rész
Az előző részekben a betegségek kialakulásának folyamatával és okaival
foglalkoztunk. Az egészségre használt áyurvédikus fogalom, a szvasztha
jelentése: a teljes valóságban létezni. E valóság jellemzői a harmónia, béke,
rend, időtlenség, tökéletesség. Az áyurvédikus tanítások a kezdetektől fogva
arra irányulnak, hogy az embert segítsék a teljes valóság elérésében és
fenntartásában, mely az élet, az egészség és a boldogság együttes meglétén
nyugszik. E kívánatos állapot elérésére az ájurvéda három módszert használ,
melyek közül kettő elsősorban a megelőzésre irányul. Az egyik, az áhára
(bevitel) az étrenddel; a másik, a vihara (tevékenység) az életvezetéssel
kapcsolatos. A harmadik, az ausadhi (orvosság) jelenti az előírt
gyógykezeléseket ha az első kettő már nem elegendő az egyensúly
helyreállítására. Ismerkedjünk meg most röviden ezekkel.
Máté Ibolya
2002/32.
Kapcsolódó cikkek:
Az ájurvédikus szerek
használata
Az Ajurvédával kapcsolatos első szakkönyvek szanszkrt nyelven íródtak az i.
e. V. században. Az Ajurvéda mint az “élet tudománya”, a tudomány és a
filozófia összehangolásával alakult ki. Kimeríthetetlen forrásából olyan
nevezetes személyiségek is merítettek, mint Hippokratész és Harun Al Rasid.
Az Ajurvéda a test, az elme és a lélek egységét hirdeti, és az egészség
megőrzésére törekszik természetes eszközökkel.
Tippek
S most következzék néhány jó tanács az ajurvédikus szerek használatához,
melyek több ezer éves megfigyeléseken alapulnak. A világ legrégebbi
gyógyszerkönyve, a Csaraka Szanhitá írja:
Általában napközben kell őket bevenni, amikor mozgunk, ezzel segítve elő a
jó felszívódást és a biztosabb hatást (kivétel a Chyawanprash, melyet
lefekvés előtt célszerű fogyasztani (tejjel).
Az Ashwagandhát napkelte előtt mézes vízzel, napközben pedig éhgyomorra
kell bevenni.
1998/27.
Kapcsolódó cikkek:
Ős(z)i jótanács –
Gyógynövények ájurvédikus
alkamazása
Az ájurvéda Indiában a mai napig gyakorolt hagyományos orvostudomány. Az
ájurvédát ismertető Csaraka Szanhita szerint minden természetes anyagot
lehet orvosságként is használni.
Mindegyik alkati típus (kapha, pitta, vata, bővebben lásd a Kagylókürt 1989.
téli számában) kortól függetlenül használhatja az említett megbetegedések
esetén. Minden mellékhatástól mentes.
1993/15.
Kapcsolódó cikkek:
Ájurvédikus álomfejtés
Az ájurvéda szerint sok betegség – elsősorban a krónikus reuma, az allergia,
de alkalmanként a rák is az elégtelen alvásból eredeztethető. A mélyalvás
rendkívül fontos az immunrendszer regenerálásában. Ha az ember
alvászavarokkal küzd, azt az immunrendszere is megsínyli, ami könnyen
öngerjesztő immun-rendellenességekhez vezethet. Így tehát a valóban
pihentető, ún. mélyalvás feltételeinek megteremtése igen fontos gyógyászati
tényező. Idegrendszeri és mentális problémák kezelésében elengedhetetlen,
de a többi betegségen is hatásosan segít a megfelelő mélyalvás, a nyugalom
terápiája.
David Frawley1998/26.
Kapcsolódó cikkek:
Alkati jellemvonások
Alkati jellemvonások megállapítása Az ájurvédikus orvoslás a testi típusok és
azok sajátos szükségleteinek ismeretén alapszik. Az alábbiakban segítséget
szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy mindenki – legalábbis alapfokon – meg tudja
állapítani jellemző test-típusát, s így képes legyen alkalmazni a közölt
ájurvédikus egészség-tanácsokat és természetes gyógymódokat.
