MAGYAR SZÓLÁSOK, KÖZMONDÁSOK

értelmezõ és fogalomköri szótára

TINTA KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST, 2009
 A MAGYAR NYELV KÉZIKÖNYVEI XVI.

Sorozatszerkesztõ
KISS GÁBOR

Mindössze arra akartalak figyelmeztetni, mennyire nincs és nem lehet ’teljes’ szótár.
A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengerébõl.
A nyelv azonban a tenger, a tenger.
KOSZTOLÁNYI DEZSÕ: „Kagyló és tenger”, Nyelv és lélek.
Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 166.
 BÁRDOSI VILMOS

MAGYAR
SZÓLÁSOK,
KÖZMONDÁSOK
ÉRTELMEZÕ ÉS FOGALOMKÖRI
SZÓTÁRA

TINTA KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST, 2009
 Lektorálta

KISS JENÕ
nyelvész, akadémikus

MAGAY TAMÁS
az MTA Szótári Munkabizottságának tagja

Számítástechnikai munkatárs
KISS MÁRTON

ISSN 1589–4371
ISBN 978 963 9902 04 6

© Bárdosi Vilmos, 2009

Kiadja a TINTA Könyvkiadó, Budapest

Minden jog fenntartva. A jogtulajdonos elõzetes engedélye nélkül a mû sem

részleteiben, sem egészében semmilyen eljárással nem reprodukálható.
 Tartalomjegyzék

Elõszó .................................................................................................................................... 7
A szótár felépítése és használata ...................................................................................... 10
A szótár anyagának kiválasztása ........................................................................ 10
Az anyag elrendezése a betûrendes értelmezõ szótári részben ........................ 12
A szócikkek felépítése a betûrendes értelmezõ szótári részben ........................ 14
A fogalomköri mutató ....................................................................................... 19
Rövidítések és jelek ........................................................................................... 24
Feldolgozott szótárak ........................................................................................ 25
Bibliográfiai válogatás ....................................................................................... 27
Betûrendes értelmezõ szótári rész ................................................................................. 29
Fogalomköri mutató .......................................................................................................... 753
 Elõszó

„A nyelvet nem lehet szótárazni, elzárni és véglegezni. Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs
készen, mindig újra és újra kell szõnünk, valahányszor beszélünk vagy írunk.” KOSZTOLÁNYI
DEZSÕ e nemesen megfogalmazott gondolata szerint1 – amelynek igazságát a modern
nyelvészeti munkák is alátámasztják – az emberi nyelv kreativitása leginkább abban
mutatkozik meg, hogy a beszélõ a kommunikáció folyamán képes olyan mondatokat,
mondatsorokat alkotni és megérteni, amelyeket elõtte soha senki nem fogalmazott
meg. Ezek nagy része a beszéd közben alakul ki, tehát nem tervezhetõ, hanem alka-
lomszerû, fõleg a beszédhelyzettõl, valamint a kommunikációs folyamatban részt ve-
võk személyiségétõl, így alkotóképességétõl is függ. A beszéd egy másik, legalább annyi-
ra fontos részét azonban elõre látható és az adott helyzetben rutinszerûen, automati-
kusan ismételhetõ, két vagy több szóból álló és többé-kevésbé kötött szókapcsolatok
alkotják. Ezek tehát olyan, már a gyermekkorban a gondolkodásba és a beszédbe
beépülõ állandó szókapcsolatok, melyeknek tagjai között általában nyelvtani, ún.
szintagmatikus viszony van. Szerepük azonban nem nyelvtani, hanem képzetkeltõ
jellegû, a közlés során nem mi alkotjuk meg õket, hanem – szinte elõre gyártott ele-
mekként, szokványos szókapcsolatokként – már készen jelennek meg tudatunkban,
azaz nem produkáljuk, hanem reprodukáljuk õket. De ahogy az elõre gyártott ház-
gyári elemek anyaga, mérete, formája, funkciója, kapcsolódási helye sem egyforma,
úgy természetesen ezeknek a szókapcsolatoknak a kötõanyaga, alakja, kötöttsége és
szerepe is változó. Létüket nem utolsósorban annak köszönhetik, hogy képszerûségük
miatt (mert „lelkünk egész gazdagsága beléjük fér”2) szerfölött gazdaságos módon és
hatékonyan – sokszor igen mûvészien vagy éppen szellemesen – tudnak hasonló be-
szédhelyzetekben információkat közvetíteni.
A szókapcsolatokat alkotó építõelemek, a szavak – figyelembe véve az adott nyelv
nyelvtani és logikai szabályait – elméletileg végtelen sok módon és formában léphet-
nek egymással kapcsolatba. E megfigyelésbõl kiindulva – és a teljesség igénye nél-
kül – egy nyelvben megkülönböztethetünk:
1) teljesen alkalomszerû és végtelen számú szabad szókapcsolatokat;
2) szerkezetileg és jelentéstanilag teljesen kötött, csak globálisan értelmezhetõ, erõs
metaforikus értékkel és nyelvi hagyományokkal bíró, közkeletû állandósult szó-
kapcsolatokat az alábbi néhány gyakori típussal és hagyományos elnevezéssel:
a) szólások (kivágja a rezet; felkapja a vizet (vmitõl v. vmin); árkon-bokron át [ke-
resztül]);
1
KOSZTOLÁNYI DEZSÕ: „Fellegjáró és elképesztõ”, Nyelv és lélek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 64.
2
KOSZTOLÁNYI DEZSÕ: „A lélek beszéde”, Nyelv és lélek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 217.
 8

b) szóláshasonlatok (szegény, mint a templom egere; annyit ért vmihez, mint tyúk
az ábécéhez);
c) beszédhelyzethez kötött, „akkor szokták mondani, ha...” típusú, ún. „pragma-
tikus helyzetmondatok”, konvencionális szójárások (Angyal repül [száll] (el)
a ház fölött. Most ugrik a majom a vízbe! Szépre száll a füst. Kár a benzi-
nért!)3;
d) ún. „beszédmûvek” a következõ néhány lehetséges altípussal:
i) köszönések, megszólítások (Pálinkás jó reggelt! Hol jársz itt, ahol a madár
se jár?);
ii) szitkozódások, átkozódások (Az anyja keservét! Az isten verje meg!);
iii) politikai jelszavak (Nem kell a sóder, nem kell a duma, saját medrében
folyjék a Duna!);
iv) sírfeliratok (Itt nyugszom én, olvasod te, olvasnám én, nyugodnál te.),
butélia-feliratok (Nézz a butykos fenekére, ott az élet dicsõsége.), pólófel-
iratok (Foglalt vagyok.);
v) falfirkák (Hülye, aki (el)olvassa.) stb.;
e) szállóigék, bölcs mondások, idézetek (Nyelvében él a nemzet. Ha rövid a kar-
dod, toldd meg egy lépéssel!);
f) az általános érvényûség igényével használt, életbölcsességet megfogalmazó,
mondatértékû közmondások, szokásmondások (Lassan járj, tovább érsz! Ki
korán kel, aranyat lel.)4;
3) a két elsõ kategória közötti átmeneti, az összeforrottság különbözõ fokán álló
szerkezeteket, az ún. kollokációkat és terpeszkedõ szerkezeteket (homlokegye-
nest ellenkezõ; vereséget szenved).
A fenti kategóriák közötti határvonalak meghúzása nem mindig egyszerû feladat.
Ennek problematikája azonban külön tanulmány tárgya lehetne.
A nyelvnek azt a részét és a nyelvtudománynak azt az ágát, amely a különbözõ
mértékben kötött szókapcsolatokat érinti, illetve vizsgálja és gyûjti, tág értelemben az
eléggé általánosan elfogadott frazeológia gyûjtõnévvel jelöljük. Az ide tartozó nyel-
vi egységeket pedig általában frazeologizmusoknak, frazeológiai egységeknek,
frazémáknak, idiomatizmusoknak, idiómáknak, állandósult szókapcsolatoknak, (szok-
ványos) kifejezéseknek, szólásoknak, szólásmódoknak, szokásmondásoknak,
proverbiumoknak stb. szokták nevezni. Ezek közül manapság úgy tûnik, hogy a
frazéma szakszó kezd egyre inkább elterjedni.
Magyarországon a szólás- és közmondásgyûjtésnek nagyon gazdag hagyománya
van5. A XX. század második felénél maradva elsõsorban O. NAGY GÁBOR (1966) vagy

3
O. Nagy Gábor meghatározása szerint ezeknek a konvencionális kifejezéseknek „az a legszembetûnõbb
jellemvonásuk, hogy pusztán a megszokás tartja õket életben; bizonyos helyzetekben, bizonyos alkalmak-
kor anélkül mondja õket az ember, hogy különösebb jelentõséget tulajdonítana a velük kifejezett megálla-
pításnak.” O. NAGY GÁBOR: Magyar szólások és közmondások. Gondolat, Budapest, 1976, 16.
4
A helyzetmondatokkal ellentétben mind a szállóige, mind pedig a közmondás olyan általános érvényû elvet
fogalmaz meg, „amelynek a tartalmával kapcsolatban fölvethetõ az ‘igaz vagy nem igaz kérdése’, és amely
mindig többé-kevésbé korhoz kötött és ezért társadalmilag is meghatározott világnézetet tükröz.” O. NAGY
GÁBOR: Magyar szólások és közmondások. Gondolat, Budapest, 1976, 12.
5
A témáról részletesebben lásd: O. NAGY GÁBOR: A magyar frazeológia története. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1977.
 9

MIHÁLYI JÓZSEF (1963) nevét kell megemlítenünk, akiknek gyûjteményei kiválóan

mutatták be a magyar nyelv gazdag szólás- és közmondáskincsét. O. NAGY GÁBOR
monumentális munkáját nehéz lenne túlszárnyalni. Nem is ez volt a célunk. Az el-
múlt négy évtized nyelvfejlõdése, a frazeológia és a lexikográfia területén bekövet-
kezett elméleti, módszertani változások, valamint a nyelvet mindennapi munkájuk-
ban használók növekvõ igénye egyre újabb és jobb kézikönyvek, szótárak iránt együt-
tesen indokolták a magyar nyelv új frazeológiai szótárának megszerkesztését.
A most közreadott szótár 14 000, jelentésmagyarázattal ellátott magyar kifejezést,
szólást, helyzetmondatot és közmondást tartalmaz. Gyûjteményünk összeállításával
több célt is szerettünk volna elérni:
– tudományos igénnyel és egyben a gyakorlati szempontokat is szem elõtt tart-
va számba venni a magyar nyelv õsi, évszázadok óta a mai napig használatos
klasszikus, irodalmi, népies fordulatai mellett elsõsorban a mai nyelvállapot-
ra – annak szlenges, néha kissé vulgáris rétegét is beleértve – jellemzõ fraze-
ológiai egységeit;
– részt vállalni a nyelvünk elszíntelenedése és nyelvi hagyományaink pusztulá-
sa elleni küzdelemben oly módon, hogy minden anyanyelvi beszélõ jobban
megismerhesse a bemutatott szólások által is nyelvünk történetét, szellemét,
hagyományait;
– hasznos munkaeszközt kézbe adni a magyar nyelv minden hazai és külföldi
használójának ahhoz, hogy a gazdagabb jelentéstartalommal bíró szólások
segítségével minõségileg magasabb nyelvtudási szintet érhessenek el, monda-
nivalójukat meggyõzõbben, tömörebben, képszerûbben tudják megfogalmaz-
ni, és ezáltal is elkerülhessék a képzavart okozó gyakori téves szóláshasznála-
tot;
– olyan lexikográfiai adatbázist létrehozni, amely hatékony kiindulópontul szol-
gálhat általános és frazeológiai szótárak összeállításához.
Szótárunk közvetlen elõzményeként és kiindulási alapjaként meg kell említeni még
a Tinta Könyvkiadónál 2003-ban megjelent és több kiadást is megélt Magyar szólás-
tár – Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmezõ és fogalomköri szótára címû gyûjte-
ményünket, amelynek az OTKA T 2257 és T 017939 számú kutatási szerzõdései ál-
tal is támogatott anyaggyûjtésében GÖRBICZ EDIT, IKER BERTALAN, JÁRÁSI ANIKÓ, KISS
KORNÉLIA, ✞ LÁSZLÓ SAROLTA, MARUSZKI JUDIT, NAGY ÁGNES, NÁRAY-SZABÓ MÁRTON, SI-
MON PÉTER, SZABÓ DÁVID, szerkesztésében pedig BALÁZS GÉZA, BALOGH PÉTER, HESSKY
REGINA és KISS GÁBOR mûködtek közre.
 10

A szótár felépítése és használata

A SZÓTÁR ANYAGÁNAK KIVÁLASZTÁSA

A közreadott szókapcsolatok típusai és a használók köre

Szótárunkat úgy állítottuk össze, hogy az lehetõleg minél nagyobb áttekintést ad-
jon a magyar kifejezések, szólások, helyzetmondatok (szójárások) és közmondások
típusairól. A nyelv hihetetlen gazdagsága és szüntelen változása folytán e nyelvi ele-
mek teljes felsorolása természetesen nem lehetett a célunk. Amint erre már utaltunk,
a magyar nyelv õsi, évszázadok óta a mai napig használatos fordulatainak, szokás-
mondásainak rögzítése mellett elsõsorban a mai magyar köznyelvre jellemzõ állan-
dósult szókapcsolatokat kívántuk számba venni, azokat tehát, amelyeket egy ma élõ
iskolázott, fõleg fiatal, illetve középkorú magyar anyanyelvû beszélõ ismer, használ
vagy – jelentéstartalmát megismerendõ – keresni akar.
Ez utóbbi területen külön figyelmet szenteltünk a SZLENG minõsítésû kifejezéseknek.
Ezek beszélt nyelvi szókincsünk olyan újabb és nehezen rögzíthetõ képzõdményei –
helyenként még talán csak amolyan tréfás hapax legomenonok6 –, amelyek a kevéssé igé-
nyes, igen fesztelen és tréfás nyelvhasználatban, az újításra nagyon hajlamos argóban
és a diáknyelvben fordulnak elõ. A szlengre általában jellemzõ a nyers, szókimondó,
helyenként vulgáris, durva kifejezésmód, elsõsorban a társadalom által egyébként ta-
buként kezelt területeken. Mivel azonban ezek is a nyelvhez tartozó elemek, a szótár-
ban való szerepeltetésüktõl – módjával és egy bizonyos szükségszerûen szubjektív
módon megvont határon belül – nem tekinthettünk el. Esztétikai megítélésüket, hasz-
nálatuk korlátozott voltát azonban mindig a VULG. minõsítéssel jeleztük.
Természetesen elõfordulnak gyûjteményünkben a RÉG. vagy RITK. rövidítéssel
jelzett, régies, elavulóban lévõ, ma már ritkábban használt fordulatok is, amelyek
azonban képszerûségüknél fogva a mai nyelvhasználó számára is könnyen felfogha-
tók, értelmezhetõk (csigaparipán jár ‘lassan jár’; Bagoly is bíró (a) barlangjában. ‘a
saját otthonában mindenki úr’) vagy amelyeknek megértése fontos lehet egy-egy
magyar klasszikus író mûveinek olvasásakor (például a Móricznál olvasható Ábra-
hám kebele ‘a mennyország, a túlvilági boldogság’ vagy a Csokonai által használt egy
rubrikába helyez [sorol v. vesz] vkit vkivel ‘egy kategóriába sorol vkit vkivel, egyfor-
mán ítéli meg õket’ kifejezések). Ugyanilyen megfontolásból szerepeltetünk a Bib-
liából vagy a görög-római mitológiából származó és az európai kultúrában tovább
élõ közismert fordulatokat is (árulkodó júdás; Damoklesz kardja; kettévágja [meg-
oldja] a gordiuszi csomót stb.).

