2. rész
Nem mindegy tehát, hogy milyen gondolatokat választunk, mert számolnunk kell
vele, hogy megvalósul. A lényünkkel összhangban álló gondolatok jó érzéseket
keltenek, a vele ellentétesek pedig rosszakat, így az érzéseink állandó és
csalhatatlan információt nyújtanak arról, hogy egy gondolatot érdemes-e tovább
növelnünk, egyre több hozzá kapcsolódó hasonló gondolattal erősítenünk.
Mindig azt hittem, hogy én olyan laza és modern gondolkodású anyuka vagyok,
hogy a gyerekem semmilyen trendi dologgal nem tud majd kiborítani. Nincs az
az öltözködési stílus, nincs az a hajviselet, és legfőképpen nincs az a zene, amit
ne tudnék jó szívvel elfogadni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy de, van.
Nem is értem, hogy lehetett ilyen naiv gondolatom, hiszen a generációk közötti
különbség akkor is létezik, ha az ember fiatalon szül, és akkor is, ha későn akar
megöregedni.
Tudom, hogy jót akarsz neki, de sokszor azt látom, hogy inkább magadnak: a
szomszéd lássa, hogy neked milyen jól nevelt, rendszerető és szorgalmas
gyereked van, hogy az ismerősök ámuldozzanak, hogy milyen csinos lett ez a lány,
vagy milyen helyes lett ez a fiú… Ez a te babérkoszorúd az elmúlt évekért. Azt
gondolod, ez feketén-fehéren bizonyítja, milyen jól végezted a dolgodat, milyen
nagyszerű szülő vagy.
FELIRATKONTROLL
Észrevétlenül ható szövegek
Azzal, hogy naponta többször látsz egy feltűnő címet vagy feliratot,
automatikusan rögzíted is. Néha érdektelenek, néha viszont kifejezetten rossz
hatásúak. Nem mondom, hogy jobb életünk lett volna, ha nem a kétkötetes
Nyomorultakat teszi anyám a lakás legfeltűnőbb pontjára, hanem mondjuk Az élet
szép! című könyvet, de biztos vagyok benne, hogy számít, milyen szavakat látsz
magad körül.
Szóval, most nézz körül ott, ahol ülsz, ahol a legtöbb idődet töltöd, a lakásodban,
az autódban, a munkahelyeden… Figyeld meg, hogy melyek azok a mondatok,
amik egy könyvcím vagy filmcím, vagy bármi egyéb miatt rögzültek a fejedben,
aztán tudatosan pakold el őket jól látható vagy éppen soha többé nem látható
helyre, esetleg ragassz rájuk egy számodra kedvező jelentéssel bíró új feliratot.
Sok embernek nincs ilyen külső kontrollja, és még többen hiszik rosszul, hogy van.
Nemrég az egyik divattervező mesélte, hogy ha a lányok magukkal viszik a
ruhapróbára a legjobb barátnőiket, hogy segítsenek a választásban, biztosan arra
a ruhára szavaznak, amelyik a legkevésbé áll jól neki.
Ahhoz, hogy meghatározd, majd elérd a célodat, először kristálytisztán kell látni az
adottságaidat és a képességeidet. Ha 160 centis vagy, ne akarj topmodell lenni, ha
félsz a kutyáktól, ne akarj állatorvos lenni! Hiszem, hogy mindenki tehetséges
valamiben. Meg kell találni ezt a valamit, és addig kell fejleszteni, ameddig csak
lehet. Nagyjából a végtelenségig.
Nem egyszerű megérteni a címben rejlő igazságot, nekem sem ment könnyen.
Elsősorban azért, mert ha valamilyen helyzetet elfogadok, akkor úgy gondolom,
hogy beletörődtem, hogy nem tehetek mást, hogy nincs más választásom, ami a
legkevésbé sem tölt el örömmel. Pedig ebben a látszólagos boldogtalanságban
rejlik a boldogság. Először is, meg kell érteni, hogy az ember tényleg nem tehet
mást és tényleg nincs más választása, mint az adott helyzetben lenni abban az
adott pillanatban. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, máris közelebb kerülünk
mindahhoz, amit szeretnénk elérni az életünkben.
De amíg nem törődsz bele abba, hogy ami megtörtént, az megtörtént, addig
sokkal erősebben árad belőled az el nem fogadás, a „miért éppen velem történt
ez”, a „hogy lehettem ennyire szerencsétlen” és hasonlók.
Sokan nem értették meg az EFT-gyakorlatok első feladatait, ami ugyanerről szól.
Megnevezed a negatív helyzetet, elfogadod, hogy most éppen ott tartasz, és
közben kijelented, hogy ezzel együtt mélyen legbelül szereted és elfogadod
magad. Abraham a legújabb könyvükben remek kis mantrát fogalmazott meg
erről: „Vagyok, ahol vagyok – és ez így jó. És miért jó? Mert nincs más választásom
– tehát jónak kell lennie. Vagyok, ahol vagyok – és ez így jó. És miért jó? Mert
nincs más választásom – tehát jónak kell lennie. Vagyok, ahol…”
Aztán egy szép napon a félig megírt könyveim és félig megkötött pulóvereim
között rájöttem, hogy ha soha semmit nem fejezek be, öregségemre
ücsöröghetek a félig felhúzott házam teraszán a félig lenyírt füvet bámulva.
Kitartani hosszan, nagyon hosszan, akkor is, amikor látszólag nem történik semmi,
nem könnyű. Az emberek többsége azonnali és látható eredményt vár mindentől,
s ha ezt nem kapja meg, továbbáll. Új célokat fogalmaz meg, új módszereket és új
gondolatokat keres, azokért is lelkesedik egy darabig, aztán ha azok sem hoznak
csodát másnapra, ismét elindul a keresés. „Add meg Uram, de rögtön! Ha nem,
nem hiszek benned!”
Sosem felejtem el, hány évünk ment rá arra, hogy partnereinket átszoktassuk a
faxról az emailre. Az a sok butaság, amit felsoroltak, hogy miért nem
működőképes az elektronikus levél, talán ma már számukra is mókás lenne.
Sose mondj olyat, hogy te már öreg vagy valamihez, mert soha semmihez nem
vagy öreg! Ha százévesen, a halálod napján hallgatsz meg először egy dalt az
unokád MP3-lejátszóján, akkor is határtalan örömmel fogod élvezni azokat a
hangokat, amiket eddig sohasem fedeztél fel a zenében. A ma születő gyermek
már azzal jön, amivel nekünk még meg kell barátkoznunk, így neki nincs szüksége
semmilyen erőfeszítésre ahhoz, hogy befogadja a gyorsan fejlődő világot. Mi
viszont – akik már régebb óta itt vagyunk – mindennap hozhatunk egy döntést
arról, hogy együtt fejlődünk vagy szépen lemaradunk és nosztalgiázunk.
Gondolj csak bele, nem kell választanod, hogy az utazásodra melyik könyvedet
vidd magaddal, mert elviheted mindet egyszerre. A teljes mértékig
felhasználóbarát készülék keresőjének segítségével könnyedén megtalálhatjuk a
számunkra éppen szükséges információkat, jegyzetelhetünk a sorok mellé, de
választhatunk betűtípust vagy betűméretet, éjszakai vagy éppen nappali
háttérvilágítást, sőt még a „papír”színét is meghatározhatjuk. Mindenképpen
próbáljátok ki, mielőtt ítéletet alkotnátok róla, vagy bármi más újdonságról, amit
még nem ismertek!
Millió olyan területe van az életnek, amelyről ebben a pillanatban nem tudható,
hogy merre fejlődik, mi lesz belőle öt vagy akár 10 év múlva. Egy azonban biztos:
ha lemaradsz, minden téren lemaradsz.
Vannak dolgok, amelyek nem szállnak bele egy kellemes meditációval a fejünkbe.
Nem lehet tanulás nélkül elsajátítani egy idegen nyelvet, nem lehet idő- és
koncentráció ráfordítása nélkül megírni egy könyvet vagy akár egy blogbejegyzést,
nem lehet összehangolt szervezés nélkül lebonyolítani egy eseményt… és így
tovább és így tovább… De ha el akarsz érni bármit is ebben az életedben,
vállalnod kell ezeket a kezdeti nehézségeket a későbbi sokkal nagyobb jutalomért
cserébe.
A végső cél és siker érdekében számtalan olyan döntést kell hoznod, ami esetleg
nincs mindenki ínyére. Ez természetes velejárója a fejlődésnek. Még mindig
szövőszéken üldögélve mesélgetnénk és galambpostával küldözgetnénk
egymásnak az üzeneteket, ha annak idején nincsenek olyanok, akik előre néznek,
és nem azon keseregnek, vajon mi lesz Tóth nénivel és családjával, ha bezár a
fonó.
Egyéni sorsod alakulása nagyban függ attól, hogy kiket engedsz az életedbe. A
körülötted lévők éppolyan tanácsadók, mint a hadvezéreké. Egy cseppet sem
mindegy, hogy hisznek-e a győzelmedben, vagy sem, és egy cseppet sem
mindegy, hogy egyetértenek-e a fájdalmas – ugyanakkor elkerülhetetlen –
lépésekkel, vagy sem.
Többször leírtuk már, mennyire fontos tisztán látni, hogy éppen hol tartasz,
MIELŐTT elkezdenél a pozitív gondolataiddal előre menni. Különösen igaz ez a
húsba vágó – pl. a pénzügyeiddel vagy a testeddel kapcsolatos – témáknál.
Teljesen mindegy, hogy életed milyen periódusát éled, ki kell tudnod jelenteni,
hogy ez és ez van, ezt gondolom magamról, így érzem magam…
Őrületesen nehéz ezt megtenni. Nem hibáztatni senkit, nem bizonygatni kézzel-
lábbal mindenkinek, hogy mennyire boldog vagy, egyszerűen csak elfogadni a
helyzetedet.
Sokadszorra biztatok mindenkit, hogy tegye meg, mert csak akkor érnek valamit a
pozitív gondolatok, ha előtte megszüntettél magadban minden ellenállást.
Sokan érzitek úgy, hogy csak adtok, meg adtok, meg adtok, mégsem kaptok
vissza semmit. Véleményem szerint ez lehetetlen. Ha mégis így élitek meg a
veletek történő eseményeket, akkor annak három oka lehet:
Pedig az energiák másképpen mozognak. Amikor adsz, létrehozol egy űrt, egy
vákuumot, amit a Világegyetem azonnal betölt pozitív energiával, melyből
később ugyancsak pozitív fizikai dolgok születnek. Minél többet adsz, annál
nagyobb lesz benned a hely az újnak, a jónak.
Ez a honlap például sok ember életét tette jobbá, de senkinek sem adott annyit,
mint nekem. Minden egyes gondolat, amit leírok, eljut hozzád meg ezer másik
emberhez, és mindenkiben megnyit valamit. Lehet, hogy csak egy másodpercre
érzi magát jobban, de az is lehet, hogy minden bejegyzés feltölti energiával, vagy
milliószor pozitívabban és tudatosabban él, mint mielőtt idetalált. Ez a sok-sok
aprócska pillanat aztán visszatér hozzám valamilyen csodálatos esemény, vagy
szerencsés „véletlen”, vagy egy nagyszerű ember személyében. Mindennap,
amikor megtörténnek ezek a kisebb csodák az életemben, eszembe juttok
mindannyian. Tudom, hogy azért alakult minden ilyen jól, mert Te, vagy
százszorszép, vagy professzor, vagy angel, vagy bárki más, szeretettel gondol rám.
