéntesekből három-három századot állított fel, amire an­
nál is inkább szükség volt, mert az eredeti zászlóaljak ekkor már csak egy vagy két
német századból álltak. Mindezt egy tüzérüteg egészítette ki.136 1942 májusára a
Körűek 580. már 14 századot állított fel helyiekből. Valójában ekkor már a hadmű­
veleteket mindkét részről elsősorban szovjet állampolgárok folytatták: míg 1941
végén a Körűek kb. 30 000 négyzetkilométeres területén 1000 német, 500 milicis-
ta, 300 „orosz”137 fegyverest tartottak nyilván, addig ezek a számok 1942 májusára
jelentősen módosultak. Ekkor ugyanis 1650 német, 3050 magyar, 2700 századok­
ba vagy zászlóaljakba szervezett orosz önkéntes, 1800 mobil szolgálatra alkalma­

136. Részletekre lásd HL mikrofilm 744., Körűek 580 hadinaplója 1942. április 1-15., 754. p.
137. A német iratok az érintettek nemzetiségét illetően gyakran pontatlanok és az „orosz” kifejezés
alatt nem csak az orosz etnikumúakat, hanem sokszor a cári Oroszország területéről származó szláv lakos­
ságot is értették.
72 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

zott milicista és 4000 helyi rendőr biztosította a Körűek 580. területét.138 A B Had­
seregcsoport hátsó területét 1942 áprilisában már 20 123 segédszolgálatos (ebből
5158 az FK 194. és 2394 az FK 197. alárendeltségében), kb. 20 000 magyar és 15 000
német katona biztosította.139 1943 augusztusára a Körűek 580. már 22 keleti szá­
zadot és két turkesztáni zászlóaljat állított fel, de ezen felül további 1108 segéd­
szolgálatost is alkalmazott.140 Megállapítható tehát, hogy a megszálló feladatok
túlnyomó részét szovjet állampolgárok végezték.
A németek oldalán harcoló alakulatok között külön színfoltot jelentett az 1941
végén felállított 450. turkesztáni zászlóalj, amelyet az ismert Kína-specialista,
Andreas Mayer-Mader őrnagy vezetett. Ez az egység, amelyet szovjet hadifoglyok­
ból állítottak fel, 1943 elejéig a magyarok által megszállt területeken működött,
első ütközeteire Gluhov-Jampol térségében került sor. Hasonlóan más egységek­
hez, ennek állományát is az év végén a Waffen-SS-be sorolták át.
A Keleti Magyar Megszálló Csoport északi szomszédja a német 2. páncélos had­
sereg hátsó területeinek parancsnoksága, azaz a Körűek 532., illetve a lokoti milí­
cia volt. Mivel utóbbiak és a magyar megszállók között többször került sor súrló­
dásokra, érdemes ezért a lokoti milícia történetét is felidézni.
Rudolf Schmidt 1941 novemberétől 1943 áprilisáig volt a német 2. páncélos­
hadsereg parancsnoka (ráadásul egy ideig a vele szomszédos 2. hadsereg parancs­
nokát, von Weichts vezérezredest is helyettesítette). Ebben a funkcióban Schmidt
irányította Brjanszk és Őrei térségének német csapatait. A mögöttes megszálló
hatóságok közül csak a Körűek 532. tartozott a parancsnoksága alá. Schmidt, aki
már korábban is azon ritka tábornokok közé tartozott, akik nyíltan tiltakoztak a
komisszárparancs ellen, 1941. november 15-én egy korábbi politikai foglyot, Konsz-
tantyin Voszkobolnyikot Lokot városkában kinevezte a helyi „köztársaságé vezető­
jének és megbízta azzal, hogy helyiekből önvédelmi erőket állítson fel. Ezt több
körülmény is megkönnyítette. A térségbe 1941 előtt sok városokból kitiltott poli­
tikai üldözöttet telepítettek ki, akik szívesen vállalkoztak a németekkel való együtt­
működésre. Ennél is fontosabb volt, hogy Lokot és környéke 1917 előtt Mihail
Alekszandrovics nagyherceg birtoka volt, aki alattvalóit rendkívül liberálisan ke­
zelte és ezért is igen népszerűnek számított. Ebből adódóan viszont a helyi lakos­
ságnak sokkal kevésbé voltak negatív élményei a cárizmusról, mint más területe­
ken, ami alapot szolgáltatott a későbbi antikommunista mozgalom számára.
Voszkobolnyik 1941 végén megalakította az orosz nemzetiszocialista munkáspár­

138. HL Filmtár, 747. tekercs, 1475. o. Zusammenfassende Meldung über die Tátigkeit zwischen
Dezember 1941 und Mai 1942.
139. BA-MA RH 22/63. Hipo im Hg. Síid 1. 4. 1942. A német és magyar egységekre vonatkozó ada­
tunk becslés. A 444. és 213. biztosító-hadosztály mellett 9 különféle német zászlóalj volt ekkor a mögöt­
tes területeken.
140. HL Filmtár 749. tekercs, KTB Körűek 580, 10. Mai 1943., 126. p.; 750. tekercs, KTB Körűek
Meldung Mai 1943., 629. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 73

tót is. A lokoti „köztársaság” (amely részben Őrei, részben pedig Brjanszk megyék
területét foglalta magában) először csak a városka és környéke néhány tízezer fős
lakosságára korlátozódott, de a projekt sikeressége miatt 1942 végére a „köz­
társaság” által kontrollált terület és lakossága is rohamosan nőtt, előbbi mintegy
35 0000 négyzetkilométert tett ki, utóbbi pedig elérte az 1,7 millió főt (más források
szerint a félmilliót). Területén működtek ugyan német közigazgatási és gazdasági
hatóságok, de ezek lépéseiket a térség orosz önkénteseit irányító Voszkobolnyikkal
egyeztették, cserébe viszont a „köztársaság” adókat fizetett termények formájában.
Visszaállították a kolhozosítás előtti állapotokat, engedélyezték a magánvállalko­
zásokat, Brjanszkban iskolákat, kulturális intézményeket és színházat, valamint
rádióadót működtettek. Elvileg mindez a Wehrmacht, illetve Hitler utasításai szem­
pontjából teljesen tiltott volt, de Schmidt eredményei meggyőzőek voltak, és felet­
tesei minden jel szerint nem firtatták azt, hogy mi is áll a háttérben. Hasonlóan
konspirált a Kaminski mellé küldött SD-tiszt és az Abwehr illetékese is - jelenté­
seikben tudatosan elhallgatták azt, ami Hitler utasításai szerint tilos lett volna.141
A milícia létszáma 1942 elejére mintegy 500 fegyverest számlált. A lokoti példa a
szovjet állambiztonságot azonnali ellenlépésekre sarkallta. Voszkobolnyik meg­
gyilkolására Alekszandr Szaburov partizáncsoportja kapott parancsot, amit 1942.
január 8-án, egy 200 kilométeres, meglehetősen kockázatos menet után sikerrel
végre is hajtottak. Ez azonban nem jelentett törést Lokot fejlődésében, mivel utód­
ja, Bronislav Kaminski hasonlóan jó szervezőkészséggel rendelkezett. Több me­
rényletet kíséreltek meg ellene is, de ezek sikertelenek maradtak.
Csapatait, amelyek létszáma 1942 nyarára már elérte a 8000 főt, néhány eset­
ben a „köztársaság” területén kívül is bevetették. Ezeknek a bevetéseknek a során
már ekkor botrányt okoztak azok a fosztogatások és tömeggyilkosságok, amelyeket
Kaminski beosztottai a civil lakossággal szemben elkövettek. Hozzá kell tenni,
hogy a lokoti fegyveresek jelentős része egyáltalán nem volt önkéntes: a többséget
besorozták és akit szökésen kaptak, azt azonnal agyonlőtték. Többségük nem ren­
delkezett kulaccsal, sátorlappal és fegyelmük kritikán aluli volt. Addig, amíg köz­
vetlenül lakóhelyük térségében alkalmazták őket, saját jól felfogott érdekükben
általában nem éltek vissza a rájuk ruházott hatalommal, de idegenben azt tettek,
amihez csak kedvük szottyant, és ennek az ártatlan helyi lakosság látta kárát.
Schmidt és Kaminski sorsa meglehetősen eltérően alakult. A német vezérezre­
des 1943. március 13-án egy vezérkari megbeszélésen vett részt, amelyen Hitler
lekicsinylőén nyilatkozott a vezérkari tisztek háborús tapasztalatairól és saját első
világháborús lövészárokélményeire hivatkozott. Schmidt erre hidegen csak annyit
felelt, hogy „az Ön háborús tapasztalatait egy veréb is elviszi a farkán”.142 Ez a

141. Sven Steenberg: „Sie nannten mich Gospodin”. Erinnerungen eines Baltendeutschen 1 9 4 1 - 1 9 4 5 . Mün­
chen, 1991, Lángén Müller, 29. p.
142. Fábián von Schlabrendorff: Begegnungen infünfjahrzehnten. Tübingen, 1979, 264. p.
74 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

minden bizonnyal példátlanul szemtelen beszólás Hitlert mélyen felháborította, de

szankciókkal csak akkor járt, amikor Schmidt fiatalabb testvéréről kiderült, hogy
1940 előtt kémkedett a franciák javára (anyagi okokból eladta többek között az
Enigma-kódoló rendszer adatait). A házkutatás során előkerült magánlevelezés
Rudolfra nézve is politikailag terhelő adatokat hozott felszínre, ezért azonnali ha­
tállyal nyugdíjazták - de súlyosabb büntetés nem érte. 1947 végén elkövette azt a
meggondolatlanságot, hogy a szovjet megszállási övezetbe, Weimarba utazott: ko­
rábbi lakásából személyes tárgyait kívánta hazahozni. Visszaútján a szovjet hatósá­
gok letartóztatták, 1952-ben 25 évre ítélték, végül 1955-ben szabadult és a fogság­
ban szerzett betegségekben 1957-ben halt meg.
Kaminskinak és alárendeltjeinek 1943 őszén a szovjet hadsereg előrenyomulá­
sa miatt családtagjaikkal együtt menekülnie kellett Lokot környékéről. Az áttele­
pülők számáról nem állnak rendelkezésre pontos adatok, de feltehetően elérte az
100 000 főt.143 Új letelepedési körzetüket a fehéroroszországi Lepel térségében
jelölték ki, ahol hasonló autonómiát kaptak. Itt is viszonylag sikeresen harcoltak a
partizánok ellen, de az egység egyre inkább eldurvult és ezért már a Wehrmacht-pa-
rancsnokoknak is kínossá vált. Kaminski 1944 elején átlépett az SS-be, ahol vezérőr­
nagyi rangra tett szert, holott semmilyen katonai képzettsége nem volt. Egységei
részt vettek a varsói felkelés leverésében és ennek során tömeggyilkosságok soro­
zatát követték el. Egy SS-hadbíróság ezzel összefüggésben - de pontosan nem tisz­
tázott okok miatt - Kaminskit halálra ítélte, és 1944. augusztus 28-án kivégezték.
A lokoti milíciának különösen sok súrlódása volt a magyar egységekkel, akikkel
először feltehetően 1942 tavaszán, egy áthelyezés után kerültek érintkezésbe. A Kö­
rűek 532. egy harccsoportja a német 552. őrzászlóaljból, a frissen ide irányított
magyar 41/11. zászlóaljból és egy magyar utászszázadból tevődött össze, amelyhez
Kaminski ezrederejű milíciája is csatlakozott. A harccsoport eligazításán leszögez­
ték, hogy „különösen szigorú parancsokat kell adni a magyar csapatoknak, hogy a
fosztogatás tilos. A területről igénylés csak Kaminski dandárparancsnokon keresz­
tül történhet. Tilos a vad rekvirálás. A magyaroknak elsősorban azt kell tudniuk,
hogy Kaminski milíciája számukra érinthetetlen, semmit sem vehetnek el az em­
berek felszereléséből, fegyvereikből, lovaikból és járműveikből. Minden szempont­
ból szövetségesnek kell tekinteni őket.”144
Ennek a parancsnak - amelynek hangvétele arra utal, hogy a magyar csapatok­
kal kapcsolatosan már meglehetősen sok rossz tapasztalat állt rendelkezésre - nem
lett sok foganatja. Május elején Kaminski már lemondással fenyegetődzött, ha a
magyarok nem távoznak területéről és az állandó rekvirálásokra, valamint a do­
hánnyal és más tárgyakkal történ ő üzérkedésre panaszkodott.145 Nem hatotta meg,

143. HL Filmtár 751. tekercs, KTB Körűek 580., 1115. p.

144. BA-MA RH 23/174, Einsatzbesprechung am 17. April 1942.
145. BA-MA RH 21-2/558. KTB 2. PzAOK, 2. 5. 1942. A Kaminskival történt súrlódásokra lásd
Görgényi Dániel: Signum Laudis. Egy katona emlékiratai. Budapest, 1968, Zrínyi, 106-107. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 75
„Turkesztán német egyenruhába[n]"
Horváth Ferenc (46/111. zászlóalj) felvétele

hogy egy magyar parancsnokság dísztőrrel ajándékozta meg.146 Mivel a 2. páncé­

loshadsereg számára Kaminski emberei fontosabbak voltak minden másnál, német
részről eleget tettek kérésének.
A lokoti milíciához hasonló fegyveres erő alakult ki Trubcsevszk városában is,
amely rajonközpontnak számított. Ez a város a Gyeszna északnyugati partja mel­
lett fekszik és a folyó másik oldaláról közvetlenül a brjanszki erdő határolja. 1941
decemberéig néhány tucat német katona állomásozott itt, de ezt követően a tele­
pülés teljesen magára maradt. Melnyikov, a helyi rendőrparancsnok a rendőrség
létszámát néhány hét alatt 17-ről 150 főre növelte. Fegyverzete azonban nem volt
több 75 puskánál és 5 ezer darab tölténynél. Kész csoda, hogy ezzel az erővel képes
volt 1942 januárjában három nagyobb partizántámadást elhárítani. Február elején
a polgármester már elvesztette a kontrollt a környező falvak felett. Ezekben a
sztarosztákat agyonlőtték, a kolhozok munkáját újraindították és a középületeket
vörös zászlókkal ékesítették fel. Trubcsevszk csak rádión tudott kapcsolatot tartani
a 2. páncéloshadsereg parancsnokságával. 1942. március 7-én végül a 309. rendőr­
zászlóalj egy százada érkezett a városkába. Melnyikovnak ekkor már 473 embere

1 4 6 . B A -M A R H 2 3 / 2 6 , 2 0 8 . o ld al, feljeg y zés 1 9 4 2 . n o v e m b e r 1 1 .

76 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

volt, nagyrészt fegyverek nélkül. Ezt követően ide települt a Winning-lovasegység147

is. Mindez azonban nem sokat segített, a városka közutakon továbbra is csak kon­
vojban volt megközelíthető. 1942. június 15-én 1000 partizán támadta meg Trub-
csevszket, de kezdeti sikerek után a védelem visszaverte az akciót. A városka elszi­
geteltségét mutatja, hogy egy 1942. július 20-án Brjanszkból indított, 100 járműből
álló ellátó konvoj hét nap után érkezett meg ide - az időveszteséget a felrobbantott
hidak, az aknák és a partizánok támadásai okozták. Októberre a városka önkénte­
seinek száma már majdnem ezer főre nőtt, és a partizánellenes hadműveletek úgy-
ahogy biztossá tették a Gyesznától nyugatra elterülő térséget is, így meg lehetett
nyitni az utat Pogar felé. A milíciát végül zászlóaljjá szervezték és 1943 novembe­
rében - amikor a városkát is fel kellett adni - Franciaországba szállították, ahol
1944 júniusában Normandiában teljesen megsemmisült.

Élet a megszállt területen

A szovjet történetírás a német megszállást a folyamatos és teljes körű terror rom­

bolásaként állította be. Ez több szempontból sem állja meg a helyét. Egyrészt azért
nem, mert sok helyen megszállók és megszálltak sokkal tökéletesebb szimbiózis­
ban éltek egymással, mint a szovjet uralom alatt. Elsősorban az A Hadseregcsoport
területére, valamint Ukrajna nyugati és déli részére és a Baltikumra igaz ez a meg­
állapítás. A legtöbbet szenvedett területek Fehéroroszországhoz és Ukrajna közép­
ső, valamint északi részéhez tartoztak. Itt is léteztek azonban jelentős regionális
különbségek. Egyrészt azért, mert az elfoglalt területek egy részén - mint például
a brjanszki erdőkben - a szovjet közigazgatás sohasem szűnt meg teljesen. Ebben a
körzetben a hatalomátvételre és a megszállás mindennapos gyakorlására tulajdon­
képpen csak a városokban és a nagyobb közlekedési útvonalak mentén került sor.
A falvak jelentős részébe az utak rossz állapota és az orosz időjárási viszonyok
miatt ősztől tavaszig gyakorlatilag nem lehetett gépkocsikkal eljutni.148 Ezekbe a
helységekbe a német megszállás fegyveres képviselője évente legfeljebb egy-két
alkalommal látogatott el.
A megszállók az első adandó alkalommal kinevezték a sztarosztát és megalakí­
tották a helyi rendőrséget, amelyet általában nem láttak el különösebb felszerelés­
sel. Mindenütt hevert annyi elszórt hadianyag, hogy aki akarta, felfegyverezhette
magát. A sztaroszta a helyi kommandantúráktól vagy a rajonfőnöktől kapott utasí­
tásokat, ezeket vagy küldönccel kézbesítették, vagy neki kellett eljutnia a falujától

147. A német katonákból álló egységet parancsnokáról, von Winning századosról nevezték el, később
az alakulat „Reiterverband Trubschewsk” néven működött, 1943 közepétől pedig a Kavallerie Regiment
Mitte egyik lovasosztályába olvadt be.
148. Ezt az Einsatzgruppék jelentései is kiemelték, annak illusztrálására, hogy a helyiek közreműkö­
dése nélkül az ellenőrzés nem képzelhető el. BA-B, R 58/217, EM Nr. 86, 21. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 77

2 0 -3 0 kilométerre fekvő központba. A rajonfőnökök vagy a kommandantúrák is

csak kisebb központok voltak, néhány tucat német és helyi fegyveressel. A regio­
nális különbségek másik oka a német polgári és katonai közigazgatás heterogeni­
tása volt. A polgári közigazgatás általában kegyetlenebből bánt a lakossággal, mint
a katonai. Utóbbin belül is léteztek jelentős különbségek. A jó értelemben legszél­
sőségesebb példa a 2. páncéloshadsereg hátsó területe volt. Schmidt vezérezredes
saját felelősségére engedélyezte egy Orosz Nemzetiszocialista Munkáspárt meg­
alakítását és támogatta a kollaboránsok felfegyverzését, akiknek földet is osztott és
széles autonómiát adott. Ennek köszönhetően 1942-re Lokot térségében a már
említett Kaminski vezetése alatt már dandárerejű harccsoport állt rendelkezésére.
Sajátos, hogy Schmidtet ezért nem vonták felelősségre, holott mindez Hitler utasí­
tásaival teljes mértékben ellenkezett.
A helyi közigazgatás alapjait a német tábori és helyi kommandantúrák képez­
ték. Az egyes falvak sztarosztái és a városok polgármesterei nekik voltak alárendel­
ve. Az orosz közigazgatás jogosítványai pénzbírság kivetésére és esetenként bot­
büntetés alkalmazására terjedtek ki. Elvileg a polgári bíráskodásban német szervek
Hitler utasításai miatt nem vehettek részt, de a tájékozottabb helyi német és ma­
gyar parancsnokok kénytelenek voltak átvenni az igazságszolgáltatási feladatokat
is. A kremencsugi német városparancsnok 1942. februári jelentése kiemelte, hogy
„szinte ijesztő, mennyire bíznak a helyiek a német parancsnokságok objektivitásá­
ban, amikor házassági vitákban és eltartási kérdésekben kérnek tanácsot”.149
A déli hátsó hadműveleti terület mintegy 6,5 millió lakosából a német szervek
1942 nyarán családtagokkal együtt kétmillió, a németeknek dolgozó személyt lát­
tak el (köztük a németországi kényszermunkára küldöttek családjait), a lakosság
maradékának a piacról kellett beszereznie az élelmiszert. Ez különösen a városok­
ban szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. Az állandó rekvirálások vidéken is tart­
hatatlan helyzetet teremtettek, ezért Friderici tábornok 1942. október 10-én kö­
zölte a német gazdasági szervekkel, hogy szükség esetén katonai erővel is meg
fogja akadályozni a további rekvirálást.150 A lakosság különös felháborodással fo­
gadta, hogy a megszállók „ruhagyűjtő akció” címén a civilektől téli ruházatot is
rekviráltak, tekintet nélkül arra, hogy a lakosság ruhaellátása annyira szánalmas
volt, hogy az iskolakötelesek harmada meleg ruha hiányában télen nem járt iskolá­
ba. A német tábori csendőrség jelentésében megemlítette, hogy a megszállókkal
rokonszenvező lakosság, sőt egyes, az intézkedés eredetéről nem tudó német szer­
vek eleinte „bolsevista rémhírnek” tartották ezt az intézkedést.151 A B hátsó had­
műveleti területen belül leginkább magyar megszállás alá eső vidék életszínvonala
bizonyult válságosnak. Bár a megszállók 1942 elejétől földreformot hirdettek, de

149. BA-MA WF 03/7458-9, Meldung Stadtkomissar Krementschug 23. 2. 1942.

150. RH 22/86, 39. p., Schrieben General Friderici an Wi-In Síid.
151. BA-MA RH 22/200, 25. 9. 1942. Bericht dér GFP Gruppé 719.
78 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

ennek végrehajtása csak a legritkább esetben történt meg. A jelentésekből kitűnik,

hogy az egyéneknek kiosztott parcellák 30-40% -a művelés alá is került, míg a kol­
hozokban ugyanez az arány csak 15-20% , szovhozokban (német kezelésbe vett
állami gazdaság) csupán 5-8% volt.
Az árak tízszeresükre nőttek, a lakosság a második háborús tél elejére már min­
den nélkülözhető vagyontárgyát eladta. Csernyigov a háború előtt 70 000 lakost
számlált, de 1941 novemberében ebből már csak 40 000 maradt, a 10 000 zsidóból
csak 260 nem menekült el. A város belső része szinte teljesen elpusztult. Egy SD-
kommandó 1941. október 23-24-én kivégezte a városban feltalált zsidókat és kom­
munistákat.152 A 28-án visszatérő csoport további 49 rejtekhelyéről előbújó zsidót
lőtt agyon, valamint a „csernyigovi elmegyógyintézet kérésére” 270 „gyógyíthatat­
lan elmebeteget” is meggyilkolt. (Ennek hátterében bizonyára a város válságos el­
látási helyzete és az ezzel kapcsolatos tipikusan náci gondolkodás állt: a munka-
képtelen betegek megsemmisítésével az elosztható fejadagok mennyisége relatív
mértékben nőtt). 1942 tavaszán megnyílt egy zeneiskola és egy gyógyszerészisko­
la, és 300 főnek tartottak német nyelvtanfolyamot. A városban ezek mellett meg­
nyílt egy munkaerő-toborzó iroda is.153 1943 februárjáig a német gazdasági pa­
rancsnokság jelentése szerint a csernyigovi körzetből 59 000 munkást szállítottak
Németországba és ezzel teljesen kimerítették a térség munkaerejét. Nyezsinben a
SD 4a bevetési csoportja képtelen volt „elintézni a zsidókérdést” (bár ott csupán
325 zsidó lakott), mert az utak annyira fel voltak ázva, hogy a hely nem volt meg­
közelíthető.154 A magyar honvédség viszont itt megnyitotta a mozit és a lakosság­
nak is vetítettek filmeket.155 Lembergben a háború évei alatt majdnem végig műkö­
dött színház és opera, egy magyar tiszt 1943-ban itt Willem Mengelberg vezényle­
tével Beethoven VI. szinfóniáját, illetve japán zenét hallgathatott.156
Az FK 197. 1942 januárjában Nyezsinben egy hat évfolyamos, német nyelvet is
tanító felcser- és szülésznőképző iskolát nyitott, Konotopban a Volksdeutsche
Mittelstelle pedig irodát üzemeltetett, ami arra utal, hogy itt is feltételeztek
„regermanizálható” német eredetű lakosságot.157 Komoly problémát jelentett a
megszállt területen a zsúfolt elhelyezés miatt több helyen kirobbanó flekktífusz­
járvány, ami a magyar katonák között is terjedt (a kórokozót ruhatetű terjesztette).
Ennek megakadályozására sok helyen tetvetlenítő állomásokat létesítettek. Jól fel­
ismert önérdekből a Wehrmacht parancsnokságai több településen civileknek is
megnyitottak kórházakat és gyógyszertárakat, amelyeket a legszükségesebb anya­

152. BA-B R 58, EM Nr. 135., 19. 11. 1941., 147. p.

153. BA-MA WF 03/7458-9, 954. p. Bericht FK 197. 20. 5. 1942.
154. BA-B R 58, EM Nr. 135, 19. 11. 1941.
155. BA-MA WF 03/7458-9, FK 197 la Tátigkeitsbericht Januar 1942, 65. p.
156. Szilágyi Gyula: Szemelvények a XX. század hordalékából. Kézirat a szerző birtokában (Szilágyi a 18.
tüzérosztály zászlósa volt), 17. p.
157. BA-MA RH 22/204, FK 197 Lagebericht für 15. 12. 1941.-15. 1. 1942.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 79

gokkal is elláttak. Gomelben 1943 folyamán tanárképző főiskolát terveztek nyitni,

a Szmolenszkben és másutt működő, négyéves képzést biztosító intézmények
mintájára.158 Sok parancsnokság úgy kerülte meg az OKH intézkedéseit, amelyek a
négyosztályos általános iskolai képzésen túlmenő intézmények bezáratását rendel­
ték el, hogy az engedélyezett intézmények felett szakképesítő tanfolyamnak álcá­
zott iskolákat nyitottak. A déli hátsó hadműveleti terület parancsnoka már 1941
decemberében elvárta alárendeltjeitől, hogy indítsák meg a szakmunkásképzést
is.159 Egyes helyeken még a 14 éves korig terjedő tankötelezettséget is bevezet­
ték.160 Az FK 198. 1942 januárjában a Dél Hadseregcsoport utasításai ellenére öt
elvileg bezárandó középiskolát is tovább működtetett.161 Prilukiban engedélyezték
egy honismereti múzeum megnyitását.162 Harkovban 1942 elején egy politechni­
kum és egy erdészeti középiskola nyílt meg, és ezekben heti négy-nyolc órában
német nyelvet, valamint emellett ukrán történelmet is tanítottak - holott ez elvileg
tilos volt.Gomelnek, amelyen a 2. hadsereg csapatainak nagy része átvonult, 1942
januárjában 44 392 lakosa volt. Itt a katonaság népkonyhák megnyitásával enyhí­
tett az éhínségen. Munkások napi 300 g, nem dolgozó lakosok 200 g kenyeret
kaphattak. Az egész városban téli ellátásként 1280 tonna burgonyát osztottak ki.
Gomel jelentős ipari központ is volt és ezért a németek 18 gyárat és 200 kisüzemet
indítottak újra, ezek általában meleg ebéddel is ellátták az alkalmazottaikat. A la­
kosság létszáma az ipari élet beindulásával 1942 áprilisára már 54 000 főre nőtt,
közülük 12 000 volt regisztrált munkás. A német Wirtschaftskommando 1942 má­
jusában a munkások ellátatlansága miatt a munkateljesítmény süllyedéséről szá­
molt be és az élelemellátás helyzetét csak a „katasztrofális” szóval jellemezte. Csak
az aratás után javult a helyzet.163
Annak érdekében, hogy a megszállt területek gazdaságilag teljesen kiszipolyoz-
hatóak legyenek, a Wehrmacht nem engedte a birodalmi márka (Reichsmark, a
továbbiakban RM) használatát. Helyette az ezzel egyenértékűnek deklarált
Reichskreditkassenscheint (RKK) vezették be. Az RKK és a rubel árfolyama termé­
szetesen hivatalosan rögzített volt, 100 rubel 47,2 birodalmi márkát, illetve
Reichskreditkassenscheint ért. 1942. június 1. után Ukrajna területén emellett hi­
vatalos fizetőeszközként a karbovanyecet vezették be, és az addig rubelben felhal­
mozott nagyobb összegű megtakarításokat nem engedték átváltani készpénzre
(100 karbovanyec 10 RKK-t ért).

158. BA-B, R 58/223, Meldungen aus den besetzen Ostgebieten Nr. 41., 12. 2. 1943.
159. BA-MA WF 03/7458-9, 660. p.
160. BA-MARH2 2 /2 0 4 ,2 1 .1 .1 9 4 2 .,WeisungderSicherungsdivision403.andenRayonverwaltungen,
BA-MA WF 03/7458-9 FK 676 Melitopol, 670. p.
161. BA-MA RH 22/204, FK 198, Meldung 2. Február 1942.
162. BA-MA W F-03/7458-9, Monatsbericht FK 194, 116. p.
163. BA-MA RW 31/822, 823, KTB Nr. 1. Wi-Kdo Gomel. 30. 1. 1942. és RW 31/823, Meldung April
1942., valamint RW 31/824, 9. 8. 1942.
80 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

A csernyigovi Landwirtschaftsführer által megállapított élelmiszer-átvételi árak

teljesen nevetségesek voltak. Egy kg marhahús 0,9 RKK, sertéshús 1,1 RKK, szá­
razkolbász 1,5 RKK, vaj 3,75 RKK, 100 kg burgonya 4,8 RKK, sárgarépa, savanyú­
káposzta és búza egységesen 10 RKK, só 2 RKK ellenértéket képviselt164 - a német
árviszonyok mellett ez azt jelentette, hogy egy átlagos német dolgozó a kb. 250 RM
értékű havi béréből 590 kilogramm marhahúst vagy 141 kilogramm vajat vehetett
volna! Az árakat tovább torzította, hogy a Wehrmacht és a Honvédség katonái igen
jelentős zsoldot kaptak készpénzben. Ezt ugyan általában nem tudták azonnal és
közvetlenül hatósági árakon elkölteni, de az így kiáramló összegek jelentősen nö­
velték a megszállási pénz inflációját. A honvédparancsnokságok német minta alap­
ján meghatározták a lábasjószágok „harácsolási” árait is, állapottól függően egy
marha 9 0 -1 8 0 RKK, egy borjú 60-170 RKK árat képviselt.165 A panjefogatosoknak
díjazásképp napi 12 rubelt, a gépkocsivezetőknek 16 rubelt állapítottak meg, de
ebből egész nap biztosított étkeztetés esetében 6 rubelt levontak.166 Az alkalma­
zott ukrán segédmunkások óránként 1 rubel, szakmunkások 1,4-1,7 rubel térítés­
re tarthattak igényt, 18 év alattiak és nők azonban ennek csak 80%-át kapták, míg
a népi németeknek 50% pótlék járt.167 A hivatalos árfolyam 1 RKK = 10 rubel, il­
letve 1 pengő = 6 rubel volt.
A polgármesterek (sztaroszták) fizetését havi 2 80-380 rubelben határozták
meg, ezzel szemben viszont egy egyszerű milicista fizetése adómentesen 540-720
rubel között mozgott.168 A megszálló csapatok 1943-tól bizonyítottan osztottak
térítés nélkül vetőmagot a lakosságnak, egy magyar parancs szerint erre a célra
zászlóaljanként 30 kg vetőmag állt rendelkezésre.169
Rendkívül sok múlott azon, hogy a német közigazgatás vezetője milyen nézete­
ket képviselt. A 2. páncéloshadsereg hátsó területén Lokot körzetében Schmidt
vezérezredes utasítására már 1941-ben történt földosztás, és ennek eredménye­
képp a partizántevékenység nem is tudott ott kibontakozni. Hasonlóan járt el
Friedrich-Gustav Bernhard vezérőrnagy, a Körűek 532. parancsnoka Brjanszk tér­
ségében: 1942. június 2-án például Dobrunban osztották fel a kolhoz földjét a pa­
rasztok között. Az ukrajnai polgári közigazgatás területén Koch birodalmi komisz­
szár politikája ezzel szemben szörnyű helyzetet teremtett. 1943 végére Volhíniában
összesen 7000 tonna takarmányt tudtak a megszállók összegyűjteni, ezzel szem­
ben a Főkormányzósághoz tartozó, hasonló kiterjedésű galíciai területen 470 000

164. HL 46. gyalogezred iratai 22. doboz, melléklet a 16. sz. ezrednapiparancshoz 1942. január 31.
165. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 12. sz. magyar megszálló Csoportparancs­
noksági Parancs, 1942. február 1.
166. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 26. sz. Keleti Megszállócsoportparancsnoksági
parancs, 1942. március 13.
167. HLM. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 28. sz. Keleti Megszállócsoportparancsnoksági
parancs, 1942. március 19.
168. BA-MA RH 22/204, Meldung FK 198, 1942. február 10.
169. HL 54. gyalogerzed iratai 23. doboz, 38. sz. ezredparancs, vetőmagkiutalások 1943. május 7.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 81

„Bátor és jó harcos turkesztán[i] katonák” Horváth Ferenc (46/llL zászlóalj) felvétele. Az első sorban jobb oldalon egy magyar
honvéd látható

tonnát.170 A B seregcsoport hátsó területén egyes helyeken 1942 végén éhínség

alakult ki, míg másutt, ahol egy Gebietslandwirt saját felelősségére földbérletet
osztott, és engedélyezte háztartásonként egy tehén és egy-két malac adómentes
tartását, a lakosság önkéntes gyűjtést rendezett a Wehrmachtnak, amelyből 310
ezer rubel folyt be a német közigazgatáshoz.171 A partizánok maximálisan kihasz­
nálták a légüres helyzetet: saját területeiken földet osztottak és különösen a kelet-
és észak-ukrajnai területeken röplapokat terjesztettek, amelyek a német földosztá­
si ígéreteket leplezték le. A kommunista vezetésnek kifejezetten kapóra jött a bru­
tális német politika, a saját propagandánál sokkal hatásosabb volt, ha a lakosság
között Erich Koch és társai „négerszempontú kizsákmányolást" hirdető szövegeit
terjesztették. Jellemző, hogy a sztálini vezetés egyetlen alkalommal adott utasítást
magas rangú német közigazgatási parancsnok megsemmisítésére, de ebben az
esetben is csak azért, mert az illető, Wilhelm Kube (fehéroroszországi generálko­
misszár), a szovjet szempontból liberálisnak tekinthető „mézesmadzag és kor­

1 7 0 . B A -B , R 6 / 2 4 4 , A u fz e ic h n u n g für d e n V e r tr e te r d e s R e ic h s m in is te rs fü r die b e s e tz te n O s tg e b ie te ,
5 2 - 5 3 . p.
1 7 1 . B A -B , R 6 / 3 0 2 , D é r k o m m a n d ie r e n d e G e n e ra l d é r S ic h e ru n g s tru p p e n u n d B e fe h ls h a b e r im
H e e r e s g e b ie t B. M o n a ts b e r ic h t D e z e m b e r 1 9 4 2 ., 1 0 2 - 1 0 3 . p.
82 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

bács” politikájával, földosztással és más intézkedésekkel túl népszerűvé vált a la­

kosok körében.172 A moszkvai vezetés mindenáron el akarta kerülni, hogy a kolla-
borálás elterjedjen, és ezért egy titkos ügynökkel meggyilkoltatta.
A megszálló hatóságok más-más elvek alapján jártak el. Az SD válogatás nélkü­
li kivégzési akciói sokszor keltettek feszültségeket. A Körűek 580. és a 2. német
hadsereg panasza szerint „az utóbbi időben az SD többször hajtott végre agyonlö-
véseket és kényszerintézkedéseket, hogy azok végrehajtási módja komoly nyugta­
lanságot okozott a lakosság soraiban. Ezek a módszerek egyenesen szabotálását
jelentették annak az igyekezetünknek, amely végre a lakosság tisztességes és igaz­
ságos kezelését akarta megvalósítani. Ezzel a kiadott parancsok megsértésén túl a
saját propagandaintézkedéseinknek is súlyos károkat okoztak. A hadsereg az erről
szóló jelentéseket késve és hiányosan kapta meg.”173 Az ügy hátterében az állt,
hogy az SD bizonyos titulus felett minden párttagot kivégzendőnek ítélt, még ak­
kor is, ha az illető beilleszkedett a megszállt területek életébe. Jellemző, hogy az
SD annak ellenére is végrehajtotta a kivégzéseket, hogy korábban a helyi német
gazdasági vezető is tiltakozott.
A városokban többé-kevésbé működött valamilyen központi hatalom, ellenben
a vidék a Szovjetunió megszállt területének jelentős részén légüres térré vált. 1942
végétől egyre nagyobb térségek váltak a magyarországi török megszállás időszaká­
hoz hasonló „kettős hódoltság” áldozatává. Ebben a helyzetben ismét csak a lakos­
ság járt a legrosszabbul. Másrészt maguk a megszállók is állandóan csak a rossz és
a még rosszabb között választhattak. Ezt jellemzi a fehéroroszországi Kotovo köz­
ségben történt eset 1943 elején, nem messze Lepel városától.
Egy német főhadnagyot bíróság elé állítottak, amiért Kotovo falut parancs nél­
kül felgyújtotta és egy későbbi felderítő vállalkozás alkalmával három földművest
agyonlőtt. A tárgyaláson a főhadnagy azzal védekezett, hogy egysége a falut először
elhagyott állapotban találta. A lakosok csak este szivárogtak vissza az erdőből há­
zaikba, nyilván a partizánoknak is szolgáltattak információt. Másnap kora reggel a
partizánok megtámadták a falut. A főhadnagy csoportját mintegy 1000 partizán
kerítette be. A harcok során a német egység csak a falu egy részének felgyújtása, és
az ezáltal kialakult füst oltalma alatt tudott elmenekülni, de több német katona a
községben maradt. Tíz nappal később a német egység nagyobb erőkkel visszatért
Kotovóba, hogy felkutassa az ott hagyott sebesülteket. A falu sértetlen részében
békésen zajlott az élet, amikor a németek megérkeztek. Azonnal lezárták a falu
kivezető útjait, a férfiakat letartóztatták, és egy csűrbe terelték. A megkezdett ki­
hallgatás azonban nem vezetett eredményre. A falu népe hallgatásba burkolódzott.

172. Kubéra lásd részleteiben Gerlach: Krieg, 161-162. p.

173. BA-MA RH 23/187, 279. p„ AOK 2. Aktennotizn AOK 2., Harteneck, Chef des Stabes, 21. 5.
1943. és BA-MA RW 31/250, Schreiben Wi-ln. Süd 17. 5. 1943., 149. p.
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 83

Senki sem akart emlékezni arra, honnan jöttek a partizánok, és hogy mi lett a né­
met sebesültek sorsa. A lakonikus válaszokból csak az derült ki, hogy mindent is­
meretlenek követtek el. Ezek után a kihallgatott férfiakat egymás után a főhadnagy
elé vezették, aki tolmácsával együtt egy asztal mögött még egyszer feltette a kér­
dést, hogy hol vannak a sebesültek. Az első földműves azt mondta „nem tudom".
Erre kivezették, és a ház mögött egy tiszthelyettes agyonlőtte. Ugyanez történt
meg a következő két személlyel is, majd a negyedik kihallgatott beszélni kezdett és
megmutatta a helytől alig ötpercnyi járásra fekvő sírokat, amelyekben a partizánok
által bestiálisán megkínzott sebesülteket eltemették. A hadbíróság ezek alapján
felmentette a főhadnagyot.174
Az eset több szempontból is tanulságos. Egyrészt azért, mert a német hadse­
regben még 1943-ban is akadt tábori bíróság, amely egyáltalán felelősségre mert
vonni német katonát a partizánharcok közbeni jogsértésekért, annak ellenére,
hogy Hitler ezt korábban megtiltotta. A történet arra is utal, hogy a Wehrmachtban
a legválságosabb helyzetekben sem szűnt meg feltétlenül az alárendeltek kontroll­
ja. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a főhadnagy az „Innenmoral” (ebben az eset­
ben a bajtársak felkutatása) és az „Aussenmoral” (azaz a helyi lakosok élete) kö­
zött habozás nélkül az előbbit választotta. Valószínűleg minden hadsereg ennek
megfelelően járt volna el. A földművesek mozgástere sem volt nagyobb a német
főhadnagyénál. Ha beszélnek, akkor ezért a partizánok megbüntethetik őket és
családjukat, másrészt - és ez jóval nyomosabb érv lehetett - a németek reakciója
kiszámíthatatlan, ha sebesültjeikről megtudják, hogy karóba húzták őket. A falusi­
ak nem alaptalanul feltételezték, hogy ha ez a németek tudomására jut, az ártatlan
lakosokon állnak majd bosszút.
Tanulságos idézni a titkos tábori rendőrség 1942. júliusi hangulatjelentését,
amely elsősorban a Dnyepertől nyugatra, illetve a Kijévtől délre és keletre fekvő
területekre volt jellemző: „A lakosság nagyjából a mi oldalunkon áll és semmi más­
ra sem vágyik jobban, mint hogy megszabaduljon a jelenlegi állapotoktól. Ezt az
ejtőernyősökről leadott számos jelentés mellett a helyiekkel folytatott beszélgeté­
sek is bizonyítják, amelyből a német Wehrmachtba vetett szilárd hit bontakozik ki,
mivel a lakosság ettől reméli biztonságának megteremtését. De mivel ezt a védel­
met eddig nem tudtuk kellő mértékben biztosítani, ezért az északi bandaterülete­
ken a hangulat ideges és igen nyomott. [...] A munkaerő-toborzás érdekében vég­
zett intenzív propaganda hatására nem kellett erőszakhoz folyamodni. A lakosság
jelentkezési hajlandósága németországi munkára oly mértékben növekedett, hogy
a Wi-In Süd előzetes számításai 30 000 jelentkezéssel csekélyebbnek bizonyultak,
annak ellenére, hogy a déli körzetekben a toborzást a helyi ipar szükségletei miatt
fel kellett függeszteni. Július 31-ig a déli hadműveleti területről 420 000 főnyi

174. Hesse: Partisanenkrieg... I. m. 232. p.

84 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

„Német és ukrán vasutas és m iliásta” Horváth

Ferenc (46/111. zászlóalj) felvétele

munkaerőt szállítottak a Birodalomba. Csak az elmúlt négy hét folyamán 100 000
fő utazott el." A jelentés szerint Ukrajnában ekkor 33 ukrán újság létezett és a
tárgyhónapban 400 000 plakátot, 430 000 brosúrát és 1 245 000 röplapot osztot­
tak szét. A titkos tábori rendőrség jelentése már-már eufórikus stílusban zárult:
„Az új anyag: »Hogyan él a német munkás«, »Hitler és a dolgozók«, »Hitler a ti
felszabadítotok sok újdonságot és ismeretlen tényt hozott. Ezekre a brosúrákra
jelentős az igény. [...] Azt mondják, a bolsevisták ilyen jó nyomatú és ennyire igé­
nyes papírra nem nyomtattak. [...] Külön ki kell emelnünk, hogy a munka dandár­
ját az ukrán nők végzik. Jelenleg Ukrajna szinte férfiak nélküli ország. Többségüket
a Vörös Hadseregbe kényszerítették vagy elhurcolták, százezrek dolgoznak a né­
met birodalomban. így a munka terhe a nők vállán nyugszik. Ők művelik a földet,
állnak az üzemekben, segítenek a kézműves munkában, sovány koszt és trópusi
hőség mellett látják el az útépítés munkáját is, miközben gyermekeiket is felneve­
lik, egészségesek és erősek, szerények és mindig jókedvűek. Ezek az emberek a
 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK 85

háború elmúlása után igazságos német vezetés alatt éppannyira értékesek az új

Európa számára, mint hazájuk földje.”175
A jelentés több szempontból is magyarázatra szorul: a lakosság németországi
munkára való. tömeges jelentkezésének elsősorban az éhínség és a létbizonytalan­
ság volt az oka. Nem sokkal később Erich Koch, Ukrajna birodalmi komisszárja
utasítást adott arra, hogy a 15. életévüket betöltött iskolásokat tanáraikkal együtt
németországi kényszermunkára kell szállítani. Ezt az intézkedést eleinte az ukrán
lakosság bolsevista rémhírnek tartotta.176 Tegyük hozzá: a szovjet lakosság már a
sztálinizmus évtizedeiben megtapasztalhatta a különféle kényszermunkával össze­
függő „mozgósításokat”. A jelentés ukrán nőkre vonatkozó lelkes és önfeledt
hangja nem feledtetheti el, hogy ugyanebben az időben Koch az ukránok rabszol­
ganép státusát hangoztatta. Csak feltételezhetjük, hogy a jelentés készítőit utóbbi
politikájának cáfolása is motiválta.
A német politika teljes csődjének beismerése a legfelsőbb vezetés számára is
nyilvánvalóvá vált. 1942 decemberében Rosenberg, a Megszállt Keleti Területek
minisztere, megbeszélést tartott Schenckendorff és Kari von Roques tábornokok­
kal, a középső és a déli hátsó hadműveleti területek parancsnokaival. „Még soha
sem volt a hódítónak a lakossággal annyira könnyű dolga, mint nekünk Oroszor­
szágban. [...] Tény, hogy a lakosság zömének örömét a németek bevonulásakor
egyértelműen érezni lehetett, örömmel zajlott az együttműködés. Ha azonban a
mai helyzetet szemléljük, akkor az állapotok jelentős romlását tapasztalhatjuk” -
állapították meg a megbeszélés résztvevői és azzal a javaslattal zárták tanácskozá­
sukat, hogy a „minden jel szerint gyarmati jellegű elképzelések” helyett a keleti
területeknek a protektorátushoz hasonló autonómiát kellene kapniuk. A megbe­
szélésen kiemelték, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is a lakosság (ame­
lyet a résztvevők az „fizikailag és morálisan egészséges”, „jóindulatú”, „egyszerű,
de intelligens”, „tudásszomjjal rendelkező” jelzőkkel emlegettek) minden elvárha­
tót megtesz az együttműködés érdekében, a németországi munkára eleinte például
szívesen jelentkeztek és az összes munkás 20%-a önkéntes volt!177
Ezekből az adatokból is látszik, hogy a Szovjetunió területén a megszállás alatt
rendkívül bonyolult viszonyok alakultak ki. Esetenként (nem gyakran) német és
magyar megszállók abba a furcsa helyzetbe is kerülhettek, hogy a helyi lakosság
egy része felszabadítóként fogadta őket. 1943 márciusában Harkovot rövid időre
visszafoglalták a német csapatok. Korábban, 1941-1942 között a városban rettenetes
állapotok uralkodtak, a lakosság éhezett, és aki tehette, vidékre menekült. A szovjetek
bevonulása után az NKVD alakulatai 4000 lakost kollaboránsként agyonlőttek, köz­

175. BA-MA RH 22/173, GFP Meldung für Monat Juli 1942 auszug aus dem Op. Tagebuch.
176. BA-MA RH 22/69, Monatsbericht kommandierender General dér Sicherungstruppen und Be-
fehlshaber im Heeresgebiet B, 9. 12. 1942.
177. BA-MA RH 22/77, Besprechung Reichsminister Rosenberg 18. 12. 1942.
86 A NÉMET MEGSZÁLLÁSI POLITIKA ÉS A MAGYAR MEGSZÁLLÓK

tűk minden olyan nőt, aki német katonától lett terhes, illetve azokat, akikre három
tanú bizonyította, hogy német katonával barátkozott. 15 000 lakost kiképzés nél­
kül azonnal a frontra küldtek. A visszavonuló német csapatok jelentős mennyiségű
élelmiszert osztottak ki, de a szovjet hadsereg (utánpótlási zavarai miatt) nem
tudta élelmezni a lakosságot. A Harkovba bevonuló német Abwehr hangulatjelen­
tésében kiemelte, hogy „a zsidóság elleni gyűlölet Oroszországban komoly formá­
kat ölt. [...] Az utóbbi időben mind vöröskatonák, mind a lakosság részéről kilen­
gésekre került sor. Néhány vöröskatona Harkovban azt mondta: az egyetlen jó,
amit Hitler tett, hogy agyonverte a zsidókat, most már nekünk nem kell ezzel
foglalkoznunk. ”178

178. BA-MA RW 4/v309b, Stimmungsbericht über Charkow, Dienststelle Braun an Fremde Heere Őst.
 A partizánháború megszervezése

Annak érdekében, hogy nyilvánvaló legyen, mit is takar a partizán kifejezés, szüksé­
ges leszögezni, hogy a továbbiakban kikről is szól ez a fejezet, amely a szovjet partizá­
nok helyzetét tárgyalja (az antikommunista partizánokról másutt lesz szó). Nem
azokról, akik fegyveresen vagy fegyvertelenül megpróbáltak elrejtőzni a hadifogság,
kivégzés vagy kényszermunka elől és véletlenszerűen összeverődve igyekeztek aláme­
rülni. Csak azokat tekintjük partizánoknak, akik közvetve vagy közvetlenül Moszkvá­
ból irányított vezetés alatt álltak és legalább elvileg a megszállók elleni harcra szervez­
ték őket. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy az utólag „partizán" néven elkönyvelt
emberek jelentős része nem ebbe a kategóriába tartozott, helyesebb lenne „túlélő
csoportoknak" nevezni őket. Viktor Usakov, a Borovik-partizánbrigád parancsnoka a
Kijevtől északra található terület csoportjairól például azt jelentette moszkvai felette­
seinek, hogy „ezek a családias partizáncsoportok, harcképtelenek, alkoholisták és el­
veszik a lakosságtól az élelmet. Veszekedés jellemzi őket. A törvénytelen cselekmé­
nyek, gyávaság és ittasság miatt a legtöbb parancsnoknak sem a lakosság, sem a par­
tizánok előtt nincs tekintélye. A lakosság soraiból senki sem megy az egységekhez."1
A partizánok eleinte rendkívül népszerűtlenek voltak, mivel legelső feladatuk a
Wehrmacht számára is hasznosítható középületek, árukészletek és műtárgyak meg­
semmisítése volt, nem beszélve az aratás előtt álló termésről. Azok az osztagok,
ahol a feladatot komolyan vették, gyújtogatni és pusztítani kezdtek. Nem csoda,
hogy ennek hatására a lakosság jelentős része eleinte mindent megtett azért, hogy
ezeket a terroristának tartott elemeket ártalmatlanítsa. Sztarodub lakossága példá­
ul sikerrel tudta elűzni az itt felállított megsemmisítőosztagot még a német csapa­
tok beérkezése előtt.2
Reprezentatívnak tekinthető Nyikita Hruscsov 1941-es jelentése a kelet- és kö­
zép-ukrajnai állapotokról:
„A harkovi pártvezetés és az NKVD Rudcsenko vezetésével egy 47 fős partizán­
osztagot állított fel és küldött Kijevbe. Ott megkapták a feladatot, hogy lépjék át a
frontvonalat és szervezzék meg a német betolakodókkal szembeni harcot Vinnyica-

1. A „Borovik” partizáncsoport rádióüzenete Sztrokacsnak, Nr. 5020, 1943. június 28., CDAHO. F. 62.
Op. 1. Spr. 1330. Ark. 78-79., idézi Gogun: Sztalinszkijekommandosz... I. m. 23. p.
2. BA-B, R-58/218, 291. p. Ereignismeldung UdSSR Nr. 123 vöm 24. 10. 1941., 8. p.
88 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

Bergyicsev térségében. Az egység egy rádióadót is kapott. Marimuha alhadnagy,

egy kijevi partizánfelállító pont parancsnoka, aki nemrég tért vissza a megszállt
területekről, jelentette, hogy Kijev németek általi elfoglalása után találkozott az
egység parancsnokával a városban, aki azt mondta neki, hogy minden partizánja
Kijevben van, fegyvereiket eldugták az erdőkben és ő, valamint több társa úgy dön­
tött, hogy regisztráltatják magukat a német parancsnokságon/'3
Ezek a jelentések - amelyek egyébként teljesen egybevágnak az ekkor készült
német hangulatjelentésekkel is4 - egyáltalán nem egyediek. Azzal függnek össze,
hogy a szovjet partizánmozgalom kezdettől fogva nem spontán kezdeményezés volt.
Fő vezetői és parancsnokai kivétel nélkül az NKVD soraiból, illetve a szovjet párt­
szervek vezetői közül kerültek ki, és ezért a lakosság számára elsősorban a sztáli­
nista elnyomást testesítették meg.
A szovjet memoárirodalom meglehetősen brosúraízű előadásban ismertette a par­
tizánosztagok tevékenységét. Mai szemmel furcsának tűnik, hogy ezekben a munkák­
ban szinte állandóan a komszomol és a pártszervek tevékenységéről esik szó, mintha
az ideológiai oktatás lett volna a partizánok számára a legfontosabb. Valójában más­
ról van szó: a partizánok tevékenysége nem értékelhető túl, hiszen ennek gyakorlati
irányítását, az operatív munkát is a helyi pártszervezet végezte. Pontosabb megfogal­
mazásban: a partizánok esetében is fennmaradt az a kettős struktúra, amely a létező
szocializmus összes rendszerében jellemző volt, nevezetesen az, hogy a párt szerve­
zetei minden állami szervezet mellett gyakorlati szempontból is irányító szerepet
vittek. Ez egyúttal lehetőséget is adott a folyamatos ellenőrzésre, amire az érdekte­
lenséggel küzdő szocialista rendszereknek kiemelten szükségük volt.
A partizánháború szervezése az 1920-as évekre megy vissza, mivel ekkor a
Szovjetunió nyugati területein egy újabb háborúra készülve raktárakat létesítettek,
ezeket azonban az 1930-as évek közepétől felszámolták és a partizánharcra kijelölt
személyek egy részét (ettől függetlenül) kivégezték.
Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a második világháború kitörése után
a szovjet vezetés ne foglalkozott volna újra a kérdéssel. A szervezés egyszerre há­
rom szálon indult el és ez a hármasság a háború végéig fennmaradt.

AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI VONAL

A politikai terrorizmusnak Oroszországban már a bolsevik párt hatalomra jutása

előtt is hagyománya volt. Ezt az eszközt a kommunista párt hatalomra jutása előtt és
után minden korábbinál nagyobb mértékben alkalmazta. 1920-tól kezdve a szovjet
titkosszolgálatok külföldi tevékenységéhez a terrorizmus szorosan hozzá tartozott.

3. Rendkívüli jelentés a Rudcsenko-különítményről 1941. 11. 24., CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 62. Ark.
49-50., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 64. p.
4. BA-B R 58/216, 95-96. p. Ereignismeldung UDSSR Nr. 58, 20. 08. 1941.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 89

Lavrentyij Berija első direktívája a front mögötti operációk különleges törzsé­

nek felállításáról 1941. június 18-án, tehát négy nappal a háború kitörése előtt
kelt. Ezt az utasítást hivatalosan csak július 5-én adták ki, az egység vezetője Pavel
Szudoplatov vezérőrnagy lett. Már az ő személye is árulkodó, hiszen Szudoplatov
specialitása a politikai terrorizmus volt, ő szervezte meg többek között Trockij
meggyilkolását is. A különleges törzsnek feladata szerint felderítő és szabotázscse­
lekményeket kellett végrehajtania, megszerveznie a partizánharcot, a kémtevé­
kenység hálózatait és az ellenség dezinformálásának eszközeit. Valójában ez a rész­
leg elsősorban terrorizmussal és mélységi felderítéssel foglalkozott. Szudoplatov
csoportját többször átszervezték, míg 1941. szeptember 3-án az NKVD önálló 2.
(később 4.) osztályává alakították át. A szövetségi köztársaságokban az NKVD 4.
osztályainak kellett megszerveznie a partizánharcot.
1943. április 13. után az állambiztonság önálló népbiztossággá vált. Ez azzal
járt, hogy az NKVD 4. osztálya is a Vszjevolod Merkulov által vezetett állambizton­
ság irányítása alá került. Elleniében a partizánmozgalom irataival, az NKVD, illet­
ve az NKGB 4. osztályának iratai alig kutathatóak. A rendelkezésre álló csekély
mennyiségű információ is elég azonban annak megállapításához, hogy a szervezet
tevékenysége elsősorban a helyi lakosság és nem a megszállók ellen irányult.5
A szovjet vezetés a brjanszki erdőben a németek bevonulása előtt több sze­
mélyt felkészített diverzáns cselekményekre és ehhez fegyver- és élelmiszerraktá­
rakat is létesített. A megbízottak szinte kivétel nélkül az SZKP(b) funkcionáriusai,
illetve az NKVD tisztjei voltak. 1942 elejéig az NKVD összesen 12 726 ügynököt
hagyott vissza a németek által megszállt területen. Ehhez tartozott még 43 rezi­
dens, akik 644 ügynököt irányítottak, valamint 9541 ügynök különleges feladatok­
kal. Ezek fő feladata a diverzió és terrorizmus lett volna (a hivatalos iratokban „D”
és „T” tevékenység), elsősorban nem a németekkel, hanem a kollaboránsnak tekin­
tett szovjet állampolgárokkal szemben. Ebbe a tevékenységbe az NKGB jelentései
szerint beletartozott a bakteriológiai és vegyi fegyverek használata is, mint például
a flekktífusz terjesztése. Azt azonban nem tudjuk, hogy a számok mögött tényle­
gesen hány személy végzett érdemi tevékenységet - könnyen lehet, hogy többsé­
gük nem. Erre utal, hogy 1941 és 1943 vége között az NKVD az Ukrán Szocialista
Köztársaságba összesen 2027 egyéni felderítőt küldött (zömmel kapcsolattartási
céllal), de közülük csak 408 személy tért vissza. A beküldött 595 csoport 1892
emberéből csupán 34 csoport 174 fővel tért vissza, ami kevesebb, mint 10% !6 Je ­
lenlegi ismereteink szerint a partizánmozgalom Ukrajna területén egyetlen nagy
jelentőségű terrorcselekményt sem tudott végrehajtani.
Jól mutatja a források problematikáját az ovrucsi Gebitskomisszár házának állí­
tólagos felrobbantása, amelynek során 150 kg trotil robbant volna fel és a halottak

5. Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 37-51. p.

6. Az Ukrán SZSZK Belügyi Népbiztosságának 28/sn számú jelentése ügynökök Ukrajnába juttatásá­
ról, 1943. január 18., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 275-276. p.
90 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

Az NKVD által a németek bevonulása után távirányításos robbanószerkezetekkel felrobbantott kijevi belváros részlete.
A Hrescsatik sugárút romjai, szemben a Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) áruház látható, 1942. Jankovich Ignác felvétele

száma meghaladta volna a 40 főt. Szovjet történészek „Trotilba gyűjtött gyűlölet”7

címmel adták ki azt a beszámolót, amely erről szól. Egy 2009-es helyszíni vizsgálat
azonban megállapította, hogy a kérdéses épület azóta is sértetlenül áll. Ezzel szem­
ben csakugyan felrobbant egy másik épület, amiben német katonák és hivatalnokok
laktak, de a robbanás pillanatában a ház üres volt és a károk annyira csekélynek bi­
zonyultak, hogy a háború után a házat helyre is állították. Mindettől függetlenül
Viktor Karasev, az akció végrehajtója megkaphatta ezért a Szovjetunió Hőse érdem­
rendet.8

A KATONAI HÍRSZERZÉS VONALA

Sajnos az orosz levéltárak zártsága miatt a kérdés története alig kutatható. Ennek
ellenére már lehet vázlatos képet alkotni arról, hogy a Vörös Hadsereg felderítése
(GRU) hogyan kapcsolódott be a partizánmozgalomba.
A GRU egyik feladata felderítő- és szabotázscsoportok kiküldése volt. 1942
folyamán a szervezetet többször átalakították és kibővítették, 1942. október 23-án
főigazgatóság rangjára emelték. A GRU feladatait egyúttal elválasztották a front
csapatfelderítésének (RU) feladataitól, amennyiben utóbbinak megtiltották a mély­
ségi kémkedési műveleteket. A katonai felderítés egy tisztje szerint „ezzel sikerült

7 . Z e v e le v A . I. - R u rla t F . L. - K ozick ij A . S. N e n a v is z t: Szpresszovannaja v tol. M o sz k v a , 1 9 9 1 .

8. G ogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m . 2 6 5 . p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 91

a beteg fejet lefejezéssel meggyógyítani” - azaz az intézkedés első körben teljesen

megbénította a frontok felderítését.9
Az intézkedés káros mivoltát abban lehet leginkább tetten érni, hogy a közvet­
lenül Sztálinnak alárendelt GRU operatív szempontból csak közvetítő szerv volt, a
tényleges „megrendelők” a frontparancsnokságokon ültek. A frontparancsnokságok
a felderítési eredményeket rendszeresen elkésve kapták meg a GRU vezetésétől.
1943. április 18-án a frontparancsnokok kérésére a GRU-t újra átszervezték. A front
mögötti felderítés feladatait az RU kapta meg, a GRU csak a Szovjetunión kívüli
területeken maradt illetékes.
A partizánok számára ezek az átszervezések döntő fontosságúak voltak. A há­
ború kezdetétől 1942. október 23-ig a frontok csapatfelderítése közvetlenül tartotta
velük a kapcsolatot. A GRU, illetve RU Ukrajnában tevékenykedő partizán parancs­
nokai közül két személyt tüntettek ki a Szovjetunió Hőse érdemrenddel. A rendelke­
zésre álló szórványos adatok arra utalnak, hogy a katonai vonalon nem foglalkoz­
tak terrorizmussal. Ilja Sztarinov, aki a háború alatt az Ukrán Partizánmozgalom
Törzsében dolgozott, a GRU egységei kapcsán azt a szarkasztikus megjegyzést tet­
te, hogy ezek inkább csak számolták az ellenséges vonatokat, ahelyett hogy kisik­
latták volna őket.10
Összefoglalva tehát, a Wehrmacht hátsó területein háromfajta szovjet diverzáns
egység működött, amelyek ugyan mind hasonló feladatokkal rendelkeztek, prioritá­
saik azonban eltérőek voltak. Az Ukrán Partizánmozgalom Törzse által irányított
egységek elsősorban szabotázzsal és diverzióval foglalkoztak, esetenként bekapcso­
lódva a frontok hadműveleteibe. Az NKVD, illetve NKGB kommandói a politikai
terrorizmust tekintették fő feladatuknak, a GRU, illetve az RU pedig mélységi felde­
rítést hajtott végre. Nem utolsósorban pedig mindegyik ellenőrizte a másik tevé­
kenységét is, illetve átvette a másik által elhanyagolt feladatok végrehajtását.
Hasonlóan polikratikus struktúrák más hírszerző szervezeteknél is megfigyel­
hetőek. A Harmadik Birodalomban az RSHA mellett az Abwehr lényegében ugyan­
azzal foglalkozott, de ez állapítható meg Nagy Britannia vagy az USA esetében is.

A PARTIZÁNMOZGALOM KÖZPONTI VEZETÉSE

1942. május 30-án hozták létre a SZTAVKA mellett működő központi partizán­
mozgalom törzset, amelyet a fehérorosz pártszervezet első titkára, Pantelejmon
Ponomarenko vezetett. Ponomarenko semmilyen katonai előképzettséggel nem
bírt, ebből adódóan személyével kapcsolatosan hamar kritikák fogalmazódtak meg.

9. Nikoljskij V.: G R U vgodü Velikoj Otecsesztvennoj vojnü... 119. p., idézi Gogun: Sztalinszkije komman-
dosz... I. m. 49. p.
10. Popov A.: Diverzantü Sztalina... 178. p., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 51. p.
92 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

Neki rendelték alá a különböző köztársaságok és frontok partizáncsoportjait, kivé­

ve az ukrán partizánmozgalmat. íratlan szabályként az egyes törzsek parancsnok­
ságát kezdettől fogva úgy hozták létre, hogy mindenütt a pártnómenklatúra, az
NKVD és a hadsereg állított egy-egy személyt. Az ukrán partizánmozgalom eseté­
ben ez úgy nézett ki, hogy Timofej Stokac az állambiztonság őrnagya vezette a
szervezetet, első helyettese Muszij Spivak, az ukrán KP titkára, második helyettese
pedig Vinogradov ezredes, a Délnyugati Front felderítő osztályának vezetője volt.
Hruscsovnak köszönhetően az Ukrán Partizánmozgalom Törzse meglehetősen
nagy autonómiát élvezett a szervezeten belül, 1943. április 17-én formálisan is kivált
Ponomarenko fennhatósága alól és közvetlenül Sztálin, illetve Hruscsov irányítása
alá tartozott. Ez a kivételes helyzet elsősorban Ukrajna politikai jelentőségével
függött össze. A partizánirányító törzs összlétszáma 143 fő volt, jóval magasabb,
mint a többi köztársaság hasonló szervezetének, miközben a fehéroroszországi és
oroszországi partizánok száma nagyobb volt, mint az ukrajnaiaké.
A partizánháború ezen a vonalon is kezdettől fogva a szovjet állambiztonság,
illetve az azt irányító pártszervezetek terrénuma volt. Mi sem bizonyítja ezt job­
ban, mint az a két partizán vezér, aki egyedüliként kétszer kapta meg a Szovjetunió
Hőse érdemrendet: Szidor Kovpak és Alekszej Fjodorov egyaránt belügyi múltra
tekinthettek vissza.
A partizánmozgalomra nemcsak a német és magyar megszállók hatottak féke­
zően, hanem bizonyos mértékig a szovjet vezetés is. Sztálin számára egy központi
irányítás alól kicsúszott fegyveres mozgalom kiszámíthatatlan kockázatot jelen­
tett. Egyrészt népfelkelésre szólította fel az elfoglalt területeken élő lakosságot,
másrészt viszont minden partizán, aki kapcsolatba került a Vörös Hadsereggel,
potenciális korábbi kollaboránsnak és ezért ellenőrizendőnek is számított. A szov­
jet vezetés végig bizonytalan volt abban a tekintetben, hogy hogyan kellene irányí­
tania a partizánháborút. Az ezzel kapcsolatos kapkodásra jellemző, hogy 1942.
szeptember 6-án a hatalomból kiszorult Vorosilovot nevezték ki a partizánmozga­
lom központi törzsének élére, majd tíz hét múlva váratlanul leváltották, a törzset
pedig többször átszervezték, feloszlatták, újjáalakították majd 1944 januárjában
végleg megszüntették.11
A magyar erőkkel szemben működő partizánok két csoportra oszthatóak: egy
részük az Orosz Köztársaság területén (Brjanszktól délre, de Szeregyina Budától
északra), másik részük viszont Csernyigov és Szeregyina Buda között tevékenyke­
dett. A brjanszktól délre, de még orosz területen működő partizáncsapatokról egy
Emljutyin nevű NKVD-tisztnek köszönhetően vannak az első adataink. Emljutyin
az 1941. október 10. és 1942. április 10. közötti jelentésében megállapította, hogy
a partizáncsoportok zöme kerüli a harctevékenységet. Négy osztagot sorolt fel ösz-
szesen 173 fővel - igaz ebbe a felsorolásba csak a suzenkai, brassovói, navljai és

11. Dos Deutsche Reich und derzweite Weltkrieg, 6. kötet, 914-915. p.

 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 93

trubcsevszki csoportok tartoztak bele, az ettől délre táborozó Kovpak és Fjodorov

csoportja nem.12 1942 nyarára Brjanszk és Csernyigov között a német-magyar
becslések szerint kb. 15 ezer (szovjet adatok szerint azonban csak kb. 6 ezer) fegy­
veres partizán tevékenykedett, de működésük központi koordinációja csak az év
júniusától kezdődött el, és irányításukat rendkívül gátolták azok a kompetencia­
harcok, amelyeket a párt, az NKVD és a hadsereg szervei folytattak egymással
szemben. 1942 novemberében Emljutyin jelentése szerint ekkor már 66 partizán­
osztag működött, de ezek összesen csak 13 rádióadóval rendelkeztek és fegyelmi
helyzetük is katasztrofális volt. Ezért az osztagokat nagyobb, 800 fős brigádokká
szervezték át - már ez is mutatja, hogy mennyire csekély lehetett a német megszál­
lók ereje a térségben, ha lehetséges volt ilyen nagy csoportok együttes mozgatása.
Az átszervezés azonban rengeteg feszültséggel is járt: sokan nem voltak hajlandó­
ak elhagyni korábbi megszokott táborukat, mások arról panaszkodtak, hogy tarta­
lékaikat nem tudták magukkal szállítani, mások pedig dühösek voltak azért, hogy
osztozniuk kellett szűkös készleteiken olyanokkal, akik számukra addig idegenek
voltak. Emljutyin parancsnoki törzsének be kellett látnia, hogy hibát követtek el,
de az intézkedést nem vonták vissza. Ennek következtében a partizánosztagok
hangulata 1942 végére saját jelentéseik szerint is mélypontra süllyedt.13 Létszá­
muk azonban jelentéseik szerint elérte a 26 600 főt, igaz, ennek kevesebb, mint a
felét lehetett ténylegesen harcképes személynek tekinteni. Fegyver még ennyinek
sem jutott, mert összesen csak 7312 puskával, 496 félautomata puskával, 834 gép­
pisztollyal, 1073 pisztollyal, 40 löveggel, 194 gránátvetővel, 123 géppuskával és
480 golyószóróval rendelkeztek.14 Ehhez képest a posztszovjet történetírás kifeje­
zetten fantasztikus számokat ad meg az ukrajnai partizánok összlétszámaként:
szerintük 1942 végén Ukrajnában már 77 ezer fő, 1943-ban pedig 300 ezer fő, a
háború alatt pedig összesen félmillió ukrán partizán harcolt volna.15
A brjanszki erdő partizánjait végül az 1943. májusi „Cigánybáró” hadművelet
annyira válságos helyzetbe juttatta, hogy létszámuk kétharmadát elvesztették,
Emljutyin pánikba esett és repülővel ki kellett menekíteni az erdőből. Június 11-én
egy Gorskov nevű komisszár vette át az irányítást, de ő már csak összesen 2979
partizánt talált a még működő osztagokban. Sokan önállósították magukat és rab­
lóbandaként terrorizálták a lakosságot, anélkül hogy harctevékenységet folytattak

12. Jelentés a partizánotrjádok tevékenységéről 1941. október 10. és 1942. április 10. között (RGASPI,
Fond 69, Opis' 1, Delo 207, List 5), idézi Stopper: Das brjansker G ebiet... I. m. 139. p.
13. CNIBO, Fond P-1650, pis' 1, Delo 120, List 30f, idézi Stopper: Das brjansker Gebiet... I. m. 146. p.
14. Kimutatás a partizánbrigádok létszámviszonyairól az 1943. február 20-i állapot szerint CNIBO,
Fond P-1650, Opis’ 1, Delo 12, list 3., idézi Stopper: Das brjansker G ebiet... I. m. 181. p.
15. A magyar megszálló csapatok 49. p. A kötet szerkesztői oldalszám megadása nélkül Altman:
Holokoszt-kötetére és A. Ju. Popov: NKVD i partizanszkoje dvizsennije. Moszkva, 2003, OLMA-Pressz című
propagandakötetére hivatkoznak, amelyek azonban ezekre az adatokra nem használták a partizánmozga­
lom belső iratait.
94 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

volna.16 A partizánmozgalom újjászervezése rendkívül lassan haladt, annak ellené­

re, hogy Gorskov drákói rendszabályokkal próbálta megteremteni a fegyelmet.
1943 augusztusáig az itt tevékenykedő partizánok létszáma nem nőtt 6000 fő fölé
és csak közvetlenül a Vörös Hadsereg visszatérése előtt kezdtek özönleni azok,
akik így kívánták biztosítani büntetlenségüket, mert korábban maguk is együttmű­
ködtek a megszállókkal. Naumov tábornok, egy partizánosztag parancsnoka maga
is válságosnak élte át ezt az időszakot amikor „senki sem jött a partizánokhoz. [...]
Ha egy hónapban csak egy fő csatlakozott hozzánk, az már jó volt. Ezért rákénysze­
rültünk az erőszakos sorozásra, amennyiben agyonlövéssel fenyegettünk”.17 Ukraj­
nában 1942-ben összesen három partizándandár működött. A „Csernyigov” dan­
dár, amelyet Alekszej Fjodorov vezetett, a „Szúrni” dandár, amelynek Kovpak volt
a parancsnoka és a „Egyesült”, amely Alekszandr Szaburov irányítása alatt állt. A há­
rom dandár összesen 16 osztályra (otrjádra) tagolódott, ezenkívül pedig további
14 önálló, Ukrajna területén működő kisebb csoportot tartott nyilván a moszkvai
központ.
A partizánmozgalom helyzete a számok tükrében 1943 nyarára sem változott
sokat. Ekkor a Partizánmozgalom Központi Törzse összesen 139 583 személyt tartott
nyilván, ennek 57,8%-át Fehéroroszországban, 24,6% -át Oroszországban és csak
15,7%-át Ukrajnában, 2% -ot pedig a Baltikumban.18 Ezek a számok arra utalnak,
hogy az ukrán partizánmozgalom továbbra is rendkívül gyenge lábakon állt, hiszen
Ukrajna adta a megszállt területek több mint felét! Fél év alatt azonban gyökeres
változások történtek, mert a partizánok száma az ukrán területen 43 500 főre
nőtt.19 Ennek túlnyomó része a Pripjaty-mocsarak déli részén tevékenykedett.
Egyelőre megállapíthatatlan, hogy a partizánok milyen veszteségeket szenved­
tek, de bizonyos részadatok elgondolkodtatóak. Amennyiben az NKVD jelentései­
nek hinni lehet, akkor 1942 márciusáig a partizánként Ukrajnába átküldőitek szá­
mát majdnem 30 000 főre növelték (és ezt feltehetően hasonló nagyságrendben
növelték azok, akik a hátsó területeken önként csatlakoztak az átdobott partizá­
nokhoz), de a moszkvai központ ehhez képest 1942. május 1-jén csak 37 partizán-
csoporttal volt valamilyen kapcsolatban és ezekben is csak összesen 1918 személy
szolgált.20 Más szavakkal: az 1942 közepe előtt bevetett partizánoknak legalább
95%-a eltűnt! A két adat közötti különbség akkor is égbekiáltó, ha hozzászámítjuk

16. Gorskov és Bondarenko távirata 1943. június 19-én, CNIBO, Fond P-1650, Opis’ 1, Delo 56, List
150-152, idézi Stopper: Dos brjansker Gebiet... I. m. 147. p.
17. Kentij A., Lozuckij V.: Vijna bezposzcsadi i miloszergyija... 120. p., idézi Gogun: Sztalinszkije komman- •
dosz... I. m. 88. p.
18. A számítás a „Partizáncsapatok személyi állománya 1943. június 1-jén” című jelentésre alapul,
amelyet Ponomarenko többek között Sztálinnak is megküldött. RGASPI. F. 69. Op. 1. D. 25. L. 123.,
idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 106. p.
19. A Partizánmozgalom Ukrán Törzse hadműveleti osztály beszámolója 1942-1944 közti tevékeny­
ségéről, CDAHO. F. 62. Op.l. Spr. I. Ark. 84., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 115. p.
20. GARF, F. 9478. Op. 1. D. 277. L. 31., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 60. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 95

a szovjet statisztikában divatos „hozzáadás” (pripiszki) - azaz hamisítás - gyakor­

latát. A számok annak fényében még megdöbbentőek, ha figyelembe vesszük, hogy
a központtal kapcsolatban lévő partizáncsoportok esetében csak az Őrei környéki
erők nagysága tizenegyszer akkora volt, mint a teljes ukrán partizánmozgalomé!21
Ezeket az adatokat más források is hitelesítik. 1942 június-júliusa alatt Harkov,
Sztalino (Donyeck) és Luganszk térségében az Ukrán Partizánmozgalom Törzse
216 partizáncsoportot állított fel és hat rádióadót hagyott hátra részükre. 1943
elején, amikor a területet visszafoglalták, a Vörös Hadsereghez csak 12 csoport csat­
lakozott összesen 241 partizánnal. Az egységek közül már 1942 augusztusában is
csak 34 csoportról tudott valamit a központ és ezek zöme is az ettől nyugatra már
1941 óta működő csapatok közül került ki. A partizánok több mint 90%-a tehát itt
is eltűnt.
Ugyanez áll az ejtőernyővel ledobott csoportokra is. 1942-ben csak az ukrán par­
tizánmozgalom illetékességi területén 394 személyt dobtak le. Közülük azok, akik
olyan helyen landoltak, ahol nem működött erős partizáncsoport, az esetek 99bo­
ában eltűntek.22
1943-ra ez a helyzet jelentősen javult, ekkor a ledobott partizánoknak már csak
35%-a került azonnal veszteséglistára, bár még ekkor is előfordultak olyan hibák,
hogy az ejtőernyősöket bevetési helyüktől 100 kilométerrel távolabbra dobták le!
A szovjet vezetés sokszor teljesen irreális feladatokat szabott a partizánoknak.
Jól illusztrálja ezt, hogy 1942. január 6-án ejtőernyősöket dobtak le Kárpátalján
azzal a feladattal, hogy ott ellenállási tevékenységet szervezzenek.23
Nem meglepő ezután, hogy a partizánok szempontjából az első fél év mérlege
katasztrofális volt. A magyarok által is megszállt Szúrni térségének helyzetéről Kovpak
és Rudnyev 1942 májusi összefoglaló jelentésében az ukrán kommunista párt köz­
ponti bizottságának a következőt jelentette: „A párt illegalitásban működő körzeti
szervezete (putivli körzet) félt és elmenekült. [...] Sajnos az eddigi nyolc hónapos
harcunk alatt hiányos volt a vezetés és a kommunikáció. Csak 1942 áprilisa óta
volt lehetőségünk arra, hogy a brjanszki erdőben tevékenykedő más partizánoszta­
gokon keresztül egy rádióberendezéshez jussunk amellyel jelenleg tartjuk a kap­
csolatot, de a partizánmozgalom vezetése még most sem működik.”24
Az ukrajnai partizánmozgalom operatív vezetője, Bondarev ezredes jelentésé­
ben szintén egy kudarcokkal terhelt képet vázolt. „A partizánosztagok jelentős ré-

21. Uo. L. 31., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 78. p.

22. Részletes levéltári hivatkozásokat lásd Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 82-85. p., valamint
BA-MA RH 22/204. BI. 194, Lagebericht des Kommandeurs dér Sicherungsdivision 403, Abt. VII, an den
Befehlshaber Sicherheitstruppen und rückwártiges Gebiet dér Heeresgruppe „B”, 21.08.1942.
23. HL mikrofilmtár 277/2339/1988, vkf.l. o. helyzetjelentés 1942. január 6.
24. A Putivl partizánosztag vezetőjének politikai jelentése a hátországban végzett nyolc hónapos
munkáról 05. 05. 1942., CDAHO. F. 57. Op. 4. Spr. 189. Ark. 121. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz...
I. m. 65. p.
96 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

szét szétverték vagy szétestek, mert hiányoztak a kommunikációs eszközeik,

amellyel a szovjet hátországgal tarthatták volna a kapcsolatot (a jelentések továb­
bítása gyalogos hírnökökkel történt a fronton keresztül). Nehéz klimatikus téli
viszonyok, a lőszer és élelmiszerkészletek elfogyása és a hiányzó tapasztalat, vala­
mint a saját erőbe vetett hit hiánya miatt részben instabil elemek az ellenséghez
álltak át és elárulták az osztagokat.”25
Megállapítható tehát, hogy a partizánoknak csak kis része folytatta a harcot és ez
a tevékenység is elsősorban Fehéroroszország Oroszországgal határos részére volt
jellemző. Ukrajna akkor 25 közigazgatási egységéből csupán kettőt (Csernyigov és
Szúrni körzete) érintettek a partizánok hadműveletei. Ráadásul ezek nem is voltak
különösen sikeresek, amit az is igazol, hogy az oroszországi partizánok létszámukra
vetítve kétszer annyi ellenség megsemmisítését jelentették.26 Ezt az adatot az tá­
masztja alá leginkább, hogy 1942. május 1-jén a vörös partizánok létszáma az Orosz
Köztársaság területén tizenegyszer nagyobb volt, mint a teljes Ukrajnában.27 Ez a
különbség elsősorban azzal függött össze, hogy az ukrán lakosság jóval kevésbé volt
lojális a szovjethatalom iránt, mint az orosz. Ráadásul éppen a partizánháborúra
leginkább alkalmas nyugati területek szovjetizálása volt a legelmaradottabb.
Oroszok és ukránok eltérő mentalitásának legfőbb oka a 19. és 20. században
kialakult földhasználati szokások eltérése volt. A sztolipini reformok következté­
ben a cári Oroszország belső területein jóval csekélyebb mértékben csökkent a
közösségi parasztgazdaságok száma, mint Ukrajnában, ahol az egyéni gazdálkodás
igen jelentős mértékben teret nyert, sőt Poltava és Csernyigov területén a paraszti
obscsina már a 19. század végén teljesen meg is szűnt.28 A lenini kommunális gaz­
dálkodás, illetve az ezt követő kolhozosítás gyakorlatilag az obscsina felelevenítése
volt. Az ettől elszokott ukrán földműveseket ezek az intézkedések sokkal inkább
sokkolták, mint orosz sorstársaikat.
1943 elejétől azonban az ukrán partizánok effektivitása megváltozott. Saját be­
vallásuk szerint 1943 első félévében több vonatot tudtak felrobbantani, mint a hábo­
rú első évében összesen. Eredményességük a fehérorosz partizánokhoz képest is ja­
vult, sőt az év végére meg is haladta azt. Ez az eredményesség elsősorban annak volt
köszönhető, hogy az ukrán partizánok kikerültek Ponomarenko irányítása alól.
Az első magyar átállók (elsősorban munkaszolgálatosok) Pigarevkánál 1942.
március 22-én jelentkeztek a partizánoknál.

25. CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 1. Ark. 6-7. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 71. p.
26. Adatok a partizánok által megsemmisített fasisztákról 1. 2. 1942-es dátummal. G. Petrov levele
Berijának, GARF. F. 9478. Op. l.D. 277. L. 193., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 78. p.
27. Adatok azokról a partizánszervezetekről, amelyekhez van kapcsolat 1 .5 . 1942., uo. L. 31. idézi
Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 78. p.
28. Kalinicsenko V.V. Kresztjanszkaja pozemeljnaja obscsina na Ukraine v dokolhoznüj period, 4. p.,
idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 79. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 97

„TISZTA LELKIISMERETŰ EM BEREK"29

- A PARTIZÁNOK VISELKEDÉSE

Sztálin parancsainak rendszeresen visszatérő eleme volt az az utalás, hogy nem

szabad kímélni a rendelkezésre álló erőket, és tilos tekintettel lenni a várható vesz­
teségekre. Ez a hozzáállása a partizánháború kapcsán sem változott. Ennek radi-
kalizálása szempontjából a legfontosabb és leginkább embertelen utasítása 1941.
november 17-én keletkezett. Az ekkor általa személyesen lediktált, „felperzselt
föld" taktikáját elrendelő 0428-as parancs szerint:
„Az összes, a németek hátországában a fő ellenállási vonaltól 4 0 -6 0 kilométe­
res mélységben és az utaktól 2 0 -3 0 kilométeres távolságban fekvő falu megsem­
misítendő és elhamvasztandó. A falvak megadott körzetekben történő megsemmi­
sítésére azonnal be kell vetni a légierőt, és megfelelő mennyiségben rendelkezésre
kell bocsátani tüzérségi és gránátvetőlőszert, valamint felderítő és síkommandókat
és a partizán diverziós csapatokat, amelyek gyújtópalackokkal vannak felszerelve.
[...] Minden ezredben 2 0 -3 0 fős vadászkommandók állítandók fel a falvak felrob­
bantására és leégetésére. Kiváló, bátor férfiakat, akik merész tetteket hajtanak vég­
re a falvak megsemmisítése során, kormánykitüntetésre kell felterjeszteni."30
Ezt a parancsot korántsem csak elvi intézkedésnek szánták: az NKVD, illetve a
GRU a parancs kiadása után azonnal megkezdte a diverzánsok átdobását a német
oldalra, azzal a feladattal, hogy gyújtsák fel a német katonák szállásait. Az, hogy
adott esetben ezek az épületek magántulajdonban voltak és civilek szállásául is szol­
gáltak, senkit nem érdekelt. A halála után ikonikus figurává stilizált szovjet partizán­
lány, Zoja Koszmogyemszkaja tíz nappal a parancs kiadása után gyújtott fel egy
Moszkva környéki faluban egy istállót, amikor az egyik házlakó felfedezte - és
érthető módon átadta a német katonáknak, akik kihallgatás után felakasztották.31
A politikai tisztek mindent megtettek annak érdekében, hogy elzárják katonáik
elől az átállás lehetőségét. Ez különösen így volt a partizánalakulatoknál, ahol az
átállásra elvileg jóval több lehetőség kínálkozott. Sok esetben ezért az ellenség
szándékosan megcsonkított, meggyalázott hulláit hagyták hátra, mert így biztosak
lehettek abban, hogy majd a másik fél sem ejt majd foglyokat. A partizánok folya­
matos ideológiai oktatásban részesültek. Ennek során (érthető módon) az ellenség
megsemmisítésére buzdították őket. Mindehhez azonban a náci propagandánál
semmivel sem jobb gyűlöletkeltő indoktrináció társult. Ilja Ehrenburg szövegei,

29. Pjotr Versigora partizánparancsnok ezzel a címmel jelentette meg visszaemlékezését, lásd a 13.
számú jegyzetet.
30. Dmitrij Volkogonov: Stalin als oberster Befehlshaber. In Bernd Wegner (szerk): Zwei Wege nach
Moskau. Vöm Hitler-Stalin Pakt zum „Unternehmen Barbarossa”. München-Zürich, 1991, DTV 488. p.
31. A történet propagandisztikus kiaknázására lásd Daniela Rathe: Sója - eine „sowjetische Jeanne
d’Arc”? Zűr Typologie einer Kriegsheldin. In Silke Satjukow - Rainer Gries (Hrsg.): Sozialistische Helden.
Eine Kulturgeschichte von Propagandafiguren in Osteuropa und dér DDR. Berlin 2002, Ch. Links, 45-49. p.
98 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

amelyben a német (és értelemszerűen a szövetséges) katonákat „egysejtűnek", em­

beri érzésekre képtelen „mutációknak" állította be, a katonák mindennapos élmé­
nyeivé váltak.32
Azokban az esetekben, amikor a megszállók ellenőrző képessége jelentős, a par­
tizánok teljes mértékben a lakosság jóindulatára vannak utalva. Támogatásuk nél­
kül nem tudják biztosítani ellátásukat, és ha a lakosság ellenséges, akkor a parti­
zánvadász erők behozhatatlan helyzeti előnyt szereznek. A komoly lakossági támo­
gatásra példa az első világháborús szerb vagy a napóleoni háborúk során a spanyol
hadszíntér, ahol a partizánok a lakosság segítsége nélkül tehetetlenek lettek volna.
A Szovjetunióban azonban más körülmények uralkodtak, elsősorban azért, mert a
megszállt területek túlnyomó részén csak minimális volt a megszállói jelenlét. Kü­
lönösen igaz volt ez azokra a területekre, amelyek a főutaktól és a stratégiai fontos­
ságú helyektől távol helyezkedtek el. Ezekben a régiókban a partizánok sokszor
önálló köztársaságokat is működtethettek, akár egy éven át, míg egy német bünte­
tőexpedíció ideiglenesen fel nem számolta ezeket.
A partizánok viselkedését számos körülmény radikalizálta. Többségükre felte­
hetően nem az volt jellemző, hogy mély ideológiai meggyőződésből és honfitársai­
kon való önzetlen segítés szándékával álltak be az irreguláris harcosok közé.
Ugyanaz igaz rájuk, mint a háború többi átlagos résztvevőjére: túlnyomó részük
azért választotta ezt, mert az adott helyzetben úgy tűnt számukra, hogy nincs más
választásuk, vagy pedig azért, mert a partizánlét minden más opciónál kevesebb
kockázatot jelentett. Elég csak arra gondolni, hogy az éhenhalás és a német kény­
szermunkára történő elhurcolás lehetőségéhez képest az erdőbe menekülés és a
fegyveres ellenállás még mindig ígéretesebb választásnak tűnhetett, ha a környé­
ken a megszállók ereje nem volt túl nagy. Mivel a megszálló erők még a lepelszerű
ellenőrzésre sem voltak elegendőek, ezért a Moszkvából irányított partizáncsopor­
tok terrorizálhatták is a lakosságot. Előfordult a kényszersorozás is és a kontrapro-
duktív német politika miatt sokáig nem kellett tartani attól, hogy az így kényszerí-
tett emberek átállnak: attól kezdve, hogy egyszer partizánok lettek, nem maradt
más választásuk, mivel az átállók osztályrésze a kivégzés volt. Ugyanígy gondol­
kodhattak azok, akik korábban magasabb pártfunkciót töltöttek be vagy zsidónak
számítottak. Nekik a partizánlét jelentette az egyetlen túlélési opciót.
A partizánok ellátásukat 99%-ban a helyi lakosság készleteiből biztosították és
ez már önmagában is súrlódások forrása volt. Ellentétben a katonasággal, ahol az
egyéni akciókra viszonylag kevés lehetőség nyílt, a partizánegységek esetében nem
létezett folyamatos és szigorú külső kontroll. Hiába működött minden partizánbri­
gádban elvileg külön NKVD-osztag, amely a harcfegyelem biztosításával is foglal­
kozott, ennek emberei sem jutottak el mindenhová. Ráadásul ezeket az osztagokat
sem kontrollálta senki. Ebből pedig természetszerűen következett az, hogy az erő-

32. Magyarul lásd Ilja Ehrenburg: A német. Budapest, 1945, Szikra.

 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 99

SzidorKovpak vezérőrnagy egy partizáncsoport vezetőivel 1943 nyarán

szak a partizánok részéről elszabadulhatott. Dékán István maga is leírta visszaem­

lékezésében, hogy „természetesen, ha ellenséges bendéra [sic!] faluban vagy ház­
nál voltunk, ott minden további nélkül elvettük a szükséges élelmet éppúgy mint
a ruhát vagy cipőt”.33
Különösen az első időszakban gyakran előfordult, hogy a partizánok „idegen
zászló alatt” azaz német, illetve magyar egyenruhában indultak fosztogató körutak-
ra. Ennek több oka is volt. Egyrészt feltételezhető, hogy erre parancsot is kaphattak
Moszkvából. Másrészt a partizánok túlélése azokon a helyeken, ahol erős volt a meg­
szálló tevékenység, a lakosság jóindulatától függött és ezért úgy kellett viselkedniük,
hogy ne keltsenek gyűlöletet maguk iránt.34 Ugyanezt a módszert egyébként a né­
met és a magyar katonák is alkalmazták. Arra azonban semmilyen bizonyíték
nincs, hogy partizánok Moszkvából arra kaptak volna parancsot, hogy az ellenség
egyenruhájában atrocitásokat kövessenek el. Sőt, a moszkvai központ számos in­
tézkedéssel igyekezett népszerűbbé tenni a partizánok viselkedését. A magyar és
német elhárítás is regisztrálta, hogy megpróbálták szankcionálni a fosztogatást,
törekedtek arra, hogy legalább elismervény ellenében rekviráljanak élelmiszereket.

33. Dékán István: Vihar Ukrajnában. Egy magyar partizán naplója. Budapest, 1945, Athenaeum, 35. p.
34. Ezeket az eseteket először a 46/III. zászlóalj 1. számú parancsa említi 1942. február 11-én, lásd
HL II. 1519. 46. gyalogezred iratai.
100 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

Egyes partizáncsoportok 1942 elején azt hirdették a lakosság között, hogy Sztálint
leváltják, és a kolhozrendszert felszámolják - de előbb ki kell üldözni a fasiszta
betolakodókat.35 Ovrucsban 1943 áprilisában egy partizánszakasz három napon
keresztül német ruhában és német járművel élelmet vételezett - nyilván egy vállal­
kozás során szereztek egy ehhez szükséges vételezési könyvet.36
A partizánháború alapvető problémáját az okozta, hogy a teljesen önállóan és
felügyelet nélkül működő kis csoportok helyzetükből adódóan azt csinálhattak,
amit akartak. Senki sem tudta őket arra kényszeríteni, hogy minden lehetőséget
megragadjanak az ellenség megsemmisítésére. A partizáncsoportok jelentéseinek
ellenőrzésére általában nem volt lehetőség. A Szovjetunióban amúgy is elterjedt a
már említett „pripiszki”, azaz hozzáírás gyakorlata, amely a legtöbb statisztikát
meghamisította - ez a partizánok esetében (mint ahogyan a sínháborút tárgyaló
fejezetben kitérek rá) különösen gyakori volt. Elképzelhetjük, hogy a kontroll hiá­
nya mit eredményezett egy olyan társadalomban, amely azt szokta meg, hogy min­
den hivatali cselekedetét utasításra kell végrehajtania.
Figyelembe véve a szemben álló erők arányait, arra kell következtetnünk, hogy
még a Partizánmozgalom Törzsével kapcsolatban álló egységek egy része is tevé­
kenységét alapvetően a minél kényelmesebb túlélésben és nem a harcban látta. Ez
egyébként emberileg teljesen érthető magatartás. Néha a partizánok visszaemléke­
zései is finoman utalnak erre: az 1942. október 23-án átállt Hamburger László
(101/10. munkaszolgálatos század) például csak egyetlen komolyabb offenzív had­
műveletben, Trubcsevszk ideiglenes elfoglalásában vett részt másfél éves partizán
tevékenysége alatt: „gazdasági vállalkozásokat csináltunk 1943 márciusáig igen
sokat, amik aránylag nem voltak veszélyesek.”37
A partizánmozgalom kapcsán alapvető problémát jelentett, hogy a legtöbb par­
tizáncsapat nem a megszálló katonaságot, hanem a megszállókkal együttműködni
hajlandó lakosságot tekintette fő ellenfelének. Ez annyiból érthető, hogy sokkal
könnyebb volt meggyilkolni egy polgármestert vagy egy faluőrt, mint fellépni a
megszálló erőkkel szemben. Másrészt viszont ennek következtében a lakosság je ­
lentős része a sztálinizmus kinyújtott kezét látta a partizánok tevékenységében.38
A partizánok ugyanazzal a kegyetlenséggel kezelték vélt vagy valós ellenfeleiket,
mint a megszállók. Szélsőséges példának tekinthető az az eset, amiről 1942. március
11-én jelentett a Dél Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsnoksága. A jelentés
szerint Ivanovka faluban a partizánok levágták a helyi rendőrök gyerekeinek keze­
it.39 Hasonló atrocitásokról számoltak be más környékbeli falvakból is, amelyekből

35. RH 23/174, 163. p. Meldung von 25. 4. 42.

36. Szabó József honvéd (25/III. zászlóalj) naplója a szerző birtokában.
37. HL SZU 133/1, Hamburger László visszaemlékezése
38. Erre a magatartásra lásd Musial: Sowjetische Partisanen, 255-264. p.
39. BA-MA RH 22/24, Az FK 194 hadműveleti osztályvezetőjének jelentése a Csernyigov térségében
folytatott harcokról 1942. 3. 12.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 101

itt csak egyet idézünk. Alekszandr Sevcsenko rudnyai lakos arra emlékezett vissza,
hogy a Fjodorov-partizáncsoport tagjai szomszédjának kiszúrták a szemét és rette­
netesen megkínozták. Az áldozat asztalosként a megszállás elején a partizánoknak
is dolgozott, később a németek kényszerítették, (?) hogy belépjen a helyi rendőr­
ségbe, ezért a partizánok meggyilkolták. Rudnyában a Fjodorov-csapat 1942 júliu­
sában 12 személyt gyilkolt meg hasonló okokból: „először kiverték a fogaikat. Elő­
ször kínozták, hogy utána megölhessék őket”.40
Azokat a falvakat, amelyek lakossága túlságosan lojálisnak tűnt a megszállókkal
szemben, a partizánok is kollektív büntetéssel sújtották és egyáltalán nem volt
ritka jelenség, hogy ők is teljes falvakat perzseltek fel.41
Említésre méltó, hogy a partizánok is szedtek túszokat. Ez a jelenség több do­
kumentumban is fellelhető. Szumitól nem messze az orosz-ukrán határon találha­
tó Podivote falut 1942. szeptember 6-án elfoglalták. Egy magyar huszárszázad és
az ukrán segédrendőrség nem sokkal később elűzte a partizánokat és 21 gyanús
személyt le is tartóztattak a falu lakosai közül. Másnap éjjel újra partizánok jöttek
a faluba és elraboltak tíz németbarátnak mondott személyt, három segédrendőrt
pedig agyonlőttek. Nem sokkal később a falusi Schutzmannschaft levelet kapott,
amiben az állt, hogy amennyiben nem engedik el a 21 foglyot, akkor a tíz túszt ki
fogják végezni.42
A partizánok mindennapjaira leginkább azok a fegyelmi eljárások vetnek fényt,
amelyek belső ügyeiket tárgyalták. A baranovicsi körzet vonatkozásában Bogdán
Musial 2004-ben egy komoly forráskötetet tett közzé erről.43 Felvethető, hogy ezek
az iratok nem tekinthetőek reprezentatívnak, de erre azt lehet felelni, hogy egy
olyan közegben, ahol az egyes fegyveresek ellenőrzésére nincsen állandó lehető­
ség, az erőszak elszabadulása teljesen törvényszerű. Ráadásul Musial vizsgálata
kifejezetten mikrotörténeti jellegű volt, tehát az általa bemutatott esetek már so­
kaságuk miatt is figyelemre méltóak és nem tekinthetőek atipikusnak.
A Sztálin partizánbrigád különleges osztaga 1944. február 7-én golyó általi ha­
lálra ítélte M. Minin főhadnagy korábbi századparancsnokot. Az ítélet szerint a
vádlott 1942-ben először nem volt hajlandó magát alárendelni felsőbb parancsnok­
ságának hanem egységével önállósította magát. Fosztogatásai miatt ezt az egységet
már 1942-ben le kellett fegyverezni. Ennek során Minin ellenállást tanúsított,

40. Interjú Alekszandra Sevcsenkóval (rudnyai lakos) 2006. augusztus 13., idézi Gogun: Sztalinszkije
kommandosz... I. m. kommandosz 215. o. p.
41. BA-MA WB 3289-2, 10-tágige Meldung Hg.Süd. an OKH 11. 4. 1942. (Kamen község felgyújtása
Gremjácstól délkeletre), RW 4 6 /7 (Korop) WF 03/7458-9, 917. p. 11. 2. 1942 Meldung FK 197 (Orlovka
egy része), HL 744. sz. Mikrofilmtekercs (Lemjesoko, Krasszicsba, Krasznij Rog, Iskut kolhoz),
42. „Sammelheft über Erfahrungen in dér Banditenbekámpfung”, Ortskommandantur I (V) 268,
Feldgendarmerie, Sosztka. 27. 9. 1942, BA-MA. RH 22/175, 39. p.
43. Musial: Sowjetische Partisanen in Weiftrufiland. Innenansichten aus dem Gebiet Baranowitschi 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
München, 2004, Oldenbourg.
102 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

A kroloveci partizánosztag 1943 nyarán. Néhány partizán zsákmányolt magyar, illetve német zubbonyokat hord

ezért halálra ítélték, de az ítélet elől megszökött és egy másik partizánosztaghoz

csatlakozott. Ügye így is kiderült, de megkegyelmeztek neki. 1943 júliusában Mi­
nin ellen újabb vizsgálat indult iszákosság, sorozatban elkövetett rablás és több­
szörös nemi erőszak miatt. A vizsgálat során Minint átadták a különleges osztag­
nak, de az egy német támadás miatt nem tudta befejezni az eljárást, és visszaküld­
te eredeti alakulatához. Ezt követő túlkapásai miatt azonban innen elűzték. Minin
egy újabb partizáncsoporthoz csatlakozott ahol ígéretet tett megjavulására. Ismét
századparancsnoki beosztást kapott, de itt sem hagyta abba korábbi szokásait.
1943. november 14-én fosztogatás közben egy partizánparancsnok felszólította an­
nak abbahagyására, amire Minin lelőtte az érintettet, ezt követően pedig egy másik
partizáncsoport tagjaival verekedést kezdeményzett, ami szabályos lövöldözésben
végződött. Egy elfogott partizánt saját kezűleg fojtott meg. Minint újra halálra ítél­
ték, de ismét kegyelmet kapott, azzal hogy szakaszparancsnoki beosztásban bizo­
nyítania kell bátorságát és az alkoholfogyasztásról teljesen lemond. Nem így tör­
tént. Néhány héten belül újra fosztogatni és erőszakoskodni kezdett, fegyveres
összetűzésbe keveredett más partizáncsoportokkal, ennek során egy embert lelőtt.
Ezért 1944 február elején az NKVD különleges osztaga újra halálra ítélte és ezúttal
az ítéletet végre is hajtották.44

44. Uo. 173-177. p. (10. sz. dokumentum).

 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 103

Meglehet, hogy Minin története szélsőséges, azonban az, hogy valakin csak a
harmadik halálos ítéletet hajtották végre, érzékelteti, hogy a partizánélet jelentős
részben felügyelet és jog nélküli közegben zajlott.
A Kirov-partizánosztag törzsfőnöke, Semetko 1944. január 20-án az osztag pa­
rancsnokhelyettesével, Beljakov őrnaggyal együtt leittasodott, majd szóváltásba
keveredtek. Ezt követően egységüket magára hagyták és mindketten nőügyeiket
elintézendő a környék településeire távoztak. Semetko ennek során egy faluban
randalírozott, pisztollyal alkoholt követelt a lakosoktól. Balszerencséjére ekkor ér­
kezett a helyszínre egy nagyobb csoport partizán társaságában Beljakov, aki meg
sem próbálta Semetko lefegyverzését, holott tanúk szerint erre lehetősége lett vol­
na, hanem lelőtte őt. Ezt követően a hullát kifosztotta, többek között 40 aranyru­
belt is magához vett. A vizsgálat kiderítette, hogy eredetileg Semetko ezt egy pa­
raszttól rabolta, majd Beljakov saját céljaira költötte el.45
Az önbíráskodások elszaporodására utal, hogy 1944 februárjában a Sztálin bri­
gád parancsnoka külön utasítást adott ki arról, hogy minden esetben, amikor civi­
lek agyonlövésére kerül sor, erről részletes jelentést kell tenni.
Hiába volt minden kontroll, a partizáncsapatok jelentős részét csak rendkívül
esetlegesen és felületesen tudták rendszabályozni. A legtöbb egység hónapokig
nem találkozott a hátországból küldött komisszárokkal, a Partizánmozgalom Köz­
ponti Törzsével csak kevés csoport tudott fenntartani folyamatos rádiókapcsolatot
(átlagban kb. 800 partizánra esett egy rádó adó-evő készülék). Az ellenőrzés hiá­
nya miatt sok egységben felültötte fejét az alkoholizmus (lásd később), a civilek
sanyargatása. Az sem volt egyedi eset, amikor egy területen két partizáncsoport
egymással szemben vívott háborút személyes sérelmek miatt.
A partizánok a megszállók minden brutalitása ellenére sem örvendtek osztatlan
népszerűségnek. Ez sokszor magyar katonák életének megmentését jelentette. Mi­
hók József honvéd 1942. december 12-én néhány társával Wodwisesk faluban a
partizánok fogságába esett. Mindnyájukat rövid úton kivégezték, Mihók azonban
nem halt meg, csak sokkot kapott. Még a faluban voltak a partizánok, amikor be-
vánszorgott a legközelebbi házba, ahol tejet adtak neki és elrejtették, ennek kö­
szönhetően menekülhetett meg.46
Zsemljankában (gluhovi rajon) Szaburov - egyébként alkohol befolyása alatt
álló - emberei gyújtólövedékekkel 42 házat gyújtottak fel és több tucat embert
gyilkoltak meg. A bosszúhadjáratot az váltotta ki, hogy a helyi rendőrség egy tagja
korábban lelőtt egy partizánt. Szaburov módszereire indirekt módon a Pravda egyik
újságírója is utalt, aki azt jelentette, hogy „Szaburov keményebben harcol, mint
Kovpak. A rendőrséget szó szerint lángokkal égeti ki. Úgy fogalmaz: miért égeti el

45. Uo. 177-179. p. (11. sz. dokumentum).

46. HL 46/III zászlóalj iratai, 8 9 1/46/III.zlj. 42. XII. 12.
104 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

a rendőrség a partizánok családját, miért ne járjunk el mi is ugyanígy? Ahol

Szaburov jár - ott nincs rendőrség".47 A partizánok belső jelentései mást is felje­
gyeztek: Iván Sirmolotnyij, az UK(b)P központi bizottságának képviselője 1943.
január 27-én azt írta Sztrokacsnak Szaburovról, hogy „egysége egy rablóbandához
hasonlít. A nép az erdőbe menekül otrjádja elől, pontosan úgy, mint a németek elől
teszi. Fosztogatásaik határtalanok".48
A B Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsnoksága titkos tábori csendőr­
ségének egyik jelentése visszaigazolta Szaburov kilengéseit amennyiben arról szá­
molt be, hogy 1942 decemberében „765 személyt, különösen polgármestereket és
faluőröket öltek meg, illetve raboltak el. Ez a jelenség leginkább az essmanni kör­
zetet érinti."49
1942 telétől a partizánok magatartása megváltozott. Ettől kezdve erőteljesen
tapasztalható volt az az igyekezetük is, hogy a németek oldalára állt személyeket
maguk mellé állítsák, vagy legalábbis semlegesítsék. Ezért egyre gyakrabban for­
dult elő, hogy foglyaikat nem végezték ki, hanem hazaküldték, mint ahogyan azt az
SD jelentései is regisztrálták. Ez azonban nem jelentette a terror feladását. Példa
erre Hruscsov kijelentése az UKP KB ülésén: „A partizánok portyái abban az érte­
lemben is pozitív eredményekkel járnak, hogy azokat az instabil ukrán és orosz
egyéneket, akik az elfoglalt területeken élnek, félelemmel töltik el. Ezek szívesen
vállalkoznának összeesküvésekre, [sic!] de félnek egységeink bosszújától."50
Ezek a félelmek nem voltak alaptalanok, amint azt a fehéroroszországi David-
Gorodok kisváros esete is bizonyítja. Az állambiztonság 4. csoportjának vezetője,
Pavel Szudoplatov azt jelentette, hogy 1943. július 25-én Szaburov egységei a kisvá­
rost megsemmisítették. „Amikor az egyik osztag betört a városba, a német katonák
és a rendőrök elmenekültek és kaszárnyáikba zárkóztak. Ennek során magukkal
vitték fegyvereiket és lőszerüket. Egyikük sem sebesült meg. Szaburov elvtárs állító­
lag azt a parancsot adta, hogy a városka lakóit rabolják ki és a házakat gyújtsák fel.
A harcosok azonnal a lakásokra törtek, ezeket kifosztották és felgyújtották a város­
kát."51 Egy Hruscsovnak küldött jelentés meg is indokolta, hogy erre a pusztításra
miért került sor: „A bevetés célja a garnizon megsemmisítése mellett gazdasági

47. Sztenogram a Pravda újságírójának az Ukrán Partizánmozgalom Törzsének vezetőjével 1943. 3.

25., DAHO. F. 1. Op. 22. Spr. 59. Ark. 19., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 209. p.
48. Kivonat Suromolotnyijnak, az UK(b)P KB Szúrni partizánosztagba delegált képviselőjének
Sztrokacshoz intézett jelentéséből, 27. 01. 1943., DAHO. F. 1. Op. 22. Spr. 67. Ark. 107., idézi Gogun:
Sztalinszkije kommandosz... I. m. 94. p.
49. BA-MA. RH 22/200, 44. p., Tátigkeitsbericht, 26.11-25.12.1942, Gruppé Geheime Feldpolizei 708.
50. Az UK(b)P PB ülésének jegyzőkönyve, 1943. 4. 3., CDAHO. F. 57. Op. 4. Spr. 189. Ark. 13.,
idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 213. p.
51. Szudoplatov jelentése Ponomarenkónak David-Gorodok Szaburov csoportja által történt meg­
semmisítéséről, 1943. 8.1 8 ., RGASPI. F. 69. Op. 1. D. 748. L. 154., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz...
I. m. 211. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 105
jellegű volt: cipőket és ruhákat kellett szerezni. Korábban a németek a teljes zsidó
lakosságot kirabolták és meggyilkolták. Helyettük segédrendőröket és más hitle­
rista lakájokat telepítettek be. Ezért a lakossághoz itt »specifikus« volt a viszony/'52.
A partizánok között elterjedt kínzási módszerekről tudósított Hruscsovnak
Nyikolaj Seremet is: „láttam, amikor [Fjodorov partizánjai] véresre verték a segéd­
rendőröket, késekkel szurkálták őket, leégették hajukat, összekötötték lábaikat és
lasszóval végighúzták az erdőben, leöntötték őket forró teával és a nemi szerveiket
levágták."53
A náci propaganda beállítása szerint a partizánok zöme zsidó volt, valójában
azonban a zsidók a partizánok között Ukrajnában alulreprezentáltnak tekinthető­
ek. A 11 legnagyobb ukrán partizánegységben, amelyekről ilyen etnikai adat ren­
delkezésre áll, a zsidók aránya csak 2,11% volt, miközben 1930-ban Ukrajnában
6,5% -ot tettek ki.54 Ennek az volt az oka, hogy a zsidó lakosság zömmel Nyugat-
Ukrajnában lakott, ahol gyakorlatilag nem létezett partizánmozgalom.
A német megszállás rendkívül felületes jellegét illusztrálja a Babij-partizán-
csoport története. Sztanyiszlautól nem messze ez a bizonyos Babij nagyrészt me­
nekülő zsidókból túlélési csoportot szervezett. A hozzá csatlakozók között sok
jobb módú és felsőfokú végzettségű személy is volt. A csoport utánpótlási céllal
több rablást és gyilkosságot követett el, de mindig ügyelt arra, hogy ezek szállás­
körzetétől távolabb történjenek. Bár a megszállók hamar tudomást szereztek a
banda létezéséről, sokáig semmit sem tettek ellene. Az OUN megfigyelései szerint
a banda és a lakosság közötti kapcsolat kölcsönösen gyümölcsözően alakult „és ez
annyira messze ment, hogy a banda és a lakosság már-már formális éves vásárokat
rendezett és a jó zsidó orvosok és fogorvosok egyre több páciensre tettek szert a
lakosság köréből. Mindennapossá vált, hogy az erdőből zsidó orvosok bementek
a falvakba a betegekhez. Babij bandája egy idő után már 500 főre nőtt és amikor
1943. szeptember 21-én 200 tatár teljes fegyverzettel átállt hozzá, Babij úgy érezte,
hogy már igazi ura a teljes körzetnek."55 Politikai célokat nem fogalmazott meg, de
a fronthelyzetet figyelve, egy idő után bolseviknek nevezte magát, anélkül hogy
erre bármilyen alapja lett volna.56

52. K. K. Dubina beszámolója Hruscsov részére az ellenség hátországában megtett útról, 1943. szep­
tember, CDAHO. F. 1. Op. 22. Spr. 61. Ark. 54-55., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 211. p.
53. Jelentés Hruscsov részére a partizánmozgalom állapotáról és a németek által megszállt területek
lakosságáról, 1943. 5. 13. CDAHO. F. 1. Op. 22. Spr. 61. Ark. 16. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz...
I. m. 215. p.
54. Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 352. p.
55. Au UK(b)P KB információs és sajtóosztályának dokumentuma a dolinák eseményekről 1943. 11.
4., CDAVO. F. 3959. Op. 2. Spr. 132. Ark. 66., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 354. p.
56. Egy OUN-tag jelentése: „Társadalompolitikai áttekintés 1943. szeptember 25 és október 25 között"
címmel, CDAVO F. 3833. Op. 1. Spr. 132. Ark. 15. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 354. p.
106 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

A németek türelme is ekkoriban ért véget, és 1943. október 29-31. között a

csoportot teljes mértékben felszámolták. Ennek során jelentős erőket mozgósítot­
tak, minden jel szerint feleslegesen, mert Babij nem sokat érthetett a partizán
hadviseléshez, amit az is bizonyít, hogy észrevétlenül meg tudták közelíteni a tá­
borát és a lerohanás közben is csak egy halottat és nyolc sebesültet vesztettek.57
Sokszor a partizánok is antiszemiták voltak. Figyelemre méltó, hogy még a brjansz-
ki erdők partizáncsoportjai között is megfigyelhető volt a zsidóellenesség, annak
ellenére, hogy az ukrán nacionalisták befolyása ezen a területen volt a legcseké­
lyebb. Egy partizán kényszersorozást elrendelő levél a következő szöveggel zárult:
„Aki nyomós ok nélkül nem jelentkezik az okkupánsok elleni harcra, azt úgy kezel­
jük, mint árulót, mint egy zsidót.”58
A szovjet parancsnokság fontosnak tartotta a partizánok politikai nevelését és
irányítását. Emellett politikai célként fogalmazták meg, hogy tevékenységükkel
bomlasszák a németek és szövetségeseik közötti viszonyt. Ennek a politikának része
volt az, hogy a magyar munkaszolgálatosokkal szembeni bánásmódra a partizánok
külön utasításokat kaphattak. Iratok hiányában következtetésekre vagyunk utalva.
A fogságba eső honvédek és munkaszolgálatosok azonban egyöntetűen arról szá­
moltak be, hogy amennyiben túl tudták élni az első viszontagságosabb órákat és fe­
lelős vezető elé kerültek, akkor amennyiben a helyzet azt lehetővé tette, általában
felajánlották számukra, hogy a „nagy földre” azaz a biztonságos szovjet hátországba
távozhatnak. Ha hihetünk Versigorának, akkor a szovjet partizánok még azzal is
foglalkoztak, hogy Zsolt Bélának Szeregyina Buda-i tartózkodási helyét kiderítsék,
mivel arra kaptak utasítást, hogy a híres baloldali írót meg kell szöktetniük.59
Külön említést érdemel a partizánok viszonya a szeszes italokhoz. A keleti had­
műveleti terület lakosságának alkoholfogyasztása eltért a Nyugat- vagy Közép-Eu-
rópában általánostól. Ebben csak kevéssé játszott szerepet, hogy a Szovjetunió te­
rületének túlnyomó részén nem termeltek bort. A tömény italok elterjesztését már
a cári politika is tudatosan támogatta, mivel ebből adóbevételeket is lehetett sze­
rezni: a 19. század végén Szergej Witte pénzügyminiszter iparfejlesztési politikájá­
nak egyik fontos forrása éppen a tömény alkoholra kivetett adó volt (1893-tól a
tömény szesz árusítása állami monopóliumnak számított). A bolsevikiek kezdeti
megingások után ugyanezt a politikát követték - éppen az adóbevételek szükséges­
ségére hivatkozva.60
Az alkoholizmusnak tehát Oroszországban komoly tradíciói voltak. 1941-től a
Vörös Hadseregben a katonák alkoholizálása bevett gyakorlatnak számított, és

57. Ugyanott, 1943. novemberi jelentés, Ark. 26. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 354. p.
58. BA-MA RH 21-2/558, Meldung dér SK 7b dér Sipo und SD 21. 12. 1942. [mellékelve a teljes levél
szövege].
59. HL Partizán gyűjtemény, SZU 116, Versigora visszaemlékezése.
60. Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 406. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 107
nem csak ünnepnapok esetében: „a népbiztos 100 gramm vodkája” kifejezést min­
den katona ismerte, mivel ezt a mennyiséget rendszeresen osztották ki pótlék gya­
nánt a katonák között. Hozzá kell tenni azt is, hogy Sztálin hadseregében kifejezet­
ten nagylelkű módon mérték ki a tömény szeszt, ez leginkább más hadseregekkel
összehasonlítva feltűnő.61 Korántsem biztos, hogy ebben a nagyvonalúságban az
orosz időjárási viszonyokat kell keresnünk.
Már a partizánmozgalom megszervezésének első periódusában is masszívan
éltek az alkoholizálás lehetőségével. Brjanszk-Orel térségében 1941 augusztusá­
ban kezdődött el az úgynevezett „megsemmisítő osztagok” szervezése. Ezeknek
elvileg az lett volna a feladatuk, hogy először tönkreteszik a Wehrmacht számára
használható fontosabb közműveket és ipari létesítményeket, majd illegalitásba vo­
nulva partizáncsoportokként tevékenykednek tovább. A toborzás önkéntes volt, de
„az érintettek általában alkohol befolyása alatt jelentkeztek. így kerültem én is ide,
miután bőven italozhattam” - vallotta erről Vaszilij Lapin fogságba esése után.62
Nem csak a szervezésnél gondoskodtak megfelelő mennyiségű alkoholról: a titkos
raktárak készleteihez is hozzátartozott a tömény ital. Példa erre, hogy amikor a
108. gyalogandár 1942. január 6-án Dengiben (Zolotoncsától 10 kilométerre dél­
re) egy előkészített partizán-élelmiszerraktárat fedezett fel, abban 32 puska és lő­
szer, rádió adó-vevő, 500 kilogramm liszt, 200 kg vaj mellett 500 liter alkoholt és
dohányt, valamint mézet is találtak - és ebben a felsorolásban az alkohol nagy
aránya különösen feltűnő.63
Általánosan elterjedt volt a partizánok között a feketefőzés, sok egység gyakor­
latilag főállásban tömény szesz előállításával foglalkozott. Ezt a jelenséget az
NKVD aggodalommal észlelte és sokszor próbált tenni ellene, de a partizán veze­
tési törzsek felelősei általában tehetetlennek bizonyultak, hiszen nem volt lehető­
ségük arra, hogy a parancsnokságoktól akár száz kilométer távolságra tevékenykedő
partizánosztagok mindennapi életébe beleavatkozzanak. Ehhez képest elhanyagol­
ható az a mennyiség, amit a partizánok a hátországból kaptak. Erre csak sporadi­
kus adatok állnak rendelkezésre. Az Ukrán Partizánmozgalom Törzse 1942 decem­
berében 250 liter vodkakiutalást kapott, és az 1943-as év első negyedére további
750 litert szállítottak számukra az anyaországból.64

61. Sem a m. kir. honvédségnél, sem a Wehrmachtnál nem volt rendszeres gyakorlat teljes csapattes­
tek tömény szesszel történő itatása. A honvédségben általában ünnepek előtt osztottak bort, illetve ese­
tenként századparancsnoki szinten rumot vagy más töményét, de ezt is inkább ünnepekkor és ritkábban
támadások előtt.
62. BA-MA, RH 21-2/718, 677. p. Bericht über die Vernehmung des Wasilij Lapin aus Ograd dér
Abwehrgruppe bei Panzer AOK 2 vöm 07. 06. 1942., idézi Stopper: Das Brjansker Gebiet... I. m. 137. p.
63. BA-MA RH 22/19, Auszug aus dem Tagebuche dér kön. ung. 108. Infanteriebrigade, 1942. 01.
06., 4. p.
64. A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának 24068. számú határozata az Ukrán Partizánmozgalom Tör­
zsének átadandó árucikkekről, 1942. december 15. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 406. p.
108 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE

Kovpak, Sztrokacs és Rudnyev (a képen balról a második, harmadik és negyedik személy) 1943 nyarán egy megbeszélésen

A tömény italok fogyasztása alól Fjodorov emberei sem bizonyultak kivételnek.

Az 1943. július 6-án Zsilinka mellett hősi halált halt Nyikolaj Poprudenko, Fjodorov
helyettese naplójában három alkalommal ír arról, hogy csapata alkoholos befolyá­
soltság alá került, amit azzal indokolt, hogy téli körülmények között az erdei életet
alkoholfogyasztás nélkül lehetetlen volt kibírni. Ezt fokozták azok az esetek, ami­
kor az egység alkoholt zsákmányolt: 1942. január 31-i naplóbejegyzése csak annyit
közöl, hogy „ma mindnyájan részegek voltunk”.65 Belegondolni is rossz, hogy mit
jelenthetett ötszáz erdőben bujkáló fegyveres kollektív részegsége. Kovpak maga is
ír arról, hogy 1942. április 28-án egy magyar helyőrség megtámadásakor partizán­
jai egy hordó rumot zsákmányoltak és csak a parancsnok lélekjelenléte mentette
meg a helyzetet: a partizánok ugyanis a parancsok teljesítése helyett azonnal az
alkoholra vetették magukat és ennek csak az vetett véget, hogy Szemjon Rudnyev,
az akció parancsnoka kiöntötte a rumot.
Az alkoholizmusra és más kilengésekre még a pártállami időszakban megjelent
visszaemlékezések is utalnak. Dékán István első komolyabb parancsnoki megbe­
széléséről így írt: „Együtt volt a Cservonne otrjád egész vezérkara [...] terített
asztalokhoz ültettek bennünket [Kardos] Éva tolmácsolt [...] Az asztalon nagy

65. P o p u d re n k o n a p ló ja , 1 9 4 2 . ja n u á r 3 1 - i b ejeg y zés, C D A H O . F . 9 4 . O p . 1. Sp r. 9 . A rk . 3 9 ., id ézi

G ogun: Sztalinszkijekommandosz... I. m . 4 0 7 . p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ MEGSZERVEZÉSE 109

üvegekben a sokat emlegetett vodka állt és háromdecis füles üvegkancsócskák. Az

asztal végén már jó néhány társadalmilag nem szükséges, azaz üres üveg sorako­
zott, de ennek ellenére senki sem volt részeg a társaságban [?]. Természetesen
rögtön teleöntötték bögréinket és biztattak, hogy igyunk.”66
Nemcsak az alkohol terén voltak egyesek „nagyvonalúak”. Anatol Wertheim,
aki a minszki gettóból menekült a partizánokhoz, 1988-ban publikálta visszaemlé­
kezéseit. A 106. partizánosztag parancsnoka, Szemjon Zorin, aki messze földön
hírhedt volt iszákosságáról, nagyobb lovas kísérettel rendszeresen feltűnt külön­
böző falvakban, ahol korábban kinézett magának egy-egy csinosabb fiatal lányt.
Második alkalommal közölte az apával, hogy esküvőt kell tartania - ellentmondás­
ról nem lehetett szó. Két-három nap mulatás után pedig odébbált és új partnert
keresett magának.67

66. Dékán: Vihar Ukrajnában... I. m. 25. p.

67. Musial: SowjetrussischePartisanen... I. m. 358. p.
 A magyar parancsnokságok

A WEHRMACHT, AZ SS ÉS A HONVÉDSÉG

A magyar parancsnokságok többszörösen is összekapcsolódtak német parancsnok­

ságokkal. Egyrészt azáltal, hogy a magyar megszállócsoport-parancsnokságok is
német alárendeltségben működtek, másrészt pedig azáltal, hogy hadosztálytól fel­
felé minden magyar parancsnoksági törzsnél működött német összekötő stáb
(adott esetben az ezredparancsnokok mellett is). Személyi szinten a magyar és
német tisztek között sok esetben háború előtti kapcsolatok segítették az együtt­
működést. Erich Friderici például 1935-1937 között budapesti katonai attasé volt,
Kari Kitzinger az első világháborúban a Kárpát-hadtest vezérkari tisztjeként dolgo­
zott együtt magyarokkal. Nyelvi problémát az együttműködés általában nem oko­
zott, mert a magyar tisztek majdnem mindegyike jól beszélt németül. Mindkét
említett német tábornokról elmondható, hogy a megtorló intézkedéseket elsősor­
ban a helyi zsidó lakosság kárára rendelték el - utólag már nem egyértelmű, hogy
ebben csak antiszemitizmus vagy az ukrán lakosság viszonylagos kímélésének
szándéka játszott szerepet. Ami a lakosság kezelését illeti, abban mindkettőjük
ingadozott a „kemény kéz politikája” és a praktikus szempontok között.
Más volt a hozzáállása Rudolf Schmidt vezérezredesnek, akiről a lokoti milícia
kapcsán már esett szó, illetve Kurt Agricola vezérőrnagynak, a Körűek 580. pa­
rancsnokának. Ok a magyar parancsnokságokra minden esetben mérséklőén pró­
báltak hatni - nem sok sikerrel.
Konkrét biztonságpolitikai kérdésekben a megszállók elsősorban a titkos tábori
csendőrség (Geheime Feldpolizei, GFP) egységeivel álltak kapcsolatban. Minden
magyar seregtesthez elvileg egy 6-15 fős GFP-csoport nyert beosztást. Sajnos ezek
pontos hadrendi száma nem ismert, csak véletlenszerűen vannak adatok egyes sze­
mélyekre. Stephansky csendőr őrnagy például 1942. február 24-től a 105. hadosz­
tály törzsénél szolgált mint összekötő. 1942 júliusában a Dél Hadseregcsoport
hátsó területén tevékenykedő GFP-csoportok összesen 45 995 személyt ellenőriz­
tek, ebből 3291 személyt tartóztattak le, 481-et mint „partizánt” kivégeztek, 2298
személyt hadifogoly- és internáló táboroknak adtak át, 341 személyt pedig az SD-
nek továbbítottak (utóbbiak feltehetően zsidók voltak).1A FK 197. alárendeltségé-

1. BA-MA, RH 22/173, Auszug aus dem Operationsbericht für den Monat Juli 1942 GFP Direktor
beim Heeresgruppe Síid.
112 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

ben a 708., 730. és 721. GFP-csoport működött. Az alkalmazott módszerekről tu­

dósít a 105. hadosztály mellé rendelt GFP utasítása:
„1. Kijárási tilalom 17 órától. Halálbüntetés.
2. Az erdőben bujkáló partizánok hozzátartozóit internálni. Hadifogolytábor.
3. A megállapított partizánokat nyilvánosan fel kell akasztani.
4. Házaikat fel kell égetni.
5. A lakosság nyilvánosság előtt felvilágosítandó.
6. Együttműködésért földosztás, pénzjutalom stb.”2

Magyar alakulatok és a GFP kapcsolatairól számos jelentés számol be: a GFP által
felderített partizánfészkek leküzdése mindig a helyi karhatalom, azaz a magyar
helyőrség (és esetleg a környező milícia) feladata volt.3
Heinrich Himmer a megszállt területek rendőri erőit az úgynevezett Felsőbb SS
és Rendőri Vezetők (Höhere SS- und Polizeiführer, a továbbiakban HSSPF) irányítá­
sa alá rendelte. Ez az intézmény a Német Birodalom területén már 1938-tól létezett
és közvetlenül Himmler vezetése alá tartozott, sajátos módon kikerülve a Birodalmi
Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) közvetlen irányító tevékenységét
is. Minden Reichskomissar mellé egy HSSPF-et neveztek ki, de emellett az egyes
hadseregcsoportok mögöttes parancsnokságai is „kaptak” Himmlertől egy ilyen
vezetőt, akivel az illetékes Wehrmacht-parancsnoknak mellérendelt viszonyban
kellett működnie. A HSSPF alá tartozó terület minden Generalkomissariat, illetve
hasonló közigazgatási egysége rendészeti szempontból egy SS- és egy rendőri ve­
zető (SSPF) irányítása alatt állt.
A magyar megszállók számára ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a Nyugati
Megszálló Csoport szempontjából a HSSPF Ukraine (azaz Hans-Adolf Prützmann);
a Keleti Megszálló Csoport szempontjából pedig a csernyigovi SSPF (Willy Schmel-
zer 1943. júniusig, Ernst Hartmann 1943. július és október között) volt illetékes.
Erre utal az is, hogy Prützmann a fennmaradt iratok szerint legalább két alkalommal
mondott meleg hangú köszönetét a magyar megszálló hadosztályoknak: 1943. július
5-én, illetve 1943. augusztus 7-én a „Seydlitz” vállalkozásban való részvételért.4
Az SSPF, illetve HSSPF mindenkori vezetői irányították szakmai szempontból a
területükhöz tartozó összes rendőri és SS-egységet, különösen az Einsatzgruppék
kirendeltségeit (Sonderkommando és Einsatzkommando néven), és ők hajtották
végre, illetve koordinálták Himmler különleges megbízásait is. Ezek közül elsősor­
ban a zsidóság megsemmisítése, a helyi lakossággal kapcsolatos deponálási intéz­
kedések, illetve a népi németek betelepítése említendő meg. A teljes ukrán terület­

2. BA-MA RH 22/182, 1942. januári GFP Sonderanweisung valamint 9. 3. 1942. Besprechung im HQ,
dér ung.Bes. Gr. Őst.
3. BA-MA RH 22/173, Auszug aus dem Operationstagebuch GFP Direktor beim Bef. H. Géb. Síid,
Bericht für die Monat Juli 1942.
4. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 27. és 41. sz. bizalmas parancsok.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 113

re a HSSPF összesen hét rendőrzászlóalj felett rendelkezett, amelyet két ezredbe

szerveztek: „PolizeiregimentSüd” (45., 303., 314. rendőrzászlóalj) „Polizeiregiment
z.b.V.” (304., 315., 320. rendőrzászlóalj, I. rendőr lovas osztály). Ezekből azonban
többször ideiglenesen le kellett adnia egységeket a front számára.
A HSSPF-ek tevékenysége rendszeres súrlódásokat okozott, mivel a biztonsági
erők egyúttal általában a Wehrmacht alárendeltségében is működtek. Ez konkrétan
azt jelentette, hogy pl. egy rendőrzászlóalj egyszerre kaphatott parancsot a hátsó
hadseregcsoport biztosító erői felett rendelkező Wehrmacht-tábornoktól (a Közép
Hadseregcsoport esetében ez Max Schenckendorff tábornok, a Dél, illetve B Had­
seregcsoport esetében 1942 júniusától Erich Friderici tábornok volt) vagy a Wehr-
machtbefehshaber Ukraine (Ukrajna német katonai parancsnoka, a továbbiakban
WBU) katonai parancsnokától. Azokban az esetekben, amelyekben magyar egysé­
gek részt vettek zsidónegyedek kiürítésében és az érintettek tömegsírhoz kísérésé­
ben, biztosra vehetjük, hogy az illetékes magyar parancsnok a HSSPF-fel vagy an­
nak valamelyik alárendeltjével egyeztetett.
Dokumentumok hiányában elég nehéz megállapítani, hogy az Einsatzgruppék,
illetve a HSSPF és alárendeltjei milyen kapcsolatban voltak a magyar megszálló
parancsnokságokkal. Érthető módon a háború utáni népbírósági perekben a vád­
lottak erről egy szót sem szóltak, a vádhatóság pedig szinte semmilyen információ­
val nem rendelkezett a német parancsnoksági struktúrákról, nem beszélve arról,
hogy a HSSPF és alárendeltjei által elkövetett bűncselekmények alapvetően nem
magyar állampolgárokat érintettek és ezért nem is merültek fel a népbírósági eljá­
rások során. Azt azonban tudjuk, hogy 1942 márciusától (más források szerint
csak 1943 januárjától) 1943 végéig Waldemar von Radetzky SS-Sturmbannführer
a csernyigovi magyar parancsnokság mellett tevékenykedett, mint összekötő tiszt.5
1943 áprilisában a Csernyigov térségében tevékenykedő 105. hadosztály Willy
Schmelcher SSPF-fel együttműködve végezte tisztogató hadműveleteit. 1943.
szeptember 20-án a HM a Sonderkommando 4a négy tagját tüntette ki: a partizán­
harcban elesett Joachim Nehring a Magyar Érdemrend hadiékítményes és kardos
Tisztikeresztjét, Helmut Reichel, Theodor Christensen (a csernyigovban székelő
SK 4a parancsnoka) és Radetzky pedig a hadiékítményes és kardos Lovagkeresztet
kapta.6 Természetesen felvethető, hogy itt csak protokolláris kitüntetésről van szó,
ennek azonban ellentmond, hogy egyébként az Einsatzgruppék, illetve a HSSPF
más alárendeltjei közül eddig az időpontig senki sem kapott kitüntetést, holott
korábban is többen a magyar csapatokkal közösen tevékenykedtek.
Hivatalból a hadosztályok és hadtestek Ib (hírszerzés, elhárítás) osztályvezetői­
nek kellett leginkább rendszeres és közvetlen munkakapcsolatot tartania az SD,
illetve a HSSPF illetékeseivel. Ez a munkakapcsolat alapszinten az ellenségről szó­

5. http://www.ifz-muenchen.de/archiv/zs/zs-2387.pdf.
6. HL kitüntetési javaslatok 54. csoport, 1943. szeptember.
114 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

ló hírek rendszeres kicserélését jelentette. Ezenfelül a magyar csapatok a helyzet­

ről szóló általános tájékoztatásokat is az la (hadműveleti), illetve az Ib osztályokon
keresztül adták.
Sajnálatos módon a magyar megszálló erők szempontjából érdekes HSSPF-, il­
letve SSPF-jelentések rendkívül hiányosak. Csupán egy olyan irat maradt fenn, amely
konkrétan magyar alakulatokkal együttműködve végzett akciókról számol be. Fride-
rici tábornok kérésére - és nem Himmler utasítására - az SK 4a 1942. július-augusz­
tus folyamán Csernyigovtól északra kihelyezve tevékenykedett:
„A Sipo és az SD különleges parancsnoksága 1942. július 9-én kezdte meg
munkáját a konotopi internálótábor ellenőrzésével. Ezzel egyidejűleg ellenőriztük
Jaswoje, Konotop, Boryn és Krolovec rajonokat, valamint a szomszédos területeket
és a Marschstrasse 17, illetve a Bahmacs-Voroszhba vasútvonal környékét. Kono-
topban összesen 808 személyt ellenőriztünk, akik közül 318-at lőttünk agyon.
Sosztka, Jampol, Szeregyina Buda és Hilcsiszkij rajonok ellenőrzésének előké­
szítése után július 17-én megtörtént az ellenőrzés. 658 letartóztatásra került sor,
akik közül 215 személyt lőttünk agyon.
Július 20-án a parancsnokság Jampolba távozott, hogy ezt a területet is feldol­
gozhassa. Mivel a Kovpak-banda megjelenésével a rajon legtöbb lakott települését
az ellenség szállta meg, ezért el kellett halasztani rendőrségi akciónkat. Július 20-
án Friderici tábornok parancsa alapján a kommandó kettéoszlott. Egy csoportot a
Tímár-harccsoporthoz osztottak be, a másikat pedig a Zwister-harccsoporthoz7
(német 57. biztosítóezred). Július 26-án történt meg Novgorod-Szeverszkij átvizs­
gálása, ahol 39 letartóztatottból 15-öt lőttünk agyon. Ugyanott megtörtént a GFP-
vel közösen a Sznob térségéből evakuált személyek ellenőrzése is, ennek során
összesen 186 személyt lőttünk agyon. A Zwister-harccsoporttal koordinált akciók
során Ponorica raj ont átvizsgáltuk és 91 személyt vettünk őrizetbe, akik közül 41-
et lőttünk agyon. A hadműveleti terület egyéb részeinek átvizsgálása során kide­
rült, hogy minden még ott élő volt politikai funkcionárius kivétel nélkül a bandák
tagja. Ezek feldolgozását ezért a GFP-re hagytuk. [...]
A Tímár-harccsoporthoz beosztott rész, melyet Hüsch SS-Untersturmführer
[hadnagy] vezetett, a Tímár-csoport 3 ütközetében vett részt. Ezek során 84 ban­
ditát lőttek agyon. Ezek után történt meg a Hilcsiszkij, Jampol, Szeregyina Buda
rajonok biztonságpolitikai átfésülése. Ebben a három rajonban összesen 1758 sze­
mélyt fogtunk el, közülük 649-et lőttünk agyon. Az eddigiek folyamán a Sipo és SD
Sonderkommandója a hadműveleti terület északi részén 3628 személyt tartózta­
tott le, akik közül 1508-at lőttünk agyon, 2116 személyt szabadlábra lehetett he­
lyezni. 423 agyonlőtt esetében olyan személyekről volt szó, akik vagy fegyverrel a
kezükben estek fogságba, vagy hírvivőkként és raktárosokként tettek szolgálatokat

7. Julius Zwister ezeredes 1878-ban született, ezrede a 213. német biztosító-hadosztály egyik egysé­
ge volt.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 115

a partizánoknak. A többiek politikai funkcionáriusok voltak, kiket a Sipo útmuta­

tásai alapján kellett elintézni.”8
A kis számok senkit se tévesszenek meg: a jelentés csak egyhavi időről szól és
a magyarok által megszállt területeken több más hasonló alakulat is működött. Ha
tekintetbe vesszük, hogy az előbbiekben említett német parancsnokság teljes lét­
száma nem tett ki többet 60-70 főnél (és ennek zöme irodai munkát végzett vagy
sofőr, szakács stb. volt), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy munkájukat csak a helyi
katonaság bevonásával tudták ellátni. Erről tanúskodik az előbbiekben idézett irat
is: az Einsatzgruppe működési feltételeit a magyar katonaság teremtette meg, nyil­
ván ők hajtották végre az emberek begyűjtését, őrzését is, a németek elsősorban az
akciók megtervezésével, irányításával, az elfogottak kihallgatásával és az admi­
nisztrációval foglalkoztak.
Érdekes, hogy az SD tevékenységét már ekkor is kritika érte a magyar megszállás
területén, de nem a magyarok részéről Az FK 194. tett panaszt a „tisztogató hadmű­
veletek” felesleges brutalitása és ezzel kapcsolatban a magyar csapatok „katasztrofá­
lis” magatartása miatt, és idézte a putivli polgármester panaszát, aki szerint a ma­
gyarok semmit sem tesznek a partizánok ellen, viszont a lakosság közeledtükre
kénytelen az erdőbe menekülni, mert többször előfordult, hogy válogatás nélkül
nőket és gyerekeket is kivégeztek. Novoszlobodszkajában (4000 lakos) egy véletlen
lövés miatt az egész falut leégették. „Csak a teljesség kedvéért jegyezzük még meg,
hogy július 18-án az SD mintegy 600-800 férfit és nőt Sosztkába [...] szállított, akik
nagy részét ugyan elengedték, de 260 személyt, akiknek fele nő, a technikum udva­
rában agyonlőttek”9 - fejezte be az események miatt elborzadt jelentését az FK 194.
Egy másik irat is utal arra, hogy a magyar megszálló erők területén is működtek
az SD kommandói. A Dél Hadseregcsoport hátsó területeinek parancsnoksága
1942. március 20-án szükségesnek tartotta emlékeztetni alárendeltjeit, hogy a te­
rületen Platt Hauptsturmführer SD-osztaga Himmer utasítására és saját felelőssé­
gére [sic!] biztonságpolitikai jellegű feladatokat hajt végre. Ennek során minden
megszálló egység köteles ezt az osztagot szállítási, ellátási és elhelyezési kérdések­
ben támogatni. „A kommandó záróosztagok kirendelésére vonatkozó kéréseit lehe­
tőség szerint teljesíteni kell. A Wehrmacht tagjainak bevonása a kivégzések aktív
lebonyolításába tilos. [...] A parancsnok engem tájékoztat szándékairól, a hadosztá­
lyok és az FK 194. és 197. tájékoztatása a Dél Hadseregcsoport hátsó területek pa­
rancsnokságának Ic-referense10 által történik. [...] Az alárendelt szolgálati helyek

8. BA-MA RH 22/31, Az Einsatzgruppe C a. vagy b. Einsatzkommandójának 1942. augusztus 15-i

jelentése, oldalszám nélkül. Az alakulat összlétszáma mintegy 70 fő lehetett. A német eredetiben az ösz-
szes jelentés a szemérmesebb passzív szerkezetben íródott, ezeket mind többes szám első személyben
fordítottuk.
9. BA-MA WF 03/7458-9, FK 197, Lagebericht für 18. 6. - 17. 7. 1942. [18. 7. 1942.], 986. p.
10. A német hadseregben az Ic referens a hírszerző és kémelhárító osztály, ill. referatúra rövidítése
volt, megfelelt a magyar Ib osztálynak, ill. referatúrának.
116 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

az SD-kommandó intézkedéseivel szemben

nem rendelkeznek beleszólási joggal.”11
Figyelemre méltó az előbb idézett szö­
veg, mert kiderül belőle, hogy a katonai
vezetés egyrészt támogatásáról biztosítja a
tömegyilkos csoportot, másrészt viszont
megpróbálja alárendeltjeit kivonni a pisz­
kos munkából. Az irat rejtetten azokra az
esetleges érdekellentétekre is utal, ame­
lyek a helyszínen csak rövid látogatást
tevő SD-kommandó és az ottmaradó meg­
szálló parancsnokságok között fennállhat-
tak. Ezek az érdekellentétek egyébként
nem csak az SD és a hadsereg között me­
rültek fel: a német megszálló hatóságok és
az ukrajnai birodalmi komisszár között is
feszültségek keletkeztek. Előbbieknek az
állt érdekükben, hogy legalább a zsidó kis-
„chutor-Mihalekszi szépe” Horváth Ferenc (46/III.
zászlóalj)felvétele iparosokat megkíméljék, ezzel szemben
Erich Koch ragaszkodott minél több zsidó
megsemmisítéséhez, mivel az Ukrajnára kiszabott élelmiszer-beszolgáltatási köte­
lezettségeket csak így vélte teljesíthetőnek.12 Arról sajnos csak sejtéseink lehetnek,
hogy a magyar megszálló parancsnokságokhoz ezek a konfliktusok hogyan juthat­
tak el. Erről minden bizonnyal azért sem kerülnek elő dokumentumok, mert a
magyar illetékesek számára ezek a kérések egyszerűen nem rendelkeztek relevan­
ciával, hiszen szereplésük időben és térben is rendkívül korlátozott volt.

A MEGSZÁLLÓ ERŐK MAGYAR VONALON KAPOTT

IRÁNYELVEI

Ellentétben a német hadsereggel, amelyet előre felkészítettek, a Szovjetunió meg­

támadásának időpontjában a magyar honvédség még semmilyen irányelvekkel nem
rendelkezett arról, hogy milyen koncepció szerint tevékenykedjen a megszállt terü­
leten. Az iratok hiánya miatt azt sem tudjuk, hogy mikor került sor az első ezzel
kapcsolatos parancsok kiadására. Az azonban biztos, hogy az erre vonatkozó utasí­
tások már az 1941-es év során kiadásra kerültek. A későbbiekben is készültek ilyen

1 1 . B u n d e s a rc h iv B e rlin R 7 0 S u / 1 8 , 9 9 . p. B e f.R ü c k w .H g .S ü d R o q u e s G eh . 2 0 . 3 . 1 9 4 2 .
1 2 . G e rla c h : Krieg... I. m . 2 4 0 . p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 117

anyagok, mint például az 1942. július 2-án kiadott „Irányelvek a partizánok leküz­
désére” című irat, amelyet a 105. gyaloghadosztály hadműveleti osztálya adott ki.13
1942 áprilisában a vezérkari főnökség 4. osztálya „A folyó háború tapasztalatai­
nak ismertetése” címmel külön füzetet jelentetett meg „Partizánharcok” alcímmel.
A füzet (amely egy sorozat része volt és a 10-es számot viselte) összefoglalta az
addig kiadott német és magyar utasításokat és parancsokat. Kiosztása a csapatok­
nál 1942 június-júliusában megtörtént, a 46/III. zászlóalj például hat példányt
kapott belőle.14 A posztszovjet történetírás szerint a füzet bizonyíték arra, hogy a
magyar csapatokat népirtó szándékkal küldték a Szovjetunióba. Ehhez képest az
ukrán lakosság kapcsán a füzetben például ez áll: „az új európai rendben fontos
hivatás vár az ukránokra [...] [akiknek] szláv vére erősen keveredett turáni és ger­
mán népek vérével.”15 Ebből a mondatból éppen nem az következik, hogy a magyar
csapatok népirtás terveztek volna az ukránokkal szemben (akik egyébként a meg­
szállt terület lakosságának zömét alkották).
Az említett füzet alapvetően a Wehrmacht-utasításokkal szinkronban határozta
meg az ellenséggel szemben követendő bánásmódot, de helyenként túlment az „át­
lagos” (és a korábbi fejezetben ismertetett) német parancsokon - pontosabban alap­
vetően a leginkább radikális álláspontra helyezkedett, amennyiben a „legkönyörtele­
nebb megtorlás” és a „kérlelhetetlen szigor” elvét propagálta. „Elnézésnek nincs
helye! A kérlelhetetlen szigor el fogja venni mindenkinek a kedvét attól, hogy a
partizánok közé álljon, vagy támogassa őket. Míg a könyörületességet csak a gyenge­
ségnek tekintenék. A foglyul ejtett partizánokat - esetleges kihallgatásuk után - a
helyszínen fel kell koncolni vagy elrettentő példaként a közel fekvő helységekben
nyilvánosan kötél által ki kell végezni. Hasonlóan kell eljárnunk a kezeinkbe került
partizánsegítőkkel is.”16 A szöveg utalást sem tartalmazott arra, hogy mi történjen
azokkal a lakosokkal, akik nyilvánvaló kényszerből váltak a partizánok segítőivé.
Krausz Tamás tévesen úgy értékeli ezt a füzetet, mintha az ebben foglaltak
radikalizálták volna a partizánháború módszereit. Valójában a dokumentumokból
ezzel ellentétes tendencia állapítható meg. Egyrészt azért, mert a füzet azoknak a
tapasztalatoknak leszűrése volt, amit a megszállók addig szereztek, tehát már
megtörtént eseményeket foglalt össze. Másrészt pedig azért, mert a magyar pa­
rancsnokságok ezt követően több okból is éppen ellenkező szellemben módosítot­
ták módszereiket, amiben azok a már korábban említett praktikus felismerések
játszottak szerepet, amelyek a Wehrmachttól és a magyar felsőbb parancsnoksá­

13. HL 46/III. zászlóalj iratai, 22. doboz, 44. számú napiparancs hivatkozik az 1489/105.ho.la. 42.
VII. 2. alatt kiadott „irányelvekre”.
14. HL 46/III. zászlóalj iratai 22. doboz, 45. számú napiparancs, 1942. június 12., valamint 50. sz.
keleti megszálló csoportparancsnoksági parancs, 1942. június 8.
15. A magyar megszálló csapatok... I. m. 31. p.
16. A folyó háború tapasztalatainak ismertetése. Partizánharcok. 10. számú füzet. Budapest 1942 M. Kir.
Honvéd Vezérkar Főnökség 4. osztálya, Attila nyomda, 39. p.
118 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

goktól egyaránt kiindultak. Józan belátással nem volt ugyanis nehéz felismerni,
hogy az elrettentés elvére alapuló politika kontraproduktív. A partizánokkal szem­
ben alkalmazott módszerek változását pontosan mutatják azok a jelentések, ame­
lyeket a magyar csapatok a megsemmisített partizánok és saját veszteségeik kap­
csán írtak. Ezekből az állapítható meg, hogy a magyar alakulatok agresszivitása
1942 nyarától éppen hogy csökkenő tendenciát mutat.
Érdemes elgondolkodni azon, mi okozta az említett 10. füzet rendkívül radiká­
lis hangvételét. Valószínűtlen, hogy ebben szerepe lett volna orosz-, illetve ukrán­
ellenes rasszizmusnak, mivel ilyen politikai irányultság a honvédséget nem jelle­
mezte (szemben az NSDAP bizonyos ideológusaival). Sokkal inkább arról lehet
szó, hogy az illetékes magyar vezérkari tisztek a kérdést csupán katonai szempont­
ból nézték és politikai következményei nem érdekelték őket. Erre utal, hogy a hon­
védség hasonlóan rigorózus módon lépett fel 1941 áprilisában és 1942 januárjában
a Délvidéken, pedig itt az áldozatok ténylegesen vagy potenciálisan magyar állam­
polgárok voltak: a bácskai bevonulásnak 2122 civil áldozata volt, a „hideg napok"
pedig 3340 polgári áldozatot követeltek. Emellett a leginkább az a valószínű - és
ez egyúttal magyarázza, hogy Szombathelyi Ferenc hogyan adhatta egyáltalán ne­
vét ehhez az irathoz -, hogy összeállítója nem tett mást, mint tartalmilag összedol­
gozta azokat a német parancsokat, amelyek fordításait egyébként a magyar meg­
szálló parancsnokságok megkapták. így a honvéd vezérkar főnöke is becsaphatta
magát azzal, hogy az iratért valójában nem ő a felelős.
Az NKVD koncepciós eljárásaiban minden alkalommal igyekezett bebizonyíta­
ni, hogy a magyar parancsnokok ennek a 10. számú direktívának az alapján jártak
el. Szabó László vezérőrnagy, a 105. hadosztály parancsnoka azonban tagadta, hogy
a dokumentumot látta volna.17
Azt, hogy a szovjet lakosság sorsáért a magyar vezetés nem érezte magát külö­
nösebben felelősnek, több tényező is magyarázza. Elsősorban az, hogy a magyar
félnek német szövetségese a terület politikai jövőjét illetően semmilyen kompeten­
ciát nem adott. A megszállók, ha akartak volna, akkor sem tudták volna biztosítani
például az ukrán államiság kereteit vagy a helyi lakosság megfelelő élelemellátását,
mivel ehhez nem kaptak politikai felhatalmazást és nem álltak rendelkezésükre a
szükséges anyagi források sem. Ennek fényében nem meglepő, ha a vezérkari tisztek
a németek által biztosított kereteket adottnak vették és intézkedéseiket csak azon
belül képzelték el. A keretek megkérdőjelezésének felelőssége csak akkor merülhe­
tett volna fel bennük, ha döntéseiket általános erkölcsi megfontolások alapján hoz­
zák meg (ami a később tárgyalandó pszichológiai kísérletek fényében sajnos nem
reális elvárás), vagy ha foglalkoztatják őket a döntések hosszú távú politikai követ­
kezményei, illetve ha tisztában lettek volna azzal, hogy a Szovjetunió csak akkor
győzhető le, ha ebben a lakosságot partnernek tekintik. 1941 végére sok német tá­

17. Lásd A magyar megszálló csapatok... I. m. 71. p.

 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 119

bornok már eljutott ehhez a felismeréshez - még olyanok is, akik meggyőződéses
nácik voltak, mint von Reichenau. Szombathelyi Ferenc vezérezredes politikai néze­
tei hozzá képest kifejezetten humánusnak nevezhetőek. Vele kapcsolatban már ko­
rábban is említettük, hogy ahol tehette, megakadályozta a túlkapásokat. Katonai
vonalon ráadásul - mint ahogyan azt Makray Sándor idézett jelentése is bizonyítja -
tájékoztatást kapott a nácik módszereiről, amelyeket személyesen is tapasztalt.

A MEGSZÁLLÓ ERŐK HÍRSZERZŐ

ÉS KÉMELHÁRÍTÓ SZOLGÁLATA

Mivel a partizánháborúban az egyes seregtestek hírszerző és kémelhárító (Ib - né­

met seregtesteknél Ic) osztályok feladata volt a partizánok feltételezett erőinek
nyilvántartása, a foglyok kihallgatása, a legénység hangulatának ellenőrzése, az eset­
leges megtorló akciók koordinálása, ezért érdemes ezeknek működését részleteseb­
ben is ismertetni.
Mint korábban említettük, eleinte a megszálló egységeknél nem alakultak meg az
Ib osztályok. 1942-re azonban mindenütt nyilvánvalóvá vált, hogy a hírszerző és elhá­
rító munka a megszállás legfontosabb feladata, különösen a Keleti Megszálló Csoport
területén. Ezért (elvileg 1942. november 1-jétől)18 minden hadosztálynál létrehozták
csökkentett létszámmal az Ib osztályokat is, amelyeket azonban az esetek jelentős
részében csak tartalékos tisztek vezettek. Akárki is volt az osztályok vezetője, az el­
mondható, hogy a m. kir. honvédségen belül nem létezett külön képzés a jövendő Ib
vezetők számára, tehát mindenki teljesen véletlenül került ezekbe a beosztásokba.
Csak a hadtestek és a hadseregek rendelkeztek a hírszerző és elhárító munkára kép­
zett szakszemélyzettel, amelyet a 2. vkf. osztály „delegált” a hadtestek hírszerző és
elhárító osztályára. Ennek megfelelően az ideiglenesen szervezett Magyar Megszálló
Csoport (később Megszálló Erők) főparancsnoksága, illetve a Keleti és Nyugati Meg­
szálló Csoport parancsnokság mint hadtestszintű vezetési egység rendelkezett szak­
képzett hírszerző és elhárító tisztekkel. Mindez gyökeresen különbözött a szovjet
modelltől, ahol a hírszerzés és kémelhárítás közegei a hadseregen belül teljesen külön
csoportot alkottak és ennek megfelelően külön képzésben is részesültek.
A Gyorshadtest egy „Sárkány-csoport” néven improvizált hírszerző osztaggal
vonult el a harctérre. Ennek tevékenységéről sajnos szinte semmilyen adattal nem
rendelkezünk, csak annyit lehet tudni, hogy vezetője Markovits József vezérkari
alezredes volt. Az egység, amelyet a Megszálló Erők Parancsnoksága megörökölt a
Gyorshadtesttől, 1942 júliusában tért vissza a megszállt területről.19

18. BA-MA Darnóy: Organisation und Gliederung dér kgl. ung. Besatzungstruppen 1943/1944, 3. p.
19. ABTL V-86773 Müller Józsefné (a dosszié valójában id. Andreánszky Jenőre, Markovits egyik be­
osztottjára tartalmaz adatokat).
120 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

A hírszerző és elhárító munka hierarchikusan épült fel. Az egyes zászlóaljaknál,

illetve önálló századoknál megbízott „K-tisztek” másodállásban foglalkoztak az Ib
osztályok részére hírszerző és elhárító feladatokkal. Az ezredparancsnokságok tör­
zsébe már mindenütt egy önálló „K-tiszt” tartozott, aki a zászlóaljaktól bejövő
adatokat rendszerezte, kiegészítette és saját hatáskörben bővítette is. A K-tisztek
jelentettek a hadosztályok Ib osztályainak, azok pedig a hadtestek Ib osztályainak.
1943-ra egy hadosztály Ib osztályának állománya általában egy vezető, három be­
osztott (általában tartalékos hadnagy vagy főhadnagy) tiszt, 1-2 tiszthelyettes és
1-2 tisztes volt. Előbbiek végezték a nyilvántartási munkát, a legénységi állomá­
nyon belüli elhárítást (ellenséges propaganda figyelése, hangulatjelentések stb.) és
a levélcenzúrát is, utóbbiak pedig elsősorban tolmácsolási, irodai feladatokat lát­
tak el, illetve az elfogott gyanús civilek és partizánok kihallgatásával foglalkoztak.
Sajnos az Ib osztályoknak gyakorlatilag nem maradt fenn iratanyaga, csak a háború
utáni perekből tudjuk úgy-ahogy rekonstruálni az itt uralkodó állapotokat.
A megszálló erők parancsnokságai mellett az egyes hadosztályoknál és a Keleti,
illetve Nyugati Megszálló Csoportnál rádiófelderítő egységek is működtek. A Meg­
szálló Erők Főparancsnoksága mellett Prokisch Árpád alezredes vezette a rádiófel­
derítést. Ezeknek az osztagoknak a tevékenységét máig homály fedi, holott a ma­
gyar rádiófelderítés ekkor világszínvonalú volt, és sporadikus adatok vannak arra,
hogy ennek eredményeit a megszállók is használhatták. A magyar rádiófelderítők
egyébként is hatalmas előnyben voltak a partizánokkal szemben: utóbbiak rádió­
forgalmazó személyzetének képzettsége általában rendkívül felületes volt és ezért
könnyűnek bizonyult megfejteni a partizán rádióállomások kódrendszerét. Ezek­
ben a kérdésekben 1945 után semmilyen nyomozás sem indult az érintettek ellen,
ami azzal függött össze, hogy az egyetlen olyan szakszolgálat, amelyet az új kom­
munista rendszer szinte egy az egyben átvett, az a rádiófelderítő állomány volt.20
Az Ib osztályok feladatköréből adódott, hogy itt gyakran kerülhetett sor a fog­
lyok szisztematikus bántalmazására, illetve itt születhetett döntés kivégzésükről
is. Ez leginkább a 2. magyar hadseregnél volt jellemző, ahol az ilyen típusú tevé­
kenység centralizáltan, elsősorban a hadsereg-parancsnokság kémelhárító osztá­
lyán folyt. A megszálló hadosztályok helyzete némileg más volt, mivel ők a foglyo­
kat sokszor átadták a német hatóságoknak, ami annál is könnyebben ment, mivel
a hadosztályok egy részénél működött német összekötő törzs, illetve német tábori
csendőri osztag is.
A magyar-lengyel barátság egyfajta vadhajtásaként értékelhetjük, hogy az ukrán
területeken elsősorban lengyel személyeket szerveztek be informátornak. A 121.
könnyűhadosztálynál 1943 nyarán Krupiec község mellett Utasi Béla törzsőrmes-

20. Részletekre lásd Ritter László: A magyar rádiófelderítés a második világháborúban. Felderítő Szem­
le, 2010. június, 149-168. p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 121

tér és a vele kapcsolatot tartó női hálózati személy eltűnt, arra gyanakodtak, hogy
a partizánok fogságába esett. Az ügy kivizsgálására két - a fennmaradt iratok sze­
rint „telt idomú”, illetve „kissé molett” - lengyel nőt küldtek a faluba, de ők sem
tudtak meg semmit. Ami érdekes, az a nők későbbi sorsa, mivel 1944 nyarán már
egy magyar hadikórház állományában voltak és még 1946-ban is küldtek leveleket
magyar kapcsolataiknak.21
1944 márciusában Ferenczi György százados átvette a 23. tartalékhadosztály Ib
osztályvezetői posztját, és azt tapasztalta, hogy az osztály közvetlenül 12 bizalmi
egyént foglalkoztatott, akik jutalmazására élelmet, havi 30-35 liter pálinkát és ci­
garettát fordított (ebből azonban a katonaság részére is adtak át). Az osztály anya­
gi kerete 5-600 márka volt. Az illetékes német parancsnoksággal havonta két-há-
rom alkalommal végeztek hírcserét.22

A MAGYAR CSAPATOK VISELKEDÉSE

Eljárás a lakossággal

A magyar parancsnokságoknak elvileg nem volt joguk utasítást adni a polgármes­

tereknek, illetve körzetvezetőknek. Ezek kizárólag az Ortskommandanturák (OK),
illetve Feldkommandanturák (FK) alárendeltségébe tartoztak és csak rajtuk ke­
resztül kaphattak parancsokat.23 A gyakorlatban azonban ez nem volt megvalósít­
ható, mivel sok helyen nem volt elérhető közelségben német kommandantúra,
nem beszélve arról, hogy a polgármesterek egy részét a magyar csapatok iktatták
be. Ez már eleve konfliktusok forrása volt. Polgármesteri szerepre elvileg a meg­
szállókkal rokonszenvező, a kommunizmus alatt hátrányt szenvedett személyek
jöttek számításba. Furcsa módon a túszok ejtése kapcsán a magyar parancsnoksá­
gok arra adtak utasítást, hogy ezeket részben a polgármesterekből kell kijelölni -
ezzel viszont éppen azokat a személyeket büntették, akiknek kooperációjára rászo­
rultak volna.24
Az FK 197. egyik átirata, amelyet a 105. gyalogdandár 1942. január 27-i 11.
számú bizalmas dandárparancsnoksági parancsa is közölt, a sorok között kritikát
tartalmazott a magyar megszállók módszereivel szemben. „Szórványosan előfor­
dul a Fendkommandanturok körzetében, hogy megtorló intézkedések válnak szük­
ségessé a civil lakossággal szemben. [...] Általában ismeretes, hogy az ukrán pol­
gári lakosság a magyar megszálló csoport csapatait előszeretettel és szívélyesen
fogadja. Természetesen előfordulnak a civilek részéről szabotázsok, melyek kell,

21. ÁBTL V-73159, Bozóky Géza kihallgatása, 22. p.

22. ÁBTL V-108018/1, Ferenczi György kihallgatása, 1952. december 5., 212. p.
23. HL 46. gyalogezred iratai, 22. doboz, 40. sz. ezredparancs, 1942. május 3.
24. HL 46. gyalogezred iratai, 22. doboz, 46. számú ezredparancs, 1942. június 18.
122 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

hogy büntetéseket vonjanak maguk után. Ahol ilyen szabotázscselekmények, eset­

leg támadások tettese ismeretes, afölött ítélkezni csak a német kommandantúrának
van joga.
Olyan esetekben azonban, ahol a tettes ismeretlen és ahol a civil lakosság azzal
együtt érez vagy a tettes kézrekerítésében kellő segítséget nem akar nyújtani, vagy
elegendő felvilágosítással nem akar szolgálni, a német szolgálat részéről általános
és tömeges megtorló intézkedéseknek van helye. Ilyen megtorló intézkedések a
legkülönbözőbb módon vihetők keresztül. Pl. meghosszabbítható a záróra, kime­
nőtilalom léptethető életbe a férfi- vagy az egész lakosság részére, esetleg gyanús
egyének tömegesen letartóztathatok, tudtukra adván, hogy a tettes elő nem kerü­
lése esetén nagy részük ki lesz végezve. Ennek segítségével kikényszeríthető a civil
lakosság közreműködése.
Fenti eseteket illetőleg kérem a magyar csapatokat, hogy amennyiben ilyen
megtorló intézkedések szükségessé válnának, azok kivitelezése végett forduljanak
az Orts- vagy Feldkommandantúrokhoz. [...] Természetesen a banditák leküzdésé­
nél a magyar csapatok is eszközölhetnek kivégzéseket és egyéb kényszerrendsza­
bályokat, amennyiben az mindenképpen sürgős, de ezekről az esetekről minden
esetben kérjük a német kommandantúrákat értesíteni.”25
Az FK 197. átiratának semmilyen hatása sem volt, holott az átiratnak súlyos előz­
ményei voltak. A következmények nélküliségre a 105. gyalogdandár hadinaplójának
február 24-i bejegyzése bizonyíték, amikor is az FK 197. Ivangorodban megpróbált
letartóztatni egy gyanús személyt: „Az ágyban fekvő partizán takarója alól egy gép­
pisztolyt kapott elő, megsebesítette a német főhadnagyot, és elszökött. Ez az eset
25-én délelőtt az ezredparancsnok tudomására jutott, aki az épp Pliskában tartózko­
dó Merész főhadnagynak azt a parancsot adta, hogy az eset tanulmányozása után
vonja felelősségre a bűnösöket” - magyarán még az ezredparancsnok sem tartotta
szükségesnek az FK átiratának figyelembevételét, amely szerint a magyar csapatok­
nak csak az FK-val egyezetve szabad felelősségre vonásokat eszközölnie. A hadinap­
ló azonban honvédségi szempontból ennél is kínosabb részletekkel folytatódik:
„Merész főhadnagy azonban már 24-én reggel, amint megtudta a hírt, anélkül,
hogy erre parancsot kapott volna, dicséretes öntevékenységgel megjelent egy ki­
sebb különítmény élén Ivangorodban. Kiirtotta [sic!] a partizán családját.”26 Me­
rész Miklós tartalékos főhadnagy (32/11. zászlóalj) öntevékeny magatartásába to­
vábbi két partizán felakasztása is belefért még Pliszka községben ugyanaznap, va­
lamint három „szökésben lévő” tiszt agyonlövése, 9 partizán és kommunista
felakasztása, és 45 egyéb partizán kivégzése március folyamán.27 Hasonlóképpen
járt el Lászlófalvy András főhadnagy, aki saját veszteség nélkül 1942. március 28.

25. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság, 1. doboz, 11. sz. bizalmas dandárparancsnoksági pa­
rancs 1942. január 27.
26. BA-MA RH 22/182, 105. könnyűhadosztály, hadinapló-bejegyzés, 1942. február 25.
27. BA WF 03/7361, 5. zusammenfassende Meldung dér 105. le. Division bis 31. 3. 1942. 1117. p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 123

és 31. között 22 „partizán” megsemmisítését jelentette. Merész személye (aki ké­

sőbb nyilván alkatából adódóan harcfegyelem-biztosító tiszt lett) bizonyára szélső­
séges és egyedi kivétel, mert az iratokban kevés hozzá hasonlóan szadista jellemű
egyénre találni bizonyítékokat. Ügye mégis jól mutatja azt, hogy elöljáró parancs­
nokai hogyan kezelték azokat a panaszokat, amelyek a magyar csapatok túlkapásai
miatt keletkeztek. Itt pedig az előzményekhez jutunk, amelyek november-decem­
berre datálódnak. Egy SS-százados és kíséretében az ukrán milícia egyik vezetője
ugyanis még december közepén panaszt tett Merész miatt, mivel Pliszkában „a
németek által kinevezett sztarosztát elzavarta és kijelentette, hogy ebben a faluban
ő élet és halál ura, majd saját magát kinevezte sztarosztának”. A faluban történt
kivégzések miatt „nagyon rossz a hangulat” és ezért kérték Merész leváltását.
Csiby Kálmán ezredes erre Merész szakaszát ezredközvetlen portyázó különítmény-
nyé emelte ki, amely így nemcsak Pliszkában hanem az ezred teljes területén is foly­
tathatta ámokfutását. Merész, jelentései alapján, saját veszteség nélkül 150 „parti­
zánt” végzett ki. Kedvelt szórakozása volt „vendégei jelenlétében a mindig tarta­
lékban lévő foglyok közül egy-két embert behozatni a szobába és felakasztani”.28
Február 17-én Merész például arról jelentett, hogy saját veszteség nélkül megsem­
misített 35 partizánt, valamint az ombushi sztarosztát, aki élelmezte őket29 - itt is
arról lehetett inkább szó, hogy valójában ártatlanok legyilkolása történt.
Több oka is lehetett annak, hogy elöljárói végig fedezték Merész bűncselekmé­
nyeit. Ő maga rendszeresen célozgatott arra, hogy alakulata „az ezredparancsnok-
ság éléskamrája”, nyilván azért, mert partizánvadászat ürügyén mindent összera­
bolhatott és ezzel jelentősen feljavította elöljárói kosztját is. Legalább ennyit nyo­
mott a latban az is, hogy külső kritika esetén egy fegyveres vagy szakmai testület
első reakciója mindig az összezárás, ami csoportdinamikai szempontból teljesen
érthető is - ugyanez figyelhető meg az orvosi műhibáknál vagy rendőrségi ügyek­
nél. Egy háborúban ráadásul hatványozott a katonai közösségek összeforrottsága,
gyakori életveszélyes helyzetbe kerülésük miatt.
Azt, hogy magyar csapatok több esetben kollektív büntetés gyanánt tömeggyil­
kosságokat követtek el, indirekt módon a 105. gyalogdandár parancsai is bizonyít­
ják. Kolossváry vezérőrnagy 1942. március 20-i „Csapatok magatartása” címmel
kiadott utasításában kiemelte, hogy „a parancsnokságnak vagy szolgálati helynek
személyesen és kizárólag a rajonvezető vagy polgármester tartozik felelősséggel,
nem a falubéli lakosság. Ezek lesznek megbüntetve, elcsapva vagy agyonlőve.”30
A német hivatalok és Feldkomandantúrák igyekeztek az otthon megszokott pe­
dáns irányelveket minden szempontból megvalósítani a megszállt területeken is,

28. ÁBTL V-73166, Töttösy Aladár vizsgálati dossziéja, 52. p. Kövesi Jenő vallomása 1950. október
23. Merész főhadnagy a későbbiekben harcfegyelem-biztosító szakaszparancsnokként szolgált, 1945 utáni
sorsa ismeretlen.
29. HL Filmtár VKF Eln. l.a. oszt. napi helyzetjelentés 1942. február 17., 277/2341/1988.
30. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 2. doboz, 363/105.Ic, 42. III. 20.
124 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

és az élet minden részletét szabályozni.