6
Egyetlen helyen elõforduló adat (szó szerint: egyszer mondott).
 11

A szótár típusa és fõ jellemzõi

A gazdag magyar frazémaanyag szövegkörnyezetben, szemléltetõ példamondatok-

ban való bemutatására, illetve a szólások eredetmagyarázatára terjedelmi okokból
eleve nem vállalkozhattunk. Ennek megfelelõen tehát szótárunk az alábbi szempontok
elõtérbe helyezésével kívánja hatékonyan segíteni a magyar nyelv tudatos és igényes
használatára törekvõ anyanyelvû vagy magyarul tanuló olvasót:
a) a mai magyar köznyelvben használatos leggyakoribb frazématípusok (szólások,
helyzetmondatok és közmondások) minél nagyobb számban való összegyûjtése;
b) az összegyûjtött frazémák idõbeli (RÉG., RITK.), csoportnyelvi (SZLENG) és stiláris
(BIZ., GÚNY., NÉP., PEJ., SZÉPÍTÕ, TRÉF., VÁL., VULG.) minõsítése;
c) a frazémák használati lehetõségeinek részletes leírása (különös tekintettel a
bennük lévõ vonzatokra);
d) a frazémák alapos, körültekintõ jelentésértelmezése (különös tekintettel az utóbbi
évtizedekben létrejött jelentésváltozásokra, jelentésbõvülésekre, az éppen ki-
alakulóban lévõ új jelentésekre);
e) a frazémák aktív használatát elõsegítõ, hatékony fogalomköri mutató kidolgo-
zása azok számára, akik egy-egy (ismeretlen vagy alkotóelemeiben csak meg-
közelítõleg ismert) fordulatot (esetleg annak további szinonimáit) nem a ben-
nük elõforduló egyedi szavak, hanem a sokkal általánosabb, a mindenki által
könnyebben megalkotható fogalomkörök alapján kívánnak megtalálni.

Mi nem került bele gyûjteményünkbe?

Jóllehet az állandósult szókapcsolatok idõbeli, csoportnyelvi és stiláris értékelé-

se korántsem mindig egyszerû feladat, az alább felsorolt típusok mégis viszonylag
egyértelmûen elkülöníthetõk, és a használók többségének szempontjából háttérbe
szoríthatók. Gyûjteményünk tehát nem vette fel:
– a már teljesen feledésbe merült, elavult, önmagukban már nem, vagy csak nagyon
nehezen értelmezhetõ kifejezéseket, helyzetmondatokat és közmondásokat (dézs-
mát kell venni a szaván ‘nagyotmondó’; körömhegyre áll ‘minden erejét meg-
feszítve bátran kiáll’; Annak is az orra alatt a szája. ‘õ is ugyanolyan ember, mint
bárki más’);
– az O. NAGY GÁBOR és más szerzõk által is igen részletesen leírt, csak egy-egy szû-
kebb régióra jellemzõ tájnyelvi állandósult szókapcsolatokat és közmondásokat
(medvét fog ‘nem sikerül a terve, felsül’; Üres hordó jobban kong. ‘a buta em-
berek sok butaságot fecsegnek’);
– a kirívóan vulgáris, durva kifejezéseket vagy ilyen szavakat tartalmazó szókapcso-
latokat (más faszával veri a csalánt ‘számára kellemetlen v. hátrányos dolgot
másvalaki kárára, hátrányára próbál elvégeztetni, elintézni’), amelyeket az érdek-
lõdõk speciális szótárakban találhatnak meg (lásd a feldolgozott szótárak listáját);
– a szûken vett szakterminológiához tartozó állandósult szókapcsolatokat (archime-
desi csavar ‘végtelenített csavarból álló vízemelõ gép’; nagy éjjelipávaszem ‘Eu-
rópa legnagyobb szárnyfelületû lepkéje [Saturnia pyri]’); ha azonban olyan, erede-
tileg szakterminológiai – elsõsorban a sportnyelvbõl származó – kifejezésekrõl van
 12

szó (magas labda ‘különösen vita során a partner ügyetlenségébõl, figyelmetlen-

ségébõl, elszólásából adódó, könnyen kihasználható lehetõség, megtámadható
álláspont’), amelyek ma már a köznyelvben is igen elterjedtek, ezeket természe-
tesen gyûjteményünk is közli;
– a már folklorisztikusnak tekinthetõ és fentebb jelzett beszédmûtípusok (politikai
jelszavak, feliratok, sírfeliratok stb.) nagy részét (Nézz a butykos fenekére, ott az
élet dicsõsége.);
– azokat a magyarban igen nagy számban létezõ ikerszókat, amelyek nem valami-
lyen állandósult szókapcsolatban szerepelnek (pl. ismeri az ügy v. a dolog min-
den ága-bogát ‘bonyolult, szerteágazó dolognak, kérdésnek minden részletét
ismeri’), hanem önállóan is megállnak (boldog-boldogtalan ‘bárki, mindenki’),
vagy tetszõleges szavakkal társíthatók (folyton-folyvást eszik, iszik, beszél… stb.
‘állandóan eszik, iszik, beszél… stb.’);
– a mindennapi nyelvhasználatban (pl. a tömegkommunikáció nyelvében) igen
gyakori és tulajdonneveket helyettesítõ, névfelidézõ metaforikus szókapcsolato-
kat7, „ragadványneveket”, amelyeket egyébként hagyományos szótári meghatáro-
zással nem is lehet ellátni (pl. a kálvinista Róma ‘Debrecen’, a legnagyobb magyar
‘Széchenyi István’, a haza bölcse ‘Deák Ferenc’, a nemzet csalogánya ‘Blaha Luj-
za’, a fekete párduc ‘Grosics Gyula’, Isten ostora ‘Atilla’, az ezer tó országa ‘Finn-
ország’, Aphrodité szigete ‘Ciprus’ stb.)
– a szintén külön szótárba kívánkozó, sokszor nehezen körülírható terpeszkedõ igei
szerkezeteket (említést tesz ‘megemlít’), valamint az ún. lexikai affinitásokat,
kollokációkat (megrögzött agglegény).
A frazémák kiválasztásában, a pontosítások, kiegészítések elvégzésében elsõsorban
a felhasznált források jegyzékében felsorolt mûvek szolgáltak támpontul. Évtizedes
kutatómunka során azonban elkerülhetetlen volt ezek kiegészítése olyan, az értelmezõ
szótárakban még nem rögzített fordulatokkal, amelyek a mindennapi beszédben már
széles körben használatosak (pl. padlóra küld vkit; zöld utat kap; dob egy hátast; A
damaszkuszi úton nagy a tolongás.), és amelyeket a megújuló magyar szótárírásnak
elõbb-utóbb rögzítenie kell.

AZ ANYAG ELRENDEZÉSE A BETÛRENDES ÉRTELMEZÕ SZÓTÁRI RÉSZBEN

Szótárunkban az állandósult szókapcsolatok – egymást elsõ teljes értékû szavuk

szerinti betûrendben követve – vagy kifejtett formában, azaz magyarázattal ellátva sze-
repelnek, vagy csak utalószóval arra a címszóra, amely alatt magyarázatuk megtalál-
ható. Így például a vkinek v. vminek a malmára hajtja a vizet frazéma mind a MALOM,
mind a HAJT, mind pedig a VÍZ címszónál elõfordul, de a HAJT és a VÍZ címszó alatt a
vkinek v. vminek a malmára hajtja a vizet → MALOM utalásos formában csak jelezzük a

7
A stilisztikákban antonomázia névvel is szokták azonosítani ezt a jelenséget. A görög eredetû szó (‘más-
ként való megnevezés’) azt jelenti, hogy valamely személyt vagy dolgot általánosan ismert tulajdonságá-
val jelölünk meg, vagyis a neve helyett – rendszerint – a szokásos jelzõjét vagy körülírását használjuk. A
‘névfelidézõ’ elnevezés Grétsy László szíves közlése.
 13

frazéma meglétét azok számára, akik a szólást e címszavaknál keresik, magyarázatát

(‘önkéntelenül v. szándéka ellenére is elõsegíti vkinek az érdekét, célját’) azonban a
MALOM címszó alatt adjuk meg.
Arra vonatkozólag, hogy mikor mely címszavak (hívószavak, vezérszavak) alatt
magyarázzuk meg az állandósult szókapcsolatok jelentését, a következõ alapelvek
érvényesek:
– Ha van fõnév vagy fõnevesült elem a kifejezésben, akkor ez utóbbit mindig az elsõ
fõnévi tag alatt magyarázzuk meg. Például az igazak álmát alussza szókapcsola-
tot az IGAZ, a felkapja a vizet (vmitõl v. vmin) kifejezést a VÍZ, a kiugra(sz)tja a nyulat
a bokorból szólást pedig a NYÚL1 címszó alatt.
– A szóláshasonlatok kifejtése is a hasonlító szerkezet elsõ névszói eleme (többnyi-
re fõneve) vagy ennek hiányában igéje alatt történik: káromkodik, mint a jégesõ
(JÉGESÕ); ártatlan, mint a ma született bárány (BÁRÁNY); jár vkinek a keze, mint
a motolla (MOTOLLA); úgy, mint a pinty (PINTY); olyan, mint egy alvajáró (ALVA-
JÁRÓ); olyan kövér, hogy gurul (GURUL).
– Ha egy kifejezésben (mindennek van határa) egy teljes értékû fõnév (HATÁR) és egy
fõnévként is használatos más névszói elem (MINDEN) található, a kifejezést általá-
ban a teljes értékû fõnév (HATÁR) alatt fejtjük ki. Ugyanígy járunk el, ha a kifeje-
zés elsõ fõneve nem fõnévként szerepel: vkinek tenger sok adóssága van (ADÓS-
SÁG). A vezeték- és keresztnevet is tartalmazó kifejezések magyarázata többnyire
a keresztnévnek megfelelõ címszó alatt található meg: nem a Tüdõs Klára terve-
zett vkit (KLÁRA).
– Ha a fõnévi tagnak változatai lehetnek (benne van a pácban v. a csávában), akkor
a kifejezés minden fõnévi elem alatt (a fenti példákban a PÁC és a CSÁVA címszó alatt
is) önálló szótári egységként, magyarázattal szerepel.
– Ha a kifejezésben nincs fõnév, ám van valamilyen más névszói elem, akkor az –
vagy több ilyen esetén közülük az elsõ – lesz a kitüntetett címszó: egyik a mási-
kat éri (EGYIK).
Ettõl az alapvetõen névszóközpontú besorolási elvtõl a következõ esetekben tér-
tünk el:
– Ha egy kifejezésben jószerivel csak igei vagy igenévi elemek vannak (guggolva is
kibírna vmit; Annak már lõttek!), akkor a kifejezést az elsõ igei tag (GUGGOL, LÕ)
alatt írjuk le. Esetleges igeváltozatok esetében itt is minden igei tag alatt önálló, ki-
fejtett szótári egység lesz a kifejezés.
– Különösen a helyzetmondatok esetében fordulhat elõ, hogy bennük sem névszói,
sem pedig igei elem nem található (Na és aztán?). Ekkor a besorolás a legerõsebb-
nek tûnõ elem (AZTÁN) alá történik.