A tridósa elmélet
Az ájurvéda tanítása szerint az embert négyféle biológiai, illetve lelki ösztön
befolyásolja: a vallásra (dharma), az utódnemzésre (káma), a gazdálkodásra
(artha) és a felszabadulásra (móksa) való hajlam. Az ájurvéda felfogása
szerint az emberi szervezet, sőt az egész teremtett világ öt fő elemből
(mahábhúta) tevődik össze: földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből
(űrből). Ideális esetben ezek az alapelemek dinamikus harmóniában vannak,
létrehozván az élet feltételeit, s biztosítva az élőlények egészségét, tökéletes
egyensúlyát. Az ájurvéda az öt alapelem elvével magyarázza a világ
létrejöttét, az emberi élet kialakulását, a szervezet élettanát, valamint a
gyógymódok, az étrend, a gyógynövények és tápanyagok gyógyhatását is.
A dósák
Kapha: A kapha-típus sápadt, súlyos, hűvös, sima, fényes, puha, fenséges,
lassú, édes, finom és csúszós. A kapha típusú ember selymesen lágy, olajos
bőrű, izmos, arányos és jó húsban lévő. Kedveli az édes ízeket, s mivel
tetteiben hűvös, kimért, ezért a forró, erősen fűszeres ételeket is szereti. A
zsírdús fogásoktól, olajoktól és a tejtermékektől azonban ajánlatos
tartózkodnia. A kapha-típusú ember higgadt és lassan felejt. A kaphát tekintik
az emberi szervezet legfőbb összetevőjének, ami az egészséges stabilitást
képviseli. Ez az erő az ösztönös cselekvésben, a fizikai állóképességben,
növekedésben, az ízületek olajozottságában, a szövetek erejében és
összetartásában, illetve a bátorságban, megbocsátásban mutatkozik meg.
1994/16.
Kapcsolódó cikkek:
← Őszi-téli átállás
← Az Ajurvéda
← Az ájurvédikus szerek használata
← Ős(z)i jótanács – Gyógynövények ájurvédikus
alkamazása
Ájurvédikus masszázs
Őszi-téli átállás
Október, november, december a mi éghajlatunk alatt az ősz és a telelő ideje.
Ilyenkor a természetből visszahúzódik a nedvesség, gyakoribb a szeles idő, s
a hőmérséklet is esik a napsugárzás csökkenése miatt. Ilyenkor fokozódik a
szervezetben a vata-dósa, a vízelem aránya, s a vata jellegű betegségek is
gyakoribbá válnak, különösen az efféle alkati típusú embereknél.
1996/20.
Az Ajurvéda
Eredete
Egyszer, a régmúlt időkben imígyen szólott Visnu, a Mindenség Forrása az
Őelőtte költői imákkal hódoló félistenekhez: „Próbáljátok meg előállítani a
halhatatlanság nektárát! Először is szórjatok a tejóceánba mindenféle
gyógynövényt, zöldséget és fűszert, majd tegyétek meg a Mandara hegyet
köpülőfának, Vászuki kígyót pedig kötélnek, s köpüljétek a tejóceánt
rendíthetetlenül!”