Ezzel függhet össze például a sosztkai
OK 268. azon rendelkezése, hogy a vá­
rosban a járdákat jegesedés esetén kő­
zúzalékkal folyamatosan szórni kell.31
A bergyicsevi német városparancsnok­
ság még arra is talált időt, hogy sza­
bályzatokat adjon ki a bonbonok árusí­
tásának kérdéseiről és a kolhozok által
feldolgozható halak méretéről.32
A katonák sokszor személyes kap­
csolatokat alakítottak ki a helyi lakos­
sággal, annál is inkább, mert eseten­
ként együtt laktak velük. Lantai Vince
zászlóst 1941. december 27-én Szosz-
nyicán Konstantin Augusztinovics Dob-
rowolsky hetman, a körzeti milícia pa­
rancsnoka hívta meg több tiszttársával
„Helina” Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele
vendégségbe. Lantai naplóbejegyzése
érzékletes példája annak, amikor a há­
ború által megváltoztatott referencia­
keret megjelenik a magánéletben is: „A vacsora tejfeles uborkaleves (nagyon fi­
nom) sok hússal, hideg és meleg hal, amennyi kell, közben vodka, sonka és tej
mézzel. Igen finom vacsora. Közben a nacsalnik elmondta a következőket. Járt a
cári katonaiskolában. Hozzátartozóit a bolsevikiek kiirtották, őt magát Szibériába
vitték, ott élt 19 évig, ahonnan megszökött és Kijev mellett a németeknél jelentke­
zett. A bolsevikiek vérszomjas vadat neveltek belőle, aki négy óra alatt 400 parti­
zánt és zsidót végzett ki saját kezűleg. Vérengző fenevad és kedves férj, szíves há­
zigazda. Kedélyes, nyughatatlan, aki két percig nem tud nyugodtan ülni. Énekel,
zenél, fütyül és táncol. Ha nő van a közelben, mókázik. Barátságos, megnyerő kül­
sejű, edzett katona.”33
Ugyanerrről a Dobrowolskyról 1950-ben két tanú is azt vallotta, hogy rendsze­
res szokása volt lovasbemutatókat tartani, amelyek alkalmával elfogott partizáno­
kat vagy kommunistákat kiköttetett „majd lóra ült és egy éles kardot vett kezébe.
A lóval vágtában megindult a kikötözött ember felé, majd amikor melléje ért, a
vágtázó ló hátáról egy csapásra levágta az ember fejét”.34

3 1 . H L 4 6 /I I I zászló alj ira ta i, 2 2 . d o b o z , 1 2 0 . s z á m ú z ászló a lj p a r a n c s 1 9 4 2 . d e c e m b e r 1 9 .

3 2 . L ásd C h r is t: Die Dynamik des Tötens... I. m . 2 0 5 . p.
3 3 . S e lm e c z i Istv á n : Becsülettel élünk és halunk Lantai Vince zászlós naplója. T ata, 2 0 1 3 , 1 0 2 . p.
3 4 . Á B T L V - 7 3 1 6 6 , T ö tt ö s y A la d á r v a llo m á s a , 1 9 5 0 . o k tó b e r 3 1 . 1 8 . p ., K ö v e si J e n ő v a llo m á s a 1 9 5 0 .
o k tó b e r 2 3 ., 6 4 . p . U g y a n e z t e m líti S a rló s E r v in is az e lle n e in d íto tt e ljá rá s b a n , lá sd Á B T L V - 2 1 6 4 , 1 1 . p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 125

Dobrowolsky családja eredetileg Szosznyica és környéke legnagyobb földbirtoko­

sa volt. Szüleit a kommunisták kivégezték. 1941 őszén tért vissza Szosznyicába, ahol
hamarosan háromszáz fegyveres felett rendelkezett. Laktanyájuk a városka központ­
jában volt, homlokzatán az ukrán zászló lengett - ami elvileg tilos lett volna, de a
helyi német parancsnokságnak többet ért Dobrowolsky lojalitása, mint a központi
szabályok betartása, annál is inkább, hogy ezen a vidéken az SD vagy más politikai
szervek ekkor még fel sem bukkantak. Zsoldosainak állandó fizetést adott és az eh­
hez szükséges anyagiakat, de főleg az élelmet úgy biztosította magának, hogy portyá­
zásokat hajtott végre. „A falvak lakosságát szervezetten rabolták. [...] Kihallgatásain
a foglyokat borzalmasan megkínozta. Berencsváry Gyula főhadnagy elmondta, hogy
szobájában a kandallóban acél vesszőket tüzesít meg és azzal kínozza áldozatait.”35
1942 közepén Dobrowolskyt a kijevi körzet rendőrparancsnokának nevezték ki, de
egy pár hét után visszakerült Szosznyicára „és panaszkodott, hogy kiábrándult a
németekből, mert nem támogatják az ukrán szabadállam létrehozását. Dobrowolskyt
a német parancsnokság Szosznyicán bezáratta, és csak hosszú idő után engedte sza­
badon” - emlékezett vissza Kövesi Jenő főhadnagy.
Magyar részről eleinte megpróbálták pozitívabban kezelni a lengyel lakosságot,
ami elsősorban a Nyugati Megszálló Csoport alakulatainál merülhetett fel. Ez a
német szerveknél rossz vért szült, különösen felháborítónak tartották, hogy a ma­
gyarok a hősök napján és más ünnepi alkalmakkor a lengyel nemzetiségűeket is
meghívják. 1942. április 14-én ezért a Megszálló Erők Parancsnoksága alárendelt
alakulatainak továbbította a németek tiltó utasítását, feltételezhetően kevés ered­
ménnyel. Ukrajnában a magyar hatóságoknál sok olyan személy jelentkezett, aki az
első világháború alatt esett orosz fogságba, és később sem tért haza, általában
azért, mert orosz vagy ukrán nőt vett el feleségül. Ezeknek a repatriálásával a kije­
vi parancsnoksághoz beosztott Szentmiklósi Kálmán ezredes foglalkozott.36
Kamenyec-Podolszkijban Kolcsak admirális rokonsága rendszeresen segélycsoma­
gokat kapott a 121. hadosztálytól: Kolcsak admirális rokonságának Párizsban élő
tagjai ugyanis levelet írtak Horthynak, hogy a tengerészbajtárs segítségét kérjék, és
a kormányzó ennek szívesen eleget is tett.37

Fosztogatás

Közismert, bár konzekvenciáiban mind a mai napig nem feldolgozott tény, hogy a
magyar honvédség professzionalitása és fegyelme jóval a Wehrmacht színvonala
alatt maradt. Ennek több oka volt. Az első és legfontosabb, hogy a Wehrmacht

35. ÁBTL V-73166, Kövesi Jenő vallomása, 1950. október 23., 64-65. p.
36. ÁBTL V -14320/la, 437. p.
37. HL TGY 3419, Bozóky Géza: A megszállt Ukrajnában, 66. p. valamint HL VKF. Eln. 1. a.oszt.
4821/1942.
126 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

ebből a szempontból a világ leginkább professzionális intézménye volt, amely több

évszázados porosz tradíciókra is támaszkodhatott. Emellett sokat számított az is,
hogy a német hadsereg vezetői pontosan tudták, hogy a katonák civilekkel szem­
beni fegyelmezetlensége elválaszthatatlan a parancsok pontos betartásának hiá­
nyától. A katonákat ezért igyekeztek lehetőség szerint szigorú kontroll alatt tartani
és a parancs nélkül elkövetett kilengéseket, atrocitásokat keményen büntették. Ez
alól még az SS csapatok sem jelentettek kivételt, mint azt a „Totenkopf” SS-had-
osztály példája is bizonyítja. Ez egy hírhedt egység volt, és számtalan tömeggyil­
kosságot követett el. Emellett azonban a hadosztályparancsnok napiparancsban
olvastatta fel azoknak a tiszteknek a neveit, akik nemi betegek lettek, és amikor
egy orosz személy feljelentést tett azért, mert valaki ellopta az óráját, nyomozást
indított, majd amikor a tettes személye kiderült, az illetőt öngyilkosságra kénysze­
rítette. Mindez nem jelenti azt, hogy ezeknél az egységeknél ne fordult volna elő
fosztogatás és erőszakoskodás, de az elkövetők még itt sem érezhették magukat
teljes biztonságban. Hitler büntetlenséget tartalmazó parancsai sem jelentettek
menlevelet, mivel a büntetések jelentős részét nem hadbíróság útján, hanem fe-
gyelmileg vagy informális módszerekkel intézték el. A Wehrmacht és a Waffen-SS
tagjai között a teljes németek által megszállt területen 1941 negyedik negyedévé­
ben 757, 1942 első negyedévében 667 személyt ítéltek el fosztogatás, 16-ot, illetve
6-ot garázdaság és 69-et, illetve 81-et hullarablás, 69-et, illetve 8 1-et jogosulatlan
fegyverhasználat miatt. Kisebb értékű lopások miatt 1752, illetve 2076 német ka­
tona került hadbíróság elé, rablás és zsarolás vádjával pedig 52, illetve 63 személyt
ítéltek el. Gyilkosság és emberölés miatt 22, illetve 63, testi sértés miatt 651, illet­
ve 738 személy ellen hoztak ítéletet.38
A magyar csapatoknál a kontroll nem volt ennyire szigorú. Azt, hogy a tisztek ke­
zéből nagyon könnyen kicsúszik az események irányítása, már az erdélyi bevonu­
lás két tragikus eseménye és az 1941. áprilisi délvidéki esztelen lövöldözések pél­
dája is mutatta. A katonák meglehetősen alacsony fegyelméről és a „harácsolás”
kifejezéssel szépített rablások teljes elterjedtségéről árulkodnak a 105. gyalogdan­
dár fosztogatást megtiltó parancsai. Az első ilyen 1941. december 8-án kelt és
„eljárás harácsolókkal szemben” cím alatt a következőket tartalmazta: „Előfordult
esetekből kifolyólag nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy úgy a kincstár,
mint a polgári lakosság tulajdona ellen elkövetett lopás, rablás, (személyes meg­
gazdagodást célzó harácsolás, önkényes beszerzés stb.) hadbírói eljárást von maga
után s amennyiben az elsötétítés alatt követtetik el, rögtönítélő eljárás után halál­
lal büntettetik.
[Kézzel az iratra vezetve: kifüggeszteni 10 példányban]. A parancsnokokat uta­
sítom, hogy a fentieket a raktár és telephelyeken feltűnő helyen figyelmeztető táb­
lákon hozzák a legénység tudomására s ezen, valamint az eddig kiadott azonos

38. BA-MA RW 6/v l30, hadbírósági statisztikák 1941-1942.

 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 127

tárgyú parancsokat minden illetményfizetésnél tegyék oktatás tárgyává, rámutatva

arra, hogy a magukról megfeledkezők cselekményeikkel nem csupán maguknak
ártanak, hanem vétenek a közösség ellen is és magatartásuk bajtársiatlan.”39
Egy nappal később Kolossváry vezérőrnagy kénytelen volt a következő szöveget
köröztetni alárendeltjei között: „A beadott jelentésekből megütközve állapítom
meg, hogy az önhatalmú harácsolások, rablásnak minősülő lopások és üzérkedé­
sek egyre nagyobb mértékben kezdenek elharapódzni.
Megtörtént, hogy egy tanyán hat honvéd kilenc disznót lőtt agyon és vitt el,
más alkalommal egy o[szta]g 50 liter tejszínt »szerzett«. A kisebb csoportokban
felvételezésekért felelős pk.-ok nélkül kiküldött járművek legénysége a lakosságra
fegyvert szegez és úgy szerzi be az »élelmipótlékot« stb. [...] Biztosan tudom, hogy
a legénység zöme odahaza nem étkezik olyan jól, mint itt.”40
Hozzá kell tenni, hogy a „harácsolás” vagy más néven rekvirálás - ami a civil la­
kosság javainak igénybevételét jelentette - elvileg alkalmazható módszer volt min­
den hadseregben, de csak bizonyos feltételek együttes fennállása esetén. Az első
feltétel az volt, hogy a csapat csak ezen a módon tudta a részére feltétlenül szükséges
ellátást megszerezni. A második az, hogy az intézkedésnek ideiglenes jellegűnek
kellett lennie. A harmadik pedig az, hogy az eredeti tulajdonosoknak a harácsolt ér­
tékekről vagy elismervényt kellett kapniuk (nagyobb összeg esetén), vagy pedig azon­
nal és készpénzben meg kellett téríteni az okozott kárt. Minden jel arra mutat, hogy a
Keleti Megszálló Csoportnál az esetek többségében az egyik feltétel sem teljesült.
1942. február 8-án valami nagyon felháboríthatta Kolossváryt, mivel az aznap
kiadott dorgáló parancsában, amely ismét visszatért a fosztogatások tiltására, azt
fejtegette, hogy „a honvédség nem rablóbanda, ököljogot pedig csak a kimondott
ellenséggel szemben lehet gyakorolni. Előfogat igényléseknek megvannak a törvé­
nyes módjai”.41
1942. február 14-én Kolossvárynak újra vissza kellett térnie a harácsolás kérdé­
sére, annál is inkább, mert ebben az időszakban az alárendelt zászlóaljak jelentős
része mozgó harcokban vett részt: „Nyomatékosan felhívom a figyelmet a folyó évi
12. számú megszálló csoportparancsnoksági parancs 9. pontjára.42 Külön nyoma­
tékkai kell rámutatni a hivatkozott parancs 2. bekezdésében foglalt rendelkezések­
re, mely szerint a harácsolás, zsákmányolás, fosztogatás vagy rongálás a magyar
megszálló csoport alakulatai és tagjai részére a legszigorúbban tilos.
A magyar megszálló csoport parancsnokság itteni működése alatt beérkezett
számtalan jelentés és felterjesztés arra enged következtetni, hogy a csapatok fe­
gyelmezetlensége ezen a téren határtalan. Figyelmeztetek minden rendű és rangú

39. HL M. Kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 16. számú bizalmas könnyű hadosztály-pa­
rancsnoksági parancs 1941. december 8.
40. HL 46. gyalogezred iratai, csoportparancsnoksági parancsok 1941. december 9.
41. HL 22. doboz 52. gyalogezred iratai, 147/105.gy.dd.Ib. 1942. II. 8.
42. Ebben az élelmiszerek németektől történő átvételét szabályozták.
128 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

parancsnokot, hogy alárendeltjeit tartsa kézben, mert ha önhatalmú harácsoláson,

fosztogatáson tetten érik őket, velük szemben is hadbírói eljárást teszek folyamatba.
Előfordulhat azonban az az eset is, hogy felvételezés vagy utánszállítás kiesése
következtében a csapat élelem nélkül marad. A csapat nem étkezhet. Ily esetben
kivételesen helyénvaló a harácsolás, de ezt mindenkor a parancsnokság hivatalo­
san eszközölje, a harácsolt élelmiszerekért állítson ki hivatalos nyugtát, lássa el fej
és körbélyegzővel és mindenekelőtt ide a legsürgősebben jelentse, hogy hol, mit
vett igénybe.
Mindennemű harácsolás csakis indokolt esetben vehető igénybe. Minden alkal­
mazott esetben 1.000 RKK43 [= 1666 pengő] összegen alul kizárólag készpénzfize­
téssel szabad eszközölni.
Önhatalmú és nem indokolt harácsolást a legszigorúbban megtiltom.
A fizetésnél a hivatkozott parancs szerinti térítési összeget minden esetben a
helyszínen kell kiegyenlíteni."44
A megszállók fosztogatásai minden bizonnyal a helyi német szerveknek is sze­
met szúrtak, ezzel magyarázható, hogy Kolossváry március végén újra figyelmez­
tette alárendeltjeit. „Megállapítást nyert, hogy a magyar megszálló csoport alakulatai
különböző helyszínen beszerezhető anyagok tekintetében nem járnak el a német
előírások szerint, azaz szükségleteiket a német illetékes szerveknél nem jelentik be.
Ugyancsak megállapítást nyert, hogy egyes magyar megszálló csapatok maguk­
nak egész gulyákat és csordákat hajtanak össze oly módon, hogy midőn a közel­
múltban az egyik magyar megszálló dandárt a partizánok elleni harcban meg kel­
lett mozgatni, egész csordát hajtatott maga után és annak tekintélyes része a nagy
hideg és az elégtelen ellátás következtében útközben haszontalanul elhullott.
Fentiekkel kapcsolatban utasítom az alakulatokat, hogy folyó év április hó 15-ig
jelentsék, hogy I. II. és III. hóban végrehajtott meneteknél hány db élő marhát vagy
sertést hajtattak maguk után és ebből mennyi hullott el haszontalanul.
Nemleges jelentések is felterjesztendők."45
Kolossváry parancsa annak fényében érthető meg, hogy a partizánellenes had­
műveletek esztelen pusztításai során a felégetett falvak lakosainak összes tulajdo­
na a megszálló katonák martalékává vált. Ráskay László főhadnagy 1942. novem­
ber 5-én ennek kapcsán azt írta naplójába, hogy „a gazdátlanul hagyott tárgyakat
közösnek, illetve sajátnak tekintik. Nem vall magas lelki kultúrára. Bár a magyar
nem kereskedő szellem, mégis elképesztő árucserék és beszerzések folynak. Mióta
a hazaküldhető pénzösszeget határolták, a láz alábbhagyott."46

43. Reichs Kredit Kassenschein.

44. HL 46. gyalogezred iratai 22. doboz, 19. számú bizalmas könnyű hadosztály-parancsnoksági pa­
rancs 1942. február 14.
45. HL 46. gyalogezred iratai, 22. doboz, 35. sz. bizalmas könnyűhadosztály-parancsnoksági parancs,
1942. március 31.
46. HL TGY 3659, Ráskay László naplója, 7. p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 129

Ugyanez így festett egy honvéd perspektívájából (Daróczi Gyula 1942. szep­
tember 27-i feljegyzése a Navlja környéki harcokról): „Most aztán megindult a
nagy zabrálás, egész kocsikaravánok mennek feldúlni a partizán falut, összeszedve
ami némi kis értéket képvisel. Rengeteg tehenet, disznót, juhot, baromfit és szénát
hozunk. Bekísérek hét partizánt, megadták magukat. Micsoda emberek? A felége­
tett falvak civil lakosait űzik, hajtják maguk előtt a honvédek. Ez a háború. Még
hallik távolról az ágyúszó, még füstölögnek a partizán falvak, már az elásott hol­
miknak új gazdái vannak. [...] Hús az van bőven!”47
Kolossváry 1942. április 4-én majd április 14-én újabb parancsot volt kénytelen
kiadni a fosztogatások miatt: „Többször írásban kiadott figyelmeztetéseim ellené­
re még mindig fordulnak elő feltűnő és durva szabálytalanságok a beszerzés terén.
Legutóbb az egyik alakulat Bobrovica községben szerzett be szalmát egy honvéd
által kiállított nyugta ellenében. A nyugtán nincs feltüntetve az átvevő alakulat neve,
az átvevő aláírása helyett is csak „Miska” és „Jóska” nevek szerepelnek. A nyugta
szövege pedig a magyar honvédség hírnevével össze nem egyeztethető szöveget
tartalmaz.
Elrendelem, hogy minden egyes pk. minden alkalommal oktassa ki a beszerzéssel
megbízott közegét, hogy ilyen szabálytalanságoktól feltétlenül tartózkodjanak, mert
ez a németek és a magyar honvédség között fennálló hagyományos jó viszony rová­
sára vezet, sőt az élm-el (lótáppal) való ellátás terén is kieséseket vonhat maga után.
Egyebekben újólag nyomatékosan felhívom a figyelmet a 305/105.k.ho.
IV.o.III.26.sz. rendeletében foglaltakra (35. sz. biz. k.ho.pcs.) azzal, hogy megfele­
lő módon az alárendelt legénységgel iskolázandó.”48
Ezek a parancsok minden bizonnyal teljesen hatástalanok maradtak, amire Koloss­
váry 1942. június 18-i, már-már rezignált megállapítása utal: „A magyar megszálló
parancsnokság itteni működése alatt beérkezett számtalan jelentés és felterjesztés
arra enged következtetni, hogy a csapatok fegyelmezetlensége e téren határtalan.”49
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mit tartottak be ezekből a
parancsokból? Az, hogy szinte havi rendszerességgel újra és újra ki kellett adni
ezeket, arra utal, hogy az utasításoknak nem volt sok foganatja. Ez annál is inkább
valószínű, mert a fennmaradt iratok között nincsen nyoma annak, hogy fosztoga­
tásokért fegyelmi büntetéseket osztottak volna ki (más jellegű fegyelmi büntetése­
ket viszont a hadosztály-, ezred- és a zászlóalj-napiparancsok rendszeresen közöltek).
A 46/III. zászlóaljnál, illetve a teljes 46. gyalogezrednél egyetlen ilyen sem fordult

47. HLTGY 3220, Daróczi Gyula: A 40/1 zászlóalj tevékenysége Ukrajnában. Napló, 1942. szeptem­
ber 27-i bejegyzés.
48. HL 46. gyalogezred iratai, 22. doboz, 670/105.k.ho.I.a. 42. IV. 14. és 173/105.k.ho.sgt.biz. 42. IV.
3., 7., valamint 38. sz. bizalmas könnyű hadosztály-parancsnoksági parancs, továbbá 34. ezredparancs
1942. április 15.
49. HL 46. gyalogezred iratai 22. doboz, Magyar Megszálló Csoport parancsnoksági parancs 1942.
június 18.
130 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

elő, ezzel szemben a 46. gyalogezred és a 46/III. zászlóalj 1942 végéig legalább
nyolcszor adott ki harácsolásokat megtiltó parancsokat. Ennek tükrében félreveze­
tő az az állítás, amelyek szerint a parancsnokságok „szigorúan büntették [...] a
helyi lakosság megkárosítását, jószágainak és terményeinek elrekvirálását, illetve a
nők ellen elkövetett erőszakoskodásokat”.50 Már önmagában is a fosztogatások el­
burjánzása irányába hatott, hogy minden honvéd egyén jogosult volt havonta 15
kg-os csomagokat hazaküldeni51 - miközben vásárlásokra elvileg nem is lehetett
módja, mivel azt a különböző parancsok szigorúan tiltották.
A fosztogatásokkal szemben csak akkor lehetett volna sikerrel fellépni, ha az
egységek belső kontrollja működött volna. Háborús helyzetekben azonban erre a
szokásosnál is kisebb az esély, mivel a veszélyeztetett közösség túlélésének érde­
kében belső morális szabályokat alakít ki, amelyek teljesen eltérnek attól, ami az
idegenekre vonatkozik. Példa erre, hogy a bajtárstól való lopás teljesen más meg­
ítélés alá esett, mintha ugyanazt idegenek kárára követték el. Súlyosbítóan hatott,
hogy az idegenek kárára elkövetett bűncselekmények haszonélvezője általában
nem egy személy volt, hanem egy kisebb-nagyobb közösség - aki megette a disznót
vagy tyúkot vagy kocsivontatásra használhatta a lovat.
Érdekes, ahogyan egy német irat utal arra, hogy Baumann ezredes hogyan vi­
szonyult a csapatai kicsapongásai kapcsán előhozott kritikákhoz: „A katonák szol­
gálat során tanúsított fegyelme kifogástalan. Másképpen áll azonban a helyzet a
lakossággal kapcsolatos magatartásukkal. Mindennapos fosztogatások, gyakran
előre tartott fegyverrel, bántalmazások, megerőszakolások olyan mértéket öltenek,
hogy az komolyan veszélyezteti a német Wehrmachtba vetett eddig szilárd bizal­
mat. A kiadott parancsok eddig mind hatástalanok voltak. A magyar parancsnok,
akit különböző német szervek amúgy is jelentéktelen csekélységekkel igénybe
vesznek, és ezzel csak az ellenkezőjét érik el, rendkívül érzékeny és ez már több,
később elsimított veszekedéshez vezetett, ami miatt a téma általam már nem hoz­
ható többet elő.
A szükséges intézkedéseket úgy lehetne megtenni, ha felhasználnánk egy külö­
nösen kirívó fegyelmezetlenséget arra, hogy Agricola tábornok személyesen avat­
kozzon be büntetést követelve...”52 - jelentette a 46. gyalogezredhez kirendelt né­
met összekötő tiszt. Az idézetből világosan kiolvasható, hogy Baumann egész egy­
szerűen presztízskérdést csinált abból, hogy az ő alárendeltjei ellen kívülről senki
se indítson fegyelmi ügyekben vizsgálatot.
Ezek a fosztogatások szervesen összefüggtek azzal, hogy a magyar parancsnok­
ságok képtelennek bizonyultak katonák tisztességes ellátására. A 12. tartalékhad­
osztály 1944. márciusi jelentése ebből a szempontból sokatmondó:

50. Babucs-Szabó: „Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig!" I. m. 115. p.

51. HL 46/111. zászlóalj iratai 22. doboz, 49. sz. parancs.
52. BA-MA RH 23/173, 268. p., A 46. gyalogezredhez beosztott összekötő tiszt 1942. április 7-i je­
lentése.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 131

„Fehérneműből a két rend 12 havi időre szintén elégtelen. Az állandó mosás,

ősszel, télen és tavasszal a sok fertőtlenítés miatt hat hónap alatt általában tönkre­
megy. [...] Előfordult, hogy egyes alakulatok legénysége hetek, sőt hónapokon át
30-40%-ban fehérnemű nélkül járt, a menetek esetén gatya helyett törölközőt vagy
zsebkendőt kötött magára, hogy a nadrág - mely szintén több helyen lyukas volt
már - fel ne dözsölje bőrét (elsősorban a 39/III. és a 36/III. zászlóaljnál)/'53

Legfelsőbb politikai szándék híján egyes parancsnokságok jobbító intézkedései alig

hoztak eredményt. A megszálló katonaság a kiadott ellentétes szellemű parancsok
közül azokat teljesítette, melyek kevesebb gonddal jártak számára.

Nők

A német és magyar katonák a megszállt területen számtalan módon kerülhettek

kapcsolatba nőkkel. Minden magyar parancsnokság alkalmazott helyi mosó- és
varrónőket. Ezenfelül az egyes támpontokon is előfordult nők alkalmazása, ami
egészen odáig fajult, hogy az érintettek maguk is a támpontokon laktak. Más kö­
rülmények között is kialakulhattak ismeretségek: a honvédek lovaikkal rendszeresen
segítettek a mezőgazdasági munkák elvégzésében. A tisztek jelentős része nem
laktanyában lakott, hanem magánházakhoz volt beszállásolva. Katonaság és lakos­
ság általában egymás mellett élt, ebből adódóan a férfi-nő kapcsolatoknak is számta­
lan variánsa létezett. Egy magyar tiszt szerint „az ukrán nők örömmel jöttek hoz­
zánk, magyarokhoz dolgozni. Ezek a magyar honvédség igazolt alkalmazottjaként
a német közigazgatástól élelmiszerjegyeket stb. kaptak. S még az abban az évben
bevezetett nősorozástól is mentesültek. Szóval ellátottságot, némi biztonságot je ­
lentett nekik. Pénzt nem [ez tévedés, a legtöbb esetben fizetést is folyósítottak
számukra - U. K.]. Ezek a lányok, fiatal asszonyok, kevés kivétellel valamelyik fiatal
katonának, nem ritkán idősebb törzstisztnek a panyenkája [barátnője] volt[ak].”54
Volt, ahol az effajta kapcsolatok állandósultak. Bor Jenő egy útján a következő­
ket tapasztalta: „a vasúti gépműhelyből jövő nők némelyike magyarul üdvözölt
engem. Kérdésemre elmondták, hogy ők magyar katonák feleségei. A hadosztály­
ügyésznek elrendeltem a helyzet kivizsgálását. Eredmény: több házasságkötés tör­
tént. A párok megjelentek a helybeli híradóközpont gyengélkedőszobájában, és
bevezettették neveiket »egy nagy könyvbe«, és az írnok házasoknak jelentette ki
őket [...] Ez volt a történet. Elvonulás előtt a válást is ki kellett volna mondani. De
erre csak később került sor, mert a feleségek követték »férjeiket«, s mosónők és

53. HL 31. doboz, A/melléklet a fszm. 733/12. ho. 44. III. 12. számhoz.
54. HLTGY 3419, Bozóky: A megszállt Ukrajnában, 37. p.
132 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

konyhalányok lettek a csapatnál. ”55 Megbecsülni sem lehet, hogy ezek az ügyek
hány embert érintettek. Czakó Kálmánról, aki 1942-ben őrmester, 1953-ban vi­
szont igazságügyminiszter-helyettes, majd legfelsőbb ügyész volt, véletlenül tud­
juk, hogy feleségét is Csemyigov mellett ismerte meg és a KEOKH engedélyével
hozta Magyarországra még 1944 előtt.56
A leginkább extrém eset feltehetően Gilde Barnabásé, aki a Donhoz kiszállított
7. hadosztály Ib osztályvezetőjeként ismerkedett meg Romanowski (Matea) Lídia
orvostanhallgató-nővel, akit német katonák fogtak el először és adták át az Ib osz­
tálynak. Romanowski, aki egyébként egy cári tábornok unokája volt, egy idő után,
mint Gilde menyasszonya tűnt fel (egyébként is az Ib osztályon dolgozott) és lega­
lizálása érdekében Gilde szülei örökbe fogadták, aminek köszönhetően Magyaror­
szágra is költözhetett.57
Civilek és katonák házassági kapcsolatait számos parancs igyekezett eltiltani.
Az első ilyen dokumentum 1942. december 18-án keletkezett, amikor a Honvéd Vezér­
kar Főnöke a 6328/M.hdm.3.vkf.l942. sz rendeletében megtiltotta, hogy honvéd
egyének hadműveleti területen ukrán, illetve orosz nőkkel házasságot kössenek (a
vkf. 3. osztályvezetője korholóan hozzátette, hogy „volt a kérelmezők között olyan
is, aki nem átallott volna magyar állampolgárságáról lemondani és a háború után
kivándorolni azért, hogy szerencsétlen házassági tervét megvalósíthassa”) . A ren­
deletet kéthavonta a „legszélesebb körben” ki kellett hirdetni. Ilyen házasságköté­
seket csak az igazságügy-miniszter engedélyezhetett és csak előzetes előterjesztés
alapján. Minden jel arra mutart, hogy ezt az előírást sokan semmibe vették, mert
1944. május 15-én az 1. hadsereg külön parancsban tért vissza erre a kérdésre.58
A tiltásnak elsősorban biztonsági és fegyelmi okai voltak. A parancsok egy ré­
sze elsősorban az „üzérkedés” szankcionálásáról szólt, de a 46/III. zászlóalj 1942.
november 3-i parancsának 9. pontja kiemelte azt is, hogy „honvéd egyének utcán
nyilvános helyen (kultúr előadáson) nőkkel való megjelenését megtiltom. Ezen
parancsom minden hét szombatján kihirdetendő”.59 Az effajta tiltások azonban
kevés foganattal jártak, annál is inkább, mert a tisztikarból is többen létesítettek
többé-kevésbé nyíltan kapcsolatot nőkkel. Néhány esetben a bizalmas megszálló
csoportparancsnoksági parancsok megemlítenek fegyelmi büntetéseket, amelyeket
azért szabtak ki tisztekre, mert civilek lakásán töltötték az éjszakát. Nagy Pál II.
alezredes a 36/III. zászlóalj parancsnoka ellen 1943 végén eljárás indult, mert

55. HL Personalia 147 doboz, Bor Jenő: Életem története, 28. p.

56. Zinner Tibor: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban 1 9 1 8 - 1 9 6 2 . Budapest,
2005, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 485. p.
57. ÁBTL V-82865/1, Riczek Mihály vallomása 1952 tavaszán, 101. p. Riczek 1944 őszétől ismerte
Gildét.
58. HL 1. hadsereg iratai, főszállásmesteri parancsok, Vörös Géza vezérőrnagy parancsa a házasságok
eltitásáról, 6001/l.hds.föszmstr. 44. V. 15.
59. HL 46. gyalogezred iratai 22. doboz, zászlóaljparancsok.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 133

nemcsak együtt élt egy lengyel nő­

vel, hanem még tisztiszolgáját is hoz­
zá vezényelte és a nő 2 és 5 éves gyer­
mekeit a zászlóalj járművein fuva­
roztatta. Sajnos az eljárásból az ügy
vége nem derül sajnos ki, csak any-
nyi, hogy Nagy vallomása szerint a
nőt egy német zászlóaljparancsnok
„adta át” neki korábban.60
1945 után az érintettek nem szá­
míthattak sok jóra, mert a szovjet
hadsereg elhárító szervei, illetve az
NKVD osztagai célzottan kutatták
az ilyen személyeket, akiket „termé­
szetesen” a puszta házasság ténye
miatt is kollaboráns bűnözőnek te­
kintettek és letartóztattak majd a
Szovjetunióba deportáltak.61
Több esetben előfordult nők, il­ „Ukrán menyecske két fiával Zseni és Toly” Horváth Ferenc
letve kiskorú gyermekek becsempé­ (46/III. zászlóalj) felvétele
szése Magyarországra. Előbbi lehe­
tett a gyakoribb. Lakatos Géza 1943.
július 20-i bizalmas parancsa kiemelte: még az is előfordult, hogy a nőket vöröske­
resztes egyenruhába öltöztették annak érdekében, hogy az ellenőrzést ki tudják
kerülni.62 Az effajta tiltó parancsok azonban hatástalanok lehettek, erre éppen vi­
szonylagos gyakoriságuk is utal.63 Arra is akadt példa, hogy család nélkül maradt
gyermekeket adoptáltak. Bartha Andor ezredes 1944-ben egy kb. 12 éves szovjet
fiúgyermeket örökbe fogadott és először egy őrvezető beosztottjával hazaküldte
Magyarországon élő feleségének. A gyermek szüleit korábban meggyilkolták, arra
hogy kik, sajnos nincsen adat. A gyermeket Magyarországon a hatóságok elvették
nevelőanyjától és internálták, mire Bartha hazajött és elérte, hogy a gyermeket ki­
adják neki.64
A női kapcsolatok katonai szempontból jobban áttekinthető verziója volt a lega­

6 0 . H L I V /8 4 . 2 . h a d s e re g tá b o ri b író sá g a , H l 1 1 / 4 3 N a g y P ál II. b ü n te tő ü g y e . A z ü g y e t m e g e m l íte t­

te D e z s ő L a jo s is n a p ló já n a k 6 4 . o ld alán .
6 1 . Z in n e r: Megfogyva és megtörve... I. m . 4 9 7 - 4 9 8 . p.
6 2 . H L M . K ir. M e g s z á lló E r ő P a r a n c s n o k s á g , 1. d o b o z , 3 . sz á m ú m e g s z á lló e r ő p a r a n c s n o k s á g i b iz a l­
m as p aran cs.
6 3 . H L M . K ir. M e g s z á lló E r ő P a r a n c s n o k s á g , 1. d o b o z , 1 9 4 2 évi 4 6 . é s 4 8 . sz. k e le ti m e g s z á lló c s o ­
p o rtp a r a n c s n o k s á g i p a ra n c s o k .
6 4 . Á B T L V - 3 2 0 0 0 / 2 9 (k a to n a i v o n a lo n e lk ö v e te tt b ű n te tte k ), az Á V H je le n té s e 1 9 5 2 . d e c e m b e r 1.
B a rth a A n d o r ró l, 1 7 7 . p.
134 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

lizált prostitúció. Ennek részleteiről a források meglehetősen kevés adatot árulnak

el. A magyarok által is megszállt területen Harkovban, Lembergben, Zsitomirban,
Baranovicsiben, Poltavában, Gomelben és Novomoszkovszkban van adat ilyen lé­
tesítményre.65
Az érem másik oldala a nemibeteg-gondozás volt. Erről csak annyi ismert, hogy
Konotopban és Putivlben 1943 áprilisában egy-egy 50 ágyas nemibeteg-gondozó
nyílt, de feltehető, hogy minden nagyobb városban működött ilyen intézmény.
Külön kérdést jelentett a nemi betegek kezelése, annál is inkább, mert az orosz
gyógyszertárak általában nem kaptak a Wehrmachttól gyógyszerellátást - ennek
hiányában viszont szinte semmilyen 20. századi gyógyszerrel nem rendelkeztek.
Magyar részről először a Kárpát-csoport 1941. október 1-jén kiadott parancsnok-
sági parancsának 4. pontja hívta fel a figyelmet a nemi betegségek terjedésére. „A 8.
számú helyőrségi kórház parancsnokság jelentése alapján tudomásomra jutott,
hogy az átvonuló szállítmányokból igen sok honvéd egyén nemibetegséget szerzett
és kórházi felvétele vált szükségessé. Ezzel kapcsolatban elrendelem a következő
megelőző rendszabályok pontos végrehajtását:
1. A legénység megfelelő foglalkoztatás mellett a nemi betegségek veszélyei­
re és elkerülésére vonatkozólag úgy eü., mint erkölcsi tekintetben kiokta­
tandó.
2. A nemibetegségek további szaporodása esetén a kimenő korlátozandó
vagy ideiglenesen be is szüntetendő.
3. Megfelelő foglalkoztatás útján oda kell hatni, hogy a legénység az óvsze­
rek értékét és használatát megismerje, azokat együttesen kell a legénység
részére beszerezni.
4. Mivel egyéni óvszerek beszerzése ez idő szerint nem kötelező, utalok a
H -l Eü. szolgálati szabályzat 2. fejezet 32. §-ában leírt óvóeljárás fogana­
tosítására (Abargin helyett protogol oldat is megfelel).
5. Minden nemi betegségről az előírt jegyzőkönyv pontosan felveendő/'66

1941. december 8-án újra intézkedtek a nemi betegségek megfékezéséről. Minden

egységnek egészségügyi állomást kellett felállítani, ahol a katonák „a közösülés
után 3 órán belül" kezelésre jelentkezhettek. A kezelés egy fából készült szekrény­
ben tartott Argentum Proteinicum oldat húgycsőnyílásba csöppentését és a hím­
vessző külső részének fertőtlenítését jelentette. A kezelési utasítás szerint úgy,
hogy a delikvens „a hímvesszőt felfelé tartva, hogy a csepp a nyitva tartott húgy­
csőnyílásból ki ne folyjék, másodperc ütemben 30-ig számol".67 Egyes helyeken

65. Regina Mühlháuser: Eroberungen. Sexuelle Gewalttaten und intimé Beziehungen deutscher Soldaten in dér
Sowjetunion. Hamburg, 2010, Hamburger Edition, 239. p.
66. HL 2. doboz, Kárpát-csoport, parancsok, 42. sz. parancsnoksági parancs.
67. HL M. kir. Megszálló Erő Parancsnokság 1. doboz, 19. s. magyar megszálló csoportparancsnoksá­
gi parancs, 1941. XII. 9.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 135

nem lehetett effajta állomásokat létesíteni, ezért dandáronként 700 db Totem már­
kájú gumióvszert is kiosztottak az alakulatoknak - ha figyelembe vesszük, hogy
mindezt kb. 6000 ember között kellett (volna) szétosztani, akkor láthatjuk az ak­
ció tervszerűtlenségét (amit csak fokozott, hogy ezt követően hónapokig nem ér­
kezett az óvszerből pótlás). Az ezzel kapcsolatos parancs szerint „a csapatorvosok
a »Totem« óvszer használhatóságáról tett észrevételeiket írásban rögzítsék le”68 -
de effajta jelentéseket nem sikerült feltalálnunk. Később a kantináru között is meg­
jelent az óvszer, de ehhez az alakulatok jelentős része - elsősorban azok, akik a
partizánveszélyes területeken tevékenykedtek - csak ritkán jutott hozzá. A 40/III.
zászlóalj két-három havonta jutott kantináruhoz, századonként 30 -4 0 db óvszer
jutott.69 Ezzel szemben a német alakulatoknál hetente 2 db gumióvszert osztottak
ki személyenként, és erre hivatkozva a Magyar Megszálló Erők Parancsnoksága
még 1941 novemberében 10 000 gumióvszert, illetve ennek hiányában 25 000 vető
kiosztását kérvényezte a vezérkartól térítésmentesen - de nincsen adat arra, hogy
ezt megkapták-e.70
A nemi betegek számáról sajnos nem állnak teljes adatsorok rendelkezésre. A 2.
hadseregnél 1942 júliusában 126 főt, augusztusban 5 tisztet és 73 legénységi állomá­
nyú személyt kezeltek, de ezek egy része lehet, hogy korábban szerezte betegségét.71
A háborús visszaemlékezők általában hallgattak vagy csak nagyon szűkszavúan
emlékeztek meg a helyi nőkkel kötött kapcsolatokról. Dr. Somorjai Lajos orvos­
zászlós naplója72 az egyetlen ismert, és nyíltságában megdöbbentő forrás, amely
nem tér ki a kérdés tárgyalása elől. Az 1948 utáni perekben is előfordulnak erre
való utalások. Annak ellenére, hogy hitelesség szempontjából ezek az eljárások
rendkívül problematikusak, több esetben ezekből is felsejlik a valós szituáció.
Lupkovics Géza, az 53. gyalogezred parancsnoka az ÁVH kihallgatásain több nemi
erőszakot beismert: „a szovjet nők felderítésére Havrohn István beosztottamnak
adtam parancsot". Kihallgatója ezzel nem elégedett meg és a kérdést tovább firtat­
ta: „mi volt az oka, hogy többé nem erőszakoskodott szovjet nőkkel?" - áll a kérdés
a jegyzőkönyvben. Lupkovics válasza: „pénzzel és konzervajándékkal később meg­
szereztem több lengyel nő barátságát."73

68. HL M. kir. Megszálló Erő Parancsnokság, 1. doboz, 19. és 25. sz. parancs, nemibetegségek. A hon­
védségben rendszeresített gumióvszerek bevezetésére lásd még: Vető és Nono zsebóvszerek és áraik. M a­
gyar Katonai Közlöny, 1943. X. 13.
69. HLTGY 3419, Bozóky: A megszállt Ukrajnában, 30. p.
70. HL VKF Eln. l.a. oszt. Napi helyzetjelentések, 1941. november 2., mikrofilm 277/2335/1988,
1941. november 2.
71. HL 2. hadsereg iratai, 15. doboz, Főszállásmesteri osztály, 15/4, és részletes anyagi helyzetjelen­
tés, A /3. melléklet.
72. Dr. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart. Harctéri napló. Oroszország 1 9 4 2 - 1 9 4 3 . Budapest, 2002.
73. ÁBTL V-l 11846, Szilágyi Sándor és társai, kihallgatási jegyzőkönyv 147., 155. p. Lupkovicsra semmi
mást nem bizonyítottak rá, 1 év 2 hó börtönbüntetést kapott, a büntetett előélet hátrányai alól 1970-ben
mentesítették.
136 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

A magyar katonák közül sokan kihasználták a lakosság kiszolgáltatottságát. Az

olyan esetek, amikor egymás után több katona követett el erőszakot, viszonylag
ritkák voltak,74 ezzel szemben sokkal gyakrabban fordult elő az egyéni erőszakte­
vés, illetve a látszólag „önkéntes”, valójában azonban a helyiek teljes kiszolgálta­
tottságából és megfélemlítettségéből adódó nemi kapcsolat. Egyéb okai is voltak
annak, hogy a szovjet területen a nemi érintkezés módja eltért az 1944-1945 kö­
zött Magyarországon tapasztalttól, ahol a megszállókat még jobban jellemezte a
nyílt brutalitás. Magyarországgal ellentétben a szovjet területek lakossága a bevo­
nuló katonasággal eleinte sokkal inkább barátkozott, nem kevesen eleinte felszaba­
dítónak hitték a német és magyar csapatokat. Másrészt a szovjet rendszer egyik
társadalmi „vívmánya” a nők emancipálása és öntudatosabbá tétele volt, ami a nemi
kapcsolatok esetében nagyobb teret adott a női kezdeményezésnek, mint a hagyo­
mányos európai társadalmakban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az
európai hadseregek számára a tömeges és brutális megerőszakolások kevésbé tar­
toznak a háború rituáléjához, mint az ázsiai katonák esetében. Ennek elsősorban
kulturális és egészségügyi okai vannak.
A 46/III. zászlóalj viszonylag jelentős mértékben fennmaradt iratai között
egyetlen utalás van arra, hogy magyar katonák nemi erőszakot követhettek el.
1942. augusztus 5-én vizsgálat indult öt nő Glubocskaja községben történt négy
hónappal korábbi megerőszakolása miatt. Amint azonban várható is volt, a vizsgá­
lat eredménytelenül zárult: a zászlóaljparancsnoknak ugyanis választania kellett,
hogy kinek a vallomásait fogadja el: a vele egy közösséget alkotó katonáét, vagy az
idegen és ellenségesnek tekintett lakosokét.75
A Birodalmi Biztonsági Főhivatal illetékeseit különösen foglalkoztatta, hogy
német katonák milyen mértékben lépnek nemi kapcsolatba a helyi lakossággal.
Ennek elkerülése náci fajpolitikai szempontból fontosnak tűnt. Himmler a kérdés­
ben több irányelvet is kiadott és az SS szabályzási mániájára jellemző, hogy Horst
Bender, Himmler jogi tanácsadója bevezette az objektív és a szubjektív fajgyalázás
fogalmát. Minden bornírtság dacára ugyanis még Himmer is tisztában volt azzal,
hogy irreális elvárás a teljes önmegtartóztatás megkövetelése az SS tagjaitól.76
Emellett fontos szempontnak tűnt az is, hogy a lakosság fajilag értékesebb elemei
esetleg kiemelhetővé válnak. Tekintettel a Generalplan Őst óriási emberszükségle­
tére, minden árjásítható ukrán értékesnek tűnhetett.

74. Az általam ismert visszaemlékezések egyetlenegy ilyen esetet jegyeztek fel, igaz, magyar és német
katonák sokkal kevesebb hajlandóságot mutattak arra, hogy ezekről a témákról nyilatkozzanak. Sajnos a
helyi lakossággal erről a kérdésről még senki sem készített interjúkat. Az eset Monspart Gábor visszaem­
lékezéséből való (kézirata gyűjteményemben található). 1941 nyarán egy ukrán faluban látta, hogy hat
német katona sorban áll egy ház előtt, és hetediknek Teller Károly beosztott karpaszományos honvédj át
ismerte meg, aki közölte, hogy a házban egy ukrán tanárnőt erőszakolnak épp meg, és ő is sorára vár.
Monspart a magyar katonának lekent egy pofont és elzavarta, a németek ott maradtak...
75. HL 46/III zászlóalj iratai 22. doboz, 222/46/III. zlj., 1942. augusztus 5.
76. Mühlháuser: Eroberungen... I. m. 275. p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 137

Ezen a ponton érhető talán leginkább tetten, amikor a Generalplan Őst bornírt
tömeggyilkossági terveit még maguk az elkötelezett nemzetiszocialista tisztek is re­
vízió alá vették. A magyar megszállóktól északra tevékenykedő 281. biztosító-had­
osztály az Észak Hadseregcsoport VII. (hadi közigazgatási) osztályának küldött
„Terhességmegszakítás” című átiratában azt az álláspontot képviselte, hogy „bár­
mennyire is kívánatos fajpolitikai szempontokból a születésszám csökkenése és ez­
zel együtt a szláv lakosság létszámának csökkentése, ezzel szembe kell állítanunk
azt, hogy egy többé-kevésbé néptelen keleti terület számunkra értéktelen. Gazdasági
szempontból nézve ezért nemkívánatos a lakosság létszámának csökkentése.”77
A megszállt területek szexuális életét jellemzi, hogy a kijevi hadikórházba 1942
folyamán elsősorban bőr- és nemi betegségekkel jelentkeztek felvételre páciensek,
olyannyira, hogy Gebhardt professzor, az SS főklinikusa egy szemleútján kritiku­
san meg is jegyezte: „a klinikai-sebészi fő súlypont már nem adott.”78
Az SD jelentéseiben figyelemmel kísérte a lakosságon belül a nemi betegségek
alakulását is. Ezek aránya viszonylag alacsony maradt, fél év alatt a gonorrheás
megbetegedések 95%-kal, a szifiliszesek 21%-kal nőttek, de Harkovban a nőknek
így is csak 1%-át találták fertőzöttnek.79 A jelentések írói meglepődésüknek adtak
hangot az orosz és ukrán nők erkölcsi érzéke miatt, és arra a következtetésre jutot­
tak, hogy a „nemi kapcsolatok racionalizálására [sic!] az orosz nő nem alkalmas
[...], jellemzi ezt egy orosz lány ismertté vált kijelentése, amely szerint inkább
öngyilkos lesz, semhogy bordélyban dolgozzék. Ezen tények fényében több helyütt
azt a nézetet képviselik, hogy a bordélyok személyzetét a Főkormányzóság lengyel
lakosságából kellene hozatni.”80

Hadbírósági ítéletek a megszállt területen

A magyar tábori bíróságok ítéletei rendkívül töredékesen maradtak az utókorra és

a történetírás ennek kutatását teljesen elhanyagolta. Sajnos jelenleg még azt sem
tudjuk, hogy ezek a bíróságok a háború teljes ideje alatt összesen hány ügyet tár­
gyaltak, milyen ítéleteket hoztak és hogy ezek az ítéletek hány személyt érintettek
- részadatok viszont rendelkezésre állnak és lehetővé tesznek következtetéseket.
Több szempont is indokolja, hogy ebben a monográfiában a hadbíróságok tevé­
kenységéről is szó essen. A téma kikerülhetetlen azért, mert a megszállás kapcsán

77. RH 26-281/29, Abt. IV.b/VII-431/42, Ostrow 22. 9. 1942 an Kdeur dér Sicherungstruppen und
Befehlshaber Hg. Nord.
78. Andrej Angrick: Besatzungspolitik und Massenmord. Die Einsatzgruppe D in dér südlichen dér Sowjetunion
1 9 4 1 - 1 9 4 3 . Hamburg, 2003, Hamburger Edition, 187. p.
79. BA-B, R 58/698, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten, Nr. 41. 12. 2. 1943.
80. BA-B, R 58/698, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten. Volkstum und Volksgesundheit.
1942. augusztus, 201-204. p.
138 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

a lakosság kárára elkövetett bűncselekmények üldözésére a hadbíróságok voltak

hivatottak. Ezek az eljárások a háború „mindennapjaira” is rendkívül értékes for­
rásokat tartalmaznak. Fontos megemlíteni azonban azt is, hogy a hadbíróságok
jellegükből adódóan csak olyan bűncselekményekkel foglalkoztak, amelyek annyi­
ra súlyosnak minősültek, hogy üldözésük fegyelmi úton nem látszott lehetséges­
nek - a megszálló katonaság egyéni kilengései szankcionálásának jelentős része
azonban éppen az utóbbi kategóriába tartozik, mivel a fegyelmi eljárás, azaz a gúzs­
bakötés, egységen belüli áthelyezés, szabadság- és kimenőmegvonás sokkal egy­
szerűbben és gyorsabban lebonyolítható volt, mint a bírósági eljárás.
A hadbírósági eljárások anyagai is szigorú forráskritikát igényelnek. Azokban
az esetekben, amikor a lakosság és a katonaság közötti konfliktusok vezettek had­
bírói eljárásokhoz, a tábori bíróságok előtt nyilatkozó tanúk tisztában voltak azzal,
hogy csak azt nyilatkozhatják kockázat nélkül, amit bizonyítani is tudnak, míg a
megvádolt katonák különösebb kockázatok nélkül tehették meg azt, hogy cseleke­
deteiket szépítve adták elő, és sokszor arra is számíthattak, hogy beosztottaik, il­
letve parancsnokaik fedezni fogják őket.
1942. február 5-én a magyar megszálló erők parancsnoksága mellett működő
hadbíróság vezetője összefoglaló jelentést írt az alája rendelt hadbíróságok féléves
működéséről. Ezek szerint a hadbíróságok 1941. október elejétől 1942. január vé­
géig összesen 88 bűnügyet tárgyaltak - ez nem minősíthető soknak, különösen
akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a szám az aznap megalakított Keleti és
Nyugati Megszálló Csoport összesen öt seregtestére vonatkozik! Az ügyeknek csak
töredéke érintette katonák és civilek kapcsolatait, ami mindenképp ellentmond azok­
nak a zászlóalj-, ezred- és hadosztály-, illetve dandárparancsoknak, amelyek a fegye­
lem teljes hiányáról és a fosztogatásokról, erőszakoskodásokról szólnak. „A polgári
lakossággal szemben csak egy-két esetben fordultak elő bűncselekménynek minő­
sülő erőszakoskodások. Ezek úgyszólván minden esetben a honvéd egyének által
meg nem szokott erős orosz szeszes italok (votka [sic!], vagy tiszta szesz) élvezé­
sének hatása folytán történtek. [...] Az előadottakra való tekintettel a magyar meg­
szálló csoport parancsnokság közvetlenéinél és az alárendelt dandárok csapatainál
a fegyelmi viszonyok kiválóak.”81
Mindennek egyes szemtanúk korabeli feljegyzései teljességgel ellentmondanak.
Ruszkay Iván főhadnagy naplójában a következőket örökítette meg: „1942. VIII.
17. Hétfő. Proszkurovba kellett bemennem tisztigyűlésre. A fegyelmi helyzet szo­
morúan romlott ott, két nap alatt 140 esetben fordult elő fegyelmezetlenség. Ré­
szegség, duhajkodás, kimaradások stb. Legkirívóbb eset három tsz. szakaszvezető
ügye, akik éjjel részegen az ezredparancsnok ablaka alatt lövöldöztek, »hogy ő se
aludjon«, majd a hadosztályparancsnok lakása előtt, »én a pásztorok királya legel­
tetem nyájam« c. nótával adtak éjjelizenét neki. Természetesen rettenetes felhábo­

81. HL HM Eln. 13. oszt. 5167. csomó, 23/megsz.csop. IV.b. 42. II. 5.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 139

rodás van az egész helyőrségben, de ez a megtörtént tényeken már nem változtat.

A legénység lezüllésének oka a tétlenségen és hosszan itt töltött időn kívül a tisz­
tikar rossz példája is. Amikor a megszálló csoport parancsnoka nyilvános helyen,
moziban »hölgyekkel« jelenik meg, és ezt a bakák látják, nem lehet csodálkozni
semmin sem.”82
Sporadikus adatok lelhetőek fel a hátország bíróságai, azaz a hadtestenként
működő honvéd törvényszékek által hozott ítéletekről. Ezek a megszállás kapcsán
annyiból relevánsak, hogy adott esetben másodfokon itt is tárgyalhatták a meg­
szálló erők katonáinak bűncselekményeit (bár ennek valószínűsége csekély). Az
összesen kilenc honvéd törvényszék közül háromra sikerült adatot találnom, igaz
ebbe a legfontosabb, azaz a fővárosi is beletartozik, amely önmagában majdnem
annyi halálos ítéletet hozott, mint a többiek együttvéve. 1942-ben a Kassai Honvéd
Törvényszék jelentése szerint rögtönbírósági úton két rablás, két lopás és egy szö­
kés miatti halálos ítélet meghozatalára került sor, de ebből az öt halálos ítéletből
csak kettőt hajtottak végre. A Budapesti Honvéd Törvényszék ugyanekkor 28 halá­
los ítéletet hozott szökés, hármat légvédelmi elsötétítés alatt elkövetett lopás mi­
att és ebből 21-et hajtottak végre. A Szegedi Honvéd Törvényszék három szökés,
egy lopás miatti halálos ítéletet hozott, ebből hármat hajtottak végre.83 A vesztesé­
gi adatok szerint a megszálló erőkhöz tartozó alakulatoknál 1941. november 1. és
1944. március 30. között öszesen 26 halálos ítéletet hajtottak végre (munkaszol­
gálatosok nélkül).84 Ezekből a számokból is látszik, hogy Magyarországon arányai­
ban is sokkal kevesebb halálos ítéletet hajtottak végre, mint Németországban, ahol
az első háborús évben havonta átlagban 29 halálos ítéletet hoztak, 1944-ben azon­
ban már havonta 526-ot, és ennek kb. 70%-át végre is hajtották.85
A jogszolgáltatás területén minden jel arra mutat, hogy a magyar tábori bírósá­
gok is megkapták a Wehrmacht vezetőinek, illetve magának Hitlernek korábbi fe­
jezetben ismertetett szélsőséges utasításait, sőt a bíróságok ezeket tekintették
iránymutatónak. Erre utal a 2. hadsereg hadbíróságának már korábban idézett tá­
jékoztatója is. Csak ezzel függhet össze az, hogy a polgári egyénekkel szemben el­
követett bűncselekmények üldözése szinte teljesen hiányzott a hadbíróságok gya­
korlatából.
Ezek alapján tehát, ha egy katona parancsot kapott arra, hogy kiürítsen egy te­
lepülést és ennek során parancs nélkül civileket lőtt agyon vagy gyújtotta rájuk a
házat, akkor ezért nem volt indítható ellene hadbírói eljárás, akkor sem, ha a pol­

82. Babucs-Maruzs: „Ahol a hősök születnek" ... I. m. 164. p.

83. HL 13. p. 418422/1942. sz. irat, bírósági statisztikák.
84. A statisztikát a Béke poraikra I. kötete (Budapest, 1999, Varietas Kft.) alapján állítottam össze.
85. A Wehrmacht hadbíróságának gyakorlatával kiterjedt szakirodalom foglalkozik. Első megközelí­
tésnek lásd Norbert Haase: Wehrmachtsangehörige vor dem Kriegsgericht. In Die Wehrmacht. Mythos und
Realitat, 474-485. p., itt különösen 479. p., illetve Franz W. Seidler: Das Justizwesen dér Wehrmacht. In
Poeppel - Prinz von Preuften-Haase: Die Soldaten dér W ehrmacht... I. m. 361-404. p.
140 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

gári egyének életbiztonságát más (döntően német) parancsok szavatolták. Az, hogy
ennek során a civilek ellenállást tanúsítottak-e az intézkedésekkel szemben és hogy
az erre adott válasz ezzel arányos volt-e, mérlegelés kérdése, és a hadbíróság alapel­
vei egyértelműen leszögezték, hogy a honvédek szempontjait „a legmesszebb menő­
en méltányolni kell”. Nem lehetett hadbírói eljárást indítani azokkal szemben sem,
akik fegyveres erőszakot alkalmaztak akkor, amikor élelmiszert vagy járművet hará­
csoltak a „hadiszükségjogra” hivatkozva, és az sem volt ez alól kivétel, ha a tulajdo­
nuk elrablása ellen tiltakozókat agyonlőtték, mert a hadbírósági alapelvek szerint a
„hadikényszer-rendszabályok” kérdésében nem szabad állást foglalni.
Hozzá kell tenni, hogy a német hadbírói gyakorlat - hasonlóan a magyarhoz -
egyáltalán nem volt egységes. Egyrészt azért nem, mert a hadbíráskodásra a min­
denkori hadseregparancsnoknak döntő befolyása volt, másrészt pedig azért, mert
az egyes hadseregparancsnokok rendkívül eltérően kezelték ezeket a kérdéseket.
Példa erre a már máshol említett Rudolf Schmidt vezérezredes, aki 1942. március
elején arra sem volt hajlandó, hogy kegyelmet adjon a 4. páncéloshadosztály két
német katonájának, akiket hadbírósága előzetesen halálra ítélt azért, mert meg­
gyilkoltak egy szovjet állampolgárt, holott Schmidt korábban több hadseregparancs­
ban is felszólította alárendeltjeit a lakosság méltányos kezelésére. Az ügyből komoly
vita robbant ki az alárendelt parancsnokok körében, végül a tettesek Keitel interven­
ciójának köszönhetően kegyelemből 12 év szigorított börtönbüntetést kaptak. A tet­
tesek kapcsán mentő körülménynek hozták fel, hogy hadosztály-parancsnokságuk
egészen 1942 márciusáig „A nap jelszava” címmel kirívóan embertelen utasításokat
adott ki (ezt természetesen az érintettek mellett érvelő tisztek csak mint szigorú és
kemény rendelkezéseket említették) .86 Érdekesség, hogy ugyanaz a hadosztály, amely
1942-ig a lakosság terrorizálásában jeleskedett, egy évvel később mint konszolidáló
erő léphetett fel: 1943. március 28-án Dietrich Schneider vezérőrnagy, a hadosztály
akkori parancsnoka kétségbeesett és felháborodott levelet írt elöljáró parancsnoksá­
gainak amiatt, amit a magyar megszállóknál tapasztalt. Kiemelte, hogy nem néhány
túlkapásról, hanem a lakosság magyarok részéről történő szisztematikus terrorizá­
lásáról van szó, és utalt arra, hogy több súlyos esetnek maga is szemtanúja volt.
Ezeket több kihallgatási jegyzőkönyvvel is illusztrálta, megjegyezve azt, hogy ha­
sonló jelenségek bizonyos német alakulatok részéről is előfordultak, de ezeket a
lakosság képes egyéni kilengéseknek tekinteni, míg a magyar megszállók esetében
a benyomás lesújtó. Jelentését azzal zárta, hogy a magyarok a szó szoros értelmé­
ben a banditák karjaiba kergetik a lakosságot és csapataitól állandóan csak azt
kérdezik, hogy visszajönnek-e a magyar megszálló alakulatok is.87
Összehasonlítva a 2. páncéloshadsereg tábori bíróságának ítéletével, a magyar

86. Hartmann: Wehrmacht im Ostkrieg... lm. m. 1-6. p.

87. BA-MA RH 21-2/v 562, 28. 3. 1943. ungarische Sicherhungs-Divisionen. Sajnos az iratban emlí­
tett hat kihallgatási jegyzőkönyv nem lelhető fel a levéltárban.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 141

hadbíróságok ítéletei kirívóan enyhének tűnnek. A 39/III. zászlóaljnál szolgálatot

teljesítő Oroszvári Ferenc tartalékos hadnagy a Bjelaja Cerkowtól 20 kilométerre
fekvő Oljschanziában 1942. május 20-án agyonlövette Tanzjura Janiv ukrán milicista
parancsnokot azért, mert az volt a benyomása, hogy nem kellő mértékben működik
együtt vele, és emellett gyanúsnak is tartotta. A hadbírósági ítéletben felmentették,
arra hivatkozva, hogy Oroszvári szubjektíve gondolhatta azt, hogy elöljárója paran­
csát teljesíti az agyonlővéssel, holott zászlóaljparancsnoka neki ilyen utasítást egy­
általán nem adott. Figyelembe véve azt, hogy a térségben a partizántevékenység a
nullával volt egyenlő, a kivégzés semmivel sem volt indokolható.88
Abban is gyökeresen különbözött a német és a magyar hadbírói gyakorlat, hogy
magyar vonatkozásban az esetlegesen elmarasztaló ítéletek túlnyomó többségének
végrehajtását a háború végéig felfüggesztették és az érintett korábbi egységében
maradt - ez alól csak a halálos ítéletek jelentettek kivételt. A német hadbíróságok
ezt a kedvezményt eleinte csak ritkán adták meg, a delikvensek szabadságveszté­
süket azonnal meg kellett kezdjék. A későbbiekben pedig az elítélteket büntetőszá­
zadokba helyezték át és csak az esetek kb. 10%-ában tekintettek el teljesen a bün­
tetés végrehajtásától. A Wehrmachtban a háború alatt több mint félmillió elma­
rasztaló és csak 25 000 felmentő ítélet született.89 Az 1941/42. év negyedéves
átlagára számolva kb. huszonötezer elmarasztaló ítélet született, átlagban tehát
minden 200. katonát sújtott valamilyen bírói intézkedés negyedév alatt. Amennyi­
ben a magyar megszállók is ezt a szigort alkalmazták volna, akkor a már említett
beszámolóban nem 88, hanem 250 bűnügyet kellett volna tárgyalniuk. A statiszti­
kát magyar szempontból tovább rontja, hogy az említett 88 bűnügy ismeretlen
része felmentéssel végződött, a valós elítélések száma tehát még csekélyebb.
A bűnügyi statisztika ráadásul nem mér mindent, mivel nem tartalmazza a had­
bíróságok nélkül, tehát fegyelmi úton kiszabott büntetéseket. Ezekről statisztikák
egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Azt azonban tudjuk, hogy a „Manneszucht”
azaz a katonai fegyelem fenntartása a Wehrmacht legfontosabb alapelve volt és
ezzel kapcsolatos hatékonysága közismerten megkülönböztette a világ többi had­
seregétől.
1942 végétől a felelősségre vonások száma minden jel szerint növekedni kez­
dett, részben annak hatására, hogy Szombathelyi az újvidéki ügy kapcsán rendkí­
vül nagyot csalódott tiszttársaiban. A munkaszolgálatos-ügyekben indított hadbí­
rósági eljárások azonban általában teljesen eredménytelenül végződtek. Ezekről
Szombathelyi azt írta, hogy „Megtorlást elérni szinte lehetetlen volt. Zsidó esetek­
kel kapcsolatos ügyek kivizsgálását még a kormányzó úr kifejezett parancsára sem
hajtották végre. Erre a kinn lévő hadsereg-parancsnokság teljesen képtelennek
mutatkozott. A parancsokat szinte zaklatásnak vették. Magam küldtem ki személyi

88. HL HM Eln. 13. 34700. Oroszvári Ferenc bűnügye.

89. Haase: Wehrmachtsangehörige. .. I. m. 479. p.
142 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

segédtisztemet zsidó ügyek felderítésére. Külön fővárosi detektívekkel deríttettem

fel a fronton a zsidó ügyeket, mert mindenki más megbízhatatlan volt. A hadsereg­
parancsnokság hatásköri polémiába kezdett, ahelyett hogy intézkedett volna. A bűn­
pártolás napirenden volt és a hamis hősiesség nimbuszába takaródzott. Ha a frontról
zsidókat hazarendeltem, az ezrekre a legnagyobb veszéllyel járt. Útközben eltették
láb alól őket és soha sem lehetett felderíteni.”90
A továbbiakban arra szorítkozom, hogy néhány tipikus esetet ismertessek. Ér­
dekességük elsősorban abban rejlik, hogy azokat a szélsőséges pszichológiai hely­
zeteket mutatják be, amelyekbe katonák és civilek egy háborúban belekerülhettek.
Az első eset még a háború kitörése előtt történt. 1941. január 30-án a Havasmező
melletti Copietul hegy oldalába települt határvadász őrs két kárpátaljai zsidót
(Katz Salamon, Katz Miklós) fogott el, akik illegálisan akarták átlépni a határt a
Szovjetunió felé. Elvileg a VIII. hadtest arra adott utasítást, hogy a Szovjetunióból
Magyarországra illegálisan átszökőket le kell tartóztatni, de a Szovjetunióba törté­
nő zsidó kivándorlás elé akadályokat gördíteni nem szabad. Az intézkedés kapcsán
fegyverhasználatra vagy ellenállásra nem került sor, az elfogottakkal kapcsolatban
személyeazonosságuk megállapításán kívül semmi különösebb vizsgálat nem tör­
tént. Hámori Károly továbbszolgáló zászlós mindezek tudatában az őrs kérdésére
távbeszélőn azt a parancsot adta, hogy „Az elfogott két zsidót végezzétek ki vagy
üssétek agyon, vagy kössétek ki őket, mert golyót nem érdemelnek”. Mivel az őrs­
parancsnok nem akarta elhinni, visszakérdezett, de ugyanazt a választ kapta. Ezek
után az őrs tagjai közül Erdélyi Péter honvéd vállalkozott arra, hogy a két menekü­
lőt puskatussal agyonüti. Másnap, amikor újabb két menekülő zsidót fogtak el
(Katz Lili és egy Rosenberg nevű személy), Erdélyi Péter honvédnak azt az utasí­
tást adta, hogy „intézd el ezt a két zsidót is, mint a két tegnapit”. A határvadász őrs
tagjai ennek megfelelően az érintetteket agyonütötték és a náluk talált értéktárgya­
kat egymás között elosztották. Harmadnap Hámori az őrs szemlézése során az
őrstől néhány száz méterre elfogta Stern Lázárt, aki szintén a Szovjetunióba igye­
kezett. Parancsára Erdélyi őt is puskatussal agyonütötte.91 Hámori annyira ostoba
volt, hogy ezt követően századparancsnokának bejelentette, hogy az őrs körletében
öt hulla hever. Zsák Sándor századparancsnok erre a helyszínen vizsgálatot indított,
majd tapasztalva, hogy az áldozatokat agyonütötték, feljelentést tett. Ezért az ügy
hadbíróság elé került, Hámorit letartóztatták, fél évet töltött előzetesben. A koro­
naügyész, valamint elöljárói egyaránt kegyelmi kérvényt adtak be ügyében, hivat­
kozva „hazafias felbuzdulására” és „csökkent beszámíthatóságára” - miközben
emiatti leszerelése egyébként nem merült fel és orvosi igazolást sem csatoltak a
kérelemhez. Végül 1942. július 17-én a tettteseket Horthy Miklós kormányzói ke­

90. Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései, [szerk. és kiad. Gosztonyi Péter]. New Brunswick - New Jer­
sey. 1980, Occidental Press, 28-29. p.
91. ÁBTL V -l50939, 4. p.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 143

gyelemben részesítette. Az előterjesztés többek között arra hivatkozott, hogy poli­

tikai okokból sem volna kívánatos egy ilyen ügy nyilvános tárgyalása. Öt ember
meggyilkolását tehát meg lehetett úszni fél év előzetes letartóztatással - legalábbis
1945-ig.92
1941 augusztusában Szeged környékén a frontról hazaérkező katonák nagysza­
bású üzletelésekben vettek részt. Különösen feltűnő volt, amikor egyesek mázsá-
nyi mennyiségű cukorral kezdtek kereskedni. Emiatt az V. hadtest parancsnoka
hadbírói eljárást kezdeményezett a 15. kerékpáros zászlóalj tagjai ellen: „Alapos a
gyanúm, hogy a zászlóalj szabadrablás-szerűen gazdálkodott és pedig ki-ki saját
előnyére a meggazdagodás szándékával. A honvédség tekintélyét a hadműveleti
területen mélyen meggyalázó eme magatartás már otthon is a legkellemetlenebb
visszhangot keltette, amennyiben - már intézkedésem után - a rendőrségnek és a
polgári lakosságnak becsmérlő kifejezései jutottak fülemhez (pl. szajré-zászló-
alj).”93 Ezek alapján a hadtestparancsnok javasolta, hogy a zászlóalj tisztikaránál is
poggyászátvizsgálásra és házkutatásokra kerüljön sor.
Szombathelyi Ferenc - hasonlóan az 1942-es újvidéki ügyre adott első reakciójá­
hoz - ekkor még a katonai kaszt elleni támadást látta ebben az ügyben és a vizsgála­
tot méltatlannak tartotta, mondván, hogy a németek is küldhették haza hetenként
5-10 kilós csomagokat - ami ugyan igaz volt, de önmagában még nem jogosított fel
senkit sem a fosztogatásra. Az ügyben lefolytatott tanúvallomások szerint „nem
volt kimondva határozottan a szabad rablás, de nem is volt tiltva”. Bresztovszky
Erik alezredes zászlóaljparancsnok szerint „a legénységnek általában meg volt
engedeve, hogy leégett és lebombázott házakból kisebb tárgyakat megmentsen
[sic!].” Ennek kapcsán kiderült az is, hogy egy polgári lakásból ezüsttágyak és füg­
gönyök is az ott elszállásolt katonákhoz „kerültek”, akik arra hivatkoztak, hogy a
lakás romos volt már és az értékek egyébként úgyis megsemmisültek volna. Szom­
bathelyi 1941. augusztus 24-én ismételten tiltakozott a vizsgálat miatt, mondván,
hogy minden katona havi átlagban 1000 rubelt költhetett el, volt tehát miből vásá­
rolnia (hozzá kell tennünk, ez hatalmas összegnek számított és abból adódott,
hogy a pengő-rubel árfolyamot szándékosan irreálisan, a valós érték kb. tízszeresé­
ben állapították meg). Másik érve az volt, hogy „a kenyér- és dohányhiány a lakos­
ság körében serkentette a csereberét” és a lakosság is fosztogatott. A cukorkeres­
kedés kapcsán az hangzott el mentő érvként, hogy a magyarok által korábban el­
foglalt zalescsiki cukorgyár a románoknak átadandó megszállási övezetbe esett és
ezért végső soron hazafias tett volt „megmenteni” a cukrot - aminek maradékából
egyébként a románok a későbbiekben maguktól is adtak egy vagonnal, méltányol­
va a velük később tárgyaló, Szombathelyi vezette magyar delegáció korrekt hozzá­

92. Lásd HL HM 13. o. 5169. csomó, 31.141. sz. Az ötödik gyilkosságot csak az 1956-ban kezdődő új
eljárás tárta fel. A részleteket lásd az Eljárások Magyarországon 1948 után című fejezetben.
93. HL IV. megszálló csoport tábori bírósága 5. doboz, H 2/41., V. hadtest parancsnokának átirata
1941. augusztus 23.
144 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

állását. Végül az ügyet „alap hiánya miatt” félretették - büntetést tehát senki sem
kapott. Pedig lett volna mit szankcionálni, amit az is bizonyít, hogy a cukorgyár
melletti lakások barbár feldúlása még Szombathelyi segédtisztjének is feltűnt.94
1943. június 18-án a 102. önálló huszárszázad egy megerősített raja a kaligajew-
kai sztaroszta jelentése alapján lesállást vett fel a kilenc házból álló kis faluban,
mivel azt az információt kapták, hogy a falut „orvlövészek” fogják megtámadni. Az
itt történt eseményekről csak a huszárszázad katonái adtak tanúvallomást, ami
eleve csupán az érem egyik oldalát mutatja - amint azt a későbbiekben is jelezni
fogom, a helyi lakosok feltehetően gyökeresen másképp élték át az eseményeket.
Nem tudjuk, mi okozta a hadbírói eljárás beindulását. Leginkább az valószínű,
hogy valamelyik civil tett feljelentést, mindenesetre figyelemre méltó, hogy az ese­
mények után egy nappal már jegyzőkönyveket vettek fel a történtekről. A vizsgálat
alapvetően arra irányult, hogy megállapítsa: igaz-e, hogy Bálint János95 hadnagy a
lakosokat felkoncolással és a falu felgyújtásával fenyegette, történt-e nemi erőszak,
illetve fosztogatás. Egy szakaszvezető vallomása szerint „a lakosság zavaros visel­
kedése miatt, valamint hogy igazolni nem tudták magukat, a férfiak hiányoztak, a
sztarosztát sem találtuk, három golyószóróval azonnal tüzelőállásba mentünk [...]
nem hallottam, hogy a hadnagy úr olyan kijelentést tett volna, miszerint a községet
fel fogjuk gyújtani és onnan mindent el fogunk vinni. Tény azonban, hogy a meg­
érkezésünkkor lévő bizonytalanság miatt közben többen mondták az emberek kö­
zül, hogy ez partizán falu, legjobb lenne felgyújtani [...] fékezve, illetve csitítva
mondtam nekik, hogy nem lehet a község partizán, miért hívtak akkor bennünket
segítségül.”96
Künsztler Ernő szakaszvezető azt vallotta, hogy „az egyik házba bemenve egy
asszonyt és két kisleányt találtam a földön fekve. Odaléptem a nőhöz, rávilágítot­
tam a zseblámpámmal és megkérdeztem oroszul: »mozsna jebaty?« »Mozsna« fe­
lelte a nő, mire ellenkezés nélkül engedte, hogy a közösülést megindítsam. Izgal­
mamban a hímtagom kicsúszott a nő hüvelyéből, erre ő felszólítás nélkül ismét
bevezette hüvelyébe. A közösülés befejezése után barátságosan váltam el tőle. A közö­
sülés alatt az aktust nem csupán tűrte, hanem a természetes módon részt is vett az
aktusban.
A két gyermek tőlünk egy vagy másfél méterre feküdt a teljesen sötét szobában,
állig betakarva, valószínűleg aludtak. Nékem az anyjuk mondta, hogy leányok, az egyik
10 a másik 12 éves. [...] A szobában való tartózkodásom egész ideje alatt az ajtó köze­
lében állott Dávid József szakaszvezető és G. Kiss Sándor őrvezető, akik hallották

94. HL TGY 2833, Lieszkovszky Pál: Emlékezésem a katonaéletemre (Kolomea-Zalescsiki-Buda-

pest), 2. p.
95. Bálint János (1913-1969) tartalékos tiszt, 1945 után tovább szolgált, 1949-ben nyugállományba
helyezték, eljárás a háború után ellene nem ismert.
96. HL 102. könnyűhadosztály hadbíróságának iratai, H l58/43, 15. öá. huszárszázad.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 145

volna, ha a közösülés nem a leírt módon, teljesen csendben és ellenkezés nélkül

történt volna.”97
Elgondolkodtató, hogy ez a nemi erőszak, amelyet az elkövető úgy ad elő, mint­
ha valami teljesen természetes szituáció lett volna, négy ember közvetlen közelé­
ben történt. Valószínűtlen, hogy az áldozat ugyanígy mondta volna el az esetet,
sokkal inkább feltételezhető, hogy halálfélelme volt, hiszen bármikor megtörtén­
hetett volna, hogy a házat felgyújtják és gyermekeit is lemészárolják. Az ügyben
megszólaló egyik tanú - aki minden jel szerint maga is mindent látott - szükséges­
nek tartotta kiemelni, hogy a nő „öreg és csúnya” volt. Kérdés, hogy ezt a teljesen
sötét szobában hogyan állapította meg messziről, nem alaptalan a feltételezés,
hogy azt gondolta, ezzel is csökkenti Künsztler felelősségét.
Reggelre a sztaroszta és a férfi lakosok is előkerültek - ismét csak feltételezhetjük,
hogy azért bújtak el korábban, mert nem akartak találkozni a partizánokkal. A hadbírói
vizsgálat megállapította, hogy Bálint hadnagy a faluból még elvitetett egy „rossz
állapotban lévő” varrógépet valamint egy „katonai eredetűnek látszó” itatóvedret
és öt kiló sót. Emellett G. Kiss őrvezető még hattekercsnyi vásznat is „szerzett”.
Bálint tagadta, hogy arra adott volna parancsot, hogy beosztottai számára minden
szabad préda, mivel a falut felgyújtják. „Ellenben lehetséges, hogy a férfilakosság
távolléte miatt, s a mindenképp félszeg és gyanús helyzet miatti szitkozódásom
közben kijelentettem, hogy megérdemelnék, hogy felgyújtsuk a falut.”98
Az ügy enyhe ítéletekkel zárult. Bálint 40 nap, Künsztler 60 nap szigorított
fogságra lett ítélve, amit csak a hátországban kellett letölteniük, emellett Künsztlert
még le is fokozták.
A hadbíróság meglehetősen enyhe ítéleteket hozott testi sértések ügyében is.
Bordás Imre honvédet (41/1. zászlóalj) 40 nap szigorított fogságra ítélték, mert
véletlenül elsütött egy pisztolyt, amelynek lövedéke éppen a Délvidéki Emlérem
szalagsávját zubbonyára varró 15 éves (!) Kovalszkij Jadviga polgári egyént a száján
súlyosan megsebesítette (6 fogát elvesztette, a lövedék a nyakban állt meg). Bor­
dásnak azonban a sértett gyógyítási költségeit is viselnie kellett (az nem derült ki
az eljárásból, hogy a sértettet magyar egészségügyi alakulat kezelte volna).99
Nem csak ennyire enyhe ítéletek születtek azokban az ügyekben, amikor hon­
védségi személy ártatlan civil lakosokat lőtt agyon és ebből hadbírói eljárás is szü­
letett. A fennmaradt anyagokban összesen két ilyen ügy iratai maradtak fenn.
1943. december 3-án Mészáros Sándor honvéd (25/11. zászlóalj) Bialohusa község­
ben betört egy házba, ott „harisnyát akart”, egy nővel erőszakoskodott, aki ellenke­
zett, amire Mészáros a nőt és hároméves lányát agyonlőtte. Az ügyben civilek tet­
tek feljelentést. Hat nappal az eset után a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit

97. Uo.
98. Uo.
99. HL 121. honvéddandár iratai, Bordás Imre ügye.
146 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

kegyelemből agyonlövésre változtattak, és ezt azonnal végre is hajtották. Ugyanez

lett a sorsa a 35/III. zászlóaljhoz tartozó Horváth János honvédnak, aki 1943 de­
cemberében Rzecyca100 községben leittasodott, egy nővel erőszakoskodott, majd
annak elmenekülése után az ugyanabban a lakásban tartózkodó két polgári egyént
- akik nem vállalkoztak nő szerzésére - agyonlőtt.101
Enyhébb elbírálás jutott a büntetett előéletű Borza István honvédnek, aki
Rjesicában 1942. június 22-én hajnalban egy gyermekét szoptató nőn akart elkö­
vetni erőszakot. Mivel a nő menekülni kezdett, üldözőbe vette. Egy nem messze
felállított őr hallva a futást azonnali megállásra szólította fel a sötétben szaladó
alakokat, majd géppisztollyal az elsőt agyon is lőtte. Borza ezért csak 10 nap szo­
bafogságot kapott, az őrt a fegyverhasználat kapcsán felmentették. A városban a
magyar csapatok átvonulása kapcsán más bűncselekmények is történtek, az egyik
gyárból honvédek önhatalmúlag leszerelték a távbeszélő berendezést és a vezeté­
keket, egy katonai szálláshelyről berendezési tárgyakat loptak és elrabolták egy ci­
vil kerékpárját is - ezekben az ügyekben a hadbíróság megelégedett azzal, hogy a
tárgyakat eredeti tulajdonosaiknak visszaszármaztatta. Ezenkívül ismeretlen tettes
a rjesicai polgármester ablakán éjjel bedobott egy kézigránátot és belőtt, a polgár-
mester meg is halt. Nem zárhatjuk ki, hogy a tettesek randalírozó magyar katonák
voltak.102
Enyhébb elbírálás jutott Szilágyi Antal honvédnek is, aki nőkkel megbotránkoz­
tató módon viselkedett, trágár kifejezéseket használt velük szemben, meztelenül
járkált előttük, közösülésre szólította fel őket (erőszakot nem alkalmazott és közö­
sülésre a vád szerint nem került sor), valamint „az ágyban a paplan alól hangosan
eregette ki magából a szeleket előttük, és ezen derült”.103 Szilágyi ezért 1943. no­
vember 8-án 30 nap szobafogságot kapott.
Szászén Miklós honvéd 1942 nyarán lépesmézlopásért került hadbíróság elé.
Védekezésében arra hivatkozott, hogy „mások is vittek mézet” - de ezzel a hadbí­
róság nem foglalkozott. Tíz nap fogságra ítélték, amit napi hat óra gúzsbakötéssel
súlyosbítottak, de az ítéletet frontszolgálata időtartalmára felfüggesztették, végül
- tipikus módon - hazatérte után jó magaviseletére tekintettel kegyelmet kapott.104
Annak is van nyoma, hogy a hadbíróságok figyelembe vették, hogy Hitler a
Német Véderő tagjai elleni hadbírói eljárásokat m egtiltotta, amennyiben azok
a keleti területek lakosaival szemben elkövetett bűncselekményekre vonatkoztak.
Goreczky Elemér hadnagy ellen 1943 februárja után eljárás indult, mert Gluhovtól
4 kilométerre egy Gorelukovo nevű faluban egy ukrán policájt, egy asszonyt és egy
kisgyereket különösebb ok nélkül kivégeztetett. Csak annyi tudható, hogy ezt

100. Nem kizárt, hogy Rjesicáról van szó.

101. HL IV. 158/1943 és 159/1943. ügyek.
102. HL IV., 12. k.ho. tábori bírósága,12. doboz, H 102/42.
103. HL IV., 12. k.ho. tábori bírósága,12. doboz, H 279/1943.
104. HL IV., 12. k.ho. tábori bírósága,11. doboz, H 79/42.
 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK 147

megelőzően Goreczky egységét (33/11. zászlóalj) partizántámadás érte. Sajnos az

ügy részletes körülményei nem ismertek, mert csak a kegyelmi elhatározás iratai
maradtak fenn. A koronaügyész 1943. július 8-i indoklása szerint: Goreczky és
társai pertörlését „közérdekből azért véleményezem, mert katonai és politikai
meggodolások alapján nem kívánatos, hogy az ügy haditörvényszéki tárgyalásra
kerüljön”. Bajnóczy József vezérezredes csatlakozott ehhez a véleményhez, ameny-
nyiben hangsúlyozta, hogy Goreczky nem sokkal később egy vállalkozásra önként
jelentkezett és ennek során súlyosan megsebesült: „cselekményét tehát nem aljas
indokból, hanem izzó hazaszeretettől hajtva elesett bajtársaiért való mielőbbi
megtorlási vágy irányította”. Az 1. hadosztály parancsnoka is támogatta a kegyelmi
kérvényt, arra hivatkozva, hogy a vádlottak „a 2. német hadsereg kötelékében foly­
tatott harcok alkalmával követték el cselekményeiket, a német véderő tagjaival
szemben pedig ily cselekmények miatt bűnvádi eljárást nem indítanak”.105 Hozzá
kell tennünk, ez az indoklás nem felelt meg teljesen a valóságnak.
Goreczkyről azonban más adatok is fennmaradtak, amelyek arra utalnak, hogy
a fenti eset nála nem volt egyedülálló. Kálmán Gábor visszaemlékezésében azt írta,
hogy „a Goreczky század bosszúhadjáratot indított a falu [Mihajlovka] ellen, az
egész századot orosz szánkókon szállítva. Amit ebben a kis településben a szemem
láttára véghezvitt, részben saját kezűleg, részben a parancsaival, az egy vadállat
talán túl enyhe kifejezés lett volna. A megrémült lakosság között olyan pusztítást
végzett, hogy az én akkori fiatal szememmel sem tudtam elviselni. [...] megfenye­
getett, ha közbe merek lépni, amikor a pincébe menekült lakosok közé kézigráná­
tot dobat. Végezetül felgyújtotta a falut.”106
Téves volna azonban azt gondolni, hogy minden parancsnok azon igyekezett,
hogy alárendeltjeinek bűncselekményeit eltussolja. A szigorúság egyébként is sok­
szor nemcsak a hadbíróságon, hanem az elöljáró parancsnokon múlt, amire példa
az 1943. november 29-i kupiatycei eset. Ebben a Pinszktől nyolc kilométerre
északra fekvő helységben a 201. sütőoszlop hat katonája fosztogatott, a sztarosztát
megfenyegette és egy helyi lakost meg is vert. Mindez azért is történt, mert pa­
rancsnokuk azt mondta nekik, ez az utolsó alkalom, hogy élelmiszer-fejadagjukat
„feljavítsák”, mivel Pinszkben már nem lesz lehetőség harácsolásra. A tettesek
balszerencséjére Kisfaludy Károly ezredes, a 36. gyalogezred parancsnoka negyed­
órán belül a helyszínen járt. A lakosok feltehetően nála tettek feljelentést, az ezre­
des utol is érte az elkövetőket és a náluk található élő és már levágott állatokat
visszaadatta. Az üggyel kapcsolatos jelentésére feltehetően a hadosztályparancs­
nok vagy a vezérkari főnök a következő szöveget írta: „Hadosztály vezető bírónak!
(1) Tetteseket rögtön letartóztatni. (2) Parancsnok és tettesek ellen a haditörvény­

105. HL IV., 13. osztály iratai, H 36758/1943 Goreczky Elemér és társai.

106. HLTGY 3268, Kálmán Gábor, 4-5. p. Goreczky ámokfutásait említi még a Kukorelly József ez-
redsegédtiszt ellen indított eljárás egyik tanúja is, lásd V-108023, 66. p.
148 A MAGYAR PARANCSNOKSÁGOK

széki eljárást megindítani. Súlyt helyezek soronkívüli elintézésre és ítélethozatal­

ra, melyet elrettentő például hadosztályparancsban közölni kell összes alakulattal
(3) A következő harácsolási esetre rögtönítélő eljárást előkészíteni. Mielőbbi referá­
tumot kérek/'107 Az ügy folytatása nem ismeretes, de feltehető, hogy az érintettek
nem úszták meg a dolgot, annál is inkább mivel kisebb jelentőségű ügyekben - ame­
lyek fegyelmi megtorlással jártak - kegyelmi felterjesztésekre nem volt lehetőség. Az
5. könnyűhadosztály néhány fenmaradt ítélete arra utal, hogy 1944 elején már itt
is igen szigorúan kezelték a katonák fosztogatásait.108 Úgy tűnik, hogy nem hagy­
ták teljesen szó nélkül az ilyen eseteket a 23. könnyűhadosztálynál sem.109
A hadbírósági ítéletek külön kategóriáját képezik azok az eljárások, amelyeket
szökött katonák és munkaszolgálatosok ellen indítottak. Ezekből esetenként elké­
pesztő Odüsszeiák tárulnak az olvasó elé. Ezekből csak két, jellemzőnek tűnő pél­
dát említek.
Bencs Gyula honvéd, a 152. vonatosztály állományából 1943. október 17-én
átállt a partizánokhoz - egy igazságtalannak tartott fenyítés miatt szökött meg Oszi-
povicsiből. Sajnos az eljárás azt nem tárta fel, hogy Bencs hogyan tudott kapcsolat­
ba kerülni a partizánokkal, de az mindenképp érdekes, hogy utóbbiak némi ellen­
őrzés után minden további nélkül szakácsként és kocsisként alkalmazták. 1944.
március 17-én egy németek által indított partizánvállalkozás során hagyta magát
elfogni (ezt az ítélet is kiemeli), minden jel szerint azért, mert elege lett a bujká­
lásból. Ezt követően a németek kérésére több partizánsegítő kapcsolatát lebuktat­
ta. Ennek ellenére a 12. könnyűhadosztály bírósága kötél általi halálra ítélte, amit
kegyelemből agyonlövésre változtattak.110
Bucuj Jordatyi honvéd a 36. gyalogezred árkász szakaszával 1943. november
21-én Minszk mellett Marina Gorkában élelmiszert akart vásárolni (ennek körül­
ményei tisztázatlanok maradtak), a partizánok elfogták. Elhurcolták és saját tábo­
rukban mindenféle szolgálatra alkalmazták fél éven keresztül. 1944. április 2-án
német csapatok megtámadták a partizántábort és ő egy társával (Puska János) a
támadás alatt átszökött a német csapatokhoz. Erre való tekintettel ellene az eljá­
rást megszüntették.111

107. HL IV. 12. k.ho. tábori bírósága, 14. doboz, H 106/43. Az érintettek kisebb fegyelmi büntetése­
ket kaptak, parancsnokuk felelősségre vonása külön eljárásban történt, melynek eredménye nem ismert.
108. BA-MA RH 19 II 230, 42-45. p. kivonatosan közöl néhány ezzel kapcsolatos eljárást.
109. HL II. 1478, 23. tart. ho. 2. sz. hadosztály-parancsnoksági tiszti parancs. Ebben említik, hogy
Fogarassy Gyula zászlós beosztottait arra utasította, hogy erőszakkal raboljanak el két birkát. Ezért
Fogarassy 10 nap szobafogságot kapott.
110. HL 12. k.ho. tábori bírósága, 14. doboz, H 61/44 Bencs Gyula.
111. Uo. 12. k.ho. tábori bírósága, 14. doboz, H 108/44 Bucuj Jordatyij.
 Munkaszolgálat és megszállás

A második világháborúban Magyarország volt az egyetlen, amely a zsidóságot kü­

lön fegyvertelen frontszolgálatra kötelezte. Németország és többi szövetségese a
zsidókat a hadseregből teljesen eltávolították, kivéve Finnországot, ahol a zsidókat
viszont nem érte hátrányos megkülönböztetés. Mivel a munkaszolgálatosok is ré­
szesei voltak a megszálló erőknek, ráadásul az ő háborúval és megszállással kap­
csolatos élményeik általában gyökeresen eltértek attól, ami a honvédeknek jutott,
szükségesnek tartom a munkaszolgálat rövid ismertetését is. Ezt az is indokolja,
hogy a munkaszolgálat történetéről máig nem készült összefoglaló feldolgozás.
Magyarországon az 1939. évi II. te. értelmében a zsidónak minősítetteket eltil­
tották a fegyveres szolgálattól. Az említett törvény rendelkezett a zsidók, valamint
a politikailag megbízhatatlan, nemzetiségi és egészségügyi okokból be nem vonul-
tathatónak ítélt személyek munkaszolgálatáról. Ennek megfelelően hozták létre a
kisegítő (zsidó), katonai (nemzetiségi és magyar) és különleges (politikai és köz­
törvényes) munkásszázadokat. A munkaszolgálatra hátországban és a fronton egy­
aránt sor kerülhetett. 1942-től a bevonultatott szakemberek pótlására kereszténye­
ket is behívtak hátországi munkaszolgálatra, ezt azonban megkülönböztetésül
közérdekű munkaszolgálatnak nevezték.
Ki kell emelni, hogy a munkaszolgálatnak azt a részét, amely a zsidókat, illetve
a fegyenceket érintette, tervezői kezdettől fogva megalázó intézményként képzel­
ték el. Ennyiből a magyar zsidóság munkaszolgálata alapvetően különbözött min­
den más fegyver nélküli szolgálattól. Kisebb mértékben ez a nemzetiségi századok­
ra is igaz volt, amit leginkább az a parancs bizonyít, amely szerint „azokat akik a
hadsereg visszavonulása vagy bandaharcok kapcsán különösen bátor magatartást
tanúsítottak, fegyveres szolgálatra lehet beosztani”1 - magyarán a fegyveres szol­
gálatra egyfajta érdemként tekintettek, amiből viszont a zsidókat még az ilyen ese­
tek kapcsán is kizárták, a kedvezmény csak a különleges és a nemzetiségi munka­
szolgálatosokra vonatkozott.
Szervezetszerűen minden mozgósított hadosztályhoz három zsidó munkaszolgá­
latos századot rendeltek. A tényleges alkalmazás azonban ettől eltérhetett. A meg­

1. HL Megszálló Erők, 1. doboz, 19. számú bizalmas parancs 1943. június 17.
150 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

szálló erők esetében 1941-ben kb. 4 ezer, 1942-ben 10 ezer, 1943-ban és 1944-ben kb.
15-15 ezer fő lehetett a munkaszolgálatosok száma. Pontos adatot a Keleti Meg­
szálló Csoport 1942. szeptember 27-i állományjelentéséből ismerünk, ekkor ennek
alárendeltségében 2088 munkaszolgálatos szolgált.2
A munkaszolgálatos századok számozása zsidó századok esetében százzal kez­
dődött és a szám utolsó tagja elvileg a felállító honi közérdekű munkaszolgálatos
zászlóalj száma volt. A különleges munkaszolgálatos századok számozása is százas
volt, de mindig néggyel kezdődött, a szerb nemzetiségű századok számozása ezres
volt és öttel kezdődött.
Egy munkaszolgálatos század elvileg 214 fő legénységből, négy szakaszból és
szakaszonként négy rajból állt. A századparancsnok és helyettese mindig tartalé­
kos tiszt volt, a 18 fős keret vegyesen hivatásosokból és tartalékosokból, eseten­
ként sorkötelesekből állt.
A zsidó munkaszolgálatosoknak a honvédség elvileg nem biztosított egyenru­
hát. Ez nem volt szükségszerű, az intézkedés egyértelműen arra irányult, hogy az
érintetteket megalázza, illetve arra, hogy fizikai veszteségeket okozzon nekik. Csak
sapkát, bakancsot, főzőcsészét, kulacsot és két darab sárga karszalagot utaltak ki
számukra. Saját ruhájuk használatáért elvileg ruhakoptatási díj is járt, amit a zsold-
dal együtt kaptak meg (ez naponta kiskabát és nadrág esetén 4-4 fillért, felsőkabát­
nál 3, fehérneműért 2,5, takaróért 2, mellényért 1 fillért jelentett, de csak azokra a
napokra, amelyeken a ruhadarabok ténylegesen is használva voltak). A gyakorlat­
ban azonban a munkaszolgálatosok ruhája hamar tönkrement és a hadműveleti
területen alig volt lehetőségük arra, hogy újat vásároljanak. Egyrészt azért, mert
elvileg parancsok tiltották a civilekkel való érintkezést, másrészt azért, mert zsold-
juk a hadműveleti területen értéktelennek számított. Olgyay Károly altábornagy
1942. június 3-i parancsában legalább azt megengedte, hogy a hozzátartozók ha­
vonta egy-egy inget, alsónadrágot, kapcát, zsebkendőt, törölközőt valamint két
mosószappant küldhették.3 Mindez azonban csak fokozta a munkaszolgálatosok
kiszolgáltatottságát. A keret önhatalmúan elvehette ezeket a csomagokat és a cso­
magküldés lehetőségét is csak a gazdagabbak tudták kihasználni.
A ruházkodás kérdése egyébként mindennél ékesebben mutatja, hogy a magyar
állam a munkaszolgálatot szándékosan diszkriminatív, előre kalkuláltán fizikai vesz­
teségeket okozó intézkedésnek szánta. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy el tud­
juk képzelni azoknak a sorsát, akiknek a -1 0 fokos hidegben vagy annál is rosszabb
körülmények között vékony talpú, esetleg lukas cipőben, télikabát nélkül kellett
szolgálatot teljesíteniük. Elvileg egy honvéd nem kerülhetett ilyen helyzetbe, mi­
vel ruháztatása elöljáróinak kötelessége volt. A munkaszolgálatosok esetleges ru-

2. BA-MA RH 22/90, Stárkemeldung Ungarische Besatzungsgruppe Őst 27. 9. 1942.

3. HL megszálló erők iratai, 48., 49. és 72. sz. (1942. május 28., június 3., augusztus 10) megszálló
csoportparancsnoksági parancsok.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 151

„Zsidó munkaszolgálatosok Csernikowba[n] ” Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele

házati hiányosságain azonban senki sem volt köteles segíteni. Több példa ismert
viszont arra, hogy azokat a munkaszolgálatosokat, akik ruházati hiányosságaikra
hivatkozva megpróbálták elkerülni a körletből történő kivonulást, parancsmegta­
gadásért, illetve „színlelésért” halálra ítélték és kivégezték.4 Hangsúlyozni kell,
hogy „színlelésről” az érintettek túlnyomó többségének esetében szó sem lehetett:
tervszerű elhanyagolás miatti egészségi állapotuk már önmagában is annyira sú­
lyos volt, hogy orvosi beavatkozás nélkül belátható időn belül elpusztultak volna.
Csak a 104/5-ös századnál 13 ilyen eset fordult elő három hónap alatt.5
A magyar zsidóság társadalomszerkezete miatt a munkaszolgálatosok többsé­
géről is elmondható, hogy nem a legszegényebbek közé tartoztak. Ezt a kijelentést
relativizálja, hogy a legszegényebbek hárommilliós tábora a mai értelemben nem
élt sokkal jobban, mint egy hajléktalan. Ebből adódott, hogy egy nincstelen zsellér
honvéd számára még egy gyengébb kispolgári életszínvonal is magasnak számított.
A zsidó munkaszolgálatos századokba ráadásul sokszor szándékosan gazdagabb
embereket is besoroztak, különösen sok volt az érintettek között a diplomás vagy
vállalkozó. Értéktárgyaikat, beleértve ebbe feleslegesnek tekintett élelmiszer- és

4 . Ö s s z e fo g la ló ig én n y el lá sd K is G e rg ő B a rn a b á s - S zab ó P é te r: A 1 0 5 / 1 1 . tá b o ri m u n k á s sz á z a d igaz
é s v a ló s á g o s t ö r té n e te 1 9 4 2 o k tó b e ré tő l 1 9 4 3 ja n u á rjá ig . Hadtörténelmi Közlemények, 2 0 0 4 / 3 . 8 8 7 - 9 2 6 . p.
5 . H L IV . 1 2 . k ö n n y ű h a d o s z tá ly h a d b író s á g á n a k ira ta i, 8 . d o b o z .
152 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

dohánykészleteiket és vallási kegytárgyaikat is, rendszeres razziákkal szedték el tő­

lük. Erre nemcsak a háború utáni népbírósági perek, illetve tanúvallomások utalnak,
hanem a megszálló csoportparancsnoksági parancsok is, ezek ugyanis rendszeresen
rendelkeznek az így begyűjtött javak újraosztásáról.6 Rendszeresen feltűnik az elkob­
zott tárgyak között a fényképezőgép - ezeket a magukat kitüntető honvédek között
osztották szét. A 108/33. munkaszolgálatos századtól nem kevesebb, mint hat
fényképezőgépet koboztak el, ami több dologra is utal. Egyrészt az érintettek vi­
szonylagos anyagi jólétére, másrészt viszont arra, hogy hadműveleti területre érke­
zésükig többen feltehetően egyfajta kellemetlen, de nem érdektelen kirándulásnak
tekintették azt, ami rájuk vár, és fel sem merült bennük, hogy ennek dokumentá­
lására nem lesz lehetőségük. A Keleti Megszálló Csoport Parancsnokság ettől a
századtól tóratekercseket és imakönyveket is elkobzott, ezeket a hadimúzeumnak
szolgáltatta be. Sajnos az nem derül ki az iratokból, hogy ezeket a tárgyakat a mun­
kaszolgálatosok hazulról hozták, vagy a hadműveleti területen vásárolták.7
A felkészültebb muszos századoknál ilyesmi nem fordult elő, mivel arról már a
hátországban is terjengtek hírek, hogy a Körösztös István őrnagy vezette csapat­
csendőrök a hadműveleti területen már a vonaton razziáznak és a feleslegesnek
minősített tárgyakat elkobozzák, nem beszélve arról, hogy sokszor maga a keretle­
génység is elmondta ezt az érintetteknek. A 109/8. századnál ezért még a vonaton
mindenki átadta értéktárgyait a keretnek és abból a századparancsnok, dr. Héjjas
István valamennyit odaadott a csendőrségnek, mondván, hogy ő már megejtette a
rovancsolást.8
Jól mutatja a munkaszolgálat intézményének kontraproduktivitását, hogy egy
munkaszolgálatos században sokszor több orvos teljesített szolgálatot egyszerű
lapátos katonaként, mint ahány orvos hadibeosztást kapott egy mozgósított had­
osztály csapataiban. Miközben orvoshiány miatt sok sebesültnek kellett elpusztul­
nia, addig a front mögött orvosok százai lettek eltiltva szakmájuk gyakorlásától és
ehelyett fedezéképítéssel, útkarbantartással vagy más szakképzettséget egyáltalán
nem igénylő feladattal kellett foglalkozniuk.
Nem általános, de arra is volt példa, hogy egy munkaszolgálatos század össze­
zárta a sorait és még a keretlegénységet is meg tudta félemlíteni. Ilyen szituáció
azonban csak a politikai vagy a nemzetiségi századoknál fordulhatott elő. Fazekas
József, aki már 1939 előtt is illegális kommunista volt és a 407. büntetőszázaddal
került ki a Don mellé, azt jegyezte fel, hogy őket azért nem vetették alá rovancso-
lásoknak, mert „olyan egység és harcos szellem kovácsolódott ki, mire a frontra
kiértünk, amit parancsnokaink is kénytelenek voltak tudomásul venni. [...] Ehhez
nagyban hozzárjárult az a menetelés közben történt eset, amikor az egyik keretle­

6. HL megszálló erők iratai, 55. sz. 1942. VII. 25., 72. sz. 1942. VIII. 10.
7. HL megszálló erők iratai, 48. sz. Keleti Magyar Megszálló Parancsnoksági Parancs, 1942. május 28.
8. BFL XXV-2-b, 1949/82781 és VlI-5-e. 1949/19133 dr. Héjjas István.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 153

gény egy elvtársat megütött, az egész század reagálására a parancsnok kénytelen

volt megígérni, hogy hasonló eset nem fog megtörténni”.9 A századból éppen ezért
a szovjet áttörésig senki sem pusztult el, 1943. január 20-án Osztrogozsszknál 192
főből 165 fogságba esett.
A magyar honvédség vezetése támogatta a zsidótörvényeket. A vezérkar külön­
böző osztályai számára a „zsidókérdés” 1937-től állandó téma volt. Figyelemre
méltó, hogy az említett osztályok többsége általában szigorúbb rendelkezéseket
követelt, mint amit az éppen tárgyalt törvény elrendelt. Ezen a véleményen volt
maga a vezérkari főnök Werth Henrik is. Konszenzus uralkodott arról a kérdésről,
hogy a zsidókat ki kell zárni a katonai szolgálattal járó kedvezményekből, de a „zsi­
dóvért a keresztények rovására” kímélni nem szabad. Az is elfogadott volt, hogy
„olyan emberektől, akiket a jogok nagy részétől megfosztunk, nehezen lehet elvár­
ni, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek”. Ezért szükséges a zsidókat zárt
rendben életveszélyes feladatokra beosztani. A német minta - azaz a zsidók teljes
kizárása a katonai szolgálatból - a vezérkari tisztek számára a „zsidó vér kímélésének
elkerülése” mellett azért sem tűnt követhetőnek, mert attól tartottak: keresztények
is áttérnek a zsidó vallásra Magyarországon.10 A vezérkar lb osztálya nyíltan hirdet­
te, hogy „minden eszközt alkalmaznunk kell, amivel a zsidókat fegyelmezhetjük
vagy nekik árthatunk”.11 A Délvidék megszállásánál dálnoki Veress Lajos, a 2. lovas­
dandár parancsnoka javasolta, hogy az összes (!) zsidó részére be kell vezetni a köte­
lező munkaszolgálatot, melyet saját területén már korábban be is vezetett! Indoklá­
sában arra hivatkozott, hogy csak ezzel lehet védekezni a zsidóság tömeges vissza-
vándorlása ellen, mert különben több zsidó áramlik be az országba „mint amennyit
a magyar állam a keleti határokon át kitelepíteni képes”.12 A javaslattevő talán csak
sejtette, hogy a Magyarországról Kamenyec-Podolszkijba kitoloncolt zsidókra a
megsemmisítés vár; azt azonban biztosan tudta, hogy Szerbiában a zsidóság fizikai
megsemmisítése már folyamatban volt és a zsidók ez elől menekültek Magyaror­
szágra. A javaslat aláírója a későbbi „homo regius” volt: a tábornoki karon belül
azok egyike, akitől távol állt a nácizmus és a németek istenítése, és aki 1944-ben
megpróbálta végrehajtani a kiugrási parancsot, amit tisztjei szabotáltak el. Sajnos
dálnoki Veress nemcsak ebben az esetben tett meg mindent annak érdekében,
hogy zsidó származású honfitársait tönkretegye: amikor csak tehette, zsidóellenes
intézkedéseket terjesztett elő, sőt még a Don-kanyarban is futotta idejéből arra,

9. HL partizán iratok, Szu-2 Fazekas József visszaemlékezése, 19. p.

10. HM feljegyzés az április 5-i értekezletről, Hfp. véleménye és HM előterjesztés a Vezetőségi Érte­
kezletnek. Idézi Karsai Elek: Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön. Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez
Magyarországon. Budapest, 1962, MIOK, 22. és 32. p.
11. Az lb osztály véleménye az I. hadtestparancsnokság javaslatáról 1941. augusztus 27. Idézi: Kar­
sai: Fegyvertelenül... I. m. 363. p.
12. Karsai: Fegyvertelenül... I. m. 369-371. p.
154 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

hogy a zsidó birtokok azonnali szétosztását követelje „a hadsereg szellemének fo­

kozása” érdekében.13
A zsidók jelvénnyel való megkülönböztetésének ötlete Magyarországon a hon­
védségben is felmerült. Már 1940 folyamán keletkeztek ilyen javaslatok, melyeket
ekkor még irattárba tettek. Mivel nem minden munkaszolgálatos kapott honvédsé­
gi egyenruhát, ezért megkülönböztető jelzésként nemzetiszín karszalagot kellett
viselniük. Ezt az antiszemita katonai vezetés nem tudta elviselni. Decleva Zoltán
altábornagy több ízben is kérte, hogy a nemzetiszín helyett sárga színű karszalagot
rendszeresítsenek, mert „a felszabadult magyar területek keresztény magyar kö­
zösségében osztatlan visszatetszést kelt”, hogy zsidók nemzeti színeket hordanak.
Mindez kompromittálja a magyar trikolórt, melyet karszalag formájában már a vas­
úti személyzet is vonakodik viselni. Takarékossági okokból azonban 1941-ig nem
cserélték le a nemzetiszín karszalagokat.
A vezérkari főnökség hadműveleti osztálya a sárga karszalag viselése mellett java­
solta a ruházat magyar nemzeti jellegétől történő megfosztását (sapkarózsa, gom­
bok) amennyiben a munkaszolgálatosokat használt honvédségi ruhával látnák el.
Más osztályok inkább a zsidócsillag rendszeresítését javasolták, mivel a sárga karsza­
lagot a magyar forgalomirányítókon kívül a Wehrmacht különleges egységei is hord­
ták. Mivel a sárga karszalagokat már 1941 folyamán beszerezték, ez került megvaló­
sításra.14 1942-től a zsidó munkaszolgálatosoknak hordaniuk kellett a megkülönböz­
tetőjelzést, kikeresztelkedetteknek fehér, zsidóknak sárga karszalagot. A honvédelmi
miniszter ekkor még nem fogadta el azokat a javaslatokat, melyek a munkaszolgálat
katonai jellegét el akarták törölni (Beregfy például a honvédségi ruha helyett daróc­
ruhát javasolt), hogy zsidók az ebből adódó kedvezményekben se részesülhessenek.
Ennek szellemében a zsidó hadkötelesek egyenruha, tartós szabadságolás, szolgálat­
halasztási jog nélkül lettek volna alkalmazva (a „szolgálatteljesítés” szót az antisze­
mita javaslattevők alkalmatlannak tartották). Nagy Vilmos ellenállása hiúsította
meg azt a javaslatot is, hogy a hadkötelezettség letöltése után zsidók igazoló ok­
mánnyal nem látandók el. De az a gondolatmenet, hogy a munkaszolgálatosok a
honvédelmi szolgálatból adódó jogokból ki legyenek zárva, egyre inkább teret nyert.
Az előbbiekben felsorolt antiszemita szemléletből következett, hogy a tisztek
egy része önállóan is részt vett a zsidóüldözés radikalizálásában. Sokak számára a zsi­
dó, a partizán és a kommunista fogalma majdnem egybeesett. Hogy ennek a szemlé­
letnek milyen fatális következményei voltak, azt jól példázza az 1942. június 24-én
Munkácson történt razzia: a keleti frontra készülő 54. gyalogezred egyik zászlóalj­
parancsnoka a zsidónegyedben gyakoroltatta katonáival a partizánok ellen alkal­
mazandó módszereket. A helyőrség hajnalban körülvette a zsidó városrészt, kirán­
gatta az alvó embereket ágyaikból, elvette értéktárgyaikat és reggelig mindenkit

13. HL VKF eln. 1. p. 1941/5908, Veress Lajos beadványa 1942. november 23.
14. A kérdés dokumentumait lásd Karsai: Fegyvertelenül... I. m. 424-430. p.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 155

őrizetbe vett, majd értékeik nélkül hazaengedett. Mindeközben számos atrocitás is

történt: egy zászlós például arra adott parancsot katonájának, hogy rúgjon hasba egy
terhes zsidó nőt. A katona nem akarta teljesíteni a parancsot, mire a zászlós pisztolyt
fogott rá. Több mint kétszáz embert vertek meg az akció során. A razziából botrány
keletkezett, mert a városi vezetés panaszt tett Szombathelyi Ferencnél, aki a közel­
ben tartózkodott és azonnal a helyszínre sietett. Amikor az állomásparancsnoktól
magyarázatot kért, az csak annyit tudott neki mondani, hogy az éjszaka „partizán-
gyakorlatot” rendezett, abból a feltevésből, hogy a zsidók és a partizánok gyakorlati­
lag nem különböztethetőek meg. Az esetnek több lefokozás lett a következménye,
mindez azonban nem garantálhatta, hogy az Ukrajnába küldött megszállók egyike-
másika ne viselkedhessen „éles” helyzetben ilyen módon.15 Hasonló eset fordult
elő 1943 őszén Szatmárnémetiben,16 Szerencsen és Bekecs községben17
A honvédség átállóinak zöme 1944-ig a munkaszolgálatosok közül került ki.
Számuk azonban így is rendkívül csekély maradt. A munkaszolgálatosoknak parti­
zánfogság esetében valamivel nagyobb esélyük volt arra, hogy megkímélik életü­
ket, mint a honvédeknek, mivel a partizánoknak adott politikai utasítások az ellen­
ség bomlasztásának céljával előírták, hogy a megfelelő „osztálytudattal” rendelke­
ző ellenséges foglyokat (a muszosokat pedig általában ebbe a kategóriába sorolták
tekintet nélkül egyéni politikai beállítottságukra) át kell állítani, illetve további
felhasználásra a szovjet hátországba kell küldeni. Többen elképesztő odüsszeákon
mentek keresztül. Kende Béla például 1943 nyarán állt át, de hamarosan német
fogságba esett, akik visszaadták a magyaroknak. Itt arra hivatkozott, hogy őt ere­
detileg a partizánok ejtették fogságba és csak kényszerből működött együtt. Újra
munkásszázadba sorozták és Nyugat-Ukrajnába küldték. 1944 januárjában újra
meg tudott szökni - korábbi szökési kísérletei szerencséjére nem sikerültek -, ké­
sőbb maga is rájött arra, hogy az UPA által kontrollált területre szökve munkaszol­
gálatosként nulla lett volna a túlélési esélye.18

IRÁNYELVEK ÉS HADBÍRÓI GYAKORLAT

A munkaszolgálatosokkal szemben tanúsított szándékos rosszindulatra sok példa

hozható fel. Ezek közül a legsúlyosabb - mert következményeiben a keretlegénysé­
get is uszító - ilyen jellegű parancsokat általában a honvédség felső vezetése adta
ki. Példa erre a 2. hadsereg 1942. május 27-én 985/2. hads. számon kiadott „Irány­
elvek a tábori munkaszolgálatos századok számára” című irat, amely a munkaszol­

15. A munkácsi razziára lásd Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései. I. m. 44-45. p. és 32. lj., valamint
Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Fekete Könyv, 1 9 3 9 - 1 9 4 4 . Budapest, 1945, 535. p.
16. Vallomások a holtak házából... I. m. 337. p.
17. HL HM 13. eln. o. 48782, Irsa Béla és társa.
18. HL Partizán gyűjtemény, SZU 133 Kende Béla.
156 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

gálatosok részére azt is megtiltotta, hogy legálisan szerzett zsoldjukat a helyi la­
kosságnál költsék el, valamint elrendelte a muszosok kötelező testi motozását.19
Ez gyakorlatilag egyenértékű volt azoknak a halálra ítélésével, akiknek a ruházata
a fronton tönkrement.
Megdöbbentő eredménnyel jár a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos hadbíró­
sági gyakorlat statisztikai vizsgálata. A 2. hadseregnél legalább 300 munkaszolgá­
latos és 20 honvéd ellen hoztak és hajtottak végre halálos ítéletet.20 Figyelembe
véve a létszámarányokat ez azt jelenti, hogy egy munkaszolgálatosnak több mint
százszor akkora esélye volt arra, hogy halálra ítéljék, mint egy honvédnek. Mind­
ezen nem lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy a 2. hadsereg hadbírósá­
gainak irányelvei szerint munkaszolgálatosok esetén a kegyelmi jogkör gyakorlása
sem indokolt: „számolni kell azzal, hogy a különleges és tábori munkásszázadok
tagjai a szigorú katonai rendbe nem tudnak beleilleszkedni és így függelemsértésre
és zendülésre hajlamosak lesznek, az őrizetükre rendelt fegyveres őröknek, illetve
a felügyelő keret tagjainak esetleg ellenszegülnek, továbbá veszélyes helyzetekben
sokszor gyáván fognak viselkedni. Az [...] általuk netán elkövetendő bűncselekmé­
nyeket esetről esetre feltétlenül rögtönbíráskodás keretében kell megtorolni, az ille­
tékes parancsnoknak aziránt kell javaslatot tenni, hogy az ítéletet a kiszabott bünte­
tésnek kegyelemből való enyhítése nélkül erősítsék meg. Az ilyen alakulatok tagjai
által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a parancsnokok, őrök stb. által
alkalmazott kényszerrendszabályok (fegyverhasználat stb.) büntetőjogi elbírálásánál
a nemzet védelmi érdekeit szintén a legnyomatékosabban kell tekintetbe venni/'21
Az előbb idézett irányelvek tehát gyakorlatilag büntetlenséget biztosítottak
minden keretlegény számára. Hozzá kell tenni, hogy egyetlen munkaszolgálatos
század esetében sem fordult elő kollektív zendülés.
Fentiek fényében majdnem meglepő, hogy munkaszolgálatosok ellen nem csak
halálos ítéletek születtek. 1942. január 2-án a 108/37. századtól két személy Prosz-
kurovtól nem messze megszökött - vagy lemaradt. A későbbi vizsgálatok csak any-
nyit tudtak megállapítani, hogy Feldmann Adolf és Wein Izidor ezt követően visz-
szatért Proszkurovba, és ott egy fodrásznő bújtatta őket január 25-ig, amikor is
letartóztatásba kerültek. Az iratokból nem derül ki, hogy magyar vagy német biz­
tonsági szervek foganatosították-e a letartóztatást, csak az biztos, hogy egy helyi
lakos feljelentése indította be a gépezetet. Az iratok szerint a fodrásznő, Kozutensz-
ka Zseni Mikulova „viszonylag csinos nő lévén" könnyen teremtett mindenkivel
kapcsolatot. Miután a zsidókat iparuktól eltiltották, egy fodrász üzletét vette át, de
a gyakorlati munkát nem ő végezte. Az ítélet szerint több zsidó személyt bújtatott

19. HL IV. 11. doboz, 12. könnyű hadosztály tábori bírósága, Kreskay József elleni vizsgálat anyaga.
Kreskay a 101/3. munkaszolgálatos század parancsnoka volt és azért kapott fenyítést, mert a fenti rende­
letet, amelynek eredetije nem lelhető fel a levéltárban, nem hajtotta végre.
20. Lásd Kis-Szabó: Munkaszolgálatosok... I. m. 77. számú lábjegyzet.
21. Hadtörténelmi Levéltár, 2. hadsereg iratai, 15. doboz, napló, 172. mellléklet.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 157

és távlatilag partizánszervezkedést kívánt volna indítani, egy alkalommal a bújtatot­

takkal együtt internacionálét énekelt (amit a magyar vádlottak magyarul, a többiek
pedig oroszul énekeltek). Sülé Pál hadbíró százados a két munkaszolgálatost 10-10
év fegyházra ítélte, egy harmadik munkaszolgálatos - aki nem volt szökevény ugyan,
de a helyszínen tartózkodott az internacionálé éneklésekor - 6 évet kapott. Meglepő,
hogy a bírósági ítélet szerint a munkaszolgálatosok rendelkeztek szuronnnyal és
puskával, valamint egyenruházattal - mindez elvileg teljesen ellentmondott a hiva­
talos rendelkezéseknek. A rendkívül enyhének minősített ítélet a HM 13. osztály
felháborodását váltotta ki. Eredetileg az ügy újratárgyalását és Sülé minősítési lap­
jában negatív értékelés beírását kívánták elérni. Adamek Géza hadbíró ezredes
azonban Sülé mellé állt, és mint az utólagos vizsgálat kiderítette, semmilyen bizo­
nyíték nem merült fel arra, hogy a nem teljesen bizonyított „szándékon” túlmenően
történt-e tényleges szervezkedés. Végül az ítéletet a Legfelsőbb Honvédségi Tör­
vényszék nem változtatta meg. Sajnos arra nincsen adat, hogy mi történt az elfogott
ukrán személyekkel - feltehetően a német biztonsági rendőrség kivégezte őket.22
Érdekes az érem „másik oldala”, amikor a keret ellen indultak eljárások. A 101/3.
munkaszolgálatos századnál azért indult eljárás a századparancsnok ellen, mert az
„nem végzett kutatást és testi motozást illetéktelen pénzek felkutatására. Megálla­
pítást nyert, hogy a muszosok zsoldjukat a bennszülött [sic!] lakosságnál elköltöt­
ték. Mindez ellenkezik a 985/2. hads. főszállásm. 42. V. 27. irányelvek23 a tábori
muszos szdok számára kiadott utasítással.” A századparancsnok fegyelmi fenyítést
kapott.24 A 109/29. munkaszolgálatos századnál Rokszer Jenő tartalékos főhadnagy
századparancsnokot 1942. február 4-én 30 nap szobafogsággal fenyítették meg, mert
zsidó tiszti küldöncöt tartott, sőt azzal egy asztalnál is ebédelt.25 A 108/66. század
parancsnokát azért vonták eljárás alá, mert kísérő nélkül engedte Magyarországra
utazni azokat a munkaszolgálatosokat, akik szabadságot kaptak.26 Péterfia Sándor
főhadnagyot leváltották, mert „tiltó rendelkezések dacára” két munkaszolgálatost
írnoki, illetve számvevői beosztásban alkalmazott, utóbbiakat egyenruhában küld­
te szabadságra, tűrte, hogy a muszosok „Danziger” gúnynévvel illessék maguk
között és megbüntette azokat a kerettagokat akik szerinte túl kegyetlenek voltak.27
Szemléletes példa a hadseregben uralkodó szemléletre az az eset, amikor Vinnyi-
cában egy honvéd csupán szórakozásból ellopta egy munkaszolgálatos kesztyűjét,
miközben a mínusz 20 fokos hidegben ez az érintettet súlyos veszélybe sodorta. Az
ezzel kapcsolatos hadbírósági ítélet, amely a vádlottat ezért egyébként 21 napi

22. HL HM 13. osztály 5166/a csomó, Feldmann Adolf és társa.

23. Sajnos az irat eredetije nem lelhető fel.
24. HL IV. 11. doboz, 12. k.ho. táb. bíróság 1942. VIII. 20.
25. HL 46. gyalogezred iratai, 46/III. zászlóalj, 7. számú Magyar Megszálló Csoport tiszti parancs
1942. február 4.
26. HL HM 13. o. 5166/b, dr. Szeiff Géza t. hadnagy ügye.
27. HL IV. 12. hadosztály tábori bírósága 14. doboz, H 96/43.
158 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

„Zsidó munkaszolgálatosok a Sze(j]m partján " Horváth Ferenc (46/111. zászlóalj) felvétele

fogsággal büntette, azt hozta fel a vádlott mellett, hogy „mentő körülménynek egye­
dül csak az általánossá vált, ésszerűtlen formában megmutatkozó zsidógyűlölet tud­
ható be, akikben az egyszerű katona sem bajtársat, de még sokszor embert sem lát”.28
Munkaszolgálatosok esetében a Donnál bevetett századoknál két ízben előfor­
dult az alakulatok kollektív büntetése, a tizedelés is, ennek összesen 29 személy
esett áldozatul.29 Erre a hadsereg-parancsnokság felhatalmazást adott, amennyi­
ben az egységeknél szökés fordul elő. Ki kell emelnünk, hogy a tizedelést mint
büntetési módot a korabeli Szolgálati Szabályzat nem tartalmazta, alkalmazása te­
hát a fennálló rendelkezéseket is sértette.
Mindez bizonyíték arra, hogy az antiszemita intézkedések kérdésében viszony­
lag széles körű konszenzus uralkodott németbarát és magyar nacionalista katona­
tisztek között. Annál inkább kell értékelnünk annak a néhány tábornoknak a gerin­
cességét, aki ellenállt a korszellemnek. Szombathelyi Ferenc, Nagy Vilmos, Rőder
Jenő30 vagy Tanító Béla31 és Lakatos Géza tábornokok egyaránt pozitív példaként
említhetőek meg. Lakatosnak volt köszönhető az is, hogy 1943-tól megkezdődött
az egy évnél többet szolgált munkaszolgálatosok leszerelése is.

2 8 . H L IV . H 4 1 / 4 1 H e rs k o v ic s J ú d á s L ip ó t ü g y e.
2 9 . S zab ó : Don-kanyar. .. I. m . 1 8 3 . p.
3 0 . R ő d e r J e n ő ( 1 8 8 9 - 1 9 7 4 ) vezérőrnagy , 1 9 4 2 -tő l a h á to rszág i m u n k a sz o lg á la to s alak u latok felügyelője.
3 1 . T a n ító B é la ( 1 8 9 1 - 1 9 4 5 ) v e z é r ő r n a g y 1 9 4 2 . n o v e m b e r 1 5 . u tá n a k eleti h a d s z ín té re n b e v e te tt
m u n k a s z o lg á la to s a la k u la to k felü g y elő je, a 2 . m a g y a r h a d s e re g m ű sz a k i a la k u la ta in a k fe lü g y e lő je é s a
m e g s z á lló e r ő k h ö z b e o s z t o tt tá b o rn o k . 1 9 4 5 -b e n lé g itá m a d á s s o rá n v e s z te t te é le té t.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 159

VESZTESÉGEK ÉS AKNASZEDÉS

A munkaszolgálattal kapcsolatos szimbólumok egyike az aknaszedő munkaszolgá­

latos alakja, akit kiképzés és eszközök nélkül aknákra hajtanak. A jelenség csak­
ugyan több helyen előfordult, elsősorban a 2. magyar hadseregnél, illetve a Keleti
Megszálló Csoportnál. Mérei Ferenc és más túlélők egyaránt megemlékeznek er­
ről, de ugyanígy vannak erre források azok részéről, akik ezt az aknaszedést elren­
delték vagy szenvtelenül végignézték. Nemeskéri Kiss Miklós tartalékos zászlós
Tim előtt látta az aknazár zsidó munkásszázadok általi felszedését és ezt kommen­
tálta is: „Érteni kell hozzá, persze, nem értették. Átlag minden huszadik felrob­
bant, és pár zsidó ottmaradt. Szörnyű beijedt képük volt” [...] Ezzel az aknasze­
déssel mindenesetre kettős célt értünk el: egyrészt fogyott a zsidó, másrészt ma­
gyar utászok életét mentettük meg. A németek maguk is sokszor irigykedve
mondták, hogy erre bizony ők nem gondoltak.! Ebben mi jobban jártunk el.”32
A keleti magyar megszálló alakulatoknál ennek a gyilkos bevetésnek egy doku­
mentumát lehetett fellelni. Ez a „Dreieck-Viereck” hadművelet kapcsán merült fel:
„Kérjük a magyar 102. hadosztályt, hogy a zsidó munkászászlóalj részeit ossza fel
aknaszedésre a Zebisch és Schlegel harccsoportok közt”33 - áll például a „három­
szög-négyszög” hadművelettel kapcsolatos német iratban. A tájékozatlan olvasó
csak egy máshol elejtett megjegyzésből tudhatta meg, hogy mit is jelentett valójá­
ban az aknaszedés:
„Mivel a »háromszög« területen mindenütt számolnunk kell az aknásítással,
gondoskodni kell megfelelő számú 42. mintájú aknaszedő (zsidó munkaszolgála­
tos vagy elfogott bandatag) és borona biztosításáról. Az egységek szereljék fel ma­
gukat kötelekkel, hogy a zsidók vagy bandatagok nyakára hosszú köteleket tudja­
nak kötni.”34
Az aknaszedő elve tehát úgy működött, hogy a Magyar Királyi Honvédség tag­
jainak számító munkaszolgálatosok nyakára hosszú pórázt kötöttek, és arra kény-
szeri tették őket, hogy a vontatott boronákra állva vagy az alakulatok előtt menetel­
ve testük súlyával váltsák ki az aknák felrobbanását! Az eset ugyan nem volt álta­
lános a honvédségen belül, de mégis elgondolkoztató, hogy volt olyan tiszt, aki
írásba is merte adni ezt a szégyenletes parancsot.
Érdemes megvizsgálni, kié is lehetett ez az ötlet. Az biztos, hogy a kezdemé­
nyezésnek magyar részről kellett történnie, mivel csak magyar parancsnok rendel­
kezhetett a munkaszolgálatosokkal. A 109/9. kmsz. század Navljától délre bevetett
túlélőinek beszámolói szerint az ő esetükben Mogyoróssy Béla ezredparancsnoktól
indult ki az ötlet, amire a századparancsnok helyettese, a kegyetlenségéről rette­

32. Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don-kanyarból. Budapest, 2007, 156. p.

33. BA-MA RH 23/25, Jolasse csoport jelentése, 1942. október 20.
34. Uo.
160 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

gett Kicsi Péter őrmester partnernek bizonyult. Az első turnust utászok legalább
háromnapos oktatásban részesítették (ami nem sokat ért), ezt követően a többie­
ket már fel sem készítették. A hivatalos veszteségi adatok szerint hét fő halt meg
aknarobbanás vagy szilánksérülés következtében. A túlélők fontosnak tartották
megjegyezni, hogy a szomszéd kmsz. század parancsnoka írásban kérte a paran­
csot, mivel azt embertelennek tartotta és ezért ott ilyesmire nem is került sor. Sőt
a 109/9. századnál sem került rá sor, miután a századparancsnokot leváltották és
utódja dr. Víg Miklós hadnagy sem volt hajlandó írásos parancs nélkül vágóhídra
küldeni embereit. Magyarán: az egyes századparancsnokoknak volt az ügyben
mozgásterük.35
Kicsi Pétert és parancsnokát, Schillert 1943 elején egy feljelentés nyomán levál­
tották, mindkettejüket hadbíróság elé állították. Az eljárás eredményeképp lefokoz­
ták őket, Kicsit még büntetőszázadba is beosztották. Paradox módon a vád éppen
annak ellenkezője volt, mint amit az érintettek ténylegesen elkövettek: felelősségre
vonásukra formálisan a „munkaszolgálatosokkal történő összejátszás" miatt került
sor. A vizsgálat feltárta a században elburjánzott „bon-rendszert", de azt már nem
vizsgálták, hogy a munkaszolgálatosok miért „vesztegették meg" elöljáróikat.
Sokan gondolják, hogy a munkaszolgálat intézménye egyfajta „mozgó vesztőhely”
volt. Bár ezt az intenciót egyes visszaemlékezők is valósnak tartották, a munkaszolgá­
latosok összesített veszteségi adatai mégsem támasztják alá az állítást. A munkaszol­
gálat ugyan sok antiszemita katonatiszt és kerettag kegyetlenkedését tette lehető­
vé, de a központi szándék nem a teljes megsemmisítés volt. Ezt bizonyítják a mun­
kaszolgálatosok veszteségi statisztikái is.
Az egyes századok veszteségei rendkívül eltértek attól fügően, hogy a parancsnok
milyen magatartást tanúsított. A 109/8-as századnál, amely 1942 tavaszától Fasztov
mellett fakitermeléssel foglalkozott, négy hónap alatt „csak" ketten haltak meg.
Héjjas István századparancsnok együtt készült egy munkaszolgálatossal az ügyvédi
vizsgájára és igazolási eljárásánál egy másik munkaszolgálatos, Baracs György azt
nyilatkozta, hogy „a mi századunknál [az ukránokkal] valósággal bazár volt" - eb­
ből adódóan a Héjjas ellen 1945 után indult eljárás a felmentésével végződött.36
Veszteségek szempontjából „szerencsésnek" tekinthető a 101/18. század esete.
Ezt az alakulatot 1943 nyarán mozgósították és a megszállt területen a 19. gyalog­
ezredhez osztották be. Itt Avramarskaja és Horin között kellett a vasútvonal mel­
lett tarra vágniuk az erdőséget. A kerettagok közül egy személy halt meg alkohol­
mérgezésben, egy pedig aknarobbanásban. Ezzel szemben a munkaszolgálatosok
közül hárman haltak meg aknarobbanásban, ketten szívgyengeségben és ketten

35. ÁBTL V-87760, Kicsi Péter tárgyalási jegyzőkönyve, dr. Virág László és Weinberger Béla tanúk
vallomása, 13., 18. p.
36. Ez nem akadályozta meg az illetékeseket abban, hogy Héjjast 1947-ben egy évre felfüggesszék az
ügyvédi gyakorlattól.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 161

egyéb sérülésben.37 Ezek a veszteségi adatok egyrészt nem túl magasak, másrészt
még ebben az esetben is arra utalnak, hogy a halálozások oka részben a túlhajszó­
lásban („szívgyengeség”), részben pedig az aknaszedésben keresendő. Voltak olyan
századok, ahol az elöljáró parancsnok különös gondoskodása mentette meg az
érintetteket. Boér Viktor alezredes, a VII. tüzér szeroszlop, illetve Harkov magyar
városparancsnoka például minden szabályt megszegve honvédruhába öltöztette,
sőt fegyverrel is ellátta azt az 50 munkaszolgálatost, aki egységéhez nyert beosz­
tást - ezt azonban csak akkor tehette meg, amikor ki kellett ürítenie a várost és a
teljesen kaotikus viszonyok között nem kellett attól tartania, hogy ezért felelősség­
re vonják.38
1941-1942-ben összesen 2149 munkaszolgálatos veszteséget jelentettek, ebből
eltűnt 160, megsebesült 319, meghalt 1628, hadifogságba esett 42 fő.39 Mindez
8%-os veszteségnek felel meg, szemben a harcoló alakulatok 13%-os vesztesé­
gével. 1943-ra a források három számot is közölnek: a HM 22. veszteségi osztálya
23 308,40 a HM egy másik kimutatása 25 451 személyt említ.41 Ebből az eltűntek szá­
ma 19 003, a sebesülteké 1035, a hadifoglyoké 1633 fő volt. 1943. június és de­
cember között a havi összes veszteség 15-47 fő között mozgott, ami minimálisnak
tekinthető, ezzel szemben csak 1943 januárjában 19 284 munkaszolgálatos került
veszteséglistára.42 Az adatokból több dologra következtethetünk. Ha összehason­
lítjuk a honvédség veszteségeivel, akkor 1941-1944 között százalékosan a munka­
szolgálatosok túlélési esélyei jobbak voltak, mint a fronton harcoló alakulatok tag­
jaié. Feltűnő a munkaszolgálatosok esetében a sebesültek viszonylagosan alacsony
száma: míg a katonaságnál egy halottra legalább három vagy négy sebesült jutott,
addig a munkaszolgálatosok esetében ez az arány majdnem fordított. Ebből a mun­
kaszolgálatosok orvosi ellátásának hiányára kell következtetnünk. A veszteségek
legnagyobb csoportját kétségtelenül a 2. hadsereg kötelékében bevetett munka­
szolgálatosok képviselik. Számukra két körülmény is végzetessé vált: a kegyetlen
bánásmód miatt a szovjet offenzíva idejében többségük fizikai állapota a mélypon­
ton volt. A visszavonulás fáradalmait vagy a hadifogolytábor megpróbáltatásait
ezért jóval kevésbé tudták elviselni, mint a honvédek. Egyes egységekben már a
szovjet támadás előtt is szörnyű állapotok uralkodtak. „Az utóbbi időben már alig
akadt egy-két munkaképes egyén. A halálozás napirenden volt, úgyhogy körülbelül
200 fő halálozott el testi leromlás (végelgyengülés) következtében”43 - írta erről a

37. HL 19. gyalogezred naplója, 138-139. p.; és Béke poraikra I. kötet adatai.
38. HLTGY 2698 Boér Viktor, 17. p.
39. Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989, MTA Történettu­
dományi Intézet, 30. p.
40. HL VKF eln. 1. o. 437/1944.
41. Idézi Stark: Magyarország... I. m. 30. p.
42. HL VKF eln. 1. o. 437/1944.
43. Szabó: Don-kanyar... I. m. 183. p.
162 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

III. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka 1943. január elején kelt je ­

lentésében.
A munkaszolgálatosok veszteségei 1944-1945-ben arányaiban ismét cseké­
lyebbek voltak, mint a honvédeké. 1944. január 1-jétől október 15-ig 1656 elesett,
571 sebesült, 1039 hadifogoly és 10 471 eltűnt munkaszolgálatost tartottak nyil­
ván.44 Bár nincs bizonyító adat, de valószínűsíthető, hogy az eltűntek magas száma
szemben az 1943. évivel, döntően nem halottakat, hanem hadifoglyokat takar. Fel­
tűnő, hogy a háború első felében igen jelentős a halottak száma, ez arra utal, hogy
a kegyetlenkedések, kilengések és gyilkosságok ebben az időben szedték leginkább
áldozataikat. A munkaszolgálatosok helyzetének javulása minden bizonnyal össze­
függ a Kállay-kormány politikájával és Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, valamint
Szombathelyi Ferenc, a honvéd vezérkar főnöke intézkedéseivel. Annak érdekében,
hogy a munkaszolgálatosokkal való bánásmódot állandóan ellenőrizni lehessen, a
hátországi és a hadműveleti területen alkalmazott egységekhez is felügyelő tábor­
nokokat neveztek ki.
Munkaszolgálatosok a keleti front hátsó területein a Fekete-tengertől Minszk
magasságáig igen sok helyre eljutottak. A megszálló alakulatokhoz közel tízezer
munkaszolgálatos tartozott, a 2. magyar hadsereghez eredetileg 18 000, 1942 őszén
további 12 000 és 1943 januárjáig újabb 10 000 munkaszolgálatost vezényeltek ide.
A megszálló erőknél foglalkoztatott munkaszolgálatosoknak általában út- és vasút­
karbantartással és aknaszedéssel kellett foglalkozniuk. Egyes munkaszolgálatos egy­
ségeket a németek kikölcsönöztek. 1943. február és május között a Fehéroroszor­
szág területén fekvő Osintorfban 550 magyar munkaszolgálatos tőzeget bányászott.
Esetenként előfordult munkaszolgálatosok tömeges kivégzése is. Szumiban és
Csernyigovban 1943 folyamán a Sonderkommandó 4a ismeretlen számú magyar
zsidó munkaszolgálatost lőtt agyon,45 1943. április 29-ről 30-ra virradó éjszaka a
Kijevtől 150 kilométerre nyugatra található Dorosicsban a honvédség nagyobb
munkaszolgálatos-gyűjtőállomást létesített. Rövid idő alatt több mint 700 munka­
szolgálatost irányítottak ide, akikről azonban csak alig gondoskodtak. Elhelyezé­
sük először egy iskolában, majd mivel a keret onnan majdnem mindenkit kirúgott,
hogy saját magát kényelmes szálláshoz juttassa, az iskola melletti kolhoz pajtáiban
történt. Nem csoda, hogy a már korábban is legyengült és teljesen leromlott álla­
potú szerencsétlenek között hamar flekktífuszjárvány tört ki. Ezt súlyosbította a
táborban uralkodó teljes anarchia, ami miatt az egyes munkaszolgálatosok még
inkább a keretlegénység - és a helyzetükkel visszaélő, egészségesebb munkaszol­
gálatos társaik - kiszolgáltatottjaivá váltak. Volt, aki betegtársai értékeit úgy sze­
rezte meg, hogy rozsdából és vízből fekete löttyöt készített és azt jódként eladta,

44. Stark: Magyarország... I. m. 30. p.

45. Pohl: Schauplatz... I. m. 283. p.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 163

mások a keretlegénység felé felhajtóként működtek és jelentették azokat, akiknél

még értékek voltak találhatóak.
Az eseményekről több verzió létezik: a leginkább elterjedt és több túlélő, köztük
Zelk Zoltán által is megörökített változat szerint a magyar kórházparancsnokság
szándékosan rágyújtotta az épületet a betegekre, az ablakokat és az ajtókat bezár­
ták és az ezeket feltörő kétségbeesetten menekülőket pedig a keret tagjai agyonlőt­
ték. Más munkaszolgálatosok visszaemlékezése szerint a tüzet a tiltás ellenére do­
hányzó betegek okozták és az őrszemélyzet csak azokra lőtt, akik égő ruhával a
pajtából kirohanva a többi pajta felgyulladását okozhatták volna. Az esemény utáni
exhumálás, illetve vizsgálat mindenesetre csak két lövés okozta sebet rögzített.46
Ami biztos, hogy a tűzben több mint 400 ember pusztult el (hivatalosan 396,
de a tábor pontos létszáma nem volt megállapítható, így a betegeké sem). Emiatt
nagybaczoni Nagy Vilmos vizsgálatot rendelt el, de az csak arra a megállapításra
jutott, hogy a tüzet gondatlanság okozta. Még a legenyhébb verzió esetén is meg­
állapítható azonban a honvédség felelőssége, hiszen semmi sem indokolta azt,
hogy a fronttól több száz kilométerre fekvő és ezért teljesen biztonságos körülmé­
nyek között üzemeltethető kórházban a gyógyulás elemi feltételeit sem biztosítot­
ták, holott a körülményekről a felsőbb parancsnokságnak feltétlen tudomása kel­
lett legyen, mivel Tanító Béla vezérőrnagy többször szemlézett a helyszínen, a kór­
ház parancsnoka pedig kérhetett volna segítséget elöljáróitól.47
A 2. magyar hadsereg visszavonulása során több alkalommal előfordult, hogy
németek és ukrán önkéntesek legyilkoltak munkaszolgálatosokat, esetenként akkor
is, ha azok zárt alakulatban, keretük felügyelete alatt haladtak. Ennek meggátlásá-
ra Jány 1943. február 19-én „Magatartás idegen hadseregbeliek erőszakoskodásai­
val szemben” címmel hadseregparancsban rendelte el ilyen esetekben a támadók­
kal szembeni fegyverhasználatot.48
Külön fejezet a munkaszolgálatosok történetében a bori rézbányák ügye. 1943.
július 2-án német-magyar államközi megállapodás született arról, hogy a magyar
kormány 3000 munkaszolgálatost enged át a németeknek. Munkájuk ellenében a
németek átengednek havi 100 tonna 30%-os rézércet, melyért a magyar félnek
azonban fizetnie kell és a szállítás is a magyarokat terheli. 1944 májusában további
3000 munkaszolgálatost szállítottak ki Borba.49
1944 márciusa után a munkaszolgálat életmentő intézménnyé vált, mert a mun­
kaszolgálatosokat nem deportálták Auschwitzba, életkörülményeik pedig lényegesen

46. BFL XXV. 1.a - 1945 - 1778, dr. Deutsch Béla elleni eljárás anyaga. Köszönöm Németh György­
nek, hogy erre a forrásra felhívta figyelmem.
47. A dorosicsi ügyre összefoglaló jelleggel lásd Lővy Dániel: Valójában mi is történt Dorosicsban?
Kritika 2 014/1-2., http://www.kritikaonline.hU/kritika_14jariuar-februar_lowy.html#16.
48. HL 2. hadsereg iratai, 12. fasc. 2. hadsereg-parancsnokság naplója, 380. és 381. számú naplómelléklet.
49. Karsai: Fegyvertelenül... I. m. 202-206. p.; valamint a kérdésre általában Csapody Tamás: Bori mun­
kaszolgálatosok. Budapest 2012 Vince.
164 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

jobbak voltak, mint a német koncentrációs táborokban uralkodó állapotok. A hon­

védség és a deportálást koordináló német és magyar szervezetek között konfliktust
is okozott, hogy a zsidók közül épp a leginkább munkaképesek nem deportálható-
ak. Nincs adatunk arra, hogy a HM munkaszolgálatosokat a gettókból is behívó
intézkedésére azért került volna sor adott esetben, mert a honvédség vezetése ki­
fejezetten embereket akart volna menteni. Sokkal inkább feltételezhető, hogy a
vezérkar nem mondott le szívesen a honvédségi szempontból bevethető zsidó fér­
fiak tömegéről. Ezt igazolják, azok a humánus megfontolásról igazán nem tanús­
kodó parancsok, amelyeket Vörös János 1944 nyarán adott ki arról, hogy a munka­
szolgálatosokat „hadifogolyszerűen” kell őrizni, ami annyit jelentett, hogy mene­
teléskor a kerettagok kibiztosított fegyverrel nem a munkaszolgálatosok előtt,
hanem mögöttük haladtak „hogy fegyverüket szükség esetén akadálytalanul” hasz­
nálhassák. Szökések meggátlása érdekében Vörös János elrendelte azt is, hogy
amennyiben a szökések folytatódnak, akkor el fogja rendelni annyi munkaszolgá­
latos agyonlövését, ahányan megszöktek.50

MUNKASZOLGÁLATOSOK A HONVÉDEK MELLETT

Előbbiekből az olvasó azt gondolhatná, hogy a munkaszolgálatosok gyökeresen

másképp élték át a háborút, mint a honvédek. Ez természetesen igaz, de ennek
ellenére figyelemre méltó, hogy a munkaszolgálatosok többsége kérdéses helyzet­
ben nem a partizánokat, illetve a szovjet csapatokat, hanem inkább a magyar kirá­
lyi honvédséget választotta. Bár a munkaszolgálatosoknak nem adtak semmilyen
fegyvert, mégis előfordult, hogy harcokba keveredtek. 1942 nyarán a Don mellett
bevetett 19. könnyűhadosztálynál például megtörtént, hogy miközben a legénység
pánikba esett, a sebesültekért kiküldött munkaszolgálatosok felszedték az elszórt
fegyvereket, és azokkal tartották fel a szovjet előrenyomulást.51 Hasonló esetekről
tudósít Marisa Sándor ezredes, a 47. gyalogezred parancsnoka és Kern Károly őr­
nagy, a 20. könnyűhadosztály vezérkari főnöke is.52 A hazájuk által elárult állam­
polgárok még ekkor inkább a fegyveres harcot választották, semhogy átálljanak a
szovjet oldalra. Ennek az első látásra meglepő helyzetnek a hátterében az állt, hogy
a munkaszolgálatosok többsége éppen annyira félt a hadifogságtól és a bolseviz-
mustól, mint a honvédek. Ezt az átálló munkaszolgálatosok is elismerték: Nagy
Sándor spanyol polgárháborút is megjárt veterán neheztelően írta visszaemlékezé­

50. Vkf. 4265/m . hdm. rendelet, 151.158/eln. 42-1944 rendelet és 5018/1. hds parancs, eredetijeik
a BFL Nb. XVI 3585/1945 és NŐT 8335/1946 sz. perirathoz csatolva. Nincs adatunk arra, hogy Vörös
szökött munkaszolgálatosok agyonlövetésére utasítást adott volna.
51. HLTGY 2658, Vécsey Béla, 51. p.
52. Martsa és Kern visszaemlékezéseit idézi Gosztonyi: Magyarország a második világháborúban... I. m.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 165

sében, hogy Kalinkovicsiben a muszosok „be voltak osztva magyar és német ellátó
alakulatokhoz. Különösen jól érezték magukat, mert lehetett szajrézni dolgokat,
amit eladtak és élelem is volt. [...] jobban féltek a partizánoktól egyesek, mint a
németektől/'53
Amikor 1942. október 22-én a partizánok megsemmisítették a zsilinkai magyar
helyőrséget, az itt fogságba esők egy része a 101/10-es munkaszolgálatos század
tagja volt. Ebben a században egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel a munkaszol­
gálatosokkal. Krausz Endre erre így emlékezett vissza: „a falu parancsnoka az orosz
lakosságot aknára hajtja. A lakosság 50%-a ott pusztul. A keretlegénység megígéri,
hogy amint az oroszok kipusztulnak, ránk kerül a sor."54 Az „antifasiszta" törté­
netírás igyekezett úgy feltüntetni, mintha a munkaszolgálatosok azonnal megra­
gadták volna az alkalmat arra, hogy a partizánok közé álljanak. Harsányi János
Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen című munkájában kiemelte, hogy közülük
többen átálltak a partizánokhoz, mint például az egyébként baloldali és a Nyugat­
ban publikáló dr. Névai László, aki 1945 után az ELTE jogi karának tanszékvezető
tanára is lett.55 A valóság azonban ennél összetettebb volt. A munkaszolgálatosok
egy része eleve elbújt a partizánok elől, a harcok alatt csak néhányan szöktek át és
a többség korábbi elnyomóival maradt. Egy partizánok között harcoló magyar szá­
mára feltűnt, hogy a munkaszolgálatosok és a katonák a fogságban „igyekeztek
keményen sőt kihívóan viselkedni. [...] meg voltak győződve arról, hogy agyonlö­
vik őket. Névai először összetépte a neki átadott röplapot".56
Másik példa erre a magatartásra, amikor a 9. könnyűhadosztályhoz beosztott
fakitermeléssel foglalkoztatott 101/11. munkaszolgálatos század egy részét a par­
tizánok Sztarodubtól nyugatra 1943. július 17-én elrabolták. Perjés Géza az esetre
így emlékezett vissza: „A helyszínen megtaláltuk a századhoz beosztott katonák
holttestét, az egyik bokorból pedig egy munkaszolgálatos fiú bújt elő. Ma is előt­
tem van a nagyon jó kiállású zsidó fiú: napbarnítottan, fehér sortnadrágban állt
előttem és az izgalomtól elfúló hangon mesélte el a történteket. A század a meg­
szokott módon, mit sem sejtve dolgozott, amikor egyszer csak megrohanták a par­
tizánok, a katonákat lelőtték, a munkaszolgálatosokat pedig a velük lévő vezeték­
lovakra ültetve elvitték. Érdeklődésemre, hogy hányán voltak, azt válaszolta a fiú,
hogy három-négyszázán lehettek. Majd egy különös kéréssel állt elő: ő is szeretne
segíteni a »fiúk« kiszabadításában, csak arra kér, hogy adjak neki puskát erre az
alkalomra. Kérését természetesen teljesítettem. Bár szigorúan tilos volt a munka­
szolgálatosok kezébe fegyvert adni, túltettem magam ezen a rendelkezésen, mert

53. HL partizán anyag, SZU3 Nagy Sándor visszaemlékezése.

54. HL partizángyűjtemény, SZU5, Krausz Endre visszaemlékezése oldalszám nélkül.
55. Harsányi János: Magyar szabadságharcosok... I. m. 155. p.
56. HL partizányanyagok SZU 10, Andrejev: Népi háború. Magyarok a brjanszki partizánok között.
166 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS

méltánytalannak tartottam, hogy esélyt se adjak ennek a bátor fiatalembernek az

önvédelemre.”57
Ezt követően a csoport a partizánok üldözésére indult. Két nappal később utol­
érték őket egy mocsár szélén, „egyszerre csak lódobogást, prüszkölést és horkan-
tásokat hallunk és a legnagyobb elképedésükre lovakat látunk kibontakozni a mo­
csárból felszálló szürke párából. Végül előbukkant a ködből egy munkaszolgálatos,
aztán egy másik, majd sorra a többi és végül ott nyüzsögtek körülöttünk valameny-
nyien. Az történt, hogy a partizánok, megrémülve az aknavető- és gépágyútűztől,
valami igen nagy erőnek véltek bennünket és jobbnak látták, hogy a mocsárból
kivezető ösvényen elmeneküljenek, otthagyva a zsidókat és a lovakat. Ez utóbbia­
kat nem lehetett volna kivezetni az ösvényen.
Reggelit és rumos feketét kaptak a munkaszolgálatosok a mozgókonyhámon.
Ma is emlékszem rá, hatvanhárman voltak. Amint nézegettem őket, egyszer csak
felfedeztem közöttük azt az orvost, akit annak idején a zsidók vezetőjévé neveztem
ki. Magahoz szólítottam és megkérdeztem tőle: »Miért jöttek vissza, miért nem
mentek a partizánokkal? Nem látják, hogy mi történik itt magukkal?« Mire az orvos
nagyon katonásan így válaszolt: »Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, mi magyarok
vagyunk, pesti lakosok, mit keresnénk a partizánok között?« Szégyennel vegyes meg­
rendülés vett rajtam erőt. Mit mondhattam volna? Megint bebizonyosodott, mekko­
ra támaszt jelentenek a hadsereg formaságai. Kezet fogtam vele és - megindultsá-
gomat leplezendő - a katonás »végeztem« vezényszóval bocsátottam el”58
A történet érdekessége, hogy a 101/11. század munkaszolgálatosai korántsem
tartoztak azok közé az egységek közé, amelyek számára a háború üdülést jelentett
volna. A nem teljes veszteségi adatsor szerint 1942-ben egy halott és két sebesült,
1943-ban 8 halott, két beteg, 13 eltűnt (többségében az 1943 márciusi Szeregyina
Buda-i harcok során) és hat sebesült szerepelt a század veszteséglistáján.59 Ezekből
az adatokból viszont arra is következtetni lehet, hogy a veszteségeket döntően nem
a keret hozzáállása okozta. Az említett partizán-rajtaütés során a munkaszolgála­
tosok közül is ketten megsebesültek, egy személy pedig meghalt. Ez persze a vé­
letlen műve is lehetett, mert a partizánok nyilván nem akarták meggyilkolni a
munkaszolgálatosokat, sokkal valószínűbb, hogy valamilyen politikai célt kívántak
velük elérni.
A munkaszolgálatosok korábbi civil társadalmi helyzetük és iskolai végzettségük
miatt szignifikánsan elkülönültek a zömmel földműves hátterű sorállománytól. Ma­
gasabb kvalifikációjukat adott esetben a honvédség hasznára is tudták fordítani -
ami azonban ellentétben állt a kiadott rendelkezésekkel. Példa erre, amikor Perjés
Géza főhadnagynak munkaszolgálatos orvosokat küldtek azzal a feladattal, hogy

57. Perjés Géza: A brjanszki erdő aljában. Hadtörténeti Közlemények, 1997/3. szám, 608-609. p.
58. Perjés: A brjanszki erdő aljában... I. m. 610. p.
59. A veszteségi adatok kikereséséért Szabó Péternek mondok köszönetét.
 MUNKASZOLGÁLAT ÉS MEGSZÁLLÁS 167

ossza be őket lóápolónak, miközben a rendszeresített orvosi állások sem voltak

betöltve. Nem meglepő módon hamarosan a Perjés-századtól senki sem járt a
messze fekvő és csak veszélyes utakon megközelíthető zászlóaljtörzshöz a hivata­
los orvosi rendelésre.60
Sokan azonban a zsidók segítőkészségében is csak a vélelmezett alamusziság és a
fizikai munkától történő állítólagos irtózás jeleit vélték felfedezni. Jellemző ennek
kapcsán az az irat, amelyet feltehetően László Dezső altábornagy szerkesztett az
1943. év katonai eseményeinek értékeléséről. Ebben kitért a megszálló erők 1943
téli visszavonulására is: „A híradó századnál egy rossz motor felhasználásával áram-
fejlesztőt készítettek úgy, hogy a mocsárban is volt villanyuk, ha az áramfejlesztő
gépkocsi el nem akadt. Persze zsidó kisegítő munkaszolgálatos volt a szerkesztő.
Dávidnak hívták a keresztnevét. Nem volt olyan rossz idő vagy fárasztó menet,
hogy Dávid megállás után azonnal ne szaladgált volna a villanyvezetékkel és vitte
az áramot a javításra szoruló gépkocsikhoz és a hadosztály parancsnokságához.
Persze a magyar sem tagadta meg természetét. »Dávid bátyám« megszólítással
illette az élelmes villanyszerelőt. Mire a mocsáron túljutottak, »Dávid bátyám«
mellett már négy kisegítő munkaszolgálatos dolgozott, mint »segéd«. De mégis
könnyebb volt, mint ásni.”61

60. Perjés: A brjanszki erdő aljában... I. m. 590. p.

61. HL 54. gyalogezred iratai, 477/54. gy.e. 1944. V. 3., közli Ungváry Krisztián (szerk.): A második
világháború. Budapest, 2005 Osiris, 410. p.
 A magyar megszálló csapatok
tevékenysége

A KIKÜLDÉS POLITIKAI ÉS KATONAI ELŐZMÉNYEI

A Szovjetunió 1941. június 22-én történt megtámadásáig német részről nem sokat
foglalkoztak azzal, hogy a magyar honvédségnek milyen szerep jut. A Barbarossa-
terv eredeti elképzelései szerint a keleti hadjáratot 1941 őszéig az Asztrahány-
Arhangelszk vonalban lezárták volna és ebből adódóan nem számoltak azzal, hogy
a megszállásra ne maradna elég német alakulat.
A gyors sikerek ellenére 1941 szeptemberére már nyilvánvalóvá vált, hogy az
eredeti elképzelések nem lesznek tarthatóak. A Wehrmacht elsősorban a déli front­
szakaszon messze lemaradt az elérni tervezett vonaltól. Október folyamán már
csak az volt kérdéses, hogy sikerül-e egyáltalán Moszkva elfoglalása, de azt már a né­
met katonai vezetés is tudta, hogy a szovjet főerőket nem sikerült szétverni és a hábo­
rú biztosan el fog húzódni.
Mindez egyre inkább felértékelte az eredetileg nem annyira kívánatos magyar
háborús részvételt. Német részről ekkoriban a magyar hadsereget elsősorban paci-
fikáló feladatok megoldására tartották alkalmasnak, amit megerősítettek a Gyors­
hadtesttel kapcsolatos tapasztalatok is. 1941 nyaráig azonban Hitler óvakodott attól,
hogy a magyar fél felé kéréseket támasszon, mivel attól tartott, hogy ez újabb reví­
ziós igények bejelentésével jár majd és számára a román szövetségessel való jó vi­
szony fontosabb volt, mint a magyar fél esetleges megnyerése.
A magyar politikai vezetés a háború kérdésében nem volt egységes. Werth Hen­
rik, a honvéd vezérkar főnöke a teljes és feltétlen háborús részvételt tartotta kívá­
natosnak. Bárdossy László miniszterelnök óvatosabb politikát követett, de alapve­
tően ő is német oldalon képzelte el Magyarország helyét. Horthy Miklós kormány­
zó zsigerileg gyűlölte a bolsevizmust és a Szovjetuniót, ezért először örömmel
kapott az alkalmon, amikor a kassai incindensre hivatkozva dönthetett a hadiálla­
pot kinyilvánításáról, amit a parlament utólag minden további nélkül jóvá is ha­
gyott. Horthynak nem ez volt az egyetlen irracionális döntése - nem sokkal később
minden bizonnyal hasonló logikával támasztott területi követeléseket a Szovjet­
unióval szemben.
A moszkvai csata eseményei hatására azonban már nem volt biztos abban, hogy
a német oldalon történő háborús részvétel jó döntés. Nagy szerepe lehetett ebben a
felismerésben annak is, hogy szemében egy túl erős Németország szintén vészé-
170 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

lyes fenyegetést jelentett. A kormányzó hamisítatlan magyar nacionalistaként Né­

metországban és a magyarországi németekben is faji veszélyt látott. Emellett mélyen
idegen volt számára a náci rendszer is, amelynek egyes kinövéseit a kommuniz­
mushoz hasonlította. Minden oka megvolt tehát arra, hogy ne lelkesedjen a totális
német győzelemért. Ebből adódóan már 1941 őszén azt fontolgatta, hogy hogyan
lehetne minimalizálni a magyar háborús részvételt.
Horthyt egyre inkább aggasztották Werth erőszakos politikai ambíciói is, ame­
lyek miatt Bárdossy augusztus 26-i levelében a legerélyesebben követelte meg-
rendszabályozását. A miniszterelnök felháborodott azon, hogy az eredetileg csak
néhány hetes hadjárattal számoló Werth most már a teljes haderő bevetését köve­
telte a kormánytól annak érdekében, hogy cserébe a németek segédkezzenek az
ezeréves határok visszaszerzésében, valamint az általa javasolt, nemzetiségeket és
zsidókat érintő totális kitelepítési akcióban. A honvéd vezérkar főnöke realitásér­
zékének teljes hiányát jelzi, hogy Bárdossynak küldött memorandumában nyolc­
millió ember kitelepítését vizionálta, ami után „a Kárpát-medence kizárólag a ma­
gyarság élettere volna, amit a magyar faj töltene ki”.1
Horthy, aki már maga sem bízott a Szovjetunió megsemmisülésében, minden­
képp olyan személyt akart találni a vezérkari főnöki posztra, aki nem tér el a kor­
mány óvatoskodó politikájától. Jány Gusztáv vezérezredes, rangidős és kormányzó­
hű tábornok feltételezhetően apolitikus személyisége miatt nem jöhetett számítás­
ba, bár Horthy kedvelte őt. Fia, Horthy István Kassán találkozott Szombathelyivei,
aki ekkor ott volt hadtestparancsnok és egy vacsorán kifejtette neki, hogy a néme­
tek súlyos helyzetbe fognak még kerülni, a háború évekig el fog tartani és kimene­
tele teljesen bizonytalan. Amikor a fiatal Horthy arra kérte, készítsen erről emlék­
iratot, Szombathelyi elővette a gondolatairól már korábban elkészített feljegyzését,
amelyben kifejtette: Magyarország nem nagyhatalom és a kardcsörtetés helyett
„nekünk a fal mellett kell járnunk”. Ez a politika teljesen találkozott Horthy elkép­
zeléseivel, aki Werth lemondása után 1941. szeptember 5-én Szombathelyit nevez­
te ki a honvéd vezérkar főnökének.
Szombathelyi ellentmondásos, szangvinikus alkat volt. Műveltség, széleslátókö­
rűség és tehetség tekintetében kimagaslott tábornoktársai közül. Konzekvensen töre­
kedett arra, hogy minimalizálja Magyarország háborús részvételét, ennyiből együtt
haladt a mindenkori politikai vezetéssel is. 1942 januárjában ő volt az, aki a Gellért
Szálló vacsoráján Keitellel tárgyalva lealkudta a magyar katonai részvételt az eredeti­
leg tervezett öt hadtestről háromra.2 A Kárpát-csoport és a Gyorshadtest kivonásáért
cserébe azonban már korábban fel kellett ajánlani valamit a Wehrmachtnak és így
merült fel az ősz folyamán a magyar megszálló hadosztályok kiküldésének ötlete.

1. Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szöegekkel és jegyzetekkel el­
látta Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1972, Kossuth, 306. p.
2. Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései. I. m. 15. p.; Dombrády-Tóth: A magyar királyi honvédség... I. m.
227. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 171

Német részről a magyar féllel szemben ekkoriban még jelentős pozitív előítéle­
tek is léteztek. A délvidéki megszállás kapcsán már 1941 tavaszán tanúsított ma­
gyar brutalitás a náci vezetésnek is imponált, feltehetően ezzel is függhetett össze
Rudolf Toussaint budapesti német katonai attasénak Hans Greiffenberg vezérőr­
nagyhoz 1941. szeptember 20-án írt levele, amelyben a következő javaslatot tette:
„A szerb kifejezetten balkáni rablónép. Ezt a tulajdonságukat mindig összeté­
vesztették a katonai erényekkel. Már a törökök is rákényszerültek arra, hogy Belg-
rád környékén kiirtsák az erdőket azért, hogy ezzel elvegyék a szerb rablók rejtek­
helyeit. [...] A német katona harcos a csatában, de nem csendőr. Ilyen »pacifikáló
feladatokra« a magyarok sokkal alkalmasabbak. Nem értem, miért hagyjuk jó had­
osztályainkat Szerbiában. A katonai főparancsnok és egy gárdának alkalmas vegyes
ezred Belgrádban elegendő lenne. A német katonai parancsnok irányítása alatt há­
rom magyar dandár hamar átfésülné Szerbiát, és sírok sorát hagyná maga után.
Horvátország jó példa arra, hogy sem a horvátok, akik mindenkit kivégeznek, sem
az olaszok, akik csak félnek, nem alkalmasak a rendteremtésre. Talán nem hallják
szívesen, de az a véleményem, hogy a Balkán egyetlen jó katonája a magyar. Legel­
sősorban azért, mert tisztikara kiváló.”3
Szerencsére a magyar kormány 1941-ben és a későbbi évek folyamán is elutasí­
totta a Balkán megszállásában való részvételt, bár ezt a német vezérkar többször is
követelte, és a honvédség vezetése is egyetértett vele. Az egyetlen terület, melyet
Magyarország szívesen megszállt volna, a Bánság volt: ezt azonban a németek ma­
guknak tartották fenn.
Az első megszálló csapatok az eredetileg frontbevetésre alkalmazott Kárpát­
csoport seregtesteiből alakultak, melyeket a német hadvezetés 1941 őszéig Galíciá­
ban visszatartott (8. határvadász, 1. hegyidandár). 1941 augusztusától a német
vezérkar már kifejezetten kérte a honvédséget, hogy legalább gyengébben felsze­
relt megszálló alakulatokkal járuljon hozzá a keleti hadjárathoz. A magyar politikai
vezetés a Kárpát-csoport leváltását pótlandó, öt dandárt ajánlott fel, remélve, hogy
ezzel letudhatja a későbbi német követeléseket is.
A német vezérkar 1941 novemberében újabb két dandárt és további kisebb egy­
ségeket kért, hogy pótolni tudja a magyar Kárpát-csoport mellett bevetett Gyors­
hadtest hazaszállítása után keletkező hiányt. 1941 őszén ezért sor került a 111.
gyalogdandár mozgósítására is, de ezt az improvizált egységet csak részben állítot­
ták fel. A honvédvezérkar 1942 májusában el tudta érni, hogy kiszállított egysége­
it is visszavonják.4 Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar vezérkar ekkoriban még
viszonylag jelentős mozgástérrel rendelkezett és nem volt kötelező a németek
minden igényének szolgai teljesítése.