Az utalási rendszer

Szótárunk a szókapcsolatokat a bennük található minden tartalmas szónál felidé-

zi. Például a VERÉB címszó alatt kifejtett Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
állandósult szókapcsolat – a VERÉB címszóra való utalással – egyaránt feltûnik a HOL-
NAP, a JÓ, a MA és a TÚZOK címszavaknál. E módszer kétféle módon is segíti a szótár-
 14

használót: egyrészt – mivel bármelyik tartalmas szavánál keresheti – gyorsan megál-

lapíthatja, hogy az általa keresett szókapcsolat szerepel-e a szótárunkban; másrészt
pedig mindig csokorba gyûjtve, együtt láthatja azokat a szókapcsolatokat, amelyek-
ben egy adott szó szerepel.
A csak utalószóval ellátott szókapcsolatok mindig típusmegjelölés (HM. vagy KM.) és
használati minõsítés (pl. BIZ.) nélkül, a lehetõ legegyszerûbb alakjukban – de a von-
zatok feltüntetésével – szerepelnek. A használó ezeket az információkat természete-
sen megtalálja annál a címszónál (a fenti példánál maradva a VERÉB címszó alatt), ahol
a frazémát megmagyarázzuk. Külön segédjelek is felhívják a figyelmet arra, hogy nem
magyarázattal, hanem csak utalószóval ellátott szólásról (), helyzetmondatról (£) vagy
közmondásról (¯) van szó. A csak utalószóval ellátott frazémákat szabványos betûvel
szedtük, a kifejtetteket vastaggal.
Tartalmas szavaknak – tehát olyan címszónak, amely alatt utalással élve felsoroljuk
a szókapcsolatokat – elsõsorban azokat a fõneveket (közneveket és tulajdonneveket),
mellékneveket, számneveket és igéket tekintettük, amelyek az értelmezõ szótárak-
ban is címszóként szerepelnek.
– Nem soroltuk a tartalmas szavak közé – tehát nem váltak szótárunkban címszó-
vá – a névelõket (a, az, egy), a tagadószókat (ne, nem, se, sem stb.), a kötõszó-
kat (de, és stb.), a névutókat (elõl, hátul stb.), az indulatszókat (hû, jaj stb.), a
személyes névmásokat (én, engem stb.), a ritkább vagy egyszeri elõfordulású
határozószókat (talán), valamint a létige állító és tagadó alakjait (van, nincs).
– Azonban nem tekintettünk el a gyakoribb névmások (pl. EGYIK, SENKI, UGYANAZ)
és határozószók (pl. GYORSAN, HAMAR, HIÁBA, HOLNAP, INGYEN, JÓL, KÉSÕN, KO-
RÁN, KÖZEL, LASSAN, MINDIG, MOST, RITKÁN, ROSSZUL, TAVALY, TEGNAP) címszóként
való megjelenítésétõl. A melléknévbõl képzett határozószókat külön címszóként
vettük fel (pl. JÓL, ROSSZUL). Ha azonban a melléknévi és a határozói alak közvet-
lenül egymás után következik a betûrendben, egymástól vesszõvel elválasztva
mindkét alakot feltüntettük a címszóban (ERÕS, ERÕSEN; KÉSÕ, KÉSÕN).
– A melléknevek közép- és felsõfokú alakjai az alapfokú alakoknál találhatók
(JOBB, LEGJOBB → JÓ). Kivétel: SOK – TÖBB.
– Az igeneveket általában a szótári igealakra visszavezetve adtuk meg (felmele-
gített, felmelegítve → FELMELEGÍT; érdemlõen → ÉRDEMEL; leforrázott → LE-
FORRÁZ), kivéve, ha azok melléknévként külön is szerepelnek a Magyar értelmezõ
kéziszótárban (pl. MENÕ, ÍROTT, VESZETT).

A SZÓCIKKEK FELÉPÍTÉSE A BETÛRENDES ÉRTELMEZÕ SZÓTÁRI RÉSZBEN

A címszavak

– Az azonos alakú címszavakat arab számmal választjuk el egymástól (ÁLL1 – ÁLL2).

A köztük lévõ sorrend: névszó (fõnév), ige, egyéb szófaj. A névszói kategórián
belül azonban további szófaji szétválasztást – nagyon indokolt esettõl eltekint-
ve – szótárunk jellegébõl fakadóan nem tartottunk szükségesnek. Így például
 15

a LAPOS címszó alatt együtt találhatók mindazok a frazémák, amelyekben a ’la-

pos’ szó fõnévi és melléknévi alakban használatos.
– A címszó alakváltozatai szögletes zárójelben állnak: DÖRGÉS [DÜRGÉS]. A ritkább
címszóalaknál utalunk a gyakoribb alakra, ahol a címszóval kapcsolatos szólá-
sokat is megadjuk: DÜRGÉS → DÖRGÉS.
– A mai nyelvállapot szerint csak állandósult szókapcsolat elemeként elõfordu-
ló címszavak elvont alakját tompa zárójelben jelezzük: +HADILÁB,, +VÉRSZEM,.
E szavak tehát manapság szabad szókapcsolatokban nem használatosak. Hason-
lóképpen kezeljük az idegen írású vagy hangzású, valamint az értelmezõ szó-
tárakban nem szereplõ, hangsúlyosan argotikus címszavakat is: + BOOGIE, ,
+KURZ,, +JERGLI,.
– A címszavak ábécérendben követik egymást, és bokrot alkotnak, melyen belül
a frazémákat elsõ teljes értékû szavuk szerinti betûrendben soroljuk be. A ki-
fejtett frazémákat – szemben a szabványos betûtípussal szedett és csak utalószó-
val ellátottakkal – vastag szedéssel emeljük ki.
– a kezdõ helyzetben lévõ vkinek, vmilyen stb. típusú vonzatokat, illetve a zá-
rójeles alakokat – pl. vkinek (a) füle hallatára – a betûrend szempontjából
nem vettük figyelembe;
– a hagyományos értelemben vett, magyarázattal kísért szólásokat, szólásha-
sonlatokat a jobb olvashatóság érdekében a ˜ segédjel azonosítja, külön
rövidítéssel azonban nem láttuk el ezt a számszerûleg legnépesebb alapka-
tegóriát;
– a nagybetûvel kezdõdõ, magyarázattal ellátott és HM. rövidítéssel is jelzett,
ún. szokványos helyzetmondatokat, szójárásokat a jobb olvashatóság érde-
kében a ¡ segédjel azonosítja;
– a szintén nagybetûvel kezdõdõ, magyarázattal ellátott és KM. rövidítéssel is
jelzett klasszikus közmondásokat a jobb olvashatóság érdekében a ® segédjel
azonosítja;
– ha egy frazéma mind szólásszerû mind pedig helyzetmondatszerû (vagy
közmondásszerû) használatban is lehetséges, akkor közöttük a sorrend:
szólás, helyzetmondat (közmondás).
– Emlékeztetõül: a csak utalószóval ellátott frazémák esetében a segédjelek (,
£, ¯) igen, de a HM. és KM. rövidítések nem szerepelnek.

A frazémák szótári alakja

– Magát a frazémát az általános szótárírási gyakorlatnak megfelelõen általában a

lehetõ legsemlegesebb alakban adjuk meg.
– Az ige, hacsak nem más alakban rögzült, mindig egyes szám harmadik sze-
mélyben szerepel.
– A szókapcsolaton belül kerek zárójelbe kerülnek a kifejezésbe beilleszthetõ, de
tetszés szerint el is hagyható elemek: (örökké) az anyja szoknyáján ül.
 16

A változatok kezelése

– A jobb átláthatóság és a könnyebb keresés kedvéért a tartalmilag, jelentésük sze-

rint ugyan összetartozó, de szerkezetükben (pl. vonzathasználat, igekötõs alak
miatt) eltérõ és így a szócikken belül a betûrendben egymástól távol esõ, rokon
értelmû szókapcsolatokat alapvetõen nem vontuk össze, hanem – egy-egy cím-
szó alatti betûrendben elfoglalt helyén – önálló szótári egységekként tüntettük
fel, ha az elsõ elemük a változó. Így tehát az albérleti duma, a nagy duma, a
süket duma vagy A java még hátravan. […] (Még csak) most jön a java. frazémák
mind önálló egységként – de azonos (esetleg hasonló) meghatározással szere-
pelnek.
– Ha azonban a szócikken belül a kifejezés alakváltozatai közvetlenül egymás után
következnek a betûrendben, vagy nem az elsõ elemük a változó, a változatokat
szögletes zárójelek között jeleztük. Pl.: Ádámról, Éváról rokonok [rokonok Ádám-
ról, Éváról]; belelóg vkinek a keze a bilibe [bilibe lóg vkinek a keze]; cégéres [cí-
meres] gazember; az ablakon hányják [szórják] be a pénzt vkinek. Elõfordulhat
az is, hogy a változatok nem betûrendben követik egymást, mert két alak közül
az egyik sokkal gyakoribb, mint a másik: kiteszi [kirakja] vkinek a szûrét (vhonnan).
Ha a változatokon belül szinonimák is lehetségesek, ezeket a „v.” rövidítéssel
választottuk el egymástól: kidob [kilök v. kirak v. kitesz] az utcára vkit; Kutya-
ugatás [szamárbõgés v. szamárordítás] nem hallatszik [hallik] az égbe [az égig v.
a mennybe v. a mennyországba].
(Jóllehet a tagmondatokat bevezetõ „vagy” szó elõtt a magyarban általában vesszõ
áll, e kötõszó rövidített, a szótárszerkesztésben megszokott „v.” változata esetében
eltekintettünk e szabály következetes – és a szótári alakokban, meghatározások-
ban inkább zavaró – érvényesítésétõl.)
– Mivel ugyanarra a jelentéstartalomra néha igen jelentõs számú – gyakran a kötõ-
szóban is eltérõ – hasonlat kínálkozik, ezeket a jobb olvashatóság érdekében fõsza-
bályként általában külön szerepeltettük. Pl.: olyan kicsi, ha leül a fûbe, rácsöpög
a harmat; olyan kicsi, hogy a földbõl is alig látszik ki; olyan kicsi, hogy ki se(m)
látszik a földbõl; olyan kicsi, mint a kutya ülve.
Kivételt képez ez alól, ha a hasonlító tagmondat bõvítményének lehetnek válto-
zatai. Ebben az esetben összevonással éltünk. Pl.: megszokott vmit, mint cigány
lova a koplalást [a verést].
– A szóláshasonlatok esetében egyébként – az egyértelmûség kedvéért – a mint
és a hogy kötõszókat megismételtük, ha új változatról volt szó: úgy vigyáz vmire,
mint a szeme fényére [világára v. mint a két szemére].
– A hasonlat melléknevét vagy igéjét kiegészítõ, erõsítõ olyan és úgy szavak
használata elsõsorban ritmikai kérdés, ezért ezek – kivéve, ha hiányuk miatt
a hasonlat nyelvtanilag helytelenné válna (pl. olyan hideg van, hogy ölben
viszik ki ugatni a kutyát; úgy esik, hogy ölben viszik ki ugatni a kutyát) – nem
mindig, vagy csak zárójelben szerepelnek.
– A helyzetmondatok lényegükbõl fakadóan mikrodialógusokban hangzanak el.
Ennek megfelelõen egységes szótári alakjuk meghatározása sem mindig könnyû.
Mivel azonban leggyakrabban egyes szám második és harmadik személyû alakok-
 17

ban használjuk õket, mi is ezeket az alakokat tüntettük fel leginkább. Pl.: Ne

szórakozz(on) (már) velem! Ha azonban ezektõl eltérõ alak(ok) a gyakori(ak), szó-
tárunk is természetesen azt vagy azokat adja meg: Ha addig élek is!

A frazémákban szereplõ vonzatok

– Gyûjteményünk célul tûzte ki azt is, hogy megadja a szókapcsolatok, illetve a

bennük szereplõ igék vonzatát (beleüti az orrát vmibe; hadilábon áll vkivel v.
vmivel; vkinek (halvány) dunsztja sincs vmirõl stb.). Ennek igen nagy jelentõsége
van, mert a vonzatok ismeretének hiányában a kifejezések használata, mondat-
ba illesztése – elsõsorban persze a magyart mint idegen nyelvet tanulók számára
– nem mindig egyértelmû. (A tapasztalatok szerint azonban még a magyar anya-
nyelvûek hétköznapi beszédében is megfigyelhetõ bizonyos grammatikai „gyön-
gülés”, hevenyészettség, amely leginkább a téves vonzathasználatban nyilvánul
meg.) Az is említést érdemel, hogy több jelentés gyakran vonzatbeli eltéréssel
párosul. Ezeket a frazémákhoz tartozó, a használat számára tehát fontos kiegé-
szítõ grammatikai elemeket dõlt betûvel és a szokásos szótári rövidítésekkel
(vkinek, vmitõl, vmilyen stb.) jelöltük.
– Az alanyi pozícióban lévõ vki, vmi elemeket – indokolt kivételtõl eltekintve – nem
jelöltük (ismeri a dörgést; magas labda). Az alany élõ vagy élettelen voltát gyak-
ran a szólásdefiníció teszi egyértelmûvé. Feltüntettük azonban a fenti vonzatokat,
ha az alany egyaránt lehet élõ és élettelen (kemény vki v. vmi, mint az acél), vagy
kizárólagosan csak élettelen (küszöbön áll [van] vmi).
– A vkinek, vminek határozatlan névmási ragos alak a birtokos személyragozás (sze-
mélyjelezés) harmadik személyében álló fõnév elõtt a birtokos jelzõt képviseli
akkor, ha az igei cselekvés alanya és a birtokos jelzõ nem azonos személyû: be-
szél vkinek a fejével.
– Ha a vkinek, vminek ragos alak mellett nem birtokos személyraggal (személyjellel)
ellátott fõnév áll, akkor a vkinek, vminek alak természetesen részeshatározó és a
frazéma mögé kerül: leadja a fülest vkinek; hálót szõ vkinek.
– Ha a vonzat nem kötelezõ, azt kerek zárójelben adtuk meg: agyvérzést kap(vkitõl
v. vmitõl); leesik vkinek az álla (vmitõl).
– Emlékeztetõül: a kezdõ helyzetben lévõ vkinek, vminek stb. vonzatokat a szólások
betûrendbe állításakor nem vettük figyelembe; a vonzatokat a csak utalószóval
ellátott frazémák esetében is feltüntettük.