Azt adom, amit adni tudok, és azt kapom, amire éppen szükségem van életem
ezen szakaszában.
Gondold végig, hogy mid van, aztán csak add és add és add és add és add…
feltétel nélkül, anélkül, hogy bármit is visszavárnál attól a személytől, akinek
adod. Mert nem tőle fogod visszakapni.
Ne felejtsétek újra elcsábítani azt is, aki már évtizedek óta a tiétek, különben
valaki más teszi meg helyettetek. Igen, talán furán jön ki, ha egy asszony 30 év
után egyszer csak úgy viselkedik, mint egy betöretlen kanca, de apánál hálásabb
senki nem lesz ezért a változásért.
Meglátod, hogy ha 5 évre osztod szét a teendőidet, amiket meg kell lépned a
vágyaid eléréséért, sokkal ésszerűbb ötletekkel állsz majd elő, amit nem is lesz
olyan nehéz évről évre megvalósítani. Amikor csak az előtted álló évet látod, oda
akarsz bezsúfolni mindent: idén milliomos leszek, idén megtanulok franciául, idén
lefogyok, idén felépítek egy prosperáló vállalkozást, idén ezt meg azt csinálom...
aztán áprilisban - miután érdemi előrelépés nem történt a magadnak felállított
teher alatt - úgy látod, hogy ennek az évnek is lőttek, az új évben sem történik
meg a csoda. Ezért hát azt mondom, hogy hagyd magad élni, hagyd magad élvezni
az életet, a jövő évet! Pontosan tudd, hogy merre tartasz, de ne akard egyetlen
lépéssel letudni az egész utat! Olyan jó menni valahová, válni valakivé!
Tudom, hogy sok minden cikázik a fejedben. Sportolni akarsz, több pénzt akarsz
megtakarítani, esetleg ha dohányzol, szeretnél leszokni, vagy talán a
gyermekeiddel akarsz többet foglalkozni, szeretnél vonzóbb, hatékonyabb,
sikeresebb lenni...
1. EGY CÉL!
Bárhogy is van, és bármit is szeretnél megvalósítani a jövő évben, akkor kerülsz
közelebb a sikerhez, ha csak 1 célt tűzöl ki magad elé, de azt tűzön-vízen át
végigviszed. Ha sok mindenre figyelsz, könnyen szétforgácsolódhatsz, fókuszt
veszthetsz, és az ebből következő kezdeti nehézségek könnyen elvehetik a kedved
az egésztől. 1 célt válassz!
Azt mondhatom, alapjaiban nem érti, amiről idáig szó volt. Egyszerűen
lehetetlen harmóniában és bőségben élni úgy, hogy közben gyűlöletet táplálsz
bármilyen embercsoporttal szemben.
LE-HE-TET-LEN!!!
Éjt nappallá téve vizualizálhatod a gazdagságot – egy cseppnyit sem fogsz belőle
kapni, ha közben sajnálod a romáktól a segélyeket. Programozhatod magad
életed végéig arra, hogy megbecsült ember legyél, akire felnéznek – egy pillanatig
sem fogod megtapasztalni az őszinte elismerést, ha közben lenézel másokat.
Keresheted az igaz szerelmet ágyról ágyra járva – egyszer sem fogod átélni, ha
közben undort és gyűlöletet érzel azok iránt, akik már megtalálták. Még ha azonos
neműek is.
Ez nem azt jelenti, hogy ne választhatnál, hogy te milyen életet akarsz élni, hogy
ne állíthatnád fel a saját erkölcsi normáidat. Ez azt jelenti, hogy miközben
eldöntöd, hogy SZÁMODRA mi a jó, tudomásul veszed, hogy mások számára nem
ugyanaz a jó. Mindenfajta gyűlölet, amit csak érzel, a TE ÉLETEDET mérgezi.
Folyamatosan. Ezért kell továbblépni. MAGAD MIATT, hogy boldog lehess!
Bárki is az, akitől nem férsz el ezen a bolygón, el kell tudni engedni, meg kell tudni
neki bocsátani. Sokszor szülőktől és nagyszülőktől átvett gyűlöletet viszel tovább
generációkon át, miközben a te életedben nem is történt meg ugyanaz a
tapasztalat, ami hosszú évtizedekkel ezelőtt megesett egy egészen más történelmi
helyzetben.
A jó hírem az, hogy teljesen mindegy, ki mit csinál körülötted, nem tudja
befolyásolni a veled történő eseményeket, ha nem veszed át az ő negatív
gondolatait. Elismerem, nehezebb ilyen emberek mellett jól érezni magad,
sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül optimistán állni a világhoz. De ha
következetesen sikerül kiállni saját magad bizakodó gondolatai mellett, hamar
azt tapasztalhatod, hogy a körülötted lévők is magasabb rezgésszintre
emelkednek, jobban érzik magukat.
Egyre több olyan anyaggal találkozhatsz, ami bölcsen arra biztat, hogy ússz
együtt az árral, ha azt akarod, hogy jobban menjenek a dolgok. Az érzelmek
megdöbbentő ereje teljes terjedelmében ahhoz ad gyakorlati tanácsokat,
hogyan fogadd el az Áramlás hasonlatának érvényességét, és hogyan használd
ezt a mindennapokban. Miután nincs mindenhol kifejtve, hogy mit is jelent
pontosan az Abraham által megfogalmazott „árral együtt haladás”, most erről
lesz szó.
Mit jelent az, hogy vágyaid irányába megy a csónak, mit jelent az, hogy az ár
irányában vágyaid szerint történnek a dolgok?
Mielőtt megszülettél volna, konkrét és pozitív fejlődési céllal indultál útra. Hoztál
egy döntést odaát arról, hogy mit akarsz itt, ebben az életedben megtapasztalni.
Amikor jól érzed magad, éppen ezen a kiválasztott úton haladsz előre, amikor
pedig rosszul érzed magad, nem azon az úton vagy, amelyen az előzetes terveid
alapján lenned kéne.
Az árral szemben nincs semmi, csak küzdelem. Az ár irányában viszont ott a világ
összes kincse és boldogsága, így asszem egyetérthetünk abban, hogy nem
normális, aki az árral szembe megy.
Óriási a különbség!
ÓRIÁSI!
Egy padlón lévő ember nem tud pozitívan gondolkodni, és igazából nincs is rá
szüksége. Te se erőltesd a környezetedben! Egy végletekig boldogtalan ember
támadásnak vesz minden pozitív gondolatot, és ellenségnek lát minden boldog
embert. Ráadásul messziről kiszimatolják, ha ki akarod lendíteni őket az
állapotukból, és a legkevésbé sem fogják értékelni az erőfeszítéseidet.
A lényeg tehát az, hogy nem kell világmegváltó gondolat ahhoz, hogy jó felé tarts,
hogy megkönnyebbülésre lelj. Nem kell az adott pillanatban megoldanod semmit.
Nem is tudnál most ebben a pillanatban megoldani mindent. Most ebben a
pillanatban (meg a következőben és az azután következőben…) annyit tehetsz,
hogy megkönnyebbülést okozó gondolatokat keresel a problémáid kapcsán. Ennyi
pont elég lesz ahhoz, hogy a csónakod megforduljon és elinduljon a világ összes
kincse és boldogsága felé.
Akárhol is élsz, biztosan van egy rét, vagy park, vagy folyó, vagy hegyoldal…
ami egész nap vár rád.
Azt hiszem, nem a pénzt kell első számú szempontként figyelembe venni, amikor
országot akarsz váltani. Azt kell mérlegelni, hogy a hosszú távú céljaid eléréséhez
szükséges-e, hogy megtanulj egy másik nyelvet, hogy kapcsolatokat építs ki egy
másik országban, hogy megismerj (vagy megismertess a gyerekeiddel) egy
másfajta mentalitást. Ez utóbbit mindennél fontosabbnak tartom.
Egyáltalán nem szoktam vizualizálni azt, hogy megjelenik ebben vagy abban az
országban a könyvem, és azokat a részleteket sem, amik odáig vezetnek.
Egyszerűen TUDOM, hogy a könyvem több nyelven fog megjelenni, sok országban
fog megjelenni, és milliók életét fogja jobbá tenni.
Nem is olyan régen, két teljes évem ment rá arra, hogy vártam, vajon túlélem-e
vagy belehalok a bajomba, amivel az orvosok nem tudtak mit kezdeni. Nem
hiszem, hogy tudsz olyan alternatív gyógymódot mondani, amit nem próbáltam
ki, és amire nem ment rá az egész családom gatyája, mégsem értem el még csak
átmeneti javulást sem.
Azt hiszem, azt kell elfogadni, hogy az ember természetes állapota az egészség.
Ami ettől eltérő jelenség, tehát betegség (a továbbiakban: TUDODMI), az ember
gondolkodásának eredménye. A TUDODMI-t nem a Jóisten küldte rád, nem a
sorsod elkerülhetetlen része, egyszerűen csak egy visszatérő negatív gondolat,
ami testi tünet formájában megjelenik és fájdalmat okoz.
Ha meg akarsz gyógyulni, először fel kell kelteni magadban az egészség iránti
igényt, a vágyat, aztán a hited segítségével újfajta gondolkodást kell kialakítani,
amely később másfajta cselekedetekhez vezet. A kérdés az, hogy valóban
egészséges akarsz-e lenni, illetve tudsz-e hinni abban, hogy elérheted a
gondolataid megváltoztatásával.
A „Kizárt, hogy nem látom felnőni a fiamat!” gondolat egy tagadó mondat, ami
fejbe vág ugyan, de másra nem elég. A gyógyuláshoz át kell térni az egészséget
elfogadó gondolatokhoz. A TUDODMI tagadása vakvágány. A TUDODMI tagadása
csak további TUDODMI-t eredményez.
Te döntöd el, hogy mit vagy kit engedsz az életedbe. Te döntöd el, hogy miről
gondolkodsz. Te döntöd el, hogy jó vagy rossz érzések között élsz-e. Te döntöd el,
hogy az egészséget válaszod-e.
Még soha nem voltam magányos, elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet,
ezért még soha nem voltam magányos... Érted, ugye, hogy ez egy körforgás. Ha
megteremtetted magadnak a magányt, arra is képes vagy, hogy társat teremts
magadnak, akivel igazán boldog lehetsz. Sose érd be kevesebbel, mint az igazi
szerelem, mert amíg beéred kevesebbel, nem találhat rád az, akire egész
életedben vágytál.
Nagyjából két hét van a szerelmesek napjáig, s ha te is vágysz rá, hogy addig
legyen valaki a szívedben, végezd el a következő feladatot. (Nem mondom, hogy
játékot, mert annál azért nehezebb a dolog.)
Mindennap minimum fél órán keresztül légy teljesen nyugodt körülmények között
egy füzettel és egy tollal a kezedben, és írd össze, hogy mitől lennél te jó társa
valakinek. Ne foglalkozz azzal, hogy milyen legyen az a valaki, ne is gondolj
senkire, csakis saját magadra, arra, hogy minél több dolgot írj össze magadról,
arról az emberről, aki kitűnő társa lesz valakinek. A legapróbb dolgok is
számítanak, úgyhogy mindennap tégy hozzá újabb és újabb gondolatokat! (Pl.:
Szórakoztató vagyok, bármiről lehet velem beszélgetni, jól főzök, szeretek
szerelmeskedni, hűséges típus vagyok...)