3. BA-MA RH 2/2925, Hans Greiffenberg levele 1941. szeptember 20., 20-21. p.

4. HLTGY 2779, Kálmán Dániel, 98. p.; Csima: Adalékok... I. m. 113. p.
172 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

GALÍCIA ÉS UKRAJNA LAKOSSÁGA

A NÉMET TÁMADÁS ELŐTT

A honvédség a Szovjetunió megtámadása után kezdettől fogva váratlan helyzetek­

kel szembesült. Ez nem csak a Kárpát-csoport hanem a Gyorshadtest katonáit is
érintette. A szovjet hadsereg visszavonulásával elemi erővel tört fel a helyi lakos­
ság kommunizmussal szembeni gyűlölete, különösen azon a területen, ami 1939
előtt Lengyelországhoz tartozott és csak a Hitler-Sztálin-paktum után került szov­
jet kézre. Az itt elszabaduló indulatok egyenesen következtek a terület brutális
szovjetizálásából, amit lengyelek, ukránok és zsidók nem teljesen azonosan éltek
át, hiszen az egyes népcsoportok más szociális státusban voltak. A szegény föld­
művesek többsége ukrán és belorusz volt, míg a vidéki elitet és középosztályt a len­
gyel arisztokrácia és földbirtokos, illetve telepes réteg adta. A térség kisvárosai
alapvetően a vidék szükségletére termeltek iparcikkeket, a régión túlra ipari export
gyakorlatilag nem létezett. Ebből adódott a kisvárosok jelentős iparos és kereskedő
népessége, amelyben magasan felülreprezentáltak voltak a zsidók. Közülük a leg­
többen egyéni vállalkozóként keresték szerény jövedelmüket. Míg a zsidóság felső
öt százaléka a helyi viszonyokhoz képest rendkívül gazdagnak számított, addig a
zsidók túlnyomó többsége életszínvonal-közeli vagy az alatti szociális helyzetben
élt. Különösen reménytelennek számított a zsidó fiatalság helyzete, akiket az isko­
lai antiszemitizmus is sújtott. A térségben tömeges volt a munkanélküliség.
A városok hivatali elitjét döntően a lengyel nemzetiségűek adták, a szabad fog­
lalkozásokban lengyelek és zsidók egyaránt domináltak az ukrán és belorusz nem­
zetiséggel szemben. 1939-ig a lengyel nacionalizmus elsősorban az ukránok elleni
diszkriminatív iskolai és nyelvi politikában volt tetten érhető, de nem volt elhanya­
golható a lengyel állami antiszemitizmus sem.
A szovjet hatalom kezdettől fogva ugyanazokat az eszközöket alkalmazta Len­
gyelországban, mint korábban otthon. Ez a tömeges deportálások, tömegkivégzések,
kínzások és kényszer-áttelepítések rendszerét jelentette. A megszállók különböző­
képpen támaszkodtak a helyi lakosságra: az új rendőrségbe lengyeleket egyáltalán
nem vettek fel, ezzel szemben ukránokat, fehéroroszokat és zsidókat igen. A zsi­
dók száma felülreprezentált volt, ami magasabb műveltségi szintjükből és városi
mivoltukból eleve adódott, de emellett szerepet játszott az is, hogy a kommunista
ideológiával való azonosulás sok zsidó számára egyfajta emancipációs ajánlatnak
tűnt - aminek vonzerejét rendkívül megnövelte az az antiszemita tradíció, ami
korábban ezt a területet jellemezte.
1940 februárjában 140 000 embert deportáltak a Gulag táboraiba, elsősorban a
lengyel elit tagjait. Ezt májusban további 61 000 személy követte, zömmel olya­
nok, akiknek családtagjait addigra már meggyilkolták, kivégezték vagy deportálták.
Június-július folyamán újabb 78 ezer személyt deporáltak, ezúttal azokat, akik
Nyugat-Lengyelországból menekültek. Az ő kategóriájukba tartozók 84%-a zsidó
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 173

volt. Az utolsó deportálási hullám 1941 júniusában indult és kb. 90 000 személyt
érintett, többségük ukrán volt, de a lengyelek és litvánok száma sem volt csekély.
Összesen minimum 390 000 embert deportáltak, közülük 60% volt lengyel nem­
zetiségű. Emellett több tízezer ember esett áldozatául a területen belüli kényszer­
áttelepítéseknek, további tízezreket kényszersoroztak a Vörös Hadseregbe és
mintegy százezer főt „mobilizáltak”, azaz gyakorlatilag deportáltak a Szovjetunió
belső területeire, ahol azonban nem kényszermunkatárborokban, hanem nyílt üze­
mekben kellett dolgozniuk. A kivégzettek száma is több tízezerre tehető.
Az új rendszer a legkíméletlenebbül a lengyel elittel bánt. A lengyel földbirto­
kosokat már néhány hét leforgása után maradéktalanul megfosztották tulajdonuk­
tól és értékeiket a helyi földművesek között osztották fel. 1940-től megindult a
kolhozosítás, de ez a német támadás napjáig az alkalmazott erőszak dacára csak sze­
rény eredményeket hozott és nem haladta meg a mezőgazdasági területek tíz szá­
zalékát. Ezzel szemben a kereskedelmi és ipari létesítmények államosítását szinte
teljesen véghezvitték. Ennek következtében rengeteg állás megüresedett, mivel az
fel sem merülhetett, hogy a korábbi tulajdonos hosszú távon folytassa államosított
üzemének vezetését. Hasonlóan teljes elitcserére került sor az állami közigazgatási
szektorban is, ami betöltendő munkahelyek számát tovább növelte. Még további
növelést jelentett, hogy az állami közigazgatás mellett párhuzamosan létre kellett
hozni a kommunista párt és az általa irányított szakszervezet, valamint a komszo-
mol közigazgatási strukúráit is, nem beszélve a kolhozokról. Ezeket a munkahelye­
ket a szovjet rendszer részben helyi erőkkel töltötte fel, akik között már csak tár­
sadalmi státuszuk miatt is magasan felülreprezentáltak voltak a zsidók.
A szovjet rendszer kihasználta a lengyelek, ukránok és zsidók közötti ellentéte­
ket és a különböző csoportokat instrumentalizálta egymással szemben. Ebből is
következett, hogy a lengyel ellenállási mozgalom sokkal rosszabb hatékonysággal
tudott ezen a területen működni, mint a németek megszállta részeken, amelynek
lakossága nemzetiségi szempontból sokkal homogénebb volt. A lengyel nemzeti
emlékhelyeket az új hatalom több esetben meggyalázta és az addig vezető állam­
nemzet tagjai egyik pillanatról a másikra az üldözött kisebbség státusába kerültek,
akiket a szovjet propaganda ráadásul gyakran „fasiszta” címkékkel látott el. Jellem­
zi ezt a helyzetet, hogy a lembergi pedagógiai főiskolán a lengyel nyelvet először
betiltották. Az Armia Kraiova jelentései szerint ebben az időben lengyel szempont­
ból a szovjet terror durvább elnyomást jelentett, mint amit a németek műveltek a
lengyelekkel az általuk megszállt területen.
1940 nyarától a terror iránya megváltozott. Az addig privilegizált ukrán és be­
lorusz lakosság, valamint a zsidó kereskedők és iparosok kerültek az üldözések
középpontjába. A szovjet rendszer rigorózus hadjáratot indított az ukrán naciona­
lista mozgalom (OUN) ellen, amely 1929 óta működött a területen. Az OUN maga
is tett ezért, mivel több esetben fegyveres ellenállást is szervezett. Az ukrán KP XI.
kongresszusán 1940 nyarán többen felszólaltak az ukrán nacionalista veszélyre fi­
174 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

gyelmeztetve, ezt követően pedig megkezdődött a közintézmények „megtisztítá­

sa” az ukrán nacionalizmus gyanújába kevert személyektől. Faluhelyen pedig a
begyűjtési politika járult hozzá ahhoz, hogy az eleinte tapasztalható lelkesedés
gyűlöletbe forduljon át.
A zsidó lakosság eleinte felszabadulásként élhette át a történteket, hiszen Len­
gyelországban diszkriminált kisebbségként kezelték a zsidókat. Több helyen előfor­
dult, hogy a bevonuló szovjet csapatokhoz fegyveres zsidó csoportok csatlakoztak,
akik részt vettek a lengyel csapatok elleni akciókban is, elsősorban a lefegyverzésben
- sejthető, hogy ezt a lengyelek hogyan élték át. A „felszabadulás” a későbbiek során
sokak számára már nem volt ennyire egyértelmű, mivel osztályhelyzetük miatt a
zsidók egy része is a felszámolandók kategóriájába került. A bolsevizálással együtt
járó áruhiány és feketepiac a zsidók számára viszonylag kevésbé okozott gondot,
mivel kereskedőként ők tudták leginkább hatékonyan csökkenteni ennek negatív
következményeit, szemben a kiszolgáltatott végfogyasztókkal. Teljesen megválto­
zott a zsidó fiatalok helyzete. 1939 előtt a lembergi egyetemen a hallgatók 15%-a
volt zsidó, 15% ukrán és 70% lengyel. 1939 után a zsidók aránya 85%-ra nőtt, a len­
gyeleké 3%-ra, az ukránoké 14%-ra csökkent! A zsidók akkor minősülhettek ellen­
ségnek, ha osztályhelyzetük ezt indokolta, illetve ha vallásosak voltak.
1941 júniusában az NKVD újabb letartóztatási hullámot indított el, ami már az
összes társadalmi csoportot érintette. Ennek következtében a börtönökben uralko­
dó túlzsúfoltság tovább növekedett. A szovjet állambiztonság kihallgatási metódu­
sairól a lakosság széles körben értesült, annál is inkább, mert alig volt olyan család,
aki a szovjet uralom másfél éve alatt ne rendelkezett volna legalább egy olyan ro­
konnal, akit meghurcoltak. Függetlenül tényleges helyzetüktől, a nem zsidó lakos­
ság jelentős része úgy tekintett a zsidókra, mint az új helyzet haszonélvezőire. Ebből
adódott, hogy a kommunista uralmat sokan „judeo-bolsevizmusnak” élték meg.
A fentiekből következik, hogy Kelet-Lengyelország, illetve Galícia lakosságát
1941 nyarán szélsőséges indulatok jellemezték. Ezeknek az indulatoknak sajátos­
sága volt, hogy nemzeti alapon keletkeztek. Lengyelek, ukránok és zsidók kölcsö­
nösen találhattak okot arra, hogy gyűlöljék egymást. A térség társadalomtörténeti
szempontból olyan fortyogó katlanhoz hasonlított, amelyet nem sok választ el at­
tól, hogy a túlnyomás felrobbantsa.5

5. A fejezet megírásában alapvetően Bogdán Musial: „Konterrevolutinare Elemente sind zu erschiefien”. Die
Brutalisierung des deutsch-sowjetischen Krieges im Sommer 1 9 4 1 . Berlin, 2000, Propyláen című munkájára tá­
maszkodtam.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 175
A GYORSHADTEST ÉS A KÁRPÁT-CSOPORT
MEGSZÁLLÓ TEVÉKENYSÉGE

Ahhoz, hogy megértsük a megszálló katonaság viselkedését, elengedhetetlen an­

nak a közegnek a bemutatása, amelyben az érintettek tevékenykedtek. Ez annál is
inkább így van, mert a Timothy Snyder terminológiájával „véres övezetinek elne­
vezett térségben 1939 és 1945 között minden korábbit felülmúló bűncselekmé­
nyekre került sor.
A bevonuló katonaságot a nagyobb városokban rendre a szovjet NKVD mészár­
lásainak maradványai fogadták. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1941. június
24-én elrendelte a politikai foglyok evakuálását, illetve amennyiben ez biztonságo­
san nem hajtható végre, megsemmisítését. Lengyelországban és a Baltikum terüle­
tén teljes erővel folyt a társadalom bolsevizálása, és ezért a kérdéses időszakban a
határok menti börtönök túlzsúfoltak voltak a politikai okokból letartóztatottakkal.
A nyugati területek börtöneiben 1941 júniusában körülbelül 750 000 rabot és le­
tartóztatottat őriztek. Mivel a tömeggyilkosságok a kivonulás előtti órákban, rend­
szerint a börtönökben történtek, ezért a helyi lakosság, illetve a bevonuló német és
magyar csapatok szinte azonnal felfedezték a bűncselekményeket.
Kelet-Lengyelországban 1941. június 22. és július első fele között 24 000 rabot
gyilkoltak meg, 18 000 további áldozat a deportálások halálmeneteiben pusztult
el.6Nincsen teljes adat a Baltikumban és a maradék szovjet területen meggyilkolt
áldozatokról, pedig bizonyítható, hogy ezreket mészároltak le a nagyvárosok bör­
töneiben és számos más helyen. Tömeges gyilkosságok fordultak elő az áttelepítés
során is: a lemaradókkal, betegekkel sok esetben végzett az őrszemélyzet. Mivel a
kb. 750 000 elítélt áttelepítése általában gyalog történt és az útvonal hossza sok­
szor az 1000 kilométert is meghaladta,7 feltételezhetjük, hogy további tízezrek
pusztultak el menetelés közben. A Vörös Hadsereg alakulatai visszavonulásuk so­
rán több esetben legyilkolták a velük szembeforduló falvak lakosait, túszokat és a
munkatáborokban fogva tartott lengyel hadifoglyok ezreit végezték ki (a tiszteket,
összesen 14 587 személyt már 1940-ben meggyilkolták).8
Tarnopol, Lemberg, Zloczow városközpontjában az NKVD székházaiban a la­
kosság még a németek bevonulása előtt felfedezte a tömegmészárlást. Ennek hatá­
sára a helyi antiszemita erők helyenként maguktól is pogromokat robbantottak ki

6. A szám becslésnek tekinthető, mivel a kivégzettek összlétszámát 11 260 főben megadó, 1942. január
24-én kelt szovjet jelentés nem tartalmazhatja az összes áldozatot. Részletesen lásd Bogdán Musial: Kritische
Anmerkungen zűr Wanderausstellung „Vernichtungskrieg. Verbrechen dér Wehrmacht 1941 bis 1944.
VíerteljahresheftefürZeitgeschichte, 1999. 3. sz. 563-591. p. Lásd mégJanT. Gross: Die sowjetisierung Ostpolens.
In Zwei Wege nach Moskau. München, 1991 DTV, 56-73. p., valamint Evakuacija zaklucsennüh iz tyurem. In
Vojenno-isztoricseszkij Arhiv 2. Vüpuszk. Szerkesztette V. Sz. Jesenko. Moszkva, 1997, TOO-Cerera, 232-253. p.
7. A Gulag és a háború (Dokumentumközlés). In Gulag tényekben, adatokban. Budapest, 1991 Magyar
Ruszisztikai Intézet, 294-297. p.
8. Musial: „Konterrevolutionare Elemente sind zu erschiessen.” 35. p.
176 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

a helyi zsidóság ellen, amelyet kommunista szimpátiával vádoltak. A pogromokat a

beérkező német biztonsági rendőrség is támogatta. Sokszor azonban erre sem volt
szükség. A legújabb kutatások szerint Galíciában gyakorlatilag minden nagyobb
városban sor került pogromra, részben még a német-magyar csapatok beérkezése
előtt és a halálos áldozatok száma elérte a húszezer főt! Mivel a Wehrmachtnak és
a Honvédségnek nem állt érdekében, hogy az elfoglalt területeken kaotikus állapo­
tok uralkodjanak, az effajta pogromokat általában gyorsan leállították.
Egyes helyeken, többek közt Lembergben, még a szovjet uralom utolsó napjai­
ban is szabályos népfelkelésekre került sor, amelyek a szovjet csapatok véres meg­
torlását is maguk után vonták. Sajátos módon a helyi lakosság (leszámítva a zsidó­
ság egy részét) a németektől félt a legkevésbé: az ukránok felszabadítót láttak a
németekben, a lengyelek pedig sokkal inkább tartottak egy önálló Ukrajnától, mint
a német megszállástól és eleinte örömmel tapasztalták, hogy az ukrán államiság
kifejlődését a németek nem tűrik el.9 A helyi ukrán nacionalisták és a Németor­
szágban kiképzett ukrán szabadcsapatosok ahol csak tehették, zsidóellenes pogro­
mokat robbantottak ki. Elindult az egyéni bosszúállások sorozata. Erről a Kárpát­
csoport hadinaplója is említést tett, amely burkoltan a tömeges pogromokra is
utalt: „Elég gondot okozott ezenfelül a belső rend fenntartása is. Ugyanis a felsza­
badított ukránok helyi komiték útján azonnal átvették a belső igazgatást. Sok he­
lyütt azonban kitört belőlük a régi szenvedélyek emléke által szított bosszú azok
ellen, kik elnyomóik egykori uralmát támogatták. Gyakoriak voltak a véres ukrán
túlkapások, melyek a megszálló csapatok nyugalmát zavarták és az eredményes
munkát akadályozták/'10 Hogy ez pontosan mit is jelentett, arról Hidi Antal a követ­
kezőt jegyezte fel korabeli naplójába: „Kolomea város, rettenetes állapotok. A »fel-
szabadult« lakosság a zsidókat összeszedi és elhajtja a Sztálin- és Lenin-szobrok-
hoz és lebontatja velük, közben üti-veri őket."11 Partizánháború még fel sem me­
rült, a magyar megszállókra ekkoriban nem leselkedett semmi veszély: Szombathelyi
Ferenc például esténként segédtisztjével zavartalanul sétálhatott Kolomeában,
anélkül hogy partizán-rajtaütéstől kellett volna tartania.
A Kárpát-csoport szervezésében is sor került a terrorturizmusra: július 19-én új­
ságírók érkeztek Sztanyiszlauba, hogy a helyszínen tanulmányozzák a bolsevista
rémtetteket. „Engedélyt kaptak tehát arra, hogy megszemléljék a szovjet törvényszék
fogházában lévő kivégző kamrát, a híres villamos géptermet, a fogház udvarán és a
régi lengyel lőtér közelében feltárt borzalmas tömegsírokat stb. Ezenfelül kihallgat­
hatták a lakosokat a szovjet uralom alatti tapasztalataikról és szenvedéseikről."12

9. Gregorz Motyka: Dér polnisch-ukrainische Gegensatz in Wolhynien und Ostgalizien. In Die polni-
sche Heimatarmee. Geschichte und Mythos dér Armija Krajova seit dem zweiten Weltkrieg. Hrsg. Bernhard Chiari.
München, 2003, Oldenbourg, 533. p.
10. HL Kárpát-csoport, 2. doboz, Kárpát-csoport megszálló szolgálatban IV/1, 4. p.
11. HL TGY 3370, Hidi Antal.
12. HL Kárpát-csoport, 2. doboz, Kárpát-csoport megszálló szolgálatban IV ./l, 4-5. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 177

A későbbiek folyamán Bartha honvédelmi miniszter valamint a bolgár és svéd kato­

nai attasék is megtekintették a sztanyiszlaui börtön kivégzőhelyeit és a tömegsírokat.
A magyar fél már a hadüzenet előtt is sok információval rendelkezett Galícia
belső viszonyairól, mivel a kassai VIII. hadtest aktív és offenzív hírszerzést folyta­
tott ezen a területen, amit megkönnyíteti, hogy 1939 szeptembere után rengeteg
lengyel menekült állt rendelkezésre. A lengyel hadsereg hírszerző tisztjei közül
Osváth István ezredes többeket alkalmazott. A határ átlépése után pedig egy külön
csendőr nyomozóosztag foglalkozott a fontosabb katonai, illetve állambiztonsági
vonatkozású iratok összegyűjtésével. Fóthy csendőr őrnagy Kolomeában egy sze­
méttelepen megtalálta a kárpátaljai szovjet hírszerzők egy részének nyilvántartási
kartonjait, aminek következménye többtucatnyi letartóztatás is lett.13
Komoly feszültséget okozott, hogy egyáltalán nem volt tisztázott a terület poli­
tikai jövője. Bár a náci vezetés a német elhárítás által is támogatott Jaroszlav
Stecko-féle ukrán kormányt hamar betiltotta, Lembergben ennek ellenére 1942
elejéig megtűrték egy ukrán Nemzeti Tanács létezését. Ebben a káoszban a magyar
csapatok számára a rendteremtés komoly feladatot jelentett.
A Kárpát-csoport első alakulatai már 1941. július 9-től megszálló feladatokat
láttak el. Július 16-ig befejeződött az 1. hegyidandár és a 8. határvadászdandár ki­
válása az arcvonalból és felvonulása a megszállandó területre. Az 1. és a 25. hegyi­
vadász zászlóalj Sztanyiszlau, a 2. hegyivadász zászlóalj Tysmenicza, a 10. hegyiva­
dász zászlóalj Jagielnica, a IX. kerékpáros zászlóalj Skole környékére vonult fel.
Augusztus 1-jén Nyugat-Galíciát az ukránok legnagyobb elkeseredésére a Len­
gyel Főkormányzósághoz csatolták, ezért a magyar csapatok augusztus 5. után a
Dnyesztertől északra fekvő területeket, augusztus 14-én pedig teljes Nyugat-Galí­
ciát átadták a német közigazgatásnak, helyette viszont a Zbrucztól, illetve Dnyesz­
tertől keletre folyamatosan bővült a megszállt terület. Szeptember elején az 1. he­
gyi zászlóalj Jarmolinczi, a 2. és a 3. Kamenyec-Podolszkij, a 4. Dunajewcz, a 16.
Woloczysta területén állomásozott, míg az 1. hegyi tüzérosztály Proszkurovba te­
lepült. A 8. határvadász dandár csapatai közül a 2. határvadász zászlóalj Baraclawa,
10. Zmierinka, a l l . Vinnyica, a 25. Lityin, a 26. és a IX. kerékpáros zászlóalj
Vinnyica és Tulcsin, míg a 15. kerékpáros zászlóalj Gajsin városába került. Szep­
tember 20-án átcsoportosítások történtek, a 26. határvadász zászlóalj Brazlawból
Gajsinba, a 2. határvadász zászlóalj Gajsinból Umanba, a IX. kerékpáros zászlóalj
Vinnyicából Novoarhangelszkbe települt át.
Augusztus 15-től az 1. hegyidandárt Dunajewcz, a 8. határvadászdandár pedig
Proszkurov székhellyel folytatta a megszálló tevékenységet. November végére, amikor
ezeket felváltotta a 121. és 124. gyalogdandár, a megszállás területe északon már
Zsitomir, keleten pedig Urnán magasságáig terjedt, ehhez délről és nyugatról a romá­
nok által megszállt Transznyisztria, illetve a Lengyel Főkormányzóság csatlakozott.

13. ÁBTL V-78470, Osváth István, ismeretlen személy feljegyzése, 1959. június 24., 73. p.
178 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

A Kárpát-csoporthoz három vasútépítő munkás és három vasútépítő századot

is irányítottak. Ezek állították helyre a Tarnopol-Lemberg valamint az Odessza
környéki vasútvonalakat. Objektumőrzésre létrehoztak egy ideiglenes őrezredet is,
de ezt már szeptember közepén megszüntették.
A magyarok magatartásáról a német biztonsági szervek igen kritikus jelentéseket
terjesztettek fel. Az Einsatzgruppe B 1941. július 8-án Lembergből azt jelentette,
hogy „a magyarok felégetik az elfoglalt helységeket, gyári berendezéseket raboltak
Skoléban, Dolinában és Czaluckban. Üldözik az ukránokat és nyíltan barátkoznak a
lengyelekkel.”14Július 15-én az Einsatzgruppe B hosszas panaszlistát terjesztett elő
a magyarokról: elsősorban a magyar-lengyel együttműködést kifogásolták, nem ke­
rülte el figyelmüket, hogy a magyar honvédség (érthető módon) a nácik elől Magyar-
országra menekült lengyel tisztek közül többeket felderítő munkára alkalmaz.15
Szeptember 7-én a Dél Hadseregcsoport hátsó területének parancsnoka azt jelentet­
te, hogy a lakosság viszonya a magyarokkal és románokkal szemben teljesen elutasí­
tó. Ez - a politikai motívumokon túlmenően - elsősorban a csapatok ukrajnai maga­
tartása miatt alakult ki. Szabályosan kiszipolyozzák a térséget és mindent elhurcol­
nak, ami nincsen rögzítve. A magyarokat osztrák hunoknak nevezik.”16Sztanyiszlauban
és Zalecskiben a magyarok az ukrán önkéntesekkel szemben a lengyel nemzetiségű
lakosságot részesítették előnyben és belőlük állították fel a helyi rendőrséget. Az
Einsatzgruppe arra is panaszkodott, hogy a magyarok nem kezelik egységesen az
ukránokat. Egyrészt engedélyezik a banderisták működését, sőt Sztanyiszlauban még
újság kiadását is lehetővé tették, amely ugyan magyar cenzúra alatt áll, mégis megje­
lenhettek benne a németek által majdnem azonnal betiltott Jaroszlav Stecko-féle,
1941. június 30-án Lembergben proklamált ukrán „kormányról” szóló fotók és tudó­
sítások.17 Ukrán nyelvű plakátokon hirdették a banderista ukrán hadsereg megalaku­
lását és felhívták a hadköteleseket arra, hogy regisztráltassák magukat. Másrészt
azonban az Einsatzgruppe szerint a magyarok a németekkel együttműködő polgár-
mestereket figyelmeztetésben részesítik és fosztogatják az állami vagyont.

A Kárpát-csoport és a holokauszt

Az Einsatzgruppék részéről külön panasz tárgyát képezte, hogy a magyar katonaság

mindenütt leállította az ukránok (és az Einsatzgruppe) által kezdeményezett pogro­
mokat.18 Ebben Szombathelyi, aki nemcsak a Kárpát-csoport vezetője, hanem a

14. BA-B, R 58/214, EM Nr. 26, 2. p.

15. BA-B, R 58/217, EM Nr. 23, 15. Juli 1941, 170. p.
16. BA-MA, RH 22/6, Befehlshaber rückw. Heeresgebiet Síid, Abt. VII./l 74/41., 1941. szeptember
7, 3. p.
17. A Stecko-kormányra lásd Dallin: Deutsche H errschaft... I. m. 129-131. p.
18. BA-B, R 58/217, EM Nr. 23, 15. 7. 1941, 169-172. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 179

megszállt területek magyar parancsnoka is

volt, mindenképp kulcsszerepet játszott. Ko-
lomeában személyesen utasította az Einsatz-
gruppe vezetőjét, hogy az összes elfogott zsi­
dót bocsássa szabadon és távozzon a magyar
megszállás területéről.19
Sajnos éppen ebből az időszakból a forrá­
sok rendkívül hiányosak, ezért sok kérdésre
nem adható egyértelmű válasz, például arra
sem, hogy Szombathelyi hány alkalommal
akadályozott meg kivégzéseket. Az azonban
biztos, hogy embereket mentett. Annak elle­
nére, hogy 1945-ös népbírósági pere rendkí­
vül ellenséges légkörben folyt, Babos József
hadbíró ezredes vállalta, hogy mentő tanú­
ként lép fel perében. Vallomása szerint „1941.
július közepén német SS szakasz jelent meg 2
tiszt vezetésével Kolomeában, ahol akkor
Szombathelyi főhadiszállása volt. Összeszed­
tek a polgári lakosság közül kb. 400 embert és
zsidót [sic!], kivitték őket a városból. Tudo­
másunkra jutott ez és Szombathelyi utasítására egy géppuskás századdal én vonul­
tam ki a csoport megkeresésére. A csoportot megtalálva megállapítottam, hogy az
SS szakasz ezek kivégzésére készülődött. Ezt Szombathelyi parancsának híven
megakadályoztam, a szakaszparancsnokot Szombathelyi elé állítottam, aki őket fe­
lelősségre vonta és vádaskodásaik bizonyítására 24 óra időt adott nekik. Minthogy
ez alatt az idő alatt a vádat, amely szerint az elfogott egyének a Kolomea határában
kényszerleszállást végzett német repülőket orosz kézre juttatták, bizonyítani nem
tudták, ellenkezőleg, az bizonyult be, hogy ezen a területen német repülő egyálta­
lán nem végzett kényszerleszállást, Szombathelyi parancsára a 400 fős csoportot
szabadon engedtem.”20
Egy hasonló (vagy ezzel összefüggő) esetet megörökített Lieszkovszky Pál alez­
redes, Szombathelyi segédtisztje is. Lieszkovszkynál egy kétségbeesett nő jelentke­
zett akinek férje egy zsidó festőművész volt. A nő zokogva könyörgött Lieszkovsz-
kynak, hogy mentse ki férjét az SS kezéből, akik már sok zsidót összeszedtek ki­
végzés céljából. Szombathelyi a jövőbe láthatott, mert a kérést hallva csak annyit

19. HLTGY 2833, Lieszkovszky: Kolomea-Zalescsiki-Budapest, 1. p.

20. ÁBTL V-101594/1, 104. p. Babos József hadbíró ezredes vallomása (a kérdéses időben Babos a
Kárpát-csoport tábori bíróságának előadója volt).
180 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

mondott, hogy „feleségednek sose legyen szüksége, hogy életedért így kelljen kö­
nyörögnie” - és azonnal hívatta az SS parancsnokát, akit kiutasított a területről.21
Szombathelyi 1941. szeptember 6-án a honvéd vezérkar főnöke lett, és - mint
ahogyan azt a következő fejezetekben részletesen is tárgyalni fogom - a helyére került,
illetve az alárendelt parancsnokok már nem mindig az ő elvei alapján álltak hozzá a
zsidókérdéshez. Ennek ellenére van adat arra, hogy más magyar tisztek is hozzá ha­
sonlóan léptek fel - a zsitomiri magyar parancsnokság például megakadályozta a
helyi rendőrség zsidóellenes pogromját.22 A magyar katonák közül is sokan voltak,
akik mentettek embereket, amire éppen a Magyarországra menekülők, illetve a
deportálásból ide visszaszökők viszonylag magas száma is utal. Az ő beszámolóik
szerint ugyanis menekülésüket általában honvédek segítségének köszönhették.23
Nem meglepő ezek után, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-cso­
port megszállási tevékenységének legfontosabb része a zsidókérdéssel, pontosab­
ban a holokauszttal kapcsolódott össze. Ennek csupán egy részlete az 1941-es
kőrösmezői deponálási akció, amelyet a magyar kormányzat különböző illetékesei
a KEOKH útján már régóta szerveztek. Az akció valójában korántsem csak az ál­
lampolgársággal nem rendelkezőket érintette: a técsői és a huszti járásban több
faluból minden zsidót elhurcoltak. Ki kell emelni, hogy Slachta Margit és társai
már 1941. augusztus elején úgy fogalmaztak, hogy a deportáltak sorsa valószínű­
leg a halál - holott ekkor még a tömegkivégzés meg sem kezdődött. Aggályaikat
Meskó Arisztid rendőrtanácsossal, az akció legfontosabb helyi felelősével szemé­
lyesen is közölték, de a válasz lesújtó volt: „Amikor rámutattunk, hogy Galíciában
az a sors vár rájuk, hogy a jobbik esetben azonnal agyonverik őket az ukrán parasz­
tok, a rosszabbikban, hogy lassú, kínos szenvedés után éhen halnak, kijelentette,
hogy az egyéni tragédiák őt nem érdeklik, a fontos a kitűzött cél.”24
Egy 1941. július 23-án kelt feljegyzés szerint „helyi zsidó közületek oly értesí­
téseket kaptak, hogy számos túloldali helyen a visszamaradt ukrán lakosság máris
tiltakozik az odaszállított zsidók helyben maradása ellen, sok helyütt kiverték őket
a faluból és az erdőkbe voltak kénytelenek menekülni. Egyes helyeken valóságos
pogromok kezdődnek”25 Az ukrajnai német katonai parancsnokság 1941. novem­
beri havi jelentése szerint „A zsidókérdés megoldását a lakosság általában részvét
nélkül fogadta.”26 A sztanyiszlaui zsidó tanács 1941. augusztus 28-án segélykérő

21. HLTGY 2833, Lieszkovszky: Kolomea-Zalescsiki-Budapest, 1. p.

22. Raoul Hilberg: Die Vemichtung dér europdischen Juden. Frankfurt, 1990, Fischer, 317. p. Sajnos Hil-
berg az ügy részleteit nem ismerteti és más forrás erről eddig nem került elő.
23. Egy ilyen ügyre példa a következő tanulmány: Ungváry Krisztián: „Véres övezet”. Kovács András
pokoljárása 1939-1951. Korall, 58, 2014, 167-185. p.
24. Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez. Közli Majsai Tamás. In A Rádai-gyűjtemény évköny­
ve 1 9 8 4 /1 9 8 5 , 19. sz. dokumentum, 226. p.
25. Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez, 3. sz. dokumentum, 201. p. Lásd még Szirtes Zol­
tán: Temetetlen halottaink. 1941 Kőrösmező-Kamenyec-Podolszk. Budapest, 1996, 17-18. p.
26. BA-MA RW 41/1, 2. 1941. novemberi jelentés.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 181

levelet írt Weiss Edith bárónőnek, amelyben 2300, döntően a zsinagógában elhelye­
zett, teljesen lerongyolódott és kimerült deportáltnak kérnek élelmiszert. Mindeköz­
ben - részben a megszálló katonaság segítségével - folyamatosan mentek a levelek
Galíciából Budapest felé, amelyekben az érintettek elég pontosan ismertették a kö­
rülményeket: „Semmiféle hatóság nincs, csak a parasztok uralkodnak, szörnyű ke­
gyetlenségeket követnek el, kényük-kedvük szerint bánnak az emberekkel. Éhín­
ség van. Posta nem működik. (Feladva: Klusta bei Charkow 1941. július 3 0 .)”27
Egy másik, 1941. augusztus 14-én érkeztetett levél írója még pontosabban fogal­
maz: „Olyan szenvedéseken mentünk keresztül, amit Budapesten el sem lehet kép­
zelni. Ha csak 5%-át tudtam volna, talán nem is tudom, mit csináltam volna. Az
ukránok kirabolják a zsidókat, akiket átterelnek a Dnyeszteren, nagyon sokat bedob­
nak a Dnyeszterbe is. Éhezünk, ha rövidesen nem történik változás, elpusztulunk,
mert ennivalónk nincs. A papát ne engedd el. Kövess el mindent, ha lehet, hogy ha­
zajuthassunk. Megesz bennünket a piszok, nem akarnak sehova sem beengedni ben­
nünket. Itt, ahol vagyunk, sem maradhatunk, vannak csoportok, akik kifosztva kó­
borolnak a vidéken, mert ukrán bandák megtámadják őket. Egy nap 50-60 holttest
úszik le a Dnyeszteren, itt tegnap temettek 50-et. Lassan elfogy mindenünk, úgy­
hogy a legsötétebb jövő vár ránk. Egy asszony meg is őrült. Csókolunk Miki/'28
A magyar megszálló alakulatok iratanyagának hiányosságai miatt nem tisztáz­
ható, hogy a honvédség hogyan és mennyiben vett részt a tömeggyilkosságok lebo­
nyolításában. Az azonban biztos, hogy az eseményekről pontos tudomással bírtak.
Erre néha bizonyos iratmegsemmisítések is közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak.
Az V. gépkocsizó tüzérosztály naplójából valaki zsilettel néhány lapot kivágott, de
ami megmaradt benne, az is eléggé egyértelmű utalás arra, hogy a naplóíró fino­
man szólva sem viseltetett rokonszenwel az áldozatokkal szemben: „Igen sok a
zsidó, ezek tömegesen vándorolnak, természetesen kísérettel. Mintha az emberi­
ség élő szemetét látná az ember a vesztőhelyre menni. Igen sokan különösen a
nők, lerongyolódva, de ékszerekkel és pirosra festett ajakkal magyarul kérnek ke­
nyeret és minden pénzt megadnak érte.”29
A „hivatalos” iratok tekintetében egyetlen belügyminisztériumi jelentés került
eddig elő, amely utal a vérengzésre, igaz, pontatlanul említi annak körülményeit:
„Katonai gépkocsivezetők elbeszélése szerint Magyarországról kiutasított nagyobb
létszámú zsidót Kamenes[!] Podolszkból a német katonák és ukrán nemzeti őrök
tovább akartak kísérni. A zsidók a katonaságnak ellenszegültek. A katonaság gép­
pisztollyal közé lőtt a zsidóságnak és több halott is lett.”30

27. Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez, 208. p., lásd még uo. 20. sz. irat, 227. p.
28. Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez, 16. sz., 216. p.
29. HL II. 1693, V. gk.tü.o. naplója 1941. augusztus 18.
30. Gellért Ádám-Gellért János: Menekülés a népirtás elől. Betekintő, 2013/3., http://www.betekinto.
h u /2013_3_gellert_gellert.
182 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Az előbbiekben írtak miatt azonban biztosak lehetünk abban, hogy a galíciai

tömeggyilkosságok teljesen nyilvánvalónak számítottak a tisztek és a politikai ve­
zetés között. A sofőrök, akik között sok zsidó volt, talán annak az esetnek voltak a
szemtanúi - vagy hallomásból ismerői -, amikor a városon kívülre kivégzésre terelt
zsidók egy kb. százfős csoportja megpróbált elmenekülni, és az őket kísérő -
egyenruhájuk és fegyverzetük miatt - katonának látszó rendőrök tüzet nyitottak
rájuk. Ennél sokkal világosabban fogalmaz a jelentés pár sorral feljebb: „A zsidók
agyonlövése a megszállt területen köztudomású”.31
Kamenyec-Podolszkijban végül 1941. augusztus 28-29-án Friedrich Jeckeln SS-
tábornok, és dél-oroszországi felsőbb SS és rendőri vezető (HSSPF RuBland Süd)
parancsára az ott összegyűjthető összes zsidót meggyilkolták. Az ügy előzménye az
volt, hogy a német megszálló parancsnokságok folyamatosan tiltakoztak a magyar
zsidók deportálása miatt. Augusztus 24-25-án az OKH főszállásmestere, Eduard
Wagner tábornok egy konferenciát hívott össze a megszállásban érintett különbö­
ző német parancsnokok számára. Itt szóba kerültek a magyar zsidók is. Jeckeln
bejelentését, amely szerint 1941. szeptember 1-jére be tudja fejezni az érintettek
„likvidálását”, a konferencia résztvevői - akik más alkalmakkor a lakosság kapcsán
a humánus bánásmód mellett kardoskodtak - megjegyzés nélkül hagyták.
Kamenyec-Podolszkij azonban nem elszigetelt eset volt, hanem a tömeggyilkos­
ságok nyitánya. 1941. október 16-án Gyelatinban 1950 fő, Bolehowban 1941. ok­
tóber 29-én 1000 fő, Kosowban novemberben 2000 fő, Kolomeában 1941. decem­
ber 4-5-én több száz fő (jelentős részben Magyarországról kitoloncolt zsidó) meg­
gyilkolását jelentették a német alakulatok. Kiemelendő a sztanyiszlaui „véres
vasárnap” néven elhíresült tömegmészárlás, amelyre 1941. október 12-én került
sor. Ennek során a város lakóinak mintegy felét kitevő zsidóságot, 20 000 embert
tereltek össze. A 133. rendőrzászlóalj ezen a napon 250 fős csoportokban a zsidó­
temetőhöz hajtotta az embereket. Ott már korábban 400 magyar zsidót gyűjtöttek
össze. Két nagy tömegsírt ástak, ezek mellett kiterített takarókra kellett dobálni az
értéktárgyakat. Először a magyar zsidókat lőtték agyon, a temetőben pánik tört ki
az oda bezsúfoltak között, és többeket halálra tapostak. Hozzá kell tenni, hogy a
temető a város belterületén helyezkedett el és a környező emeletes házakból az
eseményeket bárki végignézhette. „Krüger maga vezette az akciót. Személyesen
láttam, amint egyik kezében egy kolbásszal, de lehet, hogy egy zsemle volt, a má­
sikban pedig egy pisztollyal lőtte agyon az embereket. Mindeközben személyes
utasításra egy fényképész is megörökítette az eseményeket. Még a gyilkolás alatt
lefényképeztette magát egy »zsidó szépséggel”, akinek aznap megkegyelmezett
[...] A temetőnél rengeteg bámészkodó gyűlt össze, különösen a Wehrmacht tag­
jai, vasutasok és rendőrök. Egy ködös esős nap volt, és hamar lett hideg. Krüger
ezért kora este teherautókat rendelt a temetőbe, hogy azok fényszóróinál lehessen

31. Uo.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 183

megvilágítani a kivégzés helyszínét, de a felhalmozott földhányások miatt ez nem

volt lehetséges. Este vagy [Fritz] Katzmann [SS-Oberführer] vagy [Friedrich-Wil-
helm] Krüger [SS-Obergruppenführer] megszakította a kivégzést. Krüger kijelen­
tette: »aki még él, haza mehet, a Führer nektek ajándékozta életeteket^”32 Ettől
kezdve a helyszín egyfajta horrorturizmus kedvelt látványossága lett a katonák kö­
rében, miközben Sztanyiszlauban továbra is működött a gettó, egészen 1943. feb­
ruár 27-ig, amikor is mindenkit meggyilkoltak. Érdekes módon mindezekről kora­
beli magyar jelentések még nem kerültek elő, holott mindegyik helyszínen működ­
tek magyar parancsnokságok és állomásoztak magyar alakulatok. így nem csoda,
ha ezeknek a kivégzéseknek a híre a honvédségen belül is hamar elterjedt.
A sztanyiszlaui tömegsírokat Paul Blobel különítménye 1943 nyarán kinyitotta,
de az exhumálásnak csupán egy részét tudták elvégezni. Sejthető, hogy az ennek
során tapasztalható hullabűz és füst másoknak is feltűnt.
1941 végétől a tömegmészárlások dinamikája Galíciában némileg csökkent. Első­
sorban a magyar határszakasz melletti német határállomásokon, a Tatárhágó és a
Wyskow-hágó őrsége lőtte agyon rendszeresen az újra kitoloncolt magyar zsidókat.33
Itt érdemes megemlíteni, hogy a holokauszttal kapcsolatos hírek első számú
forrásai maguk a menekülők voltak. Sajnos nem állapítható meg, hogy a galíciai
deportálásból hányán tudtak visszaszökni, illetve onnan hány lengyel zsidó mene­
kült Magyarországra. Az biztos, hogy számuk ezres nagyságrendű lehetett. Mint
már említettem, az effajta szökési akcióknak gyakran a megszálló katonák között
is akadt támogatója, sokszor anyagi okokból. Egy esetben egy repülőgép rakomá­
nya között rejtettek el hazaszökőket, Filótás Tivadar őrnagy, a VIII. hadtest kémel­
hárító osztályának egyik beosztottja pedig egy háromfős budapesti zsidó család
visszaszöktetése miatt bukott le.34 A megszálló hadosztályok irataiban is fennma­
radt egy ezredparancs, amely szerint „a kiutasított zsidókat honvéd egyének elrejt­
ve hordókban, pokrócokban, ponyvákkal letakarva csempészik vissza az ország­
ba”.35 Gáti Mór tartalékos orvos főhadnagy szlovákiai zsidók rejtegetése miatt
1943. május 1-jén rendfokozatát is elvesztette, holott anyagi érdekeltséget nem
bizonyítottak rá.36
Galíciában egyébként a későbbiekben is rengeteg magyar parancsnokság ma­
radt, ezek közül a legfontosabb a kolomeai és a lembergi volt. Itt 1942. augusztus
29-től külön katonai gondozó állomás is működött. 1943. augusztus 1. után bizo­
nyíthatóan Lembergben állomásoztak a következő alakulatok: 107. gépkocsizó szer­
oszlop, 112. pályaudvar-parancsnokság, 101/51., 107/16., 101/34. kisegítő, illetve
tábori munkaszolgálatos század. Emellett működött Lembergben egy magyar kato-

32. Pohl: Nationalsozialistischejudenverfolgung... I. m. 146. p.

33. Uo. 272. p.
34. ÁBTL V-78470, Osváth István vallomása, 1959. június 24, 73. p.
35. HL megszálló erők iratai, 46. gyalogezred 2. sz. ezredparancs 1941. november 3.
36. HL 2. hadsereg iratai, 9. doboz, 2. sz. csomó, 148. őe.
184 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

„Lemberg, GPU ház ” Boér Viktor ezredes felvétele, 1943. A fotó a horrorturizmus egyik példája

nai otthon is.37 Lakatos Géza vezérezredes Lembergben emellett külön hírszerző
kirendeltséget tartott fenn, amelynek vezetője 1944 januárjában fiatal SS-tiszteket
itatott le majd titkos iratokat szerzett meg tőlük, amelyek Magyarország közelgő
megszállására utaltak.38 1944. február 5-től már Lakatos főhadiszállása is Lemberg­
ben volt. Mindez azért érdekes, mert Lembergben 1941 novemberében alakították
meg a gettót és már a beköltözés során a városon belül mintegy 5000 „szociális
ballaszténak tekintett idős, beteg embert agyonlőttek. 1942 elején még 110 000
zsidó élt a gettóban. Többségüket az év során a közeli Belzecbe szállították és ott
gyilkolták meg, de a városon belül, illetve annak közvetlen határában is számos
esetben került sor vérengzésekre, nem beszélve arról, hogy a gettó lakói a hivata­
los német fejadagnak csupán 10%-át kapták meg és emiatt tömeges volt az éhhalál.
A gettó mellett a városban néhány üzemben és a Lemberg-Janowska munkatábor­
ban is dolgoztattak zsidókat, tehát a városban rendszeresen közlekedő emberek
mindenképp ismerhették a zsidók életkörülményeit. A gettó teljes felszámolásakor
1943 júniusában fegyveres ellenállásra került sor, néhány SS-katonát lelőttek, illet­

3 7 . Á B T L V - 1 0 1 5 9 4 / 1 , 2 5 5 - 2 6 0 . p. a m e g s z á lló e r ő k n é l a lk a lm a z o tt tá b o ri r e n d é s z e t je le n té s e v isz -
s z a é lé s e k rő l.
3 8 . L a k a to s G éza: Ahogyan én láttam. B u d a p e s t, 1 9 9 2 , E u ró p a , 7 3 . p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 185

ve megsebesítettek. Ezt követően két részletben még 10 000 személyt végeztek ki

a városban. A szovjet csapatok megérkezésekor már csak 823 zsidó élt Lembergben.
Bergyicsev mint kirakodóközpont volt jelentős, mivel a keleti és a nyugati meg­
szálló csoport összes szállítmánya megállt ebben a városban, sőt többségük innen
már gyalogmenetben haladt tovább. Jellemző, hogy a tömegkivégzések híre a vá­
rosban egy nap alatt annyira elterjedt, hogy még azok is megtudták, akik csak egy
estét töltöttek a városban. Lantai Vince zászlós kommentár nélkül a következőt
írta naplójába november 5-én: „Előző napon 2000-2500 zsidót lőttek agyon. A mai
napon megint 2500-at géppuskáztak le, a már megásott sír előtt, 3 hónapostól a
vénekig. Éjszaka volt némi lövöldözés.”39 Pap László százados, a 38. gyalogezred ár-
kászszázadának parancsnoka 1941. november 8-án haladt át a városon és naplójába
aznap hasonlókat rögzített: „megérkezésünkkor is működtek a tisztogató osztagok
(SD)” 1941. november 23-án pedig azt írta, hogy „zsidó nincs, 27 ezret kivégeztek a
németek”.40

Határmódosítás Galíciában

Horthy Miklós 1941. szeptember 7-én Bárdossyval és Szombathelyivei együtt Ras-

tenburgba, Hitler főhadiszállására utazott. Sajnos erről a találkozóról eddig nem
került elő jegyzőkönyv. Szerencsére azonban bőven maradtak iratok, amelyekből
az ott elhangzottak rekonstruálhatóak.
Hitler Horthynak a Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta - ezt érdekes mó­
don a Kormányzó soha sem viselte nyilvánosság előtt, ami nyilvánvalóan Horthy
Hitlerrel, illetve Németországgal kapcsolatos korántsem kritikátlan véleményéből
adódott.
A magyar politika a látogatást megpróbálta felhasználni arra, hogy háborús sze­
repléséért cserébe újabb területi koncessziókat kapjon. Bárdossy miniszterelnök
először Temesvártól délre határkiigazítást kért. Erre elvileg lehetőség lett volna,
hiszen Jugoszlávia szétesése után a Bánátnak ezen részét a német fél saját kor­
mányzata alatt tartotta, nem volt szükség tehát harmadik fél hozzájárulására. Más
kérdés, hogy etnikai szempontok alapján a magyar igény meglehetősen abszurd
volt. Ezzel párhuzamosan Horthy Hitler, Kei tel és Jodl jelenlétében előadta azt a
kérését is, hogy a Kárpátokban Galícia felé történjen egy határmódosítás. Ebbe
Hitler, akire az ötlet meglepetésszerűen hatott, elviekben bele is egyezett. Szom­
bathelyi szeptember 10-én konkretizálta is a magyar javaslatokat és egy térképet
nyújtott át a magyar határkorrekcióról. Október 2-án ezt egy újabb térkép követte,
amelyen a magyar fél által igényelt terület még nagyobbra nőtt (az új területi köve­

39. Selmeczi: Becsülettel élünk és halunk . .. I. m. 86. p.

40. HL TGY 4100, Pap László százados: A megszálló 108. dandár árkász század parancsnokának nap­
lója, 30., 54. p.
186 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

telés további 70 100 hektárt tartalmazott, csak feltételezhetjük, hogy az eredeti sem
volt ennél kisebb - összességében tehát legalább 140 négyzetkilométernyi terület
lehetett a magyar igény). Október 25-én Woermann külügyi államtitkár visszakül­
dött egy térképet, amelyre mindkét vonalat felvezették és a kisebb határmódosító
megoldást javasolták. December 4-én a magyar miniszterelnök berlini követén ke­
resztül jegyzéket intézett a német Külügyi Hivatalhoz, amelyben a német ajánlatot
elfogadta és egyúttal kérte az új határ kijelölése időpontjának közlését. A berlini
magyar követség 1941. december 12-én ismételt átiratot intézett a német kormány­
hoz, amelyben területi igényei kapcsán határrendészeti szempontokra hivatkozott.
A határmódosítást szorgalmazó magyar érvek gyenge lábakon álltak és az ügyet
nehezen lehetett másképp értelmezni, mint imperialista jellegű ötletet. A magyar
beadvány egyrészt katonai védelmi érveket hozott fel, másrészt azt, hogy ezzel
„egyszerűsíteni lehetne a határőrizetet és annak technikai végrehajtását”.41 Ennek
azonban teljesen ellenkezője volt igaz: a határőrizet legegyszerűbben a vízválasztót
jelentő, részben kopár, illetve legelőként hasznosított hegytetőkön volt megoldható.
Ehhez képest az új határvonal a helgyoldalon községek belterületeit vágta volna ket­
té, teljesen áttekinthetetlen lett volna és megszűnt volna a kelet-nyugati úthálózat
is, amely a határőrizethez szükséges, nem beszélve arról, hogy a tervezett határvonal
végig erdőségben haladt. A katonai védelmi érvek pedig a német félre kifejezetten
irritálóan hatottak, hiszen az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Főkormányzóság terü­
letét a német politika hosszú távon is német befolyási övezetnek tekinti, magyarán
a „védelmi érvek” valójában Németországgal szemben hangzanak el.
Fel kell tenni a kérdést, hogy ez a határmódosítás egyáltalán kinek az ötlete volt.
Szent-Iványi Domonkos kézirata szerint az ügyet a német főparancsnokságon Szom­
bathelyi terjesztette elő: azt azonban kizárhatjuk, hogy ezt politikai egyeztetés nél­
kül tette volna és a német források egyértelműen Horthyt nevezik meg kezdeménye­
zőnek. Szent-Iványi kéziratában igyekezett áttolni a felelősséget Szombathelyire és
azzal érvelt, hogy a határmódosítás kérdéséből a német fél politikumot csinált. Bár-
dossy maga is kínos helyzetben érezhette magát, mert 1941. október 15-én a követ­
kező táviratot küldte a berlini magyar követségnek: „Mint meglepetéssel értesü­
lünk Werkmeister követségi tanácsos itt azt terjeszti, hogy a magyar kormány
Hauptquartieren tett látogatása alkalmával egész Dél-Galícia Magyarországhoz
való csatolását kérte. Hangoztatja, hogy érthetetlennek tartja igényünket - bár azt
szerinte német részről honorálták volna -, mert ellentétben áll tradicionális ma­
gyar külpolitikával, amely régi magyar határokon túl sohasem kívánt terjeszkedni.
Werkmeister arra hivatkozik, hogy értesüléseit Berlinből kapta és magyar ismerő­
seinek úgy beszél erről, mintha azok kétségbe nem vonható tények lennének.
Fontos volna megállapítani, hogy Werkmeisternek ez az újabb intrikája min
alapul és mi a célja.

41. BA-B NS 19/3838, Wáchter levele Bühler államtitkárnak 1942. 3. 3., 2. p.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 187

Szíveskedjék legközelebbi alkalommal külügyi államtitkár előtt fentieket szóba

hozni természetesen feljegyzés átadása nélkül. Kérem, mutasson rá arra, hogy kül­
ügyi államtitkár bizonyára legjobban tudja, hogy a Hauptquartieren előterjesztett
kérés kizárólag [a] határ földrajzi viszonyok által indokolt kisebb korrekciójára vo­
natkozott. Magam részéről csak hosszabb ellenkezés után és igen nehezen hozzájá­
rultam, hogy [a] magyar vezérkar ezt a kívánságát katonai vonalon előterjessze/'42
Fentiekből egyértelmű, hogy Bárdossynak semmi köze sem volt ehhez az ötlethez
- Szombathelyit pedig nemrég éppen azért nevezték ki, mert a miniszterelnök elége­
detlen volt az előző honvéd vezérkar főnökének önállóskodásával, tehát teljesen ki­
zárható, hogy az utód első munkahelyi tevékenykedésének egy ilyen szintű ügy önál­
ló képviseletét tekintette volna. Ezért csak egyetlen lehetőség marad, éspedig az, hogy
az ötlet magától Horthytól származik - amit egyébként a német források is megerősí­
tenek. Bárdossynak rendkívül kínos lehetett a kármentés, mert 1941. december 2-án
újra írt a berlini magyar követnek: „Iparkodtam [Hans] Frankkal [a Főkormányzóság
vezetőjével] megértetni, hogy a határkorrekciót nem védelmi okokból, hanem baráti
államok között is szükséges határellenőrzés technikailag egyszerűbb megvalósítása
érdekében kérjük. Újból hangsúlyoztam, hogy [a] kérés eredetileg nekem sem volt
szimpatikus, erre sohasem helyeztem súlyt, és csak a katonák kívánsága előtt megha­
joltam, akik arra hivatkoztak, hogy az ügyet a német hadvezetéssel könnyűszerrel
rendezik, mert [a] határellenőrzés egyszerűbb ellátása mindkét fél érdeke."43
Szombathelyi vezérezredes 1942. február 27-én újra levélben fordult a német
kormányhoz,44 és ebben már a határkijelölés végrehajtását sürgette, mondván, mind­
erre a hóolvadás után rögtön sort kellene keríteni. Galícia kormányzója az ötletet
katasztrofálisnak tartotta és azt javasolta, hogy az ezeréves határok módosítása
helyett jobb lenne, ha a magyar fél Galícia déli csücskében kapna egy nagyobb,
könnyen elkülöníthető területet. Erre a Cseremosz folyó és Tatarow közötti térség
elvileg adott volna földrajzi lehetőséget. Alapvető véleménye azonban az volt, hogy
az ügy rendezését a háború végéig függőben kellene hagyni, annál is inkább, mert
Hitler időbeni ígéretet a végrehajtásra nem tett.
Bárdossy 1942 áprilisában újra leszögezte, hogy „hangsúlyozni kívánom, hogy
a berlini megbeszélések alapján teendő intézkedéseknek kizárólag a katonai meg­
szállás és nem a területi átcsatolás jellegét kívánom adni, és ezért minden olyan
törvényhozási vagy közigazgatási intézkedést mellőzendőnek tartok, amely anne-
xió jellegével bírhatna. Elsőrendű politikai érdeknek tartom ugyanis azt, hogy a
háború alatti területgyarapodás kizárólag az ország történelmi határain belül ma­
radjon és a történelmi határokon kívül csak megszálló hatalomként szerepeljünk."45

42. Szent-Iványi kézirat, 705. p. (másolat a szerző birtokában, egy példány az Országos Levéltárban
található. A kézirat átengedéséért Juhász Gyulánénak mondok köszönetét).
43. Uo, 705. p.
44. BA-B NS 19/3838, oldalszám nélkül.
45. Szent-Iványi kézirat, 707. p.
188 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

1 -------------- 7------------- *------------- ^ ^ -------------

I 1 M a g y a r k o rm á n y e re d e ti ja v a sla ta
M a g y a r k o rm á n y m ó d o s íto tt ja v aslata
V

S z tan yiszlaír

U ngvár
G yelatin 'o lo m e a

►Mikulicsin

iT a ta ro w

C s e rn o v ci,

S zatm á rn é m e ti M á ra m a ro ss z ig e t

M a g y a r h a tá rm ó d o s ítá s i ja v a s la to k G alíciáb an (r e k o n s tr u k c ió )

Himmler és tanácsadói a határmódosítás ügyét mindenáron meg kívánták aka­

dályozni. Egyrészt (tévesen) azt gondolták, hogy az ötlet valójában Szombathelyi
magánkezdeményezése. Ezt azonban Szombathelyi személyiségének ismeretében
kizárhatjuk - még arra sem volt hajlandó, hogy zsidó birtokokból vitézi telket igé­
nyeljen, holott erőszakos természetű felesége ezt követelte tőle.46 Az RSHA illeté­
kesei emellett azt vélelmezték, hogy a magyarországi zsidó fakereskedők állnak az
ötlet mögött. Az RSHA terjedelmes és régészeti valamint történeti érveket is bőven
felsorakoztató állásfoglalással próbálta ellehetetleníteni a magyar javaslatot, hivat­
kozva arra, hogy a terület mindig is az ukránokkal rokon szláv huzulok településhe­
lye volt és 1387 óta a térségben semmilyen magyar politikai befolyás nem érvénye­
sült. Ráadásul a huzulok az RSHA szerint „fajpolitikai” szempontból is értékesek.
Az RSHA kiemelte, hogy a magyar követelések Közép-Európa legértékesebb faállo­
mányát érintik, a terület elcsatolása esetén több ezer ember, aki a fa feldolgozásából
élt, munkanélkülivé válna, és Gyelatin, Mikulicsin és a többi helység nagy fűrész­
üzemei tönkremennének. Wáchter egy másik írásában arra is hivatkozott, hogy a

4 6 . K ád ár G y u la: A Ludovikától Sopronkőhidáig. B u d a p e s t, 1 9 7 8 , M a g v e tő , 5 0 6 . p.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 189

magyar fél által követelt terület szépségében leginkább Stájerországhoz hasonlítha­

tó és az áttelepítendő dél-tiroli németek számára ez volna a legjobb hely.
Minden jel arra utal, hogy a háború előrehaladtával Horthy is felfoghatta, hogy
határmódosítási ötlete - hasonlóan ahhoz, amikor indulatból bejelentette a Szovjet­
unióval a hadiállapot beálltát - elhamarkodott volt. A magyar fél ezért 1942. június
19-én arra jutott, hogy „a magyar kormány is javasolja a határmódosítás elhalasztá­
sát igények fenntartása mellett”.47 Végül 1942. augusztus 17-én a kormány jegyzéket
intézett a német Külügyi Hivatalhoz, amelyben leszögezte, hogy az eltérő nézetekre
tekintettel igényét fenntartva a kérdés elnapolását javasolja.48 így is történt.
Magyarország szerencséje, hogy ez a határmódosítási ötlet 1945 után nem vált
szélesebb körben köztudottá. A béketárgyalásokon mindez súlyosan terhelő adat
lett volna a magyar politikai vezetéssel szemben. Horthy emlékirataiban, illetve a
magyar hadba lépéssel kapcsolatos nyilatkozataiban mélyen hallgatott arról, hogy
1941 végén Galíciában határmódosítást kívánt kezdeményezni. Az ötlet egyébként
is meglehetősen bornírt, mert ez a határmódosítási terv nyilvánosságra kerülés
esetén teljességgel megmérgezte volna a magyar-lengyel és ezen keresztül a ma­
gyar-angol viszont is. Formálisan ugyan szovjet területek annektálásáról volt szó,
de az érintett területsáv 1939-ig Lengyelországhoz tartozott és 1941-ben az egyéb­
ként angolbarát Horthy egyáltalán nem tudhatta azt, hogy az angolszász szövetsé­
gesek 1943-ban a teheráni konferencián azt fogják javasolni, hogy Lengyelország
határait tolják el nyugatra.

A megszálló erők megszervezése

1941. október 6-án alakult meg Vinnyicában a Magyar Megszálló Csoport Parancs­
nokság melyhez 1942 januárjára már öt dandár és számos kisebb egység49 tarto­
zott, összesen kb. 40 000 fős élelmezési létszámmal. A magyar részvétel értékét
növelendő, a kormányzó 1942. február 12-én a megszálló gyalogdandároknak a
„könnyűhadosztály” nevet adományozta - látszólag ezzel a csapatok harcértéke
majdnem megduplázódott.50 Mindez azonban semmit sem változtatott azon, hogy
az alakulatok létszáma alig haladta meg egy megerősített ezredét. A századok négy
helyett csak két szakaszból álltak és a seregtestek kilenc helyett csak hat zászlóaljjal
rendelkeztek. A kiküldött alakulatokat idősebb évfolyamokból, 30-40%-ban nemze­
tiségi legénységgel töltötték fel és a későbbiekben is előszeretettel küldtek ki nem-

47. HLTGY Sallai Elemér, 56. p. 5121/eln.l.vkf. 1942. VI. 22.

48. Szent-Iványi kézirat, 708. p.
49. II., VII. kerékpáros-, II., III. utász-, 101., 102. vasútépítő zászlóalj, 102. szeroszlop, 102., 105.,
108., 111. vasútépítő, 101. utászszázad, 104., 107., 118. útkarbantartó század, néhány légvédelmi és tá­
bori tüzérüteg. A kerékpáros zászlóaljakat 1942 folyamán hazaszállították.
50. A német gyaloghadosztály élelmezési létszáma 16-18 ezer fő körül mozgott, de még a megszálló
hadosztályoké is több volt, mint tízezer fő. Ezzel szemben a magyar gyalogdandárok kb. 5000 főből álltak.
190 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

zetiségi pótlást: 1943 elejére a 121. és 124. könnyűhadosztály legénységének már

60%-a nemzetiségi katona volt.51 1942. január 20-án a megszálló hadosztályoknál a
magyar legénység 30%-át teljes egészében románokkal váltották fel. Az intézkedés
hátterében feltehetően az a gondolat volt, hogy a nemzetiségek is vegyék ki részü­
ket a „véráldozatból”. A nemzetiségi katonák arányszáma frontcsapatok esetében
20%-ban volt maximálva, de páncélosoknál, lovasságnál és légierőnél egyáltalán
nem szolgálhattak nemzetiségiek - miközben az ország lakosságának 23-25% -a volt
nem magyar nemzetiségű -, további 6% pedig zsidó származása miatt nem szolgál­
hatott a honvédség fegyveres alakulatainál. Annak érdekében, hogy a „tehervise­
lés” mégis hasonló mértékű legyen, a megszállókhoz történő behívásokkal kom­
penzálták a nemzetiségek frontcsapatoknál csekélyebb arányszámát.
A nemzetiségi katonák alkalmazása nem várt gondokat okozott. Sokan közülük
- elsősorban a ruszin és román nemzetiségűek - ugyanis egyáltalán nem beszéltek
magyarul. A 44. gyalogezred naplója megemlíti, hogy „tolmács hiányában nem
tudunk velük érintkezni, leveleiket nem tudjuk ellenőrizni”.52
A rendelkezésre álló fegyverzetből is csak az elavult eszközöket adták a meg­
szállóknak, a páncélelhárítás és a tüzérség pedig egyáltalán nem szerepelt had­
rendjükben, mondván, hogy arra úgysem lesz szükség, hisz feladatuk csak rend-
fenntartásra korlátozódik. A takarékoskodás oka valójában más volt - tekintettel
Dél-Erdély későbbi visszaszerzésének lehetőségére vagy Eszak-Erdély megvédésé­
nek szükségességére, a rendkívül kevés, részben még gyártás alatt álló modern
felszerelést igyekeztek az országban tartani. Az ország szűkös ipari kapacitása még
az otthon maradt soralakulatok modern felszerelését sem tette lehetővé.
A megszálló hadosztályok szervezés szempontjából improvizált alakulatoknak
számítottak. Annak érdekében, hogy kiküldésük arányosan terhelje meg az ország
lakosságát, az otthoni zászlóalj keretek „ikreződéssel” állítottak fel hadrendi ezred-
számuknál 30-cal nagyobb sorszámú megszálló alakulatokat. Egy ezred egy „ikrező-
dött” zászlóaljat állított fel úgy, hogy az anyazászlóaljak egy-egy századot különítet­
tek el. (Például a 19. gyalogezred három zászlóaljának egy-egy századából állították
fel a 49/III. zászlóaljat, de a 49. gyalogezred többi zászlóalja ekkor még nem alakult
meg.) Emiatt a zászlóaljak tisztikara csak a Szovjetunióban ismerte meg egymást.
Minden alosztályt csökkentett létszámmal állítottak fel, ennek megfelelően a meg­
szálló erők zászlóaljai csak 561 fős elvi létszámmal vonultak el a hadműveleti terü­
letre, miközben egy szervezetszerű zászlóalj 1002 fős (1942-től már 1264 fős) elvi
létszámmal bírt. Mivel el akarták kerülni azt, hogy egy gyalogezred kiegészítési
körlete túlságosan meg legyen terhelve, ezért a megszálló ezredparancsnokságok
általában más ezredek ikreződött zászlóaljait kapták meg. Emiatt az ezredek és a
zászlóaljak hadrendi számai teljesen eltértek egymástól. A hadosztályok parancs­

51. BA-MA RW 4/506, 80. p.

52. HL II. 1504. 14-44. gyalogezred iratai, ezrednapló oldalszám nélkül, 1942. november.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 191

nokságát és közvetlenjeit a hadtestparancsnokságok szintén ikreződéssel állították

fel, de ebben az esetben az új egységek az anyaalakulatnál százzal nagyobb számot
kaptak. Sejthető, hogy az effajta alakulatok összeforrottsága nem lehetett nagy.
Az egyes seregtestek parancsnoki törzse is jóval szerényebb létszámmal vonult
el a frontra, mint ami elvileg egy dandárnak járt volna. Egy dandár elvileg parancs­
nok és vezérkari főnök mellett három komolyabb hadműveleti osztállyal rendelke­
zett és mindegyiket hivatásos vezérkari tiszt vezette, alárendeltségében több be­
osztott hivatásos tiszttel. A megszálló dandároknak azonban csak vezérkari főnöke
és hadműveleti osztályvezetője (la) volt (sokszor a két pozíciót is egy vezérkari
tiszt töltötte be). Az Ib (hírszerzés, kémelhárítás) és Ic (anyagi ellátás) osztályok
nem alakultak meg, helyettük egy tartalékos tisztnek kellett ezt a feladatot egy
személyben ellátnia, jó esetben egy-egy beosztott segédtisztre támaszkodva. A se­
regtestek vezetése tehát kezdettől fogva nem volt arra méretezve, hogy ahhoz ha­
sonló feladatokat lásson el, mint amilyenekkel egy aktív hadosztály a fronton
szembesülhet. Ezeket a hiányosságokat a Megszálló Csoport Parancsnokság illeté­
kesei sem tudták pótolni, mivel ennek a hadtestszintű szervezeti egységnek is csak
hadosztályra való szervezeti felépítése volt.
1942. február 5-től keleti és nyugati Megszálló Csoport Parancsnokságra osz­
tották az elsősorban vasútbiztosítást ellátó magyar csapatokat, miután a főpa­
rancsnokságot már január 17-én Kijevbe helyezték. A nyugati csoport (121., 124.
gyalogdandár) az ukrajnai Wehrmacht-parancsnok alárendeltségében, aránylag
békés körülmények között tevékenykedett a Dnyeper folyótól nyugatra. Jellemző,
hogy Ukrajna Dnyepertől nyugatra eső teljes területén még 1942 áprilisában is
csupán 21 partizán-rajtaütés, tíz fegyveres összecsapás és 16 szabotázscselekmény
történt, és az első vasúti sínrobbantásra is csak 1942 májusában került sor.53 Ezzel
szemben a keleti csoport (102., 105., 108. gyalogdandár) Brjanszk-Kurszk-Cser-
nyigov térségében már kezdettől fogva harcba került nagyobb partizánalakulatok­
kal, melyeket ejtőernyőn ledobott szovjet katonák is támogattak.
A megszállási feladatok mellett a Magyar Királyi Honvédség több műszaki ala­
kulatot is a keleti hadszíntérre irányított. Ezeket elsősorban az A és a B Hadsereg­
csoport hátsó területein vetették be, magyar katonák ennek megfelelően a Fekete­
tenger partvidékén, a Kaukázus előtti Krasznodarban vagy Rosztovban egyaránt
felbukkanhattak. A 105. vasútépítő század egészen az Elbrusz hegység lábáig ju ­
tott.54 A műszaki alakulatok a helyreállítási és karbantartási feladatok mellett az
orosz nyomtávról európaira állították át a vasúti síneket. A m. kir. Folyami Erők
részéről „Tasnády-csoport” néven négy őrnaszád és két vontató, valamint két fo-
lyamzárszázad és összesen 8 egyéb úszó egység vett részt 1941 őszétől a Szovjet­
unió elleni hadjáratban.

53. BA-MA RW 41/1, Wehrmachtbefehlshaber Ukraine, Meldung füir Monat April und Mai 1942.
54. HL TGY 3154, Dukai Takách Gusztáv visszaemlékezése.
192 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Emellett azokon a területeken is jelentős volt a magyar katonai jelenlét, ahol

magyar csapatok nem láttak el közvetlen megszálló feladatokat, hanem csak az
utóbbiakat kiszolgáló egységek települtek. Kijevben, Kurszkban, Harkovban Polta-
vában és Vinnyicában már 1942-ben magyar állomásparancsnokságok létesültek.
Adott esetben ezek jelentős létszámot tehettek ki, Kijevben például 1942. október
11-én 1358 honvéd egyén tartózkodott (munkaszolgálatosok nélkül),55 Harkovban
pedig majdnem 3000 fő volt a magyar csapatok átlagos létszáma, holott ez a város
150 kilométerre volt a 2. magyar hadsereg mögöttes területétől és 250 kilométerre
az első vonaltól. A Pripjaty folyó mocsaraitól délre aligha akadt olyan nagyobb vá­
ros, ahol ne jött volna létre valamilyen magyar parancsnokság, magyar katonák
tehát a Szovjetunió déli és középső területeire egyaránt eljutottak. Ezt azért is
fontos megemlíteni, mert ebből adódóan nem maradhatott teljes titokban előttük
az sem, ami ezeken a területeken a lakossággal történt.

A NYUGATI MEGSZÁLLÓ CSOPORT

A terület

A Nyugati Megszálló Csoport gyakorlatilag az RKU területén működött, sőt az RKU

biztonsági erőinek jelentős részét adta. Az RKU 1943 Dnyeperen inneni része au­
gusztusáig teljes mértékben polgári közigazgatási területként működött, a szovjet
csapatok csak szeptemberben jelentek meg az RKU keleti határát jelentő Dnyepernél.
Az RKU mint területi egység 1941. szeptember 1-jén jött létre. November 15-ig
területe a Dnyeper folyásáig bővült. 1942 szeptemberében mindez még kiegészült
a Krímmel és Ukrajna Dnyeperen túli területeivel. Közigazgatási központja Rovnó-
ban volt, itt állomásozott a Wehrmacht katonai parancsnoka is. A terület közigaz­
gatási vezetője Erich Koch, Kelet-Poroszország Gauleitere volt (aki emellett még
számos más pozícióval is rendelkezett). Koch alapvetően Königsbergben székelt és
csak ritkán látogatott az általa megvetett ukrán területekre.
A terület tényleges irányításával az RKU hat Genaralkomissarja, illetve a térség
Wehrmacht katonai parancsnoka, valamint a Kijevben székelő felsőbb SS és rend­
őri vezető rendelkezett. A hat Generalkomissar területéből csak a volhínia-podóliai,
a zsitomiri és kis részben a kijevi területén állomásoztak magyar csapatok. Összes­
ségében a WBU 340 000 négyzetkilométeres területén mintegy 17 millió lakos élt.
A WBU határai nem feleltethetőek meg teljesen a mai Ukrajna határaival, mivel a
csernyigovi, harkovi és szúrni területek végig katonai közigazgatás alatt maradtak.
A WBU civil hatóságai mellett működő Wehrmacht katonai parancsnok Kari
Kitzinger tábornok volt, aki az első világháború során a Kárpát-Hadtestben együtt­

55. HL mikrofilm 755, KTB Körűek 580, Meldung von 11. 10. 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 193

működött magyar egységekkel is. A magyar megszálló hadosztályokon túl elvileg

hat német rendőrzászlóalj tartozott alárendeltségébe, ezen túlmenően pedig a
Krím területén és ettől északra bizonyos területeken román csapatok állomásoz­
tak, amelyek szintén Kitzinger parancsnoksága alá tartoztak. A mai Ukrajna
Dnyeszter és Búg közé eső része Transznyisztria néven Romániához lett csatolva,
így nem tartozott az RKU-hoz. Galícia nyugati területeinek egy részét (alapvetően
Lemberg és Sztanyiszlau környékét, ami a 1918 előtt a Monarchiához tartozott) a
Főkormányzósághoz csatolták, ezen a területen magyarok megszállási feladatokat
1941 őszétől nem láttak el, viszont ellátó és útépítő feladatokkal itt is működtek
magyar csapatok. Lembergben, Kolomeában és Sztanyiszlauban magyar állomás­
parancsnokságok létesültek. Összességében az RKU katonai megszálló erőinek
mintegy harmada tartozott a honvédség kötelékébe (nem számítva a helyi erőkből
felállított alakulatokat). Ott ahol magyar csapatok állomásoztak, a német fegyeres
erő minimális volt. 1941. augusztus 16-án például Proszkurovban két, Jarmolinczy-
ben és Dunajewczben egy-egy század, Kamenyec-Podolszkijban pedig csupán egy
német csendőr szakasz állomásozott.56
1941. október 5-től Ukrajna teljes Dnyepertől nyugatra lévő része civil közigaz­
gatás alá került. Ettől kezdve a terület biztonsági kérdéseiben a Himmlernek köz­
vetlenül alárendelt Kijevben székelő Hans-Adolf Prützmann volt illetékes, aki a
„Höhere SS- und Polizeführer Süd” címet mondhatta magáénak. Prützmann hiva­
tala nevéből adódóan csak SS és rendőri egységek felett rendelkezett és nem adha­
tott utasításokat a Wehrmacht parancsnokainak. Ez a struktúra kezdettől fogva
kompetenciaharcok melegágya volt, mivel nagyobb partizánellenes hadműveletek
esetében egyszerre kellett két, formálisan egymással mellérendeltségi viszonyban
lévő személynek együttműködnie. A magyar megszálló parancsnokságok csak a
WBU alárendeltségébe tartoztak, elvileg felettük Prützmann semmilyen szem­
pontból nem rendelkezhetett. Esetenként azonban (mint ahogyan erről később
még szó lesz) a magyar parancsokok a HSSPF-el is együttműködtek.
Az ukrajnai főkomisszariátus és a Dél Hadseregcsoport területére a német veze­
tés az HSSPF hét zászlóalján túl a következő biztosító erőket irányította 1941 szep­
temberétől: 444. biztosító-hadosztály és a 311. rendőrzászlóalj, 454. biztosító-had­
osztály és a 82. rendőrzászlóalj, 213. biztosító-hadosztály és a 318. rendőrzászlóalj.57
Utóbbi három hadosztály azonban 1941 novemberétől alapvetően a Dél Hadse­
regcsoport mögöttes területén, a Dnyeper keleti oldalán tevékenykedett. Ukrajna
déli részén ezeken felül még román csapatok is láttak el megszálló feladatokat, el­
sősorban Odessza térségében.
Ezeket a struktúrákat azért is szükséges részletesen ismertetni, mert csak ezen
adatok birtokában értékelhető a Nyugati Megszálló Csoport tevékenysége. Ha csak

56. HL vkf. 1. osztály, helyzettájékoztatók, 1941. augusztus 16, Mikrofilm 277/2327/1988.

57. Klemp: Nichterm ittelt... I. m. 81. p.
194 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

a zászlóaljak számát nézzük, akkor az ukrajnai Főkomisszariátus területén 1942

februárjáig hét német zászlóaljnyi erő mellett tizenhárom magyar zászlóalj látott el
megszálló feladatot. Ezek a számok azonban annyiból megtévesztőek, hogy a né­
met oldalon kellene szerepeltetni azt a több tucatnyi zászlóaljat és századot is,
amelyeket kizárólag helyiekből állítottak fel.
A Nyugati Megszálló Csoport által „kezelt” terület etnikai viszonyai meglehető­
sen vegyesek voltak. A lakosság kb. 70%-a volt ukrán, a terület északi részén azon­
ban jelentős volt a lengyel kisebbség, és a zsidóság aránya is meghaladta a 10%-ot.
A zsidók elsősorban a városokban éltek, volt ahol a lakosság 40-70%-át tették ki.58
A Nyugati Megszálló Csoport területén jelentős német kisebbség is élt. A zsi-
tomiri főkomisszariátusban 43 988, a kijeviben 15 706, a nikolajeviben 27 078, a
dnyepropetrovszkiban 76 737, a transznyisztriaiban pedig 130 866 személyt tar­
tottak nyilván a német hatóságok, mint német nemzetiségűt, dacára annak, hogy
1939-1941 között a „Heim ins Reich” akció során a Szovjetunióból majdnem fél­
millió személyt telepítettek haza Németországba és a szovjet hatóságok a háború
kirobbanása után sokakat deportáltak. Hozzá kell tenni, hogy a német nemzetiségi
besorolás meglehetősen liberális volt. A Deutsche Volksliste négy fokozatba sorol­
ta azokat, akik német nemzetisége egyáltalán felmerülhetett. Első csoportba tar­
toztak azok, akik kisebbségiként is aktívan részt vettek a németség szervezeteinek
életében. Másodikba azok, akik ezt ugyan nem tették, de otthon németül beszél­
tek. A harmadikba azok, akik már németül sem nagyon tudtak, de családjukról
megállapítható volt, hogy többségében német felmenőkkel bírnak. A negyedik ka­
tegóriába pedig azok tartoztak, akiket a megszállók megbízhatatlannak tartottak,
mivel asszimilációjuk gyakorlatilag teljessé vált.59
Mivel a német megszállóknak minden kollaboránsra szükségük volt, másrészt
viszont még a Volksliste IV. besorolás is kedvezőbb szociális helyzetet eredménye­
zett, mint az ukrán vagy orosz lakosságé, ezért érthető, hogy az érintettek általá­
ban nem tiltakoztak az ellen, ha a megszálló hatalom privilégiumokat biztosít szá­
mukra. Annál is kevésbé, mivel a szovjet rendszerben a német telepeseket számos
retorzió érte már az 1930-as évek elejétől, amikor a kulákok elleni harc fő célcso­
portjának számítottak. A visszavonuló NKVD pedig 1941 nyarán több településen
- például Bergyicsevben - legyilkolta az ismertebb német nemzetiségűeket. Ezek
után nem meglepő, hogy amikor a német közigazgatás együttműködőket keresett,
könnyen talált erre a feladatra jelentkezőket a németek soraiból, akiket rendkívül
felértékelt kettős nyelvtudásuk.
A Zsitomir-Bergyicsev útvonal mentén a „Hegewald” és „Försterstadt” projekt
keretében 1942 folyamán a német Faj- és Telepítési Hivatal két akcióban majdnem

58. Az etnikai viszonyokra lásd Altman Holokoszt című monográfiáját, valamint Pohl Nationalsozia-
listische Judenverfolgung című művét.
59. A kérdésre lásd Gerlach: Kalkulierte Morde ... I. m. 111-119. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN YSÉG E
195

A N y u g a ti M e g s z á lló C s o p o r t e g y sé g e i 1 9 4 1 d e c e m b e r é b e n
196 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

20 000 németet telepített le (döntően Volhíniából) és kb. kétszer ennyi helyi lakost
űzött el. Erre az akciósorozatra a magyar megszálló csapatok orra előtt, de eddigi
ismereteink szerint bevonásuk nélkül került sor.60
A vallásos élet rendkívüli élénkséggel zajlott: egyes helyeken 2 -3 0 0 fős töme­
ges megkeresztelkedéseket rendeztek. Jellemző, hogy a Wehrmacht ukrajnai pro­
paganda-alosztályának egyik rendezvényén a résztvevők a következő kérdéseket
tették fel:
- Ukrajna önálló lesz, vagy alárendelt terület marad?
- Lehetséges bevezetni Ukrajnában is a nemzetiszocializmust?
- Miért nem léteznek Ukrajnában pártok?
- Miért van csak négyosztályos oktatás?
- Árják-e a szlávok? „A lakosság azt gondolja, hogy a németek a szlávokat
alsóbbrendűnek és nem árjának tekintik” - tette hozzá a propaganda-al­
osztály jelentése.61

A magyarok által ellenőrzött területek nagyobb településeit eltérő mértékben súj­

totta a háború és a megszállás. 1941 végétől Kijevben és ettől keletre a lakosság
jelentős része éhezett: Friderici tábornok jelentéseiben az élelemellátás helyzetét
csak a „katasztrofális” szóval jellemezte, és be kellett ismernie azt is, hogy a hely­
zet sokkal rosszabb, mint a bolsevizmus alatt (1942. decemberi jelentése szerint „a
lakosság az elmúlt két évben minden nélkülözhető ruháját és bútorát mint egyet­
len cseretárgyat eladta. Elviselhetetlen különbségek bérek és árak között”)-62 Kijev
850 000 fős lakossága 1943 végére 220 000 főre csökkent, Harkové 830 000-ről
300 000-re. A német hatóságok által tudatosan tervezett éhezés 1941/42 telén
havonta több ezer halottat követelt az ukrán nagyvárosokban. Ennél is szörnyűbb
volt a hadifoglyok pusztulása: ugyanebben az időszakban naponta (!) 2500 hadifo­
goly halt éhen ukrán területen.
Az ukrajnai terület vezénylő tábornoka már 1941. decemberi jelentésében le­
szögezte: a durva bánásmód miatt a lakosság „elidegenedik” a megszállóktól. Már­
pedig a lakosság együttműködésére annál is inkább szüksége volt, mivel január
folyamán szinte az összes rendelkezésére álló megszálló erőt (a román 2., a magyar
121., a német 454. megszálló hadosztályt) máshová irányították, és ennek köszön­
hetően Nikolajev-Dnyepropetrovszk 65 800 négyzetkilométeres területe teljesen
őrizet nélkül maradt. Ennek ellenére alig létezett a területen partizántevékenység:
a néhány deszantos csoportot a helyi erők és a lakosság segítségével azonnal fel­
számolták.63

60. A kérdésre lásd Lower: Nazi Empire-building ... I. m.

61. BA-MA RH 22/86, Lagebericht Heeresgebiet B Október 1942.
62. BA-MA RH 22/100, Monatsmeldung Rückw. Hg. B. 1942. október; és ua. 1942. november RH
22/69, 9. 12. 1942.
63. BA-MA RW 41/1, Bericht Nr. 4. fúr Januar 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 197

Harccselekmények hiányában a Nyugati Megszálló Csoportnak folyamatosan

kellett leadnia egységeiből. Először 1942 februárjában az összes páncéltörő ágyút
és nehézpuskát adták le a frontvonalban bevetett 108. könnyűhadosztály részére.
A magyar megszállókat a helyi német parancsnokságok igyekeztek bevonni a
mezőgazdasági munkálatokba, amire annál is inkább szükség volt, mert a háború
miatt a nyári, illetve őszi termés sok helyen még betakarítatlanul hevert. Pontos
adataink a végzett munkákról nincsenek, de azt tudni, hogy a WBU 1942 áprilisá­
ban a magyar csapatoktól is kérte a cséplési munkákban való részvételt.
A nagy számban jelentkező ukrán önkénteseknek nem tudtak téli ruházatot
biztosítani, 1942. február végére mintegy 4000 ukrán önkéntest szereltek fel, szá­
muk az RKU területén áprilisra 27 800 főre nőtt. Közülük 5400 fő századzászlóalj-
szintű egységben, posztos vidéki rendőrőrsként 18 800-an, a városokban pedig
3600-an teljesítettek szolgálatot. Ez azt jelentette, hogy ekkorra a helyi biztonsági
erők száma már nagyobb volt, mint az összes német, magyar és szlovák katonasá­
gé. Ennek ellenére szabotázscselekményekre itt szinte egyáltalán nem került sor,
azt a három kisebb deszantos csoportot, akik februárban Dnepropetrovszktól nyu­
gatra, Kisinyov, illetve Tiraszpol mellett megkísérelték megszakítani a német után­
pótlási vonalakat, a lakosság tette ártalmatlanná. Hasonló volt a zsitomiri német
hátsó parancsnokság (OFK 393) helyzete: itt 80 000 négyzetkilométeren egyetlen
német katona sem tevékenykedett a 300 fős parancsnokságon kívül. Az első parti­
zántevékenységet Breszt-Gomel vasútvonalon és a Pripjaty-mocsarak déli részén
regisztrálták, az itt bevetett szlovák 102. gyalogezred és a 315. német rendőrzász­
lóalj tagjai 1942. február folyamán 550, márciusban pedig 3150 „partizánt” és el­
lenséges elemet lőttek agyon - ezen feltehetően inkább a zsidó lakosság legyilkolá-
sa értendő. Februári veszteségük egy sebesült és egy halott, márciusi veszteségük
33 halott és 23 sebesült volt.64 Az RKU-val a német katonai parancsnok viszonya
már 1942 elején kifejezetten rossz volt, annyira, hogy ezt még a hadinaplókban is
rögzítették.
1942 első felében megszaporodott a román hadseregből a magyar nemzetiségű
katonák szökéseinek száma. Ezt elősegítette, hogy a román katonavonatok jelen­
tős része a magyarok által megszállt nyugat-ukrajnai területen haladt át. Ruszti
Iván főhadnagy erről a következőket írta naplójába: „Sok német hegyivadász alaku­
lat és két oláh hadtest utazik a kaukázus felé. Az oláh szerelvényekről sok magyar
származású »lelép« hozzánk. Nem akarnak az oláhokkal harcolni. Már egy század
alakult belőlük Proszkurovban, átképzésük most folyik. Főleg Brassó környékéről
valók. Mesélik, hogy nagy oláh hírverés folyik »Nagy-Románia« érdekében. A tér­
képek szerint a Tisza lenne a határ... De kettőn áll a vásár, ott leszünk mi is.”65
Nemcsak a román, hanem a szlovák hadseregből is szöktek át katonák, és feltéte­

64. BA-MA RW 41/1. KTB Befehlshaber Ukraine, 1942. februári jelentés (március 23.)
65. Babucs-Maruzs: „Ahol a hősök születnek "... I. m. 163. p.
198 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

lezhető, hogy ezek az átszökdösések kölcsönösek voltak, mivel a magyar egységekben

is sok román és szlovák katona szolgált. 1942 őszén a magyar nemzetiségű átszököt-
tekből felállították a „Kolozsvár” őrzászlóaljat. Kiképzésük Kijevben történt, az 1942.
szeptember 23-án kelt 31. számú megszálló csoportparancsnoksági parancs szerint
mindenkit korábbi rendfokozatával és ennek megfelelő zsolddal vettek át.66 A zász­
lóalj a 124. könnyűhadosztály alárendeltségében látott el elsősorban objektumvédel­
mi feladatokat. Emellett jelentős számú ukrán „polgárőrt” is beosztottak a vasútbiz­
tosító egységekhez: 1942. május 25. után a 43/11. és a 44/11. zászlóaljnál 872 ilyen
személy állt alkalmazásban, akiket a helyi német parancsnokságok szerveztek meg.67

Közreműködés a holokausztban

A nemzetközi holokausztkutatás és a magyar történetírás teljesen elhanyagolta a

Nyugati Megszálló Csoport holokauszttal kapcsolatos tevékenységét. Azt a kér­
dést, hogy mit tettek a magyar csapatok azokon a területeken, amelyeken az ő fel­
adatuk volt a zsidó lakosság begyűjtése, Magyarországon e sorok szerzőjét kivéve
senki sem kutatta.68 Örvendetes módon egyre több ezredtörténet áll már az olva­
sók rendelkezésére, de ezek a mikrotörténeti igénnyel írt munkák az ilyen kérdé­
sekkel nem foglalkoznak, illetve a kegyetlenkedések genezisét kizárólag a partizá­
nok tudatos taktikájában látják. A Nyugati Megszálló Csoport által ellenőrzött te­
rületen azonban szinte egyáltalán nem tevékenykedtek partizánok, amit az is
bizonyít, hogy egy teljes év alatt kevesebb, mint 50 katona halt meg ellenséges
fegyveres behatástól - másrészt viszont éppen ezeken a területeken került sor a
legszörnyűbb tömegkivégzésekre.
A szovjetunióbeli kegyetlenkedéseket az 1989-ig érvényes hivatalos pártdoktrí­
na szerint is csak a német alakulatok, azon belül is az SS és a hírhedt Einsatzgruppék
követték el. A magyar memoárirodalom differenciáltabban kezelte ezt a kérdést, de
a magyar csapatok részvétele általában homályban maradt. A kommunista törek­
vés, hogy a tettesek számát minél kisebbre szorítsák le, talán meglepő, de érthető­
vé válik, ha meggondoljuk, hogy a pártállam sematikus történetírása a náci rémtet­
teket pusztán ideológiai és osztályszempontokra vezette vissza, és néhány maga­
sabb rangú tiszt - általában prekoncepción alapuló - meghurcolásán túl nem állt

66. HL Megszálló Erők, 1. doboz, 31. sz. Magyar Megszálló Csoport Parancsnoksági Parancs. 42. IX. 23.
67. HL 44. gyalogezred iratai, napi jelentések oldalszám nélkül 1942. május 25.
68. Egyedüli kivételnek Fóris Ákos forrásközlése említhető meg. Ennek szerzője azonban csak azt a
szöveget publikálta, amelynek alapján én már korábban egy tanulmányt írtam a kérdésről, tudományosan
tehát újat nem nyújtott, miközben azt a hamis látszatot keltette, hogy a dokumentumot ő fedezte fel. Lásd
Fóris Ákos: Holokauszt a Nyugati Megszálló Csoport területén. Az Államvédelmi Hatóság Ügyészi Kiren­
deltségének jelentése Pápa Nándor és társai ügyében 1950. január 12. Eszmélet, 2014. tavasz, 167-184. p.;
valamint Ungváry Krisztián: Holokauszt, népirtás és a megszálló alakulatok. In Évkönyv XII. Magyarország
a jelenkorban. Szerk. Rainer M. János - Standeisky Éva. Budapest, 2004, 1956-os Intézet, 9-28. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 199

érdekében a történtek rekonstruálása és a végrehajtók szociológiai bemutatása.

Ezzel szemben a tettesek körével, létszámával Németországban és Nyugat-Euró-
pában az utóbbi időben számos tanulmány foglalkozott. Christopher Browning né­
met rendőrzászlóaljakról szóló művéből69 például kiderül, hogy az elkövetők zöme
mint családos tisztviselő, rendezett körülmények közt „teljesen normális ember­
ként" élt, még csak az NSDAP tagja sem volt.
A Szovjetunió elfoglalt területén milliós nagyságrendben végeztek ki civileket.
A nagy számokból következik, hogy a tettesek létszáma sem lehetett csupán néhány
ezer fős. Ezért érthető, hogy a nemzetközi történetírás az utóbbi évtized során kitün­
tetett figyelmet szentelt a tettesek körének. A már említett Einsatzgruppék egyes
művek szerint több mint 1 millió embert végeztek ki.70 Az Einsatzgruppe A (össze­
sen négy létezett) 909 tagjából 130 fő rendőrtisztviselő, 35 SD-tag, 133 rendőr,
172 sofőr, 340 fegyveres SS-tag, a maradék 99 gépírónő, tolmács, rádiós stb. volt.
A létszám azonban sohasem volt teljes, mert az Einsatzgruppe-tagok egy része
szabadságon volt vagy betegség és elvezénylés miatt nem tartózkodott alakulatá­
nál. Egy ilyen csoportnak (mely több Sonderkommandóból, azaz különleges beve­
tési csoportból tevődött össze) több mint 400 000 négyzetkilométernyi területen
kellett megszerveznie az új közigazgatást, kinevezni és ellenőrizni a polgármeste­
reket és a helyiekből felállított rendőrséget, részt venni a partizánok elleni beveté­
seken, jelentéseket adni a politikai helyzetről, felkutatni a német vezetés számára
fontos népcsoportok tagjait (volgai németek, tatárok stb.), elfogni és kihallgatni a
körözött személyeket, végrehajtani a komisszárok és az egyéb nemkívánatosnak
minősítettek elpusztítását, valamint számba venni és biztosítani a szovjetektől
zsákmányolt iratokat és intézményeket. Nyilvánvaló, hogy a csekély létszám miatt
az Einsatzgruppék önmagukban képtelenek lettek volna megoldani ezeket a fel­
adatokat - csak az irányításra és a részmunkák kiosztására vállalkozhattak: akcióik
jelentős részét a helyi megszálló erőknek kellett elvégeznie. Ezen belül is nagymér­
tékű munkamegosztás érvényesült: a kivégzéseket általában erre külön kiválasz­
tott vagy kijelölt néhány személy (német vagy kollaboráns) végezte. Másoknak
kellett gondoskodniuk a meggyilkolandók összegyűjtéséről és a tömegsírokhoz
kíséréséről. A zsidóság megsemmisítésének forgatókönyve általában úgy festett,
hogy először a megszálló katonai hatóság gettókat állított fel, majd az Einsatzgruppe
egy 10-30 fős különítménye vagy egy német rendőri, illetve SS-egység és egy-két
századnyi erejű ukrán, orosz, lett, litván vagy fehérorosz „önkéntes" érkezett a
helyszínre és végrehajtotta a tömeggyilkosságot. Mivel esetenként több ezer em­
bert gyilkoltak meg egy nap alatt, ezért különleges rendszabályokra volt szükség.
Meg kellett szervezni a terület lezárását, az áldozatok helyszínre kísérését és a tö-

69. Christopher Browning: Ganz normale Manner. Dos Reserve-Polizeibatallion 101 und die „Endlösung” in
Pole n. Reinbek, 1993.
70. Karsai László: Holokauszt. Budapest, 2001, Pannonica, 86. p.
200 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

megsírok előkészítését, valamint a kivégzők rendszeres váltását és a lőszer pótlá­

sát. Külön feladat volt a meggyilkoltak javainak összegyűjtése és értékesítése.71
A Szovjetunió 1939-es határain belüli területen a holokausztnak mintegy 1,3
millió áldozata volt, a gyilkosságokat decentralizáltan, több ezer helyszínen követ­
ték el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar megszálló alakulatok területének
jelentős részén fordult elő több száz vagy több ezer ember legyilkolása. Pinszk,
Breszt, Kamenyec-Podolszkij, Rovno, Luck és sok más város lakosságának 2 0 -
50%-a eredetileg zsidókból állt, és nem kellett figyelmes szemlélőnek lenni ahhoz,
hogy meggyilkolásuk után feltűnjön hiányuk. Bor Jenő vezérőrnagy,72 Bozóky Géza
százados73 és sok más visszaemlékező is rögzítette, hogy a tömeggyilkosságokról
tudomást szereztek annak dacára, hogy azok érkezésük előtt több hónappal vagy
évvel történtek. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy ezek a dolgok 1941-1942-ben
köztudomásúak voltak a hadra kelt sereg tisztikarában.74 Néha az effajta ügyekből
bírósági eljárás is indult, igaz, nem abban az értelemben, mint ahogyan azt ma
gondolnánk. A Nyugati Megszálló Csoportnál Szilágyi Jenő hadnagyot a VKF-2
megfenyítette, mert tiltó parancsok ellenére fényképeket készített zsidókivégzés­
ről, amelyeket Miskolcon előhívatott.75
Sokan voltak ezen kivégzéseknek szemtanúi és nem csak a hivatásos katona­
tisztek tudhattak a holokauszt részleteiről. Esetenként maguk a zsidó munkaszol­
gálatosok váltak ennek tanúivá. Mauthner József munkaszolgálatos századát 1942
októberében a kolomeai gettóban, a zsinagógában szállásolták el. A város lakossá­
gának fele volt zsidó és ekkoriban már javában tartott a belzeci haláltáborba törté­
nő deportálásuk. Kéthetente kétszáz embert vittek el a gettóból zsidó rendőrök
segítségével. „Az így összegyűjtött embereket a gettóban lévő iskolában zárták be.
Vizet a zsinagógától kb. 300 méterre lévő közkútról hordtunk, és az utunk az előtt
az iskola előtt vezetett el. Még ma is fülembe cseng az ide bezárt emberek és gye­
rekek jajgatása és sikoltozása. A szerencsétlenek tudták, hogy pár nap múlva mi­
lyen sors vár rájuk [...] Az összeszedés ideje alatt a gettóbeliek padláson, pincében
is próbáltak elbújni és ezekben a napokban az utcák teljesen elnéptelenedtek. Ami­
kor a gázkamrákba szánt szállítmány elment, az utcák megteltek emberekkel, s a

71. Az Einsatzgruppék működéséről több monográfia és forráskiadvány is született, a legfontosab­

bak: Ralf Ogorreck: Die Einsatzgruppen und dér Genesis dér Endlösung. Berlin, 1996, Metropol; Helmut Kraus-
nick - Hans Heinrich Wilhelm: Hitlers Einsatzgruppen. Die Truppén des Weltanschaungskrieges 1 9 3 8 - 1 9 4 2 .
Frankfurt, 1989, Fischer és Peter Klein (szerk.): Die Einsatzgruppen in dér besetzten Sowjetunion 1 9 4 1 /4 2 . Die
Tátigkeits- und Lageberichte des Chefs dér Sicherheitspolizei und des SD. Publikationen dér Gedenk- und Bil-
dungsstátte haus dér Wannsee-Konferenz. 6. kötet. Berlin, 1997, Hentrich. Klaus-Michael Mallmann,
Andrej Angrick, Jürgen Mattháus, Martin Cüppers ( H r s g Die „Ereignismeldungen UDSSR" 1941.D okum ente
dér Einsatzgruppen in dér Sowjetunion. Darmstadt, 2011, WBG.
72. HL Personalia 147, Bor Jenő: Életem története, 32. p.
73. HL TGY 3419, Bozóky: A megszállt Ukrajnában, 4. p.
74. Számos példával szolgál erre Pihurik: Naplók és memoárok... I. m. 149-151. p.
75. HL TGY 3419, Bozóky: A megszállt Ukrajnában, 34. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 201

szerencsétlenek fellélegeztek, hogy az élettől nyertek két hetet. És ezek a gettó­

rendőrök, hogy pár hónappal meghosszabbítsák nyomorult életüket, vállalkoztak
erre, a szóval ki sem fejezhető gyalázatos tettre.
Akkor döbbentem meg igazán, hogy a gettóba zártak az emberi nyomorúság
milyen mély pontján vannak, amikor egy lengyel zsidó fiatalember 1000 dollárt
ajánlott fel, hogy intézzük el neki, hogy századunkban munkaszolgálatos lehessen.
Ha nem lett volna a dolog olyan mélyen szomorú, kacagni kellett volna [...] És még
azt sem mondhatom, hogy nem tudta, mit kér. Tudta! De azt is tudta, hogy minél
több kéthetes turnus elmegy, annál kevesebb az esélye, hogy a hitsorsos rendőrök
elől el tudjon bújni/'76
Utólag talán nem teljesen érthető, de a tömeggyilkosságokkal az emberek jelen­
tős része egyáltalán nem törődött. A háborús helyzetben a katonák zöme elsősor­
ban saját élete biztonságával foglalkozott, és az ezen túlmutató erkölcsi kérdések
sokszor elvesztették relevanciájukat. Voltak, akik a zsidók meggyilkolásában a „zsidó
bolsevizmusra” adott elkerülhetetlen választ láttak. Salamon Alajos zászlós, a 24.
önálló huszárszázad szakaszparancsnoka a következőket jegyezte fel naplójába: „az
a 18 000 zsidó, mely Rovno lakosságát tette, a föld alatt fekszik.77 Nem is mélyen,
csak éppenhogy a fagyos földréteg befedi őket. Ezt a nagy »tisztogatást« a Gestapo
6 embere végezte pár nap alatt. Ezek különleges személyiségek, katona nem végzi
az ilyen irányú »tisztogatási« munkát. A nagy Moloch talán Bergyicsevben dolgo­
zott a legjobban, ahol 40 000 zsidó szűnt meg a Szovjetunió polgára lenni.78 Ezek
itt köztudomású dolgok és a felsorolást nem akarom folytatni. - A másik oldal [...]
másfél millió fiatal lengyel férj, asszony, gyermek lett a GPU által elhurcolva.79 [...]
GPU-Gestapo, szemet szemért, fogat fogért."80 Salamon már 1941. október 21-én
feljegyezte naplójában, hogy a német városparancsnokságról igényelt zsidókkal
tisztíttatja ki saját egysége szálláskörletét: „jönnek reggel 7-kor a halálra ítélt zsi­
dók dolgozni".81
Ezek a bejegyzések több szempontból is elgondolkodtatóak. Egyrészt azért, mert
bizonyítják, hogy még egy viszonylag alacsony rendfokozatú tiszt is mindent meg­

76. HLTGY 2728, Mauthner József: Egy voltam az ötvenezerből, 8. p.

77. A rovnói zsidóság meggyilkolása 1941 novemberében és 1942 júniusában történt, de nem a Ges­
tapo, hanem a rendőrzászlóaljak és a biztonsági rendőrség tagjai voltak a végrehajtók. Vö. Dieter Pohl:
Schauplatz Ukraine: Dér Massenmord an den Juden im Militárverwaltungsgebiet und im Reichskomissariat
1941-1943. In Ausbeutung, Vernichtung, Öffentlichkeit. Neue Studien zűr nationalsozialistischen Lagerpolitik. Nor­
bert Frei - Sybille Steinbacher - Bemd C. Wagner (Hrsg.). München, 2000, K. G. Saur, 154. p.
78. Bergyicsevben kb.20 000 zsidó maradt, meggyilkolásuk több hullámban történt. 1941. szeptember
4-én 4144, szeptember 14-15-én 12 000, 1942 nyaráig további 2-3000 személyt semmisítettek meg a HSSPF
rendőri egységei. Részletekre lásd Altman: Holokoszt... I. m. 76-78. p.; Christ: DynamikdesTötens... I. m.
79. Valójában a kelet-lengyelországi területekről 381 000 személyt deportáltak a Szovjetunióba.
Musial: Konterrevolutionare Elem ente... I. m. 33. p.
80. HLTGY 3213, Salamon Alajos: Katonai napló. Salamon Alajos a naplót kézzel vezette, a kérdéses
bejegyzés 1942. november 1-jén kelt. A szerző 1945-ben hősi halált halt.
81. Uo. 19. p.
202 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

tudhatott a gyilkosságokról, nyilván azért, mert ennek részletei a helyi lakosság

állandó társalgási témáját is képezték. Másrészt megdöbbentő a bejegyzés ciniz­
musa és szenvtelensége: Salamon naplójában a lengyel lakosság Szibéria és Jeges­
tenger térségébe történt deportálásáról is írt, és ezzel a zsidók és a lengyelek meg­
semmisítése között valamilyen ok-okozati viszonyt feltételezett.
A partizánvadászatban és a zsidók megsemmisítésében sajátos munkamegosz­
tás alakult ki a különféle szervek és parancsnokságok között. Fegyvertelen szemé­
lyek kivégzését a német hivatalnokok rendőri intézkedésnek tekintették, és ezért
ennek végrehajtásával három szervezetet, a titkos tábori rendőrséget, a tábori
csendőrséget és az SD-t bízták meg (mindhárom egységet helyi kollaboránsokkal
is megerősítették). Wehrmacht-katonák és szövetségesek kivégzésekben közvet­
len végrehajtóként (elvileg) nem vehettek részt. E mögött a munkamegosztás mö­
gött az a megfontolás állt, hogy az effajta kivégzések a hadsereg legféltettebb kin­
csére, a fegyelemre rossz hatással vannak. A katonákat nem ezekre a feladatokra
képezték ki és megtörténhetett az is, hogy egyesek esetleg kétségbe vonják majd
az akciók helyességét. A tömegkivégzés okozta lelki megterhelést sem lehetett
sorkatonákra hárítani.
A Wehrmacht és a Magyar Királyi Honvédség vezetése azonban nemcsak tudott
a tömegkivégzésekről, hanem koordinálniuk is kellett azok lebonyolítását. A kato­
nai közigazgatás kezdettől fogva részt vett a zsidóüldözés megszervezésében, első­
sorban azzal, hogy bevezette a zsidók számára a megkülönböztető jelzést és meg­
szervezte a gettókat valamint a kényszermunkát. Ebben a magyar megszálló ható­
ságok is részt vettek. Sztanyiszlauban például már 1941. július 28-án elrendelték,
hogy minden 12 évnél idősebb zsidónak sárga karszalagot kell hordania, ennek
elmulasztása esetén az érintettekre munkatábor várt.82 A helyi parancsnokságok
minden esetben meghívták az SD képviselőit és közösen állapodtak meg a lebo­
nyolítás mikéntjében.
Az említett „munkamegosztás” a holokauszt végrehajtásának kísérő eleme is
volt. Ebből is adódott, hogy semmit sem lehetett teljesen titokban tartani: a meg­
szállt területen az összes német és magyar parancsnokság tudhatta, hogy az
Einsatzgruppék és a rendőri alakulatok elképesztő bűncselekményeket követnek el
és ehhez az említett parancsnokságok így vagy úgy, sokszor logisztikai segítséget
is adtak.
A zsidóság megsemmisítésében való közvetlen részvétel a frontparancsnokok
nagy részében 1941 nyarán mégis egyre nagyobb aggodalmat váltott ki. Tartani
kellett attól, hogy az ebben részt vevő katonák elvadulnak, rablásokat követnek el.
Civilek lemészárlása sem volt összeegyeztethető a katonai éthosszal.83 A táborno­

82. Pohl: Nationalsozialistische Judenverfolgung, 50. p. A magyar katonai parancsnokság utasítása megje­
lent az Ukrainskije Slovo című helyi lap augusztus 10-i számában is.
83. Helmut Krausnick - Hans Heinrich Wilhelm: Hitlers Einsatzgruppen. Die Truppén des Weltanschaungs-
krieges 1 9 3 8 - 1 9 4 2 . Frankfurt, 1989, Fischer számos példát hoz fel arra, hogy a hivatásos tisztikar morális
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 203

kok számára a kivégzések feltételeinek megteremtése és az abban való részvétel

külön kérdés volt: míg az előbbi miatt nem éreztek különösebb felelősséget, utóbbit
minden eszközzel akadályozták. Ennek megfelelően majdnem minden parancsnok
intézkedett arról, hogy a katonáknak tilos felsőbb utasítás nélkül részt venniük
kivégzésekben. Ugyanígy parancsok sorát adták ki e kivégzések fényképezésének
tiltásáról.84 Mivel a zsidók kivégzését a Wehrmacht és az SS közötti „munkameg­
osztás” jegyében egyértelműen az utóbbinak kellett elvégeznie, ez a gyakorlatban
azt jelentette, hogy sorkatonák nem kaphattak parancsot arra, hogy zsidókat vé­
gezzenek ki. Bár ennek ellenére előfordult, hogy ezt nem tartották be, soregységek
részvétele kivégzéseken ritkaságnak számított.
A fennmaradt parancsokból kiderül, hogy sok katona látványosságnak tekintet­
te a tömeges kivégzéseket. Egyes esetekben több száz bámészkodó, fényképező
előtt történtek az agyonlövések és akasztások, és a végrehajtásban gyakran a nézők
közül is besegített néhány önkéntes. Súlyosbította a helyzetet, hogy különösen
Nyugat-Ukrajnában és a Baltikumban az NKVD tömeggyilkosságai után a helyi la­
kosság is aktívan besegített a tömegmészárlásba. Zsitomirban több ezres tömeg
szeme láttára, a piactéren népünnepély keretében akasztottak fel két, a lakosság
által gyűlölt kommunista funkcionáriust. Az akasztófa mellett kitáblázták, hogy
„Wolf Kiepert cseka-zsidó, 1350 népi német és ukrán gyilkosa” és „Moische Kogan,
a cseka-zsidó segítője”, és az SD négyszáz zsidó férfit is összegyűjtött, akiknek végig
kellett nézniük a kivégzést. Közben a résztvevők ordították, hogy „lassabban” annak
érdekében, hogy jobb felvételeket készítsenek. Az összegyűlt lakosság közben ütle­
gelhette az összegyűjtött zsidókat, akiket az SS még aznap kivégzett. Ezek a jelen­
ségek egyre inkább aggasztották a felsőbb parancsnokságokat. Egyrészt katonáik
erkölcseinek és fegyelmének meglazulásától tartottak, másrészt felismerték, hogy az
öldöklés propagálása a hátországra is mérhetetlenül káros hatással van. A gyilkolás
és a katonai professzionalizmus teljes elválasztása azonban lehetetlen feladatnak bi­
zonyult.

A tömeggyilkosságok eszkalálódása

Német részről már a Szovjetunió megtámadása előtt kiadták azokat az alapvető

parancsokat, amelyek a keleti zsidóság megsemmisítését megalapozták. Az Ein-
satzgruppék felállításáról a német Véderő Főparancsnoksága (Oberkomando dér
Wehrmacht, OKW) Hitler intenciói alapján 1941. március 13-án rendelkezett. Rein-
hard Heydrich 1941. június 17-én személyesen arra adott utasítást az Einsatz-
gruppéknak, hogy a következő kategóriába tartozó személyeket ki kell végezni: az

megfontolások alapján aggódva és tiltakozva reagált az Einsatzgruppék kivégzéseire. Lásd 216., 227., 229.,
251-252., 268. p.
84. Dos DeutscheReich undderzw eite W eltkrieg... I. m. 4. kötet, 1047-1049. p.
204 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

összes komintern- és hivatásos pártfunkcionárust, a párt felső és közép-, valamint

radikális alsó vezetőit, párt- és állami állásban alkalmazott zsidókat, egyéb radiká­
lis elemeket „(szabotőr, propagandista, lesipuskás, merénylő, izgató személyek
stb.)”. Ennek megfelelően a háború első hónapjaiban viszonylag esetleges volt,
hogy kiket miért végeznek ki, egységes megsemmisítési parancs minden zsidó el­
len még nem létezett. Az viszont már legkésőbb 1941 augusztusától bevett gyakor­
latnak számított, hogy nagyobb települések zsidó elitjét meggyilkolták.85
A gyilkossági program keretét adó parancsok és utasítások tehát nem voltak
teljesen egyértelműek, de ennek ellenére figyelemre méltó, hogy akik a helyszínen
döntési helyzetben voltak, azok a legtöbb esetben a leginkább radikális értelme­
zést valósították meg. Heinrich Himmlerre hivatkozva 1941. július 11-én a Polizei-
Regiment Mitte parancsnoka, Max Montua ezredes azt a parancsot adta ki, hogy a
17 és 45 év közötti zsidókat „fosztogatóként” statáriálisan azonnal ki kell végezni.
„A kivégzéseknek lakott helyektől és utaktól távol kell történniük. A sírokat úgy
kell kialakítani, hogy ne válhassanak zarándokhellyé. Megtiltom a fényképezést és
a kivégzések alkalmával látogatók odaengedését. A kivégzéseket és a sírok helyét
nem kell közölni.”86
Tanulságos, hogy ebből a parancsból a kivégzéseken kívül a gyakorlatban sem­
mi más nem valósult meg.
Tízezres létszámú zsidó közösségek lemészárlására először 1941. augusztus vé­
gén Kamenyec-Podolszkijban, majd 1941 szeptemberében Vinnyicában, Bergyicsev-
ben és Kijevben került sor. A tömeggyilkosság azonban csak egy helyen, Kijevben
jelentette az összes helybeli zsidó meggyilkolását. Emellett mindkét esetnél kimutat­
hatóak a tettesek részéről funkcionális megfontolások: Kamenyec-Podolszkijnál az
egyeztetés nélküli magyar deportálások által okozott súlyos élelmezési és közegész­
ségügyi helyzet, Kijev esetében pedig az NKVD által végrehajtott merényletsorozat,
amelynek az ottani belváros jelentős része áldozatul esett, radikalizálóan hatott az
SS, illetve a rendőrség illetékeseire. Másutt viszont az iparosokat vagy a nem katona­
köteles korú férfiakat és nőket, valamint a gyerekeket először életben hagyták. Uk­
rajnában azonban már 1941. szeptember-novemberben jelentős zsidó közösségek
teljes likvidálását kezdték meg. Ez a gyakorlat azonban még ekkor sem volt teljesen
általános: funkcionális szempontok alapján az „értékesnek” tekintett munkaerőnek
helyenként megkegyelmeztek, de ez legfeljebb egy-két év haladékot jelentett.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a magyar megszálló alakulatok parancsnoksá­
gai mit is tudhattak ezekről a mészárlásokról, akkor érdemes közelebbről megnéz­
ni azokat a városokat, ahol a megszálló erők parancsnokságai működtek.
A mintegy százezer fős Vinnyicában a lakosság 35,6%-a volt zsidó az 1939-es
népszámlálási adatok szerint. 1941. augusztus elején néhány száz, szeptember 5-én

85. A kérdésre lásd Gerlach: KalkulierteM orde... I. m. 85-166. p.

86. Browning: Ganz normale M anner... I. m. 34. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 205

2200, szeptember 13-án ezer, szeptember 19-én tízezer, októberben 362 személyt
gyilkoltak le. Ezt követően 5500 zsidó maradt a gettóban. 1942. április 16-án a
város stadionjában összegyűjtötték az összes zsidót, 801 specialistát kiválogattak
és a többieket a várostól nem messze meggyilkolták.87
Proszkurovból, amely lakosságának eredetileg 38,7%-a volt zsidó, 1941 nyarán
mintegy 2500 zsidót tudtak a szovjetek evakuálni. Augusztus 19-től szeptember
elejéig a 320-as rendőrzászlóalj néhány száz, november 4-én az SD 5c Sonderkom-
mandója 800 zsidót lőtt agyon. A tél beállta előtt a városban két gettót hoztak lét­
re több mint 10 000 emberrel. Ez volt az egyetlen olyan gettó, amelynek női vezető­
je volt Lisa Lindenboim személyében. 1942 októberében 5300 zsidót lőttek agyon,
ugyanekkor három környező településről 2500 zsidót is ide szállítottak kivégzésre,
ami a városi mészárszék mögötti szeméttelepen történt. 1942 november 30-án fel­
számolták a gettót és 7000 személyt agyonlőttek, de a még munkaképes és folyama­
tosan begyűjtésre kerülő falusi, illetve bujkáló zsidóknak munkatábort alakítottak ki.
Ennek felszámolása során a gettólakók 3 SS katonát és 5 rendőrt meg tudtak ölni.88
Nehezen képzelhető el, hogy a magyar megszálló parancsnokságok és a meg­
szálló zászlóaljak ezekben a városokban semmit sem vettek észre ezekről a tömeg­
gyilkosságokból.
A gyilkosságok kapcsán fontos megjegyezni, hogy külső szemlélőnek sokszor
szinte megoldhatatlan feladatot jelentett volna a zsidó és a nem zsidó lakosság meg­
különböztetése. Az ukrán területek zsidósága egyébként is sok szempontból eltért a
magyar, illetve nyugat-európai zsidóktól. Jelentős részük beszélt jiddisül, emellett
viszont sokan voltak azok (elsősorban a kelet-ukrajnai területeken), akik nem zsi­
dókkal házasodtak. Arányaiban a zsidók 17%-ának volt nem zsidó házastársa, ami
magasabb arány, mint Magyarországon, ahol ez a szám ennek mintegy felét-harma-
dát tette ki. Mindez elengedhetetlenné tette helyi erők bevonását is a gyilkolás
folyamatába.

Szervezeti struktúrák és tettesek

A megszállási feladatokat és ezen belül a tömeggyilkosságokat német részről meg­

lepően csekély létszámú erőkkel hajtották végre és igen kicsi azon egységek száma,
amelyek ezzel párhuzamosan megszállási feladatokat láttak el. A Wehrmacht 1939
és 1941 között mintegy száz rendőrzászlóaljat állított fel, de ebből csak kevesebb
mint a fele került a keleti hadműveleti területre. Egy ötszáz fős zászlóalj három
századból, tehergépkocsi oszlopból és századonként egy géppuskás szakaszból állt.
A rendőrzászlóaljakat 1942 júliusában átszervezték: ekkor 28 három zászlóaljas
ezredet állítottak fel, amelyeket egyúttal az SS kötelékébe soroltak át. 1943-ban a

87. Altman: Holokoszt... I. m. 159-160. p.

88. Uo. 819. p.
206 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

szervezet tovább bővült, ekkor hat SS rendőr lövészezred került felállításra úgy,
hogy egy rendőrzászlóaljból és két szovjet állampolgárokból már korábban felállí­
tott „Schutzmannschaft” zászlóaljból alakítottak ki egy ezredet.
A front mögött tevékenykedő Einsatzgruppék 1942 tavaszától a nagyobb váro­
sokba települve állandó szolgálati helyekké alakultak át és az illetékes felsőbb SS és
rendőri vezető alá kerültek. A 655 fős Einsatzgruppe C a parancsnoki törzs mellett
két, századerejű Sonderkommandóra és két hasonlóan századerejű Einsatzkomman-
dóra tagolódott. Az Einsatzgruppék személyzetének törzsét az SD hivatalnokai ad­
ták, de a munkatársak középső és alsó szintjén sok bűnügyi vonalon dolgozó rend­
őrnyomozót is vezényeltek ide, az állomány fele pedig egyszerű rendőr vagy sofőr
volt (az Einsatzgruppe C-hez 172 sofőrt és 134 közrendőrt osztottak be). Ez azért is
fontos adat, mert mutatja, hogy az egyébként is feladatokkal agyonhalmozott
Einsatzgruppék önmagukban képtelenek lettek volna nagyszabású tömeggyilkossá­
gok végrehajtására. Az Einsatzgruppék vezetői kivétel nélkül 30-40 év közötti maga­
san képzett értelmiségiek voltak, részben doktori fokozattal, az Einsatzgruppe C első
vezetője ráadásul jogtudományból és politikai gazdaságtanból is doktorált. A sze­
mélyzetet ezen felül két rendőrzászlóalj szétosztott szakaszaival erősítették meg: a
3. és a 9. rendőrzászlóalj személyzete a négy Einsatzgruppéra oszlott szét.
Részben az Einsatzgruppe kirendeltségeire alapozva SS és rendőri vezetői pa­
rancsnokságok létesültek a magyarok által megszállt területen Rovnóban, Zsito-
mirban, Kijevben, Harkovban, Csernyigovban, Dnyepropetrovszkban és Poltavá-
ban. Az ukrán területek felsőbb SS és rendőri vezetője Kijevben székelt és a magyar
megszálló parancsnokság felé külön delegált összekötővel képviseltette magát.
Sajnos csak egy ilyen összekötő neve ismert: Waldemar von Radetzky SS-Sturm-
bannführeré, akit kijevi székhellyel a Sonderkommando 4a 1942 márciusától dele­
gált a magyar megszálló erők főparancsnoksága felé.89 Arról, hogy az összekötő
tisztnek mi lehetett a feladata, dokumentumok nem maradtak fenn, de az nyilván­
való, hogy a hadifoglyok ügyei, a partizánelhárítás kérdései és a lakossággal kap­
csolatos irányelvek, valamint a zsidóellenes intézkedések végrehajtása ezek közé
tartozott, mert így vagy úgy, de magyar parancsnokságok ezekben szerepet kaptak
- vagy éppen külön rendelkezni kellett arról, hogy ne kapjanak. Utóbbira példa
lehet az, hogy a magyar csapatok nem tarthattak maguknál hosszabb ideig foglyo­
kat, azokat minden esetben le kellett adniuk német hatóságoknak (amennyiben
kivégzésük a hadijog szerint formálisan nem volt indokolt). Radetzky esetében is­
mert egy vallomás arról, hogy 1943 áprilisában a 46. gyalogezred jelinói hadműve­
letében egy általa vezetett egység is részt vett és ennek kapcsán felgyújtotta Zag-
rebelnaja Szloboda falut.90

89. Lásd Radetzky kihallgatási jegyzőkönyve 1947. 07. 24., http://www.ifz-muenchen.de/archiv/zs/

zs-2387.pdf.
90. A magyar megszálló csapatok... I. m. 61. p. (Álgya-Pap Zoltán kihallgatása 1947. november 5.)
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 207

A Barbarossa-hadműveletet megalapozó német parancsok nem határozták meg az

elvégzendő rendőri és zsidóellenes akciók pontos menetrendjét. Sok jel arra mutat,
hogy a kezdeti munkamegosztás szerint a rendőrzászlóaljaknak nem adták feladatul
tömegkivégzések önálló lebonyolítását. Nekik rendfenntartási feladataikon túlmenő­
en „csak” az áldozatok összegyűjtéséről kellett gondoskodniuk. Hamar kiderült azon­
ban, hogy az Einsatzgruppék önállóan nem képesek mindenütt a tömeggyilkosságok
megszervezésére. Emellett egyes parancsnokok öntevékenysége is szerepet játszha­
tott, de ami ennél fontosabb, hogy a rendőrzászlóaljak tevékenységét koordináló fel­
sőbb SS és rendőri vezetők is egyre radikálisabb fellépést követeltek. A fő szerep ter­
mészetesen Heinrich Himmleré, aki személyesen több kivégzésen részt vett, illetve
rendszeresen meglátogatta a keleti fronton bevetett Einsatzgruppékat és rendőri erő­
ket, valamint jelentéseik állandó és első olvasója is volt. A zsidóellenes politika folya­
matos kumulatív radikalizálódásából következett, hogy 1941 augusztusára már a
rendőrzászlóaljaknak is önállóan részt kellett venniük a megsemmisítés folyamatá­
ban. Számokban kifejezve: az Einsatzgruppék saját jelentéseik alapján 1943-ig mint­
egy 500 000 személyt gyilkoltak meg, ebből azonban kb. 200 000 az alárendelt rend­
őrzászlóaljak műve volt. A rendőrzászlóaljak tagjai ellen Nyugat-Európában lefolyta­
tott perek szerint az önálló hatáskörben, azaz az Einsatzgruppék, illetve más
SS-alakulatok segítsége nélkül meggyilkoltak száma elérheti a 600 000 főt.91
Ezek a számok külön értelmet nyernek, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar
megszálló alakulatoknak 1942 nyaráig elvileg bizonyíthatóan ugyanazt a feladatot
adták, mint a rendőrzászlóaljaknak is, leszámítva az elfogott zsidók kivégzésében
történő közvetlen részvételt.
A megszálló erőkhöz 1941. november elején minden bizonnyal érkeztek felszó­
lítások arra, hogy a zsidókkal való érintkezést tiltsák meg a katonák részére. Erre
utal a megszálló erők 1941. november 10-i napi jelentése, amely arra hivatkozik,
hogy az „Irányelvek az általános magatartásra” című segédlet, amelyet október 30-
án az összes alakulat megkapott, amúgy is megtiltotta ezt és a szovjet városokban
„ahol a csoport tagjai vannak, és kerülnek, zsidó alig van, legfeljebb mesterember
egy-kettő”92 - ebből egyúttal az iskiderül, hogy a parancs kiadója pontosan tudta,
hogy a városi zsidók jelentős részét már meggyilkolták.

Előjáték - „fésülések”

Az alábbiakban részletezett esettanulmány alapvetően a Milgram-kísérlet magyar

adaptációjának is felfogható. A résztvevők nem tudták előre, hogy milyen brutali­
tással fognak találkozni katonai szolgálatuk során. Semmilyen felkészítést nem

91. Klemp: „Nicht ermittelt”... I. m. 545. p.

92. HL mikrofilm 277/2377/1988, 1941. november 10-i jelentés.
208 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

kaptak arra, amivel a későbbiekben szembesülniük kellett. Katonai szolgálatuk

alatt csak fokozatosan tapasztalták meg az erőszak szélsőséges formáit, ami alatt
itt a teljesen vétlen emberek meggyilkolásában való részvételt értem. Szerencsére
a források bősége megengedi, hogy bemutassuk azt, hogy hogyan reagáltak az érin­
tett személyek az erőszak különböző fokozataira.
A 49/11. zászlóalj 1941. október 20-án indult el Békéscsabáról. Október végén
érkeztek Vinnyicára, november-decemberben pedig Csudnovba. A zászlóalj egysé­
geit a városkában és környékén helyezték el, a kontrollálandó terület általában
akkora volt, mint egy átlagos magyar vármegye.
A katonák minden bizonnyal már Vinnyicában is hallhattak néhány részletet
arról, hogy ott néhány héttel korábban tízezer zsidót mészároltak le a német rend­
őri egységek - a zsidók hiánya legalábbis fel kellett hogy tűnjön, hiszen lakásaik
zömmel üresen árválkodtak. Dr. Hunyady Sándor orvos hadnagy 1946. május 27-i
vallomása szerint először 1941 decemberében hallott nagyszámú zsidókivégzések­
ről.93 Pápa Nándor zászlóaljparancsnok 1946. augusztus 8-i vallomásában azt em­
lítette, hogy először 1941 decemberében Csudnovban hallott arról, hogy a városka
mellett kb. 5000 zsidót végeztek ki a laktanyától fél kilométerre lévő erdőben.94
1939-ben Csudnov lakosságának 26%-a volt zsidó (2506 fő) és többségük nem is
tudott 1941-ben elmenekülni. A városkában már júliusban kialakították a gettót.
Szeptember 9-én 800-900 főt, október 16-án 500 főt, október 22-én kb. 100 főt
lőttek itt agyon a 303. rendőrzászlóalj katonái, az addig megkímélt kézművesek
kivégzését pedig november közepén hajtották végre.95 Elbújva, illetve kisebb tele­
püléseken azonban még jelentős számban éltek a környéken zsidók. A búj kálókat
hivatalosan partizánnak tekintették, holott lőfegyverük nem volt. A zászlóalj kato­
nái addig csak őrséget adtak, de itt már épp ennek kapcsán új feladatokat is kaptak.
Szaniszló Árpád arra emlékezett, hogy „erdőfésüléseket” kellett végrehajtani.96 Mi­
vel a zászlóaljnak egészen 1942 végéig nem volt egyetlen fő olyan vesztesége sem,
ami ellenséges behatás miatt keletkezett, ezért teljesen egyértelmű, hogy a „fésü­
lések” valójában a halálra ítélt és bujkáló zsidók begyűjtését jelentették. Spigut Pál
honvéd pontosan el is mondott egy ilyen esetet, amiből elég egyértelmű, hogy kik
voltak az ilyen „fésülések” áldozatai „Még Csudnovban állomásoztunk, amikor
szemtanúja voltam annak, hogy a Bankó századból tíz emberből álló járőr ment ki
a faluba. Néhány órával később a járőr visszatért és hét embert hozott magával.
Ezek apa, anya, 3 gyerek, köztük a legidősebb 11 esztendős és két a családhoz nem
tartozó férfi voltak. A járőr nem kísérte be őket a század körletébe, hanem a körlet
mellett elhaladva 150 méterre fekvő erdőcskébe kísérte a foglyokat. Mikor a járőr

93. BFL 7555/1950, dr. Hunyady Sándor vallomása, 225. p.

94. BFL 7555/1950, Pápa Nándor vallomása, 1946. december 8., 245. p. A csudnovi kivégzést a 303.
rendőrzászlóalj követte el, lásd Altman: Holokoszt... I. m. 1081-1082. p.
95. Altman: Holokoszt... I. m. 1081-1082. p. és Klemp: Nicht ermittelt... I. m. 63. p.
96. BFL 7555/1950, Szaniszló Árpád vallomása 1949. július 16., 68. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 209

visszafelé jött, már velük tartott két német is. A két német katona az erdőben elő­
re megásott gödörhöz állította a hét foglyot és ott lelőtték őket. Ezt magam is lát­
tam, a jelenetet közelről figyeltem. Úgy hallottam, hogy a községben a zsidókat
már korábban kivégezték, csak ez a hét ember volt valamilyen oknál fogva életben
és ezekkel végeztek a fentiek szerint szemem láttára.
A fenti eset után röviddel, de még Csudnov-i tartózkodásunk alatt a községtől
3-4 km-re lévő erdőt kutatott át a géppuskás század és a Bankó század. Ennél az
akciónál nem voltam jelen. A résztvevők mesélték el, hogy ellenállásba nem ütköz­
tek, és csupán három menekülő embert pillantottak meg, az erdő átfésülése során,
ezeket agyonlőtték. Azt mondták nekem, hogy ez a három ember a korábbi tömeg­
kivégzések elől megmenekült zsidó volt, akik az erdőben kerestek rejtekhelyei.
[...] Mikor már Gajsinban állomásoztunk, olvadás idején egy egység, melynek én
is tagja voltam, Gajsintól 5-6 kilométerre lévő kis településhez szállt ki. Három
tehergépkocsi szállított bennünket, hozzávetőleg ötven embert, nem csak a gép­
puskás századból, más századból is. A helyszínre érve azt a parancsot kaptuk, hogy
át kell kutatni a házakat, és aki szökni próbál a lakók közül, azt le kell lőni. A le­
génység átkutatta az épületeket és kb. 25 embert találtunk a házakban. Ezek egy
része zsidó volt, más része ukrán. A foglyokat a németek gépkocsira szállították,
ugyanis velünk jött 8 német katona is. Visszafelé a mi szállásunk előtt lerakodtunk
a gépkocsikról, a foglyokat a németek tovább szállították. Rohl Richárd, a tolmá­
csunk később beszámolt arról, hogy a foglyokat beszállították Vinnyicára, és ott
kivégezték őket.”97 Csudnovban a korábban lemészárolt és eltemetett zsidók tö­
megsírjának helyéről Magi András is vallott már 1946. július 10-i vallomásában.98
Naszek János honvéd szerint „Az első kivégzést Csudnovban láttuk, az ottani mi-
licisták szedték össze, ahogyan hallottuk, a partizánokat99 és a zsidókat. Velük
ásatták meg a gödröt, ami sokszor nem volt mélyebb 50-60 cm-nél. [...] Mesélték
a fiúk azt is, hogy egy alkalommal egy anya állt kisgyermekével a kivégzésnél és
végignézették vele amint gyermekét kivégzik, s az anyát utána felakasztották. [...]
Csudnovi tartózkodásunk alatt hallottam, a ruszinul értő baj társaimtól, hogy nem
messze valahol, a helyre nem emlékszem, autóval szállítják az embereket, s több
száz embert végeznek ki a németek. A németek a csudnovi erdőbe, amikor a kivég­
zések folytak, magyar honvédeket nem engedtek, sőt egy alkalommal közénk is
lőttek, s az egyik bajtársamat majdnem eltalálták. [...] Hajói emlékszem Lipovecben
történt, hogy két vagy három gödörbe több száz nőt és férfit végeztek ki, ahol le­
vetkőztették őket [...] Erre a helyre a zlj. egy része is kivonult, de a kivégzésben a
magyarok nem vettek részt.”100
Mivel Csudnovon más megszálló alakulatok is átvonultak, ezért a zsidó kivég-

97. BFL 7555/1950, Spigut Pál vallomása 1949. december 15, 75. p.
98. BFL B 7555/1950, Magi András vallomása 1946. július 10., 141. p.
99. Ebben az időszakban itt semmilyen partizántevékenység nem volt.
100. BFL B 7555/1950, Naszek János vallomása 1946. május 27., 196. p.
210 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

zés ezeknél is felmerült. Az 55/11. zászlóalj a 32. gyalogezred, illetve a 105. gyalog­
dandár alakulata volt, de 1941 októberében rövid ideig Csudnovon állomásozott.
Joó Imre honvéd 1948-as vallomása szerint Csendes Imre felszólított önként je ­
lentkezésre embereket azzal, hogy „itt van 30 munkaszolgálatos ukrán [zsidó] aki­
ket ki kell végezni. Aki vállalkozik erre az önként lépjen ki”.101 Mivel senki sem volt
erre hajlandó, ezért a németek végezték el ezt a feladatot.
Hozzá kell tennünk, a helyi zsidóknak pozitív élményei is lehettek a magyarok­
ról. Borisz Roytberg ötven évvel később is úgy emlékezett, hogy „magyar katonák
jól viselkedtek velünk, a maradékot odaadták, néhányan cukrot is adtak. A zsidók
közül sok műszerész is kiszolgálta a magyar alakulatokat. A magyar zsidó katonák­
kal lehetett jiddisül beszélni.”102 Ez is a teljes képhez tartozik. Természetesen
ugyanez német katonák esetében is elmondható: fiatal zsidó túlélők arra emlékez­
nek vissza, hogy voltak olyan német katonák, akik velük barátkoztak. Az esemé­
nyek idején még csak tízéves Natalia Ulickaja például arra emlékezett, hogy egy
Wilhelm nevű katona apai gesztussal megsimogatta az arcát.103

Gajsin és az 50/1. zászlóalj

Gajsint 1600-ban alapították és 1744-től városi jogokkal rendelkezett. 1795-ig tar­

tozott Lengyelországhoz, ezt követően a cári Oroszország kebelezte be a területet.
Gajsin a Podóliai Kormányzóság 12 körzetének egyike volt, a kormányzóság köz­
pontjának Kamenyec-Podolszkij számított. Gajsinban többször került sor antiszemi­
ta pogromokra, a legsúlyosabb ilyen atrocitássorozat 1919-1920-ben történt. 1939-
ben a 15 ezres város lakosságának mintegy harmada volt zsidó vallású. A várost
1941. július 25-én foglalták el a német csapatok és egy hónappal később már ma­
gyar megszállók érkeztek ide. Sokan elmenekültek ugyan, de a zsidó lakosságnak
legalább fele a városban maradt és a környék falvaiban is jelentős számú zsidó la­
kos élt. Őket a megszálló hatóságok fokozatosan a nagyobb településeken kialakí­
tott gettókba, elsősorban magába Gajsinba költöztették át. 1941. szeptember 5-én
Gajsinban megalakították a gettót.104 1941. szeptember 16-17-én az a 304. rendőr­
zászlóalj,105 illetve az 1. SS. gépesített gyalogdandár egységei,106 amelyek október
elejéig a Gajsintől kb. 100 kilométerre délnyugatra található Novo Ukrainka város­
ban települtek, ukrán kollaboránsokkal kb. 3-4 ezer zsidót végeztek ki a város mel­
letti Belendijka szakadékban. Az áldozatokat ekkor hat nagyobb tömegsírban te-

101. ÁBTL V-36604, Csendes Imre vizsgálati dossziéja, 9. p.

102. VHA Online, 18808. számú interjú.
103. VHA Online, 36257. számú interjú.
104. Altman: Holokoszt... I. m. 195. p.
105. Klemp: „Nicht ermittelt”... I. m. 251. p.
106. Lásd Martin Cüppers: Wegbereiter dér Shoah. SS. Infanteriebrigade 1. (mot.). Darmstadt, 2005 WBG, 205. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 211

mették el. Ezt követően, részben már az ezután beérkező magyar megszálló alaku­
latok segítségével gettósították a maradék, kisiparos foglalkozása miatt ideiglenesen
életben hagyott zsidóságot - akiknek azonban nem lehetett túl sok illúziójuk sor­
sukról, mivel a zsidók elleni kivégzőakciók Ukrajna minden nagyobb városában
már 1941 őszén megkezdődtek. Hozzá kell tenni, hogy a gajsini első mészárlás al­
kalmával közvetlenül a kivégzendők mellett egy nagyobb csoport ukrán civil is
tartózkodott, akik szemtanúként azonnal el tudták mondani a városban a kivégzés
részleteit.107 Az ősz folyamán majdnem négyezer besszarábiai zsidó került a város­
ba, akiket korábban a románok üldöztek el. 1941 novemberében újabb kivégzések­
re került sor, 1942 januárjában 150, októberben 230, november 6-án 1000, 1943
májusában 120 személyt gyilkoltak meg.
A térségben 1941 augusztusától folyamatosan tartózkodtak magyar csapatok.
Először a 8. hegyidandár kötelékébe tartozó 15. kerékpáros zászlóalj, a 2., illetve a
26. határvadász zászlóalj, október végétől pedig a kiskunhalasi 50/1. zászlóalj érke­
zett ide. Ez az egység 1941. október első hetében indult el Magyarországról. A hónap
végén először Umanban rakott ki, majd két héttel később Gajsinba költözött át -
egyes részei azonban Fenyőházától végig gyalogmenetben meneteltek Gajsinig.
A vasúton érkező előőrs november 5-én váltotta le a már augusztus végétől itt ál­
lomásozó 26. hegyivadász zászlóaljat. Az 50/1. zászlóalj 1941. november és decem­
ber folyamán legalább három tömeggyilkosságban működött közre egyenként
mintegy 40 főnyi magyar katonával. Ezenfelül néhány alkalommal részt vettek a
Gajsin környéki falvak gettói lakóinak Gajsinba szállításában is.
A városban egy laktanyában a kiskunhalasi 50/1. zászlóalj törzse és egy százada
nyert elhelyezést, a többi egység a környező kisebb falvakba települt. Feladatuk
alapvetően a műtárgyak, hidak és építmények őrzése volt. Ennek ellenére már ők
sem tudták kikerülni, hogy részt vegyenek a tömeggyilkosságok menedzselésében.
Darányi Dénes erre így emlékezett vissza: „Egy este írásbeli parancs jött a zászló­
aljtól, amit a századkörletben tartózkodó napostiszt vett át és intézkedett. Másnap
reggelre egy szakaszt rendeltek a német állomásparancsnokságra. Kása Pál108 had­
apród szakasza volt a soros. Késő délután érkeztek haza. A szakaszparancsnok el­
mondta: a németekkel együtt összeterelték a gettó minden lakóját és kivitték őket
a laktanya lőterére. A magyar katonák körülzárták a területet, a németek pedig
minden zsidót kivégeztek. [...] Nemcsak a mi századunktól voltak kirendelve ka­
tonák a kivégzéshez. [...] voltak, akik kéretlenül részt vettek benne/'109
Sajnos Darányi visszaemlékezésében időpontot nem ad meg, feltételezhető

107. Bundesarchiv Ludwigsburg, AR-Z 121260 (1. SS gyalogdandár ügye) Bd. 35., tanúkihallgatási
jegyzőkönyvek 1970. szeptember 11. (fordítás oroszból). Az irat átengedéséért Martin Cüppersnek mon­
dok köszönetét.
108. Személyi adatai ismeretlenek, Darányi szerint később a fronton elesett.
109. Darányi Dénes: Töredékek fronton és hadifogságban 1 9 4 1 - 1 9 4 8 . Halasi Téka 17., Kiskunhalas 1995,
24-25. p.
212 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

azonban, hogy az eset 1941. november 20-án vagy 21-én történt. Csaba László fő­
hadnagyot, az 50/1. zászlóalj 5. századának parancsnokhelyettesét, akire feltehető­
en a szovjet szervek adtak terhelő adatokat, 1953. március elején tartóztatták le.
Vallomása szerint: „A fenti időpontban az esti órákban Varga Károly századostól
(meghalt) azt a parancsot kaptam, hogy másnap reggel 6 h ra jelentkezzem szaka­
szommal együtt a gajsini Gestapónál, ahol a további parancsot meg fogom kapni.
Kijelentette, hogy a honvédeknél éles lőszer legyen, a következő nap a Gestapo a
helyi zsidó lakosságot összegyűjti, és ki fogja őket végezni.
A jelzett időben jelentkeztem a Gestapónál és egy SS hadnagy a honvédeket 2-3
fős csoportokban a gettó lezárására osztotta be. A házakból a német katonák kb.
8-10 fő és ukrán milicisták az embereket, nőket, gyerekeket kiterelték és nekem azt
a parancsot adták, hogy a katonákat osszam be a tömeg köré, hogy azok meg ne
szökjenek és idegenek ne tudják őket megközelíteni.
Ezután parancsot adtam a katonáknak, hogy a tömeg körül félkör alakban he­
lyezkedjenek el, és vigyázzanak, nehogy valaki megszökjön.
A tömeg elindult, majd a falutól kb. másfél km-re levő lőtérre kísértük őket,
ahol már előzőleg ki volt robbantva egy 1 0 x 1 0 méteres 2 méter mély gödör. Ide­
érkezve a tömeget leállítottuk, majd a honvédekkel körülfogattam a gyilkosság
helyszínét és ismét utasítottam őket a szökés megakadályozására.
A Gestapo-parancsnok a neveket felolvasta, meztelenre vetkőztette a tömeget
(kb. -2 0 fokos hideg volt), s egyenként letuszkolták a gödörbe őket, ahol két SS-
tiszt géppisztollyal meggyilkolta őket. Kb. 400 ember lett meggyilkolva, köztük
gyerekek, asszonyok, valamint idős férfiak.
A kivégzés után a Gestapo tiszt utasítására az én szakaszom kezdte meg a meg­
gyilkoltak elföldelését. Közben egy milicista hozott még egy férfit, akit szintén
tarkón lőttek, és belöktek a gödörbe.
[...] Amikor a meggyilkoltak betemetése kezdődött, egy Szente András nevű ti­
zedes 5-6 kg-os kődarabokat (rögöket) dobott a hullák fejére. A betemetés közben
úgy látszott, hogy a föld az alatta levő áldozatok mozgása folytán emelkedik, mire
a mellettem álló Kapitány Gergely szakaszvezető puskájával a földbe lőtt, mire a
mozgás megszűnt.”110
Más forrásokból tudjuk, hogy ebben az időben Gajsinban és környékén legalább
három olyan tömeggyilkosság történt, amelyben magyarok részt vettek. Az áldoza­
tok számát a különböző visszaemlékezők elég pontatlanul adják meg. Az összesített
szám 500 és 1600 között mozog. A visszaemlékezők az összes közül az Urnán mel­
letti Bukiban történt kivégzéseket említették meg mint a legnagyobb akciót. Egy
1947-1948-ban lefolytatott eljárás, amelyben az 50/1. zászlóalj kb. harminc katoná­
ját hallgatták ki, több ezzel kapcsolatos részletet feltárt. A tanúk ugyan nem emlé­
keztek mindig pontosan, de az biztos, hogy egy alkalommal november második felé­

110. ÁBTL V-l 11827, Csaba László vallomása, 18-19. p.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 213

ben (17-én vagy 21-én), egyszer december elején és egyszer december végén történt
ilyen akció, amelyre először vezényeltek, a másik kettőre viszont zömmel önként
jelentkezőket választottak ki.111 Az egyik alkalommal ukrán milicisták a környező
falvakból is hoztak embereket, más alkalommal pedig Kazy Lajos szakasza egyórányi
autóutat tett meg, míg abba a faluba érkezett ahol össze kellett szedniük a zsidókat.
1942. március közepén az egységet Szmelába helyezték át. Itt a város lakóinak
10%-a, mintegy 3400 személy volt zsidó. 1942 februárjában 512 embert végeztek
ki az SS, illetve a német rendőrzászlóaljak katonái, de még maradtak zsidók a vá­
rosban, valamint sokan bujkáltak a környéken is. Összeszedésükben az 50/1. zász­
lóalj kapott szerepet. Ez mintegy 50-100 személyt érinthetett.112 Szmelában került
sor a zászlóalj nyolc tagjának német II. osztályú Vaskereszttel történő kitüntetésére,
amit zászlóaljparancsban is kihirdettek.113 Ez is bizonyíték arra, hogy holokausztban
történő részvételért is lehetett hadi kitüntetést kapni - ha akadt vállalkozó szelle­
mű elöljáró, aki hajlandó volt ehhez hamis felterjesztéseket készíteni.
Az események utóélete szempontjából különösen érdekes Darányi Dénes már
említett visszaemlékezése, mert ebben több dolog is tanulmányozható. Darányi azok
közé a tisztek közé tartozott, akiket beosztottai nagyon szerettek. Emellett bátor és
egyenes ember is volt. Humánumát mutatja, hogy már Vinnyicában 1941 októberé­
ben tolerálta azt, hogy a század „befogadott” egy árva ukrán gyereket, akinek kato­
naruhát is szereztek és hónapokon keresztül rejtették a felsőbb parancsnokság előtt
(megemlítendő egyébként, hogy effajta „örökbefogadások” más egységekben is elő­
fordultak). Népszerűségére és szavahihetőségére utal, hogy az 1947-ben kezdődő
eljárások során ő volt az egyetlen századparancsnok, aki ellen senki sem vallott.
Darányi naplójában csak egyetlen kivégzést említ és ezt is azzal, hogy amikor Kása
Pál hadapród a kivégzésről visszatérve elkezdte volna részletesen mondani a látott
eseményeket, ő félbeszakította azzal, hogy erről hallani sem akar. Ez minden bizony­
nyal így is volt. Az azonban valószínűtlen, hogy csak erről az egy akcióról tudott
volna. Annál is kevésbé, mert mind a szmelai összeszedésekről, mind a kivégzése­
kért adott kitüntetésekről hallania kellett. Arról is hallania kellett, amikor Pákh alez­
redes Szmelán tizenöt civilt fogatott össze azért, mert korábban három honvéd rej­
télyes vonatgázolás áldozata lett (korábban a zászlóaljnak egyetlen ellenséges beha­
tás miatti halottja sem volt). Pákh partizánakciót gyanított, és ezért az elfogott
civileket megkínozta, hogy vallomást csikarjon ki belőlük, majd átadta őket a né­
met parancsnokságnak, akik állítólag szabadon engedték az érintetteket. Az ese­
ményt a zászlóalj számos tagja egybehangzóan előadta a kihallgatások során.114

111. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társai, 23.
vallomása, 45. p. Horváth János vallomása.
112. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társa, 52. p.
113. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társa, 52. p.
114. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társa, 30. p.
lomása.
p. Kazy Lajos vallomása, 27. p. Badics Kálmán
Kovács István vallomása.
Kovács István vallomása.
Deli János vallomása, 31. p. ifj. Pálinkás Pál val­
214 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Gajsin környéke és a 49/II. zászlóalj

Az 50/1. zászlóaljat 1942 márciusában felváltó 49/11. zászlóalj katonái Gajsinba

érkezve hamar megtudták, hogy korábban itt is tömeggyilkosságok történtek. Var­
ga Péter honvéd 1946-os vallomásában utalt is erre: „többi baj társam elbeszélésé­
ből hallottam, hogy a községben [Gajsinban] tömegesen végeztek ki ukránokat és
zsidókat".115 Ugyanezt említette Nagy Lajos honvéd is: „Tari [János] [tiszthelyet­
tes] elbeszélte, hogy odakinn a szabadsága megkezdése előtt az történt, hogy a
németek egy városrészt hoztak rendbe (épületeket) az ukránokkal116 és a zsidók­
kal, és amikor elkészítették a munkások, el kellett nekik pusztulniuk."117
Több tanú emlékezett vissza arra az akasztásra, ami Gajsin főterén történt. Itt
három partizánt akasztottak fel, akiket egy magyar egység fogott el előzőleg, mivel
a németek korábban lehallgattak egy telefonbeszélgetést a nekik forgalmazott rá­
dióadásból és ennek alapján azonosították az érintetteket. A partizánok mellett
robbanószereket is találtak és a visszaemlékezők szerint az lett volna a feladatuk,
hogy felrobbantsanak egy közúti hidat, illetve kiszabadítsák a szovjet hadifogolytá­
bor lakóit. Magát az akasztást a németek hajtották végre.
Gajsin környékén a gyilkosságsorozatot 1942 április és május között folytatták.
Ekkor a 49/11. zászlóalj a német városparancsnoksággal és a helyszínre érkező né­
hány német végrehajtóval, valamint az ukrán kollaboránsokkal együtt minimum
hat alkalommal, összesen 3100-4100 zsidó meggyilkolásában segédkezett. Ez a
kb. 20-50 kilométeres körzetben lakó zsidók meggyilkolását jelentette. A kezde­
ményezés minden alkalommal német oldalról indult ki, a német városparancsnok
„karhatalmi szolgálat" címén vette igénybe a magyar katonákat.
Itt érdemes megemlíteni, hogy egy ilyen tömeggyilkosság megszervezése több né­
met és magyar parancsnokság szoros együttműködését feltételezte. Az „Einsatz-
gruppe D" Gajsintól mintegy 100 kilométerre Novo Ukrainkában állomásozó pa­
rancsnoksága az akciókhoz csak maximum 8-10 tömeggyilkost és a tevékenységük­
höz szükséges lőszert biztosította. A kezdeményezés tőle is kiindulhatott, de az is
megtörténhetett, hogy a gajsini német városparancsnok kérte a „zsidókérdés megol­
dását". Erre antiszemita érzületén túl az is motiválhatta, hogy zsidók meggyilkolása
esetén javaik szétoszthatóvá váltak az ukrán lakosság között, és az esetleges elhelye­
zési problémákat is lehetett orvosolni. A városparancsnokság azonban nem rendelke­
zett komolyabb karhatalommal. Gajsinban egyszerre működött egy hadikórház, az

115. BFL B 7555/1950, Varga Péter vallomása 1946. augusztus 2., 52. p.
116. Nyilvánvaló tévedés. A vallomástevók többször is összekeverték a zsidókat ukránokkal. Ennek
részben az is oka lehetett, hogy nem tudták a két kategóriát megkülönböztetni egymástól, és sokszor elő­
fordult, hogy a zsidókat még azelőtt gyilkolták meg, mielőtt bevezették volna részükre a kötelezően vise­
lendő sárga csillagot.
117. BFL B 7555/1950, Nagy Lajos vallomása 1946. július 10. a vallomástevó tagadta, hogy Tari ma­
gyarok részvételét említette volna.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 215

Organisation Todt néhány intézménye és ezzel kapcsolatban több hadifogolytábor.

Utóbbiak feladata a német vezetés által elrendelt kiemelten fontos hadiút-építkezés,
a „Durchgangstrasse IV.” projekt megvalósítása volt. Mindehhez a német várospa­
rancsnokság csupán egy szakasznyi erejű rendőrosztaggal és az ukránokból felállított
századnyi egységgel rendelkezett. Egyértelmű volt tehát, hogy minden nagyobb vál­
lalkozáshoz a magyar megszálló parancsnokságtól kellett segítséget kérnie.
Gajsinban a német és magyar parancsnokság egymástól csak 300 méterre helyez­
kedett el, iskola- illetve laktanyaépületekben. A zászlóalj-parancsnokságnak távbe­
szélő-kapcsolata volt az ezredparancsnoksággal is. Először 1942. április elején Teplik
falu mellett több mint száz magyar és mintegy tucatnyi német katona118 részvételével
kb. 1000 főt, majd meg nem állapítható helyen 500 főt, Miropol119 mellett 300-800
főt, egy Gajsintól kb. 15 kilométerre lévő községben 100 főt, végül április utolsó vagy
május első napjaiban Monasztiricse községben a zászlóalj jelentős részének közre­
működésével 1000-1500 főt gyilkoltak meg (a németek a környező falvak zsidóságát
a kivégzés napján teherautóval szintén ide szállították, illetve az áldozatok egy része
korábban Besszarábiából elüldözött zsidó volt). A magyar katonák minden esetben
„csak” karhatalmi feladatot láttak el: a kivégzést feltehetően az „Einsatzgruppe D”-
től delegált, legfeljebb 30, de néha csak 8 fős német stáb végezte, az áldozatok köz­
vetlen megfélemlítését és ütlegelését pedig az ukrán segédrendőrök, akik általában
50-150 fővel vonultak ki a helyszínre. Többnyire a zászlóalj géppuskás századát
használták erre a célra, mivel ők Gajsinban állomásoztak a zászlóaljtörzs mellett.
Sokszor azonban további erők bevonása is szükséges volt, így gyakorlatilag minden
századból akadt olyan, aki részt vett az akciókban. Néhány esetben csak „razziákat”
tartottak, ami annyit jelentett, hogy összefogdosták a kisebb falvak zsidóit és átadták
a németeknek, akik ezeket általában először egy nagyobb gettóba szállították és csak
később gyilkolták meg. Szabó Ignác hadnagy vallomásában Mihajlovka község kap­
csán említette meg, hogy onnan 50 személyt hurcoltak el egy másik város gettójába.
Hozzá kell tenni, a kivégzések nem mindig jelentették azt, hogy a településen
ne maradtak volna zsidók. Ez már csak azért sem lehetett így, mert a német had-
tápútvonal, a Durchgangstrasse IV. (továbbiakban DG IV.) építése miatt állandóan
szállítottak ide új munkerőt. Teplikben 40 kézművest megkíméltek és a gettó üres
házaiba néhány hét múlva 500 bukovinai zsidó érkezett, akiket azonban hamaro­
san egy munkatárborban helyeztek el. A munkaképtelenek agyonlövése folyama­
tos volt. Monasztiricsében 1943 nyaráig öt őrzött házban éltek zsidók, csak 1943.
augusztus 20-án lőtték őket agyon.
A továbbiakban az eseményeket elsősorban az érintettek háború utáni tanúval­
lomásaira alapozva mutatjuk be. Emellett azonban létezik egy másik forráscsoport

118. A tanúk mindig csak katonákról beszéltek, de feltételezhető hogy a német érintettek nem egy­
szerű Wehrmacht-katonák, hanem rendőrök voltak.
119. BFL B 7555/1950, 99. p. Balogh József vallomásában úgy emlékszik, hogy ide vasúttal szállítot­
ták őket.
216 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

is, amelyet a történelmi kutatás ma még csak alig tárt fel. A Shoah alapítvány 1994
óta több mint ötvenezer interjút készített túlélőkkel, jelentős részben olyanokkal,
akik a volt Szovjetunió területén élték át az eseményeket. Az alapítvány interjúi
rendkívül jól kereshetőek. Vizsgálatunkhoz Monasztiricse és Teplik kapcsán hét­
hét, Gajsin és Mihajlovka kapcsán pedig egy interjút dolgoztam fel. Az ezekben
található információk teljesen egybevágnak azzal, amit az esetek magyar szemta­
núi az ÁVH előtt vallottak.120
Az egyes tanúvallomásokból elég nehéz elkülöníteni a különböző helyszíneket és
időpontokat. A katonák sokszor még a helységek nevére sem emlékeztek pontosan
és azok esetében, akik több kivégzés lebonyolításában is részt vettek, az emlékek ál­
talában összekavarodtak. A továbbiakban ezért az eseményeket tematikus bontásban
kísérlem meg bemutatni - amennyiben ez a történtek esetében egyáltalán lehetséges.
Több körülmény is gátat szab a leírásnak. Ezek közül a források esetlegessége még a
kisebbik gond. Sokkal jelentősebb kihívást jelent az erőszak leírása, mivel a történtek
egy részére nehezen találhatóak szavak, illetve a vallomások csak vázlatát adhatják
azoknak a borzalmaknak, amelyeknek elbeszélőik valójában szemtanúi voltak.
A tematikus bemutatás mellett szólt, hogy az erőszak alkalmazásának különfé­
le minőségei állapíthatóak meg a gettók kiürítése, a vesztőhelyre kísérés, a levetkőz-
tetés és az agyonlövés színhelyei esetében. Elvileg ugyan már az elsőnél is előfordul­
hatott az ölés, de ez ritkaságnak számított. A megsemmisítés szervezői talán ösztö­
nösen, de pontosan tudták, hogy a megsemmisítéshez vezető útnak több fokozatot
kell tartalmaznia ahhoz, hogy az áldozatok ne kíséreljék meg a tömeges ellenállást,
illetve azért, hogy a megsemmisítési folyamat jól szervezhető legyen. Az emberektől
fokozatosan rabolták el emberi mivoltukat jelentő méltóságukat. Ez a fokozatosság
nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy az áldozatok bénultan reagáltak arra, ami
történt velük. A tudatosan adagolt sokkhatások azt eredményezték, hogy az éppen
előttük álló megpróbáltatásokkal foglalkozzanak anélkül, hogy kétségbeesésükben
azonnal a legvégső ellenállás formáit válasszák. Ebből adódott, hogy a gettók lezá­
rásánál, kiürítésénél például szigorúan tiltották a lövöldözést - már csak azért is,
mert az akció elejét és végét is egy-egy puskalövés jelentette.

A gettók lezárása és kiürítése

Egy eset kivételével a magyar alakulatok hajnalban indultak, és akció előtt majd­
nem mindig rumot, vagy „erősen rumos feketekávét”121 kaptak. Ebből azok, akik
már részt vettek ilyen akcióban, sejthették, mi lesz a feladatuk. Elöljáróik azonban

120. Lásd 5095., 15564., 18808., 19466., 19767., 25465., 26075., 26126., 29577., 31394., 36257., 36706.,
37784., 39908., 40612., 46726. számú interjúk.
121. BFL B 7555/1950, Pápa Nándor vizsgálati dossziéja, Lehoczky Lajos, Szokolai Ferenc vallomá­
sai, 70., 82. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 217

nem is csináltak ebből titkot és az első bevetés alkalmával is megmondták, mi lesz

a feladat. Kocsis Lajos vallomása szerint „Gajzágó122 százados [...] a zászlóalj arc­
vonala elé lépett, és bennünket maga köré gyűjtve bejelentette, hogy zsidó kivég­
zésre megyünk/'123 Többen, mint például Kocsis, illetve Luczi zászlós önként csat­
lakoztak a karhatalmi különítményhez. Kosler István és mások is megerősítették,
hogy Gajzágó arra is kioktatta a katonaságot, hogy tilos az áldozatokkal szóba állni,
a szökéssel kísérletezőket le kell lőni. Aki értéktárgyakhoz nyúl, azt kikötéssel
fogják büntetni.124 Reggel napfelkelte előtt körülkerítették a gettót. Több tanú is
visszaemlékezett arra, hogy a zsidók közül a szakmunkásokat ekkor még megkí­
mélték.125 Dr. Hunyady Sándor orvos hadnagy arra emlékezett, hogy a felmentés
csak az érintetteknek szólt, családjuknak nem. Szokolai Ferenc és Szelják Pál hon­
védek szerint a zászlóaljparancsnok a tömegkivégzések egy részén mindenképp
jelen volt, és a német városparancsnokkal együtt részt vett a szelektálásban.
A fennmaradt vallomások megrázó képet nyújtanak arról, hogyan hárították el
a végrehajtók a „technikai" akadályokat. A gettók kiürítése feltűzött szuronnyal és
élesre töltött fegyverrel történt, a magyarok a külső kordont adták. Négy szemtanú
így emlékezett erre: „Már a lakosságnak a gettóból való kihajtása is borzalmas lát­
vány volt. Asszonyokat, gyerekeket ütöttek bikacsökkel és gumibottal."126„Sokan
egymásra borulva sírtak, mások sikoltoztak, ismét mások magukba roskadva néz­
tek a semmibe."127 „A házakból kihajtott emberek sírtak, jajgattak, amikor a néme­
tek és ukránok kegyetlenül ütlegelték őket, mindenki meg volt rakva csomagokkal.
Bennünket már megelőzően figyelmeztettek a tisztek, hogy aki közülünk lehajol,
és felemel valamit, azt kikötéssel büntetik."128. „Még elég sötét volt, így nem lát­
tam, ez hogyan zajlott le, csak a jajgatásokat hallottam, amiből következtetni lehe­
tett, hogy mi megy ott végbe."129 Monasztiricsénél a gettó megrohanását egy pus­
kalövés jelezte, a második puskalövés pedig azt, amikor a kiürítés befejeződött. Ez
pedig arra utal, hogy a folyamat során még tilos volt lőfegyvert használni. Ekkorra
a piactéren mintegy 1000-1200 embert zsúfoltak össze. Mialatt az összegyűjtöttek
elindítása zajlott, a részt vevő magyar és német tisztek közösen reggeliztek a város­
ka cukorgyárának irodájában.
Csató Sándor honvéd a gettó kiürítésekor egy ház előtt őrködött. „Abból a ház­
ból amely előtt én állottam, az egyik ukrán rendőr kilökött egy nagyobb idős em­
bert. Ez az ember a földre zuhant és mikor ösztönös mozdulattal lábra akartam

122. Gajzágó Tibor (1909-1944) hivatásos százados, 1944. július 25-én a fronton elesett.
123. BFL B 7555/1950, Kocsis Lajos vallomása, 162. p.
124. BFL B 7555/1950, Kosler István vallomása, 87. p.
125. BFL B 7555/1950, Szabó György vallomása, 67. p.
126. BFL B 7555/1950, Lehoczky vallomása, 65. p.
127. BFL B 7555/1950, Dr. Hunyady Sándor vallomása, 1946. május 27., 225. p.
128. BFL B 7555/1950, Ádám József tanú vallomása, 85. p.
129. BFL B 7555/1950, Szokolai Ferenc vallomása, 1949. december 30., 76. p.
218 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

segíteni, az egyik német katona élesen rám szólt. Kérdeztem Szaniszló hadnagyot,
aki a közelemben állt, hogy mit akar a német. Szaniszló figyelmeztetett, hogy nem
szabad segíteni nekik, miután kivégezni visszük őket.”130
A lakosságnak azt mondták, hogy Németországba viszik őket dolgozni, azon­
ban már az is gyanús lehetett, hogy még a gettóban egy asztal előtt megtörtént a
szakmunkások kiválogatása. Monasztiricsében ez mintegy 40-50 embert érintett.
Bár igazolványt kaptak, de néhány hónappal később ők is áldozatául estek a követ­
kező kivégzési hullámnak. A túlélők visszaemlékezései szerint egyébként ekkor
már mindenki tudott a tömeggyilkosságokról, így nem is táplálhatott különösebb
illúziókat. Teplikben és Monasztiricsében egyaránt több olyan eset előfordult, hogy
álfalakat vagy álmennyezetet építettek lakásaikban és így bújtak el.131
A gettó kiürítése után általában egy kisebb, egy-két rajerejű magyar „karhatalmi
egység” visszamaradt a gettó átkutatására és a bujkálok összeszedésére. Egyetlen
vallomás sem említette, hogy ennek kapcsán találtak volna búj kálókat, de feltehe­
tő, hogy ez a nagyobb gettók esetében rendszeresen előfordult.