A frazémák lexikai (stílus- és használati körére vonatkozó) minõsítése

– Azok az idõbeli, csoportnyelvi és stiláris jegyek, minõsítések, amelyek a kifejezé-

sek használatát elsõsorban a nem anyanyelvi használó számára döntõ módon
befolyásolják és a szélesen értelmezett semleges nyelvhasználattól egyik vagy
másik irányban élesen eltérnek, közvetlenül a szókapcsolat mögött és az értelme-
zés elõtt szerepelnek kiskapitális betûtípussal, ha az egész frazémára vonatkoz-
 18

nak (van néhány atmoszféra vkiben BIZ., TRÉF. ’kissé becsípett, ittas’). Elõfordulhat,
hogy a szókapcsolatnak több jelentése is van, és egy-egy ilyen minõsítõ jegy csak
valamelyik – a) vagy b) – jelentésére vonatkozik. Ekkor a minõsítés a jelentést
megkülönböztetõ betû és az értelmezés közé kerül (beüt az áldás BIZ. a) ’váratla-
nul régóta remélt, nagyon jó dolog történik’; b) GÚNY. ’váratlan balszerencse kö-
vetkezik be’). Több lexikai jegy megléte esetén azokat az alábbi sorrendben adjuk
meg: idõbeli, csoportnyelvi, stiláris jegy. Pl.: sûrített marxizmus RÉG., SZLENG, TRÉF.
’rendõri gumibot’. Ezek a minõsítõ jegyek egyrészt a szókapcsolatok valamelyik
elemébõl következnek, másrészt – és talán gyakrabban – a szövegtípusból, a beszéd-
helyzetbõl, a beszélgetõpartnerek egymáshoz való szociális viszonyából fakadnak.
A lexikai minõsítések kialakításában a forrásmunkák között megadott szótárakra
támaszkodtunk. A „Rövidítések és jelek” címû részben soroljuk fel a használt mi-
nõsítéseket és meghatározásaikat.

Emlékeztetõül: a lexikai minõsítéseket a csak utalószóval ellátott frazémák eseté-

ben nem tüntettük fel.

A jelentésmagyarázatok

– A kifejezés után következik annak minél pontosabb, a használatára vonatkozó és

értékelõ mozzanatokat is tartalmazó metanyelvi értelmezése, jelentésmagyarázata.
– Ha egy-egy kifejezésnek több jelentése is van, ezeket a); b); c) stb. jelöléssel
különítettük el.
– A jelentésmagyarázatokon belül azokat az alakokat (feltételes mód, tagadó alak
stb.), amelyek használata nagyon gyakori vagy kizárólagos, továbbá az esetle-
ges kontextuális, a szókapcsolatok jellegzetes használatára utaló megjegyzé-
seket kerek zárójelek között tüntetjük fel: míg fennáll a világ ‘(állító mondat-
ban) örökké, (tagadó mondatban) sohasem’; az örök békesség VÁL. ‘a halál (nyu-
galma, békéje, csendje)’; úgy ellátja vkinek a baját, hogy (az) attól koldul ‘na-
gyon megver vkit (gyakran fizikai erõvel való fenyegetésként is: Úgy ellátom
a bajod, hogy attól koldulsz!)’.
– Vannak olyan esetek, amikor a kifejezés és annak jelentése, parafrázisa közé
nem lehet a szokásos módon – persze a szükséges jelentéstani többletek hang-
súlyozásával – mintegy egyenlõségjelet tenni (mint például a jobb belátásra
jut [tér] frazéma esetében, amelyet viszonylag egyszerûen meghatározhatunk
az alábbi módon: ‘a korábbinál helyesebben, józanabbul ítéli meg a dolgo(ka)t
v. viselkedik’). A Kár a benzinért! típusú és a nemzetközi szakirodalomban
pragmatikus helyzetmondatoknak, konvencionális szójárásoknak is nevezett
frazémák, illetve a Sok beszédnek sok az alja. típusú közmondások azonban
általában adott beszédhelyzetben, azzal kapcsolatos válaszként, annak értéke-
léseként hangzanak el, tehát mindig a beszélõ álláspontját, a beszédhelyzetet
tükrözik. Lexikográfiai újításként szótárunkban ezt jelzi, hogy ilyen esetben
a teljes metanyelvi értelmezés kapcsos {  } zárójelbe kerül: Kár a benzinért!
 19

{lebeszélés, leintés kifejezése: nem érdemes, nem éri meg a fáradsá-

HM., BIZ.
got, hiábavaló az igyekezet}; Tedd be kívülrõl az ajtót! HM., BIZ. {felszólítás
távozásra: menj ki, tûnj el!}; Ki korán kel, aranyat lel. KM. {a szorgalmas mun-
kának megvan az eredménye}.

A FOGALOMKÖRI MUTATÓ

A fogalomköri mutató célja

A gyûjteményt részletes fogalomköri mutató is kiegészíti, ami a rokon értelmû

vagy csak lazább, asszociatív kapcsolatban lévõ kifejezéscsoportok keresését és az
aktív, produktív szótárhasználat még hatékonyabbá tételét szolgálja. E mutató több
mint 600, ábécérendben következõ fogalomkör (kulcsfogalom) vagy fogalomköri
csoport megnevezése alatt (pl. BUTA, BUTASÁG; CSODÁLKOZÁS, CSODÁLKOZIK; ÉRTÉK,
ÉRTÉKES, ÉRTÉKESSÉG stb.) felsorolja a vonatkozó szókapcsolatokat, lehetõvé téve
a használónak az egy-egy fogalomkörhöz kapcsolódó célirányos keresést, vagy újabb,
addig még ismeretlen, szinonim kifejezések elsajátítását. Ezeket ugyanis – mivel eset-
leg sem a keresett kifejezéseket, sem pedig azok alkotóelemeit nem ismeri (vagy ép-
pen nem jutnak eszébe) – egyébként csak véletlenül találhatja meg a szótárban.
Ezekre a hosszabb vagy rövidebb állandósult szókapcsolatlistákkal szemléltetett fo-
galomkörökre vagy fogalomköri csoportokra további több mint 2000 fogalomkör-
nél található utalás (lásd késõbb).
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy szinte lehetetlen egy minden
igényt kielégítõ fogalomköri elrendezés megvalósítása, különösen ilyen jelentõs
mennyiségû anyag esetében. Nem véletlenül oly ritkák a hazai, de még a nemzet-
közi szótárpiacon is a fogalomköri elrendezést választó szótárak. Ráadásul az ered-
ményt könnyen érheti a szubjektivitás vádja, hisz minden nyelvhasználóban más és
más – gyakran az adott beszédhelyzet szerint is változó – fogalmi társítások élnek.
Ennek veszélyét azzal igyekeztünk csökkenteni, hogy fogalomköri hálónk szinonim
elemeit folyamatosan összevetettük a meglévõ magyar szinonimaszótárak csoporto-
sításaival. Annak oka, hogy az azokban található szinonimasoroktól gyakran mégis
eltérõ csoportokat alkottunk, elsõsorban abban rejlik, hogy csoportosításunk szigo-
rúan tapasztalati módon az összegyûjtött szólások jelentésébõl indult ki. E munka
eredményeképpen valójában egy szólásokból kiinduló önálló fogalomköri szinoni-
ma- vagy még inkább képzettársító szótár is megbújik tehát szótárunkban. A nehéz-
ségek ellenére mégis vállaltuk e munka elvégzését, mert biztosak vagyunk abban, hogy
minden hiányosságával együtt e fogalomköri mutató a magyar szótárírás jelentõs új-
donságaként feltétlenül a szótárhasználók érdekeit szolgálja.
Az állandósult szókapcsolatok fogalomköri mutatója még további szemiotikai, folk-
lorisztikai stb. kutatási lehetõségeket kínál a nyelvtudomány, de még az irodalomtu-
domány, a néprajztudomány, a pszichológia, a szociológia számára is.
 20

A fogalomköri mutató felépítése

A fogalomköri címszóháló kialakítása

A helypazarló ismétlések elkerülése, valamint a hatékony keresés követelménye is
indokolta a fogalomkörök között meglévõ természetes összefüggések, rokoni kapcso-
latok figyelembevételét. Ennek megfelelõen tehát az általánosabb, átfogóbb fogalom-
körökhöz besorolható fogalmak esetében nem mindig adtuk meg a hozzájuk tarto-
zó – változó hosszúságú – szókapcsolatok listáját, hanem csak utalással éltünk. Például
az AKADÁLY; BAJ; BONYODALMAS, BONYODALOM, BONYOLULT, BONYOLULTSÁG; CSAPÁS; GOND; GYÖTRE-
LEM, GYÖTRÕDÉS; KATASZTRÓFA; KELLEMETLENSÉG; KÉNYELMETLENSÉG; KÍNOS HELYZET; MEGPRÓBÁLTA-
TÁS; PROBLÉMA; SORSCSAPÁS; VÁLSÁG stb. kulcsfogalmak legáltalánosabban megfogalmaz-
ható gyûjtõfogalma a NEHÉZSÉG lehet, melyre a fenti kulcsfogalmaknál csak az aláb-
bi módon utaltunk: lásd: NEHÉZSÉG. A NEHÉZSÉG gyûjtõfogalomnál pedig az összes vo-
natkozó kulcsfogalmat szögletes zárójelek között, betûrendben, egymástól pontos-
vesszõvel elválasztva felsoroltuk. (Az egymáshoz tartalmilag közelebb álló fogalmakat
vesszõvel választottuk el: GYÖTRELEM, GYÖTRÕDÉS.)
E megoldással is a használó munkáját szerettük volna megkönnyíteni, aki a szög-
letes zárójelek közötti felsorolásban így egy pillantással áttekintheti, hogy mely fogal-
mak kerültek a címszóként vagy „címszósorként” (lásd késõbb) szereplõ ún. gyûjtõ-
fogalommal szorosabban vagy lazábban összetartozó asszociatív viszonyba. A szoros
értelemben vett szinonimitás helyett tehát ez esetben inkább egymással társítható
fogalomkörökrõl beszélhetünk. Ez a körülmény magyarázza, hogy a szókapcsolatok
listájában elõfordulnak olyanok is (pl. letöri vkinek a szarvát), amelyek elsõ olvasásra
talán nem azonnal hozhatók összefüggésbe a fogalomköri címszóval (itt: GÚNY, GÚ-
NYOL, GÚNYOLÓDÁS, GÚNYOLÓDIK), viszont megfelelnek a címszó alatt felsorolt társít-
ható fogalomkörök valamelyikének (itt pl. MEGALÁZ, MEGALÁZÁS VAGY MEGSZÉGYENÍT, MEG-
SZÉGYENÍTÉS).
Ha úgy ítéltük meg, hogy a keresõ számára esetleg hasznos lehet egy másik, a szó-
ban forgó fogalomkörrel lazább kapcsolatban lévõ, és így azzal szoros szinonimaként
nem összevonható fogalomkörhöz tartozó szókapcsolatok áttanulmányozása is, akkor
e felsorolást követõen a lásd még utáni kulcsfogalmak felsorolásával hívtuk fel a hasz-
náló figyelmét a további lehetséges fogalmi kapcsolódási pontokra. Például: MODOR
[HANGNEM; HANGVÉTEL; STÍLUS] – lásd még: VISELKEDÉS.
Ha egy átfogóbb fogalomkörbe (ESZIK-ISZIK, EVÉS-IVÁS) egyébként könnyen beso-
rolható kulcsfogalomhoz (pl. FALÁNK, FALÁNKSÁG) tartozó jellegzetes szókapcsolatok
száma jelentõs listát tesz ki, akkor azt önálló fogalomkörként szerepeltettük. Így a szó-
tárt használónak nem kell az amúgy is igen termékeny ESZIK-ISZIK, EVÉS-IVÁS kulcs-
fogalom alatt felsorolt számos kifejezésbõl kikeresnie az éppen a FALÁNK, FALÁNKSÁG
jelentéstartalmához kapcsolódókat.
A fogalomköri címszavak vagy címszósorok alakja
A fogalomköri címszavak kialakítása elsõsorban fõnévi, melléknévi, igei alakokkal
történt. A fõnévi alakok kitüntetett szerepét az indokolja, hogy e metanyelvi elvont
formában ragadhatók meg leginkább és legáltalánosabban a fogalomkörök (pl. övön
aluli ütés; Alamuszi macska nagyot ugrik. = ALATTOMOSKODÁS, ALATTOMOSSÁG). A
melléknévi és igei alakok megadását azért tartottuk szükségesnek, mert számos eset-
 21

