Cherub ion Fantasy Exkluziv 45.

John Caldwell

r ,

VERKAOSZ

fantasy regeny

A CHERUBION FANTASY EXKLUziv sorozatban eddig megjelent:

1. John Caldwell: Kaosz

2. KARD ES BOSZORKANYSAG

3. J. Stone: A Hajnal Tril6giaja

4. FENYHOZO

5. J. Caldwell: A Kaosz Papja

6. KALANDOROK

7. BOSZORKANYOK

8. DEMON OK

9. UUERCEK

10. HALALOSZTOK

11. W. Glendown: Lendhorni kuldetes

12. HOLT AK SEREGE

13. SARKANYOK

14. J. Stone: Az Ej Tril6giaja

15. UEMONHERCEGNO

16. ELF MAGIA

17. J Fayard: Nyugatvegi kr6nika

18. John Caldwell: A Kaosz kincse 19VADAKESBARBAROK

20 J. Stone: Az elohalott balladaja 21 TROLL V ADAsZOK

22 Jack Vance: Lyonell

23 Az alkony kiralyai

24. Caldwell & Stone: Az Ej Kaosza

25. J. Caldwell: A Kaosz Sarkanyai

26. Jack Vance: A zold gyongy

27. JEGMAGIA

28. Glendown: Boszorkanyszombat

29. Jack Vance: Madouc

30. John Caldwell: Kaosz

31. KAosz ES REND

32. John Caldwell: A Kaosz Papja

33. John Caldwell: A Kaosz fenyei

34. V AMPIROK

35. John Caldwell: A Kaosz Kincse

36. BARBAR POKOL

37. CHERUBION LEGENDAI

38. Stone: A Hajnal trilogiaja

39. REKVIEM

40. John Caldwell: Kaosz Dreniaban

41. A ROMOK URNOJE

42. John Caldwell: A Sir6 Madzsun

43. A SARKANY KONNYEI

44. NORDES

45. John Caldwell: Verkaosz

46. Stone: Az Ej Trilogiaja (4.ldad.)

Elokeszuletben:

FEKETE LANGOK (fantasy antol6gia)

J. Caldwell: Kaosz Dreniaban v2.0 - (a brutalis verzio) SOTET EvszAzADOK (fantasy antologia)

David Gray: Worluk

John Caldwell Verkaosz fantasy regeny

Cherubion konyvkiado 2001

Blood Chaos

by John Caldwell

Copyright © Nemes Istvan, 2001 Hungarian Editin © Cherub ion Kft., 2001 All rights reserved!

Sorozatszerkeszt6: Nemes Istvan

A boriton Iathato festmenyt es a boritokeretet Szendrei Tibor keszitette Belso illusztraciok: Szendrei Tibor

Fedelterv es cimlaptipografia: GRAPH - ART

ISBN 963 9346 41 1 ISSN 1217 - 6893

Felelos kiado: Nemes Istvan es Nemes Judit ugyvezeto igazgatok Muszaki szerkeszto: Bihonne Kiraly Edit

Szedte es tordelte a Cherubion Konyvkiado

A nyomtatas es a kotes a debreceni nyomdaszat tobb mint negy evszazados hagyomanyait 6rz6

ALFOLDI NYOMDA Rt. rnunkaja

Felel6s vezet6: Gyorgy Geza vezerigazgato

A nyomdai megrendeles torzsszama: 3038.49.01 Keszult 2001 - ben

Ajanlom ezt a konyvet baratomnak, Farkas Gdbornak alias Gabriel Wolfnak, aki tiz h6napon at megszallottan dolgozott azon, hogy zenebe ontse a Bloodchaost.

Megertel

Es kulon koszonet ismeretlenul is Stephanie Kissnek, aki csodas enekhangjat kolcsonozte ehhez a projekthez.

Tovabbd: Bihon Tibor baratomnak, aki az utobbi par h6napban erejen felul vallalt es helyettem is dolgozott, hogy en csak erre a regenyre konceruralhassak.

Es persze mindazon barataimnak; akik biztattak es segitettek.

Napl6

Az en idomben ugy mondtak, .farkasordtro hideg" van, de itt .farkasfagyaszto'' - nak nevezik. Premekbe burkol6z6, dideregve vacog6 palotaszolgaim szerint oly nagy odakinn a "cidri", hogy meg a farkasokba is belefagy az orditas, Am ez nem igaz, en idehallom tavoli, reszketo tutulasukat. Bar az is lehet, hogy csak a szel suvit pompazatos kiralyi halotermem ablakain kivul kegyetleniil, s fagyos h6 - es jegdarabokat csapkod a jeges ablaktablaknak, rnintha egy atfagyott, nyomorult csontvaz kerne bebocsatast palotamba egyre turelmetlenebbul, egyre ketsegbeesettebben, egyre remenyvesztettebben, mikozben koponyajan megkemenyedik a zuzmara, szemgodrei fagyott lyukak deres csontjaiban velo helyett gleccserek csuszkalnak.

Am en nem fazom, kanda1l6m tuzenek melege betolti a termet, s a Iangok monoton pattogasa, lobogasa elocsalja a regi emlekeket.

Hat nem kulonos, hogy dren leternre, most eloszor elek meg ilyen rettenetes hideget? .Dren Ietemre? "

Furcsa, hogy leirtam ezt a kifejezest ebbe a napl6ba, hiszen en nem vagyok dren. Korcs vagyok. Drenia korcs kiralya vagyok, akirol oly sok legenda szol majd egykor, es akinek eljovetelet evezredekkel elobb megjosoltak a Guami K6dexek.

1gen ...

Ez vagyok. A Dren Birodalorn kiralya,

Am most nem magamrol szandekozom imi, es nem is a soha nem tapasztalt hidegrol, hanem arrol a titokzatos jovevenyrol, aki hatalmas utat tett meg az idon at, s akinek kiszamithatatlan egyenisege es tettei orokre megvaltoztattak az eleternet.

Ajov6b61 erkezett, es felbukkanasa 4334 oszen egyaltalan nem volt veletlen ... Ugy hivtak, Skandar Graun.

A Domb tetejenek kozepen emelkedo szurokfekete oltar kozeleben kekes, fekete kod orvenylett, s az oltar oldalai megjegesedtek. Fekete kamzsas papok bamultak hoI a kekes orvenyekre, hoI pedig a fekete padl6n hevero, vergodo, csupa izom, tomzsi alakra, aki egy kulonos fegyvert szorongatott a kezeben, Lancos buzogany volt, am a ttiskek kozott demoni pofa vigyorgott.

A fopap, aki tetotol talpig meztelen volt, csupan ragacsos, voros festeksavok virftottak csupasz, gothos testen, megtantorodott, es alig bfrta megtartani kezeben a meg lukteto, voros drenszivet es a vertol csopogo, obszin aldozokest,

- E'zriedva kralk niemanden kronels enden?!

A korcs teremtmeny talpra allt, es buzoganyat szorongatva, verben forg6 szemmel nezett vegig a komor hangon kantalo es imbolyg6, fekete kamzsas sokasagon,

- Yvorl redves farkara! - horogte rekedten. - HoI a pokolban vagyok?!

- A Kaosz atkozott istenet emlegeted, ruhes kutya?' - recsegte a rnazgalt testti pap, es szeme

kitagult, tagjai megremegtek, ahogy a drenszivet a feje fole tartva hangosan kant alva varazsszavakba kezdett.

Skandar Graun felhordult, es megemelte buzoganyat, A kovetkezo pillanatban elboritotta a sotetseg.

Latomasok es kulonos erzetek gyotortek.

Zuhant. Aztan felfele porgott az egbe. Lebegett, majd ismet zuhant. A nap fenye elvakftotta. Hoseg gyotorte Ielket, mikozben teste hideglelosen reszketett. Zagyva, ertelmetlen karattyolas vette korul, becsusszant a jobb mien, visszhangokat vert az agyaban, s sivftva tavozott bal hallojaratain at. Valahova cipeltek. Raztak, Vizzel Ieontottek. Pofoztak. Tuzes vasat nyomtak a h6na ala. A kepebe uvoltoztek. Fenyeket villogtattak a szeme elott. Fejjellefele felkotottek. Vertek. A beret teptek, csipkedtek. Arcok suhantak el a szeme elott, Hangok harsantak, s

anelkul lebegtek tova, hogy ertelmet nyertek volna. Arnyak suhogtak. Beteritettek eg6 lelket huvos szarnyaikkal,

Es kozben feherizzasig hevitett dardahegyekkent hatoltak a fejebe ujra es ujra a kialtasok: - Woiztdu?! ... Woiztdu?!

Valami 6si dren dialektusban azt akartak tudni, ki 6. Lelke kifacsarodott, es kenyszertol kisertve preselte ki az ajkak kozott a valaszt:

- Skandar Graun vagyok, Yvorl harcos - papja, a Ket Labon Jaro Pestis!

- Wo izt du? ... Wo izt du?!

- Mar megmondtam. Skandar Graun vagyok. A Ket Labon Jaro Pestis.

Woiztdu?! ... Woiztdu?!. .. Woiztdu?!. .. Woiztdu?!

A fenyek es arnyak osszemosodtak, es egy reges - regi ablak nyilt benne egy reges - regi emlekre.

A kolyok megragadja az oven fuggo, kicsiny ezustkaszat, es egeszen a tuzhoz Iep. A Iangok szinte az arcat nyaldossak,

- Yvorl! - kialtja tele szajjal, - Akarod, hogy szolgaljalak? Segits megolni Peltart, es orok eletemre hti szolgad leszek! Kiirtom az emberfajt, es letemben kaoszt, ziirzavart szftok a te dicsosegedre] Yvorl! Hallod szavam? Ha akarod, hogy szolgad legyek, adj jelt! Adj jelt, hogy segitesz ... kulonben nem hiszek benned!

- Ostoba tacsk6! - sziszegi Netar. - Felteteleket mersz szabni Yvorlnak?

- Yvorl! -livolti a kolyok, - Adj jelt, es hu szolgad leszek! Yvorl. ..

A tuz hirtelen fellobban. Voros Iangjai az egig csapnak es amikor lecsillapodik, attetszo rernalak lebeg a kozepen, Olyan, akar egy csontvaz; kiallo bordaira foszlanyos, peneszes b6r tapad. Egyetlen szeme van, mely vorosebben izzik a Iangoknal is, es ranees, pikkelyes pofajabol rettenetes agyarak meredeznek. Ket labon all, hosszu, tuskes farok tekereg coloplabai kozott, es ket mellso vegtagjaban j6kora, fekete kaszat lendft hol jobbra, hol balra, rnintha a Iangokat irtana maga elott. Ahogy a kasza suhint, jeges fuvallat csapja meg a dermedt aldozokat. A jelenes sz6ra nyitja rettenetes szajat, es meg tobb agyar villan e16. Csak par sz6t sz61, de szavai mennydorgeskent duborognek vegig a tisztason, es a remult fak megroskadnak a hangok sulya alatt.

- Tied a bosszul

A kolyok azt hiszi, rnegsuketult. Amikor vegre Ievego utan kapkodva rnegdorzsoli szernet, a remalak mar elttint, Es vele egyutt nyoma veszett az aldozat tetemenek

- Netar! - kialtja dobbenten. - Lattad? Mi volt az? Ugyanolyan kaszaja volt, mint nekunk, csak sokkal nagyobb... Azzal aztan lehet aratni! Mi volt az? A Kaosz valamelyik szornyetege? Vagy Yvorl egyik szladja?

- Nem - mondja az oreg furcsa, elcsuk16 hangon. - Maga Yvorl jart itt, a Kaosz lstene! A ronda kolyok megszeppenten fordul a venseghez,

- Mi bajod? Konnyek mocskoljak ossze a szemed! Sosem lattalak meg b6gni! Netar. .. rniert bogsz?

A yen pap zordan rnegtorli a szemet,

- Miert bogok? - ismetli adazul, - Az irigysegtol!

-De ...

- Negyven even at imadkoztam Yvorlhoz es aldoztam neki husegesen a Rend hitvany

szolgaloit am hiaba konyorogtern, hiaba sz61ongattam, hogy nyissa ram egyetlen szemet es

aldjon meg Yvorl maga sohasem nezett ream! Talan tudomast sem vett a Ietezesemrol!

Negyven even at egyszer sem adott jelt nekem! Es neked, te pelyhedzoseggu, korcsfajzat ... egyetlen karomlo szavadra Yvorl megmutatja magat, es szol hozzad!

A kolyok elvigyorodik.

- Ezek szerint Yvorljobban kedveli a korcs fattyukat, mint az embereket?

- Ezt nem tudom ... De nagy jovot szant neked abban biztos lehetsz! ... Ne vigyorogj, te tetves, mert ...

Otesre emeli Iapattenyeret, hogy j61 nyakon teremtse bamban vigyorg6 tanitvanyat, de keze megall a Ievegoben. Hogy is mereszelne immar megutni Yvorl kiszemelt szolgajat? ldeges rernegessel huzza ossze rnagan koszos fekete kopenyet, es foldet rugdos a parazsra, hogy az aldozottiz fel ne gyujtsa az erdot.

-lgen. Be fog teljesillni a j6slat - motyogja. - Megszerzed a Kaosz Szavat ... es bosszut allsz mindenert!

Mikozben meg mindig fejjellefele Iogattak, forr6 femekkel egettek a testet a Iegkulonbozobb helyeken. Jeges goly6kat gorgettek vegig a mellkasan, alkarnyi hosszu, vekony, szfnes fenytuket dofkodtek a homlokaba, a nyakaba meg az agyekaba, es fulsiketitoen rikoltoz6 demonok kapkodtak karmaikkal a szemgoly6i fele,

Wo izt du?! ... Wo izt du?! ... Wo izt du?! ... Wo iztdu?!

Es ebben az ajulasszeru allapotban ismet latomasok tortek ra.

A kozeleben fellangolt a kihunyni keszulo tuz; a korabban alig pislakolo, ujjnyi langocskak meteresre lobbantak, es a voroses sarga jelensegbol remego fiist - es Iegszellem kavargott e16. Egy csodaszep es ugyanakkor megis iszonytat6 kulseju noalak egy remiszto, tulvilagi sello: zold pikkelyes haluszonnyal labak helyett, ejfekete, vilagtalan szemuregekkel, esontkopaszon, hustalan esontkarokkal, esontujjakkal.

- Sheenka! - hordult fel a felork. - Te hal ott vagy! Elpusztultal miattam, a Limb6n ...

Yvorl isten haltestti szladja egyre hatarozottabb format oltott, szaradt, fekete vermocsoktol keretezett; vilagtalan szemiiregei szinte izzani Iatszottak, ahogy diadalmasan lebegett a forrong6 langok kozott.