Az esetek többségében, amikor leírjátok, hogy mit tett vagy tesz veletek valaki,
mindig ugyanazt kell válaszolnom: VELEM EZT NEM LEHETNE MEGTENNI. Nem
tudom, végül hányan értitek meg ezt a választ, ami arról szól, hogy neked kell
megváltoznod ahhoz, hogy ne történjenek veled ennyire megalázó események,
hogy mások ne uralkodjanak feletted.
Abraham azt mondja: „Azért annyira szigorú oly sok ember azzal, akivel együtt él
vagy kapcsolatban van, mert eredendően mindenki boldog akar lenni, ugyanakkor
meggyőződése, hogy boldogsága olyan dolgoktól függ, amelyek felett
voltaképpen nincs hatalma.”
Mit lehet tenni ilyen helyzetben, amikor valaki (a gyereked, az anyád, a nővéred…)
belép a tapasztalatodba, és ő akarja diktálni az ütemet?
Egy biztos: amíg nem kerülsz összhangba saját magaddal, tehát amíg nem
nyugszol meg és nem érzed magad jobban, nem férhetsz hozzá azokhoz a
megoldásokhoz, amelyek mindenki számára üdvösek lehetnek.
Ugyanez másképp: teljes belső harmóniára van szükség ahhoz, hogy a lépésed, a
kérésed, a döntésed… végül eredményhez vezessen. Minden olyan cselekedet,
amit felindult, dühös állapotodban teszel, csak tovább rontja a helyzetet. Lásd
magad kívülről, aztán nyugodj meg, találj rá egy szeretetteljes gondolatra, s annak
szellemében cselekedj!
Amikor ideges vagyok, a férjem úgy csinál a kezével, mintha kamerát tartana
benne, és azzal venné a jelenetet. Nagyon jó technika. Elég hamar észhez lehet
térni tőle.
Semmi sem lehet fontosabb annál, hogy jól, de legalábbis jobban legyetek.
Minden energiátokat arra kell fordítani, hogy jobban érezzétek magatokat.
Mivel ezt csak akkor teheted meg, ha te magad is kapcsolatban vagy a valódi
lényeddel, tehát ha te magad is jól érzed magad, oda jutottunk ismét, ahová
mindig: ÉREZD JÓL MAGAD!
Amikor egy tanfolyam eltart 90 vagy 21 vagy akárhány napig, az nem azért van,
hogy raboljuk egymás idejét. Nem azért írunk neked mindennap, nehogy
elfelejts minket, hanem azért, mert a változáshoz idő kell! Ha nem tudsz
naponta legalább 15 percet magaddal és a gondolataiddal foglalkozni, hiába
állítjuk neked össze a jobbnál jobb sorvezetőket.
Mi nem tudunk helyetted akarni, nem tudunk helyetted gondolkodni, nem tudunk
helyetted célokat kitűzni és nem tudunk helyetted cselekedni!
Egy külföldön élő fiatal olvasóm kérte, hogy írjak a most következő témáról.
Levelében meglehetősen negatív képet festett arról, hogy hazaérkezvén milyen
feszültnek, félelemmel telinek látta a magyar embereket az utcán, aztán
részletezett néhány eseményt, ami miatt egyáltalán nem érezte magát
biztonságban Magyarországon.
Sosem értettem, hogy ha valaki hisz Istenben, hogy tud félni bármitől is, aki pedig
hallott már a Vonzás Törvényéről, miért gondol olyanra, amit nem akar megélni.
Azért fontos, hogy legyenek céljaid (olyan terveid, amik napi szinten
foglalkoztatnak, amiket egy mentális kép vagy érzés formájában könnyedén elő
tudsz rántani a fejedből), hogy amikor negatív eseményekről hallasz, a „Jaj, de
szörnyű, ezt nem akarom átélni!” helyett (amivel már meg is hívtad a bajt az
életedbe), arra tudj gondolni, amit akarsz. Így tudsz a lehető leggyorsabban
előjelet váltani a vonzásban.
Van, aki a Vonzás Törvényét kapja válaszul a kérésre, van, akit a meditáció, vagy a
zene, vagy valamilyen sporttevékenység fordít az ár irányába, megint mások
valamely vallás által lelnek megkönnyebbülésre, majd örömre. Millió úton
megyünk, de ugyanoda tartunk, és végül kétség kívül mindannyian ugyanoda
érkezünk.
Találd meg, hogy miben tudsz hinni! Ha nem hiszel abban, amiről én írok, keress
tovább, mert nem ez a te utad. Mindegy, hogy miben hiszel, de hinned kell
valamiben ahhoz, hogy magabiztosan állj a földön, hogy ne zavarodj össze a világ
eseményei miatt, hogy ne csak tengődj egyik napról a másikra. Hit nélkül nem
lehet alkotni, nem lehet terveket szőni és megvalósítani, nem lehet örömteli
életet élni.
A legnagyobb érdeklődéssel kísért téma mindig a pénz, ami azt jelenti, hogy
sokan szeretnének többet belőle. T. Harv Eker, aki a Milliomos elme intenzív
tanfolyamával járja a világot, a következőket mondja: „Nem számít, hogy
jelenleg nagy vagyonod van, vagy szinte semmid. Csak az számít, hogy azonnal
kezdd el kezelni a pénzedet, és meg fogsz döbbenni, milyen hamar fog
sokasodni.”
Egyik tanfolyami résztvevője sokakat érintő kérdéssel állt elő: „Hogyan kezeljem a
pénzemet, ha kölcsönökből élek? A válasz: Kérj kölcsön még 1 dollárt, és kezeld
azt! Ha kölcsönökből élsz, és csak havi néhány dollárod van, akkor is kezelned kell
a pénzedet, mert itt a fizikai világon túlmutató törvényszerűség érvényesül: egy
spirituális elv.”
100 forintra levetítve már máskor is leírtuk, milyen módszerekkel lehet a pénzt
kezelni, és ezáltal növelni. A TOP 10 GONDOLAT A GAZDAGSÁGÉRT írás BÓNUSZ
részében egy ötezer éves receptet is találsz, ami alig tér el a T. HARV EKER által
javasolt felosztástól.
Anikó azt írta, szívesen olvasna arról, hogy hivatásunkban miként válhatunk
kiválókká. Örömmel teszek eleget a kérésnek, bízva abban, hogy sokan tudjátok
hasznosítani.
Néhány órával ezelőtt egy hotel halljában várakoztam a kisebbik fiammal, amikor
jött egy takarítónő, hogy felporszívózza azt a sarkot, ahol éppen mi ültünk. Miután
meglátta, hogy a gyerek mennyire figyeli az eseményeket, valóságos showműsort
produkált. Eljátszotta, hogy ha bekapcsolja a porszívót, olyan hangos lesz, hogy
nem fogjuk egymást hallani, viszont éppen ez a jó benne, mert énekelhetünk
olyan hangosan, ahogy csak akarunk, senki sem fogja hallani. Aztán azt mondta,
látja, mennyire erős a gyerek, biztosan tudna neki segíteni ebben a kemény
munkában… Lényeg a lényeg: egy jópofa takarítónő nagyobb élményt nyújtott a
fiamnak, mint a dzsungeljátszótér, ahol az egész délelőttöt töltöttük.
Ezzel azt akarom mondani, hogy bármilyen munkát is végzel, biztosan tehetsz
azért, hogy szórakoztatóbb legyen a számodra, és persze a körülötted lévők
számára is.
Kivétel nélkül minden emberben megvan az a Belső Erő, amit ha feléleszt (oly
módon, hogy tudatosan keresi a jobb érzéseket keltő gondolatokat és
tevékenységeket), soha nem látott magasságokba repülhet. Bármilyen nagy
dolgot is tett valaha valaki a hivatásában, ugyanazzal a Belső Erővel tette, ami
benned is megvan. Rácsatlakozott a Forrásra.
Életem során többször adódott úgy, hogy vezetőként dolgoztam, de igazi sikert
csak akkor értem el, amikor őszintén nagyra becsültem mindenkit, aki velem
dolgozott, amikor a velük kapcsolatos döntéseimet száz százalékig a szeretet
szemszögéből hoztam meg, elfogadva, hogy vannak dolgok, amiket mások jobban
tudnak nálam.
Amikor egy főnök ideges vagy ordítozik, nincs összhangban a valódi lényével. Az
ilyenkor hozott döntései az árral szembe fordítják a vállalatát.
2. A Belső Erő, az intuíció megmutatja, hogy mi a helyes döntés. Mindig az, amitől
jobban érzed magad, figyelembe véve a következményeket is. Wallace D. Wattles
azt írja a Kiválóság bölcsessége című könyvében: „Ha mélyen belül úgy érzed,
hogy egy bizonyos úton kell továbbmenned, válaszd azt az utat akkor is, ha
ellentmond minden józan észnek és társadalmi megítélésnek. Hallgasd meg
mások javaslatait és tanácsait, de mindig azt lépd, amiről mélyen belül érzed,
hogy ez az egyetlen helyes út.”
Jamie Oliver egy szakács, aki egészen kicsi kora óta rajongott a főzésért, ezért
követve a boldogságát, ennek szentelte az életét, majd óriási hírnévre és vagyonra
tett szert általa. (Akárcsak Stahl Judit, aki Magyarországon tette ugyanezt.)
Nem folytatom a sort, mert a lényeget már leírtam. Szeresd, amit csinálsz, fejlődj
benne folyamatosan, s ha az a vágyad, hogy sztár legyél általa, meg fogod kapni a
sztárságot, bármi is a hivatásod.
Miért mondom ezt? Azt látom ugyanis, hogy mindig tudjátok, mi lenne a
megoldás, mit kéne tenni, de valami miatt nem sikerül véghezvinni. Ez a valami
pedig az, hogy nem érzitek fontosnak a saját magatoknak tett ígéretek betartását.
Amikor teszel magadnak egy ígéretet, pl. nem kérsz több pénzt az anyádtól, csak
józan életű pasival jössz össze, kiállsz a saját igazadért a munkahelyeden,
türelmesebb leszel a gyerekeiddel… ezeket azért jelented ki, azért ígéred meg
magadnak, mert tudod, hogy ez a megoldás, tudod, hogy ezt kell tenned ahhoz,
hogy jól érezd magad, hogy boldog lehess. Ez a magadnak tett ígéreted húz ki a
gödörből, amibe éppen belepottyantál.
Azért nehéz betartani a magadnak tett ígéreteidet, mert ahogy minden ember,
úgy te is az érzelmeid által vagy vezérelve. Az ígéret, amelyet megteszel, abban a
pillanatban születik, amikor megkönnyebbülésre lelsz az aktuális negatív
helyzetedben. Tehát akkor, amikor összekapcsolódsz saját valódi lényeddel,
amikor tiszta fejjel és tiszta szívvel látsz.
Nagyon érdekes volt a helyzet, mert amíg mi azt bámultuk, hogy mennyire
hihetetlenül szépek, ők azt feltételezték – kiindulva az aktuális negatív érzelmi
állapotukból -, hogy a rendőrségi intézkedés miatt elítélően szemléljük az
eseményeket, legfőképpen őket.
Ennek a történésnek kismillió változata van, mindenki életében volt már hasonló.