ben valószínûleg ezek jutnak legelõször eszébe a használónak (pl. vkinek még a sze-
me sem áll jól = ALATTOMOS, aknamunkát folytat [végez] vki ellen = ALATTOMOSKO-
DIK). A melléknévi vagy igei címszóalakból mind formailag mind pedig tartalmilag ál-
talában könnyen tovább képezhetõ, levezethetõ határozói alakok (pl. hátulról mell-
be = ALATTOMOSAN) rendszeres megadásától azonban eltekintettünk. E határozói ala-
kok ugyanis gyakran csak a szókapcsolatlisták egy-egy szólására vonatkoznak, helyen-
ként kifejezetten ritka és furcsa hangzásúak lennének (pl. ÖNTELTEN, GALÁDUL), kö-
vetkezésképpen fölöslegesen bonyolítanák a címszósort. Indokolt esetben természe-
tesen a határozói alakokat is feltüntettük (pl. GYORSAN, LASSAN, KORÁN, KÉSÕN, GYAK-
RAN, INGYEN). A „címszósorokat” alkotó fogalomkörök felsorolásában a betûrend ál-
tal megkívánt sorrendet követtük (pl. ALATTOMOS, ALATTOMOSKODÁS, ALATTOMOSKODIK, ALAT-
TOMOSSÁG).
Az utalások során (lásd vagy lásd még) a rokon értelmû fogalomköröket tartalmazó
címszósorokban mindazokat a nyelvtani alakokat feltüntettük, amelyeknek szinoni-
máit a szókapcsolatokkal illusztrált címszósorok is tartalmazzák (az ALATTOMOS, ALAT-
TOMOSKODÁS, ALATTOMOSKODIK, ALATTOMOSSÁG címszósorra például az ALAMUSZI, ALA-
MUSZISÁG, ALAMUSZISKODÁS, ALAMUSZISKODIK; ÁLNOK, ÁLNOKOSKODÁS, ÁLNOKOSKODIK, ÁLNOKSÁG; SU-
címszósorok utalnak).
NYI, SUNYISÁG, SUNYÍT, SUNYÍTÁS
A fogalomköri címszósorok betûrendjét illetõen – ha tehát egy címszósorban több
fogalomkört is felsoroltunk – mindig a felsorolás elsõ elemét tekintettük mérvadónak
(a fenti példában az ALATTOMOS szót).
Többtagú fogalomköri címszavakat csak nagyon indokolt esetben használtunk (pl.
GYORS FELFOGÁS). Helyettük egytagú szinonimáikat adtuk meg. Pl.: OLCSÓ, OLCSÓ-
SÁG és nem JUTÁNYOS ÁR.
Idegen szót fogalomköri címszóként csak ritkán adtunk meg (PROSTITÚCIÓ), he-
lyette többnyire a magyar megfelelõket tüntettük fel (PROVOKÁCIÓ, PROVOKÁL, PROVOKÁLÁS
lásd: KIHÍVÁS).
Az azonos alakú – azonos vagy eltérõ szófajú – fogalmi címszavakat arab számo-
zással különítettük el. A köztük lévõ jelentésbeli különbségeket további formai vagy
tartalmi pontosítások jelezhetik. Pl.: NÕ2 (ige) – tehát a szófaj egyértelmûsítése, vagy
TISZTA1, TISZTASÁG1 [MOSAKODÁS, MOSAKODIK; TISZTÁLKODÁS, TISZTÁLKODIK; ZUHANYOZ, ZUHANYOZÁS;
ZSEBKENDÕ]) – tehát a megadott rokon értelmû kulcsfogalmak felsorolása.
A megfelelõ fogalomköri címszó kialakítása különösen a helyzetmondatoknál és
a közmondásoknál okozott esetenként nehézséget, vagy eredményezett kétértelmû-
séget. Például az ELSZÓLÁS, ELSZÓLJA MAGÁT fogalomkör esetében nemcsak azokra a
szókapcsolatokra kell gondolni, amelyek magát az elszólás tényét rögzítik (a szájára
üt; kicsúszik [kiszalad] vkinek a száján egy szó [egy kifejezés]), hanem azokra is, ame-
lyek akkor hangzanak el, amikor egy adott beszédhelyzetben valaki elszólta magát.
A Mit is beszélek! típusú szókapcsolatokat tehát az adott beszédhelyzetre történõ
beszélõi reakcióként kell értelmezni.
 22

A fogalomköri címszavakhoz vagy címszósorokhoz tartozó kifejezéscsoportok

szerkezete
A gyûjtõfogalomként szereplõ címszó vagy címszavak és a vonatkozó rokon értel-
mû fogalmak megadása után felsoroltuk az adott gyûjtõfogalomhoz tartozó szókap-
csolatokat. A már ismert tipográfiai segédjelekkel elõbb a (˜) szólásokat adtuk meg,
majd a (¡) helyzetmondatokat, végül pedig a (®) közmondásokat. A csoportokon be-
lül az egymás után felsorolt szókapcsolatokat virgula ( | ) választja el egymástól. Hely-
takarékossági okokból azonban a szókapcsolatok a fogalomköri mutatóban nem szó-
társzerûen kifejtve, hanem a lehetõ legegyszerûbb alakjukban – de az alakváltozatok
és a használat szempontjából roppant fontos vonzatok feltüntetésével – szerepelnek
(tehát a meghatározások és a használati minõsítések nélkül). A használó szükség esetén
mindezeket az információkat természetesen szótárunk elsõ, értelmezõ részéhez lapoz-
va megtalálja.
Adott szókapcsolatot esetenként több fogalomkörhöz is besoroltunk. Ennek oka
vagy az, hogy a szókapcsolatnak több jelentése van – így például a (végleg) lehúzza
a redõnyt szólás egyaránt megtalálható a BEFEJEZ, BEFEJEZÉS, BEFEJEZETTSÉG, BE-
FEJEZÕDÉS, BEFEJEZÕDIK, a HALÁL vagy a KUDARC fogalomkörök alatt –, vagy az, hogy
jelentésében több fontos jelentésmozzanat is megtalálható (a gömbölyded fiatal nõkre
használt töltött galamb kifejezésben például egyszerre jellemzõ az ALACSONYSÁG, a
KÖVÉRSÉG és a nagy MELL).
A szókapcsolatokat elsõ betûjük szerint állítottuk sorba. E betûrendes felsorolás-
kor a gömbölyû zárójeleket valamint a vonzatokat jelölõ vki, vmi, vkinek, vminek, vmely
stb. alakokat nem vettük figyelembe. Az alakváltozatok összevonását vagy szétválasz-
tását illetõen általában az alábbi elveket követtük:

Összevont alakváltozatok
– Általános szabályként általában összevontuk – és a változatokat szögletes záróje-
lek között jelöltük – azokat az azonos jelentésû alakváltozatokat, amelyeknek a
betûrend szempontjából nem az elsõ eleme a változó: erkölcsi halott [hulla v.
nulla]; ember a gáton [a talpán]; egy szemernyit [egy szemet v. egy szemhunyást]
sem aludt; kimászik a bajból [a csávából v. a pácból]; szorul a hurok vki körül
[vkinek a nyakán v. a nyaka körül]. Ha a jelentések különbözõek, akkor termé-
szetesen nincs összevonás: megtalálja a kiskaput; megtalálja (a) számítását.
– Összevontuk azokat a változatokat is, amelyeknek elsõ – változó – elemei az adott
kifejezéslistában közvetlenül egymás után következnének a betûrendben (lásd
késõbb): kidob [kilök v. kirak v. kitesz] az utcára vkit; cégéres [címeres] gazem-
ber; Dobbal [dobszóval] nem lehet madarat [verebet] fogni.
– Szintén összevonással éltünk bizonyos esetekben a hasonlatokban is. Pl.: úgy vi-
gyáz vkire v. vmire, mint a szeme fényére [világára] (lásd késõbb).
– Azokat az azonos jelentésû változatokat, amelyekben csak szórendi különbség áll
fenn, szintén összevontuk: tudva tudván [tudván tudva].
 23

Nem összevont alakváltozatok

– A jobb átláthatóság és a könnyebb keresés kedvéért a tartalmilag ugyan összetar-
tozó, de a betûrendben egymástól távol esõ rokon értelmû szókapcsolatokat nem
vontuk össze, hanem önálló alakokként tüntettük fel, ha elsõ elemük a változó:
albérleti duma … rossz duma … süket duma; ismeri vminek a nyitját … tudja
vminek a nyitját; Kopogjuk le! … Nem vagyok babonás, de lekopogom.
Kivételt képez ez alól, ha az adott listában a kifejezés alakváltozatai közvetlenül
egymás után következnek a betûrendben (lásd elõbb): kidob [kilök v. kirak v. ki-
tesz] az utcára vkit; cégéres [címeres] gazember; Dobbal [dobszóval] nem lehet
madarat [verebet] fogni.
– A szerkezeti alakváltozatokat szintén külön egységekként szerepeltettük, még
akkor is, ha a szókapcsolat elsõ elemei azonosak (tehát egymást követnék a be-
tûrendben): belelóg vkinek a keze a bilibe, bilibe lóg vkinek a keze; megadja vminek
a kulcsát, megadja a kulcsot vmihez.
– Mivel ugyanarra a jelentéstartalomra néha igen jelentõs számú – gyakran a kötõ-
szóban is eltérõ – hasonlat kínálkozik, ezeket a jobb olvashatóság érdekében fõsza-
bályként általában külön szerepeltettük: olyan kicsi, ha leül a fûbe, rácsöpög a
harmat; olyan kicsi, hogy a földbõl is alig látszik ki [hogy ki se(m) látszik a föld-
bõl]; olyan kicsi, mint a kutya ülve.
Kivételt képez ez alól, ha a hasonlító tagmondat szórendi vagy szerkezeti változa-
táról van szó, vagy ha a hasonlító tagmondat bõvítményének lehetnek változatai.
Ezekben az esetekben összevonással éltünk: olyan kicsi, hogy a földbõl is alig
látszik ki [hogy ki se(m) látszik a földbõl]; úgy alszik, mint akit agyonütöttek
[mintha agyonütötték volna]; megszokott vmit, mint cigány lova a koplalást [a
verést].

Bízunk benne, hogy a szótárunk hatékonyan segíti az anyanyelvének tudatos és

igényes használatára törekvõ olvasót eligazodni a magyar szólások és közmondások
gazdag világában.

Budapest, 2008. november Bárdosi Vilmos

 24

Rövidítések és jelek

HM. helyzetmondat (¡)

KM. közmondás (®)
BIZ. bizalmas, fesztelen, közvetlen
GÚNY. gúnyos, ironikus
NÉP. népnyelvi (az ország nagy területén ismert, a stílusnak népies színt adó)
PEJ. pejoratív, rosszalló, elítélõ, lekicsinylõ
RÉG. régi, régies, elavulóban, kiveszõben lévõ
RITK. a köznyelvben még élõ, de ritkán használatos
SZÉPÍTÕ szépítõ, eufemisztikus
SZLENG szleng, argó, ifjúsági nyelv, nagyon fesztelen, humoros társalgási nyelv
TRÉF. tréfás
VÁL. választékos, irodalmi, emelkedett
VULG. vulgáris, durva, közönséges, nyers, sértõ
ill. illetõleg, illetve
v. vagy
vki, vmi stb. valaki, valami stb.
→ lásd!
| a fogalomköri mutatóban a szókapcsolatokat választja el egymástól
; a) a szótárban a frazémák jelentéseit választja el
b) a fogalomköri mutatóban a szögletes zárójelben lévõ kulcsfogalmakat választ-
ja el
+ , a mai nyelvállapot szerint csak állandósult szókapcsolat elemeként elõforduló
címszó elvont alakját, az idegen írású vagy hangzású, valamint a hangsúlyosan
argotikus címszavakat jelzi (pl. hadiláb, kurz, jergli)
( ) a) nem kötelezõ elem az állandósult szókapcsolatban vagy annak értelmezésé-
ben
b) gyakori vagy kizárólagos fogalomköri, használatköri megszorítás az állandó-
sult szókapcsolat értelmezésében
[ ] a) a címszó alakváltozatait jelöli
b) a szókapcsolatok szóállományának változatait jelöli
c) a fogalomköri mutatóban a kulcsfogalmak közötti képzettársításokon vagy
rokon értelmû kapcsolatokon alapuló viszonyt jelöli
{ } a helyzetmondatok, közmondásszerû szólások, közmondások esetében a beszélõ
álláspontját, értékelését jelöli
— az értelmezett szólások tipográfiai segédjele

¡ az értelmezett helyzetmondatok (HM.) tipográfiai segédjele

® az értelmezett közmondások (KM.) tipográfiai segédjele
 a csak utalószóval ellátott szólások tipográfiai segédjele
£ a csak utalószóval ellátott helyzetmondatok tipográfiai segédjele
¯ a csak utalószóval ellátott közmondások tipográfiai segédjele
 25

Feldolgozott szótárak

A magyar nyelv értelmezõ szótára. I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.

ALMÁSY JÁNOS: Magyar közmondások gyûjteménye. Különös tekintettel az életbölcsességre és a
nevelésre. Franklin Társulat, Budapest, 1890.
ANDRÁS T. LÁSZLÓ – KÖVECSES ZOLTÁN: Magyar–angol szlengszótár. Maecenas Könyvki-
adó, Budapest, 1991.
APRESZJAN J. D. – PÁLL ERNA: Orosz ige – magyar ige. Vonzatok és kapcsolódások 1–2. Tan-
könyvkiadó, Budapest, 1982.
BALÁZS GÉZA: Miért jobb a sör a nõknél? Kocsmafilozófia, aszfaltköltészet, internetfolklór.
Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2001.
BALÁZS MARGIT: A haza bölcse, a bolond gróf és a többiek. Ragadványnevek történelmünkben.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001.
BÁRDOSI VILMOS: Francia–magyar szólásszótár. Corvina, Budapest, 1997.
BÁRDOSI VILMOS – SZABÓ DÁVID: Francia–magyar kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest,
2007.
BARÓTI SZABÓ DÁVID: A magyarság virágai. Komárom, 1803.
BARTOS TIBOR: Magyar szótár. Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára. 1–2. Corvina,
Budapest, 2002.
BÉKÉS ISTVÁN: Napjaink szállóigéi, I–II. (2. javított, bõvített kiadás), Gondolat, Buda-
pest, 1977.
CSABAINÉ CSER KATALIN: Régi magyar szólásmondások. Elektron Kiadó Kft., Budapest,
2002.
CSEFKÓ GYULA: Szállóigék, szólásmódok. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2001. [A Magyar
Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 28, 19301].
CSIZMADIA KÁROLY: Bibliai eredetû szállóigék, szólásmondások, közmondások. A Hazafias
Népfront Gyõr-Sopron Megyei Bizottsága, Gyõr, 1987.
DUGONICS ANDRÁS: Magyar példabeszédek és jeles mondások. 1–2. Szeged, 1820.
ECKHARDT SÁNDOR – KONRÁD MIKLÓS: Magyar–francia nagyszótár. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1999.
FÁBIÁN ZSUZSANNA – GHENO DANILO: Olasz–magyar kifejezések és szólások szótára. Grimm
Kiadó, Szeged, 2003.
FORGÁCS TAMÁS: Magyar szólások és közmondások szótára. Mai nyelvünk állandósult szókap-
csolatai példákkal szemléltetve. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003.
FÖLDES CSABA: Magyar–német–orosz beszédfordulatok. A három nyelv azonos jelentésû állan-
dósult szókapcsolatai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987.
GRÉTSY LÁSZLÓ – KOVALOVSZKY MIKLÓS: Nyelvmûvelõ kézikönyv I–II. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1999.
GYÕRI GYULA: Ariadné fonala. Naponta megidézett antik hõsök. Antik eredetû kifejezések, szó-
kapcsolatok magyarázatokkal. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
 26