- Figyelj ram j61, es hallgasd mondand6m! - esaholta, horogte a szlad elkepzelhetetlenul rnely es tavoli hangon. - Yvorl kuldott, a Kaosz Ura, hogy tolmacsoljam feled az 6 akaratat. - Skandar Graun meg akart sz6lalni, am a szlad nagyot esapott a tuzbe halfarkaval, es a langok szinte az egig lobbantak - Egy sz6t se, amfg en beszelek! Az idom korlatozott, nines ido kerdesekre ...

- De te ... elsz'

A szlad elengedte a fule mellett a rnegjegyzest. Folytatta rnondandojat.

- Megszegted Yvorlnak tett eskudet, Emiatt elbuktal, Ellenseged, a gilf Shimbralaar megsejtette sorsat, s egy idot ativelo, hatalmas varazslattal erted nyult a jovobe, s elragadott ide. Igen, baratom, ez a rnult, amelybe kerultel Tobb ezer evet utaztal vissza az idoben. Korabbra, mint ahogy megszulettel. Jelenleg a gilfek uraljak a vilagot, s a guamik orokre eltunni latszanak. A drenek felemelkedese azonban mar kozeig, s nines messze az ido, amikor elfoglalod majd az osi Jegtront,

- Mia ros ...

- Ahhoz, hogy beteljesitsd sorsod, el kell pusztitanod Shimbralaart! Jelenleg egy gilf nemesur

vartomloceben vagy. Most epp pokoli kfnokkal gyotrik testedet, s lelkedet, hogy minel tobb tudast kiesikarhassanak beloled. Meg ezen az ejszakan fel akamak aldozni Lord Kwanremaan dicsosegere, hogy elorozzak tested s lelked erejet, Am Yvorl kegyes hozzad, s hamarosan megmentuket killd erted, - Sheenka ismet a langok koze esapott halfarkaval, s felemelte csikorgas hangjat, - Halld Yvorl akaratat! Segitsd es szolgald mindenben rnegmentodet, Sherneqet, tarts vele Shimbralaar varaba, s old meg az erdemtelen gilf magustl Ez Yvorl akarata! Csak ha Shimbralaar hal ott, akkor kerulhetsz vissza a sajat korodba! Ha hibazol, meghalsz. Vagy orokre itt ragadsz. Szolgald Sherneqet legjobb tudasod szerint, mintha Yvorlt szolgalnad, s jutalmad nem marad el, Kargil!

- Kargil?? Eeeeen ... nem vagyok Kargil! En Skandar Graun vagyok, harcos - pap, a Ket Labon Jaro ...

Sheenka azonban mar eltunt a Iangok kozul.

Skandar Graun, Yvorl renegat felver ork harcos - papja felriadt, osszerandult, es vadul meresztette szemet a sotetbe. A nyomaszt6 alomemlek szines masszaja foltr6l foltra olvadt el kaprazo szeme elott, Olyan elevenen liiktetett agyaban az imenti jelenet, mintha a valosagban is rnegtortent volna Am Iangoknak, Sheenkanak sehol nem volt nyoma. Meglehet, csupan kepzelete kapraztatta el. Vagy csak almodta az egeszet, es meg mindig Dreniaban van, s egy kiad6s vacsorat kovetoen megterhelt pocakja hoz ra Iiderces almokat.

Am ahogy erre gondolt, megborzongott. Tudta, hogy ez nem alom volt. Szinte kezzel foghat6an erezte Yvorl jelenletet minden porcikajaban. Erosebben, szervesebben, Ietezobben, mint barmikor ezelott. Mint barmikor ezelott egesz eletebenl Yvorl jelen volt a levegoben, a foldben, az acelban, az 0 testeben. Ott luktetett a vereben, markolta szfvet, elhomalyositotta latasat, kaba agyan nyugtatta karmos kezet,

Dobbenetesen eros volt ez az erzes. Szinte meg annal is erosebb, mint amik6r a Limb6n rniatta elpusztult Sheenka, Yvorl kedvenc szladja, s az Egyszemuismet megjelent elotte, hogy haragjaban kabito csapast merjen ra eros farkaval,

Az igaz, hogy az a csapas lehengerlo volt, s Skandar Graun hosszan hevert tole eszmeletlenul ...

... am az isten jelenletet - attol a letagl6z6 utestol eltekintve - meg akkor sem erezte ennyire stininek mint most.

- Yvorl?! - 'nyogte akaratlanul.

- Gazkhul- helyesbitett egy morg6s, reszelos hang.

Valami mozdult a sotetsegben, Yvorl jelenlete tovabbra is nyomaszt6an leterhelte lelket, azonban latta, hogy nem a Kaosz istene kozelit fele, hanem egy vaskos, zornok, hajlott hatu alak. Leptek csosszantak, vasak zorogtek, erdes legzes, szuszogas kozeledett.

A felork harcos - pap rameredt, Ork latasa konnyeden megbirk6zott a sotetseggel, - Ki vagy?! - morogta ellensegesen, es fel akart tapaszkodni fekvo helyzetebol.

Azonban mindket bokajan, csuklojan es nyakan vaskos bilincs feszult, mely ellentmondast nem tureen, hangosan megzorrenve es megcsikordulva visszarantotta a foldre, Bilincseit huvelyknyi vastag szermi Ianccal rogzitettek a padl6hoz, a plafonhoz es a hata mogotti falhoz. Skandar Graun ezen annyira meglepodott, hogy meg karomkodni sem tudott. Agyaban vegighompolyogtck az elmult napok emlekfolyamai, s ahogy magukba mostak az alomkepeket, osszevegyultek, s mar nem lehetett eldonteni, mi alorn, es mi valosag.

Az idegen nem jott kozelebb, Az 0 kezen es laban is bilincsek es Iancok zorogtek, am 0 a jelek szerint nagyobb mozgasteret kapott.

- Gazkhul - dormogte a brutal is alak - Az vagyok en.

Alacsony volt, tomzsi es gorbe. Haran pup domborodott, busa feje elorehajtva, Iefele 16gott vaskos nyakarol, mintha allandoan a folder szemlelne, Vonasait nem lehetett kivenni kepebe 16g6, csapzott hajatol, de testalkata, fejformaja, s - legfokepp: - a testszaga egyertelmuen elarulta szarmazasajelleget.

- Ork vagy? - kerdezte Skandar Graun ork nyelven. - Mifele?

- Csolon.

Skandar Graun az emlekezeteben kutatott. Annyira elszokott mar az ork megnevezesektol, hogy csak nehezen ugrott be, mire gondol a masik.

- Csolon. Vagyis ... az Enyveskeztiek torzsebe tartozol?

- Na ja. Hat te, tes'ver?

- Agranaakban, a Voros Kez torzseben nevelkedtem, de mindez eleg reg ...

- Scsh! - intette le a masik, majd felmordult: Hallga!

Skandar Graun fulelt. Valahol a falon tul tompa csorges es kiabalas hallatszott. Labdobogas es ordibalas. Femek csattogtak. Valakik harcoltak odakinn.

De kik?

- Hirig van! - kialtott fel ujjongva Gazkhul. - Hirig van, he! Hallod, tes'verl? Hoho! Megsem tepikki ma gilfpapok Gazkhul szivet!

Skandar Graun megfeszitette minden erejet, es a lancait rangatta, Megprobalta elroppantani a huvelyknyi vastag lancszemeket, azonban azok nem engedtek.

Mikozben erolkodott, ugy erezte, pattant, elrepedt valami a fejeben, es agya csordulasig megtelt varazslattal. Yvorl jelenlete itt annyira eros volt, hogy meg imadkoznia sem kellett. Ocsudasakor elmotyogta a Kaosz istenenek nevet, s az6ta az er6 egyre csak gyarapodott. Varazslatok mocorogtak a fejeben. Magukt61 kerultek oda. Nyolc darab. Parancsvarazs, Felelemvarazs, Mozdulatlansag - varazs Gyengttovarazs, Gyogyitovarazs, Meregsemlegesito - varazs, Tuztolvedo - varazs ...

Es meg egy nyolcadik, amit nem tudott beazonositani!

Egy biztos: ezeket a varazslatokat nem 6 memorizalta, Egyszeruen csak megjelentek a fejeben, sarra vartak, hogy aktivalja oket.

Talan Yvorl preselte az agyaba ezeket, vagy talan csak ugy magukt61 tertek vissza. Ki tudja? De az biztos, hogy egy sem akadt koztuk, amely a segitsegere lehetett volna abban, hogy megszabaduljon a bilincseitol. Hacsak az a nyolcadik nem, amelyrol nem tudta eldonteni, mi lehet ...

Es orommel eszlelte, hogy a Kaosz Szava is ott mocorog a tudataban. Ezek szerint az6ta, hogy utoljara hasznalta, eltelt mar Iegalabb egy nap, s a varazslat ismet megerosodott az agyaban.

A csatazajok egyre kozeledtek. A kiabalasok es a sikolyok hangosabbak lettek. A zorges es a labdobogas immar mennydorgeskent hatott."

- Itt vagyunk! - uvoltotte Gazkhul, es a lancait rangatta. - Ide! Ide! Szabaditsatok ki, barkik vagytokis!

Iszonyatos dorrenes hallatszott, melybe meg a falak is beleremegtek. Odakinn remegve kelt egy retteg6 sikoly. Bomboles, Aztan hatborzongato reccsenes. Ezzel egyid6ben a sikoly megszunt. A bomboles diadalmas uvoltesse vekonyodott.

-Ide! - harsogta Gazkhul tovabbra is ork nyelven. - Yrunta, ide!

Ujabb dordules remegett vegig a falakon. A diadaluvoltes visszavaltozott 6rjong6 bornblesse. Uternes dondulesek adtak hozza az alapot. Valaki odakintrol a vasajt6t dongette egy harci porollyel, Vagy valami hasonl6val.

Skandar Graun a fogat csikorgatva probalta osszeszedni az erejet, hogy elroppantsa lancait. A dondulesek uteme egyre gyorsult; a bomboles atment frocsog6 hordulesek sorozataba.

- Ez Yrunta! - harsogta boldogan Gazkhul, es egy helyben ugralt oromeben, akar egy szedult pavian. - Yrunta! Yrunta!

Az ajt6 kiszakadt a keretebol, es oldalra nyaklott. A resen at egy kiserteties alak nyomult be. Mogotte faklyafenyek imbolyogtak, es megvilagitottak e behatol6 alakjat es abrazatat. Harmincas evei kozepen jaro, kopasz, sebhelyes fejboru ferfi volt; fel szernenek urege soteten tatongott, am meg mindig szebb latvanyt nyujtott ez, mint gyulolkodve izz6 ep szeme. Area sarga volt es rancosra aszal6dott, orra duzzadt es formatlan, sa szaja olyan, mint egy rongyos szegelyu szakadas valami oreg vasznon, Pusztul6 arcaval ellentetben teste erosnek es fiatalosnak tunt, izmai kemenyeknek es rugalmasaknak hatottak, mint a karikaba hajthat6 jidori kardpenge. Oszlopszerii Iabai akkora felsotestet hordtak, mint egy kisebbfajta kunyh6. Bal karjaban tekintelyes meretu keselyucsort - tenyernyi bardpengevel kiegeszitett buzoganyt - szorongatott, jobbja megfeketedve, benan 16gott teste mellett.

- Yrunta! - uvoltotte orommel Gazkhul. - Erre, erre! Itt vagyok!

A beszakitott ajt6n kivul a folyos6n mar elcsendesedett a esata. Leptek dobogtak, es a felelmetes kulseju hareos mogott mas alakok is kirajzol6dtak a faklyafenyben. Emberek. Vagy talan inkabb karcsu drenek?

A felszemu orias dinamikus Ieptekkel Skandar Graunhoz duborgott.

- Tudod te, ki kuldott engem?! - orditotta olyan duhodten, mintha a kovetkezo pillanatban bele akarna melyeszteni a keselyucsort a fogoly koponyajaba. - Tudod te?!

-A bak6?

Skandar Graun harera keszen megfeszult, Nem volt nagy rnozgastere a bilinese miatt, de tudta, hogy az else csapas elol meg hatra tud ugrani a falig. Egy masodik csapasra pedig mar nem ad lehet6seget.

Tudataban kovetelodzoen bizseregni kezdett a Kaosz Szava.

A felszemu hareos bombolve felrohogott, es szurke szemeben fellangolt az orulet langja. Csukl6b61 meglenditette a keselyucsort,

Skandar Graun hatraugrott egeszen a falig. De nem varazsolt es nem is tamadott vissza. Rajott a mozdulat jelentesere. Ajoveveny nem 6t tamadta; a lancait vette celba.

A keselyucsor iszonyatos erovel esapott le a padl6ba agyazott vaskarikaban feszulo lancra, es a tenyernyi bardpenge ugy elnyfrta a huvelyknyi lancszemet, mintha madarcsontocskat roppantott volna szet az ele alatt. Nem kozonseges fegyver volt ez, annyi szent!

Aztan a fegyver kurta kitero utan ismet leesapott, es elnyirt egy masik lancszemet is. Skandar Graun kiszabadult. Igaz, a bilinesek meg mindig megmaradtak a csuklojan, bokajan es a nyakan, s ezekkel egyutt a sulyos lane is - am mar nem volt rogzttve sehova,

- Yruntal -livoltotte a tulso sarokb61 Gazkhul. - Nyirjad el az en Iancomat is, tes'ver!

A megsz6lftott odalokte fegyveret egy besiet6 faklyasnak, A fiek6 meglepodott ugyan, de ahhoz kepest, hogy bal kezeben faklyat tartott, meglep6 ugyesseggel kapta el a keselyucsor nyelet a jobbjaval.

- A Iotolvajt! - rnennydorogte Yrunta, es villog6 szemmel bamult korul. Aztan egyetlen szernenek tekintete megallapodott a lancait az olebe gyujt6 Skandar Graunon. - A bilineseid ... kescbbl Erted?

- Ertem. Nem tudom, ki vagy, de mindenesetre ...

- Sok beszed, Nem kell. Ha elni akarsz, velem jossz!

Maris elfordult, s az ajt6 fele indult. Skandar Graun gondolkodas nelkul kovette, Tagjai zsibbadtak voltak, es meglassitotta mozgasat a lancok sulya, am semmi sem tarthatta volnaitt. Ebben a sotet tornlocben, ahol nem sokkal ezel6tt kinok kinjat es kulonos emlekalmokat elt at. Idokozben ket katona tobbszori, eros csapassal elroppantotta Gazkhul Iancait, es szitkoz6dva probaltak kiszabaditani a zsibbadt orkot. Valami darabos, szokatlanul reeseg6 dren dialektust beszeltek, s ez Skandar Graun szamara vegleg eldontotte hovatartozasukat, Bar szitkaiknak a negyedet sem ertette. Tehat drenek.

Ekozben Yrunta kilepett az ajt6n, es suttogva beszelt valakihez. Alig hallhat6, erthetetlen szisszeneseket kapott valaszul.

