PE-Energia Akadémia 229

A német kormány még makacskodik: +3000 milliárd euró

Az egyik előző cikkünkben (2019. 07. 01. dátumozással) részletesen elemeztük, hogy
Németországban (amely példamutató szerepkörre vállalkozott a klímavédelem területén)
miért nem valósíthatók meg a klímavédelmi célkitűzések, nevezetesen a teljes
dekarbonizációhoz vezető állomások. Bemutattuk azokat a teljesíthetetlen beruházási
lépcsőfokokat, amelyek szükségesek lennének a tervek megvalósításához. Ezek nem
tartalmazták az e-autózás bevezetéséhez szükséges gigantikus átalakításokat. Ráfordítási
összegeket ott nem említetünk, ezt próbáljuk most tömören közreadni. Mibe is kerül az
Energiewende?

Az EU-választásokon megerősödtek a zöldek olyannyira, hogy a CDU-CSU pártszövetség után

elfoglalták a második helyezést, és ezzel megelőzték a szociáldemokrata pártot (SPD).
Eredményüket az erőteljes klímavédelmi politikájukkal és akcióikkal érték el, egyúttal
figyelemelterelésként a migránsproblémákról. Gondoljunk csak a fiatalok körében
megszervezett „Fridays for Future” mozgalomra. Erre a kormánynak reagálnia kellett, hogy
bizonyítsa a klímavédelem melletti további elkötelezettségét. Ugyanis a zöldek bizonyos
óvatosságot véltek felfedezni a kormány energiapolitikájában, pedig erre a józanész
kényszerítette a kormányzatot, nehogy a villamosenergia-rendszer összeomoljon.

Angela Merkel kancellár asszony az evangélikusok egyházi ünnepét használta fel arra, hogy
elkötelezettségét kinyilvánítsa, és meghirdesse a szén-dioxid kibocsátás korábbi 80-90 %-os
csökkentési célkitűzése helyett a 100%-os célkitűzést, azaz valóban a teljes dekarbonizációt.

2017 novemberében jelent meg három német akadémiai szervezet közös tanulmánya, mely
szerint, ha a szén-dioxid kibocsátást 2050-ig 90 %-al kívánják csökkenteni, annak költsége -
számításaik szerint - mintegy 4600 milliárd euróba fog kerülni. Ez minden német
háztartásnak havi 320 euró többlet terhet jelent. Más források szerint 2025-ig 1300 milliárd
euró, és 2050-ig 4000 milliárd euró költséggel kell számolni.

Most jelent meg Fritz Vahrenholt, volt hamburgi környezeti szenátor (SPD) értékelése, amely
felhívja a figyelmet a lineáris tervezés súlyos hibájára. Az alábbi két ábrán bemutatjuk a
megújuló villamosenergia-termelés és a szén-dioxid emisszió (sárga színű oszlopok) eddigi
alakulását, és az elérendő célkitűzéseket. Látható, hogy mindkét esetben a „tervezés” abból
áll, hogy a 2050-re megállapított célérték és a 2013, ill. a 2017 évi értékre egy egyenest
fektetnek (a 2. ábrán az oszlopok csúcsaira), azaz lineáris extrapolációt végeznek. Nincsen
mögötte semmiféle gazdasági analízis és tervezés, vagy akár csak szakmai megfontolás. E
helyett csupán politikai, ill. ideológiai ábrándok és vágyak számszerűsített célértékei
szerepelnek. Ezekből sarjadnak a klímavédelmi törvények (pl. EEG), és azok gazdasági
végrehajtásai (pl. eddig 107 GW megújuló erőművi kapacitás létesítése). Igenám, de
Vahrenholt szerint a szükséges fejlesztési és beruházási költségek nem lineáris függvény
szerint, hanem exponenciális jelleggel növekszenek. Nem ugyanúgy emelkednek a költségek,
ha pl. a szén-dioxid kibocsátásának csökkentését 70%-ról 80%-ra, vagy 80 %-ról 90 %-ra
akarják növelni.

1. ábra. A megújuló áramtermelés célkitűzéseinek állomásai.

2. ábra. Az üvegházhatású gázok emissziójának alakulása (1990-2017) és a célkitűzések

(2020, 2030, 2040 és 2050)

Vahrenholt számításai szerint Angela Merkel említett bejelentése, azaz a szén-dioxid

kibocsátás-csökkentése 90 %-ról 100 %-ra, újabb +3000 milliárd euróba fog kerülni. Azaz
összesen 7600 milliárd euróval kell számolni, amely kétszerese Németország 2018 évi bruttó
hazai termékének. Csupán ebből egyértelműen következik, hogy a megcélzott teljes
dekarbonizáció pénzügyileg nem valósítható meg. Németország ebbe csak beleroppanhat.
De nem fog, mert a józanész ennek az értelmetlen vesszőfutásnak álljt fog parancsolni. Minél
előbb annál jobb.