HALÁSZ ELÕD – FÖLDES CSABA – UZONYI PÁL: Magyar–német nagyszótár. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1998.
HERNÁDI MIKLÓS: Közhelyszótár. Gondolat, Budapest, 19761; Aranyhal Könyvkiadó,
Budapest, 20014.
HOFFMANN OTTÓ: Mini-tini-szótár. A mai magyar diáknyelv szinonimaszótára. University
Press, Pécs, 1996.
KARDOS TAMÁS – SZÛTS LÁSZLÓ: Diáksóder. Falukönyv–Ciceró Kiadó, Budapest, é. n.
KÁRPÁTI PAUL – WESTERHAUSEN KATALIN: Magyar–német szólások. Redensarten Ungarisch-
deutsch. Argumentum, Budapest, 2001.
KERTÉSZ MANÓ: Szokásmondások. Helikon, Budapest, [19221] 1985.
KISS GÁBOR: Magyar szókincstár. Rokon értelmû szavak, szólások és ellentétek szótára. Tin-
ta Könyvkiadó, Budapest, 1998.
KISS GÁBOR – PUSZTAI FERENC: Új szavak, új jelentések 1997-bõl. Tinta Könyvkiadó,
Budapest, 1999.
KÖVECSES ZOLTÁN: Magyar szlengszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998.
MAGAY TAMÁS: Angol és amerikai kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999.
MAGAY TAMÁS – ORSZÁGH LÁSZLÓ: Magyar–angol szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest,
2000.
Magyar értelmezõ kéziszótár. Szerkesztette: Juhász József, Szõke István, O. Nagy Gá-
bor, Kovalovszky Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. – Második, átdol-
gozott kiadás. Fõszerkesztõ: Pusztai Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
Magyar–francia rag- és névutószótár. Szerkesztette: Kelemen Tiborné, Pap Gábor.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.
Magyar szólástár. Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmezõ és fogalomköri szótára.
Fõszerkesztõ: Bárdosi Vilmos. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003.
MARGALITS EDE: Magyar közmondások és közmondásszerû szólások. Kókai Lajos, Budapest,
1896.
MIHÁLYI JÓZSEF: Magyar szólások és fordulatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963.
O. NAGY GÁBOR: Magyar szólások és közmondások. Gondolat, Budapest, [1966] 19762.
O. NAGY GÁBOR: Mi fán terem? Gondolat, Budapest, 19793.
O. NAGY GÁBOR – RUZSICZKY ÉVA: Magyar szinonimaszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1978.
PACZOLAY GYULA: 750 magyar közmondás és szólás. Veszprémi Nyomda Kft., Veszprém,
1991.
PARAPATICS ANDREA: Szlengszótár. A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri
szinonimamutatóval. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008.
PÓRA FERENC: A magyar rokon értelmû szók és szólások kézikönyve. Gondolat, Budapest,
[19071] 1991.
T. LITOVKINA ANNA: Magyar közmondástár. Közmondások értelmezõ szótára példákkal szem-
léltetve. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005.
 27

TÓTFALUSI ISTVÁN: Színes szinonimatár. Háttér Kiadó, Budapest, 1997.

TÓTH BÉLA: Szájrul szájra. A magyarság szálló ígéi. Atheneum, Budapest, 1901; Akadé-
miai Kiadó, Budapest, 1994 (Reprint sorozat).
UJVÁRY ZOLTÁN: Szólásgyûjtemény. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
VARGA JUDIT – SAARINEN SIRKKA: Veikö kissa kielen? Finn–magyar frazeológiai szótár. PPKE,
BTK, Piliscsaba, 2000.
VÖÕ GABRIELLA: Szaván fogjuk. Erdélyi magyar szólások. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó,
Székelyudvarhely, 1999.

Bibliográfiai válogatás a magyar nyelvû szakirodalomból

a frazeológia elméleti kérdései iránt érdeklõdõknek

ÁBRAHÁM IMRE: Fõbb frazeológiai kapcsolatok Nyúl község nyelvében. Budapest, 1982.
(Nyelvtudományi Dolgozatok, 34.)
BALÁZS GÉZA: Állandósult szókapcsolatok. In: Sipos Lajos (fõszerk.): A magyar nyelv
és irodalom enciklopédiája. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. 141–146.
BÁRDOSI VILMOS – HESSKY REGINA: Frazeológiai egységek szótári leírásának kérdései,
Filológiai Közlöny, 1992 (3–4). 103–113.
ELEKFI LÁSZLÓ – KOVALOVSZKY MIKLÓS: Állandó szókapcsolatok. In: Grétsy László –
Kovalovszky Miklós (szerk.): Nyelvmûvelõ Kézikönyv. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1980. I. 172–175.
FÁBIÁN PÁL – SZATHMÁRI ISTVÁN – TERESTYÉNI FERENC: A magyar stilisztika vázlata. Tan-
könyvkiadó, Budapest, 1974.
FÁBIÁN ZSUZSANNA: Gondolatok a frazeológiai egységek szótári elrendezésérõl. Filo-
lógiai Közlöny, 1984 (30). 297–303.
FÓNAGY IVÁN: Beszéd és valószínûség. Magyar Nyelvõr, 1962. 309–320.
FÓNAGY IVÁN: Nyelvek a nyelvben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XII. 1978. 61–
105.
GÓSY MÁRIA: A szintaktikailag pontosan nem elemezhetõ alárendelt összetett szavak
rendszere. Magyar Nyelv, 1975. 47–57.
HADROVICS LÁSZLÓ: Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1995.
JUHÁSZ JÓZSEF: A frazeológiai egységek néhány kérdése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963.
150–153. (Nyelvtudományi Értekezések, 40.)
JUHÁSZ JÓZSEF: A frazeológia mint nyelvészeti diszciplína. In: Rácz Endre – Szathmári
István (szerk.): Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana körébõl.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. 79–97.
KEMÉNY GÁBOR: Képekbe menekülõ élet. Balassi Kiadó, Budapest, 1993.
 28

KEMÉNY GÁBOR: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002.
(Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XIV.)
KISS JENÕ: Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1989. (Nyelvtudományi Értekezések, 127.)
R. MOLNÁR EMMA: Alapforma és változat kérdése a szólások vizsgálatában. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1980. 575–578. (Nyelvtudományi Értekezések, 104.)
R. MOLNÁR EMMA: A szólások és közmondások nyelvi és nyelvhasználati arculata. Kandidá-
tusi disszertáció, 1984.
O. NAGY GÁBOR: Mi a szólás? Magyar Nyelvõr, 1954. 110–126; 396–408.
O. NAGY GÁBOR: A magyar frazeológiai kutatások története. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1977. (Nyelvtudományi Értekezések, 95.)
ROZGONYINÉ MOLNÁR EMMA: A szólások grammatikai tulajdonságai. Magyar Nyelvõr,
1981. 339–347.
SOMHEGYI GYULA: Poligén frazémasorok a magyarban. Magyar Nyelvõr, 1987. 338–344.
SOMHEGYI GYULA: Monofrazémák a magyarban. I. Valódi monofrazémák. Magyar
Nyelvõr, 1988. 357–368.
SOMHEGYI GYULA: Monofrazémák a magyarban. II. Ál-monofrazémák. Magyar Nyelvõr,
1992. 437–448.
SZATHMÁRI ISTVÁN: Gondolatok a magyar frazeológiai kutatásokról. Magyar Nyelv,
1966. 504–511.
TOLNAI VILMOS: A szólásokról. Adalék a szóláshasonlatok, szólásmódok és közmondások elmé-
letéhez. Budapest, 1910. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 12.)
TOLNAI VILMOS: Szólások. Szóláshasonlat, szólásmód és közmondás. A magyarság
néprajza, III. Szellemi néprajz, I. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, é.
n. [1943]2. 350–384.
TÓTHNÉ LITOVKINA ANNA: Parömiológiai felmérés Magyarországon. Milyen formában
és változatban élnek a legismertebb közmondások, és mi határozza meg az isme-
retüket? Magyar Nyelv, 1996. 439–458.
T. LITOVKINA ANNA – WOLFGANG MIEDER: „A közmondást nem hiába mondják.” Vizs-
gálatok a proverbiumok természetérõl és használatáról. Tinta Könyvkiadó, Buda-
pest, 2005. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XLI).
VOIGT VILMOS: A szólások általános elméletének kérdései. Artes Populares, 1980/6. 240–
254.
VOIGT VILMOS: Új jelenségek a szóláskutatásban. (O. Nagy Gábor emlékének). Magyar
Nyelv, 1981. 404–409.
VOIGT VILMOS: Kisepikai prózamûfajok. In: Voigt Vilmos (fõszerk.): A magyar folklór.
Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 7. fejezet. 303–355.
 Betûrendes
értelmezõ szótári rész
31 BETÛRENDES ÉRTELMEZÕ SZÓTÁRI RÉSZ
A, Á
Á {a helyzet egyértelmûségére utalva levont
˜ á-tól z-ig [cettig] elejétõl végéig, kivétel
nélkül
® Aki á-t mond, bé-t is mondjon [mondjon
bé-t is v. (annak) bé-t is kell mondania].
KM. {ha belefogtunk vmibe, folytassuk is, és
viseljük tetteink következményeit}
ABBAN
¡ Mi van abban, hogy(ha)… [ha…]? HM .
{egyetértés kifejezése: nincs abban semmi
kivetnivaló, különös, ha…}
ÁBÉCÉ
 annyit [úgy] ért vmihez, mint tyúk az ábé-
céhez → TYÚK
ABLAK
 a libák benéznek vkinek az ablakán → LIBA
˜ ablak a világra (jó) lehetõség arra, hogy
magunkat (környezetünket, országunkat)
a külvilágnak bemutassuk, ill. a külvilágról
tájékozódhassunk
£ Ajtó, ablak nyitva. → AJTÓ
˜ vkinek az ablakára jár NÉP. (az ablakon át)
udvarolgat vkinek
˜ az ablakon dobja [hajítja v. szórja] ki a
pénzt könnyelmûen, fölöslegesen költeke-
zik, pazarolja a pénzt
˜ az ablakon hányják [szórják] be a pénzt
vkinek könnyen, gyorsan sok pénzt keres,
gazdagszik
˜ az ablakon ömlik be a pénz vkinek
könnyen, gyorsan sok pénzt keres, gazdag-
szik
 ha kidobják [kiverik] az ajtón, bemegy
[visszajön] az ablakon → AJTÓ
˜ kidob az ablakon vmit elpazarol, elpocsé-
kol, elfecsérel vmit
 ló nézett be [ki] vkinek a (gyerek)szobája
ablakán → LÓ
˜ nem tesz (ki az) ablak(á)ba vmit GÚNY. nem
BIZ.bizalmas – GÚNY. gúnyos – HM. helyzetmondat – KM. közmondás – NÉP. népies – PEJ. pejoratív, rosszalló
RÉG.
régies – RITK. ritka – TRÉF. tréfás – v. vagy – vki valaki – vmi valami – VÁL. választékos – VULG. vulgáris, durva
Szólás ˜ értelmezéssel  utalással – Helyzetmondat ¡ értelmezéssel £ utalással – Közmondás ® értelmezéssel ¯ utalással
dicsekszik vmivel, (szégyenében) hallgat
vmirõl
A, Á
£ Pénz az ablakban. → PÉNZ
ABLAKOS
 (úgy) hiányzik [kell] vkinek vmi, mint abla-
kos tótnak a hanyatt esés → TÓT
ABORTUSZ
£ Te egy komoly érv vagy az abortusz mel-
lett! → ÉRV
ÁBRA
¡ (Mint) (azt) a mellékelt ábra mutatja. HM.
következtetés: (mint) ebbõl is kitûnik, lát-
ható}
¡ Mi az ábra? HM., BIZ. a) {köszönés találko-
záskor}; b) {érdeklõdés, tudakozódás álta-
lában a dolgok állása, állapota felõl}
˜ tudja, mi az ábra BIZ. tájékozott, tapasztalt,
ismeri a helyzetet
ÁBRAHÁM
˜ Ábrahám kebele RÉG., VÁL. a mennyország,
a túlvilági boldogság
˜ elköltözik Ábrahám kebelébe RÉG., VÁL.
meghal
ABRAK
 röhög, mint ló az abraknak → LÓ
¯ (A) vén ló is megröhögi az abrakot. → LÓ
ÁBRÁND
˜ (hiú) ábrándokat kerget [szõ] ábrándozik,
álmodozik
˜ hiú ábránd megalapozatlan elképzelés, il-
lúzió
ÁBRÁZAT
˜ vmilyen ábrázatot vág (vmihez) vmilyen arc-
kifejezést ölt
˜ betolja az ábrázatát vhova v. vkihez RITK. a)
PEJ . szemtelenül ellátogat vkihez, pedig
tudja, hogy nem látják ott szívesen; b) TRÉF.
ellátogat vhova, meglátogat vkit
˜ vkinek egészen emberi ábrázata van a vá-
rakozással ellentétben teljesen normális,
szép, emberi vonásokat mutat
 lángba borul vkinek az ábrázata → LÁNG
˜ megnyúlik vkinek az ábrázata csalódottság
kezd látszani vkin
˜ nincs vkinek emberi ábrázata [nincs embe-
ri ábrázat vkin] (fõleg betegség, indulat
miatt) egészen eltorzult vkinek az arca
ÁBRÁZOL
 élénk színekkel ábrázol vmit → SZÍN1
 ABSZURDUM BETÛRENDES ÉRTELMEZÕ SZÓTÁRI RÉSZ
ABSZURDUM
A, Á ˜ ad abszurdum (visz vmit) a képtelenségig,
a végsõkig elmenve (eltúloz vmit, kimutatja
vminek ellentmondásos voltát)
ACÉL
˜ kemény vki v. vmi, mint az acél a) (tárgy,
eszköz, izomzat) nagyon kemény, edzett; b)
VÁL. (jellem, lélek) nagyon szilárd, hajtha-
tatlan
ACHILLES
˜ vkinek v. vminek az Achilles-sarka VÁL .
vkinek v. vminek a gyenge, könnyen sebez-
hetõ pontja
ACTA → AKTA
ÁCSOROG
£ Megáll az ember esze és ácsorog! → EMBER
£ Megáll az ész és ácsorog! → ÉSZ
AD
 a fejét adja vmire → FEJ1
 vkinek a kezébe adja a gyeplõt → KÉZ
 vkinek a kezére ad vkit v. vmit → KÉZ
 vkinek a szájába adja a szót → SZÁJ
 a vérét adja vmiért → VÉR
 a világ szájára ad vkit v. vmit → VILÁG
 ad a divatnak → DIVAT
 ad a kultúrának → KULTÚRA
 ad a munkának → MUNKA
 ad a napnak → NAP1
 ad vkinek a pofájára → POFA
 ad a szarnak egy pofont → SZAR
 ad vkinek a szavára → SZÓ
 ad az érzésnek → ÉRZÉS
 ad egy flemmet vkinek → FLEMM
 ad egy frászt vkinek → FRÁSZ
 ad egy fülest vkinek → FÜLES
 ad egy kis kakaót vminek → KAKAÓ
 ad egy kis kaksit vminek → KAKSI
 ad egy nyaklevest vkinek → NYAKLEVES
 ad egy susnyákot vkinek → SUSNYÁK
 ad egy taslit vkinek → TASLI
 ad egyet vkinek (, hogy a fal adja a másikat)
→ EGY
 ad magára → MAGA
 ad vki v. vmi pofájának [ad a pofájának] →
POFA
 ad vki testének [ad a testének] → TEST
£ Add (meg) uram isten, de (most) mindjárt
[hamar v. rögtön]! → ÚR
¯ Adj a tótnak szállást, kiver a ház(ad)ból. →
TÓT
A szókapcsolatok címszava általában azok elsõ fõneve. Pl.: bakot lõ → BAK.
A szóláshasonlatok címszava a hasonlító szerkezet elsõ fõneve v. ennek hiányában igéje. Pl.: ravasz, mint a róka;
hazudik, mint a vízfolyás; olyan, mint az élet; úgy, mint a pinty; olyan kövér, hogy gurul.
32
£ Adj egy kis kakaót (neki)! → KAKAÓ
 adja a bankot → BANK
 adja a lapot → LAP
 adja a nagyot → NAGY
 adja a szentet → SZENT
 adja a zsugát → ZSUGA
 adja az ártatlant → ÁRTATLAN
£ Adja az ég! → ÉG
1
 adja az elõkelõt → ELÕKELÕ
£ Adja az isten, hogy rossz próféta legyek!
→ ISTEN
 adja az ívet → ÍV
£ Adja isten! → ISTEN
¡ Adja (majd) még alább [lejjebb v. olcsób-
ban] is. HM. {megnyugtatás kifejezése: a kö-
rülmények megváltozásával nem lesz vki
mindig ilyen gõgös, fölényes, követelõdzõ,
igényes}
£ Adjon isten (jó napot)! [Adj’ isten!] → IS-
TEN
¯ Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot.
→ TANÁCS
¯ Aki sokat ígér, keveset ad. → SOK
¯ Akinek az isten hivatalt ad, észt is ad hoz-
zá. → ISTEN
 akkora pofont ad vkinek, hogy a fal adja a
másikat → FAL1
 akkora pofont ad vkinek, hogy leég a haja
→ HAJ
 akkora pofont kap (vkitõl), hogy a fal adja
a másikat → FAL1
 áldását adja vkire v. vmire → ÁLDÁS
 amit egyik kezével ad, a másikkal visszave-
szi → KÉZ
¯ Az egészség ízét a betegség adja. → EGÉSZSÉG
 az ördögnek adja a lelkét → ÖRDÖG
£ Az Úr adta, az Úr elvette. → ÚR
£ Azt adja az ég! → ÉG1
 bánatnak adja a fejét → BÁNAT
 becsületszavát adja (vkinek vmire) → BECSÜ-
LETSZÓ
 búnak adja a fejét → BÚ
 cokipoharat ad vkinek → COKIPOHÁR
 csattanós választ ad vmire → VÁLASZ
 csizmát ad vkinek → CSIZMA
£ Csukd be (a) szemed, nyisd ki (a) szád,
adok bele cukorkát! → SZEM
¯ Döglött méh nem ad mézet. → MÉH
 drágán adja az életét → ÉLET
 egyenes választ ad vmire → VÁLASZ
33 BETÛRENDES ÉRTELMEZÕ SZÓTÁRI RÉSZ AD