Gazkhul santikalt ki a betort ajt6n, ugyanugy az olebe gyujtve Iancait, mint 6. Nem volt annyira zornok, mint ahogy elso latasra Hint; hajlott hata megtevesztoen hatott. Valaha, amikor meg egyenesen jart, az orkok kozott szep szal legeny lehetett.

- Jer, tes'ver, jerl - dormogte Skandar Graunnak. - Tunjunk innen, mielott..; Hadd nezzelek.csak megl. .. He, te aztan fura figura vagy! Ork vagy te egyaltalan, vagy valami demoni fajzat? .

- Felereszt ember vagyok.

Gazkhul felresoporte lonesos hajat rut area e161, es utalkozva megbamulta,

- Emberkores? .. Pfhuuu ... Undorito! - De nem allt le ezen elmerengeni. Mivel immar a faklyasok is kinyomultak a torott ajt6n, 6 is arrafele bieegett. - Tipegjel, tes'ver, mielott itt hagynak ...

Skandar Graun megragadta a karjat, - Tsmered ezeket?

- Nana! Yrunta es hareosai. Shemeqe nagyur szolgai, akarcsak en magam.

Shemeqe!

Ez a nev derengett fel kulonos almaibol! Yvorl akarata, hogy 6 ezt a Sherneqe nevezetu idegent szolgalja, Tehat semmi nem veletlen ...

Egy magas alak rajzo16dott ki a r6ten fellobban6 faklyafenyben. A felszemu, fonnyadt kezu Y runta tert vissza.

- Sietes! - reesegte rossza1l6an. - Nembeszed van. Sietes!

- Hallod? - dormogte Gazkhul. - Eleg a dumabol, ..

Sz6 nelkill kileptek a folyos6ra, ahol rajtuk es Yruntan kivul meg negy alak varakozott: az a ket borvertes katona, akik Gazkhult kiszabaditottak, egyikuk id6sebb es edzettebb, a masik egy maleszaju taknyos. Valamivel tavolabb egy allatborokbe oltozott, drabalis barbar tamaszkodott a Iandzsajara, meg arrebb pedig egy vert nelkuli, vekony ferfi varakozott, akinek olyan volt a feje, akar egy fonnyadt korte. Mind a negyen faklyat tartottak a bal kezukben, a jobbjukban pedig harera keszen szorongattak a fegyveruket.

A fold alatti folyos6 szeles volt, szokatlanul magas mennyezetu es minden egyes kovebol Osiseg sugarzott, A kemenyre dongolt foldpadlon elsz6rtan mozdulatlan alakok hevertek; feltetelezhetoen gilfek. A tomloc orei; nyolcan - tizen, A falon fejmagassagban hat - nyolc lepesenkent fali tart6k sorakoztak, am a bennuk fityeg6 faklyak nem egtek,

- Jonni! - reesegte Yrunta, es a folyos6 tulvege fele bieeentett a fejevel. Egyertelmuen Skandar Graunhoz intezte ezt az utasitasat.

A felszemu mar visszakapta a keselyucsort, s a felelmetes fegyvert a vallara vetve, lendi.iletes Ieptekkel megindult tarsai fele, A barbar nem mozdult; a vekony kortefej u ferfi viszont, aki legtavolabb allt, maris eliramodott, es faklyajanak fenye par pillanattal kesobb eltunt a folyos6 kanyarulataban.

Gazkhul rogyadoz6, santikalo Ieptekkel indult a felszermi utan, es kozben egyre Skandar Graun fele pislogott, hogy vajon a felork vele tart - e. A ket dren katona elengedte maga mellett a sulyos lancokat eipel6 orkokat, s valamivel hatramaradva kovettek 6ket. Ok alkottak az utovedet.

Amikor Skandar Graun elerte az else hullat, csupan egy pillantast tudott vetni ra, mivel az el6tte halad6 barbar faklyajanak fenye rnaris tovalibbent. Am ez az egy pillantas is eleg volt, hogy csodalkozasra kesztesse. A hull a gilf volt, ez azonnal latszott. De nem ugy nezett ki, mint egy bortonor, akit nem sokkal ezelott gyilkoltak Ie. Nem viselt semmifele pancelt, sem sisakot, s a testen tatongo sebis meglehet6sen furesa volt. Mintha egy eles kessel metszettek volna vegig a mellkasat - hogy kitephessek a szivet.

Es volt benne meg valami furcsasag, ami felkeltette a felork figyelmet ...

HoI van a vertocsa? Egy ekkora sebbol rengeteg ver kifolyik; j6kora tocsanak kellene itt lennie ...

Leterdelt a hulla melle, es megerintette, J61 sejtette: a szurkes areb6r hideg volt. Valamit biztosan tudott: ezt a fiek6t nem most oltek meg es nem itt!

- Gyere mar, tes'ver! - nyuszitett ra Gazkhul meltatlankodva. - Nines id6 fosztogatasra mostan!

Skandar Graun mereven egyenesedett fel, es gyanakodva pislogott. Nem stimmelt itt valami. Nagyon nem stimmelt.

- Zslozz! - A mogotte allo dren surgetoen meglokte, es beszedes mozdulatokkal igyekezett haladasra silrgetni. - Zslozz! Zslozz, bazgharad!

A felork megl6dult.

A kovetkezo gilf hulla mellett sem latott fegyvert. Mi az? A megment6i fegyvertelen gilfeket meszaroltak le itt a fold alatt? •

Es tobb napja halott gilfeket?!

Valahogy nem tetszett neki ez az egesz ... Ugy erezte, mintha almainak sorozata folytat6dna, es kulonos, bodito bizonytalansag bizsergette. Semmi nem az, aminek Iatszikl

Meg az elotte Iepkedo .Iiarbar" sem barbar volt valojaban. Igaz, else pillantasra barbarnak tunt, fgy kozelebbrol valahogy rnegis mas volt. Termeteben, alkataban, fejformajaban es testtartasaban ez a nagydarab hareos Ieginkabb Sern do Krajnra, a fagyfoldi testorkapitanyra emlekeztette ot. Am amig Sern furge volt es mozgekony, s egy havasi leopardra emlekeztetett, ez az alak nem leopard volt, hanem egy rozmar es egy jegesmedve kevereke. Leptei sulyosak voltak, mozgasa lomha es darabos, am minden porcikajabol oselemi ero sugarzott, A fegyvere sem Iandzsa volt, mint ahogy azt Skandar Graun eredetileg hitte, hanem egy vaskos nyelii, szakallas szigony.

A folyos6 elfordult, s enyhen Iefele lejtett. Valahol elottuk es alattuk a tavolban jatekosan imbolygott a vekony ferfi faklyajanak halovany fenygombje.

Jocskan megelozte mar oket. Hatvan - nyo1cvan lepesnyire Iegalabb.

Aztan a fako faklyafeny eltunt egy ujabb fordul6 folott.

Skandar Graun a szeme sarkabol ujra es ujra Gazkhulra pillantott. Az ork olyan nyugodtan lepkedett, mintha a vilag legtermeszetesebb dolga lenne mindaz, ami veluk tortenik.

Egyik pillanatban meg egy gilf nagyur vartomloceben raboskodnak, aztan a .bararai" kiszabaditjak oket, s magukkai hurcoljak mindkettejuket egy fold alatti jaratban, amelyben egyre melyebbre es rnelyebbre jutnak.

De miert Iefele mennek?

Skandar Graun nem tett fel kerdeseket. Egy ideig meg arra szamitott, hogy hamarosan elernek majd valami lepcsot, amely felvezet a felszinre, am amikor lepcsohoz erkeztek, az eppenhogy nem felfele, hanem a melybe vezetett.

- Lemegyunk egeszen a Pokolig? - dormogte az orra alatt. - Vagy meg annal is melyebbre? Senki sem vette a faradsagot, hogy valaszoljon neki.

Pereeken at tortettek lefele a szeles lepcsofoku, tagas Ivti csigalepcson, hogy aztan egy ujabb folyos6n menjenek tovabb.

A folyos6 kanyargott, es Skandar Graun, aki eleinte meg probalta betajolni magaban a fold alatti iranyt, teljesen osszezavarodott. A vegere mar az a keptelen erzese tamadt, mintha hurkot leirva visszafele tartananak abba a tomlocbe, ahol 0 es Gazkhul raboskodtak.

Aztan a folyos6 emelkedni kezdett, majd felfele vezeto, kurta lepcsosorok kovetkeztek, Am meg mindig nem bukkantak a felszfnre.

S ugy tunt, erre eselyuk sines, mivel ismet lefele mentek. Majd felfele, Aztan nemi kanyargas utan ismet lefele, Mintha ugyanaz a csigalepcso lett volna, amin egyszer mar lementek ... Skandar Graun gyanakodva pislogott. Az az erzese, hogyvalami nines rendjen ezzel az egesszel, rohamosan erosodott. Nem birta elkepzelni, hogy egy fold alatti tomlocrendszer ennyire bonyolult legyen. Mint egy labirintus.

Sokkal valoszimibbnek tunt, hogy ujdonsult tarsai korbe - korbe vezetik. De miert? Mit akarnak? Mi a celjuk azzal, hogy osszezavarjak?

Nem sokkal kesobb a folyos6 kiszelesedett, es egy tagas, fold alatti barlangba jutottak, amelyet smaragdszeru, termeszetellenesen zold feny vilagttott meg. Itt egy ujabb esapat varta oket.

A kiserteties zold feny a falakbol aradt; a kovek kozott kulonos, zold moszatok vilagitottak, azok bocsatottak ki magukb61 a fenyt.

A barlangban hatan varakoztak. Egy magas, gemszeru, h6rihorgas alak, aki epp egy gocsortos, gorbe botot vizsgalgatott elrnelyulten. Mellette egy esillog6 fern rnellvertes lovag allt; szeles pengeju, masfelkezes kardjat a jobb kezeben tartotta, a baljaval pedig elenken gesztikulalva magyarazott egy apr6 alaknak. Az aprosag a lovaggal szemkozti szikla tetejen allt, es hevesen b6logatott. A kozelukben egy korszakallas, izmos ferfi guggolt, aki diszes

ruhazatabol es latszolagos fegyvertelensegebol itelve valamifele varazstudo lehetett. A fick6 egy konyvet tartott az oleben, es jobb keze kozepso ujjanak hosszu, hegyesre reszelt kormevel a konyv lapjait vakargatta ... Vagy talan .Jcormolt'' ra valamit. Par lepessel arrebb egy vekony, alacsony n6 tilt a foldon, s elmelyulten ragcsalt egy alkarnyi hosszu koteldarabot, A kozeleben egy man6 terdepelt, s a foldon hever6 batyukban turkalt,

Annak a vekony ferfinak, aki korabban Yruntaek elott suhant, jelenleg nem volt semmi nyoma. Ugy tunt, elveszett valahol utkozben,

Yrunta visszapillantott a barlang szajabol,

- Jonni! - recsegte vissza a valla folott parancsol6an. - Jonni: Mesterhez!

Erkeztukre a barlangban varakozok abbahagytak eddigi tevekenyseguket, s felejuk pillantottak. Skandar Graunnak az az ostoba erzese tamadt, hogy valamennyien 6t bamuljak. Yrunta felrehuzodott az utbol, es intett a felorknak.

- Menni! Oda!

A tobbiek is rnegalltak; kiveve Gazkhult.

A loncsos ork sebesen odasantikalt a h6rihorgas alakhoz, terdre vetette magat elotte, a labaihoz hajitotta Iancait, es a keze utan kapkodva, fajdalmasan zokogva ertelmetlen szavakat hajtogatott.

- Shjajhna me, shjajhna me, prenze!

A lovag elore lepett, es ket kezre fogta kardjat; keszen arra, hogyha ura azt kivanja, lecsapja a szolga fejet,

A gemszeru alak azonban nem foglalkozott a jajveszekelo 6rkkal; turte, hogy az a kezfejet cs6kolgassa. 6 Skandar Graunra meredt, 6t nezte,

Majd biccentett fele, es erces hangon rnegszolttotta.

- Zrek du drier rarla?

Olyan volt, mintha drenul beszelne, Skandar Graun azonban egyetlen szavat sem ertette. - Nem ertem - dormogte. - Milyen nyelven beszelsz?

A h6rihorgas dren meglepetten huzta fel a szemoldoket. De nem sokaig almelkodott. Tntett guggol6 tarsanak, es mondott par erthetetlen sz6t. A korszakallas b6lintott, osszecsukta a konyvet, aztan a fulehez nyult, es kicsippentett a cimpajabol egy ezilst fulbevalot, Aztan felegyenesedett, er6teljes Ieptekkel Skandar Graunhoz sietett, es a fulebe akarta szumi az ekszert, de egy kisse meglepodott, mivel a nem letezo bal fullel probalkozott volna.

Aztan sz6 nelkul a felork kezebe nyomta a fulbevalot, es hatarozott mozdulatokkal mutatta, hogy tegye fel maganak,

Skandar Graun megertette, mit akar. Atlyukasztotta a fulbevalo tujevel a jobb fulcimpajat, es 6vatosan bel efiizte , bekattintotta a kis karikat. Kozben a korszakallas visszahatralt a lovag melle, ismet kinyitotta a konyvet, es megerintette a lapot hosszu kormevel.

Olyan mozdulatokat tett, mintha irna valamit.

- Erted immar a beszedemet? - kerdezte a tavolabb allo, h6rihorgas alak. Aztan valaszt sem varva intett. - Kozelebb jonnel hozzam, baratorn?

Ketseg sem fert hozza, hogy az ezust fulbevalo valamifele magikus holmi lehetett, mely segftett a nyelvi nehezsegekben, A felork tisztan ertette a magas ferfi minden szavat.

Skandar Graun tetovan kozelebb huzodott. Nem tunt ugy, mintha a h6rihorgas es csapata barmit is artani akarna neki, am a gyanakvas, mely a tobbnapos gilf hullak lattan koltozott bele, ovatossagra intette.

- J61 sejtem - kezdte tetovan a h6rihorgas -, hogy szamitottal az erkezesemre?

Keskeny ajkan bizonytalan mosoly fonnyadozott, szeme ketsegeket es feszult varakozast tukrozott; mint ahogy testtartasa is szokatlanul merevnek tunt.