Út a vesztőhelyre

A zsidók nagy része eleinte sok holmit vitt magával. Néhány kilométeres gyalog­
menet után egyre többen kezdték eldobálni a nehéz csomagokat, amelyeket a kísé­
rő ukrán önkéntesek azonnal birtokba is vettek. A menetet általában valamilyen
járművek is követték, amelyekre a mozgásképteleneket rakták. A magyar katoná­
kat tisztjeik előzetesen figyelmeztették, hogy aki bármit magához vesz, azt kikö­
téssel büntetik - ez is arra utal, hogy a tiszteknek az akció előtt tudomással kellett
bírniuk a kirendelés pontos céljáról.
Az egyik ilyen tömegkivégzés 1942. március végén vagy április elején, Teplik
községben történt. Szelják Pál vallomása szerint az összeterelt lakosságból nem
mindenki volt zsidó, voltak, akik keresztényekkel kötöttek házasságot. A zászlóalj
Békéscsaba környékéről rekrutálódott, és a szlovákok aránya az egységben megha­
ladta az 50%-ot. Ők, mint ahogy Szelják is, többé-kevésbé meg tudták értetni ma­
gukat a helyi lakossággal, különösen, mivel már 1941 óta ukrán területen katonás­
kodtak. Éppen ötös oszlopban felsorakoztak az út mentén, amikor Szelják felszólí­
totta a „keresztényeket”132 [sic!], hogy álljanak ki a sorból, de azok általában azt
válaszolták, hogy „ha elpusztul a családjuk, vele pusztulnak ők is”.133 Egy esetben,
éspedig Monasztiricsében a gettó kiürítésekor az áldozatok egy részét vagy az
összesei teherautón szállították a helyszínre. Csató Sándor visszaemlékezése sze-

130. BFL B 7555/1950, Csató Sándor honvéd vallomása, 1949. december 13., 97. p.
131. VHA 29577., 25465. számú interjúk.
132. A tanú nyilván a nem zsidó házastársakat értette ezen.
133. BFL B 7555/1950, Szelják Pál vallomása, 78. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 219

rint „A tömeget, mintegy 1000 embert, a piacon gyűjtötték össze, innen teherau­
tók indultak el zsúfolva emberekkel, mindegyik teherautón 3-4 magyar vagy német
katona állt őrként. Én az utolsó teherautók egyikén mentem a helyszínre, ezen
vittünk egy ukrán főhadnagyot is, aki német szolgálatban állt, de a németek bünte­
tésből belökték a tömeg közé, mert hogy lopni akart az egyik kiürített zsidó házból.
A teherautókról, alig hajtottunk rövid távolságra, látni lehetett az erdő szélen össze­
gyűjtött tömeget, közelükben két sírgödör tátongott. Az ukrán főhadnagy mikor ezt
látta, leugrott a kocsiról és menekülni akart, de azonnal agyonlőtték. A tömeg körül
helyezkedtünk el mi honvédek, kb. 5 méter távolságra az emberektől, akiknek né­
met parancsra már le kellett vetkőzniük.”134

Gyülekeztetés a kivégzés előtt

Nehéz feladat volt több száz embert egy nap meggyilkolni, mivel a helyszínen egy­
szerre nem tartózkodhattak túl sokan, ugyanis az áldozatok esetleges tömeges el­
lenállása veszélyt jelenthetett. Ezért a gyülekező nem közvetlenül a kiásott gödrök
előtt történt. Ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a lövéseket már távolabbról
hallani lehetett. A magyar katonák itt kordont képeztek, és arra volt parancsuk,
hogy aki szökni próbál, azt lőjék le, aki pedig egy méterre megközelíti a kordont,
azt le kell szúrni. A kordonban nem mindig csak magyar katonák voltak, volt eset,
amikor magyar és német katonákat keverve állítottak fel, máskor pedig az oldala­
kat osztották meg a két náció katonái között, de volt olyan is, amikor csak magya­
rok voltak a kordonban. A kordont nem nagy távolságra vonták meg az áldozatok­
tól, a katonákat a halálraítéltektől csak néhány méter választotta el, ami azt jelen­
tette, hogy közelről láthatták az áldozatok arcát is.
1941-ben esetenként még előfordult, hogy a kivégzés előtt formálisan felolvas­
tak valamilyen hadbírói ítéletet, illetve a kivégzendők nevét. Ez arra volt jó, hogy
legalább látszólag legitimálja az intézkedést a végrehajtók előtt. Amikor azonban
zömmel már gyerekeket is érintettek a tömeggyilkolási akciók, akkor a halálos íté­
let kihirdetése a kivégzők számára is bizarrá válhatott és ezért ettől eltekintettek.
Gajsinban azonban 1941 novemberében még több tanú szerint is sor került arra,
hogy a többségében nőkből és gyermekekből álló csoport előtt egy német hadbíró­
ság ítéletét olvasták fel németül majd tolmács segítségével oroszra is fordítva, illet­
ve felolvasták a kivégzendők névsorát.135
Majdnem minden alkalommal előfordult, hogy egy-egy személy szökéssel kísér­
letezett. Csak Magi András emlékezett arra, hogy egy esetben négyen egyszerre in­

134. BFL B 7555/1950, Csató Sándor tanúvallomása, 98. p.

135. ÁBTL V-39833, Nagy István vallomása, 43. p.
220 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

dúltak futásnak és ők el is tudtak menekülni.136 Esélyeiket jelentősen növelte, hogy

a távolodó alakokra a kordonból csak az tüzelhetett, aki közvetlenül mögöttük volt,
mivel a többieknek attól kellett tartaniuk, hogy saját bajtársaikat találják el, ha lőnek.
Hunyady Sándor szerint a Monasztiricse melletti kivégzés során az ezerfős cso­
portból először leválasztottak 100 főt, őket elkülönítették. Nekik már vetkőzniük
kellett. A levetkőztetett csoportból pedig egyszerre 20 főt egészen közel vittek a
gödrökhöz, innen már ötös csoportokban az emberek a gödrökbe mentek.
A gyilkolási folyamat része volt az áldozatok teljes kifosztása. Ezért a tömegsír­
ba lövés előtt mindenkit meztelenre vetkőztettek. Általában egy lefektetett ruhás-
szekrény szolgált az értéktárgyak begyűjtésére. Egyszerre nem volt „célszerű" több
száz vagy ezer embert levetkőzésre kényszeríteni, ezért a nagyobb csoportból egy
kisebbet különítettek el (8-10 vagy akár 50 fősét, a legyilkolandók összlétszámától
függően), akiket kissé félretereltek és ekkor adták ki a vetkőzési parancsot. Szabó
György honvéd vallomása szerint: „Az áldozatok tömegéből a németek leszakítot­
tak egy kisebb csoportot, és az ebbe tartozókat vetkőzésre kényszerítették."137 Az
áldozatok - akik között idősek és gyerekek, férfiak és nők egyaránt voltak - általá­
ban vonakodtak levetkőzni. Szelják vallomása szerint „nem értették, vagy nem
akartak, és nem vetkeztek. Erre a német katona odament, s egy nőről letépte a
ruhát. így aztán hozzáfogtak a vétkezéshez."138 A tanúvallomások szerint a mezte­
lenre vetkőztetett tömegben „ezen idő alatt leírhatatlan jelenetek játszódtak le,
sokan őrjöngtek kétségbeesésükben".139 A visszaemlékezők szerint a tepliki kivég­
zésnél az egyik áldozat leköpte Gajzágó századost - ez is arra utal, hogy a magyar
tisztek is közvetlen közelről voltak szemtanúi a történteknek.140
Esetenként tévedések is előfordultak. Monasztiricsében már a vesztőhelyek előt­
ti gyülekeztetésnél egy asszony könyörögve magyarázta a magyar katonáknak (akik
egy része szlovákul jól tudott és ezért az ukránokkal is szót tudott érteni), hogy ő
csak átutazóban van ott, és nem lakik a községben. A magyar hallgatóság egyik tagja
erre javasolta, hogy igazoltatni kellene a nőt, de egy német tiszt széjjeloszlatta a né­
zősereget.141 Ez a kis jelenet is mutatja, mennyire természetesnek tűnt a szituáció a
résztvevők számára - hiszen nem magát a tömegkivégzést kérdőjelezték meg, ha­
nem csupán azt, hogy annak egy oda nem illő személy is áldozatául eshet.
Garamvölgyi Gogán György vallomása szerint egyszer egy kisebb faluban kellett
összegyűjteni a zsidókat, ahova nappal érkeztek: „a gyerekek játszottak az utcán és
így a tömeg közé odakeveredett egy ukrán fiúcska, úgy 4-5 esztendős lehetett. Mi­

136. BFL B 7555/1950, Magi András vallomása, 1949. december 29., 192. p.
137. BFL B 7555/1950, Szabó György vallomása, 74. p.
138. BFL B 7555/1950, Szelják Pál vallomása, 1949. december 29., 79. p. Szelják ugyanezt a vallo­
mást korábban szinte szó szerint ezzel megegyezően mondta el. Lásd uo. 54. p.
139. BFL B 7555/1950, Szabó György vallomása, 1949. december 10., 73. p.
140. BFL B 7555/1950, Antal János vallomása, 1949. december 30., 181. p.
141. BFL B 7555/1950, Magi András vallomása, 260. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 221

kor már a kivégzés színhelyén voltunk, megjelent a falu bírája, a gyerek anyjával és
az asszony könyörgött, hogy adják ki neki a gyereket, hiszen az nem zsidó. A né­
metek - ugyanis itt, akárcsak az előző esetben szintén ők hajtották végre a kivég­
zést - megtagadták a kérés teljesítését és a kis ukrán gyermeket az árokba bedob­
ták. Pápa Nándor ennek a jelenetnek szemtanúja volt.”142

Ölési munka a gödröknél

Teplik mellett, a falu szélétől másfél kilométerre történt a kivégzés. Lehoczky val­
lomása szerint ennek „színhelye egy hatalmas, kb. 30 méter hosszú, 3-4 méter
mély gödör volt, ennek a mezős területnek egy részén. A gödörbe egyik oldalon
lejárat volt lépcsőszerűen kiépítve. Nagy kört formáltunk a gödör köré, a tömeg,
kb. 1000 felnőtt és több száz gyerek a körön belül volt.”143 A gajsin melletti kivég­
zés helyszíne egy katonai lőtéren egy mély gödör volt, amelybe egy lövészárok ve­
zetett, ez azt jelentette, hogy az áldozatok a legutolsó időpontban látták csak, hogy
hol gyilkolják meg őket.144
A gyilkolás menetét a kivégzőgödör mérete és a rendelkezésre álló lövészek
száma határozta meg. A kivégzők rendszerint német SD-beosztottak voltak, egy­
szerre ketten vagy legfeljebb tízen tartózkodtak a kivégzőgödör szélén, amelyet
általában már egy-két nappal korábban másokkal megásattak. Ugyanekkora létszá­
mú volt a táradogató különítmény is, félóránként vagy óránként pedig váltották a
személyzetet. A gödröket az előző napokban hadifoglyokkal vagy helyi lakosokkal
úgy ásták meg, hogy az egyik oldalról készítettek egy lépcsőzetes lejáratot, három
oldalról pedig a kiásott földből takaró sáncot alakítottak ki. A Monasztiricse mel­
letti kivégzésre Luczi úgy emlékezett vissza, hogy az 30 méter hosszú és 5 méter
széles volt és a polgári lakosság ásta ki, akiket csak akkor zavartak el a helyszínről,
amikor a halálra szántak menete odaérkezett. „Az árok hosszanti oldalának köze­
pén lépcsőlejárat volt, ahová 5-10-es csoportokban engedték a már előzőleg mez­
telenre levetkőzött áldozatokat, és ott 3 DS-s német géppisztollyal tarkón lőtte
őket.”145 Érdekes módon egy körülményre a túlélő áldozatok is emlékeztek, Anna
Schvartsstein külön kiemelte, hogy „még lépcsők is voltak a gödörbe, ilyenek vol­
tak a németek”.146 Ami azonban egyfelől felesleges pedantériának tűnik (hiszen
bele is lehetett volna lökni az áldozatokat a gödörbe), az valójában a gyilkosság
minél gyorsabb és higiénikusabb lebonyolítását szolgálta.
Az áldozatok zöme apatikusan várta sorsának beteljesedését. Szaniszló Árpád

142. BFL B 7555/1950, Garamvölgyi Gogán György vallomása, 1949. december 21., 174. p.
143. BFL B 7555/1950, Lehoczky János vallomása, 65. p.
144. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társa, Kunsztor János vallomása, 49. p.
145. ÁBTL V-55131, Kocsmár Lajos és társa, Luczi vallomása, 35. p.
146. VHA 46726. számú interjú.
222 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Ismeretlen, feltehetően magyar fotós felvétele civilek tömeges legyilkolásáról a Szovjetunió területén. A rossz minőségű
felvétel minden bizonnyal rejtett kamerával készült, csak halottak és néhány éppen gyilkoló német SS-tag látható rajta.
A kép 1956 előtt került a Magyar Nemzeti Múzeum fényképtárába. Feltételezhetően az AVH egy házkutatás során
foglalta le és adta át

vallomása szerint „egyetlen jelenet volt, amely emlékezetembe vésődött, egy idős
ember hangosan imádkozott”.147
A vetkőztetés helyszínéről nem jegyeztek fel szökési kísérletet. Más módon
azonban még itt is próbálkoztak néhányan azzal, hogy legalább csecsemőiket meg­
mentsék. Csató Sándor szerint „A tömeg körül helyezkedtünk el mi honvédek, kb. 5
méter távolságra az emberektől, akiknek német parancsra már le kellett vetkőzniük.
[...] Visszaemlékszem, egy asszony csecsemőjét a fölre dobott ruhák alá rejtette el
és az egyik ukrán puskavesszővel vert egy másik nőt, arra kényszerítve, hogy emelje
ki a ruhák alól a csecsemőt és menjen be vele együtt a kivégzőgödörbe.”148
A fényképfelvételek szerint a kordont álló magyar honvédek meglehetősen kö­
zelről, 3-6 méterről látták az eseményeket. Csató szerint: „hármasával be kellett
menniük a gödörbe, itt hasra fektették őket, és az egyik német géppisztollyal lőtte
tarkón az embereket. Ez olyan látvány volt, hogy én rosszul lettem, de Szaniszló
hadnagy visszaparancsolt.”149

1 4 7 . B F L B 7 5 5 5 / 1 9 5 0 , S z a n isz ló Á rp á d v a llo m á sa , 1 9 4 9 . d e c e m b e r 2 8 . , 1 8 8 . p.
1 4 8 . B F L B 7 5 5 5 / 1 9 5 0 , C s a tó S á n d o r ta n ú v a llo m á s a , 1 9 4 9 . d e c e m b e r 1 3 ., 9 7 . p.
1 4 9 . B F L B 7 5 5 5 / 1 9 5 0 , C s a tó S á n d o r v a llo m á sa , 1 9 4 9 . d e c e m b e r 1 3 ., 9 7 . p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 223

Azokat az embereket, akik önszántukból nem akartak bemenni a gödörbe, a né­

metek bevonszolták, vagy egyszerűen bedobták. „Az utoljára sorra került áldozatok
között volt egy kb. 12 éves gyermek. Ez nem akart bemenni a gödörbe, mire a néme­
tek felkapták és bedobták. Ugyanakkor géppisztollyal lőttek rá, de még mindig élt, és
összetett kézzel könyörgött, valósággal szitává lőtték, mire meghalt.”150
„Megtörtént, hogy családok voltak együtt, s a 4-es csoportba nem egyszerre
estek bele. Egyik nem akarta elhagyni a másikat. Az anya a gyereke után vagy a gye­
rek az anyja után ordított. Ezeket aztán puskatussal választották el egymástól a né­
metek és az ukránok. Ugyanilyen jelenetek voltak a nőknél is, akik nem akartak
meztelenre levetkezni. [...] Sokan megtették azt, hogy amikor levetkeztek, bedob­
ták értékeiket a gödörbe.”151
„A későbbi csoportok már a hullákra feküdtek rá, a vérengzés látványa szinte el­
viselhetetlen volt, a lelőtt emberek vére valósággal magasra lövellt. Én ettől a lát­
ványtól rosszul lettem, és lezuhantam a földre, a mellettem álló Széchy szakaszve­
zető felemelt és rumot töltött belém. Az árokban a gyilkolást végző németek gumi­
kesztyűt és gumiruhát viseltek.”152
Míg a 49/11. zászlóalj esetében egyetlen adat sincsen arra, hogy a katonák ma­
gában az öldöklésben is részt vettek volna, addig az 50/1. zászlóaljnál erre bizonyí­
tottan többször is sor került. Minden esetben azért, mert az érintettek önként je ­
lentkeztek erre a feladatra. Pécsi (Hani) József tanú szerint „A németek szóltak
nekünk, hogy mi is részt vehetünk, a kivégzésben, azonban emlékezetem szerint
csak zászlós vett részt a kivégzésben. Pisztolyával kilenc embert lőtt agyon.”153
Debreceni István vallomása szerint a kivégzés részletei később is komoly be­
szédtémát jelentettek a legénység körében: „A két lovas küldönc (Szelják és Les-
tyán) a legnagyobb részletességgel mondták el ezt nekem., még arról is beszámol­
tak, hogy a német katonán, aki a kivégzést végezte, magas, combig érő gumicsizma
volt, és az egyik zsebéből kilógott a pálinkásüveg.”154
Magyar részről dr. Hunyady Sándor zászlóaljorvos gondoskodott arról, hogy a
kivégzések látványától rosszul lett katonákat elsősegélyben részesítse. Ezért orvo­
si felszereléssel vonult ki a helyszínre. Több esetben vették igénybe segítségét.
Egyes források szerint Hunyady feladata volt az is, hogy a kérdéses esetekben
(ritkán fordult elő) megvizsgálja azt, akiről nem tudták eldönteni, hogy zsidó-e.
Effajta vizsgálatokra azonban csak ritkán került sor, és egy vallomás szerint egy
alkalommal Hunyady „felmentő” véleménye ellenére is kivégezték az áldozatot.
Legalább egy alkalommal Pápa is részt vett a szelektálásban. Debreceni István,
Pápa tiszti legénye legalábbis arra emlékezett vissza, hogy még az esemény meg-

150. Uo.
151. BFL B 7555/1950, Szokolai Ferenc vallomása, 1949. december 30., 82. p.
152. BFL B 7555/1950, Lehoczky János vallomása, 1949. december 12., 71. p.
153. ÁBTL V-39883, Pécsi (Hani) József vallomása, 56. p.
154. BFL B 7555/1950, Debreceni István vallomása, 1949. december 19., 94. p.
224 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

történte után úgy számoltak be katonatársai, hogy a réten egy asztal mögött ült
Pápa Heinrich őrnaggyal, és szelektálták az áldozatokat.155
Szokolai honvéd így emlékezett vissza az akció végére: „Az áldozatok levetett
ruháit szintén gépkocsira rakták és ezeket a németek szállították el, nem tudom
hová. Meg akarom jegyezni, hogy azoktól, akiken láthatólag ékszer volt, pl. gyűrű,
a németek előttünk szedték el azokat. Sokan megtették azt, amikor levetkeztek,
bedobták az ékszereiket a gödörbe. [...] A gödör elföldelését nem láttam, de az
ukrán lakosságtól hallottuk, hogy azt az ukrán milicisták szokták végezni.”156
Más esetekben a magyar katonák is részt vettek a sírok betemetésében, vissza-
emlékezők szerint a betemetés után rendszerint mozgott még a föld.
Szaniszló Árpád szerint a ruhákat a milicisták kapták meg, az értéktárgyakon a
németek osztoztak. Lehoczky arra is visszaemlékezett, hogy a sírokat betemető
orosz foglyok csak egész vékony földréteget terítettek az áldozatokra: „borzalmas
látvány volt, amikor egy emberi kéz egyszer csak kinyúlt a föld alól és jajgatás hal­
latszott. A németek géppisztollyal rögtön odalőttek egy sorozatot. Erre a jajgatás
elcsendesedett. Valamelyik tisztünk ezt lefényképezte.”157
Mindennek ellenére a tömegkivégzéseknek még itt is voltak túlélői. Nem min­
den tömegsírt temettek be rögtön és voltak, akik csak sokkot kaptak és éjjel ma­
gunkhoz térve kimásztak, mint például Anna Novoselova.158

Fényképezések

Mint ahogyan arra már többször utaltunk, a kivégzések fényképezésének betiltását

mind a német, mind a magyar parancsnokságok több esetben is elrendelték.159 A ma­
gyar csapatok parancsai között először ez a kérdés 1941. október 13-án jelenik meg,
amikor fordításban közölték a Heeresgruppe Süd vonatkozó utasításait, amelyek
szerint „birodalomellenes törekvések és elemek (kommunisták, zsidók és hason­
lók) kinyomozása és leküzdése a megszállt területeken [...] egyedül a biztonsági
rendőrség feladata, a véderő tagjainak önhatalmú eljárása vagy részvételük az uk­
rán lakosságnak a zsidók ellen rendezett kihágásain [sic!], tilos, éppen úgy tilos a
különleges osztagok intézkedéseinek megtekintése vagy fényképezése.”160

155. Uo.
156. BFL B 7555/1950, Szokolai vallomása, 83. p.
157. BFL B 7555/1950, Lehoczky János vallomása, 65. p.
158. VHA 19767. számú interjú.
159. Kádár: A Ludovikától Sopronkőhidáig, 509. p. is említ egy esetet, amikor a levélcenzúra az egyik
megszálló csapattól küldött borítékban hatalmas, gyerekekkel és nőkkel teli tömegsírról talált fényképet.
160. HL megszálló erők iratai, 1. doboz, Magyar Megszálló Csoportparancsnokság 2. sz. parancs
1941. október 13., 4. pont.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 225

A Magyar Megszálló Parancsnokság 1942. december 23-i parancsa újra megtil­

totta, hogy „megtorló eljárásokról (kivégzések, falu felgyújtások stb.) fényképvel-
vételeket bárki is készítsen." Az elkobzott fényképeket a hadosztályok Ib osztálya­
inak kellett leadni.161
Ezek a tiltások minden bizonnyal nem sokat értek, mert 1945 után az újonnan
alakuló állambiztonsági szervek jelentős mennyiségű fotót tudtak begyűjteni. A 49/
II. zászlóaljnál szolgált Kocsis Lajosnál 32 fotót, később egy másik irat szerint az
ügyben összesen 41 fotót találtak. Az akciókról sokan fotóztak, egy tiszt (feltehe­
tően Luczi zászlós) ezeket pénzért árulta, sőt a felsőbb parancsnokságnak is kül­
dött egy sorozatot. Luczi az elsőfokú ítélet utáni fellebbezésében azt írta, hogy
neki egy 6x6-os „kis Bessa” fényképezőgépe volt, míg Szabó Ignác egy Voigtlender
Brillant géppel fotózott. Hunyady is bevallotta, hogy Luczitól kapott fényképeket,
de arra hivatkozott, hogy ezek „elkallódtak". Nem mindenki jutott fotókhoz, ho­
lott volt rá igény. Lehoczky honvéd például kért Szabó hadnagytól, de nem kapott.
Szabó érvelése, amely szerint azért, mert tilos volt fényképezni, meglehetősen sa­
játos érv - mivel ezek szerint saját magára a tiltást mégsem vonatkoztatta.162
Nem egyértelmű, hogy a helyszínen intézkedő német fél hogyan járt el ebben a
kérdésben, mivel elvileg léteztek már fotózást eltiltó parancsok, de a felvételek
jellege arra mutat, hogy azzal nem sokan törődtek, hiszen a fényképészek közül
volt, aki még a kivégző gödörbe is bemászott és ezt semmiképp sem tehette volna
meg az SD-beosztottak jóváhagyása nélkül. Másrészt azt is figyelembe kell venni,
hogy a vádlottak szívesen hivatkoztak arra, hogy az egész akció szigorúan titkos
volt, mivel ezzel is azt a védekezési stratégiájukat erősítették, amely szerint min­
dent parancsra tettek. Szaniszló Árpád hadnagy az általa megszerzett szuvenírek­
ről így vallott: „a németek elrendelték a legnagyobb titoktartást. Egyeseknek még­
is sikerült fényképeket készíteni, amit később Lipovecben az étkezdében mutogat­
tak egymásnak a tisztek. [...] Ilyen esetről két vagy három ízben hallottam. [...]
Lipovecben [...] láttam mintegy hat képet, ahol magyar katonák is láthatóak vol­
tak. Név szerint nem emlékszem, hogy kik. Ezeket a képeket én nem adtam vissza.
Kb. 1944 novemberében megsemmisítettem."163
Hasonlóan emlékeztek a legénység köreiből is: „Pápa Nándor a kivégzésekről és
egyéb ukrajnai szadista dolgokról rengeteg fényképet halmozott fel, amit annak
csicskása a legénység körében különféle propaganda megjegyzésekkel mutogatott
és terjesztett."164
Luczinak későbbiekben is akadtak érdekes fényképészeti lehetőségei. „Gajsinból
a zászlóaljat áthelyezték Lipovecbe, ahol már csak mesterember zsidók éltek, és

161. HL megszálló erők iratai, 35. sz. megszálló csoportparancsnoksági parancs, 1942. december 23.,
3. pont.
162. BFL B 7555/1950, Lehoczky János vallomása, 65. p.
163. BFL B 7555/1950, Szaniszló Árpád vallomása, 1946. május 27., 217. p.
164. BFL B 7555/1950, Janiga János vallomása, 1946. július 30., 54. p.
226 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

egy alkalommal, amely egybeesik az én fasztovi vezénylésemmel, kantináru felvé­

telezésen voltam, hallottam a legénységtől és a lakosságtól, hogy viszik a zsidókat
és fényképezőgépemet vive több kíváncsiskodó tiszttel és polgári lakosokkal a ki­
végzés színhelye felé igyekeztünk. Bár a kivégzést nem láttuk, a visszatérő ukráno­
kat lefényképeztem."165 Pápa Nándor ugyanerre, illetve arra, hogy miért voltak nála
az inkriminált fényképek, úgy emlékezett, hogy „én az emeletes épület ablakán
lenézve kb. 200-250 méterre 12-16 főből álló csoportot láttam az úttesten mene­
telni milicistáktól körülzárva. Ugyanaznap délben hallottam a tisztiétkezdében,
hogy ezen csoport, amint elhagyták a csendőrség épületét, haját tépve ordítozni kez­
dett és nem akartak tovább menni, mert állítólag a régebbi zsidó lakosságot is abban
az irányban vitték kivégezni, s így ők is ugyanezen sorstól tartottak. [...] A kivégzé­
sekről német tilalom ellenére fényképfelvételeket készítettek és Magyarországon
történő előhívásuk után úgy tudom, igen sok tisztet egy-egy sorozattal a felvétele­
ket készítő tiszt ellátott. így került hozzám is egy sorozat 1942. év végén, amelyet
a nálam házkutatást tartó nyomozók meg is találtak, illetve kérdésükre én mond­
tam meg, hogy azok hol vannak."166
Nem meglepő, ha a tárgyi bizonyítékok 1945 után többeket kínos helyzetbe
hoztak. 1948. augusztus 11-én az ÁVH ismeretlen személytől kapott feljelentő leve­
let. Ebben csak annyi szerepelt, hogy „1948. augusztus 9-én kb. 15 óra tájban a
Szervita téren találkoztam Szaniszló Árpád nevű egyénnel, aki egy hölgy társaságá­
ban látszólag sétálva járt a belváros utcáit. [...] A fénykép Szaniszló Árpádnak azt
a haditényét mutatja, amint géppisztollyal a kezében meztelenre vetkőztetett és
halomra lőtt zsidó hullatömeg előtt áll, mint a kivégzést biztosító magyar katonai
osztag egy tagja (Szaniszló saját bemondása). Előtte szaladó, 2-3 meztelenre vet­
kőztetett ukrán zsidó nőt kutatott a kép. A fotográfián még néhány német SS kato­
na is látszik, amint éppen tüzel a menekülő, meztelenre vetkőztetett és kivégzésre
sorra kerülő áldozatra."167 Nem sokkal ezután házkutatást tartottak Szaniszlónál,
de 1948. december 31-én az ügyet az illetékesek irattárba helyezték, mivel Szanisz­
ló lakásán fényképek nem kerültek elő.

Utójáték (1)

Az előbb tárgyalt, nem mindennapi eseménysorozatnak kettős utóélete van. Ezt itt,
és nem a felelősségre vonásokkal foglalkozó általános fejezetekben tárgyalom, mert
úgy gondolom, hogy a kronológiai elbeszélés fonalának megbontása kisebb kárt okoz,
mint az, ha az üggyel szervesen összefüggő utóéletről csak a kötet végén szólok.

165. BFL B 7555/1950, Luczi István vallomása, 1948. július 23., 221. p.
166. BFL 7555/1950, Pápa Nándor vallomása, 1946. augusztus 8., 232. p.
167. ÁBTL V-55131, Kocsmár Lajos és társa, ismeretlen feladó feljelentő levele, 1948. augusztus
11., 64. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 227

Meglehetősen morbid fordulat, hogy az érintettek közül a 41. gyalogezred pa­

rancsnoksága - azaz Pápay Alajos - 1942 nyarán többeket kitüntetésre terjesztett
fel. Két esetben már a felterjesztés szövege is egyértelművé teszi, hogy az ezredpa-
rancsnokság otromba módon meghamisította a történteket. A felterjesztések szerint
Kállay Jenő „1942. IV. és V. hóban a Lipovecz környékén végzett terepátkutatások
irányítását és vezetését nagy körültekintéssel kiválóan végezte és ezt a területet a
bandáktól megtisztította.” Gajzágó Tibor „mint századparancsnok és mint zászló-
aljparancsnok-helyettes parancsnokának mindenkor támasza volt. 1942. IV. hóban
és V. 22-30-ig a Gajsin környékén lévő ellenséges bandák felkutatására kirendelt
századát nehéz terepen és nehéz körülmények között, kiváló eredménnyel vezette
és a területet a bandáktól megtisztította.” Udvardy Miklós főhadnagy, a 40. gyalog­
ezred árkász századának parancsnoka „Műszaki munkálataival a szövetséges né­
met hatóságok elismerését is elnyerte”168 Mindhárman a Kormányzói Dicsérő Elis­
merés Koronás Bronzérme (Signum Laudis) kitüntetésben részesültek hadiszala­
gon és kardokkal. Ez azért különösen érdekes, mert az érvényben lévő előírások
szerint a kardokat ehhez a kitüntetéshez csak az ellenség előtt tanúsított vitéz
magatartás esetén lehetett (volna) megkapni - mögöttes területen teljesített harc­
tevékenység nélküli, megszálló tevékenységért elvileg csak a hadiszalag járt volna.
Hasonló stílusú jelentés futott be a Szmelától nem messze található Büki ukrán
községben 1941. november 5-én történt eseményekről is Ezekben az szerepel,
hogy Büki községben és környékén a német hatóságok kérésére az 50/3. század
1941. november 17-i jelentése szerint 137 „egyént tett ártalmatlanná” három nap
leforgása alatt és „fáradhatatlan buzgósággal [...] a honvédség hírnevét öregbítet­
te” [sic!].169 A veszteségi adatok hiányából, a háború utáni eljárások során tett vallo­
másokból és más forrásokból tudjuk, hogy az áldozatok semmilyen ellenállást nem
tanúsítottak és egyetlen bűnük az volt, hogy zsidónak születtek.170
A Nyugati Megszálló Csoport területén 1942 nyaráig egyetlen visszaemlékező
sem említ partizán tevékenységet, amit az is alátámaszt, hogy a 41. gyalogezrednek
1942 nyaráig gyakorlatilag egyetlen fő vesztesége sem volt, ami tűzharctól szárma­
zott volna, így egyértelmű, hogy a „bandák” alatt a zsidó lakosságot kell érteni.
Különösen szembetűnő a kitüntetési javaslat sajátos megfogalmazása Udvardy
esetében. Az ő tevékenysége ugyanis más vonalon ugyanekkor hadbírói eljárást is
generált. Tarnay Béla hadosztályparancsnok 1951-es kihallgatása során elismerte,
hogy a tömegkivégzésekről „annál is inkább tudtam, mert 1942 júniusában a HM-
ből értesítést kaptam, melyben közölték velem, hogy a hadosztály területén a né­
metek által végrehajtott kivégzésekről fényképfelvételeket készítenek. Az értesí-

168. HL kitüntetési felterjesztések, 1941, 33/a csoport, 1941. augusztus 17-i felterjesztés.
169. HL megszálló erők iratai, M. Kir. Megszálló Csop. la., 10. sz. Csoportparancsnoksági parancs,
1941. november 17.
170. Lásd Altman: Holokoszt... I. m. 117. p. Altman műve a gyilkosságok kapcsán magyarokat egyál­
talán nem említ.
228 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

téshez csatolva volt egy fénykép is, mely egy sírgödröt ábrázolt tele holttestekkel
és a gödör szélén magyar katonák álltak lapáttal a kezükben. Határozott utasítást
kaptam még ekkor, hogy a hadosztálynál lévő összes fényképeket szedessem össze,
mert ezek hátországba jutása kompromittálhatja úgy a német, mint a magyar had­
vezetőséget. Tudomással bírtam arról is, hogy a hadosztályhoz tartozó árkász szá­
zad, melynek Udvardy fhgy. volt a parancsnoka, részt vett a németek által kivégzett
személyek elföldelésében, ezt ábrázolta a fentebb említett fénykép is.”171
Udvardy ügye tehát egészen a HM-ig eljutott és még Kádár Gyula vezérkari ez­
redes is emlékezett rá 30 évvel később: „Az egyik megszálló csapat körletéből érke­
zett magánlevélben egy fényképet talál a levélcenzúra. A fénykép hatalmas tömegsírt
ábrázol, tele meztelen hullákkal. A kisméretű képet megnagyíttatom: felismerhető
több asszony és gyerekhulla is a sírban, és a sír szélén egy magyar zászlós áll, fél­
recsapott sapkában, röhögve, szája szélén cigaretta. Felháborodva mutatom Vörös­
nek [Vörös János ekkor vezérőrnagyi rangban a vkf. 1. osztályának ezetője volt].
Követelem a legszigorúbb vizsgálatot. Magyarázom, hogy az ilyen fénykép mit je ­
lent a háború után a magyar hadsereg katonáinak hírnevére. Csodálkozik ilyen
»érzelmességemen«, »háború van, pipogyákra nincs szükség«. Összeveszünk. Szom­
bathelyi egyetért velem, elrendeli a vizsgálatot. Bebizonyosodott, hogy a tömeg­
gyilkosságot német terroralakulat hajtotta végre, a tömegsírt egy magyar árkász-
szakasszal ásatták meg, amelynek a zászlós volt parancsnoka. A zászlós pedig,
hogy magát itthon »hős«-nek tüntesse fel, odaállt a sír mellé, és ebben a pózban
lefényképeztette magát. A zászlósról a tábornokra lehet következtetni.”172
Ezek után igencsak kérdéses, hogy valójában mit is jelentenek azok a sorok,
amelyek a következő felterjesztésekhez kapcsolódnak:
Somos Zoltán főhadnagy 121. könnyűhadosztály híradó század parancsnok:
„Kiváló szaktudással, nagy gyakorlati érzékkel, és leleményességgel hidalta át a
mostoha viszonyok által okozott nehézségeket. Az ő érdeme, hogy a könnyűhad­
osztály híradása mindig kifogástalanul működött, amivel hozzájárult ahhoz, hogy
a hadosztály szétszórt csapatai a partizán gyülekezési helyek ellen idejében össze-
vonhatóak legyenek.” Kenese Sándor vezérkari százados „1942. VI. 6.-án a hadosz­
tály-parancsnokság közelében lévő erdőben gyülekező partizánok ellen, a vonat
legénységéből szervezett osztagát eredményesen vezette.”173 Az ártatlanság vélel­
me mindenkit megilleti, de azt azért meg kell jegyezni, hogy a hadosztály-parancs­
nokság a kérdéses időben Bergyicsevben székelt és a város környékén semmilyen
partizántevékenység nem létezett, viszont az erdőkben csakugyan bujkáltak fegy­
vertelen zsidók. Erre utal Veresváry László kitüntetési felterjesztési javaslata is,
amely szerint „1942. V. 21-én a Nechworostshcy-Galtschin-erdőkben, majd VI.

171. ÁBTL V-105743, Tarnay vallomása, 1951. április 25., 49. p.

172. Kádár: A Ludovikától Sopronkőhidáig. I. m. 509. p.
173. HL kitüntetési felterjesztések, 1941, 33/a csoport, 1941. augusztus 17-i felterjesztés.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 229

6-án a Nikonovka és Solot között elterülő erdőben szökött foglyok és partizánok

ellen vívott harcban zászlóalját saját példájával vitézül és kiváló eredménnyel ve­
zette, 312 foglyot ejtett, rádiót és fegyvereket zsákmányolt. A hadműveleti terület
legfontosabb vasútvonalát nagy ügyességgel és kiváló harcászati érzékkel vezetett
állandó rajtaütésekkel és portyázásokkal biztosította.”174
A HM teljes veszteségkimutatása szerint 1941-1942 folyamán a 43/III. zászló­
aljnál összesen egy lőtt sérüléstől származó haláleset történt (nem ebben az idő­
szakban), további két katona vonatgázolás, illetve koponyaalapi törés áldozata lett,
egyet kivégeztek [!], kettőt pedig betegség miatt kórházba szállítottak.175 Veresváry
alezredes alakulatát egyébként Luczi vallomása és megemlítette, sőt Luczi arra is
utalt, hogy Veresváry épp a kitüntetések szerzése miatt harci jeleneteket is színlelt
egy erdőben. Valójában azonban itt is bujkáló zsidókról lehetett csak szó. Luczi
szerint itt „jutott tudomásomra az is, hogy a 41/III. zászlóalj tagjai is láttak zsidó­
mészárlásokat, sőt az ott lévő árkászok ásták ki a sírt és temették be. Hallottam azt
is, hogy egy pap vagy orvos főhadnagyot, aki a gettóban volt beszállásolva, szintén
kihurcoltak és majdnem kivégeztek. Tudomásom van arról, hogy annál az alakulat­
nál is fényképeztek, én magam is láttam egy fényképet Őz Mihály zászlóstól.”176
Sajnos források hiányában egyelőre nem tudhatjuk, hogy magyar csapatok hány
gajsin környéki mészárláshoz hasonlóban vettek részt. Az biztos, hogy az itt emlí­
tett eseteken kívül is sor került magyarok közreműködésére. Samgorodokban
1942. június 4-én magyar kíséret mellett 540 zsidót gyilkoltak meg. Mivel az eset­
ről csak orosz tanúvallomások állnak rendelkezésre és azok nem közük az alakulat
hadrendi számát, ezért csak következtethetünk arra, hogy ebben az esetben is a
Kazatyinban székelő 41. gyalogezred valamelyik zászlóalja lehetett a közreműködő.177
Gajsinban és környékén ezt követően is számos tömegkivégzésre került sor. A né­
met hadtápútvonalak DG IV. útvonala Gajsinon keresztül vezetett és erre az útvo­
nalra az Organisation Todt, illetve az SS számos kisebb, 100-400 fős munkatábort
szervezett, egymástól 10-20 kilométer távolságra. A DG IV. Hmelnyickijtől Do-
nyeckig tartó szakaszán 1943-ban már 140 000 munkás dolgozott - ez azt jelentet­
te, hogy majdnem minden faluba, ami az út mentén létesült, telepítettek zsidó
kényszermunkásokat. Őket, különösen ha fizikai erejüket elvesztették, rendszere­
sen meggyilkolták. Ezek a gyilkosságok rendre a falusi lakosság tudtával történtek,
már csak azért is, mivel a kényszermunkások nem voltak szigorúan elkülönítve a
falusiaktól, velük cserekereskedelmet is folytattak, illetve adott esetben más jelle-

174. HL kitüntetési felterjesztési javaslat, 1941. augusztus 17., 33/a csoport.

175. Lásd Béke poraikra... I. m., valamint a veszteségkartonok adatbázisát, amelynek használatáért
Szabó Péternek mondok köszönetét.
176. ÁBTL V-55131, Korcsmár Lajos és társa, Luczi István vallomása, 1948. július 1., 38. p.
177. Bundesarchiv-Ludwigsburg B 162/7367. számú irat, 221-255., 545-546. p.
230 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

gű kapcsolatokra is sor került. 1942-től román zsidókkal töltötték fel a DG IV. tá­
borait, amelyekben összesen mintegy 25 000 zsidó pusztult el.178
A 49/11. zászlóalj a későbbiekben még többször tanúja volt zsidók kivégzésének,
de ma már nem tisztázható, hogy ebben pontosan milyen szerepet vállalt. Kocsis
Lajos 1946. június 4-i vallomásában annyit mondott, hogy Lipovecben látta, ami­
kor ukrán milicisták négy szekéren kivégzésre vittek embereket, majd a puskaro­
pogásra többen kimentek megnézni a kivégzést, amely „egy előbb történt nagyobb
szabású kivégzésből megmaradt tömegsír szélén történt [...] tudomásom szerint a
kivégző különítmény parancsnoka Iván Vaszilij Zsevnyecky volt”.179 A lipoveci ki­
végzésekről rajta kívül csak Naszek János tanú tett említést: „két vagy három gö­
dörbe több száz nőt és férfit végeztek ki, ahol levetkőztették őket [...] Erre a hely­
re a zlj. egy része is kivonult, de a kivégzésben a magyarok nem vettek részt.”180
A fennmaradt iratok nem adnak támpontot arra nézve, hogy a zászlóalj magyar
feletteseitől parancsot kapott volna, hogy a németek ilyen jellegű kéréseiben se­
gédkezni kell. Abból, hogy 1942 nyarán „megtörtént esetből kifolyóan” megtiltot­
ták magyarok részvételét kivégzésekben, illetve abból, hogy a Wehrmacht egységei­
nek is számos effajta tiltó parancsot adtak ki, arra kell következtetnünk, hogy a
kivégzéseken történő részvétel valószínűleg nem a felsőbb parancsnokság intenció­
jára történt.
A német vezetés különösen árgus szemekkel figyelte a magyarok érdeklődését.
A német külügyi hivatal egyik 1943. november 23-i feljegyzése szerint: „a magyar
tisztek körében állandóan találkozhatunk azzal, hogy a zsidókérdés, illetve annak
galíciai megoldása [sic!] iránt nagyon érdeklődnek. Ennek során megállapíthattuk,
hogy magyar tisztek fényképeket készítettek a Sztanyislau környékén található zsi­
dó tömegsírokról. Mindezek a dolgok nem gátolhatok meg, mivel a magyar tisztek
Galícia legkisebb sarkaiba is akadálytalanul eljuthatnak.”181 Más jelentések is ki­
emelik a tömegsírok, gettók, lágerek vonzerejét egyes fotózni vágyó magyarok (és
németek) körében. 1943 februárjára a német szárazföldi haderő (OKH) vezérkará­
nak főszállásmesteri osztálya külön parancsban intette az alárendelt parancsnoksá­
gokat a „gyakran szenzációként végrehajtott” nyilvános akasztás beszüntetésére.182
A magyar parancsnokságoknak kellemetlenséget okozott, hogy a tömeggyilkos­
ságok híre a hátországban is terjedni kezdett. Ezért több alkalommal adtak ki pa­
rancsokat a „rémhírterjesztések” megtiltásáról. 1942. június 23-án például a 46.

178. Egy falura mikrotörténeti jelleggel a Yahad in Unum projekt keretén belül Marié Moutier készí­
tett egy rövid tanulmányt, felhasználva 1945 utáni bírósági iratokat is. Lásd http://www.seminaire-shoah.
org/Mikhailivka-Le-camp-au-village-par-Marie-MOUTIER_a249.html.
179. BFL B 7555/1950, Kocsis Lajos vallomása, 19146. június 4., 130. p.
180. BFL B 7555/1950, Naszek János vallomása, 1946. május 27. 196. p.
181. Politisches Archív des Auswártigen Amtes (továbbiakban PA-AM) R 101884 Erich Kloetzel kül-
ügyminisztériumi hivatalvezető feljegyzése 1943. november 23-án oldalszám nélkül.
182. BA-MA RH 21-2/535 OKH Gén. Qu. utasítása, 1943. február 6.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 231

gyalogezred a 105. hadosztály egy parancsára hivatkozva a következőt közölte alá­

rendeltjeivel: „Több ízben előfordult, hogy hadműveleti területről hazatért honvéd
egyének - legénység, tiszthelyettesek sőt tisztek is idehaza a harctéri eseményekkel
kapcsolatban olyan rémhíreket terjesztettek, amik a jóérzésű lakosság megütközését
és megbotránkozását váltják ki, viszont a zsidók és azok bérencei a katonáktól hal­
lottakat az ellenünk irányuló aknamunkájuk céljaira használják fel. Elrendelem,
hogy minden alakulatnál beható iskolázás tárgyává kell tenni a titoktartási kötele­
zettséget, különösen pedig a megengedhetetlen súlyosan elítélendő és szigorú
megtorlást követelő (rémhírterjesztő) magatartást. Jövőben az ilyen rémhírterjesz­
tőket a csapattestükhöz be fogják vonultatni és ellenük hadbírói eljárást meg kell
indítani.”183 Ezekre a rémhírterjesztésekre példa Balatoni Aladár esete, aki a Nyu­
gati Megszálló Csoport kötelékében a 39/III. zászlóalj katonájaként Vinnyica térsé­
gében teljesített katonai szolgálatot és feltehetően tapasztalt bizonyos dolgokat,
mert szabadsága alatt 1942. február 16-án Szentesen többek között azt a „rémhírt”
terjesztette, hogy „a háború befejezése után Magyarországon a zsidókat kiirtják”.184
Indirekt módon Nagy Vilmos honvédelmi miniszter is kénytelen volt reagálni a
tömeggyilkosságok kapcsán terjengő történetekre. „Harctérről visszatérő honvé­
dek magatartása” címmel 1941 decemberében kiadott egy utasítást, amelyben az
szerepel, hogy erősen kifogásolhatóak azok a „nagyhangú beszédek, amelyek a
föld- és zsidókérdéssel összefüggnek, fenyegetések, melyekből e kérdések önké­
nyes elintézése kicsendül, napirenden vannak”.185

Utójáték (2)

Munkámban az 1945 utáni felelősségre vonásokat a kötet utolsó fejezeteiben külön

tárgyalom. Itt azonban szükséges megtörnöm a kronologikus elbeszélés fonalát.
A 49/11. zászlóaljjal kapcsolatos történet ugyanis úgy kerek, ha az azzal kapcsolatos
népbírósági eljárást és annak utóéletét részletesen is ismertetem, annál inkább,
mert ezt a források jellege is indokolja. Emellett nem lenne szerencsés lemondani
az események részletesebb elemzéséről, amire leginkább itt célszerű sort keríteni.
A háborús bűnösök kérdésének kezelésére és a magyar közállapotok jellemzé­
sére kitűnő példa a Gajsin környéki gyilkosságok ügyében lefolyatott eljárássoro­
zat, amelyben az ÁVH és a népbíróságok tevékenységét jellemző összes visszásság
is megtapasztalható.

183. HL II. 1519, 46. gyalogezred 1942. június 23., 48. számú ezredparancs, amely az 58. sz. bizalmas
hadosztály-parancsnoksági parancs 5. pontjára hivatkozott.
184. HL IV. 84., magyar megszálló csoport tábori bírósága 5. doboz, H 62/42. Az ügy folytatása nem
ismeretes.
185. HL II. 1519, 1941. december 27., 362/105.Ia „egyéni meggazdagodások” című parancs említi
Nagy Vilmos 72920/eln. szám alatt kiadott utasítását.
232 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Az eljárás különlegessége, hogy szemben a csak vallomásokon alapuló, és a vizs­

gálótisztek manipulációinak nagy teret engedő esetekkel, itt fényképek sorozata
bizonyította a bűncselekmények megtörténtét, és csupán az lehetett kérdéses, hogy
a tettesek miért vettek ezekben részt. Vizsgálataim során igyekeztem más forráso­
kat is feltárni, és sikerült felkutatni az egyik per tanúját.186 A Gajsin környéki gyil­
kosságok miatt több pert indítottak: az első 1946-1950 között folyt és ehhez kap­
csolódott a Pápay Alajos, Tarnay Béla, Csaba László, Mészáros Lajos és társai elleni
eljárássorozat.
Az eljárás alá vontak kapcsán érdekesség, hogy az érintettek közül feltehetően
senkinek sem volt semmiféle bűntudata, ebből adódóan, aki tehette, természetes­
nek tartotta, hogy az új honvédségben is szerepet vállaljon, illetve az új magyar
demokrácia különböző szervezeteibe is belépjen. Mi sem bizonyítja az érintettek
teljes gyanútlanságát, hogy a vádlottak közül többen még arról sem gondoskodtak,
hogy a kompromittáló fényképfelvételeket megsemmisítsék.
Kocsis Lajost házvezetőnője, özv. Máté Jánosné 1946. február 27-én jelenthette
fel. A február 27-én felvett jegyzőkönyv szerint Máténé azt vallotta: „Az oroszok
bejövetele előtt Kocsis Lajos a lakásának pincéjében elásta fényképeit, pisztolyát és
egyéb értékeit, s az elásott holmit 1945. októberben szedte elő, amikor Ádánd
községbe a szüleihez költözött. [...] kedvenc szórakozása volt, hogy a katonaságnál
a civil lakosság lemészárlásáról készült fényképfelvételeket mutogatta az ismerősei­
nek. Dicsekedett egy ízben azzal, hogy az egyik felvétel arról a tömegsírról,, illetve
kivégzésről készült, amikor asszonyokat, gyermekeket sem kímélve egyetlen na­
pon kétezer embert mészároltak le. Mielőtt Kocsis Lajos a szüleihez költözött, én
hozzájutottam ahhoz a dobozhoz, melyben Kocsis a fényképeket tartotta s azokból
16 darabot elvettem abból a célból, hogy őt feljelentsem. ”187 A Kocsis Lajos-ügy
kapcsán 1946 júniusában Pápa Nándor is a hatóság érdeklődési körébe került. Jú ­
nius 15-én egy házkutatáson nála is találtak hasonlójellegű fényképeket (összesen
66 darabot foglaltak le). Július 6-án elrendelték a letartóztatását, majd július 23-án
Mezőkovácsházán foganatosították az intézkedést. Az eljárás lassúsága több szem­
pontból is elgondolkodtató. Pápa 1945. március 9-én újra jelentkezett a „demokrati­
kus" hadseregbe szolgálattételre, és ettől fogva „orosz tolmácsi minőségben" a me­
zőkovácsházi 564. számú bevonulási központnál szolgált. A menekülést meg sem
kísérelte. Emellett házinyulakat tenyésztett és 1944-ben másodszor is megnősült.
A helyi rendőrség tisztje, Sulyok István főhadnagy jellemzést is adott Pápáról.
Mivel ez rá, illetve a rendőri közegek színvonalára is sajátos fényt vet, betűhíven
közöljük: „Politikailag teljesen megbízhatatlan, mert a társasága olyan személyek­
ből tevődik össze, akik mindég munkásnyuzok voltak a múltban, szélsőjobboldali
pártoknak voltak tagjai, jelenleg teljesen a demokrácia ellen dolgozik, amit bizo-

186. A Vitális István szakaszvezetővel készített interjúért Kasuba Istvánnak mondok köszönetét.
187. BFL B 7555/1950, Máté Jánosné vallomása, 1946. február 27., 113. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 233

nyit az is, hogy a lakása tele volt fassiszta [sic!] sajtótermékkel és Horthy fényké­
peivel."188 A későbbi eljárás során ezekre a vádakra vonatkozó bizonyíték nem ke­
rült elő, sőt a vádirat sem tért ki rájuk.
Az első kihallgatások alkalmával a minden bizonnyal frissen kinevezett kihallga­
tótisztek nemcsak helyesírási nehézségekkel küzdöttek, hanem azzal sem voltak
teljesen tisztában, hogy az ügyet milyen stílusban kell jegyzőkönyvbe venni. A Bé­
kés Vármegyei Rendőrkapitányságon Marti István hadnagy kihallgatásakor a kö­
vetkező szöveg került jegyzőkönyvbe (a szövegen itt sem változtattunk):
„Három fénykép lett fölvéve az egyiken meztelen hölgyek a másikon pedig há­
rom gödör, melybe egy-egy gödörbe 150 ember fért/'189
Pápa 1946 nyarától volt előzetes letartóztatásban. Vallomásaiban tagadta, hogy
bármilyen kivégzésben bűnrészes lett volna, azzal érvelt, hogy csak utólag szerzett
tudomást róluk és nem vett egyiken sem részt. Minden jel szerint megkísérelte
volt beosztottait arra is rávenni, hogy hamis tanúzással segítsenek rajta, ezért az
1946-1947 között lefolytatott kihallgatások csekély eredménnyel jártak. Eljárást
nem lehetett lefolytatni ellene, mivel egységének tagjai vagy nem tettek feltáró
vallomást, vagy nem voltak feltalálhatok, többségük szovjet hadifogságban volt.
1948-ban a hazatérő hadifoglyok közül kiszűrték Luczi István zászlóst (pontos
szovjetunióbeli tartózkodási helyét a rendőrség 1945 nyara óta ismerte), aki a 49/
II. zászlóaljnál szolgált és mint vallotta, állítása szerint „titokban" maga is készí­
tett fényképeket a kivégzésekről, sőt a kivégzőgödörbe is bemászott.. A felvétele­
ket később széles körben terjesztette. Nyilván egyfajta menekülési útvonalként az
AVH-n Luczi a katyni ügyre is hivatkozott, azzal, hogy „a fényképeket baráti kör­
ben is mutogattam, és az akkor az újságok által publikált katyni eset mellé állítot­
tam azzal, hogy a kettő között különbség nincs, tehát a kátyúit is a németek hajtot­
ták végre".190 Luczi a hadifogságban antifasiszta iskolát végzett, a hadifogolytábor­
ban propagandista is volt és az ÁVH-n tett vallomása szerint a hadifogságban több
alkalommal is bejelentést tett a kivégzésekről. Ez elég meglepő és bátorságról ta­
núskodó állítás, mivel az effajta bejelentés őt is kitette volna annak a veszélynek,
hogy a részletekkel gyakran nem sokat bíbelődő szovjet bíróságok elítélik. Luczi
azonban pontosan megnevezte azokat a kihallgatóit, akiknek a kivégzésekről be­
számolt: a 165-ös hadifogolytáborban 1944-ben „Berzeviczy Gizella191 elvtársnő­
nek", a 324/7. táborban Ivanovon, Nyinyin főhadnagy és Pavlenko hadnagynak,
akik erről jegyzőkönyvet is vettek fel 1945 szeptemberében. Luczi még arra is em­
lékezett, hogy mindehhez dr. Györgyei Béla munkaszolgálatos zászlós tolmácsolt

188. BFL B 7555/1950, Sulyok István rendőrnyomozó főhadnagy jelentése, 1946. július 23., 26. p.
189. BFL B 7555/1950, Marti István hadnagy kihallgatása, 1946. június 22., 24. p.
190. BFL B 7555/1950, Luczi István vallomása, 1948. július 23., 222. p.
191. Berzeviczy Gizella (1878-1954) pedagógus, 1910-től a munkásmozgalom tagja, 1920-ban 8 évre
ítélték, fogolycserével a Szovjetunióba távozhatott. A második világháború alatt antifasiszta tanfolyamok
oktatója, 1946-tól a Gorkij Iskola igazgatója.
234 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

- Györgyei a tárgyaláson meg is jelent és ezt vissza is igazolta.192 Ezenfelül 1947

májusában az esetről egy Habarov nevű NKVD-s nyomozónak adott írásos jelen­
tést. Luczi verzióját alátámasztja, hogy a sorállományú tanúk közül senki sem val­
lott ellene súlyosan terhelő módon - nincsen tehát adat arra, hogy lelkesen helye­
selte is volna a kivégzéseket, amelyeket fotózott.
Luczi első dokumentált részletes vallomása 1948. július 23-án kelt. Ebben azt
említette meg, hogy rajta kívül még legalább hárman fényképeztek, és azt is beval­
lotta, hogy a helyszínre önként ment. Érdekes módon ennek először nem lett sem­
milyen következménye, sőt 1949. augusztus 24-én Luczi, Kocsis, Hunyady, Szelják,
Vitális, Naszek és Csonkó János ellen az eljárást megszüntették. Minden úgy fes­
tett tehát, mintha az ügy senkit sem érdekelne igazán.
Luczi 1949. október 13-én az ÁVH-épületében újra részletes feltáró vallomást
tett és tizenkét tanút is megnevezett. Pápa ügyében az eredetileg október 17-re
kitűzött tárgyalást elhalasztották, mert ő a vádiratra különböző észrevételeket tett.
1949-ig a zászlóalj egyéb tagjai is hazaérkeztek, és az AVH széles körű nyomozást
indított annak érdekében, hogy minél több tanút szedjenek össze. Kihallgatásukra
október és december folyamán került sor. A perben 1946 és 1950 között összesen
38 tanút hallgattak meg, jelentős részüket kétszer is.
Az ügyben később újabb eljárások is indultak. Tarnay Béla vezérőrnagyot, a
121. tartalékhadosztály parancsnokát, valamint Pápay Alajost, Pápa közvetlen fe­
lettesét 1950 decemberében ugyan a szovjet hatóságok átadták Magyarországnak,
de ezt követően is internálva maradtak és március folyamán előzetes letartóztatás­
ba kerültek. Pápay vallomásában megemlítette, hogy a Szovjetunióban négy és fél
hónapig vizsgálat alatt állt, de mivel terhelő adat nem merült fel vele szemben,
„szabadlábra" helyezték, ami azonban csak annyit jelentett, hogy hadifogolytábor­
ban tölthette maradék idejét. A róla készített környezettanulmány nem tárt fel
semmilyen politikailag terhelő adatot, a meghallgatott tanúk mind jóindulatú,
lágyszívű embernek írták le.
Pápayt is Buszún hallgatta ki. Nem tudhatjuk, hogy a kihallgatás során alkal­
maztak-e fizikai kényszert. Mindenesetre a jegyzőkönyv szerint Pápay „cinikusan"
tagadta, hogy tudomással lett volna a kivégzésekről, valamint azt is tagadta, hogy
Pápa zászlóalja az ő alárendeltségében működött volna, mivel szerinte azt kikülö­
nítették ezredéből és közvetlen a dandárparancsnokság rendelkezett felette. Csu­
pán annyit ismert el, hogy egy alkalommal az ezredközvetlen árkász század Ilinczi
községben „részt vett kivégzettek holttesteinek eltakarításában. A németek előző­
leg nekem jelentették, hogy a századot milyen célra kívánják igénybe venni".193
Ezzel szemben több tanú azt állította, hogy Pápay kért és kapott jelentést a kivég­
zésekről, Tarnay pedig cáfolta azt az (egyébként is életszerűden) állítást, amely

192. BFL B 7555/1950, tárgyalási jegyzőkönyv, Györgyei Béla vallomása, 301-302. p.

193. ÁBTL V-56103, Pápay Alajos vallomása, 1951. április 16., 23. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 235

szerint a 49/11. zászlóalj nem Pápay alárendeltségébe tartozott volna. Minderről

szembesítési jegyzőkönyv is készült. Tarnay azt ismerte el, hogy két esetben volt
tudomása arról, hogy a 41. gyalogezred parancsnoksága a 49/11. zászlóalj karhatal­
mi alkalmazásának engedélyezését kérte tőle, de arról nem volt pontos informá­
ciója neki sem, hogy a karhatalmi szolgálat mit is jelent.
Dr. Lugosi Ervint, a 121. dandárhoz beosztott hadbíró főhadnagyot Buszún 1951.
április 10-én hallgatta ki (a tanú ekkor más ügyben az AVH mosonyi utcai tolonc-
házának lakója volt). Vallomása szerint egy héttel Bergyicsevbe érkezése után ka­
pott a hadosztály-parancsnokság felsőbb parancsnokságtól egy utasítást, amely
megtiltotta atrocitások fényképezését, mert „ennek következtében olyan adatok
kerülnek az ország lakosságának tudomására, amelyek a magyar honvédséget ere­
deti feladatától eltérően kedvezőtlen megvilágításba helyezhetik. Utalás történt a
parancsban Luczi István zászlósra, aki a hadosztályhoz tartozó 41. gyalogezred 49/
II. zászlóaljában teljesített szolgálatot, hogy a nevezett olyan fényképfelvételeket
készített, amelyek a magyar és német katonaságnak a megszállott polgári lakosság­
gal szemben alkalmazott fegyveres rendszabályait ábrázolták. A felsőbb parancs­
nokság fenti parancsáról Tarnay Béla vezérőrnagynak is tudomása volt, tekintve,
hogy a tábori hadbíróság felett az illetékes parancsnoki jogkört ő gyakorolta.
A felsőbb parancsnokság parancsa értelmében a 41. gyalogezreden keresztül -
amelynek parancsnoka Pápay Alajos ht. ezredes volt - Luczi István zászlóst a tábo­
ri hadbírósághoz berendeltem Bergyicsevbe - ahol a hadosztály-parancsnokság is
székelt - ott közöltem vele a szó szerinti leiratot és nyomatékosan felszólítottam,
hogy a jövőben hasonló cselekmények elkövetésétől tartózkodjék, mert az bűnvádi
eljárást von maga után.
Nincs közelebbi tudomásom arról, hogy Luczi zászlós milyen atrocitásokról
készített fényképfelvételeket. Kivizsgálás tárgyát nem képezte az eset, mert erre
parancsot nem kaptunk, mivel a kivizsgálás eredménye kompromittáló lehetett
volna úgy a magyar, mint a német hadseregre.”194
Lugosi vallomása megérdemel némi elemzést. Egyrészt önmagában már érde­
kes, hogy egyrészt tagadta, hogy ismerte volna az atrocitások lényegét, másrészt
viszont arra utalt, hogy azért nem indított vizsgálatot, mert tudta, hogy az ered­
mény kompromittáló lenne. A két állítás között feloldhatatlan ellentmondás fe­
szül, amire azonban a kihallgatótiszt nem kérdezett rá. Az is érdekes, hogy a had­
osztályparancsban nemcsak a fényképezés tilalma jelent meg, hanem utalás arra is,
hogy miért kell a tiltás: a megszállott polgári lakossággal szemben alkalmazott
fegyveres rendszabályok kedvezőtlen megvilágításba helyezhetik a Magyar Királyi
Honvédséget. A leginkább érdekes azonban az - és erre a későbbiekben még visz-
szatérünk - hogy Lugosi hadbíróban fel sem merült magának a „rendszabálynak”
megkérdőjelezése, sőt ennek még az AVH kihallgatószobájában sem adta jelét.

194. ÁBTL V-56103, Lugosi Ervin vallomása, 1951. április 10., 28. p.
236 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Luczi vallomásában nemcsak Lugosi vallomását erősítette meg, hanem azt is iga­
zolta, hogy a kivégzések után Pápay Gajsinban kétszer is ellenőrzést tartott a zászló­
aljnál, és azt is megemlítette, hogy amikor ő vitte a postát a zászlóaljtól az ezredhez,
akkor egy alkalommal a fényképezés miatt Pápay felelősségre vonta, „továbbá úgy az
ezred, mint a hadosztály-parancsnokságon el volt terjedve a hír a különböző kivégzé­
sekről, amelyeket a németek a magyar alakulatokkal hajtottak végre. Többen meg is
botránkoztak ezen, mert hivatalosan meg volt tiltva, hogy magyar alakulatok atroci­
tásokban vegyenek részt.”195 Megemlítette azt is, hogy a Monasztiricse melletti kivég­
zésen az ezredtörzsből is jelen volt egy orvos főhadnagy és meg is tudta jelölni a
fényképeken az érintettet. Azt, hogy más alakulatok is részt vettek atrocitásokban
onnan tudta, hogy „a 40/III. zászlóalj egyik beosztott tisztje, Őz Mihály zászlós szin­
tén készített fényképfelvételeket a zászlóalj által elkövetett atrocitásokról, ezért neki
is kellemetlensége volt. Továbbá az ezred egyik zászlóaljának beosztottja, Bakos Jó­
zsef nevű zászlós is mesélt nekem különböző kivégzésekről, amit zászlóaljuk hajtott
végre, ezekről a cselekményekről szintén tudnia kell Pápay ezredesnek. 1942 májusá­
ban az ezredparancsnokság még Ilinczi helységben székelt, csak később költözött át
Kazatyinba, ebben az időben Ilincziben is történtek atrocitások, melyet az ezredköz-
vetlenhez tartozó árkász század követett el, egy Udvarhelyi százados vezetésével.
E cselekmény elkövetéséről is minden valószínűség szerint Pápay ezredes tudomás­
sal bírt. [...] Az ügy első tárgyalásánál nem tudtam tisztán rekonstruálni az akkori
eseményeket. Különösen nem emlékeztem vissza a felsőbb parancsnokságok, törté­
netesen az ezred és a hadosztályparancsnok ezzel kapcsolatos szerepére, felelősségé­
re. Ennek következtében vallomásom nem teljesen egybehangzó az akkorival.”196
Az ügyben kihallgatták dr. Piri Gábor volt hadbíró ezredest, a 121. könnyűhad­
osztály volt vezető hadbíráját (a per idején kazánfűtő) is, aki szintén megerősítet­
te: „Már 1941-ben kiérkezésem alkalmával tudomásomra jutott, hogy a hadosztály
területén kivégzések történtek, e kivégzésekről a hadosztályhoz tartozó összes
tisztnek tudomása volt. [...] A tiszti étkezdében mint eseményeket [sic!] tárgyal­
ták ezeket a kivégzéseket, ahol megemlítették azt is, hogy a magyarokat mint kar­
hatalmi alakulatot bocsátották a németek rendelkezésére helyenként.”197 Hozzá
kell tennünk, Piri személyes beállítottsága távol állt a szélsőjobboldaltól, olyannyi­
ra, hogy politikai okokból már 1944. március 1-jén nyugdíjazták, mivel rendre túl
enyhe ítéleteket hozott kommunista vádlottak ellen.
Sajnálatos módon Busztin az Ilincziben és másutt történt tömegmészárlások
részleteit nem firtatta. Pedig ha másutt nem, akkor itt teljesen nyilvánvalóvá vált
volna az, hogy Pápaynak mindenről tudnia kellett. Ilinczi kb. 4 ezer fős lakossága
ugyanis 63%-ban zsidókból állt. 1941 őszétől a zsidók házait dávidcsillaggal jelöl­

195. ÁBTL V-56103, Luczi István vallomása, 31. p.

196. ÁBTL V-56103, 31-32. p.
197. ÁBTL V-105743, Piri Gábor vallomása, 1951. április 11., 29. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 23 7

ték - ebből adódóan felületes szemlélőnek is nyilvánvaló volt, kiket érintenek a

korlátozó intézkedések. 1942. április 24-én ezer zsidót gyűjtöttek össze a zsinagó­
gában, majd nem messze a várostól kivégezték őket.198 Az ezredparancsnokság
1941 végén először Lityinben, Vinnyicában, majd 1942 februárig Bergyicsevben,
márciusban Lipovecben, április-június folyamán Ilincziben, ezt követően pedig
Kazatyinban állomásozott. Ha ezeket a településeket megvizsgáljuk, akkor a követ­
kező eredményre jutunk: Lityinben 1941. december 19-én 1986 személyt lőttek
agyon (részben Romániából áttoloncolt zsidókat, mivel a városka zsidó lakosainak
száma kb. 1400 volt és az összlakosság 27%-át tette ki). Vinnyicában 1941. július
29-én 146, augusztus 1-jén 600, szeptember 5-én 2200, 13-án ezer, 19-én tízezer
zsidót gyilkoltak meg. Bergyicsevben 1941 augusztusában több akcióban 850 és
148, szeptemberben 546 és 1303, szeptember 15-én 12 ezer, október végén és
november első napjaiban háromezer személyt gyilkoltak meg (a zsidó lakosság
teljes létszáma a városban eredetileg kb. 23 ezer fő volt, az összlakosság 37%-a).
Lipovecben (52% zsidó lakos, teljes lakosság kb. 3 ezer fő) 1941. szeptember 12-
én 183 személyt lőttek agyon, 1942 áprilisában további 700 főt, június 3-án 160
főt, októberben 65, novemberben 80 személyt. Kazatyinban a zsidók a város lakos­
ságának 15%-át tették ki (2648 fővel), szeptember 11-én itt a németek 1255 sze­
mélyt lőttek agyon, 1942. június 4-én pedig 508 főt.199
Kormos Mihály zászlós, zászlóalj segédtiszt igazolta, hogy a zászlóalj esemény­
naplójába a karhatalmi alkalmazás be lett jegyezve és azt is igazolta, hogy minden
egyes ilyen alkalmazásról ment jelentés az ezredparancsnokság felé (jelen volt,
amikor Pápa a jelentést diktálta). Igazolta továbbá azt is, hogy Monasztiricsében
telefonvonalat épített ki az ezredparancsnoksággal - erre ok nélkül nyilván nem
kapott parancsot.
Kocsis Lajos vallomásában kitért arra, hogy a magyar felsőbb parancsnokság nem
nézte jó szemmel a magyarok részvételét a kivégzésekben, és „valamikor” ki is adtak
egy parancsot, amely ezt megtiltotta. Erre Hunyady Sándor és Szabó Ignác hadnagy
mellett Pápa is utalt vallomásában, megemlített egy 1942. június-augusztus kö­
zött kiadott hadosztály- vagy ezredparancsot, amely egy „adott esetből kifolyólag”
eltiltotta magyarok részvételét a kivégzésekben. Pápa a parancs kiadását saját ér­
demének tulajdonította. A civilek kíméléséről szóló hadosztályparancsot nyilváno­
san ki is hirdették a katonák előtt - sajnos a megszálló hadosztályok iratanyaga
rendkívül hiányos, így az eredeti dokumentum nem lelhető fel. 1942. május végén
Pápát Füzéry József200 gyalogos alezredes látogatta meg, aki elítélően nyilatkozott
a kivégzésekről.201

198. Altman: Holokoszt... I. m. 347. p.

199. Az adatokra lásd Altman: Holokoszt... I. m. 77., 159-160, 372., 528., 535. p.
200. Füzéry Józsefről van szó (1895-?). Füzéry 1941 őszétől 1942 végéig a 40/III. zászlóalj, majd
1943. január 12-től a Nyugati Megszálló Csoport 44. gyalogezredének parancsnoka volt.
201. BFL B 7555/1950, Kocsis Lajos vallomása, 1950. január 16., 259. p.
238 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Ami biztos: az ilyen és hasonló ügyek miatt a magyar megszálló csapatok pa­
rancsnokságai tömegesen kaptak jelentéseket arról, hogy a Szovjetunió megszállt
területein a zsidó lakosságot módszeresen meggyilkolják. A holokausztról tehát a
magyar felső vezetés rendkívül pontos információk tömegével rendelkezett. Sajná­
latos módon ebből viszonylag kevés maradt fenn az utókorra, mivel a vonatkozó
iratok túlnyomó része megsemmisült. Ennek ellenére számos dokumentum utal
arra, hogy Kállay Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc és Horthy Miklós 1944 előtt tu­
domással bírt a németek által megszállt keleti területek zsidóságának sorsáról.202 Ez
nem mellékes információ, mivel ennek ismeretében kissé más fénybe kerül Horthy
Miklósnak azon magatartása, amely szerint ő 1944. március 19. után csupán tudat­
lanságból hagyta, hogy a magyar zsidóságot deportálják, ám amint megtudta az
auschwitzi jegyzőkönyvekből203 az igazságot, azonnal leállította a deportálásokat.204
F. Tóth Lajos, aki segédtisztként a 49/11. zászlóalj eseménynaplóját vezette, azt
vallotta, hogy Pápa Nándor soha nem adott utasítást arra, hogy a kivégzéseken tör­
tént részvételt az eseménynaplóba bejegyezzék és erre nem is került sor, miközben
azt a két akasztást, amit Gajsinban a németek hajtottak végre, bejegyezték az ese­
ménynaplóba. Az egyik kivégzés a hídrobbantási kísérlet miatt történt, amelynek
előkészületei a németek tudomására jutottak és a tettesek elfogására egy magyar
szakaszt küldtek ki; a másik kivégzést pedig azért hajtották végre, mert meggyaláz­
tak német katonasírokat.205
Pápa az ÁVH-n tett vallomásában azt állította, hogy egy esetben sem járt el
önhatalmúlag. Ha a német városparancsnok, Heinrich őrnagy karhatalmi kirende­
lést kért tőle, azt ő mindig bevezette a zászlóalj naplóba, valamint engedélyt kért
ezredparancsnokától is. Pápa beismerte, hogy ismerte a megszálló erők azon pa­
rancsát, amely szerint tilos a lakosság bántalmazása és az atrocitásokban való rész­
vétel, de arra hivatkozott, hogy felsőbb parancsnoksága nem adott utasítást neki
arra, hogy ne teljesítse a németek kérését. Pápa arra is hivatkozott, hogy az effajta
német igényeket távbeszélőn is jelentette ezredparancsnokának, Pápay Alajos ez­
redesnek, és csak az ő jóváhagyása után cselekedett. Ezt a verziót Luczi és Kormos
vallomása is alátámasztotta.
Sajátos módon az ÁVH (illetve jogelődje, a PRO) már 1946-tól tudta, hogy a tette­
sek egy része szovjet fogságban van, mégsem tettek semmit sem annak érdekében,

202. Lásd Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció , szociálpolitika és antiszemitizmus

Magyarországon. Budapest, 2012, Jelenkor, 527-537. p.
203. Horthy állítása szerint 1944. június végén tudta csak meg „a szörnyű valóságot a megsemmisítő
táborok működéséről” (Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1990, Európa, 290. p.)
204. Horthy: Emlékirataim. I. m. 290-291. p., valamint Edelsheim-Gyulay Ilona: Becsület és kötelesség I.
Budapest, 2001, Európa, 262-267. p. Utóbbi szerző azt is hozzáteszi, hogy szerinte megtévesztő arról
beszélni, hogy Horthy bármit is leállított volna, mert sem a deportálások elindítása, sem leállítása nem
tőle függött. Ezt az értékelést tévesnek tartom. Lásd erre Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások
döntési mechanizmusa. Századok, 2015. 1. szám, 1-32. p.
205. BFL B 7555/1950, F. Tóth Lajos vallomása, 1950. január 10., 213. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 239

hogy a szovjet szervek tudomást szerezzenek a magyarországi vizsgálatról. A hadi­

fogoly-levelezés alapján az érintettek pontos szovjetunióbeli címét is sok esetben
ismerték. Busztin Gábor főhadnagy 1950 januárjában írt vizsgálati összesítésében
is megemlíti, hogy Pápay ezredes, Pápa közvetlen felettese „jelenleg szovjet fog­
ságban^ van, de az fel sem merült, hogy Pápayt kikérjék - megvárták inkább míg
„magától” visszaadják a szovjet hatóságok.
Az ÁVH kihallgatási módszereivel kapcsolatosan számos jogos fenntartás me­
rülhet fel. A kivégzések tényét és magyar katonák részvételét a fényképsorozatok
bizonyítják, de az ezzel összefüggő kérdéseket csak a tanúvallomásokkal lehet tisz­
tázni. Pápa Nándor 1950. május 15-én, kivégzése előtt írt „Észrevételek a budapesti
büntetőtörvényszék 1950. április hó 22-én kelt de csak 1950. május 12-én 16.00-kor
közzétett B XLV. 18301/1949 sz. ítélethez” című kézírásos feljegyzésében erről azt
írta, hogy „amikor [...] újból az államvédelmi hatóság kezdte meg a vallatásokat,
az ott elszenvedett verések és megkínzások következtében, kénytelen voltam oly
cselekmények elkövetését is magamra vállalni, amelyek egyáltalán nem feleltek
meg a valóságnak - csak azért, hogy a további kibírhatatlan szenvedéseket elkerül­
jem. Az államvédelmi hatóságtól vett fenyegetések következtében, még a f. év ja ­
nuárjában az államügyész előtti kihallgatás alkalmával se volt bátorságom vissza­
vonni az államvédelmi hatóság előtt kényszerűségből tett vallomásomat, mert
méltán tartottam attól, hogy újból elnapolják a tárgyalást és harmadszor is az ál­
lamvédelmi hatóság kezeibe kerülök pótnyomozásra, amit 56 éves korom mellett
elviselni már nem lettem volna képes. Inkább hajlandó lettem volna azt is elvállal­
ni akkor, hogy szegény édesanyámat saját kezűleg gyilkoltam meg 31 évvel ezelőtt,
jóllehet kb. 100 km-re laktam tőle, mikor kórházban meghalt.”206
Pápa vallomása annyiból figyelemre méltó, hogy még az AVH-n felvett, kínzás­
sal kicsikart vallomásában sem ismerte el, hogy személyesen vezetett volna kivég­
zéseket, csupán azt vállalta el, hogy két alkalommal szemtanú volt és ennek ellené­
re is kirendelte katonáit. Nem volt hajlandó elismerni egy 1943. januári tömeggyil­
kosságot sem (erre a későbbiekben még visszatérünk).
A verések tényét támasztja alá egy 2004-ben még élt tanú visszaemlékezése is:
„1949-ben történt, hogy azt mondták 10 percre menjek be a községházára, 46
hónap múlva értem vissza. Pápa Nándor alezredes ukrajnai ténykedéséről kérdez­
tek [...] a kihallgatás után felvittek Pestre a Markóba. 19 nap voltam ott, minden
második este úgy megvertek, az ÁVO-sok - mert ekkor már ők vették át az ügyet -,
hogy elvesztettem az eszméletemet. Azt akarták, hogy vallják Pápa alezredesre, hogy
gyilkolta a lakosságot, hogy én, mint keretlegény ezt láttam. A két verőlegény ne­
vét sohasem felejtem el: Óvári István meg Busztin Gábor, ezek nem emberek, ha­
nem állatok voltak. 19 nap után Kistarcsára kerültem. Én nem tudtam a Pápára
rosszat mondani, az biztos, hogy ő nagyon jól érezte magát, hintóval hordozták, a

206. BFL B 7555/1950, Pápa Nándor észrevételei az ítélethez, 662. p.

240 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

tanítónő szeretője volt;207 jól megvolt, nem csodálom, hogy még egy évet kint ma­
radt. Énbelőlem meg azért nem lehetett semmit sem kiverni, mert nem is tudtam
semmit. Érdekes módon a Szeljákot, a lovászt a vallomások után hazaengedték,
nyilván olyat tudott mondani Pápa Nándorról, ami tetszett. Úgy gondolom, hogy
az én esetemben, a község javaslatára felrótták nekem azt is, hogy nem voltam
TSZ-tag. Engem ezek után ítélet nélkül Recskre vittek, akkor ott még semmi sem
volt, csak erdő. A feladat ezt az erdőt letarolni, a fákból építettük a barakkokat. Itt
szakadásig kellett dolgozni, de legalább nem vertek bennünket. Életemben talán
ekkor voltam a legjobb társaságban, hiszen Zimányi Tibor, Kéri Kálmán és Faludy
György író volt a közvetlen társam. Kéri Kálmán nagyon gyenge volt, nem tudott
annyit dolgozni, mint amennyit elvártak, én meg erős voltam akkor, bírtam a mun­
kát, hát segítettem neki/'208
Az ÁVH által alkalmazott fizikai erőszak ténye tehát vitathatatlan, de érdemes
megvizsgálni, hogy a kihallgatok milyen koncepció jegyében alkalmazták.
Busztin Gábor az intellektuális ÁVH-tisztek közé tartozott.209 Ezt támasztják alá
a kihallgatási jegyzőkönyvek is. Zsidó származása a kihallgatottak számára egyértel­
mű volt,210 ezért azok, akiket kínzott, hajlamosak voltak „zsidó bosszúként” átélni a
történteket. Ezt erősítette, hogy a kihallgatottak esetenként maguk is rasszista érv­
rendszert használtak. Gecsei István, Luczi István tisztilegénye Busztin előtt azt val­
lotta, hogy „Luczi viselkedése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az anyja sváb
származású és vérében örökölte a gőgséget és a vérszomjúságot”211 - hozzá kell ten­
nünk, Gecsei ennek semmilyen konkrét bizonyítékát nem tudta felhozni.
Busztin kihasználhatta volna az alkalmat arra, hogy a legfelsőbb magyar katonai
vezetés nyakába varrja a tömegkivégzésekben való részvételt, hiszen lehetett volna
monstre pert rendezni a még élő magasabb rangú tisztek ellen. Azokat is el lehe­
tett volna ítélni, akik 1945 után külföldre menekültek vagy eltűntek. A per megfe­
lelő prekoncepció esetén lehetőséget adhatott volna arra, hogy a sztálinista szem­
léletnek megfelelően a „Horthy-fasizmus” 1919-es, második világháborús rémtet­
tei és a nyilas terror között egyenlőségjelet tegyenek. Ehelyett Busztin arra jutott,
hogy Pápa önállóan cselekedett, tevékenységéről az ezredparancsnokság tudott

207. BFL B 7555/1950, Szeljék Pál vallomása, 79. p. Szeljék szerint Pápa orosz nőkből valóságos háre­
met tartott. Ezeket a nőket a tiszti legénye, Debreceni István szerezte, aki néha egy hétig is távol volt, hogy
nőket szerezzen. Ezekkel a nőkkel nekünk is sok bajunk volt, mert nekünk kellett kocsikáztatni őket. Pápá­
nak és a nőknek teljesen külön konyhát vezettek akkor, amikor a mi kosztunk nagyon silány és hiányos volt,
nekik ott a legjobb, legzsírosabb ételeket főzték. Ezt számos más tanú, többek között maga Debreceni is
megerősítette. Hamza Pál szerint Pápa a zászlóaljat amolyan „magántulajdon” jelleggel kezelte.
208. Vitális István szakaszvezető interjú, készítette Kasuba István 2004. március 6., Békéscsaba. Ez­
úton is köszönöm neki, hogy átengedte számomra az interjú szövegét. Vitálist már 1946. július 12-én is
kihallgatta a rendőrség, de ekkor sem tett terhelő vallomást.
209. Dr. Bauer Miklós, az ÁVH elődszerve egyik megalapítójának személyes közlése 2003 nyarán.
210. Kasuba István közlése a szerzővel.
211. BFL B 755/1950, Gecsei István vallomása, 35. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 241

ugyan, de szemet hunyt felette, Pápa viszont a megszálló csoport parancsaira hi­
vatkozva megtagadhatta volna az együttműködést, de nem tette.
Busztin azért kínozta Pápa Nándort, hogy vallja be: ő adott parancsot a kivég­
zésekre, mert „összebarátkozott" a gajsini városparancsnokkal, Heinrich őrnagy-
gyal. Busztin prekoncepciója nyilvánvaló, ők csak tolmács segítségével tudtak egy­
mással érintkezni, a tanúk kettejük barátságára nem szolgáltak egyértelmű bizo­
nyítékkal, sőt egyikük azt mondta, hogy Pápa és Heinrich között rossz volt a
kapcsolat. Busztin azt is ki akarta verni áldozatából, hogy mindegyik kivégzésen
jelen volt. Fel sem merült, hogy Heinrich őrnagyot, akit Pápa vallomása szerint
1945 után az illetékes szovjet bíróság 15 évre ítélt, az ügyben kihallgassák, annak
ellenére, hogy Pápa ezt is kérte.
Pápa ezzel szemben utolsó, kézzel írt észrevételeiben tagadta, hogy a májusi ki­
végzéseken jelen lett volna, mivel ekkor szabadságon volt. Erre több tanút is megje­
lölt, akiket az ÁVH nem hallgatott ki, sőt egy ezt igazoló korabeli levelet is fel tudott
mutatni. Helyettese, Gajzágó százados adta ki ebben az időben a parancsokat. Pápa
verzióját támasztja alá, hogy ő egyetlen fényképen sem szerepelt, míg Gajzágó több
felvételen is azonosítható volt. A jelen lévő tanúk egy része sem emlékezett ponto­
san arra, hogy Pápa jelen volt-e vagy sem, ezért alapos gyanúnk lehet arra, hogy az
állítást elsősorban az ÁVH adta a tanúk szájába. Más kérdés, hogy a kivégzések
közül legalább három nem erre az időszakra esett, hanem arra, amikor Pápa bizo­
nyíthatóan Gajsinban volt. Pápa arra is hivatkozott, hogy az első alkalommal nem
tudta, hogy mit jelent a „karhatalmi osztag" kirendelése, de az első ilyen eset beje­
lentése után az ezredparancsnok, Pápay ezredes szemlét tartott és elrendelte Pápa
bejelentésének felterjesztését a megszálló parancsnokságra. Ennek alapján adták
ki később a kivégzéseken való részvétel eltiltását. Erre az eltiltó parancsra a tárgya­
lás folyamán Szabó Ignác tartalékos hadnagy is emlékezett.212 Azt teljesen kizár­
hatjuk, hogy Pápa ne tudta volna pontosan, mire is kérik őt a németek - ha másból
nem, akkor a zászlóalj korábbi állomáshelyein található tömegsírokból ezt kikövet­
keztethette már azelőtt, hogy a feladatot megkapta, nem beszélve arról, hogy telje­
sen életszerűden az az állítás, amely szerint Heinrich őrnagy ne tájékoztatta volna
előre. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a karhatalmi alkalmazás konkrét
munkát és feladatot jelentett, amely kapcsán részletesen el kellett igazítani az érin­
tetteket, ha azt akarták elérni, hogy a feladatot zökkenőmentesen teljesíteni is le­
hessen. Tehát teljesen kizárható, hogy Heinrich őrnagy ne közölte volna előre,
hogy a „karhatalmi osztagra" milyen feladatok várnak, nem zárható ki azonban,
hogy Pápa később csakugyan ezt bíráló felterjesztéssel élt. Az, hogy az ÁVH elmu­
lasztotta az ezredparancsnokság segédtisztjének213 kihallgatását, mindenesetre ezt

212. BFL B 7555/1950, Szabó Ignác vallomása, 1949. december 23., 161. valamint uo. 1950. március
16., 266. p.
213. Pápa utolsó beadványában meg is jelölte az illető nevét és címét: Csanak József százados, Deb-
242 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

a verziót valószínűsíti. Pápa azt is tagadta, hogy a Gajsinban történt partizánakasz­

tásokon jelen lett volna - és az is igaz, hogy a képeken az egykorú leírások szerint
ő nem is látható. Néhány tanú azonban azt állította, hogy a kivégzésekre Pápa
adott parancsot, illetve azt, hogy az akasztásokon is részt vett.
Pápa ártatlanságát elsősorban azzal kívánta igazolni, hogy ő csak az ezredparancs-
nokság által kiadott utasításokat hajtotta végre és minden német kérést Pápayhoz
továbbított, akitől teljesítésükre aztán parancsot kapott. Mentségként azonban ez
nem fogadható el, mert a katonai szabályzatra hivatkozva megtagadhatta volna az
ilyen parancsok végrehajtását. Parancsmegtagadásra egyébként több példa is akadt a
Wehrmachtban, és az érintetteknek nem lett semmi bántódásuk. A honvédségben
előfordult hasonló zsitomiri esetre korábban utaltunk. Kocsis Lajos zászlóalj írnok azt
vallotta, hogy Pápa nem jegyeztette be az eseménynaplóba a kivégzések tényét - igaz,
nem ő volt az egyedüli írnok, és azt nem lehetett bizonyítani, hogy a másik írnok,
Dukon Kálmán, akit az eljárás során nem hallgattak ki, tudott volna bejegyzésről.
Kormos Mihály zászlós, híradós szakaszparancsnok szerint Pápa az ezrednek küldött
jelentéseiben partizánellenes harcnak tüntette fel a kivégzéseket, és az ezredparancs-
nokság hozzájárulása után adta a karhatalmat. Elgondolkodtató, hogy Kormos vallo­
mása szerint a Monasztiricsében történt kivégzésnél, amelyen a zászlóalj fele, kb. 300
ember volt jelen, telefon-összeköttetést is telepítettek Monasztiricse és a gajsini zász­
lóalj-parancsnokság között. Kormos a kivégzések során elájult, többször injekciózni
kellett és később a debreceni klinikán ideg-összeroppanással kezelték.214
A többi tanú, illetve vádlott esetében a vizsgáló tisztek igyekeztek kideríteni a
felelősség mértékét. így például részletesen vizsgálták, hogy amikor egy ember szö­
kést kísérelt meg, akkor Garamvölgyi Gogán György szakaszvezető önként vagy pa­
rancsra futott a szökevény után. Kocsis Lajos esetében a vizsgálat azt állapította meg,
hogy önként jelentkezett a kivégzésekre. Luczi István esetében terhelő adatként vet­
ték figyelembe, hogy a megszállt területeken olyan megjegyzéseket tett, hogy „itt is
úgy kellene tisztogatni, mint Újvidéken”, és a kivégzéseket azzal a megjegyzéssel
kommentálta, hogy „most megfizetnek Kóbiék a gazemberségükért” - lehetséges
azonban, hogy ezek mögött a kijelentések mögött csak néhány tanú rosszindulata
állt. Pápáról Hamza Mihály honvéd azt is vallotta, hogy amikor egy munkaszolgála­
tosnak élelmet adott, és Pápa észrevette, ostorral arculcsapta, majd kiköttette.215
Az ügy mellékszála, hogy Pápa Nándort már 1944-ben lefokozták és kicsapták
a honvédségből. Igaz, ennek a gyilkosságokhoz semmi köze nem volt. Lefokozása
azért történt, mert 1939-ben egy civil nyilvános helyen felpofozta és ezért nem kért
elégtételt.

récén. Csanakra az ÁBTL-ben semmilyen irat nem található - minden jel szerint az állambiztonság nem
foglalkozott vele.
214. BFL B 7555/1950, Kormos Mihály vallomása, 265. p., valamint bizonyítási indítványa 1950.
március 9., 522. p.
215. BFL B 7555/1950, Hamza Mihály tanúvallomása, 1949. december 27., 89. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 243

Sajátos, hogy az eljárás során az ÁVH fizikai erőszakot alkalmazott, miközben

a kulcstanúkat, azaz Pápa feletteseit és a német városparancsnokságot meg sem
próbálta kihallgatni és nem vette fel a kapcsolatot az illetékes szovjet szervekkel
sem. Valószínűtlen, hogy szándékosan el akarták volna titkolni az ügyet, ez igen
veszélyes lett volna, hiszen az ÁVH-n belül szovjet összekötők is dolgoztak, és
több munkatárs kettős (magyar és szovjet) ügynök is volt. Sokkal valószínűbb, hogy
a szovjeteket egyszerűen nem érdekelte az ügy. Ennek ellenére a magyarok megkí­
sérelhették volna Pápay és Heinrich kikérését vagy legalább kihallgatását.
A rendelkezésre álló tények ismeretében a kínzásokra semmi szükség sem volt.
A magyar segítséggel lebonyolított tömeggyilkosságok és Pápa parancsnoki fele­
lősségének ténye egyértelmű volt és önmagában is elegendő akár a legsúlyosabb
ítélet meghozatalához. Pápa tevékenysége, azaz részvétele a polgári lakosság gyil­
kolásában a korabeli szolgálati szabályzatba ütközött. Az, hogy az ÁVH mindennek
ellenére fontosnak tartotta az őrizetesek kínzását, csupán azzal magyarázható,
hogy Busztin és társai rutinból cselekedtek...
Az ügy nyilvános tárgyalásait 1950. március 16-án és április 22-én tartották
meg, augusztus 19-én a Legfelsőbb Bíróság dr. Kiss Endre vezette tanácsa az ítéle­
tet megerősítette, az Elnöki Tanács a kegyelmet elutasította, szeptember 13-án
pedig ítéletet is hirdettek. Pápát másnap végrehajtandó kötél általi halálbüntetés­
re, Kocsist, Luczit három év hat hónapra, Garamvölgyit 2 év 6 hónapra, Szaniszló,
Magi, Antal, Szabó vádlottakat két évre, Kormost egy évre ítélték. Újlaki Nagy Ti­
bort és dr. Hunyady Sándort felmentették. A vádlottak közül senki sem érezte
magát bűnösnek. Nincs adatunk arról, hogy a tárgyalás és az eljárás részletei a
sajtóban megjelentek volna. Az ítéletet Bogár János, Fülöp István és Csúcs Mátyás
másnap reggel végre is hajtotta.
Szigorú ítéletek születtek az ezt követő perekben is. A Budapesti Katonai Tör­
vényszék Andó-tanácsa 1951. november 19-én Tarnay Bélát életfogytiglani börtönre,
Pápay Alajost 15 év börtönre ítélte. Figyelemre méltó az ítélet indoklása: „A bün­
tetés megállapításánál a vádlottak javára egyedül azt a körülményt vette figyelem­
be a bíróság, hogy a törvénytelen kivégzésekkel kapcsolatban aktív szerepük nem
volt, utasítást vagy parancsot ilyen irányban nem adtak, a bűnösségüket csupán
passzív magatartásból eredő kötelességmulasztással valósították meg"216 - ebből
egyrészt az látszik, hogy még az ÁVH sem volt képes kiverni a vádlottakból önma­
gukat terhelő vallomást, másrészt viszont az, hogy az ítéletet jelentős mértékben
motiválta a sztálinizmus politikai hisztériája. Ezzel is függ össze, hogy mindkette­
jüket 1957-ben szabadlábra helyezték (bár 1956 nyarán még büntetésüknek foly­
tatását javasolták). Az ügy „méltó” lezárása, hogy Tarnay Béla emlékének 2015.
júnus 26-án Tatán (ahol szabadulása után, 1972-ben bekövetkezett haláláig élt)
díszes márványtáblát avatott a városi Önkormányzat és a Történelmi Vitézi Rend

216. ÁBTL V-56103, ítélet 1951. november 19., 58. p.

244 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

- természetesen anélkül, hogy megszálló tevékenységének problémáit bármilyen

módon tematizálták volna. Lehet ugyanis, hogy Tarnay jogi értelemben nem volt
bűnös (bár megszálló parancsnokként kötelessége lett volna gondoskodnia a pol­
gári egyének biztonságáról), de az viszont biztos, hogy morális értelemben nem
teljesen ártatlan.
Csaba Lászlót a Budapesti Hadbíróság 1953. március 11-én 8 év börtönre ítélte.
Két enyhítő körülményt vettek figyelembe: többször előfordult, hogy pénzt vitt
haza beosztottai családjának, illetve mint továbbszolgáló tiszt (utolsó beosztása a
gyalogos tiszti iskola harcászattanára), „1945-től 1953-ig objektíve hasznos mun­
kát végzett”. A Katonai Felsőbíróságot ez nem hatotta meg, az ítéletet 15 évre
emelték fel. 1956. június 22-én ezt csökkentették 8 évre, mert a szénbányában
107%-ot teljesít.217 Csaba végül 1956 októberében szabadult és ezt követően nem
kellett visszamennie a börtönbe.
Pápa kivégzése után az ügy nem jutott nyugvópontra. Az AVH a zászlóalj tagjai­
nak egy részét (olyanokat, akik ellen nem született ítélet) Recskre internálta, és ők
csak 1953-ban szabadultak. Szerencsésebbek voltak azok, akik előzetes letartózta­
tásuknál rövidebb vagy vele megegyező jogerős ítéletet kaptak. Egyes személyek
ellen titokban továbbra is folyt kompromittáló anyaggyűjtés, amint ez az ÁVH
aktáiból kiderül. 1956 után az állambiztonság csoportfőnökség folytatta az érintet­
tek figyelését, Kocsis Lajosról például 1960-ban kértek be környezettanulmányt,
amely csak annyit állapított meg, hogy „igen szeret alkalmazkodó politikát folytat­
ni, ez az ellenforradalom alatt is megmutatkozott, aktív tagja volt a községben lévő
nemzeti tanácsnak, fel akarták fegyverezni a nemzetőrséget, a rendőrség titkos irata­
it akarta átvizsgálni önkényesen [...] A baráti köre a községben élő osztályidegen,
valamint a régi értelmiséggel tart kapcsolatot. A családi élete nem mondható rende­
zettnek, mivel vadházasságban él egy volt orvos özvegyével, családjuk nincsen.”218
Mindennek ellenére 1962 és 1974 között Magi, Kocsis, Szaniszló, Luczi, Szabó és
Antal priuszát kérvényeik alapján kegyelemből törölték (többségük már 1958-ban
is beadott ilyen kérvényt). Luczit azonban F dossziéval még 1969-ig ellenőrzés alatt
tartották (feltehetően a többieket is, de erre adat eddig nem került elő).219
1956 után a háborús és népellenes ügyeket újra elővették, abban a reményben,
hogy sikerül valamilyen összefüggést találni a forradalom tettesei és a korábbi tet­
tesek között. Ennek kapcsán a gajsini dossziékat is leporolták és az 50/1. zászlóalj
esetében, ahol még úgy tűnt, hogy vannak el nem ítélt személyek, megkísérelték a
pótnyomozást. Ez azonban minden bizonnyal nem járt eredménnyel.
A rendszerváltás után Pápa rokonai felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, de
ezt a Legfelsőbb Bíróság elutasította.

217. ÁBTL V-l 11827, Jellemzés és átirat 1956. június 22., 84. p.
218. BFL B 7555/1950, BM Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság, Siófoki járási kapitánysága,
24/1960, 1960. március 14., Kocsis Lajos környezettanulmányának felterjesztése, 434. p.
219. ÁBTL 0 -1 4 9 5 7 /2 0 4 , Luczi István.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 245

A fényképek létezése bizonyos körökben is valószínűleg ismert volt, mivel 1968.

április 10-én az Európa Könyvkiadó levélben kereste meg a fővárosi bíróság elnö­
két és kérte, hogy az APN szovjet kiadóval 1970-ben megjelentetni tervezett képes
történelemkönyvhöz felvételeket kaphasson „az Ukrajna némely vidékét megszállva
tartó magyar katonai alakulatok egyes akcióiról. Mivel ezek a felvételek más úton
nem szerezhetőek be, s azokkal a Hadtörténeti Múzeum sem rendelkezik, kérem
szíveskedjen engedélyezni, hogy kiadványunk szakértőivel, dr. Ölvedi Ignác és dr.
Száva Péter hadtörténész alezredesekkel a vonatkozó bűnügyek képanyagát megte­
kintsük és a kötetünkben felhasználható néhány képről kópiát készíttethessünk”.
1968. május 10-én Ölvedi elismervény ellenében át is vett 31 db fényképet, ame­
lyet július 5-én vissza is szolgáltatott.220
A pártállami rendszer összeomlásával az állambiztonság igyekezett minden
kompromittáló anyagot megsemmisíteni. Sajátos módon ebbe a kategóriába esett
Pápa Nándor ügye is, holott az elvileg nem a pártállamra, hanem a Magyar Királyi
Honvédségre lehetett csak kompromittáló. Mégis téves volna azt gondolnunk,
hogy a rendőrségen őrzött alapakta bezúzására csak véletlenül, figyelmetlenségből
került volna sor. Valójában mély és konzekvens logika húzódik meg amögött, hogy
miért tett meg a kommunista elnyomó apparátus mindent a valóság kiderítésének
megakadályozása érdekében. A pártállami elnyomó szervek ugyan a nácizmus ideo­
lógiai ellenségének tüntették fel magukat, de erkölcseikben semmivel sem voltak
jobban a náciknál és tevékenységükkel is a nácizmus szövetségeseinek bizonyul­
tak. Negyven éven keresztül eltitkolták a magyar társadalom elől a tényleges háborús
bűntetteket, és ezzel lehetetlenné tették a társadalom számára a saját felelősséggel
történő szembenézést. Érthető, hiszen ezzel azt érték volna el, amit mindenáron
megakadályozni akartak: nevezetesen a lelki felszabadulást. Egy felszabadult társa­
dalom nem zsarolható és nem is korlátozható, tehát mindannak ellentéte, amely
egy diktatúra számára kívánatos. A pártállam elnyomói legutolsó tettükként meg­
semmisítették a per tárgyi bizonyítékait, többek között a fényképeket is. Ezzel a
holokauszt legszörnyűbb, magyar vonatkozású forrásainak egy részét is bezúzták.
Szerencsére az akta fényképek nélküli példánya, valamint néhány elszórt irat elke­
rülte ezt a sorsot. Az ÁVH eljárását leleplező bizonyítékok tehát megmaradtak. így
a kommunista iratmegsemmisítések ellenére sem vált lehetetlenné az ÁVH és
utódszervei bűneinek leleplezése. Nehezebb a helyzet a holokauszt bűnei eseté­
ben, amelyeket évtizedeken keresztül szisztematikusan elhallgattak, és amelyekkel
kapcsolatban az egész társadalomban - tettesekben és áldozatokban egyaránt - lé­
tezik az elhallgatás iránti igény is. Azért viszont, hogy mindenről hazudni kellett,
elsősorban a magát az antifasizmus letéteményesének tartó 1989 előtti politikai és
rendőrségi elit felelős.

220. BFL B 7555/1950, 423. p.

246 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Minden lehetséges

Kötetünk témáját nem csak a holokauszt, illetve a hadtörténetírás felől érdemes

megközelíteni, hanem szociálpszichológiai szempontok szerint is vizsgálni, úgy
ahogyan azt a legújabb német tetteskutatás irodalma teszi. A továbbiakban első­
sorban Harald Welzer és Michaela Christ kutatási eredményeire támaszkodom.221
A holokauszt egyik leginkább szorongató tapasztalata az, ahogyan „teljesen
normális emberek” egyik napról a másikra tömeggyilkosokká váltak. Az ukrajnai
magyar megszálló alakulatok szerencséje, hogy ebben a folyamatban általában nem
jutottak el a végső konzekvenciákig - tevékenységük zömmel csak a tömeggyilkos­
ságok előkészítésére, pontosabban az előkészítés bizonyos folyamatainak ellátásá­
ra szorítkozott. Nincsen azonban okunk azt gondolni, hogy ez azért volt így, mert
magától a gyilkosságtól az érintettek általában mereven elzárkóztak volna. Az SS-
tagok és vezetők kapcsán 1980-ban végzett pszichológiai vizsgálatok, amelyek az
érintettek esetleges pszichológiai elferdüléseit kellett volna hogy bizonyítsák, el­
lenkező eredménnyel jártak: George Kren és León Rapaport sokkal inkább azt mu­
tatta ki, hogy az érintettek minden további nélkül teljesítették volna az amerikai
hadsereg vagy rendőrség felvételi követelményeit.
„Ha az emberek szituációkat reálisnak értékelnek, akkor azok következménye­
ikben reálisak” - írta William Thomas.222 Ez az elsőre nem túl meglepőnek tűnő
kijelentés súlyos konzekvenciákkal jár, és mi sem érzékelteti ezt jobban, mint azok
az események, amelyek 1941-1943 között Ukrajnában történtek. Okkal feltételez­
hető, hogy a katonák nem szerették azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárultak a
gettók kiürítése és az áldozatok vesztőhelyre kísérése közben. Ettől függetlenül
azonban fel sem merült bennük az, hogy megkérdőjelezzék annak a realitását,
hogy a lakosság különböző csoportjainak teljesen más jogaik vannak az élet legkü­
lönbözőbb területén.
Raoul Hilberg, a holokauszt talán leginkább ismert historiográfusa írta a tette­
sek kapcsán: „a németek több mint ötmillió zsidót öltek meg. Ez az erőszakkitörés
nem a semmiből jött, azért történhetett, mert a tettesek értelmet tulajdonítottak
neki.”223 Fontos ezért leszögezni, hogy a holokauszt mint folyamat csak látszólag
kezdődött azzal, hogy a zsidónak minősített embereket meggyilkolják: valós kezde­
te abban a pillanatban már megállapítható, amikor az állam nyíltan és tudatosan
felrúgja az emberek közötti egyenlőség elvét azért, mert ezzel társadalmi célokat
kíván megvalósítani. Meglehetősen aggasztó, hogy a tettesek eközben magukat
mindig morálisan integer személynek tartották. Richard Breitman Himmlerről írt

221. Harald Welzer: Tater. Wie ausganz normalen Menschen Massenmörder werden. Frankfurt, 2007; Christ:
Dynamikdes Tötens... I. m.
222. William E. Thomas - Dorothy S. Thomas: Die Definition dér Situation. In Heinz Steinert (Hrsg.):
Symbolische Interaktion. Stuttgart, 1973, Klett, 333-335. p.
223. Raoul Hilberg: Die Vemichtung dér europdischen Juden. Frankfurt, 1990, 1061. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 247

monográfiáját azzal a megjegyzéssel

zárta, hogy a „tömeggyilkosságok mér­
nöke” egészen az utolsó pillanatig meg
volt győződve arról, hogy cselekede­
tei erkölcsi szempontból vállalhatóak.
Himmler ezen nézetét ráadásul a nyilvá­
nosság előtt is szerette előadni: hírhedt
poseni beszédének egyik sokat idéző
fordulata, amikor a tömeggyilkosságok
kapcsán azt mondja, hogy „közületek a
legtöbben tudják, hogy mit jelent ha száz
hulla van egy rakáson vagy ha ezer. Ezt
elviselni és eközben - az emberi gyen­
geség eseteit leszámítva - tisztességes­
nek maradni, ez edzett meg minket. Ez
egy sohasem megírt és sohasem meg­
írandó dicsőséglapja történelmünk­
nek.”224
A már idézett Max Montua-parancs,
amely a 17 és 45 év közötti zsidó férfia­
kat „fosztogatás” címén rendelte agyon­
lőni, egy további bekezdéssel is ren­
delkezik, amely szerint „Az ezekben az
akciókban részt vevő férfiak lelki gon­
dozására a zászlóaljparancsnokok és
századparancsnokok különleges figyel­
met fordítsanak. A nap élményeit baj­
társi estékkel kell eltüntetni. Továbbá
szükséges, hogy a férfiakat folyamato­
san felvilágosítsuk a politikai helyzet
miatt szükséges intézkedésekről.”225 Ez
a tömeggyilkosságok elrendelése kap­
csán rendkívül korai szöveg több szem­
pontból is érdekes: egyaránt utal arra,

224. Himmler 1943. október 4-i beszéde

Posenben a Gauleiterek előtt. Részletekre lásd
h t t p :/ / w w w . 1 0 0 0 d o k u m e n te .d e /in d e x .
h tm l?c = dok um ent_d e& dok um ent = 0 0 0 8 _
pos&object=facsimile&l=de.
225. Browning: Ganz normale Manner... I. m.
34. p.
Bedő Zsolt (32/11. zászlóalj nehézfegyver század
parancsnok) felvétele, amit szuvenírként osztogattak.
Eredeti képaláírása: „fehér kozák tiszt partizánt végez
ki”. A lefejezést megörökítő felvételek, amelyből ösz-
szesen kilenc készült, minden bizonnyal Konstantin
Dobrowolskyt ábrázolják. Figyelemre méltó az eseményt
bámuló és azt fotózó honvédtisztek csoportja
248 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

hogy emocionális (alkohol és bajtársiasság), valamint kognitív eszközökkel is el­

lensúlyozni kell azokat a terheket, amelyeket a kivégzésben részt vevők viselni
kénytelenek. Emellett utal arra is, hogy folyamatosan szükséges fenntartani azt a
referenciakeretet, amely egyáltalán legitimálja zsidók agyonlövését.
A refereciakeret ennek a fejezetnek talán legfontosabb kulcskifejezése. Arra a
szociális folyamatra utal, amely egy csoport tagjai számára meghatározza viselkedé­
sük normáit. Muzafer Sherif török-amerikai pszichológus már az 1930-as években
kimutatta, hogy olyan helyzetekben, amelyekben a résztvevők bizonytalanok, a
meglévő referenciakeretet meglepően gyorsan hajlandóak feladni és helyette a cso­
portdinamikából következő normát veszik át. Eben az értelemben a Szovjetunióba
induló német (és magyar) csapatok referenciakerete majdhogynem totálisnak mond­
ható, hiszen azok a társadalmi intézmények, amelyek otthon erre hatni tudtak vol­
na, itt nem léteztek, míg ezzel szemben a háború, a helyi ukrán antiszemitizmus és
a náci politika folyamatos brutalizálódása mind meghatározó erejűek voltak.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen előzetes elvárásokkal indulhattak
el a megszálló csapatok (pontosabban tisztjeik) a Szovjetunióba. Milyen szituációk
voltak számukra újak, és ezen új szituációkban milyen tapasztalatok hiányoztak?
Abban biztosak lehetünk, hogy a Magyar Királyi Honvédség tisztjei közül 1941
júniusában még senki sem sejtette, hogy néhány hónapon belül gyerekek és nők
tömeges kivégzésével fog konfrontálódni. A korabeli hadijog szerint a tágan értel­
mezett harci cselekményekbe ugyan beleérthető túszok és civilek bizonyos mérté­
kű kivégzése, de ennek is valamilyen módon kapcsolódnia kell ellenséges tevé­
kenységhez, illetve annak megakadályozásához. Zsidók tömeges legyilkolására
pedig Magyarországon 1686 óta (amikor a keresztény felszabadítók Buda zsidó po­
pulációját lemészárolták) nem volt példa és más nemzetiségek, illetve magyarok köl­
csönös tömegmészárlásaira is majdnem száz évvel a második világháború előtt,
1 8 4 8 -1 849-ben került sor szerb és román viszonylatban.226 Utóbbi akciók azonban
elterjedtségük dacára is szélsőségesnek számítottak és semmi nem utalt arra, hogy
más - ráadásul a magyar megszállók szempontjából történelmi előzményekkel
nem rendelkező - csoportokkal megismétlődjenek.
Egy „zsidóakció” végrehajtásában történő részvétel azonban mindenkinek tel­
jesen új helyzetet teremtett. Ebből a szempontból érdemes ezt mint „bevatási hely­
zetet” kezelni, amelyben az érintettnek először el kell sajátítania az új feladatokat,
és az ezzel kapcsolatos kihívásokra választ kell adni abban az értelemben is, hogy
hogyan viselkednek majd a bajtársak és hogyan az áldozatok.227
Ez a referenciakeret vonatkozott német és magyar résztvevőkre egyaránt. Ma­

226. Hermann Róbert: A z abrudbányai tragédia 1 8 4 9 . Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román

megbékélés meghiúsulása. Budapest, 1999, Heraldika; Hermann Róbert: A z 1 8 4 8 - 1 849-es szabadságharc nagy
csatái. Budapest, 2004, Zrínyi (Nagy Csaták).
227. A gondolatmenetben itt elsősorban Harald Welzer idézett munkájára támaszkodtam. Lásd
Welzer: Tater... I. m. 87-91. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 249

gyarország ugyan igen messze állt a náci Németországtól, de az etikai érvekre hi­
vatkozó, és ezzel „morális” szempontból megalapozottnak tűnő jogfosztás gyakor­
latával 1920-tól a magyar állampolgárok meglehetősen gyakran találkozhattak,
amennyiben az emberi jogegyenlőséget Magyarországon ettől kezdve törvénnyel
(numerus clausus) és a bürokratikus antiszemitizmus „törvény alatti” módszerei­
vel az állam apparátusa számtalan esetben felrúghatta. Mindehhez 1938 után a
nyílt antiszemita törvényhozás is társult. Magyarán: a referenciakeret, amely a mo­
rális kérdések megítélését meghatározta, megengedte a származás alapján történő
diszkriminációt, csupán annak mértéke lehetett kérdéses. Jó és rossz fogalmát egy
társadalomban mindig valamilyen referenciakeret határozza meg, és esetünkben az
1940-es évek elejének referenciakerete egyáltalán nem minősítette erkölcsileg ag­
gályosnak azt, ha valakit származása miatt megkülönböztetnek.
Lantai Vince zászlóst (36/11. zászlóalj) 1941. december 27-én a Csernyigovtól ke­
letre fekvő Szosznyica helységben Konstantin Augusztinovics Dobrowolsky hetman,
a körzeti milícia parancsnoka hívta meg több tiszttársával vendégségbe. Lantai ko­
rábban már idézett naplóbejegyzése, amelyben Dobrowolsky vendéglátását ecsetelte,
érzékletes példája annak, amikor a háború által megváltoztatott referenciakeretben
teljesen normálisnak tűnnek olyan dolgok, amelyek más körülmények között ab­
szurdan hangzanának. A vacsora alatt ugyanis Dobrowolsky teljesen természetesnek
vette, hogy ecsetelje személyesen végrehajtott kivégzéseinek számát.228
Lantai nem volt antiszemita, mivel naplójában egyetlen ilyen kitétel sem szere­
pel. 1942. május 25-én hősi halált halt, tehát szövegét sem kozmetikázhatta utó­
lag. A hetman nyilván nem azért volt számára rokonszenves, mert két óra alatt 400
embert gyilkolt meg, hanem azért, ahogyan a vendéglátás alatt viselkedett - de az
semmilyen kognitív disszonanciát sem okozott Lantainak, hogy közben nem más­
tól, mint az érintettől hallhatta a tömeggyilkosság beismerését. Ennek leginkább
az lehet az oka, hogy az adott referenciakeretben a zsidók és partizánok lemészár­
lása nem tűnt erkölcsileg elítélendő cselekedetnek.
A magyar katonáknak először sokkoló lehetett, amikor arról hallottak, hogy a
diszkrimináció mások megsemmisítését is jelentheti. Ennek ellenére sem az erről
való elméleti tudás, sem az ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatok, majd ké­
sőbb a folyamatban történt személyes részvétel sem váltott ki senkinél zsigeri el­
utasítást. Ezekben az esetekben nem ismert egyetlen parancsmegtagadás sem (ki­
végzésekben való közvetlen részvételeknél azonban igen, erre még visszatérek).
Sokan szenvedtek ugyan attól, hogy ilyen feladatokat kell végrehajtaniuk, de ez a
szenvedés nem jelentette számukra annak felismerését, hogy maguk is amorálisan
viselkednek. Ez a referenciakeret miatt fel sem merülhetett. Csupán arról lehetett

228. Selmeczi: Becsülettel élünk és halunk... 102. p. Lásd egyúttal e kötet 313. lábjegyzetét és a hozzá
tartozó szöveget.
250 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

szó, hogy az érintettek személyesen nem kívánnak részt venni abban a folyamat­
ban, amelynek realitását egyébként nem kérdőjelezik meg.
A szituáció úgy is leírható, mintha a Gajsinban és környékén tevékenykedő
honvédek sajátos pszichológiai kísérletben vettek volna részt. Pontosabban három
kísérletben. Ami velük történt, ijesztően hasonlít ugyanis azokra a kísérletsoroza­
tokra, amelyeket a szociálpszichológiai szakirodalom a leghíresebb kísérletek kö­
zött tart számon.
Elsőnek Salomon Asch konformitáskísérletét kell megemlíteni. Ez azt az egy­
szerű feladatot tartalmazta, hogy a kísérlet alanyának ki kellett választania három
eltérő hosszúságú vonal közül azt, ami egy másik lapon mutatott vonalhoz hossz­
ban a legközelebb áll. A kísérletet azonban úgy hajtották végre, hogy a becslést
hét-kilenc fős csoportok végezték, de a csoporton belül csupán egy személyt nem
tájékoztattak a kísérlet lényegéről, viszont ennek a személynek kellett becslését
legutoljára leadnia. A többi résztvevő szándékosan hamis becsléseket adott, azzal
az eredménnyel, hogy a tesztszemély teljesen elbizonytalanodott és csak az esetek
25%-ában adott meg pontos eredményt. A kontrollcsoportban ugyanez az eredmény
minden esetben 100% volt. A csoport befolyása abban is tetten érhetővé vált, hogy
amikor a csoport tagjai közül csak egyet kértek meg arra, hogy tudatosan téves
becsléseket adjon, rajta, a szerencsétlen hülyének nézett személyen a többi be nem
avatott annyira mulatni kezdett, hogy a kacagás még a kísérlet vezetőjére is átter­
jedt. A kísérlet világos példáját mutatta annak, hogy egy közösség maga teremti
meg referenciakereteit, és azok az adott szituációban totálisan érvényesek.
Az 1960-as években az apai oldalról egyébként magyar zsidó származású Stan­
ley Milgram, aki akkor fiatal szociálpszichológus és Salomon Asch tanítványa volt,
egy kísérletet fejlesztett ki, amelyben az engedelmességet kívánta tesztelni. Kísér­
letében az az érdeklődés vezette, hogy szociálpszichológiai magyarázatot keresett
a náci tömeggyilkosok tetteire. A kísérlet szerint újsághirdetésben keresett szemé­
lyek 4,5 dolláros órabérért kellett, hogy „tanáraként együttműködjenek egy tudo­
mányos szakemberrel. A „tanár” a szakember áldal adott tesztkérdések alapján egy
„diák” vizsgáztatásában vett részt, amennyiben téves válaszok esetében neki kellett
elektrosokkot adnia. A büntetés nagysága minden tévedésnél emelkedett. A „ta­
nár” és a „diák” szerepeket látszólag véletlenszerűen osztották ki a kísérleti alany
előtt, így ő is azt gondolhatta, hogy a másik helyében is ülhetne. Előzetesen kipró­
bálhatta az elektromos sokkoló készülék hatását is saját magán. A „tanár” (vele
együtt a kísérletvezető) és a „diák” külön helységben tartózkodott nem láthatták,
csak hallhatták egymást. A kísérlet első célja, az volt, hogy kiderítsék, meddig
mennek el a büntetések kiosztásában, amelynek maximuma a halált is okozható
450 voltot jelentette - de a kapcsolón már jóval ez alatt is feltüntettek jelzéseket,
amely szerint a kérdéses adag „fájdalmas”, „súlyos sokkot jelent”. Milgramnak és
pszichiátertársainak előzetes feltételezése az volt, hogy a kísérleti alanyoknak csu­
pán töredéke fog vállalkozni arra, hogy a halálos dózist beadja.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 251

A tapasztalatok megrázóak voltak. A tesztszemélyek 65%-a egészen a halálos

450 volt alkalmazásáig elment, holott a „diák” ekkor már egy hangot sem adott ki,
miután előzőleg halkabban, majd hangosabban jajgatott, illetve ordított. Különö­
sen aggasztónak bizonyult, hogy a folyamatban a kísérlet vezetője látszólag már
nem játszott különösebb szerepet. Úgy lépett fel, mint egy tudományos intézmény
képviselője, és ha a „tanár” a jajkiáltások hatására kételkedni kezdett tevékenysége
helyességében, csak annyit mondott, hogy a kísérlet jellege azt igényli, hogy foly­
tassák és ő mindenért vállalja a felelősséget. Ez önmagában elegendőnek bizonyult
ahhoz, hogy a kísérleti személyek kétharmada halálos dózisokat osszon ki.
A tesztet több mint tíz országban ismételték meg s mindenütt hasonló eredmé­
nyekre jutottak. Ennek kapcsán elsősorban az engedelmes alanyokra irányult a fi­
gyelem, de kevesebbet foglalkoztak azzal, amit egyébként Milgram filmfelvételei
mutattak, hogy a kísérleti alanyok jelentős részének rendkívüli emocionális nehéz­
séget okozott az elvégzendő feladat és a legkülönbözőbb verbális és nonverbális
eszközökkel próbálkoztak lebeszélni a kísérletvezetőt a folytatásról. Magyarán: az
érintettek nem sztoikus nyugalommal végezték feladatukat, hanem valamikor egy
kognitív folyamat során döntöttek amellett, hogy engedelmesek maradnak, még
akkor is, ha közben kételkedtek és bizonytalanok maradtak.
A kísérlet recepciójában nem kapott kellő súlyt az, hogy az engedelmesek szá­
zaléka rendre lecsökkent, ha a kísérlet körülményeit megváltoztatták. Ennek során
különböző faktorokat lehet elkülöníteni.
Szociális közelség: ha a „diák” ugyanabban a helységben tartózkodott, mint a
„tanár”, vagy ha a „tanár”-nak úgy kellett a büntetést alkalmaznia, hogy a „diák”
kezét hibás válasznál egy elektromos vezető lemezre nyomta rá, akkor az engedel-
mességi ráta jelentősen csökkent (40, illetve 30%-ra). Ha a „tanár” és a „diák” egy­
mást korábbról is ismerték, az engedelmességi ráta már csak 15%-ot tett ki, ráadásul
az engedetlenek ebben az esetben sokkal hamarabb szakították meg a kísérletet.
Tipikusnak tekinthető az egyik kísérleti alany válasza a kísérletvezetőnek: „uram, én
nem vagyok szadista!”
Jelentősen csökkentette az engedelmességi hajlandóságot, ha a kísérletvezető
csak telefonon adott utasításokat - ekkor rendre előfordult, hogy a „tanár” becsap­
ta a kísérletvezetőt, amennyiben sokkal alacsonyabb dózisú büntetést adott, mint
amit adnia kellett volna. Az engedelmesség drámai csökkenéséhez vezetett az is,
ha a kísérleti alanyok korábban mások kísérletét láthatták, amelyben az ott szerep­
lő tesztszemély megtagadta az engedelmességet. Ebben az esetben a résztvevők
50%-a megszakította a kísérletet, amikor maga is sorra került, nyilván azért, mert
sokkal egyértelműbbé vált számra az alternatív cselekvési lehetőség. Rendkívül
alacsonnyá vált a büntetési hajlandóság akkor, ha teljesen a „tanár” személyére
volt bízva, hogy mikor és milyen mértékben oszt ki büntetést - ebben az esetben a
kísérletvezető csupán annyit tett, hogy jelezte, mikor történt hibás válaszadás. Eb­
ben az esetben a kísérleti alanyoknak csupán 7%-a volt teljesen engedelmes.
252 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Az engedelmességet nagymértékben fokozta, ha a kísérlet során kettébontották

a büntetés feladatát és a „tanár" egy harmadik, tőle ráadásul távolabb lévő sze­
mélyt utasított arra, hogy az elektrosokkoló készüléket kezelje. Ez az eredmény
utal arra a jelenségre, amelyet Hannah Arendt „közigazgatási tömeggyilkosság­
nak" nevez. Adminisztratív módon tervezett erőszakos cselekedetek esetében a
cselekvéssorok munkamegosztásszerű szétosztása az egyes cselekedeteket lebo­
nyolító személyek felelősségérzetének rohamos csökkenését eredményezi.
Összesítve a kísérleti eredményeket, Milgram olvasatában mindez azt mutatja,
hogy teljesen egyszerű emberek, akik csak feladataikat látják el, és az áldozatokkal
szemben semmilyen ellenséges érzést nem táplálnak, extrém destruktív folyama­
tok irányítóivá válhatnak. Ennek kapcsán Milgram különös jelentőséget tulajdoní­
tott annak a szerepnek, amelyet a referenciakeret jelent az engedelmesség folyama­
tában - például a kötelességteljesítés érzése, amely a kísérletvezetővel szemben
kialakult, az intézményes kontextus, a személyes felelősség miatti félelem stb.
Ezek a referenciakeretek rendkívül fontosak abból a szempontból, ahogyan az em­
berek egy helyzetet interpretálnak és döntéseket hoznak arról, hogy hogyan is vi­
selkedjenek. Engedelmesnek lenni nem a priori kialakult adottság, hanem mindig
döntések eredménye.229
Végezetül Philip Zimbardo 1971-es stanfordi börtönkísérletét kell megemlíte­
ni. A kísérlet során önként jelentkező, átlagos szociális háttérrel rendelkező és
pszichológiai szempontból is átlagosnak tűnő egyetemistákat, akik napi 15 dollár
költségtérítésben részesültek, véletlenszerűen két csoportra, őrökre és rabokra
osztottak: mindkét csoporttal közölték, hogy egy börtönszimulációs kísérletben
fognak részt venni, amelynek során le kell mondaniuk bizonyos alapjogaikról. Az
őrökkel külön folytatott megbeszélés során leszögezték azt is, hogy fizikai erősza­
kot nem használhatnak, de a börtönt ezt leszámítva tetszőlegesen működtethetik.
A kísérlet fogoly alanyait igazi rendőrség tartóztatta le, majd miután végigcsinál­
tatták velük a szokásos bűnügyi nyilvántartási procedúrát, átadták őket a stanfordi
börtönben berendezett álbörtön őreinek.
Az eredetileg kéthetesre tervezett, kamerákkal rendkívül alaposan dokumentált
kísérletet a hatodik nap meg kellett szakítani, ugyanis az őrök és rabok szerepjáté­
ka annyira eldurvult. Jól jellemzi a drámai szituációt, hogy maga Zimbardo, elvileg
kívülálló kísérletvezetőként sem volt mentes azoktól a hatásoktól, amelyek a felfo­
kozott szerepjátékból adódtak.
Bármennyire is vitatottak Zimbardo eredményei, azt kritikusai sem cáfolták,
hogy kísérlete megrázóan mutatta azt, hogy az erőszak kirobbanását sokkal inkább

229. A kérdésre lásd Stanley Milgram: Dos Milgram-Experiment. Zűr Gehorsamsbereitschaft gegenüber
Autoritat. 14. kiadás, Reinbek, 1997, Rowohlt; valamint Lauren Slater: VonMenschen undRatten. Dieberühm-
ten Experimente dér Psychologie. Beltz Weilheim Basel, 2013.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 253

meghatározza a csoportot befolyásoló szociálpszichológiai szituáció, mint az egyé­

nek szadisztikus hajlandósága.230
A német 101. rendőrzászlóalj parancsnoka az első tömegkivégzés előtt megren­
dült hangon bejelentette alárendeltjeinek, hogy aki nem kíván részt venni az akció­
ban, az kiléphet. Felhívását csak 10-12 személy követte. Harald Welzer szociál­
pszichológus egy egyetemi szemináriumban elemezte ezt a helyzetet és többórás
vita után végül egy pro és kontra sémát rajzoltatott fel a tanterem táblájára. Bal
oldalra azokat a szempontokat kellett írni, amelyek a csoport tagjait arra motivál­
hatták, hogy ne lépjenek ki, jobb oldalra pedig azokat, amelyek a kilépést indokol­
ták. A tábla bal oldala rendkívül hamar megtelt, elsősorban azokkal a szempontok­
kal, amelyeket az előbbiekben is említettünk. Ezzel szemben a jobb oldalra csak
három bejegyzés került: egy univerzalisztikus, filozófiailag indokolt etikai érv,
amely szerint az ölés bűn, a keresztény morál, amely a ne ölj parancsát tartalmaz­
za, végül pedig egy olyan indoklás, amely az áldozatokkal szembeni empátia szük­
ségességét emelte ki. Annak alapján, amit ezekről az indokokról tudhatunk, el­
mondható, hogy ezek csak a legritkább kivételek esetében alkalmasak arra, hogy
megakadályozzanak erőszakos cselekedeteket, amit jól illusztrál, hogy református
papok körében is előfordul a házastárs bántalmazása. Etikai meggyőződések meg­
léte önmagában még nem zárja ki megsértésük lehetőségét.

Mit gondoltak a magyar résztvevők?

Az előbb bemutatott szociálpszichológiai kísérletek után érdemes megvizsgálni,

hogy hogyan is reagáltak a tömeggyilkosságokkal szembesülő honvédek. Hasonló­
an a rendőrzászlóaljak legénységéhez, itt is a többség reagálása alapvetően elutasí­
tó volt annyiból, hogy a feladat elvégzését mindenki súlyos tehernek tartotta és
szíve szerint nem vett volna részt benne. Ki kell azonban emelni, hogy a magyar
honvédeknek nem kellett akkora lelki teherrel szembesülniük, mint a német vég­
rehajtóknak, hiszen előbbiek „csak” egy munkafázis erejéig kapcsolódtak bele a
gyilkosságokba és ez a munkafázis ráadásul általában nem állt közvetlen kapcsolat­
ban az emberek fizikai bántalmazásával és egyáltalán nem jelentette a személyes
fegyverhasználatot. Magyarán: a honvédek Milgram kísérletének csak azon fázisá­
ban vettek részt, amikor a „tanár” nem közvetlenül, hanem csak közvetve ad bün­
tetést a „diák” részére.
A leggyakrabban használt kognitív indoklás, amivel sokan nyugtatni akarták
magukat, a referenciakeret megváltozására utal, amennyiben azt hangsúlyozta,

230. A kérdés irodalmára lásd Philip Zimbardo: Das Stanford Gefangnis Experiment. Eine Simulationsstudie
über die Sozialpsychologie dér Hajt. 3. kiadás. Goch, 2005, Santiago; valamint Eliot Aronson: A társas lény.
Budapest, 2014, Akadémiai.
254 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

hogy „csak” zsidókról van szó. Hozzá kell tennem, ez volt az az indoklás is, amit a
tisztek hangoztattak katonáik felé.
Szokolai Zoltán honvéd szerint „Mi a zászlóalj Gajsinban maradt tagjainak el­
mondtuk a történteket. Volt olyan, aki napokig nem tudott enni a látottak miatt.
De voltak olyanok is, akik azt mondták, nem olyan nagy dolog, csak zsidókról van
szó.”231 Vallomását mások is visszaigazolták, mint például Lehoczky János: A tiszt­
jeink a kivégzésekre magyarázatot nem adtak. A legénység egyik része nagyon
megrendült a látottaktól, voltak emberek, akik sírtak. így például a mellettem álló
Szokolai Zoltán honvéd, aki pusztaföldvári lakos. Mások félvállról vették a dolgot
és azt mondogatták, hogy zsidókról van szó nem kell a kivégzetteket sajnálni.”232
Utóbbi csoportba tartozott Szabó Ignác hadnagy és Antal János zászlós, ők úgy
vélekedtek, hogy „bár a kivégzettek mint emberek egyénileg sajnálatra méltók le­
hetnek, azonban végeredményben nem kár értük, hisz zsidók”.233 Mindez tökélete­
sen mutatja a referenciakeret teljes felborulását. Szabó 1950. január 20-án felvett
vallomásában még azt is megjegyezte, hogy a kivégzésekhez nem volt kedve, de
nem mert nyíltan ez ellen beszélni, mert „már úton-útfélen hallottuk, hogy Len­
gyelországban a németek csináltak kivégzéseket”234 - magyarán az ügy a háború
természetes velejárójának tűnt számára. Kocsis vallomása szerint Gajzágó száza­
dos „a háború kimenetelére káros elemek likvidálásáról” beszélt, amikor kiadta a
parancsot. Ki kell emelnünk, hogy a „csak zsidók” érvrendszert hangoztató szemé­
lyek egyikénél sem tudott az ÁVH politikailag terhelő bizonyítékokat felhozni. Ma­
gyarán: az érintett személyekről sem volt elmondható az, hogy az átlagból kitűntek
volna antiszemitizmusukkal vagy politikai nézeteikkel. Nyilas vagy más szélső-
jobboldali pártnak sem volt tagja egyikük sem.
A referenciakeret teljes felborulását leginkább éppen a képzettebb tisztek ese­
tében lehet tetten érni. Dr. Hunyady Sándor arra a kérdésre, hogy orvosként nem
tartotta-e szükségesnek felhívni a zászlóalj parancsnok vagy esetleges magasabb
parancsnokság figyelmét az általa tapasztaltakra, azt felelte: „ennek szükségessé­
gét nem éreztem, az esetet természetesnek tartottam.”235 Nem ez az egyetlen eset,
amikor a megváltozott referenciakeret egészen az ÁVH kihallgatószobájáig elért.
Példa erre a már említett dr. Lugosi Ervin hadbíró is, aki a legnagyobb természe­
tességgel magyarázta el kihallgatójának, hogy a kompromittáló fényképek miatt ő
nem tehetett mást, mint hogy eljárással fenyegesse meg Luczit. Érdekes módon
sem benne, sem ávéhás kihallgatójában nem merült fel, hogy valójában éppen ő
követett el ezzel háborús bűncselekményt, amennyiben fedezte a genfi és hágai

231. BFL B 7555/1950, Szokolai vallomása, 83. p.

232. BFL B 7555/1950, Lehoczky János vallomása, 1949. december 12., 65. p.
233. BFL B 7555/1950, Ádám József tanúvallomása, 86. p. valamint Busztin Gábor jelentése, TH
V-107426, 10. p.
234. BFL 7555/1950, Szabó Ignác vallomása, 1950. január 20., 257. p.
235. BFL B 7555/1950, Hunyady Sándor vallomása, 1949. október 13., 157. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 255

egyezmények legdurvább megsértését. Lugosi és Busztin számára minden bizony­

nyal ugyanúgy adott volt az a referenciakeret, amely parancskiadásból és parancs
teljesítéséből állt, nem vizsgálva annak morális vonzatait és semmi okunk nincs
feltételezni, hogy fordított helyzetben Busztin Gábor nem ugyanúgy cselekedett
volna. Lugosit ezért a cselekedetéért nem is ítélték el.
Ugyanez a helyzet Piri Gábor hadbíróval, Lugosi főnökével. Piri, mint említet­
tem, politikai nézetei miatt már a német megszállás előtt nyugdíjazva lett. Később
Major Ákos volt hadbíró kollégáján keresztül kapcsolatba került az illegális kom­
munista párttal, részben ennek, illetve intrikus természetének236 is köszönhette,
hogy 1945 elején már mint népbírósági tanácsvezető tevékenykedett. Ez azonban
nem tartott sokáig, mert hamarosan felmentették az ügyek intézésétől, majd ismét
nyugdíjazták, ugyanazért, amiért korábban - ítéletei túl enyhék voltak és nem vet­
ték figyelembe a politikai elvárásokat. Kazánfűtőként tudott elhelyezkedni (ami
ahhoz képest, hogy nagypolgári családból származott, elég keserű lehetett számá­
ra), de a dolgozó osztályhelyzet sem mentette meg, mert 1951-ben letartóztatták.
A vád szerint ítéletei alapján „több törvénytelen kivégzést hajtottak végre” - azon­
ban egy elítéltet sem tudtak megemlíteni. 1954. január 13-án végül felmentették,
ám kártérítési igényét (két év 8 hónapot töltött ítélet nélkül internálótáborban)
még 1957-ben is elutasították. Érdekes módon neki sem tették fel a kérdést, hogy
miért nem kezdeményezett semmilyen eljárást a törvénytelen kivégzések miatt, és
benne sem merült fel az, hogy ennek kapcsán neki bármilyen teendője lett volna.
Magyarán: azt az általános jogi felelősséget, ami vele szemben is felvethető lett
volna, különösen azért, mert Lugosi főnökeként végső soron ő volt az, aki a fény­
képezéssel szemben úgy lépett fel, hogy nem a tömeggyilkosságokban való részvé­
tel, hanem csupán dokumentálásának szankcionálása mellett döntött.237
A tanúk egy része arra hivatkozott, hogy „mindent” megpróbált annak érdeké­
ben, hogy kivonja magát a tömeggyilkossági akcióból - ám ezt egyikük sem tudta
alátámasztani. A német rendőrzászlóaljakhoz képest lényeges különbség, hogy
egyetlen adat sincsen arra, hogy magyar egységek tagjai vagy alacsonyabb rangú
vezetői megtagadták volna a kivégzésben való közvetett részvételt - igaz, nekik
„csak” lezárási feladatokat kellett teljesíteni. Az is igaz, hogy ilyen feladatot német
katonák sem tagadtak meg - legalábbis nincs rá adat. Ezzel szemben arra bőven
van adat, hogy magát a gyilkolást meg lehetett tagadni. Mint már említettem, az
érintett parancsnok a rendőrzászlóaljak esetében az első, gyerekeket és nőket is
érintő tömegkivégzések előtt általában felsorakoztatta állományát és megrendült
hangon közölte velük a feladatot, azzal, hogy aki nem érez erőt annak végrehajtá­
sára, az kiléphet. Ez történt a 101-es és a 45-ös rendőrzászlóaljnál egyaránt.

236. Többször feljelentette volt munkahelyi főnökét, Babos József hadbíró ezredest. Lásd Varga Lász­
ló: Forradalmi törvényesség... Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon. Beszélő, 1999. 11. szám, h ttp ://
beszelo.c3.hu/cikkek/%E2%80%9Eforradalmi-torvenyesseg%E2%80%9D.
237. Piri vallomásaira és sorsára lásd ÁBTL V-108910, Piri Gábor vizsgálati dossziéja.
256 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Kamenyec-Podolszkij esetében is van adat arra, hogy egy személy kérte, ne kelljen
részt vennie.238 A leginkább szélsőséges, nyílt ellenállással kombinált parancsmeg­
tagadás egyedi esete dr. Klaus Hornig rendőrfőhadnagyé. Hornig a 306-os rendőr­
zászlóalj szakaszparancsnokaként 1941. november 1-jén Zamosc mellett utasítást
kapott arra, hogy az SD által korábban szelektált szovjet hadifoglyokat - akik vagy
zsidók, vagy politikai tisztek voltak - lője agyon. Hornig erre nemcsak tiltakozott,
hanem szakaszának tagjait felvilágosította, hogy a katonai büntető törvénykönyv
47. §-a értelmében jogukban áll megtagadniuk az olyan parancsokat, amelyek jog-
sértőek. Egységével ezért csak a terület lezárásában vett részt. Már a kivégzés alatt
- amelyet közelről megfigyelt - összeveszett az azt vezető SD-tiszttel amikor kifo­
gásolta, hogy az áldozatokat bajonettel hajszolják bele a tömegsírokba. Azt is kifo­
gásolta, hogy a kivégzést minden szempontból botrányosan hajtották végre: a helyi
vezénylő SS-tiszt is részt vett a kivégzésben, de túl közelről lőtt, és ezért kabátja
teljesen össze volt spriccelve vérrel és agyvelővel. Hornig kioktatta, hogy neki mint
tisztnek egy ilyen kivégzés alkalmával nem volna szabad együtt lőnie a legénység­
gel és a tisztet „SS-fasznak” [sic!], magát a kivégzést pedig GPU-módszernek ne­
vezte. Ezt követően is többször kifejtette, hogy megengedhetetlen a lengyel lakos­
ság lemészárlása. Hornigot 1942 januárjában letartóztatták, első fokon két és fél
évre, másodfokon hat hónap börtönre ítélték a „harcfegyelem bomlasztásáért”.
Himmler azonban koncentrációs táborba internáltatta, majd új eljárásban ellensé­
ges rádióadók lehallgatása miatt öt évre ítélték el. Az amerikai csapatok végül
Buchenwaldban szabadították fel.239
Minden jel arra mutat, hogy a parancsmegtagadás azért nem fordult elő azok
között a honvédek között, akik „csak” közvetve vettek részt a gyilkolásban, mert
Milgram kísérletének az a szituációja lépett fel, amelynek során az érintettnek úgy
kellett elektrosokkot adnia, hogy nem saját maga kezelte a készüléket. Milgram
kísérlete ráadásul itt Asch konformitáskísérletével együtt érvényesült: az érintett
katonák azt látták, hogy olyan referenciakeretbe kerültek, amelyben a többség szá­
mára teljesen normális tevékenységet jelent egy gettó lezárása, kiürítése és lakói­
nak vesztőhelyre kísérése majd legyilkolása. Ez a szituáció pedig gyakorlatilag le­
hetetlenné tette számukra azt, hogy kilépjenek a történetből, annál is inkább, mi­
vel a munkamegosztás révén nem a legrosszabb feladatot kapták.
Kivégzésben való közvetlen részvétel esetében azonban magyaroknál is volt
példa parancsmegtagadásra. Félrevezető, ha abból indulunk ki, hogy a kutatás je ­
lenlegi állása szerint az ilyen esetek száma nem nagy. Ennek nem csak az az oka,
hogy csak azokról az esetekről lehet egyáltalán tudomásunk, amelyeket 1945 után
valamilyen bűnvádi eljárásban rögzítettek. Legalább ennyire fontos, hogy közvet­

238. Klemp: Nichterm ittelt... I. m. 62. p.

239. Uo. 61. p.; Gerd Ueberschaer: Dér Polizeioffizier Klaus Hornig. Vöm Befehlsverweigerer zum
KZ-Háftling. In Zivilcourage. Empörte, Helfer und Retter aus Wehrmacht, Polizei und SS. Hrsg. von Wolfram
Wette. Frankfurt, 2004, Fischer, 77-93. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 257
len kivégzéssel a katonáknak csak egy nagyon csekély hányada konfrontálódott.
Kulincsics József, az 50/3. század tagja a Szmelától nem messze fekvő Büki község­
ben megtagadta azt, hogy ő is lőjön, míg ugyanez két másik társának nem okozott
különösebb problémát. Kulincsics emiatt semmilyen hátrányt sem szenvedett -
egészen 1947-ig, amikor letartóztatták, megkínozták, első fokon két év börtönre
ítélték, majd ezt az ítéletet a NŐT tíz évre emelte fel. 1956. július 5-én végül java­
solták szabadlábra helyezését, ami a forradalom előtt meg is történt. Esetében az
történt, hogy ő a bíróságtól ugyanazt kapta jutalmul, mint társai büntetésből. Sza­
badulása után még tíz évet élhetett, 53 évesen halt meg.240 Vádlott-társai közül
Mészáros Lajos, aki 10 saját kezű kivégzést ismert be, először halálos ítéletet ka­
pott, ezt kegyelemből életfogytiglanra mérsékelték, végül 1960-ban szabadulha­
tott, de ezt követően is figyelő dossziés személy maradt. Kisabonyi Vilmos, aki
szintén 10 kivégzést ismert be, életfogytiglani kapott, amit 1956-ban 15 évre mér­
sékeltek, végül 1956. augusztus 21-én szabadlábra helyezték. A bukini ügynek
egyébként más elítéltjei is voltak: Juhász Gergelyt és Osztrogonác Miklóst, akik a
kivégzésekre önként jelentkeztek, a NŐT 1948-ban 9 évre, Varga Mihály, aki ezt
tiszthelyettesként vezette, életfogytiglanra ítélte és 1956-ban még mindnyájan bör­
tönben is voltak.241
Egy esetet ismerünk, amikor a honvédek közül valaki a látottaktól ideg-össze­
roppanást kapott. Weiss Edith bárónő 1941 folyamán tájékoztatta Ravasz László
püspököt a zsidók tömeges meggyilkolásáról, és ennek kapcsán említette, hogy
„harctérről hazatérő tisztjeink az ottani zsidóirtás tényét igazolták, közöttük külö­
nösképpen egyik közeli barátomnak a fia, aki ideg-összeroppanásban épp azért
került haza, mert nem tudta nézni az ott lejátszódó jeleneteket/' Ravasz ezután
kihallgatást kért Horthytól, aki tehát már 1941 második felében avatott szemé­
lyektől minden fontos információt megkaphatott.242
Sok forrás utal arra, hogy az emberek egy része látványosságként kezelte a ki­
végzéseket. 1942. április elején Uszocsán a 40. gyalogezred tagjai öt személyt, akiket
a korábban megsemmisített Ugrajevicsi faluból hurcoltak el, nyilvánosan felakasz­
tottak. Erre Raáb Imre ezredsegédtiszt így emlékezett: „Az akasztás megtörténte
után Radnóti [Miklós] állatorvos visszajött hozzám és részleteiben el akarta me­
sélni a kivégzés lefolyását, én azonban azt mondtam undorodom az ilyesmitől,
ezért nem folytatta tovább beszámolóját."243
Alig van olyan vallomás, amely szerint a katonák szívesen és önként jelentkez­
tek volna a feladatra. Leszámítva a szadista Selemba tizedest a leginkább terhelő

240. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társai, 87. p.

241. ÁBTL V-14324, Mészáros Lajos, 33. p.; Philip Zimbardo: Dos Stanford Gefangnis Experiment . Eine
Simulationsstudie über die Sozialpsychologie dér Haft, 34. p.
242. Majsai Tamás: A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben. In A Rádai-gyűjtemény évkönyve IV-V.,
1984-1985, 76. p.
243. ÁBTL V-60711, Raáb Imre vallomása, 9. p.
258 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ilyen jellegű vallomások is csak annyit tartalmaztak, hogy Magi András „zsidóölő
puskát” mutogatott katonatársainak, illetve azt, hogy kíváncsiságból egyesek a ki­
végzési helyszíneket felkeresték anélkül, hogy erre utasításuk lett volna. Ezzel
szemben a tanúvallomások többsége azt is megemlíti, hogy a katonák hangulata
rendkívül rossz volt a kivégzések után, hibáztatták tisztjeiket, hogy erre kényszerí­
tették őket. Arról azonban, hogy valaki ezen túlmenően mást is tenni kívánt volna,
csak egy tanú nyilatkozott: Kosler István említette meg, hogy Lehoczky János „egé­
szen kijött a sodrából [...] annyira magán kívül volt, hogy nekem kellett őt csitíta-
ni, magyaráztam neki, hogy mint egyszerű honvédek nem tudunk semmi olyat
tenni, amivel a szemünk előtt lejátszódó rémséget megakadályozhatnánk.”244
Az ellenvélemény hangoztatása azonban ebben az esetben nem járt megtorló
szankciókkal, szemben azzal, ha valaki általában kétségbe vonta a kapott paran­
csok értelmét. Példa erre Csaba László pere, akit több tanú is szadista természetű
tisztnek állított be, feltehetően az AVH útmutatásai alapján. Ennek ellenére Pécsi
(Hani) József vallomása szerint Csaba László főhadnagy csak leszidta, amikor azt
hallotta, hogy helyteleníti a kivégzéseket, „Azért [viszont] kiköttetett, mert ittas
állapotban találkoztam vele és nem adtam meg neki a kellő tiszteletet.”245 Magya­
rán: a tanú éppen ellenkezőjét mondta, mint amit az ÁVH eredetileg hallani akart.
Csaba főhadnagy csak olyan magatartást büntetett, ami egyértelműen a katonai
fegyelem durva megsértését jelentette. Ártatlan civilek kivégzése jogszerűségének
vitatása azonban nem tartozott ebbe a kategóriába.
Az öldöklések során nyilván rengeteg egyéni kegyetlenkedés is előfordult. Ma­
gyar részről itt említhető meg az a szituáció, amikor 1941 novemberében a gajsini
tömegkivégzés után egy magyar katona a tömegsírban még mozgó alakokra 5-6
kilós köveket dobált. A gajsini gyilkosságok kapcsán több tanú egybehangzóan em­
lítette meg a ruszin származású Selemba István tizedest, aki különösen kitűnt sza­
dista viselkedésével, egy alkalommal azzal is dicsekedett, hogy három kilométeren
át üldözött egy szökevényt, amíg el nem kapta és puszta kézzel meg nem fojtot­
ta.246 Ahhoz képest azonban, hogy a szélsőséges helyzet mekkora lehetőségeket
nyitott meg beteg lelkű emberek számára, meglepően kevés utalás van arra, hogy
egyes személyek „feleslegesen” kegyetlenkedtek volna az áldozatokkal. Mindez bi­
zonyos mértékig módosítja a stanfordi börtönkísérlet eredményeit. Ott az ember­
telenség rohamos eluralkodásának feltehetően az volt a legfontosabb oka, hogy az
őr és a rab szerepein kívül a kísérletnek nem volt semmilyen valós tartalma. A tö­
megkivégzések azonban ezzel szemben nem két csoport párhuzamos és egymással
szembeni fenntartását célozták meg, hanem az egyik teljes és minél hatékonyabb
megsemmisítését, amit a felesleges kegyetlenkedés inkább akadályozott volna.

244. BFL B 7555/1950, Kosler István tanúvallomása, 1949. december 9., 88. p.
245. ÁBTLV-111827, Pécsi (Hani) József vallomása, 3. p.
246. ÁBTL V-39833, 32. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 259

Ennek ellenére megállapítható, hogy a német végrehajtók igyekeztek mindent

megtenni annak érdekében, hogy a megsemmisítés folyamata érzelemmentes és
rutinszerű legyen. A Gajsinnal kapcsolatos ügyekre visszaemlékezők nem említet­
tek az események utolsó - tehát a vetkőztetés utáni - fázisában egyéni kegyetlen­
kedéseket. A kivégzőcsoport számára a tevékenység gépies munkát jelentett. Az
Einsatzgruppe-tagok, akik a gödrök szélén vagy a gödrökben álltak, esetenként
maguk hívták „a következőt”. Mivel a német géppisztolyok csöve egy idő után át­
forrósodott, és ilyenkor már nem lehetett egyes lövéseket leadni vele, ezért a fegy­
vereket a kivégzők mögött helyet foglaló fegyvermesterek folyamatosan cserélték,
mint ahogyan ők adogatták a tárakat is. Eleinte az áldozatokat a gödrök szélén
arccal a kivégzők felé állították fel és nem a fejre, hanem szívre céloztak. Ez azon­
ban azzal járt, hogy az áldozatok kb. 25%-a nem halt meg azonnal. Később próbál­
koztak azzal is, hogy a fejre célozzanak, de ez a módszer ahhoz vezetett, hogy a
koponyák rendszerint szétrobbantak a becsapódó lövedékektől és a spriccelő agy­
velő a lövészeket is elérte. Ráadásul ennél a módszernél is tapasztalható volt az,
hogy az áldozatok kb. 5%-a csak megsérültén zuhant a gödörbe. Mindez a tettesek
szempontjából is rendkívül megnehezítette a gyilkolás gyors és rutinszerű lebo­
nyolítását, ami viszont elsődleges célnak számított. Minden jel arra mutat, hogy az
érintettek a kérdést általában munkafeladatként kezelték, amelynek minél hatéko­
nyabb és gyorsabb lebonyolítása a legfontosabb. Ebből adódhatott, hogy 1941 vé­
gére majdnem mindenütt egységes gyakorlat alakult ki: az áldozatoknak rendsze­
rint be kellett mászniuk a gödrökbe, le kellett feküdniük - adott esetben a már
kivégzettek hulláira - és ebben a helyzetben lőtték őket tarkón.
A folyamat munkajellegére és a referenciakeret teljes megváltozására eseten­
ként groteszk szituációk is utalnak. Vinnyica mellett a német 45. rendőrzászlóalj
1941 augusztusában több száz személyt végzett ki. Az áldozatoknak egy ciszterna
szélére kellett állniuk úgy, hogy a ciszternába hajoltak és ebben a helyzetben lőtték
őket tarkón, majd hajították le a mély betoncsőbe. Természetesen itt is előfordult,
hogy az áldozatok egy része nem halt meg azonnal. Egy esetben a ciszterna alján
fekvő hullahegyből valaki hangosan és németül (!) ordított „Erschiesst mich doch
richtig” - amire leengedtek a ciszternába egy kötelet, ezen egy rendőr lemászott és
karabélyával leadta a kegyelemlövést. Mindez azért érdekes, mert elvileg senki nem
vonhatta volna felelősségre a gyilkosokat azért, ha nem törődnek az üggyel és hagy­
ják órákon át szenvedni az érintettet. Abban, hogy nem ez történt, hanem a helyzet
nehézségeire tekintet nélkül valaki erőfeszítést gyakorolt azért, hogy a helyzet „meg­
oldódjon”, több faktor is szerepet játszhatott. Egyrészt az, hogy az érintett néme­
tül beszélt és ezzel már önmagában is egyfajta szociális közelségbe került a tettesek­
kel. Emellett az a tudat is fontos lehetett a rendőrök számára, hogy munkájukat
„tisztességesen” végezzék el, ami nemcsak azt jelentette, hogy teljes mértékben,
hanem azt is, hogy a katonai előírásoknak megfelelően, aminek része, hogy a megse­
besített áldozatoknak kegyelemlövés jár. Az effajta rutincselekmények fenntartása
260 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

szükséges volt ahhoz, hogy az érintett tettesek szubjektív szempontból ne érezzék

magukat morálisan felelősnek tetteikért és azzal a hamis humánus eszmével nyug­
tathassák magukat, hogy bár rettenetes feladatot végeznek el, de közben végig tisz­
tességesek maradnak.

Összegzés

A holokauszt nyugat-ukrajnai mérlege elképesztő pusztításról tanúskodik. Ukraj­

nában eredetileg mintegy 2,7 millió zsidó élt, közülük kb. 900 000 tudott elmene­
külni a német és magyar hadsereg elől. A zsidóságnak átlag 85%-a nem élte túl a
háborút. Különösen nagy, majdhogynem totális volt a pusztulás nyugati területe­
ken. Összehasonlítva más országokkal, elmondható, hogy a legkevesebb esélyük a
túlélésre az ukrán és a lengyel zsidóknak volt. Téves azt gondolni, hogy ennek
döntően a hosszú német megszállás az oka: másutt is 3-4 évig tevékenykedtek
német megszállók, de ilyen pusztítást sem Belgiumban, sem Hollandiában vagy
Görögországban, de még a Cseh-Morva Protektorátus területén sem sikerült okoz­
niuk. A szörnyű veszteségek nyilvánvalóan a helyi lakosság antiszemitizmusának,
illetve a részben erre is alapozott együttműködésének viszonylag magas fokával,
valamint a németekkel legalább minimális ellensúlyt képezni tudó kollaboráns
kormány hiányának tudhatóak be.
Tekintettel arra, hogy a veszteségek nem rövid időn belül keletkeztek, elmond­
ható, hogy az ukrán térség folyamatos mészárlások helyszíne volt.
Az első háborús évet havi bontásban vizsgálva 1941 júniusában 1500, júliusban
38 650, augusztusban 61 810, szeptemberben 136 220, októberben 118 510, no­
vemberben 65 370, decemberben 87 130 embert gyilkoltak meg. Ezen számok je ­
lentős része arra a területre esik, amelyen magyar megszállók is tevékenykedtek.
1942- ben az Ukrán Birodalmi Kormányzóság területén 362 000, a Wehrmacht ka­
tonai közigazgatása alatti területeken (tehát a Dnyepertől keletre) 48 000 és a
lengyelországi Főkormányzóságban 338 000 személyt gyilkoltak meg.

Mint említettem, a veszteségek nem mindig rövid idő alatt keletkeztek. Volt, ahol
már 1941 végéig válogatás nélkül meggyilkolták a lakosságot, másutt viszont
1943- ig a gettókat érintetlenül hagyták. 1943-ban Lemberg környékén még 17 get­
tó működött, Tarnopol környékén 13, emellett Sztanyiszlau térségében még több
munkatáborban is éltek zsidók.
A megsemmisítésre mindenütt több hullámban került sor, amit az is indokolt,
hogy sok zsidó ideig-óráig az erdőkben próbált elrejtőzni. Eleiem és a lakosság
segítőkészségének hiánya miatt azonban gyakran ezek az erdei táborok is felosz­
lottak anélkül, hogy a német megszállók vagy helyi segítőik aktívan tettek volna
valamit, és az érintettek esetenként önként visszatértek a gettókba, mert még ezt
is jobb lehetőségnek tartották, mint az erdei éhhalált.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 261

3. TÁBLÁZAT. N yugat-U krajna zsidóságának veszteségei, 1 9 4 1 - 1 9 4 4 247

TERÜLET ZSIDÓ LAKOSSÁG MEGGYILKOLT ELPUSZTULT ZSIDÓ

1939-BEN ZSIDÓK SZÁMA LAKOSSÁG SZÁZALÉKA

Drohobycz 120 000 87 000 72,5%

Vinnyica 141 000 115 000 81,1%

Lemberg 260 000 215 000 82,6%

Rovno 112 000 95 000 84,8%

Volhínia 123 000 109 000 88,6%

Sztanyiszlav 140 000 132 000 94,2%

Proszkurov 121 335 115 000 94,7%

Tarnopol 136 000 132 000 97%

Ha a veszteségeket a jelenlegi Ukrajna területén nézzük és időszakokra kívánjuk

bontani, akkor a következő képet kapjuk. 1941 júniusában 1500, júliusban 38 650,
augusztusban 61 810, szeptemberben 136 220, októberben 118 510, novemberben
65 370, decemberben 87 130 személy esett a tömeggyilkosságok áldozatául. 1942-
ben az RKU területén 362 000, a Wehrmacht közigazgatása alatti területen 58 000,
a Főkormányzóság ukrán területein 338 000 személyt gyilkoltak meg. 1943-ban
ugyanezek a számok az RKU területén 6500, a Wehrmacht közigazgatás alatti te­
rületen 5000, a Főkormányzóságban 135 000 embert tettek ki. Ezek az aránytalan­
ságok nem véletlenek: a Főkormányzóság rendkívül magas számait elsősorban az
itt működtetett megsemmisítőtáborok adták. Feltűnő, hogy a Wehrmacht közigaz­
gatási területén az áldozatok száma jóval csekélyebb, de ennek elsődleges oka az,
hogy ezeken a kelet-ukrán területeken sokkal kevesebb zsidó lakott, mint Nyugat-
Ukrajnában.
A zsidóság tehát csak fokozatosan tűnt el Ukrajnából. Ez azt is jelenti, hogy a
magyar megszálló erők azon részei, amelyek Ukrajnába kerültek, valamilyen mó­
don mindenképp konfrontálódtak a holokauszt kérdésével is. Az, hogy mindez a
mai napig szinte semmilyen nyomot sem hagyott a háború kollektív emlékezeté­
ben, bizonyos mértékig érthető - hetven évvel az események után azonban már
nem szükségszerű.247

247. Az adatokra lásd Alexander Kruglov: Jewish losses in Ukraine 1941-1944. In Ray Brandon -
Wendy Lower (eds.): The Shoh in Ukraine. Bloomington, 2008, Indiana University Press.
262 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

A KELETI MEGSZÁLLÓ CSOPORT

A csoport általános helyzete 1942 elejéig

A Keleti Megszálló Csoportba szervezett három dandár, majd hadosztály teljesen

más helyzetbe került, mint a nyugati megszálló csapatok. Míg előzőek két éven
keresztül szinte békekörülmények között élhettek, addig utóbbiak néhány hóna­
pon belül a partizánháború kellős közepén találták magukat.
Az 1941 októberében a Trubcsevszk-Navlja között bekerített 3. és 13., valamint
a Brjanszk mellett bekerített 50. szovjet hadsereg katonái közül sokan nem kapitu­
láltak, hanem az erdőkben bujkáltak. Belőlük, valamint az ejtőernyőn ledobott erő­
sítésekből születtek meg az első partizánosztagok. Szidor Kovpak248 partizánpa­
rancsnok visszaemlékezése szerint 1942. február elején csoportja már 500 főre
nőtt, és számos más kisebb alakulat is bujkált az erdőkben - a magyar megszálló
parancsnokság ugyanekkor 10 000 partizánt feltételezett. Áprilistól Kovpak folya­
matos rádiókapcsolatban állt a moszkvai partizánirányító központtal.
Földrajzi szempontból a magyarok által is megszállt térség északi határa a csak
néhány úttal és vasútvonallal átjárható, rendkívül gyéren lakott brjanszki erdőség
volt, ami kb. 100 kilométer hosszúságban és 30 -5 0 kilométer szélességben húzó­
dott délnyugat-északkeleti irányban. Az erdőség nyugati határát a Gyeszna folyó
jelentette, amely először déli, majd délnyugati irányba kanyarodva Kijevnél ömlött
a Dnyeperbe. A Gyeszna ezen a szakaszon átlagosan 60-80 méter széles, viszony­
lag lassan folyik, de árterülete igen jelentős, és völgyének szélessége is eléri a 10-
15 kilométert. Ráadásul a folyó igen kanyargós, tehát a partizánoknak remek bú­
vóhelyeket kínál és az átkelés sem jelent rajta leküzdhetetlen akadályt. A brjanszki
erdőtől 2 0 -3 0 kilométerre délre terült el a Csinyelj-erdő, ami kelet-nyugati irány­
ban mintegy 50 kilométer hosszúságban és 10-20 kilométeres szélességben húzó­
dott, a köztes terület pedig szintén tele vont kisebb erdős részekkel. Ettől délre a
terep már kevésbé volt erdős, de a terepadottságok egészen Csernyigov magassá­
gáig kedveztek a partizán harcmodornak, mivel a területet számos kis folyó, patak,
mocsár és erdőfolt tagolta.
Mivel a brjanszki erdők hatalmas térsége átfésülhetetlennek bizonyult, ezért a
német vezérkar megelégedett volna azzal, hogy a déli, ukrajnai irányban lezárja kijá­
ratait, és ezzel elszigeteli a partizánokat az élelmiszer-felesleg termelésére alkalmas
területektől. Ezért eleinte mindhárom magyar hadosztályt itt kívánták alkalmazni.
Az 1941. decemberi szovjet offenzíva miatt azonban a 108. gyalogdandárt a válsá­
gos helyzetbe került 6. német hadsereghez szállították.

248. Szidor Kovpak (1886-1967) partizánvezér, részt vett az első világháborúban, később Csapajev
különítményében szolgált, majd Putivl városi tanács elnöke lett. Saját szempontjából megírt kötetét ma­
gyarul is kiadták, lásd Szidor Kovpak: A brjanszki erdőtől a Kárpátokig. Budapest, 1951.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 263

Állandó problémát okozott, hogy a magyar alakulatokat nemcsak a magyar meg­

szálló csoport parancsnoksága, hanem a saját hadosztály-parancsnokságaik alól is
elvonták és különféle német alakulatoknak rendelték alá őket. így 1942 áprilisában
a 19 magyar zászlóalj közül csak néggyel rendelkezhetett magyar parancsnokság: a
108. hadosztály egészében a 6. hadsereg, a II. kerékpáros-zászlóalj a XI. német
hadtest, a 40. gyalogezred utászszázada a XXIX. német hadtest, a 102. könnyűhad­
osztály és a Baumann-csoport a Körűek 580. alárendeltségében harcolt, a 105.
könnyűhadosztály pedig közvetlenül a Dél Hadseregcsoport hátsó parancsnoksá­
gának alárendeltségébe tartozott. A 121. és 124. könnyűhadosztály huszárszázadait
1941 végén anyaalakulatuktól 500 kilométerre, Gomeltől keletre vezényelték és
1943 januárjáig külön német partizánvadász-egységeknek rendelték alá.249
A megszállóknak csak a fegyveres erő biztosítása volt feladatuk: amint azt már
korábabn is bemutattam, a rendőri nyomozás és a közigazgatási feladatok nagy­
részt a német szervekre hárultak. Ennek megfelelően a különböző partizánvadász-
akciókhoz a magyar csapatok mellé esetenként kirendeltek egy német titkos tábori
rendőr (GFP-) vagy SD-kommandót. Máskor a magyar csapatoknak önállóan kel­
lett gondoskodniuk a polgármesterek kinevezéséről és a helyi alsófokú közigazga­
tás megszervezéséről is. A német Dél Hadseregcsoport hátsó parancsnokságának
1942 elejétől a terület déli szakaszán alkalmazott 444. német biztosító-hadosztály,
a Kijévtől északkeletre kialakított két, német csapatok nélküli, döntően a helyi
ukrán segédrendészetet és a német biztonsági erőket koordináló tábori komman-
dantúra (FK 194 és 197), valamint a Keleti Megszálló Csoport hadosztályai álltak
rendelkezésére. A taktikai irányítás a hátsó területek vezénylő tábornokának, illet­
ve a német tábori kommandantúráknak a kezében volt, a magyar csapatok beveté­
sét azonban saját parancsnokságukkal minden esetben egyeztetni kellett.
A partizánok nemcsak aknavetőkkel, hanem a széthagyott fegyverzetből hasz­
nosított komolyabb közepes tüzérségi lövegekkel is rendelkeztek - ez egyúttal ékes
bizonyítéka annak, hogy mennyire „szellősen” volt a terület megszállva, hiszen a
német és magyar csapatok még az elhagyott nehézfegyverzetet sem voltak képesek
mindenütt összeszedni. Ezzel szemben a magyar megszálló csapatokat otthon egy­
általán nem szerelték fel tüzérséggel, mondván, hogy erre úgysem lesz szükségük.
Páncélelhárító fegyvereik sem voltak, még géppuskákból is a szükséges mennyiség
töredékét kapták csak meg - az ezredek lövészszázadai például egyáltalán nem

249. Militárgeschichtliches Forschungsamt (továbbiakban MGFA) Darnóy Pál: Organisation und

Gliederung dér kgl. Ung. Honvéd Armee A-E itt. D/VII, 2. p. Darnóy vezérkari századosként a VKF külön­
böző osztályain szolgált. 1945-ben emigrált és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége emigráns szervezet
hadtörténeti csoportját vezette. Kutatásai során rendelkezésére állt a VKF nyugatra menekített archívuma,
amely sajnos mind a mai napig nem került vissza Magyarországra. Az 1950-es évek végén írta meg tanul­
mányát, amelyhez számos eredeti vezérkari iratot is csatolt. Munkája forrásértékét rendkívül növeli, hogy
nem egyszerű szemtanúi visszaemlékezés. Az eredeti iratmellékleteken kívül adatait általában a VKF vo­
natkozó rendeletéivel is alátámasztja. Darnóy levelezésének egy része a HL-ben is megtalálható.
264 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

rendelkeztek géppuskákkal, csak a hadosztályok nehézfegyverszázadai kaptak ösz-

szesen 42 darabot (összehasonlításul jegyezzük meg, hogy a szovjet lövészhadosz­
tályban 166 géppuska volt rendszeresítve). Még gyatrábban szerelték fel a
hadosztályközvetlen alakulatokat: az utászszázad 220 katonájára 170 puska jutott.
A helyzetet súlyosbította, hogy a magyar vezetés minden jel szerint szükséges
rossznak ítélte a megszálló hadosztályok ellátását, és ezért a rendkívül szűkösen
rendelkezésre álló hadianyagból csak a legrosszabb minőségűt juttatta ezekhez az
alakulatokhoz, ellentétben a frontra szánt csapatokkal, melyeket a lehetőségekhez
képest jól szereltek fel. A megszállók sanyarú fegyverzetüket a csatatereken talált
elhagyott hadianyaggal próbálták kiegészíteni: így például a 105. hadosztálynál az
ott tolmácsként alkalmazott szovjet hadifogoly tüzér százados segítségével a talált
roncsokból úgy-ahogy rendbe hoztak négy löveget, és ez alkotta a gyalogdandár
teljes tüzérségét.250 Ugyanígy járt el a 102. hadosztály is, mely ezenfelül 30 db Ma­
xim géppuskát és nyolc 8,2 cm-es aknavetőt állított csatasorba a talált vagy zsák­
mányolt fegyverzetből. Német részről a hadizsákmány gyűjtő állomásokat utasítot­
ták a feltalált fegyverzet átadására.251 A magyar puskatöltény sokszor kifogyott és
ezért sokszor orosz lőszert használtak a katonák annak ellenére, hogy ez tönkretet­
te a fegyvert. Csupán 1942 februárjában került sor a Keleti Megszálló Csoporthoz
három tüzérosztály kiszállítására.
A fegyverzet és a felszerelés hiányai, valamint a katonák eleve rossz fizikai álla­
pota hamar válságos helyzeteket okozott. Sok katona fagyási sérüléseket szenve­
dett a rendkívül hideg téli idő miatt: a 105. hadosztálynál 1942. január 23-án re­
kordot, -4 7 °C-ot mértek, de a hőmérő higanyszála általában -1 5 és -3 0 °C között
mozgott, és még március közepén is előfordult a -1 5 °C-os hideg.252 1942 áprili­
sában egyes zászlóaljaknál már flekktífuszos megbetegedések is előfordultak.253
Komoly gondot okozott az utánpótlásként küldött katonák felszereltségi és ki­
képzettségi foka is, mert a legénység zöme román és rutén volt, magyar kiképzés­
sel nem rendelkezett.254
A megszálló erők parancsnoksága többször kért a hátországból anyagi és sze­
mélyi pótlást. Gyakorlatilag az összes ilyen kérés teljesítés nélkül maradt. Amikor
pedig az esedékes leváltások megkezdődtek, a helyzet még rosszabbra fordult. Ba-
kay tolmácsolásában: „legutóbb beérkezett pótlást Kijevben megtekintettem. Ki­
képzésük átlaga az 1918-ban gyorsan kiképzettekének felel csak meg. [...] Ha jobb
legénységet nem tudok kapni, akkor ilyen pótlásokat nem kérek.”255
A 105. és 102. hadosztály Brjanszk térségében a háború leginkább partizánveszé­

250. BA-MA RH 23/174, 1942. november 15.

251. BA-MA RH 22/99, 108. p.; 23/175, 130. p.
252. HL TGY 2975, Hadácsy Rezső: Összegyűjtött emlékek II., 1-8. p.
253. BA-MA RH 23/173, 1942. április 6.
254. BA-MA RH 23/175, 131. p.
255. HL vkf. 1. o. helyzetjelentés, 1942. július 9., mikrofilm 277/2354/1988.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 265

lyes területére került, ezzel szemben a 108. hadosztály Kijevtől keletre, illetve Harkov
előtt két hónap alatt alig találkozott partizánokkal. Előbbi körzetben tevékenykedett
a két leghíresebb szovjet partizánvezér: Kovpak és Fjodorov tábornokok harccsoport­
ja is. Felszereltségükre jellemző, hogy az egyik ilyen alakulatnak a Csinyelj-erdőben
még páncélos javító üzeme is volt! Agricola tábornok (Körűek 580.) a brjanszki er­
dőkben található partizánokról 1942. február 11-én adott jelentésében arról számolt
be, hogy a területen hét különböző csoport működik, melyek ellátási okokból állandó
mozgásra kényszerülnek. „Eltekintve a tisztán rekviráló portyáktól, az ellenség az
utóbbi időben elkezdte mindenütt, ahová eljutott, a 15-50 vagy 15-30 éves kor között
besorozni a férfiakat sorai közé. Szabályos sorozóhivatalokat állítanak fel, amelyek
parancsokat adnak ki és dolguk végeztével helyet változtatnak/'256

Zsidók

A Keleti Magyar Megszálló Csoport területén csak minimális számban éltek zsidók
és közülük is sokan el tudtak menekülni a német csapatok elől. Ennek ellenére a
nagyobb városokban maradtak néhány száz fős zsidó csoportok. Megsemmisítésü­
ket általában az Einsatzgruppék egységei és SS-csapatok végezték el. Ennek ellené­
re a kérdésről és annak „megoldásáról" a magyar csapatok anyagaiban is találni
utalásokat.
Parancsnoksági szinteken a „zsidókérdés" többször is felmerülhetett, amire el­
szórt utalásokat találni a dokumentumokban. A 105. gyalogdandár zászlóaljai 1942.
február 17-én azt az utasítást kapták Bogányi Károly altábornagytól, hogy „mivel
német, sőt újabban magyar egyenruhában is garázdálkodnak (...) elrendelem, hogy
minden zsidót azonnal le kell tartóztatni és a zászlóalj-parancsnokságnak átad­
ni".257 A parancs a 105. dandárparancsnokság bizalmas parancsának I. rész 3. pont­
jára hivatkozott - ez jelenleg nem lelhető fel a levéltárban. Ennek hiányában azt
sem tudhatjuk, hogy a kezdeményezés a hadosztály parancsnokságától, a megszál­
ló csoport parancsnokságától vagy valamilyen német szervtől indult ki. Az is felté­
telezhető, hogy ennek kapcsán további iratok is keletkezhettek, hiszen tisztázni
kellett azt, hogy ki minősül egyáltalán zsidónak.
Mivel a teljes FK 197. területén 1942 első felében 1500 német és 10 000 magyar
katona állomásozott (előbbiek zömmel nem mobil egységek formájában), itt is
elképzelhető, hogy a nyugat-ukrajnai lebonyolításhoz hasonlóan a zsidók össze­
gyűjtésének és vesztőhelyre kísérésének feladatát a magyar katonaság és ukrán
önkéntesek látták el. A tömeggyilkosságokra Prilukiban 1942. június 15. előtt már
sor került.258 Hozzá kell tennünk, az FK 197. már 1942 januárjában is felhívta elöl­

256. BA-MA RH 20-2/323, Kd. rückw. Armeegebiet 580. über Beurteilung dér Lage, 1 1 .2 . 1942.
257. HL II. 1519, 46/III. zászlóalj 4. számú napiparancs, 1942. II. 17.
258. Dieter Pohl: Schauplatz Ukraine Dér Massenmord an den Juden im Militárverwaltungsgebiet
und im Reichskomissariat 1941-1943. In Norbert Frei - Sybille Steinbacher - Bernd C. Wagner (Hrsg.):
266 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

járói figyelmét arra, hogy a zsidókérdés Prilukiban „megoldatlan” - és azt jelentet­

te, hogy közülük több személyt agyonlőttek azért, mert azt terjesztették, hogy a
német megszállók ugyanarra a sorsra jutnak majd, mint Napóleon.259 A 6. német
hadsereg hátsó területén, Kijevtől keletre működő FK 607. (területén a 108. gya­
logdandár látott el megszálló feladatokat) jelentése a szenvtelen bürokratikus hang
példája: „A pirjatyini gettóban tegnapig 1530 zsidó, közben az SD-kommandó a
kérdést megoldotta. Jelenleg még néhányan vannak P-ben a gettóban elrejtőzve
[...]. A polgármestereket német és magyar csapatok beiktatták.”260 Azt ugyan nem
tudjuk pontosan, hogy a pirjatyini gettó üzemeltetésében a városban állomásozó
35/III. zászlóalj milyen szerepet játszott, de mivel ez az egység adta a városka leg­
jelentősebb katonai erejét, a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy parancsnoksá­
gának minimum tudnia kellett a gettóról. A 38. gyalogezred árkász századának
parancsnoka naplójában 1942. január 29-én csak annyit írt, hogy „a közelben egy
épületben öt agyonlőtt zsidó fekszik, a németek intézték el.”261 Navljában 1942
augusztusában került sor az utolsó zsidókivégzésekre. Scsorszban, ahol az 52/11.
zászlóalj állomásozott, gettó létesült és itt 1941 novemberében és 1942 januárjá­
ban is történtek kisebb tömeggyilkosságok. A városkában kb. tízezer ember lakott
és közülük hétszáz fő lehetett zsidó. Meggyilkolásukban a RÁB jegyzőkönyvei sze­
rint magyar katonák is segédkeztek. A gettó felszámolása 1942 elején történt, ek­
kor a megmaradt ötszáz főt negyven fogattal Csernyigov közelébe szállították el és
itt végezték ki.262 Feltehetően erről a kivégzésről tanúskodik az a fotósorozat, amely
ismeretlen körülmények között az 1960-as években a Magyar Nemzeti Múzeum
Fényképtárába került.263 Csernyigovban, ahol magyar zászlóalj-, ezred- és hadosz­
tály-parancsnokság is települt, a zsidók többségét egy Einsatzkommandó már 1941.
október végén, tehát a magyar csapatok kiérkezése előtt meggyilkolta, december
1-jén már csak 57 zsidót tartottak nyilván. Lakásaikat bérbe adták és a bérleti díjak
a csernyigovi önkormányzat költségvetését gyarapították. 1942 nyarán a környék
cigány lakosságát is külön övezetbe telepítették, majd meggyilkolták.264
A helyi parancsnokságok a „zsidóakciók” után megmaradt értéktárgyakat és
ruházatot igyekeztek a lakosság ellátására felhasználni. Ez a lehetőség annál is in­
kább célszerűnek tűnhetett, mert a megszállók által nyomtatott pénzért általában
semmilyen árut sem lehetett kapni, az egyedüli kínálatot tehát csak a meggyilkol­
tak javai jelenthették. Az FK 194. például azoknak a földműveseknek, akik teljesí­

Ausbeutung, Vernichtung, Öffentlichkeit. Neue Studien zűr nationalsozialistischen Lagerpolitik. München, 2000, K.
G. Saur, 149. p.
259. BA-MA RH 22/204.
260. BA-MA WF 0 3 /7458/9, 643. p. Meldung FK 607 in Jagotin fúr die zeit von 18. 3. - 15. 4. 1942.
261. HL TGY 4100, Pap László, 97. p.
262. Altman: Holokoszt... I. m. 1106. p.
263. Magyar Nemzeti Múzeum fényképtár, LTM 9371-9377.
264. Altman: Holokoszt... L m . 1061. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 267

tették a beszolgáltatási normát, zsidó

értéktárgyak vásárlását ajánlotta fel.
A zsidóellenes intézkedések nemcsak
a nem zsidó lakosság korrumpálása,
hanem a már évszázados virulens
zsidóellenesség miatt is népszerűek
voltak a helyi lakosság nagy része
előtt. Erre utal a német 213. biztosí­
tó-hadosztály 1941. augusztus 27-i
jelentése, amely kiemeli, hogy „az
SD által a zsidók ellen végrehajtott
szigorú intézkedések az ukrán lakos­
ságban teljes megértésre találtak és
ez a zsidók körében minden ellenál­
lási szándékot megbénított”.265
Mint már említettem, magyar csa­
patok a Keleti Megszálló Csoport ese­
tében csak sporadikusan vettek részt
a zsidóság elleni tömeggyilkos akci­
ókban. Amikor erre sor került, akkor
feltehetően a zsidók= partizánok elv
szolgált a gyilkosságok legitimálásá­
ra. Erre utal Hadváry Pál266 vezérkari
százados 1941. december 22-i jelen­
tése: „Egy zsidó csoport élelmiszert
szállított a partizánoknak. A 90 fős
zsidó bandát kivégeztük”.267 Ennek a
jelentésnek is csak akkor értjük meg
az igazi értelmét, ha tudjuk, hogy a
90 fős „zsidó csoport” egy orosz falu

2 6 5 . B A -M A W F 0 3 / 7 4 5 8 / 9 , 2 0 3 . p.
2 6 6 . H a d v á ry Pál ( 1 9 0 8 - 1 9 4 8 ) , 1 9 4 5 - t ő l a
„ d e m o k ra tik u s ” h o n v é d s é g b e n a K o s s u th A k a ­
d é m ia h e ly e tte s p a r a n c s n o k a , le g u to ls ó ra n g ja
e z re d e s , 1 9 4 8 -b a n k é m k e d é s k a p c sá n in d íto tt
k o n c e p c ió s e ljá rá s s a l h a lá lra íté lté k és fel­
a k a s z to ttá k .
Ismeretlen fotós felvételei. Eredeti képaláírása: „Zsidókivég­
2 6 7 . B A -M A R H 2 2 / 1 1 , A u sz u g a u s d e m
zés 1942. II. 18-án ”, „vetkőzés”, „ukrán milicisták”, „ki­
O p e ra tio n s ta g e b u c h d e s 1 0 5 . le ic h te n In f a n te -
végzés előtt leveszik ruháikat ”. Összesen hat felvétel készült.
rie d iv isio n , v a la m in t tá v m o n d a t 1 9 4 1 . d e c e m ­
Csak a harmadik képen látható a bal oldalon elmosódva egy
b e r 2 2 . és H L vkf. 1. o . h e ly z e tje le n té s, 1 9 4 1 .
bőrmellényes honvédtiszt, a többi résztvevő német tábori
d e c e m b e r 1 8 ., m ik ro film 2 7 7 / 2 3 3 9 / 1 9 8 8 .
csendőr, SS-tiszt, illetve szovjet segédszolgálatos
268 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

teljes zsidó lakossága volt, gyerekekkel és öregekkel együtt. A magyar hatóságok

saját maguk jutottak arra a következtetésre, hogy mindenről a zsidók tehetnek, mert
az 1. vkf. osztály napi jelentéseiben ugyanerre vonatkozóan az szerepel, hogy „a to­
vábbi kivizsgálások során az odavezényelt csapatok még 90 zsidót is kivégeztek, kik
a partizánoknak élelmet szállítottak”.268 Mivel a korabeli legfelsőbb német utasítá­
sok - melyeket a magyar megszálló erők parancsnoksága is ismerhetett - a zsidó la­
kosságot csak mint álcázott partizánokat említették, ezért logikus konzekvenciaként
minden zsidó már puszta létezése által is halálos bűnt követett el. Csupán az az el­
gondolkoztató, hogy egyes magyar tisztek miért azonosultak ennyire ezzel a szemlé­
lettel. Hogy az érintettek zöme nem volt partizán, azt az is bizonyítja, hogy a 105.
gyalogdandár egyetlen halottat vagy sebesültet sem vesztett az akció során: nyilván
azért, mert nem ütközött ellenállásba. Még a magyar és német jelentések is kiemel­
ték, hogy a partizánok fegyverzete és lőszerellátottsága általában kiváló volt, de min­
denképpen jobb, mint az őket megfékezni akaró magyaroké. Ez is az előbb említet­
tek ártatlanságát bizonyítja: ha partizánok lettek volna, akkor tudtak és akartak vol­
na védekezni.
A fennmaradt iratok szerint a 46. gyalogezrednél, illetve alárendelt alakulatai­
nál rövid időn belül még kétszer visszatértek a „zsidókérdésre”, illetve a „rémhír-
terjesztésre”. Mindkét alkalommal azzal foglalkoztak, hogy a legénység sajnálatos
módon otthon olyan nőkkel tart kapcsolatot, akik sokszor zsidók háztartási alkal­
mazottai (mert ők „kizárólag keresztény női alkalmazottat tartanak”), és ezért tel­
jesen ideológiai befolyásuk alá kerülnek. Ha ez így is lett volna, a megszálló erők
helyi lakossággal szembeni magatartásán vajmi keveset változtatott.