Arra szeretném felhívni vele a figyelmet, hogy amikor valaki nincs a helyzet
magaslatán, hajlamos azt gondolni és azt is érezni, hogy az egész világ összefogott
ellene, hogy mindenki utálja, hogy mindenki lenézi vagy kibeszéli. Amikor valaki
nem érzi jól magát, amikor nincs összhangban a valódi lényével, egészen más
világot lát maga körül, mint amilyen az valójában. Ezt használja ki például a
politika, amikor tudatosan ellenségképet gyárt, hogy összetartson bizonyos
csoportokat.
Tegnap este elkaptam a tévében a My Super Sweet 16 című műsort, ami arról
szól, hogyan ünneplik gazdagéknál a 16 éves gyerek születésnapját. Hatalmas
szervezés a gyémánttal kirakott telefonon, mesterfodrász meg sztársminkes,
csúcstervezők kollekciói, aztán az oltári nagy buli, amin minimum Beyoncé lép
fel, a végén pedig megérkezik apa, hogy átnyújtsa a piros szalaggal átkötött
Maserati kulcsait.
Miközben néztem, arra gondoltam, vajon a világban hány 16 éves robban fel a
dühtől ebben a pillanatban. Aztán eszembe jutott, hogy a középiskolában nekem
is volt egy osztálytársam, aki annyira butuska volt, hogy ha kihívták felelni a
táblához, elsírta magát, amivel mindig kiérdemelt egy kettest. Az érettségin
rezgett a léc, de azért áttolták, ami elég volt arra, hogy a papa vadiúj autóval lepje
meg. (A 18 évvel ezelőtti Magyarországról beszélek.)
Aztán volt egy másik lány, akihez egyszer beugrottunk valamiért. Nem hívott be a
házba, így csak az étkezőt láttam, illetve annak is csak az egyik végét, mert a másik
annyira messzire volt, hogy szabad szemmel nem is lehetett látni:) Egyrészt nem
értettem, miért van szüksége egy négytagú családnak ekkora asztalra és ennyi
székre, másrészt borzasztóan nyomasztott, hogy a mi 40 négyzetméteres
lakásunkba sehogy sem fér be egy normális asztal, hogy ne az ágyban kelljen enni.
- Nagyon hamar felnőtt leszel. Tőled függ majd, hogy mennyi pénzed lesz.
Az internet az a csoda, ami lehetővé teszi, hogy magam köré gyűjtsem azokat,
akiket érdekel, amiről írok, miközben mindenféle erőszaktól mentesen távol
tartsa azokat, akiket nem.
Amikor elkezdtem ezt az egészet, azzal kezdtem el, hogy nem érdekel, ha egy
fillért sem keresek vele, nem érdekel, ha egyetlen látogatóm sem lesz, csak az
érdekel, hogy bárki által elérhetővé tegyem mindazt, amit én már tudok, és ami
alapjaiban változtatta meg az életemet. A legjobb barátaim tudják ugyan, hogy
ezzel foglalkozom, mégsem beszélgetünk a Vonzás Törvényéről, mert nem érdekli
őket, vagy azt gondolják, hogy ez is csak egy elképzelés az életről. A „Legyen meg
néked a te hited szerint!”, itt érvényesül igazán.
A The Secret egy későbbi történet. Mind a könyvből, mind a filmből hiányoznak a
Vonzás Törvényének legfontosabb tudnivalói. A szereplők többnyire Esther Hicks
tanítványai, vagy más spirituálisan is gondolkodó marketing szakemberek, akik
nagyon hatásosan beszélnek az igazság egy szeletéről. A The Secret arra jó, hogy
aki még soha nem hallott arról, hogy önmaga teremti meg a valóságát a
gondolataival és az érzéseivel, a film végére a fejéhez kapjon, és elkezdjen tovább
kutatni a Vonzás Törvényéről szóló írások és fordítások után. Reményeim szerint
ilyenkor toppan be hozzánk:)
Hogy mi a véleményem erről? Sokszor leírtam már. Hiszek benne, hogy van a
földön annyi erőforrás, ami mindenkinek elegendő lenne, amivel minden ember
számára megteremthetők lennének az alapvető emberi méltósághoz szükséges
életfeltételek. DE. Adja Isten, hogy a jövő nemzedéke nevetségesnek találja, amit
most írok: egy rakás érvet tudok arra, miért kivitelezhetetlen ez az utópisztikus
gondolat. Egynek elég, ha visszatekintünk az elmúlt kétezer évre, ami alatt az
emberi gondolkodás gyakorlatilag semmit sem változott.
Azt gondolom, hogy a világ addig létezik, amíg megvannak a pólusai. A negatív és
a pozitív oldal minden létező dologban. Ha nincs meg az egyik, nem tudod
megélni a másikat.
Amíg erre nem képes, amíg nem tudja a gondolatait és az érzéseit összhangba
hozni a valódi lényével, nem képes rá, hogy olyan dolgot tegyen, ami a világ javát
szolgálja. Amíg az egyén nem tudja, hogy bármikor kapcsolódhat Istenhez, csak jól
kell éreznie magát, nem fog ihletetten, a Forrás szemszögéből, a szeretet
szemszögéből cselekedni.
A világot egyetlen pillanat alatt meg lehetne változtatni, ha minden ember azonos
jót akarna. Hogy el fog-e jönni valaha ez a pillanat? Szerinted?
Azt gondolom, hogy igazán nagy sz..ba csak az tud kerülni, aki alapvetően sokkal
lelkiismeretesebb, sokkal együttérzőbb, mint a nagy átlag. Ez azért van, mert
amint adódik egy problémája, igyekszik a lehető legjobban megoldani, erősen
szem előtt tartva, hogy mindenkinek jó legyen. Ezalatt persze érdekhegyeknek
ütközik, így még nagyobb intenzitással veti bele magát azokba az új
problémákba, amelyek egyre inkább elé tornyosulnak. A helyzet bonyolódik, a
kezdeti jó szándékot felváltja a szorongás, ami elkerülhető lett volna, ha hősünk
hagyja, hogy az események úgy történjenek, ahogy történni akarnak.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem segítek többé másokon, hiszen most is
ezt teszem. Viszont egészen más módon, egészen más gondolatokkal.
Egy évtizednyi tapasztalattal a hátam mögött, azt mondom, az segítsen, aki képes
különválni érzelmileg egy problémától, aki képes úgy segíteni, hogy közben a saját
lelki beállítottsága nem sérül. Ellenkező esetben a segítségre szoruló negatív és
alacsony rezgései lesznek az uralkodók, amik a segítő életét is ellehetetlenítik.
Ez egy kemény feladat, hiszen arról van szó, hogy miközben belső késztetést érzel,
hogy segíts, ahhoz, hogy ezt meg is tudd tenni, az együttérzésedet fel kell hogy
váltsa egyfajta érzéketlenség.
- Nem történhet meg veled ugyanaz a negatív esemény, ami másokkal, hacsak
nem gondolkodsz hasonló módon az életről, mint ők.
- Arra születtél, hogy boldog légy, hogy örömteli tapasztalatok végtelen sorát éld
át. Akkor segíts, ha ez a vágyad megvalósul segítségnyújtás közben.
- Arra születtél, hogy boldog légy, örömteli tapasztalatok végtelen sorát éld át.
Tegnap reggel ismét azzal a nagyszerű hírrel ébredhettem, hogy megfogant egy
régóta várt kisbaba, ami tovább erősítette az elhatározásomat, miszerint
foglalkozni kell a témával. Megnéztem a Gyereket akarok! programra
feliratkozók számát, ami a legutóbbi alkalom óta ismét 40 fővel bővült, majd
egész nap azon járt a fejem, mi legyen a következő lépés. Olyan dolgot
szerettem volna, ami azonnal hat minden egyes párra, ami azonnal működésbe
hozza a Világegyetem erőit.
Csak nálunk ebben a pillanatban 613 szerelmes pár várja hosszú idő óta, hogy
megfoganjon a gyermeke. 613. Talán elsőre nem is tűnik olyan soknak ez a szám,
úgyhogy nézzük meg, mennyi is az a 613.
Képzelj magad elé egy hatalmas, bőrkötéses, pontosan 613 oldalas könyvet. Nyisd
ki, és kezdd el lapozni… Ugye milyen sokáig tartana végignézni minden egyes
oldalt? Pedig nem lenne rajtuk semmi más, csak egy-egy név, egy-egy újszülött
neve.
Aztán képzeld el, hogy van 613 forintod. 1 forintosokban. Elkezded őket egymás
mellé pakolni, mígnem elérnek a szoba végéig. Minden egyes forint egy életet
jelöl, egy kisbabát, akit annyira régóta, annyira várnak.
613. Ha mindennap megszületne egy baba, akkor is több mint másfél évig tartana,
mire mindenki anya vagy apa lehetne.
Most képzeld el az iskolát, ahová jársz vagy jártál. Képzeld el az osztályt, benne a
30 gyerekkel. Képzeld el az ásokat, béseket, céseket… aztán az összes
évfolyamot… első, második, harmadik, negyedik… Összejött már 613 ember?
Most képzeld el, hogy egy gyönyörű rét közepén állsz, s hatalmas körben
körülötted ül 613 szerelmes pár. Lassan körbefordulsz, és azt mondod nekik:
Képzeletben fordulj újra körbe, és lásd, amint a nők pocakos kismamaként párjuk
karjában ülnek a füvön, boldogan mosolyogva rád. Érezd át a hálájukat, és a feléd
irányuló szeretetüket. Érezd át, hogy közöd van a boldogságukhoz. Érezd át,
milyen hatalmas ajándékot adtál nekik ezzel az őszinte jókívánsággal.
Fordulj körbe utoljára, és lásd őket, amint magukhoz ölelik gyermeküket. Már
nem figyelnek rád, már senki másra nem figyelnek, csak a kisbabájukra.
Amikor éjt nappallá téve ész nélkül hajtogatsz egy mondatot, egy
megerősítésnek szánt pozitív állítást, nem érsz el semmit. Max annyit, hogy
türelmetlen és feszült leszel, mert nem látsz semmi kézzel fogható eredményt. A
szavak mondogatása vagy írogatása közben egyértelműen érezni kell, hogy
szűnik az ellenállás, hogy jobban érzed magad, hogy megkönnyebbülésre leltél,
hogy hiszel a vágyad megvalósulásában.
Ilyenkor, akár hiszed, akár nem, meditáltál, ami azt jelenti, hogy lényed
természetes magas rezgésszintjére emelkedtél, azaz kommunikáltál Minden
Létező Dolog Forrásával.
Figyelj a légzésedre, semmi másra: beszívod a levegőt, szívsz hozzá még egy kis
levegőt, és amikor már nincs több hely a tüdőben, lassan, naaagyon lassssssan
kiengeded… Sokkal könnyebb, mint gondolnád, és napi 10-15 perc is bőven
elegendő idő arra, hogy utat engedj vele vágyaid megvalósulásának.
Ma már tudom, hogy ha akkor nem lázadok a környezetem ellen, egyszerűen csak
megvalósítom a fejemben lévő zöld kertet örömmel, élvezve annak minden
pillanatát, az egész falu a csodájára járt volna, míg végül ők is hasonlóan szép
gyepet akartak volna a krumpliföldjük helyére.
Ma valami lányosat akartam írni, mint Carrie Bradshaw a Szex és New York-ban,
de hiába dobálom jobbra-balra a hajamat, valahogy nem kap el a „menő
nagyvárosi nő vagyok” életérzés. Talán azon bukik el a dolog, hogy nincs
semmilyen érzelmi viszony köztem és a cipőim között, vagy azon, hogy nem
érzem magam meztelenül, amikor smink nélkül közlekedek.