Kulonos jelenseg volt ez a ket meternel is magasabb, osztover, h6rihorgas alak. A laba a felsotestehez kepest vekony volt es hosszu, akar egy geme, es teljes testmagassagahoz kepest a csipoje aranytalanul magasan helyezkedett el. Zomok felsoteste derekbol felfele hihetetlenul

kiszelesedett, es vaskos mellizmai hordoszeru mellkason domborodtak. Roppant kar - es vallizmai szinte szetrepesztettek oceankek zubbonyat, s szinte Skandar Graun mereteivel vetekedtek; de persze esak "szinte". A feje hosszukas volt, area keskeny, akar egy elfe, de ezen kivul nem mutatott semmilyen elf jellegzetesseget, A fule apr6 volt es kerek, nem pedig hegyes es szoros, mint egy elfe. Szeme fekete, titokzatos langokkal a melyen, Area karakteret egyertelmuen az egyenes es felttinoen szeles orr hatarozta meg, mint ahogy keskeny fejehez kepest meglehetosen szelesen terpeszkedett esupasz, szortelen alla is. Kiallo areesontjai karakteresse tettek abrazatat, szinte szeltol duzzad6 vitorlakent feszitettek ki beret. Vilagos sz6ke hajat a fiile folott ket ujjnyi magassagban korulnyirta - nagyjabol a szemoldoke folott >, odaig dusnak hagyta, lentebb kopaszra borotvalta. A tarkojat is kopaszra borotvalta, am a feje bubjarol lel6gott hatul egy hosszu, dus tines, amelyet a fejb6rt61 egy tenyernyi hosszig szorosan befont, s a fonatot a vegen fekete femgyunivel rogzitette. A femgytiru alatti, maradek ket - harom tenyernyi reszt pedig kibontva, k6eosan hagyta, s oldalt a vallan fektette. Hornlokat fekete fejpant ovezte, melynek kozepreszen ezust berakasban esillog6, fekete dragako sziporkazott.

Egyszeru oltozeket viselt: szurkeskek, laza zubbonyt, szuk, testhez tapad6, barna bornadragot, fekete borcsizmat, s vallarol oceankek kopeny Iogott, egeszen a terdhajlataig. Derekoven diszes huvelyben gyilokszeru, rovid kard Iogott, s ezen kivul mas fegyvert nem viselt. Eltekintve persze attol a gocsortos bott61, amelyet az iment vizsgalgatott, es amelyet meg mindig a kezeben tartott. Bar ez a bot kurta volt, es tulsagosan torekenynek ttint ahhoz, hogy azzal verekedni lehessen. Valoszinuleg egeszen mas tulajdonsagaival vivta ki a dren ferfi erdeklodeset, aki korat tekintve huszonevesnek nezett ki, de tapasztalt, faradt tekintete alapjan arra lehetett kovetkeztetni, hogy valoszinuleg joval tobb annal.

Mivel Skandar Graun nem felelt azimenti kerdesre, a h6rihorgas alak feltette ismet: - Szamitottal ram, igaz, felver?

- Meglehet - morogta Skandar Graun. - Bar a korulmenyekrol nem sokat tudok.

- Yvorl- a ferfi alaposan kihangsulyozta a Kaosz Istenenek nevet - nem sugta meg neked a

nevem? Vagy talan nem te vagy az 6 ... kiszemeltje? Skandar Graun nem mutatta ki meglepeteset.

- Te vagy hat az, akirol almomban beszelt hozzarn Sheenka?

- Ugy van. Sherneqe orokletes ura, Drenia hereege all el6tted, s tudni kivanja, vele vagy - e

vagy ellene!

A felork komoran meredt ra,

- Talan ha beavatnal abba, hogy mi tortenik itt - dormogte -, kelloen tudnek valaszolni erre a kerdesre,

A gemszeni alak hevesen rnegrazta a fejet.

- Hosszu magyarazkodasra nines id6. A helyzet szamomra Iegalabb olyan szokatlan, mint szarnodra, felver. Am nines valasztasom. Teszem, arnit tennem kell. - Hunyorgott. - Ezt teszed te is? Velem tartasz? Hajland6 vagy legjobb tudasoddal szolgalni eng em, s hareolni ugyunkert, mint ahogy azt Yvor! t6led elvarja?

Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Sheenka azt mondta, hogy most a "multban" vagyok. Tgaz ez? Es haigaz, akkor. .. hogy a fenebe lehetseges ez?

- Mult jelen, jovo ... felfoghatatlan fogalmak - sisteregte Sherneqe turelmetlenul. - Ez itt a jelen. A mi jelenunk, Am ha te a mi jovonkbol jottel, mint azt Yvorlt61 tudom, akkor ez szamodra a mult. Am e mult ugyanakkor a te jelened is. Ha itt meghalsz, nem lesz jovod, sem multad,

A felork osszezavarodott.

- Melyik evet Irjuk? - motyogta.

- A Shethyuyabin utani negyezer - haromszazharmincnegyedik esztendoben vagy, felver.

- De hat en ... hatezer - hatszazhatvanhatban ...

- Ah! - suttogta Sherneqe. - Tobb mint ketezer ev! Egyszer majd, ha elve rnegusszuk e

kalandot, meselsz nekem a jov6r6l! Ezt meg kell igerned!

Skandar Graun lelekben elfogadta mar, hogy a regmultban van, am ez a kozles valahogy megis sziven utotte. Tobb mint ketezer evvel rnegszuletese elottre kerult vissza. Egy reg letunt korszakba, amelyrol semmit sem tud. Vagy csak alig - alig valamit ...

- De miert? - dormogte rezignaltan. - Miert? Hogy tortenhetett ez? Hogyan keriiltem vissza a rnultba? Es miert eppenide?

- Azt hiszem, a .Jiogyanra" tudom a valaszt - vetette oda konnyeden Shemeqe. - Nem veletlenul vagy itt. Verivo Shimbralaar, a gilfek legerosebb varazsloja ragadott el sajat jelenedbol, felver, gigaszi ereju magiaval. Hogy mi celbol, azt talan rajta kivul nem tudja senki. Talan azert, hogy felaldozzon a kovetkezo Jegnaszkor.

Skandar Graunnak rossz emleke tamadt a J egnasz - konstellaciokkal kapcsolatban. Tudta, hogy amikor azok a bizonyos csillagok egyuttallnak, kulonos dolgok tortennek szerte a vilagon, s sorsfordito esemenyek veszik kezdetiiket. A legut6bbi ilyen esemeny alkalmaval minden idok leghatalmasabb dren maguskiralyanak, Kargil Yhronnak az istenne valasat igyekezett volna rnegakadalyozni. Am Kargil Yhron bebortonozte 6t egy atlatszo energiakockaba ... s aztan kifordult a szemei elott a vilag, jott az a hosszu, veget erni nem akar6 .zuhanas", majd a kovetkezo emlek: az a komor, veres szertartas, s a hosszantart6 kinzasok, latomasok.

Es utana a tomlocben tert magahoz Gazkhul tarsasagaban,

- De miert pont engem? - dormogte kedvetlenul, mikozben ott maradt tarsaira gond61t. - Miert epp engem ragadott el ez a Verivo?

- Talan azert, mert te leszel majd egykoron a drenek leghatalmasabb uralkod6ja - mormolta Shemeqe. - A te uralkodasod alatt valik majd hatalmassa a Dren Birodaloml Te vagy az, ki egykor eltaposod a guarni romokon eloskodo gilf korcsok utoljat is! Ket evezreden at aldjak majd drenek milli6i a Kargil Yhron nevetl, .. Igaz, Gabri, igy irja az Eljovendo Idok K6dexe? A korszakallas - 6t cimezte Shemeqe Gabri neven - fel sem pillantott, csak kormolt tovabb, ugy bologatott. Hosszukas arcan rancok gyurodtek.

Skandar Graunnak nagy akarater6re volt szuksege, hogy ne rezzenjen ossze, mikozben a fentieket hallgatta. Sejtette mar, hogy tevedes tortent, Ot nem annak hiszik, aki, hanem valaki rnasnak: Kargil Yhronnak, a drenek leghatalmasabb maguskiralyanak,

Meg Sheenka is Kargilnak sz6litotta abban avalosagszerii alomban!

Azt is sejtette mar, mikent tortenhetett a tevedes. Az a gilf magus nem 6t akarta elragadni, hanem Kargil Yhront! Valami iszonyatosan eros varazslattal elorenyult az idon at hatezer - hatszazhatvanhatba, hogy elragadja a drenek Iegendas rnaguskiralyat. Valahonnan, talan egy joslatbol, talan egy masik varazslat reven tudta, hogy Kargil Yhron ott lesz majd az osi Dombon a Jegnasz bekovetkeztenek pillanataban ... Am azt nem tudhatta, hogy valaki mas is lesz meg ott abban a pillanatban. Es tevedesbol a varazslataval nem a kivant szemelyt ragadta el es repitette sajat koraba - hanem azt a masikat: 6t, Skandar Graunt, Yvorl isten bosz harcos - papjat.

Tgen, ez a magyarazat meglehet6sen hihet6nek tunt. Hiszen emlekezett meg arra az atlatszo energiakockara, amely megakadalyozta abban, hogy Kargil Yhronra tamadjon. 6 akkor ugy gondolta, a dren rnaguskiraly bocsatott ra egy varazslatot ... De lehet, hogy ez nem Kargil Yhron varazslata volt, hanem eze a Verivo nevezetu gilfe, aki tevedesbol 6t ejtette foglyul a csapdajaban.

Van ilyen tevedes, Ketezer - haromszazharmincket ev tavlatabol meg egy hatalmas gilf magus is rnellenyulhat kisse ...

Egy kepzett elf Ijasz tiz meterrol sosem hibazik; halalos pontossaggal lovi nyilat a kiszemelt celpont kellos kozepebe, Am szaz meterrol mar elvetheti a celt, ha az eleg apr6. S mine I nagyobb a tavolsag, annal valoszfrnibb, hogy a nyfl nem telibe talal,

S ha ugy vesszuk, tobb mint ketezer ev - eleg jelent6s tavolsagnak felel meg. •

Skandar Graunnak eszebe jutottak lazalomszeru kinzasai, amikor utottek - vertek, egettek, s kozben egy hang egyre azt kialtozta a fulebe: Wo izt du?! ... Wo izt du?! Es most, hogy a fuleben volt az a fulbevalo, amely lehetove tette masokkal a beszedet, megertette, mit jelent e kerdes, Wo izt du?!. .. Wo izt du?! Ki vagy te?! ... Ki vagy te?!

A gilf magus, aki idevarazsolta 6t, radobbent a tevedesere de nem ertette a helyzetet. Meg akarta tudni, ki az, akit Kargil Yhron helyett hozott tevedesbol a sajat korszakaba. Aztan amikor raunt a kinzasokra tomlocbe zarta ot. Abba a tomlocbe, ahonnan nemreg a felszemu es megfeketedett kezu Yrunta kiszabadftotta.

Lassacskan kezdett osszeallni a kep.

Es azt is ertette mar, miert erzi erosebben Yvorl jelenletet most, mint barmikor ezelott eleteben. A regmultban a Kaosz Istene meg sokkal er6 - sebb es hatalmasabb lehetett Worluk Vilagan, mint akkor, amikor 6 szuletett. Talan ebben a korban Yvorl papjai is sokkal kozelebb alltak istenukhoz, mint akkor. Az 6 idejen mar nem sokan mondhattak el magukrol, hogy kozvetlen kapcsolatba kerultek istenukkel, Netar, aki egesz eletet Yvorl szolgalatanak szentelte, sirva fakadt, amikor a Kaosz lstene megjelent Skandar Graunnak. 6 akkor latta eloszor istenet, s kesobb sem tobbszor, ..

Allitolag azert, mert Yvorl raunt erre a vilagra, s messzire vonult, egy rnasik Ietsikra, hogy uj vilagokat h6ditson meg, terjessze a Kaosz hatarait, s ott folytassa orokos kuzdelmet, s csak neha - neha pislantott vissza egyetlen szemevel,

De talan most, negyezer - haromszazharmincnegyben meg itt van e vilagon, s gondjat viseli hfveinek. Yvorl, az Egyszernu, aki mindent lat es mindent tud, most megprobalja a maga hasznara forditani a gilf magus te - vedeset, es felhasznalni a tevedesbol idekerult harcos - papot a sajat celjaira.

De vajon mik lehetnek Yvorl celjai?

Es miert sz6litotta ot Sheenka "Kargil" - nak? Talan meg maga a Kaosz lstene sem tudja, ki 6 valojaban? Talan meg maga Yvorl is ugy hiszi, hogy a dren Kargil Yhron kiraly az, aki visszakerult a rnultba?

Skandar Graun tetovazott. Nem tudta, mi tortenne, ha elarulna igazi nevet, de ez egyelore nem is allt szandekaban. Gyanakvasa meg nem mult el teljes egeszeben, s jobbnak latta magaban tartani tudasat. Hadd higgyek csak annak, akinek gondoljak.

Majd fognak csodalkozni, ha radobbennek a tevedesukre!

Mikozben toprengett, Sherneqe mer6n nezte 6t, es sotet tekintete gyanakvast es elfojtott turelmetlenseget sugarzott.

- Nos, baratom? - tudakolta recsego hangon. - Mire veljem hallgatasodat? Segitsegemre leszel? Vagy megtagadod istened parancsat?

Megtagadod istened parancsat?

Kulonosen hangzott e mondat. N em azt mondta, "istenGnk" parancsat, Hanem: a te istened parancsat. Vagyis Sherneqe nem a Kaoszisten hive. De akkor vajon mi dolga Yvorllal? Miert kuldi 6t a segitsegere Yvorl?

- Segiteni foglak - felelte szinlelt hatarozottsaggal >, ha elarulod, miben szamitasz ram. Sherneqe turelmetlenul intett.

- En es maroknyi csapatom keszen allunk, hogy behatoljunk ellenseged varaba, s megoljuk 6t. Am Shimbralaar nekem tulsagosan eros, N elk tiled, a te hatalmas magiad nelknl.i. eselyem sem lenne ellene, Kargil. Shimbralaar elfujna, mint egy lebego porszemet.

- Es ugy gondolod, en legyozom ot?

- Egymagad talan meg te sem. Am ha mi ketten szovetseget kotunk, s egyiittesen tarnadunk

ra ... Yvorl segedelmevel kepesek Iehetunk elpusztitani 6t. - Felhuzta mindket vallat, s komoran tette hozza: - Vagy talan nem. Talan mindketten meghalunk. Vagy csak egyikunk. Ki tudhatja? Am en a magam reszerol vallalorn a kockazatot, es akar az eletern is felaldozom, hogy a pokolra kuldjem azt a drennyuzo rohadekot, aki abban Ieli Iegnagyobb oromet, ha nepunket gyotorheti es gyilkolhatja. - Sherneqe a fogat csikorgatta. - Es csak hogy tudd, nekem ... es valamennyi itt Ievc tarsamnak szemelyes elszamolnivalonk is akad a bitanggal. Skandar Graun nem frrtatta a szemelyes dolgokat. Csupan a sajatjat.

- Es mi hasznom szarmazik nekem mindebbol?

- Tstened akaratat szolgalod - csikorogta rnegrokonyodve Sherneqe. - Ez nem elegseges

haszon neked?