A 105. gyalogdandár harcai 1941. november és 1942. április között

A 105. gyalogdandár (32. gyalogezred, 31/L, 32/IL, 55/11. zászlóalj, 46. gyalogez­
red, 33/III., 46/III., 52/11. zászlóalj) Bergyicsevben rakodott ki október 30. és no­
vember 5. között és a Dél Hadseregcsoport hátsó parancsnoksága alá került, amely
ebben az időben a Dnyepertől keletre elterülő front mögötti sávban mintegy 100
ezer négyzetkilométernyi területet és 6,5 millió lakost ellenőrzött. Mindehhez
1941 decembere és 1942 májusa között 20 000 helyi önkéntes és 6600 német ka­
tona, valamint a 213. és 444. német biztosító-hadosztály mintegy 10 000 katonája
állt csupán rendelkezésre.269 November 27-ig tartott a 202. német gyalogdandár
leváltása, miközben a honvédek napi 2 2-39 kilométeres gyalogmenetet tettek
meg. A 105. hadosztálynak összesen 26 000 km2 területet kellett ellenőrzése alatt
tartani, ez azonban 1942 márciusára már 46 000 km2-re növekedett, amelyből 16

268. HL vkf. 1. o. 4340/eln. 277/2485/1988.

269. BA-MA RH 22/30, 24. 4. 1942., Besprechung in Poltawa Gen.Q, im H.Geb. Síid.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 269

ezer km2 volt erdő és mocsár. A terület növekedése azzal függött össze, hogy 1942
januárjától ennek a seregtestnek kellett átvennie a 108. gyalogdandár területét is,
mivel utóbbit a válságos fronthelyzet miatt előrevonták. Az újonnan átvett terület
egy részének biztosítását már csak teljesen hevenyészett, századonként összeka­
part alakulatokkal tudták megoldani: ez volt az úgynevezett „Baumann-csoport”,
amelybe a 31/1., 32/6, 33/8-9., 52/5. századok, valamint a 105. huszárszázad egy
szakasza és három nehézfegyver század tartoztak, összesen 1200 fős élelmezési
létszámmal. Nem sokat segített a helyzeten, hogy januártól a 102. gyalogdandárt
is részben ebbe a térségbe irányították. Becslések szerint áprilisban kb. 10 000
partizán bujkált ezen a területen - ami rendkívüli túlzás volt és a szám nagyságren­
dileg csak akkor stimmelhetett, ha mindenkit, aki fegyverrel vagy anélkül, illetve
irányítással vagy anélkül kivonta magát a német-magyar közigazgatásból, parti­
zánnak tekintünk. A fegyveres és katonai vezetés alatt tevékenykedő partizánok
létszáma ennek a számnak legfeljebb 10-20%-a lehetett.
A magyarok mindenesetre a leginkább veszélyeztetett területet kapták, alájuk
rendelték a 581. német tábori csendőr osztályt, az 544. német népfelkelő lövész­
zászlóaljat, és egy kozák századot. A hadosztálynak szorosan együtt kellett működ­
nie a Csernyigovban székelő, Würfel alezredes vezette 194. sz. tábori parancsnok­
sággal (FK 194). A csapatok 30 napi tartalékkal rendelkeztek, mivel télen az után­
pótlás nagy nehézségekbe ütközött. Az első partizántámadás 1941. december 1-jén
érte a hadosztályt, eredményeképp Szarka Ignác honvéd megsebesült. December
7-én a FK 197. jelentései alapján egy omnibusszal szakasznyi büntetőegységet
küldtek Komarovka, Nosovka, és Krím helységekbe. Az egység bekerítette Koma-
rovkát, és 23 személyt, akiknél fegyvert és lőszert találtak, agyonlőtt.270 Hat nappal
később a GFP kérésére lefegyverezték a kosselezi milíciát, mert a GFP szerint azok
„az önálló Ukrajna hívei” és erről plakátokat is terjesztettek.
Tabay József alezredes, az 52/11. zászlóalj parancsnoka 1941 novemberéig Cser­
nyigovban állomásozott. Innen a hónap végén került ez a zászlóalj Scsorszba, ahol
addig semmilyen német megszálló hatóság nem létezett. Ugyanez volt elmondható
a Csernyigovtól északkeletre található mintegy 100 000 négyzetkilométernyi terü­
let többi településéről is. Csak a vasút melletti községekbe, illetve a 10 ezer főnél
nagyobb városokba települt már 1941 őszén is valamilyen kisebb német alakulat,
illetve alakult meg a helyi milícia. Ezek száma azonban annyira minimális volt,
hogy Tabay zászlóalja egyfajta expedíciós erőként egyúttal a térségbe küldeni szán­
dékozott német tábori csendőrséget és Landwirtschaftsführereket is biztosította,
illetve „beiktatta” azokban a községekben amelyeket Sznovszk felé érintett. Tabay
visszaemlékezése pontos képet festett azokról a viszonyokról, amelyekkel útja so­
rán találkozott. „A nagyobb helységekben 3 tiszt és 30 tábori csendőr uralkodott.
[...] Ez a szervezet állította fel az ukrán nacionalista egységeket. Ez kétes elemek-

270. BA-MA RH 22/182, Auszug aus dem Operationstagebuch des 105. Infanteriebrigade 7. 12. 1941.
270 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN YSÉG E

Szelco
Gyalogdandár megszállási körzete
' Kletnya j ^ ^ ^ 7 /7 A
K om m uhanu/
B rja n sz k C ^ ^

Karacsev

--/K raszn aja Gora ísníSzurazs

P ocsep G V ^ y' J
\\Unecsa
^ \ N a v lj a d r
{ j Klinci

| T r u b c s e v s z k I N
Sztarodub O

GomeNj Dmitrovszk

..‘‘Gremjacs^,
Kam^

« 9bicsi,
DmitMjev-
yNovgorod- _ ,4 5 0 vLgovszkij
/ Szeverszkij utor Mihajlovszkij
>obrjankí^Q33/lll/ 0 u 52/ll (^ 7 0 3 *
iky Hutor ^ ^ o ^-íos^T
Oi Jampol \ Marcsihina
° Csineli® v
Budi

s
Lpjev O Orlovka Sosztkai
Korjukova _ Holmi
l Voronyezsi
_ 0)jK
Reimentarovka lLgPv
GluhovO
KudrovkaO
^ \x Szosznyica^
Keleti r A36/IIX 0/ Rilszk '
MMCSPk W M en aj
Csernyigov^
v Pudvl _
S33/III •>P
^Konotop
Szurzsa
Nyezsnijr Belopolje

ROszter

Koselez
Kobiscsa

Bobrovica

Priluki. O Lebedin

A 105. gyalogdandár egységei 1941 decemberében

bői összeszedett rablótársaság volt. Én legalábbis ilyennek ismertem meg őket. Nagy
szerencsétlenségnek tartottam, hogy a magyar megszálló egységek ezeknek, főleg a
GFP-nek járszalagjára kerültek. A lakossággal mindenkor kerestem a kapcsolatot.
Nemcsak a nyelvüket tudtam, hanem ismertem gondolkodásukat, hiszen a polgárhá­
ború súlyos éveit körükben éltem, így hamarosan szót értettünk. [...] Nagyon sokat
tudtam meg életükről, csak sehogyan sem tudtam megérteni az általános egymást
gyilkolást, tulajdonképpen a mi fejünk felett. Régi számlák kiegyenlítése lehetett ez.
Három hónap alatt egy lövést sem adtak és zászlóaljam sem adott le egy lövést sem.
Pedig az 1948. évi csernyigovi nagy pernek számlakönyvében ezek is a mi számlánk­
ba szerepeltek. Szálláshelyet mindenkor az iskolákban vagy nagy kolhozépületekben
kerestünk [...] [A lakosság ] egyáltalán nem félt tőlünk, a partizánoktól jobban. Még
politikai vicceiket is gyűjtöttem. Borzalmasnak mondható életkörülmények között
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 271

éltek. Az összevisza gyilkolásaikat sehogyan sem tudtam megérteni, csak azt, hogy
ennek mélyebbre, távolabbra nyúló okai vannak.
Egy érthetetlen esetnek utána jártam. Egy asszony feladta a GFP-nek a bátyját.
Amikor megkérdeztem, hogyan tehetett ilyesmit, egyszerűen, válaszolta. Bátyám
éjszakánként meglátogat és elveszi a nehéz munkával megkeresett élelmemet.
Négy gyermekem van, hát inkább haljon meg ő mint a gyermekeim. [...] Sok ma­
gyarral, az első világháborúban ottmaradtakkal is találkoztam. Zsidóságról: a nők
és a gyerekek ekkoriban még háborítatlanul dolgozhattak, az el nem menekült
férfiakat ukrán gárdisták mészárolták le és nem a németek/'271
A 105. gyalogdandár alakulatai csak lassan tudták megszervezni a helyi köz-
igazgatást és a segédrendőrség felállítását. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a
hadosztály által megszállt terület felébe még 1942. január végéig sem jutott el
magyar vagy német katonaság - ezekben a falvakban tehát fél éve nem járt „hivata­
los" személy! A 46. gyalogezred ezért 1942. január 23-án felhívta alárendeltjei fi­
gyelmét arra, hogy ezen az állapoton sürgősen változtatni kell, és „amennyiben szük­
séges, a zászlóaljak igényeljék a szervezés megkönnyítése céljából német szakkö­
zegek kirendelését az ezredparancsnokságtól”.272
Tabay egy idő után még novemberben megtudta, hogy Karjukova mellett az
erdőben egy Orlenko nevű partizánvezér működik (a név Alekszej Fjodorovot, a
Szovjetunió későbbi kétszeres hősét és a csernyigovi pártbizottság I. titkárát takar­
ta). Levelet írt neki, melyben közölte, hogy nincs ellenséges érzülettel az ország
népe ellen: „Kértem, hogy tegye lehetővé, hogy a lakosság dolgozhassák, biztosít­
hassa megélhetését. Továbbá kértem, hogy tegyen valamit, hogy ez az összevissza
gyilkolás csökkenjen. Ebben mi tehetetlenek vagyunk. Kaptam is választ furnírozott
lapra vastag tintaceruzával írva: Országunkba betolakodókat ki fogjuk seperni és a
velük együttműködőket megsemmisítjük. Ezt hadüzentnek kellett felfognom és
megkezdtem előkészületeimet. Szántalpakat készíttettem, szánokra ültetett rajok­
kal kirándulásokat rendeztem Karjukova körzetébe eső falvakba anélkül, hogy a
falu közelébe mentem volna. Célom az utak megismerése volt." December elején
bevonult a faluba, a cukorgyárat körülzárta, de Orlenko és a partizánok eltűntek.
Egy századot visszahagyott és visszament Sznovszkba. Jellemző, hogy a hadosztály
egy hétre rá megküldte részére „a kidolgozott tervfet], hogyan foglaljam el Kar-
jukovát."
Még itt történt, hogy „megállított egy 16 éves legényke panaszával, hogy erdő­
őri lakásukban apját megölték és a faluból kiűzött 40-50 ember költözött be. Ő
testvéreivel egy baráti erdőőrrel és annak családjával beköltözött a faluba, de ő az
apját mindenáron meg akarja bosszulni ehhez segítségemet kéri. Meglátogattam a

271. HLTGY Tabay: Visszaemlékezés, 6-16. p.

272. HL 46. gyalogezred iratai, II. 1519, 20. sz. ezred-napiparancs, amely a 112/105.dd la. 1942. I.
23-i átiratára hivatkozik.
272 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E

Egy partizán nő és férfi kivégzés előtt,

Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele

menekült erdészcsaládot. A rendkívülien jó megjelenésű apa nagyon könyörgött,

hogy ne keressem vele a kapcsolatot, mert félti a saját és családja életét. Mondotta,
hogy barátja fiával nem bír, az mindenképp csinál valamit. [...] Utánam, illetve
velem a sznovszki Sonderführerschaft gazdászai is kijöttek, hogy a világ legjobb
földjein élő kolhozokban beindítsák előkészületeiket. Megértésre találtak. Még 17
darab puskát és kiosztottak a kolhozbeli férfiaknak, hogy őrszolgálatot szervezhes­
senek.
Harmadnapra a kolhoz összes emberei bevonultak Karjukovába 17 halottal. A te­
metésre a falu egész lakossága kivonult, tőlünk kérve engedélyt a nagyszabású te­
metésre. Életet teremteni ezen a területen nem látszott lehetségesnek.
Kb. 20 kilométerre Karjukovától keletre egy vízimalom működött, ahol a lakos­
ság gondosan dugdosott gabonáját őröltette. Tömegesen futottak be a panaszok,
hogy időnként fegyveresek jelennek meg a malomban és elkobozzák az őrleményt.
Gyors szánjaimon egy szakaszt küldöttem ki a malomhoz, őrlési napon, hogy tisz­
tázzák a helyzetet. Hat halottal jöttek vissza és még két sebesültet hagytak útköz­
ben egy barátságos házban.273 Ezeket az utánuk küldött szánok már nem találták

273. E zek et a v eszteség i ad ato k at a „Békeporaikra.. . ” k ö te t n e m ta rta lm a z z a - h a csa k n e m az ivanovkai h a t

h a lo ttró l van szó , akik azo n b an 1 9 4 2 . m á rciu s 1 1 -é n este k el. Tabay m á rciu s 1 8 -ig v o lt z ászló aljp aran csn o k !
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 273

meg. Teljesen le voltam törve. Az első halottaim négy hónap alatt. [...] Konokul
biztattam önmagamat, hogy ezt az első veszteséget nem szabad visszavágás nélkül
hagynom. Összeszedtem valamennyi elmozdítható egységemet és kivonultam a
malompatakhoz. A malom maga leégett.”274 A malom mellett hosszas tűzharc ala­
kult ki, amit a partizánok lőszerhiány miatt egy idő után beszüntettek. Nem mesz-
sze Tabay csapatai egy házikóban egy nagyon öreg házaspárra találtak. Az öreg férj
négyszemközt elárulta Tabaynak a partizántábor helyét, ami 8 km-re volt onnan.
Nem sokkal később egy megerősített század behatolt az erdőbe és megtalálta a
megerődített, de elhagyott partizántábort, ahol cukrot és egy teherautót is zsákmá­
nyoltak, a táborban még villanyvilágítás is volt. A zsákmányt ingajáratokkal elhor-
datta, az aggregátort Sznovszk városának ajándékozta. Sajnos Tabay nem ír arról
visszaemlékezésében, hogy az 52/11. zászlóalj 1941. november és 1942. március
között milyen harcok során lőtt le 697 partizánt. Elég nagy kár, mert őszinte hangú
leírásából egyetlen olyan harccselekmény sem derül ki, amely ekkora ellenséges
veszteséggel járt volna. A 105. gyalogdandár 5. összefoglaló jelentése viszont zász-
lóajára nézve ezt a számot tartalmazza - igaz, egy százada felett nem ő hanem Bau-
mann ezredes rendelkezett, nem zárható tehát ki, hogy a gyilkosságokat csak utób­
bi egység követte el.275
Karjukova környékén már november végén észlelhető volt partizánok tevékeny­
sége. December 5-én Nisovkánál kisebb összetűzésre került sor, 7-8-án pedig
Karjukovától keletre megtámadták a 105. gyalogdandár három tábori őrsét, majd
ezt követően befészkelték magukat a karjukovai cukorgyár romjai közé és csak
kétórás tűzharc után vonultak vissza. A következő napokban is egymást követték
a kisebb összeütközések. December 16-án Szamolugi mellett a megszállóknak
vissza is kellett vonulniuk a túlerejű ellenség elől. Ennek hatására a 105. gyalog­
dandár nagyobb szabású vállalkozást rendelt el, amelynek vezetésével a 32. gyalog­
ezred parancsnokát bízta meg. A német-magyar felderítés itt komolyabb szovjet
partizáncsoportot feltételezett, amit megerősített a szosznyicai ukrán hetman által
működtetett bizalmi hálózat is. A 105. gyalogdandár naplója szerint december 21-
én Reimentarovka és Bogdanovka térségében be is kerítettek egy partizánalakula­
tot: Az 1700 fősre becsült, „zsidókból”, „párttagokból” és „helyi vezető kommu­
nistákból” álló ellenségből, 7 magyar halott, 10 sebesült, 11 szosznyicai segéd­
rendőr (Hipo/Hilfspolizist) halott és 27 sebesült árán 200 „partizán” fogságba
esett, 700-1200 elesett, 20 -3 0 vagon lőszer felrobbant.276 A számokból nyilvánva­

274. HL TGY Tabay, 18-22. p.

275. BA-MA WF 03/7361, 5. zusammengefasste Meldung dér 105. le. Division 1. 4. 1942., erledigte
Partisanen 1941 November-1942 Márz, 1062. p.
276. BA-MA RH 22/182. HL mikrofilm 277/2483/1988, VKF 1. o., a jelentés 900 megsemmisített
partizánról számolt be. Az esetre lásd még Szabó Péter tanulmányát: Adalékok a magyar királyi honvédség
megszálló alakulatainak tevékenységéről a keleti hadműveleti területen (Rejmentarovka, 1941. december
21.). Hadtörténelmi Közlemények, 2011/2. 481-495. p.
274 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ló, hogy az érintettek többségének ártatlan civilnek kellett lennie: ha partizánok

lettek volna, akkor a magyar fél csak jóval nagyobb veszteségek árán érhette volna
el ezt az eredményt. Ráadásul ebben az időpontban Fjodorovnak, csupán néhány
száz embere lehetett.277 Nyilvánvaló, hogy a partizáncsoport túlnyomó többsége
kicsúszott a bekerítésből, mivel a harcok ezt követően egyáltalán nem lanyhultak.
A polgári áldozatok rendkívül magas száma részben annak következménye volt,
hogy az akció során az itt bevetett 31/1. és a 32/11. zászlóalj katonái mellett műkö­
dő árkászszakaszok gyújtópalackokat kaptak és utóbbi zászlóaljat négy légvédelmi
gépágyúval is megerősítették. Ezenfelül az akcióhoz csatlakozott egy 300 fős ukrán
különítmény is, benne 80 lovassal. Feltételezhető, hogy a gépágyúk repeszgránátjai
és a felgyújtott házak okozták a lakosság hatalmas veszteségeit. Az akciót vezető
Csiby Kálmán ezredes a rendkívül ritkán adományozott hadiékítményes és kardos
Magyar Érdemrend Tisztkeresztjét kapta, Töttösy pedig a kardos Lovagkeresztet
nyerte el - ezek alapján úgy is tűnhetne, hogy itt egy rendkívül sikeres hadműve­
letről beszélünk.
Más körülmények azonban arra utalnak, hogy eltekintve a tömegvérengzéstől
az akció egyéb katonai szempontból is dilettánsán lett végrehajtva. A hadművelet
után több kínos körülmény is kiderült a dandárparancsnok előtt, aki emiatt 1942.
április 4-én bizalmas tiszti parancsot adott ki. „Kirívóbb esetek” alatt az első he­
lyen az szerepelt, hogy bár elrendelte az egyes alakulatoknak a legnagyobb lét­
számmal és teljes málhával induljanak útra, „az elindulása után beküldött jelenté­
sekből azután megütközve kellett tapasztalnom, hogy parancsomat megkerülték.
Igen sok ember, a törzsek nagy része, otthon maradt. A málha, a felszerelési cikkek
jórésze vissza lett hagyva. Sőt - bár hihetetlennek tűnik fel - volt olyan egység is,
amelyik a teljes csapat lőszerfelszerelését nem vitte magával, bár tudhatták, hogy
alkalmazási területükön honvéd intézetek nincsenek, az utánszállítás pedig nehéz.
Következmény: a) a törzsek hiányossága, a csoport működését nehezítette meg, b)
a nagy számban visszahagyott honvéd az eredmény elérésének gyorsaságát csök­
kentette, c) a lőszer otthonhagyása a partizánokkal szembeni teljes eredményű
fellépést akadályozta meg. Magunknál több, az ellenségnél kevesebb veszteség
okozója lett.”278
Ezzel függött össze, hogy a megszálló csapatok között már december 19-én
rémhírek kezdtek el terjedni arról, hogy a csapatnak kifogyott a lőszere. A parancs­
nokságokon is nyomot hagyott a pánik, mivel hirtelen Boriszpolból is elrendelték
a 108. gyalogdandár egy zászlóaljának (36/11.) északra vonását, hogy ezzel is fel­
mentsék a 105-ösöket (akiket valójában ekkor senki sem támadott).
Január 10-ig a 105. gyalogdandár 27 vállalkozás279 folyamán 1800 partizánt, il­

277. Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 294. p.

278. HL 46. gyalogezred iratai, 7. sz. bizalmas könnyűhadosztály-parancsnoksági tiszti parancs.
279. A korabeli terminológia a zászlóaljnál kisebb erővel végrehajtott támadó jellegű bevetéseket
vállalkozásnak nevezte.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 275

letve „partizánsegítőt”, egy titkos rádióadót és több vagon lőszert semmisített meg.
A „partizánsegítő” terminus gyakori használatából arra következtethetünk, hogy
az esetek többségében bizonyíték nélkül mindenkit agyonlőttek azokban a közsé­
gekben, ahol partizántevékenységet gyanítottak.
Felmerülhet a kérdés, nem túloztak-e a magyar jelentések a megsemmisített
partizánok és „segítők” számában? Truman O. Anderson angol történésznek lehe­
tősége volt a csernyigovi levéltárban kutatni, és megtekinteni a helyszínen jelen­
leg is létező emlékműveket. Csak a Karjukova melletti Reimentarovka községben
114 név szerint ismert, magyarok által agyonlőtt lakosnak állítottak emléktáb­
lát.280 Jellemző, hogy a falu elfoglalása során a 32/11. zászlóalj egyetlen embert
sem vesztett: magyarán a partizánok már elhagyták a falut akkor, amikorra a hon­
védek odaértek. Néhány nappal később egy arra járó magyar tiszt a következőket
jegyezte fel a faluról: „A falu nagy része Berencsváryék által leégetve, már romhal­
maz. A nép kedves. Sok a halott, sok árva maradt hátra. A népnek rossz a helyze­
te. Az erdő mellett lakik, a partizánok ilyen helyeken melegednek és innen élnek.
Ha nem adnak a partizánoknak, legyilkolják őket, ha adnak, a magyar katonaság
bosszulja meg.”281
Mindeközben Karjukovától 15 kilométerre délre Menyában idillikus állapotok ural­
kodtak. Legalábbis Lantai Vince zászlós szerint, aki itt ünnepelte a karácsonyt. A 36/
II. zászlóalj december 25-én meglátogatta a helyi ukrán klubot, ahol tíz ukrán fiú ma­
gyar dalokat is énekelt: „a zenekar tagjai fiatalok, egy hegedűs, egy zongorista, négy-öt
balalajkás és hat-nyolc gitáros, férfiakból és nőkből egyaránt. Gyönyörű ukrán dalokat
énekelnek. A kislányok (sok helyes Tánya) bátran, minden lámpaláz nélkül. Zenében
és dalban elvitathatatlan a fölényük. Közben mi is énekeltünk néhányat. A hangulat
egyre barátságosabb. Egészen összemelegedünk. Jön a csárdás, keringő, tangó, polka,
foxtrott és nagyon szép ukrán táncok. Közben ukrán szóló, hegedűszóló.”282
Összehasonlítva a négy forrást, tehát a vállalkozásról szóló jelentéseket, a falu
áldozatainak hivatalos számát, az 1950-ben folytatott pert és Lantai Vince rövid
beszámolóját, a következő állapítható meg: a magyar jelentésekben szereplő és a
partizánok veszteségeire utaló számok teljesen túlzottak. Ugyanúgy túlzás az is,
amit az AVH 1950-ben kierőszakolt a vádlottakból, nevezetesen, hogy a falu min­
den lakosát legyilkolták. Ami viszont biztosan igaz, az az, hogy a magyar csapatok
megtorlása ártatlan és a megszállókkal szemben eredendően nem is rosszindulatú
lakosokat sújtott.
Karjukova környékén a későbbiekben is sor került összecsapásokra, 1942. janu­
ár 17-én a vkf. 1. osztályhoz partizánok kapcsán arról futott be jelentés, hogy „23

280. Truman O. Anderson: A Hungárián Vemichtungskrieg? MilitargeschichtlicheMitteilungen, 2000, 1. sz.

353. p., idéz egy ukrán forrást is: Vinok Bezsmertia. Szerk. M. V. Stetiukha (Kiev, 1988) 57-61. p.
281. Selmeczi: Becsülettel élünk és halunk... I. m. 106. p.
282. Uo. 101. p.
276 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ukrán milicistát megöltek. A lakosság egy része menekül előlük”.283 Február 8-án
Makay hadnagy csoportja keveredett itt tűzharcba. A hadosztály alegységei válasz­
képpen több helységben razziáztak, Holmiban 40 személyt (a hadosztály jelentése
szerint „nagy részük zsidó”284) átadtak a GFP-nek, két nappal később ugyanott
három személyt kivégeztek és két házat felgyújtottak.
Január 17-27. között a Menya-Scsorsz-Gorodnya települések vonalától keletre
a Baumann István ezredes vezette megerősített 46. gyalogezred (ekkor 31/L, 52/
II., 46/III., zászlóaljak, 105. önálló huszárszázad, és a 33/7 lövészszázad) kapta azt
a feladatot, hogy a térséget fésülje át. A területen korábban semmilyen megszálló
erő nem állomásozott és rossz útviszonyai miatt nem szervezték meg az új köz-
igazgatást sem. Az első sebesülések 1941. január 22-én keletkeztek, de a partizá­
nokat nem sikerült sarokba szorítani. Január végére a 33/III. zászlóalj Gorodnyára
települt és a Gorodnya-Scsorsz-Holmi-Csorobicsi határolta területen biztosított,
illetve szervezte meg a közigazgatást. Miután a szomszédos 55/11. zászlóaljat feb­
ruár 6-án megtámadták, Csendes Imre zászlóaljparancsnok egy megtorló vállalko­
zás mellett döntött és ebbe bevonta a 33/7. századot is.
Február 15-én három összecsapásban összesen 8 saját halott mellett 63 harc­
ban elesett, 10 kivégzett és 179 elfogott partizánról és egy falu felgyújtásáról tudó­
sít a hadinapló.285 Február 17-én Gorodnya mellett 16 saját halott árán 139 parti­
zán megsemmisítését jelentették. Feltehetően a számok mögött részben a már
említett Merész főhadnagy ámokfutásai állnak, vagyis a megsemmisített partizá­
nok jelentős része valójában ártatlan civil lakos volt. Ez annál is inkább valószínű,
mert a partizánok egy merénylet után sokkal jobb helyismeretüknek köszönhetően
rendre el tudtak menekülni. Az biztos, hogy a térségben tényleges partizánok is
tartózkodtak: erre nemcsak a sikeres merényletek utalnak, hanem az is, hogy több
alkalommal figyelték meg szovjet ejtőernyősök ledobását.
Az eddigiekben ismertetett teljesítményt annak ellenére érte el a hadosztály,
hogy parancsnoka, Bogányi Károly vezérőrnagy már február 1-jén részletes jelentés­
ben számolt be arról, hogy 70%-ban nemzetiségekből álló alakulata a fegyverzet és a
ruházat alapvető hiányosságai miatt alkalmatlan nagyobb hadműveletek vezetésére.
A ténylegesen partizánellenes hadműveletekről érzékletes képet ad Szádvári
János próbaszolgálatos zászlós visszaemlékezése. Szádvári február 15-én Gutka-
Studeneckajától délnyugatra járőrözött, amikor hirtelen tüzet kaptak: „nem kellett
vezényelni, hogy »feküdj«! mindenki levágta magát a félméteres hóba, az út men­
tén. Ezalatt a másik kettő raj és a századparancsnok is felért az erdészházhoz és
tanúi lehettek a tűzrajtaütésnek. A rajparancsnok, két ukrán katona és a ruszin
legény közben leértek a domb letőjére, ahol kezdődött az erdő. Ahogy tüzet kap-

283. HL vkf. 1. o. helyzetjelentés 1942. január 17., mikrofilm 277/2340/1988.

284. HL vkf. 1. o. helyzetjelentés 1942. február 11., mikrofilm 277/2341/1988.
285. A hadinaplót lásd BA-MA, RH 22/24, Kriegstagebuch dér 105. le. Infanteriedivision.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 277

„Zsidó partizán", Horváth Ferenc {46/111. zászlóalj) felvétele

tünk, azok visszaszaladtak az erdészházhoz. Látták, mikor levágódtam a hóba, a

sisak leesett a fejemről. Jelentették Koós főhadnagynak, hogy biztosan megsebe­
sültem. Erre a főhadnagy úr nagyon mérges lett, s azt mondta: »amíg a zászlós urat
élve vagy halva nem hozzák vissza, innen nem megyünk el!« Egyben parancsot
adott a másik két rajnak is, hogy tüzeljenek a golyószóróval.
Mivel a -3 5 fokos hidegben a golyószóróba belefagyott a zsír, előbb azt szét
kellett szedni, hogy alkatrészeit szárazra lehessen dörzsölni. Egyedül az élraj go­
lyószórós csatárja kezdte meg a tüzelést. Ez lett a veszte szegénynek, mert őrá
kezdtek tüzelni a partizánok. El is esett ott. A másik célpont én voltam a nyakam­
ban a távcsővel, oldalamon a térképtáskával. Egy-két golyó a sisakomon is patto­
gott, a köpenyemen pedig jó néhány lyuk lett. A partizánok nagy része a fák tetején
helyezkedett el, onnan tüzeltek. Lövedékeik zöme átment felettünk és lezúdult a
völgybe, ahol a géppuskásaink voltak. Hiába ordított nekik a századparancsnok,
hogy tüzeljenek, nem mertek tüzelőállásba menni. Erre egy puskával a kezében ő
maga szaladt le az erdészház mögül hozzájuk. Eközben egy robbanógolyó átlőtte a
karját. Addig nem engedte magát bekötözni, amíg a géppuskásokat fenékbe nem
rugdosta, hogy azonnal menjenek tüzelőállásba. Ez volt a szerencsénk, mert ahogy
278 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

a hóban elkezdtek vele tüzelni, a géppuska csöve felfelé állt és láttuk, hogy a parti­
zánok csak úgy potyognak le a fákról. Erre mi is bátrabbak lettünk és kiadhattam
a parancsot az erdészházhoz való visszavonulásra/'286
Ugyanebben az időszakban a 32. gyalogezred is súlyos veszteséget szenvedett:
az egység február 13-án a Jelino-erdőben megbújt partizánalakulatot akarta meg­
semmisíteni, de ehelyett a partizánok rajtaütése miatt 31 halottat és sebesültet
vesztett.287 Megtorlásképp még aznap felgyújtották Luky Hutort és agyonlőttek
139 „partizánsegítőt".288 A másik oldal sem járt el kesztyűs kézzel: február 22-én
Ivanovkánál Fjodorov partizáncsoportja kivégzett 30 segédrendőrt, rabolt és fel­
gyújtotta házaikat.289
Hasonló tapasztalatai voltak azoknak, akiket a hadosztályból kikülönítve már
ekkor a Baumann-csoportnak rendeltek alá. Ezek az egységek 1942. február 28-ig
557 partizánt „elintéztek", saját veszteség 28 halott, 67 sebesült, 2 eltűnt és 153
fagysérült volt, minden jel szerint tehát a természeti körülmények okozták a kato­
náknak a legnagyobb gondot. 28-án Baumann egységei Veszeloje falunál beleüt­
köztek a Kovpak-partizáncsoportba, amely ekkor kb. 300 főt számlát. A falu elleni
támadás sikertelenül végződött, Berencsváry Gyula főhadnagy századparancsnok
is elesett, igaz Kovpak helyettese is megsebesült (Kovpak visszeamlékezésében tíz
saját és több száz magyar halottról ír, a magyar halotti veszteségkimutatás a kérdé­
ses napra összesen 11 halottat tart nyilván).290 Csapatai kimerültsége miatt Bau­
mann ezredes megtagadta a Körűek 580. újabb támadási parancsait. Március 1-jén
a partizánok feladták Veszelojét és visszavonultak. A hadosztály jelentései szerint a
Szevszktől, illetve Szeregyina Budától közvetlenül délre fekvő terület is teljesen a par­
tizánok ellenőrzése alatt állt. Kovpak maga március 15-én senkitől nem zavartatva
érkezett vissza a putivl melletti erdőkbe.
Március9-énsikerülelfogniMihailAndrejevicset,aszovjet„Vernichtungsbataillon
Dnyepr" parancsnokát (az egység feltehetően az NKVD különleges objektumokat
romboló csoportja volt). A századok létszáma azonban a fagyások és egyéb okok
miatt 80 -1 0 0 főre csökkent, miközben a dandárnak 1100 kilométer vasútvonalat
kellett biztosítani és a falvak jelentős részében is helyőrséget kellett tartani. Az
időjárási viszontagságok miatt márciusra a bakancsok 80, a nadrágok 50, az alsó­
nemű 100%-a tönkrement és cserére szorult. A katonák március végéig 2500 kilo­
métert tettek meg gyalogmenetben, mivel a hadosztály területe megnövekedett.

286. Babucs-Szabó: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát”... I. m. 74. p.

287. Erről számol be Szádvári János főhadnagy visszaemlékezése is. Az anyag átengedéséért Babucs
Zoltánnak mondok köszönetét.
288. BA-MA RH 22/22, Fernspruch Nr. 1094/Bes Gr. la, 17. 2. 1942., RH 2 2 /2 4 Meldung über die
Unternehmen von Iwanowka 3. 3. 1942. HL 1.89. VKF 1. p. fasc. 265-266.; és Anderson: Hungárián
Vernichtungskrieg? I. m. 354. p.
289. HL vkf. 1. o. helyzetjelentés 1942. február 22., mikrofilm 277/2341/1988.
290. Lásd Kovpak: A brjanszkierdőtől... I. m. 65. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 279

Ehhez egyetlen erősítés érkezett csak, éspedig a német 703. őrzászlóalj, amelyet
Sznovszkba irányítottak.
A hadosztály szempontjából tipikusnak tekinthető a már említett Jelino község
ellen folytatott hadművelet. A falu melletti erdőben egy kb. 1000 fős partizáncsoport
táborozott, létszámuk felderítési adatok szerint 300-400 ejtőernyős, 100-200 „bol­
sevista” és 200-400 kényszersorozott falusi lakos, parancsnokuk a már említett
Orlenko azaz Fjodorov volt. A tábort az erdőben erődszerűen építették ki és repülő­
tér is tartozott hozzá. A magyar jelentés kiemelte, hogy a közeli falu lakossága telje­
sen ki van szolgáltatva a partizánoknak, és csak kényszerből működik velük együtt.
Először február 5-én majd február 12-18. között próbálkozott az FK 194. (Würfel
alezredes) német és magyar csapatokkal megsemmisíteni a partizántábort, de min­
den esetben kudarcot vallott, annak ellenére, hogy másodszorra egy zászlóalj és egy
megerősített század mellett már légi támogatásban is részesült (31 halottat és 26
sebesültet vesztettek, ami arra utal, hogy a támadókat feltehetően tőrbecsalták a
partizánok). Március 11-én ugyanez a partizáncsoport a hírhedt szélsőjobboldali
diákvezér és későbbi rongyosgárdista Kémeri Nagy Imre291 főhadnagy zászlóalját
támadta meg Ivanovkában. A faluban kétségbeesetten védekező, 30 halottat vesztő
magyar katonák felmentése csak az utolsó pillanatban sikerült, a zászlóalj a házak
nagy részét feladta és lőszere is elfogyott, mire az erősítés beérkezett.
A Csinyelj-erdőben található partizán tábor ellen Bogányi vezérőrnagy március
19-én kombinált hadműveletet indított. Ebben a 102. és a 105. hadosztály csapatai
egyaránt részt vettek, négy oldalról támadták a tábort. Az akciót két német csend­
őr és egy népfölkelő lövészzászlóalj is támogatta. Március 22-ig 300 „partizánt”
megsemmisítettek, de a zöm kibújt a bekerítésből. Kovpak március 21-én tört át
északi irányba és partizánai zömével ki is jutott a bekerítésből, Fjodorov pedig az
erdőbe vonult vissza.
Március 26-án a 55/11. zászlóalj és a német 703. őrzászlóalj koncentrált támadást
indított Jelino község ellen. Néhány házból szórványos lövöldözés fogadta a csapato­
kat, ezeket azonnal „elintézték”. Utána a magyar zászlóalj razziát tartott a faluban,
230 „partizánt” elfogtak, közülük 30-at rögtön agyonlőttek (feltehetően azért, mert
fegyvert, lőszert vagy katonai felszerelési tárgyakat találtak náluk vagy abban az épü­
letben, ahol tartózkodtak), a többieket átadták a GFP-nek, és végül felgyújtották a
falut, mely a jelentés szerint a házakban elrejtett lőszer miatt szüntelen robbanások­
kal járt.292 Ehhez képest a szovjet RAB adatai szerint Jelinót csak 1942. március 2-án
foglalta el az 55/11. zászlóalj. A RÁB dokumentumai szerint itt összesen 296 sze-

291. Kémeri Nagy Imre (1903-1942) diákvezér, szélsőjobboldali politikus, 1938-ban Héjjas István
egyik alvezéreként a Rongyos Gárda szervezője, 1939-1940 között a finnországi magyar önkéntesek pa­
rancsnoka. Súlyos sebesülése következtében egy varsói hadikórházban elhunyt.
292. BA-MA RH 22/34, Tagesmeldung és HL vkf. 1. o. helyzetjelentés 1942. március 27-29. mikro­
film 277/2342/1988.
280 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN YSÉG E

„Civilek az akasztás után” Horváth Ferenc (46/111. zászlóalj) felvétele. Az akasztottak

a kép bal oldala mögötti, nem látható épületen lógnak

mélyt gyilkoltak meg.293 Összevetve a két dokumentumot, valószínűtlennek tűnik,

hogy a három évvel az események után keletkezett RÁB-irat lenne a pontosabb.
A korabeli magyar jelentés a továbbiakban egy szót sem ejtett az erdőben talál­
ható táborról: nyilván azért, mert a támadók nem merték rászánni magukat az át­
tekinthetetlen terepen történő harcra. Maguk a partizánok kibújtak a bekerítésből,
amit az jellemez legjobban, hogy a kimenekült panje szánok számát a támadók
1000 darabra tették. A megtorló akciónak tehát csak a falu nagyrészt kényszerített
lakossága esett áldozatul. Ezt támasztja alá a Fjodorov-partizánosztag egyik tagjá­
nak vallomása is, amely szerint a faluban a támadás alatt egyetlen partizán sem
tartózkodott.294 Ennek fényében sajátosan értelmezhető a hadosztály-parancsnok­
ság azon megjegyzése, hogy „a csapat a közte és a partizánok közötti erőkülönbsé­
get morális erejével egyenlítette ki”.295 Szovjet adatok szerint március 29. és április
4. között a magyar csapatok további 536 személyt tartóztattak le, közülük később
230-at szabadon bocsátottak, 306 személyt pedig a gomeli internálótáborba kísér­
tek és átadták a német csendőrségnek. Hadváry vezérkari százados, a hadosztály
vezérkari főnöke már ekkor panaszt tett a németeknél azért, mert hiányolta a ma­
gyar vezetésbe vetett bizalmat és modern fegyverzetet kért.

2 9 3 . A m a g y a r m e g s z á lló c s a p a to k , 8 3 . d o k u m e n tu m 2 7 8 . p. A cse rn y ig o v i te r ü le ti e g y ü ttm ű k ö d é si

b iz o tts á g ö s s z e fo g la ló je le n té s e a c se rn y ig o v i te r ü le t 1 2 já r á s á b a n a m a g y a ro k á ta l e lk ö v e te tt v é r e n g z é s e k ­
ről é s p u s z títá s o k ró l.
294. A magyar megszálló csapatok... I. m . 1 6 0 . p.
2 9 5 . B A -M A W F 0 3 / 7 3 6 1 , 5 . z u s a m m e n fa s s e n d e M e ld u n g d é r 1 0 5 . le. D iv isio n , 1 0 6 4 . p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 281

A hadosztály április 1-jén azt jelentette, hogy a „partizán községek felgyújtása

befejeződött”. Sajnos nem tudjuk, hogy ez pontosan milyen helységekre vonatko­
zott, az azonban biztos, hogy ezt a tevékenységet a megszállók a partizánokkal
karöltve űzték: utóbbiak ugyanis szintén felgyújtották azokat a falvakat, amelyek
lakossága „túlságosan” kollaborált a megszállókkal. A keleti megszálló erők jelen­
tése szerint ez lett a sorsa 1942. április 7-én Kameny községnek (Novgorod-Szer-
veszkijtől északra).
Bogányi vezérőrnagy jelentése szerint a hadosztály egy felderítő szakasza (felte­
hetően a huszárszázadból) 1942. április 23-án Komarovka térségében 200 parti­
zánt semmisített meg. A jelinói erdőben egy másik egység 172 darab szánt talált
- partizánok nélkül.296 Hasonló „eredményekről” számolhatott be a FK 197. által
április 7-14. között a Szrebnoje térségében észlelt partizáncsoport ellen kiküldött
három magyar járőr is: bár partizánokkal nem kerültek tűzharcba, Mala-Gyevica és
lesina rajonban 37, Narva és Ocsinki rajonokban 27 gyanús személyt vettek őrizet­
be, és lőttek agyon. Azért csak ennyit, mert a Narva területére kiküldött járőr arra
panaszkodott, hogy idő hiányában nem állt módjában átkutatni a falu összes házát.
Ezért az FK 197. ebbe a térségbe irányította a Priluki térségében állomásozó ma­
gyar szakaszt is.297

4. TÁBLÁZAT. A 1 0 5 . könnyűhadosztály veszteségei és a m egsem m isített partizánok

HALOTT SEBESÜLT ELTŰNT FAGYSÉRÜLT HALOTT

ÉS BETEG PARTIZÁN
1941. november - 101 128 268 5132
1942. március298
1942. április299 15 52 15 600

A 102. gyalogdandár és a Baumann-csoport harcai

1941. december és 1942. május között

A 102. gyalogdandár (53. gyalogezred a 43/III., 44/III., 51/III. zászlóaljjal és 40.

gyalogezred a 40/L, 41/11., 42/III. zászlóaljjal) 1941. december 6-14. között érke­
zett a Kijevtől 100 kilométerre nyugatra lévő Bergyicsevbe., Január 3-12. között
vette át a 105. gyalogdandár területét Nyezsin székhellyel és ezzel a Körűek 580.

296. HL mikrofilm 277/2341/1988, 2344. p., április 28.

297. BA-MA WB 3292 FK 197, betr. Verfolgung dér Partisanen im Raume von Srebnoje, 14. 4. 1942.
298. BA-MA WF 03/7361, 1062. p., 5. zusammenfassende Meldung dér 105. leichten Division. Zász-
lóaljankénti bontásban: a 31/1. zászlóalj 718, a 32/11. zászlóalj 1240, az 55/11. zászlóalj 578, a 33/III zász­
lóalj 499, az 52/11. zászlóalj 697, a 46/III. zászlóalj 276, a huszárszázad 426, a Baumann-csoport 698
„partizánt” semmisített meg 1941 novemberétől 1942. március végéig.
299. BA-MA RH 22/182, Meldung April 1942.
282 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

alárendeltségébe került. Nyezsin Kijevtől 100 kilométerre keletre feküdt. Az egy­

ségek elhelyezését megnehezítette, hogy a bevetési területen is állandó áthelyezé­
sek történtek, az ellátás hetekre megszakadt és ezért a katonák csak rekvirálással
tudták ellátni magukat.
A válságos hadi helyzet miatt a német vezetés eleinte ezt az egységet is be kí­
vánta vetni az előretört szovjet páncélos seregtestekkel szemben. Ebből adódott,
hogy a gyalogdandár csapatait folyamatos gyalogmenetekben vonták előre, egé­
szen Obojan-Belgorod és Harkov térségéig.
Az alakulatoknak az Oroszországban is extrémnek számító 1941/42-es téli idő­
járás komoly gondokat okozott, amiről Daróczi Gyula honvéd naplója érzékletes
képet ad. A zászlóaljban, amelyet Kijevtől keletre egészen Harkovig meneteltettek
előre, 1942 márciusára már a katonák 40%-a szenvedett kéz- és lábfagyást, a nap­
lóírónak is megfagyott jobb sarka és a nagylábujja. Az 1941/42-es tél rendkívül
elhúzódott, még márciusban is súlyos hóviharok tomboltak, 23 lovat végkimerülés
miatt egy márciusi menet során agyon kellett lőni. Ezzel szemben az első partizá­
nokkal folytatott harcról Daróczi csak 1942. március 25-én ír: tehát három hóna­
pot tudott úgy eltölteni a hadműveleti területen, hogy egysége nem találkozott el­
lenséggel.300
A seregtest átcsoportosítása a 105. gyalogdandártól északra fekvő területre
1942. február 22-én kezdődött, ekkor két zászlóaljat Rilszk környékére irányítot­
tak. Itt azonban nem került sor összeütközésre. A hadosztály azt a feladatot kapta,
hogy zárja le a brjanszki erdőség déli szélét, illetve ne engedje, hogy a partizánok
átkeljenek a Gyesznán. Március 20-ra fejeződött be az átcsoportosítás és ettől
kezdve a hadosztály csapatai folyamatos támadások kereszttüzébe kerültek, illetve
maguk is szériában követtek el tömeggyilkosságokat. Aznap a 44/III. zászlóalj el­
foglalta Baranovkát és saját veszteség nélkül „elintézett” 40 „partizánt”. 22-én az
51/111. zászlóalj ellenállás nélkül elfoglalta és felgyújtotta Sljepuhino falut és „na­
gyobb létszámú partizánsegítőt intézett el”. Az ezredközvetlen alakulatok Csí­
nyedben rövid harcérintkezés után” 62 partizánt, illetve „segítőt” intéztek el.
A magyar csapatoknak a partizánok megsemmisítése mellett gondoskodniuk
kellett a helyi közigazgatás megszervezéséről is azokban a falvakban, melyeket
nem semmisítettek meg: jelentéseik szerint a lakosság nem volt hajlandó sztarosztát
választani és segédrendőröket szervezni, mert tudták, hogy a magyarok csak ideig­
lenesen képesek a terület biztosítására és a partizánok minden kollaboránst agyon­
lőnek.301 Ebben annál is inkább biztosak lehettek, mert a német megszállásból
addigra már több mint fél év úgy telt el, hogy a lakosok többsége egyetlen német
vagy magyar katonát sem látott korábban. Német hangulatjelentések a lakosság
beállítottságáról eleinte kifejezetten pozitívan emlékeztek meg, kiemelvén azt,

300. HLTGY 3220, Daróczi Dénes, 6-9. p.

301. BA-MA WF 03/7361, Meldung von Márz 1942, 1098. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 283

hogy többségüknek minden vágya, hogy a partizánok fosztogatásai megszűnjenek.

Magukról a partizánokról pedig azt állapították meg, hogy azok 70%-a valójában
csak kényszerből működik együtt.302 Ugyanezt gondolta erről Kolossváry Imre ve­
zérőrnagy is, hiszen az 1942. június 28-án kiadott parancsában szó szerint azt írta,
hogy a partizánok „zöme nem egyéb, mint élelmet raboló szegénylegény, csak el­
vétve akad egy-két szabotázsra is hajlamos csoportocska”.303
A 102. hadosztályt 1942 áprilisára már 150 kilométer hosszúságban szóródott
szét. Egyes zászlóaljai a belorusz-orosz határnál, Klinczy-Kletnya térségébe kerül­
tek, mások a Brjanszk-Trubcsevszk közötti országutat, illetve a Brjansz-Lgov vas­
útvonal bizonyos szakaszait biztosították, de volt olyan zászlóalja, amely a lokoti
milíciával közösen Komaricsi mellett aktív partizánvadászatot folytatott. A had-

3 0 2 . H L 7 4 4 . m ik ro film te k e rc s , K T B K ö rű ek 5 8 0 ., 1 9 4 2 . áp rilis 1 0 -i je le n té s , 7 5 4 . p.
3 0 3 . H L M e g s z á lló e r ő k ir a ta i ( 4 6 / I I I . z á s z ló a lj), 1 4 0 7 / 1 0 5 . k .h o . la . 1 9 4 2 . jú n iu s 2 8 .
2 8 4 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN YSÉG E

„Emlékezz!" A 43/III. zászlóalj

ismeretlen katonájának felvétele,
1942 nyara. A képből nem álla­
pítható meg a dráma, ami miatt
készítője ezzel a megjegyzéssel
feltétlen megörökítésre méltónak
tartotta a szituációt - a fekvő ci­
vilek feltehetően még sértetlenek,
és a honvédek nem rájuk, hanem
a feléjük közeledő, láthatatlan
ellenségre lőnek

osztály felderítése már ekkor regisztrálta, hogy Sztaraja Guta és Novaja Guta fal­
vakban a partizánok élelmiszer- és fegyverraktárakkal rendelkeznek, de mivel ol­
vadni kezdett a hó, szánokkal már nem, kocsikkal még nem leheti közlekedni és a
helyeket megközelíteni. Az említett raktárakat ekkor már Kovpak kezelte, aki csa­
pataival délről április 9-én ért el Sztaraja Gutába, ahol ideiglenesen felütötte főha­
diszállását. Itt tudott először rádióhoz jutni és csak ettől kezdve volt kapcsolata a
szovjet hátországgal.304
A 40/1. zászlóalj március 25-én került először harcérintkezésbe. Daróczi Gyula
naplója szerint egy járőrt támadtak meg lesállásból a partizánok. „Az elöl haladó
Hatvani golyószórós honvéd szánja elé fogott lovakat mindjárt eltalálták, úgy nem
volt menekvés, úgy verték agyon baltával össze-vissza csonkítva szegény embert.
Tartalékos, civilben gyári munkás, Szolnokra való, két gyermek atya. Szegény em­
ber önként jött ki. Hiába, háború van.”305
Nem sokkal később, április 1-jén a 40/1. zászlóalj negyvenfős felderítő osztagát
Jasznaja Poljana (nem azonos a Tolsztoj-család udvarházával) mellett a partizánok

3 0 4 . K ov p ak : A brjanszki erdőtől... I. m . 6 8 . p.
3 0 5 . H L T G Y 3 2 2 0 , D a ró c z i, 1 2 . p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 285

tőrbecsalták, tucatnyi halott maradt a csatatéren, részben megcsonkítva. Erre a

bosszú sem maradt el: az egységbe tartozó Daróczi Gyula honvéd naplójában 1942.
április elején már 17 elpusztított faluról hallott. Ez a szám feltehetően nagyságren­
dileg igaz, mivel a 40/1. zászlóalj és az 53. gyalogezred három zászlóalja ebben az
időszakban a Szeregyina Buda-Szevszk vonaltól északra fekvő falvakat, így az em­
lített Jasznaj a Poljanát is elpusztította. Ehhez adott esetben légi segítséget is kap­
tak, Pavlovicsi és Mala Pavlovicsi esetében a mélyrepüléssel végrehajtott támadás­
ban kb. 350 személy pusztult el. Jasznaja Poljanát április 21-én „erős ellenállás”
után foglalták el. „31 partizán elesett, egy fogoly. Saját veszteség nincs”306 - szólt
erről a jelentés, amely teljesen nyilvánvalóan hazudott, hiszen, ha volt erős ellen­
állás, akkor kellett lennie saját veszteségnek is. Sokkal valószínűbb, hogy a bosszú­
szomjas honvédek már messziről tűz alá vették a falut és mindenkire, aki élt és
mozgott, lőttek. Ezt az ámokfutás jellegű „harcot” igazolják Szeregyina Buda né­
met helyőrségparancsnokának jelentései is. Elger hadnagy 1942. április 3-án a 102.
hadosztályról összefoglalóan azt jelentette, hogy a hadműveletek során „Beresa,
Vessely és Sulgin községek a lángok martalékává váltak. Mintegy 100 főt lőttek
agyon, csak a gyerekeket nem lőtték agyon. Foglyok: három férfi és két nő.”307
Tévedés volna azt hinni, hogy a falvak felgyújtása és lakosaik lemészárlása csak
a partizánok korábbi atrocitásai miatt történt. Ennek teljesen más okai is lehettek:
a falvak felgyújtását és lakosaik kivégzését ugyanis a katonák nem spontán módon
követték el, hanem arra parancsnokaiktól utasítást kaptak. Ezek az utasítások pe­
dig elsősorban azért születtek, mert a partizánellenes hadviselés egyik eszközének
azt tartották, hogy hátországukat megsemmisítik. A bosszúnak legfeljebb annyiból
volt szerepe, hogy a végrehajtók részéről emiatt sem kérdőjelezték meg az intézke­
dések szükségességét és jogosságát. Azt a kérdést, hogy mi történik azokkal, akik
ennek következtében ártatlanul minden vagyonukat elvesztik (feltéve, hogy egyál­
talán életben hagyják őket), a jelek szerint egyetlen katonai parancsnok sem tette
fel - holott legalább azoknak elkellettt volna gondolkodniuk, akik az eseményektől
távol, egy kényelmes irodából adták ki ezeket az intézkedéseket. Sejthető azonban,
hogy a civilek jelentős része, aki otthona megsemmisítését túlélte, a következő
hetekben vagy megfagyott, vagy éhen halt - különösen a gyerekek.
Mindeközben a partizánoknak még arra is volt energiájuk, hogy az 1942. április
3-án fogságukba esett Fügedi Péter honvéd nevében néhány héttel később már
magyar nyelvű nyomtatott röplapokkal bomlasszák a honvéd egységek morálját -
nem sok sikerrel, mert az átállási ígéretekben a többség nem hitt.
Arulkodóak azok a jelentések, amelyek szerint a Baumann-csoport és a 102.
gyalogdandár 1942 áprilisában 1380 partizánt és segítőt „intézett el”, miközben 51
halottat 67 eltűntet és 99 sebesültet vesztett: a hónap folyamán a két egység ösz-

306. BA-MA RH 22/182, 1942. április 21-i jelentés.

307. BA-MA RH 23/173, 1942. április 3-i bejegyzés.
286 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

szesen 25 falut gyújtott fel és pusztított el.308 Még árulkodóbbak lesznek ezek a
jelentések akkor, ha az egyes részletek kapcsán az derül ki, hogy ahol sok „parti­
zán^ veszteséget jelentenek, ott a saját veszteség minimális, és fordítva, ahol a sa­
ját veszteség komolyabb, ott alig vannak halott partizánok.309 A jelentésekből az is
kiderült, hogy a hadműveleteknek a magyarok oldalán orosz kocsisok is áldozatul
estek - őket nyilvánvalóan kényszerítették erre a feladatra, és közülük sokan rob­
bantak fel az aknákon - csak a 40/1. zászlóaljnál egy hónapon belül három halottat
és két súlyos sebesültet jelentettek közülük. A hadosztálynak áprilisban 150 kilo­
méter széles arcvonalban kellett lezárniuk a partizánok kitöréseit a brjanszki erdő­
ségből. Egy zászlóaljnak 15 kilométeres szakaszt kellett védenie melyre csak két
géppuska jutott. Ilyen fegyverzet mellett csak az ártatlan lakosságon lehetett meg­
torolni a partizánok támadásait, mert azok ott sétáltak át a záróvonalon, ahol csak
akartak. Mindezt alátámasztják Kovpak visszaemlékezései is, aki erre az időszakra
nem említ komolyabb veszteségeket.
Ezt a helyzetet a partizánok is ismerték, és ezért április elején ellentámadásba
mentek át. Ezt annál is inkább megtehették, mert a számukra nyugalmas helyzetet
kihasználva Kovpak csoportjának létszáma ekkor már 500 főre nőtt. 1942. április
3-án Sichowban meglepték az 51/III. zászlóaljat mely a teljes hadikasszáját, továbbá
90 foglyot, 62 halottat és sebesültet vesztett és a falut elhagyva Csernackojéba me­
nekült, ahol bekerítették és csak a Szeregyina Budáról küldött erősítésnek sikerült
őket felmentenie. A válságos helyzetet mutatta 102. hadosztály jelentése: „A 43/III.,
44/III., 51/111. és a 40/1. zászlóalj teljesen kimerült, a csapat morális értéke ijesztő­
en alacsonyra süllyedt. Az ellenség nehéz fegyverek területén tapasztalható túlere­
je optimista számítás mellett is 1:8.310 Egy század harcértéke 50 fő. 48 óra szolgá­
lat, 24 óra pihenés. Kórházi kezelés nem lehetséges. A betegek szolgálatukat ron­
gyokba bugyolált lábakkal látják el. A legénységnek csak egy pár cipője van, ezek
átáztak, emiatt szaporodnak a megbetegedések. Erős eltetvesedés. Kérünk német
egészségügyi tiszteket és tetvetlenítő állomást/'311 Másutt is hasonló volt a hely­
zet, mint például az eredetileg 105. hadosztályhoz tartozó 31/1. zászlóalj egy szá­
zadánál, ahol a magyar ezredorvos 8 tisztet és 119 honvédet vizsgált meg. Mind­
egyikük erősen el volt tetvesedve, 38-an rühösek is voltak, vitaminhiány okozta
skorbuttól 75-en szenvedtek, 52 személynek furunkulusai is voltak és egyéb beteg­
ségekre 63 személy panaszkodott - ami azt jelenti, hogy panaszmentes honvéd alig

308. BA-MA RH 23/174, Körűek 580 Bericht über die Gefechtstaetigkeit dér Kgl. ung. 102. le. Div
und das Kgl. ung. I. R. 46. vöm 1. 4-30. 4. 1942.
309. BA-MA RH 23/174, Körűek 580 Bericht über die Gefechtstaetigkeit dér Kgl. ung. 102. le. Div
und das Kgl. ung. I. R. 46. vöm 1. 4-30. 4. 1942.
310. Ez meglehetős túlzás. A partizánok jól voltak felfegyverezve, de túlerejüket csak annak köszön­
hették, hogy folyamatosan mozgásban voltak, szemben a magyar csapatokkal, amelyek zömmel század­
szintű egységekre osztódtak szét. így sem lehetett azonban a partizánok lokális túlereje nehézfegyverzet­
ben nagyobb, mint két-háromszoros.
311. BA-MA RH 20-2/323, 102. hadosztály jelentése, 1942. április 3.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 287

volt a századnál. Több zászlóaljban fordultak elő flekktífusz esetek is. Az 51/III.
zászlóalj, melynek az előbb említett jelentés szerint egyetlen aktív tisztje sem volt
és legénysége 30%-ban román, 30%-ban pedig rutén nemzetiségű tartalékosokból
állt, Csernackojét is kiürítette egy újabb támadás után. Parancsnoka, Nagy Aladár
Gábor alezredes idegsokkot kapott és az egységet ideiglenesen egy tartalékos had­
nagy vezette tovább. A falvak felgyújtása és a lakosok lemészárlása mellett az egy­
ség esetenként valódi partizánokat is elfogott. Komolyabb személyek esetén ezt a
jelentések ki is emelték, mint amikor április 16-án az ezredközvetlen huszársza­
kasznak sikerült elfognia Iván Bucukin partizánvezért, akiről a kihallgatáson kide­
rítették, hogy 1934-1941 között a GPU tagja is volt. A jelentés nem adott informá­
ciót arról, hogy Bucukint végül ki lőtte agyon, a magyarok vagy esetleg a német
tábori csendőrség. Az agyonlövés ténye nem kérdéses, hiszen erre jogcím több is
létezett: a partizántevékenység mellett az OKW és az OKH utasítása szerint a
GPU-tagság is kivégzést vont maga után.
A magyar csapatok kontraproduktív magatartása a Körűek 580. parancsnokának,
Agricola vezérőrnagynak hamar szemet szúrt. A 102. hadosztály mellé beosztott
német összekötő tisztek, Crüvell alezredes és Dulle hadnagy arról tájékoztatták,
hogy „sürgősen szükséges a 102. hadosztály, de különösen az 53. gyalogezred által
elfogott lakosok, illetve partizánok kihallgatásának német kezekbe tétele. A magya­
rok által alkalmazott módszerek - leszámítva az eljárásokban alkalmazott emberi
szörnyűségeket - teljességgel jogtalanok és értelmetlenek. Nem szereznek használ­
ható információkat és nem tesznek különbséget bűnös és ártatlan között. A trub-
csevszki és Szeregyina Buda-i német parancsnokságok által kiküldött hírszerzési
feladatokkal megbízott bizalmi egyének is áldozatául estek a magyarok kihallgatá­
si és elítélési módszereinek.”312
Sajnos iratok hiányában csak sejthetjük, hogy mit jelentenek az említett „em­
beri szörnyűségek” - feltehetően ugyanazt, amit a 105. hadosztály egyes zászlóal­
jai is műveltek, elsősorban a már említett Merész főhadnagy. Figyelemre méltó
azonban, hogy az idézett feljegyzés végén ez a megjegyzés szerepel: „a 102. köny-
nyűhadosztálynál uralkodó állapotokkal szemben a 46. gyalogezrednél ilyen jelle­
gű ügyek sohasem fordultak elő.”313 Ez is arra utal, hogy az atrocitások döntően
azon múltak, hogy mit engedtek meg az elöljárók. Agricola a jelentés hatására
megparancsolta, hogy csak német tisztek vezethetnek kihallgatásokat és hozhat­
nak ítéleteket és Szeregyina Buda, illetve Szevszk német parancsnokát egyúttal a
titkos tábori csendőrség hatáskörével ruházta fel. Kérdés, hogy ebből mi valósult
meg. Ami biztos, hogy a magyar megszállók sokszor a Körűek 580-nak komoly
biztonsági kockázatot jelentettek annyiból, hogy megjelenésük az eredendően né­
metbarát lakosságot is a partizánok karjaiba hajtotta. Példázza az ennek kapcsán

312. HL 744. sz. mikrofilmtekercs, Körűek 580. hadinapló, 1942. április 4., 672. p.
313. Uo.
288 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

„Lebombázott partizán
falu " A 43/111. zászlóalj
ismeretlen katonájának
felvétele, 1942 nyara.
A képen látható, ahogyan
a honvédek a romok
között ingóságok után
kutatnak

felmerülő dilemmákat a sernovói milícia 1942. április 7-i kérése, amelyben panasz­
kodtak a partizánok fosztogatásai miatt és megszálló erők kihelyezését kérték.
Elger hadnagy azonban „a magyarokkal szerzett tapasztalatokra tekintettel” nem
engedélyezte, hogy a még nem teljesen elvadított helységbe honvédalakulatokat
helyezzenek.314
Az április 10-én kezdődő olvadási időszakban szinte lehetetlen volt nagyobb
hadműveletek vezetése. Magyar részről ezért csak a közvetlenül elérhető falvak
felégetésével foglalkoztak.
Borisszovót 1942. április 17-én a 43/III. zászlóalj támadta meg. Az acéllapokkal
is megerősített házakat a zászlóalj végül nem tudta elfoglalni, ezért visszavonult,
majd másnap ismét támadott és elpusztította az ekkorra már kiürített falut. A had­
osztály egységei jelentéseik szerint vagy saját veszteség nélkül, vagy 1-5 sebesült,
illetve halott árán 2 0 -3 0 partizánt semmisített meg ezekben a napokban. Pavlovicsi
és Mala Pavlovicsi elfoglalásánál, melyet német vadászrepülők is támogattak, a
magyar egységek 4 partizánt fogtak el és 350 „partizánt” lőttek agyon „szökés köz­
ben”, míg a légitámadásnak 120 áldozata volt. A zsákmány mennyiségéből (1 gép­
puska, 15 puska, 4 automata puska és néhány használhatatlan fegyver, valamint a
4 [!] elfogott partizán) arra következtethetünk, hogy a támadás során a falu lakói­
nak zömét válogatás nélkül agyonlőtték. Hasonló légitámadással egybekötött had­
műveletre több más alkalommal is sor került, 1942. április 25-én például a „gya­
logság segítségével” 1000 „partizánt” semmisített meg a magyar támadás.315 Ápri­
lis 21-én Jasznaja Poljanában, Pavlovszkijban, Galcsinszkijban és Besgodkovóban
nulla saját veszteség mellett 232 megsemmisített partizánt és segítőt, 4 foglyot,

314. HL Körűek 580 hadinaplója, 1942. április 7., 689. p.

315. BA-MA RH 22/174, 1942. április 25-i bejegyzés.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 289

négy zsákmányolt nehézfegyvert és 37 puskát jelentettek. A tömegmészárlást iga­

zolják a németek által lehallgatott szovjet partizán-rádióadások is: „Ahol az ellen­
ség megjelenik, ott lerombolja a házakat és kiirtja a lakosságot.”316 Mindeközben a
partizánok folyamatosan támadták a magyarok által tartott helységeket, eseten­
ként nehézfegyvereket is bevetve.
A 102-es hadosztály hadműveletei a partizánoknak nem okozhattak jelenté­
keny veszteséget, mert erejükből még arra is telt, hogy április 27-28-án kb. ötszáz
emberrel nehézfegyverekkel támadásba menjenek át, amelynek eredményeképp
másnap reggelre az 53. gyalogezred kénytelen volt kiüríteni az elmúlt napokban
állandóan támadott Csernackojét és Szeregyina Budát. Ezekben a harcokban tüzér­
séget és egy könnyű harckocsit is bevetettek, ami mutatja, hogy itt nem spontán
szerveződött bujkáló hadifoglyok és kommunisták, hanem egy reguláris hadsereg
akcióiról volt szó. A támadás miatt kialakult résen nagyobb partizánegységek tör­
tek át a Csinelj-erdő felé. Súlyos helyzetbe kerültek a Pigarevkában körbezárt 46.
gyalogezred részei is, melyek két nap alatt 23 halottat, 43 sebesültet és vonatala­
kulataik nagy részét elvesztették. Maga a hadosztály-parancsnokság csak az erélyes
német utasítások hatására nem hagyta el szevszki székhelyét. Agricola tábornok
jelentése szerint „a 102. könnyűhadosztály hosszú távra még arra sem alkalmas,
hogy a szemből támadó partizánokkal eredménnyel lépjen fel”.317 Agricolának vé­
gül Szeregyina Budától 10 kilométerre délre sikerült két német század segítségével
egy ideiglenes állást kiépítenie, majd másnap, 29-én a várost visszafoglalnia. Becs­
lések szerint 6-8 partizáncsoport legalább 5000 fegyverese támadta a hadosztály
állásait. Az eseményekről Weichs vezérezredes április 29-én a következőket jelen­
tette: „Ezek az események ismételten bizonyítják, hogy a Gyeszna mentén az erdő­
ségben az ellenséges erők esetében nem partizánokról, hanem kiképzett, nehéz-
fegyverekkel, gránátvetőkkel és lövegekkel ellátott, céltudatosan vezetett egységek­
ről van szó, amelyek állandó rádiókapcsolatban vannak a Vörös Hadsereggel. A tél
folyamán a hadkötelesek besorozásával folyamatosan megerősítették, és tervsze­
rűen kiképezték őket. Biztosra vehető, hogy az útviszonyok javulásával az ellensé­
ges aktivitás is tovább fog fokozódni.”318
Április hónapban a 102. könnyűhadosztály és a 46. gyalogezred 51 halottat, 99
sebesültet és 67 eltűntet vesztett, miközben összesen 1380 „partizán és partizánse­
gítő elintézését” jelentette (foglyok az összesített jelentésben nem is szerepeltek).
Elvileg ezek a számok hatalmas katonai sikert jelenthetnének, hiszen egy magyar
veszteségre több mint hat megsemmisített partizán jutott. Ha azonban figyelembe
vesszük, hogy a magyar csapatok már március közepén is olyan állapotban voltak,
hogy a bakancsok 80%-a, a nadrágok 50%-a és a fehérnemű 100%-a használhatatlan

316. BA-MA RH 23/173, KTB 10. 4. 1942.

317. BA-MA RH 23/174, Fernspruch General Agricola, 28. 4. 1942., 203. p.
318. BA-MA RH 20-2/401, KTB 2. Panzerarmee, 29. 4. 1942.
290 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

volt, illetve ha a zsákmányolt fegyverzet rendkívül csekély mennyiségét nézzük, ak­

kor nyilvánvalóvá válik, hogy a veszteségek egyoldalúan keletkeztek - a saját veszte­
séggel nem a partizánok, hanem az ártatlan civilek áldozatai lettek szembeállítva.
A helyzetet nem sokat stabilizálta, hogy a 102. hadosztály május elején zsákmá­
nyolt orosz fegyverzetből nyolc löveget, 30 Maxim géppuskát és nyolc aknavetőt
kapott. Ekkor érkezett meg 1264 legénységi állományú pótlás is, de ehhez csak 11
tisztet küldtek, ráaásul a legénység 30%-a román, 30%-a pedig ruszin nemzetiségű
volt és sokan magyarul sem tudtak, sőt magyar kiképzésben sem részesültek.
Május 5-én a 102. könnyűhadosztályt átcsoportosították Brjanszk-Lgov térsé­
gébe. Itt 1942 júliusától a német 216. hadosztály néhány egysége ideiglenesen a
102. könnyűhadosztály alárendeltségébe került. „Grünspecht I-VI” néven ez a cso­
portosítás a brjanszki erdőben összesen hat vállalkozást hajtott végre Trubcsevszk
és Lokot között, részben a Navlja-Szeregyina Buda vasútvonal mellett elhelyezke­
dő helységek ellen. Ehhez részben légi támogatást is kaptak. Sajnos ezekre a had­
műveletekre csak a német 216. utászzászlóalj hadinaplója utal.319 Lebegyka mellett
száz tehenet „találtak”, Igrickoje mellett pedig egy elhagyott táborhelyen nagy
mennyiségű lőszert, kézifegyvereket, egy 12,2 centiméteres löveget és ötszáz darab
tüzérségi lőszert valamint egy gulyáságyút leltek fel. Utóbbi adat is bizonyítja,
hogy a térségben szétszórva tíz hónappal a katlancsaták után is rengeteg hadianyag
hevert, amit bárki hasznosított, aki csak akarta. A német zászlóalj 1942. június 22-
én elfoglalta és felégette Kokorevkát, amelyet a partizánok nehézfegyverekkel is
védtek. Július 30-án a „Grünspecht V ” vállalkozás során a 42/III. zászlóaljjal közö­
sen elfoglalták és felgyújtották Altuchowo, Sesujewa és Krapjwa falvakat. Augusz­
tus elején az 53. gyalogezred Gavrilova Guta környékén égetett fel addig megkí­
mélt településeket.

5. TÁBLÁZAT. A 1 0 2 . hadosztály veszteségei és a m egsem m isített partizánok

HALOTT SEBESÜLT ELTŰNT FAGYSÉRÜLT HALOTT PARTIZÁN

ÉS BETEG
február 23 42 19 1050
márciusig320 193 455 41 7 0 3+ 315 KB. 5000
Április321 36 44 52 - 1300
május322 42 78 14 - 990

319. BA-MA RH 26-216 alapján http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Gliederungen/PionierBat/

PiBat216.htm.
320. BA-MA RH 22/182, 7. 4. 1942., Olgyai jelentése.
321. BA-MA RH 23/174, 261. p. Bericht über die Gefechtstátigkeit dér 102. ID und dér Gruppé Bau-
mann im April 1942.
322. BA-MA RH 20-2/323 Bericht über die Gefechtstátigkeit dér Gruppé Baumann.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 291

„A polnikovói erdőben megölt magyar katonák támadóinak három bűntársa maga ássa meg saját sírját a kivégzés
előtt (1942. július 2 1 .)” (Polnikovo Osztrogozsszktól 18 kilométerre nyugatra található). Mélion József tartalékos
főhadnagy felvétel felvétele. Érdekesek a körben álló honvédek gesztusai valamint az, hogy a kivégzendők egy részét
azzal is megalázták, hogy meztelenre vetkőztették őket

6. T Á BLÁ ZA T. A Baumann-csoport (46. gyalogezred) és a 32/1., a 46/1. zászlóalj,

valamint ezredközvetlen alakulatok veszteségei és a megsemmisített partizánok

HALO TT SEBESÜ LT ELTŰ N T FA G YSÉR Ü LT H A L O T T P A R T IZ Á N

ÉS BETEG

f e b r u á r 323 28 67 2 153 557

m á r c iu s 324 3 11 - 479

á p r ilis 325 25 45 15 20 80

m á ju s 326 10 24 4 - 389

3 2 3 . B A -M A R H 2 0 - 2 / 3 2 3 , B e ric h t ü b e r die G e f e c h s tá tig k e it d é r G ru p p é B a u m a n n .

3 2 4 . B A -M A R H 2 0 - 2 / 3 2 3 , B e ric h t ü b e r d ie G e f e c h ts tá tig k e it d é r G ru p p é B a u m a n n s z e rin t a c s o p o r t ­
n a k m á rc iu s 2 2 - i g 3 h a l o tt és 11 s e b e s ü lt v e s z te s é g e v o lt. R H 2 2 / 3 4 s z e rin t 2 3 . 2 - 2 4 . 3 . k ö z ö tt 1 1 0 p a r ti­
z á n t le lő tte k és 3 6 9 - e t „ a u f a n d e re W e is e e r le d ig t” .
3 2 5 . B A -M A R H 2 3 / 1 7 4 , 2 6 1 . p. és R H 2 0 - 2 / 3 2 3 B e ric h t ü b e r die G e f e c h ts tá tig k e it d é r 1 0 2 ID u n d
d é r G ru p p é B a u m a n n im A p ril 1 9 4 2 .
3 2 6 . B A -M A R H 2 0 - 2 / 3 2 3 , B e ric h t ü b e r die G e f e c h s tá tig k e it d é r G ru p p é B a u m a n n .
292 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E

A 1 0 8 . gy alogdandár első hadm űveletei

A német hadvezetés eleinte mindhárom magyar hadosztályt, így a 108-ast is a brjansz-

ki erdőtől közvetlenül délre, illetve Kijevtől keletre kívánta alkalmazni. A 108.
gyalogandár (34. gyalogezred, 34/IL, 35/III., 47/III. zászlóalj; 38. gyalogezred 36/IL,
38/IIL, 48/11. zászlóalj), 1941. november 2. és 10. között rakodott ki Bergyicsevben,
ahonnan a Kijev melletti Darnyicán keresztül napi 30 kilométeres menetekkel érte
el Jagotin-Pirjatyin-Lubny-Zolotoncsa térségét, ahol a német 202. pótdandárt vál­
totta fel. Partizánok december végéig a gyalogdandár területén egyáltalán nem
bukkantak fel, ezzel is függött össze, hogy egy gyalogos századot, a huszárszázadot
és a légvédelmi gépágyús üteget Szosznyicára, a komarovkai vállalkozáshoz irányí­
tottak. A gyalogdandár hadinaplója szerint december 23-án a GFP jagotini vezető­
je részletes tájékoztatást adott a hadosztályparancsnoknak a térség politikai viszo­
nyairól, valamint minden egyéb ezzel összefüggő kérdésről is. December végétől a
hadosztály egységei mindenütt a cséplésben segédkeztek, amire annál is inkább
szükség volt, mert a háborús viszonyok miatt a termés sok helyen még feldolgozat­
lan maradt. A bizalmi egyének hálózata és a GFP szolgáltatott adatokat ellenálló
sejtekről és ezek közül a gyalogdandár rádiósai sikerrel be is mértek egy 80 fős
csoportot, amely naponta forgalmazott adásokat Moszkva felé.
Az első fegyveres partizántámadásra 1942. január 18-án került sor, ekkor egy
húszfős fosztogató banda próbált Zolotoncsától 15 kilométerrre nyugatra élelmet
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN Y SÉG E 293

„Felkoncolt és összeégett orosz orvlövészek a heves harcok után elfoglalt Bagadarickajafalu üszkös romjai között
(1942. július 7.)” Mélion József tartalékos főhadnagy felvétele

rekvirálni. A helyi ukrán milícia azonban elkergette a támadókat, úgyhogy a hon­

védségnek be sem kellett avatkoznia. Január 18-án a dandárparancsnok Abt Ottó
vezérőrnagy még azt írta német feletteseinek, hogy „mindenki epedve várja már,
mikor kezdődik egy nagyszabású vállalkozás, amelynek során a harcban is kitűn­
hetne katonáink rámenőssége”.327 Vágya hamarosan teljesült, igaz, nem úgy, aho­
gyan remélte. Hadosztályát ugyanis január második felében Harkov körzetébe, a 6.
német hadsereghez csoportosították, mivel félő volt, hogy a szovjet csapatok telje­
sen áttörik a védelmet. A seregtest márciusig Harkovtól délkeletre, a Donyec men­
tén folyamvédelmet látott el és már ekkor ízelítőt kapott a háborúból. Bár ígéret
történt nehézfegyverzet kiutalására, de a gyakorlatban csak arra volt lehetőség,
hogy a Nyugati Megszálló Csoporttól vonjanak el felszerelést. A 121. és 124. gya­
logdandártól beérkező géppuskák, aknavetők és nehézpuskák azonban még szállí­
tás alatt voltak, mikor Abt csapatai már harcban álltak. Megjegyzendő, hogy abban
az évben a hőmérő higanyszála még március 16-án is -1 0 és -1 7 °C között ingado­
zott.328 Abtot 1942 tavaszán ideiglenesen Stemmer László vezérőrnagy helyettesí-

3 2 7 . B A -M A R H 2 2 / 1 9 , A u sz u g au s d e m T ag eb u ch d é r kgl. u n g . 1 0 8 . In fa n te rie b rig a d e , 6 . p. [d á tu m

n é lk ü l, v a ló s z ín ű le g 1 9 4 2 . f e b r u á r ].
3 2 8 . H L T G Y 2 9 7 5 , H ad ácsy , 2 0 - 2 6 . p.
2 9 4 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN YSÉG E

A 108. és a 6. könnyűhadosztály
Bo. —Boriszovo Kovpak partizáncsportja
Ga. —Gavrilova Guta és támadási irányaik partizánvadász hadműveletei 1942.
Hu. - Hutor Holmeckij
Le. - Lépésino május-júniusban
Or. —Orlija
Pa. —Pavlovicsi

tette. Ő a „magyar katonai becsületre hivatkozva” kérte a német főparancsnoksá­

gon egysége bevetését.329 Sajátos, hogy a „becsület” és „rámenősség” szavakkal do-
bálódzó tábornokok nem vették tudomásul, hogy csapataik teljes mértékben
alkalmatlanok az objektumőrzésen túlmutató feladatokra. A megpróbáltatások
legsúlyosabb része májusban következett: a Sztavka május 12-én Tyimosenko mar­
sall vezetésével Harkovtól délre és északra is offenzívába lendült. Az 1200 harcko­
csival és 640 000 katonával indított támadás súlyos csapást mért a Dél Hadsereg­
csoportra. Néhány napig úgy tűnt, hogy a szovjet harckocsik útját Poltaváig semmi
sem állítja meg. Ebben a helyzetben a német vezetés a T-34-esek elé dobta a pán­
célelhárítással nem rendelkező és Stemmer által túlbuzgón felkínált, február 12-től
hadosztályra átkeresztelt magyar egységet is, amely 1942. május 12-26. között
40%-os veszteséget szenvedett Harkovtól 20 kilométerre délre, a Merefa-Tarkovka
közötti védőállásban.330 Május 14-én Suhaja Gomolsa falut fel kellett adniuk. Ezen

3 2 9 . C s im a -.Adalékok... I. m . 1 1 5 . p.
3 3 0 . L e g in k á b b a 3 8 /I I I . és a 4 8 /1 1 . zászló alj s ín y le tte m e g e z e k e t a h a r c o k a t, c s a k m á ju s 2 0 - 2 4 . k ö ­
z ö t t a k é t e g y sé g 2 5 1 h a l o tt a t v e s z te tt. H L T G Y 2 9 7 5 , H ad ácsy , 1 0 3 - 1 0 8 . p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 295

a frontszakaszon érte el a magyar légvédelem a háború egyik rekordját: a hadosz­

tályhoz beosztott 2. önálló légvédelmi gépágyús üteg egyik 40 mm-es gépágyúja
Szigethy Lehel tartalékos zászlós vezetésével egy napon belül kilenc szovjet repü­
lőgépet semmisített meg.331
Sajnos a hadosztály irataiból semmi sem maradt fenn. A RÁB viszonylag rész­
letes és ezért ebben az esetben megbízhatónak tűnő jegyzőkönyvei szerint Suhaja
Gomolsa-Taranovka térségében 143 polgári személyt és 15 hadifoglyot, a kraszno-
kutszki járásban 168 civilt és 42 hadifogolyot gyilkoltak meg itt magyar csapatok.332
A haláleseteket bizonyos mértékig korabeli magyar iratok is alátámasztják. Pap Lász­
ló százados korabeli naplójában hat esetet említ, amikor a 48/11. zászlóalj parancsno­
ka, Pogány László ezredes igazolvány nélkül elfogott ukránokat kivégeztetett.333
A 108. hadosztály a meglehetősen veszteségteljes Harkov melletti májusi har­
cai után csak rövid ideig juthatott pihenőhöz. 1942. június elején a Dél Hadsereg­
csoport úgy döntött, hogy ezt a seregtestet is Szeregyina Buda térségébe irányítják.
A szállítást azonban a hadseregcsoport Vorozshba térségében megszakította és azt
az utasítást adta a seregtestnek, hogy számolja fel a Putivl-Gluhov térségében fel­
tételezett partizán erőket, amelyek létszámát 1200 főre becsülték.

Akciók Putivl térségében

A 2. hadsereg felvonulása javában folyt, amikor moszkvai utasítás alapján Kovpak

partizánosztagának kb. 800 fegyverese május végén kitört a brjanszki erdőkből, és
80 -1 2 0 fős csoportokban az FK 194. és FK 197. összesen 60 000 négyzetkilométe­
res területén szóródott szét. Május 27-én a partizánok rövid időre még Putivlba is
behatoltak. Kovpak egységei azt a feladatot kapták, hogy a Kijévből és Gomelből
Kurszk és Harkov irányába vezető utánpótlási vonalak elvágásával megzavarják a
német nyári offenzívát.334 Putivlnál már korábban is rajtaütések érték az átvonuló
magyar alakulatokat, és ezért először, május 23. és 26. között a Donhoz irányított
IV. hadtest utászzászlóalját és néhány egyéb műszaki alosztályát vetették be, de
ezek a jól felszerelt partizánokkal szemben kudarcot vallottak.
A zászlóalj május 14-én rakodott ki Putivlban és először azt a feladatot kapta,
hogy a lerombolt Szejm-hidat a 402. különleges munkásszázaddal együtt építse

331. Szigethy Lehel: Donon innen, Donon túl. Ahogy 5 0 évvel ezelőtt történt. Lakitelek, 1992, Antológia,
86. p. Szigethy haditettét kitüntetési felterjesztései is igazolták (megkapta a I. és II. osztályú Vaskeresztet,
valamint a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét).
332. A magyar megszálló csapatok... I. m. 318-326. p.
333. HLTGY 4100, Pap László, 1941. december 13. és 28-i bejegyzés, 75., 83. p.
334. BA-MA RH 22/31, 27. 8. 1942. Dér kommandierende General dér Sicherungstruppen und
Befehlshaber im Heeresgebiet B. A Putivlban történt eseményekre utal Görgényi Dániel: Signum Laudis...
I. m. 108-112. p. Lásd még Kovpak visszaemlékezését: A brjanszki erdőtől... I. m. 77-83. p.
296 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

meg. „Senkitől sem kaptam arra tájékoztatást, hogy Putivl és környéke erősen par­
tizánveszélyes terület [...] Hogy a vasútvonal német szállítás szempontjából meny­
nyire fontos, és hogy biztosításában nekünk is részt kell venni”335 - írta jelentésé­
ben Kocsis László vezérkari alezredes, annak igazolására, hogy a magyar csapato­
kat teljesen felkészületlenül érték az események. Ebben nem volt teljesen igaza,
mivel Putivl német csendőrségének parancsnoka, Guggemoos csendőr százados és
Bayer csendőr hadnagy már május 22-én jelezte, hogy északról mintegy 1500-3000
partizán támadásával kell számolni. Felszerelésük felderítési adatok szerint 10 ak­
navető, 6 páncéltörő ágyú, 20 géppuska és egy gépágyú volt. Ezzel szemben a ma­
gyar erőkön kívül Putivlban és környékén csak kb. 100, rosszul felfegyverzett mi-
licista volt.
A IV. utász zászlóalj május 22-én Putivltől északra azt a feladatot kapta, hogy
biztosítsa a Szejm folyó vonalát, illetve Putivlt. Előőrsei Vjazenka faluba települ­
tek, ahol először minden csendesnek tűnt. 25-én este azonban hirtelen „irtózatos
pergőtűz” zúdult a falura. A partizánok nemcsak lövegeket és aknavetőket használ­
tak, hanem gyújtólövedékeket is, amivel több istállót, amiben a zászlóalj lovai vol­
tak elhelyezve, felgyújtottak. Nemcsak Vjazenkában, hanem Jazinóban, Strelnikiben
és Sztaraja Sarpovkában is helységharcra került sor. A civil lakosságnak ekkor még
szerencséje volt: sokan fehér kendőt kötöttek karjukra, őket a honvédek nem bán­
tották, kivéve egy személyt, akinél egy gyutacsot találtak: őt a helyszínen azonnal
agyonlőtték. Komoly gondot jelentettek a milicisták, akikkel tolmácsok hiányában
egyáltalán nem tudtak kommunikálni. Nem meglepő, hogy ezek harci kedve mini­
mális volt, hiszen ők rendelkeztek a leggyengébb felszereléssel. Többen a harcok
során letépték karszalagjukat és a partizánokhoz álltak át. Ezt követően a zászlóalj
Putivlt is kiürítette, a városban a németek által felhalmozott jelentős élelmiszer­
készlet - többek között 20 ezer tojás és 50 mázsa vaj és 300 mázsa gabona - is a
partizánok kezére került. A zászlóalj csak ezen az egy napon 100 embert vesztett,
nem beszélve súlyos anyagi kárairól.
A válságos helyzet miatt Kocsis vezetésével külön harccsoportot336 alakítottak
ki Putivl mellett azzal a feladattal, hogy biztosítsák a Konotop-Lgov vasútvonalat
az ellenséges támadásoktól. A csoportnak rendelték alá a német Törley-harckocsi-
századot337 is, taktikai utasításokat a hadművelethez a Körűek 580. adott.338 Sok
sikerrel ez a hadművelet sem járt, a Törley-harckocsiszázad 10 harckocsijából négy
üzemképtelenné vált, több halott és sebesült ellenére is csak annyit lehetett elérni,
hogy a partizánok visszahúzódtak. Magában Putivlban sem lehetett este biztonsá­
gosan közlekedni, rendszeresek voltak a lövöldözések. Ezért a Körűek 580. újabb

335. HL 2. hads. iratai, 5. fasc. 33. sz. naplómelléklet.

336. IV. utász század, IV. vegyiharc század, 103. hadtápszázad, II. kocsizó géppuskás század.
337. Kari Törley német százados (1913-1943) alakulata.
338. A Törley-zászlóalj eredetileg a XXXXVII. Páncéloshadtesthez tartozott, hadrendjébe egy páncé­
losszázad, egy megerősített gépesített lövészszázad, egy utászszakasz és fél hadihídoszlop tartozott.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 297

tisztogató akciókra szánta el magát, ezzel függött össze a 108. hadosztály előző
fejezetben említett átirányítása.
Érdekes módon Kovpak mégsem értékelte a hadműveletet teljes sikerként. Je ­
lentése szerint beosztottai kimerültek, sok sebesültjük volt és elfogyott lőszerük
is, ezért június 4-én megkezdték elvonulásukat a brjanszki erdő felé.339
Az akcióban szintén részt vevő Fjodorov partizánjainak sem sikerült megka­
paszkodniuk az ukrán területen, ők Őrei környékére tértek ki. Katonai szempont­
ból tehát a magyar hadsereg felvonulása elleni partizánakció nem volt igazán sike­
res, sőt az ellencsapások különösen válságos helyzetbe hozták a partizánokat. Az
Ukrajnában tevékenykedő partizánok száma 1942. augusztus-október között csu­
pán 202 fővel nőtt (4925-ről 5127-re). Ezzel az ukrán partizánmozgalom teljes
létszáma csak az egyharmadát tette ki annak a partizánerőnek, amely Fehérorosz­
országban Vityebszk környékén tevékenykedett.340 Mihail Ivanovics Naumov
partzánparancsnok keserűen jegyezte meg, hogy ebben az időszakban már annak is
örülni kellett, ha havonta egy ember jelentkezett osztagánál és ezért a kényszerso­
rozásra kellett áttérniük.341 A partizánvezetési törzs iratai szerint ebben az időben
az ukrán partizánok zöme a brjanszki erdőbe vonult vissza ahol keserves körülmé­
nyek között éltek és szinte egyáltalán nem foglalkoztak aktív harci tevékenység­
gel.342 Egyetlen komolyabb akcióról van tudomásunk: Kovpak, illetve Dékán visz-
szaemlékezése szerint Sztaraja Gutában július 28-án lerohanták és szétverték az
ott védekező 47/III. zászlóaljat, sőt a zászlóalj-parancsnokságról nagyobb mennyi­
ségű iratot is zsákmányoltak. Ezt a HM veszteségi adatai is megerősítik: az egység
aznap 71 eltűntet, három hadifoglyot, két halottat és 11 sebesültet vesztett.343
Kovpak egyébként csak ezután tudott újra rádiókapcsolatot kialakítani Moszkvá­
val. Egy ideig teljesen zavartalanul tevékenykedhetett, amit az is bizonyít, hogy
Sztaraja Guta mellett minden további nélkül létesíteni tudott egy repteret is.
A 108. hadosztályt június 11-én fejezte be a kirakodását Putivl mellett, itt alá­
rendelték a 105. könnyűhadosztálytól az 52/11. zászlóalj két századát és néhány
kisebb egységet, a 450. (turkesztáni) gyalogzászlóaljat, a 318. német páncélosszá­
zadot valamint a Donhoz kivonuló IV. magyar hadtest csapataiból három századot,
továbbá a 101. utászszázadot és három légvédelmi gépágyús üteget. Ezek harcait a
2. magyar hadseregről szóló egyik alfejezetben ismertetem. Az ennek során vissza­

339. Kovpak jelentése a politikai és hadműveleti munkáról Sztrokacsnak az 1941-1944 közötti idő­
szakra, CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 1. Ark. 21. idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 87. p.
340. „A fehéroroszországi partizánmozgalom politikai helyzete,, 1942. novemberi jelentés Ponomarenko
részére, RGASPI. F. 69. Op. 1. D. 125. L. 27., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 89. p.
341. Kentij- Lozickij: Vijna bezposzcsadii miloszergyija... I. m. 120. p., idézi Gogun: Sztalinszkije komman­
dosz... I. m. 88. p.
342. Az Ukrán Partizánmozgalom operatív osztályának jelentése az 1942-1944 közötti tevékenységé­
ről CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 1. Ark. 38., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 89. p.
343. Dékán: Vihar Ukrajnában... I. m. 83. p. A veszteségi adatok kutatásáért Szabó Péternek mondok
köszönetét.
298 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

vonuló partizánok aktivitására jellemző, hogy még felvonulás közben megtámad­

ták Hinszki helyőrségét Konotoptól 28 kilométerre északra, ahol megölték a mili-
cisták hozzátartozóit és három tábori csendőrt.
A Dél (1942. augusztus 1-jétől B) Hadseregcsoport és a Közép Hadseregcso­
port június folyamán külön hadműveleteket folytatott a brjanszki térség partizán­
jai ellen. A Közép Hadseregcsoport alárendeltségében, a 2. páncéloshadsereg hátsó
területén is harcoltak magyar alakulatok (feltehetően a 108. és 102. hadosztály
részei), de ezek pontos száma nem ismert. A „tisztogatást" a Körűek 582., illetve
1942. június 5. után rövid ideig a XLVII. páncéloshadtest irányította. A viszonylag
csekély erőkkel, 5500 katonával indított hadművelet két hét alatt mintegy 3000
„partizán" megsemmisítéséhez és 12 000 lakos kitelepítéséhez vezetett. Tekintet­
tel arra, hogy a németek szerint is csak 2500 fős partizáncsoport tevékenykedett
ebben a térségben, és arra, hogy a támadó csapatok csupán 58 halottat és 130 se­
besültet vesztettek, bizonyos, hogy az akció nem a partizánoknak, hanem az ártat­
lan lakosságnak okozott jelentősebb veszteséget. Ez annál is inkább valószínű, mi­
vel Kovpak csapatai június első felében már elhagyták a területet.
Több adattal rendelkezünk a Dél Hadseregcsoport hátsó területén zajló esemé­
nyekről. Június 19-én Friderici tábornok kiadta a tervezett hadművelet irányelveit:
a 108. hadosztálynak Konotop térségében a Szejm folyótól délről északi irányba át
kell fésülnie a hadseregcsoport hátsó területét, elsősorban a Gyeszna-Jampol tér­
séget az Ivotka folyó vonaláig. A hadművelet nehézségét elsősorban az jelentette,
hogy Putivltől nyugatra egy kb. 60 kilométer hosszú és 30 kilométer széles erdőség
terült el, amelyet középen az általában nehezen átkelhető és mocsaras Szejm folyó
választott ketté. A hadművelet befejezése után az alakulat Szeregyina Buda mellett
a 2. páncéloshadsereg alárendeltségébe lépett át. Az akció politikai és közigazgatá­
si lebonyolítása a német FK 197. és 194., a katonai tisztogató hadművelet irányítá­
sa pedig a magyar Keleti Megszálló Csoport feladata volt. Az akció időtartamára a
német kommandantúrákhoz kirendelt GFP-egységeket megerősítették, és a ma­
gyar 105. hadosztályhoz is kirendeltek egy GFP-szakaszt. Friderici számára csak az
jelentett problémát, hogy a partizánok jelentős része egyenruhát viselt. Miheztar­
tás végett ezért leszögezte: „Itt nem az [...] 1941 nyarán bekerített orosz hadsere­
gek maradványairól, hanem erősebb és gyengébb bandacsoportokról, mint igazi
partizánokról van szó. Hogy az »igazi« partizánokat hivatásos katonák, különösen
tisztek és komisszárok vezetik, azt egyes esetek igazolták, mint ahogyan azt is,
hogy a hátországból erősítésként ejtőernyősöket is küldenek vállalkozásaik végre­
hajtásához. Ez azonban mit sem változtat a köztük és az egyébként felbukkanó
reguláris alakulatok közti alapvető különbségen."344 A parancsból tehát az követ-

344. BA-MA RH 22/31, Dér kommandierende General dér Sicherungstruppen und Befehlshaber im
rückw. Gebiet dér Hgr. Síid, Weisung für die partisanenbekámpfung im nordöstlichen Teil des ab 8. 6. 42.
erweiterten Gebiet dér Heeresgruppe Síid. 19. 6. 1942.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 299

„Nowgorod-Szewerszky" Horváth Ferenc (46/III. zászlóalj) felvétele

kezeit, hogy akár viselnek egyenruhát, akár nem, minden elfogott személyt parti­
zánként kell kezelni, azaz fel kell koncolni. A „lecsendesítő akció” céljaként Fri-
derici egy zárózóna kialakítását jelölte meg Szeregyina Buda és Gremjatcs között,
annak érdekében, hogy a brjanszki erdőkből kitörő partizánok ne tudjanak bejutni
a hátsó területekre.
A saját támadás végül június 20-án kezdődött, de a páncélosokkal sem sikerült
elfoglalni Litvinovcsit. Petrovkában egy irodában talált iratok alapján a magyarok
elfogtak 34 lakost, akik közül kettőt rögtön kivégeztek a többieket átadták a GFP-
nek. Komoly feszültség alakult ki a magyar parancsnokság és a turkesztáni önkén­
tesek között, mivel előbbi saját csapatainak kímélése miatt utóbbiakat használta
ágyútölteléknek és emiatta a zászlóalj parancsnoka panaszt is tett. A turkesztáni
önkéntesek fegyelmezetlensége is komoly problémát okozott: egy német jelentés
szerint „a női nem számukra szabad préda [...], felszerelésük egy részét elvesztet­
ték vagy eladták”.345 Ennek viszont ellentmond, hogy Kurt Agricola altábornagy
egy 1942. június 30-i összefoglalójában „a lakossággal szemben kifogástalanul vi-
selkedő”-ként írt a turkesztániakról.346
Június 23-án egy 300 fős partizáncsoport 60 járművel kitört a bekerítésből
Berjuhtól délkeleti irányba. Itt sikerült tőlük megszöknie három magyar utásznak

3 4 5 . B A -M A R H 2 2 / 4 0 , 2 6 . 6 . 1 9 4 2 és 2 2 / 5 3 , M e ld u n g ü b e r T u rk I n f a n te rie B a ta illo n 4 5 0 . , 1 9 5 . p.
3 4 6 . H L 7 4 7 . M ik ro film te k e rcs , S c h re ib e n K u rt A g r ic o la 3 0 . J u n i 1 9 4 2 ., 1 4 9 6 . p.
300 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

és két német sofőrnek, akik beszámoltak arról, hogy fogságba esésük után először
kínozták őket, de miután elhitték nekik, hogy csak műszaki munkákhoz értenek,
emberségesebben kezelték őket. Beszámolójuk szerint a partizánok harmada nő és
13-16 éves gyerek. A megbízható partizánok testébe vörös csillag van tetoválva,
nőknél ez a jel a mell alatt található. A csoport felszerelése nagyrészt magyar ere­
detű, 5 -6 emberenként van egy géppisztolyuk, 50%-ban magyar egyenruhával is
rendelkeznek, sebesültjeiket magukkal viszik, és folyamatos rádiókapcsolatban
vannak Moszkvával.
A bekerítő hadművelet tehát kudarcot vallott, mert a putivli erdőt a partizánok
idejekorán kiürítették. Ezt Bogányi vezérőrnagy 1942. július 7-i jelentése is elis­
merte. A „tisztogatás" 12 halott és 31 sebesült áldozattal járt, cserébe viszont
„harcban" 250 személyt lőttek le, további 143 személyt pedig felakasztottak: Eh­
hez képest az akció során összesen csak 6 gránátvetőt, 24 lőszeres gurtnit, 6000
darab gyalogsági lőszert, két takarót, egy teherautót, egy rádió-adóvevőt, 420 Mo-
lotov-koktélt, 17 disznót és egy tehenet zsákmányoltak, amiből következik, hogy a
„harcban" elesettek többségének valójában semmilyen fegyvere sem volt.
Bogányi elégedetlenségét egy különösen embertelen parancsban vezette le:
„Benyomásom szerint a Putivltől nyugatra elterülő erdők átfésülése azért nem járt
eredménnyel, mert a partizánok egy része a környék falvaiban lakik, és látszólag
békés dolgozóként tartózkodik vagy menekül vissza a falvakba. Ezért Jazino,
Cserepovo, Ivanovszkij, Szeszjulin és a 32. gyalogezred által meghatározandó kör­
nyező falvak felégetendők, és teljes férfi lakosságuk 15 és 60 éves kor között kiir­
tandó. Az ezekből a helységekből származó és már Putivlbe beszállított összes
férfi, valamint a kommunista jelvénnyel (szovjet csillag a mell alatt) ellátott nők
szintén kivégzendők. [...]
3. Tekintettel a Berjuh közelében ma ismét végrehajtott aknarobbantásra, Ber-
juhból 10, a legközelebbi falvakból egyenként 5 férfi végzendő ki. Ki kell hirdetni,
hogy a következő hasonló alkalommal kétszer ennyi lesz kivégezve.
4. Novaja Szloboda leégetendő. Ehhez június 26-án a páncélosszázad, egy köny-
nyű légvédelmi üteg és megfelelő számú gyalogság rendelendő ki. A legkisebb el­
lenállás esetén a teljes férfilakosságot ki kell irtani."347
Utólag megmagyarázhatatlan, hogy mi késztette Bogányi vezérőrnagyot ilyen
embertelen parancsok kiadására. Bár a felsőbb német parancsnokság rajta is szá­
mon kérte a foganatosított megtorló intézkedéseket, a durva kegyetlenkedés nem
volt szükségszerű: voltak tisztek, akik nem így jártak el, és nem esett különösebb
bántódásuk. Egy magyar tábornoknak, akit német részről nem is vonhattak fele­
lősségre, még kevésbé kellett retorzióktól tartania. Pusztán szánalmat kellett volna
érezni az ártatlanok iránt, mint ahogyan legtöbb tiszttársa nem is adott ki ennyire
embertelen parancsokat.

347. BA-MA RH 22/46, Nr. 2195/Bes.Gr.Ost. la, 25. 6. 1942.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 301

Csak feltételezhetjük, hogy Bogányi azt hitte, az elrettentő hatás érdekében kell
ennyire kegyetlennek lenni. Annak ellenére tette túl magát a humánus szempon­
tokon, hogy személyesen sem a fajelmélethez, sem a nemzetiszocializmushoz nem
kötődött. Ráadásul az ilyen mértékű kegyetlenség még azokra is visszaüt, akik el­
rendelik, mert csak olajat önt a tűzre. Ezt Weichs vezérezredes is így láthatta, mert
panaszt tett az akció miatt, ami a kivégzések mellett 460 tonna termény megsem­
misülésével járt, és a magyarok azonnali felváltását követelte.348
Bogányi alakulatai ezután Sznob térségéből igyekeztek visszaszorítani északra a
brjanszki erdőkbe a partizánokat, majd Orlovkánál sikertelenül próbálták bekeríte­
ni a Gyesznán átkelt és nyugati irányban tevékenykedő Fjodorov-partizáncsoportot.
A brjanszki erdők déli lezárása elől a partizánok nyugati irányú támadásokkal tértek
ki, melyek során július 18-án Gremjacst is elfoglalták és ott azonnal hidat építve a
Gyesznán is átkeltek, amivel az addig nyugodtnak számító térség is kicsúszott a né­
met közigazgatás kezéből. Emellett sokasodtak a területen a sínrobbantások is.
Július 4-től Friderici tábornok a hadosztályt a brjanszki erdőkben tevékenykedő
partizánok elszigetelésére vetette be.349 Miközben nyugatról keletre átfésülték a
területet, a 108. hadosztálynak pedig a már említett „zárózónát" (Sperrzone) kel­
lett létrehoznia Szeregyina Buda és Gremjatcs között. A „zárózónában" minden
helységet elpusztítottak és a lakosságot kitelepítették.350 Az FK 194. és 197. felada­
ta a politikai és közigazgatási kérdések megoldása volt, míg a megerősített 105.
hadosztály velük együttműködve a tisztogatás lebonyolításáért lett felelős, miköz­
ben a legszorosabban együtt kellett működnie a német GFP-csoportokkal. Heves
harcokra került sor július 6-8. között Novaja Szlobodában, ahol a partizánokat
bekerítették. Kovpak alakulata a falu melletti kolostorba szorult és csak a konotopi
partizánosztag felbukkanása mentette meg a megsemmisüléstől.351 Szovjet forrá­
sok szerint Novaja Szlobodában a falu lakosai közül 407 személyt lőttek agyon
vagy égettek el házaikban a magyar katonák és a segítségükre küldött német pán­
célosszázad.352 Mindez a magyar jelentésekben másképp szerepel: Hadváry száza­
dos 250 partizán megsemmisítését jelentette július 7-én Novaja Szloboda térségé­
ből, ahol már június 29-én és július 5-én is komoly harcokra került sor.353 A parti­
zánok rendkívül heves ellenállást fejtettek ki: Hadváry és 16 katona megsebesült,
két tiszt és 14 katona elesett, de a „partizánok" is 350 halottat vesztettek.354 Tekin­
tettel arra, hogy ekkor Kovpak teljes csoportja sem számlált többet, mint 350 fő,

348. BA-MA RH 22/47, 3. 7. 1942, Weichs vezérezredes távirata Fridericihez.

349. BA-MA RH 22/31, Bef. Hgr. Süd la., 4. 7. 1942.
350. BA-MA RH 22/31, Weisung Friderici an den Sicherungstruppen im rükw. Bereich dér Heeres-
gruppe Süd, 4. 7. 1942.
351. Kovpak: A brjanszki erdőtől. .. I. m. 89. p.; Dékán: Vihar Ukrajnában . .. I. m. 81-84. p.
352. Anderson: A hungarian Vernichtungskrieg, 362. p. idézi a csernyigovi kerületi levéltár adatait,
igaz ott a falu elpusztítására 1941. június 6-i dátum szerepel, de ez feltehetően elírás.
353. BA-MA WF 03/7460, Fernspruch Hg. Süd 7. 7. 1942.
354. BA-MA WF 03/7460, Fernspruch Hg. Süd 9. 7. 1942.
302 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ráadásul a tényleges partizánok zöme kicsúszott a bekerítésből, a jelentés annak

igazolása, hogy az áldozatok döntő része ártatlan volt. Kovpak és Dékán maga is
említést tett arról, hogy Novaja Szlobodában szemtanúja volt a honvédek véreng­
zésének.355 10-én Vorozshba-Gyevicában 100 lakost a partizánok támogatása miatt
a GFP agyonlőtt. Az effajta akciók az igazi partizánoknak viszonylag keveset árt­
hattak, mivel ők általában kicsúsztak a bekerítésből. Helyettük általában a helyi
lakosságot kezelték partizánként.
A „zárózóna”-elv a megszállás csődjének beismerése volt: azért került rá sor,
mert a német-magyar csapatok képtelenek voltak folyamatos ellenőrzésük alatt
tartani a megszállt terület nagy részét. Ez már a tavasz folyamán nyilvánvalóvá
vált, amikor a hadosztály által ideiglenesen elfoglalt falvakban a lakosság nem volt
hajlandó polgármestert választani és faluőrséget szervezni, mert tudta, hogy a
megszállók nem tudják megvédeni őket a partizánoktól.356 Másrészt viszont a par­
tizánok is taktikát változtattak: a faluőröket több esetben már nem gyilkolták meg,
hanem csak fegyverüket vették el és megfenyegették őket, hogy amennyiben to­
vábbra is német szolgálatban maradnak, akkor nem lesz kegyelem. Ez is arra utalt,
hogy a partizánoknak már nem volt annyira szükségük a terror módszereire, mert
ők voltak már nyeregben.
Néha a németek, illetve magyarok által ejtett túszoknak szerencséjük volt: az
FK 197. egy vasútrobbantás után elfogta a tettest, és ezért felfüggesztette a leg­
utóbbi robbantás után halálra ítélt túszok kivégzését, mert „abban reménykedett",
hogy azt is az elfogott személy követte el.357 Az SD 1942. augusztus első felében
Csernyigov térségében végrehajtott vizsgálatai során hasonló következtetésre ju ­
tott, mint a magyar parancsnokságok: a bandák leküzdése csak a brjanszki erdőség
déli szélének lezárásával és egy 30-40 kilométer széles terület evakuálásával oldha­
tó meg. Az evakuálás után mindenkit, aki ebben a térségben felbukkan, „ártalmat­
lanná kell tenni". Az SD emellett alternatívaként felvetette azt a lehetőséget is,
hogy a bandákat át lehetne engedni a déli békésebb területekre, majd visszavonu­
lási útvonalaik elvágása után „a már ismert módon" lehetne felszámolni őket.358
Ezt azonban minden jel szerint erők hiányában elvetették, és ezt követően is a
„felperzselt föld" taktikáját alkalmazták a partizánok ellen. Ennek megfelelően to­
vábbra is elsősorban a lakosság elleni akciókkal próbálták megsemmisíteni a parti­
zánokat.

355. Kovpak: A brjanszki erdőtől... I. m. 83-85. p.; Dékán: Vihar Ukrajnában... I. m. 83. p.
356. BA-MA WF 03/7361, 105. le. Infanteriedivision, Meldung April 1942, 1098. p.
357. BA-MA RH 22/66, 29. 7. 1942. és RH 22/46 10. 7. 1942. Befehl FK 197.
358. BA-MA RH 22/31, SD Meldung über das Verhalten dér Bevölkerung in den nördlichen Gebiet
dér Heeresgruppe B. 15. 8. 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 303
A Körűek 532. és a Közép Hadseregcsoport magyar megszállókat érintő hadműveletei
1942 júliusától

1942 júniusától a 2. páncéloshadsereg, illetve hátsó parancsnoksága, a Körűek

532. vezetésével nagyszabású bekerítő hadműveletek kezdődtek a brjanszki erdő­
ség partizánjai ellen. A vezetés ennek során a német 216. gyaloghadosztály kezé­
ben volt (Gilsa-csoport), alárendelték a 102. és a 108. hadosztályt (utóbbit csak
júliustól), a lokoti milíciát, a Winnig-lovasegységet és a 703. őrzászlóaljat, vala­
mint a szovjet önkéntesekből felállított Weise önkéntes ezredet. A kiadott paran­
csok szerint ekkor már az egyenruhában harcoló partizánokat a németek nem lőt­
ték agyon, hanem hadifogolytáborba küldték. Az „új stílus” jeleként, és részben
azért is, mert ez a terület korábban viszonylag biztonságosnak számított és a lakos­
ság támogatására, valamint munkaerejére szükség volt, a német parancsnokság
hangsúlyt fektetett arra, hogy a katonaság civilizáltan viselkedjen: „A Weise-ezredet
ki kell oktatni, hogy a fosztogatás, szarvasmarhák begyűjtése és jogtalan fegyver-
használat hadbírósággal jár. A lakosságnak fel kell ismernie, hogy a vállalkozás
nem ellene irányul. Fegyverrel elfogott civileket agyon kell lőni. [...] A Gyesznától
nyugatra megtiltom a teljes területen falvak értelmetlen felperzselését” - paran­
csolta a Körűek 532.359 Ez a kitétel azért volt fontos, mert a Gyesznától keletre
fekvő területekről a német vezetés már lemondott, de a nyugati oldalon 1942 nya­
rán a megszállás intézményei még úgy-ahogy működtethetőek voltak. Másként állt
a helyzet a keleti oldalon, amely egyre inkább senki földjévé vált.
Az, 5500 katonával indított „Vogelsang I.” fedőnevű hadművelet 1942. június
25. és július 3. között 1382 „partizán” megsemmisítéséhez, 519 foglyul ejtéséhez
és 12 000 lakos kitelepítéséhez vezetett. Tekintettel arra, hogy a németek szerint is
csak 2500 fős partizáncsoport tevékenykedett ebben a térségben, és arra, hogy a
támadó csapatok csupán 58 halottat és 130 sebesültet vesztettek, bizonyos, hogy
az akció nem a partizánoknak, hanem az ártatlan lakosságnak okozott jelentősebb
veszteséget. A 2. páncéloshadsereg ezért néhány héttel később „Grünspecht” né­
ven újabb tisztogató hadműveletet indított, ezúttal Brjanszktól délre, de ez is si­
kertelen maradt. Az viszont megállapítható, hogy a Körűek 532. igyekezett mér­
séklő parancsokat kiadni, amennyiben megtiltotta a települések felgyújtását és
felhívta a figyelmet arra, hogy a katonának minősülő személyeket, illetve az átálló-
kat tilos agyonlőni. Kaminski milicistáinak és a magyar hadosztályoknak mene­
külttáborokat kellett létrehoznia a kitelepítendő lakosság részére. Navjla és Nye-
russza között az összes települést elpusztították.
A Gilsa-csoport július 20-án megparancsolta Lokottól nyugatra a Navlja-Nye-
russza közti települések elpusztítását és a lakosság teljes kitelepítését. A 102. és

359. BA-MA RH 21-2/403, 15. 7. 1942. Körűek 532. la Befehl Nr. 1. über die Sáuberung westlich dér
Dessna.
304 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

108. hadosztályoknak kellett Kaminskival együttműködve gyűjtőtáborokat felállíta­

ni a lakosság számára, a 15-60 év közötti férfiakat elkülönítve kellett őrizni. A had­
műveletben 7 magyar és 6 német, illetve orosz Schuma-zászlóalj360 vett részt. Mind­
ez semmit sem enyhített a Brjanszk körüli partizánveszélyen, csupán a lakosság­
nak okozott mérhetetlen szenvedéseket. Nemcsak a brjanszki erdő vált ebben az
időpontban hadműveleti területté, hanem a Csernyigov és Brjanszk közötti térség
is. A B Hadseregcsoport vezérkari főnöke 1942. augusztus 12-én utasította a Kele­
ti Magyar Megszálló Parancsnokságot, hogy végezzen tisztogatást Orlovka-Holmi
térségében, és állapítsa meg, hogy a lakosság mennyiben segítette a partizánokat,
azért hogy a GFP a bűnösökkel szemben a szükséges lépéseket megtehesse.361
„Berjcska falut rablóbandák rejtegetése miatt magyar csapatok felperzselték és la­
kosait különleges kezelésben részesítették (sonderbehandelt)” - tudósított a pa­
rancs teljesítéséről a RSHA jelentése.362 A csernyigovi SD-kommandó ugyanekkor
125 gyanús személyt végzett ki. Holmi, Korjukowa és Ponorica rajonok térségében
a partizánok mintegy 1000 fős harccsoportja is offenzívába ment át, több kollabo­
ráló község teljes lakosságát lemészárolták.363
A Gyesznától keletre fekvő terület élelemszerzés szempontjából ekkor már tel­
jesen lepusztítottnak (német szaknyelven Kahlfrasszonénak, azaz tarra-zabált-
zónának) számított. Ha volt is egyes körzetekben élelmiszer-felesleg, a partizánve­
szély miatt azt nem lehetett elszállítani. Lótáp alig állt rendelkezésre és benzinhiány
következtében a motorizált egységek sem voltak mozgathatóak. A partizánokkal
szembeni elrettentő hadviselés csődjét bizonyítja Bakay altábornagy javaslata,
melyben a teljes lakosság kitelepítését kérte a német megszálló parancsnokság­
tól.364 Ez az ötlet a későbbiek során újra és újra felmerült. A 102. gyalogdandár
által megszállt területen az összeírások alapján a Vörös Hadsereg 896 volt tisztjét
és 26 201 katonáját és 106 853 be nem hívott hadkötelest tartottak nyilván. Ezek
közül a partizánparancsnokok folyamatosan soroztak be alakulataikba embereket,
elsősorban a 15-19 év közötti korosztályt.365 A sorozás részben kiküldött bizottsá­
gok által történt, de a kettős hódoltságé területeken az érintett községek sztarosztái
csak egy levelet kaptak, a következő szöveggel: „Aki nyomós ok, mint például be­
tegség, nélkül nem jelentkezik az okkupánsok elleni harcra, azt úgy kezeljük, mint
egy árulót, mint egy zsidót. Aki e levél kézhezvétele után 10 nappal még mindig a
németeket szolgálja, agyonlőjük. Aki ezt a levelet az ellenség kezébe juttatja, azt
családjával együtt agyonlőjük.”366

360. Schuma = Schutzmannschaft, védőlegénység, a faluőrségből szervezett kollaboráns milícia neve.

361. BA-MA RH 22/31, Fernschreiben Bef. H. Géb. Síid 12. 8. 1942 an ung. Bes Gr. Őst.
362. BA-B, R 58/222, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten Nr. 19, 11. p.
363. BA-B, R 58/222, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten Nr. 19, 11. p.
364. BA-MA RH 22/174. és RH 22/90, Bakay jelentése 1942. 12. 16.
365. BA-MA RH 23/174, május 5-i jelentés és RH 23/173, április 15. lehallgatott ellenséges rádióadás.
366. BA-MA RH 21-2/558, levél oldalszám és dátum nélkül [1942 nyara].
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 305

Ismeretlen csongrádi illetőségű személy felvétele a 2. hadsereg hátsó területén történt, magyar katonák által elkövetett
tömeggyilkosságról

A B Hadseregcsoport hátsó területeinek vezénylő tábornoka augusztus 27-i ösz-

szefoglaló jelentésében megállapította, hogy a június-augusztus folyamán folyta­
tott akciók csak annyit értek el, hogy a partizánok zöme kitért északi, és ami sokkal
aggasztóbb, nyugati irányba. Augusztus elején a Fjodorov-partizáncsoport áttört a
Gyeszna vonalán védekező türkmén zászlóaljon és nyugat felé haladva a Gomel-
Bahmacs vasútvonalat veszélyeztette, ezt követően azonban visszafordult és egé­
szen az oreli térségig hátrált.
Bakay Szilárd vezérőrnagy 1942. augusztus 28-án a hadosztályt a Gyeszna-
Sznobotka-Sznob háromszögben tevékenykedő partizánok megsemmisítésére és
az összes lakott hely felégetésére utasította. Ez a vállalkozás, amelyben három
zászlóalj vett részt, a „Rex” fedőnevet kapta. A megsemmisítendő partizáncsoport
még június 27-én tört ki a brjanszki erdőből déli irányba, közben összecsapott az
55/11. zászlóaljjal, amelyet keletre leszorított. A partizánokat üldöző honvéd alaku­
lat azonban a Gyesznán nem tudott átkelni és Sznob községet sem tudta elfoglalni.
Csupán az alárendelt 57. német biztosítóezred zsákmányolt tíz lovat, négy jármű­
vet és öt mázsa élelmet. Az erdőben összeszedett férfiakat, gyerekeket és asszonyo­
kat a 105. hadosztályhoz rendelt GFP-csoportnak adták át, akik a magyarok szerint
„érthetetlen módon” mindenkit elengedtek. Az akció német részről 78, magyar
részről 13 halott és sebesült katonába került, az ellenség vesztesége ismeretlen, de
306 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

jellemző, hogy a vállalkozás még csak egy foglyot sem tudott ejteni. A területen 11
helységet megsemmisítettek és a lakosságot Ahtyirka, Romny és Lebegyin térségé­
be evakuálták. Mivel attól kellett tartani, hogy a partizánok átkelnek a Gyesznán,
ezért a magyar megszállók még egy hidat is felrobbantottak.367
Az SD augusztusi jelentésében a partizánokról megállapította, hogy rendkívül
fegyelmezetten viselkednek. „A lakosság véleménye szerint még a bandák rekvirá-
lásai is oly módon történnek, hogy az kizárja a túlkapásokat. A lakosságból csupán
azokat az elemeket intézik el, akik hajlandóak voltak a németekkel együttműködni
(polgármester, milicista stb.). Házaikat általában felgyújtják és rokonaikat agyon­
lövik. De a bandák nem követelnek a lakosságtól többet, mint amennyit nekik a
német szerveknél [...] kell beszolgáltatniuk.”368 A jelentés közvetett módon némi
önkritikát is tartalmaz, ha figyelembe vesszük, hogy a kollaboránsok rokonságának
agyonlövése a német hivatalnok szerint „mérsékelt” eljárásnak tűnik ahhoz ké­
pest, amire német megtorlás esetén számtani lehet.
A partizánok elleni hadműveletek sikertelenségéről tájékoztat a B Hadseregcso­
porthoz kirendelt német tábori rendészet vezetőjének augusztusi jelentése:
„A Krolovec-Putivl-Szeregyina Buda-Novgorod-Szeverszkij által határolt tér­
ségben négy erős, jól szervezett partizánbanda tevékenykedik. Az első partizánosz­
tagot, amely mintegy 2 -3 0 0 0 fős, az állítólagos Kovpak vezérőrnagy irányítja
Krolovec-Putivl-Gluhov között. Ettől keletre [...] egy másik, 5 -600 fős banda mű­
ködik: Szeregyina Buda és Marcsina Buda között tanyázik a következő, »Vorosilov«
nevű, kb. 3000 fős csoport.
A Novgorod-Szeverszkij és Szemionovka közötti erdőséget egy újabb banda
nyugtalanítja, amely szintén 2-3 0 0 0 fős, ebből 500 lovas és egy bizonyos Fjodorov,
alias Orlenkov vezeti őket. [...] Ezeken kívül további nyolc bandát állapítottunk
meg ettől északkeletre,
a) Szervezet és feladatok:
Az említett nagyobb egységek 3-4 0 0 fős csoportokra oszlanak szét. [...] Az
egyes csoportokat katonai rend szerint szervezik, és két-három századra, valamint
különleges alosztályokra oszlanak, amelyek a legjobb emberekből állnak. Léteznek
utász- és robbantócsoportok, egészségügyi és gazdasági csoportok, felderítő és
propagandaegységek. Az egészségügyi ellátást kiképzett ápolónők biztosítják. [...]
A szovjet vezetés külön súlyt helyez arra, hogy lehetetlenné váljon a térség gaz­
dasági felépítése. Ennek érdekében a polgármestereket, az ukrán segédrendőröket,
a kolhozmunkásokat és a németeknek dolgozó köröket minden módon terrorizál­
ják, kegyetlenkednek velük és megölik őket. A lakott helyeken végrehajtott gyako­

367. BA-MA RH 22/31, Meldung 105. Infanteriedivision über Unternehmen „Rex” 7. 9. 1942. és
Schreiben Hgr. B. 10.9.1942., valamint RH 22/86, Fernschreiben 6. 9. 1942
368. BA-MA RH 22/31, SD Meldung über das Verhalten dér Bevölkerung in den nördlichen Gebiet
dér Heeresgruppe B. 15. 8. 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 307

ri átvonulások, valamint a nappal és éjjel elkövetett rajtaütések a lakosságban azt

az érzést keltik, hogy ők a helyzet urai és ezzel tekintélyt szereznek parancsaiknak.
A partizánok terrorjától megrémített lakosság közben nagyon intenzív és ügyes
szóbeli és röpcédulás propaganda célpontja. Ennek fő érvei a következők: »Hosszú
távon a szovjetek győznek, mert a világ leghatalmasabb államaival szövetkeztek.
Amikor újra elfoglalják a németek által megszállt területeket, akkor rettenetes
büntetés vár azokra, akik a partizánok figyelmeztetése ellenére is együttműködtek
a németekkel. Mindazoknak, akik ugyan a németeknek dolgoztak, de most tettek­
kel bizonyítják, hogy hajlandóak együttműködni a partizánokkal, nagylelkű meg­
bocsátás jut osztályrészül.« Egyes esetekben megfigyeltük, hogy a partizánok en­
nek jegyében az ukrán segédrendőröket fegyverük elvétele után hazaengedték,
anélkül hogy bántották volna őket. Csak azt a fenyegetést kapták, hogy ha még
egyszer német szolgálatba állnak, agyonlövik őket.
A gazdasági kényszerintézkedéseket és a marhabeszolgáltatást a partizánok pro­
pagandájukban kiértékelik, mindig emlékeztetik a parasztokat arra, hogy a németek
sokkal többet követelnek, mint a szovjetek és nincsenek tekintettel az egyén javaira.
Ezeken a területeken az a jelszó kering: Egy igazságtalanul elvett tehén két erdei
partizánt jelent. Ők maguk egyes esetekben még fizettek is a rekvirált jószágért. [...]
Igen aggasztó, hogy a partizánok jelentős része magyar és német egyenruha­
tartozékokkal, valamint az ukrán Hipo kar szalagjaival van felszerelve. Ez az eddigi
összeütközések alkalmával súlyos veszteségeket okozott.”369
A korábban feltételezett „eredmények” novemberre semmivé foszlottak, mivel
ekkor már egészen Krolovecig törtek előre partizáncsoportok. Eközben a német
közigazgatás a teljes Gyesznától keletre lévő területről lemondott, a lakosságtól a
háztájiban termelt élelmiszer 100%-át elvették. Az FK 197. megállapítása szerint
a munkaerő-toborzásnak nevezett embervadászatok (sic!) és a marhaállomány teljes
elhajtása nagyobb kárt okoz, mint amennyit a dolog ér. Ezért a hadsereg-parancs­
nokság Nyezsinben az utóbbi intézkedést le is állította. A kialakult helyzet miatt
Friderici tábornok és Erich Koch teljesen összeveszett, az egyébként nem szívbajos
Friderici odáig ment, hogy katonai erővel fenyegette meg a vele nem egyeztetett
német gazdasági rekviráló és munkaerő-toborzó különítményeket. Mindez azon­
ban nem sokat ért. A német szervek a teljes Dél Hadseregcsoport hátsó területén
csak kb. hatszázezer németeknek dolgozó civil és négyszázezer Németországba
szállított kényszermunkás hozzátartozójáról gondoskodtak úgy-ahogy. A lakosság
jelentős része éhezett, Nyezsinben a fejadag 1942 nyarán napi 180 gramm kenye­
ret tett csak ki.
1942. szeptember 1-jén az OKH közölte a 2. német páncéloshadsereg parancs­
nokságával, hogy a hónap folyamán le kell adnia a hátsó területén biztosításra al­
kalmazott 102. és 108. magyar hadosztályokat a B Hadseregcsoportnak, anélkül

369. BA-MA RH 22/31, Dér leitende Feldpolizeidirektor dér Heeresgruppe B. 12. 8. 1942.
308 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

hogy pótlásukra más egység állna rendelkezésre (a két alakulat 15 000 fős élelme­
zési és 8784 fős harcos létszámmal rendelkezett).370 A kérés hátterében minden
bizonnyal a katonai vezetés erőfeszítése állt: a magyar vezérkar szerette volna, ha
csapatait együtt és nem szétszabdalva alkalmazzák. A hadsereg-parancsnokság és
a Közép Hadseregcsoport a legerélyesebben tiltakozott ez ellen, mondván, ha a
magyarokat elviszik, össze fog omlani a hadsereg ellátása, melyet a Gyesznától
keletre eddig a magyarok tettek lehetővé: megérkezésük előtt csak légi úton lehe­
tett Lokot környékére utánpótlást juttatni. A magyar hadosztályok jelenléte is csak
arra elég, hogy közvetlenül a vasútvonal sávjában fenntartsák a rendet. Kivonásuk
a Brjanszk-Szeregyina Buda és Brjanszk-Dmitrijev közt tevékenykedő partizáncso­
portok egyesülését vonná maga után. Az OKH azonban nem látta lehetségesnek a
magyarok elszállításának további halogatását. A kivonás miatt Ottó Wöhler (a B
Hadseregcsoport vezérkari főnöke) és Rudolf Schmidt vezérezredes (a 2. páncélos­
hadsereg parancsnoka) között az alábbi beszélgetésre került sor:
„W: Aggodalommal látjuk, hogy a magyarokból le kell adnunk. A sárperiódus
[Schlammperiode] előtt ez nem lehetséges, közben sem és a fagyos időszak előtt
sem. A magyarok nagyon követelőznek.
S: Ezt jól el tudom képzelni. Hisz nagyrészt idősebb évjáratokról van szó. A hátsó
területek parancsnoka a parancsnokság átadása után látogatást fog tenni a magyar
főhadiszálláson, Kijevben. Minden parancsnokot utasítottunk, hogy tartsák a for­
maságokat és legyenek különösen szívélyesek. De ha elveszik tőlünk [a magyaro­
kat], nem lehetne más egzotikumokat [Exoten, sic!], vagy legalább egy biztosító­
hadosztály romjait megkapni? Esetleg horvátokat?
W: A horvátokat máshová ígértük.
S: Ha lenne elég kiképzőm, felállíthatnánk orosz csapatokat is.
W: Nem lehet csak orosz csapatokat ott felállítani.
S: Nem is csak oroszok. Szakaszparancsnoktól felfelé mindenki német.”371
Magyar részről a kivonás állandó követelése mellett más eszközöket is bevetet­
tek annak érdekében, hogy megszüntessék a megszálló alakulatok szétszabdalását
és különféle német egységeknek történő alárendelését. A Keleti Megszálló Csoport
csak akkor engedélyezte magyar csapatok bevetését, ha előzetesen jóváhagyásra
bemutatták neki az ezzel kapcsolatos terveket. Ez a magatartás a Gilsa-csoportnál
és a 2. páncéloshadseregnél heves tiltakozást váltott ki.372 Az OKH ezért 1942. októ­
ber 1-jén ismételten figyelmeztette a B Hadseregcsoportot, hogy a 105. könnyűhad­
osztály a Keleti Megszálló Csoportnak minden szempontból, tehát hadműveletileg is
alá van rendelve. Csak a 102. és 108. könnyűhadosztályok állnak taktikailag a Közép
Hadseregcsoport rendelkezésére, de ezek is csak ideiglenesen.373 A magyarok fo­

370. BA-MA RH 21-2/343, Schriftwechsel OKH und Heesergruppe Mitte, 1. 9. 1942., 6. 9. 1942.
371. BA-MA RH 21/2345, Notiz Telefongesprách Schmidt-Wöhler, 27. 9. 1942.
372. BA-MA RH 21-2/343, Fernschreiben gruppé Gilsa 11. 9. 1942.
373. BA-MA RH 21-2/345, OKH an Heeresgruppe Mitte und Heeresgruppe B, 1. 10. 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 309

lyamatosan romló harci kedve is panaszra adott okot: a Gilsa-csoport például had­
bírósági eljárást kért azért, mert a navljai magyar hídőrség 1942. szeptember 12-én
fegyvereit otthagyva adta fel a hidat, amelyet később 12 milicista és két német ka­
tona visszafoglalt.
1942 szeptembere folyamán a B Hadseregcsoport hátsó területén elsősorban a
Csinyelj-erdőből élelmiszer-beszerző portyákra induló 2 -3 0 0 fős szovjet partizán-
csoportok okoztak gondot, a Közép Hadseregcsoport pedig Brjanszk környékén
került nehéz helyzetbe. A Csinyelj-erdőbe a megszállók minden behatolási kísérle­
tét visszaverték, a Brjanszktól nyugatra, Kletnya körzetében indított bekerítő had­
művelet is teljes kudarcot vallott. A B Hadseregcsoport szeptemberi hadművele­
teinek hatására a partizánok egy része viszont visszahúzódott a brjanszki erdőség­
be, illetve Szevszktől nyugatra vonult. Ebben az időben a partizánok számára a
szovjet vezetés légi úton 7,5 cm-es hegyi ágyúkat is szállított.374
Az állandósult válsághelyzet miatt a 2. páncéloshadsereg szeptember 17. és
október 3. között újabb akciót indított a Brjanszktól közvetlenül délre fekvő terü­
let megtisztításáért („Dreieck” és „Viereck” hadművelet). Erre azért is szükség
volt, mert például a trubcsevszki helyőrséget korábban a partizánok annyira blok­
kolni tudták, hogy ide az ellátást is csak repülővel lehetett eljuttatni. Navlja város­
át a partizánok néha tüzérséggel is lőtték, szeptember 11-én pedig a magyar elhá­
rítás kiterjedt összeesküvést leplezett le a városban.375
Érdemes ezt a hadműveletet részletesen is ismertetnünk. Szerencsére az erről
készített jelentések fennmaradtak és viszonylag pontos képet adnak azokról a
módszerekről, amelyeket a „korszerűsített” és „humanizált” partizánharc során
alkalmaztak. Becslések szerint a térségben 2500 partizán tevékenykedett, később
azonban kiderült, hogy a partizánok valós létszáma a 4000 főt is meghaladta. Az
erdei utak nagy része el volt aknásítva, ezért a különböző harccsoportokhoz utá­
szokat, és „42 mintájú aknaszedőket”, azaz hosszú pórázon vezetett munkaszolgá­
latosokat vagy elfogott partizánokat osztottak be. Október 2-án a „Dreieck” (há­
romszög) és „Viereck” (négyszög) hadművelet véget ért. Az akció eredményei
árulkodóak: miközben 642 lőfegyvert sikerült zsákmányolni, 1037 „partizánt” és
„segítőt” megsemmisítettek, 58 személyt fogságba ejtettek, 329 partizán átállt, 18
596 személyt pedig kitelepítettek a partizán veszélyes területről. Ez a hadművelet
Kovpak és más partizánvezérek visszaemlékezései szerint komoly veszteségeket
okozott, és csak hajszálon múlt, hogy maga Kovpak ki tudott csúszni a bekerítés­
ből. A 15-60 év közötti férfiakat automatikusan hadifogolytáborba szállították,
mivel esetükben biztosra vették a partizánokkal történt együttműködést. Ezt az
eredményt 45 halott és 175 sebesült árán érték el (a veszteségek kb. 65%-át a ma­

374. BA-B, R 6/302, Dér kommandierende General dér Sicherungstruppen und befehlshaber im
Heeresgebiet B. 1942. szeptemberi jelentés, 64-65. p.
375. HL 23. doboz, 54. gyalogezred iratai, 866. p.
310 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

gyarok szenvedték el).376 Jelentősnek csak a zsákmányolt felszerelés minősült: 100

ejtőernyőt, 30 ledobótartályt, 15 gulyáságyút, 35 különféle űrméretű löveget és
aknavetőt, ezekhez 1541 lövedéket, 354 kg robbanóanyagot, valamint egy könnyű­
harckocsit is zsákmányoltak. A partizánok taktikájukból adódóan a nehézfegyver­
zetet hamar elhagyták. Az akció során 64 kisebb-nagyobb partizántábort semmisí­
tettek meg. A csapatoknak meghagyták, hogy a területen mindent el kell pusztíta­
ni, a kutakat be kell robbantani, a falvakat fel kell gyújtani és a termést meg kell
semmisíteni, annak érdekében, hogy a partizánok életlehetőségei megszűnjenek:
minden jel szerint az akció tervezőinek volt annyi realitásérzéke, hogy tudták, a
partizánok többségének elérésére úgy sincs valós esélyük, ezért csak közvetett
módszerekkel érhetnek el sikert. Az akció ismertetett eredményei - kb. 1400 állí­
tólagos „partizán" megsemmisítése vagy foglyul ejtése - is azt igazolták, hogy leg­
alább 2500 fő kicsúszott a bekerítésből. A zárójelentés bizonyos tanulságokat is
levont. Ebből is kiderülnek azok az emberi tragédiák, amelyekkel ez a hadművelet
járt: „Elégséges panjefogatot377 kell biztosítani annak érdekében, hogy a kitelepí­
tésre kerülő lakosság legalább valamit elvihessen élelmiszerkészleteiből és az élet-
fenntartáshoz minimálisan szükséges vagyonából. [...] A tekintélyes mennyiségű
betakarított élelmiszert stb. erők hiányában nem lehetett elszállítani. Ezért az
ilyen hadműveletek legelején már szükség van milicistákból és civilekből mentő­
oszlopok összeállítására, amelyek energikus tisztek vezetése alatt minden készle­
tet, amelyet egyébként meg kellene semmisíteni, elszállítanak. Nagy értékeket és
készleteket lehetne ezáltal megmenteni."378 Ezekből az elejtett megjegyzésekből
kiderül, hogy a rosszul szervezett hadművelet nemcsak a lakosság létminimumá­
nak alapjait semmisítette meg, hanem a megszállók szempontjából is értelmetlen
pusztítások sorozatát okozta. Bár a megszállók ebben az esetben nem gyilkolták le
a polgári lakosságot, sokak számára a következmények mégis fatálisnak bizonyul­
tak, hiszen a családfenntartóktól és vagyonuktól megfosztott civilek ezreinek túl­
élési esélye az orosz télben minimális lehetett.
Október folyamán a hadosztály ismeretlen számú települést gyújtott fel és eva­
kuálta lakosságát, de ahogyan az ide beosztott GFP-csoport jelentése is megjegyez­
te, ez „nem fog semmit sem változtatni a bandák tevékenységén".379
Október 13-án a 102. hadosztály által őrzött Brjanszk-Lgov-vasútvonal Derjugi-
nónál húzódó szakaszát nagyobb szabású partizántámadás érte. A síneket összesen

376. BA-MA RH 21-2/403, 29. 8. Meldung Körűek 532 über Unternehmen „Dreieck”, 29. 8. 1942.,
zusammenfassende Meldung „Dreieck”-„Viereck” és RH 23/25. Gefechtsbericht über „Unternehmen
Dreieck und Viereck” vöm 17. 9-2. 10. 1942.
377. Panjefogat = országos jármű, amelyet egy vagy két ló húzott, nevét az Ukrajnában és Oroszor­
szágban elterjedt kisméretű panje lovakról kapta.
378. BA-MA RH 23/25, Gefechtsbericht über Unternehmen Dreieck und Viereck von 17. 9-2. 10.
1942., 39-42. p.
379. BA-MA RH 22/200, Meldung GFP Aussenstelle 1. bei 105. le. Division November 1942.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 311

178 helyen (!) robbantották fel: miközben kb. 300 partizán lekötötte a 18 fős vas­
útbiztosító támpontokat, 50 erre a feladatra kiképzett robbantó több kilométer
hosszúságban rombolta szét a vasútvonalat.380 A 2. páncéloshadsereg kétségbeejtő
utánpótlási helyzetbe került, parancsnoksága attól tartott, hogy a partizánok új
taktikája mögött az a gyanú húzódik meg, hogy az ilyen méretű sínhiányt német
részről nem képesek pótolni (ebben egyébként tévedtek). Egy nappal később egy
irányban a vasútvonal újrajárható volt. A hadsereg utánpótlási vonalai már a nyár
folyamán állandó támadások célpontjai voltak: a hadinapló augusztus 9-én szinte
elégedetten említette meg, hogy ezen a napon kivételesen nem történtek sorozatos
sínrobbantások.381 Más kérdés, hogy ezek a robbantások mekkora károkat okoztak
(lásd a Forráskritika és a sínháború eredményessége című fejezetet).
Október 2 2 -2 3 -án érte a magyar megszállókat az addig legsúlyosabb partizán­
támadás: a zsilinkai magyar helyőrséget teljesen szétverték, dr. Parragh Endre szá­
zadparancsnok is meghalt, 40-en fogságba estek.382
Novemberre a partizánok hadjáratai már a B Hadseregcsoport hátába is eljutot­
tak. Ezek megszüntetésére parancsolta meg Friderici a 105. hadosztálynak aláren­
delt Jókay alezredes csoportjának az északkeleti területre történő villámgyors elő­
retörést, és az ott tartózkodó bandák megsemmisítését. A Jókay-csoport (46/III.
zászlóalj, Platthy őrnagy lovasszázada és a 221. német páncélosszázad) 1942. no­
vember 29-én felgyújtotta Csinyelj falut és két halott, 6 sebesült veszteség árán 60
partizánt agyonlőtt.383 A lakosság ilyen helyzetben nem tehetett mást, minthogy az
éppen erősebb megszálló hatalomnak engedelmeskedett. Az SD azt jelentette,
hogy „A széles tömegek hangulati labilitására jellemző, hogy általánossá vált a
pénzrejtegetés, éspedig úgy, hogy a lakosság a pénz felét szovjet rubelben, másik
felét pedig birodalmi kincstárjegyekben gyűjti, mert »ki tudja, hogy nem jönnek-e
a kommunisták, és ha igen mikor?«”384
1942 decemberére a Keleti Megszálló Csoport létszáma 24 490 katonát és 4835
munkaszolgálatost, a Nyugati Megszálló Csoport 8250 katonát és kb. 3000 mun­
kaszolgálatost tett ki. További kb. 5000 katona a vasútépítő alakulatok keretében
önállóan tevékenykedett a hadműveleti területen.385

380. BA-MA RH 21-2/343, Abendbericht über den Bandenüberfall bei Derjugino.

381. BA-MA RH 21-2/489. Eintrag im KTB 9. 8. 1942.
382. A források a veszteségeket illetően ellentmondásosak. A különféle partizán-visszaemlékezések­
ben Parragh gazdagon kitüntetett őrnagyként szerepel (valójában szinte semmilyen kitüntetése sem volt),
és az elesett honvédek számát is több száz főben adják meg (HL partizán gyűjtemény, Szu 10, Andrejev:
Népi háború). A magyar veszteségi kimutatás szerint a munkaszolgálatosok közül 40 fő esett fogságba,
öten megsérültek és ketten meghaltak, a honvédek vesztesége 13 halott volt. Mivel a veszteségi kartonok
egy részére nem jegyezték fel a veszteség helyét, ezért a tényleges adatok ennél max. 20-30%-kal lehetnek
magasabbak. A HM veszteségi adataiért Szabó Péternek mondok köszönetét.
383. BA-MA RH 22/83, Gefechstbericht Gruppé Jókay 29. 11. 1942.
384. BA-B Meldung aus den besetzten Ostgebieten, Nr. 20. 11. IX. 1942.
385. Csima: A dalékok... I. m. 123-131. p.
312 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

MEGSZÁLLÁS ÉS A 2. MAGYAR HADSEREG

A 2. magyar hadsereg alakulatait nem megszálló feladattal küldték a keleti harctér­

re. Ennek ellenére ennek a hadseregnek is volt szerepe a megszállási politikában.
Egyrészt azzal, hogy csapatai kb. 20 000 négyzetkilométernyi területen helyezked­
tek el. Ezen belül tényleges „megszállási” feladatot ugyan csak hat hadtápzászló-
aljnak kellett ellátnia, de a megszállás feladataiba természetesen minden itt állo­
másozó csapat valamilyen módon bekapcsolódott. A szovjet lakosság Kurszk-
Belgorod-Harkov városában, illetve ezek vonalától keletre találkozhatott magyar
csapatokkal, akik az Oszkol völgye és a Don között 1942 második felében a meg­
szálló erők túlnyomó többségét adták.
Elvileg a hadsereg megszállt területe három szintre tagolódott. Az arcvonal és
az attól 10-20 kilométerre terjedő területeken a hadosztályok, emögött kb. 50 ki­
lométerig a hadtestek és a hadtestek mögött egészen az Oszkol folyótól nyugatra
elterülő térségig a hadsereg-parancsnokság volt illetékes a megszállt területek
igazgatásában. A hat hadtápzászlóaljból hármat a hadtesteknek rendeltek alá, ame­
lyek ezeket századonként hadosztályaikra osztották szét - így minden hadosztály­
hoz egy hadtápszázad került. Együttműködve az illetékes német szervekkel ezek­
nek az egységeknek kellett felállítaniuk a helyi közigazgatás intézményeit és ők
adták az egyes településeken berendezkedő állomásparancsnokságok személyze­
tét. A 2. hadsereg hadtápterületén a német biztonsági rendőrség alakulatai, illetve
a német rendőrzászlóaljak nem tevékenykedtek, így minden „politikai” jellegű ügy
is a magyar parancsnokságokra hárult.

A 6. hadosztály harcai

A 2. magyar hadsereg alakulatai közül az elsők között kiérkező és Csernyigov-

Nyezsin-Konotop térségében kirakodó 6. könnyűhadosztályt 1942. május elején
partizánvadászatra vetették be. Ez azzal függött össze, hogy a korábbi hónapok
eseményei egyértelművé tették, hogy a brjanszki erdő térségében olyan szovjet
reguláris erők tevékenykednek, amelyekkel szemben a 102. könnyűhadosztály
éppenhogy csak tartani tudja magát. A Dél Hadseregcsoport minden bizonnyal ezért
döntött úgy, hogy nagyszabású hadműveletet kezdeményez annak érdekében, hogy
a partizánok bázisait felszámolja. Mindehhez a 6. könnyűhadosztálynak az 53. gya­
logezreden túl egy hadifoglyokból felállított üzbég zászlóaljat és két milícia száza­
dot is alárendeltek, és a Körűek 580. további három német zászlóaljat is bevetett.
A Lokot városka térségében felállított milícia, a 552. német őrzászlóalj és a 41/11.
zászlóalj, valamint egy utászszázad részvételével indított tisztogató hadművelet
május 12-én, az utak felszáradása után kezdődött. A 6. hadosztály arra kapott pa­
rancsot, hogy a Komaricsi-Lokot-Szeregyina Buda-Arluchowo vasút határolta 50
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 313

A 6. könnyűhadosztály partizánvadász hadművelete 1942 májusában

km széles területet tisztítsa meg. Május 17-én a megtisztítandó terület határát a

Gyesznáig terjesztették. Német részről aznap külön felhívták a magyar csapatok
figyelmet a fosztogatás tilalmára és a lokoti milícia szövetséges státusára.
Erre Agricola vezérőrnagynak nyomós oka volt: a magyar csapatok nemcsak a
lakossággal szemben követtek el kihágásokat, hanem állandó összetűzésbe keve­
redtek a lokoti milíciával is: Kaminski lemondással fenyegetődzött, ha a magyarok
nem távoznak területéről és az állandó rekvirálásokra, valamint a dohánnyal és
más tárgyakkal történő üzérkedésre panaszkodott.386
Az első összeütközés május 15-én történt, amikor a 6. hadosztály 22/11. zászló-

386. B A -M A R H 2 1 - 2 / 5 5 8 . A K am in sk iv al tö r té n t s ú r ló d á s o k a t m e g e m líti G ö rg é n y i D á n ie l: Signum

Laudis... I. m . 1 0 6 - 1 0 7 . p. is.
314 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E

aljának egy százada Szokoly (Jasinka

Paszeka) mellett lefegyverezte a lokoti
milícia egy századát, arra hivatkozva,
hogy „3-4-es csoportokban polgári
ruhás fegyveres, részben fegyvertelen
emberek szállingóznak elő és beszi­
várognak a községbe. Eme emberek
egy része el volt látva a Miliz-alaku-
latok szokásos szalagjával, mások is­
mét csak egy felírás nélküli fehér
rongydarabot viseltek karjukon, vé­
gül egy részüknek semmilyen meg­
különböztető jelzése nem volt. Kér­
désre előadták, hogy ők milicisták,
azonban egyiknél sem volt semminő
elfogadható igazolvány." Mivel a mi­
licisták száma egyre nőtt, a század
Chutor Cholmezkijre kísérte az egész
társaságot, annak ellenére, hogy
„Partizánkihallgatás az ivanovszkojei kastély udvarában'” közben beérkezett a milicista alaku­
Löké László hadnagy (10/11. tüzérosztály) felvétele. lat parancsnoka is, aki már megfele­
Lásd még a 317. oldalon közölt fotót lően igazolni tudta magát. A század
ezt követően Szokoly községet „pa­
rancs szerint" felgyújtotta, holott ott harcok nem folytak. Ezután a milícia parancs­
noka panaszt tett, mert fegyvereik egy részét nem kapták vissza és az igazoló magyar
jelentés is elismerte azt, hogy ezek egy része a leégő házak között semmisülhetett
meg. Az ügy miatt a 6. hadosztály-parancsnoksághoz rendelt német összekötő
tiszt botrányt csapott, ami leváltásához vezetett.387 A magyar fél irataiból nem de­
rül ki, hogy a honvédek a milicistákat részben kirabolták, illetve egy személyt, aki
magát igazolni nem tudta, bajonettel szemen szúrtak. Gödry a következő levelet
küldte Agricolának: „A német összekötő tiszt, Schmal alezredes ordítozott vezérka­
ri főnökömmel, azt mondta, hogy a 22/11. zászlóalj egy banda, mert elvette Chutor
Cholmezkijnél a milíciától a fegyvereket és felszerelést [...] Egyrészt panaszkodott a
túlságos udvariasság miatt, amivel őt kezelik, másrészt viszont hiányolta a tájékoz­
tatást és a parancsaink szó szerinti fordítását. Kérem az alezredes úr felelősségre
vonását a magyar hadsereget sértő kitételei miatt és egyidejűleg kérem leváltását is,
mivel ez után az eset után nem látom biztosítottnak a kölcsönös megbecsülésen
alapuló harmonikus együttműködést."388

3 8 7 . H L 2 . h a d e re g ira ta i, 5 . d o b o z , 7 7 - 7 9 . p. 6 . h a d o s z tá ly je l e n té s e 1 9 4 2 . V . 2 6 .
3 8 8 . H L 2 . h a d e re g ira ta i, 5 . d o b o z , 7 7 - 7 9 . p. 6 . h a d o s z tá ly je l e n té s e 1 9 4 2 . V . 2 6 . ; ille tv e B A -M A R H
2 3 / 1 7 6 , 1 9 4 2 . 0 5 .2 6 - 2 7 . k ö z ö tti b e je g y z é se k
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 315

Az összekötő tiszt feljelentésére a magyar fél végül kénytelen volt vizsgálatot

indítani a 22/11. zászlóalj parancsnoka Somoghy Jenő ezredes ellen. Ennek során
kiderült, hogy a parancsnok sorozatosan valótlan jelentéseket adott le a zászlóalj
helyzetéről, rendszeresen alkoholizált, és bár nem volt beszámíthatatlan állapot­
ban, de „azt a benyomást keltette, hogy a vádlott alkoholista”. Ezzel függhetett
össze, hogy alakulatainak irányítása is kicsúszott kezéből, alárendeltjei egy milicis-
tát például agyonlőttek, mivel annak sem igazolványa sem karszalagja nem volt, de
fegyvert viszont viselt. A vizsgálat irataiból az is kiderült, hogy Gödry vezérőrnagy
eredetileg arra is adott parancsot a zászlóaljnak, hogy a civil lakosság bevonásával
építsen hidat a Nyerussza folyón - erre csak azért nem került sor, mivel a civilek
elmenekültek.389
Német részről már az elején súrlódások adódtak amiatt, hogy a 22/11. zászlóalj
nem végezte el a rá bízott tisztogatási feladatot a Nyerussza folyó északi oldalán.
A hadosztály vezérkari főnöke a német felet kifejezetten kérte arra, hogy egységé­
nek ne adjanak túl nehéz feladatokat, mivel a katonák még képzetlenek. Mindez
egyébként a megsemmisített partizánok számában nem tükröződött, május 15-én
21 halott és 110 sebesült honvéddal szemben 110 ellenséges halottat, 16-án négy
saját sebesülttel szemben 126 ellenséges halottat jelentettek. Május 18-ra a had­
osztály befejezte a Nyerussza folyó déli oldalának „tisztogatását”.
Ezt követően a 6. hadosztály, valamint Kaminski milíciája, a 552. és a 102. had­
osztály, a 703. német őrzászlóalj és a 41/11. zászlóalj, valamint egy utászszázad
Szujenka-Jampol-Iwotka patak és Gyeszna között elkezdték szűkíteni a partizán-
csoport körül vont gyűrűt. Jelentésük szerint 30 saját veszteség mellett 500 parti­
zánt lőttek le a bekerítés felszámolása során, de sok jel arra utal, hogy az áldozatok
zöme itt is civil volt.
A magyar egységek arra kaptak parancsot, hogy a bekerítési gyűrűn belüli lakott
helységeket pusztítsák el. Reviczky Imre alezredest, az 52/III. zászlóalj parancsno­
kát leváltották, fia visszaemlékezése szerint azért, mert nem volt hajlandó részt
venni a falvak elpusztításában és ártatlanok lemészárlásában.390 Más források sze­
rint a leváltás indoka hivatalosan „gyávaság” volt. Sajnos Reviczky 1945 előtti sze­
mélyi anyaga megsemmisült, így a kérdés forrásokkal nem tisztázható. Az minden­
esetre az első verziót erősíti, hogy Reviczky 1944-ben mint a X. közérdekű munka­
szolgálatos zászlóalj parancsnoka példamutató bátorsággal mentett mindenkit,
akit csak tudott.
Eleinte a partizánok viszonylag keményen harcoltak, május 9-re elfoglalták
Filipovo, Orlija és Torlopov falvakat, melyeket néhány nap múlva a magyarok visz-
szafoglaltak. Megfigyelések szerint az ellenfél folyamatosan kapott légi utánpót­

389. HL IV.84. 2. hadsereg tábori bírósága, 1. doboz, H 43.

390. Reviczky Ádám: Vesztes háborúk, megnyert csaták. Emlékezés Reviczky Imre ezredesre. Budapest, 1985,
Magvető, 377-381., 384-387. p.
316 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

lást, és Igriczkoje térségében páncélosokkal és lövegekkel is rendelkezett. Megjegy­

zendő azonban, hogy a 43/11. zászlóalj jelentése szerint a partizánok egy része le­
fűrészelt végű, úgynevezett dum-dum lövedékeket használt. Ezt a hadijog szigorúan
tiltotta, mivel az ilyen lövedékek rendkívül súlyos roncsolásokat okoztak.

A 6. könnyűhadosztály Rudnyánál és Jampol déli szélén bekerített egy rejtőzködő

partizáncsoportot és visszaverték kitörési kísérleteiket. Hadműveleteihez a 102.
könnyűhadosztály is csatlakozott. Rády-Péntek Artúr vezérkari százados vezetésé­
vel ez a seregtest május 20-án rajtaütött Skuravka-Sineserki községeken, ahol egy
nagyobb partizánegység tanyázott. Az akcióban részt vett az Erika páncélvonat és a
német 552. őrzászlóalj is. Minden jel szerint itt nagyobb partizánegységet lephettek
meg, 8 halott, 30 sebesült árán „500 partizán” állt a veszteséglista másik oldalán -
azt azonban nem tudjuk, hogy az ennek kapcsán felégetett öt faluban mennyi civil
pusztult el.391 A hadműveletekben a német Möckel alezredes csoportja (450. tur-
kesztáni zászlóalj, 481. tábori csendőr osztály, magyar 3/III. zászlóalj) is részt vett,
Martschina Buda-Baranovka és Posnjatovka vonalából ők biztosították a Csinyelj-
erdő déli bekerítését. A 6. hadosztály irataiból kitűnik, hogy a lakott települések vá­
logatás nélküli megsemmisítését parancsolták meg: „Az 52/11. zászlóalj Igrickoje,
Szelecsnya, Podgornaja Szloboda, Kalinowskij, Wojna által határolt területet május
27-én végleg megtisztítja és teljesen elpusztítja.”392 Néha az is megállapítható, hogy
egyes parancsnokok igyekeztek visszafogni a tömeggyilkosságokat. Dulle hadnagy,
a Möckel-csoporthoz beosztott német összekötő tiszt már-már büszkén jelentette:
„a csoport tudatosan lemondott arról, hogy teljes településeket felégessen és olyan
embereket agyonlőjjön, akikről nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy partizá­
nok vagy segítők.”393A 6. hadosztály teljes vesztesége a május 13. és június 4. közöt­
ti időszakban 57 halott, 201 sebesült, 9 sérült és 9 eltűnt volt. Ezenfelül 187 ló
pusztult el, további 131 pedig beteg, illetve ragályos beteg lett. Mindezért kilenc II.
osztályú Vaskeresztet utaltak ki a hadosztálynak. A veszteséglista másik oldalán csak
a Csinyelj-erdőben 538 halottat, két zsákmányolt löveget, 5 géppisztolyt és 22 golyó­
szórót rögzítettek a hadinaplóban.394 Ha azonban a 6. és 102. könnyűhadosztály és
az alárendelt német egységek teljes, 1942. május 13-30. közötti adatait nézzük, ak­
kor 4375 halott, 135 elfogott partizán és 500 lőfegyver volt a hadművelet eredmé­
nye, amit 31 német és 90 magyar, 97 milicista halott, 69 német, 314 magyar és 71
milicista sebesült, 3 német, 32 magyar és 3 milicista eltűnt árán értek el.395 A foglyok

391. HL 746. mikrofilmtekercs, 622. p.; és 2. hadsereg iratai, 5. doboz, 40. p. térképmelléklet.
392. HL 2. hadsereg iratai, 5. doboz, 72. p. 6. k.ho. Intézkedés 1942. V. 27-re.
393. BA-MA RH 23/176, 1942. május 30-i jelentés; illetve HL 747. mikorfilmtekercs, 1942. május 29.
1140. p.
394. HL 2. hadsereg iratai, 5. doboz, 110. p. térképvázlat.
395. HL 747. mikrofilmtekercs, összesítő jelentés 144. p.; és KTB Körűek 580, Meldung von 8. 09.
1942., 1331. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 317

Az ivanovszkojei cári kastély 1942. augusztus 5-én. Ekkor a 6. hadosztály törzsének parancs­
noksága, korábban szovjet tiszti iskola, illetve népbiztos-üdülőhely. Löké László hadnagy (10/11.
tüzérosztály) felvétele

döntően a német egységektől származtak, amire az utal, hogy a magyar jelentések­

ben általában a foglyok mellett az a megjegyzés szerepel (ha egyáltalán említenek
ilyeneket) hogy „kivégezve”. A „partizánok” összes vesztesége tehát majdnem ki­
lencszerese volt a támadóknak, miközben a zsákmányolt fegyverek alapján legfel­
jebb 6 00-700 tényleges partizán eshetett a harcok áldozatául. A hadművelet siker­
telenségét végül a Körűek 580. zárójelentése is kénytelen volt elismerni, mivel a
Nerussától délre már júniustól folyamatosak voltak a merényletek és partizánok
fosztogatásai.
Érdemes vizsgálni a veszteségi adatokat más bontásban is. A 6. könnyűhadosz­
tály saját maga 1838, a 102. könnyűhadosztály 990, a 46. gyalogezred 389 partizán
halottat jelentett. Egy részletesebb jelentésből pedig az derül ki, hogy május 15. és
21 között csak a 6. könnyűhadosztálynál 13 halott és 55 sebesült árán 886 halott
partizánt „intéztek el”.396 A saját veszteségek száma május 26-ig 36 halottra és 176
sebesültre növekedett, miközben a megsemmisített partizánok száma csak héttel
nőtt.397 Ez is azt bizonyítja, hogy a tömeggyilkosságok és a saját veszteségek között
nem állítható fel teljesen mechanikus kapcsolat. A magyar csapatok vérengzései in­
kább abból adódhattak, hogy vezetőik semmilyen felkészítéssel sem rendelkeztek a
partizánellenes harcmodorból és nem éreztek felelősséget a lakosság sorsa iránt.

3 9 6 . B A -M A R H 2 3 / 1 7 6 , M o g y o r ó s s y -c s o p o r t je le n té s e i.
3 9 7 . H L 7 4 7 . m ik ro film te k e rc s , K T B K ö rű ek 5 8 0 , G y en g ő s z á z a d o s je le n té s e , 9 8 2 . p.
318 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

7. TÁBLÁZAT. A 6. hadosztály által m egsem m isített partizánok398

NAP MEGSEMMISÍTETT PARTIZÁNOK

május 11. 42

május 12. 66

május 13. 249

május 14. 154

május 15. 343

május 16. 62

május 17. 214

május 18. 11

május 19. 55

május 20. 56

május 21. 114

május 22. 57

május 23. 8 (addig összesen 1431)

május 24-26. 7

Wilhelm Crüwell alezredes 1942. május 29-i „Erfahrungsbericht”-je szerint a ma­

gyar csapatok „lakossággal szembeni fegyelmezetlen és teljességgel zsarnoki ma­
gatartása csak a német érdekek ellen hat. Rablások megerőszakolások és más túl­
kapások napirenden vannak. A lakosság megfelelő hangulati reakciójához még az a
felismerés is hozzájárul, hogy a magyar csapatok képtelenek leküzdeni az ellensé­
get. A lakosság tapasztalataink szerint általában és többségében ellenséges a parti­
zánokkal szemben.” Jelentését azzal zárta, hogy leginkább a lakosság soraiból kel­
lene felállítani a partizánellenes alakulatokat és végre kellene hajtani a földosz­
tást.398399 Gödry a történteket érdekes módon más szempontból tartotta szükségesnek
magyarázni: „A hadosztály csapataira igen rossz hatással volt a megszálló hadtáp
csapatok között való kirakás és hosszabb-rövidebb ideig való tartózkodás. Ezek a
telet végig szenvedett rosszul felfegyverzett és kimerült csapatok a partizánoktól
való rémmesékkel a csapatok harcias szellemét és magyaros rámenését - különö­
sen az első időben - a partizánokkal szemben csökkentették.”400
A hadosztály június 1-jei parancsából kiderült, hogy a „tisztogatást” az alakula­
tok lóállományuk feltöltésére is használták, méghozzá meglehetősen gátlástalanul.