Szerintem attól, hogy vette a bátorságot, hogy nőnek szülessen. Bármelyik típust
testesíti is meg, halála pillanatáig az érzelmi skála olyan mélységeibe és olyan
magaslataira jut el, ahol férfiember még soha nem járt.
Szerintem attól, hogy egész életében az érzelmi skála közepén várja a nőt. Mint
egy szikla. Rendületlenül. Veri az eső, fújja a szél, de soha nem mozdul.
Tudom, hogy sok özvegy és elvált asszony olvassa a blogomat. Nekik mondom:
"Lányok! Ugye, nem gondoljátok komolyan, hogy férfi nélkül éltek a hátralévő
évtizedekben?"
A férfi tesz nővé. Ha jól csinálod, királynővé! Férfi nélkül nem tudod megélni
magadban a nőt. Olyan, mintha többé nem lenne meleg csak hideg, többé nem
lenne nappal, csak éjszaka…
Akinek csak lehetett, szóltam, hogy én nem tudok énekelni, nem mehetek ki a
színpadra, mert oltári nagy égés lesz. A legvadabb ötletekkel próbáltak segíteni
(pl. hogy bakelit lemezről elindítják a Piramist, aztán majd én rátátogok), de
egyiket sem éreztem felvállalhatónak.
Nem tudom, hogy 36 évesen miért kellett újra a 16 éves bőrömbe bújnom, főleg,
miután ilyen idős koromban én már önállóan éltem, a szüleim nélkül.
Mindenesetre, amíg tartott az álom, teljes mértékig átéreztem, milyen az, amikor
az ember mindennél jobban vágyik rá, hogy maga irányíthassa az életét.
Több fiatal olvasóm és idegeskedő szüleik kérték, hogy írjak valami buzdító
blogot az érettségire készülőknek, dobjam fel őket valamivel, mert ilyenkor már
veszett nagy a stressz. Remélem, a saját (18 évvel ezelőtti) tablóképem megfelel
ennek a célnak.
Tanulni fárasztó dolog, főleg, ha olyan dolgokat kell bemagolni, ami abszolút
nem érdekel. Emlékszem, nálam is vizsgaidőszakban ragyogott leginkább a
lakás, mert olyankor kész voltam éjt nappallá téve takarítani, csak tanulni ne
kelljen.
A FELKÉSZÜLÉS
Ne felejtsd el, hogy minden egyes szó, amit leírsz, százszor erősebben rögzül az
agyadban. Írj puskát, aztán hagyd otthon!
A VIZSGÁZTATÓKRÓL
Ajánlhatnám a Coupling (Páran párban) című sorozat egyik ötletét, azt hogy
képzeld el őket meztelenül, s máris oldódni fog a feszültséged, de ezt csak végső
esetben tedd, mert félő, hogy elkap a röhögő spirál, s ha megkérdezik, hogy mi a
nevetség tárgya, nem mered majd bevallani.
Bízz benne, hogy a Végtelen Intelligencia elérhető lesz számodra, amikor eljön az
ideje. Te csak azt ígérd meg, hogy írni és beszélni fogsz rendületlenül, a
vizsgáztatókról pedig csakis jót feltételezel és jót mondasz.
Nem azért vagy itt, hogy leverjék rajtad mindazt, amit az elmúlt ezer életedben
elkövettél, hiszen a „tettestársad” akkor is Isten volt. Minden tapasztalatodban
benne van Ő is, és minden tapasztalatában benne vagy TE is!
Sem a szenvedély, sem az izgalom, sem a vágy (most ne csak a szexre gondolj!),
nem éledhetne benned újra, ha folyamatosan boldog lennél, mindig a hegy
legtetején állnál. Ha nem élnéd át az alacsonyabb rezgéssel együtt járó
mélységeket, nem ismernéd fel a boldogságot.
„Ha már magasabbra jutottál, vissza kell térned az alacsonyabbra, hogy újból
átélhesd a felemelkedés élvezetét. Ez az élet szent ritmusa.”
Soha egy sort sem írtam természetvédelemről. Nem azért, mert nem érdekel.
Sokkal inkább azért, mert az ilyen témájú írásokkal véleményem szerint senkire
nem lehet hatni, esetleg csak fellángolás szerűen, amíg tartanak a szavak.
Másrészt nem szeretek károgni, vészmadárkodni, hogy „Veszélyben a Föld!
Mindjárt itt a világvége! Gyertek, fogjuk meg egymás kezét és mentsük meg…”
Ha nem történik tegnap, ami történt, soha nem is írtam volna róla. Meghagytam
volna azoknak, akik élvezik a szélmalomharcot.
Azt mondja, minden benne foglaltatik, amit tudni lehet azokról a lehetőségekről,
amelyekkel megakadályozható a Föld újbóli elpusztulása.
Onnan tudhatod, hogy mennyire csinálod jól vagy éppen rosszul a „teremtést”,
hogy a vágyad és annak teljesülése között mennyi idő telik el. Mármint a mi
számításaink szerinti időre gondolok.
A halálod pillanatában az első dolog, ami szembeötlik majd, hogy nem haltál meg.
A másik pedig, hogy amire gondolsz, azonnal megvalósul. (Ha addig nem, akkor
biztosan megtanulod, hogy a gondolatok teremtenek.) Megszűnik tehát a tér és az
idő, ami valójában most sincs, csak egy illúzió, amit a születésünk óta olyan erősen
ápolunk, hogy csak nagyon ritkán, leginkább álmunkban tudunk tőle elszakadni.
Biztosan neked is volt már olyan álmod, amikor érezted, hogy jelen vagy valahol,
pedig nem volt ott a tested, vagy érezted valaki jelenlétét, pedig nem volt ott a
teste. Vagy az egyik pillanatban még a Kilimandzsáró tetejéről nézted a tájat, a
másikban pedig a bolygó legtávolabbi pontján tevékenykedtél valamit. Az egyik
pillanatban valami futurisztikus jövőképet láttál, a másikban pedig világháborús
katona voltál, hogy a dejá vu érzésekről ne is beszéljünk.
Amikor egy megvilágosodott ember a MOST-ról beszél, akkor erről beszél. Ez azt
jelenti, hogy minden egyszerre jelen van, az idő nem mozdul, mi vagyunk azok,
akik mászkálunk papírról papírra, azaz életről életre. Életednek (a korábbiaknak és
későbbieknek is) mindenféle lehetséges variációja készen van már, nem te hozod
létre. Amit te hozhatsz létre a gondolataiddal és az érzéseiddel, az az, hogy éppen
melyik papírlap melyik pontján landoljál. Azon, amelyiken magányos és iszákos
vagy, vagy azon, amelyiken sikeres üzletember? Csakis tőled függ. Azt gondolom,
hogy az időről szóló hasonló olvasmányok, még ha rendkívül érdekesek és
következetesek is, nem segítik az ember jelenlegi, valósnak érzékelt életét. Szóval
nem ajánlom senkinek, hogy túlságosan belemélyedjen, mert nem véletlen, hogy
halálunk előtt nem tudhatunk mindent.
Mégis van valami, amit még megemlítenék. A tér és az idő valamennyi szintjén
jelen van mindenki, amibe belegondolni ugyancsak nem egyszerű. Haladó
olvasóimnak azt javaslom, próbálják meg, mert a sokat emlegetett lélekfejlődés
lényegét érthetik meg általa: „Ha megváltoztatod azt, amit az előtted járó TE
tapasztalt, a mögötted lévő TE már sohasem fogja megtapasztalni.” (Az előtted-
mögötted természetesen abban a formában értendő, ahogyan egy kerékben ülhet
valaki elöl vagy hátul.) Ezen azt értsd, hogy ha ebben az életedben képes vagy
sikerre vinni azt, ami megoldandó feladatként megjelenik előtted, későbbi
életeidben ugyanezzel a problémával soha többé nem találkozol.
Néhány nappal ezelőtt az egyik olvasóm arról írt, hogy nem tudja leküzdeni a
félelmét, ami egy korábbi balesetéből ered, így rendszeresen előtör belőle és
megnehezíti az életét. Azt kérdezte, én mit tennék, milyen gondolatokat
keresnék a helyében.
Azt írtam, hogy amikor félelmet szoktam érezni (bár a félelem nálam inkább
aggodalom) mondjuk a gyerekeim miatt, akkor a következőre szoktam gondolni,
és mindig meg is nyugszom tőle: "A fiamat nem érheti semmi baj, mert egy igazán
pozitív jelenség, aki folyamatosan kapcsolatban van a Valódi Lényével, aki mindig
magas rezgésszámon rezeg, azon a szinten, ahol csak jó dolgok történhetnek vele.
Nincs okom félteni, mert mindazok a negatív események, amik másokkal
történnek, sokkal alacsonyabb szinten léteznek, mint amin ő él.”
Azok, akik már tudják, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, még inkább megijednek
a félelem érzésétől, hiszen attól tartanak, hogy a pillanatnyilag leküzdhetetlennek
látszó félelemérzet egy rakás bajt hoz majd a nyakukra. Pedig ez nem így van.
Nem történik semmi katasztrófa és semmi szörnyűség, hacsak nem válik uralkodó
gondolatoddá a félelem.
Amikor bármi miatt félelmet érzel, tudatosítsd magadban, hogy az árral szemben
úszol, ideje lenne megfordulni egy jobb érzést okozó gondolat, vagy egy pozitív
személyiség, vagy egy jó könyv, vagy egy jó film… segítségével. Ennél mélyebb
következtetéseket felesleges levonni. Meglehetősen sokáig kell az árral szemben
küzdened ahhoz, hogy megteremts valami igazán kedvezőtlen eseményt az
életedben.
Ha bajod van, csakis olyan emberhez fordulj, akiről tudod, hogy képes téged a
gondolataival felemelni. Mindenki más csak még több rosszat hoz rád, és
mindenki másra te is csak még több rosszat hozol, hiszen miután elmeséled nekik
a negatív eseményt, ami megtörtént veled, azonnal elkezdenek azon agyalni, hogy
mi lesz, ha ez velük is megtörténik.
A félelemtől nem kell félni. Teljesen természetes érzelem, ami minden más
érzelemnél könnyebben felismerhető. A Belsőd ezért választotta a lehető
legpontosabb jelzésnek, szavak nélküli figyelmeztetésnek:
Az én apám – rövid élete során, ami alatt ritkán láttam józanul – semmilyen
szinten nem tudta hozni azt, amitől egy ember apává válik a szememben.
Legalább tíz évembe telt, mire kihevertem azokat a sérüléseket, amiket
bizonyára akaratlanul okozott, ma mégis őszintén mondhatom, hogy szeretettel
gondolok rá.
Az utolsó néhány évben nem találkoztunk, csak leveleket írogattam neki, amikre
sohasem válaszolt. Leírtam, hogy nem haragszom rá semmiért, majd felsoroltam
azt a 2-3 pozitív eseményt a közös életünkből, amikre tisztán emlékeztem, hogy
tudja, bennem így él.
Miután meghalt, kaptam egy kis dobozt, benne mindennel, amije volt.
Kinyitottam, és megtaláltam benne az összes levelemet. Azt mondták, mindennap
azokat olvasgatta, és semmi sem jelentett neki nagyobb boldogságot, mint amikor
új levele érkezett.