- Regen talan elegseges lett volna. Am manapsag ... valtoznak az idok. Amikor vasarra kell vinnem a boromet, mindig felvetodik bennem a valamit valamiert problemaja, Erted, mire gondolok?

- Ertem - biccentett Sherneqe rezzenestelen keppel, - De miert kelk> ne fizetnem neked barmit is? Shimbralaar megolese szamodra ugyanolyan fontos, akarcsak nekiink. Mi mas valasztasod lehetne, mint az, hogy onkent csatlakozol hozzank?

- Hogy erted ezt? Sherneqe hunyorgott.

- Ezt talan nem mondta el neked Yvorl? .. - Vallat vont. - Rendben, akkor felvilagosftalak

en: csakis ugy kerulhetsz vissza a sajat idodbe, ha megolod Shimbralaart. Ha a Verivo meghal, megszunik a varazs, mely idelancol teged, s te hazaterhetsz ... Am amig Shimbralaar el, lete idekot teged is ebbe a korba.

Skandar Graun azonnal megertette ezt. Valahogy viszolygott attol, hogy orokre itt ragadjon ebben az idegen korszakban, ahol senkit sem ismer, ahol nincsenek baratai, szerettei ... ahol nines szamara jovo.

Minden idegszalaval kivanta, hogy visszaterhessen Dreniaba, a Fagycitadellaba, hatezer - hatszazhatvanhatba ... A tron, az uralkodas csoppet sem erdekelte, Ara a gyermeke, akinek epp azon az atkozott napon adott eletet Lucinda - igen! Latni akarta a gyermeket, felnevelni, tanitgatni ...

- Keszen allok megolni a gilfet - dormogte elszantan. Aztan rnegrazta lancait. - Szedje mar le rolam valaki ezeket az istenverte vackokat!

Sherneqe erdeklodve szemelte.

- Nem ertern, rniert viseled meg mindig a bilincseidet, Kargil. .. Miert nem szeded le magad? Furcsallnam, ha azt mondanad, keyes hozza a varazserod ... Neked, aki felisteni hatalommal birsz, nem okozhat gondot nehany kilo nyavalyas vas ...

A felork bosszusan morgolodott, Nem akarta elarulni valodi kiletet,

- Tul nagy rnagiat kellene rnozgositanom ehhez a csekely feladathoz - fullentette. - S jelen helyzetben nem pazarolni, hanem gyujteni akarom az esszenciat.

Sherneqe nem ketelkedett tovabb. Komolyan biccentett.

- Okos. Tartogasd csak az erodet Shimbralaar ellen, Kargil baratom, Es ne hivd fel idonek elotte a gilf nagyur figyelmet az ittletedre. En magam is ezt teszem. - Aztan intett egyik tarsanak, - Szedd le rola, Siqr!

A vekony n6, aki meg mindig a kezeben tartotta azt az alkarnyi hosszu koteldarabot, amit par perccel ezelott rage salt, szo nelkul felkelt a padlorol, es a felorkhoz sietett. Skandar Graun csak most nezte meg igazan, A n6 olyan volt, akar egy elf, am arcbore szurkesege, durva, elnagyolt vonasai es szemenek jellegzetes vonala mas szarmazast sejttettek.

- Egy gilf? - Suttogta Skandar Graun gyanakodva. - He! Ez a no ... gilf!

- Nyugalom! - intette Sherneqe. - Siqr a baratunk. Bizhatsz benne. Szamtalanszor bizonyftotta mar huseget. S mellesleg 6 talan meg nalunk is jobban gytiloli Shimbralaart, aki felkoncoltatta az egesz csaladjat s 6t eroszakkal az agyasava tette.

Siqr felszisszent, es mergesen pillantott vissza a h6rihorgas drenre,

- Muszaj errol mindenkinek beszelnil? - recsegte ingerulten, termetehez kepest szokatlanul mely es erdes hangon. - Kell kiteregetni nyilvanosan az en szegyenemet? - Hevesen megragadta Skandar Graun csuklojat, es rameredt a bilincsere. Majd az egyik erszenyebol apr6 tuket huzott e16, es babralni kezdte a bilincszarat, Hatra sem nezett, ugy vetette vissza a valla folott. - Ne vigyorogj, Fliddi! Pattanj, vedd munkaba a Iotolvaj lancaitl

- J6'vanna.

A kis man6, aki korabban a batyukban turkalt, jelenleg a tenyeret a szaja el6tt tartva kuncogott. A n6 szavaira azonban felhagyott a rotyoges - sel, es kamp6s orra alatt sertetten vartyogva Gazkhulhoz vonult, es munkaba vette az ork bilincseit.

Skandar Graun alaposan rnegbamulta. Sok man6t latott mar eleteben, de ehhez foghat6t meg nem. Az alig felmeteres szerzet torpenek szamitott meg a man6k kozott is, szinte kolyoknek. De nem kolyok volt, az leritt rancos abrazatarol, kajla orraroles vallat verdeso, hosszu, bronzvoros hajarol, EIs6 pillantasra nem lehetett eldonteni, hogy hirn - e vagy nosteny, am mozgasa es gesztikulacioja az ut6bbit tette valoszimive. U gyanakkor rongyokkal korultekert mellkasa enyhen domborodott, mig csipoje az atlagosnal szelesebbnek Hint. Teste jelentos reszet - beleertve sunyi, r6ka - szeni abrazatat is - voros, gennyes kelesek boritottak, melyek undorit6an buzologtek.

Sherneqe kihasznalta a holtidot, hogy beszamoljon elkepzeleseirol,

- Csekely letszamunk ellenere eredrnenyesebbek lehettmk, mintha tfzezres sereggel probalnank megostromolni a varat - dormogte. - Veled egyntt epp tizenharman vagyunk, mely szam szerencsesnek szamit a magiaban, Nem sok ... am utokepes, elszant csapatot alkotunk. F6 elonyunk a meglepetes erejeben rejlik. A var Iegmelyebb kazamataiba hatolunk be eszrevetlenul, s mire Shimbralaar radobben, mi tortenik, mar a nyakat szorongatjuk. - Mosolygott, a szeme csillogott. - Nem lesz ideje felkeszulni ellenunk. Jelenleg epp egy jelent6s gilf unnepseg zajlik: a Fekete Karneval. Allitolag szaz eve nem volt olyan nagyszabasu unnepseg, mint amire most Shimbralaar keszul, Es ehhez mi is hozzatesszuk, amit tudunk ... Mivel nem szamit rank es erre a dicso unnepre keszul, alig hiszem, hogy a szokvanyos vedelmi varazslatain tul extra rnagiakkal is terhelne tudatat. - Meg denisebben vigyorgott. - Behatolunk, rnegoljuk, es megszerezzuk a leger6sebb varazseszkozeitl Ennyi. Skandar Graun hunyorgott.

- Ennyi a teljes terv?

- Nos, nem egeszen ennyi - felelte Sherneqe -, de ez a dolgok lenyege. Ha sikerul megolnunk

ot, en megszerzem a Barkat, s akkor mar nem kell tartanunk senkitcll

Skandar Graun krakogott, s kozben a gilf n6t nezte, aki ket varr6tiivel epp ekkor pattintotta Ie bal csuklojarol a bilincset, s maris a jobb csukl6n Ievot piszkalta.

- A Barkat? - dormogte a felork. - Mifele Barkat?

- A Guarni Barkat - suttogta atszellemulten Sherneqe. - Az egyik leghatalmasabb

varazseszkozt, mely e vilagon yalaha is Ietezett. Jelenleg Shimbralaar birtokolja azt. En megszerzem tole, en leszek a tulajdonosa. S amikor igy leszen, a Barkat a gilfek ellen forditom, s megtorom hatalmukat. A drenek felemelkednek, s elsoprik a gilfeket. A drenek lesznek a vilag urai, mint ahogy az meg vagyon frva az Eljovendo Id6k Kodexeben!

Skandar Graun nem vitatkozott.

- Es ugy gondolod - kerdezte -, sikerul a terv?

- Nincsenek ketsegeim - felelte Sherneqe. - Elvezem Yvorl tamogatasat, s a Ietezo legjobb

csapatot szedtem ossze a behatolasra. Raadasul itt vagy velunk meg te is.

Skandar Graun ketkedon nezett korul a jelenlevokon, de nem ontotte szavakba ketsegeit. Shemeqe viszont imrnar elerkezettnek latta az idot, hogy bemutassa tarsait,

- Veled egyiitt tizenharman lesziink - mondta fojtott hangon. - Epp tizenharman, mint ahogy azt a magi a megkoveteli ... En a drenek leger6teljesebb kermon - papja es magus a vagyok, s hosszu id6n at keszultem erre a felad atra. Felkeszilltem minden defektusra, es eletem aran is dicsosegre viszem ugyunket! En vezetem e esapatot, s ti nekem engedelmeskedtek. AId megtagadja paranesomat s ezzel veszelybe sodorja kuldetesunket, azonnal megoloml - Ugy nezett korul, mintha e bejelenteset most tette volna meg elso fzben. Aztan nekilatott tarsai bemutatasahoz, - A Ieheto leggondosabban valogattam ki esapatomat. - A mellette allo pancelos lovag fele bieeentett. - 6 Alexis do Sternoran orgrof, Drenia legdi - csobb bajnoka, huseges kovetorn es testororn evtizede mar, A legfelelmetesebb hareos, akit ismerek ... mi tobb, 6 mar sarkanyt is olt,

- Kettot - dormogte a nevezett, es fennkolt mosollyal bamult maga ele, mintha e csatak emleken merengene. - Bar az egyik sulyosan sebesult volt ... a masik pedig sulyosan oreg. Skandar Graun most nezte meg eloszor igazan. A langvoros haju lovag hason16 szinu szakallt viselt, area kerek volt, orra pisze, malaeszeme homalyos. Mellkasa beesettnek toot domborod6 hordohasahoz kepest - rnellvertjet is ehhez rnerten alakitottak ki - s izmai sem dagadoztak annyira, hogy szetfeszitsek karvasait. Puhany kulseje alapjan nem tunt olyan felelmetes hareosnak, mint azt Sherneqe jelezte, am felhos tekintete szilaj volt es kihivo; elarulta Ienye val6di mivoltat. Ordogi vadsag bujkalt lelke rnelyen, mely neha - neha kipillantott szemen keresztul, mintha kitorni probalna, v

A felorknak volt szeme az ilyesmihez. Semmi ketseg; ez a 10 V ag felelmetes hareos lehet, aki testi epseget sem kimelve megy elore, s rendkivuli ugyesseggel p6tolja erobeli hianyossagait. - Az a zilalt kulseju alak, aki Alexis mellett guggol es kormevel a napl6ja lapjait gyotri, Gabri ... - mosolygott Shemeqe oszinte szeretettel. - Gabri elWolf a legtehetsegesebb tanitvanyom es rnagiasegedem. Kronikas az istenadta, aki a fejebe vette, hogy rnegorokiti kalandunk lenyeges mozzanatait, hogy aztan kesobb majd dalba onthesse, - Sherneqe meg szelesebben mosolygott. - A lanttal kutya rosszul banik, meg a hurok is rikoltva elpattannak ujjai alatt, ha eir6gatni kezdi 6ket... am az osi guarni zeneszerszamok valosaggal elette kemek, ha jatszani kezd rajtuk.

Skandar Graun nem igazan ertette, mit keres ebben a tarsasagban egy kronikas dalnok, de nem firtatta a dolgot. Sherneqenek bizonyara oka van ra, hogy magaval hozta. Es mint mondta, a fiatal dren nem csupan zenesz es kronikas, de a .Jegtehetsegesebb tanitvanya es magiasegede" is. Vagyis: hasznalhato varazslo, ha harera kerul a sor.

Sherneqe a felszemuvel folytatta a bemutatast.

- 6 Yrunta Oiz - Diis, Ieghubb vazallusom. A legveszekedettebb fiek6, akit yalaha is volt szerencsem megismerni. Drenia legyozhetetlen gladiatora, aki egy langtorku demonherceggel szemben vivott kuzdelemben veszftette el jobb szemet es jobb keze rnozgekonysagat. Felelmetes er6k feszftik e testet, s meg felelmetesebbek azon erok, mely birtokoljak a lelket. Azt mondom, felver, amikor Yrunta ereje kitorni keszul, .. meg te is huzodj el kozelebol!

A nevezett rnelan varakozott; arcan nem latszott sernrnilyen erzelem. Mintha fel sem fogta volna, hogy r6la beszelnek,

Sherneqe folytatta. Afele a nagydarab szigonyos fele bieeentett, akit Skandar Graun else pillantasra barbarnak nezett. A ferfi sotet, eserzett arcboret rancok barazdaltak; szeme sziirke volt, akar a jeg, Holl6fekete haja gubancosan Iogott a vallara es zsfrosan esillogott.

- Annubog a fagyfold Ieghiresebb vadasza. A legnagyobb klanfonok volt, am otthagyta oveit, hogy engem szolgalhasson. Soha ezelott nem talalt meg legy6z6re. Nem fogott ki rajta semmilyen ellenfel, semmilyen vad. A nyomok kivalo olvasoja, keyes szavu, zord hareos.

A fagyfoldi komor keppel allta az 6t furkeszo Skandar Graun p illantas at, s kozben areizma sem rezdtilt.

A bemutatasban az a ket dren harcos kovetkezett, akik ott voltak Yruntaval, amikor behatolt a tornlocbe.

- 6 Rodrick Zarnakka - mutatott Sherneqe az idosebbre; a sotetszoke, darabos arcu, szurke szemu, szeles allu, pisze orru, podrott bajszu, szakallas hadfira, - A H6vihar Garda hadnagyakent szolgalt, amig be nem allt hozzam, Az a fiatal szoszke fiu pedig az unokaoccse, Pel Zarna, aki bar tapasztalatlan a harcban, ifju kora ellenere maris kivalo kardforgat6. Artatlan abrazata miatt sokan kotottek mar bele ... es arra sem volt idejuk, hogy megbanjak ostobasagukat.

A fiu vigyorgott.

- Hehe, persze, mert nem vartam meg, hogy kardot rantsanak ... Nem vagyon en hulye!

- Siqrrol mar sz6ltam - folytatta Sherneqe. - A val6di neve: Siqro - 'vitdzsayiin Dalangh

Shadraqqa, csak ezt tul hosszu lenne kimondani, ezert sz6litjuk Siqrmek... 6 vezet el benniinket fold alatti jaratokon keresztiil Shimbralaar varaba. Ugy ismeri a var kazamatait, akar a tenyeret, Am e kulonlegesismeretei mellett rendkivuli tajekozodo kepessege es a gilf zarak szerkezeteinek ismerete is a hasznunkra lehet. - A herceg goco - gott - S ha kesdobasra kerul sor, akkor sem tala! Iegyozore,

- Muszaj ennyit hencegni? - mordult fel ingerulten a gilf no. - A vegen meg azt is elmeseled, milyen hangokat hallatok az agyban a kej pillanataiban? Vagy hogyan korhollak, amikor nem vagy eleg jo hozzam?