A félistenek és démonok ezután hozzáláttak a tejóceán köpüléséhez. A
Mandara hegy lett a köpülőfa, Vászuki kígyó a kötél, Visnu egyik inkarnációja,
egy hatalmas teknősbéka (Kúrma) pedig az alap, hogy a súlyos aranyhegy el
ne süllyedjen a tenger puha talajában. A démonok a kígyót feje felől, a
félistenek pedig a farkánál ragadták meg. Húzták-vonták sokáig, minden
erejüket beleadták, ám különösebb eredmény nélkül. Vászuki a sok
rángatástól tüzet okádott, így a démonok úgy néztek ki, mint a sok lombtalan,
kormos fa az erdőtűz után. Végül maga Visnu is besegített a köpülésbe, mire
a háborgó óceán kiadta első termékét, a pusztító hálahala mérget. A
félistenek rémülten fordultak a nagyhatalmú Sivához, s kérték, mentse meg a
világot e méregtől. A könyörületes Siva tenyerébe gyűjtötte, majd megitta a
hálahalát (a hathatós méreg gyűrű alakú kék nyomot hagyott Siva torkán, akit
azóta kéktorkúnak neveznek).
Így szól a Föld legrégebbről ismert írásának, a több ezer éves Védáknak
Bhágavata Puránája (VIII. ének 6-8. fejezet) az ajurvédikus gyógymód
keletkezéséről. E tudomány atyjának azóta is Dhanvantarit tartják. A Védákon
belül az Upanisadok, de főként a Szanhiták (Szusruta és Csaraka) ismertetik
az ajurvédát. Az ajurvéda Indiában mind a mai napig a gyakorlatban is élő
orvostudomány. A szó maga szanszkrit: élettudományt jelent (aju — élet; véda
— tudás, tudomány).
Filozófiája
Az ajurvéda tanítása szerint minden embert négyféle biológiai illetve lelki
ösztön befolyásol: a vallásra (dharma), az utódnemzésre (káma), a
gazdálkodásra (artha) és a felszabadulásra (móksa) való hajlam. Az
egészség e négynek a kiegyensúlyozott megvalósulásán alapszik.
A föld a test szilárd anyagait alkotja: a csontok, porcok, körmök, izmok, inak,
továbbá a haj és a bőr mind földből épülnek fel.
A vata a mozgás fogalma. Minden, ami mozog, az vata, ezért talán a testen
belüli levegőnek, légtérnek lehetne fordítani. A külső környezetben található
levegő azonban nem azonos ezzel. A vatát más szóval a biológiai
mozgásokat irányító erőnek lehetne nevezni. Az anyagcsere-folyamatok mind
ennek tulajdoníthatók.
A pitta a tűznek felel meg, bár szószerint nem tűzről van szó. A gyertya vagy a
kandalló lángja látható, a test hőenergiája, a pitta-dósa viszont nem ilyen
szembetűnő. A pitta az anyagcserén keresztül nyilvánul meg, ez irányítja az
emésztést, a táplálékfelszívódást és feldolgozást, szabályozza a
testhőmérsékletet, a bőr színezetét, a szem csillogását, valamint az értelmet
és a megértést. A pszichológia terén a pitta táplálja a dühöt, a gyűlöletet és az
irigységet. A vékonybélben, a gyomorban, az izzadságmirigyekben, a vérben,
a zsírban, a szemben és a bőrben egyaránt jelen van a pitta.
A kapha a biológiai víz, mely a föld és a víz elemeiből áll. A kapha tartja össze
a testtagokat, és biztosítja a test fizikai szilárdságát. Ez tartja fenn a test
ellenállóságát is. A testben lévő víz szolgáltatja a testi erőt és az
ellenállóképességet. A kapha olajozza az ízületeket, tartja nedvesen a bőrt,
segíti a sebek begyógyulását. Ez tölti ki a test üregeit, erőt, energiát és
állóképességet biztosít, fenntartja az emlékezést, energiát szolgáltat a
szívnek és a tüdőnek, és gondoskodik a szervezet védettségéről. A kapha
jelen van a mellkasban, a torokban, a fejben, az orrban, a szájban, a
gyomorban, a vérplazmában és a test váladékaiban. A pszichológia területén
a kapha áll kapcsolatban a ragaszkodás, a kapzsiság, és a hosszantartó
irigység érzéseivel, valamint jelen van a nyugodtságban, a megbocsátásban
és a szeretetben is.