398. HL 747. mikrofilmtekercs, KTB Körűek 580. Meldung Hauptmann Pálffy (Ib 6. le. Infaneriedi-
vision), 24. 5. 1942., 924. p.
399. BA-MA RH 23/176, Wilhelm Crüwell Erfahrungsbericht 29. 5. 1942.
400. HL II. 1453. 2. Hadsereg iratai, la 1942 5. Doboz, 221/6. kho. la 42. V. 26 helyzetjelentés 374. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 319

Ez annyiban nem meglepő, hogy a Körűek 580. korábbi menetutasításai annyira

megviselték a csapatokat, hogy lóállományuk jelentős része kiesett. Gödry hadosz­
tályparancsnok május 28-án még azt rendelte el, hogy a „csapatok a felesleges
zsákmányolt lovaikat lóelőjegyzési kivonattal” adják le Szevszkben. Június 1-jén
azonban már újabb parancsot kellett kiadnia azért, mert a lovak elrablása teljesen
elharapódzott és Dmitrijew térségébe is átcsapott, ami addig békés területnek mi­
nősült: „Szigorúan megtiltom, hogy az alakulatok lóhiányaik pótlására az elhelye­
zési körleteikben vagy azok közelében található és a lakosság tulajdonát képező
lovakat elvigye. A lópótlást az alakulatok beérkező jelentései szerint központilag
fogom szabályozni. Amennyiben továbbra is jelentéseket kapok, hogy a hadosztály
alakulatai önhatalmúlag a polgári lakosság lovait elveszik, a lovak visszaadásán
kívül az alakulat parancsnoka ellen hadbírósági eljárást fogok indítani.”401

A 2. hadsereg további megszálló feladatai

A 2. hadsereg területén nem működtek komolyabb partizánerők. Mint azt az előbb

ismertetett Putivl környéki eset is mutatja, más volt azonban a helyzet az ezzel köz­
vetlen határos B seregcsoport hátsó területein, ahol a magyar megszállók is tevé­
kenykedtek. A német felderítés Gluhovtól nem messze a tuligovói erdőben egy par­
tizáncsoportot gyanított és ezért a 38/1. zászlóalj egy kb. 90 fős különítményét küld­
ték a térség átfésülésére. 1942. július 16-án ez az osztag belefutott a partizánok
lesállásába. Rövid idő alatt 14 halottat és 8 sebesültet (más adatok szerint 31 halot­
tat) vesztettek.402 Feltehetően ezzel függött össze az is, hogy 1942. július 27-én a
Donhoz vonuló 13. könnyűhadosztály 31. gyalogezredét ideiglenesen Friderici tábor­
nok, a Dél Hadseregcsoport hátsó területei parancsnokának rendelkezésére bocsátot­
ták és azt a feladatot bízták rá, hogy Gluhov környékét tisztítsa meg a partizánoktól
- akik ekkor már hetedhét határon túl voltak. Rumy Lajos, a gyalogezred parancsno­
ka szerint a Csinyelj-erdő első átfésülésekor partizánokkal ugyanis egyáltalán nem
találkozott. Rumy azonban jelentésére azt a szemrehányó választ kapta, hogy miért
nem égette fel Csinyelj falut? Ehhez Rumy emlékiratában csak annyit tett hozzá: „az
én tapasztalatom az, hogyha a vázolt terület partizánveszélyességi fokát 1-gyel jelöl­
jük, akkor Szlovákiában 1945 tavaszán tapasztaltakat 100-zal kell számozni.”403
Mint korábban említettem, a 2. magyar hadsereg hátsó területei elvileg az
Oszkol folyóig terjedtek. A gyakorlatban a hadsereg ellátó alakulatai sokkal na­
gyobb területen húzódtak széjjel. Kurszk, Belgorod és Harkov egyaránt magyar
utánpótlási és javító alegységek szálláshelye volt. Arra, hogy mit is jelentett ez,

401. HL 2. hadsereg iratai, 5. doboz, 91-92. p. menetintézkedés VI. 2-től VI. 10-ig tartó menetekre.
402. Szabó: D onkanyar... I. m. 85. p.; valamint HM veszteségi kimutatások, 38/1. zászlóalj.
403. HLTGY 3160, Rumy Lajos, 15-16. p.
320 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN YSÉG E

A 2. magyar hadsereg hátsó megszállási területei 1942-1943

álljon itt Harkov példája, ahová először a VII. tüzér szeroszlop települt, amely a
hadtest tüzérségi eszközeinek javításával foglalkozott. A 272 fős egységhez 20
munkaszolgálatost és 50 orosz hadifoglyot is beosztottak. Mivel a városba települt
a hadsereg távolfelderítő osztálya, a IV. hadtest gépkocsijavító műhelye, egy vágó­
hídi osztag, tehergépkocsi szakasz, fogatolt gépkocsi szeroszlop, kórház, repülő-
tiszti pihenő és üdülő, ezért a honvédek létszáma itt hamar 3000 főre nőtt. Emel­
lett sokan próbáltak engedély nélkül bejutni a városba szórakozási és üzletelési
célokkal, ami indokolttá tette egy magyar városparancsnok kinevezését. Boér Viktor
tüzérezredes, aki egy személyben volt a szeroszlop, illetve Harkov magyar várospa­
rancsnoka, utóbbi funkciójában havi 1000 RM reprezentációs keret felett rendel­
kezett. „A milliós városban megindult az élet, nagy volt a forgalom, megnyílt egy
nagy modern szálloda, az operaház, koncertek, színes bizományi boltok stb., de a
legnagyobb mozgalom az óriási piacon volt, ahol mindent lehetett kapni, főleg
műszaki cikkeket, dísztárgyakat stb. nekünk nevetséges áron, mert 10 rubel volt
egy német márkával egyenlő [...] A legszomorúbb volt a polgári lakosság ellátása,
mert csak azok kaptak igen szerény élelmezési jegyeket, akik németek által veze­
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN Y SÉG E 321

tett intézményekben dolgoztak, a töb­

biek szabad kereskedelemben elkép­
zelhetetlen magas árakon értékeik el­
adásával tudták csak a legszükségesebb
élelmet beszerezni. A lakosság maga­
tartása talán a félelemtől is, kifogásta­
lan előzékeny és csendes volt.”404
Boér a HM számára a feketepiacon
80 tonna vörösrezet és 80 tonna nik­
kelt vásárolt, 4 millió márkáért, amit
mint a hadiiparnak nélkülözhetetlen
és hiánycikkek számító nyersanyagot
titokban szállítottak haza, ugyanis el­
vileg az effajta anyagok felett csak né­
met parancsnokságok rendelkezhettek.
A 2. hadsereg katonái által írt me­
moárokban általában a lakosság és a
honvédek kiváló kapcsolatáról emlé­
keznek meg a szerzők. Ez azonban az
éremnek csupán egyik oldala. A lakos­
ság jelentős részénél ugyan lehettek
elrejtett fegyverek, de nyílt összecsa­
pásokra igen ritkán került sor. Doni kozák nő ünnepi viseletben a 2. magyar hadsereg
egyik rendezvényén 1942 őszén. Dr. Szendéi László orvos
A hadsereg mögöttes területén ugyan
százados felvétele
nem tevékenykedtek komolyabb par­
tizán erők, de a partizánvadász jelen­
tések számai imponálónak tűnnek. Sajnos összesítő jelentések nem maradtak
fenn, csak töredékes adatok. A 108. hadtáp zászlóalj június 28. és július 23. közöt­
ti időszakra szóló jelentése szerint harc közben 17 ellenséges személyt semmisítet­
tek meg két saját halott és négy sebesült mellett, ezenfelül kivégeztek 47 „parti­
zánt” és internálták a térség 17 és 45 év közötti lakosait, összesen 1100 személyt,
akiket hadifogolyszerű elhelyezés és ellátás mellett a hullák és szétszórt hadianya­
gok eltakarítására, valamint útkarbantartásra alkalmaztak.405 Július 20-ig a 106.
hadtápzászlóalj által folytatott tisztogató hadműveletek 148 fő ellenséges veszte­
ség és 203 kivégzett partizán mellett 2 halott és 4 sebesült saját veszteséget okoz­
tak. 2400 főt internáltak. Augusztus 31-ig további 200 fő partizán és gyanús elem
esett el, illetve került kivégzésre. 1942. október 17-27. között a hadsereg arcvona­
la mögött 3 megsemmisített, 2 kivégzett, 39 elfogott „bandita” szerepelt az iratok-

4 0 4 . H L T G Y 2 6 9 8 , B o é r V ik tor, 5 . p.
4 0 5 . H L 2 . h a d s e re g ira ta i 5 . d o b o z , 4 4 8 . p. 1 0 8 . h a d tá p z á sz ló a lj je le n té s e .
322 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

bán, a zsákmány 10 ejtőernyő, 2 rádióadó, meghatározatlan mennyiségű élelem,

lőszer, a saját veszteség 1 halott, 2 sebesült volt.406 Amennyiben ezek a számok a
valós helyzetet tükrözik, akkor a mögöttes területen a kivégzettek száma a féléves
megszállás alatt ezres nagyságrendű is lehetett. Csak feltételezés, hogy a kivégzet­
tek zöme annak esett áldozatul, hogy nem tudta igazolni magát, vagy hogy kijárási
tilalom idejében fogta el a járőr. Az is biztos azonban, hogy a szovjet vezetés folya­
matosan próbálkozott hírszerzők átdobásával.
A 2. hadseregnél a hadtápzászlóaljak mellett a hadtestek és a hadsereg kémel­
hárító osztályai hajtották végre a legtöbb kivégzést. Ezek számáról egyelőre csak
becslésekkel rendelkezünk, az biztos, hogy az áldozatok száma minimum százas
nagyságrendű. Utalások vannak arra, hogy a kémelhárítók az átálló partizánokat is
kivégezték: a rádiófelderítő Kovács Nándor naplójában említ egy esetet, amikor
Kurszk mellett két szovjet partizán nő ledobásuk után rádió adó-vevőjükkel azon­
nal átállt, anélkül, hogy a készüléket egyszer is használták volna. Sorsuk ennek
ellenére a kivégzés lett.407
A magyar parancsnokságok túlbuzgóságára utal a 2. magyar hadsereg mellé
kirendelt német összekötő tiszt 1942 szeptemberi jelentése: „A magyar szolgálati
helyek minden volt kommunistában mai ellenséges személyt látnak és ezeket az
embereket ki akarják vonni a foglalkoztatásból. Ilyen alapon azonban a munkaké­
pesek negyede eshetne ki. [...] Ollay alezredes hadtápparancsnokkal folytatott tár­
gyalások eredményeképp sikerült a tervezett akciót legalább november közepéig
elhalasztatni.”408
Súlyosan érintette a lakosságot Jány azon parancsa, amely elrendelte a frontvo­
naltól 15 kilométeres távolságon belül fekvő községek kiürítését. Az intézkedés
ugyan nem volt jogtalan, de végrehajtása, valamint a kitelepítettekről történő gon­
doskodás teljes hiánya szembeszökő. Gyakran előfordult, hogy a földönfutóvá tett
helyiek visszamerészkedtek lakhelyükre, hogy magukkal vihessenek valamit va­
gyonkájukból - amennyiben nem akartak éhen halni, nem is volt nagyon más vá­
lasztásuk. Ha elfogták őket, esetenként kivégzés várt rájuk. A 6. gyalogezrednél
Akosi Károly parancsnoksága alatt több kirívó esetről is van tudomásunk. Az egyik
zászlóaljparancsnok az elfogott nők lemeztelenített fenekére (!) méretett 25 bot­
ütést, majd amikor ez sem szüntette meg a lakosság visszaszivárgását, 25 elfogott
személy - köztük gyerekek és terhes asszonyok - kivégzésére adott parancsot. Az
eset miatt még a csapatcsendőrök is zúgolódni kezdtek és egy terhes nőt, valamint
néhány gyereket titokban elengedtek, de a többieket agyonlőtték.409

406. HL 2. hadsereg iratai, hadinapló-mellékletek, 1228. sz. 417. p.

407. http://www.nogradarchiv.hu/data/files/243984775.pdf.
408. BA-MA RW 46/538, Lagebericht für die Zeit von 1. bis 15. 9. 1942.
409. 1945 után az effajta ügyekből koncepciós eljárásokat is kreáltak és ártatlan honvédtiszteket hur­
coltak meg. Az említett, 6. gyalogezredben történt eset kapcsán Pallós Ödön és Létay Gyula ügyében in­
dult eljárás, periratok szerző birtokában. Létayt a rendszerváltás után a katonai bíróság rehabilitálta.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 323

Hogy hogyan is nézett ez ki alulnézetből, illetve hogy mennyire nem fekete-fe­

hér a kép, azt jól illusztrálja Hőbe Lajos naplója. Hőbe 1942. október 2-án rendelte
el a kijárási tilalmat megszegők agyonlövetését. Egy ideig Hőbe eltekintett ettől.
Járőrei folyamatosan fogtak el embereket, de a végrehajtást inkább a hadsereg-pa­
rancsnokságra bízta. Október 17-én összeíratta a lakosságot, a jegyzékről két pél­
dányt készített, az egyiket a sztaroszta, a másikat ő maga őrizte, és ennek alapján
osztott ki a lakosoknak igazolványokat. A továbbiakról a napló így számol be:
„1942. október 20. A délelőtt folyamán a hadosztály-parancsnokságtól a ván­
dorlási tilalmat ellenőrző huszár század egyik járőrének parancsnoka jelentette,
hogy a vett parancs szerint két kóbor nőt talált a front tájáról jövet. Igazolványuk
nem volt, és a vett szigorú parancs szerint agyonlövette őket, és hulláikat egy jól
látható helyen hagyta, melléje egy táblát tűzött, amelyen a következő magyar és
orosz nyelvű felírás van: „agyonlőtték, mert engedély nélkül csavargott”. Ez a szi­
gorúság első pillanatban talán visszatetsző, de aki itt van, az tudja, hogy az oroszok
minden lépésünkről, minden tervünkről tudomást szereznek, és a híreket ezek az
engedély és igazolvány nélkül csavargók közvetítik. Miután a tegnapi nap folyamán
15 ilyen kémgyanús, kóborló, engedély és igazolvány nélküli férfit és nőt végeztek
ki a hadosztály területén, és erről a lakosság a táblák útján mindenütt tudomást
szerzett, remélni lehet, hogy az ilyen módon űzött kémkedés megszűnik, mert más
módon kiirtani nem lehet. [...]
1942. október 21. Környékünkön partizánokból álló orosz bandák működnek,
amelyek az egyedül járó hírvivőket, vagy gyanútlanul ki tévedt katonákat támadják
meg, valamint a lakosságtól, a faluba beszivárogva, fegyveres erővel élelmiszert
csikarnak ki. Ezen tevékenységek megakadályozása végett a következőket rendel­
tem el: Egyes katonák (még hírvivők sem) a község területét nem hagyhatják el.
Minden olyan területen, ahol partizánok megbúvása feltételezhető, csak megfelelő
erejű (legkevesebb egy parancsnok és három fő) golyószóróval, puskákkal és kézi­
gránátokkal felszerelt járőrök közlekedhetnek. Felállítottam a községben öt banda-
leküzdő járőrt erős fegyverekkel, és lovasítva! Ezzel elérem azt, hogy a jelentések
után pár perccel már a helyszínen vagyunk, és a bandákat elfoghatjuk, vagy felkon­
colhatjuk. A lakosság is velünk tart e téren, mert ezek a bandák az amúgy sem va­
lami bő élelmiszerkészletüket is elszedik. [...] Tegnap ismét 15 igazolvány nélkül
csavargó kémet lőttek agyon a lovas a járőrök a hadosztály területén. A lakosság
igen fél. A csavargás és kémkedés lehetősége ezzel egy csapásra megszűnt. A lakos­
ságnak a hadosztály-parancsnokság útján engedélyt szereztem, hogy itt, a Potudany
folyón levő honvédségi szolgálatban álló vízimalomban három napon át megőröl­
hessék a gabonájukat. Ezzel igen nagy rokonszenvet ébresztettem magunk iránt,
és a lakosság gyapjúharisnyákat, kesztyűket (szintén gyapjúból) és bárány- és bir­
kabőröket ajándékoz. [...]
1942. október 30. Ma ismét engedélyt adtam a lakosságnak, hogy a malomban
őröltessen. Két őrt is adtam melléjük az útra, nehogy az esetleg meghúzódó parti-
324 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

zánok elvehessék a gabonájukat. Egy orosz asszonyt súlyos műtét miatt átvitettem
a tábori kórházba, ahol a műtétet végrehajtották (szemműtét). így a beteg megma­
radt, és egyik szemére látni fog. Ellenkező esetben pár napon belül meghalt volna.
(Szemüreg elgennyesedés!) Ilyen cselekmények és a gondoskodás az oroszok hálá­
ját vonja maga után. Bizalmuk irányunkban minden nap erősebb lesz, mert gon­
doskodunk róluk. Minden kérésüket lehetőleg teljesítjük, amire szegényeknek nagy
szükségük van. Ismét járhatnak szabadon a templomukba, ami húsz éven keresztül
raktár volt. Általában minden lehetőt megadunk nekik, csak a pontosságot köve­
teljük meg tőlük/'410
Hozzá kell tenni, hogy a fent említett kivégzések embertelenek ugyan, de mint
ahogyan azt a hadi jogszabályokat tárgyaló fejezetben is említettem, nem tekinthe­
tőek törvénytelennek. Mindez nemcsak az alsóbb parancsnokságokat érintette, ha­
nem a hadsereg főparancsnokát is. Jány egy alkalommal hadseregparancsban ren­
delte el túszok felakasztását, amennyiben a hadsereg híradási rendszerét ismétel­
ten rongálás éri, sőt egy alkalommal a „partizánokat legyűrni nem képes magyar
egységek megtizedelését" is kilátásba helyezte (utóbbi intézkedés megtörténte
nem bizonyítható).411 Jány azon a ponton azonban túllépte jogkörét, amikor arra
adott parancsot, hogy csupán „gyanú" alapján munkaszolgálatosokat és helyi lako­
sokat jogi eljárás nélkül kivégezzenek.412
1942. október 12-15. között vasúti szállítás közben 1150 orosz hadifogoly meg­
szökött Nikolajevka és Osztrogozsszk között. Október 21-től minden hadtest terü­
letén ezért razziát rendeltek el, amelybe a sztarosztákat és milicistákat is bevon­
ták.413 Ennek eredménye azonban sajnos nem ismert, az viszont biztos, hogy az
összegyűjtött csellengők egy része ilyen szökött hadifogoly lehetett.
A németek által beiktatott német nemzetiségű „Kreislandwirtek" mindenütt
működtek, sőt minden seregtest mellé német gazdasági tanácsadót is kirendeltek,
a hadsereg-parancsnokság mellett tízfős német gazdasági törzs működött, de ezen­
felül más német gazdasági parancsnokságok is települtek a hadsereg hátsó terüle­
tére. Megszervezték a szénakaszálást és az aratást, üzembe helyezték a malmokat.
Tejüzemeket is létesítettek és ezek a hadsereg szükségletét részben fedezték. Az
osztrogozsszki bőrgyárat a német szervek vették kezelésbe. A villanytelepeket majd­
nem mindenütt helyreállították.414 A német összekötő tiszt elégedetten jelentette,
hogy a nagyrészt mezőgazdasági háttérrel rendelkező honvédek a rendszeresített

410. Hőbe Lajos: Orosz földön. Napló 19 4 2 -A 3 . Veszprém, 2008, magánkiadás, 117-123. p. A napló
átengedéséért Szabó Péternek mondok köszönetét.
411. Jány hadseregparancsát idézi Varga László: „Forradalmi törvényesség"... I. m. 65., 73. p. A had­
seregparancs csak a periratokból ismert, eredetije nem került elő, de az, hogy már 1943-ban vizsgálat
tárgya volt, kizárja, hogy ebben az esetben kommunista manipulációról lenne szó.
412. Uo. 67. p.
413. HL 2. hadsereg iratai, hadinapló-mellékletek, 1160. sz. 365. p.
414. HL 2. hadsereg iratai, 15. doboz, a magyar hadsereg támadó hadműveletei VI. 1-jétől IX. 1-jéig
ellátási szempontból, oldalszám nélkül.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 325

„A miséző pópa” Dr. Szendéi László orvos százados felvétele, amely feltehetően az 1 9 4 2 . szeptember-október
hónapban tartott aratóünnepen készült. Lásd a kötet címlapját is!

kaszáikkal „nagy odaadással” vesznek részt a betakarítási műveletekben, ami

enélkül teljesen lehetetlen volna, mivel gépek nincsenek és a helyiek alig rendel­
keznek megfelelő kaszákkal.415
A 2. hadsereg főszállásmesterének 1942. június 6-i utasítása szerint a hadsereg
hadtápterületén a „felszabadult orosz népcsoportokhoz tartozó”, ott biztonsági szol­
gálatra alkalmazott személyek, az eddigiekkel azonos, vagyis a németek által folyó­
sított illetményekben részesültek. Az élelmezés megfelelt a német „Grundver-
pflegungnak” dohánnyal és pótlékokkal. Legénység napi 8 rubel, századparancsnok
23 rubel, zászlóaljparancsnok 53 rubel zsoldot kapott. Nős személyeknek ezenfelül
családi pótlékként 10-15 rubelt juttattak. Ha az érintettek élelmezése nem volt le­
hetséges, akkor élelmezési pótlékként további 6 rubelt fizettek. A biztonsági szol­
gálatot ellátó személyek orosz egyenruhájukat viselték, sapkán a nemzeti színt feltün­
tető kokárdával, bal karon pedig „lm Dienste dér Deutschen Wehrmacht” szavakat
feltüntető és lepecsételt karszalaggal voltak ellátva. A biztonsági szolgálatra alkal­
mazott személyeket a területileg illetékes had tápzászlóaljak állományába vették
fel. Ruházatuk és lábbelijük javítása elvileg ellenszolgáltatás nélkül történt.416
A hadifolyok élelmezésére hetente 2,6 kg kenyér, 250 g hús, 7 kg burgonya,
zöldfőzelék vagy répa, 150 g száraztészta, 110 g cukor állt rendelkezésre. Ezenfelül
nehéz testi munkások heti 800 g kenyér, 150 g hús és 70 g zsír pótlékra voltak jo-

4 1 5 . B A -M A R W 4 6 / 5 3 8 , 2 2 . 7 . 1 9 4 2 . L a g e b e r ic h t N r. 2 / 4 2 .
4 1 6 . H L 2 . h a d s e re g ira ta i, 1 5 . d o b o z , 3 3 6 . sz. m e llé k le t.
326 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

gosultak.417 Amennyiben ezeket a fejadagokat kiadták, akkor a hadifoglyok kalória­

ellátása biztosított volt.
A hadsereghez kirendelt német összekötő tiszt jelentéseiben szeptember végé­
től az atrocitások számának csökkenéséről számolt be. Azt is kiemelte, hogy a la­
kosság jelentős része készségesen segít a partizánok kézre kerítésében, a magyar
vezetés alatt működő helyi milícia pedig hatékonyan dolgozik: „a lakosság együtt­
működése a banditák elleni harcban általános, az emberek szeretnének munkájuk­
kal foglalkozni és nem akarnak hallani az őket terrorizáló bandákról/'418 Segítette
a konszolidációt, hogy a területen az RKU intézkedéseit hatályon kívül helyezték.
1942 novemberéig a hadsereg mögöttes területéről 12 000 „keleti munkást" szál­
lítottak el. 1942 novemberében megkezdődött a földosztás is, igaz, csak olyan köz­
ségekben, amelyek teljesítették az előírt leadási kötelezettségeket, illetve olyan
személyeknek, akik részt vettek a partizánok elleni hadműveletekben. Korocsában,
Bugyonnijban és Kosinóban újra megnyitották a mezőgazdasági iskolákat.419
A hadsereg alakulatainak legsúlyosabb atrocitásai feltehetően Uriv és Korotojak
községekhez kötődnek. Itt az áldozatok száma százas nagyságrendű. Mindkét eset­
ben meg kell azonban említeni, hogy a civil lakosok elleni megtorló akciókat meg­
előzte az, hogy a bevonuló honvédeket egyenruhát nem viselő személyek rajtaüté­
sei fogadták.
A 2. hadsereg területén 1943. január közepéig gyakorlatilag nem volt partizán­
tevékenység. Ez csak akkor kezdett élénkülni, amikor a csapatok visszavonulása
elkezdődött.

A MEGSZÁLLÓ CSAPATOK ÁTSZERVEZÉSE 1943-BAN

A német hadvezetés háborús kudarcai miatt egyre erőteljesebben szorgalmazta a

helyi lakosság és a szövetségesek bevonását a partizánok elleni hadműveletekbe.
Az effajta követelések teljesítésére 1943. január 5-30. között az improvizált, zsák­
mányolt fegyverzettel felszerelt budapesti felállítású 1. hadosztályt és a 201. köny-
nyűhadosztályt szállították ki a hadműveleti területre.420 Mivel 1943 februárjában
döntés született a 2. magyar hadsereg kivonásáról, ezért cserébe a magyar vezetés

417. HL 2. hadsereg iratai, 15. doboz, főszállásmesteri napiparancsok, 1942. november 25., 29. sz.
418. BA-MA RW 46/538, Lagebericht Nr. 7. 23. 10. 1942.
419. BA-MA RW 46/538, 1942 szeptember-december közötti jelentések.
420. Az 1. hadosztályhoz a 33. gyalogezred (41/1., 30/L, 30/M. zászlóaljak) a 42. gyalogezred (I., II.,
III. zászlóljak), az 1. hegyi ágyús üteg és a 8. önálló légvédelmi gépágyús üteg, a 201. hadosztályhoz a 252.
gyalogezred (40/M., 41/M., 31/L, 33/11. zászlóaljak) és a 251. gyalogezred (44/M., 44/1., 39/III., 50/1.
zászlóaljak), valamint a 21/1. tüzérüteg és a 24. légvédelmi ágyús üteg tartozott. HLTGY 3634, Kálmán
Dániel, 186. p. Az „M” zászlóaljakat kiszállításuk után ismeretlen időpontban felosztották a többi alegy­
ség között.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 327

újabb megszálló erőket ajánlott fel: április 15. és május 15. között a már Szabolcs-
hadrendben is szereplő 18. és a 25. könnyű hadosztályt421 bocsátották a német
hadvezetés rendelkezésére, utóbbiakat a hazaszállított 2. hadsereg „ellenértéké­
ként^. A fegyverzet mindenképp nemzetközinek volt tekinthető, mert az egységek
készleteiben angol, belga, holland, szerb, francia, orosz, lengyel és cseh felszerelés
egyaránt szerepelt. Elképzelhető, hogy alkatrész- és lőszerutánpótlás szempontjá­
ból ez a helyzet mit jelentett. A nemzetiségi legénység aránya ezeknél az egységek­
nél is 50-60% -os volt. Újdonság volt viszont, hogy az alakulatok legalább hadosz­
tályonként 12 db belga gyártmányú 8 cm-es hegyiágyút kaptak. Ezeket a megszálló
parancsnokság hat ütegbe szervezve szétosztotta a többi hadosztály között is.422
Kiszállításra került nyolc különleges munkaszolgálatos század is. Bár a 2. hadse­
regtől a 102. repülődandár 1944 közepéig a hadműveleti területen maradt, de a
magyar pilóták csak ritkán tudták segíteni a megszálló hadosztályokat, mivel első­
sorban a német frontalakulatok támogatását látták el.
Szombathelyi Ferenc és Nagy Vilmos elégedetlen volt Bogányi vezérőrnaggyal,
aki Bakay későbbi értékelése szerint „részegeskedett, parancsnokhoz méltatlanul
viselkedett és leváltása emberi szempontból elkerülhetetlen volt''.423 Mindketten
Bakay Szilárd vezérőrnagyban látták a megoldás kulcsát, akit tehetséges, kemény
és szigorú katonának ismertek. A döntés hátteréhez tartoztak a megszálló erőknél
elburjánzott korrupciós ügyek, és az is lehetséges, hogy a különböző kilengések híre
is aggasztani kezdte a honvédség illetékeseit. Bakay azt az utasítást kapta otthonról,
hogy fő feladata a fegyelem megszilárdítása és a német befolyás csökkentése.
A megszálló erők parancsnoksági viszonyai folyamatosan változtak. A Nyugati
és a Keleti Megszálló Csoport összefogására 1943. február 17-én a 2. hadsereg-pa­
rancsnokság a megszállók feletti (névleges) főparancsnokságot is átvette, de jog­
köre csak személyi kérdések és kiképzési ügyek elintézésére korlátozódott. Az
egyes megszálló alakulatoknak továbbra is az illetékes német parancsnokságok
adtak taktikai feladatokat. 1943 februárjában a 2. hadsereg VII. hadteste Korosz-
tenybe került és itt átvette a Nyugati Megszálló Csoport parancsnokságát (és rész­
ben parancsnokságának állományát is). Ettől kezdve a VII. hadtest irányította a
121. és a 124. könnyűhadosztály működését. 1943. május 1-jén a 2. hadsereg pa­
rancsnokságából megalakult Kijevben a M. Kir. Megszálló Erők Parancsnoksága, La­
katos Géza vezérezredes vezetésével. A Keleti Megszálló Csoport parancsnokságát
csak 1943. július 1-jén váltotta le Csernyigovban a Magyarországról frissen kiszál­

421. A 18. hadosztályhoz a már egységes zászlóalj-számozású 19. és 49. gyalogezred és a 18/1. tüzér­
osztály, a 25. hadosztályhoz a 25., 55. gyalogezred és a 25/1. tüzérosztály tartozott.
422. BA-MA RW 4/506. 4. 1. 1943. Itt tévesen 7,5 cm-es hegyiágyú szerepel, MGFA Darnóy, D/VII.
4. p. viszont 8 cm-es belga zsákmányolt löveget ad meg. Tekintettel arra, hogy Darnóy ebben az időben az
1. hadosztály Ib (felderítés, hírszerzés, kémelhárítás) vezérkari tisztje volt, az ő adatát tartjuk pontosnak.
423. A magyar megszálló csapatok... I. m. 252. p. Bakay vallomása 1946. december 23. Mivel Bakay a
tárgyaláson egyáltalán nem tört meg, ezt az állítását is hitelesnek lehet tekinteni.
328 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

lított VIII. hadtest.424 Ennek Kiss István altábornagy volt a parancsnoka és az 1.,
102., 105., 108., 201. könnyűhadosztály tartozott alárendeltségébe. Ezzel az imp­
rovizált parancsnokságok megszűntek. Ennek ellenére egyik parancsnokság sem ka­
pott a németektől tényleges harcvezetési feladatokat. 1943 szeptemberében a had­
osztályok számozását is megváltoztatták, a 102-t 12., a 108-at 9., a 105-öt 5., a
121-et 21., a 124-et 23. és a 25-öt 19. könnyűhadosztályra keresztelték át, és meg­
kezdték az egységek átszervezését is: a Szabolcs-hadrend szerint a megszálló hadosz­
tályokat háromezredes, tüzérséggel és közvetlen alakulatokkal megerősített tarta­
lékhadosztályokká kívánták átalakítani. Ez az átszervezési folyamat a szétszórt
zászlóaljak egységes ezredparancsnokságok alá rendelése miatt nagyon nehézkes
volt és csak 1944 májusára fejeződött be. Egyúttal az 1. és a 201. könnyűhadosz­
tály zászlóaljainak jelentős részét, valamint a 251. és 252. gyalogezredét 1943 nya­
rán átszámozták (utóbbiak a 36. és a 48. gyalogezredre változtak).
A Szabolcs-hadrendben szereplő 15. és 26. tartalékhadosztály felállításától anyag­
hiány miatt eltekintettek. Ez azonban azzal járt, hogy a már korábban mozgósított
és frontra szállított 37. és 55. gyalogezred törzse és zászlóaljai, a 39/III. zászlóalj
és az 50/1. zászlóalj felsőbb parancsnokság nélkül maradt. Ezek közül utóbbi ket­
tőnek az ezredparancsnoksága sem került megalakításra. Ezeket a zászlóaljakat
1943 decemberében hazaszállították. A 37. gyalogezred a 121. gyalogdandártól
átkerült az 1. könnyűhadosztályhoz, majd feloszlott. 1943 végén a 21. és a 24.
hadosztály-parancsnokságot hazaszállították és feloszlatták: gyalogezredeik azon­
ban változatlanul a megszállt területen maradtak és a Keleti Megszálló Csoporttól,
pontosabban a VIII. hadtesttől átadott 201. hadosztály, illetve a 18. és a 19. tarta­
lékhadosztály parancsnoksága alá kerültek. A hadosztály-parancsnokság nélkül
maradó 40. gyalogezredet a 18., a 44. gyalogezredet a 19., a 42. és 44. gyalogezre­
det pedig a 201. hadosztály kapta meg. A 201. hadosztály korábban átszámozott és
Fehéroroszországban hagyott ezredeit a 12. hadosztálynak adta le. A VIII. hadtest
hadosztályai egymás között mindenféle alakulatcserét hajtottak végre és az 1944.
év elejére minden hadosztály „visszakapta” szervezetszerű zászlóaljait. Ezt követő­
en az 1. könnyűhadosztály 1944 májusában megszűnt, a 33. gyalogezredet átadta
az 5. tartalékhadoszálynak, a 42. gyalogezred a 23. tartalékhadosztályhoz került.
Ugyanez történt a 9. hadosztállyal is: ennek gyalogezredei közül a 34. gyalogezred
feloszlott, állományát a 23. tartalékhadosztály vette át, a 35. gyalogezredet pedig a
19. tartalékhadosztály kapta meg. 1944 májusában a 201. hadosztály is feloszlott,
ezredeit a 18. és a 19. hadosztályba sorolták át.425

424. Hadtestközvetlenek: 66. páncélosszakasz, 101. önálló páncélosszázad (2 db francia Somua és 15

db angol H-35, H-39 Hotchkiss könnyűharckocsi), 101. villamosakadály-szakasz, 103. hadihídoszlop, V.
és 152. utászzászlóalj, 101/1. rohamcsónakszakasz, IX. híradózászlóalj valamint ellátó alakulatok.
425. A szervezeti változtatásokra lásd Benkő Miklós: Volt egyszer egy VI. hadtest (kézirat a szerző
birtokában) és Darnóy: Organisation und Gliederung; valamint Csima: Adalékok... I. m. című munkáit.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 329

Németek által átadott francia, illetve belga zsákmányolt páncélosokból két ön­
álló harckocsiszázadot, és a Dél-Erdélyből átszökött magyar nemzetiségű katonák­
ból a Kolozsvár őrzászlóaljat bocsátották a megszálló parancsnokság rendelkezésé­
re. 1943 nyarán a megszállók létszáma meghaladta a 90 000 főt.
1943. május 1. és 1944. január 1. között a megszállók veszteségei aránylag cse­
kélyek voltak. A 90 000 fős élelmezési létszámú magyar kontingens nyolc hónap
alatt 1080 halottat, 2596 sebesültet és 418 eltűntet vesztett (az összes veszteség­
ből 113 fő volt zsidó munkaszolgálatos).426 Ez hadosztályonként havi átlagban 47
főt jelentett.427 A megszállók 1942. évi veszteségeivel összehasonlítva látható,
hogy akkor egy 5000 fős hadosztály havi átlagban több mint 150 fős véres veszte­
séget szenvedett. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1943-as veszteségek jelentős
része az 1. könnyűhadosztály júniusi néhány napos védekező hadműveletére esik,
akkor a különbség még inkább szembetűnő. A veszteség rovat jelentős részét a szö­
kések adták: elsősorban a szláv nemzetiségű munkaszolgálatosok álltak át a partizá­
nokhoz. 1943. június 30-án a VII. hadtest 19. tartalékhadosztályának alárendelt
5001. (szerb) munkaszolgálatos század 150 tagja a magyar kerettel együtt eltűnt.
A későbbi vizsgálatok, illetve beszámolók szerint az egység a parancsnokság ke-
gyetlenkedő tagjait legyilkolta, a becsületesnek tekintetteket viszont magával vitte.
Megsemmisítésükre a 19. gyalogezred több vállalkozást indított, de ezek teljesen
sikertelenek maradtak.428 Szemben az 1941-1942. évi gyakorlattal, 1943-ban a ma­
gyar csapatok megszálló tevékenysége jóval passzívabbá vált. Másrészt a partizán­
háború szabályai is megváltoztak. Míg korábban a német és magyar csapatok tö­
megesen alkalmazták a civil lakosság elleni megtorlást és teljes területek gazdasági
megsemmisítését, erre 1943-tól ritkábban került sor. A „bandaharcról” készített
statisztikák szerint 1943 közepétől a keleti fronton (beleértve Lengyelország és
1944 nyarától Szlovákia területét) havi átlagban 1000-1500 jelentősebb sínrob­
bantás, 2 -3 0 0 0 fegyveres támadás, 200-5 0 0 egyéb károkozás történt és 9-1 2 000
„partizánt" végeztek ki. Egyes hónapokban, mint például 1943 augusztusában
csak a Közép Hadseregcsoport területén 12 717 sínrobbantás fordult elő, igaz ez a
szám rekordnak számított. A tendencia csökkenő volt, mivel a német visszavonu­
lással a partizánok által uralt területek nagysága is csökkent. Az is fontos változás­
nak tekinthető, hogy 1943-tól a német megszállók már nem hagyhattak üresen

426. Darnóy: Organisation und taktische Gliederung... 13. p. A munkaszolgálatosokból Darnóy sze­
rint 8 hősi halott, 14 elhunyt, 36 sebesült és 55 eltűnt, ennek azonban ellentmond, hogy csak az 5001-es
szerb munkaszolgálatos század 150 tagja tűnt el.
427. A 90 000 fős élelmezési létszámból 20 000 főt számoltunk a közvetlen és munkaszolgálatos
alakulatokra, a hadosztályokra pedig egyenként 8 ezer főt, amelyre elosztottuk a nyolc hónapi 4108 fős
veszteség arányos részét.
428. HL 19. gyalogezred naplója 1943. július 30-i bejegyzés, valamint partizániratok SZU 57, Sárvári
Sándor visszaemlékezése. Az ügyet a század említése nélkül említi Veress Lajos: Magyarország honvédelme a
II. világháború előtt és alatt (1 9 2 0 - 1 9 4 5 ). München, 1973, II. kötet, 89. p.
330 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

hatalmas területeket anélkül, hogy ott ne jelent volna meg azonnal valamilyen
fegyveres partizáncsoport.
Bakay, Lakatos és Szombathelyi állandóan kérte a német hadvezetést, hogy a ma­
gyar csapatokat egységes parancsnokság alatt, összefüggő területen vessék be. En­
nek német részről katonai szempontból nem tudtak, politikai szempontból nem is
akartak eleget tenni, mivel tartottak a magyarok „különutas” megszállási politiká­
jától. Az OKW ugyan tett ilyen jellegű ígéretet, de az OKH, mely a területen illeté­
kes volt, megtagadta a magyarok követeléseinek teljesítését. Emiatt Szombathelyi
vezérezredes ideiglenesen le is állította a 18. könnyűhadosztály szállítmányait, és
csak akkor engedelmeskedett, amikor német részről figyelmeztették: ez a lépés a 2.
hadsereg hazaszállításának késleltetésével jár.
A megszálló erők tevékenységére mindenképp jótékony hatással volt, hogy Jány
távozása után, 1943. május 1-jétől Lakatos Géza vette át a főparancsnoki posztot.
Lakatos a lakosságra tekintettel lévő, a náci eszmékkel egyáltalán nem rokonszenve­
ző és alárendeltjeit szigorúan kordában tartó humánus parancsnok volt. Aktivitását
illusztrálja, hogy tizenegy hónapos működése alatt 64 alkalommal szállt repülőgép­
re, gépkocsijával pedig többször aknára futott és kétszer kellett kényszerleszállással
landolnia. 1943. július 18-án a németek is tudomást szereztek 2. számú titkos paran­
csáról, amelyben azt jegyezte meg, hogy minden támadó aktivitásnak határt szab az,
hogy az ellenség megsemmisítése minél kevesebb magyar vér feláldozásával történ­
jen.429 Német partnereivel részben könnyen szót tudott érteni, például Kari Kitzinger
tábornokot még az első világháborúból ismerte. Amikor azonban szükségesnek mu­
tatkozott, akkor sarkára is tudott állni, amit a Pappenheim-távirat ügye is bizonyít.
1943 októberében ugyanis tévedésből a megszálló erők parancsnokságának is kéz­
besítettek egy táviratot, amelyet valójában csak a német összekötő törzsnek kellett
volna megkapnia. Ebben Friedrich Cári Rabé von Pappenheim vezérőrnagy, buda­
pesti német katonai attasé jelentése állt, aminek címzettje a német szárazföldi erők
főparancsnoksága volt (és tájékoztatásul küldték volna meg az összekötő törzsnek
is): Pappenheim ebben a magyar megszálló erőkről bántóan és negatívan nyilatko­
zott, harci kedvüket (joggal) minimálisnak nevezte. Lakatos botrányt csapott és
Pappenheimnek távoznia kellett budapesti beosztásából.

A 102. és a 108. hadosztály tevékenysége 1943 őszéig

A magyar csapatok aktivitása 1942 végére jelentősen lecsökkent, és a tél folyamán

szinte teljesen megszűnt. Ez részben azzal is összefüggött, hogy a térségből a leg­
inkább aktív partizánerők elvonultak, illetve azzal, hogy a magyar csapatok 99%-át
objektumvédelemre osztották be. Mind német, mind magyar részről belátták, hogy

429. BA-MA RW 5/v 506, Aktennotiz 18. 7. 1943.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN Y SÉG E 331

a magyar alakulatok sem fegyverzet, sem kiképzettség szempontjából nem alkal­

masak az aktív hadműveletekre. Az egyetlen többé-kevésbé megvalósítható feladat
a vasutak biztosítása volt: ezért a magyar egységeket elaprózva több ezer kilométe­
res távolságokra osztották szét. A hatalmas terület miatt a vasutak őrzése is csak
támpontszerűen volt megoldható: több száz méterenként egy-egy megerősített őrs
biztosította a növényzettől megtisztított terepet a vasúti töltés mindkét oldalán.
Annak érdekében, hogy a hadosztályok mégiscsak rendelkezzenek egy gyorsan
mozgatható partizánvadász csoporttal, a hadosztályközvetlen huszárszázadok mel­
lett további síszázadokat, illetve rohamszázadokat állítottak fel.
A téli időszak kedvezett a partizánellenes hadműveleteknek. 1942. december 13-
án Cservonnoje mellett a 46/III. zászlóalj Essmannban állomásozó szakasza megle­
petésszerűen rajtaütött egy 300 fős partizáncsoporton és komoly veszteségeket oko­
332 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

zott.430 1943. január 10-én csak a 108. könnyűhadosztály egy zászlóalj erejű csoport­
ja (alapvetően a 35/III. zászlóalj) indított vállalkozásokat a brjanszki erdőség déli
szegélyén található Sztaraja Guta partizántábor ellen. Ez a hadművelet már teljesen
eltért a korábbi megtorló akcióktól. Az egységek hadifoglyokat is ejtettek és az elfo­
gott polgári lakosságról külön nyilvántartást vezettek. Mivel a környéken az összes
műtárgy és település megsemmisült, ezért a vállalkozás résztvevőinek már az is ko­
moly feladatot jelentett, hogy a félméteres szűz hóban menetelve megtalálják a szá­
mukra kijelölt célpontokat. A bekerítő hadművelet nem járt sikerrel, a partizánokon
rajtaütöttek ugyan, de azok az erdőkbe menekültek és ide már senki sem merte kö­
vetni őket. A katonák ezért megelégedtek a községek felperzselésével és a lakosság
összegyűjtésével. Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért maradt el az üldözés, hiszen
a téli mély hóban nem lett volna nehéz a nyomok követése és a lombozat nélküli
erdőben sem lehetett könnyen elrejtőzni. A magyarázat feltehetően nemcsak a cse­
kély harci kedvben található: a visszaemlékezők szerint az üldözésben részt vett ala­
kulatok is rendkívül kimerültek, és a vállalkozást csupán egy napra tervezték.431
A csernyigovi SD-parancsnokság 1943 januárjában németekből és orosz segéd­
szolgálatosokból 61 fős lovasított „álbandát” állított fel, amely partizánnak öltözve
kereste fel a környék falvait. Fennmaradt egy jelentés, amely a Putivl melletti
Studenok faluban történt „látogatásról” számolt be. A kétezer fős lakosú község a
Csinyelj-erdőből portyázó partizánok rendszeres célpontja volt. Január 18-án egy
háromszáz fős partizáncsoport vonult át a falun, öt nappal később pedig az álpar­
tizánok érkeztek ide. Már bevonulásuk is „meglepő” eredményeket hozott, mivel a
falusiak nem menekültek el, sőt nők és asszonyok „a mieink” felkiáltásokkal és
kenyérrel, tejjel és vodkával fogadták az érkezőket. A férfiak komoly mennyiségű
élelmiszert szedtek elő, és legjobb lovaikat ajánlották fel. Egy asszony hangosan
panaszkodott, hogy férje azt hitte, a magyarok jönnek, és ezért az erdőbe futott,
pedig ő is be szeretne állni a partizánokhoz. Egy 23 éves nő jelentkezett partizán­
nak, azt mondta, teljesen meggyőzték a röplapok. Fegyverrel a kezében járta végig
a falut, hogy gyűjtsön a partizánok részére - később, kivégzése előtt azt mondta,
büszke arra, hogy legalább két óráig azt érezhette, hogy ő is partizán. Más nők
panaszkodtak, hogy mindig csak a fiatalokat és csinosakat viszik a partizánok ma­
gukkal, de ők is szívesen mennének, hogy főzzenek rájuk. Egy 58 éves párttag je ­
lentkezett, hogy elárulja, hova bújtak a helyi rendőrök. Mások keresztvetések kö­
zepette kívánták a szovjeturalom visszatértét. Érdekes módon azonban az „álparti­
zánokkal” szemben is hallatszottak hangok. Egy 56 éves férfi ugyan tagadta, hogy
volna Hitler-portré a lakásában, de azt is mondta, hogy sürgősen szeretne egyet.
Még agyonlövés fenyegetésére sem állt el ettől. Egy 60 éves férfi pedig azt mondta:

430. HL Partizániratok, Szu 65, 1943. augusztus 31. Álgya-Pap Zoltán búcsúparancsa, valamint HL
46. gyalogezred iratai 1942. december 23-i ezredparancs, 2. pont.
431. A vállalkozásról fennmaradt iratokat lásd HL M. Kir. Megszálló erők parancsnoksága, valamint
Perjés Géza: A brjanszki erdő aljában... I. m. 578-586. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 333

„24 évig kínoztatok, és már megint itt vagytok?” Két órával később megkezdődtek
a faluban a letartóztatások. A helyiek egy része megúszta figyelmeztetésekkel, má­
sokat kivégeztek.432 A jelentés azért is rendkívül érdekes, mert feltehetően reálisan
adja vissza a falu hangulatát. Figyelemre méltó, hogy még ezen a partizánok uralta
területen is akadtak olyanok, akik felvállalták a németekkel való szimpátiájukat.
Az 1943 telén, illetve tavaszán indított szovjet offenzíva jelentős előretörések­
kel járt: ezek során került a frontvonalba a 105. és a 108. könnyűhadosztály több
alakulata Szeregyina Buda-Novgorod-Szeverszkij térségében, illetve a Gyeszna fo­
lyó védelme során. Őrei mellett a 102. könnyűhadosztály sikerrel akadályozta meg
egy fontos híd elfoglalását.433 Bár a magyar parancsnokság mindent megtett azért,
hogy alakulatait kivonja az egyenlőtlen küzdelemből, német részről habozás nélkül
kész helyzetet teremtettek, amikor csak lehetett, és bevetették a megszállókat.
Erre annál könnyebben nyílt lehetőségük, mivel a front visszavételével egyidejűleg
a magyar egységeket egyre inkább német frontparancsnokságoknak rendelték alá.
Bakay Szilárd altábornagy 1943. február 15-én nyugdíjazását kérte Szombathelyi­
től, mert elfogadhatatlannak tartotta, ahogy egységeit reguláris erőkkel szemben is
vezetnie kell. Kérésének nem adtak helyt, sőt Szombathelyi azt válaszolta, hogy
„egyéb eljárástól ezúttal még eltekintek”.434
A 108. hadosztály már 1943 februárjában terveket készített arra, hogy a szovjet
áttöréssel szemben felvegye a harcot. Ennek érdekében a brjanszki erdőt délről lezá­
ró egységeit keleti irányba csoportosította át. Március 1-jén a hadosztály vezérkari
főnöke a leggyorsabban mozgatható egységet, az épp szervezés alatt álló síszázadot
Szevszkbe rendelte. Perjés főhadnagy a szituációra így emlékezett vissza:
„Szurmay őrnagy halálsápadtan, lilára vált szájszéllel fogadott, de a parancsadás
formaságait betartva és parancstechnikát alkalmazva tájékoztatott: [...] a síszázad
[...] váltsa fel az ott lévő magyar alakulatot, vegye fel a harcot a beérkező szovjet
erőkkel, majd halogatva vonuljon vissza Szeregyina Budára.
Szurmay reményvesztettsége igen nyomasztóan hatott rám. Azt persze magam­
tól is átláttam, hogy a hadosztály képtelen helyzetbe került. [...] Én ugyan a leg­
szebb harcászati feladatot, a halogató harcot kapom feladatul, de páncéltörő fegy­
verek nélkül, gyengén síelő századdal, méghozzá olvadásnak induló hóban. Mind­
ez azonban elviselhető lett volna ha nem látom Szurmay letörtségét.”
Szevszkben eredetileg a 108. hadosztály lovas százada és a 38/III. zászlóalj vé­
dekezett, de itt tartózkodott néhány kisebb német csapatöredék is. Ezek az egysé­
gek már március 1-2-án is súlyos veszteségeket szenvedtek. Március 2-án a város­

432. BA-B, RH 58/224, Meldungen aus den besetzten Ostgebieten Nr. 48, 2. 4. 1943. és Hesse:
Partisanenkrieg, 227. p.
433. BA-MA RH 24-47/130, Ausarbeitung des XXXXVII. Panzerkorps über die Kámpfe dér kgl. ung.
le. Div. 102. in dér Abwehrschlacht um Őrei.
434. Temesvári Jenő: Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete. Kézirat eredeti dokumentumokkal. Másolat a
szerző birtokában.
334 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

kát bekerítették: „A tánc sötétedés után kezdődött. A harckocsik semmitől sem

tartóztatva rohantak be a városba és kegyetlenül tüzeltek. Egyelőre nem okoztak
kárt bennünk. A baj nem is annyira ebből származott, hanem abból, hogy a néme­
tek szolgálatában álló több száz milicista fellázadt és hátba támadott bennünket.
Pillanatok alatt minden a feje tetejére állt. [...] Utánam! Üvöltöttem és rohanni
kezdtem az utca felé. Az utolsó házat elhagyva, táblákba ütköztünk, melyekre nagy
fehér betűkkel volt felírva: »Mine«, azaz a németek által fektetett aknazárra futot­
tunk. Háromesélyessé vált a játszma: vagy felrobbanunk, vagy az oroszok ölnek
meg vagy pedig árvergődünk az aknákon. Az utóbbit választottuk. Szerencsénkre
feltehetően még az ősszel telepítették az aknákat és az azóta esett hó miatt nem
érzékelték a súlyunkat. Visszatérni oda, ahová elindultunk, ahol tehát a század
zöme volt, már lehetetlennek tűnt, ezért a sötét éjszakában nekivágtunk a hóme­
zőnek.
Szeregyina Buda felé vettük az irányt. Teljes bizonytalansággal tapostuk a havat
és minden pillanatban vártuk, hogy oroszokba ütközünk. Ekkor történt az az eset,
melyre máig sem tudok megrendülés nélkül visszaemlékezni. Egy faluhoz értünk,
megálltunk a szélén és vizsgálódni kezdtünk, van-e orosz katonaság a faluban?
[...] A fáradtságtól alig álltam a lábamon, egy ház olalának támaszkodva néztem
végig a nyílegyenes kihaltnak látszó főutcán, majd úgy döntöttem: lesz ami lesz,
átmegyünk a falun! Elindultunk, és lövésre kész fegyverrel lopakodtunk, amikor
egyszer csak ajtónyikorgást hallunk. Már lövésre emeltük fegyverünket, amikor
láttuk, hogy egy idős asszony jö tt ki házából, kezében tejesköcsög és egy tálon va­
lami siralmas kenyérféle. Biztatóan intett, fogjunk evéshez!
Ha hosszú életem kiábrándító tapasztalatai mellett is megmaradt a hitem az
emberben, akkor ahhoz ennek az orosz asszonynak a cselekedete nagyban hozzájá­
rult. A női lélekben rejtőzködő irgalom, vagy talán a remény, hogy adandó esetben
férjét vagy fiát is megsegíti majd valaki, váltotta ki gesztusát?”435
1943. március 3 -6. között Szeregyina Buda védelmében a 34. és 38. gyalogez­
red nagy része megsemmisült, az itt védekező lokoti milíciát is szétverték. A szov­
jet támadás méreteire jellemző, hogy a modern páncéltörő fegyvereket nélkülöző
honvédek Szeregyina Buda-i állásait kb. 90 szovjet harckocsi támadta meg. A véde­
kezésre így esély sem maradt. Sok milicista átállt és hátba is támadta a magyar
csapatokat. Kész csoda, hogy a rosszul felszerelt alakulat a városban négy szovjet
harckocsit meg tudott semmisíteni. Az ezred maradványai Szeregyina Budáról a
Gyeszna nyugati partjára, Novgorod Szerveszkijbe vonultak vissza. A 34. gyalogez­
red 29 halottat, 42 sebesültet és 534 eltűntet vesztett, utóbbiak zöme szintén hősi
halott volt, de emellett odaveszett a hadosztály légvédelmi tüzérütege és hat löve-
ge.436 A 35/III. zászlóalj parancsnoka is hősi halált halt. Hasonló veszteségeket

435. Perjés: A brjanszki erdő aljában... I. m. 593-594. p.

436. Ezekre a harcokra lásd Perjés: uo. 570-638. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 335

A 10 8 . könnyűhadosztály harcai
1 9 4 3 márciusában

szenvedhetett el a 38. gyalogezred is, a 38/III. zászlóaljat például a támadás telje­

sen szétszórta, létszáma március 4-re 16 főre csökkent le. A németek csak Bakay
altábornagy erélyes közbelépésére voltak hajlandóak arra, hogy a kötött megálla­
podások értelmében március 7-re kivonják a magyarokat a reguláris erőkkel szem­
beni harcból.
Ettől jóval délebbre 1943. március 1-2-án került sor a keleti front partizánvadász
hadműveletei kapcsán az egyik legnagyobb és máig elfelejtett tömeggyilkosságra.
Ennek előzménye az volt, hogy a Fjodorov-partizánosztag még február folyamán
több élelmiszerszerző akciót indított, ami kiváltotta a megszállók ellenlépéseit. Több
letartóztatásra került sor és ez magas rangú partizán vezetők családtagjait is érintet­
te. Fjodorov a kérdéses időszakban épp Moszkvában tartózkodott, helyettese,
Feodoszij Sztupak akinek felesége és két fia is a túszok között volt, úgy döntött, hogy
akciót szervez kiszabadításukra. Február 27-én a Fjodorov-féle osztag megrohanta a
karjukovai magyar helyőrséget, kiszabadítottak 97 foglyot, megrongálták a vasút­
állomást és felrobbantottak néhány műhelyt és egy üzemanyagraktárt. Az akció
336 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

során a partizánok saját jelentésük szerint kilenc foglyot ejtettek (köztük állítólag
a magyar állomásparancsnokot is) és 78 személyt semmisítettek meg.437
A partizánakcióra válaszul március 1-2-án Scsorszból egy kb. 300-500 fős bün­
tetőosztag érkezett a városba. A lakosságot 50-100 fős csoportokba terelték és
különféle nagyobb épületekbe hurcolták, amelyek mellett, vagy amelyekben agyon­
lőtték őket. Ezt követően a nagyközséget felgyújtották. Március 9-én egy kisebb
különítmény visszatért és meggyilkolta azokat, akiket még életben talált. A mé­
szárlásnak összesen kb. 6700 halálos áldozata volt, köztük egy Csordás György
nevű 15 éves magyar személy is, akinek apja feltehetően az első világháború óta a
Szovjetunióban lakott. Az áldozatok közül később 5712 személy holttestét nem
tudták azonosítani. Először 1943 folyamán vizsgálták az ügyet, de furcsa módon a
tömeggyilkosság részletes kinyomozását a szovjet szervek sem forszírozták túlsá­
gosan. A háború után évtizedekkel újra meginduló vizsgálatok eddig összesen 68
tömegsírt azonosítottak be.438 Sajnos nem tisztázott, hogy kik voltak az elkövetők,
de arra semmilyen adat sem merült fel, hogy a tettesek között magyarok is lettek
volna. Ráadásul a karjukovai magyar helyőrség kapcsán az ukrán túlélők inkább a
humánus magatartásukra emlékeztettek, egy kolduló árvát például a magyar kato­
nák gyakorlatilag örökbefogadtak. A megtorló különítményt az FSZB levéltárának
információi szerint Theodor Christensen439 SS-Sturmbannführer vezette és a tö­
meggyilkosságban involválva volt még a Konotopban székelő OK 399. is. Csak arra
van adat, hogy a magyar megszállók az eseményről közvetlenül a mészárlás után
tudomást szereztek. Tamásy Iván alezredesnek, a 39/III. zászlóalj parancsnokának
korabeli naplójában az szerepel, hogy „Délben bevonul Paral [László főhadnagy] a
századdal és jelentette a mozgó konyha felrobbanását. Karjukova leégett falu rész­
ben hullával tele állapotát/'440
A mészárlásnak különös jelentőséget adott, hogy azalatt a nagyközség közvet­
len közelében 5500 partizán állomásozott teljesen tétlenül. Sajnos az ezzel kapcso­
latos források nem kutathatóak, ezért azt sem tudjuk, hogy miért nem kíséreltek
meg beavatkozni, holott több mint tízszeres túlerőben voltak a tömeggyilkos külö­
nítménnyel szemben és ebben az időszakban a front sem volt már túlságosan
messze, tehát attól sem kellet tartani, hogy az esetleges partizánakció után nem

437. Ukrajinszka Pravda, 2011. 3. 4. [a lap a partizánok jelentéseit levéltári jelzetükkel együtt közöl­
te], http://www.istpravda.com.ua/articles/2011 /0 3 /4 /2 8 8 7 3 /.
438. Korjukova v szmertelynom ogne. [kerekasztal-beszélgetés]. Golosz Ukrajnii, 2013. február 22,
http://www.golos.com.ua/Article.aspxPid= 281481; valamint Dimitrij Vedenyev: Korjukovka. Imena
Nacisztkaja katov sztali izvesznyü. Isztoricseszkaja Pravda, 2013/3, http://www.istpravda.com.ua/
articles/2013 /0 3 /1 /1 1 5 2 6 8 /; valamint http://argumentua.com/statiAoryukovka-zabytaya-tragediya-
kak-natsisty-unichtozhili-7-tysyachnoe-mestechko.
439. Theodor Christensen (1905-1988) 1930-ban lépett be az NSDAP-be, 1933-tól a biztonsági rend­
őrség tagja, 1942-től a csernyigovi SD parancsnoka, 1943 januárjától egyúttal az Einsatzgruppe 4a pa­
rancsnoka. A háború után álnéven élt Németországban. Nem állították bíróság elé.
440. ÁBTLV-116753/2, 281/2. sz. dokumentum. 1943. április 8.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 337

lehet elmenekülni a térségből (nem beszélve arról, hogy a brjanszki erdőség az

esemény közvetlen szomszédságában szintén rengeteg búvóhelyet kínált). A parti­
zánok csupán annyit tettek, hogy az események után röpcédulákon terjesztették a
karjukovai mészárlás hírét.
A Körűek 580. irataiban semmi nyoma nincsen ennek a tömeggyilkosságnak.
Áttételesen azonban utal rá egy irat, amelyben Agricola vezérőrnagy megtiltja,
hogy az SD módszerei miatt Wehrmacht-parancsnokságok önálló hatáskörben
nyomozásokat indítsanak és tanúkat hallgassanak meg - nyilván azért, mert volt
erre kísérlet.441
1943 áprilisában a 102. gyaloghadosztály, a 707. és a 251. német hadosztály,
a lokoti milícia maradványai és néhány kisebb egység megkísérelte felszámolni a
brjanszki erdők déli részén egyre inkább teret nyerő partizánokat, de a Bornemann
tábornok által vezetett akció nem járt teljes sikerrel. A helyzet rendkívül aggasztóvá
vált, mert a 2. páncéloshadsereg és a 2. hadsereg utánpótlási vonalai épp Szeregyina
Buda térségében futottak össze, ott, ahol a partizánok rajtaütései mindennapossá
váltak. A szovjet hadsereg 1943. márciusi előretörésével összhangban koncentrált
támadások indultak a Gyesznán átvezető hidak ellen, és öt hídból hármat a parti­
zánok meg is semmisítettek. Egy örmény önkéntes zászlóalj átállása miatt ideigle­
nesen Kletnya is a partizánok kezére jutott. A partizánmozgalom sikerességére,
illetve a partizánellenes hadműveletek stílusának változására utalt, hogy 1943
márciusa volt az első hónap, amelyben a német-magyar csapatok vesztesége felül­
múlta a megsemmisített és elfogott partizánok számát.442
Az 1942/43 telén lezajlott szovjet téli offenzíva után tavaszra a német vezetés
stabilizálni tudta a keleti front helyzetét. A magyar megszálló alakulatok közül a
108. könnyűhadosztályt a Gyeszna nyugati oldalán, Sztarodub-Unyecsa és Gomel,
valamint Gomel-Brjanszk között alkalmazták, és a visszafoglalt Szeregyina Buda-i
térségbe a 102., illetve az 1. magyar könnyűhadosztály került.
1943 májusától a német hadvezetés újabb kísérletet tett a brjanszki erdők meg­
tisztítására. A „Freischütz” néven 1943. április 27. és május 26. között lezajlott
akció eredménye 2524 megsemmisített, 1373 fogságba esett „partizán”, 371 átál-
ló, 7364 evakuált lakos. Ennél a hadműveletnél a saját veszteségek is jelentősek
voltak: összesen 1049 halott, sebesült és eltűnt német, magyar és segédszolgálatos
katona (ezen belül a magyar veszteség 18 halottal és 34 sebesülttel viszont mini­
mális volt). A zsákmány, 950 lőfegyver és három páncélkocsi is annak jele volt,
hogy ezúttal komoly partizánerők ellen folyt a harc. A partizánok jelentős része
ismét kicsúszott a bekerítésből, és a brjanszki erdők északi és nyugati részéről ál­
landóan újabb partizáncsapatok bukkantak fel.443 Ezért május közepétől Brjanszk-

441. HL 749. sz. mikrofilmtekercs, KTB Körűek 580, 7. 6. 1942., 542. p.

442. BA-MA RH 21-2/521, Meldung XXXXVII. AK 26. 3. 1943. 241 fős saját veszteség mellett 228
megsemmisített és elfogott partizánt jelentettek.
443. BA-MA RH 21-2/521, Pz AOK und Körűek 532 Meldung 27. 4-26. 5. 1943.
338 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Szeregyina Buda-Gyeszna-Lokot térségében öt német gyalog-, egy páncéloshadosz­

tály, a 102. magyar könnyűhadosztály, valamint számos egyéb alakulat segítségével
„Cigánybáró” néven háromhetes hadműveletet indítottak a partizánok megsem­
misítésére. Május 15. és június 6. között 1568 foglyot ejtettek, 1584 partizánt
harcban megsemmisítettek és 15 812 lakost evakuáltak. A részt vevő egységek szi­
gorú figyelmeztetést kaptak arra, hogy hadifoglyok agyonlövése tilos. Jelentések ki­
emelték, hogy az átállást elősegítette az a parancs, mely megtiltotta a válogatás nél­
küli kivégzéseket: 869 partizán ezért az átállást választotta.444 A partizánoknak
rendkívül jelentős veszteséget okozott az akció. Hamburger László úgy emlékezett
vissza, hogy csoportja május végén már egy 4 négyzetkilométeres területre szorult
vissza és csak ötösével tudtak kitörni Szmilis község felé.445 Az 53. gyalogezred
Navlja városától a Navlja folyó Gyesznáig tartó szakaszát és ettől északra a Gyeszna
vonalát zárta le. Az ezred maga is kb. 100 foglyot ejtett, de egy Navlja-parti golyó­
szórós fészkét a kétségbeesett partizánok le tudták rohanni és a résen kb. 2000
ember ki tudott jutni. A kitörés után a honvédek a Gyeszna folyóból több mint 150
vízbe fulladt partizánt húztak ki.446 Ettől kezdve a térség biztonsági helyzete stabi­
lizálódott. A 102. hadosztály részes volt egy másik májusi partizánellenes hadmű­
veletben is, amelyet „Maikáfer” fedőnéven indítottak, de ennek részleteiről egyelő­
re nem sikerült adatokat találni.
A „Cigánybáró” hadművelet tervezése és végrehajtása egyaránt bizonyíték arra,
hogy ebben az esetben népirtó intenció nem létezett, hanem a cél a tényleges parti­
zánok megsemmisítése volt. Az alakulatoknak szigorúan meg lett tiltva az elfogott
személyek kivégzése. Bornemann tábornok két gyűjtőtábort állított fel (Navjlában és
Brassovóban), ahol külön kezelték az evakuált lakosságot (8635 főt), a hadifoglyokat
(751 fő) és az evakuált lakosságból a sorköteleseket (54 fő). A hadművelet során
összesen 580 személyt végeztek ki a beszállított hadifoglyok közül - ez is arra utal,
hogy a kivégzés nem volt automatikus.447 Külön parancsot adtak ki a kitelepítettek
kiemelt ellátásról, valamint arról, hogy a velük szemben túlkapásokat elkövető
német és szövetséges katonákat azonnal hadbíróság elé kell állítani.448
A „Cigánybáró” hadműveletnek köszönhetően a brjanszki erdőtől délre fekvő
terület viszonyai alapvetően megváltoztak. 1943 májusa és októbere között a par­
tizántevékenység itt minimálisra csökkent. A lakosság általában eleget tett beszol-
gáltatási kötelezettségeinek, amit az is segített, hogy 1943 elején korlátozott mér­
tékben, de történt földosztás - a nem mezőgazdasági dolgozók is családonként

444. BA-MA RH 24-47/94, Abschlufimeldung XXXXVII. PzK. Erfahrungsbericht „Zigeunerbaron” 2.

7. 1943.
445. HL Partizániratok, SZU 133/1 Hamburger László.
446. ÁBTL V-l 11846, Szilágyi Sándor, 2/25. sz. alatt lefoglalt fotó.
447. BA-MA RH 24-47/234, Feldgendarmerietrupp b (mot) 447., Bericht über den Einsatz beim
Unternehmen „Zigeunerbaron” 10. Juni 1943.
448. BA-MA RH 23/135, Körűek 559. Befehl von 24. 6. 1943.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 339

0,2-0,5 hektárnyi területeket kaphattak. A korábban olyan sok véres atrocitást el­
szenvedett területen csak néhány 3-12 fős csoport tűnt fel, de ők is elsősorban
élelmiszerek harácsolásával foglalkoztak és kerülték a nagyobb ütközeteket. Ennek
megfelelően a térségben működő Körűek 580., illetve a neki alárendelt 1. könnyű­
hadosztály csak arról tudott beszámolni jelentéseiben, hogy itt-ott fosztogatásokra
került sor a partizánok részéről. A 2. hadsereg 1943 júniusában megszüntette azt
az előírást, hogy az utakon a járműveknek csak konvojban szabad közlekedniük.449
Viszonylag magasan állapították meg a lakosságnak kiosztható fejadagokat is, nem
dolgozók hetente 150 gramm húst, 75 gramm olajat vagy zsírt, 2 kg kenyeret, 3,5
kg burgonyát kaphattak, míg a dolgozó lakosságnak 250 gramm hús, 125 gramm
zsír, 3,5 kg kenyér, 4,5 kg burgonya jutott.
Komoly gondot jelentett, hogy a partizánok sok helyütt elkezdték átállítani a helyi
rendőrséget. Az első nagyobb ilyen akcióra Essmann (ma Cservonnoje) mellett került
sor, ahol a 136. ukrán őrzászlóalj teljes személyzete át akart állni a németek oldalára.
A német vagy magyar szervek azonban értesültek erről és 1943. január 10-én német és
magyar csapatok lefegyverezték a zászlóaljat és a partizánok adatai szerint 150 sze­
mélyt agyonlőttek. Más források szerint az áldozatok száma 217 fő volt.450
1943 májusában a 108. hadosztályt korábbi bevetési helyétől északnyugatra,
Gomel-Unyecsa-Sztarodub térségébe irányították át. Itt az egység feladata már
csak a vasútvonal biztosítása volt. A hadosztály-parancsnokság Sztadorubban állo­
másozott és hónapokon keresztül szinte otthoni békés helyőrségi életet élt, a 34.
gyalogezred az Unyecsa-Sztarodub, a 38. gyalogezred pedig a Gomel-Unyecsa vo­
nalon biztosított. Itt, elsősorban Nowosybkow környékén rendszeresek voltak a
sínrobbantások, de ez nem sok zavart okozott, annál is kevésbé, mert a sztarodubi
leágazás mellékvonalnak számított. A hadosztály egyetlen mozgatható portyázó
százada 1943 szeptemberéig összesen három komolyabb vállalkozásban vett részt,
de ezek sem eredményeztek nagyobb létszámú foglyot vagy halottat. 1943. július­
augusztusban az 1. és a 201. hadosztálynak Nowosybkow környékén tisztogató
hadműveleteket kellett folytatnia,451 de ezek nem jártak komoly eredménnyel.

Az 1., 105. és a 201. könnyűhadosztály

Az 1943. február-április között kiszállítót alakulatok közül az 1. és a 201. hadosztály

a Gyeszna középső folyásához, Krolovec-Gluhov-Jampol-Novgorod-Szeverszkij, il­
letve Holmi térségébe települt. Ez alapvetően a 105. könnyűhadosztály alkalmazási
területének felelt meg, amely az új seregtesteknek köszönhetően átvehette a Nye-

449. HL 750 mikrofilmtekercs, KTB Körűek 580., 548. p.

450. CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 247. Ark. 117., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 250. p.
451. BA-MA RH 21-2/541, távirat 11. 6. 1943.
340 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV É K EN Y S ÉG E

zsin-Csernyigov közötti terület biztosítását. Ezen a terülten Glohov és Putivl térsé­

gében 1943. március 20-31. közötti hadműveletek során 543 halott és 6 elfogott
partizánt jelentettek 45 halott és 33 sebesült mellett.452 A két új seregtest azonban
sokkal kevesebb harcba került, mint elődei, holott ugyanúgy szembe kellett volna
néznie a Csinyelj-erdő partizánjaival. Az 1. könnyűhadosztály 1943 szeptemberéig
egyetlen komolyabb vállalkozást indított, március 6. és április 15. között 84 meg­
semmisített és 14 foglyul ejtett partizánt jelentettek.453 Ennek a viszonylagos nyuga­
lomnak alapvetően az volt az oka, hogy Kovpak csapatai ekkor már elvonultak erről
a területről, illetve az, hogy a „Freischütz” és a „Cigánybáró” vállalkozás hosszú tá­
von is éreztette hatását. Érzékelteti a megváltozott viszonyokat, hogy ott, ahol ko­
rábban napota több robbantásos merényletre került sor, ebben az időszakban még
arra sem volt szükség, hogy az egyes járműveket fegyveres kísérettel lássák el. Akik
ekkor szolgáltak ezen a területen, néhány hónapig azt hihették, hogy idillikus viszo­
nyok között töltik mindennapjaikat. A hírszerzési adatok megerősítették, hogy a

4 5 2 . H L 7 4 8 . sz. m ik ro film K TB K örű ek 5 8 0 , M eld u n g ü b e r P u tiv l-G lu ch o w U n te m e h m e n 3 1 . 3 . 1 9 4 3 .

4 5 3 . H L 7 4 8 . m ik ro film te k e rc s , 1 2 1 3 . p. K ö rű e k M e ld u n g v o n 2 3 . 4 . 1 9 4 3 .
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 341

térség „partizánjai” csak 3-12 fős csoportokból állnak és valójában nincsen más
szándékuk, minthogy túléljék a megszállás viszontagságait.454 Nyilván az is hozzájá­
rult a lakosság pozitív hozzáállásához, hogy a térségben részben megtörtént a föld­
osztás, Novgorod-Szeverszkijben például 9600 család kapott 11 hektár földet.
A hadosztályok kiszállításával újabb átrendezések történtek a megszálló erők­
nél. Az 1. hadosztály ugyanis nem szervezetszerű egység volt. A 33. gyalogezred a
42/M, 37/1. és a 33/III. zászlóaljjal, a 37. gyalogezred pedig a 31/M, 44/M és 46/
II. zászlóaljjal vonult ki a frontra, a későbbiekben az „M” zászlóaljakat feloszlatták
és több zászlóaljat elcseréltek a megszálló erők más hadosztályaival annak érdeké­
ben, hogy az ezredparancsnokságokhoz hasonló hadrendi számú alegységek kerül­
jenek. Egyúttal a hátországból a 42. gyalogezred parancsnoksága és a 23/III. zász­
lóalj is ebbe a térségbe került. Ekkor érkezett ki az első tüzérségi alakulat is: a
zsákmányolt belga 7,6 centiméteres lövegekkel felszerelt és 1942 végén átszámo­
zott 19/1. (később 87.) és 20/1. (később 88.) tüzérosztály, amely alapvetően Cser-
nyigovban települt és innen indult bevetésre az egyes hadműveletekre.
A 201. könnyűhadosztály eredetileg a 251. és a 252. gyalogezreddel indult el
Magyarországról 1943 januárjában. Biztosítási területe az 1. könnyűhadosztálytól
délre feküdt. A gyalogezredek nem szervezetszerű, hanem innen-onnan összesze­
dett zászlóaljak felett rendelkeztek. A seregtest zászlóaljai két nagyobb szabású vál­
lalkozást indítottak (mindkét alkalommal más gyalogezredekkel együtt), 1943 ápri­
lisában a jelinói erdőben a 32. és 46. gyalogezreddel, 1943. június 10-20. között
pedig a 46. gyalogezreddel közösen Gorodnyától a Dnyeperig fésülték át a térséget.
Ezeknek az akcióknak a sikeressége nem lehetett túl nagy, mivel a fennmaradt jelen­
tésekben alig esik szó nagyobb zsákmányról. Árulkodó az is, hogy az alakulatok saját
vesztesége is minimális volt: partizánokkal tehát ritkán találkoztak. A zászlóaljak
közül talán legaktívabb 39/III., amely szinte folyamatos mozgásban volt, kb. három
alkalommal került néhány tucatnyi partizánnal harcérintkezésbe.455
A 105. és a 201. hadosztály 1943 első felében két hadműveletet hajtott végre.
1943 áprilisában Holmitól Jelino felé végeztek átfésülést, ebben a 46. és a 251. gya­
logezred, valamint Willy Schmelcher csernyigovi SSPF csapatai vettek részt. Az akció
gyakorlatilag sikertelennek minősítető, mert a partizánok észak felé egy ellenőrizet­
lenül hagyott részen elmenekülhettek. Ezt követően 1943. május 1-15. között a 105.
hadosztály a Dnyeper és a Gyeszna közötti területet fésülte át. Ennek során komo­
lyabb harcokra nem került sor, viszont a csapatok jelentős mennyiségű élelmiszert
rekviráltak, gyakorlatilag kifosztva az itt élő lakosságot. A partizánok innen is elme­
nekültek, becslések szerint az erdőben fellelt táborban 700-1000 ember lakhatott.
A RÁB viszonylag részletes és ezért feltehetően a valósággal valamilyen kapcsolat­

454. HL KTB Körűek 580, 1943. augusztus 2-i bejegyzés, 548. p.

455. Lásd ÁBL V-l 16753/2 dosszié, benne Tamásy Iván alezredes zászlóalj parancsnok korabeli nap­
lója és vázlatai.
342 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

bán lévő adatai szerint a fésülés során az osztyori járásban több száz polgári személyt
gyilkoltak meg. Ezekről az eseményekről több, egymással összecsengő jegyzőköny­
vet is felvettek. Mivel a hadműveletben a csernyigovi Sonderkommandó külön kép­
viselve volt, feltételezhető, hogy a gyilkosságok egy része az ő számlájukat terhelte,
Algya-Pap vezérőrnagy 1947. november 6-i kihallgatásán megemlítette, hogy a 46.
gyalogezred parancsnoka jelentette neki, hogy Radetzky Sturmbannführer egy falu­
ban 80 embert zárt be egy pajtába, amit utána benzinnel felgyújtott.456 Ámon Ferenc
ezredes szerint az osztyori hadműveletekben összesen csak 10-12 foglyot ejtettek.457
Két súlyosabb összecsapásra van ebből az időszakból adat, mindkettői partizán­
bekerítésekkel kapcsolatos. Az első a novoznokovi erdőségbe befészkelődött parti­
zánok ellen a 102. hadosztály által indított „Csaba” vállalkozás során történt: júli­
us 8-án Navljától nem messze Welemka mellett az 51/11. zászlóaljat rohanta le egy
partizánegység, ennek során közelharcban 57 halott és 13 sebesült honvéd került
veszteséglistára (a halottak jelentős részénél halálozási okként „lövések, szurony­
szúrások” kifejezés szerepel). Hasonlóan súlyos veszteségeket szenvedett az ettől
északnyugatra bevetett 51/III. zászlóalj is.458 A „Csaba” vállalkozás összesített ada­
tai 1200 partizánt említettek, ebből legalább 170 személyt ejtettek foglyul, 70-en
átszöktek a magyar csapatokhoz (ez a hadviselés humanizáltabb formájára utal),
saját összveszteségként Mészöly Elemér naplójában csak 61 halottat említett, ami
nyilvánvalóan nem fedi a teljes veszteséget.459 Az ezt követő „Huba” vállalkozás a
jelinói erdő ellen, amiben kilenc zászlóalj és öt üteg vett részt, teljesen eredmény­
telenül zárult, veszteséget és eredményeket nem is jelentettek.
A másik eset a Gyeszna partjától nem messze felvő Kudrovkától keletre történt.
Felderítési adatokból a 33. gyalogezred parancsnoksága azt az információt kapta,
hogy a kudrovkai erdőségben egy kb. 600 fős partizáncsapat táborozik. Július 25-én
riadóztatták a 33. gyalogezred közvetlen alakulatait és a 37/11. zászlóaljat. A honvé­
dek először lezárták a szinte áthatolhatatlan bozótos erdő szélét, és 26-án reggel
koncentrikus támadást indítottak. Az akció azonban a partizánok heves ellenállása
miatt elakadt. A nap folyamán egy újabb zászlóaljat vontak ide, a sötétség beálltá­
val pedig észlelték, hogy a partizánok déli irányban kitörésre készülnek. Az ide
irányított 37/11. zászlóalj ezt az akciót már nem tudta megakadályozni, sőt maga is
súlyos veszteségeket szenvedett (22 halott, 28 sebesült).460 Mindez a partizánok­
nak kb. 6-80 halottjába került, az egység túlnyomó része tehát kijutott a bekerítés­
ből. Az akció nagy port verhetett fel a megszálló erőknél, mert még Mészöly Elem­
ér is kitért rá magánnaplójában.461

456. A magyar megszálló csapatok. .. I. m. 64. p.

457. Uo. 116. p.
458. HM veszteségi kimutatások. Ezúton is köszönöm Szabó Péter segítségét.
459. HLTGY 3908, Mészöly Elemér 1943. július 10-i és 12-i bejegyzés.
460. Babucs-Szabó: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát”... I. m. 84. p.
461. HLTGY 3908, Mészöly Elemér, 1943. július 28-i bejegyzés, 17. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 343

A kurszki páncéloscsata után megkezdődött szovjet Központi Front támadó

hadművelete és ezzel összefüggésben a német Dél Hadseregcsoport visszavonulá­
sa. Ez a magyar megszállók közül először az 1. könnyűhadosztályt érintette, amely
augusztusban elkezdte visszavonulását nyugat felé és a hónap végére a Gyeszna
nyugati oldalára csoportosult. Szeptember 5-19. között ennek a seregtestnek kel­
lett ellátnia 15 kilométer szélességben a Gyeszna folyamvédelmét. Nehézfegyvere­
ket a német ígéretek ellenére sem kapott, sőt két nehézfegyverszázadát, egy zász­
lóalját és egy ezredparancsnokságát már korábban elszállították (egységei közül a
37. gyalogezred, a 34/III., 37/IL, 43/1.,. 46/III. zászlóaljak azonosíthatóak). A se­
regtest teljes fegyverzete 152 golyószórót, 49 géppuskát és 14 gránátvetőt tett ki
(ez úgy egyharmada volt egy rendes hadosztály fegyverzetének). A csak nevében
„hadosztály” élelmezési létszáma alig volt több, mint egy ezredé: 4660 katonáját
viszont két feltöltött szovjet hadosztály támadta meg, és a német ígéretekkel szem­
ben nemcsak a meredek partúnak ígért, de kanyargóssága miatt igen nehezen véd­
hető Gyesznán keresztül, hanem a bal oldali szomszéd 221. német hadosztály visz-
szavonulása és két keleti-zászlóalj (Ostbataillon) átállása miatt a szárazföldön át
is. Ebből az egyik egy türkmén zászlóalj volt, amelyben a katonák egy része fellá­
zadt, tisztjeit legyilkolta, majd az alakulatot a németek megtizedelték, de sokan
elszöktek. Szeptember 11-től a jobb oldali szomszéd hátrálása miatt az egység egy­
re inkább harcba került, 16-án már harckocsitámadást is kapott, de eddig a veszte­
ségek nem voltak jelentősek (75 fő). 18-án a szovjet csapatok Menya és Szosznyica
mellett is ákeltek a Gyesznán és csatarepülők is támadták a honvédeket. A hadosz­
tály ellenlökései estig fel tudták tartani előrenyomulásukat, de ezt követően az
arcvonal teljesen összeomlott. Az éjszaka megszűnt a kapcsolat a hadosztály-pa­
rancsnokság és az ezredek, illetve az ezredek és a zászlóaljak között. 20-áig az
egység elvesztette a harcos létszám 40%-át (1000 fő), a hadosztályt a szovjet lovas­
ság átkarolta és visszavonulás közben csatarepülő-rajtaütés is érte. A megtépázott
seregtest ezt követően Gomel, majd Slonim-Bobrujszk térségébe került.462
Szeptember 17-én a főparancsnokságnak el kellett hagynia Kijevet, és Rovnótól
délre, Kremenyec városába települt. Novemberben a 18. és a 25. könnyűhadosztály
térségét is veszélyeztették szovjet reguláris csapatok. Szombathelyi ismételten
kérte a német vezérkartól a magyar megszállók Galícia térségébe történő visszavo­
nását és kifogásolta, hogy csapatai hét különféle német parancsnokság alárendelt­
ségében harcolnak. Kérését ismét elutasították, a két hadosztálynak a Pripjaty mo­
csaraiba kellett hátrálnia a szovjet páncélosok elől.
A megszálló erők - illetve a partizánok - tevékenysége ebben az időszakban két
hadművelettel írható le: a „sínháborúval” és Kovpak portyázásaival.

462. BA-MA RH 2/720, 54-55. p. DVO beim 1. le. Div 22. 9. 1943. és 63., 65. p. Vortragsnotiz.
344 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Forráskritika és a „sínháború” eredményessége

A partizánháború legfontosabb feladata elvileg a „második front” létrehozása lett

volna a német csapatok hátában. Ez elsődlegesen a Wehrmacht utánszállítási és
kommunikációs vonalainak megsemmisítését jelentette. A szovjet és a posztszov­
jet történetírás egyaránt sikeresnek értékeli a partizánok hadműveleteit, anélkül
hogy részletesen elemezné a rendelkezésre álló forrásokat.
Az Ukrán Partizánmozgalom hadműveleti osztálya szerint csak Ukrajnában a
partizánok 5000 vasúti szerelvényt siklattak ki, 50 000 vagont semmisítettek meg
és ennek során 20 000 ellenséges katona pusztult el vagy sebesült meg.463 Ezzel
szemben Hans Pottgiesser, a Wehmacht szállítási osztálya vezetőjének háború
után készített összefoglaló munkája szerint a Szovjetunió teljes területén 1942 és
1943 között kb. 6400 mozdony és 20 000 vasúti kocsi sérült meg vagy semmisült
meg.464 Sajnos az 1941-es és az 1944-es év statisztikai adatai hiányoznak, de a szá­
mok arányai így is azt mutatják, hogy a német adatok jóval alacsonyabbak, nem
beszélve arról, hogy a sérült vasúti kocsik túlnyomó többségét hamar meg tudták
javítani. Pottgiesser művében a személyi veszteségekre is ad adatokat: a teljes be­
lorusz területen 1942 és 1944 között 158 vasutas és 1073 katona halt meg, a sebe­
sültek száma 1212 illetve 3670 volt.465 Figyelembe véve azt, hogy Fehéroroszor­
szágban jóval nagyobb volt a partizántevékenység, de ennek ellenére ezek a veszte­
ségek nem tettek ki többet, mint két gyalogezred létszámát, elmondható, hogy a
„sínháború” hatásfoka nem volt túlságosan jelentős.
Ugyanez állapítható meg a későbbi időszakokra is, annak ellenére, hogy ekkor
a partizánok összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között tevékenykedtek. 1944
februárjában a teljes németek által megszállt Európában 1879 robbantásos, illetve
más jellegű merénylet történt és összesen 2095 vasúti kocsi, illetve 611 mozdony
károsodott. Ennek a mennyiségnek kb. fele esett a keleti frontra. A magyarok által
kontrollált Breszt-Baranovicsi szakaszon 1944 januárjában 41, februárban 80 rob­
bantás történt.466
Hozzá kell tenni, hogy a vasúti közlekedés személyzetét a német megszállás
alatt is döntően a helyi lakosság adta. 1943. január 1-jén összesen 111 899 német és
633 935 helyi lakos állt a Birodalmi Vasutak alkalmazásában a keleti területeken.
Ukrajnában a helyi vasutasok aránya 88,5% volt.467
A partizánháború eklatáns példája, ami a brjanszki erdő területén 1943 tava­

463. A Partizánmozgalom Ukrán Törzsének jelentése az 1942-1944 közötti hadműveletekről,

CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 1. Ark. 140., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 187. p.
464. Hans Pottgieser: Die Deutsche Reichsbahn im Ostfeldzug 1 9 3 9 - 1 9 4 4 . Neckargemünd, 1960,
Vorwinckel, 93. p.
465. Pottgieser: Die Deutsche Reichsbahn... I. m. 89. p.
466. BA-MA RW 4 / v 603. Chef des Transpomvesens dér Wehrmacht 8 .3 . 1944.
467. Uo. 58. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 345

szán és nyarán történt. Ez a térség ugyanis a tervezett német offenzíva északi oldala
mögött helyezkedett el és a 2. páncéloshadsereg, valamint a 9. hadsereg utánpót­
lási vonalai a brjanszki erdőn keresztül futottak. Ennek a szovjet vezetés is teljesen
tudatában volt és ezért kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a Wehrmacht
„Citadella-hadműveletét” a partizánok segítségével is megakadályozza. Ehhez ké­
pest a partizánok még csak arra sem voltak képesek, hogy a legfontosabb - igaz
gyakran ellenőrzött - országutat hatékonyan elaknásítsák. Sebastian Stopper ezt
a szovjet partizánok jelentéseivel is illusztrálni tudta: 1943 június első felében a
teljes brjanszki partizánerők csupán hét teherautó és egy páncélozott jármű meg­
semmisítését jelentették. Maguk a partizánok is arról panaszkodtak, hogy az utak
elaknásításának hatékonysága katasztrofális.468 Még rosszabb volt a helyzet az er­
dőségtől mentes területeken. Az illetékes oreli német parancsnokság megállapítá­
sa szerint az 1943. május 20. utáni időszakban „a közelekedési útvonalakon bi­
zonytalanságokat nem állapítottunk meg”.469
A partizánok jelentései kapcsán figyelembe kell venni, hogy egyrészt ezek ellen­
őrzésére a helyszínen a felsőbb parancsnokságoknak általában nem volt módja,
másrészt viszont az egyes partizáncsoportok központból történő ellátása is attól
függött, hogy mennyire sikeresnek tudták beállítani magukat. A helyzetet fokozta
az itt is folytatott „szocalista munkaverseny”, ami miatt a partizáncsoportoknak
mindig egyre nagyobb számokat „illett” jelenteniük. Példa erre az 1943. július végi
eset, amikor a brjanszki partizánok 5886 sínrobbantást jelentettek, miközben eb­
ből a német fél ugyanakkor kevesebb, mint 500-at regisztrált.470 A partizánok je ­
lentései más szempontból is sokszor teljes valótlanságokat tartalmaztak. 1942 jú ­
liusában a brjanszki partizánok azt jelentették Moszkvába, hogy „Több kerületben
a katonák megtagadják a partizánok elleni bevetést. Krupec, Krasznij Kologyec és
Lokot településen az egyik magyar zászlóalj a partizánokkal vívott harcban, a veszte­
ségei miatt megtagadta a harcot és fellázadt. A magyar zászlóaljat a németek azon­
nal lefegyverezték és letartóztattak 200 em bert...”471 Természetesen könnyen le­
het, hogy a közkatonák között előfordult zúgolódás, de ilyen eseteknek semmi
nyoma sincsen magyar forrásokban.
Más jelentések valótlanságok és valós információk keveredését mutatják, mint
például az előbbi forrás 1942. július 31-i jelentése: „A büntető alakulatok feléget­
nek minden lakott települést, amelyet a harcok során elfoglalnak. A települések
lakosait egyenként lövik agyon. Ezek a fasiszta szörnyetegek vadállati kegyetlensé­

468. Stopper: „Die Strafte ist deutsch”. Vierteljahresheftefür Zeitgeschichte, 3/2011, 5. p. A továbbiakban
is elsősorban Stopper eredményeire támaszkodom.
469. BA-MA RW 31/763, 46/11, melléklet.
470. Stopper: „Die Strafte ist deutsch... I. m. 8. p., orosz levéltári hivatkozásokkal.
471. A partizánmozgalom brjanszki törzsének 1. sz. tájékoztató bulletinje, 1942. július. RGASZPI. F.
69. OP. 1 D. 911. L. 6. A dokumentum átengedéséért Dmitrij Zsukovnak és Iván Kovtunnak mondok
köszönetét.
346 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

get tanúsítanak az agyonlövések előtt. Csecsemőket tűznek a szuronyukra, nőket

erőszakolnak meg, levágják a mellüket és sokakat élve ásnak el. A lakosság az er­
dőkbe megy a partizánosztagokkal. A bevetésekre a fasiszták mind részegen indul­
nak. A támadásokat csatárláncokba fejlődve hajtják végre. Az első vonalban men­
nek a policájok, utánuk a magyarok és a záró vonalban a németek, akik a helyszí­
nen agyonlövik azokat a magyarokat, akik nem akarnak részt venni a bevetésen.”472
Amit ebből a szövegből biztosan valótlanságnak minősíthetünk, az a bevetés­
ben részt venni nem akaró magyarok kivégzése. Hasonlóan valószínűtlen, hogy a
bevetésre induló csapatok már a kezdet kezdetén részegek lettek volna. Ezeknek
a túlzásoknak egyetlen magyarázatuk lehetséges, nevezetesen az, hogy a szovjet
propaganda kezdettől törekedett az ellenség démonizálására, illetve a magyarok­
nak a németekről történő leválasztására, és a partizánok ezeknek az elvárásoknak
is meg kívántak felelni jelentéseikben.
Német-magyar oldalról természetesen szintén szükséges a forráskritika. Az
érintett egységek a megsemmisített partizánok számát, ha akarták volna, sem tud­
ták volna pontosan megmondani, mivel a partizánok általában halottaikat is ma­
gukkal vitték. Ezzel szemben viszont arra nem volt lehetőség, hogy saját vesztesé­
geikről teljesen fiktív adatokat továbbítsanak, mivel ezen a területen fennállt az
állandó ellenőrzés veszélye, nem beszélve arról, hogy a veszteségi adatokat külön­
böző csatornákon keresztül kellett jelenteni és senki sem tudhatta, hogy azokat
később nem veti-e valaki össze. Ugyanez áll a partizánok által okozott károkra is,
amelyek esetében a megszállók ráadásul inkább azok eltúlzásában voltak érdekel­
tek, mivel ezzel is reménykedhettek abban, hogy további erősítésekhez juthatnak.
Szerencsére a merényletekről egyszerre több német, illetve magyar parancsnok­
ság is készített összesítő jelentéseket. A brjanszki erdőt megszállva tartó és rész­
ben magyar csapatokat is irányító Körűek 532. Ic osztálya minden nap délben ki­
adott egy tételes napi összefoglalót (azért délben, mert a robbantások leginkább
este történtek), ezeket összesítő havi összefoglalókat és a 2. páncéloshadsereg
meghatalmazott szállítási tisztje (Bevollmáchtigter Transportofüzier, BvTO) is ké­
szített jelentéseket, amelyek az esetlegesen napijelentésekből lemaradt adatokat is
tartalmazták. Ennek köszönhetően majdnem teljes pontossággal megállapítható
azon robbantások száma, amelyekkel a partizánok károkat tudtak okozni. Minden­
nek figyelembevételével 1943 áprilisában összesen 62 sikeres sínrobbantás történt
a Körűek 532. területén. Májusban 32 sínrobbantás és 14 úti robbantás történt,
emellett felrobbantottak még négy hidat is. Júniusban a robbantások száma 37-re
csökkent (feltehetően ennek kétharmada volt útrobbantás). Júliusban ez a szám 30
sínrobbantásra és 17 úti robbantásra emelkedett.
A robbantások kapcsán figyelembe kell venni, hogy a sínrobbantások kb. 50%-ese-

472. RGASZPI. F. 69. OP. 1 D. 909. L. 12. A dokumentum átengedéséért Dmitrij Zsukovnak és Iván
Kovtunnak mondok köszönetét.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 347

tében még csak kisiklás sem történt. Az esetek másik felében a károk a kisiklástól
egészen a szerelvény jelentős részének megsemmisüléséig terjedhettek (a szerel­
vény totális felrobbantása, illetve megtámadása rendkívül ritka eset volt).
Fontos tudni, hogy a német szállítások 95%-a a hátországból egészen a sereg­
testek mögöttes területeiig sínen történt. Őrei felé naponta átlag harminc-negyven
szerelvény közlekedett. A 9. hadsereg 1943. április és július között összesen 7376
ellátószerelvényt fogadott, amelynek túlnyomó része Brjanszkon keresztül érke­
zett, hasonló lehetett a 2. páncéloshadsereg szállítmányainak száma is. Ezekből az
adatokból is látható, hogy a partizánok a szállítmányok kevesebb, mint 1%-át tud­
ták vagy akarták megtámadni. Érdekes módon az is ritkán fordult elő, hogy a szál­
lítmányokat az erdőből lőtték volna, holott ebben nem volt sok kockázat. A legin­
kább eredményes 1943. áprilisi hónapban az összesített kár két könnyen, két sú­
lyosan sérült és egy megsemmisült mozdony volt, 30 vagon siklott ki és 13 teljesen
kiesett. A mozdonyok előtt tolt kocsikból öt sérült meg és tizenöt siklott ki. Tíz
esetben a robbantás még kisiklást sem okozott. Ebben a hónapban egy esetben
sem fordult elő a robbanással egyidejű komolyabb fegyveres rajtaütés.
Április 15-én a partizánok egy összehangolt akcióval az összes, Brjanszkon át
vezető vasútvonalat felrobbantották, és ezzel rövid időre súlyos válságba sodorhat­
ták volna a Közép Hadseregcsoport utánpótlását, ha a robbantásokat szakszerűen
végezték volna. A vasútvonalak zömét azonban a Wehrmacht egy napon belül meg
tudta javítani.
Voltak esetek, amikor a partizánok látványosan, sőt mintaszerűen jártak el és
első látásra súlyos károkat okoztak. A gyakorlatban azonban ezek az akciók is csak
tűszúrásnak bizonyultak. Példa erre a Vigonicsi melletti fontos kettős vasúti híd
elleni támadás: az egy század által védett hidat március 20-án este 1000 partizán
egyórás harcban megsemmisítette, a vállalkozás vezetője, a Vörös Hadsereg aktív
tisztje pedig másnap már a moszkvai rádió hullámhosszán számolt be az esemé­
nyekről.473 Másrészt a németek szervezőkészségét dicsérte, hogy öt napon belül leg­
alább az egyik hidat helyre tudták állítani, és a közlekedés ismét megindulhatott.
Hasonló eset volt a Navlja melletti híd 1942. szeptember 12-i megtámadása és
felrobbantása. A szovjet forrásokban nyilván az szerepel, hogy a hősies partizánok
megsemmisítették a hidat. Tény, hogy egy vakmerő partizáncsoportnak csakugyan
sikerült elűznie a hídőrséget, de a robbantás szakszerűtlen volt és a híd csak cse­
kély mértékben rongálódott meg, az összeköttetést folyamatosan fenn lehetett raj­
ta tartani.474
Leszámítva a pszichológiai hatásokat, a partizánok robbantásainak egyetlen
eredménye a forgalom lassítása volt. Ez azt jelentette, hogy a vonatok csak átlag 20
km/óra sebességgel tudtak haladni. A leglassabb forgalom éppen a magyarok által

473. Hesse: Partisanenkrieg... I. m. 213. p.

474. HL 23. doboz, 54. gyalogezred iratai, 866. p.
348 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ellenőrzött Breszt-Komaricsi szakaszon volt, itt 110 kilométer megtétele 6-8 órás
menetidőt vett igénybe.
A sínháború új szakaszát jelentette (volna) a partizánok 1943. július 21-22-i
akciósorozata. Ezen a napon a térség összes partizánosztaga összehangoltan rob­
bantotta a német utánpótlási vonalakat. Mindez a szovjet hadtörténetírás szerint
döntően hozzájárult a kurszki győzelemhez, mert 5885 helyen megsemmisült a
vasúthálózat és a helyreállítási munkálatok hat hetet vettek igénybe. A Brjanszk-
Orel szakaszt teljesen le kellett zárni és a sínhiány miatt a német alakulatok arra
kényszerültek, hogy a dupla sínpárok egy részét felszedjék.475
A német forrásokból azonban teljesen más kép bontakozik ki. A Körűek 532.
összesen 459 sínrobbantást észlelt ezen a napon. Ebből a legsúlyosabb esetek
Brjanszktól délre, a magyarok által ellenőrzött területen történtek. Navlja-Szeregyi-
na Buda, illetve Navlja-Komaricsi között összesen 208 helyen észleltek robban­
tást. Ezt elősegítette az este tomboló vihar. Az új, amerikai importból származó
mágneses aknák hatása azonban jóval csekélyebb volt a vártnál. Sok esetben a sí­
nek szét sem szakadtak és a forgalom lassítva ugyan, de lehetséges maradt. Egyetlen
esetben került sor egy szerelvény felrobbantására. Másnapra már a teljes szakaszt
helyreállították, igaz, az újra megismételt robbantások újból forgalomkorlátozást
okoztak. Ennek ellenére a 9. hadsereg szállításért felelős tisztje a júliusi hónapban
is elégedetten dőlhetett hátra, mert több mint 400 szállítmányt sikerült eljuttatnia
a csapatokhoz. Összveszteségként 4 halottat és 78 sebesültet könyvelt el, ami ah­
hoz képest, hogy a partizánok mekkora erőket vetettek be, minimálisnak tekinthe­
tő. Jellemző, hogy a szovjet légierő támadásai a német vasúti eszközökben három­
szor annyi kárt okoztak, mint a partizánok sínrobbantásai.
Tagadhatatlan, hogy a partizánok aktivitása 1943. július 22-től felélénkült, a
hónap végéig további 201 esetben robbantották fel a síneket. Ez azonban a teljes
július hónapban is csak nyolc esetben járt együtt azzal, hogy vasúti szerelvényeket
is sikerült felrobbantaniuk. Azzal, hogy a sínrobbantások gyakorlatilag értelmetle­
nek, ha nem járnak együtt a szerelvény kisiklatásával, a partizánok vezetése is
tisztában volt. Ezen a helyzeten azonban nem lehetett változtatni. Az erdőben te­
vékenykedő partizánok maguk dönthettek arról, hogy milyen kockázatokat vállal­
nak és a forrásokból nyilvánvalóvá válik, hogy többségük meglehetősen passzívan
állt hozzá feladatához, amit az is bizonyít, hogy csak a legritkább esetben került sor
arra, hogy a vonatokat kézifegyverekkel megtámadják. 1943 augusztusában a „sínhá-
ború” tovább fokozódott. Augusztus első felében két nap alatt közel 8000 robbantás­
ra került sor, és ez már komolyabb fennakadásokat okozott a vasúti közlekedésben.
Ennek azonban már nem volt komolyabb jelentősége, mivel 1943 szeptemberére a
teljes terület szovjet kézre került. A szovjet és posztszovjet historiográfia által he-

475. Panteleimon Ponomarenko: Vszenarodnaja Borba vü Tüu nyemecko-fasisztkih zahvatcsikov 1 9 4 1 -

1 9 4 4 . Moszkva, 1986, 230. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 349

roziált „sínháború” valójában csak szúnyogcsípéseket jelentett a német Wehrmacht

számára.
A német vasúti helyreállítás hatékonyságát még az olyan, nem túlságosan né­
metbarát visszaemlékezők is elismerték, mint Bárczy János százados, aki a 25.
könnyűhadosztály tisztje volt és több sínrobbantást is látott: „alapjába véve ügye­
sen, gyorsan - elismeréssel kell szólni erről - szakszerűen helyreállították két órán
belül a forgalmat, igaz előbb csak egy sínpáron, nyolc óra múlva viszont már mind­
kettőn. Mentőszerelvények robogtak elő Luckból is, Zdolbunovból is. Darus ko­
csikkal lelökték a pályáról a sérült kocsikat, az épen maradiakat meg visszaemelték
a sínre. Néhány megrongálódott sínszálat kicseréltek, vibrátorral aládöngöltek -
kész is az egész, alig történt valami.”476
A „sínháború” még 1944 nyarán sem tudott a várt sikerekhez vezetni, annak
ellenére, hogy ekkor a partizánok már összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben
voltak, mint korábban. A „Bagratyon” offenzívával párhuzamosan 1944. június 20-
án a partizánok az összes fehéroroszországi vasútvonalat megtámadták. Saját je ­
lentéseik szerint 57 614 vasúti sínt robbantottak fel és naponta átlagban 666 halott
és 442 sebesült német és szövetséges katona lett volna az akciók eredménye.
Mindez a magyarok által ellenőrzött vasútvonalakat is érintette, annál is inkább,
mert éppen a Breszt-Baranovicsi-Bobrujszk vonal volt utánpótlási szempontból a
legfontosabb és ezt ekkor az 5. és a 23. tartalékhadosztály ellenőrizte. Ehhez ké­
pest a breszti vasúti igazgatóság üzemeltetési jelentésében csak ennyi szerepel
[forgalmi helyzet] „kielégítő. Két banditatámadás és egy baleset. Forgalom lényegé­
ben akadálytalan.” A baranovicsi vasúti igazgatóság jelentése hasonló volt: aforgalmi
helyzet „kielégítő. Leszámítva a Bereza-Kartuska-Baranovicsi szakasz kétoldalú sín­
robbantás miatti csekély akadályoztatását, a forgalom folyamatos.” A német jelenté­
sek egyetlen teljesen megsemmisített katonai szállítmányt sem említettek erre az
időszakra, a robbantások okozta károkat általában 2-8 órán belül kijavították, és
egyetlen vonalat sem kellett több napra lezárni a forgalom elől. A legtöbb sikeres
robbantás rendszeresen olyan szakaszokon történt, amelyek a német utánszállítás
szempontjából nem voltak fontosak és ezért őrzésükre is kevesebb energiát fordítot­
tak.477 Minden jel arra utal, hogy a partizánok jelentéseinek túlnyomó része fikció volt.
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mi volt az oka annak, hogy a partizánok
ennyire kevéssé foglalkoztak a Wehrmacht elleni akciókkal. Erre a jelenségre téves
volna csupán egyetlen magyarázatot találni. Nyilván közrejátszott a partizánok
szervezetlensége, a vezetés elégtelensége és a meglepően jól megszervezett német
partizánellenes fellépés is. Legfontosabb tényezőnek azonban feltehetően az te­
kinthető, hogy Sztálin a partizánoknak elsősorban azt a feladatot szánta, hogy a

476. Bárczy János: Zuhanóugrás. Budapest, 1981, Magvető, 384. p.

477. Musial: Sowjetische Partisanen... I. m. 223-230., 294-295. p.; és Ilja Sztarinov: Minü zamedlennogo
gyejsztvija. Moszkva, 1999, valamint uő: Zapiszki diverzanta. Moszkva, 1997.
3 5 0 A M A G YAR M EG SZÁ LLÓ CSA PA TO K T E V É K E N Y S É G E

A legjelentősebb partizánportyák 1 9 4 2 /1 9 4 3 fordulóján

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 351

lakosság felé prezentálják a szovjethatalmat. Ez sokkal fontosabb volt, mint a né­

met katonai apparátus elleni fellépés. Ebből adódik az a kínos következtetés, hogy
a partizánok akciói elsősorban a lakosság terrorizálásában és sokkal kevésbé a né­
metek elleni fegyveres harcban ragadhatóak meg.478

Kovpak délnyugati portyái

Októberben a brjanszki erdőségben és az attól délre tevékenykedő partizáncsopor­

tok központi utasításra nyugat felé indultak, annak érdekében, hogy felborítsák az
addig háborítatlan terület nyugalmát. Ebben az is szerepet játszott, hogy Kovpak
és társai tudták: a tétlenség a partizánok legnagyobb ellensége. 1942. október 26-
án a Szaburov vezette partizáncsoport 1408 fővel, a Szúrni környékén állomásozó
Kovpak-partizáncsoport 832 fővel a Dnyepertől nyugatra fekvő területekre indult,
ehhez északabbról ugyanakkor a Fjodorov-féle partizáncsoport csatlakozott.479 Ez
egyúttal azzal járt, hogy a Keleti Megszálló Csoport területéről minden komolyabb
partizánegység eltávozott.
Ponorica, Holmi (csernyigovi járás) helyőrségének szétverése után Gomel ma­
gasságában Lojev városával szemben a partizánegységek átkeltek a Dnyeperen és
ezzel ideiglenesen kiléptek a magyar megszállók fennhatósága alól.
Néhány hét alatt a partizáncsoportok több mint 600 kilométert tettek meg
(napi átlagos menetteljesítményük 25 kilométer volt), átkeltek nyolc őrzött vasút­
vonalon és öt nagyobb folyón, és jelentős pusztítást okoztak a vidék infrastruktú­
rájában. Leonyid Ivanov, a Szaburov-csoport egyik alparancsnoka naplójában már
1942. november 2-án azt írta, hogy „szabadon megyünk, ahová akarunk országunk
területén, a rendőrség félve menekül".480
Hozzá kell tenni, hogy a partizánok taktikája erre az időre jelentősen megválto­
zott. A kollaboránsokat már nem mindig végezték ki, általánossá vált, hogy az el­
fogott faluőröket, polgármestereket magukkal hurcolták, „politikai nevelésben"
részesítették, majd visszaküldték vagy soraikba fogadták. A partizánalakulatoknak
halálbüntetés terhe mellett tilos volt nyugta nélkül élelmet rekvirálniuk.
A német megszállás erejéről elég megsemmisítő bizonyítványt állít ki, hogy
több ezer ember teljesen észrevétlenül átjuthatott egy Duna szélességű folyón:
maga az átkelés a gyakorlatilag nagyobb harc nélkül megszerzett kompokon tör­
tént és több mint egy napig tartott, anélkül hogy a német biztonsági erők bárhogy
is zavarták volna. Sztálin ettől kezdve állítólag naponta kért jelentést a hadművelet

478. Stopper: Das brjansker G ebiet... I. m. 135. p.

479. A Nagy Honvédő Háború Története. Szerk. F. N. Pompelov et al. Budapest, 1965, Zrínyi III. kötet,
559-562. p.
480. Ivanov patizánparancsnok naplója, 1942. 11. 2-i bejegyzés, CDAHO. F. 65. Op. 1. Spr. 105. Ark.
16 zv., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 91. p.
352 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

előrehaladásáról, mindenesetre Szaburovtól a SZTAVKA ettől kezdve külön kérte,

hogy eredményeit naponta jelentse. November 15-én Szaburov csapatai elfoglalták
a kb. hétezer fő által lakott belarusz területen fekvő Choiniki várost, ami körzet
központ is volt. 26-án már egy Gebietskomissar székhelyét, Lelcsicsit támadták
meg és foglalták el. Ez volt az első eset, hogy partizánok egy ilyen magas szintű
territoriális parancsnokságot kényszerítettek menekülésre.
Figyelemre méltóak azok a logisztikai különbségek, amelyek a szovjet partizá­
nok és más ellenállási mozgalmak fegyveres csoportjai között megfigyelhetőek.
Csak a Szovjetunióban fordult elő, hogy a partizánok akár ezerfős csoportokban
tevékenykedtek és ilyen összpontosításukat nem követte azonnali megsemmisíté­
sük, sőt hatékonyságuk ekkor volt a legnagyobb. Egy ekkora lovasított csoportosí­
tás mozgatása és ellátása rendkívüli feladatot jelentett, elég, ha arra gondolunk,
hogy egy ilyen nagyságú, málhás szekerekkel vonuló egység menetvonala legalább
fél kilométer hosszú, még akkor is, ha a menetet a legnagyobb katonai fegyelem­
mel szervezik meg. Az ellátás sem volt egyszerű feladat, mivel kizárólag helyi be­
szerzésre nem lehetett mindig alapozni, nem beszélve arról, hogy a lovak élelme­
zését is meg kellett oldani, ami októbertől áprilisig legeltetéssel egyáltalán nem
volt lehetséges (egy ló napi szabványos élelemadagja minimum 3 kg zab és 5 kg
széna, Kovpak csoportjának tehát csak a napi lótápszükséglete 5-8 mázsát tett ki).
A nagyobb partizáncsoportok azért lehettek hatékonyak, mert a német meg­
szállás majdnem mindenütt rendelkezett ugyan valamilyen fegyveres erővel, de
ezek általában századerejű csoportokra voltak felosztva, és túlnyomó többségben
egyáltalán nem voltak mozgathatóak, tehát nem is tudtak aktívan reagálni a parti­
zánok hadmozdulataira. Nem csak a magyar hadosztályokról mondható el, hogy
létszámuknak csupán töredékét tudták gyorsan mozgatni (általában egy megerősí­
tett századot). Ugyanez volt a helyzet a németek esetében is, akiknek ráadásul
azzal is szembe kellett nézniük, hogy a biztonsági erők jelentős részének fegyver­
zete és kiképzettsége csapnivaló volt. Ezen a helyzeten az sem változtatott sokat,
hogy 1942 végétől Himmler megkísérelte központi vezetés alá vonni a partizánel­
lenes hadműveleteket és erre a célra „Chef dér Bandenkampfverbánde” titulussal
látta el Erich von dem Bach-Zelewski SS-tábornokot, aki a címhez komolyabb csa­
patokat is kapott. Ezek azonban tobábbra is szétszórva tevékenykedtek a megszállt
területeken és nagyrészt tehetetlennek bizonyultak Szaburov, Naumov és Kovpak
egységeivel szemben. Kovpak partizánjai a háború alatt 7500 kilométert, Naumov
lovasai pedig nem kevesebb, mint 9000 kilométert tettek meg - ez is arra utal,
hogy gyakorlatilag folyamatos mozgásban voltak. Érdekesség, hogy az összes iga­
zán sikeres portyázó partizánvezér ukrán származású volt.
1943 január végén az ukrán kommunista párt központi bizottságának és az Uk­
rán Partizánmozgalom Törzsének döntése nyomán elhatározták, hogy a partizán­
hadműveletek súlypontját Szúrni térségébe, tehát Csernyigovtól kb. 100-150 kilo­
méterre keletre helyezik át. Ezt az akkor előnyös fronthelyzet könnyen lehetővé
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 353

tette, a célra Mihail Naumov volt NKVD-tiszt parancsnoksága alatt egy 650 fős
különítményt állítottak fel. A hadművelet 1943. február 1-jén indult és először meg­
lepően sikeresnek bizonyult. Szumitól délre Vorozshba vasútállomáson egy na­
gyobb csoport hadifoglyot is kiszabadítottak és néhány hét alatt számos objektumot
elpusztítottak. Ezt követően Naumov azt javasolta, hogy egységét délre, Kirovográd
területére irányítsák. Meglehetősen vérmes reményei lehettek, hiszen azt gondol­
ta, hogy egységével egészen Kárpátaljáig törhet majd előre és felforgathatja a meg­
szállt területek életét. Ez az ötlet azonban súlyos tévedésnek bizonyult. Naumov
egységétől számos kisebb csoport elszakadt, akik nem akartak délre indulni.
Naumov ugyan átkelt a befagyott Dnyeperen, de a kirovográdi partizánokkal nem
tudta felvenni a kapcsolatot és légi támogatást sem kapott. 1943. március 3-án
ugyan megkapta a Szovjetunió Hőse érdemrendet, de helyzete épp ekkor válságos­
ra fordult. A „Wolfsschanze”, azaz Hitler vezéri főhadiszállása ugyanis Naumov
támaszpontjától nem messze helyezkedett el és ezért itt nagyobb megszálló kato­
naság is állomásozott, amely hatékonyan vette fel a harcot a partizánokkal. Naumov
csapata rádió-összeköttetését elvesztette és csak nagy nehézségek árán tudott át­
törni Kijevtől nyugatra észak felé. Ez a hadmozdulat elvileg már a Nyugati Magyar
Megszálló Parancsnokság területét érintette, a magyar fél azonban szinte semmit
sem regisztrált Naumov mozgásából, akinek harcosai végül Belorusszia déli részén
egyesültek Kovpak csapataival.
A hadművelet eredményei: 2400 kilométer megtétele két hónap alatt, 18 folyón
történő átkelés és 10 körzeti központ ideiglenes elfoglalása imponálóak. Mindezt
Naumov 114 halott, 85 eltűnt és 77 sebesült árán érte el. Április elején Kovpak
partizáncsoportja Choiniki mellett átkelt a Pripjaty folyón és ennek során megsem­
misített egy német folyami szállítmányt. Nem sokkal később ugyanez a sors érte
azt a német folyami egységet is, amely az eltűnt uszályok keresésére indult.481 Min­
den bizonnyal ezek az akciók, valamint az itt tevékenykedő szlovák megszálló egy­
ségek teljes megbízhatatlansága döntötték el, hogy a térségbe hamarosan két ma­
gyar hadosztályt (a 18. és a 25. tartalékhadosztályt) is irányítottak.
A partizánportyák ijesztő mértékben mutatták meg a német megszállás erőt­
lenségét. Az ukrajnai birodalmi komisszár, Erich Koch 1943. június 25-i jelentése
érzékletes képet nyújt arról, hogy ebben az időben mennyire kicsúszott már a meg­
szállók lába alól a talaj. Luck és Zsitomir körzetének nagy részét ekkor már a par­
tizánok uralták. A zsitomiri körzetben csak Sarny és Kosztopol térségében műkö­
dött német közigazgatás, északon pedig csak Petrikov, Mozsir, Recsica, Bragin,
Ovrucs és Olevszk városát tartották német ellenőrzés alatt, a városoktól néhány
kilométerre már szovjet vagy ukrán nacionalista közigazgatás működött. Fél évvel

481. A Szúrni területén működő partizánosztagok politikai és katonai tevékenységéről szóló jelentés
1941. szeptember 1. és 1944. január 1. között. Kovpak feltehetően Sztrokacs részére. CAMO. F. 62. Op.
1. Spr. 1. Ark. 35., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 98. p.
354 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

korábban ennek az anarchiának nyoma sem volt, a helyzet drasztikus változása

egyértelműen Kovpak portyáinak következménye volt, amely kommunisták és na­
cionalisták számára is egyértelművé tette, hogy a németek valójában tehetetlenek.
1943 februárjától a Kijevtől nyugatra vonuló partizáncsapatokkal szemben a német
rendőrség csak annyit tehetett, hogy a partizánok által érintett utakat ideiglenesen
lezárta a német közlekedés előtt.482 Mindez több mint elgondolkodtató, ha figye­
lembe vesszük azt, hogy a partizáncsapatok elvileg teljesen ki lettek volna szolgál­
tatva a német légierőnek - és hatékony légi felderítés esetén bekerítésük is csak idő
kérdése lett volna csupán. A német Wehrmacht azonban minden jel szerint arra
sem rendelkezett kapacitással, hogy a hátországi légteret rendszeres ellenőrzés
alatt tartsa.
Júliustól Kovpak csoportja már 1900 főt számlált és akcióit kiterjesztette a ga­
líciai térségre is. Az ekkor induló új portya célja Csernovic elérése és az észak-bu­
kovinai román olajmezők elpusztítása volt, de szerepet játszott az a megfontolás is,
hogy egy ilyen előretörés forradalmi hatással lehet a Kárpátaljától északra elhelyez­
kedő területre. Ez teljes tévedésnek bizonyult: a lakosság kifejezetten ellenséges volt
a partizánokkal. Kovpak saját jelentése szerint „a hegyi régiókban, leginkább a ma­
gyar határ mentén a huzulok majdhogynem ellenségesek velünk szemben. A lengyel
falvak lakossága különösen barátságos a partizánokkal. Az ukránok között sok az
áruló és németeket szolgáló egyén.”483 Ugyanezt a gondolatot fejezte ki a térségben
dolgozó német hivatalnok is, aki azt írta, hogy „a huzulok úgy vadásztak Kovpak
embereire, mint a medvékre”.484 Erről maguk a partizánok is tehettek, hiszen több
falut kiraboltak és felgyújtottak. 1943 júliusában egyes partizáncsoportok már a
magyar határt is elérték, és tűzharcba keveredtek a határvadászőrsökkel. Július 26-án
hat partizán (a 47. gyalogezred katonái, akik fél évvel korábban a partizánok fogsá­
gába estek) önként jelentkezett a Tatárhágó mellett egy határvadászőrsön. Előad­
ták, hogy Kovpak csoportjához tartoztak, és azt a megbízást kapták, hogy térjenek
vissza Balaton-felvidéki lakhelyükre és lázítsanak a fennálló rendszer ellen.485
1943. augusztus 3-4-én Kovpak hadosztályát Gyelatin mellett német és magyar
csapatok szétverték, de teljesen megsemmisíteni nem tudták. Rudnyev és fia is
elesett, Kovpak és vezérkari főnöke is megsebesült, hadosztálya egyharmada vesz­
teséglistára került, de a bekerítésből az egységek kisebb csoportokban kitörtek, és
vissza tudtak térni Poleszje térségébe. Itt a parancsnokságot Versigora tábornok

482. BA-B, R 19/319, Reichskomissar dér Ukraine an Reichsminister fiir die besetzten Ostgebiete 25.
6. 1943., Hesse: Partisanenkrieg... I. m. 235-237. p.
483. A Szumi terület partizáncsoportjainak harctudósítása, 1943. június-szeptember. In A. V. Kentij
- V. S. Lozuckij: Vid Polisszja do Kárpát. Karpatszküj rejd szumszkoho partüzanszkoho zsjednannya pid
komanduvannjam C.A. Kovpaka. Kijev, 2005. 165. p.
484. A kolomeai ukrán körzeti vezetőség jelentése az Ukrán Központi Bizottságnak, 1943. szeptem­
ber, CDAVO. F. 3959. Op. 2. Spr. 136. Ark. 17., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 110. p.
485. HL vkf. 1. o. 5641/1943, partizáncsapatok feltűnése a magyar határon, 1943. VII. 26.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 355

vette át. Visszaemlékezésében számos ponton utalt arra, hogy a Kárpátok-portya a

partizánok számára maradandó rémálmot jelenthetett.
Kovpak várakozása ellenére nem lett felelősségre vonva a katonai kudarcért.
Ellenkezőleg, nem sokkal később a második Szovjetunió Hőse érdemrendet ado­
mányozták neki. Ez azzal függött össze, hogy még így is ő volt az első partizánve­
zér, aki mélyen be tudott hatolni az ellenségesnek tekintett Nyugat-Ukrajna terü­
letére. Annak ellenére, hogy a partizánmozgalom vezetése állandóan utasításokat
adott effajta portyákra, minden más partizánparancsnok csak rövid időre és mini­
mális mélységben hatolt be a galíciai területekre és hamar visszahúzódott.
Politikai értelemben az akció nem bizonyult kudarcnak. A szovjet partizánok
egyszerre aktivizálták a lengyel és az ukrán partizánmozgalmat is, mert mindenki­
nek egyértelművé vált, hogy a németek már nem tudnak teljesen uralkodni a tér­
ségben. Az Armija Krajova egy harcosának visszatekintése szerint a Kovpak-
hadosztály feltűnése komoly változásokat okozott a térségben. 1943. június 19. és
augusztus 18. között egy újabb nagyobb szabású partizánportya borította fel a né-
356 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

met-magyar megszállás rendjét. Jakov Melnyik egysége 670 fővel Szúrni és Cser-
nyigov térségéből először Zsitomir felé vonult majd onnan Vinnyica irányába tört
előre. Itt megismétlődött, ami korábban Naumowal is történt, de ez az egység is
nagyrészt ki tudott bújni a bekerítésből.
A szovjet vezetés ettől kezdve folyamatosan adott parancsokat a partizáncso­
portoknak a Dél-Galíciát érintő portyákra. Ezekért az érintettek egyáltalán nem
lelkesedtek, ismerve a helyi lakosság politikai érzületét. A partizánok értékelése
szerint Galíciában ugyanolyan viszonyok között kellett küzdeniük, mintha német
területen lettek volna.486 Kovpak alárendeltjeinek egy része majdnem fellázadt,
amikor újra azt az utasítást kapták, hogy a Kárpátokba kell menniük és ezt a felada­
tot sikeresen el is szabotálták. A Szukajev által vezetett partizáncsoport volt az
egyetlen, amelynek sikerült 1944 első felében behatolnia Szlovákia területére is.
Ezzel szemben a lengyel többségű területeken a partizánokat szívesen látták, első­
sorban azért, mert védelmet jelenthettek az UPA terrorjával szemben. Naumov
visszaemlékezését olvasva nehéz elhessegetni azt a benyomást, hogy egységei 1943
második felében többet harcoltak az UPA, mint a németek ellen.487
Látszólag a partizánok létszáma jelentősen növekedett: 1943. július 1-jén Uk­
rajnában és a vele közvetlen szomszédos területeken már 17 nagyobb partizáncso­
port és 160 önálló partizánosztag működött összesen kb. 21 000 fővel. Kétharma­
duk kapcsolatban is állt az Ukrán Partizánmozgalom Törzsével. Ennek ellenére ez
a szám még mindig nem tekinthető nagynak, hiszen ekkor összesen 139 583 par­
tizánt tartott nyilván a szovjet vezetés, és ezek 57,8%-a Fehéroroszországban mű­
ködött. Az ukrán partizánok 1943-ban sem voltak képesek ellehetetleníteni a leg­
fontosabb német utánpótlási vonalakat és befolyásuk a Kijev-Rovno-vonaltól délre
minimális maradt.488

Az UPA

Az ukrán fegyveres szervezkedés előzményei 1920-ra nyúlnak vissza és az ukrán

önálló államiság elmaradásával függnek össze. Prágában az első világháború ukrán
veteránjainak egy része egy titkos katonai szervezetet hozott létre. 1929-ben ez a
szervezet egyesült más ukrán egyesületekkel (többek között az Ukrán Fasiszták
Uniójával) és Bécsben megalakította az OUN-t (Organzatia Ukrainskih Nationalis-
tov). Az OUN, amely radikalitásában összevethető az Ébredő Magyarok Egyesüle­
tével, már a háború előtt is több politikai gyilkosságot követett el Lengyelország
területén, egy ilyen merényletnek 1934-ben a lengyel belügyminiszter is áldozatul
esett. Az OUN Ukrajnának csak a lengyelországi területein tudott szervezkedni, itt

486. Jelentés a lengyelországi politikai hangulatról, 07. 03. 1944, CDAHO. F. 1. Op. 22. Spr. 30. Ark.
42., idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 117. p.
487. Lásd Naumov: Partizánportya... I. m., különösen 127-134., 146-161., 168-177. p.
488. Az adatokra lásd Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 106. p. levéltári hivatkozásokkal.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 357

azonban popularitását növelte, hogy a lengyel „nemzetállam" az ukránokat másod-

osztályú állampolgárként kezelte.
Az OUN ideológiájában az ultranacionalizmus, a lengyel- és zsidóellenesség és a
forradalmi erőszakot hirdető nyíltan fasiszta elvek egyaránt nagy szerepet kaptak.
1939-ig azonban korántsem az OUN volt az egyetlen ukrán politikai szervezet: len­
gyel területen liberális, szociáldemokrata és kommunista ukrán csoportok is létez­
tek, és ezek esetenként szabályos közelharcot folytattak az OUN tagjaival. 1939-től
azonban ezek a mérsékeltebb politikai formációk nem kaptak semmilyen esélyt.
1940-től az Abwehr több ukrán nacionalista csoporttal is együttműködött, bár
ezt megnehezítette, hogy az ukrán nacionalista emigráció sem volt egységes. A moz­
galom még 1940-ben két részre szakadt: az OUN-M Andrej Melnyik vezénylete
alatt és az OUN-B Sztyepan Bandera irányítása alatt. 1941 júliusában az OUN-B
Lembergben kikiáltotta az önálló ukrán államot, ami képviselőinek német részről
történő azonnali letartóztatását és internálását vonta maga után. Az OUN-B és az
OUN-M tagságának jelentős része azonban ettől nem zavartatva elsősorban rend­
őrként és a közigazgatásban eleinte részt vett a németek oldalán a háborúban. Ez
egyúttal azzal is járt, hogy a holokauszt tettesei között az ukrán rendőrök igen je ­
lentős mértékben képviseltették magukat.
Az ukrán lakosság a német megszállási politikáról időben és térben egyaránt
szélsőségesen eltérő tapasztalatokat szerezhetett. 1941-ben a nyugatukrán terüle­
tek lakossága feltehetően kétségbeesve vette tudomásul, hogy őket egy lengyel
jellegűnek tűnő közigazgatási egységhez, a Főkormányzósághoz csatolják. Ehhez
képest mégis az ő sorsuk volt a keleti területeken a legjobb, mivel Hans Frank fő­
kormányzó kifejezetten törekedett az urkán értelmiség megnyerésére és a lengye­
lekkel szemben történő kijátszásukra. Ezeken a nyugatukrán területeken, amelyek
1941 előtt nem is tartoztak a Szovjetunióhoz, a kommunista partizánoknak szinte
semmi esélyük sem volt.
Nyugat-Ukrajnában Kovpak és Szaburov csapatainak 1942 végétől kezdődő
portyái az addigi politikai egyensúlyt is felborították. Ez vezetett 1943. március­
áprilisban egyfajta önvédelmi reakcióként az UPA megszerveződéséhez. Mindezt
elősegítette, hogy elsősorban Volhínia-Podólia területén mintegy négyezer ukrán
rendőr dezertált fegyverével együtt. Sokat elmond a térség német katonai ellenőr­
zéséről, pontosabban annak hiányáról, hogy a két szovjet tábornok még azt is meg­
engedhette magának, hogy egyszerre harcoljon az UPA és a németek ellen.
1943 tavaszára az addig viszonylag biztosan uralt volhíniai és zsitomiri terület
kicsúszott a német és magyar ellenőrzés alól: utóbbi körzet gyakorlatilag teljesen
az UPA ellenőrzése alá került és csak a nagyobb városokban maradt valamilyen
német-magyar alakulat, a zsitomiri területnek pedig majdnem fele nem volt már a
megszállók kontrollja alatt.489

489. BA-MA RW 31/250, 54. p. Geheimschreiben betreffend Bandentátigkeit RKU 10. Mai 1943.
358 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Az UPA számára az elsődleges ellenséget a Szovjetunió jelentette. Ebből adódó­

an az ukrán többségű területeken kommunista partizánmozgalomnak 1943-ig
semmi esélye sem volt. Az UPA tagjai német segítség nélkül is eliminálni tudták a
legtöbb ejtőernyővel ledobott szovjet partizáncsoportot. Ezzel szemben a lengyel
kisebbség kevésbé volt ellenséges a szovjetekkel szemben, amit a szovjet vezetés
hamar fel is ismert - és ami hamar ki is váltotta az UPA lengyelellenes retorzióit.
1943 nyarától az UPA már kényszersorozásokat is alkalmazott.
Bozóky Géza, a 121. könnyűhadosztály Ib osztályvezetője 1943 nyarán regiszt­
rálta először az UPA tevékenységét: „egy negyedív nagyságú, 6-8 oldalas nyomta­
tott röpiratot kaptunk, amelynek lefordítása során a német-magyar és lengyelelle­
nes hangok beállítottságán kívül szovjetellenes gyalázkodás és antiszemita uszítás
lepett meg bennünket. [...] Az újság cikkeinek stílusán látszott, hogy azt irodalmi-
lag képzett egyének szerkesztik/'490
Vezetői szinten 1943 őszén kezdtek el foglalkozni a lengyelekkel és az ukránok­
kal kötendő külön megegyezés gondolatával. Mészöly Elemér korabeli naplójának
bejegyzése szerint a megszálló erők főparancsnoka vele és az Ib osztály vezetőjével
többször folytatott megbeszélést. Érdemes idézni kivonatosan ezzel kapcsolatos
bejegyzéseit: (1943. október 11.) „Padányival a Kegyelmes Úrnál voltunk értekezle­
ten. Tárgy: az ukránokkal szembeni magatartás. Az ukránok - legalábbis a városban -
kellemesen csalódtak bennünk. [...] (1943. október 15.) A 21. hadosztály egyik
támpontjának parancsnoka felvette az összeköttetést az egyik ukrán nemzeti banda
főnökével. [...] (1943. november 2.) Padányi visszatért Lembergből és igen eredmé­
nyes tárgyalásokról tett jelentést. Hosszas beszélgetést folytatott az U N D 04 vezető
férfijával. [...] (1943. december 6.) Nagy gondot okoz nekünk a nemzeti ukránok­
kal való kapcsolatoknak a németekkel való közlése. A németek ugyanis változatla­
nul irtják őket. November hóban volt az ún. »Oslo« vállalkozás, ahol Kolkiban a
nemzetiek táborát feldúlták, 1500 halottat vesztettek a nemzetiek."491
Az UPA megerősödésével együtt vált tömegessé a lengyelellenes terror is. Már
1943. február 9-én Sarny mellett sor került nagyobb tömeggyilkosságra (173 len­
gyelt mészároltak le az UPA tagjai). Áprilistól a lengyelellenes rajtaütések és tö­
meggyilkosságok mindennapossá váltak. Csak 1943 júliusában minimálisan 17 000
lengyel nemzetiségű személy esett az UPA terrorjának áldozatául, a Wehmachtbe-
fehlshaber Ukraine becslése szerint júliusig már 100 lengyel falvat égettek fel az
UPA tagjai. Nem maradtak el a lengyel partizánok megtorló akciói sem. Mindez
részben a magyarok által megszállt területen, elsősorban a VII. hadtest megszállá­
si körzetében, szinte a magyar csapatok szeme láttára történt. Bár magyar részről
megkísérelték a lengyel lakosság védelmét, erre azonban csak ott volt esély, ahol
magyar garnizon is létesült. A falvak zömében azonban semmilyen megszálló ka­

490. ÁBTL V-46998, Bozóky Géza, 248. p.

491. HLTGY 3908, Mészöly Elemér, 1943. december 6-i bejegyzés.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 359

tonaság sem állomásozott. Az is előfordult, hogy az UPA partizánjai leállítottak

személyvonatokat, a rajtuk utazó németeket nem bántották, de a lengyel utasokat
leszállították és a vágány mellett agyonlőtték. A háború végéig a lengyel-ukrán
etnikai konfliktusnak legalább 100 000 áldozata volt, és több mint 400 000 ember­
nek kellett elhagynia otthonát.492
Ebben az időben már mind magyar, mind német493 részről előfordult, hogy a
megszállók megállapodásokat kötöttek a kommunistaellenes lengyel vagy ukrán
partizánokkal, sőt fegyvert is juttattak nekik. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy
az antikommunista partizánok a fogságba esett német katonákat nem gyilkolták
meg, hanem fegyver nélkül elengedték és közölték velük, hogy csak a kommunis­
ták és a náci polgári közigazgatás tisztviselői ellen harcolnak. „Utóbbiak rosszul
bántak a lakossággal, falvakat gyújtottak fel, az utolsó tehenet is elhajtották és ki­
rabolták a vidéket. Az utóbbiak, akiket a banditák »aranyfácánok«-nak neveznek,
személyes életmódja sem érdemli meg a kíméletet”494 - írta erről önkritikusan a
Keleti Területek Minisztériumának a Dél Hadseregcsoporthoz kirendelt összekötő­
je. Magyar részről az UPA-val az első kapcsolatfelvételre 1943 augusztusában ke­
rült sor, amikor egy Zdolbunov melletti magyar helyőrség megtámadása helyett a
felek a békés egymás mellett élésről állapodtak meg. A 124. hadosztály már 1943
nyarán szerkesztett alárendeltjeinek egy tájékoztató kiadványt az UPA működésé­
ről, sőt az UPA tevékenységét tiszti gyűléseken is ismertették.495 Általánossá vált
ezért az UPA és a helyi parancsnokok között a kapcsolatfelvétel. Hasonló helyi
megállapodások gyakoriak lehettek, mert Padányi is jelentette, hogy egyre több
ukrán partizáncsoport keres vele kapcsolatot. Az UPA déli erőinek parancsnoka,
Petro Olinjik ezredes 1943 novemberében utasította alárendeltjeit, hogy a magya­
rok elleni akciókat függesszék fel. Ugyanebben a hónapban háromtagú, honvéd
egyenruhába öltöztetett UPA-delegáció utazott Budapestre, az UPA vezetőjének,
az Ukrán Rada elnökének, Mikola Lebegy tábornoknak a felhatalmazásával. Ma­
gyar részről maga Szombathelyi vezette a tárgyalásokat. Megállapodás született az
ellenségeskedések beszüntetéséről, és az ukrán felkelőkhöz magyar összekötő tisz­

492. Az UPA történetéről rendkívül sok feldolgozás született. Bevezetőképp és az említett adatok
forrásaként Lagzi Gábor: Etnikai tisztogatás vagy függetlenségi háború? Pro Minoritate, 2003/tél, 195-216.
p. tanulmányát ajánljuk. Az Armija Krajova (a londoni kormányt elismerő, nem kommunista lengyel el­
lenállás) történetének legújabb feldolgozására lásd: Die polnisch Heimatarmee. Geschichte und Mythos dér
Armija Krajowa seit dem zweiten Weltkrieg. Hrsg. von Bernhard Chiari. München 2003, Oldenbourg.
Olekszandr Pahirja meglehetősen egyenetlen színvonalú kötete elég nehezen használható: Vidnosynymizh
OUN i UPA tazbrojnymysylamy Uhorshchyny ( 1 9 3 9 - 1 9 4 5 ). L’viv-Toronto, 2014, Litopys UPA (lásd hozzá
Fedinec Csilla recenzióját: Hadtörténelmi Közlemények 2015/1, 280-285. p.).
493. BA-MA WF 03/5411 991. p. 1943 decemberében a Hgr. Mitte jelentette, hogy egy Ortskom-
mandantur megállapodott a lengyel partizánokkal.
494. BA-R 6/52, 17. 2. 1945. Bericht Nr. 6/1944 Major O. W. Müller, Beauftragter dér RmdO bei
Obkdo. Hgr. Süd.
495. HLTGY Bozóky, 112. p.
360 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

tét is vezényeltek, valamint rendszeresen gyógyszert szállítottak.496 Ebből azonban

téves volna arra következtetni, hogy a magyar alakulatok és az UPA között ne for­
dultak volna elő kisebb-nagyobb összecsapások.
Az UPA 1944-1945 folyamán a Vörös Hadseregnek érzékeny veszteségeket
okozott. 1944. február 29-én Miljatyinban még Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin mar­
sallnak, az 1. Ukrán Front parancsnokának konvoját is megtámadták, maga a mar­
sall is megsebesült és április 14-én belehalt sérüléseibe. Az UPA elleni hadműve­
letek egészen az 1950-es évekig tartottak és becslések szerint több mint százezer
halottat követeltek. Az SZKP(b) 1954. március 26-i határozata a nyugatukrán te­
rületeken 500 000 főben határozta meg a repressziók túlélő áldozatainak számát,
a dokumentum szerint ezen felül 153 000 személy halt meg és 203 000 személyt
telepítettek ki.497

Az Armija Krajova

Lengyelország veresége után a lengyel ellenállást alapvetően az Armija Krajova

(AK) szervezte meg: csak a kommunisták, illetve néhány nacionalista csoport nem
fogadta el az AK vezetését. Az AK a londoni lengyel emigráns kormány vezetése
alatt állt. 1940-1943 között az AK elsősorban a passzív ellenállást és a földalatti
lengyel állam intézményeit szervezte, merényleteket hajtott végre, de a nyílt parti­
zánharctól alapvetően távol tartotta magát. Az AK tagjai helyenként beléptek a
németek által felállított „Schutzmannschaft” alakulatokba, hogy kiképzést és fegy­
vert kapjanak, a Novaya Misch Schuma parancsnoka, Henryk Zaprucki például egyút­
tal a helyi AK parancsnoka is volt.498
Az AK tagjai ellen az NKVD különleges osztagai, illetve a kommunista partizá­
nok már 1943 tavaszán is hajtottak végre merényleteket. Példa erre az a távirat,
amelyet Iván Sitov csoportja küldött az Ukrán Partizánmozgalom Törzsének, ami­
kor meggyanúsították azzal, hogy ő likvidálta az AK két tisztjét. Válaszában az állt,
hogy az érintetteket „német álcázással akartuk megölni, de a Pobjedgyityel parti­
záncsoport állambiztonsági csoportja nagyon ügyetlenül és egyeztetés nélkül el­
vette tőlünk [a két személyt] és bedobta a hullákat az erdőbe.”499. Hasonló példák
hosszan lennének sorolhatóak.

496. Kádár: A Ludovikától... I. m. 569-570. p. Kádár visszaemlékezésében véleményünk szerint tévesen

1944 elejére teszi a megállapodást. Az UPA és a magyarok kapcsolatára lásd még Ravasz István: A Magyar
Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban. Budapest, 2003, Puedlo, 132-134. p.; valamint Olekszandr
Pahirija: Fejezetek az Ukrán Felkelő Hadsereg és a magyar megszálló csapatok kapcsolattörténetéből.
Volhínia és Dél-Polisszija 1943-1944. Hadtörténelmi Közlemények, 2011/2. 496-512. p.
497. Olena Petrenko: Frauen als „Verráterinnen”. Ukrainische Nationalistinnan um Konflikt mit dem
kommunistischen Sicherheitsorganen und em eigenen Geheimdienst. In Jahrbuch fü r Historische Kom-
munismusforschung, 2015, 63. p.
498. Shmuel Spector: The Holocaust ofVolhynian Jews 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Jerusalem, 1990, Yad Vashem, 143. p.
499. Sitov rádiótávirata Sztrokacsnak 1943. július 15, CDAHO. F. 62. Op. 1. Spr. 1308. Ark. 221.,
idézi Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 145. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 361

1944 folyamán az AK bizonyos csoportjaival már nemcsak a magyar, hanem a

német megszállók is fegyverszüneti megállapodásokat kötöttek. Ilyenekre von
Rotkirch lovassági tábornok működése alatt a Közép Hadseregcsoport hátsó terü­
letén került sor. Rotkirch belátta, hogy az általa ellenőrzendő térség nagy részében
teljesen tehetetlen és azt is tapasztalta, hogy a kommunista partizánokkal szem­
ben az AK bizonyos mértékben felhasználható.500
Paradox módon az AK csak a magyar megszálló alakulatokra számíthatott a tér­
ségben. Ebben egyaránt szerepet játszott a magyar-lengyel barátság, a közös pont­
ként jelentkező római katolikus egyház és a magyar külpolitika kettőssége is. Leg­
alább ennyire fontos volt viszont az is, hogy a magyar tisztek és katonák többsége
semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy fegyveresen konfrontálódjon egy olyan hábo­
rúban, amelyet nem tekintett a magáénak, és mivel a lengyel lakosság is kifejezetten
pozitívan viszonyult a magyar katonákhoz, ezért a kölcsönös fraternizálásnak semmi
nem állt útjában. A magyar katonai hírszerzés elsősorban lengyelek között toborzott
bizalmi embereket és a lengyel etnikumúakkal tartott kapcsolatot, amit az is meg­
könnyíteti, hogy Nyugat-Ukrajna németül is beszélő értelmiségi rétegében a lengyel
elem magasan felülreprezentált volt. Emellett a lengyel arisztokrácia, illetve a len­
gyel „keresztény középosztály" gyakorlatilag az egyetlen olyan társadalmi közeget
jelentette, amelyben a magyar tisztikar tagjai otthon érezhették magukat - a társa­
dalom ukrán középrétege nemcsak létszámban volt csekélyebb, hanem vallási és
kulturális értelemben is sokkal kevesebb közös pontot találhatott a magyarokkal.
És ugyanez ismétlődött meg a közkatonák szintjén is, akik a higiénia és a mezőgaz­
daság szempontjából is éles határvonalat tapasztaltak ukránok és lengyelek között.
A németek számára közismert volt, hogy Bor vezérőrnagy és a magyar tisztikar
rokonszenvezik a lengyel lakossággal. Feltűnést keltettek a magyar tisztek rend­
szeres udvariassági látogatásai a területükön élő lengyel földbirtokosoknál. A né­
met összekötő tiszteknek a magyar tisztek közül számosán jelezték, hogy a lengye­
lekkel szembeni német intézkedéseket elfogadhatatlannak tartják. Több esetben az
is előfordult, hogy magyarok fegyverrel látták el a lengyel Armija Krajowa (AK)
tagjait. A magyar vezérkar és az AK között 1944 elejétől már folyamatos volt a
kapcsolattartás, de az első magyar-lengyel megállapodás már 1943 szeptemberé­
ben létrejött. Magyar részről Padányi Jenő ezredes, a Megszálló Erők lb (felderí­
tés) osztályának vezetője, lengyel részről pedig Michael Karaszewicz dandártábor­
nok, AK-vezető szervezte ezeket a kapcsolatokat, amelyek 1944 elejére szerződé­
ses formát is öltöttek. A lengyelek fegyvereket kaptak és híreket cseréltek az ukrán
partizánmozgalomról, Padányi pedig a németek lengyelellenes intézkedéseiről
adott tájékoztatást.501

500. Lásd BA-MA RW 41/59, és 59b, KTB Kdeur WeiBruthenien, Rotkirch tábornok jelentései.
501. BA-B R 70 Polen/76. Krakau, den 17. 8. 1944. Ic an la Betr. Verháltnis Polen-Ungarn. Kara-
szewitz-Tokarzewskit 1944 júniusa után az SD letartóztatta.
362 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN Y SÉG E

Az AK-val a háború utolsó szakaszában élénkültek fel a kapcsolatok, mert csak

1943 nyarától kerültek jelentősebb magyar csapatok lengyel etnikumú területekre.
A korábbi visszavonulások által igencsak megtépázott VIII. (később II. tartalék)
hadtest csapatait 1943 végétől több lépcsőben nyugatra, augusztus 12. után köz­
vetlenül Varsó térségébe szállították. A 23. tartalékhadosztály a kielcei, a 12. tarta­
lékhadosztály a kampinoszi, az 5. tartalékhadosztály pedig a Varsótól délre állomá­
sozó lengyel felkelőkkel került kapcsolatba. Mindegyik seregtest esetében előfor­
dult, hogy a honvédek tisztjeik jóváhagyásával fegyvereket és élelmiszert juttattak
az AK harcosainak. 1944. augusztus 1-jétől Lengyel Béla altábornagy vette át a II.
tartalékhadtest parancsnokságát (Varsóba azonban csak augusztus 17-én érkezett
meg). Az új parancsnok 1934-1939 között Varsóban volt katonai attasé, beszélt
lengyelül és egyébként is rokonszenvezett a lengyel lakossággal, míg a németekkel
szemben fenntartásokkal viseltetett. Tadeusz Bór-Komorowski táborokot, az 1944.
augusztus 1-én kirobbant varsói felkelés vezetőjét pedig személyesen is jól ismer­
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 363

te. Ez az addigi lengyel-magyar együttműködés további elmélyítését eredményez­

te, ami minden igyekezet ellenére sem volt teljesen eltitkolható a német összekötő
törzs vezetője előtt. Ráadásul a magyar hadtestparancsnok nem is igyekezett telje­
sen eltitkolni a helyzetet: Horthytól ugyanis azt az utasítást kapta, hogy a magyar
egységeket lehetőség szerint vonja ki a hadműveletekből, mert azokra otthon van
szükség. Ebből a szempontból kifejezetten jól jött, ha a magyar hadosztályokat a
német fél felé értéktelen és elszállítandó ballasztként lehetett beállítani. Arra is
hivatkozni lehetett, hogy Magyarország és Lengyelország között soha nem volt
hadiállapot, így a honvédekek nincs is jogalapjuk részt venni a német-lengyel konf­
liktusban.
1944. augusztus 18-án a 9. hadsereg hadműveleti osztályvezetője jelentette a
Közép Hadseregcsoport felé, hogy Lengyel Béla altábornagy felhívta figyelmét arra,
hogy a 12. tartalékhadosztály nem fogja végrehajtani azt a neki szánt feladatot,
amely szerint le kellene zárnia Varsótól északra az erdőket és át kellene fésülnie
azokat. „A csapat még parancsnokai kezében van. Az, hogy ez az állapot a hivatá­
sos tisztek csekély száma mellett meddig tartható még fenn, erősen kérdéses/'502
Augusztus 23-án Románia kiugrására a 9. német hadsereg azzal reagált, hogy egy
teljes napra elvágta a magyar seregtestek kommunikációs csatornáit. A helyzet fur­
csaságát érzékelteti, hogy Lengyel altábornagy a varsói felkelés központjától keve­
sebb, mint 10 kilométerre, a város északkeleti villanegyedében kíséret nélkül sétál­
gatott az utcán és köszönt lengyelül a járókelőknek, miközben nem messze német
csapatok a polgári lakosságot mészárolták halomra. Egy ilyen séta során szólította
le őt ugyanazon a napon Komáromi Aranka, aki egy lengyel ezredes özvegye volt,
és aki a kanálisokon keresztül jutott ki a varsói óvárosból azzal a feladattal, hogy
Bór-Komorowski tábornok segélykérő üzenetét átadja. Mivel Vormann is közvetí­
tésre kérte fel Lengyelt, ezért ő örömmel belement a tárgyalásba. Ezeknek a meg­
beszéléseknek ekkor már egyébként is komoly előzményei voltak.
Az 5. tartalékhadosztálynál két magasabb rangú honvédtiszt augusztus 15-20.
között Mokotówban felkereste az AK parancsnokát és a magyar csapatok átállásá­
ról akart tárgyalni.503 A kampinoszi erdőben a 12. tartalékhadosztály egyik munka­
szolgálatos századából negyven fő állt át az ellenállókhoz. Paradox módon őket
részben honvéd baj társaik mentették meg, mivel a németek a partizánokat bekerí­
tették és szeptember 29-én a magyar katonák segítségével sikerült kijutniuk a gyű­
rűből. A varsói felkelésben több magyar munkaszolgálatos és katona is részt vett,
akik leszakadtak korábbi alakulatuktól, de ennél is jelentősebb volt a magyarok
által nyújtott anyagi segítség. Mindezt a Wehrmacht is észlelte, annál is inkább,

502. BA-MA RH 20-2/905, 19. 8. 1944., 77. p.

503. A kérdés részleteire lásd Gömöri György: Magyar-lengyel tárgyalások a varsói felkelés megsegí­
tésére. Új Látóhatár, 1974/2. 145-157. p.
364 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

mert feltűnt számukra, hogy a partizánok magyar felségjelzésű járműveket egyál­

talán nem támadnak meg.
Augusztus 28-29-én Lengyel altábornagy is tárgyaltján Stepien alezredessel, ko­
molyabb együttműködés azonban a lengyel felkelők és a honvédség között nem ala­
kulhatott ki. A magyar fél számára alapvetőnek tűnt az az ígéret, hogy a felkelés
esetleges sikere esetén a szovjet csapatok sem fogják lefegyverezni az átállt honvéde­
ket, hanem azt elismerik a hivatalos és szövetséges magyar haderő részének. Ilyen
garanciát azonban az AK már csak azért sem adhatott, mert ebben saját magára
nézve sem lehetett biztos - és ezt a szovjetek viselkedése később teljesen vissza is
igazolta, Sztálin az AK-t ugyanis semmilyen körülmények között sem tekintette szö­
vetséges partnernek. Magyar részről ráadásul ekkor még Horthy számára sem volt
teljesen egyértelmű, hogy az átállást a szövetségesek oldalára hogyan kellene végre­
hajtani. Lengyel Béla 1944. augusztus-szeptember folyamán Horthytól és Lakatostól
többször is instrukciókat kapott arra, hogy a tárgyalásokban meddig mehet el. Végül
az a döntés született, hogy a kapcsolatot hivatalosan meg kell szakítani. A maxi­
mum, amit a magyar fél el tudott érni, az volt, hogy Vormann tábornok, a 9. német
hadsereg parancsnoka hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a II. tartalékhadtest
kötszert és gyógyszert ad át az AK részére, illetve az, hogy eltekintett az 5. tartalék­
hadosztály bevetésétől Mokotów térségében a felkelőkkel szemben.504

A VII. HADTEST 1 9 4 3 -1 9 4 4 ÉVI TEVÉKENYSÉGE

A VII. hadtest parancsnoksága 1943 áprilisáig Korosztenyben, májusban Zsitomir-

ban, június-július folyamán ismét Korosztenyben, augusztustól Zdolbunovban,
novembertől pdig Zviahelben állomásozott. A parancsnokság eredetileg csak két
(a korábbi 121. és 124-ből átszámozott 21. és 24.) könnyűhadosztály felett rendel­
kezett, de 1943 tavaszától komoly erősítéseket kapott. A 18. és a 25. könnyűhad­
osztály volt az első olyan alakulat, amelyet nem teljesen improvizálva, hanem je ­
lentős részben szervezetszerű alosztályokkal küldtek ki a frontra. 1943 májusáig
sikerült egységesíteni a 21. és a 24. hadosztályok zászlóaljait. 1943 őszén a 24.
hadosztály parancsnokságát és egyik ezredét átadták a VIII. hadtestnek, helyette
viszont megkapták a 201. hadosztály parancsnokságát (csapatok nélkül), amelyhez
beosztották a 41. és a 44. gyalogezredeket.
Sajnos ezekről az egységekről alig maradtak fenn hadinaplók. Egyedüli kivétel­
nek a 19. gyalogezred hadinaplója tekinthető, amely 1943 májusától szeptemberig
részletesen ismerteti az alakulat tevékenységét. Az ezred 268 lóval és 119 járművel
rendelkezett, miközben előírt mozgósítási állományából 404 ló és 107 jármű hi-

504. A kérdésre részleteiben lásd Lengyel Béla: Európa forgószelében. Visszaemlékezések, tapasztalatok és
benyomások egy katona életéből. Szarvas, 2011 [Digitális Kalamáris], itt különösen 246-274. p.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 365

0 , b e l. 4 iftííJL t.ifnt -ivofc

a- HajL. 4<i4jicvuH.'tsL^ - i,
a frudck" ■idmOt-niot x
3aix. u k i i l'íyőrseg iroidx
**<4 rlnÁ t* c.jk;uilc*ra. £<*y
tojj u ,<#»«%«& ta lo n u l
nale.
ö ÍJL 45
tn dAur, ^ ±•
lak U. ícUicUlokrtt hajh -
naiL tfegre.

(S.$2 .vázlat.

Részlet a 19. gyalogezred naplójából 1 9 4 3 nyara.