Sherneqe enyhen elpirult, es hogy zavarat leplezze, sietve folytatta a sort:

- Az a gennyman6 ott, aki az ork bilincseit bontogatja, Haimfliddi, Siqr huseges tarsa,

- Tarsa am a halalnak! - vetette oda neheztelon a gilf no, - Fliddi nem tarsam, A szolgarnl A

kutyarn!

A gennyman6 hangosan felvihogott, aztan, mintegy alatamasztva Siqr allitasat, ugat6 hangokat hallatott.

- Va666u ... valv - vah ... kutya vagyok, harapok!

- Akkor harapd mar el a lancornat! - n6gatta Gazkhul. - Mer' mar nagyon unom az idetlen

babralasaidat!

Sherneqe folytatta a kis gennyman6 bemutatasat.

- Haimfliddi villamgyors is tud lenni, ha kell. Paratlan a besurranas - ban, a csapdak es rejtekajt6k megtalalasaban, az ellenseg kifurkeszeseben ...

- Es tarsai rneglopasaban - dormogte Aiexis do Sternoran lovag kelletleniil. - Ovakodjon tole rnindenki!

A gennyman6 gocogott, es a szajahoz kapta a kezet,

- Nem isigaz, hihihi - karattyolta. - Csoppet se nem igaz. Vau - vau, vah ... En kutya vagyok Nem lopok a tarsamtol.

- Nem, mi? - mordult fel a lovag. - Es tegnap este a csaladi pecsetgyurum, amit a tulajdon ujjamr61 Ioptal Ie, amikor tiszteleted jeleul kezet csokoltal?

- Az... puszta veletlen volt! - sipitotta meltatlankodva a gennyman6. - Hozzaragadt a nyelvemhez.

- Hozzaragadt, rni? Es az erszenyern mihez ragadt?

- 6666 ... hat azt is eszrevetted? Hihihi ...

- Eszre.

- Az csak ugy ... 000 ... De nem is kell! Nesze, itt a vacak erszenyed, dugd fel magadnak, ha

annyira hianyzik!

A lovag elkapta a fele hajttott erszenyt.

- Ez lapos! - kialtotta felhaborodottan. A gennyman6 is haborgott,

- Es meg te panaszkodsz? Akkor mit sz6ljak en? Strapalom itt magam, es csak egy iires

erszenyt kapok.

Sternoran lovag felmordult, es ket kezre fogta kardjat,

- Benne volt ... anyam gyuruje!

- Nem is Iattam.

- Vagy visszaadod most - recsegte a lovag -, vagy visszaveszem a lefejezett hulladtoll

- De en nem is ...

- Azonnal add vissza neki, Fliddi! - recsegte a gilf no parancsol6an. - Most, amfg szepen

mondom!

A kis gennyman6 megrov6an nezett ra. Aztan villamgyors mozdulattal odahajitott egy apr6, csillogo karikat a lovagnak.

- Nesze, femkaszni, itt van anyad vacak gyuruje ... Satnya kis valami. Ha ajandekba akarnad adni, akkor se kene,

- Akkor rniert loptad el?

- Csak gyakorlaskeppen.

- Es a penzem? Azt is add vissza, kulonben gyakorlaskeppen megsuhintom nehanyszor a

kardlapot az ulepeden. Haimfliddi s6hajtott.

- Ezt a pofatlansagot ... meg neki all felj ebb!

Sherneqe herceg, aki eddig sz6rakozott keppel szemlelte a vitat, most ismet Skandar Graunhoz fordult, es folytatta a bemutatast:

- Roggyant Gazkhult mar ismered. Rabszolgakent kertilt ide, s szokevenykent halal vart volna ra, Am en felismertem kepessegeit, s magamhoz yettem. Eros, mint a barom, es nem tul ijcdos, Nagy hasznunkra lehet. - Mosolyogva intett a valla folott. - Az a kis Iegeny ott oldalt pedig Xunzu, a tunderfaj oldalagi kepviseloje ... tunderke. 6 nem annyira jeleskedik a harcban, de kivalo felderito es fortelyos segtto. Raadasul egyedi tulajdonsagai revert komoly hasznunkra lehet, ha bajba kerulunk. ..

Skandar Graun a kicsi alakra pillantott. Ez az alig huszonot - harmine centis kis fick6, aki ott allt Sternoran lovag takarasaban, meg a genny - manonal is kisebb volt. Ugy nezett ki, mint egy nagyra nott szitakoto, A szernoldoke, a bajuszkaja es a haja fuzolden csillogott, bore olyan barna es erdes volt, akar a fatorzs kerge. Az 0 neme, a gennymanoeval ellentetben egyertelmuen latszott; him rnivoltat nem csak bajuszkaja jelezte, agyeka is ferfiasan dudorodott a fuszalakbol font nadragocskaban. Raadasul apr6 termetehez kepest olyan peckesen allt ott, mintha 0 lenne a legmagasabb az egesz tarsasagban, es siman elnezhetne a tobbiek feje folott. Ez a him tunderke sernrnilyen fegyvert nem viselt, hacsak a fuszalovebe dugott sasleveleket nem nevezhetjuk annak. Zord volt es komor. Mikozben Sherneqe bemutatta, a szajat tapogatta es pelyhedzo bajszat podorgette.

- Nos, mit sz6lsz? - kerdezte Sherneqe olyan buszkeseggel, mintha a vilag legirigyeltebb dragakoveit mutatta volna meg nagyra becsult vendei genek

Skandar Graun sorra vette magaban ujdonsult tarsait. Sherneqe herceg, a gemszeru, h6rihorgas dren, aki eroteljes varazslonak vallja rnagat.

Testore, Alexis do Sternoran lovag, Drenia Iegyozhetetlen bajnoka.

Kronikasa, dalnoka es kedvenc tanitvanya, Gabriel Wolf, aki most is a naplojaba kormol", Yrunta, a felszernu es fel karjara bena gladiator, aki allitolag rettenetes eroket birtokol. Annubog, a rozmarkepu, jegesmedve termetu, sz6tlan, szigonyos fagyfoldi,

Rodrick Zarnakka, a H6vihar Garda exhadnagya, a tapasztalt, harcban edzodott hadfi. Pel Zarna, Zarnakka unokaoccse, az ifju kardforgat6.

Siqr, a gilf tolvajno, aki mellesleg Sherneqe agyasa es aki elvezeti oket a celjukhoz, Haimfliddi, a tolvaj gennyman6, aki Siqr .Jniseges kutyaja", es aki gatlastalanul meglopja a tarsaitis.

Xunzu, a serkedo bajszu, kicsi tunderke, Roggyant Gazkhul, a hajlott hatu, ork lotolvaj,

Es vegul o, Skandar Graun, Yvorl isten hareos - papja, Drenia ex - avagy eljovendo - kiralya, a Ket Labon Jaro Pestis, akit Kargil Yhronnak hisznek.

J6 kis esapat!

J6 kis esapat??

Skandar Graun nem is tudta eldonteni, hogy komolyan gondolja - e ezt, avagy gunyosan. Ranezesre ugyanis esapniva16, szedett - vedett bandat latott.v. viszont ha igaz az, amiket Sherneqe a tarsairol elmondott, talan a leger6teljesebb esapat ez, amelynek yalaha is reszese volt.

Am valahogy val ami meg mindig santitott!

Sherneqe tizenharmat emlitett; a jelenlevok pedig - Skandar Graunnal egyiitt esak tizenketten voltak.

- Es a tizenharmadik? - kerdezte osztonosen. Sherneqe mosolygott.

- Megvan 6 is. 0 sem akarki ... Lattad mar. Ott volt Yruntaval a tomlocnel,

Skandar Graunnak is derengett.

Az a vekony, kespenge ruganyossagu alak, aki mindvegig elottuk jart, Ot meg nem tudta szemugyre venni kozelrol, de emlekezett ra. Ez az alak most nem volt veltlk,

- Wilzegers - mondta Sherneqe. - Annak a varosnak a nevet viseli, ahol eloszor talalkoztunk. Az igazi nevet nem arulta el nekem sem, de ennek nines is jelentosege. Kepzett szakember, akinek a figyelme egy pillanatra sem lankad, s akinek sosem remeg meg a keze. 6 nem elkotelezett hfvem, de gyuloli a gilfeket, s j6 penzert barmilyen feladatot elvegez,

Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Orgyilkos?

- Bfzhatsz benne. Szamos alkalommal dolgozott mar nekem, s eddig meg sosem esal6dtam

benne.

A hareos - pap vallat vont. - Ez ate dolgod ...

- Tgen, az en dolgom - felelte higgadtan Sherneqe hereeg. - Mint ahogy azis az en dolgom,

hogy azonnal megbuntessem azokat, akik aruloink lesznek, vagy veszelyeztetik a kuldetesunket. Erted, ugye?

- Eleg nyilvanvalo. De ha ram celzoi, foloslegesen agg6dsz. Nem ez lesz az else esata, amelyben reszt veszek. Eddig meg sosem okoztam csalodast.

- Te vagy az egyetlen a esapatban, akit nem ismerek - emelte fel a hangjat a magus. Talan tulsagosan is hangosan, mintha azt akarna, hogy mindenki hallja. - Nines okom bfzni benned, de nines mas valasztasom. Azt remelem, felfogtad: ha vissza akarod kapni a sajat eleted, egyutt kell mukodnod velem. Segftened kell megolni Shimbralaart.

Skandar Graun vallat vont.

- Felfogtam - dormogte, - Az erdekunk kozos. Megteszem, ami tolem telik ... De valamit tudnod kell, mielott velem egyutt hareba indulsz ...

- Megpedig?

- Nem szoktam szerencset hozni a tarsaimnak, Akaratomtol fuggetlenul. .. a legjobb barataim

es bajtarsaim el szoktak halalozni me116lem. Nernelyek ugy neveznek ... s neha en isfgy emlegetem magam, hogy ... a Ket Labon Jaro Pestis.

Gabri felpillantott.

- Hogy mondtad? - surgette. - Megismetelned? Ket Labon Jar6 ... miesoda? "Fetis?" ... Csak a torteneti hitelesseg kedveert kerdeztem ...

- Pestis!

Gabri korrnolt, A gernszeru dren magus pedig kutat6an rameredt a fel - orkra, es nem sz6lt semmit. Siqr viszont, aki a bokajan Ievo lanccal matatott, gunyosan megnyikkant.

- Akaratodtol fliggetleni.il halaloznak el? - kerdezte a gilf no agressziv, recsego hangon, - Vagy mero veletlensegbol neha neked is kozod van a dologhoz?

- A legjobb barataimat vesztettem el igy - felelte a felork megbantottan. - Ne trefalj ezzel! Mindenki kihal a kozelembol, aki baratorn lesz. Orok rnaganyra karhoztattam. Gondolod, szandekosan csinalom?

Siqr gunyosan nyekergett:

- Kihalnak me1l6led a barataid, felver? Ejh, ez aztan biztat6!

- Ezt mondom epp: 6vakodjatok! Shemeqe legyintett.

- Kihalnak melloled a barataid? Akkor semmi gond. En ugyanis nem vagyok a baratod. Nines

okom agg6dni.

- Nekem meg annyi sem - vetette kozbe Siqr. - Es alig hiszem, hogy barmi befolyassal birna egy hozzad hasonlo kores eletem folyamara.

Skandar Graun sejtelmesen mosolygott.

- Hitte ezt mar mas is ... Kivalo hareosok, er6teljes varazslok, a Iegugyesebb ijaszok. Mind azt hittek, ok a legjobbak es nem erheti oket baj,

Sherneqe elkomorodott.

- Barhogy legyen is ... rajtad tartom a szemem. Te pedig igyekezz eletben maradni. Mert amikor majd szembe kerulunk Shimbralaarral, minden segitsegre szuksegem lesz.

- Szamithatsz ram, de ...

Siqr ekkor szedte le az utols6 bilineset a felork bokajarol, es mikozben felegyenesedett, trefasan racsapott Skandar Graun domborod6 alfelere, hogy esak ugy esattant.

- Kesz vagyok, nagyseggu,

- Nagyseggu? - dobbent meg Skandar Graun. Sok neven szolitottak mar; de igy meg soha

senki.

- Nem kell tovabb dajkalnod a lancodat! - reesegte a n6. - Bar ha beleszerettel, t6lem akar eleted vegeig olelgetheted.

- Siqr! - sziszegte Shemeqe fojtott hangon. - Beszelj illendoen a tarsunkkal, aki megteveszto, torz kulseje ellenere megiscsak Drenia leghatalmasabb kiralya lesz egykor!

- Pfho! - fejezte ki megvet6 velemenyet a gilf n6. Aztan Skandar Graun megrokonyodott abrazatara oda se pillantva hangosan asitott, es Iassu, raeros Ieptekkel az ork bilineseivel babralo tarsa fele ballagott. - Mi van, Fliddi, meddig szarakodsz meg azzal a vassal? Kijottel a gyakorlatb61?

A kis gennyman6 mergesen felvisitott. - Haggya' rna'!

A gilf n6 Iustan nyujtozkodott, es a valla folott visszapillantott Skandar Graunra. Volt valami pimasz es kihivo ebben a gesztusban; valami, amit a felork nem tudott mire velni,

Furesam6d, ismer6s volt szamara ez a nember; kulsejeben leginkabb Xilanne - ra emlekeztette, arra a gilf boszorkanyra, akivel annak idejen egyutt kalandozott a Limb6n, amikor a Kaosz Szivet kerestek, am pokhendi viselkedese, gogos tekintete megis inkabb valaki mast juttatott eszebe. Talan Aleysiat, aki annak idejen a bolondjat jaratta vele Kirovang - ban, saki fondorlatosan felhasznalta 6t a sajat celjaira, Vagy valaki egeszen masra hasonlft? Olyasvalakire, aki nem gilf, de akinel pokhendibb es gogosebb alakot meg sosem latott.

De Vajon kire?

Yverdre?

A,nem ...

Nem tudta beazonositani magaban a fako emlekalakot, De az a kulonos tekintet ... Felkavarta a lelket!

Barmibe lefogadta volna, hogy latta mar valahol ezt a furesa, igezo, hipnotikus tekintetet!

- Nem kell haragudnod ra! - rnagyarazta Sherneqe. - Siqr modora mar esak ilyen. Nyegle es Iekezelo, Nem tisztel senkit. Neha meg a velem szembeni illendo hangnemrol is megfeledkezik. Az 6 szemeben en esak egy nyavalyas dren vagyok... egy jellegtelen kis

senki ... migo gilf, a Vilag uralkod6 fajanak tagja. A gilfek mar esak ilyenek! Gogosek, pokhendiek, onhittek ...