A tridósa elve lehetővé teszi, hogy az orvos minden egyes beteget külön
egyéniségként kezeljen. Az ajurvédikus orvos még azonos panaszok esetén
sem tekinti egyformának betegeit, s gyakran eltérő gyógymódot fog
alkalmazni. Úgy mondják, a vata-dósa beteget jóbarátként, a pitta-dósa
beteget szeretőként, a kapha-dósa beteget pedig ellenfélként kell kezelni. Az
első pácienst gyöngéden rá lehet vezetni az egészségre, a másodikat
támogatni és lelkesíteni kell a gyógyulás ideje alatt, míg a harmadikat
szigorúan figyelmeztetni kell a kúra előírásainak betartására.
Étkezés
Az ajurvédikus elvek szerint az ételek hatféle íze is befolyásolja a dósák
egyensúlyát. A legtöbb étel változatos ízkompozíció, de egy-két íz mindben
dominánsnak tekinthető. Az édes, savanyú, sós, csípős, keserű és fanyar ízek
kiegyensúlyozzák a dósákat, vagy éppen felborítják azok egyensúlyát, az
alkati típus függvényében.
Kapha-dósa étrend: A kapha alkatú ember ne egyen reggel tíz óra előtt,
kerülje a cukrot, zsiradékot, tejtermékeket és a sót, fogyasszon inkább
könnyű, száraz ételeket. Napnyugta után sem ajánlatos ennie, különösen a
lédús ételektől (görögdinnye, fagylalt) tartózkodjék. Esti étkezése legyen
könnyebb és szárazabb, mint a déli főétkezés. Jegelt italok helyett
fogyasszon inkább meleg folyadékokat. Egyszerre ne egyen túl sokat, s az
édes, sós és savanyú ételeket csak mértékletesen élvezze. Az egészséges
kapha-típus jól teszi, ha hetente böjtnapot tart, ezzel testsúlyát is tartani tudja,
s a koplalás az egészségmegőrzés szempontjából is előnyös. A vata- és pitta-
diétában ajánlott ételeket jobb, ha kerüli, s mivel a kapha-dósa aktivitása
tavaszra esik, ilyenkor helyesebb kisebb adagban több zsírszegény, de
rostban gazdag ételt fogyasztania.
Az ajurvéda eszközei
Az egészséges egyensúlyt átfogó táplálkozási tanácsokkal, napi-, illetve
szezonális gyakorlatokkal és a személyes higiéné fokozásával éri el. A
mentálhigiénében az ajurvéda legfőbb módszere a mindennapos meditáció
vagy a jóga. Az ajurvédikus orvos szerves egészként látja páciensét, nem
csupán a testet, hanem a halhatatlan lelket is felfedezi benne. Ez a szemlélet
jelentősen eltér a megszokott nyugati állásponttól. Az ajurvédikus orvos úgy
tekint betegére, mint aki potenciálisan elérheti a teljes egyensúlyt és tökéletes
egészséget. Az ajurvéda célja az egyensúly felborulásának megelőzése, vagy
ha már késő, legalább az egyensúlyzavar korrigálása. A modern gyógyászat
főleg a már kifejlett betegségre koncentrál. Az egészséget nevezik a betegség
hiányának is. Ezzel szemben az ajurvéda szerint az egészség a fizikális és
mentális összetevőknek olyan tökéletes egyensúlya, ami a halhatatlansághoz
visz közelebb. Az ajurvéda inkább egészség-központú, mintsem betegség-
orientált.
Az ódzsasz
Az egészséges szervezetben a táplálék egyre finomabb alkotóelemekre
bomlik le. A tápanyagok legfinomabb egysége a rasza. Az emésztés első
szakaszában keletkező rasza azután a tápanyagokkal együtt bekerül a
nyirokrendszerbe és a vérkeringésbe, majd beépül az izmokba, a
zsírszövetbe, csontokba, a csontvelőbe, az idegszövetbe, illetve az
ivarsejtekbe. A lebontási folyamat végső terméke az ódzsasz, ez az ultrafinom
anyag, amit az ajurvéda vitálesszenciának nevez. Az ódzsasz egyelőre
ismeretlen a nyugati tudomány előtt.