A doboz még néhány fotót tartalmazott, meg egy katonakönyvet, az alig 18 éves
apám képével. Hihetetlen érzés volt annyira fiatalnak látni! Olyan helyes volt azzal
a huncut mosollyal a szeme sarkában… Nem csodálom, hogy anyám fülig
belezúgott.
Kívánom neked, hogy te is találj egy olyan fotót, amin a szüleid még tökéletes
harmóniában vannak önmagukkal. Nézz a szemükbe, hogy beláthass a lelkükbe,
így minden fájdalmad elszáll majd...
Nemrég az egyik angol lap terjedelmes anyagot írt Robbie Williams UFO
mániájáról, ami úgy 5 éve meghatározza az énekes mindennapjait. Annak
ellenére, hogy mindenki azt gondolja, megőrült, ő jelentős pénzeket utal át a
NASA számlájára különböző UFO-kutatások támogatására. Napok óta ez jár a
fejemben, s bár egészen más témáról akartam ma írni, úgy tűnik ezúttal
földönkívülizni fogunk.
Az igazság az, hogy nem vagytok alárendelve senkinek sem, és ez az, amit a
magasan fejlett kultúrák lényei megértetnének veletek. Ezért tehát, amennyiben
megosztanák veletek némely műszaki vívmányukat, oly módon és ütemben
tennék, hogy felismerhessétek a saját képességeiteket és lehetőségeiteket
ahelyett, hogy csupán a másokét vegyétek észre.”
Ti, akik itt vagytok, mindannyian jól tudjátok, hogy a halál csak illúzió, így talán
könnyebben engeditek el azt, aki fizikai formában többé nem látható a
számotokra. Többen is vagytok, akikkel az elmúlt időszakban osztoztam a
gyászban, így tudom, hogy ez a gondolat előbb vagy utóbb, de mindenképpen
megnyugvást ad.
Én ezt nem így látom. A halál gondolatára, mint választóvonalra szükség van
ahhoz, hogy az élet becsesebb legyen mindennél. Ha nem tudnánk, hogy földi
életünk végén ott lesz a halál, ha nem tudnánk, hogy szeretteinket bármelyik
pillanatban elveszíthetjük, közel sem tudnánk olyan intenzitással átélni az
együttléteket, mint így.
A halál mindenképpen veszteség azok számára, akik itt maradnak, még akkor is,
ha tudják, hogy a lehető legjobb történt azzal, aki elment. A halál arra
figyelmeztet, hogy élni kell az életet. A halálért hálásnak kell lennünk, mert a halál
teszi életté az életet.
Kezdetben úgy érzed majd, hogy magadban beszélsz, de aztán szépen különválik a
kérdés és a válasz. Kivétel nélkül mindig meg fog érkezni az az érzés, vagy
gondolat, vagy történés, ami biztosítani fog arról, hogy amikor hívod, Isten a vonal
túlsó végén van.
Sokáig nem értettem ezt a cseles mondatot, mert nem találtam benne a logikát.
Én adjak valamit, amire azért vágyom, mert nincs? Hogy az égbe tehetném ezt
meg? Ahhoz, hogy boldog legyek, másokat kell boldoggá tennem? Ahhoz, hogy
gazdag legyek, másokat kell a gazdagsághoz hozzásegítenem? Akárhogy
gondolkodtam, sehogy sem fért a fejembe.
Oké, toll, papír: van egy nagy semmim. Ezért vágyom valamire. De ahhoz, hogy ezt
megkaphassam, adnom kell valamit, ami nem ez a nagy semmi.
Nézzük még egyszer: ha semmit adok, semmit kapok, tehát valamit találnom kell,
amit adhatok. Biztosan van valamim. Talán nem kézzel fogható. Talán tudok
valamit, aminek más hasznát veszi. Nagyszerű! Van valamim!
Csak akkor tudsz adni másoknak, ha neked már van. Tehát amikor másoknak adsz,
azzal a Mindenség és önmagad tudomására hozod, hogy rendelkezel vele. Kell
hogy legyen neked, hiszen adtál belőle. Világos, ugye? A folytatás már VT első
lecke: a hasonló a hasonlót vonzza. Van valamid (tényleg elhiszed, mert
bizonyosságot is szereztél róla) tehát még többet kapsz belőle.
Csak akkor van esélyed arra, hogy tökéletes társat találj, vagy egy rakás pénzed
legyen, ha előbb jól érzed magad. Akkor lesz egyre több mindened, amiből
adhatsz másoknak, ha előbb abból adsz, amid most van.
Hiszem, hogy azok az emberek, akikről nem tudod levenni a szemed, azért vannak
itt, hogy ne tudd levenni róluk a szemed. Olyan információt adnak át, olyan
üzenetet hordoznak, vagy olyan élményt nyújtanak, amire figyelni kell.
Az rendben van, hogy pozitívan gondolkodsz, jól érzed magad, s ezáltal egyre több
jó dolog válik elérhetővé a számodra, de vajon kész vagy-e arra, hogy akkora
vagyonra tegyél szert, ami elérhetővé teszi számodra a private jet-et vagy a
luxusingatlant?
Én úgy látom, hogy amíg a képzelőerőd nem elég fejlett ahhoz, hogy valóságosnak
fogadja el számodra a világ luxustermékeit, addig nem férhetsz hozzájuk. Ez azt
jelenti, hogy amíg nem látod át, hogyan is működik mondjuk egy magánrepülőgép
bérlése vagy vásárlása, hogyan zajlik a fel- és leszállás egy-egy országban, addig
számodra a magánrepülő csak egy olyan valami, ami a gazdagok kiváltsága. Nincs
meg hozzá a tudásod.
Ezért azt javaslom, hogy bármi is az, amire vágysz, szerezz minél több információt
róla. Az internet korában ez már gyerekjáték, a gazdagodás tökéletes játéka. Tedd
élővé, valóságossá a magad számára azt a valamit, amire vágysz. Tudj meg róla
mindent, amit csak lehet! Akkor is ezt teszed majd, ha lesz rá elég pénzed, hiszen
csak kellő információ birtokában döntesz.
Régóta akarok írni az alvásról, bár a szokásos „aludj mindennap 8 órát” vagy a
„sziesztázz napközben” gondolatoktól enyhén szólva eltér mindaz, amit most
olvasni fogtok.
Amikor valaki elalszik, azért alszik el, mert a lelke elaltatja. A lélek azért altatja
el a testet, mert fárasztó neki „benne lenni”. A lélek alapvető természete, hogy
szabadon szárnyal, így a testben levés számára a legnehezebb feladat, amivel
csak szemben találhatja magát. Valójában a lélek nincs is benne a testben, a
lélek nem költözik bele a testbe és nem is költözik ki belőle, csak körülveszi azt,
de ez épp eléggé terhes neki. Ezért van szükség az alvásra.
Nagyon sok sikerember számol be arról, hogy szívesen alszik egy keveset
munkaidő alatt az irodájában is, mivel utána nemcsak hogy felfrissül, de igazán jó
gondolatai is támadnak. Ilyenkor, amikor a lélek kicsit kiruccan, hogy feltöltődjön,
igazán elemében van, amikor visszatér, így nem csoda, hogy zseniális ötleteket
kínál fel annak, aki figyel rá… A Harvard Egyetem honlapján olvasható, hogy az
alvással kapcsolatos kutatások és feltevések az elmúlt közel ezer évben nagyon
sokat változtak, folyamatosan átalakulnak, az alvásigényünk azonban nem.
Én abban hiszek, hogy a lélek mindig tudja, kinek mennyi alvásra van szüksége.
Egy perccel sem bírnál tovább ébren lenni, mint ameddig a lelked akarja.
Senkit sem arra biztatok, hogy állandóan takarítson (főleg nem vegyszerekkel),
inkább arra, hogy tudatosan vásároljon és okosan rendszerezzen. Pl. fele annyit
sem kell port törölnöd, ha fekete helyett világos színű bútort választasz vagy olyat,
ami polcok helyett üvegajtós szekrényekkel van tele… Ugyancsak praktikusabb a
simább felület, mint a barázdákkal teli, mondjuk egy új ház ajtóinak
kiválasztásánál… (Általában sokkal olcsóbb is.)
Tizedannyit sem kell a levetett ruhákat pakolásznod, ha teszel fel néhány plusz
fogast, esetleg minden családtag szobájában elhelyezel egy szép szennyes
kosarat… A fürdőszobai csendélet elemei közül alig néhányat használ az ember
rendszeresen, mégis mindenhol ott van a temérdek illatszer vagy tisztítószer,
hogy szívja a port és foglalja a helyet… Ha állandóan tele van a mosogató alá
rejtett szemetes, akkor valószínűleg kicsi a családnak, nagyobbat kell venni, és
könnyebben elérhető helyre kell tenni…
Tudom, hogy nem mindenkinél van így, de én minden alvás után emlékszem az
álmaimra. Teljesen tisztán, mintha csak épp akkor léptem volna ki a moziból.
Többnyire szórakoztató filmeket látok: gyönyörű helyeken járok, érdekes
emberekkel (vagy lényekkel) találkozok, különleges dolgokat teszek… Ilyenkor a
lelkem szabad, valóban ott van, ahol álmomban látom.
Szó szerint értsd: alváskor a lelked szabadon jár-kel, amit álmodban látsz, az
megtörténik a valóság és az idő egy síkján. Akkor is, ha éber állapotodban teljesen
abszurd, teljesen elképzelhetetlen az, amit láttál.
Az álom engem a Vissza a jövőbe című filmre emlékeztet. Alvás közben látom az
előttem járó Énemet, és ha nem tetszik, amit éppen megtapasztal (rémálom), van
rá lehetőségem, hogy megváltoztassam a jövőmet. A gondolataim és az érzéseim
irányításával elkerülhetem mindazt, amibe az álom által betekintést nyertem.
Az álomfejtés titka nem abban rejlik, hogy kitalálod, vajon mit jelképeznek az
álmodban szereplő tárgyak vagy élőlények, hanem abban, hogy tudatosítod
magadban, MILYEN ÉRZÉSEID VOLTAK, amíg az álmodnak te is szereplője voltál. A
kérdés tehát nem az, hogy miért Darth Vader áll melletted az oltárnál, hanem az,
hogy boldogan mész-e hozzá feleségül.
Ha jó érzéssel kelsz fel, vagy nem akarsz felkelni, mert annyira jó álmodni, biztos
lehetsz benne, hogy a valóságban is jó dolgok felé tartasz, még ha az álmod
részleteiben egy épkézláb történést sem tudtál felfedezni. Ha menekülsz az
álmodból, és hálát adsz az égnek, hogy nem az a valóság, szintén biztos lehetsz
benne, hogy a gondolataiddal és az érzéseiddel nem kívánatos eseményeket
vonzol.
Nézzünk egy egyszerű példát: minden létező technikát bevetsz, hogy vonzd a
pénzt ezerrel, hogy már a nyáron csajozós kocsival portyázzál az éjszakában, hogy
igazán menő fejnek nézzél ki. Mindennap megteszed, ami tőled telik, de aztán jön
az álom, amelyben egy ócska, bugyirózsaszín trabival lerobbansz a 7-esen, 40
fokban, víz nélkül…
Ez az álom egyértelmű figyelmeztetés arra, hogy még mindig nem találtad meg a
vágyad és a saját rezgésed közötti összhangot. Ugyan a gondolataidban
hangsúlyos szerepet kap az autó (ezért is álmodsz vele), de még mindig csak egy
tragacsot tudsz befogadni a tapasztalatodba. Egy ilyen rossz álom valódi iránytű,
hiszen láttatja veled, hogy még mindig nem tudsz igazán hinni a vágyad valóra
válásában, vagy félsz attól, hogy a vágyódás ellenére soha nem fog bekövetkezni.