366 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

ányzott. A kiérkező alakulat már májusban tapasztalta, hogy a Zsitomir-Bergyicsev

útvonal partizánveszélyes. 1943. június 1-7. között Willy Tensfeld SS-vezérőrnagy
irányítása alatt német egységekkel közösen az ezred „partizánhajtásban” vett részt
Zsitomirtól keletre. A zárójelentés szerint összesen 600 halott és 250 fogoly volt a
vállalkozás eredménye, a „többi kiszivárgott”. Az, hogy a saját veszteség közben
csupán egy halottat és egy sebesültet tett ki, arra utal, hogy a hadművelet nem
partizánokat, hanem csak erdőbe menekült, túlélő csoportokat talált el. Az ezred-
naplóból csak feltételezhető, hogy az említett számok összesített adatok és nem
csak a magyarok „eredményei”, annál is inkább, mert az egyes napok jelentései alig
közölnek harctevékenységről adatot és egyetlen kivégzést sem említenek. Ezzel
szemben már az első nap 375 elfogott polgári egyénről számol be az ezrednapló,
ami arra utal, hogy az erdőben lakók zöme valójában nem partizán, hanem fegyver­
telen civil volt.505
A zsitomiri generálkomisszár ugyanebben az időben kelt jelentésében arra pa­
naszkodott, hogy a közbiztonsági helyzet katasztrofális állapota miatt az 1942. évi
termés jelentős részét még elszállítani sem tudták a begyűjtési központokból. Ez
arra utal, hogy ebben a térségben csakugyan működtek komoly partizán erők.506
Hasonlóan eredménytelennek bizonyult a 8. SS lovashadosztállyal közösen
1943. július második felében Dorogobus térségében végrehajtott „Seydlitz” elne­
vezésű vállalkozás is (ebben a 18. és a 25. könnyűhadosztály hat zászlóalja és egy
huszárszázad valamint egy vadászkülönítmény vett részt), melynek célja Szaburov
állítólag 20 000 fős partizáncsapatának megsemmisítése volt (a valós szám ennek
negyede lehetett). Ez azonban kudarcot vallott, mert a partizánok idejekorán elvo­
nultak, másrészt pedig a Volhíniában kitört UPA-zavargások miatt ki kellett vonni
a vállalkozás fő erejét adó alakulatokat. A frissen kikerült magyar csapatok azon­
ban „jó” benyomást tehettek, mert Prützmann SS-Obergruppenführer kiemelte
Himmlernek a magyarok teljesítményét, és kérte, hogy máskor is rendeljenek alá
honvédeket.507 Az említett „Seydlitz” vállalkozás a Dnyepertől északra található
települések elpusztítását irányozta elő. Mérlege a következő volt: 2768 „harcban”
megsemmisített, 2338 „elintézett”, 603 fogoly, 6817 evakuált lakos és 807 meg­
semmisített „bandatanya”, 54 felperzselt falu. Négy nagyobb lőszerraktárt felrob­
bantottak, 17 db nehézfegyvert, 14 géppuskát, 43 golyószórót, 471 kézifegyvert
zsákmányoltak. A németek jelentése szerint sikerült megsemmisíteni a partizánosz­
tag 50 fős vezető törzsét is - egy másik jelentés azonban beismerte, hogy a hadmű­
velet valójában kudarcot vallott, mert Szaburov nyugatra ki tudott törni a bekerítés­
ből. Árulkodó, hogy a zsákmányolt fegyverek mennyisége és a megsemmisített „par­

505. HL 19. gyalogezred naplója, 1943. július 1-7., 67. p.

506. BA-B, R 19/319 Generalkomissar fúr Wolhynien und Podolien an Reichsminister für die
besetzten Ostgebiete 18. 6. 1943.
507. BA-MA RW 4 / v 603. Bandentátigkeit im Osten 13. 7. 1943. és Notiz für General Jodl 6. 7. 1943.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 367

tizánok” aránya 1:10 volt. Sajnos a saját veszteségről nincs adat.508 A partizánok
természetesen szenvedtek veszteségeket, de az akció leginkább szervezési problé­
mákkal járt, mert sok raktár és rejtekhely elpusztult és a pánikba eső partizánok
egy része dezertált.509
Himmler Prützmann dicséreteinek hatására Hitlertől további magyar megszál­
lókat kért, illetve azt, hogy a meglévő magyar egységek az ő alárendeltségébe ke­
rüljenek. Mindenki szerencséjére ennek a kérésnek nem tettek eleget, és ettől
kezdve nincs is adat arra, hogy magyar csapatok SS-alakulatokkal közösen vettek
volna részt nagyobb szabású partizánellenes vállalkozásokban.
Egy forrás létezik csak erre a térségre, ami azért különleges, mert „alulnézetből”
mutatja be az eseményeket. A 25. könnyűhadosztály 25/11. zászlóaljának pontos be­
vetési helyei nem azonosíthatóak be, csak annyit tudunk, hogy részben a Pripjaty
folyó mellett, részben pedig az Ovrucstól északra található térségben zajlottak azok
az események, amelyekre egyedüli forrásunk Szabó József földműves korabeli napló­
ja, amely pontos képet ad arról, hogy hogyan élte meg egy egyszerű gondolkodású,
magát mélyen vallásosnak tartó ember a háború szörnyűségeit. A szöveg belső el­
lentmondásai különösen elgondolkodtatóak:
„[1943.] május 21. Indulunk tovább, önkényes vállalkozás, amely igen jól sike­
rül, pedig az idő hideg, esős és nem is tudjuk, hol vagyunk térkép szerint. Valahol a
brjanszki [tévedés, az erdőséget nem hívhatták így] erdő közepén a Trip folyó men­
tén, a Briketi [helyesen Pripjaty] mocsarakban, ahol rengeteg magyar lelte halálát,
úgy a múlt háborúba, mint most ebbe. Mert ez az ország rejtelmes, aki nem ismeri,
könnyen lehet a végzete. Beengedik a csapatokat a mocsarak közé, és akkor még
nyomják vissza a mocsarakba, és sok ember süllyed, pusztul el benne. Lakosság
csak nő, gyerekek, férfi nincs, egy része a háborúba elpusztult, többeket a németek
elvittek munkára, aki megmaradt az mind partizán, kegyetlenkedik, gyilkol, rabol,
törvény nincs. Nem fél. Megszálló csapatok csak a főutak mentén vannak, és onnan
mennek ki portyázni a hegyekbe. A német SS-esekkel, kik állati kegyetlenséggel
bánnak az elfogottakkal; hurokkal kapják el őket, mint az őserdőkben régen a maj­
mokat, és aki a kezökbe kerül kímélet nincsen, igaz, hogy azok még kegyetlenebbek.
A népek a nők igen vallásosak minden község elején már föl van állítva a kereszt,
amelyet rózsás kendőkkel díszítik föl. A házakba sarkokba van egy szentély féle kép,
ami szőttes kendőkkel van betakarva és az előtt imádkoznak és tanítják a gyerekeket
imádkozni. A császár [feltehetően a cár] képe elő került a rejtekhelyéről és valósá­
gos szentélyként tisztelik. A nők igen vallásosak sem nagy oroszok, fehér oroszok
és dón menti ukránok. Még papjaik sincs és az asszonyok, gyerekek járnak össze

508. BA-B R 20/49, RFSS Chef dér Bandenkampfverbánde, Bandenlage „Őst” fiir die Zeit von 15. 7.
bis 31. 7. 1943. és Tagebuch des Chefs des Stabes SS zűr Partisanenbekámpfung von dem Bach-Zelewski,
Eintrag vöm 23. 07. 1943., BA-B R 20/45b. 81. p.
509. Kentij A., Lozucskij V.: Vijnabezposzcsadiimiloszergyija... 155. p., idézi Gogun: Sztalinszkije kom-
mandosz... I. m. 106. p.
368 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

istentiszteletekre és énekelnek, imádkoznak. Szinte az ember megsajnálja őket,

ilyen vallásos népek és húsz esztendeig nem szabad volt imádkozni. Templomuk
[...] nincsen, törvény a népnek, ha nem engedelmeskednek egy zsinór a nyakára és
már nincsen. A magyarokat szeretik, mert nem harácsol, nem bánt senkit [...].
Május 27. Indult egy szakasz portyára szekerekkel és sok élelmet mástól rekvi-
rálnak és telnek a napok a bunkerépítésekkel.
Június 8-9-10. Vállalkozás ismét, messze 86 kilométerre és igen sok marhát,
lovat raboltunk a partizánoktól. Megtámadni nem mertek, pedig voltak. A közsé­
geket kigyújtva hagytuk hátra és kevés csatazaj után szerencsésen halott nélkül
visszatértünk az állomáshelyünkre.
Június 11-12-13. Készülünk mi is megülni a Pünkösd ünnepét és várjuk a Szent
lelket, hogy reánk szállva és megszentelve ettől a gyönyörű szovjet paradicsomtól
minket megmentsen. Minden este járunk istentiszteletre egy lerombolt gyári épü­
letbe, mert templom a városban [feltehetően Ovrucs] nincsen. De az ünnepünket
nem tarthattuk meg, vagyis Úrvacsorát nem vehettünk, mert a vonatot kirobban­
tották és az áldozati bor nem érkezett meg, csak második napon. Megtartottuk az
áldozást második napon. Volt egy nagy temetés második napon, mert egy autót
szétlőttek és 18 honvéd közül 17 meghalt. A partizánok szétlőtték. De a vér vért
kíván és utána az egész könnyű hadosztály mozgósított és úgy megnyírtuk őket az
egész környéken halott az sok.
Június 14-15-16. Járunk vadászatra, olyan helyekre, ahol még német katona sem
járt, ha megtámadnak, ami megtörténik gyakran akkor ott nincs kegyelem. A népet
összefogjuk, a házakat kigyújtva sok -sok édesanyát, pici kis gyereket hagyjuk a
vidéket hátra. A katonák már teljesen el vannak kegyetlenedve. És nem ismerni a jó
ember magyarra.
Június 26-27-28-29-30. Mozgó harcokat folytatunk és nincs kegyelem senkinek
sem. Mind ki vannak a községek irtva, a gyerekeket és nőket összefogva táborba
viszik, a férfiakat meg mind lelőve, az állatok elhajtva és már most teljesen véget
akarnak vetni a partizán tanyáknak. [...]
Július 16-17-18. Végre jobb napok virradnak reánk, az összes partizán csoporto­
kat végre sikerült megsemmisíteni, lelőve, kit elfogva, az összes községeket kiürítve
kb. 350-et, a sok marhát elhajtva, a civileknek mindent folpakolva, behajtva a német
[...], aki óránként nem jött be, azt mind lelőtték, mert az partizángyanús volt. Ren­
geteg nép, óriási marhacsordák bőgése közbe jövünk be Ovrucs városba. A népet
mind kitelepítik és befogják munkára Ukrajnába. Sok ezer és ezer darab marhát
pedig mind elszállítva, a rengeteg sok község mind fölgyújtva és így akarnak a par­
tizántanyáknak véget vetni. Az összes Brianszki erdőt kiüríteni és megsemmisíteni
az összes partizán helyeket. És azt a sok vért megszüntetni, ami eddig elfolyt és ha
a Jó Isten segít, vége is van a feladatunknak és meg van oldva a Brianszki erdő rejté­
lye, habár bele is került egy néhány életbe, de ez a háború és örüljünk mindnyájan,
hogy ez nem a mi országunkba történik, mert azt a kínt, azt a vért, azt a tüzeket a
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 369

mi népünk soha ki nem bírta volna, soknak a szíve hasadt volna meg. Nagy erdő
mindenfele, már napok óta járunk bele, sűrű erdő mindenfele és tele mocsarakkal,
megyünk-megyünk és községet napok óta nem láttunk. Egyszer kiérve egy dombte­
tőre két magas torony tárul a szemünk elé, szinte elbűvölően megállunk és nézzük-
nézzük a Brianszki erdő közepén, templomtorony, azt hisszük valahol a magyar
hazába járunk és beérve a községbe, amelybe gazdag népek vannak és sok majorság,
marha, ló és vallásos népek, de sajnos nincs kegyelem. Parancs-parancs. Ott kell
nekik is hagyni az otthonokat, amit tudnak fölpakolni kocsikra, azt hozzák maguk­
kal, nagy sírás közbe, a rendesebb honvédeink szemébe könny ragyog, de semmit
nem tehet. Az összes házakat fölgyújtva, sok ruha, bútor, minden-minden odaégve
és nem marad a faházakból csak egy rakás hamu. Minden-minden puszta, csak a két
magos torony marad meg és az vigyázónk a pusztában és hirdeti az Örök Isten di­
csőségét és a magyar csapatok kereszténységét, mert eddig erre minden templomot
leromboltak és most fordítva történt. Vissza-vissza nézek a karcsú tornyokra, mely
lassan elmarad, de az emlék a szívembe mindörökre megmarad.
Július 20. Indulunk kihelyezésre, mert nemhogy vége volna a partizánoknak, de
még sokkal több lett. Az a sok kiirtott község elmenekült lakossága még sokkal
több partizánt csinált, mert a marháját elvettük, házát fölégettük, gyerekeit legyil­
koltuk és még több és több ellenséget szereztünk magunknak és a sok vér még
többet kíván és meg is lett az eredménye.
Július 28. Indult ki a Tüzérektől 12 kocsi fűért a lovaknak, mert a hegyek között
nagy rétek vannak és már többször voltak és nem történt semmi újság. És most
történt. Kiérve hozzáfognak a kaszáláshoz és megtámadják vagy 40 partizán és a
12-ből csupán egy tud megmenekülni.510 Az összes lovakat elvitték. Az embereket
otthagyták holtan, agyonverve 1 hadnagy, 1 zászlós is közöttük, megcsonkítva,
testrészeit levagdalva, meggyalázva, levetkőztetve.
Szeptember 6. [...] ezen a napon történik három honvéd kivégzése. Lopásért511
a hadbíróság főbe lövésre ítélte. Kivonult az egész helyőrség a lőtérre és nem tudjuk
mi lesz. Egyszer jő egy szuronyos szakasz és közbe a három elítélt sápadt fehéren.
Egy-egy pap kíséri, bátorítja őket és roskadva, de azért katonásan állnak a kivégzési
helyre. Fölolvassák a kivégzési parancsot és megkérdezik az utolsó kívánságot. Az
egyik papírt, ceruzát kér egy utolsó üzenetet ír két gyermekének és feleségének.
A másiknak már nincs ereje írásra, végignéz a tömegen a szeme könnyez, előveszi a
keszkendőjét és bár zokogás rázza a testét, de nem panaszkodik, nem jajgat, katona

510. A veszteségkimutatás szerint 1943. augusztus 2-án a mai Khlupjany község mellett „fejlövéssel”
a 25. közepes tüzérosztály 13 katonáját temették el.
511. Sajnos az eset részletei nem azonosíthatóak. Aznapra a HM veszteségkimutatása csak két sze­
mély kivégzését adja meg (Ovrucsvban Moldován László, Zsóka Vilmos honvédek). Teljesen kizárható,
hogy az ítélet oka csak lopás lett volna. A szöveget azért tartottam mégis fontosnak közölni, mert jól
mutatja azt, hogy nemcsak az az érdekes, ami történt, hanem legalább annyira az, ahogyan arra az érintet­
tek emlékeznek.
370 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

marad az utolsó percig. A harmadik ugyanúgy végig néz a baj társakon, akivel 12
hónapon keresztül sárba-vízbe, hóba-fagyva harcol, küzd a Don menti harcokba és
onnan szerencsésen visszajő. Két hónappal ezelőtt megnősül és most érte utol a
végzete. Egy félrelépés és ennyi az egész. A szeme könnyes, az utolsó üzenetét még
a pap fülébe súgja, könnyes szemmel várja a sorsát, amely már beteljesedett. Mind a
három letérdel, a szemüket bekötik, 12 csendőr kézbe vett puskával várja a tűz ve­
zényszót, amely rövidesen elhangzik. Egy dörrenés és nincs tovább, megszűntek
létezni. De bennünk a felejthetetlen emlék mindörökre megmarad. Mert a fegyelem
nem lazulhat és semmi lopás, még egy tű elsajátítása itt meg nem történhet.”512
Érdemes idéznünk egy másik forrást is, a 44/11. gyalogzászlóalj jelentéseiből. Ez
az egység 1943 januárjában egy hónapra Korosztenytől nyugatra a Seeger-
harccsoportnak lett alárendelve, és „tisztogató” feladatokat kapott. A jelentés szerint
„Az első vállalkozás Serejzita, Litki községeket és környékét tisztította meg. Kiirtott
három családot (9 asszonyt, 2 férfit és 2 gyermeket). A második vállalkozás megtisz­
tította Rudjagamaria és Rudja Vigranka községeket és környékét. Kiirtott két csalá­
dot (2 asszonyt és 4 gyermeket). A harmadik vállalkozás megtisztította Rudna
Makarowa és Rudna Luginszkaja községeket és környékét. Kiirtott három családot
(4 asszonyt, 5 férfi és 9 gyermeket)”513 Mivel az alakulat semmi mást nem közöl,
ezért csak a veszteségi adatok összehasonlításával tudunk bizonyos következtetések­
re jutni. Az egységnek a kérdéses időszakban semmilyen vesztesége nem volt. Ebből
adódóan azt feltételezhetjük, hogy ezeket a tömeggyilkosságokat a falusiak feljelen­
tése alapján hajtotta végre. Ami különösen elgondolkodtató, az a jelentések stílusa,
amely kiemeli, hogy mindezzel a németek is rendkívül elégedettek. Az ügy utolsó
fejleménye méltó az alakulat korábbi tetteihez. Utolsó kivégzettje ugyanis egy
kényszerített fogatos volt, „mert szándékosan rosszul vezette a csoportot”.514
Az ebben a térségben elkövetett tömeggyilkosságokat a RAB néhány hitele­
sebbnek tűnő jegyzőkönyve is alátámasztja. 1943 júliusában Ovrucstól kb. 35 kilo­
méterre északkeletre magyar csapatok érkeztek Szolotyino községbe. 80 embert
összetereltek egy fészerbe, de közülük nyolcat elengedtek. A maradékra rágyújtot­
ták a fészert, de nyolcán innen is meg tudtak menekülni, köztük egy nő egyéves
kisgyermekével.515 Hasonló eseményekre utal Mészöly Elemér naplója is, amely
szerint 1944. július 25-én a 25. hadosztály „Lőcse” fedőnevű vállalkozása során a
Fiáth-csoport több helységet felgyújtott.516
1943. június végén a 18. könnyűhadosztályt Belorussziába, a Pripjatytól északra,
ezen belül a 19. gyalogezredet Mozsir-Recsica-Choiniki térségébe vonták át, ahol

512. A szöveg átengedéséért Mestellér Jánosnak mondok köszönetét.

513. HL 44. gyalogezred iratai, 44/11. zászlóalj összefoglaló jelentése oldalszám nélkül.
514. Ugyanott.
515. A magyar megszálló csapatok... I. m. 208. p. A vallomást valószínűsíti, hogy a tanú a részletekben
is pontos volt és a többi túlélő nevét is el tudta mondani.
516. HLTGY 3908, Mészöly Elemér naplója, 1943. július 25-i bejegyzés.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK TEV ÉK EN Y SÉG E 371

Útbiztosító fedezék a VIII. hadtestnél

szlovák megszálló csapatokat váltottak le. Ez a leváltás azért is szükségessé vált,

mert a szlovák egységek - akiket egyébként egy Huszár József nevű, nyilván ma­
gyar származású ezredes vezetett - egyre inkább fraternizáltak a partizánokkal, sőt
Ján Nalepka százados az egységek átállását is előkészítette. Terve azonban a német
elhárítás tudomására jutott, Nalepka éppenhogy meg tudott szökni és néhány tár­
sával átállt a partizánokhoz. Mindenesetre ezt követően a szlovák katonákat a le­
hető leggyorsabban elszállítoták a térségből és helyükre a magyarok kerültek.
A 19. gyalogezredtől délnyugatra a hadosztály másik ezrede foglalta el körleteit.
Ez a körzet rengeteg rejtőzési lehetőséget kínált és ezért hemzsegett a partizánok­
tól (Kovpak és Szaburov csapatai is ide húzódtak vissza), állandóak voltak az akná-
sítások és az erdőkben csak nagyob konvojokban lehetett közlekedni.
A 19. gyalogezred naplója bepillantást enged azokba az állapotokba, amelyek
ebben az időben Zsitomir környékén és ettől északra uralkodtak. Az ezred május
végén rakodott ki Bergyicsevben és két hétig itt, illetve Popielna, Csudnov helyisé­
gekben állomásozott. Itt semmilyen partizántevékenység nem volt. Június 23-án az
ezredet ettől 350 kilométerre északra, Resicába helyezték át. A csapatok ettől kezdve
Mozsir-Recsica-Choiniki háromszögben láttak el biztosító feladatokat. Itt korábban
szlovák megszállók állomásoztak, a magyarok őket váltották fel. Choinikiben egy
német csendőrkirendeltség is működött, ettől keletre a 33. SS-rendőrezred, délkelet­
re pedig a 49. gyalogezred helyezkedett el. A megszállt terület déli részét, tehát a
Pripjaty folyó menti községeket egy német partizánellenes akció még 1943 tavaszán
372 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

elpusztította, itt tehát sem lakók, sem partizánok nem voltak, mivel élelmezni sem
tudták volna magukat (a terület 2014-ben is lakatlan). Ahol még élt lakosság, ott
alapvetően földműveléssel foglalkozott. Elvileg a német Gebietslandwirt részére
holdanként 150 kilogramm búzát kellett beszolgáltatni, ami az átlagos termés
mennyiségének csak 10%-a lett volna. A gyakorlatban azonban a lakosság jelentős
része a megszállók és a partizánok folyamatos fosztogatásai miatt éhezett.
A helyi közbiztonsági viszonyokról az ezrednapló két, viszonylag korai szűksza­
vú bejegyzéséből alkothatunk képet: „A sztaroszta bemondása szerint a község
[Karowitschi 4000 lakossal] partizánmentes, de a közelmúltban két elődjét már a
partizánok meggyilkolták - hogy ettől megóvja magát - az éjszakákat otthonától
távol, más-más szálláson tölti. A falu primitív zsúpfedeles faházakból áll. Férfi ke­
vés, sok az asszony és a gyerek. A lakosság életszínvonala és ruházata nyomorúsá-
gos.”517 „Kontracsenka Iván Vasilov [...] beismerte, hogy a közelmúltban meggyil­
kolta a mokanovicsi milicisták parancsnokának feleségét és gyermekeit.”518
Sejthető, hogy a partizánok terrorjának kitett lakosság elsősorban azt a felet támo­
gatta, akitől jobban kellett rettegnie. Az esetek többségében ez minden brutalitás da­
cára nem a megszálló katonaság volt. Ezen az sem változtatott, hogy az ezredparancs­
nok több alkalommal összehívatta a falvak sztarosztáit és tájékoztatót tartott nekik
arról, hogy partizántevékenység esetén semmilyen megtorlástól sem riad vissza.
Az ezrednapló nem sokat árul el a kihallgatások közben alkalmazott módszerek­
ről, de az feltűnő, hogy ennek kapcsán mindig a „vallatás” szó szerepel, ami alapján
joggal feltételezhető a fizikai erőszak. Ami utólag olvasva elképesztő, az a felelősök
teljes érzéketlensége: „Az elfogott partizángyanús vagy valóban partizán egyénekből
idáig semmilyen eszközzel sem lehetett érdemleges vallomást kicsikarni. Egy-két
igen öreg ember akadt csak, akik megtörtek a vallatásra és beszéltek. A húsz év óta
állandóan háborúra készülődő szovjet politika eredménye lehet ez, mely gyermektől
aggastyánig katonának vagy partizánnak képzett ki mindenkit és húsz év óta beléjük
verte az európai nemzetek gyűlöletét”519 - mindez teljes félreismerése a helyzetnek,
hiszen a lakosság magatartását nem a 20 évvel korábbi szovjet propaganda, hanem
a partizánok jelen idejű hatalma határozta meg. Bizonyára sokan rendkívüli bátor­
ságról tettek tanúságot, de legalább annyira valószínű, hogy a hallgatás oka az volt,
hogy ha tudtak is valamiről, azt is tudták, árulás esetén a retorzió sem marad el, és
ez nem csak az ő, hanem rokonságuk életébe is kerül.
A magyar alakulat itt az elfogottakat nem végezte ki, hanem átadta a Braginban
vagy Choinikiben állomásozó német csendőrszakasznak. Az ezrednapló egy elszó­
lásából sejthető, hogy a foglyok egy része valójában csak túlélni kívánt, mert „igen
szánalmas ütött-kopott panyesásból fonott bocskorral, nyomorúságos ruházatban

517. HL II. 1537, 19. gyalogezred naplója, 98. p. június 22-i bejegyzés.
518. HL II. 1537, 19. gyalogezred naplója, ugyanott.
519. HL II. 1537, 19. gyalogezred naplója, 1943. augusztus 8., 306. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 373

voltak”.520 Az első július 7-i vállalkozás alkalmával 51 foglyot ejtettek, közülük a

csendőrszakasz 36-ot szabadon engedett és 15-öt Mozsirba szállítottak. Ez az ak­
ció még csak egy saját halott veszteséggel járt. Az aknarobbanások azonban már
kezdettől fogva fájdalmas veszteségeket okoztak, 1943. június 28-án a 19/1. zász­
lóalj parancsnoka, Földvári József alezredes is aknarobbanás áldozata lett.
A területen július közepétől állandósultak az összeütközések. A felderítési ada­
tok szerint a Kovpak-partizáncsoport több nagyobb osztaga (összesen 2-3 ezer fő)
is bujkálhatott az erdőkben. Rendszeresen figyelték meg repülőgépek megjelené­
sét is, amelyeket néha fényjelekkel és tüzekkel próbáltak megtéveszteni - sikertele­
nül. Július 16-án Kryschitschki községet százfős partizáncsapat rohanta meg és „ott
hajnali három óráig rabolt. A banditák elvittek 6 panjefogatot, 3 tehenet, az összes
meglévő lisztet, sok csizmát és téli ruhát és röpcédulákat szórtak szét”.521 Három
nappal később egy rajtaütésben nyolc honvédet lelőttek és hatot megsebesítettek.
Ezenfelül egy civil fogatos is meghalt, ami arra utal, hogy már ekkor is alkalmaztak
vagy kényszerítettek helyi lakosokat arra, hogy kocsisként szolgáljanak.
Az ezrednapló írója természetesnek tartotta, hogy az életveszélyes feladatokra
civileket kényszerítettek. Sajátos módon ez alól még azok sem voltak kivételek,
akik maguktól is együttműködtek a megszállókkal. 1943. július 20-án Awramaws-
kaja mellett ugyanis a sztarosztával szedették fel az aknákat. Mindezt néha az ez­
rednapló meglehetősen paternalista stílusban örökítette meg: „Június 24-én a
nebytovi sztaroszta a Choinikitől északra [...] fekvő híd alatt aknát talált. Ezt be­
jelentette a 19. ezredparancsnokságnak, kinek parancsára az aknát kiemelte és azt
az ezredparancsnokságra beszállította. A nebytovi sztaroszta aki már eddig is több
értékes és való adatot szolgáltatott az akna hatástalanításáért egy csomag dohányt
kapott. Az ezredparancsnok ilyen ajándékkal szokta a sztarosztákat értékes és való
jelentéseikért megjutalmazni.”522
Az aknamentesítés kapcsán először 1943. július 31-én említették meg a boro-
náltatást, illetve a vaskerékkel történő tapostatást, amit helyi lakosokkal végeztet­
tek. Minden jel arra mutat, hogy ezt teljesen általánosan bevezették, mivel az au­
gusztus 4-5-i „partizánhajtás” során 16 panjekocsis meghalt, többen súlyosan
megsérültek, 14 ló megdöglött és hét panjekocsi tönkrement. „Saját” veszteség
azonban csak két könnyű sebesült honvéd volt. Sejthető, hogy az érintettek csak a
legbrutálisabb kényszer hatására vállalkoztak erre a feladatra, mivel az ezredpa­
rancsnok augusztus 9-én külön utasítást adott arra, hogy a lakossággal szedessék
fel az aknákat és ezt fegyverrel is kényszerítsék ki, ha az érintettek vonakodnának
ettől. Ezen túlmenően pedig elsősorban a sztarosztákkal, illetve munkaszolgálato­
sokkal kellett az aknákat felszedetni. Azonban ez sem garantálta a teljes biztonsá­

520. HL II. 1537. 19. gyalogezred naplója, 141. p.

521. HL II. 1537, 19. gyalogezred, ezrednapló, július 16-i bejegyzés, 180. p.
522. HL II. 1537, 19. gyalogezred iratai, ezrednapló 1943. július 24-i bejegyzés.
374 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

got, mivel az újabb aknák olyan gyutacsokkal voltak ellátva, amelyek csak a soka­
dik áthaladásra léptek működésbe (augusztus végétől pedig feltűntek az elektro­
mos gyutacsú késleltetett aknák is). Augusztus 12-én amikor Rudakow és Wiskoje
között a boronáltatás ellenére is robbant akna a magyar járművek alatt, a csoport
parancsnoka felgyújtana a két falu szélmalmait, egy futva menekülő személyt pe­
dig agyonlőtt. Ezután pedig „Rudakow felnőtt férfilakosságát és gyermektelen asz-
szonyait összetereltette és azok a menet élén Babtschinig taposták az utat. Felte­
hető, hogy ez az eljárás, illetve az azonnali megtorlás hatásosnak fog bizonyulni,
mert a kivégzésre számító lakosság vallásos dalokat énekelve és imádkozva, sűrű
keresztet vetve menetelt ismeretlen célja felé.”523 Ezek a kollektív büntetések nem
voltak egyediek, sőt még csak nem is minősültek szélsőségesnek. Erre az az eset
utal, ami a karlovicsi melletti aknarobbanás miatt történt. „Az I. zászlóalj parancs­
nokának [Gundelfingen György] tegnap érkezett azon kérelmét, hogy Karlovicsi
községet a tegnapi partizántámadás megtorlásaként felgyújthassa és a lakosságot
megtizedelhesse - az ezredparancsnok nem engedélyezte.”524 Hozzá kell tennünk:
ekkor még. A későbbiekből ugyan arra nincsen adat, hogy tizedelés történt volna,
de arra igen, hogy Sztarij és Növi Barsuk falvakat felgyújtották.
Augusztus 25-én egy újabb aknarobbanás miatt az ezredparancsnok Mokanovicsi
lakosságának összegyűjtését, német parancsnoksággal történő egyeztetés után Né­
metországba szállítását és a falu felégetését helyezte kilátásba. Sajnos az ezrednap-
ló utolsó bejegyzése 1943. szeptember 5-ével megszakad: ekkor arról tudósít az
egység, hogy Sawitschi községben egy kolhozban a lépesmézek közé a partizánok
robbanóaknákat rejtettek el, és a robbanásban hét személy, köztük egy német szá­
zados is meghalt. Az azonban ebből a rövidebb időszakból is egyértelmű, hogy
Tóth Imre ezredes, a 19. gyalogezred parancsnoka kb. úgy viszonyult a helyi lakos­
sághoz, mint egy brit gyarmatosító az afrikai bennszülöttekhez. Példája ragadós
lehetett, amire Szécsy László százados aknavető század parancsnok 1951-es pere
szolgáltat bizonyítékokat. Szécsyre több tanú öt nemi erőszakot, több kivégzést és
aknatapostatást is bizonyított, amiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.525
Az ezrednapló részletesen megörökítette azokat a beszédeket, amelyeket az ez­
redparancsnok tartott az összehívott sztaroszták előtt. Tóth Imre ezredes minden
alkalommal arra hivatkozott, hogy elsősorban nem a honvédség, hanem a lakosság
érdeke az, hogy a partizánmozgalom megszűnjön és ennek érdekében utóbbival
szemben semmilyen megtorló intézkedéstől nem riad vissza, mivel határozott el­
várása az, hogy a partizánokkal szemben a lakosság is vegye fel a harcot. A körül­
mények ismeretében ez teljesen irreális és egyúttal amorális elvárás is volt, hiszen
a fegyvertelen lakosságnak semmi esélye sem volt a partizánokkal szemben. A la­

523. HL II. 1537, 19. gyalogezred iratai, ezrednapló 1943. augusztus 12-i bejegyzés.
524. HL II. 1537, 19. gyalogezred iratai, ezrednapló, 203. p.
525. Lásd ÁBTL V-129238 Szécsy László és V-152035 Oláh Vendel vizsgálati dossziéit.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 375

kosság effajta instrumentalizálása egyértelműen háborús bűncselekmény de azt is

hozzá kell tenni, hogy globális méretben a szövetségesek logikája is hasonló volt,
mint a magyar megszállóké. Példa erre, hogy a brit hadvezetés azért is tartotta
szükséges és helyes lépésnek a civil célpontok légierővel történő megsemmisítését
és több millió civil „háztalanítását”, illetve elpusztítását, mert abban reményke­
dett, hogy a támadások okozta elégedetlenség előbb-utóbb arra fogja késztetni a
német polgári lakosságot, hogy felkeljen a náci rendszer ellen.
Ezek mellett a kilengések mellett azonban a fraternizálás esetei is előfordultak.
Ezt megkönnyítette, hogy a honvédek között itt is sok békéscsabai szlovák teljesí­
tett szolgálatot, akik kommunikálni tudtak a helyiekkel.
1943 októberében a 18. és a 19. hadosztályt a Pripjaty folyó délnyugati részére
csoportosították át, ezzel a VII. hadtest is kettészakadt, mivel a 21. és 24. hadosz­
tály már szeptembertől elkezdett hátrálni Galícia nyugati részébe. Kijev kiürítése
miatt szeptember 17-23. között nem kevesebb, mint 2000 vagon honvédségi anya­
got kellett hátraszállítani Proszkurov-Sztanyiszlau térségéig. Az, hogy ez sikerrel
járt, a német és magyar vasúti alakulatok komoly sikere volt.
Ebből az időszakból csak egy vállalkozásra van adat, október 21-25. között a
18. tartalékhadosztály és német alakulattal közösen végrehajtott „Tanz” vállalko­
zása Kossly és Gritschi között egy tábort megsemmisített, 116 német és 5 magyar
halott, valamint 214 német és 22 magyar sebesült árán 472 halott, 124 fogoly
„partizán" és 178 letartóztatott gyanús személy szerepelt a sikerlistán - itt is felté­
telezhető azonban, hogy az elfogottak részben nem reguláris partizánok, hanem
erdei túlélő csoportok tagjai voltak. Német oldalon feltűnő, hogy a hadműveletben
482 segédszolgálatos tűnt el, ők feltehetően átálltak a partizánokhoz.526 A térség
viszonyai rendkívül kedvezőtlenül alakultak, a német 2. hadsereg októberi jelenté­
se szerint az Ovrucs-Mozsir vasútvonaltól nyugatra fekvő terület teljes egészében
a partizánok kezében volt. A robbantások száma néha elérte a napi hatvanat is.
1943. október 1-jétől indult meg a Vörös Hadsereg kijevi támadó hadművelete.
Ennek során 1943. november folyamán a szovjet csapatok ideiglenesen Zsitomir és
Koroszteny térségéig is eljutottak. Támadásaik miatt a megszálló hadosztályok vissza­
vonására került sor. 1943. október-november között a szovjet hadsereg kijevi támadó
hadműveletének jobbszárnya elfoglalta Rjesicát, Kalinkovicsit, Mozsirt és Ovrucsot.
1943. december 23-án a szovjet offenzíva új erőre kapott: a Zsitomir-Bergyicsev táma­
dó hadművelet során egy hónap leforgása alatt a szovjet hadosztályok 200 kilométert
törtek előre. Nyugaton elérték a volt lengyel-szovjet határt, északon pedig a Pripjaty-
mocsarakat. Nebytov mellett a szovjet 654. gyalogezred 400 fős maradványa is felbuk­

526. BA-MA RH 20-2/773, 2. AOK Monatliche Bandenmeldung Október 1943, 2. 11. 1943.; valamint
HL mikrofilm 752. sz. tekercs, 582. p. Meldung 18. le. Infanteriedivison über Unternehmen „Tanz" 25. 10.
1943. Utóbbi szerint a magyar egységeknek csak egy halott és egy sebesült veszteségük volt, ezzel szem­
ben 84 halott és két elfogott partizánról tudósítottak.
376 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

kant a megszálló erők hátában. A nagy szovjet területnyereség miatt a VIII. hadtest
északnyugati irányba, a VII. hadtest pedig délnyugati irányba sodródott.
1943 decemberében a 19. hadosztály kritikus helyzetbe került, mivel nem sok
választotta el attól, hogy reguláris szovjet csapatokkal ütközzön össze. A seregtest
csak a gyors visszavonulás miatt nem szenvedett jelentős veszteségeket. Ebben a
térségben az év végén megszűnt az összefüggő arcvonal. A védelem szerencséjére
a szovjet vezérkar nem rendelkezett nagyobb erőkkel és így nem tudta kihasználni
a számára rendkívül kedvező helyzetet. Német és magyar részről azonban még
ennél is gyengébben álltak és a kialakult rés betömését sem tudták ellátni. Hozzá
kell tennünk, a térség terepviszonyai sem voltak egyszerűek, harckocsitámadás
gyakorlatilag lehetetlen volt, ezért német szempontból a frontszakasz elhanyagol­
hatónak tűnhetett. Mindenesetre ez a döntés azzal járt, hogy 1943. december 12.
és 1944. március 25. között a Vörös Hadsereg az itteni korridoron keresztül 786
tonna ellátmányt tudott eljuttatni a partizánoknak.
A hadtest másik két könnyűhadosztályának élete 1943 végéig viszonylag nyu­
galmasan alakult: kommunista partizánokkal ritkábban találkoztak, az UPA pedig
utak aknásításával és sínrobbantással nem foglalkozott, tevékenysége sokkal in­
kább a fegyverszerzésre irányult.
A vasútbiztosítási feladatok teljesen széthúzták a 121. és 124. könnyűhadosz­
tály csapatait. 1943 nyarán a 124. hadosztály ellenőrzési körzete például több mint
600 kilométernyi vasútvonalat tett ki. Ez magyar viszonyokra vetítve azt jelentette,
mintha az egység Sopron-Budapest, valamint Szentgotthárd-Szombathely és Gyé-
kényes-Baja-Jánoshalma között látott volna el megszálló feladatokat.527
1943 novemberében a megszálló erőknél újabb átszervezési hullám indult. Az
55. gyalogezredet és zászlóaljait átszámozták: az ezredtörzsből 35. gyalogezred, az
55/I-es zászlóaljból 35/I-es, az 55/11. zászlóaljból 47/I-es és az 55/III-as zászlóaljból
38/I-es lett (utóbbi zászlóalj ezzel át is került a 12. tartalékhadosztályhoz). A 201.
könnyűhadosztály parancsnoksága, amely korábban a VIII. hadtest seregtesteként
legészakabbra, Bobrujszk térségébe küldött megszálló alakulat volt, átkerült a VII.
hadtesthez először Kazatyinba, majd innen a Dnyeszter partjára. Az átszervezések
miatt 1944 januárjában a 19. és a 25. gyalogezred zászlóaljait hazaszállították, he­
lyettük a 47. gyalogezred parancsnoksága és a 47/11. zászlóalj került kiszállításra,
amely csatlakozott a frissen átnevezett 47/1. és a már 1941 óta különböző aláren­
deltségekben megszálló erőkhöz tartozó 47/III. zászlóaljhoz. Ezzel számozás szem­
pontjából a 19. tartalékhadosztály minden egysége kicserélődött. Hasonló folyamat
játszódott le a 18. hadosztály esetében is. A 121. és a 124. hadosztály parancsnoksá­
gokat 1944 márciusában ezzel párhuzamosan szintén hazaszállították és ezredei-
ket a 18. illetve a 19. hadosztály között osztották szét.
Lakatos vezérezredes felismerte, hogy csak idő kérdése, hogy mikor jelennek

527. HL TGY Bozóky, 98. p.

 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 377

meg szovjet csapatok a Kárpátok hágói előtt. Január végétől folyamatosan sürgette
alakulatai egyesítését és visszavonását Nyugat-Galícia területére. Éppen ez volt az,
amit német részről feltétlenül el akartak kerülni. A Generalgouvernement (Főkor­
mányzóság) vezetése és az SS számára fontos szempont volt az ukrán nacionalis­
tákkal történő együttműködés, melyet nem akartak veszélyeztetni magyar csapa­
tok jelenlétével. Mind ukrán, mind német részről sok előítélet élt a magyarokkal
szemben, melyek részben a magyar fél 1941-es galíciai kilengéseiből és határmó­
dosító kísérleteiből528 fakadtak. Hans Frank minden erővel tiltakozott a magyar
kérés ellen. Érvelése, amelynek Hitlert is megnyerte, különösen groteszknek tűn­
hetett a lengyelekkel rokonszenvező magyar tiszteknek, hiszen saját területén
Frank brutális viselkedéséről különösen hírhedt volt. Mészöly Elemér naplója sze­
rint a magyar megszálló erők főparancsnokságán ezért a Főkormányzóságot gú­
nyosan csak mint „Szentföldet” említették. Az események azonban február elején
arra kényszerítették a német vezetést, hogy február 5-én engedélyezze a magyar
megszálló csapatok főparancsnokságának áthelyezését Kremenyecből Lembergbe.
A szovjet csapatok 1943 végén Luck térségében elérték a Pripjaty mocsaraitól
délre húzódó vasútvonalat is, melyet a VII. hadtest biztosított. Szovjet sorgyalog­
ság először Kazatyinnál 1943. december 29-én, illetve Sarny mellett, 1944. január
8-án került a magyar 201., illetve 19. hadosztállyal harcérintkezésbe. A magyar fél
szerencséje volt, hogy itt a terepadottságok nem tették lehetővé páncélosalakula­
tok bevetését. Ennek ellenére veszteségek keletkeztek a 18., a 19., a 2 1 . és a 201.
hadosztálynál, amelyeknek Lemberg és Proszkurov között kellett a németek hátor­
szágát biztosítania. 1944. január-február folyamán a VII. hadtest veszteségei már
1640 halottat, sebesültet és eltűntet tettek ki, vesztséglistára került ezenfelül 500
karabély, 28 golyószóró, 51 teherautó, 31 személygépkocsi, 220 országos jármű és
300 ló.529 Mindennek dacára a magyar csapatok ekkor még sikeresen tudak működni,
amit az is bizonyít, hogy 1944. február 10-én még a Dél Hadseregcsoport hadinapló­
ja is megörökítésre méltónak tartotta azt a haditettet, amikor a 201. hadosztály
egyik (sajnos közelebbről nem azonosítható) zászlóalja ellentámadásával egy német
egységet szabadított ki a bekerítésből. A partizántevékenység ebben az időszakban
folyamatosan erősödött, köszönetően annak, hogy a Pripjaty-mocsarak mentén hú­
zódó frontvonal nem volt összefüggő és a partizánok minden korábbinál több után­
pótlást kaphattak. 1943 novemberében ideiglenesen Ovrucs városát is elfoglalták.
Lakatos sürgetéseivel annyit elért, hogy 1944. március 10-én Kurt Zeitzler az
OKH vezetője meghívta Berchtesgadenbe. Ennek során Hitlerrel is találkozott, aki­
nek előadhatta kérését a megszálló erők visszavonásáról. Hitler majdnem félórás
dührohamban előadott politikai szemrehányásai kínosan érintették, mivel Lakatos

528. Ezekre lásd a Juhász Gyula - Pamlényi Ervin - Ránki György - Tilkovszky Lóránt (szerk.): A Wil-
helmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1 9 3 3 - 1 9 4 4 . Budapest, 1968, Kossuth
című dokumentumkötet 443., 445., 447., 456., 457., 459., 463., 465. számú dokumentumát.
529. BA-MA RH 2/720, 97. p.
378 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

egyáltalán nem volt tájékoztatva korábban a fegyverszüneti tapogatódzásokról,

amelyeket Hitler rajta is számon kért. Végül Hitler beleegyezett a magyar csapatok
visszavonásába - nyilván azért, mert már ekkor tudta, hogy Magyarország megszál­
lása úgyis teljesen új helyzetet teremt.
A folyamatos szovjet előrenyomulás miatt a VII. hadtest csapatait 1944. febru­
ár-március között átcsoportosították: a 18. és a 19. tartalékhadosztály Sztanyiszlau
térségébe, a 201. tartalékhadosztály pedig ettől keletre foglalt el új körleteket és a
román határig biztosította volna a Dnyeper vonalát. Ebben az időben tényleges
megszállási feladata ezeknek az egységeknek már alig volt. Csupán arra szorítkoz­
tak, hogy a legfontosabb útvonalakat ellenőrzésük alatt tartsák és megakadályoz­
zák az UPA teljes térnyerését. A veszteségi adatok szerint a 49/III. zászlóalj meg­
erősített 7. századát Dubnótól 7 kilométerre északra 1944. február 1-2-án majd­
nem teljes létszámmal a partizánok fogságba ejtették. A század ugyan biztosított
menetben haladt, de azt hitte a feléje közeledő lovasokról, hogy azok az UPA har­
cosai. Ez az óvatlanság 116 fő fogságba esésével járt, az egységből csak négyen
tudtak visszaszökni. Ugyanaznap a térségben legalább ugyanennyi munkaszolgála­
tos is eltűnt, illetve hadifogságba esett.530 Február első napjaiban egy zászlóaljat
Olyka mellett teljesen bekerített a Vörös Hadsereg. Helyzete különösen válságos
volt, mert lőszere majdnem teljesen kifogyott és időjárási okokból a légi ellátás
sem volt lehetséges. Február 9-én azonban az egység az UPA segítségével kivágta
magát a bekerítésből és csatlakozni tudott a saját erőkhöz.531
1944 márciusában Köveiben a 49. gyalogezred két tüzérütegét valamint az 53/1.
zászlóaljat kerítették be a szovjet csapatok. A város a német Dél és Közép Hadse­
regcsoport csatlakozási pontján helyezkedett el. A partizánok segítségét kihasznál­
va a szovjet I. és VI. gárda lovashadtest még 1944 januárjában elfoglalta Rovnót és
Luckot, ezzel felgöngyölítve a Dél Hadseregcsoport északi szárnyát. A két német
hadseregcsoport között egyre nagyobb luk keletkezett, amit a szovjet hadvezetés
sietett kihasználni. Kővel esetleges bevétele azzal fenyegetett, hogy ezt követően a
szovjet gyorscsapatok innen északnyugatra fordulva elérik Breszt-Litovszkot, és
ezzel bekerítik az ettől 500 kilométerrel keletre küzdő teljes Közép Hadseregcso­
portot, amelynek a Pripjaty-mocsarak gyér úthálózatán esélye sem lett volna a
tervszerű visszavonulásra. Köveit Hitler ennek megfelelően azonnal „Megerődített
hely” kategóriába sorolta, ami annyit jelentett, hogy a várost bekerítésben is véde­
ni kellett. Március 19-én a 2. Belorusz Front egészen Köveiig nyomult előre, sőt a
várost is bekerítette. A bekerített csapatok egyik parancsnoka Erich von dem Bach-
Zelewski SS-tábornok volt, akinek az említett két magyar zászlóalj is alárendeltsé-

530. Az eset elég nagy port vert fel, de a magyar és német parancsnokságok tévesen az UPA akciójá­
nak tulajdonították a fogságba ejtést. Az érintett egységre lásd HL TGY 3140, Lénárt Sándor visszaemlé­
kezését és HL TGY 3908, Mészöly Elemér naplóját, valamint az 54. gyalogezred irataiban a 207/23. k.ho.
la 44. II. 5. jelentést és BA-MA RH 2/720, 91. p.
531. HL TGY 3908, Mészöly Elemér: Háborús naplóm, 1944. február 9-i bejegyzés.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 379

A VII. hadtest helyzete 1 9 4 4 elején

gébé került. A 34/11. zászlóalj Köveitől 20 kilométerre délkeletre szintén az első

vonalba sodródott és március 20-án komolyabb veszteségeket is szenvedett. Ápri­
lis 5-én a német LVI. páncéloshadtest végül felmentette a várost és a magyar csa­
patok visszavonulhattak.
Március második felében az 1. Ukrán Front is támadásba lendült. Március 22-
én a szovjet 1. és 4. páncéloshadsereg északról délre folytatott csapása teljesen
áttörte a német védelmet. A VII. hadtest mint megszálló erő gyakorlatilag meg­
szűnt, amikor 1944. március 23-án feloldották azt a megkötést, hogy a csapatok
reguláris szovjet erőkkel szemben nem vethetőek be. A hadtest Manstein vezértá­
bornagy Dél Hadseregcsoportjának alárendeltségébe került.
380 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Ebben az időszakban a katonai helyzet rendkívül válságosán alakult. A szovjet

1. Ukrán Front egy sztálingrádi méretű vereséggel fenyegette a Dél Hadseregcso­
portot, amelynek legértékesebb egységei, azaz az 1. páncéloshadsereg hadosztályai
épp a teljes bekerítés előtt álltak. A katasztrófa lehetőségéhez képest Manstein
számára huszadrangú kérdésnek számított, hogy mi történik a magyar megszálló
hadosztályokkal.
Március 25-én a Szereth folyó torkolatától keletre a szovjet harckocsizok szinte
harc nélkül átkeltek a Dnyeszteren, behatolva ezzel román területre, majd innen
részben nyugatra fordulva érték el a VII. hadtest, azon belül a 201. könnyűhadosz­
tály csapatait. Az előrenyomulást segítették az épen maradt hidak, amelyek rob­
bantását Kiss altábornagy már március 7-én kérte, de nem kapott rá engedélyt.
Ugyanaznap Horodenkától 10 kilométerre északkeletre, Potoczyska mellett is
megjelent a szovjet 1. harckocsihadsereg. Az itt védekező 41/1. és 41/III. zászlóalj
egy nap alatt több mint 150 embert vesztett és képtelennek bizonyult a folyamvé­
delemre, amin nem lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük a nehézfegyverzet
szinte teljes hiányát.
A 201. könnyűhadosztálynak nem volt túl sok esélye a szovjet erőkkel szem­
ben, egyrészt azért, mert a Dnyeszter folyamvédelmére részben már nem támasz­
kodhattak, ahol pedig mégis (Uscieskótól nyugatra), ott a folyó rendkívül kanyar­
gós vonala illúzióvá tette a védekezés lehetőségét. Páncélelhárítás nélkül amúgy
sem volt sok remény arra, hogy az ellenállás sikeres lesz.
Ehhez képest az 1. páncéloshadsereg március 25-én még a 18. könnyűhadosz­
tályt is be akarta vonni a Buczacz elleni felmentő támadásba, illetve arra adott
utasítást, hogy a Dnyeszteren átkelt szovjet harckocsihadtesteket a 201. hadosztály
erői vessék vissza. Mindeközben egyre inkább felerősödött annak veszélye, hogy a
VII. hadtest alakulatainak egy része Transztnyisztriába szorul. Kiss altábornagy
ezért jelezte, hogy inkább lefegyverezteti magát a Főkormányzóság területén, sem­
hogy ezt a románok tegyék meg.532
Március 25-én Uscieskónál, 27-én pedig Horodenka térségében érte harckocsi­
támadás a seregtestet. Március 28-án a szovjet csapatok elfoglalták Kolomeát. A me­
nekülésszerű visszavonulást csak a 86/2. tüzérüteg hősies ellenállása mentette
meg. Március 29-30-án a 19. tartalékhadosztály került Obertyn mellett a szovjet
harckocsik támadásának kereszttüzébe. Ettől kb. 30 kilométerre délre, Nadvorna
és Gyelatin között is megjelentek már a szovjet páncélosok. Itt semmisültek meg a
VII. hadtesthez beosztott 102. önálló harckocsiszázad járművei is: egy Toldi köny-
nyűpáncélost kilőttek, kettő pedig beleragadt a nagy sárba (ezekben a napokban
folyamatosan esett).
A VII. hadtest 1944. áprilisban a Dél Hadseregcsoport közvetlen alárendeltsé­
géből az 1. magyar hadsereg parancsnoksága alá került, ahol részben a hadsereg

532. BA-MA RH 21-1/140, Anlage zum KTB Nr. 13 Einsatz Kgl.ung.le. 201. Div und ung. VII. AK.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 381

hátsó területeinek biztosítását látta el. Ebből az időszakból már csak rendkívül
kevés dokumentum maradt fenn a magyar megszálló tevékenységről. A megszálló
erők parancsnokságát hivatalosan 1944. április 12-én oszlatták fel, az emellé ren­
delt német összekötő törzs ezt követően mint az 1. hadsereghez rendelt német
összekötő törzs működött tovább. Nagyobb vállalkozások, partizánellenes hadmű­
veletek egyáltalán nem fordultak elő, annak ellenére sem, hogy egyes parancsno­
kok még ekkor is a „kemény kéz” politikáját látták volna célszerűnek alkalmazni.
Erre utalnak egyes német parancsnokságok felháborodott panaszai, valamint Vö­
rös Gyula vk. alezredesnek, az 1. hadsereg főszállásmesterének 1944. május 22-i
utasítása is. Utóbbi szerint „bár több tiltó parancs jelent meg az erőszakos hará-
csolások, önkényes lefoglalások és igénybevételek tárgyában, mégis azt kell tapasz­
talnom, hogy a magántulajdon ellen irányuló bűncselekmények száma állandóan
növekszik. A német polgári közigazgatósági hatóságoktól és katonai (közbiztonsá­
gi) parancsnokoktól úgyszólván naponta érkeznek átiratok, melyek a honvéd ala­
kulatok és egyének részéről elkövetett ilyen bűncselekményeket sérelmeznek. [...]
A legénységnek meg kell magyarázni, hogy magasabb erkölcsi szempontoktól elte­
kintve [sic!], a hadműveleti területen a német közigazgatás egyik lefgontosabb
feladata, hogy a lakosság munkateljesítményét és a termelést 100%-ban a hadicé­
lok szolgálatába állítsa. Ezt csak úgy tudja maradéktalanul végrehajtani, ha a lakos­
ság nyugodtan, zavartalanul végezheti termelői munkáját, és ha jól bánnak vele.
Ellenkező esetben hadiszolgáltatási kötelezettségeit nem tudja, de nem is fogja
akarni teljesíteni. [...] A cél, melynek elérése érdekében harcolunk, részünkről is
építő és nem romboló munkát kíván meg.”533
Az effajta mérséklő parancsok azonban nem sokat értek, ha ugyanakkor más
katonai parancsnokok ennek teljes ellenkezőjére utasították alárendeltjeiket.
Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a VI. hadtest parancsnoka 1944. május 3-án
adta ki az „Irányelvek a partizánmozgalom leküzdésére” című utasítását. Ennek
bevezetője úgy hangzott, hogy „a mi jelenlegi harcunkkal kapcsolatban egyelőre
teljesen mindegy, hogy a Kárpátok előterében a polgári termelés és gazdasági ki­
használás működik-e vagy sem”, és ennek kapcsán azt rendelte el, hogy „kívánatos
a lakosságot községenként [...] a község(telep) egy kisebb könnyen elhatárolható
és ellenőrizhető esetleg őrizhető részében összeköltöztetni (gettó). Ugyanilyen el­
vek alapján lehet a lakosság állatait is összegyűjteni. [...] A gettóban lakó férfi-
lakosságot munkás alakulatokba kell szervezni és az illető parancsnokság munkás
feladataira alkalmazni. Minden magyar életért túszokat kell kivégezni.”534

533. HL 1. hadsereg iratai, főszállásmesteri parancsok 1944. május 22.

534. ÁBTL K-l 709/1, Kisbarnaki Farkas Ferenc, dosszié melléklete, a parancs eredetijének fénymáso­
lata. Kivonatosan, a kínosabb részek kihagyásával kisbarnaki Farkas saját művében is közölte: Tatárhágó
visszanéz. Buenos Aires, 1952, Kárpát, 55. p.
382 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

Farkas altábornagy ötleteit tettek is követték. Egy német parancs utal arra, hogy
a VI. hadtest Vorohtában 3000 főre kényszermunkatábort állított fel, de a Wehr-
macht illetékesei 1944. május 26-án utasítást adtak ennek megszüntetésére.535
A területen alapvetően még ekkor is elsősorban az UPA csapatai működtek és a
kommunista partizánoknak nem volt sok esélye. A szovjet partizánok legfeljebb
kisebb, szakasznyi csoportokban tudtak tevékenykedni. Az UPA csak fegyver- és
élelemszerzésben volt érdekelt, a hadműveleteket egyáltalán nem kívánta veszé­
lyeztetni. Ebből adódóan a partizánveszély nem volt jelentős. Csak a hadsereg
frontvonalának jobb szélén tevékenykedő VI. hadtest hátsó területén fordultak elő
komolyabb harcok. 1944. június 5-én egy jól felfegyverzett szovjet partizáncsoport
Zabie mellett lerohanta az ottani mangánércbányát és megsemmisítette az ott lévő
német munkásszázadot, illetve csendőrkülönítményt.536 Ezt leszámítva azonban a
honvédség műveleteit a partizánok nem igazán tudták megakadályozni. Az érem
másik oldala viszont az volt, hogy a magyar partizánellenes akciók Farkas Ferenc
altábornagy bevallása szerint is teljesen eredménytelenek maradtak.

A VIII. HADTEST VISSZAVONULÁSA ÉS VÉGJÁTÉKA

A PRIPJATY-MOCSARAKBAN

1943 szeptemberétől a volt Keleti Megszálló Csoport hadosztályai (1., 5., 9., 12.,
23. tartalékhadosztály) a VIII. hadtest irányítása alatt egyre közelebb kerültek az
előretörő szovjet csapatokhoz. Lakatos vezérezredes energikus fellépésének volt
csak köszönhető, hogy az ősz folyamán a magyar csapatok visszavonulhattak, igaz,
északnyugati irányba és ezzel elszakadtak a VII. hadtesttől. Az embert próbáló
visszavonulás komoly teljesítmény volt, mivel a hadosztályok anyagát katasztrofá­
lis útviszonyok között kellett mozgatni és a magyar egységek gépesítettsége mesz-
sze alulmúlta a szükségleteket.
Ebből az időszakból a hadtest területén komolyabb hadműveletek nem ismertek.
Az egyetlen jelentős esemény az a botránysorozat volt, amelyre jelenleg csak Mészöly
Elemérnek, a Megszálló Erők vezérkari főnökének feljegyzései utalnak: „Az 5. köny-
nyűhadosztálynál leleplezett üzérkedési botrány óriási méretűvé dagad. Letartózta­
tásba kerülnek a vkf. Burány őrgy. Nyíró vk. szdos és még 9 tiszt/'537 Az ügy hátteré­
ben a megszálló erőknél elharapódzott sikkasztási ügyek állhatták. Csapatparancsno­
kok is megemlítették visszaemlékezéseikben, hogy a gazdasági hivatal tisztjei több
esetben elképesztő szemérmetlenséggel lopták meg a honvédek számára kiutalt java­
dalmazást és ennek kapcsán sokan számíthattak feletteseik fedező magatartására.538

535. BA-MA RW 46/535, KTB Armee Wirtschaftsftihrer beim Kgl. ung. AOK 1., 5. p.
536. Farkas: Tatárhágó visszanéz, 30. p.
537. HLTGY 3908 Mészöly Elemér naplójának 1943. augusztus 18-i bejegyzése.
538. Lásd Dezső Lajos: Pripeci rapszódia. Kézirat a szerző birtokában, 63-76. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 383

1943 októberében három, ekkor már egységes zászlóaljakkal rendelkező gyalogez­

red (a 33., a 36. és a 38.) északra, Fehéroroszország területére, azon belül is Sluck-
Minszk térségébe került, a 9. tartalékhadosztály csapatai Sztarije Dorogi, az 5. had­
osztályt Slonim, a 23. hadosztály Gomel térségét kapta biztosítandó térségként.
Egy hónappal később a 33. gyalogezredet a VIII. hadtest legnyugatibb pontjára,
Bresztbe csoportosították az 1. könnyűhadosztály minden egységével együtt, és a
többi egységet is némileg nyugatabbra vonták.
A korábbiakhoz képest fontos különbséget jelentett, hogy a magyar megszálló
erőknek csak útbiztosító feladatai voltak. A VIII. hadtest hadműveleti osztályának
egy parancsa erre világosan utalt: „Az új területre való átcsoportosítással kapcso­
latban felhívom a figyelmet, hogy a helységek (Breszt, Kobryn stb.) belső biztosí­
tásának átvétele nem a magyar csapatok feladata.”539 Ebből adódott, hogy azok a
konfliktusok, amelyek a megszállók és a lakosság mindennapjait 1 9 41-1942-ben
beárnyékolták, a VIII. hadtest területén jóval ritkábban jelentkeztek: a megtorló
intézkedések zömét itt ugyanis már a német szervek hajtották végre.
1943 decemberére a hadtest összes alakulata a Közép Hadseregcsoport hátsó
területi parancsnoksága alatt a Pripjaty-mocsarakban tevékenykedett tovább, le­
számítva néhány zászlóaljat, amely 1944 elejéig ettől északkeletre végzett vasút-
biztosítást. A hadtestparancsnokság Pinszkben, az egyes hadosztályok pedig ettől
90-90 kilométeres körzetben helyezkedtek el. A hadtest által elvileg ellenőrzendő
terület nagysága így meghaladta a 20 000 négyzetkilométert, ami ráadásul döntően
erdős-mocsaras és rosszul járható vidéket jelentett. Mivel a hadtest területén a
német erők nem tettek ki többet három zászlóaljnál és a helyi rendőrség létszáma
is minimális volt, ezért egy négyzetkilométerre átlag 2 katona esett - ebből is lát­
ható, hogy ezekkel az erőkkel a terület hatékony ellenőrzése nem volt lehetséges.
Amint azt látni fogjuk, a megszállás sűrűsége a későbbiek során tovább csökkent.
Az VIII. hadtest 1943. november 11-i utasítása a várható feladatokról a követ­
kezőképpen rendelkezett: „A hadtest területén a biztosítás súlya a Breszt-Bara-
novicsi vasútvonal Bereza kartuskai részén, a Breszt-Luniniec-i vasútvonalon
bedig Drohizyn területén fekszik. A két vasútvonal biztos kézben tartása létfontos­
ságú a harcoló német haderő számára. Tehát minden eszközzel - a legnagyobb
fortély igénybevételével - oda kell hatni, hogy a vasútvonalakat a folyamatos után-
szállítás számára biztosítsuk. [...]
A csapatok - az ezredparancsnokságokat is beleértve - támpontokban helye-
zendőek el. Ezek a támpontok a biztosítandó közlekedési vonalak mentén, de
olyan helyen legyenek, ahonnan a legjobban tudnak vezetni (út, vasút és híradó
csomópontok közelében). A területbiztosításra bevetett zászlóaljak se egy község­
ben, hanem századonként széttagolva külön-külön legyenek elhelyezve. A vonato­
kat és intézeteket ugyanúgy széttagolva helyezze el, biztosításukról maguk gon­

539. HL II. 1473, 31. doboz, 12. könnyűhadosztály iratai, 3/c melléklet a 733/12. k.ho. számhoz.
384 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

doskodjanak. Cél, hogy a biztosítandó közlekedési vonalak mindkét oldalán minél

szélesebb sávban valamennyi községet megszállják és ezzel a biztosítást nagymér­
tékben megkönnyítsék.”540
A magyar csapatok első számú német felettese, a Közép Hadseregcsoport hátsó
területeinek parancsnoka, Edvin von Rotkirch német lovassági tábornok volt.
Rotkirch korábban díjugratásban kiváló helyezéseket ért el és lovas vonalon is vol­
tak magyar kapcsolatai. Emellett viszonylag megértőén viszonyult a lakosság prob­
lémáihoz (1941-ig titokban egy lengyel arisztokrata hölggyel is viszonyt folytatott,
aki egyébként a brit titkosszolgálat hálózati személye is volt), sőt a zsidógyilkossá­
gok miatt vizsgálatokat is kezdeményezett. Nem csoda, ha Himmler alárendeltjei­
vel nem tudott felhőtlen viszonyt kialakítani. Rotkirch emellett 1932-től 1945-ig
folyamatosan filmezte saját tevékenységét, részben színes filmtekercseken - ezek a
háborús „magántörténelem” szempontjából rendkívül értékes források.541
A német közigazgatás ezért majdnem teljesen feladta a Breszt-Pinszk-Luniniec-
Sarny és Sarny-Kovel-Breszt közötti területet és az ettől északra fekvő térség sem
volt ekkor már német ellenőrzés alatt, leszámítva a nagyobb városokat és a közleke­
dési útvonalakat. Ezek közül épp a VIII. hadtest szakaszába eső részeken (elsősorban
a szárnyvonalakon) fordult elő a legtöbb robbantás. Összességében 1944 februárjá­
ban 448 egyéni és 25 sorozatrobbantást regisztráltak, viszont 461 robbantást meg
tudtak akadályozni. 1175 halott, 217 elfogott és 103 átálló partizánnal szemben 151
német, 64 magyar és 36 helyi katona halt meg, a sebesültek száma 172 németet, 168
magyart és 33 helyi katonát tett ki. A számok a következő hónapokban is hasonlóak
maradtak. A leginkább kritikusnak a Luniniec-Hanczerovice vasútvonal számított,
amelyen 1944. március 26-án összesen 304 helyen robbantották fel a síneket. A né­
met vasútkarbantartás azonban itt is viszonylag gyorsan helyre tudta állítani a vona­
lakat. A Breszt-Pinszk-Baranovicsi vonal viszonylag robbantásmentesnek számított,
holott a természeti körülmények itt is kedvezőek voltak a partizánok részére.
Annak ellenére, hogy a VIII. hadtest ezen a hadszíntéren végrehajtott partizán­
ellenes vállalkozásai az elfogott vagy megölt partizánok számának tekintetében
nem nevezhetőek különösebben látványosnak, ezek az akciók azért arra alkalma­
sak voltak, hogy a robbantások számát csökkentsék. A hadosztályokat korholó
egyik parancs is leszögezte, hogy a partizánok megsemmisítésére törekvő vállalko­
zások sikertelenség esetén is hasznosak, mert „mindannyian tapasztaljuk, hogy a
vasútrobbanások száma töredékére csökken a vállalkozások után még akkor is, ha
a vállalkozás nem vezet a bandák megsemmisítéséhez”.542
Rotkirch megértőén viszonyult a magyarokhoz, amit az OFK 399-nek küldött
márciusi átirata is bizonyít. Az OFK 399 korábban panaszt tett a magyar csapatok

540. HL II. 1473, 31. doboz, 12. könnyűhadosztály iratai, 3/c melléklet a 733/12. k.ho. számhoz
(Intézkedés a VIII. hadtest részlges átcsoportosítására).
541. Lásd: General Rotkirchs Krieg. DVD, 2006.
542. HL II. 1473, 29. doboz, 12. könnyű hadosztály iratai, napi jelentések, 1944. III. 7.
 A MAGYAR M EGSZÁLLÓ CSAPATOK T EV ÉK EN Y SÉG E 385

megbízhatatlansága és fegyelmezetlensége miatt. Rotkirch válasza szerint „isme­

retes, hogy a magyar csapatok részben nem megbízható nemzetiségi állományból
tevődnek össze és ezért a bandákkal szembeni viselkedésük és hangulatuk nem
ítélhető meg egységesen. Ezt a VIII. hadtest parancsnokával már többször és a leg­
teljesebb nyíltsággal megbeszéltük, és mindezt figyelme kell venni a panaszok ke­
zelésénél. Egyébként pedig a felmerült ügyek csak híresztelésekre alapulnak [...]
épp a magyarok esetében bizonyosodott be, hogy az efajta súlyos vádak közelebbi
vizsgálat esetében nem állnak meg.”543
A breszt-litovszki Gebietskomissar 1944 első három hónapjáról készült jelentése
szerint 181 iskolából csak 86-ban lehetett fenntartani az oktatást, 45 iskola leégett.
A teljes területen a lakosságnak csak egy mozi állt rendelkezésére. Hetente kétszer
jelent meg 10-10 ezer példányban egy ukrán nyelvű újság. A Gebietskomissar jelen­
tésében panaszkodott a magyar alakulatok fosztogatásaira, azt is megemlítette azon­
ban, hogy a tisztikar többsége jóindulatú, de a fegyelemmel gondok vannak.544 1944
januárjában a Közép Hadseregcsoport összesen 150 000 négyzetkilométeres hátsó
területén (ide tartozott ekkor gyakorlatilag a teljes Fehéroroszország és Ukrajna
északi sávja), 279 halott, 406 sebesült és 49 eltűnt saját veszteség mellett 2286 meg­

5 4 3 . B A -M A R W 4 1 / 6 0 , 1 9 4 4 . ja n u á r 7 .
5 4 4 . B A -M A W F 0 3 / 5 4 1 1 , 1 3 9 8 . p. G e b ie ts k o m iss a r B re s t-L ito w s k a n G e n e ra lk o m is s a r in M in sk .
386 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

semmisített és 2424 elfogott partizánt jelentettek. Ebből a magyarok részarányára

csak következtetni lehet abból, hogy a saját veszteségből 67 halott, 144 sebesült és
27 eltűnt esett a „szövetségesek" kontójára, akik alatt 2 francia [!], 7 úgynevezett
„Ostbataillon" és 16 magyar zászlóalj szerepelt a nyilvántartásban.545
Rotkirchnek 1944 első hónapjaiban elvileg 82 zászlóalj állt rendelkezésére, ezt
egészítette ki 33 zászlóalj, amely felett a HSSPF WeiBruthenien rendelkezett. Eb­
ből a csoportosításból azonban egymás után kellett leadni egységeket úgy, hogy a
legfontosabb vasútvonalak (2800 kilométer) és útvonalak (2100 kilométer) ellen­
őrzése is csak lepelszerűen volt megoldható.546 A hadtest létszáma ekkor 34 500
főt tett ki, de az előírt fegyverzetből elég sok hiányzott. Három zászlóalja folyama­
tos portyázásokra volt bevetve, de az egységek nagy része statikusan szétosztásra
került a fontosabb útvonalak mentén.
A Pripjaty-mocsarak katonai szempontból különleges területet jelentettek. A mo­
csárvidék mintegy 400 kilométer hosszúságban és 150 kilométer szélességben ket­
tévágta a keleti frontot. Ezen a területen amúgy sem volt sűrű úthálózat, és az egyes
településeket is elég nehezen lehetett megközelíteni, többet csak csónakkal. A tér­
séget helyenként szinte áthatolhatatlan erdő borította, a mocsarakon és ingová-
nyokon át vezető ösvényeket csak a helyiek ismerték.
1943 végétől 1944 márciusáig a Pripjaty-mocsaraktól délre fekvő terület szovjet
kézre került és emiatt a mocsárvidék vált a német Közép Hadseregcsoport déli
frontvonalává. 1944. március és június között a VIII. hadtest csapatainak egy része
gyakorlatilag az első vonalban állomásozott. Szerencséjükre a Pripjaty-mocsár jel­
lege nem tette lehetővé a szovjet gépesített alakulatok felvonulását, így a magyar
hadosztályoknak csak szórványos összecsapásokban volt része. Összefüggő front­
vonal egyébként ebben a térségben nem is létezett: a mocsaras területen a két fél
állásai között akár 4-5 kilométer széles senkiföldje terült el. Mindez azonban azzal
is járt, hogy a partizánok különösebb gond nélkül tudtak átjárni a megszállt terü­
letekről a szovjet ellenőrzés alatti területekre.
A hadtest akcióiról csak töredékes adatok állnak rendelkezésre. A „Verecke”
vállalkozás 1944. január 12-én 22 halott partizánt jelentett.547 1944. január 5-én az
1. könnyűhadosztálynál egy partizántámadás során 72 munkaszolgálatos eltűnt.548
A 23. tartalékhadosztály 1944. február 22-i parancsa a „Sógor" nevű vállalkozásról
tesz említést, amelyet az 54. gyalogezred a 36/1. és az 51/1. zászlóaljjal, valamint a
német 57. biztosítóezreddel hajt végre.549 Minden jel arra mutat, hogy ezek a vál­
lalkozások óvatosabb és kíméletesebb módon zajlottak le, mint az 1 9 41-1943-as

545. BA-MA WF 03/5411, Bandenbekámpfung Heeresgruppe Mitte Januar 1944, 983. és 1090. p.
546. BA-MA RH 19 II 224, Dér Oberbefehlshaber dér Heeresgruppe Mitte an Chef OKH 25. 2. 1944,
172-180., 203. p.
547. BA-MA RW 41/61 Tagesmeldungen.
548. BA-MA RH 19 II. 226, 7. p.
549. HL 54. gyalogezred iratai, 174/23. k.ho. la 44. II. 22.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 387

év hasonló hadműveletei. Arra is vannak adatok, hogy ebben az időszakban a ma­

gyar vezetés is professzionalizálódott. 1944. február 28-án az 54. gyalogezred egyik
ezredparancsa például leszögezte, hogy „Milicek részvétele vállalkozásokban nem
kívánatos. A február 10-i vállalkozáson a nekik átadott sebesült banditákat kihall­
gatás előtt agyonlőtték.”550
1944. február 28. és március 1-je folyamán az 1. és az 5. tartalékhadosztály
„Mocsár” vállalkozása gyakorlatilag teljes eredménytelenséggel zárult, amit már a
veszteségi adatok is mutatnak. Két halott és öt sebesült saját veszteség mellett 32
halott partizán, 3 fogoly és 15 gyanús egyén letartóztatása mellett 112 lovat, 154
szarvasmarhát, 188 birkát, 20 sertést, 1000 lőszert, egy géppuskát két golyószórót
és egy aknavetőt zsákmányoltak. Nem meglepő módon az 5. könnyűhadosztály
igyekezett sikernek beállítani a hadműveletet: „ [támadásunk] ezúttal az ellenséget
tökéletesen meglepte, kopasztott csirkéket, szárításra kiakasztott ruhákat, tüzelő
vasalókat találtunk. Valószínűleg ezért sem kísérelt meg szervezett ellenállást.”551
Sokat elmond a vállalkozásról, hogy egy embert leszámítva az összes - és amint
említettük, teljesen minimális - veszteség a 43/1. zászlóaljnál keletkezett, a többi
egységnek tehát nem is volt harcérintkezése. Ez azzal függött össze, hogy az egy­
ségek nem egyszerre indultak el, a bekerítés így hézagos maradt. A partizánok ki­
csúsztak a bekerítésből, ami nem csoda, mivel a mocsaras terület titkos útvonalait
sokkal jobban ismerték, mint a megszállók, akik egyébként bizonyos területeket
eleve csak csónakokon tudtak megközelíteni. A zsákmányolásokon túl az egyetlen
eredményt az jelentette, hogy mintegy 1000-1500 fő kiépített táborhelyét Dachlovo
mellett megsemmisítették. A korabeli harctudósítás sem hallgatta el a vállalkozás
harcászati hiányosságait: „A terepnehézségek és a várható ellenhatás miatt az elő­
renyomuló oszlopok megnyúltak, és nem szélességben, hanem mélységben tago­
zódtak. Repülőgépről megfigyelhető volt, hogy kevés kivétellel nem fésűk, hanem
ékek nyomultak be a táborok területére. Ez tette lehetővé, hogy a partizánok az
általuk jól ismert mocsárátjárókon elhúzódhattak vagy a szomszédos erdők sűrűjé­
be rejtőztek. Ilyen nagy terület körülzárásához legalább háromszor ennyi erőre lett
volna szükség. Ebben az esetben az ellenállás megtörésére hivatott ékeken kívül
még egy teljes gyűrűt lehetett volna képezni a terület körül. Ezt a gyűrűt lehetett
volna aztán mind szűkebbre szorítani. [...] Több lovasság beosztása előnyös lett
volna. Ezekkel az oszlopok közötti összeköttetés fenntartását, hézagok átfésülését,
szökni akaró lakosság és banditák üldözését eredményesen megoldhatjuk.”552
Ugyanez történt a 12. hadosztály azonos nevű vállalkozásánál 1944. február
5-én. A helyzetet jellemzi, hogy a magyar katonák Berecze faluban csak egy öreg­
embert, három öregasszonyt és két gyermeket találtak. A 36/11. zászlóalj jelentése

550. HL 54. gyalogezred iratai, 27. számú ezredparancs, 1944. február 28.
551. HL II. 1475, 9. doboz, harctudósítás az 1944. II. 28-tól III. 1-jéig tartott „Mocsár” vállalkozásról.
552. Uo.
388 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

szerint „A község átkutatása után megállapítást nyert, hogy a község valójában

partizánok által lakott. Feltűnően sok volt a községben a szarvasmarha, ló, juh,
aprójószág. Ezeket, valamint a feltalált robbanóanyagot beszállítani az átkelési ne­
hézségek miatt nem lehetett, így a robbanóanyag meg lett semmisítve."553
A VIII. hadtest legnagyobb akciója az 1944. március 27-én induló „Árpád" vál­
lalkozás lett volna. Ebben nem kevesebb, mint tizenöt zászlóalj és három huszár­
század vett részt (előbbiből kettő német). Ennek ellenére az akció gyakorlatilag
teljesen sikertelen maradt. Egy fenyítés utal ara, hogy ebben része lehetett Homolay
Endre őrnagynak is, aki az 54/1. zászlóalj parancsnokaként elfelejtette átadni az 1.
hadosztály intézkedéseit a Miednán állomásozó harccsoport parancsnokának, ha­
nem ehelyett a nehezen járható útról visszafordult és korábbi éjjélezési helyén
kényelmesen beszállásolt.554
A jelentéseket olvasva felmerül a kérdés, hogy mi történt az ilyen falvak lakói­
val, illetve házaival, nem beszélve a lábasjószágról? A fennmaradt iratok 1943 má­
sodik felétől nem nagyon tartalmaznak utalásokat arra, hogy magyar csapatok fal­
vakat felgyújtottak és lakóikat kivégezték volna. Azt azonban biztosra vehetjük,
hogy a legtöbb partizánvadász-akció a csapatok harácsolásával is járt. Az emberte­
lenségekre az „Árpád" vállalkozás során kiadott szűkszavú utasítás utal csak:
„Gyanús egyéneket eleve őrizetbe kell venni, később pedig majdan aknataposónak
használjuk őket. [...] Egyéb rendelkezések: [...] 2/a A megindulási hely elfoglalása
után a parancsnokok gondoskodjanak megfelelő vezetőkről, aknataposó polgári la­
kosságról, valamint ilyen célra felhasználható panjefogatokról"555
A rendőri intézkedések kapcsán viszont tanulságos az a megjegyzés, amely a 12.
tartalékhadosztály 1944. március 12-i bizalmas parancsában szerepel. Ebben utal­
nak arra, hogy már 1943 októberében a fehéroroszországi Wehrmacht-parancsnok
átirata leszögezte, hogy a „terület általános biztosítása, a közbiztonság és a rend
fenntartása akkor is az SS és a csendőrség (Polizei) feladata, ha csak egyes emberek
állnak e célra rendelkezésre." A magyar hadosztályparancsnok erre hivatkozott,
amikor elrendelte, hogy az ilyen téren állandóan érkező különböző német igények­
re kitérő választ kell adni, és legfeljebb a termés betakarítása esetén merülhet fel
magyar csapatok részvétele, amennyiben az eredeti feladatuk elvégzését nem ve­
szélyezteti.556
Az említett átirat arra utalt, hogy magyar csapatok nem voltak elvileg jogosul­
tak arra, hogy rendőri intézkedéseket foganatosítsanak, így a kivégzések, letartóz­
tatások sem az ő kompetenciájukba tartoztak. A valóság azonban nem tette lehe­
tővé a katonai és a rendőri funkciók ennyire szigorú kettéválasztását, már csak
azért sem, mert esetenként 30-50 kilométeres körzetben egyetlen német rendőri

553. HL II. 1473. 12. tartalékhadosztály iratai, 28 doboz, 730. sz.

554. HL II. 1478 1. sz. tart. ho. pcs. 1944. május 21.
555. HL II. 11478, 31. doboz, 12. hadosztály iratai 894/VIII.hdt.Ia, 44. III. 17.
556. HL II. 1473. 12. hadosztály iratai, 28. doboz, 784. sz. 12. ho. la 1944. III. 12.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 389

egység sem volt található. Az viszont egyértelmű, hogy a magyar parancsnokságok

zöme ekkor már legalább törekedett arra, hogy a kilengések lehetőségét is meg­
szüntesse, erre utal például a „Zoltán” vállalkozás kapcsán a 46. gyalogezred pa­
rancsnokának, Sályi ezredesnek az utasítása: „csapatok részéről mindennemű ter­
mény- és állatgyűjtést megtiltok.”557
Általános közbiztonsági célokra a magyar hadosztályoknál egyébként csak mini­
mális személyzet állt rendelkezésre: a VII. és VIII. hadtestnél, valamint a „Kolozs­
vár” őrzászlóaljnál egy-egy 30 fős tábori csendőrszakasz, a hadosztályoknál pedig
egy-egy 7-9 fős tábori csendőrőrs volt beosztva.558 Ezenfelül természetesen zászlóalj­
tól felfelé minden egységben voltak úgynevezett csapatcsendőrök, de az ő feladatuk
elsősorban a harcfegyelem fenntartása és a parancsnokságok biztosítása volt.
Bor vezérőrnagyot a német összekötő törzs vezetője alapvetően pozitívan érté­
kelte,559 de ez nem változtatott azon, hogy a magyar megszállók rendre a másodhe­
gedűs szerepébe kényszerültek. A hadtesthez állandóan ígéretek futottak be német
fegyverszállításokról, de mindig az történt, hogy a már megígért fegyvereket, mint
pl. 18 darab 10,5 centiméteres tarackot a 2. páncéloshadsereg másová irányított át.
A német összekötő törzs jelentésének talán legérdekesebb része a magyar honvéd­
ség belső strukúráit érintette: „A honvédek részéről sem érdeklődés, sem lehető­
ség sincsen arra, hogy tájékozódjanak a háborús helyzetről. Azt a típusú szociális
gondoskodást, ami a német hadseregben már régóta tradíció, a magyar nem isme­
ri. Rendszeresen jelentik az összekötő tisztek a legénység nem kielégítő tájékozta­
tását, az aktív és ésszerű propaganda hiányát és a katonák bántalmazását. Nagyon
jelentős a harci morál tekintetében az alacsony zsold és a családi támogatás szinte
teljes hiánya.”560 Jellemző egyúttal, hogy ezen a helyzeten a honvédség egyes ille­
tékesei hogyan próbáltak változtatni: minden jel arra utal, hogy a zsidó vagyon
osztogatását tekintették motivációs lehetőségnek. Erre utal a 101. hidász pótzász­
lóalj nemzetvédelmi jelentése „a zsidótlanítás általános megnyugvást keltett. Fő­
ként az iparos legénység hangulatát befolyásolta kedvezően, mert az erélyes intéz­
kedésektől jobb boldogulásukat remélik” - vagy az 54. gyalogezred hangulatjelen­
tése, amely szerint „általános óhaj földet szerezni a zsidó birtokból”.561
A partizánok aktivitása meglehetősen eltérő mértékű volt, amit az is jellemez,
hogy a 12. tartalékhadosztálynál a vasútvonalak tömeges megtámadása csak 1944
februárjától volt itt jellemző. 1944. május 18-án a 12. hadosztályt átcsoportosították,
korábbi Luniniec környéki területéről Pinszktől délnyugatra került elhelyezésre.
1944 májusától a partizánok tevékenysége elsősorban Breszt bekerítésére irá­
nyult. A VIII. hadtest májusi jelentése a partizánellenes hadműveletek eredmény-

557. HL II. 1473, 12. hadosztály iratai, 29. doboz, 831. sz., 5. p.
558. HL II. 1473, 12. hadosztály iratai, 28. doboz, 787. p.
559. BA-MA RH 20-2/905, Deutsche Verbindunstab beim kgl.ung. II. rés. AK., Bericht Nr. 2. 21. 6. 1944
560. BA-MA RH 20-2/905, ua. 4. p.
561. A parancsokra lásd Ungváry: A második világháború. I. m. 424-425. p.
390 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

telenségéről számolt be. A „Kassa” vállalkozás során korábban kiszorított, 8 ezer

főre becsült partizánosztag visszaszivárgását regisztrálták. Az akció során a 46/11.
századtól több szerb, illetve román katona megszökött és a harácsolások miatt az
ezredparancsnokság vizsgálatot is indított.562 Az 5. tartalékhadosztály területén
kb. 2500 főre becsülték a partizánok számát. Egyedül a volt 1. könnyűhadosztály
területén végrehajtott „Dina” és „Hortobágy” vállalkozásokat minősítették ered­
ményesnek, amelyek egy kommunista lengyel partizáncsoport táborait meg tudták
semmisíteni és annak érzékeny veszteséget okoztak. A hadtest májusi vesztesége
53 halott, 184 sebesült és 42 eltűnt katona volt, amivel 133 halott partizán, és 135
fogoly állt szemben.563 A júniusi veszteség ennél jóval csekélyebb volt: 13 halott,
58 sebesült, 2 fogságba esett éslO eltűnt, miközben a partizánok 34 halottat és 87
foglyot vesztettek. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a hadtest által ebben a hónap­
ban indított „Brüll”, „Betyár” és „Pünkösdi rózsa” nevű vállalkozások és 19 szá­
zad- vagy szakaszerejű akcói valójában nem jelentettek komolyabb harcérintke­
zést.564 1944. július elején elkezdték egy hadtestközvetlen rohamzászlóalj szerve­
zését, de a tervezett öthetes kiképzési időt a július 22-én induló Bagration-offenzíva
keresztülhúzta - feltehetően az egység feléállítására ezért nem került már sor.
A Lovashadosztály 1944. júniusi kiszállításával a Pripjaty-mocsarak lakóira új
megpróbáltatások zúdultak. A frissen kiérkező parancsnokokban egyrészt több
volt a tettvágy, másrészt pedig a terület lakosságát alapvetően ellenségesen kezel­
ték. A Körűek jelentése szerint: „A csapat- és a helyi kommandantúrák részéről
folyamatosan érkeznek be panaszok a magyarok civilekkel szembeni rigorózus fel­
lépése miatt. A magyarok elveszik a civilek lovait és teheneit, anélkül hogy kárta­
lanítanák a tulajdonosokat vagy visszaadnák nekik állataikat. Emellett borjakat és
csirkéket vágnak le, valamint kifosztják a méhkaptárakat. Néhány helyen a még
zöld vetést lótápnak használták fel. Eddig a kommandantúrák összes panasza a
felelős tisztekkel szemben eredménytelen maradt. Édeskés ígéreteket tesznek,
amelyeket nem tartanak be. Annak ellenére, hogy a tisztek kioktatták a legénysé­
get, a fosztogatások folytatódnak. Néhány magyar tiszt úgy nyilatkozott, hogy
»ezek úgyis mind banditák. Amire szükségünk van, elvesszük^. Ezen túlmenően a
magyarok Luniniec vasútvonaltól északra néhány falut felgyújtottak és ezt banda­
harcnak nevezik. Mivel a magyarok viselkedése csak arra alkalmas, hogy tovább
szaporítsa a banditák számát, ráadásul a felégetéssel a Wehrmacht is elveszti a
később fontos szálláshelyeket, kérjük a szükséges intézkedések megtételét.”565
A Lovashadosztály alakulatai közül több is részt vett partizánellenesnek titulált
hadműveletekben, amelyek azonban semmi érdemleges eredménnyel nem jártak,
ezzel szemben viszont a partizánok rajtaütéseikkel több alkalommal fájdalmas vesz-

562. Részletekre lásd HLTGY 3012, Maller Lajos.

563. BA-MA RH 20-2/905, II. tartalék hadtest májusi összefoglaló jelentése oldalszám nélkül.
564. BA-MA RH 20-2/905, II. tartalék hadtest június havi összefoglaló jelentése szám nélkül.
565. BA-MA RH 24-23/208, KTB Nr. 24, 1.7.1944, 67. p.
 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE 391

teségeket okoztak. Schell Zoltán ezredes, a 4. huszárezred parancsnoka egy ilyen

„partizánhajtás” eredményére, amely nyilvánvalóan nem a partizánokat, hanem a
német üllő és a szovjet kalapács közé szorult lakosságot érintette, a következőképp
emlékezett vissza: „megdöbbentő volt, hogy milyen népséget hajtottak ki a nyakig
sáros huszárok maguk előtt az erdőből. Nem öregeket, hanem javakorabeli férfiakat
és suhancokat, fiatalabb asszonyokat és lányokat. Ijesztően toprongyos, mosdatlan
és elszörnyesztően piszkos alakok bújtak ki az erdőből. Alig volt emberi formájuk.
A mocsárvilág egészségtelen levegőjétől zöldesszürke arccal, lázban égő beesett sze­
mekkel, állatiasan bárgyú tekintetű, undorító vérbajos sebekkel borított szörnyala­
kok, közömbösen vakargatva férgekkel borított testüket, ballagtak el előttünk fa­
háncsba burkolt lábakkal. Lehettek vagy 120-an. Átadtuk őket a lachwai német meg­
szálló parancsnokságnak, de ott sem tudtak mit kezdeni velük és legtöbbjüket 24
órán belül szélnek bocsátották.”566
Június 23-án maga a hadosztályparancsnok, Makay István vezérőrnagy is hősi
halált halt, amikor kocsijával aknára futott. Június 26-án az egész hadosztály na­
gyobb „partizánhajtást” indított, de ezt 28-án az időközben válságossá váló helyzet
miatt le kellett állítania.
1944. június 22-én megindult a szovjet csapatok minden korábbinál nagyobb
sikerekkel járó, „Bagration” fedőnevű offenzívája. A német Közép Hadseregcsoport
nagy része néhány hét alatt megsemmisült. Ennek köszönhetően 1944. július kö­
zepétől a II. tartalék hadtest alakulatai is frontvonalba kerültek. Harcaik veszte­
ségteljesek voltak. Csak az 5. tartalékhadosztály 1944. május 10. és augusztus 1.
között 72 halottat, 389 sebesültet és 490 eltűntet vesztett. Ez a seregtest létszámá­
nak több mint 10%-a volt.
A 38. gyalogezred 1944. július 17-én került bele a harcok sűrűjébe. Ezen a na­
pon kellett feladnia a Pripjaty folyó védelmét. Az első napokban még több sikeres
ellentámadást indítottak, de egy idő után az egység védekezése összeomlott, amin
nem csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy az egységek ellátása is meg­
szűnt. Három nap éhezés és visszavonulás után „Az emberek fáradtsága olyan
nagy volt, hogy a gyalogság tüzét egyáltalán nem respektálva mozogtak, csupán az
aknavetőtűz késztette őket erejükből kitellő harcszerű viselkedésre.” - írta erről
jelentésében az ezred parancsnoka, aki az egy hónapos harcok alatti összveszteséget
547 főben adta meg - a harcos tiszti állomány vesztesége ezen belül 80% volt, nem
állt tehát meg az a vád, hogy az egység ellenállást sem tanúsított.567
Augusztustól a II. tartalékhadtest közvetlen Varsó térségébe a 9. német hadse­
reg alárendeltségébe került és az eredeti elképzelések szerint védőállások kiépítése
és partizánharc lett volna feladatuk. Utóbbitól politikai okokból azonban el kellett

566. A z 1. Huszárhadosztály a második világháborúban. Harctéri naplók, visszaemlékezések. 1 9 4 4 - 1 9 4 5 .

Szerk. Söptei István. Szombathely 1992, Sárvári Huszár Múzeum, 14. p.
567. HL II. 1662, 38. gyalogezred iratai, 1944 VIII. 5-i jelentés.
392 A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK TEVÉKENYSÉGE

tekinteni. így is kínos helyzetet teremtett, amikor az 5. tartalékhadosztály csapatai

a Visztula folyó mögötti, viszonylag nyugalmasnak számító védőállásukban len­
gyel alakulatokkal kerültek szembe. Lengyel Béla altábornagy erre így emlékezett
vissza: „Azt hiszem a véletlen hozta magával, miszerint a Kosciusko-hadsereg pon­
tosan a Visztula keleti partján az 5. tartalékhadosztállyal szemben lett bevetve.
Ugyanúgy mint Galíciában történt hadosztályomnál, itt is a Visztula partján mega­
fonok segítségével, hanglemezekről, különösen esténként felhangzott a cigányze­
ne, meg magyar nyelven tartott beszédek, hogy szüntessük be a kilátástalan har­
cot, adjuk meg magunkat, álljunk át hozzájuk.”568
1944. augusztus 2-án végül a Közép Hadseregcsoport is kérte az OKH-t, hogy a
számára már értéktelen magyar megszálló hadosztályokat szállítsák vissza Magyar-
országra. Ezzel együtt felkészültek a magyar csapatok lefegyverzésére is. 1944.
szeptember 23-án a II. tartalékhadtest szerelvényei is berakodtak Skierniewitze
községben. Csak az 5. tartalékhadosztály maradt a 9. hadsereg alárendeltségében,
de érdemi tevékenységet ez a seregtest nem fejtett ki.
1944. október 15-én a hadosztályt a németek lefegyverezték, később a fegyve­
reket visszaadták, majd az alakulatot Ostrowiec mellé szállították, ahol a Visztula
folyamvédelmében vettek részt. A honvédek szerencséjére itt sem maradtak soká­
ig, november végén a hadosztály a Felvidékre került, ahol nagy nehézségek árán
végre csatlakozni tudott az 1. magyar hadsereg alakulataihoz.

568. HLTGY 3028, Lengyel Béla: Emlékeim, 228/B oldal.

 A partizánháború veszteségeinek
és hatékonyságának értékelése

Az előbbiekben ismertetett adatokból egy szörnyű háború képe tárul az olvasó elé.
A Szovjetunió polgári lakosságából százezrek estek a németek és szövetségeseik
megtorló akcióinak áldozatául. Milliók pusztultak el éhínségek és betegség követ­
keztében. Városok százai és falvak tízezrei váltak romhalmazzá.
A partizánháborúban eluralkodó erőszakspirál miatt általában nem ejtettek
foglyokat. Szélsőséges, elsősorban a Szovjetunió vagy a sztálinizmus iránt nosztal­
giát érző értékelések a magyar megszállóknak is népirtási szándékot tulajdoníta­
nak, illetve a megszállás gyakorlati következményeit is népirtásnak tartják. Ezzel
szemben egyértelmű, hogy a magyar megszállás következményei rendkívül eltér­
tek attól függően, hogy az adott térségben mennyire volt partizánveszély. Nyugat-
Ukrajnában alig fordult elő túszok kivégzése és falvak felperzselése. Sokkal inkább
jellemző volt a lakosság és a megszállók közti viszonylag szimbiotikus állapot - le­
számítva természetesen a zsidóüldözést, amelyben a magyar megszállók is részt
vettek, és esetenként a zsidók vagyontárgyaival is növelték a helyi lakosság kolla-
borációs hajlandóságát.
Daróczi Gyula a 40/1. zászlóalj katonájaként írt harctéri naplót. Kézírásos fel­
jegyzései bepillantást engednek a háború legsötétebb bugyraiba. Ha valaki a meg­
szállók rémtetteit akarja csak bizonyítani, akkor szívesen idézheti tőle azokat a
sorokat, amelyeket 1942. május 11-én írt: „már égnek is a házak, a tetők szalmá­
ból, a falak fából vannak. A tetőbe rengeteg lőszer volt dugva, a házak most a tűztől
nagy ropogással semmisülnek meg. Majd minden háznak van külön kis pincéje,
felül kis luk, belül annál tágasabb. Sok pincében asszonyok vannak a mi hívásunk­
ra nagy reszketve bújnak ki. Kegyelem nincs, lőjük agyon még a karján lévő gyere­
ket is. Ezeknek a [nőknek] férjük is partizán”.1
Első olvasásra egy beteges szadista képe rajzolódhatna ki ebből a szövegből.
Minden kicsit más értelmet nyer, ha az előzményeket is figyelembe vesszük. írója
1942. április elején tanúja volt annak, hogy mit műveltek a partizánok a kezükre
került magyar katonákkal. Jasznaja Poljana mellett 40 főt felderítésre küldtek, de a
partizánok 8-10 méterről megtámadták őket. „Fel sem tudtak fejlődni védekezésre,

1. HLTGY 3220, Daróczi Gyula: A 40/1. zászlóalj megszálló tevékenysége Ukrajnában, 23-24. p.
394 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

már egynegyed része halott volt. Itt halt meg Vésztői zászlós 12 honvéddal [...] Itt
nincs fogoly, ha elfognak egy magyart vagy németet, vandál módon csonkítják meg,
mielőtt kivégeznék. Egy hadnagy aki kezük közé került, levetkeztették, és a comb­
ját felhasították mintha zseb lett volna és beledugták a kezét. Nemzőszervét levág­
ták és mint szivart az áldozat szájába teszik. És mindezt élve hajtják végre.”2 Ter­
mészetesen mindez nem menti fel a bűncselekményeket elkövető magyar katoná­
kat, ám arra utal, hogy a háborúban kialakult gyűlöletspirál elszabadulásában
komoly szerepe volt a partizánok módszereinek is. Azt, hogy nem ejtettek foglyo­
kat, még a visszaemlékezők is elismerik, mint például Földes Pál, aki illegális kom­
munistaként már 1940-ben a Szovjetunióba szökött és 1942 elején beosztást nyert
Kovpak partizáncsoportjába:
„Zsivoj nado, zsivoj nado! Élő kell, élő kell - ordítottam, mert már láttam, hogy
társaim összegabalyodva a németekkel géppisztolyuk agyával verdesik főbe a megle­
pett fasisztákat. Egyiküket tudtam csak sebesülten, a szó szoros értelmében kimen­
teni a kezük közül. Gyorsan leszorítottuk, lekötöttük a bugyborékoló érsebet.”3
Ugyanezt a szituációt írta le Perjés Géza is: Grinev községnél három honvédet
a partizánok tőrbe csaltak, megcsonkított és meztelenre vetkőztetett holttestüket a
helyszínen hagyták. „Bencsik [Gergely] százados parancsa megint rövid volt: »Fő-
hadnagy úr, semmisítse meg századával a partizánokat\«
Mint máskor, most is gépkocsin mentünk a helyszínre és a szokásos módon
beosztottak hozzám egy gépágyút és egy R/7 rádiót. A rutinszerűen alkalmazott
biztosított menetrendet megalakítva - szinte már intézkednem sem kellett, annyi­
ra tudta a század a dolgát - elindultunk. Grinev közelébe érve megtaláltuk a három
katona már oszladozni kezdő tetemét. A szörnyűség láttán katonáim arcára kiült az
irtózat és a bosszúvágy.
A falutól másfél-két kilométerre lévő dombról jól áttekinthettem a terepet. A fa­
luban emberek mozogtak, Jól ki lehetett venni, hogy fegyveresek. Köztünk és a tele­
pülés között a terep teljesen nyílt, [észrevétlen] támadásra alkalmatlan volt. A fa­
lut kétoldalt erdő vette körül, ami elősegíthette volna az átkarolást. Úgy tűnt azon­
ban, hogy a partizánok elvonulni készülnek, tehát kicsúszhatnak az átkarolásból,
ezért úgy döntöttem, hogy arctámadást hajtok végre. [...] A tűz megnyitása után
elindítottam a századot. Néhány száz métert már megtettünk, de tüzet nem kap­
tunk. Egyszer csak lövéseket hallottam a balszárnyról, odanéztem, és egy asszonyt
láttam felbukni. Amint katonáim később elmondták, az asszony a faluból jött ki és
a század felé közeledett. Semmi gyanúsat nem láttak rajta, ám amikor egy kicsit
oldalra fordult, észrevették, hogy valamilyen fegyvert tart a háta mögött. [...]
Néhány kilométer után Karlovicsi határába értünk. Még láttuk, hogy a partizánok
behúzódnak a faluba. Századommal harcalakzatot felvéve, a nehézfegyverek tűzoltal-

2. Uo. 14-15. p.
3. Földes Pál: Partizánemlékek. Budapest, 1970, Kossuth, 215. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 395

ma alatt újra támadásba indultam. És ott éltem át harctéri szolgálatom egyik legder-
mesztőbb, később lidérces álmot okozó élményét. A partizánok megint elmenekül­
tek, viszont a kis erdei falu faházai az aknavető és gépágyú gránátjaitól kigyulladtak
és magasra törő lánggal égtek. A faluban pokoli látvány fogadott. Az égő házak kö­
zött jajgató, üvöltöző emberek, sivító malacok bőgő tehenek, csapdosó szárnyasok
rohangáltak össze-vissza. És akkor egy mankón bicegő, féllábú, lengő szakállú aggas­
tyán, mankóit eldobva, kezeit égre emelve, villámló tekintettel valamit felénk üvöl­
tött. Nem értettem, hogy mit mond, de a bibliai prófétákra emlékeztető külsejéből
és egész magatartásából csak arra gondolhattam, hogy elátkozott minket/'4
Józan katonai szakértő kezdettől fogva tudhatta, hogy a rendelkezésre álló esz­
közökkel a partizánháború nem vívható meg anélkül, hogy ennek során a polgári
lakosság ne szenvedne hatalmas veszteségeket. A partizánháborúban partizánok és
megszállók egyaránt a lakosság instrumentalizálásával próbálják saját helyzetüket
javítani és az ellenségét rontani. Az ilyen háborúk gyakran totális harccá válnak,
amely során megszűnik a civilek és a fegyveresek közötti különbségtétel. A magyar
történelemben az 1848-49-es szabadságharcban a Délvidéken és Erdélyben, a szerb­
magyar és román-magyar ellenségeskedés helyenként és időnként kölcsönösen a
másik nemzetiség csoportos lemészárlásához vezetett. A hadszínterek sajátosságai
és a parancsnokok józansága mégsem engedte meg, hogy az öldöklés teljesen el­
szabaduljon. A Szovjetunió elleni harc minden addiginál jobban megközelítette a
totális háborút, amelynek során a felek kölcsönösen szinte minden eszközt beve­
tettek a másik megsemmisítésére és a vegyi fegyverektől is csak azért zárkóztak el,
mert tartottak attól, hogy használatuk esetében az ellenfél is beveti azokat, és ez a
saját félre nagyobb kárral jár, mint haszonnal. Bár minden háborúban igyekeznek
az ellenfelek egymást a lehető legjobban befeketíteni, a szovjet-német háború kü­
lönlegessége abban is megmutatkozik, hogy ebben egymás lejáratása nem csak
öncél volt, hanem ideológiai szükségszerűség is.
Az egyes parancsnokoknak és alakulatoknak még az ilyen háborúban is volt moz­
gásterük. Ez megfigyelhető abban, hogy egy egységre egyáltalán milyen feladatokat
osztanak, és abban is, hogy a feladatokat az egységek hogyan oldják meg. Különösen
így volt ez a Wehrmacht esetében, mivel ez a hadsereg az Auftragstaktik (megbízási
taktika) jegyében működött. A parancsnok maga határozhatta meg, hogyan, milyen
úton és milyen eszközök alkalmazásával kívánja elérni a kitűzött célt. Az Auftrags­
taktik mellett döntő jelentőségű volt a német hadseregben tapasztalható munka-
megosztás, és az ezzel összefüggő fegyelmezettség és professzionalizmus. A legször­
nyűbb tömeggyilkosságokkal járó SS-, Wehrmacht- és helyi önkéntesekkel végrehaj­
tott partizánvadász-akciók során is kitűnik a Wehrmacht reguláris csapatai és a
többi egység közötti munkamegosztás. Ez a partizánháború veszteségeiben is meg­
figyelhető. Az alábbiakban táblázatban foglaljuk össze a partizánháború kapcsán fenn­

4. Perjés: A brjanszki erdő... I. m. 612. p.

396 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

maradt német-magyar jelentéseket. Mivel a partizánháború jellege 1943-tól jelentő­

sen megváltozott, és magyar csapatok ebben az időben atrocitásokban és aktív parti­
zánharcban kevésbé vettek részt, ezért erről az időszakról nem közlünk jelentéseket.
Az A Hadseregcsoport hátsó területén partizántevékenység szinte nem létezett, az
Észak Hadseregcsoportnál pedig egyáltalán nem működtek magyar csapatok, ezért
az ezekre vonatkozó adatok ismertetésétől eltekintünk.

8. TÁBLÁZAT. A partizánháború veszteségeinek összehasonlítása

EGYSÉG DÁTUM ELFOGOTT ÉS/ SAJÁT VESZTESÉGEK

VAGY MEGSEMMI­ (HALOTT, SEBESÜLT,
SÍTETT PARTIZÁN ELTŰNT)

GFP a déli hátsó seregcsoportnál 1941. október­ 6550

december5
GFP a déli hátsó seregcsoportnál 1942. május6 2729 -

GFP a déli hátsó seregcsoportnál 1942. július7 5599 -

GFP B hátsó seregcsoportnál 1942. augusztus8 291 -

GFP B hátsó seregcsoportnál 1942. szeptember9 693 -

Megszálló erők a B hátsó 1942. augusztus 862 165 (ebből 17 né­

seregcsoportnál met, 18 magyar)
Megszálló erők a B hátsó 1942. szeptember10 582 134
seregcsoportnál
Megszálló erők a B hátsó 1942. október11 387 234
seregcsoportnál
GFP a közép hátsó seregcsoportnál 1942. október12 1001 -

GFP a teljes keleti fronton 1942. július—1943. 21 000 242

március13
Megszálló erők a Közép hátsó 1942. április14 6283 381
seregcsoportnál
Megszálló erők a Közép hátsó 1942. május15 2248 725
seregcsoportnál

5. BA-MA WF 03/15831, Dér leitende Feldpolizeidirektor bei Bef. H. Géb. 103.

6. BA-MA RH 22/31, GFP Direktor Meldung Mai 1942.
7. BA-MA RH 22/173, GFP Diretor Meldung Juli 1942.
8. BA-MA RH 22/60, GFP-Bericht August 1942. für H. Géb. B.
9. BA-MA RH 22/86, 27. p.
10. BA-B R 6/302, Dér Befehlshaber dér Sicherungstruppen und kommandierende General im
Heeresgebiet B 65. p.
11. BA-MA RH 22/100, 52. p.
12. Gerlach: Mánner. In Vernichtungskrieg, Verbrechen dér Wehrmacht... I. m. 434. p.
13. BA-MA WF 01/2151, Bl. 816.
14. BA-MA RH 22/233.
15. BA-MA RH 22/233.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 397

EGYSÉG DÁTUM ELFOGOTT ÉS/ SAJÁT VESZTESÉGEK

VAGY MEGSEMMI­ (HALOTT, SEBESÜLT,
SÍTETT PARTIZÁN ELTŰNT)

Megszálló erők a Közép hátsó 1942. június16 2672 876

seregcsoportnál
HSSPF Rufiland Nord, Mitte Süd 1942. szeptember­ 24 159 997
november
Megszálló erők Volhínia-Podólia 1942. szeptember­ 655 38
generalkomisszariátusban október17
Megszálló erők Zsitomir 1942. szeptember­ 230 80
generalkomisszariátusban október18
Megszálló erők Zsitomir 1943. június 2 0 .- 2372 689
generalkomisszariátusban július 2 0 .19
Körűek 532. (2. páncéloshadsereg) 1942. októ- 1720 1848 (ebből 469
ber-1943. március német és 423 magyar
Körűek 532. (2. páncéloshadsereg) 1942. március­ 6730 553
szeptember
Körűek 580. (2. hadsereg) 1941. decem- 8.800 1161 (helyiek
ber-1942. május20 nélkül)
Körűek 532. 1942. április­ 5644 754 (csak halottak)
december21

Körűek 580. 1943. október 318 halott, 87

fogoly, 314 átálló22

Feltűnő, hogy a háború előrehaladtával a kivégzettek száma egyre inkább csökke­

nő, míg a saját áldozatok száma növekvő tendenciát mutat. A táblázatból látható,
hogy német alakulatoknál a partizánok zömét a GFP és az HSSPF csapatai végezték
ki: ez arra utal, hogy a Wehrmacht alakulatai ejtettek hadifoglyokat, és ezek jelen­
tős részét leadták a kivégzésre jogosult szerveknek. Erről a munkamegosztásról
elvileg a magyar alakulatokat is tájékoztatták. 1941. október 13-án a megszálló
erők 2. számú általános parancsában közölték a német 6. hadsereg utasítását, amely
szerint „Birodalomellenes törekvések és elemek (kommunisták, zsidók és hason­
lók) kinyomozása és leküzdése a megszállt területeken - amennyiben ezen elemek

16. BA-MA RH 22/233.

17. BA-B, R 6/687, 19. p. Lagebericht Genk. Wolh. u. Pod. September-Oktober 1942.
18. BA-B, R 6/687, 87. p. Lagebericht Genk. Shitomir, September-Oktober 1942.
19. BA-MA RW 31/250, Monatsbericht Nr. 22. WBf. Ukraine 20. 7. 1943., 144. p.
20. BA-MA RH 23/173. A Körűek által jelentett 8800 megsemmisített személy 7200 katonát, 1600
partizánt, „segítőt”, komisszárt, politrukot, „izgatót” stb. takart. A Körűek a jelzett időszakban további
6000 személyt kutatott át, 800-at pedig börtönbe utalt. A Körűek feladataira átlag 1200 német, 2400 helyi
és 3000 magyar katonával és 3-4000 helyi rendőrrel rendelkezett.
21. Das Deutsche Reich und dér Zweite Weltkrieg... I. m. 6. kötet, 917. p.
22. HL 752. mikrofilmtekercs, KTB Körűek 580., 701. p.
398 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

nincsenek besorolva az ellenség hadseregébe - egyedül a biztonsági rendőrség és

az SD (tisztogató osztagok) feladatát képezik/'23 Ennek ellenére a magyar alakula­
tok kevesebb hajlandóságot mutattak a munkamegosztás következetes alkalmazá­
sára, mint a Wehrmacht.24 A zsidókkal kapcsolatos jelentésekből is látszik, hogy a
hatásköri túllépések ezen a területen (is) előfordultak. Ideológiai elfogultság nem
okozhatta ezeket a jelenségeket, hiszen ebben az esetben német alakulatoknál
mindezt hatványozott mértékben kellett volna tapasztalni. Kézenfekvő magyarázat
viszont, hogy a munkamegosztás elmaradásának a professzionalizmus és a fegye­
lem hiánya volt az oka.
Kisebb részadatok is a fenti veszteségi arányokat támasztják alá. A Keleti Meg­
szálló Csoport 1941 novemberétől 1942 júliusáig 800 magyar hősi halottat tartott
nyilván.25 Ebből április elejéig 183 személy esett el,26 a veszteségek zöme tehát épp
abban az időben keletkezett, amikor a kivégzett partizánok száma csökkenni kezdett.
Ha csak az ismertté vált jelentésekben szereplő megsemmisített „partizánok" szá­
mát ezzel összevetjük, akkor 15 970 főt kapunk. Ez azonban csak részadat, mivel a
jelentések kb. 30%-a hiányzik. Másrészt lehetséges, hogy egyes esetekben a magyar
parancsnokságok is több megsemmisített személyt jelentettek, mint amennyi való­
ságban elpusztult. Egyes, már korábban tárgyalt helyi jelentések alapján mégis való­
színűsíthető, hogy a közölt számok nem állnak távol a valós adatoktól, sőt az is le­
hetséges, hogy a halottak egy részét nem jelentették. A jelentett számokat annyiból
mindenképp össze lehet vetni a németek adataival, hogy utóbbiaknak éppen annyi
okuk volt hamis számok közlésére, mint a magyaroknak. Ha abból indulunk ki, hogy
az effajta pontatlanságok nagyjából kioltják egymást, akkor egy hősi halott magyar
katonára legalább 20 halott „partizán" esik. Partizánok és reguláris erők harcában
előbbiek sok szempontból előnyös helyzetben vannak, hiszen a helyismeret, a vá­
ratlan rajtaütések és a hirtelen eltűnés a partizánok veszteségeit csökkentik, míg a
megszállókét növelik. Amikor reguláris katonaság és partizánok között tényleges
harcra került sor, a veszteségek arányszáma a megszállók javára 1:1 és 1:3 között

23. HL M. Kir. Megsz. Csop. la., 2. sz. csoportparancsnoksági parancs 1941. október 13.
24. A munkamegosztásban végrehajtott bűncselekményekre és különösen a Wehrmacht szerepére
lásd Ruth Bettina Birn: „Zaunkönig an ,Uhrmacher\ GroBe Partisanenaktionen 1942/43 am Beispiel des
,Unternehmens Winterzauber'”. Militargeschichtliche Zeitschrift, 60 (2001), 99-118. p.; Peter Lieb: Táter
aus Überzeugung? Vierteljahreshefte fü r Zeitgeschichte, 50 (2002), 523-557. p. A megszállási politika leg­
újabb szemléletű művei közül kiemelkedik Bernhard Chiari: Alltag hinter dér Front. Besatzung, Kollaboration
und Widerstandin Weissrussland 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Düsseldorf, 1998, Droste; és Klaus Schmider: Partisanenkrieg in
Jugoslawien 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Bonn, 2002, Mittler und Sohn; Lutz Klinkhammer: Dér Partisanenkrieg dér Wehr­
macht 1941-1944. In Die Wehrmacht. Mythos und Realitat. Szerk. Rolf Dieter Müller - Hans-Erich Vblkmann.
München, 1999, Oldenbourg.
25. HL M. Kir. Megsz. Csop. Pság, II. 1458, Keleti Megszálló Csoport, Irányelvek, 1942. VII. 26. 2. p.
Az Esztergom és Vidéke napilap 1942. július 22-én ugyanerre az időszakra a megszállók összveszteségeként
(tehát a Nyugati Megszálló Csoportal együtt) 542 hősi halott, 114 eltűnt és 1146 sebesült honvédet ad
meg - nem egyértelmű, hogy ebbe a munkaszolgálatokat is beszámolták-e.
26. HL VKF 1. o. Mikrofilm, B/244. doboz, 362. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 399

változott, de ez is csak akkor, ha a harcot a megszállók kezdeményezték. A partizá­

nok támadása esetében az arány szinte minden alkalommal az ő javukra módosult,
hiszen az összecsapás helyszínének megválasztása jelentős előnyt jelent.
Nem csak magyar egységeknél volt megfigyelhető az erőszak elszabadulása. így
cselekedtek a szlovák vagy a román megszálló csapatok is: a 102. szlovák gyalogez­
red például 1942 márciusában 650 partizánt harcban, 2500 „segítőt” harc után
„likvidált”, miközben saját vesztesége 33 halott és 33 sebesült volt.27
A veszteségek kapcsán érdemes foglalkozni a magyar csapatok jelentéseinek
sajátoságaival. További következtetésekre van ugyanis módunk, ha a különböző
egységek jelentéseiben szereplő arányokat összehasonlítjuk. A partizánok sebe­
sültjeiket jóval csekélyebb eséllyel tudták meggyógyítani mint a reguláris katona­
ság, a sebesült és a halott kategória esetükben majdnem azonos. A korrekt össze­
vetés érdekében ezért a megszállók esetében a veszteség alatt a meghaltak és el­
tűntek mellett a megsebesültek számát is figyelembe vettük.
Minél nagyobb különbséget mutat az aránypár, annál valószínűbb, hogy az érin­
tett egység döntően fegyvertelenek legyilkolását jelentette. Annak a valószínűsége,
hogy az egyes egységek túlzó számokat jelentettek volna, német és magyar pa­
rancsnokoknál azonos (és szerintem csekély).

A következő oldalon található táblázat adatai szerint a legszélsőségesebb értéket a

HSSPF (felsőbb SS és rendőri vezető) csapatai jelentették. Ide tartoztak a legke­
gyetlenebb alakulatok, mint a Dirlewanger-különítmény,28 és itt működtek a legis­
mertebb tömeggyilkosok is, mint például Erich von dér Bach-Zelewski29 vagy Kurt
von Gottberg.30
Elszomorító módon ezt a 105. könnyűhadosztály és a Közép Hadseregcsoport
megszálló alakulatainak 1942. áprilisi adatai követték. Utóbbi kategória azonban
vegyesen tartalmazza az itt bevetett SS- és rendőri egységek, valamint a Wehr-
macht által kivégzett partizánok adatait. A magyar egységek esetén még ennél is
magasabb számokat lehetett volna kihozni abban az esetben, ha csak 1942. janu­
ártól vettük volna figyelembe az adatokat, ugyanis november-december folyamán
a magyar hadosztályok szinte egyetlenegy partizánt sem végeztek ki. Ezzel szem­
ben a Közép Hadseregcsoport hátsó területei esetében egyszeri kiugró adatról van
szó, mivel előtte és utána sokkal kevesebb kivégzett partizánt jelentettek. Itt is
megfigyelhető, hogy idővel a partizánharc veszteségi hányadosa jelentősen válto­

27. BA-MA RW 41/1, Militárbefehlshaber Ukraine 1942. márciusi jelentés.

28. A Dirlewanger-különítményt (kezdetben zászlóalj, a háború végén 36. SS-hadosztály) eredetileg
vadorzókból állították fel, majd a későbbiekben köztörvényes bűnözőkkel töltötték fel az alakulatot.
29. Erich von dér Bach-Zelewski (1899-1972) SS-Oberguppenführer és rendőrtábornok, a háború­
ban a „bandaharcos csapatok” parancsnoka. A nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték.
30. Kurt von Gottberg (1896-1945) SS-Obergruppenführer és rendőrtábornok, a háború alatt HSSPF
Russland-Mitte, fehéroroszországi generalkomisszár, hadifogságban öngyilkos lett.
400 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

zott, elsősorban azért, mert a „partizánok" veszteségei csökkentek (lásd a l l . táb­

lázat adatait). Mivel ezzel párhuzamosan a partizánok aktivitása jelentősen növe­
kedett, mindez arra is utal, hogy a megszállók által jelentett ellenséges veszteség
egyre nagyobb százalékban került ki a tényleges partizánok köréből.

9. TÁBLÁZAT. A megsem m isített partizánok szám ának összehasonlítása a saját veszteséggel

EGYSÉG IDŐ A MEGSEMMISÍTETT PAR­

TIZÁNOK ÉS A SAJÁT VESZTE­
SÉGEK ARÁNYA
Megszálló erők a B hátsó seregcsoportnál 1942. október28 1,7:1
Megszálló erők a B hátsó seregcsoportnál 1942. augusztus 5,2:1
Megszálló erők a közép hátsó 1942. június29 3:1
seregcsoportnál
Megszálló erők a közép hátsó 1942. május30 3,1:1
seregcsoportnál
Megszálló erők a közép hátsó 1942. április31 16,4:1
seregcsoportnál
HSSPF RuBland Nord, Mitte Süd 1942. szeptember­ 24:1
november
Wehrmachtbefehlshaber Ukraine 1942. június 2 0 .- 4:1
július 20.32
102. könnyűhadosztály 1941. novem­ 7,3:1
b er-19 42. május
105. könnyűhadosztály33 1941. novem- 18,4:1
ber-1942. április
108. könnyűhadosztály 1942. június 10-20. 9,1:1
Baumann-csoport 1942. február-május 7,1:1

A magyar hadosztályok szélsőséges viselkedését a partizánok belső jelentései is

visszaigazolják. Egy az Ukrajnai Partizánmozgalom Törzsének címzett jelentés
szerint „a magyarok brutalitásban még a németeket is felülmúlják, de gyávák és
különösen félnek a partizánoktól".37 Az idézet második fele természetesen ideoló­
giailag motivált csúsztatás, mivel valójában nem gyávaságról, hanem az alkalmas3124567

31.BA-MA RH 22/100, Zusammenfassende Meldung dér Heeresgebiet B für Juni 1942, 52. p.
32.BA-MA RH 22/233, Zusammenfassende Meldung dér rückwártigen Heeresgebiet Mitte für Juni 1942.
33.BA-MA RH 22/233, Zusammenfassende Meldung dér rückwártigen Heeresgebiet Mitte fúr Mai 1942.
34.BA-MA RH 22/233, Zusammenfassende Meldung dér rückwártigen Heeresgebiet Mitte fúr April 1942.
35.BA-MA RW 31/250, Monatsbericht Nr. 22. WBf. Ukraine 20. 7. 1943., 144. p.
36.BA-MA WF 03/7361, Verluste dér 105. le. Infanteriedivision November 1941 bis Márz 1942.
37.Beleckij jelentése Sztrokacsnak, 19. 11. 1942, RGASPI. F. 69. Op. 1. D. 1027. L. 82. idézi Gogun:
Sztalinszkijekommandosz... I. m. 123. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 401

felszerelés és kiképzés hiányáról van szó. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy a
magyar csapatok viselkedése még ezen a szinten is szemet szúrt.
1942 őszétől a magyar csapatok partizánok elleni aktivitása csökkent. Ugyanek­
kor az előbbiekben említett SS- és rendőri vezetők egyik „tisztogató akciót” a má­
sik után indították, és ezek akár öt-tízezer személy meggyilkolásával is járhattak.
A megváltozott viselkedés több tényező együttes hatásának köszönhető. Ezek
közül talán a sztálingrádi vereség, illetve német megszállási irányelvek megválto­
zása a legfontosabb. Bár a terror mint eszköz továbbra is megmaradt, a németek
1942 nyarától egyre óvatosabban alkalmazták. A magyar parancsnokok pedig
1943-tól korántsem lehettek annyira önfeledtek, mint volt 1941-ben Abt Ottó ve­
zérőrnagy, aki már idézett jelentését azzal zárta, hogy mindenki epedve várja már
a nagyszabású vállalkozásokat.
A partizánháború professzionalizálásával a felszereltségük, kiképzettségük és
személyi összetételük miatt alkalmatlan magyar alakulatokra már nem volt annyira
szükség. Vállalkozásokba ritkábban vonták be őket, helyette objektumok őrzése
lett feladatuk. Másrészt 1943-tól változott a bevetési terület is: míg a brjanszki
erdőség aljában a falvak jelentős része többé-kevésbé megközelíthető volt, addig a
Pripjaty mocsaraiban a sokkal kisebb népsűrűség miatt a lakosság valamivel job­
ban el tudott rejtőzni. Az is szerepet játszott, hogy a civilek egyre nagyobb része
volt lengyel, akikkel a magyarok szimpatizáltak. Végezetül az sem lehetett elha­
nyagolható tényező, hogy Sztálingrád után minden magyar parancsnokban egyre
nagyobb kétségek támadtak a „végső győzelemmel” kapcsolatban.
Szovjet szerzők szerint a lakosság „tömeges heroizmusa” miatt százezrek vet­
tek részt az antifasiszta harcban és a partizánok 1,5 millió német katonát és kolla-
boránst semmisítettek meg. Ezzel szemben Alfréd Jodl, a német szárazföldi had­
erők parancsnokságának vezérkari főnöke a nürnbergi per során még azt is kétség­
be vonta, hogy a partizánháborúban több mint 50 000 német katona pusztult volna
el.38 Német becslések szerint az Észak Hadseregcsoport hátsó területén 1942-ben
4500, a Közép Hadseregcsoport hátsó területén 57 800, a Dél Hadseregcsoport
hátsó területén 4500, míg a civil közigazgatás alatt álló részeken további 12 500
partizán tevékenykedett - ezt 66%-kal múlja felül A Nagy Honvédő Háború történeté­
ben közölt adat, amely szerint ugyanekkor 120 000 partizánt tartottak nyilván.
Az áldozatok számát illetően jelenleg is tart a számháború a volt Szovjetunió
iránt nosztalgikus érzéseket tápláló posztszovjet történészek és a kérdést több for­
rás alapján vizsgáló szakemberek között. Krausz Tamás szerint „az ukrajnai parti­
zánmozgalom által megsemmisített hitlerista katonák és szövetségeseik számát
félmillióra teszik”.39 Nehezíti a helyzetet, hogy a Szovjetunió tömeges mértékben

38. Lutz Klinkhammer: Dér Partisanenkrieg dér Wehrmacht 1941-1944. In Rolf Dieter Müller -
Hans-Erich Vólkmann (Hrsg.): Die Wehrmacht. Mythos und Realitat. München, 1999, Oldenbourg, 821. p.
39. A magyar megszálló csapatok... I. m. 49. p. 6. lábjegyzet.
402 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

hamisított forrásokat „náci” háborús bűncselekményekről. Ide tartozik Katyn törté­

netének meghamisítása, illetve az az igyekezet, hogy minden veszteséget, ami 1941
és 1944 között keletkezett szovjet területen, a „nácik” nyakába varrjanak, függetle­
nül attól, hogy az elkövetők, németek, magyarok vagy szovjet, illetve nacionalista
ukrán partizánok voltak, nem beszélve az NKVD tömeggyilkosságairól. Ezt a dicste­
len feladatot az úgynevezett Rendkívüli Állami Bizottság vállalta magára, amelyet
Sztálin utasítására 1943 elején állítottak fel, alapvetően propagandacélzattal.
Bármennyire is szörnyűek az előbbiekben bemutatott számok, megállapítható,
hogy a németek és szövetségeseik által nyilvántartott megsemmisített „partizánok
és segítők” valamint a RÁB által nyilvántartott polgári áldozatok száma között
hatalmas űr tátong. A RÁB szerint csak a csernyigovi közigazgatási területen 103
614 „békés állampolgárt” öltek meg. Figyelembe kell venni, hogy a csernyigovi
terület csak egy a többi háromtucatnyiból, amelyek német megszállás alá kerültek.
Az összes „kivégzett” polgári áldozat számát a szovjet és posztszovjet statisztika
6 390 113 főre teszi.40 A szovjet statisztika ebbe a számba beleérti a meggyilkolt
zsidókat is. Az ő adataikat levonva, partizántevékenység gyanúja miatt kb. 4,5 mil­
lió személynek kellett volna nácik és szövetségeseik kivégzéseinek áldozatul esnie.
A fent említett német részadatok már sejtetik, hogy ezek a számok teljesen légből
kapottak. Még nyilvánvalóbbá válik a RAB adatainak hiteltelensége, ha összeha­
sonlítjuk a havi rendszerességgel kiadott német „Bandaharc-tájékoztatók”-ban
szerepeltetett számokkal. Ezek egyetlen hátránya, hogy csak 1943. január 1-jétől
tartalmaznak adatokat. Ettől a dátumtól kezdve azonban folyamatosan rendelkezés­
re állnak, így az is ellenőrizhető, hogy kimaradt-e valami a kimutatásokból, mivel
azok számai ütköztethetőek a különböző egységek jelentéseivel. Egyetlen bizonyíté­
kot sem találtam arra, hogy a „Bandaharc-tájékoztatók” statisztikai adatai hiányosan
adnák vissza a megsemmisített partizánok és gyanúsak számát. 1944. október 1-jéig
a tájékoztatók szerint a teljes keleti megszállt területen - beleérteve Lengyelorszá­
got is (a két varsói felkelés nélkül) - 145 000 „bandatagot” végeztek ki.41 A legtöbb
kivégzés egyértelműen a Közép Hadseregcsoport hátsó területein történhetett,
szerencsére erre is vannak összefoglaló adatsorok, így azt is tudjuk, hogy itt 1943.
január 1-jéig százezer megölt partizánt és segítőt jelentettek.42 Azt teljesen kizár­
hatjuk, hogy a Dél és az Észak Hadseregcsoport területén együttvéve ennél több
kivégzés történt volna, mivel a partizánmozgalom a Közép Hadseregcsoport terü­
letére koncentrálódott. Ebből adódóan a németek által megadott, fentiek alapján
összesített veszteségi adat (kb. 250 000 fő) nem több, mint a szovjet adat 5,5%-a!

40. Alekszander Sevljakov: A hitleri népirtás a Szovjetunió területén. In Szovjet füzetek V. Népirtás a
Szovjetunióban. Budapest, 1992, Magyar Ruszisztikai Intézet, 69. p.
41. BA-B NS 19/2566, 78. p. Monatsbericht über die Bandenbekámpfung fúr Október 1944.
42. Christian Gerlach: Mánner dér 20' Juli und dér Krieg gégén die Sowjetunion. In Vemichtungskrieg,
Verbrechen dér Wehrmacht. Hrsg. Hannes Heer-Klaus Naumann. Frankfurt, 1999, Zweitausendeins, 436. p.
 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 403

Ezt az iszonyatos különbséget csak a szovjet statisztika hamisításai magyaráz­

hatják. A német parancsnokok számára elsőrendű érdek volt, hogy minél több
megsemmisített partizánt jelentsenek, hiszen az így jelentett siker egyúttal kitün­
tetések és jutalmazások alapja is volt. A valós számoknál kevesebbet jelenteni nem
lett volna értelme, mivel a jelentések belső használatra készültek. A két szám kö­
zötti különbségre egyetlen racionális magyarázatot találhatunk, éspedig azt, hogy
a szovjet statisztika az összes emberveszteséget, ami 1941 és 1944 között keletke­
zett, a német megszállók nyakába varrta.
Arról, hogy ez az összveszteség pontosan milyen kategóriákból állt össze, csak
hipotéziseket állíthatunk fel. Valószínűleg nem állunk távol a valóságtól, ha azt
feltételezzük, hogy a legtöbben azért haltak meg, mert a háborús körülmények
miatt nem jutottak megfelelő élelmezéshez és orvosi ellátáshoz. Minden háború­
ban történnek ilyen okból halálesetek, de a náci népirtó intenció miatt azok a ke­
retfeltételek, amelyek között a lakosságnak élnie kellett, a Szovjetunióban a szoká­
sosnál is jóval rosszabbak voltak. Ezt a helyzetet a sztálini hadviselés könyörtelen­
ségei tovább radikalizálták. Az ellátás hiányosságai miatt tömeges halálozásokra
került volna sor akkor is, ha maga a Wehrmacht egyetlen embert sem lő agyon.
Ennek kapcsán azonban fontos megemlíteni azt is, hogy a Wehrmacht és a hon­
védség csapatparancsnokai nem kaptak népirtásra parancsot, és többségük azt is
felismerte, hogy a lakosság életszínvonalának biztosításában érdekelt. Ez a felis­
merés folyamatos belső konfliktusok forrása volt a náci vezetők és a hadsereg kü­
lönböző tisztjei között, illetve az egymással homlokegyenesen eltérő érdekeket
képviselő szervezetek között.
Az erőszakos halálozások között bizonyára a legnagyobb tételt a megszállók által
meggyilkoltak teszik ki. Valószínű azonban, hogy azok száma sem csekély, akiket a
partizánok gyilkoltak meg. Az 1942 első felére vonatkozó, magyar megszállókkal
kapcsolatos iratokban eddig 65 felgyújtott falut tudtam azonosítani. Ebből 59-et
égettek fel magyar megszállók és hatot a partizánok.43 Feltételezhető, hogy a több
mint százezer áldozatot követelő lengyel-ukrán összecsapások, valamint az UPA és
a kommunista partizánok közötti harcok áldozatai is úgy jelennek meg a szovjet
statisztikákban, mintha minden a náci területrablók kontóját terhelné.
A magyar megszállók kezdettől fogva megoldhatatlan feladat elé kerültek. Igazi
partizánokkal nem vehették fel sikeresen a harcot, tehát az elrettentés és a megtor­
lás volt a legfontosabb eszköz. Kézenfekvő volt az is, hogy a leghatékonyabb mód­
szer a partizánok utánpótlásának megsemmisítése, ami egyet jelentett a civil lakos­
ság eltávolításával és lakhelyük megsemmisítésével. Vietnamban az amerikai vagy
Afganisztánban a szovjet hadsereg hasonló taktikát követett, de ez figyelhető meg
minden partizánháború során. Ez a típusú harcmodor elkerülhetetlen, és szörnyű
áldozatokkal jár. Professzionális hadseregek ennek ellenére képesek arra, hogy a

43. BA-MA RH 23/174, 23/175, 22/46, 22/182, BA-R 58/222, HL 6. hadosztály iratai 5. doboz alapján.
404 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

terrort ne kontraproduktív módon alkalmazzák, és arra is, hogy katonáik önhatal­

mú kegyetlenkedéseit megakadályozzák. Az amerikai hadsereg alkalmazta legke­
vésbé szisztematikusan a lakosság elrettentését, de az önhatalmú kegyetlenkedé­
sek ennek ellenére nem maradtak el, és a partizánháború hatásfoka Vietnamban
katasztrofálisan alacsony volt. A Vörös Hadsereg mind a terror, mind a kegyetlen­
kedések terén általában felülmúlta az amerikait. Ugyanez mondható el a Wehr-
machtról is (amelyet ezenfelül számos közvetett bűncselekmény is terhel, mint
például a holokauszt). Nehéz sorrendet felállítani, amikor különböző hadszínte­
rekről és az értékelés kapcsán egyúttal százezrek vagy milliók meggyilkolásáról is
van szó. Mégis megkockáztatjuk, hogy a bevetett erők és a biztosított térség nagy­
sága szempontjából a Wehrmacht volt a leghatékonyabb. Hatékonyságát a már em­
lített munkamegosztásnak köszönhette. Ez a Magyar Királyi Honvédségben nem
fejlődött, nem is fejlődhetett ki, hiszen létrehozói nem világháborús bevetésekre,
és különösen nem pacifikációs alkalmazásra szánták. Elsősorban a magyar honvéd­
ség felkészültségének jellegéből adódott, hogy a partizánháború során felesleges
pusztítások sorozata következett be.
Hasonlóan a saját veszteségek eltúlzásához, a szovjet historiográfia a partizá­
nok sikerességéről is fantasztikus számokat hozott forgalomba. Szerencsére a ren­
delkezésre álló német és magyar források sokszor biztosítják a kontroll lehetőségét
az eltúlzott adatok ellenőrzésére.
A megszálló erők összes veszteségének pontos megállapítása nem lehetséges.
Azt azonban tudjuk, hogy a keleti fronton hány személyt temettek el olyan alaku­
latokból, amelyek a megszálló erők kötelékébe tartoztak. Az eltemetések csekély
részénél a csapattest számát vagy az eltemetés helyét nem jegyezték fel a halotti
nyilvántartásban, ezért ezek a számok nem tekinthetőek teljesen pontosnak, de a
nagyságrend érzékeltetésére teljesen alkalmasak. A megszálló erők tagjai közül
1941. november 1. és 1944. március 30. között összesen 3631 személy sírja ismert.
Közülük 313 fő lett öngyilkos [!], 26 személyt pedig kivégeztek. Sajnos nem ismer­
jük az eltűntek számát, de ez több okból sem torzítja a fent ismertetett adatot. Egy­
részt azért, mert a megszálló erők partizánokkal szemben harcoló katonai halottait
az esetek 99%-ában fel tudták lelni és el is tudták temetni, ezért a halottként eltűn­
tek száma viszonylag csekély. Másrészt az eltűntek száma sem lehet túlságosan
nagy, szemben a fronton harcoló egységekével, ahol ez a kategória jóval nagyobb,
mint a halottként nyilvántartottaké, mert a megszállók esetében az eltűntek túl­
nyomó többsége nem halottakat, hanem átállókat takar. Számuk azonban nem ha­
ladhatja meg munkaszolgálatosok nélkül az ezres nagyságrendet. 1942. június vé­
géig, tehát hét teljes hónap megszálló tevékenység után is csak 114 eltűntet tartot­
tak nyilván,441943. május 1. és 1944. január 1. között az eltűntek száma 418 fő volt
(ebből 55 munkaszolgálatos). Ugyanebben az időszakban fegyveres behatástól 785

44. Lásd Babucs-Szabó: „Legyetek eskütökhöz... I. m. 120. p.

 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE 405

személy esett el, 309 egyéb okból meghalt, 2596 fő pedig megsebesült.45 Fentiek­
ből adódóan a megszállók munkaszolgálatosok és öngyilkosok nélkül kalkulált
összvesztesége sem lehetett sokkal több, mint négyezer halott és kb. 16 000 sebe­
sült. Mindez 30 hónap partizánellenes hadművelet után igazán nem nevezhető
soknak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a veszteségek jelentékeny részét a
reguláris szovjet hadsereg, illetve az időjárási körülmények okozták.
A reguláris szovjet hadsereggel való összecsapások 1942 májusában és 1943
márciusában a 108. hadosztályt, 1943 nyarán az 1. könnyűhadosztályt és csekélyebb
mértékben 1944 januárjától az összes egységet érintették és becslések szerint ezekre
a harcokra esik az előbb említett veszteségek mintegy harmada, valamint ezeken
felül kb. 2-3 ezer eltűnt (zömmel hadifogságba esett) katona.
A minimális veszteségi adatokat a globálisan számolt német veszteségek is alá­
támasztják. Jodl 50 000 fős adatát már említettem. John A. Armstrong a németek
és szövetségeseik összveszteségét 35 000 főre becsüli a teljes Szovjetunió terüle­
tén, és azt feltételezi, hogy ennek a számnak a felét szovjet állampolgárok adják.
Lutz Klinkhammer ugyanezt a számot 18 000 főre teszi,46 Klaus Jochen Arnold
ugyan nem ad meg pontos adatot, de arra következtet, hogy a német oldal veszte­
ségei Armstrong adataihoz hasonlóak lehetnek.47 Ehhez képest az Ukrán Partizán­
mozgalom Törzse csak Ukrajnára 264 000 ellenség és hazaáruló megsemmisítését
jelentette, ami nyilvánvalóan a fikciók birodalmába tartozik.48
Fentiekből megállapítható, hogy katonai értelemben a partizánháború a szovjet
oldalról kontraproduktív tevékenység volt. Egyrészt azért, mert az ellenőrzés nél­
kül működő és rosszul ellátott partizánok hatásfoka botrányosan alacsonynak
mondható, másrészt pedig azért, mert a partizánellenes válaszcsapások összemér­
hetetlenül nagyobb károkat okoztak a Szovjetunió lakosságának és infrastruktúrá­
jának, mint amilyen kárral jártak a partizánok akciói a német megszállók és szövet­
ségeseik számára. Egy korántsem lényegtelen szempontból a partizánmozgalom
azonban sikeresnek mondható: bár Sztálint és rendszerét a megszállt területekről
látszólag elkergették, de a partizánok mindennél erőteljesebben emlékeztetni tud­
ták a lakosságot arra, hogy hosszú távon milyenek az erőviszonyok. Akarva-akarat-
lanul, de ők biztosították a földalatti sztálinizmus uralmát a lakosság felett.
Hatékonyság kapcsán végül szót kell ejtenem a veszteségek szürke zónáiról,
amelyekre az előző fejezetben is utaltam. Ide tartozik azon szovjet állampolgárok
csoportja, akiket a partizánok gyilkoltak meg, illetve akik pusztulásukat indirekt
módon a megszállók terrorjának vagy a partizánok zaklatásainak köszönhették.
Mint ahogyan már korábban említettük, a moszkvai partizáncsoportokat vezető
központ több esetben oszlatott fel partizánbrigádokat azért, mert azok az ellenség

45. Darnóy: Organisation und taktische Gliederung... 13. p.

46. Lutz Klinkhammer: Dér Partisanenkrieg dér Wehrmacht 1941-1944... I. m. 815-836. p.
47. Klaus Jochen Arnold: Die Wehrmacht und die Besatzungspolitik... I. m. 477-478. p.
48. Gogun: Sztalinszkije kommandosz... I. m. 184. p.
406 A PARTIZÁNHÁBORÚ VESZTESÉGEINEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE

zaklatása helyett csak a helyi lakosság szipolyozásával, saját pálinka főzésével vol­
tak elfoglalva és folyamatosan hamis jelentéseket küldtek felsőbb parancsnoksága­
iknak. A ténylegesen aktív fegyveres harcot folytatók az erdőben csak a túlélésért
bujkálok létszámának töredékét tették ki, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesz-
szük azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek a partizánok életét megnehezí­
tették.
Ugyanebbe a szürke zónába tartozik azoknak a csoportja, akik „kollaboráns”
mivoltuk miatt kerültek a partizánok kereszttüzébe. Az ő adataikat azonban -
amennyiben fegyvert viseltek - a német statisztika legalább megkísérelte nyilván­
tartani és minden jel arra utal, hogy ezek vesztesége sem lehetett százezres nagy­
ságrendű. Azoknak a száma azonban, akik csak azért váltak a partizánok áldozatai­
vá, mert civilként szembehelyezkedtek a földalatti szovjethatalommal, még csak
becsülni sem lehet. Azt pedig végképp lehetetlen megbecsülni, hogy hányán voltak
azok, akik indirekt módon váltak a partizánok által provokált harcok áldozataivá
azáltal, hogy teljes vagyonukat és ezzel létfenntartási lehetőségüket elvesztették.
A veszteségek egy része tehát nem jelenik meg azokban a statisztikákban, ame­
lyeket a partizánháborúról vezettek. Könnyen lehet, hogy éppen ezek a számok
lennének a legnagyobbak. Százezres nagyságrendű is lehet azoknak a civileknek a
száma, akiket senki sem gyilkolt meg, „csak" megfagytak, éhen haltak, betegség­
ben elpusztultak azért, mert életfeltételeiket a német-magyar megszállók vagy a
partizánok megsemmisítették. Soha senki sem fogja tudni megállapítani, hogy kö­
zülük kinek a haláláért melyik fél a felelős.
 A felelősségre vonás

ELJÁRÁSOK 1945 UTÁN

A szovjet szervek eljárásai

A megszálló erők tagjainak felelősségre vonása két oldalról történhetett. Először a

Szovjetunió biztonsági szervei foglalkoztak ezzel. A magyar háborús bűnösök fel­
kutatása szovjet szempontból mellékesnek számított, fő ellenségnek elsősorban a
német fegyveres erők tagjait tekintették. Mivel ez a téma monografikusán feltárat­
lan, a továbbiakban egy első vázlatos összefoglalás kísérletét kapja az olvasó.
Nem tudjuk, hogy az NKVD pontosan hány embert is tartóztatott le és hurcolt
el háborús bűnösség vádjával. A szám minden bizonnyal meghaladhatja az ötezer
főt. A nem teljesnek tekinthető adatok szerint 1953-ban 2271, 1954-ben 325, 1955
első harmadában 77 és 1955. november 18-20. között 630 főt küldtek haza (elvi­
leg ezek majdnem mind elítéltek voltak). Elítélt hadifoglyok esetében korábbi és
későbbi átadások nem ismertek, így abból indulhatunk ki, hogy az itt felsorolt
öszesen 3303 hazatért hadifogoly mellett néhány száz fő térhetett más csoportok­
kal haza. Legalább százas nagyságrendű azoknak a száma, akiket a szovjet szervek
kivégeztek és feltehetően ezren felüli azok száma, akik a Gulagon elpusztultak.1
A szovjet bírósági eljárások eredményei nem vehetőek át komoly forráskritika
nélkül, mivel ezek sok esetben koncepciós elemeket tartalmaznak. Erre már a né­
metek és szövetségeseik háborús bűnösségének dokumentálásával foglalkozó RÁB
működése is sok példát szolgáltat. A RAB felállítása 1943 elején történt és propa-
gandisztikus felfuttatása ráadásul a Katynnyal kapcsolatos náci propagandára adott
válasz volt. Amikor 1943 áprilisában a német propaganda nemzetközi hírveréssel
adta tudtul, hogy feltárta a Katynban meggyilkolt lengyel tisztek tömegsírjait, erre
válaszul a RÁB és más szervezetek adatok özönét zúdították a nemzetközi közvé­
leményre a nácik rémtetteiről. A RAB felső vezetéséről sok minden elmondható,
de az nem, hogy szavahihető szakértőkből állt volna. Elég, ha csak Trofim Liszen-
kóra2 vagy Andrej Zsdanovra3 gondolunk.

1. Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban. Budapest, 2010, Russica Pannonicana című mun­
kájában 707, illetve 713 főre teszi az 1955 elején még Szovjetunióban raboskodó magyarok számát, vi­
szont az elítéltek összlétszámára nem ad meg adatot. Lásd 141-214. p.
2. Liszenko közismert áltudományos tevékenysége miatt nem tekinthető hiteles tudósnak.
3. Zsdanov sztálini tisztogatásokban játszott szerepe, valamint 1940-1941 közötti baltikumi műkö­
dése miatt a diktatúra fenntartások nélküli kiszolgálójának tekinthető.
408 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

Nem csak Katyn volt az egyetlen eset, amikor a szovjetek saját tömeggyilkossá­
gaikat a RAB hathatós támogatásával a „nácik” nyakába varrták, illetve amikor telje­
sen légből kapott számokat használtak. Mint azt a korábbi fejezetekben már említet­
tem, 1941 június-júliusában többtucatnyi börtönben mészárolta le az NKVD az ott
őrzött rabokat. A későbbiekben az ezzel kapcsolatos bűnjeleket a német hadsereg
vagy az SS kontójára számolták el. Ennek sokszor annyiból volt alapja, hogy előfor­
dulhatott, hogy ugyanazon a helyszínen először az NKVD gyilkolt, néhány nappal
később pedig az Einsatzgruppék. Az ilyen ügyek szétszálazása ugyan nem lehetet­
len, de nem is egyszerű feladat, amint azt az ezzel kapcsolatos fényképek körül
1999 után kialakult németországi vita is bizonyítja.4 Ezek a fényképek az NKVD
tömeggyilkosságait ábrázolták, de a szovjet archívumokban mint a náci tömeggyil­
kosságok bizonyítékai szerepeltek.
Természetesen az sem igaz, hogy a szovjet dokumentumok kivétel nélkül hami­
sítványok. A RAB dokumentumainak egy része - elsősorban azok a jegyzőkönyvek,
amelyek egy-egy kisebb helységben elkövetett bűncselekményeket tárgyalnak - fel­
tehetően közel állnak a valósághoz. Ez egyébként már az egyes iratok szövegezésé­
ből is leszűrhető. Nagy a különbség, amikor a RÁB eljárásainak tanúi azt adták elő,
aminek személyesen szemtanúi voltak és pontosan megjelölték a részleteket, és
amikor ezzel szemben olyan vallomásokat tettek, amelyekből átsüt, hogy előre má­
sok által megírt szövegeket olvastak fel. A félanalfabéta M. Ny. Glinszkaja tanú
például négy évvel az események után hajszálpontosan emlékezni tudott arra, hogy
a megszállók „52 lakóépületet és 69 egyéb épületet gyújtóiak fel. 97 szarvasmarhát
és 64 sertést vittek el”.5 A legtöbb hamisítást feltehetően a RÁB ott követte el,
amikor az egyes jegyzőkönyvekben szereplő adatokat összeadta. Eddig ugyanis
senki sem tudta ellenőrizni, hogy például a csernyigovi terület 12 járásában állító­
lag meggyilkolt 38 611 fő tételesen milyen jegyzőkönyvek adataiból áll össze.6
A háborús bűncselekmények értékelése rendkívül nehéz feladat, mivel sok eset­
ben kölcsönösen egymásra reagáló esetekről van szó, amelyeket a szovjet történet-
írás utólag meghamisított. Az erőszakspirál kirobbantása sokszor mindkét félnek
érdekében állt. Megszállók és partizánok egyaránt szívesen nyúltak az elrettentés
eszközéhez. Ezt leginkább az ártatlan lakosság szenvedte meg. Az ő kárukra a par­
tizánok által elkövetett bűncselekmények azonban legfeljebb úgy jelennek meg a
szovjet bírósági iratokban, mintha azokat a megszállók követték volna el.
Az azonban biztos, hogy a szovjet belügyi szervek törekedtek arra, hogy kézre
kerítsék a partizánháború német és magyar, illetve „kollaboráns” felelőseit. Az ez­
zel kapcsolatos szűrőmunka már a hadifogolytáborokban megkezdődött. Nem meg­

4. A kérdésre lásd Ungváry Krisztián: Echte Bilder - problematische Aussagen. Eine quantitative und
qualitative Fotoanalyse dér Ausstellung „Vernichtungskrieg, Verbrechen dér Wehrmacht 1941 bis 1944."
GeschichteinW issenschaftundUnterricht, 1999/10. 584-595. p.
5. A magyar megszálló csapatok... I. m. 176-177. p.
6. Lásd A magyar megszálló csapatok... I. m. 278. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 409

lepő, hogy a vizsgálat meglehetősen mechanikusan zajlott: az áldozatok ugyanis

csak a legritkább esetben tudták megjegyezni a tettesek nevét, aminek rögzítése
ráadásul a cirill átírás miatt sokszor az érthetetlenségig torzult. Az első lépést
ezért a kompromittált hadrendi számú alakulatok tagjainak felderítése jelentette.
Ha valaki ilyen egységhez tartozott, számíthatott arra, hogy a hadifogságban elkü­
lönítik. Ezt követően került sor az érintettek részletesebb kihallgatására, adott
esetben jegyzőkönyvekkel történő szembesítésére és elítélésére. Az eljárások orosz
nyelven zajlottak és esetleges volt, hogy a tolmács milyen színvonalú munkát vé­
gez (esetenként tolmács nem is volt).
1945 után a szovjet szervek sokszor átvették azokat az ügyeket, amelyeket vé­
leményük szerint a népbíróságok nem megfelelő ítéletekkel szankcionáltak, vagy
ahol csak lassúnak tartották az ítélkezést. Néhány esetben ez dokumentálva is lett:
az 53. gyalogezred, illetve később a 102. hadosztály parancsnokát, Somlay Zoltán
ezredest és társait a Budapesti Népbíróság 1946. december 21-i ítéletében bizonyí­
tékok hiánya miatt felmentette, az ügyész fellebbezett és az ügy anyaga a NOT-nál
landolt. A szovjet állambiztonsági szervek - akik nyilvánvalóan közvetlen össze­
köttetéssel rendelkeztek a népbíróságokkal - nem várták meg a magyar igazság­
szolgáltatás eredményeit, hanem önhatalmúan elrabolták a vádlottakat, akiket
1947. szeptember 7-9. között Baden bei Wienben zártkörű tárgyaláson 25 év javí­
tó-nevelő munkára ítéltek.7 Ugyanez történt Varga László I. ezredessel, a 44/III.
zászlóalj korábbi parancsnokával. Vargát először igazolták, és mit sem sejtve hiva­
tásos tisztként szolgált Miskolcon. Ügyében másokat is kihallgattak, majd Vargát,
beosztottját Pruzsinszky István főhadnagyot és még két személyt 1946 nyarán le is
tartóztatták, de 1946. december 21-én mindnyájukat felmentették. Elindult azon­
ban egy másik nyomozás is, amely a gyöngyösi Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség
szervezettel volt kapcsolatos, és amely csak Pruzsinszkyt érintette. Vargát és társa­
it újra letartóztatták majd nem sokkal később 1947 nyarán az NKVD az egri bör­
tönből mindnyájukat elrabolta. Budapesten titkos eljárásban mindkettejüket 1947.
szeptember 10-én 25 évre ítélték. Az ítélet szerint Szevszkben Varga zászlóalja 40
civilt kivégzett és ő személyesen adott parancsot három gyanús személy lelölvésére.
Biztos, ami biztos, miközben a Szovjetunióban raboskodott, távollétében itthon is
elítélték, ráadásul mindjárt kötél általi halálra. 1955 novemberében tért vissza a
Gulagról. Az ÁVH feljegyzése szerint „kihallgatni nem tudtunk, mivel kb. két hete
másodszorra kapott súlyos agyvérzést, teljes jobboldali bénulásban szenved, be­
szélni nem tud”.8 Hozzá kell tennem, Somlay és Varga biztosan nem volt ártatlan
-jelen téseik szerint egységeik rendkívül nagy számban gyilkoltak meg „partizáno­
kat”, azaz zömmel ártatlanokat. Az 1946-os eljárás során Varga maga is elismerte,

7. Ezt A Magyar megszálló csapatok című kötet úgy ismerteti, hogy az eljárás súlyosan jogsértő voltát teljes
egészében elhallgatja. Lásd A magyar megszálló csapatok... Lm . 11. p. Lásd még ÁBTL V-143320/1 a, 437. p.
8. ÁBTL V -14320/la, 387. p.; valamint Babucs-Maruzs: A h o la h ő sö k ... I. m. 163. p.
410 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

hogy „részben bűnös”, de azzal védekezett, hogy a „mindkét félnél folytatott em­
bertelen harcmodor (megcsonkítások, szemkiszúrások, hímvessző levágása, fejjel
földbe való temetés, azonkívül mérgezett tej stb.)” mind magyarázzák a zászlóalj
atrocitásait. Figyelemre méltó, hogy 1946-ban a népbíróságon mindezt jegyző­
könyvezni lehetett, mint ahogyan azt is, hogy Varga és társai rendre elmondták,
hogy a kivégzéseket jelentős részben a helyi lakosok feljelentései alapján hajtották
végre és előzményük az volt, hogy az egyes falvakban a partizánok többeket meg­
gyilkoltak.9 Érdekes módon Varga rehabilitálását az orosz főügyészség 2003-ban
megtagadta, de vádlott-társa, Pruzsinszky már 1958-ban azt mondta magyar ki­
hallgatóinak, hogy „miután ártatlanságom beigazolódott” 1955. november 19-én
hazaengedték Magyarországra, ahol 1956. október 9-én szabadon is bocsátották.10
Bűn és bűntelenség azonban a szovjet szervek előtt nem sokat számított. Megle­
hetősen sommás vizsgálatra számíthattak azok, akik a szovjet belügy fogaskerekei
közé kerültek. Csupity Béla története különösen szívszorító. A tízgyermekes család­
ban született fiú 1945-ben Kunbaján az MKP egyik alapítója volt. A háború alatt az
50/1. zászlóaljban tolmácsként tevékenykedett, 1947. szeptember 10-én rosszindula­
tú feljelentés alapján tartóztatták le. Népszerű ember lehetett, mert Bácsalmásra fa­
lujából 40-50 ember jött be tanúskodni mellette, őket az ÁVH zavarta szét. A gajsini
ügyben lefolytatott perek egyikében sem keletkezett rá terhelő tanúvallomás, a maxi­
mum, ami esetében 1965-os önvallomásával bizonyítható volt, hogy a kivégzések
lezárásában, mint oda vezényelt katona részt vett. Csupity 1965-ben a magyar állam­
biztonság előtt erről azt vallotta, hogy már az első nap megverték, vádlott-társa,
Tulánszky András másnap, amikor Szegedre kísérték őket, a villamos alá ugrott és
nyakát elvágta a villamoskerék. Ezt követően a szovjet hatóságok tartották fogva Bu­
dapesten az Esterházy u. 25. szám alatt. Itt, amikor már hidegre fordult az idő, mez­
telenül bezárták egy kis futetlen cellába és félóránként lelocsolták egy vödör jéghideg
vízzel. A harmadik locsolás után hajlandó volt aláírni azt a tanúvallomást, amely
szerint főhadnagyként civileket és hat szovjet hadifoglyot végzett ki. Bírósági tárgya­
lása orosz nyelven folyt, a végén ugyan felajánlották neki, hogy ítéletét szóban lefor­
dítják, de ezt nem kérte. Huszonöt évre ítélték, az ítélet szerint „500 ember kivégzé­
sében vett részt”.11 Az Ob folyó mentén raboskodott favágóként, majd belekeveredett
egy kitörési kísérletbe, amelynek során 13 köztörvényes bűnöző lefegyverezte, majd
megölte őreiket és ezt követően 32-en megszöktek. Nem sokkal később mindenkit
utolértek, a köztörvényesek közül tizenegy főt az NKVD tűzharcban megsemmisí­
tett, ő pedig 30 év börtönbüntetést kapott. 1954-ben ezt az ítéletét megsemmisítet­
ték, 1955-ben hazaengedték, 1956-ban pedig az ÁVH is elengedte az internálásból.12

9. A Varga László elleni eljárás korai szakaszának dokumentumait lásd BFL VII.5.e. 1949/22202, itt
különösen 57-58. p.
10. BFL VII.5.e. 1949/22202, itt 66-67. p.
11. ÁBTLA-925, 23. p.
12. ÁBTL V-38933, Mészáros Lajos és társa, 64-70. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 411

Ennek kapcsán említést kell tenni arról, hogy a szovjet szervek nem minden eset­
ben alkalmaztak a vizsgálatoknál fizikai kínzást. A kihallgatási jegyzőkönyvek egy
részén az is látszik, hogy a vádlott tagadta az ellene felhozott vádakat, sőt bizonyíté­
kokat is megjelölt arra, hogy nem volt a kérdéses időpontban a helyszínen. Közvetlen
kínzásra azonban az esetek többségében nem volt szükség ahhoz, hogy a vádlottak
megrémüljenek és a békesség kedvéért inkább mindent aláírjanak. A fogvatartás kö­
rülményei, a teljes kiszolgáltatottság és az emberrablás élménye sokakban már elég
volt ahhoz, hogy „beismerő” vallomásukat megtegyék. Annál figyelemreméltóbbak
azok az esetek, amikor a vádlott végig tagadásban maradt, mint például Bakay Szilárd
altábornagy, aki azon ritka esetek közé tartozik, akiket a Gestapo és az NKVD is elra­
bolt.13 Rákosi Mátyás már 1944. március 2-án írt egy propagandacikket, amiben
Bakayt „kiváló üzleti érzékű” tömeggyilkosnak festette le, aki egész Kijevet kifosztot­
ta (ez a rágalom különösen méltatlan volt vele szemben, mert ha valami távol állt
Bakaytól, az a korrupció volt). Az érintett erről nyilván nem tudott és ezért német
fogságból történő szabadulása után mit sem sejtve hazatért. Az ellene azonnal meg­
induló vizsgálat felmentésével zárult. Rákosi azonban nem nyughatott: amikor Vörös
János átiratban megkérdezte tőle, hogy állításai tényeken vagy hallomásokon alapul­
nak, Rákosi csak ennyit írt vissza: „a személyben nem tévedtem”. Kész csoda, hogy a
Budapesti Népbíróság Igazolásfellebbezési Tanácsa 1945. november 8-án Bakayt
mégis igazoltnak merte nyilvánítani. 1946. április 11-én az NKVD Bakayt elrabolta.
Az ellene folytatott eljárás során Bakay a vádakat határozottan tagadta és az eljárás
alatt egy percre sem tört meg, holott minden jel arra mutat, tudta mire számíthat.
Vallomása szerint „Én személy szerint abban láttam a feladatomat, hogy a helyszínre
érkezve véget vessek azoknak a mocskos dolgoknak, amelyeket a magyar csapatok
elkövettek, és hogy ne legyek annyira közel a németekhez, mint elődöm.”14 Korrekt
bizonyítási eljárásra nem került sor, tanúit nem hallgatták meg. 1946. december 23-
án golyó általi halára ítélték és az ítéletet 1947. március 17-én Sopronban végrehaj­
tották. 1991. október 18-án az Orosz Föderáció Bakayt rehabilitálta. Hasonlóan som­
más eljárással ítélték el Abt Ottó vezérőrnagyot is, akit az Orosz Főügyészség 1982.
március 2-án rehabilitált.
Nagyobb szerencséjük volt azoknak, akiknek ügyét 1947. május 28. után tárgyal­
ták a szovjet bíróságok, mivel ettől kezdve eltörölték a halálbüntetést, és a legsú­
lyosabb ítélet a 25 év javító-nevelő tábor lett. Álgya-Pap Zoltán (105. hadosztály
parancsnoka) és 15 társa ellen 1947 őszén Csernyigovban folytatták le az eljárást.
Ebben gyakorlatilag az összes letartóztatható tábornok érintve volt (Szabó László
az 5., Baumann István a 12., Vukováry György a 201. hadosztály parancsnokai,
valamint rajtuk kívül több csapatparancsnok és három német tiszt).

13. Bakay kiváló minősítésű, rendkívül bátor katona volt, akit Horthy Miklós a kiugrás előkészítésé­
nek érdekében a budapesti I. hadtest parancsnokának nevezett ki. A Gestapo 1944. augusztus 8-án rabol­
ta el. A mauthauseni koncentrációs táborból szabadult 1945 májusában.
14. A magyar megszálló csapatok. .. I. m. 253. p.
412 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

Berdefi Győzőt, a 31/1. zászlóalj volt parancsnokát 1947-ben az NKVD szabályo­

san elrabolta. Az Álgya-Pap Zoltán altábornagy ellen folytatott perben Álgya-Pap azt
vallotta, hogy Berdefi Velgyici faluban 400 békés lakost égetett el egy 1943. májusi
hadművelet során. Álgya-Pap ugyanazon vallomásában, amelyben ezt mondja, rög­
tön megjegyzi, hogy „nem emlékszem arra, hogy az általam végrehajtott hadművele­
tek során voltak-e felgyújtott falvak, hány embert lőttek agyon vagy hány ártatlan
szovjet embert küldtek tűzhalálba. De a RÁB elém tárt jegyzőkönyvei, a megpróbál­
tatásokat elszenvedett tanúk vallomásai és más dokumentumok alapján elismerem,
hogy mivel ez egybeesik a nekem alárendelt alakulatok működésének időszakával,
ezekben a körzetekben, ezért mint a hadművelet vezetője én viselem a felelőssé-
get.”15 Berdefi maga határozottan tagadta, hogy bárkit is elégetett volna, sőt arra hi­
vatkozott, hogy az állítólagos bűncselekmény elkövetésekor nem is tartózkodott a
helyszínen. Érdekes módon második kihallgatása alkalmával a Velgyici faluban a vád
szerint meggyilkoltak száma már csak 44 fő volt (95%-os csökkenés!). Berdefi ekkor
is mindent tagadott. A vele szemben felhozott „bizonyítékok” meglehetősen pontat­
lan RAB-jegyzőkönyvek voltak, amelyek alapján természetesen el is ítélték.16
A vádolható személyek kiszűrése egészen az utolsó magyar hadifogoly hazaen­
gedéséig zajlott. Tisza Vince századost azért ítélte el a szovjet hadbíróság 1950.
április 28-án, mert mint a 12. tartalékhadosztály lb osztályának vezetője 1943-
1944-ben Luniniec környékén „ügynökein keresztül felderítette a partizánok tar­
tózkodási helyeit, utána büntető akciót indított ellenük”.17 Magyarán: szolgálati
kötelezettségét teljesítette, de ez sem mentette meg az elvileg 25 év Gulagot jelen­
tő ítélettől. Hozzá kell tenni, hogy aki a hadosztályok vagy hadtestek lb osztályát
vezette, vagy csak ott dolgozott, az teljesen függetlenül attól, hogy mit is követett
el, biztos lehetett abban, hogy a szovjet szervek a legsúlyosabb ítélettel sújtják: a
szovjet államügyész szempontjából ugyanis már a puszta hírszerzés és kémelhárí­
tás is háborús bűnnek minősült.
Tabay József alezredest azért ítélték el 25 évre, mert „egyik századát Karjukova
faluba irányította a lakosság tömeges kivégzésére és kifosztására” és „részt vett a
lakosság elleni büntető akciókban”.18 Tabay saját maga 83 évesen erről feljegyzése­
ket adott át a Hadtörténeti Levéltárnak. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az
igazat írta, annál is kevésbé, mert az iratokat titkosította, arra való hivatkozással,
hogy szovjet szempontból államtitkokat tartalmaznak. Az ellene folytatott eljárást
így írta le: „Én is sorra kerültem [...] Perem egyszerűen folyt le, tíz percig sem tar­
tott a tárgyalás. Az ítélet: magyar egységek által elkövetett bűntettekért parancsno­
ki felelősség alapján! Előtte az ügyész bent járt a cellámban, és hosszú beszélgetés
után kijelentette, hogy személyi intaktságomban nem kételkedik, de nekik utasítá­

15. Uo. 65. és 144. p.

16. Uo. 145. p.
17. ÁBTL V-143320/1, 314. p.
18. ÁBTL V -143320/1, 326. p.
 A FELELŐ SSÉG R E VONÁS 413

suk van. A tárgyalás után egyik bírói ülnök

sztarsina kijött hozzám és vállamat átfogva
mondotta: sose bánkódjék ezredes, nem fog ez
sokáig tartani. Nem is bánkódtam túlságosan,
ismertem az oroszokat, náluk semmi rossz nem
tart ki sokáig/' Ezt követően maga is tolmács­
ként működött mások pereiben, mivel első vi­
lágháborús fogsága alatt kiválóan megtanult
oroszul. A perek kapcsán megállapította, hogy
„számlánkon szerepelt minden, amit bárki elkö­
vetett ezeken a területeken", tehát a németek, a
kommunista és az antikommunista partizánok,
valamint az NKVD áldozatai egyaránt. Néhány
különösen jellemző esetet feljegyzett, mint pél­
dául az ismeretlen keresztnevű Hegedűs száza­
dosét. „Kivitték egyik faluba, ahol zászlóalja
huzamosabb ideig tartózkodott. Összehívták a
falu lakosságát panasztevésre. A falu összegyűlt
és határozatban kimondották: mi együtt szenvedtünk ezekkel az emberekkel és csak
azt kívánjuk, hogy mielőbb hazakerüljenek! ítélet: zászlóalját a falu burgonyakészle­
téből élelmezte. [...] Nickl Károly ezredes ellen 37 tanút hoztak be a faluból, ahol
ezrede állásban volt. Ezek valamennyien azt hajtogatták, hogy együtt szenvedtek,
közös bunkerekben ültek a magyarokkal. Erős faggatásra bevallották, hogy a falut az
orosz tüzérség lőtte szét. ítélet: állásait a falu kertes részében építette ki, ezzel sú­
lyos károkat okozott a gyümölcsfákban."19
A sztálinista ítéletek valótlanságát a Gulagról hazaérkező rabok már az ÁVH
kihallgatóinak is elmondták, amit csak azért engedhettek meg magunknak, mert
biztosak voltak abban, hogy állításaikat bizonyítani is tudják. Példa erre Koós Ottó
és Marjai Valér, akik egyaránt 25-25 évet kaptak, de már 1955-ös átadásukkor ta­
gadták azokat a vádakat, amelyekre hivatkozva elítélték őket.20
A fogságból 1955-ben hazaérkezők általában katasztrofális egészségi állapotban
voltak, ami önmagában is sokat elárul korábbi rabságuk körülményeiről. Micskey
Miklós előrehaladott tüdőbajban szenvedett, Mogyoróssy Béla szívnagyobbodással
és régóta kezeletlen magas vérnyomással tért haza, Baumann István az ÁVH szerint
is súlyos beteg volt, nyílt fertőző tüdőgümőkórban szenvedett és magas vérnyomása
is volt. Vukováry vezérőrnagy baloldali bénult végtagokkal és agyvérzéssel került
hazaszállításra.21

1 9 . H L T G Y Tabay, 2 7 - 3 0 . p.
20. V-143320/1 a, 450., 453. p.
21. Á B T L V-14320/1a, 474-494. p.
414 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

Téves volna viszont az is, ha a szovjet eljárások mindegyikét teljesen alaptalan­

nak ítélnénk. Egy részük valamilyen módon, sokszor elferdítve, de kapcsolódott a
megtörtént eseményekhez is és esetenként arra is volt példa, amikor a szovjet
„jog” legalább nagy vonalakban érvényesülni tudott a vádlott javára.
Szigethy Lehel tartalékos zászlóst, aki 1943 elején Szeregyina Budán esett hadi­
fogságba, az mentette meg, hogy jól beszélt oroszul és ezért már az 1947 nyarán
ellene induló eljárás elején bejelentette: tolmácsra nincs szüksége. Határozottságá­
nak köszönhette, hogy a bíróság bizonyításkiegészítést rendelt el. Szigethyt vissza­
vitték oda, ahová be volt szállásolva. Szállásadónője azonban csak jót mondott
róla. Ezután egy elpusztított faluba vitték, ahol rá akarták bizonyítani, hogy azt ő
gyújtotta fel. Miután Szigethy rekonstruáltatta a helyiekkel a falu elpusztításának
időpontját, ez alól a vád alól is felmentették. Végül egy általa soha nem látott uk­
rán elítéltet próbáltak rávenni arra, hogy ellene valljon. Ez is sikertelenül végző­
dött, mivel Szigethy folyamatos visszakérdezései megzavarták a „tanút”. Szigethyt
ezért a szovjet bíróság felmentette. Fél évvel később azonban a Szovjetunió Legfel­
ső Katonai Bírósága mellé rendelt rendkívüli bizottság az ítéletet hatályon kívül
helyezte, megállapította, hogy Szigethy Lehel „a Szovjetunió területére jogtalanul
betört csapatok kötelékébe tartozott”, és ezért halálra ítélte. Az ítéletet azonban
huszonöt év alapbüntetésre változtatták át. Szigethy nem volt hajlandó aláírni az
ítéletet és éhségsztrájkba lépett. Egy hét után megígérték neki, hogy ügyét felül­
vizsgálják. Ez nem történt meg, viszont a börtönből egy hadifogolytáborba szállí­
tották, ahonnan 1953-ban szabadult.22
A szovjetek által elítélt személyek rehabilitálása több évtizeden keresztül folyt.
Az első rehabilitáló határozatok az 1960-as években születtek, egyes esetekben
még az 1980-as években is kiadtak ilyen papírokat. 1963-ban a magyar Igazságügyi
Minisztériumban ezzel kapcsolatban egy különbizottságot is létesítettek, amely a
szovjet szervekkel tartotta a kapcsolatot. Az effajta rehabilitálásokra példa Ungvári
Lajos Sándor ügye, aki eredeti ítélete szerint 1942 márciusában részt vett 1500
békés állampolgár kivégzésében. Ehhez képest viszont 1981-ben „bűncselekmény
hiányában” felmentették a vád alól és rehabilitálták.23
A rehabilitálási eljárások legalább annyira zavarosak voltak, mint a korábbi íté­
letek. Példa erre Verrasztó Bálint esete, akit először csak azért ítéltek el, mert egy
tanú azt vallotta róla, hogy járt Szloboda községben. Verrasztó a 18. tartalékhad­
osztályban 1943-tól mint gépkocsi-műszaki szerelő szolgált, 1945-ben esett hadi­
fogságba és 1950-ben még a Szovjetunióban kapott 25 évet, 1955-ben engedték
haza. Saját bevallása szerint az egyetlen vélelmezhető bűncselekmény, amit látott,
egy sertés elhajtása volt Mozsirban. Magyarországra érkezve azonban nem nyugo­
dott és a hatvanas évek elejétől többször is rehabilitációját sürgető leveleket írt a

22. Szigethy: Donon innnen, Donon túl... I. m. 95-113. p.

23. ÁBTL 0 -9 6 9 8 /8 , 187. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 415

magyar igazságügy-miniszternek. A szovjet hatóságok 1963. június 3-án kérelmét

elutasították, 1965-ben azonban a szovjet igazságügyi szervek egy újabb megkere­
sésre már azt közölték, hogy az ítéletet felülvizsgálták és azt hatályon kívül helyez­
ték. Természetesen kárpótlásról vagy felelősökről szó sem esett.24
Tipikusnak tekinthető a Major János György esetében fennmaradt ítélet, amely
szerint a vádlottat 1950. szeptember 11-én azért ítélték 25 évre, mert a 105. köny-
nyűhadosztály kötelékében részt vett 360 ember kivégzésében, 430 letartóztatás­
ban, 50 ház felgyújtásában és 200 állat elhajtásában. Természetesen nem lehet ki­
zárni, hogy ezeknek a vádaknak van köze a valósághoz. Az azonban, hogy az eljárás
során nem voltak tanúk, a magyar fél számára később küldött átiratban pedig ezen
túlmenően semmilyen részlet nem szerepelt, inkább arra utal, hogy az eljárás jogi­
lag megalapozatlan volt.25

Eljárások Magyarországon 1945 és 1948 között

1945 után Magyarországon számos népbírósági eljárásra került sor. Ezekre az eljá­
rásokra elvileg nagy szükség lehetett volna. A népbíróságok működése azonban
kezdettől fogva olyan körülmények között zajlott, amelyek lehetetlenné tették a
múlttal való szembenézést.26
Mindez már a népbíróságokat létrehozó Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjainak
kapcsán is szembetűnő, akik részben ugyanazokat a bűncselekményeket követték
el hivatali idejük alatt, mint amelyeket az általuk életre hívott népbíróságoknak
üldöznie kellett volna. Erdei Ferenctől Nagy Imrén, Tildy Zoltánon és id. Antall
Józsefen át Rákosi Mátyásig tart azoknak a névsora, akik „svábozásukkal” rasszista
uszítást folytattak, és ezzel vezető állásban megvalósították a népellenes bűncse­
lekmény tényállását. Az 1945 utáni politikai rendszernek ezért nem volt meg a
morális alapja ahhoz, hogy mások felett legitim módon ítélkezni tudjon.
Nem meglepő ezután, hogy az eljárásokat kezdettől fogva súlyos formai hibák és
tartalmi ellentmondások terhelték. A népbíróság általában még a valódi háborús

24. ÁBTL V-156544, Verrasztó Bálint.

25. ÁBTL V-156833, Major János György.
26. A népbíróságok működéséről még nem született átfogó monográfia. Végképp hiányzik annak
feldolgozása, hogy a megszálló tevékenységgel kapcsolatos háborús bűncselekményeket hogyan szankcio­
nálták. Szakács Kálmán - Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete" - Adatok és adalékok, tények és ösz-
szefü ggések -1 9 4 4 - 1 9 4 8 . Budapest, [é. n.,] Batthyányi Társaság értékes adatokat tartalmaz a népbíráskodás
folyamatáról. Varga László: „Forradalmi törvényesség” - jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon. Beszé­
lő, 1999. november, 64-73. p.; és Rév István: Ellenforradalom. Beszélő, 1999. április, 42-54. p. munkája
egy-egy koncepciós per hátterét világítja meg. A Bárdossy-perről kiemelendő Pritz Pál: Bárdossy László.
Budapest, 2002, Elektra-Könyvesház. Legújabban Barna Ildikó - Pető Andrea kísérelte meg 500 véletlen-
szerű eljárás vizsgálatával tipologizálni a népbírósági eljárásokat. Lásd uők: A politikai igazságszolgáltatás a
11. világháború után Budapesten. Budapest, 2012, Gondolat.
416 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

bűnösökkel szemben sem volt képes jogilag korrekt eljárások lefolytatására. A hábo­
rús főbűnösök elleni eljárásokban legalább a vádlottak fizikai bántalmazása nem for­
dult elő, de mások esetében kezdettől előfordultak verések - miközben azt sem állít­
hatjuk, hogy ezek a kínzások a kihallgatások többségére jellemzőek lettek volna. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy az összes háborús bűnös elleni per koholmánynak
volna minősíthető. Még azokban az esetekben is, amikor a vallomások tendenciózu-
sak voltak, sokszor előfordult, hogy a bíróság ezekből nem vett mindent figyelembe.
Paradox módon arra is van példa, amikor a népbíróság úgy ítélt el prekoncepci-
ós alapon valakit, hogy közben az érintett sokkal súlyosabb bűncselekményeivel
még csak nem is foglalkozott. Példa erre a Jány Gusztáv ellen lefolytatott koncep­
ciós per, amelynek részleteit később ismertetem.
Elvileg a népbíróságokat többpárti konszenzussal állították fel, valójában azon­
ban a nyomozásban és az ítélethozatalban egyértelműen a kommunista párt domi­
nanciája érvényesült. Fontos kiemelni, hogy a népbírósági eljárások kapcsán csak
bizonyos dolgokra volt politikai - és részben társadalmi - igény. A népbírósági
törvény szerint az eljárások célcsoportját elsősorban azok a személyek jelentették,
akik a „magyar nép ellen” vétkeztek. A megszállt területen az ottani lakosság ellen
elkövetett bűncselekmények szankcionálása tehát már eleve nem tartozott a nép­
bíróságok kiemelt feladatai közé. Ezen túlmenően a szovjet szervek együttműkö­
dése is kellett volna ahhoz, hogy ilyen ügyekben eljárásokat lehessen lefolytatni.
Ezen a téren azonban kifejezetten feltűnő, hogy a Szovejtunió szinte semmilyen
módon nem segítette a magyar nyomozati szervek munkáját. Nem küldtek meg
jegyzőkönyveket, nem folytattak közös nyomozásokat és nem adták ki az eljárások
lefolytatásához szükséges tanúkat, illetve magukat a bűnösöket sem.
A népbírósági eljárások zöme tehát nem érinthette és ezért nem is érintette a
megszállók ügyeit. A legtöbb pert értelemszerűen olyan személyekkel szemben
lehetett lefolytatni, akivel szemben rendelkezésre álltak terhelő tanúk. Ez a dolgok
jellegéből adódóan elsősorban a munkaszolgálatos ügyekben volt adott, míg a
szovjet lakosság soraiból egyetlen tanú sem állt rendelkezésre. A budapesti népbí­
róság működését feldolgozó monográfia szerint az eljárások majdnem fele sorolha­
tó ebbe a kategóriába.27
A népbírósági ítélkezésre kifejezetten hátrányosan hatott az ország politikai
kultúrája, amely bevált recept alapján 1945 után is az „idegenek” felelősségre vo­
násában látta a társadalmi konfliktusok megoldásának útját. A népbíróságok ezért
kiemelten foglalkoztak vádlottaik származásával, amennyiben abban német vona­
lat lehetett megállapítani. Frank László népügyész a Szálasi-per zárszavában a sváb
telepeseket a Volksbundisák elődeinek nevezte és oldalakon keresztül igyekezett
bizonygatni, hogy a német nemzetiség és a nácizmusra való hajlam között szerves

27. Barna-Pető: A politikai igazságszolgálatatás... Szerzők következtetésüket egy 500 fős mintán végzett
vizsgálatra alapozták.
 A FELELŐ SSÉG R E VONÁS 417

Bácsfalvy Ferenc három portréja. A z

első még az első világháborús orosz ha­
difogságában, a második 1 9 4 2 körül, a
harmadik az 1950-es években készült

összefüggés van.28 Nagy Vince, a Szálasi-per politikai ügyésze költői kérdése sze­
rint „nem a katyni és auschwitzi SS-legények ősei voltak ezek a barbár germánok,
akiknek a szadista vadságukat a későbbi német kultúra, a Schillerek, Goethék és a
Thomas Mannok vézna kis kultúrrétege alatt sikerült átörökíteni a késői utódok­
ra?”29 Emellett fontos politikai feladat volt a Horthy-rendszer egészének diszkredi-
tálása is. Ettől akkor sem tértek el, ha ezek a próbálkozások blamázsba fulladtak,
mint például a Bárdossy László elleni eljárás során.
A háborús bűnösök felelősségre vonása tehát részben nehezen választható el a
későbbi kirakatperektől. 1948-ig 26 799 személyt ítéltek el jogerősen és halálos
ítéletet 189 főn hajtottak végre.30 Ezek a számok magasnak tűnnek, de nemzetközi
összehasonlításban nem kiugróak. Bulgáriában, Romániában és Franciaországban
is lényegesen több kivégzésre került sor.
Abban a néhány ügyben, amely megszállókkal volt kapcsolatos, azt tapasztalha­
tó, hogy sem a vádhatóság, sem a bíróság nem mutatott különösebb érdeklődést az
események feltárására. A már korábban említett, éveken keresztül húzódó Pápa
Nándor-per jó példa erre.
Az ilyen eljárásokra reprezentatívnak tekinthető Bácsfalvy Ferenc ügye, aki a
46/11. zászlóalj parancsnoka volt és 1945-ben azzal a váddal tartóztatták le, hogy
1942 folyamán egysége 49 partizánt fogott el Orlija községben, akiket később egy
másik egység kivégzett. Bácsfalvyt ezért első fokon három évre ítélték, másodfo­
kon azonban a népbíróság felmentette (így is majdnem két évet töltött el vizsgála­

2 8 . B F L X X V . l . a - 2 9 3 / 1 9 4 6 , S zálasi-p er, a n é p ü g y é sz b e s z é d e , 2 4 9 5 . p.
2 9 . B F L X X V . l . a - 2 9 3 / 1 9 4 6 , S zálasi per, a p o litik ai ü g y é sz v á d b e s z é d e , 2 5 3 1 . p.
3 0 . R o m s ic s I g n á c: Magyarország története a XX. században. B u d a p e s t, 1 9 9 9 , O s iris, 2 7 9 . p.
418 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

ti fogságban, illetve börtönben). Bácsfalvy azzal védekezett, hogy a partizánokat

nem az ő egysége fogta el és a kivégzéshez sem volt köze. A felmentő ítélet indoklá­
sa szerint a vád nem tudta igazolni a „szándékos magatartást” abban az értelemben,
hogy Bácsfalvy az érintettek halálát kívánta volna, és mivel nem tudott előzetesen
arról, hogy az elfogottaknak mi lesz a sorsa, ezért a kivégzésben bűnsegédnek sem
tekinthető.31 Ebben az esetben tehát minden jel arra utal, hogy az érintettel szem­
ben szabályos eljárást folytattak le - leszámítva azt, hogy a majdnem két év vizsgá­
lati fogságért, illetve börtönért kártérítést nem kapott.