Skandar Graunnak a dren kiralyi udvarban toltott h6napok jutottak eszebe, s tudott volna meselni a dren arisztokratak g6gosseger61 es pok - hendisegerol is. 6 azt kepzelte, a drenek a legtenyerbemaszobb modoru alakok az egesz vilagon. Es most kidertil, hogy a gilfek meg olyanabbak?

De nem meselt dreniai elmenyeirol. Megvolt ra az oka.

A gilf n6 raerosen odaballagott a gennymanohoz meg az orkhoz, s munkaba vette Gazkhul jobb bokabilincset, A gennyman6 vartyogott valamit, am mindezt olyan halkan tette, hogy Skandar Graun nem hallotta, mit.

- Hopp! - kialtotta Xunzil, a tunderke cernavekony hangon, es beugrott a fern rnellvertes lovag moge, - Valaki jon!

A barlang tulso kijaratanak oblebol faklyafeny veti.ilt be a homalyos reszre, es egy karcsu alak sziluettje rajzol6dott ki. Wilzegers tert vissza, a dren orgyilkos. Nem jott kozelebb, esak felemelte szabad jobb kezet, kiforditotta tenyeret oldalra, majd Iefele ejtette.

Valamifele egyezmenyes jellehetett.

Sherneqe rnegelenkult,

- Megvan ajarat, Gyertmk!

Skandar Graun nem kerdezoskodott az ugyben, hogy mifele jaratot emleget a varazslo. Am egy rnasik kerdes annal jobban izgatta.

- Fegyvert nem kapok? Sherneqe vegigmerte,

- Bizd rank a hareot, Kargil, baratom! Te majd esak akkor.

- Fegyver nelkul esupasznak erzem magam - mordult fel rneltatlankodva Skandar Graun. -

Es ha harera kertil a sor, nem fogom tetlenul bamulni, hogyan verekedtek.

- Ne agg6dj emiatt! Elbanunk az orokkel nelkuled is. Yvorl isten hareos - papja rosszkedvuen s6hajtott.

- H6napokon keresztul nem csinaltarn semmit. Ha nem vehetem ki a reszem a hareb61, s olbe tett kezzel kell varakoznom, mig ti pofozkodtok, szet fog vetni a duh. Vagy adjatok fegyvert, vagy menjetek a fenebe ... de nelkulem!

- Nezd, Kargil. .. ate szereped majd akkor kezdodik, amikor szembekerulunk Shimbralaarral, s akkor sem izmaid erejere lesz szukseg, hanem gigaszi magiadra. De akkor aztan az utols6 esepp esszenciadat is ki kell faesarnod magadb61, amire esak kepes vagy. Erted?

- Nem lattam fegyvert a gilf hullak mellett. Gyanftom, ti vettetek el. Tehat van tartalekotok ... Legalabb egy rozsdas kardot adjatok! Vagy egy vaeak buzoganyt ...

Sherneqe az ajkat harapdalta; eltunodott valamin. Siqr lerangatta Gazkhul labarol a bilincset, majd odafordult a dren hereeghez.

- Adj neki fegyvert, Shern! - reesegte szinte paranesol6an. - Hareoljon a beste lelek, ha arra vagyik! Legalabb megtudjuk, rnegerte - e az arat, amit erte fizettel. ..

- Fogd be a szad, nember! - esikorogta Shemeqe. Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Az "arat"? - dormogte ertetlenul. - Fizettetek ertem ... Yvorlnak? Vagy valaki masnak?

Sherneqe zavartan pislogott, es duhos, megrov6 oldalpillantasokban reszesitette a gilf not,

- Es ha igen? - vetette oda ingerulten. - Nem mindegy neked, mibe kerult, hogy magam mellett tudhassalak? A celunk kozos, Alkut kotottem Yvorllal.

Skandar Graunnak ez nagy on nem tetszett.

- Alkut? Yvorllal? .. Alkut kotottel a Kaosz Istenevel? Te, haland6 letedre egy istennel?

Nem emlekezett olyan esetre, hogy barki barmikor alkudozni kezdett volna egy istennel. Az isten kozli az akaratat. A haland6 teljesfti, vagy nem. Szamithat jutalomra vagy rnegtorlasra. De hogy alkudozni? Ez teljesseggel elkepzelhetetlennek toot.

Sherneqe komor keppel meredt maga ele,

- lnkabb ne akard tudni, felver. .. mifele arat fizettem erted a Kaosz Istenenek! Meg en magam sem akarok belegondolni, micsoda aldozatot hoztam ...

- De ha ily sokba kerultem - dormogte a felork - miert nem akarod, hogy a hasznodra legyek? Fegyverrel a kezemben sokkaljobban meg - szolgalhatnam az aramat.

Sherneqe meg habozott volna, am Siqr ismet kozbeszolt:

- Igaza van a gyalazatos korcsnak. Ha sikerul behatolnunk Shimbralaar varaba, az 0 erejere is szuksegunk lehet. En azt mondom, add neki oda a sajat fegyveret!

Sherneqe ismet vetett egy kelletlen pillantast a gilf no fele, aztan s6hajtott, es megvakarta az orrat. Majd nemi toprenges utan odaintett Sternorannak.

- Alexis, a buzoganyt!

Skandar Graun igencsak meglepodott, amint a kerek kepu dren lovag lehajolt az egyik boriszak melle, es egy ismeros fegyvert kotort e16 a mer Iyerol, Egy lancos buzoganyt, melynek nyelen rubinok pompaztak, s melynek tuskes vasgoly6ja torz, vicsorg6 pofat abrazolt.

Az a buzogany volt az, amelybe a Holtak Csarnokanak demona belekoltozott, s amelynek Grudo Dolomar kovacsmester adta meg igazi alakjat a Sern do Krajntol kapott dragakovek segitsegevel. Az a fegyver volt az, amelyet Skandar Graun a kezeben szorongatott, amikor elragadta az idon ativelo, hihetetlen varazslat.

- Hogy kerult ez hozzatok?

- Ugy - felelte Sherneqe kimerten -, ahogy te magad is. Megfizettuk az arat. Alaposan

megfizettuk,

Alexis do Sternoran mar indult volna, hogy atadja a fegyvert a tulajdonosanak, am a zold haju tunderke megelozte, Elrugaszkodott a padl6t61, es szitakoto szarnyaival hevesen verdesve felroppent a lovag derekaig. Ket apr6 kezevel megragadta a rubinos nyelet.

- Majd en! - cincogta. - Majd en! En hadd adjam neki, en hadd ... en hadd;., en, en, en ... Sternoran nem tiltakozott. Xunzu kiragadta a buzoganyt a dren lovag kezebol, es egy kisse megbillent a levegoben a hozza kepest hatalmas fegyver sulya alatt, de meg idoben korrigalta helyzetet, mielott lehuppant volna a padl6ra. Aztan znmmogo, z6rgo szarnyakkal Skandar Graunhoz roppent, es komoly keppel atnyujtotta a buzoganyt.

- Itt van, he! Fogd! Fogjad mar. .. vegyed mar ell Assziszed, elbirom en ezt a vegtelensegig?

- Takony! - rotyogott a gennyman6. - Micsoda hig takony vagy! Xunzu sertett kepet vagott,

de a vilag minden kincseert oda nem fordftotta volna a fejet. Haimtliddi azonban nem hagyta abba a gunyolodast.

- Takony vagy! Pf66666! Takony! Takony! Takony!

Xunzu atadta a fegyvert Skandar Graunnak, aztan a feje fole emelte rnindket kezet, - Ezt a gunyolodast. .. meg sem hallottam.

- Akkor is takony vagy! - sipitotta a gennyman6. - Takony! Takony! Takony!

- Neis torodjetek vele! - kialtotta szfnlelt kozonnyel Xunzu. - Most van a gennyesedesi

ciklusa, ilyenkor nem beszamithato, - Takony! Toketlen takony!

Xunzu jovialis abrazata hirtelen elszGrki.ilt. - De lehet, hogy most megoloml

- Na, gyere, Takony!

- Halott vagy, te gennyes kis ... Sherneqe ramordult a ket aprosagra,

- Eleg legyen!

Mindketten elhallgattak. U gy tunt, a dren varazslonak megvolt a tekintelye kozottuk.

Skandar Graun a lancos buzoganyat probalgatta. Ugyanolyan konnytinek erezte, mint legut6bb. Konnyu volt, szinte sulytalannak hatott. Am ugyanakkor Skandar Graun azzal is tisztaban volt, hogy ez a fegyver - a goly6ban lakoz6 demon miatt - j6val nagyobbat Ilt, mint egy atlagos buzogany tenne.

Probakeppen suhintott vele maga elott, s alig tudta oldalra rantani a suvitve lefele zudulo tuskes goly6t, hogy ki ne usse sajat maga al61 a Iabat. Elegedetten felmordult, am ugyanakkor gyanakvasa tovabb eresodott.

Honnan szereztek meg az ofegyveret? Talan ott volt felakasztva egy szogre a cellaja mellett? Nem tett fel kerdeseket. Am fegyverevel a kezeben a kozerzete rnaris jelent6sen javult. Erdeklodo pillantast vetett a gilf n6 iranyaba. Tulajdonkeppen neki koszonheti, hogy nem csupasz kezzel kell a tovabbiakban maszkalnia. De vajon miert segitett? Miert szorgalmazta, hogy adjak vissza neki a fegyveret?

Es honnan ennyire ismer6s ez a tekintet? Ez a tenyerbe maszo, pirnasz vigyor? Ez a Ielekbe markolo, komor melyseg?l

- Menjunk! - dorrnogte Sherneqe, es tettre keszen osszecsapta ket tenyeret. - Eleget pihentunk. Maris tul hosszan idoztunk, Veszesen fogy az id6nk!

Wilzegers, az orgyilkos idokozben mar eltunt a sotet barlangnyilasbol. Elorement felderiteni.

Senki sem vitatkozott; senki nem tett fel kerdeseket. U gy tunt, nem eloszor vannak egyutt; mindenki tudta, hoI a helye.

Xunzu felroppent a leveg6be, s 6 alit az elre. Negy - 6t lepessel a tarsai el6tt ropult, nagyjabol fejmagassagban, de minden elesebb fordulonal vagy elagazasnal bevarta a tobbieket, hogy 6k dontsek el, merre menjenek tovabb.

A barlangb61 kivezet6 fold alatti jarat eleg szeles volt ahhoz, hogy akar harman is elsetaljanak benne egymas mellett, 6k azonban nagyjabol parokba rendezodtek. Az elottuk zummogo tunderke mogott a csapat elen a felszemu Yrunta haladt a keyes szavu Annuboggal, a fagyfoldi szigonyos - sal. Ok ketten szemmel lathatoan remeki.i1 rnegertettek egymast; mindketten keveset beszeltek. Gyakorlatilag egy sz6t se sz6ltak. Se egymashoz, se masokhoz, Annubog kezeben faklya egett; s a langok lobogo fenye imbolyogva csuszkalt korulotte a kopott k6padl6n.

Oket Siqr, a gilf n6 es elmaradhatatlan tars a, Haimtliddi, a gennyman6 kovette; nekik nem volt szukseguk faklyara.

Mint ahogy a ket - harom lepessel rnogottuk ballag6 Sherneqe, Gabri es Sternoran sem tartottak faklyat a kezben, Azonban megsem maradtak sotetben, A varazslo fekete fejpantjanak ezustberakasos fekete kove vilagitott, es legalabb masfelszer akkora fenykort - vagy inkabb fenyellipszist - vetett ele es melle, mint Annubog faklyaja,

Sherneqe utasltasara Skandar Graunis ott Iepkedett szinte veluk egy sorban, alig fel Iepesnyire lemaradva, s meg neki is kijutott a fenyellipszis adta felhomalybol. N em mintha neki szuksege lett volna barmifele vilagftasra; infralatasa reven elboldogult volna faklyafeny es magikus vilagitoeszkozok nelkul is.

A hatvedet a ket dren katona, Rodrick Zarnakka es a fiatal Pel Zarna alkotta - mindketten faklyaval a kezben kiegeszulve az elottuk santikalo Gazkhullal, aki kolcson kapott valakitol egy szeles pengeju kardot, s egyfolytaban annak pengejet vizslatta, mintha valami erdekes ritkasagra bukkant volna.

A folyos6, amelyen lepkedtek, szinte folyamatosan eszaknak vitt, csak neha kanyarodott el jobbra vagy balra, de utana nem sokkal kesobb visszatert az eredeti iranyhoz. HoI lejtett, hol enyhe szogben emelkedett, de ugy tunt, gyakorlatilag azonos szinten mozognak. Hogy milyen melyen lehetnek a fold alatt, azt meg sem birta saccolni.

Egy azonban biztos, bar e jaratokat jellegzetes dohszag ulte meg, mely hoI er6sebb volt, hoI erzekelhetetlen, az ismeretlen alagutvajok a szellozesrol is gondoskodtak. Hogy kik epithettek ezeket a tagas jaratokat es mi celbol, azt Skandar Graun elkepzelni sem tudta.

Mar j6 ideje mentek sz6tlanul, amikor az alagut kiszelesedett, es harom iranyba elagazott, Az elagazas elott egy faklyas, guggo16 alakot pillantottak meg; Wilzegers volt az.

Xunzu vette eszre eloszor, es zummogve hivta fel ra a figyelmet.

- Wilzegers - Wilzegers - Wilzegers!

Az orgyilkos felegyenesedett, es bevarta oket. Sherneqe es esapata korulvette a vekony ferfit, Skandar Graun most latta eloszor kozelrol, Kozeptermetu, vekony, inas alkatu fiek6 volt. Ruganyos es hajlekony, akar a kespenge, Baj latszolag nyugodtan allt es area rezzenestelen volt, valosaggal erezni lehetett, ahogy rnindenidegszalaban feszultseg remeg. Mikozben tarsai korulvettek, megmegrandult egy ideg a bal szeme alatt. Area olyan volt, akar egy fonnyadt korte, s gorbe orra, torott orresontja kulonoskeppen szogletesse tettek abrazatat. A szaja jobb sarkatol a fiile iranyaba valami regi sebhely nyoma huzodott, feltenyernyi hosszon. A nyakan hasonl6 sebhely jelezte, hogy mintha egyszer mar elvagtak volna a torkat, de sikerult elve megusznia,

- Harorn jarat - sz6lalt meg az orgyilkos suttog6, rekedtes hangon. - Ketto joiranyba visz. A harmadik tevut.

Skandar Graun azt hitte, valami oka lehet arra, hogy lehalkitotta es elfojtotta a hangjat, de nem sokkal kesobb raj ott, hogy ez az alak mindigfgy beszel. Valoszinuleg a torkan leva sebhely adhatna arra magyarazatot, hogy miert.

Sherneqe gondterhelten meredt az elagazasra, s ahogy egyenkent vegigmerte mindharom jaratot, s fokozatosan jobbrol balra fordftotta a fejet, fejeke fenyellipszise vegigvandorolt a padl6n, s bevilagitott a sotet j aratokba.