(Ez esetben is a „megkönnyebbülést okozó gondolatokkal felfelé az érzelmi skálán
a megoldás.)
A rajzolás nem az erősségem. Épp ezért nem fogod elfelejteni ezeket a képeket.
Ám legyen, mindenki utánad mehet, aki csak hiányzik, és minden utánad mehet,
ami csak hiányzik. Már majdnem boldog vagy, ugye? Igazán boldog akkor lennél,
ha a körülötted lévők is maradéktalanul boldogok lennének, csakhogy nekik is
hiányoznak más emberek.
Ám legyen, mindenki utánuk mehet, aki csak hiányzik nekik, és minden utánuk
mehet, ami csak hiányzik nekik. Ugye, milyen érdekes, hogy az újonnan érkezők
között van az anyád, a főnököd, és a szomszédod is. Valakinek hiányoztak.
Kétféle ember van: az egyik figyel a dalok szövegeire, a másik nem. Én az elsőbe
tartozom, ami persze nem mindig jó, de időnként egyenesen csodás. Tegnap óta
a Quimby „Ajjajjaj” című dala nem megy ki a fejemből, ezért úgy döntöttem, e
kapcsán írok a szeretetről.
Igen, tudom, a szeretet szó már önmagában is lefolyik a monitorodról, hát még
akkor, ha továbbragozom. Nem könnyű megtalálni azt a mezsgyét, ahol a szeretet
emlegetése szeretetet vált ki az emberből, és nem az ellenkezőjét. Ha ugyanis
elkezdesz a szeretetről papolni, azt várják tőled, hogy kopott gúnyában mezítláb
ródd az utakat, és némi élelemért cserébe segíts a szenvedőkön. Én viszont azt
gondolom, hogy ha a szeretetről csak annak van joga beszélni, aki már szentté
vált, és a témában csak az hiteles, aki már meghalt, akkor mi magunk toljuk egyre
távolabb a valódi szeretet átélésének pillanatait.
Nyilvánvaló, hogy sem te, sem én nem vagyunk szentek, messze van még a
mesteri fokozat, amely egyet jelent az ítéletmentességgel, és annak teljes
mértékű elfogadásával, hogy minden és mindenki EGY. De addig is, míg eljutunk
odáig, lássuk már, hogy merre tartunk…
Amikor azt mondod, hogy neked van akaraterőd ott, ahol nekem nincs, én azt
mondom, nekem van akaraterőm ott, ahol neked nincs. És tudod miért? Mert ott,
ahol akaraterőnk van, valójában nincs is.
Mert neked mondjuk akaraterő kell ahhoz, hogy ne igyál meg egy üveg bort, én
viszont akaraterő nélkül megteszem ugyanezt. Nekem akaraterő kell ahhoz, hogy
lefussak 10 km-t, te akaraterő nélkül megteszed ugyanezt.
Ezért azt javaslom – bármi is az, amihez úgy érzed, akaraterőre van szükséged -, a
jövőben kérj hozzá összehangolt gondolatokat az égiektől. Olyanokat, amelyekben
feltétel nélkül tudsz hinni. Ha rendezed a sorokat a fejedben, akaraterő nélkül
teszed meg mindazt, ami ma felemészti minden energiádat, netán teljesen
lehetetlen feladatnak tűnik a számodra.
Nézzük az érveimet:
1. Amikor tudod, hogy mit kellene tenned, a Belső Éned üzenetét hallod, tehát
azét, aki mindenkinél jobban tudja, hogy mi a jó neked. Figyelmen kívül hagyni az
ő hangját, balgaság.
2. Amikor tudod, hogy mit kellene tenned, egyben hiszed is, hogy az lenne a
megoldás, ezért más megoldás nem létezhet a számodra. Figyelmen kívül hagyni a
hitedet, ugyancsak balgaság.
Ha két ember másképp tervezi a jövőt, ne maradjon együtt, mert egyikük álma
sem válik valóra. Ha két ember már nem szereti egymást, ne maradjon együtt,
mert egyikük sem lesz boldog, miközben minden lélek alapvető feladata, hogy
kövesse a szívét.
Régebben, ha azt hallottam egy sikeres emberről, hogy több évre előre tudja,
mikor mit fog csinálni, azt gondoltam, nagy cucc… ezt az is tudja, aki nem csinál
semmit. Ma viszont értem és átérzem ennek a dolognak a jelentőségét.
Néhány napja tudatosult bennem, mekkora erő van bennem. Miközben dolgozom
a világnak szánt dolgaimon, egymás után nyílnak az újabb és újabb lehetőségek.
De nem ám úgy, mint egy nyikorgó vasajtó, hanem mint egy gyönyörű
virágszirom. Egyik a másikból, könnyedén. Abraham ezt hívja felfelé haladó
spirálnak. Megállíthatatlan.
Ismerem a lefelé haladót is. Megállítható. Csak önbizalom kell hozzá, ahogy
minden máshoz. Max Martin, aki százával gyártja a világslágereket, a napokban
azt mondta egy interjúban, hogy a dalszerzés 99 százalékban önbizalom. Elhiszem
neki, az írás is az.
Van egy fiatal ismerősöm, aki minden lehetséges élethelyzetet ezzel rendez le.
Először úgy gondoltam, totál depressziós ez a gyerek, de aztán rájöttem (ő még
nem biztos), hogy mekkora bölcsesség van ebben a pesszimistának tűnő
hozzáállásban.
A 3 éves fiam reggel azzal állt elém, hogy azért mondja olyan sokszor, hogy
szeret, mert ő egy szeretember. Erről az jutott eszembe, hogy ilyen idős
korunkban mindannyian azok voltunk: szeretemberek. Nem tudom, mikor megy
el ez a hajó, mikortól kezdünk el bizalmatlankodni, félni, rosszat feltételezni, de
az biztos, hogy akkor kezdjük elfelejteni, honnan jöttünk.
A fiam még nem tudja, mi az a szenvedély, nem tudja, mekkora boldogság hinni
magában, kiállni az igazáért, és kitartani a végtelenségig a számára fontos
célokért. Még nem tudja, milyen az, amikor nem érzi sem magát sem másokat
szeretembernek.
Az első találkozások olyanok, mint amikor először hallasz egy dalt. Mondhatsz róla
negatív ítéletet, de az még nem jelenti azt, hogy nem fogod dúdolni éveken át. Az
első találkozások belső találkozások, hiszen mindig olyan szituációkat
eredményeznek, amelyek összhangban állnak az aktuális gondolataiddal és
érzelmi állapotoddal. Az első találkozások ugyanakkor felérnek egy önvizsgálattal
is, hiszen a végén csak úgy záporoznak benned a gondolatok a másik személyével
kapcsolatban. Ha ezeket sorba veszed, máris láthatod, milyen korlátozó
hiedelmeid vannak. Nézzünk két egyszerű példát:
- Jesszusom, már megint egy ilyen béna alak! (Nekem csak a selejt jut.)
- Remélem, ki tudja fizetni az ebédet. (Mindig ilyen csóró pasikkal jövök össze,
bezzeg az Ica..)
- Csak azért vettelek fel, mert nem volt jobb. (Nem lehet normális szakembert
találni.)
- Ha kikezdesz az Irénnel, azonnal kirúglak. (Mindenki a titkárnőmre hajt.)
Egy ismeretlen emberen keresztül látni saját magadat, nagyon izgalmas dolog,
ezért semmiképpen se félj az első találkozásoktól. Az első találkozás nekik is csak
belső találkozás:)
Egyszer olvastam egy felmérést arról, hogy a szülők milyen magas arányban
csalódottak a gyerekük külsejét illetően, már a szülést követő hetekben is. Mindez
azonban sehol sincs ahhoz a csalódáshoz képest, amikor rájönnek, a gyerek valami
egészen mást akar az élettől, mint amit ők elképzeltek neki. Ezt elkerülendő,
tudatosítsd magadban, hogy a gyermeked konkrét és határozott céllal jött a
világra. Nem a te vágyadat akarja beteljesíteni, hanem a magáét.
Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületik, a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy
segítesz neki fenntartani a saját Belső Lényével való kapcsolatát. Ne aggódj,
nagyon egyszerű észrevenni, hogy él-e ez a kapcsolat. Amikor jól érzi magát,
amikor láthatóan boldog, eggyé válik a Valódi Lényével, így teljes az a harmónia,
amit önmagából sugároz az Univerzum felé. Ilyenkor tökéletes biztonságban van,
nincs okod félteni.
Ugyanakkor ne feledkezz meg arról, hogy kisiskolás koráig a te érzelmeidből
táplálkozik. Ugyanazokat a rezgéseket éli meg, amiket te közvetítesz. Akkor is, ha
ezek szavak nélküliek. Ez azt jelenti, hogy a gyermek nem lehet maradéktalanul
boldog, amíg te nem vagy az.
A fiad vagy a lányod jövőbeli boldogsága nem azon múlik, hogy hány iskolát fog
kijárni, hány különórára fogod elhurcolni, hanem azon, hogy mennyire erős a
kapcsolata a Valódi Lényével, és hogy mennyire bízol a sikerében. Ha hagyod,
hogy magának fedezze fel a világot, és nem erőlteted rá a saját múltbéli
tapasztalataidat (beleértve a szerelmi ügyeket is), biztos lehetsz benne, hogy
talpraesett és életrevaló fiatal fog kirepülni a házadból.
A logikus, kritikus, alkotó, problémamegoldó, testüket-lelküket felvállaló, kreatív
gondolkodású gyerekek ugyan többnyire szakítanak szüleik értékrendjével (ami
újabb nehézségeket okozhat a szülő-gyerek kapcsolatban), de ha te ilyenkor is
résen vagy, és kiiktatod a szomszédok, barátok, rokonok véleményét a képletből,
máris nyert ügyed van.
Ha első perctől kezdve hagyod, hogy gyermeked hallgasson a belső vezérlő
rendszerére, az érzelmeire, a megérzéseire, felnőtt korára óramű pontossággal
fogja tudni, hogy mi jó neki és mi nem. Határozott és befolyásolhatatlan lesz a
döntéseit illetően, amelyek minden esetben pozitív végkifejletet eredményeznek
neki.
GONDOLKODÓK KÍMÉLJENEK!
Ma este, amikor a tengerparton sétáltam és beszélgettem a családommal, arra
gondoltam, mi lehet a világon jobb ennél. Arra jutottam, hogy semmi, tehát azt
élem, ami számomra a teljes boldogság. Hiszen mit is kívánhatnék még? Hogy
sikeres legyek angol nyelven is, hogy több pénzem legyen? A végső célja annak
is ugyanez: esténként tengerparton sétálgassak és beszélgessek a családommal.
Aztán eszembe jutottatok ti. Hogy igen, biztosan sokan vannak, akiknek segítenek
az írásaim, hogy több ez puszta önmegvalósításnál. Időnként életet mentek.
Azok a percek, amikor leülök írni, csendesek és ihletettek, így születik belőlük az,
ami. De az összes többi perc egészen más. Szenvedélyes, lelkes, hangos… én nem
vagyok olyan, mint a bölcs emberek.