 egyik (ember) a másik kezébe adja a kilin- £ Leszre nem ad a zsidó. → LESZ
cset → KILINCS  lovat ad vki alá → LÓ
A, Á
 egymásnak adják a kilincset → KILINCS  lökést ad vkinek v. vminek vki v. vmi → LÖKÉS

 életet ad vkinek → ÉLET  lutheránus feleletet ad → FELELET

 életét adja vkiért v. vmiért → ÉLET  magas labdát ad vkinek → LABDA

 életjelt ad magáról → ÉLETJEL ¡ Majd adok én neki! HM. {büntetéssel való

 enni ad a gatyájának → GATYA fenyegetés kifejezése}
 értelmet ad vminek vmi → ÉRTELEM £ Mit ad isten! → ISTEN

 vmilyen értelmet ad vminek → ÉRTELEM ¡ Mit nem adnék érte (, hogy)ha… HM. {kí-
 vmennyi évet adna az életébõl (, ha…) → ÉV vánság, óhaj kifejezése: nagyon szeretném}
 férjhez ad vkit → FÉRJ  munkát ad vkinek → MUNKA

 (teljes) gázt ad → GÁZ  mûsort ad (vmi miatt) → MÛSOR

¯ Ha a barátodtól meg akarsz menekülni  nagy lendületet ad vkinek v. vminek → LEN-

[szabadulni], adj neki pénzt kölcsön. → DÜLET

BARÁT £ Ne adj(a) isten! → ISTEN
£ Ha az isten (is) erõt ad! → ISTEN £ Ne adj isten, hogy (sikerüljön)! → ISTEN
 hálát ad vkinek (vmiért) → HÁLA ¡ Nem adok neki (vmennyi idõt)… HM. {kétke-
 hangot ad vminek → HANG dés kifejezése a szóban forgó témával – pl.
 helyt ad vminek → HELY élettartammal, intézkedés, cselekedet, terv
 hiriget ad vkinek → HIRIG eredményével stb. – kapcsolatban}
 hitelt ad vkinek v. vminek → HITEL  nem ad a világ szájára → VILÁG

 hóhérkézre ad vkit → HÓHÉRKÉZ  nem ad(na) egy országért vmit → ORSZÁG

 hozomra ad → HOZOM  nem ad(na) egy vak lóért vmit → LÓ

 igazat ad vkinek → IGAZ  nem adna egy fagarast (sem) vmiért → FA-

£ Isten adta, isten elvette. → ISTEN GARAS

£ Isten ne adja! → ISTEN  nem adna egy lyukas mogyorót (sem)
 ivásnak adja a fejét → IVÁS vmiért → MOGYORÓ
 jattot ad (vkinek) → JATT  nem adna egy pipa dohányt (sem) vmiért
 jelét adja vminek → JEL → PIPA
® Jobb adni, mint kapni. KM. {jobb, ha az ¯ Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.
ember olyan helyzetben van, hogy máso- → LEGÉNY
kon is tud segíteni, mint ha olyan szegény, ¯ Nem halat kell adni az éhezõ(k)nek, ha-
hogy mások támogatására szorul} nem hálót (és megtanítani õket halászni).
 kecsketúrót ad vkinek → KECSKETÚRÓ → HAL1
 kenyeret ad vkinek → KENYÉR  nevet ad vminek → NÉV
® Kétszer ad, (a)ki gyorsan ad. KM. {a gyors  nevet ad a gyereknek → NÉV
segítség értékes csak igazán}  nevét adja vmihez → NÉV
 keveset ad vkire v. vmire → KEVÉS  nyomatékot ad vminek → NYOMATÉK
 kezébe adja vkinek a tollat → KÉZ  piros lapot ad vkinek → LAP
 kezet ad vkinek (vmire) → KÉZ  potomra ad → POTOM
 kézrõl kézre adnak vkit v. vmit → KÉZ  rendõrkézre ad vkit → RENDÕRKÉZ
¯ Ki könnyen ígér, nehezen ad. → ÍGÉR  ruhát ad vkinek → RUHA
£ Kicsire nem adunk! → KICSI  sakkot ad vkinek → SAKK
 kokit ad vkinek → KOKI  sárga lapot ad vkinek → LAP
 kosarat ad vkinek → KOSÁR  semmit nem [sem] adnak ingyen → SEMMI
 kosztba ad → KOSZT  semmit sem ad vkire v. vmire → SEMMI
 kötényt ad vkinek → KÖTÉNY  sokat ad vmire → SOK
 (alapos [jó]) leckét ad vkinek (vmibõl v. £ Sokért nem adná (, ha…)! → SOK
vmirõl) → LECKE  szabad kezet ad vkinek (vmiben) → KÉZ
 lelkifröccsöt ad vkinek → LELKIFRÖCCS  szájról szájra adnak vmit → SZÁJ
BIZ.bizalmas – GÚNY. gúnyos – HM. helyzetmondat – KM. közmondás – NÉP. népies – PEJ. pejoratív, rosszalló
RÉG.
régies – RITK. ritka – TRÉF. tréfás – v. vagy – vki valaki – vmi valami – VÁL. választékos – VULG. vulgáris, durva
Szólás ˜ értelmezéssel  utalással – Helyzetmondat ¡ értelmezéssel £ utalással – Közmondás ® értelmezéssel ¯ utalással
 Fogalomköri mutató