Eljárások Magyarországon 1948 után

A sztálinista magyar hatóságok által lefolytatott eljárások némileg eltértek azoktól,

amelyeket a szovjet hatóságok folytattak le. Az ÁVH, illetve a Katonapolitikai Osz­
tály kihallgatói minden jel szerint gyakrabban alkalmaztak fizikai erőszakot, más­
részt a magyar eljárások legalább formailag közelebb álltak egy bírósági perhez,
mint a futószalagon kimondott szovjet ítéletek. Rendkívül megnehezíti azonban az
ÁVH, illetve a Katpol ügyeinek értékelését az a körülmény, hogy a vizsgálat során
kezdettől fogva igyekeztek a valós vagy vélt háborús bűnök mellett más politikai
szálakat is belekeverni az eljárásokba.
A sztálinista időszak perei kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy egyáltalán
mi hihető el az ennek során elhangzó vallomásokból? Tapasztalataim szerint a
perek között lehet különbséget tenni, éspedig annak alapján, hogy a vád bizonyítá­
sa hogyan történt. Sok esetben a vád egyedüli bizonyítéka a vádlott feltehetően
kikényszerített vallomása volt. Azokban a perekben, ahol tényleges alapja is volt a
vádnak és a nyomozó hatóság megerőltette magát, rendre bőséggel tudtak felvo­
nultatni tanúkat is. Szerencsére a levéltárakban nemcsak a perek, hanem azok utó­
élete is tanulmányozható: az elítéltek ugyanis rendre kérték a bűntetteit előélet
alóli mentesítést, illetve már 1956 elejétől elindult az összes politikai ügy felülvizs­
gálata is. Ezért a későbbi iratokban is vannak utalások arra, ha a vallomást fizikai
erőszakkal kényszerítették ki. Ennek köszönhetően a koncepciós perek viszonylag
jól elválaszthatóak azoktól, amelyekben a vádnak volt valamilyen alapja.
Az ÁVH az esetek meg nem határozható részében eltekintett a felelősségre
vonástól, helyette az érintettet inkább megzsarolta és ügynöki szerepre kényszerí­
tette. Erre csak a legritkább esetben lehet utalásokat találni. Példa erre Pákh Mik­
lós alezredesnek, az 50/1. zászlóalj parancsnokának ügye, akit 1946-ban még iga­
zolt a HM. Pákh összefüggésbe hozható volt a gajsin környéki tömegkivégzésekkel,
feltehetően ezért került gyanúba. Egy 1950-1955 között, pontosan meg nem hatá­
rozható időpontban készült környezettanulmány szerint „egy éjjel elvitték az ÁVH

31. Lásd ÁBTL V-l 15811, Bácsfalvy-Windischmann Ferenc vizsgálati dossziéja.

 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 419

közegei, pár nap múlva azonban kiengedték. Az eset után azt mondták, hogy név­
csere történt/' (Széljegyzet az iraton: nem beszervezés végett?)32
Sajnos az esetek többségében nem tudjuk pontosan, hogy mi indította el a vizs­
gálatokat. A honvédség „megtisztítása” során eleve minden volt magyar királyi
katonatiszt (ludovikás és továbbszolgáló egyaránt) számíthatott arra, hogy előve­
szik és mondvacsinált okokból felelősségre vonják. Az 1945 előtt is szolgáló tisz­
tek száma 1950-ben még nem volt jelentéktelen, ebből adódóan sok ilyen eljárásra
került sor. A leggyakoribb vád a volt tisztekkel történő „összejárás”. Az „aki keres,
az talál” típusú eljárások mintapéldánya az, amit Ferenczi György ellen folytattak
le. Ő 1952-ben a VI. hadtest törzsparancsnoka (vezérkari főnöke) volt. A vizsgála­
ti anyag szerint semmilyen bizonyíték nem volt ellene, leszámítva néhány tiszttár­
sától eredő besúgást, de ezek is csak azt tudták bizonyítani, hogy Ferenczi vissza­
vonult életet él, csak munkájával foglalkozik, kerüli volt tiszttársai kapcsolatát és
fél. A vizsgálat során kiderült, hogy 1944 tavaszán Ferenczi a 23. tartalékhadosz­
tály Ib osztályát vezette néhány hónapig. Bár a vizsgálat semmilyen háborús bűn­
tettet sem tudott rábizonyítani azért, mert embereket szervezett be informátor­
nak, illetve azért, mert kb. 60 elfogott partizángyanús személyt átadott az SD-nek,
15 évre ítélték. 1956-ban még a forradalom előtt kegyelemre javasolták, mivel
egyedüli terhelő bizonyíték saját vallomása volt és 1957-ben kegyelmet is kapott.
1964-ben mentesítették ítéletének hátrányos jogkövetkezményei alól, de még éve­
ken keresztül „F” dossziés személyként tartották nyilván.33 Érdekes módon az ÁVH
nem törekedett a szisztematikus munkára: bár Ferenczi kihallgatásain elhangzott,
hogy előtte egy Gombás András nevű személy vezette az Ib osztályt, ellene nem in­
dult vizsgálat. Minden jel szerint az AVH nem rakta össze, hogy ez a Gombás
ugyanaz a személy, aki ellen már korábban négy rendszerellenes izgatásos (!) ügy­
ben is vizsgálat indult - de az érintett mindegyik alkalommal bölcsen el tudta
hallgatni azt, hogy Ib osztályvezető volt.
Bozóky Géza is csak azért került a bíróság elé, mert a 121. könnyűhadosztály Ib
osztályát vezette. Tanúkról a vizsgálat nem gondoskodott. 1950. november 8-án kö­
tél általi halálra ítélték, ezt a budapesti katonai törvényszék 15 évre csökkentette,
majd 1956. június 7-én kegyelemre javasolták azzal az indoklással, hogy egyedüli
bizonyíték saját magára tett terhelő vallomása volt arról, hogy egy kihallgatáson
két embert megkínzott. Végül 1975-ben mentesítették a büntetett előélet alól.34
A sztálinista perek során meglehetősen hamar lehetett halálos ítéletet kapni.
Bodnár János a 121. könnyűhadosztály Ib osztályán volt beosztott tiszthelyettes és
ebben a funkcióban két szovjet fogoly partizán (?) megkínzásával és agyonlövésé-
vel, valamint egy ház felgyújtásával vádolták (voltak ellene terhelő tanúk), majd

32. ÁBTL V-11827, Csaba László, feljegyzés dátum és szerző nélkül, 85. p.
33. Lásd ÁBTL V-108018/1-2, Ferenczi György vizsgálati dossziéja.
34. Lásd ÁBTL V-46998, Bozóky Géza vizsgálati dossziéja.
420 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

halálra ítélték és kivégezték. Az ügy előzményét, nevezetesen azt, hogy korábban a

partizánok a 40/1. század egy teljes raját elrabolták és Bodnár megtorló akciója
ezzel függött össze, a bíróság nem értékelte enyhítő körülményként.35 Az 1945
után tovább szolgáló Ferencfalvi Antalt Jáhner-Bakos Mihály hadbíró ítélete alap­
ján 1950-ben azért akasztották fel, mert egy légvédelmi tüzérüteg parancsnoka­
ként 1942-ben állítólag egy alárendeltjének partizánvadászatra adott parancsot, és
ennek következtében öt személyt megkínoztak majd agyonlőttek. Az ügy szépség­
hibája, hogy az eljárásban erre egyetlen tanú sem szerepelt, egyedüli bizonyíték
saját önmagát vádoló vallomása volt, amelynek már stílusa is a kihallgatás körül­
ményeiről árulkodott.36 Ezek az ítéletek nemcsak a „horthysta" tiszteket érhették
utol, hanem gyakorlatilag bárkit. 1951-ben a 2/II. huszárosztály 1944. nyári parti­
zánellenes akciói kapcsán több közkatonát elítéltek azért, mert elfogott személye­
ket elöljáróik parancsára agyonlőttek. A vád szerint az alárendelteknek fel kellett
volna ismerniük, hogy gr. Zierotin László százados, a 2/II. huszárosztály nehéz-
fegyver századának parancsnoka „törvénytelen" parancsot ad ki akkor, amikor egy
partizánrazzia során elfogott civil személy kivégzésére ad utasítást (a vád szerint
az egységnél összesen három ilyen kivégzés történt). Az érintettek szerencséje az
volt, hogy a bíróság ezekben az esetekben általában 5 év alatti börtönbüntetések­
kel beérte.37 Az említett esetben Béres Mihályt az elsőfokú tárgyaláson még fel is
mentették, mivel beismerő vallomását a tárgyaláson visszavonta, majd másodfo­
kon két évre ítélték, figyelembe véve azt, hogy akire rálőtt (?), azt már előtte egy
másik honvéd is súlyosan megsebesítette.
Nem állítható, hogy az ÁVH minden alkalommal kínzást alkalmazott és az is
igaz, hogy az eljárások kimenetele sokszor véletlenszerűnek tekinthető. Fejér Jenő
őrnagyot 1952 tavaszán, nem sokkal Sztálin halála előtt tartóztatták le. A vád ellene
az volt, hogy a 25. könnyűhadosztály „Ordas"38 partizánvadász-különítményének
parancsnoka volt, de semmilyen konkrétumot nem tudtak felhozni ellene. 1952.
március 25-i kihallgatásán, amikor a kitüntetéseiről faggatták, a jegyzőkönyv szerint
meglehetősen blazírt hangon azt válaszolta, hogy „a német II. osztályú vaskereszt
nem tudom, hol van, nem szerepel a bűnjelben, akkor ezt Pesten valamelyik ócs-
kásnál meg lehet venni a pénzemen és csatolni és elvállalom, hogy az enyém".39
Ugyan ezután a rendreutasítás nem maradt el, de semmi nyoma sincsen annak,
hogy Fejért ezért felpofozták volna. Végül „emberek törvénytelen megkínzásáért"
a Jónás-tanács hat évre ítélte, ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 8 évre felemelte,
mert Fejér állítólag 200 civil lakost az előzőleg németek által lerombolt falvakban

35. Lásd ÁBTL V-73159, Bodnár János vizsgálati dossziéja.

36. Lásd ÁBTL V-88824, Ferencfalvi Antal vizsgálati dossziéja.
37. ÁBTL V-85143, Béres Mihály vizsgálati dossziéja, V-71079 Tokaji Mihály és társai vizsgálati dosz-
sziéja.
38. A név feltehetően az ÁVH kreálmánya, mivel a különítmény folyamatosan változó fedőneveket viselt.
39. ÁBTL V-88867, Fejér Jenő, 88. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 421

elfogott és nyugta ellenében átadott a németeknek (akik állítólag kényszermunkára

vitték őket). Fejér a vádat tagadta, az ellene valló egyetlen tanú pedig nem tartózko­
dott a cselekmény helyszínén sem. Hozzá kell tenni, hogy Fejér egységében a foszto­
gatásokat szigorúan tiltotta, egy alkalommal rovancsolást is csináltatott és minden
nem kincstári és nem magyar eredetű tárgyat elkobzott (tisztektől is) és Petrikov
falu lakossága között osztotta szét. Semmilyen adat nem keletkezett arra, hogy az
elfogott partizánokkal kegyetlenkedett volna, sőt az egyik elfogott partizánt krumpli-
pucolásra a konyhára osztotta be (az illető meg is szökött). Egysége csak egyetlen
vállalkozásban vett részt 1943. július 16. és augusztus közepe között Ovrucstól 60
kilométerre északra egy SS-lovashadosztály alárendeltségében, de ennek során alig
keveredett harcokba mivel a partizánok mindenütt kitértek ez elől.
Esetenként annak is van nyoma, hogy az ÁVH kihallgatási anyagai a bíróságra
érve „megszelídülnek”. Példa erre a Csaba László elleni eljárás, amikor a vádlott az
ÁVH-n még azt vallotta, hogy „beismerem továbbá, hogy nem akadályoztam meg
azt sem, hogy katonáim a meggyilkoltak tárgyaihoz nyúljanak, így abból pénzt,
aranyat, takarókat elraboltak”. Az ítéletben viszont már az van, hogy „vádlott a
felvett tárgyakat - ahol észrevette - katonáival eldobatta”.40 Az eljárás anyagaiban
nincsen utalás arra, hogy Csaba mikor vonta vissza első vallomását, de figyelemre
méltó, hogy erre 1952-ben egyáltalán lehetősége volt.
Ritka ugyan, de az is előfordult, hogy a vádlottakat a bíróság felmentette. Én
egy ilyen esetet találtam. A korábban már ismertetett Varga László I. és Pruzsinszky
István elleni eljárás negyedrendű vádlottját, Baranyi Andrást a szovjet szervek nem
rabolták el. A büntető törvényszék 1950. július 24-én felmentette az ellene felho­
zott vádak alól. Bár az ügyész fellebbezett, a Legfelsőbb Bíróság 1951. február 17-
én megerősítette a felmentő ítéletet.41
Az ÁVH kihallgatói finoman szólva sem álltak a helyzet magaslatán. Ez legin­
kább abból látszik, hogy az eljárások során alapvető ügyekre sem kérdeztek rá,
nem beszélve arról, hogy meg sem próbálták tanúk sokaságával felgöngyölíteni a
valós események sorát. Hozzájárulhatott ehhez az is, hogy szovjet oldalról sem
forszírozták annak felderítését, hogy kik és hogyan vettek részt a zsidó lakosság
kivégzésében. Pálffy-Muhoray Zoltán 1941 októberétől 1942 januárjáig a 124. gya­
logdandár vezérkari főnöke volt és ebben a funkcióban bizonyára tudott volna né­
hány adatot adni arról, hogy mi is történt hadosztálya területén - ezt azonban az
ÁVH egyáltalán nem firtatta. Hozzá kell tenni azt is, hogy Pálffy-Muhoray közis­
merten demokratikus gondolkodású tiszt volt, aki a nyilas hatalomátvétel után
átment a szovjet csapatokhoz és a demokratikus honvédségben is állást vállalt.
1947-ben kérte szolgálaton kívüli viszonyba helyezését, de egy évre rá Pálffy
György altábornagy visszahívta, azonban ugyanabban az évben Farkas Mihály uta-

40. ÁBTL V-l 11827, Csaba László vallomása és ítélet 57. és 85. p.
41. BFL VII.5.e. 1949/22202, 121-123. p.
422 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

sítására „politikai megbízhatatlanság” vádjával elbocsátották. Pálffy-Muhoray

érezhette, hogy bajba kerülhet, ezért nekivágott a nyugati határnak, de elfogták,
elítélték, majd Recskre internálták, ahol „Elek Lajos” fedőnéven először beszervez­
ték azzal a feladattal, hogy majd Ausztriába dobják át - a történetnek azonban
gyorsan vége lett, mivel Pálffy-Muhoray megtagadta azt, hogy rab baj társairól je ­
lentéseket adjon.42 Hasonló báró Stipsicz István százados esete, aki 1943 nyarától
1933 márciusáig a 21. könnyűhadosztály huszárszázadának parancsnoka volt. O
sem kerülhette el a „deklasszált” tisztek sorsát, annak ellenére, hogy 1945 nyarán
a HM-nél azzal jelentkezett, hogy visszahozta sértetlen állapotban nyugatról a rá
bízott személygépkocsit. Elbocsátása után a későbbi vádirat szerint egy ideig „ló­
csempészéssel és valutaüzérkedéssel” foglalkozott, 1947-ben hat hónapra inter­
nálták. Ezt követően a svájci követség sofőrje lett. 1952. október 24-én elsőfokon
10 év börtönre ítélték azért, mert egy SZTK-ban dolgozó nőismerősétől pletykákat
„továbbított” a svájci követségre (ezek alatt olyan szintű információkat kell érteni,
hogy pl. a Beloiannisz gyárban katonai rádiókészülékeket gyártanak). Az eljárás
során kiderült, hogy Stipsitz részletes naplót vezetett frontszolgálata alatt. Ennek
tartalmával azonban a hatóság egyáltalán nem foglalkozott, holott ha akartak vol­
na, kreálhattak volna háborús bűnös pert is a napló tartalmából, amiben meglehe­
tősen pikírt kitételekkel írt le néhány partizánokkal kapcsolatos ügyet. Végül
Stipsitz 1956. augusztus 14-én egyéni kegyelemmel szabadult, a BM belső iratai­
ban beismerte, hogy a vádak nem voltak bizonyítottak és az egész ügy „koncepción
alapszik”. Ez azonban a továbbiakat illetően nem jelentett szabadjegyet Stipsitz
számára: 1957. május 9-től 1958. június 18-ig „biztos, ami biztos” még egyszer
internálták, bár az 1956-os forradalom alatt semmit sem csinált.43
Az esetek egy részében utólag nem állapítható meg, hogy a vádaknak volt-e
egyáltalán valós alapja. Példa erre az Ajtony Artúr elleni eljárás. Az 1944-ben már
az ellenállásban is szerepet vállaló és 1945 után a Köztársasági Érdemrend II. osz­
tályával kitüntetett Ajtonyt 1951. május 17-én hűtlenség (ami valójában egy telje­
sen jelentéktelen fecsegés felfújása volt) és háborús bűntett miatt ítélték 15 évre.
A perben voltak tanúk arra, hogy Ajtony utakat boronáltatott civilekkel, cigányze­
nére mulatott és orgiákat tartott, illetve, hogy a tiszti étkezdében egy Kátya nevű
nőt az asztalon táncoltatott. Mindez elképzelhető, de nem biztos, hogy igaz, az
viszont biztos, hogy önmagában nem indokolja a háborús bűntett miatti elítélést.
1956. június 12-én maga a BM is erre a következtetésre jutott, sőt az Ajtonnyal
kapcsolatos iratban azt is beismerték, hogy „a vizsgálat során több esetben súlyo­
san bántalmazták”.44 Ami az ügyben figyelemre méltó, az Nagy Lajos főhadnagy
tanúvallomása, aki szerint báró Ungár Károlyt azért váltották le 1943 augusztusá-

42. Lásd ÁBTL Bt-269 és V-108927.

43. ÁBTL V-86577, Stipsitz István, 20. és 39. p. Sajnos a napló eredetije nem lelhető fel az iratok
között, néhány kitételt azonban a vizsgálati iratokba is átemeltek.
44. V-35965, Ajtony Artúr, 75. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 423

bán az 1. könnyűhadosztály parancsnoki posztjá­

ról, mert „Baba községben a német összekötő tisz­
tet szájon verte”. Nem tudjuk, hogy ez az állítás
egyáltalán igaz-e. Az azonban már önmagában is
meglepő, hogy egy ilyen kijelentés, amely a Ma­
gyarországon élő Ungárra pozitív volt, egyáltalán
elhangozhatott egy olyan eljárásban, amelynek a
magyar királyi tisztikar diszkreditálása volt a célja.45
Tamásy Iván alezredes esete különösen jól alkal­
mas arra, hogy bemutassa a sztálinista paranoia és
a valós bűnösség összekeveredését. Az ügy első
dokumentuma 1953. március 4-én kelt, ekkor ösz-
szegzik a Szabó Ferenc őrnagy, a l l . gépesített
hadtest hadműveleti osztályvezetője kapcsán gyűj- Tamásy Mnakzredes ig42 köm
tött „kompromitkákat”. A beosztottai előtt egyéb­
ként népszerű Szabó „bűnlajstroma” meglehető­
sen hosszú volt és ebben mellékesen említésre került az is, hogy 1942-1943-ban
mint továbbszolgáló szakaszvezető a megszállt területeken tisztázatlan szerepet
játszott. Legnagyobb bűnének azonban az számított, hogy az oktatóként rábízott
térképekkel nem tudott pontosan elszámolni, néhány 1:50 000-res (államtitkot
nem tartalmazó) térkép eltűnt. Ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy megszülessen a
verdikt: „Szabó őrnagy az ellenségnek ahhoz a kategóriájához tartozik, akinek éve­
kig sikerült fasiszta tevékenységét eltitkolni és demokratikus álarcot öltve a Pártba
is befurakodni, majd látszatra jó munkát végezve, komoly beosztásba kerülni a
hadseregben.”46
Az ügy pikantériája, hogy Szabó 1945 előtti osztályhelyzete alapján egyáltalán
nem volt a „horthysta elemek” kategóriájába sorolható (szegényparaszti családból
származott), ráadásul bátyja a Sztálin Akadémia Pártpolitikai Tanszékének vezető­
je volt és húga is MDP-tagsággal rendelkezett. Mindez azonban csak olaj volt a tűzre.
Meglehetősen nagy apparátust állítottak rá a nyomozásra, majdnem naponta készül­
tek hosszas zárkabesúgások arról, hogy Szabó hogyan dolgozza fel a kihallgatáso­
kat. Az ügy iratai egészen Piros László belügyminiszter-helyettesig és Gerő Ernő
belügyminiszterig lettek felterjesztve. Az is felmerült, hogy Szabót lehet felelőssé
tenni a tatai páncélos iskolában 1950 decemberében történt „lekvárostészta”
ügyért, amelyben korábban gyorsított eljárással két személyt már kivégeztek (a
páncélos iskola menzáján könnyebb ételmérgezés történt, ami azonban alkalmas
volt arra, hogy leszámoljanak két honvédségbe „befurakodott” ludovikás múltú

45. Uo., 31. p.

46. ÁBTL V-116753/1, 1953. március 4-i jelentés, 38. p.
424 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

tiszttel),47 Az eljárásnak ebben a szakaszában összesen 26 tanút vonultattak fel, de

az eredmény meglehetősen kínosra sikeredett. Ebben bizonyára szerepe volt annak
is, hogy a vizsgálat közben Sztálin meghalt és 1953 áprilisa után az összes koncep­
ciós per folytatása megkérdőjeleződött. A fő terhelő tanúk a vizsgálat későbbi sza­
kaszában bevallották, hogy fenyegetés hatására vallották azt, hogy Szabó tömeg­
gyilkosságoknál jelen volt. Ami maradhatott volna, az a megszállt területen gyufá­
val és más árucikkekkel elkövetett sorozatos üzérkedés vádja volt, de a vizsgálók
egy idő után ezt már nem vették komolyan.
Szabóról ráadásul az is kiderült, hogy a megszálló erőknél tapasztalt gyilkossá­
gok miatt 1945-ben és 1947-ben is feljelentést tett volt parancsnokai ellen, de
ezekkel akkor senki sem foglalkozott. Az AVH vizsgálati osztálya végül 1953. júli­
us 28-án javasolta eredeti pozícióba történő visszahelyezését, vizsgálótisztje, Ba­
kos János őrnagy ellen pedig Piros László belügyminiszter néhány nappal később
fegyelmi felelősségre vonást rendelt el.
Más vonalon azonban elindult a vizsgálat, immár a tényleges felelősök ellen.
1953 nyarán letartóztatták a zászlóalj több tisztjét. A vádak elsősorban Tamásy Iván
ellen irányultak, aki 1942 augusztusától 1943 decemberéig a 39/III. zászlóalj pa­
rancsnoka volt. Tamásy és öt társa ellen azzal a váddal indult eljárás, hogy falvakat
gyújtottak fel és civileket végeztek ki (a felgyújtott falvak közül Kolkopina és Pri-
biny helységeket azonosították a vizsgálat során). Ezekről az ügyekről bőségesen
voltak tanúvallomások, részben a vádlottak, részben pedig független tanúk részé­
ről. A zászlóalj 1943. március-július között Scsorsz és a jelinói erdő környékén
partizánellenes vállalkozásokat folytatott és ennek során néhány esetben agyonlőtt
„gyanús” civileket. A legsúlyosabb eset Csernyigov mellett egy tőzegteleptől nem
messze történt. Itt egy partizántámadás után a közeli faluban kb. 20-25 embert
elfogtak és a zászlóaljparancsnok Fejes Péter főhadnagynak csak annyit mondott,
hogy „intézd el őket” - ezután utóbbi intézkedésére mindnyájukat agyonlőtték
(más valomások alapján a gyerekeket és nőket elengedték). Két esetben pedig az
erdőben elfogott személyeket végeztek ki (az egyik esetben magyar katonai felsze­
relési tárgyakat találtak az érintetteknél, a másik esetben korábbi sebesüléseik tet­
ték őket gyanússá), egy alkalommal pedig egy partizántámadás után a zászlóalj
beosztottai behatoltak egy házba és ott önhatalmúlag két nőt lelőttek. Utólag nem
állapítható meg, hogy mindez tényleg így történt-e vagy sem. Az egybehangzó val­
lomások, valamint az a körülmény, hogy a kérdésben később sem keletkezett cáfo­
ló információ, mindenesetre azt valószínűsítik, hogy a fent vázolt események tény­
leg megtörténtek. Ezt támasztja alá az is, hogy a nyomozás során előkerült Tamásy

47. A tatai ügyre lásd Ehrenberger Róbert: A lekváros tészta, mint a népi demokrácia megdöntésének
eszköze (tömeges megbetegedés Tatán 1950 karácsonyán). In A d Acta. A Hadtörténelmi Levéltár Évkönyve
2 0 0 1 . Szerk. Lenkefi Ferenc. Budapest, 2002, Petit Reál.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 425

korabeli naplója is, ráadásul Tamásy már az első kihallgatásán lényegében mindent
elismert. Néhány körülmény azonban elgondolkodtató.
Egyrészt fontos megemlíteni, hogy a zászlóalj tényleges partizánharcokba keve­
redett és az atrocitások mindegyike összefüggött valamilyen megelőző partizántá­
madással (bár az is igaz, hogy a zászlóaljnak nem voltak komoly veszteségei). Más­
részt a vallomásokból az is kiderült, hogy az esetek jelentős részében valamilyen
mérlegelés is történt. Az agyonlőtt civilek esetében Tamásy egy személyt, aki azt
mondta, hogy őt a partizánok kényszerítették, szabadon engedett. Ugyanez történt
a két sebesült kapcsán is, akik mellett egy harmadik nem sérült személyt is letartóz­
tattak az erdőben. Utóbbit elengedték. Csernyigovtól nem messze Hutora község
mellett történt, hogy az egység egy része partizántámadást kapott. Ennek során az
egyik század 20-25 főt tartóztatott le, de csak két puskát zsákmányolt. A letartózta­
tottakat bekísérték a zászlóalj-parancsnokságra, Tamásy közülük többeket elenge­
dett. A többieket egy pincébe zárták és másnap reggel, amikor az alakulat tovább­
indult, kellett dönteni sorsukról. Ekkor hangzott el szájából az „intézd el őket”
kifejezés.
A vizsgálat során ezeket Tamásy nem tagadta. Ráadásul éppen ő volt az, aki saját
korabeli naplója alapján a zászlóalj mozgásáról napra pontos vázlatokat és leírásokat
készített. Ezekből világosan kiderül, hogy az eset nem nyomaszthatta különöseb­
ben. Érdekes, hogy Tamásy házkutatás során előkerült naplójából 1948-ban több
oldalt kitépett. Ezt az ÁVH előtt azzal magyarázta, hogy „a leírásoknak azt a részét
tartottam meg, amelyekről tudtam, hogy nem sok terhelő adatot tartalmaz. Ugyan­
akkor sok kellemes élményem van benne leírva”.48
Sajnos a vizsgálati anyagból nem derül ki, hogy ezek a „kellemes” élmények
pontosan mik is voltak, nincs nyoma annak, hogy Tamásy Pápa Nándorhoz hason­
lóan helyzetét kihasználó parancsnok lett volna és alkoholizmussal is csak egyik
beosztottja vádolta meg.
A kivégzések bizonyos részletei minden bizonnyal beszédtémát jelenthettek a
katonák között, mert a tanúk és Tamásy is ugyanúgy emlékezett vissza például
arra, hogy az egyik elfogott férfi és nő kivégzése előtt megcsókolta egymást. A val­
lomásokból az is felsejlik, hogy az érintettek korabeli jelentései sem fedhették
mindenben a valóságot. Paral László főhadnagy egy alkalommal, amikor egysége
egy faluban tűzrajtaütést kapott partizánoktól, Tamásy szerint 81 megsemmisített
partizánt jelentett és azt, hogy emberei „egész éjjel temetik a halottakat”, miköz­
ben teljes zsákmánya két puska és egy kenyérzsáknyi lőszer volt. Ehhez képest
Paral a szembesítéskor csak tucatnyi halottra és húsz fogolyra emlékezett (megem­
lítve, hogy sem a halottaknál sem a foglyoknál nem volt fegyver) és az egész éjjel
zajló temetés kifejezést saját költői túlzásának minősítette. A magasnak tűnő szá­
mok miatt Tamásy állítólag igazoló jelentést is kért és Paral nem volt hajlandó arra,

48. ÁBTL V-l 16753/2, Tamásy 1953. július 28-i kihallgatása, 144. p.
426 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

hogy az alakulatánál fellelhető, más forrásból származó szovjet zsákmányfegyver­

zetet is ehhez az akcióhoz csapja, holott más tiszttársai azzal biztatták, hogy ezért
kitüntetést is kaphat. Vallomása szerint ő csak kb. 20-30 embert kísértetett be a
zászlóalj-parancsnokságra, és átadta a németeknek, akik közülük „fénykép útján”
4-5 embert végeztek ki - az eljárás tehát nem volt teljesen mechanikus.
A falufelgyújtások kapcsán az iratokból nem derült ki, hogy erre pontosan ki
adott parancsot. Piromániás hajlamokra utal, hogy Fejes Péter főhadnagy szemé­
lyesen gyújtogatta Pribinyben a házakat és Tamásy szólt rá, hogy „ne marháskodj
Péter, hagyd már abba”, amikor a falu melletti pajtákat is fel akarta gyújtani.49
Első fokon Tamásyt 12 év börtönre ítélték, alárendeltjei pedig 4-8 évet kaptak
(Paral 8, Fejes 4 évet, két katona, aki önként jelentkezett két-két személy agyonlö-
vésére, 4 és 5 évet). Másodfokon azonban anélkül, hogy bármilyen új körülmény
merült volna fel, Tamásy ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Tamásy vé­
gül 1968-ban szabadulhatott a börtönből, de addigra már egy agyvérzésen túl volt.
Egy 1967-es feljegyzés szerint a börtönben nem volt vele gond, „bűncselekményét
őszintén elmondja, csak az ítéletet sokallja” - áll a váci börtön illetékes tisztjének
jelentésében.50 Ami az eljárásban talán leginkább érdekes, az az, hogy ez az egyet­
len általam ismert eset [!], amikor nyoma van annak, hogy a BM illetékesei leg­
alább megkísérelték az ügyet tágabb kontextusba helyezni. Tamásyval nemcsak
zászlóaljának napi szintű mozgását íratták le, hanem elkészítették vele a megszálló
erők több egységének parancsnoki listáit is. Amennyiben ezt a munkát konzekven­
sen végezték volna, akkor egyetlen zászlóaljparancsnok és hadosztály vezérkari
főnök, hadműveleti osztályvezető vagy Ib osztályvezető sem kerülhette volna el a
bíróságot. Minden jel azonban arra mutat, hogy a kérdés tényszerű felgöngyölítése
nem érdekelte a Belügyminisztériumot, mert a továbbiakban még azokkal az ada­
tokkal sem foglalkoztak, amelyeket Tamásy szorgalmasan papírra vetett.
Az esetnek további tanulsága, hogy a zászlóaljról összegyűjtött adatok teljesen
ellentmondanak annak a képnek, amelyet az úgynevezett RÁB-dokumentumokat
közreadó kötet nyújt. Utóbbi szerint a megszálló csapatok büntetőosztag módjára
népirtást hajtottak végre a Szovjetunióban. Tamásy zászlóaljáról a vizsgálat minden
létező atrocitást kiderített és ezek szerint az egység nem több mint 30-40 személyt
végzett ki vagy adott át német szerveknek 16 hónap alatt. Feltűnő, hogy az összes
ilyen eset akkor történt, amikor az egység mozgásban volt, azaz „partizánhajtásban”
vett részt. Minden jel arra mutat, hogy Tamásy zászlóalja az időszak átlagos egységé­
nek tekinthető: 1943 folyamán már nem volt jellemző a magyar csapatok részéről az
a típusú ámokfutás, amit 1941 decembere és 1942 nyara között elkövettek. Ameny-
nyiben figyelembe vesszük azt, hogy a teljes csemyigovi kerületben, ahol Tamásy

49. ÁBTL V-l 16753/2, Gémes Lajos vallomása 1953. augusztus 4., 161. p.
50. Az ügy iratait lásd ÁBTL V-l 16753, valamint V-l 16753/1-3, Szabó Ferenc. Az utolsó idézet az
ügy 2. kötetének 44. oldaláról való.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 427

zászlóalja is tevékenykedett, nem működött több mint 6-8 megszálló zászlóalj, akkor
nyilvánvaló, hogy a RAB azon adata, amely szerint a csernyigovi területen a megszál­
lók 103 ezer békés lakost gyilkoltak meg,51 teljességgel eltúlzott számnak tekinthető.

Eljárások Magyarországon 1956 után

Az 1956 utáni eljárásokat azért érdemes elkülöníteni a korábbiaktól, mert ezekben

az állambiztonság koncepciója már módosult. Nem találtam olyan ügyeket, ame­
lyekben teljesen fiktív alapon indítottak volna vizsgálatot, és nincsenek olyan
ügyek sem, amelyekben csak a vádlott terhelő vallomása lenne az egyetlen bizonyí­
ték. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ezek a perek is teljesen mentesek lettek
volna a koncepcióktól.
Különösen az 1964 előtti eljárásokra jellemző, hogy az érintett lebukását köz­
vetve vagy közvetlenül az 1956-os forradalommal kapcsolatos elszámoltatás okoz­
ta. Az uralkodó pártdoktrína szerint a forradalom csakis a fasiszták, horthysták,
csendőrök és nyilasok műve lehetett, ezért az állambiztonság nagy erőket fordított
ezeknek a kategóriáknak az ellenőrzésére. Noha rendkívül ritka eset volt, hogy
ilyen múltú elemek a forradalomban szerepet vállaltak, sokan fennakadtak az el­
lenőrzés rostáján.
Az egyedüli eset, amikor valaki háborús bűnöket is elkövetett és egyúttal 1956-
os lincselésben is részt vett, Nényei Zoárd századosé, aki 1943-ban a 104. vasút­
építő század parancsnoka volt. 1943 szeptemberében Gomelben állomásoztak,
amikor az egységet partizántámadás érte. Nényei azonnal razziát tartott és katonái
be is kísértek egy trágyadomb rejtekhelyéből három 18-20 év körüli fiút. Az egyik­
nél kézigránátot (más vallomás szerint gyutacsot) is találtak. Nényei először min­
dent tagadott, de az eljárásban több tanú szemébe mondta, hogy utasítást adott a
foglyok megkínzására. Az elfogottakat tüzes vasakkal sütögették, illetve körmük
alá tűket szúrtak. Mivel ezek a módszerek sem vezettek semmire, Nényei elrendel­
te annak a személynek kivégzését, akinél a gyutacsot (kézigránátot) találták, a
másik két személyt átadták a német parancsnokságnak.
Nényei 1958-ban annak kapcsán bukott le, hogy 1956. október 26. után Cherven
Arisztiddal együtt röpcédulázott, fia az utóbbi által vezetett szervezkedés tagja is
volt. Ezenfelül Nényei 1956. október 26-án Miskolcon részt vett Gáti Gyula alezre­
des bűnügyi osztályvezető meggyilkolásában. Az atrocitás annak következménye
volt, hogy a forradalom napjaiban elterjedt a hír, hogy a rendőrkapitányságon poli­
tikai okból letartóztatott személyeket tartanak fogva és ezért aznap nagyobb tömeg
vonult fel a kapitánysággal szemben, követelve az érintettek szabadon engedését.
Az épületből lövéseket adtak le a tüntetőkre, majd miután a szomszédos honvéd­

ői. A magyar megszálló csapatok... I. m. 212. p.

428 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

laktanyából megüzenték, hogy ellenállás esetén az egész épületet szétlövik, meg­

adták magukat.52 Ezt követően a tüntetők megrohamozták az épületet és több sze­
mélyt meglincseltek. Hogy ennek során Nényei pontosan mit tett, már kideríthe­
tetlen. Ami biztos, hogy Gáti a tömeg elől a rendőrkapitányságról egy bérház
pincéjébe menekült, majd onnan valaki biztatására előjött. Még nem érhetett az
utcára, amikor nekiestek és első bántalmazói között lehetett Nényei is. Valaki egy
vascsővel fejbevágta, majd egy ló vérében meghempergették, végighúzták a főut­
cán és holttestét a szovjet felszabadítási emlékműre akasztották.
Ügyében a vizsgálatot már befejezték, amikor Nényei 1959. január 19-én cellá­
jában az ingéből font kötéllel felakasztotta magát. Két búcsúlevelet is hagyott hát­
ra, egyiket családjának, másikat vizsgálótisztjének írta (akit „kedves százados ú ri­
nak nevezett, ami legalábbis arra utal, hogy nem alkalmaztak fizikai erőszakot vele
szemben). Utóbbihoz írt, szívélyes hangú levelében öngyilkosságát azzal indokol­
ta, hogy meg kívánja kímélni családját attól a szégyentől, hogy halálra ítélik és ki-
végzik. A levélben két, meglehetősen zavaros utalást tett azokra a cselekményekre,
amelyekkel vádolták: „a partizán ügyben környezetem befolyásával ragadtattam el
magam. Ezt meg is bántam. Szegény Gáti halálát én nem kívántam, jóformán haja
szálát sem görbítettem meg, inkább strici tempó volt, mint politikai/'53
Az ügy két másik vádlottját, Bere Dániel tartalékos őrmestert és Pintér Lajos
honvédet (aki Nényei tisztilegénye volt), a Budapesti Katonai Bíróság először ha­
lálra ítélte, majd a Legfelsőbb Bíróság 1959. július 23-án az ítéleteket életfogytig­
lani fegyházra változtatta. Ezek az ítéletek rendkívül szigorúnak tűnnek annak fé­
nyében, hogy 1960. január 20-án elvileg a bíróság szerint is bekövetkezett volna az
elévülés.
A 19. gyalogezred viselt dolgaival kapcsolatban már korábban említett Szécsy
László századost durva magatartása miatt már 1949-ben vizsgálat alá vonták, de
1950-ben a népbíróság felmentette, mivel sajátos módon egy tanú sem emlékezett
arra, hogy az egység akár csak látott is volna partizánokat. Az egyedüli vád, Szécsy
„kulák” mivolta, illetve néhány pofon amit katonáinak kiosztott, ekkor még nem
bizonyult elegendőnek az elítéléshez. 1955-ben Szécsy újra a hatóság célkeresztjé­
be került, feltehetően azért, mert egysége két katonája ellen nyomozás indult és ők
rá is vallottak. Ügyében 17 tanút hallgattak meg, akik egyszerre emlékezni tudtak
a 19. gyalogezred „partizánvadász" akcióira és arra, hogy Szécsy élő céltáblának is
használt embereket. Viszonylag egybehangzóan igazolták kegyetlenkedéseit, az el­
követett nemi erőszakokat, valamint azt, hogy Szécsy több esetben kivégzésekre is

52. Részleteket lásd Szakolczai Attila: Tömegmozgalmak Miskolcon 1956. október 25-26. In Körösi
Zsuzsanna (szerk.): Évkönyv 2 0 0 0 . Magyarország a jelenkorban. Budapest, 1956-os Intézet 2000, 303-322. p.
és Ungváry Rudolf: A lincs. Élet és Irodalom, L. évfolyam, 38. szám; valamint uő: Utána néma csönd. A miskol­
ciegyetem 1956-os diákparlamentjének krónikája. Budapest, 2000, Logod Bt.
53. ÁBTL V-145403, 114. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 429

utasításokat ad ott.54 Szécsyt végül a gyulai megyei bíróság életfogytiglani börtönre

ítélte, az atrocitásokban részt vevő tisztilegénye pedig tíz évet kapott. 1956 nyarán
felülvizsgálata során sem állapítottak meg vele kapcsolatban törvénysértést, sőt a
forradalom napjaiban sem szabadult ki a börtönből. 1966-ban még a Kozma utcai
börtön lakója volt, 1967 és 1970 között helyezhették szabadlábra.55
Hámori Károlyt, akit már az 1945 előtti hadbírósági ítéletek kapcsán említettünk,
1956. június 6-án letartóztatták. Sajnos a dokumentumokból nem derül ki, hogy mi
indította el az eljárást. Az azonban kiderült, hogy az 1941-ben beteges antiszemita
Hámori 1947-től egészen letartóztatásáig az MKP, illetve az MDP tagja volt és min­
den feltűnés nélkül tengette mindennapjait. A vizsgálat meghallgatta a már 1941
folyamán is kikérdezett tanúkat, és az akkori vizsgálattal teljesen megegyező ered­
ményre jutott. Két egymástól független elmeszakértői véleménnyel is igazolták Há­
mori teljes beszámíthatóságát. Ezen túlmenően még néhány érdekes részletet is fel­
tártak, például azt, hogy a VIII. hadtest külön napiparancsban is közölte az ügyet
mint elrettentő esetet. Hámori 1956. november 3-án kiszabadult, de nem távozott
külföldre, így 1957-ben újra letartóztatták. A Budapesti Fővárosi Bíróság 11 év bör­
tönre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság ezt életfogytiglani börtönre módosította.56
A BM igyekezett áldozatait elkísérni egészen a sírig. Példa erre a már említett
Berdefi Győző, akit 1947-ben szovjet szervek elraboltak és 25 évre ítéltek. 1955-ös
hazaérkezésekor az AVH illetékesei szerint a vasútállomáson „kimondottan úri
társaság várta”. Berdefi ugyan nem csinált az égvilágon semmit sem, de 1960-ban
Figyelő dossziét nyitottak rá. Nyolc év hálózati ellenőrzésnek kellett eltelnie ah­
hoz, hogy rájöjjenek, megfigyelése teljesen értelmetlen, dossziéját 1969. október
1-jén szüntették meg.57

Rendszerváltásokon végigvonuló justizmord

1989 után megkezdődött a korábbi törvénysértő ítéletek felülvizsgálata. Ennek so­

rán azonban olyan döntésekre is sor került, amelyek méltó folytatásai a népbírósá­
gok rendkívül problematikus ítélkezési gyakorlatának. Mindehhez sajátos történé­
szi munka is társult, részben éppen olyanok tollából, akik korábban a most tisztára
mosandó személyek bűnösségét kívánták bizonygatni. Politikai és történeti szem­
pontból a legfontosabb ilyen ügy egyértelműen Jány Gusztáv személyéhez kötődik.
Esete a nyilvánosság előtt sajnos csak arról az oldalról ismert, hogy őt a népbí­

54. ÁBTL V-6220 Szécsy László [az ÁVH irataiban neve általában „i”-vel szerepel].
55. Az adatokért Rainer M. Jánosnak mondok köszönetét.
56. ÁBTL V -l50939, Hámori Károly Ferenc. Sajnos a dosszié második kötete nem került az ÁBTL
kezelésébe, de a BFL-nél mindkettő megtalálható XXV.4.a. 1956-5157 jelzet alatt. Hámori ÁBTL-ben ke­
zelt kartonján az utolsó bejegyzés 1974-ben kelt, ekkor még életben és börtönben volt.
57. ÁBTL V-145386/a, Szovjetunióból visszatért hadifoglyok, itt 40. p.
430 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

róság 1947-ben rendkívül problematikus indoklással halálra ítélte. Arról azonban,

hogy Jány esetében a népbíróság, majd ennek nyomában a Magyar Köztársaság
Legfelsőbb Bírósága felelős nyilvánvalóan releváns és terhelő jogi tények figyelmen
kívül hagyásáért, csak kevés szó esik.
A Jány ellen induló népbírósági per elején több tanú is jelentkezett arra, hogy
Jányra súlyosan terhelő vallomást tegyen. Ternovszky János, Béta Imre, illetve a
haditudósító század három tiszti beosztású tagja is említést tett arról, hogy a 2.
hadsereg hátsó területén úgynevezett „kettős bíráskodás” folyt, ami annyit jelen­
tett, hogy a civilekkel kapcsolatos ügyeket kivették a hadbíróságok illetékességi
köréből. Ennek következtében a hadsereg és a hadtestek Ib osztályai hadbíróságok
bevonása nélkül végeztek ki nagy számban civileket. Esetenként konkrét helyszí­
neket is megjelöltek, pl. Veszprémi József és Szigeti József Vorozshba faluban egy­
behangzóan említett kivégzéseket, utóbbi tanú pedig egy szomszédos faluban női
és gyermek hullákat is látott. Ugyanezt igazolta vissza Erdeős László alezredes, a
2. hadsereg volt személyügyi előadója is. Vallomása szerint „előttem és mindenki
előtt a hadsereg-parancsnokságon ismeretes volt, hogy a vidéken békés orosz pol­
gári lakosság lakott, egyáltalán nem állt fenn partizánveszély. Ennek ellenére
Torzsay Henrik [ezredes, a hadsereg hadtápfőnöke] vezetésével hónapokon keresz­
tül napirenden voltak a környéken partizánvadászatok, büntető expedíciók és nyu­
godt lélekkel állíthatom és ezt bármilyen hatóság előtt esküvel is bizonyítom, hogy
ezek a polgári lakosság ellen elkövetett közönséges gyilkosságok voltak.”58
Erdeős és társai vallomását alátámaszthatták volna a hadtápzászlóaljak már ko­
rábban említett jelentései is, amelyeket 1945-ben a népbíróság talán nem ismerhe­
tett, arra azonban minden lehetőség meg lett volna, hogy ezekben az ügyekben
újabb tanúkat hallgassanak meg. Ehhez képest a népügyész mindezzel csak általá­
nosságban foglalkozott, de legalább a vádiratban megemlítette a „kettős bírásko­
dás” intézményét és a civilek kivégzését. Emellett megemlítette azt is, hogy Jány
utasítására több esetben tizedelést is rendeltek el, miközben ez az elrettentő intéz­
kedés nem felelt meg a korabeli szolgálati szabályzatnak sem, tehát gyilkosságnak
tekinthető (a szolgálati szabályzat a megfutamodók felkoncolását megengedte, a
kollektív büntetést azonban nem). A per során a bírák azonban egyetlen kérdést
sem tettek fel a vádlott megszálló tevékenysége kapcsán. Hallgatásuk több mint
feltűnő, hiszen tálcán kínálkozott számukra az a lehetőség, hogy az ügyet kibontva
valós cselekmények alapján hozzanak Jány ellen súlyos ítéletet. Más kérdés, hogy
a megszállással kapcsolatos ügyek lavinát indíthattak volna el, ami a népbíróság­
nak nem állt érdekében, nem beszélve arról, hogy egy ilyen vádpont politikai hasz­
nosítása igencsak kérdésesnek tűnt. Az MKP ebben az időszakban kifejezetten ke­
rülni igyekezett a nyilvánosság előtt azokat a kérdéseket, amelyek a lakosságot ir­

58. ÁBTL V-l 17091/1, Jány Gusztáv, 66-67. p., V-l 17091, 23. p. A Jány-ügyet úttörő módon Varga:
„Forradalmi törvényesség” című már idézett tanulmánya dolgozta fel.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 431
ritálhatták volna. Ezzel függött össze, hogy ekkor még formális, de kormányzati
szerepet biztosítottak a volt katonai elit több tagjának (Vörös János, dálnoki Mik­
lós Béla, Faragho Gábor vezérezredesek) és mindent megtettek a magyar nemzeti
szimbólumok kisajátításának érdekében. Jány esetében a valós felelősség temati-
zálása helyett a már 1944-ben is jól bevált rasszista bűnbakkeresést állították a
középpontba. Hasonlóan sok más országhoz, a magyar lakosság nem jelentéktelen
része is szívesen azonosult azzal a magyarázattal, amelyben saját szerepe csakis
áldozatként jelent meg és a felelősséget idegen - 1945 után „sváb” - tábornokok
nyakába lehetett varrni.
A Népbíróság Országos Tanácsa végül Jányt halálra ítélte, de Pálosi Béla ta­
nácsvezető bíró arra a következtetésre jutott, hogy az ítélet téves, mert a népbíró­
ságnak nem lett volna joga katonai szakkérdésekben is állást foglalni, enélkül vi­
szont a halálos ítélet kiszabása sem indokolt. A NŐT 3:2 arányban támogatta a
kegyelmi felterjesztést, de ezt Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasította és a per
újratárgyalására sem került sor. Jányt 1947. november 26-án a markó utcai fogház
udvarán agyonlőtték.
Azokat, akik Jányra ténylegesen terhelő vallomásokat tehettek volna, a bíróság
nem hallgatta meg, vagy korábbi vallomásaikat „hallomásokká” szelídítette. Visz-
szakérdezésekre, a tényállás tisztázása érdekében újabb tanúk beidézésére nem
került sor. A bírósági anyagokhoz mellékelt fényképet, amelyeken civilek hullái
voltak láthatóak, nem értékelték ki. Két esetben a tanúk teljes kiiktatása nem volt
lehetséges: Ternovszky Jánost ugyan a tárgyalás ideje alatt az NKVD elrabolta - de
így is fel lehetett olvasni korábbi vallomását, amely szerint egy rövid ideig a kém-
elhárítók a hadsereg-parancsnoksággal közös fogdát használtak. Ide tömegesen
vittek be a kémelhárítókhoz beosztottak orosz polgári foglyokat, akiket rövid úton
kivégeztek. Egy ízben 14 foglyot hoztak be ide, majd az egyik fogoly megszökött.
Erre a maradék 13 embert kivitték és kivégezték. Ez a vallomás azonban nem kel­
tette fel sem a vád, sem a bíróság figyelmét.
Babos József ezredes esete már keményebb diónak bizonyult. Babos feddhetet­
len előélettel rendelkezett és Bajcsy-Zsilinszky Endrén keresztül az ellenállással is
kapcsolatban volt, ráadásul a kommunista Schönherz Zoltánt 1942-ben sikertele­
nül kegyelemre is ajánlotta. O irányította a délvidéki gyilkosságok miatti nyomo­
zásokat, amelyek 1943-ban súlyos ítéletekhez is vezettek. Egyúttal koronatanú
volt arra, hogy Jány főhadiszállásán nemcsak tudni kellett arról, hogy az alárendel­
tek kettős bíráskodás címén gyakorlatilag szériában gyilkolják le az elfogottakat,
hanem azt is bizonyítani tudta, hogy Jány egy ilyen ügyben személyesen és bűnpár-
tolóan beavatkozott, amikor fedezte a munkaszolgálatosokat meggyilkoló Kurucz
János tizedest, akit csak hosszas huzavona után volt hajlandó visszaküldeni a hát­
országba, hogy ott bíróság elé állítsák.
432 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

Ezt az ügyet érdemes részletesebben is bemutatni. 1942. július 25-én Kurucz

János tizedes Puhovo mellett felettese, Szalai István főhadnagy parancsára kivég­
zett: pontosabban meggyilkolt egy munkaszolgálatost és parancs nélkül egy mási­
kat. A cselekménynek egyébként egyik esetben sem volt jogalapja. Azzal állt össze­
függésben, hogy dr. Gáspár József munkaszolgálatosnak megérkezett a leszerelési
jegye, de Szalai nem akarta hazaengedni és ezért arra utasította Kuruczot, hogy lője
le. Már az is sokatmondó, hogy egy ilyen utasítást visszakérdezés nélkül végre lehe­
tett hajtani. Amikor Kurucz felszólította Gáspárt, hogy munka ürügyén kövesse, egy
Breuer Sándor nevű munkaszolgálatos is elindult. Közben eleredt az eső és a két
munkaszolgálatos egy fa alá húzódott. Kurucz erre elővette egy sátorlap alól a fegy­
verét és 3-4 lépésről fejbe lőtte Gáspárt. Nem tisztázott, hogy azt hitte-e, ettől az
egy lövéstől esett-e el Breuer vagy rá külön lőtt. Breuer mindenesetre csak megsé­
rült és elájult. Magához térte után egy német alakulat talált rá, akik kórházba utal­
ták ahonnan kalandos úton visszajutott Magyarországra.
Dr. Gáspár József veszteségi kartonja egyébként hamis adatot tartalmaz, mert
szemérmesen csak annyi van rajta feltüntetve, hogy „lemaradt”. Az esetet Babos
József hadbíró vizsgálta ki. Babos már több ilyen és hasonló ügyről tudhatott, mert
1945-ös vallomása szerint „sok rosszat hallotam a 2. hadseregnél lévő állapotokról
[...] precedenst akartam teremteni és megakadályozni ezt az áramlatot”59 és ezért
a vezérkar főnökén keresztül azonnal intézkedett arról, hogy Kurucz tizedest, aki­
nek sem fegyverhasználati joga, sem a felkoncolásra törvényes jogalapja nem volt,
azonnal tartóztassák le és szállítsák Budapestre. Jány azonban személyesen gon­
doskodott az ügy elszabotálásáról - annyiból érthető módon, hogy az ügy vizsgála­
tai feltehetően azt is feltárták volna, hogy maga a hadseregparancsnok is felelős
törvénytelen kivégzésekért, ilyenekre ugyanis Jány bizonyíthatóan vagy utasításokat
adott, vagy legalábbis láttamozta ezeket, mint például a Jugyinóban történt kétszeri
tizedelést, amit egyébként a 2. hadsereg Ib osztályának 1942 szeptemberében ki­
adott utasítása alapján rendeltek el.60 Hónapokon keresztül tartó huzavona kezdő­
dött, mire végre a Honvéd Vezérkar Főnökének külön rendelete és a Kormányzó
bekapcsolása után sikerült csak elérni, hogy Jány menetlevéllel - tehát kíséret és
bilincs nélkül - Budapestre küldte a tizedest. Babos egyúttal arra is emlékezett,
hogy egy alkalommal hivatali helyiségében felkereste Jány, aki emelt hangon fele­
lősségre vonta őt a délvidéki ügyben folytatott nyomozásért, mondván az ennek
kapcsán megvádolt Korompay Gusztáv főhajónagy (aki nem mellesleg Jány rokona
is volt) és kivégzőosztaga valójában „hazafias cselekedeteket hajtottak végre”.61
Babos 1945 elején személyesen jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban és

59. ÁBTL V-l 17091, Babos vallomása 1946. november 19., 42. p.
60. A tizedelésre lásd Kis Gergő Barnabás - Szabó Péter: A 105/11. tábori munkásszázad igaz és va­
lóságos története 1942 októberétől 1943 januárjáig. Hadtörténelmi Közlemények, 2004/3. 887-926. p. továb­
bi hivatkozásokkal.
61. ÁBTL V-l 17091/b, Babos vallomása, 123. p.
 A FELELŐSSÉGRE VONÁS 43 3

Vörös János vezérezredes kinevezte a HM Igazságügyi Osztálya, azaz a magyar had­

bírói kar élére. Mint ahogyan Varga László tanulmánya is megállapította, ez indíthat­
ta be ellene a gépezetet. A frissen átállt volt jobboldali hadbírók (Major Ákos és a
Schönherzet halálra ítélő Topolay Imre), illetve azok, akikkel Babos korábban rossz
viszonyban volt (Piri Gábor), azonnal elkezdték feljelentését Rákosinál, Péter Gábor­
nál és másutt. 1946 elején Babost koholt vádakkal letartóztatták.62 A börtönben 39
kilogrammot fogyott, egészségi állapota életveszélyesre fordult (260 hgmm vérnyo­
más), otthon maradt felesége belehalt a zaklatásokba, anyja megőrült.
Kivételes szerencséjének köszönhette, hogy 1946 végén szabadlábra helyezték
(letartóztatása addig is törvénytelen volt, az ellene készített vádiratban csak valót­
lanságok szerepeltek, ráadásul a népbíróságnak hat hónap után a vádlottat amúgy
is szabadlábra kellett volna helyezni). Babos nem várta meg az ellene összefogó
hadbíró lobbi újabb akcióját, hanem külföldre menekült. Tanúvallomását így 1947.
szeptember 29-én csak felolvasni tudták. A népügyész és a népbírák mindehhez
semmilyen kérdést sem fűztek, így nem csoda, hogy az általa felhozott eset elsik­
kadt azokhoz a hazug, ámde ekkor politikailag jól szerepeltethető vádakhoz ké­
pest, amely szerint Jány szándékosan a halálba hajszolta hadseregét.
1993-ban a Legfelsőbb Bíróság Jányt felmentette a korábbi vádak alól és a bíró­
ság elnöke, Solt Pál a népbírósági ítélet kapcsán kettős „justizmordról” beszélt,
miközben a Legfelsőbb Bíróság követett el súlyos hibákat Jány felmentése során.
Egyrészt hamis állítást tett akkor, amikor leszögezte, hogy „nem nyert bizonyítást,
miszerint megtizedelés eszközöltetett” volna - holott a tizedelésre két esetben
bizonyítottan sor került.63 Hozzá kell tenni, hogy a népbírósági perben Jány sok
mindent felhozott mentségére, két dolgot azonban meg sem kísérelt tagadni. Nem
tagadta a tizedeléseket és nem tagadta azt sem, hogy fegyelmi okokra hivatkozva
még azokban az esetekben is ő ragaszkodott a halálbüntetések végrehajtásához,
amikor a hadbíróságok maguk is kegyelmi felterjesztésekkel éltek - kegyelmet te­
hát egyetlen esetben sem adott. így annak a négy nazarénusnak is kivégzőosztag
elé kellett állnia, akik egyetlen bűne a fegyverviselés megtagadása volt.64 A 2. had­
seregnél összesen több mint 300 halálos ítéletet hoztak a hadbíróságok, túlnyomó
többségében munkaszolgálatosok ellen. Jánynak köszönhetően ezeket az ítéleteket
kivétel nélkül végrehajtották. Igaz ugyan, hogy Jányn a kegyelmi jogkör gyakorlá­
sának elmulasztása jogilag nehezen kérhető számon. Morális értelemben azonban
ez a hozzáállása menthetetlen.
A Legfelsőbb Bíróság egyszerűen nem vett tudomást Ternovszky János terhelő
vallomásáról sem, nem kívánt foglalkozni az eredetileg bizonyítékként a perhez

62. Peranyagát lásd BFL XXV.2.b. 1562/1945. Babost távollétében 1948. december 13-án 15 év fegy-
házra ítélték - teljesen alaptalanul.
63. Lásd a „hadbírósági ítéletek” fejezetben foglaltakat, illetve Kis-Szabó: A 1 0 5 /1 1 . tábori munkásszá­
za d ... I. m. további hivatkozásokkal.
64. ÁBTL V-117091/a, 39. p. és V-l 17091, 15. p. Jány vallomása 1947. június 2.
434 A FELELŐSSÉGRE VONÁS

csatolt fénykép kérdésével (a periratok jegyzékében „X-szel jelzett kép, mely egy
vorozshbai kivégzett orosz család holttesteit ábrázolja”), és azt a képtelenséget
adta írásba, hogy a kettős bíráskodás kapcsán „egyik esetben sem volt megállapít­
ható, hogy volt-e olyan természetes személy, akit [...] sérelem ért”. A Babos József
által egyértelmű bizonyítéknak felhozott gyilkosság kérdését a Legfelsőbb Bíróság
azzal minősítette jogilag nem létezőnek, hogy leszögezte: Babos mindezt nem sze­
mélyesen adta elő, vallomásának felolvasása ezért sértette a perrendtartást. Ez
azonban egyáltalán nem volt igaz, mivel Babos nem volt idézhető és ezt a népbíró­
ság is tudta, sőt jegyzőkönyvbe is vette.
A rendszerváltás utáni igazságszolgáltatás súlyos szereptévesztésének bizonyí­
téka, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt ígérte, hogyjány kapcsán „minden [...] forrást
figyelembe kívánnak venni. így perének, hadseregének irategyütteseit, az akkor
hatályos katonai szabályzatokat, különösen a harcászatit”.65 A Legfelsőbb Bíróság
ugyanis nem katonai bíróság, nem rendelkezik ebben a kérdéskörben kompetenciá­
val. Egyoldalú hozzáállásának köszönhető, hogy nem vizsgálták meg még csak azo­
kat a dokumentumokat sem, amelyek a hadtápzászlóaljak kapcsán a Hadtörténeti
Levéltárban találhatóak, nem foglalkoztak a tizedelések kérdésével és annak sem
néztek utána, hogy a BM irattárában (ma az Allambiztonsági Szolgálatok Történel­
mi Levéltárában) többtucatnyi olyan tanúvallomás található, amelyből a 2. hadse­
regnél folyamatosan praktizált törvénytelen kivégzések dokumentálhatóak. A Leg­
felsőbb Bíróság ezen magatartása sajnálatos, ámde konzekvens: ugyanolyan trehá-
nyan jártak el, mint fél évszázaddal korábban a népbíróság illetékesei.

65. Idézi Varga: Forradalmi törvényesség, http://beszelo.c3.hu/cikkek/%E2%80%9Eforradalmi-torveny

esseg%E2%80%9D#1999-fll-09_to_70.
 Utószó és következtetések

Amikor a magyar megszálló csapatok történetével foglalkozni kezdtem, elég hamar

fel kellett ismernem, hogy egy ilyen vizsgálat csak akkor hoz komoly eredménye­
ket, ha túlmutat az egyébként feltétlenül szükséges és eddig hiányzó eseménytör­
téneti rekonstrukción. Utóbbi önmagában ugyanis szinte teljesen értelmezhetet­
len. Fontos tudni, hogy melyik zászlóalj mikor hol működött és egyáltalán mit is
csinált, de ez az információ a semmiben állna akkor, ha nem vizsgálnám azokat a
magyar hadvezetéstől független körülményeket, amelyek a katonáikat bevetési te­
rületükre juttatták és megszabták mindennapjaikat. Monográfiám ezért több célt
is kitűzött maga elé. Szükségesnek láttam a német megszállási politika bemutatá­
sát, a megszállás elvi kérdéseinek tárgyalását és a „másik oldal”, azaz a partizánok
működésének ismertetését.
Első fontos következtetésem ezzel kapcsolatos. A szovjet partizánháború való­
jában nem csupán két ellentétes csoport küzdelméről szól, hanem ennél sokkal
többről. Egyrészt párhuzamosan több háború is zajlott: németek és szövetségeseik
a szovjetek, az UPA és az AK ellen, szovjet partizánok a németek és szövetségese­
ik, valamint az UPA és az AK ellen, az UPA a szovjetek és az AK ellen, az AK pedig
a magyarok kivételével mindenki ellen. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy
ebben a térségben a lakosság extrém módon ki volt szolgáltatva a mindenkori ha­
talombirtokos erőszakjának. Azt pedig, hogy ez éppen a németeket és szövetsége­
seit, az UPA vagy az AK harcosait jelentette, a véletlenen múlott és napról napra
változhatott.
A német és magyar megszállók tevékenysége az erőszak brutális elszabadulásá­
val járt. Ennek részletei Magyarországon még ma sem kellően ismertek. A kommu­
nista propaganda nyomán a történetírás bizonyos irányzatai hajlamosak arra, hogy
az ezzel kapcsolatos atrocitásokat egy, a holokauszton túlmutató tudatos népirtó
politika termékének állítsák be. Abban bízom, hogy be tudtam mutatni: az említett
háborús bűncselekmények nem tekinthetőek ennek, annak ellenére, hogy a német
politikai vezetés részéről csakugyan létezett népirtási intenció. Ezt azonban már a
legfelsőbb náci vezetésen belül sem övezte teljes konszenzus. Végrehajtását pedig
számos tényező akadályozta. A helyszínen tevékenykedő parancsnokságok és in­
tézmények egyrészt általában berzenkedés nélkül hajtották végre Hitler és más
43 6 UTÓSZÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

náci vezetők parancsait, de jól felfogott érdekükből nem tekinthettek el a lakosság

együttműködésétől. Ezt egy idő után a legfelsőbb német vezetés is elismerte és
1943-ra már a hivatalos propaganda részét képezte, hogy a korábban megvetően
csak alsóbbrendű embernek aposztrofált keleti népek is viselhetnek fegyvert a bol-
sevizmus elleni háborúban.
Tudatos népirtásról ennek ellenére bizonyos esetekben mégis lehet beszélni.
Ide tartozik Leningrád szisztematikus és tervszerű kiéheztetése. Egy hagyományos
ostrom esetén a megadás után a blokádot megszüntetik - Leningrád esetében
azonban a német parancsnokok azt az utasítást kapták, hogy kapitulációt semmi­
lyen esetben sem fogadjanak el. Tudatos népirtás valósult meg a hadifoglyok ellá­
tása kapcsán annyiból, hogy a német politikai vezetés a hadjárat tervezése során
semmilyen módon nem tervezte a róluk való gondoskodást és ennek következté­
ben 1942 tavaszáig több mint kétmillió hadifogoly éhen halt. Végül tudatos népir­
tást követtek el a Szovjetunió zsidó származású lakosságával szemben. Magyar
csapatok az említett három kategóriából a másodikkal áttételesen, a harmadikkal
viszont majdnem teljes mértékben érintkezésbe kerültek. Több hadifogolytábor
külső őrségét magyar katonák adták, igaz, nem magyar parancsnokságok feleltek a
hadifoglyok ellátásáért és semmilyen befolyásuk sem volt a német hadifogoly-poli­
tikára. A holokausztban azonban a magyar csapatok részvétele a végrehajtás majd­
nem minden állomásában megállapítható.
A minden szovjet lakost érintő tudatos népirtás vádját meggyőzően cáfolják
azok az intézkedések, amelyeket a német (és nyomukban bizonyos mértékig a ma­
gyar) hadsereg megpróbált foganatosítani annak érdekében, hogy csökkentse a
partizánháború áldozatai számát és különválassza a partizánokat a fegyvertelen
lakosságtól. Ez a törekvés elsősorban a német hadsereg esetében érhető tetten,
amely jóval professzionálisabban működött, mint a magyar.
Az összehasonlító elemzés megdöbbentő eredménye, hogy a magyar csapatok
partizánháborús tevékenysége jóval több áldozattal járt, mint ez a Wehrmacht „át­
lagos" alakulatai esetében általában tapasztalható. Ez az eredmény különösen érde­
kes annak fényében, hogy mind a visszaemlékezők, mind a szakirodalom úgy állítot­
ta be a kérdést, mintha a Magyar Királyi Honvédség megszálló katonái a németekhez
képest egyfajta enyhébb opciót képviseltek volna. Ennek a különbségnek feltehetően
összetett okai vannak. Fontos leszögezni, hogy önálló magyar megszállási politika
nem létezett: egyetlen magyar parancsnoknak sem volt tehát oka arra, hogy a
Wehrmachttól eltérő módon kezelje a megszállás során felmerülő kérdéseket.
Hozzá kell tenni azt is, hogy amint azt a kötet vonatkozó fejezetei részletesen is
elemezték, a Harmadik Birodalomnak nem egy megszállási politikája volt, hanem
több, ezek rendkívül eltértek egymástól és még a Wehrmachton belül is jelentős
különbségek léteztek. A rossz felszereltség, a kiképzési hiányosságok, túlteljesítés­
hez vezető kisebbségi komplexusok és a „vendégszereplésből" adódó felelőtlenség
egyaránt radikalizálóan hatott a magyar parancsnokok és katonák viselkedésére.
 UTÓSZÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 43 7

A megszállás szörnyűségeinek ismerete után felmerülhet az a kérdés, hogy mit

tudott minderről a magyar katonai és politikai vezetés? A válasz egyértelmű: min­
dent. Hivatali úton és személyesen is bőséggel álltak rendelkezésre erről részletes
adatok. Ebben az esetben viszont a következő kérdés az, hogy mit is kezdett ezek­
kel az információkkal az a katonai és politikai vezetés, amely legkésőbb 1941 végé­
től már kételkedett a háború megnyerhetőségében és 1943-tól már fegyverszüneti
tárgyalásokat is folytatott. Az eddigi kutatások nyomán úgy tűnik, hogy az érintet­
tekben semmilyen aggodalom nem élt amiatt, hogy a megszállás során elkövetett
atrocitásoknak később súlyos politikai következményei lehetnek. Ez egyaránt jel­
lemző Horthy Miklósra, Szombathelyi Ferencre és a legutolsó szakaszvezetőre,
amit az is igazol, hogy rendkívül sok háborús bűnösnek még csak eszébe sem ju ­
tott, hogy 1945 után elmeneküljön Magyarországon, olyannyira nem, hogy közü­
lük többen az új honvédségben is szolgálatot vállaltak. Minden jel arra mutat, hogy
az ügy katonai és politikai felelősei közül még azok is úgy gondolták, hogy ezzel
kapcsolatban nincsen semmi tennivalójuk, akik szívük szerint az első lehetséges
alkalommal kivezették volna az országot a háborúból. Ez a hozzáállás elszomorító,
de a délvidéki tömeggyilkosságok tükrében nem meglepő. Ott az áldozatok 99%-
ban magyar állampolgárok és teljes mértékben ártatlanok voltak. Ehhez képest
meglehetősen lassan és erélytelenül indult meg a tettesek ellen a vizsgálat.
A Wehrmacht vonatkozásában bő irodalma van azoknak az eseteknek, amikor
magas rangú parancsnokok szigorú - és adott esetben a hitleri intézkedésekkel
szembemenő - eljárásokat követeltek vérengző alárendeltjeikkel szemben. Ezek az
akciók még akkor is fontosak, ha tudjuk, jelentős részük sikertelenül végződött és
az ilyen próbálkozások száma 1941-től rohamosan csökkent. Magyar viszonylat­
ban egy ilyen összehasonlítás elég elkeserítő eredményre jut. A honvédség pa­
rancsnokainak nem kellett egy felettük teljhatalommal rendelkező Hitlertől tarta­
niuk, ha a háborús bűncselekmények szankcionálását kívánták volna. Az eddig
feltárt dokumentumokból azonban nem sok olyan van, ami arra utalna, hogy a
felső katonai vezetést különösebben aggasztotta volna alárendeltjeik ámokfutása.
Ez pedig felveti a felső katonai és politikai vezetés felelősségének kérdését is.
A magyar megszállás története 1945 után nem kapott nagyobb nyilvánosságot,
ha pedig szó esett róla, akkor csakis és kizárólag a magyarok által elkövetett hábo­
rús bűncselekmények szempontjából foglalkoztak vele. Ez a tematikai leszűkítés a
történtek ismeretében érthető és szükségszerűnek is mondható. Kellemetlen mel­
lékhatása hosszú távon mutatkozott csak meg: mivel a megszállás teljes történeté­
nek elbeszélése nem támasztotta volna alá a fekete-fehér kategóriákban gondolko­
dó történelemszemléletet, ezért a téma sorsa először a szelektív leszűkítés, majd a
teljes elhallgatás lett. Ezen a rendszerváltás utáni évtizedek sem változtattak so­
kat. A magyarok által elkövetett bűncselekmények feldolgozása helyett - amiről az
emberek már azt gondolták, hogy bőven eleget hallottak - a magyarok kárára elkö­
vetett bűncselekmények feldolgozása iránt mutatkozott meg társadalmi igény, és
43 8 UTÓSZÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

hozzá kell tennünk, az elhallgatás évtizedeinek ismeretében ez teljesen érthető is.

Más kérdés, hogy ennek a sérelmi alapú emlékezetpolitikának számos vadhajtása is
megjelent. A magyar bűncselekményekről folytatott diskurzus 2013-ban merült fel
ismét, immár egyértelműen politikai kontextusban, részben a korábbi sérelmi emlé­
kezetpolitikára adott válaszként. A téma így egyfajta politikai bunkósbottá is vált.
Az összehasonlító elemzés a történettudomány alapvető eszköze és fentiek miatt
kifejezetten kínálja magát a lehetőség arra, hogy a magyar hadsereg szovjetunióbeli
viselkedését a szovjet hadsereg magyarországi működésének fényében is értékeljük.
Először természetesen itt is a háborús bűncselekmények kérdése merül fel.
Ezeket a bűncselekményeket jellegzetességeik alapján érdemes két csoportba
sorolni. Az első csoportba tartoznak az egyéni döntések alapján elkövetett atroci­
tások, amelyek amennyiben parancsnokokhoz kötődnek, sok áldozatot is érinthet­
nek (rablások, „gyanús” civilek lelövöldözése hadműveleti övezetben, megerősza­
kolások, hadisarcoltatás, gyújtogatások stb.). Kisebb-nagyobb mértékben ezeket a
bűncselekményeket minden hadsereg elköveti és a történelem során ezek mindig
is a háborúk kísérő jelenségei voltak, elég ha csak a harmincéves háborúra gondo­
lunk. A második csoportba azokat a bűncselekményeket sorolom, amelyek a had­
viselő felek hadicéljaiból szervesen következtek. A második világháború előtt eu­
rópai hatalmak nem fogalmaztak meg olyan hadicélokat, amelyek etnikai vagy val­
lási csoportok teljes vagy részleges megsemmisítését tűzték volna ki. Általában
területek elfoglalása a lakosság hódoltatása volt a hadicél. Ezzel szemben a náci
Németország bizonyos származás alapján kijelölt társadalmi csoportok megsem­
misítésére törekedett. Hasonló felvethető a Szovjetunióval szemben is, amely a
megsemmisítendő csoportját osztályhelyzet alapján definiálta, ez a megsemmisíté­
si szándék azonban 1941 után már nem volt annyira direkt és nem is volt annyira
konzekvens, mint a nácik antiszemitizmusa.
Vannak, akik azt gondolják, hogy mivel először Magyarország támadta meg a Szov­
jetuniót, ezért a háborús bűncselekmények összehasonlításának nincs értelme. Ez
a nézet több szempontból is hibás. Egyrészt azért, mert ok-okozati összefüggést
tételez fel az atrocitások között, ami azonban csak ritkán igazolható. Elképzelhető
természetesen, hogy akadt olyan szovjet katona, aki a magyarok vagy németek által
családtagjai kárára elkövetett bűnöket akarta Magyarországon is megtorolni, vagy
akire hatott az ezzel kapcsolatos, gyakran túlzó szovjet propaganda. Sokkal gyako­
ribban lehettek azonban azok az esetek, amikor a Vörös Hadsereg harcosai a sztá­
linizmus strukturális sajátosságai miatt követték el bűncselekményeiket. Abban a
rendszerben, amely a tulajdonjogot és az emberi életet nyíltan semmibe vette, mi­
közben „a szocializmusban a legfőbb érték az ember” elvét propagálta, a katonák­
nak ezernyi oka lehetett arra, hogy a rájuk zúduló belső agressziót a védtelen la­
kosságnak továbbadják.
A magyar és szovjet megszállás összehasonlíthatóságát az is alátámasztja, hogy
jogi értelemben egy bűncselekmény sem legitimálhat másikat, a magyar megszál­
 UTÓSZÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 439
lók tevékenysége tehát nem jogosította fel a szovjet felet arra, hogy hasonlóképp
viselkedjen.
Azt, hogy a két megszállásnak a bűncselekmények szempontjából nincs közük
egymáshoz, az is igazolja, hogy egyének szintjén a szovjet hadsereg rendre ugyan­
azokat az atrocitásokat követte el az általa megszállt országokban, teljesen függet­
lenül attól, hogy azok hogyan viselkedtek a Szovjetunió területén a háborúban. így
például Jugoszlávia északi részén a rablások, gyilkosságok és megerőszakolások
annak ellenére is tömegesek voltak, hogy formálisan itt a Szovjetunió egy szövet­
séges ország területén tevékenykedett!1
A két megszállás összehasonlítása kapcsán szembetűnőek a különbségek. A Szov­
jetunióban területileg egyenlőtlen elosztásban ugyan, de létezett érdemi partizán­
mozgalom. Magyarországon semmi ilyenről nem beszélhetünk. Ennyiből nem a ma­
gyar megszállás egészét kellene összehasonlítani a szovjet megszállással, hanem
csupán azt a részét, ami érdemi partizánháború nélkül zajlott le. Egy ilyen össze­
hasonlítás is kínos eredménnyel járna, hiszen kiderülne belőle, hogy strukturális
értelemben a magyar honvédség bizonyos mértékig részt vállalt egy népcsoport
megsemmisítésének megszervezésében (holokauszt) és a front mögötti zónákban
tömegesen fordultak elő erőszakoskodások a civil lakossággal, sőt itt is sor került
puszta gyanúra hivatkozva tömeges kivégzésekre (2. hadsereg megszállt területe).
Nyugat-Ukrajna partizánoktól mentes területére azonban egy ilyen összehasonlí­
tás azt az eredményt hozná, hogy ott a magyar megszállók a lakossággal viszonyla­
gos harmóniában éltek.
A Vörös Hadsereg magyarországi jelenlétében a konszolidált szituációk eleve
nem voltak gyakoriak, holott elvileg ehhez az ellenállás teljes hiánya, valamint a
megszállókkal együttműködő Ideiglenes Nemzeti Kormány és a szovjeteket telje­
sen kiszolgáló magyar kommunista párt alapot adhatott volna. A békés egymás mel­
lett élés lehetőségét azonban rendkívül csökkentette a magyarok és szovjet katonák
közötti gyakran áthidalhatatlan kulturális szakadék, amire utóbbiak fegyelmezetlen­
sége csak ráerősített. A lakosság túlnyomó többsége a szovjet katonákat fegyelme­
zetlen barbár rablóbandának tartotta. Az atrocitások tömegesek voltak és azokat a
sztálinizmus strukturális jellegzetességei tovább radikalizálták. Mindez korántsem
csak a közvetlenül front mögötti területeket jellemezte, ott is tetten érhető volt,
ahol elvileg teljesen konszolidált viszonyoknak kellett volna uralkodniuk. Az ellen­
állás legcsekélyebb jelére a szovjet hadsereg azonnal tömeges és szélsőségesen
brutális repressziókkal válaszolt. Sokszor még ez sem kellett a kollektív büntetés
legszélsőségesebb formájának alkalmazásához, két magyar falu teljes lakosságát
meggyilkolták csupán vélelmezett partizántevékenység miatt (teljesen alaptala­
nul). Az átlagos szovjet katonát még annyira sem tartotta kézben parancsnoka,

1. Lásd Milovan Gyilasz: Találkozások Sztálinnal. Budapest, 1989, Magvető, 81. p.

440 UTÓSZÓ ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

mint a magyart, ebből adódóan a hadsereg belső fegyelmi helyzete sokkal rosszabb
volt. Ennek következményei végső soron a lakosságot terhelték.
A végkövetkeztetés ennek nyomán nem meglepő: a szovjet hadsereg olyan civi­
lizációs mintát testesített meg, ami az ország félázsiai jellegéből következett, és
amelyet a sztálinista diktatúra (Sztálin=Dzsingisz Kán telefonnal)2 tovább radikali-
zált. Ehhez képest még a magyar honvédség is jóval közelebb állt a nyugat-európai
civilizációhoz. Válságos helyzetekben azonban a lakosságnak ebből semmi előnye
sem származott. Felkészültségük hiányosságai és az emberi alkalmatlanságok so­
rozata semmivé tették azt a kulturális előnyt, amellyel a megszállók a megszálltak
felé rendelkezhettek volna.
Munkám csak az első lépést jelenti a megszálló csapatok történetének feldolgo­
zásában. Sok kérdést a következő kutatásoknak kell tisztáznia. Ezek közé tartozik
az egyes alakulatok történetének mikroszintű vizsgálata, valamint a német bírósá­
gi iratok kiértékelése. Utóbbiaktól várható az is, hogy fény derül a német biztonsági
rendőrség, az SD, Himmler territoriális helytartói, a Wehrmacht parancsnokai és
a magyar parancsnokságok kapcsolatrendszerének részleteire. Nem kellően feltárt a
háború társadalomtörténete, a mindennapi élet, azaz az „Alltagsgeschichte”. A Ma­
gyar Királyi Honvédség tekintetében szinte teljesen hiányzik a „tetteskutatás”, azaz
a bűncselekményeket végrehajtó személyek motivációinak vizsgálata, ami nyilván­
valóan az 1990 előtti pártállam sajátosságaival függ össze. Az érintettek azonban
már nem élnek köztünk és a rendszerváltás óta több mint 25 év eltelt. Bízom ezért
abban, hogy ez a kötet is hozzájárulhat ahhoz, hogy az itt említett kérdések a tör­
ténettudomány fókuszába kerüljenek.

2. Ugyanezt a hasonlatot a szovjet irodalom a német büntetőosztagokra is használta. Lásd Ales

Adamovics - Janka Bril - Vladimir Kolesnik: Out o f theFire. Moszkva, 1980, Progress, 278-287. p.
 Rövidítések jegyzéke

ÁBTL Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára

AK Armia Krajova, lengyel honi hadsereg
ÁVH Államvédelmi Hatóság
BA-B Bundesarchiv Berlin
BA-MA Bundesarchiv-Militárarchiv Freiburg
FK Feldkommandantur, tábori kommandantúra
FSZB Federalnaja Szluzsba Bezopasztnosztyi Rossziszkoj Federacii, az
Orosz Föderáció Biztonsági Ügynöksége
GFP Geheime Feldpolizei, titkos tábori rendőrség
HL Hadtörténelmi Levéltár
HM Honvédelmi Minisztérium
HSSPF Höhere SS und Polizeiführer, felsőbb SS- és rendőri vezető
la hadműveleti osztály (vezető)
Ib hírszerzési és elhárítási osztály (vezető), a német hadseregben anyagi
ellátási osztály (vezető)
KEOKH Külföldieket Ellenőrző Országos Hatóság
MDP Magyar Dolgozók Pártja
MGFA Militárgeschichtliches Forschungsamt
MKP Magyar Kommunista Párt
NKVD Narodnüj Komitet Vnutrennüh Del, Belügyi Népbiztosság
NOKW Nürnberg OKW-per
NŐT Népbíróságok Országos Tanácsa
OK Ortskommandantur
OKW Oberkommando dér Wehrmacht
OUN Organizacija Ukrainih Nacionalisztih
RÁB Rendkívüli Állami Bizottság
RKU Reichskomissariat Ukraine
RSHA Reichssicherheitshauptamt
SA Sturmabteilung
SD Sicherheitsdienst
SS Schutzstaffel
442 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

SSPF SS und Polizeiführer

SZKP Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja
SZTAVKA Sztavka Verhovnovo Glavnokomandujucsevo, a Legfelsőbb Főparancs­
nokság (Sztálin) Főhadiszállása
T GY Tanulmány gyűj temény
UPA Ukrainszka Povsztanszka Armija, ukrán felkelő hadsereg
VHA Visual Historical Archive
vkf. /VKF vezérkari főnökség/honvéd vezérkar főnöke
 Források és irodalomjegyzék

LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK

Politisches Archív des Auswártigen Amtes Berlin

R 101884

Bundesarchiv Berlin (B)

NS 19 Reichsfiihrer SS, Persönliches Stáb, 1706, 2566, 3838
R 6 Reichsministerium für die besetzten Ostgebiete, 51-52, 302, 687
R 19 Ordnungspolizei 319
R 20 Einheiten und schulen dér Ordnungspolizei 45, 49
R 58 Reichssicherheitshauptamt 212, 213, 214, 215, 216, 217, 218, 222, 223, 697, 698
R 70 Polizeidienststellen Su 18, Pl 76

Bundesarchiv-Militárarchiv (BA-MA)

RH 2 OKH Operationsabteilung 720., 1926, 2925

RH 19 II Heeresgruppe Mitte 172, 224, 226, 230
RH 20 Armeeoberkommandos 20-2/323, 401, 402, 403, 772, 773, 905
RH 21 Panzerarmeeoberkommandos 21-1/122-126. 133-140, 143, 182-184, 343, 403, 489, 535, 541,
558, 718, 867, 913, 21-2/333-335, 338-339, 342-347, 350, 403, 426, 498, 521, 525, 532, 535, 541,
558, 561, 562, 564, 565, 715, 718-720, 725-727, 866, 867, 881-885, 892-894, 897, 902-905, 908,
913
RH 22 Befehlshaber rückwártiges Heeresgebiet 9, 10, 19, 22, 24, 30, 31, 34, 40, 46, 47, 56, 60, 61, 63, 66,
69, 77, 83, 86, 100, 102, 134, 143, 155, 173, 177, 12, 204, 225, 233, 235
RH 23 Kommandanten dér rückwártigen Armeegebiete (Körűek) 13-29, 129, 130, 135, 155, 173-176,
180, 185, 187, 189, 190, 198, 321, 324
RH 24 Armeekorps 23/208, 47/94, 47/130, 47/234
RH27 Panzerdivisionen 4/59, 60,63-66, 70-72
RW 4 OKW Wehrmachtführungsstab 253, 309b, 506, 603
RW 6 OKW Allgemeines Heeresamt vl30
RW 31 Wirtschaftsstab Őst 250, 763
RW 41 Territoriale Befehlshaber in dér sowjetunion 1 ,4 , 13, 18, 59, 61, 236, 557
RW 46 Armeewirtschaftsführer 7, 535, 538

Mikrofilmgyűj temény
WB 3292
WF 03/55411, 7361, 7458-9, 7460, 15831
WF 01/2151

Zentrale Stelle dér Landesjustizverwaltungen Ludwigsburg

B 167/7367, Aktenzeichen II. 204a AR-Z 188/67 vol 3. JudenerschieBungen in Samgorodok

Militárgeschichtliches Forschungsamt (továbbiakban MGFA)

Darnóy Pál: Organisation und Gliederung dér kgl. Ung. Honvéd Armee A-E
444 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK

H ad tö rtén eti L evéltár (H L)

csapatanyag
1. hadsereg II. 1452 főszállásmesteri iratok
2. hadsereg II. 1453 hadseregparancsnoksági iratok. 5-9., 12-15. doboz.
Megszálló Erők és Kárpát-csopot iratai II. 1458 1-2. doboz
5. tartalékhadosztály iratai II. 1475, 9. doboz
12. tartalékhadosztály iratai II. 1473, 28-31. doboz
23. tartalékhadosztály iratai II. 1478, 2. doboz
19. gyalogezred iratai, II. 1537, 8. doboz
22. gyalogezred iratai II. 1508 9. doboz
38. gyalogezred iratai II. 1662, 21. doboz
40. gyalogezred iratai II. 1516, 21. doboz
44. gyalogezred iratai II. 1504 7. doboz
46. gyalogezred iratai II. 1519, 21-22. doboz
52. gyalogezred iratai II. 1517, 22. doboz
54. gyalogezred iratai II. 1520, 23. doboz
V. gépkocsizó tüzérosztály iratai II. 1693, 39. doboz

VKF eln. 1. o. 6873/1941, 1941/5908, 4821/1942., 437/1944, 4340/eln., 5641/1943, 6476/eln. 1941,
6580/eln. 1941, 1942. 1. o. 4458/eln., 4480/eln., 4821/eln., Iö43. 1. o. 6533/eln.
VKF 1. o. napi helyzetjelentések

hadbíróságok
12., 19., 23., 25. 102., 121, 124., 201. hadosztály tábori bírósága 224-226. doboz

2. hadsereg és Magyar Megszálló Erők tábori bírósága 5., 11-15., 22., 26., 28.doboz
HL HM 13. o. 5169. csomó, 31.141. sz, 5166/a, 5166/b, 6067., 6068. 15 8/1943, 159/1943. sz ügyek, H
36758/1943 Goreczky Elemér és társai, H 41/41 Herskovics Júdás Lipót, 34700. Oroszvári Ferenc HL
HM Eln. 13. oszt. 5167. csomó, 23/megsz.csop.IV.b. 42. II. 5.

Mikrofilmgyűjtemény
744—755. számú mikrofilmtekercsek

Tanulmánygyűjtemény (TGY) 2658 Vécsey Béla, 2698 Boér Viktor, 2728 Mauthner József, 2779 Kálmán
Dániel, 2833 Lieszkovszky Pál, 2975 Hadácsy Rezső, 3012 Maller Lajos, 3028 Lengyel Béla, 3046
Mohai Imre, 3077 Illés Károly, 3140 Lénáit Sándor, 3154 Dukai Takách Gusztáv, 3160 Rumy Lajos,
3213 Salamon Alajos, 3215 Pacor Ernő, 3220 Daróczi Gyula, 3268 Kálmán Gábor, 3370 Hidi Antal,
3419 Bozóky Géza, 3659 Ráskay László, 3908 Mészöly Elemér, 4100 Pap László

HL Personalia 147, Bor Jenő: Életem története

Partizán gyűjtemény
SZU 133/1 Hamburger László, SZU 116 Versigora, SZU-2 Fazekas József, SZU3 Nagy Sándor, SZU5
Krausz Endre, SZU 10 Andrejev, SZU 57 Sárvári Sándor, SZU 133 Kende Béla
SZU 65 Álgya-Pap Zoltán, SZU 22 Dékán Sándor, SZU 73 Szaburov vezérőrnagy, SZU 117 Moldoványi
Ferenc, SZU 86 Fazekas József

HL kitüntetési javaslatok 1941-1944

 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK 445

Budapest Főváros Levéltára (BFL)

XXV-2-b 1949/82781 és VII-5-e. 1949/19133 dr. Héjjas István; VII.5.e. 1949/22202 Varga László;
XXV-1-a 1947/2613 és XXV-l-a 1947/3452 Jány Gusztáv; XXV-2-b 1945/639 Babos József; VII-5-e
7555/1950, XXV-2-b 1947/3697 és 1946/13394 és 1949/83961 Pápa Nándor; XXV.4.a. 1956-5157
Hámori Károly Ferenc; X X V .l.a-293/1946 Szálasi Ferenc; XXV-2-b 1562/1945 Babos József; XXV-
4-a 1951/1587, VII-5-e 1950/6864 és XXV-4-f 1951/001201 Réty Andor; XXV-l-a 1948/1813 és
XXV-2-b 1947/157 Raáb Imre; XXV-2-b 1945/7380 és XXV-l-b 1945/1613 Füzéry József; XXV-2-b
1945/2079 Kapuszta János; XXV-2-b 1948/7653, 57774 Keveházy Ferenc
Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtár
LTM 9371-9377

Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára (ÁBTL)

A-2126/25 Jány Gusztáv, A-2126/34 Pápay Alajos, A-2126/34 Volt VKF-2 tisztek, A-508/1 Szu-ból
hazatért amnesztiás személyek, A -662/9 Szu-ból átvett kompromittált személyek, A-856 VKF-2
tisztek, A-872 Szövet áb. szervektől átvett anyagok, A -872/1 Szovjet áb. szervektől átvett anyagok,
A-925 Bűncselekményeket elkövetett budapesti horthysta katonatisztek, A-926 Tömeggyilkosságokat
elkövetett elemek, A-926 Tömeggyilkosságokat elkövetett elemek
K-1709/1 Kisbarnaki Farkas Ferenc
M-33529 „Körömi Ferenc”
0 -1 4 9 5 8 /1 2 Apró Mátyás Sándor, 0 -1 4 9 5 8 /6 6 2 Siprák László, 0 -1 4 9 5 8 /9 5 Csenkey István, 0 -1 4 9 6 1 /1 0 3
Dávidházy István, 0 -1 4 9 6 1 /1 1 9 Endevári József, 0 -1 4 9 6 1 /3 4 8 Martsa Tamás, 0 -1 4 9 7 7 /9 Paulik
Mihály, 0 -1 4 9 8 0 /2 6 9 Cziráki Lajos, 0 -1 4 9 9 5 /1 2 4 , 124a Farkas Sándor, 0 -1 6 2 0 8 /8 0 Csonth József
V-10115 Gombás András, V-101560 Cseh Kálmán, V-102235 Berend Ármin, V-103417 Bajzik Béla,
V-105743 Tarnay Béla, V-107738 Horváth Ferenc és tsa., V-108018/1 Ferenczi György és tsa.,
V-108018/2-3 Ferenczi György, V-108023 Dobes Hubert, V-108920 Dr. Piri Gábor, V-108927
Pálffy-Muhoray Zoltán, V-111764 Domonkos Imre és tsa., V-l 11827 Csaba László, V-l 11846
Szilágyi Sándor, V-112487 Balogh István és tsa., V-113170 Kurucz János és társa, V-113409/11
statisztikák hadifoglyokról, V-l 15811 Bácsfalvy-Windischmann Ferenc, V-l 16753/1-5 Szabó Ferenc,
V -116753/a Petényi Győző, V-l 17091, 1, a, b, Jány Gusztáv, V-l 17091/2 Jány Gusztáv, V-121053
Csendes Imre, V-127551 Mikó Ferenc, V-129026/5a Szu-ból átvett hadifoglyok, V-141629 Dr. Kaposi
György, V -l4324 Mészáros Lajos, V -l43310/1, la Szu-ból hazatért hadifoglyok, V -l43320 Szu-ból
hazatért hadifoglyok ítéletei, V-145386 Szu-ból hazatért hadifoglyok, V-145386/a, 19 SZu-ból átvett
hadifoglyok, V -l45403 Bere Dániel és tsa., V -l46091 Vegyes ellenséges kategória, V -l46223 vegyes
ellenséges kategória, V-146223 Vegyes ellenséges kategória, V-149302/1 SZu-ban elítélt hadifoglyok,
V-156553 Micskei Miklós, V-156801 Basa József, V-156833 Major János György, V-157386 Balogh
Sándor, V-157723 Romhányi Ferenc, V-16919 ifj. Kubik Béla, V-20406 Wandlik László, V-20728 Szabó
Imre, V-21527 Gruber Hugó, V-21634 R. Szabó Imre, V-24203 Batta Tibor, V-27692 Pruzsinszky
Lajos, V-28704 id. Szabó Imre, V-31532 Mogyoróssy Béla, V-32000/11 Katonai vonalon elkövetett
bűntettek, V-32000/3 katonai vonalon elkövetett bűntettek, V-33682 Pápa Nándor, V-3391 Lehoczky
Árpád, V-36604 Csendes Imre, V-37641 Szabó Imre, V-38132 B. Szabó Imre, V-40296 Szabó Imre,
V-41319 Veér Endre, V-45228 Szabó Imre, V-46998 Bozóky Géza, V-48913 Gerencsér Ferenc, V-51206
Gombás András, V-52673 Máté József és tsa., V-52673 Máté József és tsa., V-5284 Gránicz Zoltán és
tsa., V-55131 Korcsmár Lajos és tsa, V-56103 Pápay Alajos, V-60711 Draskóczy Hoffmann János és
tsa.,V-61653 Horváth Ferenc, V-6220 Szécsi László, V-72416 Kovács Károly, V-73159 Bodnár János,
V-73166 Töttösy Aladár és tsa., V-73168 Szeredi József, V-74944 Gombás András, V-76767 Zsidányi
Tibor és tsa., V-78470 Osváth István és tsa., V-82865, V-82865/1 Riczek Mihály és tsa., V-83302
Borbás István, V-84821 Asztalos Károly, V-85143 Béres Mihály, V-86179 Főid Károly, V-86577 Dr.
Zárai Ervinné, V-87588 Torbágyi Tibor, V-87851 Szabó Imre, V-88867 Fejér Jenő és tsa., V-9255
Darányi Dénes, V-98790 Mester János
446 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK

O roszországi T ársad alo m tö rtén eti A rchívum (RG A SZPI)

A partizánmozgalom brjanszki törzsének 1. sz. tájékoztató bulletinje, 1942. július. F. 69. OP. 1 D. 911. L.
6. és 69. OP. 1 D. 909. L. 12.

M agángyűjtem ény

Benkő Miklós: Volt egyszer egy VI. hadtest (kézirat a szerző birtokában)
Dezső Lajos: Pripeci napló
Marié Moutier tanulmánya http://www.seminaire-shoah.org/Mikhailivka-Le-camp-au-village-par-Marie-
MOUTIER_a249.html
Monspart Gábor naplója
Szabó József honvéd (25/III. zászlóalj) naplója
Szent-Iványi Domonkos kézirata
Szilágyi Gyula: Szemelvények a XX. század hordalékából
Temesvári Jenő: Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete. Kézirat eredeti dokumentumokkal
Vitális István szakaszvezetővel készített interjúért Kasuba Istvánnak mondok köszönetét.
Waldemar von Radetzky kihallgatási jegyzőkönyve 1947.07.24., http://www.ifz-muenchen.de/archiv/zs/
zs-2387.pdf

U SC Shoah H olocau st Foundation

40612., 26126., 46726., 18808., 26075., 31394., 36706., 19767., 3778415564., 5095., 36257.,
3990826465., 29577., 19466. számú interjúk

IRODALOMJEGYZÉK

A folyó háború tapasztalatainak ismertetése. Partizánharcok. 10. számú füzet. Budapest, 1942, M. Kir. Honvéd
Vezérkar Főnökség 4. osztálya, Attila.
A magyar megszállás - vajúdó nemzeti önismeret. Válasz a kritikákra. Poszt-Szovjet füzetek XX. Szerk. Gémesi
Ferenc. Budapest, 2013, Russica Pannonicana.
A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1 9 4 1 - 1 9 4 7 . Szerkesztette Krausz Tamás
és Varga Éva Mária. Budapest, 2013, L’Harmattan.
A Nagy Honvédő Háború Története. Szerk. F. N. Pompelov et al. Budapest, 1965, Zrínyi.
A. Sajti Enikő: Délvidék 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . A magyar kormányok délszláv-politikája. Budapest, 1987, Kossuth.
Adamovics, Ales - Bril, Janka - Kolesnik, Vladimir: Out o f theFire. Moszkva, 1980, Progress.
Altman, Ilja (szerk.): Holokosztna terrritorii SZSZSZR. Enciklopedija. 2. kiadás. Moszkva, 2011, Rosszpen.
Anderson, Truman O.: A Hungárián Vernichtungskrieg? Militargeschichtliche Mitteilungen, 2000, 1. szám.
Angrick Andrej: Besatzungspolitik und Massenmord. Die Einsatzgruppe D in dér südlichen dér Sowjetunion 1 9 4 1 -
1 9 4 3 . Hamburg, 2003, Hamburger Edition.
Arnold, Klaus Jochen: Die Wehrmacht und die Besatzungspolitik in den besetzten Gebieten in dér Sowjetunion:
Kriegsführung und Radikalisierung im „Untemehmen Barbarossa”. Berlin, 2004, Duncker & Humblot.
Aronson, Eliot: A társas lény. Budapest, 2014, Akadémiai.
Az 7. Huszárhadosztály a második világháborúban. Harctéri naplók, visszaemlékezések. 1 9 4 4 - 1 9 4 5 . Szerk. Söptei
István. Szombathely, 1992, Sárvári Huszár Múzeum.
Babucs Zoltán - Maruzs Roland: „Ahol a hősök születnek”. Az egri magyar királyi „Dobó István” 14. honvéd
gyalogezred a második világháborúban. [Nagykovácsi,] 2007, Puedlo.
Babucs Zoltán - Szabó Péter: „Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig!” A budapesti magyar királyi „József nádor”
2. honvéd gyalogezred a második világháborúban. [Nagykovácsi,] 2013, Puedlo.
 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK 447

Babucs Zoltán - Szabó Péter: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát ”. A székesfehérvári magyar királyi „Szent
István" 3. honvéd gyalogezred a második világháborúban. [Nagykovácsi,] 2009.
Bárczy János: Zuhanóugrás. Budapest, 1981, Magvető.
Barna Ildikó - Pető Andrea: A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború után Budapesten. Budapest, 2012,
Gondolat.
Béke poraikra I. kötet. Budapest, 1999, Varietas Kft.
Birn, Ruth Bettina: „Zaunkönig an ,Uhrmacher\ Grofte Partisanenaktionen 1942/43 am Beispiel des
,Unternehmens Winterzauber'”. Militargeschichtliche Zeitschrift, 60 (2001), 99-118. p.
Breitman, Richard: Dér Architekt dér Endlösung. Himmler und die Vemichtung dér europáischen Juden. Paderborn,
1996, Schöningh.
Browning, Christopher: Ganz normale Manner. Dos Reserve-Polizeibatallion 101 und die „Endlösung " in Polen.
Hamburg, 1993, Rowohlt.
Chiari, Bernhard: Alltag hinter dér Front. Besatzung, Kollaboration und Widerstand in Weissrussland 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Düsseldorf, 1998, Droste.
Chiari, Bernhard: Alltag hinter dér Front. Besetzung, Kollaboration und Widerstand in Weifírufíland 1 9 4 1 - 1 9 4 4
(Schriften des Bundesarchivs, Bánd 53). Düsseldorf, 1998, Droste.
Christ Michaela: Die Dynamik des Tötens. Die Ermordung dér Juden in Berditschew. Frankfurt, 2011, Fischer.
Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Budapest, 2012, Vince.
Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához. Budapest, 1961.
Cüppers, Martin: Wegbereiter dér Shoah. SS. Infanteriebrigade 1. (mot.). Darmstadt, 2005, WBG.
Darányi Dénes: Töredékek fronton és hadifogságban 1 9 4 1 - 1 9 4 8 . Halasi Téka 17., Kiskunhalas, 1995.
Dos Deutsche Reich und derzweite Weltkrieg. Dér A ngriff a u f die Sowjetunion. Szerk. Horst Boog et. al. 4. kötet.
Stuttgart, 1983, DVA.
Das Deutsche Reich und dér zweite Weltkrieg. Dér Globale Krieg. Die Auweitung zum Weltkrieg und dér
Wechsel dér Initiative 1941-1943. 6. kötet. Szerk. Horst Boog et. al., Stuttgart, 1990, DVA.
Dean, Martin: Collaboration in the Holocaust. Crimes o f the local police in Belorussia and Ukraine 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Washington, 2003, USHMM.
Dékán István: Vihar Ukrajnában. Egy magyar partizán naplója. Budapest, 1945, Athenaeum.
Dér Prozess gégén die Hauptkriegsverbrecher vor dem Intemationalen Militargerichtshof (a továbbiakban IMT)
Nürnberg, 1948, IMT, 36. kötet.
Die polnisch Heimatarmee. Geschichte und Mythos dér Armija Krajowa seit dem zweiten Weltkrieg. Hrsg. von
Bernhard Chiari. München, 2003, Oldenbourg.
Dombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1 9 1 9 - 1 9 4 5 . Budapest, 1989 Zrínyi.
Edelsheim-Gyulay Ilona: Becsület és kötelesség I. Budapest, 2001, Európa.
Ehrenberger Róbert: A lekváros tészta, mint a népi demokrácia megdöntésének eszköze (tömeges
megbetegedés Tatán 1950 karácsonyán). In A d Acta. A Hadtörténelmi Levéltár Évkönyve 2 0 0 1 . Szerk.
Lenkefi Ferenc. Budapest, 2002, Petit Reál.
Ehrenburg, Ilja: A német. Budapest, 1945, Szikra.
Evakuacija zaklucsennüh iz tyurem. In Vojenno-isztoricseszkij Arhiv 2. Vüpuszk. Szerkesztette V. Sz. Jesenko.
Moszkva, 1997, TOO-Cerera, 232-253. p.
Farkas Ferenc: Tatárhágó visszanéz. Buenos Aires, 1952, Kárpát.
Fjodorov, Alekszej: Partizánok élén. Budapest, 1950. Szikra,
Földes Pál: Partizánemlékek. Budapest, 1970, Kossuth.
Fóris Ákos: Holokauszt a Nyugati Megszálló Csoport területén. Az Államvédelmi Hatóság Ügyészi
Kirendeltségének jelentése Pápa Nándor és társai ügyében 1950. január 12. Eszmélet, 2014 tavasz,
167-184. p.
Friedrich, Jörg: Das Gesetz des Krieges. Das deutsche Heer in Rujíland 1941 bis 1 9 4 4 . München, 1993, Piper.
Gellért Ádám - Gellért János: Menekülés a népirtás elől. Betekintő, 2013/3., http://www.betekinto.
h u /2013_3_gellert_gellert.
Gerlach, Christian: Kalkulierte Morde. Die deutsche Wirtschafts- und Vernichtungspolitik in Weifirufiland 1941 bis
1 9 4 4 . Hamburg, 1999, Hamburger Edition.
Gerlach, Christian: Krieg, Ernahrung, Völkermord. Hamburg, 1998, Hamburger Edition.
448 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK

Gerlach, Christian: Mánner dér 2 0 ’ Juli und dér Krieg gégén die Sowjetunion. In Vemichtungskrieg,
Verbrechen dér Wehrmacht. Szerk. Heer, Hannes-Naumann, Klaus. Frankfurt, 1999, Zweitausendeins.
Gerlach, Christian: Militárische „Versorgungszwánge", Besatzungspolitik und Massenverbrechen. Die
Rolle des Generalquartiermeisters des Heeres und seiner Dienststellen im Krieg gégén die Sowjetunion.
In Frei, Norber (szerk.): Ausbeutung, Vernichtung, Öffentlichkeit. Neue Studien zűr nationalsozialistischen
Lagerpolitik. München, 2000. K. G. Saur.
Gogun, Alexander: Sztalinszkije kommadosz. Ukrainszke partizanszkijeformirovannija 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Moszkva, 2011,
Rosszpen.
Gogun, Alexander: Sztarüje Pesznyi bez glavnogo. Http://gazeta.zn.ua/SOCIETY/starye_pesni_bez_
glavnogo_v_moskve_izdan_sbornik_dokumentov__ob_ukrainskih_natsionalistah_v_gody_vto.html.
Gömöri György: Magyar-lengyel tárgyalások a varsói felkelés megsegítésére. Új Látóhatár, 1974/2. sz.,
145-157. p.
Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992, Európa.
Gross, Jan T.: Die sowjetisierung Ostpolens. In Zwei Wege nach Moskau. Vöm Hitler-Stalin Pakt zum
Untemehmen Barbarossa. Szerk. Bemd Wegner. München, 1991, DTV.
Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Budapest, 1969, Zrínyi.
Hartmann, Christian - Hürter, Johannes - Lieb, P eter- Pohl, Dieter: Dér deutsche Krieg im Osten 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Facetten einer Grenzüberschreitung. (Quellén und Darstellungen zűr Zeitgeschichte, Bánd 76). Berlin-
München, 2009, R. Oldenbourg.
Hartmann, Christian: Massensterben oder Massenvernichtung? Sowjetische Kriegsgefangene im
Unternehmen „Barbarossa". Vierteljahreshefte fü r Zeitgeschichte, K. G. Saur, 1/2001, 97-158. p.
Hasenclever, Jörn: Wehrmacht und Besatzungspolitik in dér Sowjetunion. Paderborn, 2010, Schöningh.
Herbst, Ludolf: Dér totálé Krieg und die Ordnung dér Wirtschaft. Stuttgart, 1982, DVA.
Hermann Róbert: A z abrudbányai tragédia 1 8 4 9 . Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés
meghiúsulása. Budapest, 1999, Heraldika.
Hermann Róbert: A z 1 8 4 8 - 1849-es szabadságharc nagy csatái. Budapest, 2004 Zrínyi. (Nagy Csaták.)
Hesse, Erich: Dér sowjetrussische Partisanenkrieg 1 9 4 1 - 1 9 4 4 im Spiegel deutscher Kapfanweisungen und Befehle. 2.
verbesserte und erweiterte Auflage. Göttingen-Zürich, 1981, Musterschmidt.
Hilberg, Raoul: Die Vernichtung dér europaischen Juden. Frankfurt, 1990, Fischer.
Hillgruber Andreas: Hitlers Strategie. Politik und Kriegsführung 1 9 4 0 - 1 9 4 1 . 3. Auflage. Köln-Bonn, 1993,
Bernhard & Graefe.
Hitlers Tischgespráche im Führerhauptquartier 1 9 4 1 - 1 9 4 2 . Szerk. Andreas Hillgruber. München, 1968, DTV.
Hőbe Lajos: Orosz földön. Napló 1 9 4 2 -4 3 . Veszprém, 2008, magánkiadás.
Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta
Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1972, Kossuth.
Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1990, Európa.
dr. Horváth Ferenc: Hadisír-azonosítás fényképek alapján - Újabb részletek két második világháborús
ukrajnai magyar katonatemetőről. In Hőseink nyomában. Szerk. Tóth Zsolt. Budapest, 2013, Zrínyi
Kiadó, 325-346. p.
Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez. Közli Majsai Tamás. In A Rádai-gyűjtemény évkönyve
1 9 8 4 /1 9 8 5 ., 195-237. p.
Juhász Gyula - Pamlényi Ervin - Ránki György - Tilkovszky Lóránt (szerk.): A Wilhelmstrasse és Magyarország.
Német diplomáciai iratok Magyarországról 1 9 3 3 - 1 9 4 4 . Budapest, 1968, Kossuth.
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, 1978, Magvető.
Karsai Elek: Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön. Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon.
Budapest, 1962, MIOK.
Karsai László: Holokauszt. Budapest, 2001, Pannonica.
Keegan, John: Waterloo. Budapest, 1990, Európa.
Kentij, Anatolij - Lozuckij Vologyimir: V\ina bez posadi i miloszergyija: Partizanszküj ruh u tilu vermachta v
Ukrajini ( 1 9 4 1 - 1 9 3 3 ) . Kijev, 2005, Geneza.
Kershaw, lan: Hitler 1 9 3 6 - 1 9 4 5 . Nemezis. Budapest, 2004, Szukits.
 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK 449

Kis Gergő Barnabás - Szabó Péter: A 105/11. tábori munkásszázad igaz és valóságos története 1942
októberétől 1943 januárjáig. Hadtörténelmi Közlemények 2004/3, 887-926. p.
Klein, Peter (Hrsg.): Die Einsatzgruppen in dér besetzten Sowjetunion 1 9 4 1 /4 2 . Die Tatigkeits- und Lageberichte des
Chefs dér Sicherheitspolizei und des SD. Publikationen dér Gedenk- und Bildungsstátte haus dér Wannsee-
Konferenz. 6. kötet. Berlin, 1997, Hentrich.
Klemp, Stefan: Nicht ermittelt? Deutsche Polizeibataillone und die deutsche Nachkriegsjustiz. Ein Handbuch. Essen,
2011, Klartext.
Klinkhammer, Lutz: Dér Partisanenkrieg dér Wehrmacht 1941-1944. In Die Wehrmacht. Mythos und Realitat.
Szerk. Rolf Dieter Müller - Hans-Erich Volkmann. München, 1999, Oldenbourg.
Kovpak, Szidor: A brjanszki erdőtől a Kárpátokig. Budapest, 1951, Új Magyar Könyvkiadó.
Krausnick, Helmut - Wilhelm, Hans Heinrich: Hitlers Einsatzgruppen. Die Truppén des Weltanschaungskrieges
1 9 3 8 - 1 9 4 2 . Frankfurt, 1989, Fischer.
Kruglov, Alexander: Jewish losses in Ukraine 1941-1944. In Brandon, Ray and Lower, Wendy: The Shoh in
Ukraine. Bloomington, 2008, Indiana University Press.
Krzoska, Márkus: Dér Bromberger Blutsonntag 1939. Vierteljahreshefte fiir Zeitgeschichte (60) 2012/2. sz.,
237-248. p.
Kumanev G. A.: Problemi Vojennoj Isztorii Otcsesztva ( 1 9 3 8 - 1 9 4 5 gg). Moszkva, 2007, Szabranije.
Lagzi Gábor: Etnikai tisztogatás vagy függetlenségi háború? Pro Minoritáié, 2003/tél, 195-216. p.
Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Budapest, 1992, Európa.
Lengyel Béla: Európa forgószelében. Visszaemlékezések, tapasztalatok és benyomások egy katona életéből. Szarvas,
2011 [Digitális Kalamáris].
Lieb, Peter: Táter aus Überzeugung? Vierteljahreshefte fiir Zeitgeschichte, 50 (2002), 523-557. p.
Lővy Dániel: Valójában mi is történt Dorosicsban? Kritika, 201 4 /1 -2 .
Lower, Wendy: Nazi Empire-Building and the Holocaust in Ukraine. Chapel Hill, 2005, University of North
Carolina Press and USHMM, 2005
Lower, Wendy - Brandon, Ray: The Shoah in Ukraine: History, Testimony, Memorialization. Bloomington, 2008,
Indiana University Press.
Mallmann, Klaus-Michael - Angrick, Andrej - Mattháus, Jürgen - Cüppers, Martin (Hrsg): Die „Ereig-
nismeldungen UDSSR” 1 9 4 1 . Dokumente dér Einsatzgruppen in dér Sowjetunion. Darmstadt, 2011, WBG.
Máthé Áron: Kísértet járja be a történettudományt. Kommentár, 2013/3. szám, 107-111. p.
Milgram, Stanley: Dos Milgram-Experiment. Zűr Gehorsamsbereitschaft gegeniiber Autoritat. 14. kiadás, Reinbek,
1997, Rowohlt.
Motyka, Gregorz: Dér polnisch-ukrainische Gegensatz in Wolhynien und Ostgalizien. In Die polnische
Heimatarmee. Geschichte und Mythos dér Arm ija Krajova seit dem zweiten Weltkrieg. Hrsg. Bernhard Chiari.
München, 2003, Oldenbourg.
Mühlháuser, Regina: Eroberungen. Sexuelle Gewalttaten und intimé Beziehungen deutscher Soldaten in dér
Sowjetunion. Hamburg, 2010, Hamburger Edition.
Müller, Rolf-Dieter: Hitlers Ostkrieg und die deutsche Siedlungspolitik. Frankfurt/M, 1991, Fischer.
Mulligan, Timothy: Reckoning the Costs of the People's War: The Germán Eperience int he Central USSR.
Russian History, 9 (1982), 27-448. p.
Musial, Bogdán (Hrsg.): Sowjetische Partisanen in Weissrussland. Innenansichten aus dem Gebiet Baranovici 1 9 4 1 -
1 944 . Eine Dokumentation. München, 2004, Oldenbourg.
Musial, Bogdán: „Konterrevolutináre Elemente sind zu erschiejien”. Die Brutalisierung des deutsch-sowjetischen
Krieges im Sommer 1 9 4 1 . Berlin, 2000, Propyláen.
Musial, Bogdán: Kritische Anmerkungen zűr Wanderausstellung „Vernichtungskrieg. Verbrechen dér
Wehrmacht 1941 bis 1944. Vierteljahreshefte fiir Zeitgeschichte, 1999. 3. sz. 563-591. p.
Musial, Bogdán: Sowjetische Partisanen in Weifíruftland. Innenansichten aus dem Gebiet Baranowitschi 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
München, 2004, Oldenbourg.
Musial, Bogdán: Sowjetische Partisanen. Mythos und Wirklichkeit 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Paderborn, 2009, Schöningh.
Naumov, Mihail: Partizánportya. Egy partizánparancsnok naplója. Budapest, 1984, Zrínyi.
Ogorreck, Ralf: Die Einsatzgruppen und dér Genesis dér Endlösung. Berlin, 1996, Metropol.
Organii Goszudarsztvennoj bezopasznosztyi vü Velikoj Otecsesztvennoj vojne: Sb. dokumentov. T. II— III. Moszkva.,
2000-2003.
450 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK

Pahirija, Olekszandra: Fejezetek az Ukrán Felkelő Hadsereg és a magyar megszálló csapatok kapcsolat-
történetéből. Volhínia és Dél-Polisszija 1943-1944. Hadtörténelmi Közlemények, 2011/2., 496-512. p.
Pahirja, Olekszandr: Vidnosynymizh OUN i UPA tazbrojnymysylamy Uhorshchyny ( 1 9 3 9 - 1 9 4 5 ). L’viv-Toronto
2014, Litopys UPA.
Perjés Géza: A brjanszki erdő aljában. Hadtörténeti Közlemények, 1997/3., 608-609. p.
Petrenko, Olena: Frauen als „Verráterinnen". Ukrainische Nationalistinnan um Konflikt mit dem
kommunistischen Sicherheitsorganen und em eigenen Geheimdienst. In Jahrbuch fü r Historische
Kommunismusforschung. 2015.
Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don-kanyárból. Budapest, 2007, Napvilág.
Pohl, Dieter: Nationalsozialistische Judenverfolgung in Ostgalizien. Organisation und Durchführung eines staatlichen
Massenverbrechens. Studien zűr Zeitgeschichte. München, 1997, Oldenbourg.
Pohl, Dieter: Schauplatz Ukraine Dér Massenmord an den Juden im Militárverwaltungsgebiet und im
Reichskomissariat 1941-1943. In Frei, Norbert - Steinbacher, Sybille - Wagner, Bernd C. (Hrsg.):
Ausbeutung, Vernichtung, Öffentlichkeit. Neue Studien zűr nationalsozialistischen Lagerpolitik, München, 2000,
K. G. Saur
Ponomarenko, Panteleimon: Vszenarodnaja Borba vü Tílu nyemecko-fasisztkih zahvatcsikov 1 9 4 1 - 1 9 4 4 .
Moszkva, 1986.
Pottgieser, Hans: Die Deutsche Reichsbahn im Ostfeldzug 1 9 3 9 - 1 9 4 4 . Neckargemünd, 1960, Vorwinckel.
Pritz Pál: Bárdossy László. Budapest, 2002, Elektra Könyvesház.
Rathe Daniela: Sója - eine „sowjetische Jeanne d'Arc”? Zűr Typologie einer Kriegsheldin. In Satjukow,
Silke - Gries, Rainer (Hrsg.): SozialistischeHelden. EineKulturgeschichte von Propagandafiguren in Osteuropa
und dér DDR. Berlin, 2002, Ch. Links.
Ravasz István: A Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban. Budapest, 2003, Puedlo.
Rév István: Ellenforradalom. Beszélő, 1999. április, 42-54. p.
Reviczky Adám: Vesztes háborúk, megnyert csaták. Emlékezés Reviczky Imre ezredesre. Budapest, 1985, Magvető.
Ritter László: A magyar rádiófelderítés a második világháborúban. Felderítő Szemle, 2010. június, 149-168. p.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 1999, Osiris.
Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Fekete Könyv, 1 9 3 9 - 1 9 4 4 . Budapest, 1945.
Sandkühler, Thomas: „Endlösung in Galizien”. Dér Judenmord in Ostpolen und die Rettungsinitiativen von Berthold
Beitz. Bonn, 1996, Dietz.
Schlabrendorff, Fábián von: Begegnungen infünfjahrzehnten. Tübingen, 1979, Rainer Wunderlich.
Schmider, Klaus: Partisanenkrieg in Jugoslawien 1 9 4 1 - 1 9 4 4 . Bonn, 2002, Mittler und Sohn.
Seidler, Franz W. - de Zayas, Alfréd M. (Hrsg.): Kriegsverbrechen in Európa und im Nahen Osten im 20 .
Jahrhundert. Hamburg-Berlin-Bonn, 2002, Mittler.
Selmeczi István: Becsülettel élünk és halunk Lantai Vince zászlós naplója. Tata, 2013.
Serov, Igor: Partizanü: organizaciija metodü iposzledszvija borbü ( 1 9 4 1 - 1 9 4 5 ). Szmolenszk, 2006.
Sevljakov Alekszander: A hitleri népirtás a Szovjetunió területén. In Szovjet füzetek V. Népirtás a
Szovjetunióban. Budapest, 1992, Magyar Ruszisztikai Intézet.
Slater, Lauren: VonMenschen undRatten. DieberühmtenExperimentederPsychologie. Beltz-Weilheim-Basel, 2013.
Somorjai Lajos dr.: Megjártam a Don-kanyart. Harctéri napló. Oroszország 1 9 4 2 - 1 9 4 3 . Budapest, 2002,
Rubicon.
Spector, Shmuel: The Holocaust ofVolhynianJews 1941 - 1 9 4 4 . Jerusalem, 1990, Yad Vashem.
Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989, MTA Történettudományi
Intézet.
Steenberg, Sven: „Sie nannten mich Gospodin". Erinnerungen eines Baltendeutschen 1 9 4 1 - 1 9 4 5 . München, 1991,
Lángén Müller.
Stopper, Sebastian: „Die StraBe ist deutsch!” Dér sowjetische Partisanenkrieg und seine militárische
Effizienz. Eine Fallstudie zűr Logistik dér Wehrmacht im Brjansker Gebiet April bis Juli 1943.
Vierteljahreshefte fü r Zeitgeschichte 2011/3, 385-411. p.
Stopper, Sebastian: Dos Brjansker Gebiet unter dér Besatzungsherrschaft dér Wehrmacht 1941 bis 1 9 4 3 . h ttp://
edoc.hu-berlin.de/dissertationen/stopper-sebastian-2012-07-09/PDF/stopper.pdf.
 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK 451

Szabó Péter: A magyar királyi honvédség és a tudatos népirtás vádja. Történelmi Szemle, 2013/2. szám,
307-324. p.
Szabó Péter: Adalékok a magyar királyi honvédség megszálló alakulatainak tevékenységéről a keleti
hadműveleti területen (Rejmentarovka, 1941. december 21.). Hadtörténelmi Közlemények, 2011/2.,
481-495. p.
Szabó Péter: Don kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története. Budapest, 2001 Corvina.
Szakács Kálmán - Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete" - Adatok és adalékok, tények és összefüggések
- 1 9 4 4 - 1 9 4 8 . Budapest [é. n.], Batthyányi Társaság.
Szakolczai Attila: Tömegmozgalmak Miskolcon 1956. október 2526. In Körösi Zsuzsanna ( s z e r k Évkönyv
2 0 0 0 . Magyarország a jelenkorban. Budapest, 2000, 1956-os Intézet, 303-322. p.
Számvéber Norbert: Egy forráskiadvány margójára (A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban.
Levéltári dokumentumok 1941-1947. Szerk. Krausz Tamás és Varga Éva Mária.) Hadtörténelmi
Közlemények, 126 (2013), 2. sz. 571-583. p.
Szigethy Lehel: Donon innen, Donon túl. Ahogy 5 0 évvel ezelőtt történt. Lakitelek, 1992, Antológia.
Szirtes Zoltán: Temetetlen halottaink. 1941 Kőrösmező-Kamenyec-Podolszk. Budapest, 1996.
Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései. [Szerk. és kiad. Gosztonyi Péter.] New Brunswick - New Jersey, 1980,
Occidental Press.
Tagán Galimdzsán: Honfoglaláskori magyar sír Kijevben. FolArch, 1941/III—IV., 311-313. p.
Takács Tibor: Történész a kihallgatószobában. Betekintő 2010/2., http://betekinto.hu/2010_2_takacs, és
uő: Történész a kihallgatószobában 2. http://www.betekinto.hu/2010_4_takacs.
Thomas, William E. - Thomas. Dorothy S.: Die Definition dér Situation. In Heinz Steinert (Hrsg.):
Symbolische Interaktion. Stuttgart, 1973, Klett.
Ueberschaer, Gerd: Dér Polizeioffizier Klaus Hornig. Vöm Befehlsverweigerer zum KZ-Háftling. In
Zivilcourage. Empörte, Helfer undRetter aus Wehrmacht, Polizei und SS. Hrsg. von Wolfram Wette. Frankfurt,
2004, Fischer.
Ungváry Krisztián (szerk.): A második világháború. Budapest, 2005, Osiris.
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon.
Budapest, 2012, Jelenkor.
Ungváry Krisztián: Echte Bilder - problematische Aussagen. Eine quantitative und qualitative Fotoanalyse
dér Ausstellung „Vernichtungskrieg, Verbrechen dér Wehrmacht 1941 bis 1944.” Geschichte in
Wissenschaft und Unterricht, 1999/10., 584-595. p.
Ungváry Krisztián: Népirtás, kollaboráció, megtorlás. A Szovjetunió emberveszteségei 1941-1945. In
Évkönyv 2 0 0 1 . IX. Magyarország a jelenkorban. Szerk.: Körösi Zsuzsa - Rainer M. János - Standeisky Éva.
Budapest, 2001, 1956-os Intézet, 131-146. p.
Ungváry Krisztián: Holokauszt, népirtás és a megszálló alakulatok. In Évkönyv XII. Magyarország a
jelenkorban. Szerk. Rainer M. János - Standeisky Éva. Budapest, 2004, 1956-os Intézet, 9-28. p.
Ungváry Krisztián: „Véres övezet”. Kovács András pokoljárása 1939-1951. Korall, 2014. 58. 167-185. p.
Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa. Századok, 2015. 1. szám, 1-32. p.
Ungváry Rudolf: A lincs. Elet és Irodalom, L. évfolyam, 38. szám valamint uő: Utána néma csönd. A miskolci
egyetem 1956-os diákparlamentjének krónikája. Budapest, 2000, Logod Bt.
Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének
az Á V H fogságában írott feljegyzései. Szerkesztette Haraszti György. Budapest, 2007, ÁBTL-Corvina.
Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban. Budapest, 2010, Russica Pannonicana.
Varga László: Forradalmi törvényesség... Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon. Beszélő, 1999. 11.
szám, 64-73. p.
Vedenyev, Dmitrij: Korjukovka. Imena Nacisztkaja katov sztali izvesznyü. Isztoricseszkaja Pravda, 2013/3.
Veress Lajos: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1 9 2 0 - 1 9 4 5 ). München, 1973.
Versigora, Piotr: Nyugati portya. Budapest, 1962, Zrínyi.
Versigora, Piotr: Tiszta lelkiismeretű emberek. Budapest, 1950, Szikra.
Volkogonov, Dmitroj: Stalin als oberster Befehlshaber. In Bernd Wegner (Hrsg.): Zwei Wege nach Moskau.
Vöm Hitler-Stalin Pakt zum „ Untemehmen Barbarossa". München-Zürich, 1991, DTV.
Welzer, Harald: Tater. Wie aus ganz normalen Menschen Massenmörder wérdén. Frankfurt, 2007, Fischer.
452 FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK

Zarusky, Jürgen: Timothy Snyders „Bloodlands”. Kritische Anmerkungen zűr Konstruktion einer
Geschichtslandschaft. Vierteljahrsheftefür Zeitgeschichte 60 (2012), 1-31. p.
Zayas, Maurice de: Die Wehrmacht und die Nürnberger Prozesse. Poeppel, Hans - Haase, Kari Günter
von - Preuften, Wilhelm-Karl Prinz von: Die Soldaten dér Wehrmacht. München, 1998, Herbig.
Zevelev, A. I. - Rurlat, F. L. - Kozickij, A. S.: Nenaviszt, szpresszovannaja v tol Moszkva, 1991.
Zimbardo, Philip: Das Stanford Gefangnis Experiment. Eine Simulationsstudie über die Sozialpsychologie dér Haft.
3. kiadás. Goch, 2005, Santiago.
Zinner Tibor: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban 1 9 1 8 - 1 9 6 2 . Budapest, 2005,
Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
 Illusztrációk jegyzéke

FÉNYKÉPEK JEGYZÉKE

A kötetben szereplő fényképek esetében törekedtem arra, hogy a képek aláírása

minden fontos adatot tartalmazzon, hiszen ugyanaz a felvétel eltérő szöveggel tel­
jesen más értelmet nyerhet. Ugyanakkor a készítő eredeti képaláírását is megad­
tam - amennyiben ilyen készült -, mivel ez nem csak a képről, hanem a készítőről,
és ezzel együtt a felvételt körülvevő, ámde azon nem látható szituációról is sokat
elárul. A felvételek jelentős része egy magánalbumból származik. Köszönetem feje­
zem ki ifj. dr. Horváth Ferencnek a fényképek közlési jogának átengedéséért.

A fényképész, Horváth Ferenc (1907-1987) rövid életrajza:

Szombathelyen született 1907. március 22-én. Röviddel megszületése után idős
édesapja meghalt, a mindössze 30 éves édesanyja ekkor bátyjával együtt árvaházba
adta, ahonnan nevelőszülőkhöz került. Elvégezve a 6 elemit, különböző Vas me­
gyei egyházi személyeknél és módosabb gazdáknál dolgozott, majd 1927-ben Bu­
dapest Székesfőváros alkalmazásába került, 1930-tól pedig 1967-ben bekövetkezett
nyugdíjazásáig - a katonai szolgálatok időszakait kivéve - folyamatosan Budapest
III. kerületének Polgármesteri Hivatalában a mindenkori tisztiorvos irányítása
mellett egészségőrként közegészségügyi és járványügyi feladatokat látott el. Első
katonai szolgálatát 1939 októberétől 1940 végéig teljesítette. Második katonai
szolgálata a Keleti Megszálló Csoportnál a 105. gyalogdandár 46/III. zászlóalj hír­
adószázadának távbeszélőszakaszában 1941. október 24-től 1942. augusztus 14-i
leváltásáig tartott, mindvégig honvéd rendfokozata volt. 1987. szeptember 15-én
Budapesten hunyt el. Fényképezési tevékenységéről további információkat az iro­
dalomjegyzékben szereplő, fia által készített tanulmány tartalmaz.

Berkó Pál (Fortepan): 27

Horváth Ferenc: 30, 43, 48, 55, 60, 68, 75, 81, 84, 116, 124, 133, 151, 158, 272,
277, 280, 299
Hadtörténeti Múzeum Fényképtára: címlap, 39, 184, 321, 325
Hadtörténeti Levéltár: 365, 417
Jankovich Ignác (Fortepan): 90
Ungváry Krisztián: 99, 102, 108, 284, 288, 371, 413
454 ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE

US Holocaust Memóriái Museum: 179

Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtára: 222, 247, 267, 291, 293
Ismeretlen (Fortepan): 305, hátsó borító
Lukács Bence: 314, 315
Allambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára: 423

TÉRKÉPEKJEG YZÉKE

A 19. gyalogezred megszállási körzete (hadinapló) borító belső, elöl

A német megszállási övezet közigazgatási felosztása 1942. május végén borító
belső, hátul
Fontosabb határváltozások Kelet-Európábán 1920-2010 borító belső, hátul
Magyar határmódosítási javaslatok Galíciában 188
A Nyugati Megszálló Csoport egységei 1941 decemberében 195
A 105. gyalogdandár egységei 1941 decemberében 270
A 102. gyalogdandár egységei 1942 első hónapjaiban 283
A 108. gyalogdandár a harkovi ütközetben 292
A 108. és a 6. könnyűhadosztály partizánvadász hadműveletei 1942. május-júni­
us között 294
A 6. könnyűhadosztály partizánvadász hadműveletei 1942 májusában 313.
A 2. magyar hadsereg hátsó megszállt területei 320
A Keleti Megszálló csoport 1943 tavaszán és a Cigánybáró hadművelet 331
A 108. könnyűhadosztály harcai 1943 márciusában 335
Az 1. könnyűhadosztály harcai 1943 szeptemberében 340
A legjelentősebb partizánportyák 1942/1943 fordulóján 350
A Nyugati Megszálló Csoport és a partizánok helyzete 1943 nyarán 355
A VIII. hadtest és a varsói felkelés 1944 augusztus-szeptember 362
A VII. hadtest helyzete 1944 elején 379
 ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE 455

Térképjelek és rövidítések

Az összeállítás a könyvünk térképein szereplő egységek jelölései alapján készült.

Az egyes térképek külön speciális jeleket is tartalmazhatnak, amelyeket az adott térképeken

oldunk fel - itt csak az általánosan használtakat közöljük. A szovjet egységeket az ikonokra
helyezett vörös csillag, a németeket horogkereszt is megkülönbözteti. A szovjet egységek
számozása minden esetben arab, a német és magyar egységeknél a hadsereg, hadosztály és
ezred színtű egységeket arab, a hadtest és zászlóalj színtűekét pedig római számmal jelöltük.

O
-M
CC

népi grán
gyalogos,
Lövész, •s U
£u2 N
0£ C
30
Ph &

Hadseregcsoport, front í»
jm jn ijn i Jón
Hadsereg M”
p jm | n ] jm jn i
Hadtest
M"
Hadosztály, csoport tn
Dandár 1- M m rí*?
Ezred í l l í ii #11
Zászlóalj, osztály g 1
Század 5 1
X XXXX------------- Csapattestek közötti sávhatár

X( - összecsapás helyszíne 8$ - hadifogolytábor

F K - Feldkomm andantur H — kórház
- Biztonsági Szolgálat (német) M M E P - M agyar M egszálló E rők
Pol. - Polizei (rendőr) Parancsnoksága
Fg. - Feldgendarm erie (tábori csendőr) M M CSP - M agyar Megszálló Csoport
K. — Kaminski Parancsnoksága
u. — utász VÁP - Városparancsnokság (m agyar)

A térképeken a nyilak csapatmozgásokat, a különféle szaggatott vonalak a frontvonal

változásait, az egybefüggő frontvonal a kiinduló helyzetet jelöli.
A frontvonalakhoz minden esetben dátum is társul.
 NÉVMUTATÓ

Abt Ottó 293, 401,411 Berencsváry Gyula 125, 275, 278

Adamek Géza 157 Béres Mihály 420
Agricola, Kurt 54, 57, 111, 130, 265, 287, 289, Berija, Lavrentyij 89, 96, 175
2 9 9 ,3 1 3 ,3 1 4 , 337 Bernhard, Friedrich-Gustav 80
Ajtony Artúr 422 Berzeviczy Gizella 233
Ákosi Károly 322 Béta Imre 430
Álgya-Pap Zoltán 58, 206, 332, 342, 411, 412 Bodnár János 419, 420
Andrejevics, Mihail 278 Boér Viktor 161, 184, 320, 321
Antal János 220, 243, 244, 254 Boeselager, Georg Freiherr von 63
Antall József 415 Bogányi Károly 265, 276, 279, 281, 301, 327
Arendt, Hannah 252 Bogár János 243
Armstrong, John A. 405 Bondarev ezredes 95
Asch, Salomon 250, 256 Bor Jenő 131, 132, 200, 361, 389
Bordás Imre 145
Babij partizánvezér 105, 106 Bór-Komorowski, Tadeusz 362, 363
Babos József 179, 255, 431-434 Bornemann, Karl23, 337, 338
Babucs Zoltán 13, 14, 130, 139, 197, 278, 342, Borza István 146
404, 409 Bozóky Géza 121, 125, 131, 135, 200, 358, 359,
Bach-Zelewski, Erich von 352, 367, 378, 399 376, 419
Bácsfalvy Ferenc 417, 418 Brauchitsch, Walther von 36, 48, 59
Baj nóczy József 147 Bresztovszky Erik 143
Bakay Szilárd 53, 54, 65, 264, 304, 305, 327, 330, Breuer Sándor 432
333, 335, 411 Browning, Christopher 16, 199, 204, 247
Bakos János 424 Bucukin Iván 287
Bakos József 236 Busztin Gábor 234-236, 239-241, 243, 254, 255
Balatoni Aladár 231
Bálint János 144, 145 Cherven Arisztid 427
Baracs György 160 Christ, Michaela 17, 246
Baranyi András 421 Christensen, Theodor 113, 336
Bárczy János 349 Cramer, Hans 50, 51
Bárdossy László 169, 170, 185-187, 415, 417 Crüwell, Wilhelm 318
Bartha Andor 133, 177 Czakó Kálmán 132
Baumann István 130, 273, 276, 278, 411, 413
Bayer csendőr hadnagy 296 Csaba László 212, 232, 244, 258, 419, 421
Beljakov őrnagy 103 Csató Sándor 217-219, 222
Bencs Gyula 148 Csendes Imre 210, 276
Bencsik Gergely 394 Csiby Kálmán 123, 274
Bender, Horst 136 Csima János 13, 58, 171, 294, 311, 328
Berdefi Győző 412, 429 Csordás György 336
Bere Dániel 428 Csúcs Mátyás 243
Beregfy Károly 154 Csupity Béla 410
458 NÉVMUTATÓ

Darányi Dénes 211, 213 Gilde Barnabás 132

Daróczi Gyula 129, 282, 284, 285, 393 Gilsa, Werner von 54
Dávid József 144 Gogun, Alexander 14, 15, 21, 87, 88, 89,
Debreceni István 223, 240 90, 91, 94-96, 101, 104-108, 274,
Decleva Zoltán 154 297, 339, 344, 351, 353, 354, 356,
Dékán István 99, 108, 109, 297, 301, 302 360, 367, 400, 405
Dirlewanger, Oskar 399 Gombás András 419
Dobrowolsky, Konstantin Augusztinovics Goreczky Elemér 146, 147
124, 125, 247, 249 Gorskov, Szergej Ilics 93, 94
Dukon Kálmán 242 Gottberg, Kurt von 399
Dulle hadnagy 287, 316 Gödry János 314, 315, 318, 319
Göring, Hermann 27, 28, 33, 38, 44, 46, 66
Ehrenburg, Ilja 97, 98 Greiffenberg, Hans von 46, 171
Elger hadnagy 285, 288 Guggemoos csendőr százados 296
Emljutyin politikai komisszár 92, 93 Gundelfingen György 374
Erdélyi Péter 142
Erdeős László 430 Györgyei Béla dr. 233, 234

Faludy György 240 Habarov NKVD-nyomozó 234

Faragho Gábor 431 Hadváry Pál 267, 280, 301
Farkas Ferenc, kisbarnaki 381, 382 Hamburger László 100, 338
Farkas Mihály 421 Hámori Károly 142, 429
Fazekas József 152, 153 Hamza Mihály 242
Fejér Jenő 420, 421 Hárs László 62, 63
Fejes Péter 424, 426 Hegedűs százados 413
Feldmann Adolf 156, 157 Heinrich őrnagy 224, 238, 241, 243
Ferencfalvi Antal 420 Héjjas István dr. 152, 160, 279
Ferenczi György 121, 419 Heydrich, Reinhard 203
Filótás Tivadar 183 Hidi Antal 176
Fjodorov, Alekszej 15, 92-94, 101, 105, 108, Hilberg, Raoul 180, 246
265, 271, 274, 278-280, 297, 301, 305, Himmler, Heinrich 25, 27, 28, 37, 38, 41, 44, 112,
306, 335, 351 114, 136, 188, 193, 204, 207, 246, 247, 256,
Földes Pál 394 352, 366, 367, 384, 440
Földvári József 373 Hitler, Adolf 17, 26-29, 33, 36-39, 41-44, 47,
Frank László 416 50, 52, 58-60, 63, 66, 73, 74, 77, 83, 84,
Frank, Hans 187, 357, 377 86, 97, 105, 126, 139, 146, 169, 172, 185,
Friderici, Erich 48, 49, 53, 54, 64, 65, 67, 69, 187, 200, 202, 203, 332, 353, 367, 377,
77, 111, 113, 114, 196, 298, 299, 301, 378, 401, 402, 435, 437
307, 311, 319 Holicsev partizán 55
Fügedi Péter 285 Homolay Endre 388
Fülöp István 243 Hornig, Klaus dr. 256
Füzéry József 237 Horthy Miklós 125, 142, 169, 170, 185-187, 189,
233, 238, 240, 257, 363, 364, 411, 417, 437
G. Kiss Sándor 144, 145 Horthy István 170
Gajzágó Tibor 217, 220, 227, 241, 254 Horváth János 146, 213
Garamvölgyi Gogán György Hoth, Hermann 34
220, 221, 242, 243 Hőbe Lajos 323, 324
Gáspár József 432 Hruscsov, Nyikita Szergejevics 87, 92, 104, 105
Gáti Gyula 427, 428 Hunyady Sándor, dr. 208, 217, 220, 223, 225,
Gáti Mór 183 234, 237, 243, 254
Gecsei István 240 Huszár József 371
Gerő Ernő 423 Hüsch SS-Untersturmführer 114
 NÉVMUTATÓ 4 5 9

Jáhner-Bakos Mihály 420 Körösztös István 152

Jány Gusztáv 59, 163, 170, 322, 324, 330, 416, Kövesijenő 123-125
429-434 Krausz Endre 165
Jodl, Alfréd 185, 401, 405 Krausz Tamás 14, 117, 401
Joó Imre 210 Kren, George 246
Juhász Gergely 257 Krüger, Friedrich-Wilhelm 182, 183
Kube, Wilhelm 81
Kádár Gyula 188, 224, 228, 360 Kukorelly József 142
Kállay Miklós 238 Kukatov, Andrej 21
Kálmán Gábor 147 Kulincsics József 257
Kaminski, Bronislav 73-75, 77, 303, 304, 313, 315 Kumanev, G. A. 15
Karasev, Viktor 90 Kurucz János 431, 532
Karaszewicz, Michael 361 Küchler, Georg von 36
Kardos Éva 108 Künsztler Ernő 144, 145
Kása Pál 211, 213
Katz Lili 142 Lakatos Géza 133, 158, 184, 327, 330, 364, 376,
Katz Miklós 142 377, 382
Katz Salamon 142 Lantai Vince 124, 185, 249, 275
Katzmann, Fritz 183 László Dezső 167
Kazy Lajos 213 Lászlófalvy András 122
Keitel, Wilhelm 29, 140, 170, 185 Lebegy, Mikola 359
Kémeri Nagy Imre 279 Lengyel Béla 362-364, 392
Kende Béla 155 Lieszkovszky Pál 144, 179, 180
Kenese Sándor 228 Liszenko, Trofim 407
Kéri Kálmán 240 Luczi István 217, 221, 225, 226, 229, 233-236,
Kern Károly 164 238, 240, 242-244, 254
Kicsi Péter 160 Lugosi Ervin dr. 235, 236, 254, 255
Kiepert, Wolf 203 Lutz Schwerin von Krosigk 49
Kisabonyi Vilmos 257
Kisfaludy Károly 147 Magi András 209, 219, 220, 243, 244, 258
Kiss Endre dr. 243 Major Ákos 255, 433
Kiss István 328, 380 Major János György 415
Kitzinger, Kari 64, 111, 192, 193, 330 Makay István 276, 391
Kluge, Günther von 39, 66, 68 Makray Sándor 38, 119
Koch, Erich 29, 40, 41, 50, 80, 81, 85, 116, 192, Manstein, Erich von 34, 379, 380
307, 353 Marimuha alhadnagy 88
Kocsis Lajos 217, 225, 230, 232, 234, 237, 24 2 - Marjai Valér 413
244, 254 Marti István 233
Kocsis László 296 Martsa Sándor 164
Kolcsak, Alexandr Vasziljevics 125 Maruzs Roland 13, 14, 139, 197, 409
Kolossváry Imre 123, 127-129, 283 Máté Jánosné 232
Komáromi Aranka 363 Mayer-Mader, Andreas 72
Koós Ottó 277, 417 Medvegyev, Dmitrij 11
Kormos Mihály 237, 238, 242, 243 Melnyik, Andrej 357
Kosler István 217, 258 Melnyik, Jakov 356
Koszmogyemszkaja, Zoja 97 Melnyikov rendőrparancsnok 75
Kosztun, Iván 21 Merész Miklós 122, 123, 176, 187
Kovács Nándor 322 Merkulov, Vszjelovod 89
Kovpak, Szidorl5, 92-95, 99, 103, 108, 114, Meruk József 21
262, 265, 278, 279, 284, 286, 295, 297, Mészáros Lajos 213, 221, 232, 257, 410
298, 301, 302, 306, 309, 340, 343, 351-357, Mészáros Sándor 145
371, 373, 394 Mészöly Elemér 342, 358, 370, 377, 378, 382
460 NÉVMUTATÓ

Mihail Alekszandrovics nagyherceg 72 Piros László 423, 424

Milgram, Stanley 207, 250-253, 256 Platt Hauptsturmführer 115
Minin M. főhadnagy 101-103 Pogány László 295
Mogyoróssy Béla 159, 317, 413 Ponomarenko, Pantelejmon 91, 92, 94,
Montua, Max 204, 247 96, 104, 297
Müller, Oskar W. 39, 44, 69, 359 Poprudenko, Nyikolaj 108
Pottgiesser, Hans 344
Nagy Aladár Gábor 287 Pruzsinszky István 409, 410, 421
Nagy Imre 415 Prützmann, Hans-Adolf 112, 193, 366, 367
Nagy Lajos főhadnagy 422 Puska János 148
Nagy Lajos honvéd 214 Putyin, Vlagyimir Vlagyimirovics 11
Nagy László 35
Nagy Pál II. 132, 133 Raáb Imre 257
Nagy Vilmos, nagybaczoni 154, 158, 162, 163, Radetzky, Waldermar von 113, 206, 342
231, 327 Radnóti Miklós 257
Nagy Vince 417 Rády-Péntek Artúr 316
Nalepka, Ján 371 Rákosi Mátyás 411, 415, 433
Napóleon, Bonaparte 266 Rapaport, León 246
Naszek János 209, 230, 234 Ráskay László 128
Naumov, Mihail Ivanovics 15, 94, 297, 352, Ravasz László 257
353, 356 Reichenau, Walther von 33, 34, 37, 39, 119
Nehring, Joachim 113 Reviczky Imre 315
Nemeskéri Kiss Miklós 159 Rohl Richárd 209
Nényei Zoárd 427, 428 Rokszer Jenő 157
Névai László dr. 165 Romanowski Lidia 132
Nickl Károly 413 Roques Kari von 38, 56, 65, 67, 85
Novoselova, Anna 224 Rosenberg 25, 28, 38, 41, 44, 85
Rotkirch, Edvin von 361, 384-386
Olgyay Károly 58, 150 Roytberg, Borisz 210
Olinjik, Petro 359 Rőder Jenő 158
Oroszvári Ferenc 141 Rudnyev, Szemjon 95, 108, 354
Osváth István 177, 183 Rumy Lajos 319
Osztrogonác Miklós 257 Ruszkay Iván 138
Óvári István 239 Ruszti Iván 197

Ölvedi Ignác 245 Salamon Alajos 47, 201, 202

Padányi Jenő 348, 359, 361 Sályi Géza 389
Pálffy-Muhoray Zoltán 421, 422 Schell Zoltán 391
Pap László 185 Schenckendorff, Max von 38, 39, 49, 65, 66, 85, 113
Pápa Nándor 198, 208, 216, 221, 223-226, Schiller hadnagy 160, 417
232-234, 237-245, 417, 425 Schmal alezredes 314
Pápay Alajos 227, 232, 234-236, 238, 239, Schmidt, Rudolf 49, 57
241-243 Schneider, Dietrich 140
Pappenheim, Rabé von330
Paral László 336, 425, 426 Schönherz Zoltán 431, 433
Parragh Endre dr. 311 Schvartsstein, Anna 221
Pécsi (Hani) József 223, 258 Selemba István 257, 258
Perjés Géza 13, 165-167, 332-334, 394, 395 Semetko T. I. 103
Péter Gábor 433 Seremet, Nyikolaj 105
Péterfia Sándor 157 Sirmolotnyij, Iván 104
Piri Gábor, dr. 236, 255, 433 Sitov, Iván 360
 NÉVMUTATÓ 4 6 1

Slachta Margit 180 Sztupak, Feodoszij 335

Snyder, Timothy 17, 175 Szudoplatov, Pavel 89, 104
Solt Pál 433 Szurmay Tibor 333
Somlay Zoltán 409
Somoghyjenő 315 Tabay József 269, 271-273, 412, 413
Somorjai Lajos 135, 450 Tagán Galimdzsán 35
Somos Zoltán 228 Tamásy Iván 336, 341, 423-426
Spigut Pál 208, 209 Tanító Béla 158, 163
Stecko, Jaroszlav 177, 178 Tanzjura, Janiv 141
Stephansky őrnagy 111 Tari János 214
Stepien, Jan 364 Tarnay Béla 227, 228, 232, 234, 235, 243-245
Stern Lázár 142 Tensfeld, Willy 366
Steven Spielberg 24 Ternovszky János 430, 431, 433
Stipsitz István báró 422 Tildy Zoltán 415, 431
Stopper, Sebastian 15, 16, 21, 23, 93, 94, 107, Tisza Vince 412
345, 351 Torzsay Henrik 430
Sulyok István 232, 233 Tóth Imre ezredes 374
Sülé Pál 157 Toussaint, Rudolf 171
Szabó Ferenc 423, 424, 426 Töttösy Aladár 123, 124, 274
Szabó György 217, 220 Törley, Kari 296
Szabó Ignác 215, 225, 237, 241, 243, 254 Truman O. Anderson 14, 275
Szabó József 100, 367
Szabó László 118, 411 Tyimosenko marsall 294
Szabó Péter 229, 273, 297, 311, 324, 342
Szaburov, Alekszandr 73, 94, 103, 104, 351, Udvardy Miklós 227, 228
352, 357, 366, 371 Ungár Károly báró 422
Szádvári János 276, 278 Usakov, Viktor 87
Szalai István 432 Utasi Béla 120
Szaniszló Árpád 208, 218, 221, 222, 224-226,
243, 244 Varga Éva Mária 14, 407
Szarka Ignác 269 Varga László I. 255, 324, 409
Szászén Miklós 146 Varga Mihály 257
Száva Péter 245 Varga Péter 214
Szécsy László 374, 428, 429 Vasilov, Iván 372
Szelják Pál 217, 218, 220, 223, 234, 240 Vatutyin, Nyikolaj Fjodorovics 360
Szent-Iványi Domonkos 186, 187, 189 Veresváry László 228, 229
Szentmiklósi Kálmán 125 Verrasztó Bálint 414, 415
Szigethy Lehel 295, 414 Versigora, Pjotr 15, 97, 106, 354
Szigeti József 430 Veszprémi József 430
Szilágyi Antal 146 Víg Miklós dr. 160
Szokolai Ferenc 216, 217, 223, 224 Vitális István 232, 234, 240
Szokolai Zoltán 254 Volkogonov, Dmitrij 97
Szombathelyi Ferenc 38, 118, 119, 141-144, 155, Vormann tábornok 363, 364
158, 162, 170, 176, 178-180, 185-188, 228, Voszkobolnyik, Konsztantyin 72, 73
327, 330, 333, 343, 359, 437 Vukováry György 411
Sztálin, Joszif Visszarionovics 17, 34, 36, 51, 52, Vörös Gyula 381
91, 92, 97, 100, 107, 172, 349, 351, 364, 402, Vörös János 164, 228, 411, 431, 433
405, 420, 424, 440
Sztarinov, Ilja 91, 349 Wáchter, Ottó 186, 188
Sztrokacs, Timofej Amvroszijevics 87, 104, 108, Wagner, Eduard 40, 41, 46, 182
297, 353, 360, 400 Wein Izidor 165
462 NÉVMUTATÓ
Weiss Edith 181,257
Wellington 20
Welzer, Harald 16, 246, 248, 253
Werkmeister, Kari 186
Werth Henrik 153, 169, 170
Wertheim, Anatol 109
William, Thomas 246
Winning, von százados 76
Wöhler, Ottó 308
Würfel alezredes 269, 279
Zaprucki, Henryk 360
Zaválnij Georgij 21
Zelk Zoltán 153
Zierotin László gróf 420
Zimányi Tibor 240
Zimbardo, Philip 252, 253, 257
Zorin, Szemjon 109
Zwister, Julius 114
Zsák Sándor 142
Zsdanov, Andrej 407
Zsevnyecky, Iván Vaszilij 230
Zsolt Béla 106
Zsukov, Dmitrij 21, 345, 346
 Földrajzinév-mutató

A kötetben használt helységnevek nem egységesek. A forrásokban az orosz helynevek többnyire német
átírással fordultak elő, ezeket néhol magyarosították. Sokszor a forrásokban sem volt a helynevek használata
egységes. Magyar forrásokban egyszerre lehet például találkozni a Bergyicsev és Berditschew kifejezéssel,
miközben ma a várost Bergyicsivnek hívják. A németek a „H” betűt általában „Ch” alakban írták át, és ezt
vették át a magyar források is, esetenként „Kh”-ra változtatva. Sokszor torzult a „gy” átírása is, amiből a
németben és nyomában a magyarban általában „d” lett. A „v” végződés lengyel helységnevek esetében
mindig „w” alakban fordult elő, ráadásul a német átírás a magyar „u” betűt is „w”-nek szerepeltette
(például Sztanyiszlaw, Sztanyislau, Stanislaw és Stanislau esetében). Kisebb települések esetén nem ritka,
hogy elpusztultak és máig nem épültek újjá, tehát térképen sem azonosíthatóak be könnyen. 1991 után
a helynevek jelentős részének hivatalos formája megváltozott, attól függően, hogy a település melyik volt
szovjet tagköztársaság területén helyezkedett el. A kötetben alapvetően a korabeli forrásokban található
alakokat használtuk, az eltérő alakokat az idézetekben is hallgatólagosan egységesítettük. Azokban az
esetekben, amikor a település neve jelentősen megváltozott (például az említett Sztanyislau ma Ivano-
Frankivszk), az új alakot is közöljük.

Afganisztán 403 Bialohusa 145

Ahtyirka 306 Bjelaja Cerkow 141
Altuchowo 290 Bobrovica 58, 129
Arhangelszk 169 Bolehow 182
Auschwitz 163, 238, 417 Bor 163, 348
Avramarskaja 160 Boriszpol 274
Asztrahány 169 Borisszovo 288
Boryn 114
Bahmacs 114, 305 Bragin 353, 372
Baltikum 36, 52, 76, 94, 175, 203 Brassovo 92, 338
Baraclawa 177 Brassó 197
Baranovicsi 16, 101, 134, 344, 349, 383, 384, 449 Brazlaw 177
Baranovka 282, 316 Breszt 197, 200, 344, 348, 349, 383, 384, 389
Baranowitschi lásd Baranovicsi Breszt-Litovszk 378, 385
Bekecs 155 Brjanszk 9, 13, 15, 23, 49, 72, 73, 75, 76,
Békéscsaba 208, 218, 240 80, 89, 92, 93, 95, 106, 107, 166, 167,
Belgorod 282, 312, 319 191, 262, 264, 265, 278, 282-284, 286,
Belzec 184, 200 290, 292, 295, 297-299, 301-305, 308-310,
Berchtesgaden 377 312, 332-334, 337, 338, 344-348, 351,
Berecze 387 367, 395, 401
Bereza-Kartuska 349, 383 Browary 67
Bergyicsev 17, 88, 124, 185, 194, 201, 204, 228, Buchenwald 256
235, 237, 268, 281, 292, 366, 371, 375 Buczacz 380
Berjuh 299, 300 Búg 193
Besgodkovo 288 Büki 212, 227, 257
464 FÖLDRAJZINÉV-MUTATÓ

Choiniki (Hojnikl) 352, 353, 370-373 Gajsin 177, 209-212, 214-216, 219, 221, 225,
Chutor Cholmezkij 314 227, 229, 231, 232, 236, 238, 241, 242, 250,
Czaluck 178 254, 259, 410, 418
Galcsinszkij 288
Cseh-Morva Protektorátus 260 Galícia 38, 80, 171, 172, 174, 176, 177, 180-183,
Cseremosz 187 185-189, 193, 230, 343, 354-357, 377, 392
Cserepovo 300 Galtschin 228
Csernackoje 286, 287, 289 Gavrilova Guta 290
Csernovic 354 Glubocskaja 136
Csernyigov 78, 92-94, 96, 100, 112, 113, 114, Gluhov 72, 103, 146, 295, 306, 319, 339
132, 162, 191, 192, 206, 249, 262, 266, Gomel 55, 79, 134, 197, 263, 280, 295, 305, 337,
269-271, 275, 280, 301, 302, 304, 312, 327, 339, 343, 351, 383, 427
332, 340, 341, 351, 352, 356, 402, 408, 411, Gorelukovo 146
424-427 Gorodnya 276, 341
Cservonnoje lásd Essmann Gremjatcs 101, 299, 301
Csinyelj 289 Grinev 394
Csorobicsi 276 Gritschi 375
Csudnov 208-210, 371 Gutka 276

Dachlovo 387 Gyelatin 182, 188, 354, 380

Darnyica 67, 292 Gyeszna 75, 76, 262, 282, 289, 298, 301,
David-Gorodok 104 303-308, 313, 315, 333, 334, 337-339,
Délvidék 57, 118, 126, 153, 171, 395, 431, 341-343
432, 437 Gyevica 281, 302
Dengi 107
Deraznia 47 Hanczerovice 384
Derjugino 310, 311 Harkov 49, 50, 51, 79, 85-87, 95, 134, 137,
Dmitrijev 308, 319 161, 192, 196, 206, 265, 282, 292-295,
Dnyeper 29, 30, 83, 191-193, 260, 262, 268, 312, 319, 320
341, 351, 353, 366, 378 Hilcsiszkij 114
Dnyepropetrovszk 194, 196, 206 Hmelnyickij lásd Proszkurov
Dnyeszter 177, 181, 193, 376, 380 Holmi 276, 304, 339, 341, 351
Dobrjanka 55 Horin 160
Dobrun 80 Horodenka 380
Dolina 178
Don 9, 50, 62, 132, 135, 152, 153, 158, lesina 281
159, 161, 164, 295, 297, 312, 319, Igrickoje 290, 316
321, 370, 414 Ilinczi 234, 236, 237
Dorogobus 366 Ipp 57
Dorosics 162, 163 Ivangorod 122
Drohizyn 383 Ivanovka 100, 278, 279
Drohobycz 261 Ivanovszkij 300
Dunajewcz 177, 193 Ivotka 298

Erdély 57, 126, 190, 329, 395 Jagielnica 177

Essmann (Cservonnoje) 104, 331, 339 Jagotin 292
Jampol 72, 114, 298, 315, 316, 339
Fasztov 160, 226 Jarmolinczi 177
Fenyőháza 211 Jaswoje 114
Főkormányzóság 29, 80, 137, 177, 186, 187, 193, Jasznaja Poljana 284, 285, 288, 393
260, 261, 357, 377, 380 Jazino 296, 300
 FÖLDRAJZINÉV-MUTATÓ 4 6 5

Jeges-tenger 202 Lebegyin 306

Jelino 206, 278, 279, 281, 341, 342, 424 Lebegyka 290
Lelcsicsi 352
Kaligajewka 144 Lemberg 41, 78, 134, 173-179, 183-185, 193,
Kalinkovicsi 165, 375 260, 261, 357, 358, 377
Kalinowskij 316 Lengyelország 9, 36, 37, 172, 174, 175, 189, 201,
Kameny 281 210, 254, 260, 329, 356, 360, 363, 402
Kamenyec-Podolszkij 41, 43, 125, 153, 177, Lepel 74, 82
180, 182, 193, 200, 204, 210, 256 Lgov 283, 290, 2 9 6 ,3 1 0
Kampinosz 362, 363 Lipovec 209, 225, 227, 230, 237
Karjukova 271-273, 275, 335-337, 412 Litki 370
Karlovicsi 374, 394 Lityin 177, 237
Kárpátalja 95, 353, 354 Lojev 351
Katyn 233, 402, 407, 408, 422 Lokot 49, 73, 74, 77, 80, 308, 312, 334, 338, 345
Kaukázus 36, 191, 1Ö7 Lubny 292
Kazatyin 229, 236, 237, 276, 277 Luck 200, 349, 353, 377, 378
Kijev 83, 87, 88 Luganszk 95
Kirovográd 353 Luky Hutor 278
Kisinyov 197 Luniniec 383, 384, 389, 390, 412
Kletnya 283, 309, 337
Klinczy 283 Mala 281
Klusta bei Charkow 181 Mala Pavlovicsi 285, 288
Kobryn 383 Marcsina Buda 306
Kobystscha 58 Marina Gorka 148
Kokorevka 290 Menya 275, 276, 343
Kolki 358 Merefa 294
Kolkopina 424 Miednán 388
Kolomea 144, 176, 177, 179, 180, 182, 183, 193, Mihajlovka 147, 215, 216
200, 354, 380 Mikulicsin 188
Konotop 78, 114, 134, 296, 298, 301, Miljatyin 360
312, 336 Mokanovicsi 374
Koroszteny 327, 364, 370, 375 Mokotów 363, 364
Kosow 182 Monasztiricse 215-218, 220, 221, 236, 237, 242
Kosselez 269 Mozsir 353, 370, 371, 373, 375, 414
Kossly 375 Munkács 154, 155
Kosztopol 353
Kotovo 82 Nadvorna 380
Kővel 378, 379, 384 Narva 281
Königsberg 192 Navlja 92, 129, 159, 262, 266, 290, 303, 309, 338,
Kőrösmező 180 342, 347, 348
Krapjwa 290 Nebytov 375
Krasznodar 191 Nechworostshcy 228
Kremencsug 77 Nikolajev 194, 196
Kremenyec 343, 377 Nikolajevka 324
Krím 192, 193, 269 Nikonovka 229
Krolovec 102, 114, 306, 307, 339 Novaja Szloboda 300-302
Krupiec 120 Novgorod-Szeverszkij 114, 281, 306, 333, 334,
Kryschitschki 373 339, 341
Kunbaja 410 Növi Barsuk 374
Kupiatyce 147 Novo Ukrainka 210, 214
Kurszk 191, 192, 295, 312, 319, 322, 343, 348 Novoarhangelszk 177
466 FÖLDRAJZINÉV-MUTATÓ

Novomoszkovszk 134 Rastenburg 185

Novoszlobodszkaja 115 Recsica 353, 370, 371
Novoznokov 342 Recsk 240, 244, 422
Reimentarovka 373, 375
Nyerussza 305, 315 Rilszk 282
Nyezsin 69, 78, 281, 282, 307, 312 Rjesica 146, 375
Romny 306
Obertyn 380 Rosztov 191
Ocsinki 281 Rovno 192, 200, 201, 206, 261, 343, 356, 378
Odessza 178, 193 Rudakow 374
Olevszk 353 Rudja Vigranka 370
Oljschanzia 141 Rudjagamaria 370
Olyka 378 Rudna Luginszkaja 370
Ombush 123 Rudna Makarowa 370
Őrei 72, 79, 95, 107, 297, 305, 333, 345, 347, 348 Rudnya 101, 316
Orlija315, 417 Rzecyca 146
Orlovka 101, 301, 304
Ostrowiec 392 Samgorodok 229
Oszipovicsi 148 Sarny 353, 358, 377, 384
Oszkol 312, 319 Sawitschi 374
Osztrogozsszk 153, 291, 324 Scsorsz lásd Sznovszk
Osztyor 342 Serejzita 370
Ovrucs 100, 353, 367-370, 375, 377, 421 Sesujewa 290
Sichow 286
Ördögkút 57 Sineserki 316
Skierniewitze 392
Pavlovicsi 285, 288 Skole 177, 178
Pavlovszkij 288 Skuravka 316
Petrikov 353, 421 Sljepuhino 282
Pigarevka 96, 289 Slonim 343, 383
Pinszk 147, 200, 383, 384, 389 Sluck 383
Pirjatyin 266, 292 Solot 229
Pliszka 122, 123 Sosztka 101, 114, 115, 124
Podgornaja Szloboda 316 Szelecsnyaa 316
Podivote 101 Stájerország 189
Podólia 192, 210, 357, 397 Strelniki 296
Pogar 76 Studeneckaja 276
Poleszje 354 Studenok 332
Poltava 96, 134, 192, 206, 294 Suhaja Gomolsa 294, 295
Ponorica 114, 304, 351 Suzenka 92
Popielna 371
Posnjatovka 316 Szatmárnémeti 155
Potoczyska 380 Szeged 143, 410
Priluki 79, 265, 266, 281 Szejm folyó 296, 298
Pripjaty 94, 192, 197, 343, 353, 367, 370, 371, Szelecsnya 316
375, 377, 378, 382, 283, 386, 390, 391, 401 Szemionovka 306
Proszkurov (Hmelnyickij) 47, 138, 156, 177, 193, Szentes 231
197, 205, 229, 261, 375, 377 Szerbia 153, 171
Puhovo 432 Szeregyina Buda 92, 106, 114, 166, 278, 285-287,
Putivl 95, 134, 262, 278, 295-298, 300, 306, 319, 289, 290, 295, 298, 299, 301, 306, 308, 312,
332, 340 333, 334, 337, 338, 348, 414
 FÖLDRAJZINÉV-MUTATÓ 4 6 7

Szerencs 155 Urnán 1 7 7 ,2 1 1 ,2 1 2

Szereth 380 Unyecsa 227, 229
Szeszjulin 300 Usciesko 380
Szevszk 278, 285, 287, 309, 319, 333, 409 Uszocsa 257
Szloboda 206, 300-302, 316, 414
Szmela 213, 227, 257 Varsó 74, 279, 362, 363, 391, 402
Szmilis 338 Velgyici 412
Szmolenszk 14, 79, 450 Vietnam 403, 404
Sznob 114, 301, 305 Vigonicsi 347
Sznovszk (Scsorsz) 266, 269, 271-273, 276, 279, Vinnyica 87, 157, 177, 189, 192, 204, 208, 209,
336, 424 213, 2 3 1 ,2 3 7 , 259, 2 6 1 ,3 5 6
Szokoly (Jasinka Paszeka) 314 Visztula 392
Szolotyino 370 Vityebszk 397
Szosznyica 124, 125, 249, 292, 343 Volhínia 80, 192, 196, 261, 357, 360, 366, 397
Szrebnoje 281 Vorohta 382
Sztalino (Donyeck) 95 Vorozshba 295, 302, 353, 430, 434
Sztanyiszlau (Ivano Frankivszk) 105, 176-178,
183, 193, 202, 230, 260, 375, 378 Warthegau 27
Sztaraja Guta 284, 297, 332 Wiskoje 374
Sztaraja Sarpovka 296 Vjazenka 296
Sztarij Barsuk 374 Wodwisesk 103
Sztarije Dorogi 383 Wojna 316
Sztarodub 87, 165, 337, 339 Woloczysta 177
Szúrni 95, 96, 101, 162, 351-354, 356 Wyskow-hágó 183

Taranovka 295 Zabie 382

Tarkovka 294 Zagrebelnaja Szloboda 206
Tarnopol 175, 178, 260, 261 Zalecski 178
Tatárhágó 183, 354, 381, 382 Zalescsiki 143, 144, 179, 180
Tatarow 187 Zamosc 256
Teplik 215, 216, 218, 220, 221 Zbrucz 177
Tim 159 Zdolbunov 349, 359, 364
Tiraszpol 197 Zloczow 175
Torlopov 315 Zmierinka 177
Trubcsevszk 69, 75, 76, 92, 100, 262, 283, 287, Zolotoncsa 107, 292
290, 309 Zviahel 364
Tulcsin 177
Tuligovo 319 Zsemljanka 103
Tysmenicza 177 Zsilinka 108, 165, 311
Zsitomir 27, 134, 177, 180, 192, 194, 197,
Újvidék 141, 143, 242 203, 206, 242, 353, 356, 357, 364, 366,
Ukrajna 9, 16, 21, 26, 29, 32, 33, 36, 40-42, 50, 371, 375, 397
52, 64, 76, 79, 80, 81, 84, 85, 89, 91-96, 99,
105, 109, 113, 116, 125, 129, 131, 135, 155,
172, 176, 178, 180, 191-197, 200, 203-205,
211, 225, 239, 245, 246, 260-262, 265, 269,
297, 301, 303, 310, 344, 353, 355-357, 361,
368, 385, 393, 400, 401, 405, 439
Osiris Kiadó, Budapest
www.osiriskiado.hu

A CÍMLAPON: A 2. hadsereg által szervezett aratóünnep Nisnaja Pokrovskoje községben

1942. október 1-jén. A koszorút Vargyassy Gyula vezérőrnagy, a 23. könnyűhadosztály parancsnoka
veszi át. Dr. Szendéi László orvos százados felvétele. Forrás: HM HÍM

A HÁTSÓ BORÍTÓN: Ismeretlen csongrádi illetőségű személy felvétele felégetett falvakról,

a 2. hadsereg hátsó területén. Forrás: HM HÍM

A kiadásért felel Gyurgyák János

Szöveggondozó Macskássy Zsuzsa
Műszaki szerkesztő, tördelő Kurucz Dóra
Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyula
Felelős vezető Fekete Viktor ügyvezető igazgató

ISBN 978-963-276-265-4
 A német megszállási övezet közigazgatási felosztása 1942. május végén Fontosabb határváltozások Kelet-Európábán
1920-2010

So Vibore ^ IN N O R S Z Á G
[jgku Helsinki} - '
FINNORSZÁG ?
Vologda 'Szentpétervár
H elsinki
Tallinn
’ Novgorod*?.
íRSZÁG
Saaremaa o Lcval (Tallinn) /Ummtui •Pbzkov
Noygorot
Jaroszlavl \ V R ig a I Moszkva

\ o R O S Z O R S Z Á G
ÍÉszak njanszl
/ liium aa LITVÁNIA
LITVÁNIA o
o ii
J Novapolack i o
Kaunas Szmolcns/.k
Vilnius ) N..
Moszkva Minszk C*. Hrjanszk
Velikiji* I Aikicx ■Te h é r o r o s z o r s z á g

Kurszk oV’orom
LENGYEI
Litvánia GK Daugavpils Virvcbí\k ’^Varsó •rnvihiv
- -;o ' C Zsitomiri G
o rszág
■ O s t 1a n d
' \ Kanon (Kaunas) jolcnszk

Konigsberg Vilnius Poltava

Krakkó / 1 ° jv
Fehéroroszország GK
irodno M ins?k, Közép

Nviknlaji
v Kurszk \oronvezs
CJomel ■xxxxx-

Treblink; kicsszff
» Cscrnyigov r( Juj-Napoca
arso
Litovszk Pinszk Z sitom iri G K BfasovX ij ,, , X o
^oTimijoara Cjakgi
Szevasztopol
Harkov R O M Á N I A V ílr
Volhínia GK BelgrátTA/^ Bukarest jS dfconstanj;a
/s iti mtir Jh m t _ / ^" ^ '
Rovno S Z E R B IA ' 0 10(
P<>ltavao B U L G Á R IA
I .cmbcrg k a to n a i O r s z á g h a tá r o k 2 0 1 0 -b e n
inmeja
£özigazgatás*\^ O r s z á g -, illetve o r s z á g r é s z h a tá ro k 1 9 4 2 -b e n
O r s z á g -, illetve o r s z á g r é s z h a tá ro k 1 9 2 3 -b a n
ljnvyCm | M n n 3 5j Jv D o % clf

Nyikolajevi GK Dnyeprop|rovSzki\
Kassa ‘ \ í~ ' " \ GK í MofiinfC

N\ikolajev

K rím G K
Nagyvárad O [erszon n /
Kolozsvár,
\)dessz; F ro n tv o n a l 1 9 4 2 . m á ju s v é g é n

K ö z v e tle n ü l az e g y e s h a d s e re g e k h á ts ó
p a r a n c s n o k s á g a in a k a lá re n d e lt te rü le te k
Brajov o H a d s e r e g c s o p o r to k h á ts ó te rü le te in e k
oTim isoara
p a r a n c s n o k s á g a alá re n d e lt te rü le te k
Szevasztopolb j /Jalta
H a d s e re g c s o p o r t p a r a n c s n o k s á g o k h a tá ra

m»tunp
Ka
Klg»t*Hmno
Az egyes hadseregek én mögöttes lenilelek

Ht li liHkimiiMM/.iiItiliiMik I m i tét » •• /• kliely*