Az unitárius vallás

Az unitárius ember nem szokott sokat beszélni a vallás kérdéséről. Nem azért, mintha nem
tartaná nagyon fontosnak a helyes vallásosságot, hanem azért, mert éppen nagyon fontosnak
tartja. Ugyanis az unitáriusok Jézustól merítik vallásosságukat. Jézus pedig többek között azt
mondotta: gyümölcséről ismeritek meg a fát. A fa, amely jó gyümölcsöt nem terem,
kivágattatik s tűzre vettetik. (Mt. 7,19)
A vallás tehát belső, lelki állapot, amely meghatározza az embert. A vallás élet. Nem a
sokbeszédűség, még a szertartások és avult hitvallások sem adják az igazán vallásos embert,
hanem a mindig határozott benső hittől és szeretettől áthatott nemes, önzetlen cselekedet. Ha
ismerem hitedet, ismerlek tégedet; ki tudom számítani cselekedeteidet.

Mindazonáltal mégis összefoglaljuk az unitárius vallás főbb elveit, hadd lássuk, hogy azokból
milyen cselekedetek és életfolytatás következik.

1. az unitárius ember mindenek előtt az isteni jóságban hiszen. Isten, a mi és

mindannyiunknak, az egész emberiségnek szerető édes Atyja, tiszta, zavartalan egység
személyében és lényegében is. Azon van a hangsúly, hogy hiszünk az egy Istenben, a
jóságnak és szeretetnek Atyjában! Az unitárius elme fontosnak tartotta az egységnek a
teljes kihangsúlyozását. Nem azért, mintha abban a téves hitben volna, hogy Istent
véges értelmünkkel meg tudnók határozni, hanem azért, mert erőszakosan fölállított,
zavarbaejtő gondolatot nem akarunk táplálni a legfőbb valóságról. Maga Jézus is
mindenkor így kezdte az imádságot: Atyám, mi Atyánk. A vallásban való őszinteség
azt követeli tőlünk, hogy ne állítsunk fel zavarbahozó tételeket ott, ahol a szív őszinte
tisztaságára és egyszerűségére van szükség. Mi abban vagyunk boldogok, hogy az
Isten szeretet. Aki szeretetben van, Istenben van és Isten is őbenne. ( 1János 4,16)
2. az ember a menyei Atyának gyermeke. Jóra, nagyra hivatott. Az ember világa nem
siralomvölgy, nem az elveszett paradicsom, hanem Isten országa, amely itt van a
földön. Isten gyermekének, az embernek nincs szüksége bonyolult kitalálással
készített megváltásra, helyettes elégtételre, hanem példaadásra, útmutatásra. A
legnagyobb és legbölcsebb útmutató, tanító és példaadó a názáreti Jézus.
3. Jézus a legnagyobb vallásos szellem. Ő ismerte fel leghatározottabban Istennek Atyai
jóságát. Mindennapi eledele az volt, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedte. Azt
akarta, hogy egyetlen ember se vesszen el, hanem mindenki az örök életre jusson. Ő
maga mindenkor úgy érezte, hogy az Isten mindenkor vele van. Ez a tudat vezette az
élet derűs napjaiban, a bethániai diadal útján, a meg-nem-értés és üldözés keserű
óráiban, a getsemáné-kerti szorongás és a kereszt borzasztó kínjai közepette. Az ember
Jézus nemcsak vallást hirdetett, hanem vallásosságát át is élte a maga teljességében.
Amit tanított, azt meg is valósította. Hite és cselekedete, vallása és erkölcse
összhangban voltak egymással. A szenvedő Jézus vigasztalónk nehéz sorsunkban, a
mennyei Atya akaratát teljesítő Jézus példaadónk az életben, a tanító, nevelő mester
pedig példaképe annak, hogy miképpen kell viselnünk magunkat embertársainkkal
szemben. Jézus teljes mértékben előnkbe tárta embertársaink iránt való
kötelességeinket is: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Az egyéntől tiszta
szívet kívánt: „Boldogok a tiszta szívűek.” A tisztaszívű emberiség olyan társadalmat
alkot, ahol az emberek testvérek, egymásnak terhét, gondját felveszik, egymásért
felelősséget éreznek. Ez a Jézus társadalma.
4. az unitárius ember meggyőződésből hiszen az egyház hivatásában. Isten országa ebben
a szervezetben valósítható meg. A különböző felekezetek akkor állanak hivatásuk
magaslatán, ha együttesen küzdenek az emberiség tökéletesbüléséért.
 5. Isten világa örök, vége soha sem lészen. Semmi sem veszhet el, ami érték. Az emberi
lélek is ilyen, Istentől származó örök érték. A lélek nem lesz a mulandóság martaléka,
hanem a test halála után egy magasabb életben folytatja életét. Csak így érthetjük meg
Jézusnak e mondását: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes”.
(Mt 5,48)

Ez a vallás arra kötelezi híveit, hogy Jézust követve, minden alkalmat felhasználjanak az
egyéni tökéletesedésre, a társadalom javítására, Isten országának megvalósítására. Aki a
szeretet munkájának áll szolgálatában, már az örökkévalóságnak részese.

B.P.

- Erdélyi Magyar Unitárius Naptár az 1948-ik szökőévre –