A MAGYAR SZÓLÁSOK, KÖZMONDÁSOK

FOGALMI KÉPZETTÁRSÍTÁSOKON ALAPULÓ
CSOPORTOSÍTÁSA
755 FOGALOMKÖRI MUTATÓ
A, Á
ABBAHAGY, ABBAHAGYÁS
lásd: BEFEJEZ, BEFEJEZÉS, BEFEJEZETTSÉG, BEFE-
JEZÕDÉS, BEFEJEZÕDIK
ÁBRÁNDOZÁS, ÁBRÁNDOZIK, ÁBRÁNDO-
ZÓ
lásd: ÁLMODOZÁS, ÁLMODOZIK, ÁLMODOZÓ
ABSZURD, ABSZURDITÁS, ABSZURDUM
lásd: LEHETETLEN, LEHETETLENSÉG
ACSARKODÁS, ACSARKODIK
lásd: KELLEMETLENKEDÉS, KELLEMETLENKEDIK
ADAKOZÁS, ADAKOZIK, ADAKOZÓ
lásd: FIZET, FIZETÉS1
ADÓS, ADÓSSÁG
[ELADÓSODIK, ELADÓSODÁS; KÖLCSÖN; TARTOZIK,
TARTOZÁS]
˜ vkinek a füle is alig [a füle sem] látszik ki az
adósságból | vkinek a zsebében van vki v.
vmi | adósságba veri magát | alig látszik ki
az adósságból | egyik lyukat a másikkal dug-
ja [tömi] be | fülig eladósodik | fûnek-fá-
nak adós [tartozik] | ki se(m) látszik az adós-
ságból | kosztba ad [vesz] | lóg vkinek a pén-
zével | még adós(a) vkinek vmivel v. vmiért |
(majd) megfizet a nagyharang [az öregha-
rang] vmit | nyakig úszik [ül v. van] az adós-
ságban | nyomja vkinek a vállát vmi | pisz-
kos adósság | potomra ad | rováson van
vmi | sok van vkinek a rovásán [a rováson] |
vkinek tenger sok adóssága van | úszik az
adósságban ¡ Erszényemben vagyon. | Ke-
zes, fizess!
ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS
lásd: TÖRLESZT, TÖRLESZTÉS
ADOTTSÁG
lásd: TEHETSÉG, TEHETSÉGES
ADÓZTAT, ADÓZTATÁS
[MEGADÓZTAT]
˜adót ró [vet] ki vkire v. vmire | csavar (egyet)
az adóprésen
A magyarázatok a Betûrendes értelmezõ szótári részben találhatók.
AGGODALOM, AGGÓDÁS, AGGÓDIK
[FÉLT, FÉLTÉS]
A, Á
˜ a lelkén viseli vkinek a sorsát | bura alatt ne-
vel [tart] vkit | elnehezedik vkinek a szíve | félt
vkit v. vmit, mint a szeme fényét [világát] |
fúrja vkinek az oldalát vmi | nehéz vkinek a
szíve | úgy vigyáz vkire v. vmire, mint a szeme
fényére [világára] | úgy vigyáz vkire v. vmire,
mint a két szemére | üveg alatt tart vkit v.
vmit ¡ Ne kísértsd az istent!
AGYAFÚRT, AGYAFÚRTSÁG
lásd: RAVASZ , RAVASZKODÁS, RAVASZKODIK , RA-
VASZSÁG
AGYVÉRZÉS
lásd: BETEG, BETEGES, BETEGESKEDIK, BETEGES-
SÉG, BETEGSÉG
ÁHÍTAT
lásd: ELISMER, ELISMERÉS
AJÁNDÉK, AJÁNDÉKOZ, AJÁNDÉKOZÁS
˜ vminek a Nessus-inge [Nessus inge vki v. vmi
(vkin)] | vkinek a segge alá tesz vmit ¡ Csukd
be (a) szemed, nyisd ki (a) szád (, adok bele
cukorkát)! ® Ajándék lónak ne nézd a fogát!
ÁJULÁS, ÁJULTSÁG
lásd: BETEG, BETEGES, BETEGESKEDIK, BETEGES-
SÉG, BETEGSÉG
AKADÁLY
lásd: NEHÉZSÉG
AKADÁLYOZ, AKADÁLYOZÁS
[AKADÉKOSKODÁS, AKADÉKOSKODIK, AKADÉKOSKO-
DÓ ; ÁRTALMAS , ÁRTALMASSÁG ; GÁNCSOSKODÁS ,
GÁNCSOSKODIK, GÁNCSOSKODÓ; GÁTOL, GÁTOLÁS;
HALOGAT, HALOGATÁS ; HÁTRÁLTAT , HÁTRÁLTATÁS ;
KÁRTÉKONY, KÁRTÉKONYKODIK, KÁRTÉKONYSÁG; KI-
KÖZÖSÍT, KIKÖZÖSÍTÉS; KIREKESZT, KIREKESZTÉS;
KORLÁTOZ, KORLÁTOZÁS; MEGGÁTOL, MEGGÁTOLÁS;
MEGHIÚSÍT, MEGHIÚSÍTÁS ; SZÉTVÁLASZT, SZÉTVÁ-
LASZTÁS; VISSZATART, VISSZATARTÁS]
lásd még: KELLEMETLENKEDÉS, KELLEMETLENKEDIK
˜ vkinek v. vminek a fejét veszi | a kákán is
csomót keres | a kívánt [a kellõ] mederbe
szorít vmit | vkinek a szavaiba kapaszkodik |
a szavakba kapaszkodik | a taccsvonalra szo-
rít [tesz] vkit | a víz alá nyom vkit | vminek
elejét veszi | vkinek kárára válik | ahová be-
teszi a lábát [ahová lép], ott nem nõ [terem]
fû | akadály(oka)t gördít vkinek v. vminek az
útjába [vki v. vmi elé] | amit egyik kezével
ad, a másikkal visszaveszi | amit egyik ke-
zével épít, a másikkal lerombolja | arany-
 AKADÉKOSKODÁS FOGALOMKÖRI MUTATÓ
ketrecbe zár vkit v. vmit | áthúzza a terve-
A, Á ket [vkinek a terveit] | becsapja [becsukja] az
ajtót vki elõtt [vkinek az orra elõtt] | becsuk-
ja a kaput [vminek a kapuit] vki elõtt | bék-
lyóba szorít vkit | beleköp a levesbe [vkinek
a levesébe v. a tálba] | (végleg) beteszi a
kaput [az ajtót] vkinek v. vminek vmi | bevág-
ja az ajtót vki elõtt [vkinek az orra elõtt] |
bezárja a kaput [vminek a kapuit] vki elõtt |
dugába dönt (vmivel) vmit | elaltatja az
ügyet | elvágja vkinek v. vminek az útját |
elzár a világtól vkit v. vmit | elzárja a
zsilipe(ke)t [vminek a zsilipjét v. zsilipjeit]
(vmi elõtt) | elzárja az utat vmi elõl |
(el)fekteti az aktát | félreteszi az aktát | fog-
ja vkinek a frakkját | gáncsot vet vkinek |
gátat emel [vet] vmi elé v. vminek az útjába |
gátat emel vkik közé | gúzsba köt vkit v.
vmit | hajszálat hasogat | halomba [halom-
ra] dönt vmit | háttérbe szorít vkit | keresz-
tezi vkinek az útját | keresztülhúzza vkinek
a számítását | kicsavarja vkinek a kezébõl a
tollat | kihúzzák [kirántják] a gyékényt vki
alól | kiüti vkinek a kezébõl a fegyvert [a
tollat] | korlátok közé szorít vkit v. vmit |
láb alatt van | leereszti a zsilipe(ke)t [vmi-
nek a zsilipjét v. zsilipjeit] (vmi elõtt) | le-
nyom a víz alá vkit | leszállít a lóról vkit |
leveszi a kezét vkirõl v. vmirõl | megálljt
parancsol vkinek v. vminek | megköti vkinek
a kezét | megnyirbálja vkinek a szárnyait |
nehézségeket gördít vkinek v. vminek az út-
jába [vki v. vmi elé] | nem ereszti vkinek a
frakkját | nem nõ fû vkinek a nyomában |
nem oszt lapot vkinek | nyugtatja az aktát |
osztja az észt | padlóra küld vkit | púp
vkinek a hátán vki v. vmi | rácsapja az ajtót
vkire [vkinek az orrára] | rövidre fogja a kan-
társzárat | sakkban tart vkit (vmivel) | sak-
kot ad vkinek | skartba tesz vkit | sportot
csinál [ûz] vmibõl | vkinek v. vminek (a) szár-
nyát szegi vki v. vmi | szõrszálat hasogat |
szûkre szab vmit | takarék(láng)ra állít [tesz]
vmit | takarékra állítja [teszi] magát | tila-
lomfákat állít [emel] (fel) (vki, vmi elé v.
vkinek, vminek) | vkinek útjában áll [van] vki
v. vmi | vkinek v. vminek útját állja vki v.
vmi | válaszfalat emel (vkik közé) | vétót
emel vmi ellen | vízre tesz vkit | zavaró re-
pülés | zsákutcába juttat vmit (vmivel) ® A
A magyarázatok a Betûrendes értelmezõ szótári részben találhatók.
756
betû öl. | A jóakaróimtól ments meg uram
isten, az ellenségeimmel elbánok magam
is. | Csak akkor nem eszi meg a farkas a
bárányt, ha el nem éri.
AKADÉKOSKODÁS, AKADÉKOSKODIK,
AKADÉKOSKODÓ
lásd: AKADÁLYOZ, AKADÁLYOZÁS
AKADÉMIA
lásd: TUDOMÁNYOK
AKARAT
lásd: SZÁNDÉK, SZÁNDÉKNYILVÁNÍTÁS, SZÁNDÉKOS,
SZÁNDÉKOSSÁG
AKARATERÕ
lásd: ÖNURALOM
AKARATÉRVÉNYESÍTÉS
lásd: SZÁNDÉK, SZÁNDÉKNYILVÁNÍTÁS, SZÁNDÉKOS,
SZÁNDÉKOSSÁG
AKARATGYENGE, AKARATGYENGESÉG,
AKARATHIÁNY
lásd: ENGEDÉKENY, ENGEDÉKENYSÉG
AKARATNYILVÁNÍTÁS
lásd: SZÁNDÉK, SZÁNDÉKNYILVÁNÍTÁS, SZÁNDÉKOS,
SZÁNDÉKOSSÁG
AKARATOS, AKARATOSSÁG
lásd: DAC, DACOS, DACOSSÁG
AKÁRKI
lásd: MINDENKI
AKASZT, AKASZTÁS
lásd: GYILKOL, GYILKOLÁS, GYILKOS, GYILKOSSÁG
AKTIVITÁS
lásd: LENDÜLET
ALÁBECSÜL, ALÁBECSÜLÉS
lásd: BECSMÉREL, BECSMÉRLÉS
ALACSONY, ALACSONYSÁG
[APRÓ, APRÓSÁG; KICSI, KICSISÉG; KIS MÉRET]
lásd még: KÜLSÕ TESTI JEGYEK
˜ a földbõl is alig látszik ki | akkora, mint
a [egy] mákszem | akkora, mint a kutya
ülve | akkora, mint egy légypiszok | apró,
mint a [egy] mákszem | hanyatt döntött [lö-
kött] krumpliszsák | jóllakott napközis [óvo-
dás] | kerti törpe | két lábon járó mellszo-
bor | kettéfûrészelt óriás | ki se(m) látszik
a földbõl | könnyebb átugrani vkit, mint
megkerülni | létráról szedi a földiepret |
még a földbõl is alig nõtt ki | megállt a nö-
vésben | nem állt az esõre | olyan alacsony,
hogy beveri a könyökét a járdaszegélybe |
olyan kicsi, hogy a földbõl is alig látszik ki
[hogy ki se(m) látszik a földbõl] | olyan ki-
757 FOGALOMKÖRI MUTATÓ
csi, mint a kutya ülve | összement a mosás-
ban | vkinek széle, hossza egy | tök alsó |
töltött galamb [zokni] | úgy néz ki, mint egy
jóllakott napközis [óvodás]
ALAKOSKODÁS, ALAKOSKODIK
lásd: KÉPMUTATÁS, KÉPMUTATÓ
ALAMUSZI, ALAMUSZISÁG, ALAMUSZISKO-
DÁS, ALAMUSZISKODIK
lásd: ALATTOMOS, ALATTOMOSKODÁS, ALATTOMOS-
KODIK, ALATTOMOSSÁG
ALAP
lásd: KEZD, KEZDÉS, KEZDET
ALAPOS, ALAPOSSÁG
[APRÓLÉKOS, APRÓLÉKOSKODIK, APRÓLÉKOSSÁG;
BÜROKRÁCIA; KICSINYESKEDÉS, KICSINYESKEDIK, KI-
CSINYESKEDÕ ; MINDEN , MINDENSÉG , ÖSSZES ,
ÖSSZESSÉG ; RÉSZLETEK, RÉSZLETES, RÉSZLETES-
SÉG, RÉSZLETEZ, RÉSZLETEZÉS; SZÕRSZÁLHASOGA-
TÁS; TELJES, TELJESSÉG]
˜ vminek a mélyére [a legmélyére] hatol
[néz] | a nyúl farkán (is) gombot [csomót]
köt | vkinek a szavaiba kapaszkodik | a sza-
vakba kapaszkodik | a szavakon lovagol |
a tiszta vizet is megszûri | alfától az óme-
gáig | ami csak belefér | á-tól z-ig [cettig] |
vminek az alfája és ómegája | az egész cók-
mók [cucc v. cugehõr v. franc v. hóbelevanc
v. kacabajka v. mindenség v. miskulancia v.
szakramentum] | az egész vonalon | az ég-
világon minden | az elsõtõl az utolsóig | (az
elsõ betûtõl) az utolsó betûig | az utolsó
cseppig [emberig v. szálig v. szegig v. sze-
mig v. szóig] | betûrõl betûre | ebestül,
macskástul | egytõl egyig | elejétõl végig |
életre-halálra | hajszálat hasogat |
közel(ebb)rõl néz [vizsgál] vmit | kutyástul,
macskástul | még a kiflit is (két f-fel és) ip-
szilonnal írja | mélyen szánt | mind egy
szálig [szóig] | minden porcikájában | min-
den szar | nagy feneket kerít vminek | pa-
tikamérlegre tesz vmit | pontról pontra |
próbára teszi vkinek a türelmét vki v. vmi |
száz százalékban [százalékig] | szegrõl-vég-
rõl elbeszél [elmond] vmit | szóról szóra |
szõrszálat hasogat | tetõtõl talpig | tokkal,
vonóval | tövirõl hegyire ¡  Meg minden
túró! ® Három a magyar igazság (, negye-
dik a ráadás).
ALAPTALAN, ALAPTALANSÁG
lásd: HAZUDIK, HAZUG, HAZUGSÁG
A magyarázatok a Betûrendes értelmezõ szótári részben találhatók.
ÁLDOZAT
ALAPTERMÉSZET
lásd: JELLEM
A, Á
ALÁRENDELT, ALÁRENDELTSÉG
lásd: FÜGGÕSÉG
ALATTOMOS, ALATTOMOSKODÁS, ALAT-
TOMOSKODIK, ALATTOMOSSÁG
[ ALAMUSZI , ALAMUSZISÁG , ALAMUSZISKODÁS ,
ALAMUSZISKODIK; ÁLNOK , ÁLNOKOSKODÁS , ÁLNO-
KOSKODIK, ÁLNOKSÁG; SUNYI, SUNYISÁG , SUNYÍT ,
SUNYÍTÁS ]
lásd még: ALJAS, ALJASSÁG; KÉPMUTATÁS, KÉPMU-
TATÓ
˜ vkinek v. vminek a hátába kerül | vkinek
(még) a szeme se(m) áll jól | aknamunkát
folytat [végez] vki ellen | álnok (, mint a) kí-
gyó | angyal vkinek a szava, de ördög a szí-
ve | csak úgy sundám-bundám | elhelyezi
aknáit vki ellen | erre int, arra mutat | halá-
los ölelés | hallgat, mint tetû a var alatt |
hátba támad vkit v. vmit | hátsó gondolat |
hátulról mellbe | Júdás csókja | Júdás-ajak-
kal szól [esküszik] | kést döf vkinek a hátába
(vmivel) | kifúr az állásából vkit | lapít, mint
tetû a var alatt | lesben áll | meglapul, mint
tetû a var alatt | mézes-mázos beszéd | nagy
sumák | nem oda vág, ahova néz | ordas
eszmék | öreg róka | övön alul üt | övön
aluli ütés | per sundám-bundám | vén róka
® Adj a tótnak szállást, kiver a ház(ad)ból. |
Alamuszi macska nagyot ugrik. | Lassú víz
partot mos.
ALÁZATOS, ALÁZATOSKODIK, ALÁZATOS-
SÁG
lásd: MEGALKUSZIK, MEGALKUVÁS, MEGALKUVÓ
ÁLCA, ÁLCÁZ, ÁLCÁZÁS
lásd: TITKOLÓ(D)ZÁS, TITKOLÓ(D)ZIK
ÁLDOZAT, ÁLDOZATHOZATAL
[JÓVÁTESZ, JÓVÁTÉTEL; ÖNFELÁLDOZÁS, ÖNFELÁL-
DOZÓ; ÖNZETLEN, ÖNZETLENSÉG]
˜ a csillagokat is lehozná az égrõl vkinek | a
lelke üdvösségét is odaadná vkiért v. vmiért |
a lelkét is kitenné [odaadná] vkiért v. vmiért |
vkinek a (két) szép szeméért [a (két) szép sze-
me kedvéért] | a vérét adja vmiért | áldoza-
ti bárány | áldozatot hoz | vminek (nagy) ára
van | az (utolsó) ingét is odaadja [odaadná]
(vkinek) | baráti alapon | drága árat fizet
vmiért | életét adja [áldozza] vkiért v. vmiért |
epret szed más(ok) kebelébe [kosarába] |
vmennyi évet adna az életébõl (, ha…) | fel-