Az ajurvédikus rasza-elmélet felvázolja a táplálék lebontási folyamatát,
ahogyan egyre finomabb fokozatokon keresztül végül megjelenik az ódzsasz,
a szervezet legelemibb tápanyaga.
Abhay Narayan
1989/1.
Ájurvéda és allopátia
A mostanában reneszánszát élő ájurvéda (“élettudomány”) talán a
legátfogóbb és legkifinomultabb egészségvédelmi rendszer a világon. Az
ájurvéda és az allopátia egybevetése – a módszertan, az eredet, a
gyógyászati eljárások és a betegség eredetéről alkotott elmélet terén –
komoly kérdéseket vet fel. A nyugati orvoslásról azt tartják, felváltotta a népi
gyógyászatot és kiszorította a babonás hiedelmeket, ám manapság mégis
egyre inkább előtérbe kerül a természetgyógyászat. Úgy tűnik, hosszas kitérő
után szeretnénk visszatérni a természethez. Rájöttünk, minél inkább
elragaszkodtunk attól, annál több testi és lelki bajra tettünk szert. A baj csak
az, hogy az ún. modern orvostudomány és a materialista, mechanikus
világszemlélet eredményeként majdhogynem kiveszett a
természetgyógyászat tudománya, s ma már alig élnek olyan emberek, akik az
évezredes hagyományok szerint hatékonyan tudnak gyógyítani. Sajnos egyre
kevesebb a rendelkezésünkre álló gyógynövény-állomány és egyéb
természetes alapanyagok is.
Metódusok
Az ájurvéda és az allopátia egybevetésénél először a védikus metódust kell
megvizsgálnunk. A hajdani megvilágosult bölcsek, a risik tudományos
módszerességgel tárták fel az élet anyagi és lelki titkait. Az életfolyamatok
átfogó megismerése mellett e metódus lehetővé tette számukra a növények,
ásványok és állatok gyógyászati értékét és szerepét, jóval a mikroszkóp, az
analitikus kémia vagy az allopátia más eszközeinek felfedezése előtt.
Eredet
Az ájurvéda intuitív, isteni eredete szemben áll a kísérletező nyugati
orvostudomány holt anyagkezelésével. A kísérletezés ugyan fontos eleme a
pramánának; az ájurvédában ez is az alászálló tudás széles medrébe
illeszkedik. A nyugati gyógyászat csupán rendszerek, szimptómák és
eredmények magasabb szellemi irányítást nélkülöző gyűjteményének tűnik.
Az ájurvéda magasabb szellemi régiókból származik, s nem volt kitéve –
legalábbis a régi időkben – a feltételekhez kötött emberi elme
hiányosságainak. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az allopátiás orvoslás
sokkal közelebb áll a primitív ember kuruzslásához, mint az ájurvéda, bár a
mai orvostudomány művelői ezzel természetesen nem értenek egyet. Létezik-
e abszolút tudás? – kérdezi az elfogulatlan ember, s ha nemmel válaszol,
nem is érdemes tovább firtatni a dolgot. A nyugati gondolkodás szerint
elképzelhető egyfajta tökéletes tudás, amely felé törekszünk, de ebben a
törekvésben csak tökéletlen készülékek és az emberi gyöngeség állnak
rendelkezésünkre, mint az evolúció kétes értékű eszközei. A védikus
tudomány is elismeri a tökéletes tudás létét, de ez szerinte éppen a
tökéletességénél fogva magasabb szintű, mint az emberi tudás. E felsőbb
bölcseletet az ember csak akkor ismerheti meg, ha – úgymond – az feltárja
magát. S bár az ájurvéda főként e jelenségvilággal, szekuláris kérdésekkel
foglalkozik, az anyagi világról mégis olyan képet alkot, amely a lelki-szellemi
sík tükröződése.