Persze ma még a felszín mást mutat. Utaltunk rá, hogy a zöldeknek az említett 2050-es
határidő nem elégséges. A „Fridays for Future” klímamozgalom követelése, hogy a
„klímaneutralitást” (újabb kitekert „szakkifejezés” - amikor a szén-dioxid emisszió már nem
befolyásolja a hőmérsékletet) már 2035-re el kell érni. Vahrenholt szerint ez a felgyorsítás
olyan mértékben növelné a költségeket, hogy a német háztartások havi terhei már 1050
euróra emelkednének. Majd meglátjuk, hogy mit szólnak ehhez a családok, mert ők fogják
végül is szavazataikkal és más eszközökkel a klímahívő kormányt és intézményeit, valamint a
klímamozgalmakat észhez téríteni. Gondoljunk csak a francia sárgamellényesekre.

Végül egy energetikából vett példával szeretnénk illusztrálni Vahrenholt gondolkodásának és

számításainak az igazát. A korszerű hagyományos szén- és olajtüzelésű erőművek hatásfoka
40 - 50 %-ra tehető. A hatásfok további növelése egyre nagyobb pótlólagos fejlesztési és
beruházási költségeket igényel. Az egyik lehetőség a hőkörfolyamat hatásfokának javítása, pl.
a frissgőz paraméterek növelésével. A legkorszerűbb blokkok már (221 bar feletti)
szuperkritikus nyomású és 700 oC körüli frissgőz-paraméterekkel rendelkeznek. Ennek
megfelelően a gőzkazánok túlhevítői, a frissgőzvezetékek és szerelvényeik, valamint a
gőzturbinák gőzbeömlő szerkezetei magasan ötvözött, hőálló acélból készülnek, ami
jelentősen növeli a beruházási költségeket. Ma már minden egyéb hatásfoknövelő lehetőség
határán mozgunk, ezért minden további, akár 1-2 %-os hatásfokjavítás is egyre- és egyre
nagyobb többlet beruházási ráfordítást igényel. Már a hatásfok néhány tized százalékos
javításért folyik a verseny, de csak addig, amíg a többlet beruházás gazdaságos. A műszaki
gyakorlatban nem a szélsőséges (lehetséges) megoldást választjuk, hanem a gazdaságilag
optimálist. Elképesztő, hogy a klímavédelem a szélsőséges határeset megvalósítását (a 100
százalékos dekarbonizációt) tűzi ki célul. Kerül, amibe kerül. Így működik az idealizmus! Aztán
jönnek a sárgamellényesek!

Most, hogy a cikk befejezésére készülnék, olvasom a WELT N24 cikkét a szénkiszállással
kapcsolatban. A kormány érzékeli, hogy a lakósoknak kezd elege lenni abból, hogy az
áramtarifán (megújuló járulékon) keresztül teljesen ők finanszírozzák az Energiewendét.
Mert hát ez „nem is igazán piac-konform”, fogalmazza meg képmutatóan a kormányzat. Vita
alakult ki, hogy a szén-dioxid kereskedelemmel oldják-e meg a jövőbeni finanszírozást, oly
módon, hogy a szén-dioxid árát a jelenlegi tonnánként 28 euró értékről akár több száz
euróra emeljék, és kiterjesszék a kereskedelmet a benzin, a dízelolaj, a fűtőolaj és a fűtési
célú földgáz felhasználására is (jelenleg ugyanis csak a villamosenergia-termelés területén
érvényes). Vagy vezessék be a szén-dioxid adót, esetleg differenciáltan egy minimum és
maximum érték közötti folyosóban. Mivel nincsen összhang a kormányzat, a pártok, valamint
a szakmai intézmények, ill. szakemberek között, ezért akár egy vegyes rendszerű megoldás
is szóba jöhet. Lényeg, hogy a költségeket ilyen módon át lehessen terhelni a szén-dioxid
kibocsátásában érintett cégekre. És ez hazug módon már piac-konform megoldás lenne?
Elhallgatva azt, hogy ezek a cégek később úgy is kénytelenek átterhelni e többletköltségeket
a fogyasztókra. De ami a legaljasabb ebben az elgondolásban, hogy így nem törvényi
eszközökkel kell közvetlenül pl. a szénerőműveket véglegesen leállítatni, hanem a megemelt
szén-dioxid árral, vagy a magas szén-dioxid adóval lehet a cégeket térdre kényszeríteni, hogy
a veszteséges működés miatt ők maguk jelentsék be az erőművek leállítását. És mit fognak
szólni a belsőégésű motoros járművek megadóztatott üzemeltetői és a fűtőművek, ill. az
egyedi fűtések tulajdonosai? Majd simán fizetik a szén-dioxid adót? Átgondolta ezt valaki?
De legalább ilyen fontos kérdés, hogy mi lesz a biztonságos áramellátással? Erről már sokszor
írtunk e honlapon. Az első nagyobb áramkimaradások is már kijózanító hatással lesznek.

Kezdhetik lassan gyártani a sárga mellényeket. Biztos üzlet lesz.

A szakembert a klímavédelmi hányinger kerülgeti. Hová jutott Németország és követői,

többek között az Európai Unió? Főleg annak a tükrében, hogy az antropogén szén-dioxid
emisszió tudományosan bizonyítottan nem is okozhat globális felmelegedést. Mégis: „Már a
24. órában vagyunk”, harsogják napról-napra a klímaalarmisták. Greta Thunberg követői már
Magyarországon is „önként” csatasorba álltak. Ők és egyes pártok az ökológiai és
klímavészhelyzet kihirdetését javasolják.

(Petz Ernő, 2019. 07. 20.)