A világ dolgaiban (akár politikai, akár üzleti, akár gazdasági…) semmi sem úgy van,
ahogyan azt Móricka elképzeli. Minden sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb
annál. Tudják ezt azok, akik a tűz körül tevékenykednek. Egyszerűen semmilyen
lelki felindulást, érzelmi vihart (ezáltal negatív események megrendelését az
életedbe) nem ér meg egy olyan – számodra átláthatatlan – helyzet fölötti
ítélkezés, amihez az égvilágon semmi közöd.
Mindig tudd, hogy mit akarsz elérni, mit akarsz megtapasztalni, már csak azért is,
hogy ilyen helyzetekben legyen mihez nyúlnod. A saját vágyaidba, a saját
céljaidba, a hozzájuk kapcsolódó gondolatokba tudsz kapaszkodni, amikor
felerősödik körülötted az ellentétekkel teli környezet sötét pólusa.
Nem tudom, melyik nehezebb: harcolni egy halálosnak nevezett kórral, vagy
egészséges emberként végignézni egy hozzánk közel álló személy küzdelmét.
Akár ezt, akár azt a feladatot teremtetted magadnak, tudd, hogy a „halálos”
betegség az ellenállás feladásához vezető út.
Kivétel nélkül mindenki, aki nem találja a módját, hogy a gondolatai és az érzelmei
irányításával harmóniába kerüljön a Valódi Lényével, beteg lesz. Millió módja és
fokozata létezik ennek, de ezek mindegyike ugyanebből a problémából ered.
Mindaz, amiről valaha írtam, minden „Érezd jól magad!” gondolat útmutatás arra,
hogyan kerüld el a bajokat. Lehetetlen súlyosan lebetegednie annak, aki boldog,
aki jól érzi magát, aki figyelmet szentel saját Lénye összhangjára. Lehetetlen!
Többször előfordul, amikor ilyen témában levelezünk, hogy azt írjátok: „Ugyan, mi
baja lenne? Mindene megvan, miért ne lenne boldog?” … Mondjuk a házastársad,
akinél éppen megállapítottak valamit. Ne feledd, bármennyire is együtt éltek,
nem tudhatod, milyen gondolatai és milyen érzései vannak valójában. Ugyanúgy,
ahogy ő sem tudhatja, és senki más sem tudhatja, hogy neked milyen előjelűek a
gondolataid a nap 24 órájában. Ahhoz, hogy meggyógyuljon, el kell engednie az
ellenállását, fel kell hagynia azzal, hogy egymásnak ellentmondó,
összeegyeztethetetlen gondolatok között tipródjon. Többnyire magában. Jól,
jobban kell érezni magát, hogy úszhasson az árral.
Egy „halálos” betegségnek kétféle kimenetele lehet: az ember vagy túléli, vagy
belehal. Bármelyik is történik, valójában ugyanaz történik: megszűnik az
ellenállás.
Legyen 100 érved arra, miért legyen ma jó napod. Győzd meg a benned élő
racionáliskodót (ugyanúgy, ahogy a férjedet szoktad spontán shoppingolás után),
miért jár neked ez a nagyszerű nap, miért most, és miért nem máskor.
Hamarosan újabb évet zárunk, egy igazán izgalmas és tartalmas második évet.
Ennek apropóján következik most egy rövid gyakorlati összefoglalás.
A SZENVEDÉLY KELL!
Nem tudsz olyan nehéz, szinte felfoghatatlan élethelyzetet mondani, amit ebben
a pillanatban nem él át valaki az olvasóim közül.
Felejtsd el az önsajnálatot, a múlton rágódást! Senki nem tud neked ártani, csakis
Te saját magadnak a negatív gondolataiddal.
Leélheted az életedet úgy is, hogy még 10, 20 meg 30 év múlva is sajnálod magad
a történtekért, hogy újra és újra elsorolod boldog-boldogtalannak a sérelmeidet,
amelyek addigra életed minden területét megmérgezik… és úgy is, hogy húzol egy
vonalat, s onnantól kezdve csak arra gondolsz, hogyan érezhetnéd magad jobban.
A VONAL, AZ KELL!
Az első lépés tehát a MEGBOCSÁTÁS. Ahogy eddig, úgy most is füzetet és tollat
javaslok. Írni, írni és írni a végtelenségig, amíg tökéletes mértékig leválsz arról a
negatív gondolatról, hogy bárkire is haragszol. Neked kell megtalálnod azokat a
mondatokat, amelyek a megkönnyebbüléshez, végül pedig a megbocsátáshoz
vezetnek. Pl. „A szüleim jót akartak nekem. Abban a helyzetben ezt a megoldást
tartották a legjobbnak. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy tudjam, mit akarok
valójában…”
Bár nincs benne tapasztalatom, biztos vagyok benne, hogy egy gyerekre vágyó nő,
aki valaha átesett abortuszon nehezen tudja feldolgozni a múltat. Ha te is
ugyanezzel birkózol évek óta, most HOZZÁD SZÓLOK:
Ezt tedd meg, ahányszor csak jólesik. Egészen addig, amíg el tudod engedni a
fájdalmadat, és el tudod hinni, hogy az türelmetlen kis lélek ott toporog az
ajtóban. Képzeld el őt, és mondd el neki, hogy most jött el az idő, most jöhet.
Mondd el neki, hogy ha korábban érkezett volna, nem tudtál volna olyan szuper
anyukája lenni, mint amilyen most leszel.
Többen is úgy érezték, akik abortuszon estek át, hogy a méhük nem akarja
befogadni a babát, ezért nem sikerül teherbe esni. Ez az érzés abszolút valós. A
méhed, ami arra „született”, hogy óvja, védje és táplálja a benned fejlődő babát,
megsértődött, miután egyszer vagy kétszer elvették tőle ezt a megbízatást.
Tudom, hogy totál hülyén hangzik, de így van.
Szóval képzeld el, hogy bemész a testedbe, hogy látod a méhedet és beszélgetsz
vele. Elmondod neki, mennyire fontos a számodra, hogy tökéletes otthont
nyújtson a kisbabádnak, aki most fog érkezni. Elmondod neki, hogy tudod, hogy ő
azért van, hogy egy kisbaba fejlődjön benne, és most végre megkapja ezt a
csodálatos feladatot, te pedig nagyon számítasz rá ebben… Bárhogy folytathatod
ezt a gondolatot. A lényeg, hogy a méhed ugyanúgy él, mint te. Minden további
nélkül tudsz vele kommunikálni, ő pedig minden további nélkül teljesíti a
kérésedet, mert tudja, hogy te vagy a főnök, és a cél mindig az, hogy te igazán jól
érezd magad. Ha továbbra is azt érzed, hogy a méhed nem akarja befogadni a
kisbabát, akkor kérj tőle bocsánatot, és értesd meg vele is, hogy korábban miért
nem tarthattad meg azt a pici lelket. Meg fogja érteni, ne aggódj.
Amikor egy (kis)fiú elhiszi a szüleinek vagy akár a tanárainak, hogy ő semmire sem
jó, hogy ő semmire sem képes, azzal befogadja azt a meggyőződést is, hogy
férfiként az utódnemzésben is kudarcot vallhat. Amikor elhiszi bárkinek, hogy ő
olyan, mint egy lány, mert érzékeny, mert kevésbé jó mondjuk a sportokban, vagy
mert kifinomult a szépérzéke, azzal befogadja azt a meggyőződést is, hogy nem
elég férfias, nem elég kemény, nem elég jó arra, hogy szaporodjon. Amikor az apa
személye olyan domináns a családban, hogy mindennél fontosabb neki
megfelelni, a fiú hajlamos azt érezni, hogy nem tudja betölteni ugyanezt a
szerepet, tehát az apa szerepét…
1. Kezdjük a női energiákkal. Minden férfiban vannak. Kiben kevesebb, kiben több.
Ahogy a nők is legalább ennyire férfiból vannak. Nem kell ettől megijedni! Ha
bármilyen élethelyzetben, gondolkodásban, érzelmekben vagy szexualitásban női
energiákat fedezel fel magadban, az TELJESEN NORMÁLIS! Ne büntesd magad
ostoba gondolatokkal! Inkább találj lehetőséget arra, hogy kiélhesd ezeket az
energiáidat.
2. Ha egész életedben jófiú voltál, ahogy telnek az évek, talán kezdesz rájönni,
hogy az az ember, akit alakítottál, valójában nem is te vagy. Szeretnéd végre azt
tenni, úgy viselkedni és azt mondani, amit te akarsz, de az a szerep, amit eddig
játszottál, nem engedi. Sohasem könnyű odaállni például az anyád vagy az apád
elé, és azt mondani: „Én egészen más ember vagyok, mint akinek ti hisztek.
Másképp gondolkodok, másképp érzek, de így vagyok boldog, így akarok élni,
mert ez az ÉN ÉLETEM!” Ne halogasd sokáig kimondani ezt a mondatot, ha belül
már megfogalmazódott, mert minden nappal fogy az az élet, ami a tiéd. Neked
már nem a szüleid iránt kell felelősséggel tartoznod, hanem a gyerekeid iránt,
akikkel felépíthetsz egy megfeleléstől mentes, boldog családot. A TE
CSALÁDODAT.
Képzeletben kezdd el apának látni magad. Változz át fiúból apává! Lépj ki a „jó
gyereke vagyok a szüleimnek” cipőből, és a kicsi emberből, akit mindig mindenki
irányított, válj naggyá! Annyira naggyá, hogy képes legyél biztonságot nyújtani a
gyerekednek. Mikor megérkezik, te már nem lehetsz az a kisember, aki fél a
szüleitől, vagy bárki mástól, bármi mástól. Mikor megérkezik, te leszel számára az
Isten, aki teremtette, aki bármire képes. Viselkedj ehhez méltóan!
FOGADJUNK?
Az igazán stresszelős nőket meg szoktam kérni arra, hogy most egy darabig ne
foglalkozzanak a baba témával, ne vizualizáljanak, ne meditáljanak, inkább csak
koncentráljanak arra, hogy minden eddiginél élvezetesebb szexuális élményben
legyen részük az apajelölttel. Általában nem mennek bele könnyen abba, hogy
akár egy hónapot is „babagörcsölés” nélkül töltsenek, de később nem bánják meg.
(Itt jegyzem meg, hogy a két legutóbbi pozitív teszt is így született.)
Érdekes módon, először mindenki azt mondja, hogy minden oké a szex-szel, aztán
kiderül, hogy a legkevésbé sem: tele vannak a párok tabukkal, fogalma sincs az
egyiknek, hogy mitől indul be a másik, a pornó szót pedig még nekem is alig merik
leírni. A szex élvezete ott kezdődik, hogy vállalod, hogy élvezed. Ott kezdődik,
hogy bátran kijelented, hogy vágysz rá. Ha most, amikor egyedül vagytok, nem
tudtok igazi szexlakást varázsolni az otthonotokból, hogy bármikor erotikus
hangulatba kerülhessetek, mi lesz később, amikor ott lesz a baba? Mert az igazi
kihívás az lesz, amikor a gyerekek mellett kell lázba hozni egymást.
És hát igen… Amikor megérkezik, valóban más lesz minden. De tudod, az benne a
legfurcsább, hogy amint veled lesz, úgy érzed majd, mintha mindig is veled lett
volna.
Az ebook – a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható
vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikusan vagy mechanikus módon,
beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a
fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját. Az ebook-ban található
életvezetési tanácsokat mindenki saját felelősségére használja.