Zárszó
E rövid cikkben az ájurvéda elveinek ismertetése mellett igyekeztem feltárni
modern tudományunk néhány hiányosságát is, bár tisztában vagyok azzal,
hogy ez esetleg heves kritikát is kivált majd. Pedig tagadhatatlan, hogy a mai
gyógyászat propagandája a pirulák rabjaivá tette az embereket. Sokan
túlságosan hittünk ebben a gyógyítási szisztémában, pedig ez mesz-sze áll a
tökéletestől. Ebből a hitünkből aztán ki kellett ábrándulnunk. A modern
gyógyászat kritikáját egyre jelentősebb elégedetlenség táplálja, nemcsak a
természetgyógyászat és az ájurvéda részéről, hanem maguktól az allopátia
művelőitől is. A tájékozott ember számára ma már nem titok, hogy az
allopátiás orvoslásnak komoly “vérfrissítésre” van szüksége.
1992/10.
Az ájurvéda
betegségelmélete I. rész
Az ájurvéda alapvetően három szintet különböztet meg: egy transzcendens
összetevőt, amely nem más, mint a lélek; a finom fizikai részt, amihez az
ember pszichikai működése tartozik, illetve az anyagi testet. Ezen összetevők
harmonikus együttműködése képezi az egészség alapját.
(Folytatás következik)
Jegyzetek:
(1) Kagylókürt 1. szám 6. oldal
(2) Kagylókürt 10. szám 28. oldal(3) Kagylókürt 23. szám 48. oldal, 24. szám
47.oldal(4) Kagylókürt 18. szám 35. oldal
Máté Ibolya
Ájurvédikus masszázs
A rendszeres masszázzsal elérhetők az ájurvéda célkitűzései, a hosszabb
élet, az egészség megőrzése, illetve a betegségek leküzdése, sőt a lelki
fejlődés alapját jelentő egyensúly állapota is. Az ájurvéda felfogása szerint az
egészség nem más, mint a szervezet öngyógyítása. A mi szerepünk ebben a
folyamatban az, hogy elhárítsuk a belső környezet akadályait, kiküszöböljük
annak egyensúlytalanságait. Fontos szerepet játszik ebben a masszázs, a
gyógynövények alkalmazásával, a helyes táplálkozással, alvással és a
kiegyensúlyozott életvitellel egyetemben.
A három dósa
A masszázs része a panycsa-karma terápiának, vagyis a test tisztításának,
méregtelenítésének, amivel lassítható az öregedés folyamata, s a krónikus
betegségek is kiküszöbölhetők.
A masszázs technikája
Az ájurvédikus masszázs technikájában megtalálható a paskolás, a gyúrás,
dörzsölés és a facsarás. A paskolás felélénkíti a testet, a gyúrás ellazítja az
izmokat és oldja a feszültséget, az ütemes dörzsölés – különösen az ízületek
alatt, ahol a nyirokcsomók meghúzódnak – serkenti a hormonális elválasztást,
a facsarás pedig megszünteti a végtagok merevségét és fájdalmát. Sok
jótanács van a bőr szépségének megőrzésével kapcsolatban is, kezdve a
tejfürdőtől egészen a bőr puhaságát biztosító tejszínes bedörzsölésig,
különösen az arcon. A többgyümölcsfélét, zöldséget, diófélét és magvakat,
valamint tejes, sajtot, tejszínt tartalmazó diéta fokozza a szépségápoló
masszázs hatását. Kapha egyensúlytalanság esetén az olajok használata
kerülendő, mert a gyengécske agni nem képes felemészteni azokat. Ilyenkor
gyógynövénykrém alkalmazható. A gyógynövénykrémes masszázs után
ajánlatos negyven percre bebugyolálva a bőrfelületen hagyni a kenőcsöt.
Jegyzetek:
Dennis A. Premhav
1990/3.