- Sejtelmed sines, melyik a rossz jarat? - kerdezte halkan. Wilzegers bal szeme alatt ismet megrandult a szemideg.

- A harom kozul barmelyik lehet ...

- Ezj6 esely! - zummogte Xunzti. - Ha talalomra indulunk, ketto az egyhezj61 valasztunk.

A gennyman6 komiszul gueOgott:

- De mi ugyis a rosszat valasztjuk, nem igaz? Hihihi ...

Sherneqe elengedte a fule mellett a megjegyzest, es tovabbra is Wilze - gerst faggatta. - A kozepso egyenesen visz, nem? Nem az lenne a kezenfekvo valasztas?

Wilzegers vallat vont.

- Ki tudja azt? Talan epp a kozepso a teves ut ... Vagy talan a masik ketto kozul az egyik.

- De a kozepso egyenesen visz tovabb,

- Am nem kizart - fuzte hozza a fonnyadt korte feju Wilzegers -, hogy par szaz lepes utan

elkanyarodik ... vagy felvisz a felszinre ... vagy Ie, egeszen a pokol melyere.

Sherneqe komoran meredt maga ele, es fejkovenek fenyellipszise vegigvandorolt tarsai arcan. Mintha tanacsot varna valakitol.

Skandar Graun ertetlenkedve torte meg a esendet. Nem ertette, mi a tanacstalansag oka.

- Mintha azt emlftetted volna, hogy a gilf no ugyIsrneri a var kazamatait, mint sajat tenyeret ... Mondja meg 0, melyik utat valasszuk!

Siqr elhuzta a szajat.

- Teged meg ki kerdezett, koresfaj zat? . - Minek neveztel?

- Annak, ami vagy. Koresfajzamak. Vagy tal an nem az vagy? Skandar Graun fenyegetoen

felhorkant, s ujjai osszeszorultak buzoganya nyelen. - Akarod, hogy megmutassam, mi vagyok?!

A gilf no azonban nem ijedt meg. Karba tette a kezet keshedt mellkasan, es gunyosan bamult a duhos felorkra.

- Te most esak azert nyitogatod a szadat, hogy a hangkepzest gyakorold, vagy esak a budos pofadat szellozteted?

Skandar Graun felhorkant.

- Majd rnindjart megszelloztetem en ate pofadat ... de homloktol torokig am! Mar nyomult volna kozelebb, am Sherneqe eleje tartotta a kezet.

- Ez szuksegtelenl - jelentette ki a varazslo renduletlen lelki nyugalommal. - Turtoztessetek magatokat! lndulatos szavak nem visznek semmire.

- Koresfajzatnak nevezett a sunyi gilf szuka!

- Te pedig most "sunyi gilf szuka" - nak nevezted - szogezte Ie Sherneqe higgadt Iogikaval -,

s ezzel kvittek vagytok. Legyen eleg a szovaltasbol! Koncentraljunk az elottunk a116 feladatra! Siqr rekedten kacaraszott, es infantilis m6don gunyolodva kinyujtotta a felorkra a nyelvet. Villas nyelve volt, akar egy gyfkembernek,

- De nem neki kellene megmondania, merre menjunk tovabb? - dormogte balj6san hunyorogva a felork, - Nem azt mondtad, hogy o lesz a vezetonk?

- Amint beerttmk Shimbralaar varaba, a var kazamataiba, Siqr fogja atvenni a vezetest, igen - magyarazta Sherneqe turelmesen, - Ott mar otthonosan fog mozogni. Am a varon kivtili alagutrendszert 0 nem ismeri.

Skandar Graun rossza116an dormogott.

- Nekem egy sz6val se mondtatok, hogy meg kivul vagyunk!

- Meg kivill vagyunk - szogezte le Sherneqe tenyszeruen. - De mar nem sokaig, Bent

Ieszunk, hamarosan ...

- Felteve - kotyogott kozbe Haimfliddi -, ha nem a rossz utat valasztjuk. - Gunyorosan rotyogott kajla orra alatt. - De en szemely szerint nagyon - nagyon csodalkoznek, ha nem epp a rosszat valasztanank. U gye, Siqr? .. Hihihi ...

- Odatalalunk - felelte a gilf no kurtan, Nem magyarazta meg, mitol ilyen bizakod6. Sherneqe vegigpillantott tarsain.

- Nem varazsolhatok - motyogta mintegy mentegetozeskeppen. - Meg nem! Ha varazsolnek, az esszeneia esetleges tulcsordulasa idonek elotte figyelmeztethetne Shimbralaart vagy valamelyik atkozott tanoncat, Nem. Egyelore varazslatok nelkul ke11 boldogulnunk. Am arra nines elegendo idonk, hogy osszevissza k6boroljunk egy teves jaratban.

Skandar Graunnak ez a kijelentes szoget utott a fejebe.

- Hogy erted azt, hogy nines eleg idonk?

Sherneqe heves Iegyintgetesekkel elhessegette rnagatol a kerdest, 'mintegy ezzel jelezve, hogy meg a valaszra es a rnagyarazkodasra is sajnalja az idot.

- Wilzegers? - kerdezte, mintegy felsz6litva az orgyilkost, hogy 0 valasszon egy megfelelo jaratot.

A fonnyadt korte kepunek azonban elutasitoan rangatoztak a bal oldali szemidegei. - Ezt nem nekem ke11 eldontenem, Sherneqe ujabb tarsahoz fordult.

- Yrunta?

A felszernu sz6t1anul rnegrazta a fejet, Nem akart velemenyt nyilvanitani.

- Gabri? - erdeklodott a yarazslo a tanitvanyatol. - Errol nem olvastal valamit a K6dexekben?

- Csak azt, hogy a harom kozul egy tevut, amely elkertili a varat. .. de azt nem Irta a konyv,

melyik az.

Sherneqe tovabb keresett. -Annubog?

A szigonyos megdorzsolte orrat a faklyat tart6 keze fejevel, s ekozben esaknem Iangra lobbantotta zsiros Iobboncat,

- En ... ajobb oldalin rnennek.

- Miert?

Annubog szeme tagra nyilt.

- Latomasom tamadt, mester! - suttogta csodavaro hangon. - Szines latomasoml Sziporkazo, kaprazatos Iatomasom!

- Mit Iattal?

Annubog lehunyta a szemet,

- A halalomat - sugta hidegen, erzeketlenul. - Iszonyatos halalt.

- Ajobboldali jaratban?

- Nem - reszelte Annubog. - A bal oldaliban ...

- De akkor a kozepso is j 6 lehet.

- Igen, igen, a kozepsois j6 Iehet! - emeIte fel a hangjat a fagyfoldi. A szuk bariang tornpan

visszhangozta szavait. - Am a jobb a legjobb! 6 - 6h, igen! Ott nines halal! Siqr rekedten nevetett.

- Talan azert "nines halal", mert a jobb oidali jarat a tevut - magyarazta. - "Nines halal", mert ha azt a jaratot kovetjuk, elkeruljuk Shimbra - laar varat, s j6 messzire kerulunk a veszedelemtol. - Gunyosan vigyorgott. - De mi nem ezt akarjuk. Ugyhogy Annubog latomasa semmivel sem visz minket elore.

A szigonyos nem vette ezt sertesnek Szeme ismet kitagult, s szembogara esillogva verte vissza faklyaja Iangjait.

- 66666h ... - suttogta ahitattal, de nem rnagyarazta el ujabb latomasat. Mosolygott.

Aztan ihletett, atszellemult keppel pillantott a gilf nore. Meg szelesebben mosolygott. Nem allt j6I neki ez a torz vigyor.

Sherneqe tovabbi velemenyek utan pasztazott. Fenyellipszise Skandar Graunon allapodott meg.

- Te, KargiI, mit gondoIsz?

Skandar Graun vallat vont. Lassan kezdte megszokni, hogy Kargilnak szolitjak. - Ha nekem kellene dontenem ...

- Nem kell- reesegte a varazslo. - Donteni en dontok. Toled esakjavaslatot varok!

- ... en bekuldenem azt a nagyra nott szitakotot valamelyik alagutba, hogy repuljon el,

ameddig esak bir, s aztan terjen vissza hozzank a tapasztalataival. - Ez az! - rikkantotta Haimfliddi. - En epp ezt akartam mondani!

- Hohoho - h6666! - kiabalta mergesen Xunzti. - Te esak ne kuldozgess senkit! Menj be te

magad a sotet es felelmetes alagutba, ha annyira akarsz.

- Te aikaimasabb vagy. Szarnyaid reven sokkal messzebbre repulhetsz, mint amennyire barrnelyikunk futva eIjuthatna. Neked kellene menned.

- Hat persze! - meltatlankodott a tunderke, - Konnyu mas pocset a csalanba verni, mi?

Haimfliddi nem allhatta meg, hogyisrnet kozbe ne kotyogjon:

- A te esetedben nem olyan konnyu, Ieven, hogy neked nines pocsodl

- Niiiiiiines?! - hordult fel Xunzu, es mergesen zummogve ropkodott a fejuk felett. - Ne

akard, hogy megmutassam!

- Miert is ne? - vinnyogta a gennyman6. - Mutasd esak! Mutasd! Hadd rohogjunk vegre egy j6t!

- Zzzzzzzuuuuu ...

- Most mit mergeskedsz? - csodalkozott artatlan keppel Haimfliddi. - TaIan ... Iehetseges ...

egeszen veletlenul, hogy valami nagyon - nagyon sulyos szegyellnivalod van e tekintetben? Hm, ugy ertem ... egy bolhaval sem lennel versenyben?

- Teeeeeeeeee! Atkozott gennyman6 szuka ...

- EIeg ebbol: - morogta Sherneqe. - Hagyjatok abba az orokos marakodast, hanem akarjatok,

hogy egyiktekrnost es itt szornyu veget erjen!

- En mindossze a tudasvagyamat szeretnem kielegiteni - rokonyodott meg Haimfliddi. - Es mellesleg nines is itt csalan ... hm ... no meg tunde - pocs sem igen.

Xunzil ingeri.ilten felroppent a magasba, es beverte apr6 fejet az alagut plafonjaba, - 6666666! Ez is miattad, te kis gennyes, kejvagyo ...

Haimfliddi vihogott. Atolelte Siqr karcsu labat, es hozzasimult, Cinkosan euppogott, hehereszett es kaesintgatott. Sherneqe hatarozottan intett.

- Xunzul A kozepso jaraton indulj ell

- 66666! En? Egyedul?

- Te egyedul, mivel masnak nines szarnya. Repulj olyan gyorsan, ahogy csak birsz, es

jegyezz meg mindent, amit latsz! Terj vissza miel6bb!

Xunzil ugy torolgette a hornlokat, mintha kiverte volna a hideg veritek es annak cseppjeit takaritana, de persze nem produkalt semmifele testnedvet.

- Es ha nem tudok visszaterni? - nyekeregte. - Ha valami bajom esik? Sherneqe erre is tudta a valaszt.

- Ha nem tersz vissza, akkor Iegalabb tudni fogjuk, hogy masik alagutat valasszunk ...

- Na, kosz. Ez biztat6!

- Nem azert vagyok itt, hogy teged biztassalak. Menj! Tndulj!

A zold tunderke bosszusan felfujta kepet es frntorgott, de nem vitatkozott. Beroppent a sotet jaratba, s pillanatokkal kesobb mar zummogesei - nek visszhangja sem hallatszott.

Hosszu percek teltek el nerna csendben. Valamennyien elmerultek gondolataikban, es hallgat6ztak.

Szamolatlanul teltek a percek.

Gazkhul egyre hangosabban es erdesebben szuszogott, es apr6 mor - dulasokat hallatott, de a latszat ellenere nem aludt el, csak b6biskolt. Rodrick Zamakka es Pel Zarna halk szavakat valtottak, s tanacstalanul pislogtak Shemeqe fele. A varazslo egy osszetekert pergament huzott elo az oldaltaskajabol, es fejpantkovenek kiserteties fenyeben elrnelyulten ta nulmanyozta. Aztan odaintette maga melle Gabrit, es ok ketten halkan tanacskoztak a pergamen folott.

Xunzil nem adott magarol semmilyen eletjelet. Talan felora is eltelt igy,

Skandar Graun kozelebb huzodott Gazkhulhoz.

- Nem lehet, hogy rnegszokott? - kerdezte ork nyelven, nagyon - nagyon halkan, szinte lehelve.

Annyira halkan lehelte ezt a kerdest, hogy Gazkhul meg sem hallotta, de nagy meglepetesere a varazslo igen.

- Nem. - Shemeqe csak ennyit mondott, es kozben fel sem pillantott a pergamenb61. - Ha rajta mulik, visszajon, ebben biztos vagyok.

- Az ilyen kis izek eleg sertodekenyek - velte Skandar Graun tovabbra is ork nyelven. - Talan zokon vette, hogy az elobb rendre utasftottad ...

- N em. Xunzu sosem hagyna cserben.

Skandar Graun csak most fogta fel, hogy a varazslo beszel hozza, - Tudsz orkul? - morogta gyanakodva.

Shemeqe felpillantott, osszetekerte a pergament, tanitvanya kezebe nyomta, es kozben sz6rakozottan bamult a felorkra.

- Orkul? - visszhangozta. Aztan rnegertes suhant at hosszukas arcan, - 666 ... igen. IIIetve nem. Nem tudok orkul, de a fiilbeval6, amit adtam ... nemcsak teged segit a mi beszedunk megerteseben, de a te szavaidatis erthetove teszi barki szamara, aki a kozeledben van. Mindegy, milyen nyelven sz6lalsz meg, erteni fogjuk.

Skandar Graun akaratlanul is megtapogatta a flilbeval6t. Enyhen langyosnak es kocsonyaszerilnek erezte,

- Tehat azt mondod, visszajon? - latolgatta a felork.

- Biztosra veszem.

Mintha csak valasz lenne erre a rnagabiztos kijelentesre, a kozeps6 alagutbol tavoli sikoly visszhangja hallatszott. Aztan egy hatalmas cuppa - nas. Majd dorgo, robajl6 hangsorozat: olyan, mintha maga a fold melye bofogne,

Skandar Graun kutat6n pillantott vegig tarsain. Ok vajon sejtik, mi lehet ez?

Ugy tunt, nem. A legtobben ugyanolyan dobbenten alltak, mint 6. A sikoly elhalt. Mar a visszhangja sem rezgett a kofalak kozott.

- Grooms valagaral - recsegte Gazkhul dermedten. - Mi a nyavalya volt ez?! Haimfliddi szinpadiasan szettarta karjait.

- Ime, holgyeim es uraim, volt tunderkenk, nines tunderkenk ... Maris sokkal jobb lett a csapatmoral, Hihihi! - Rotyogott sajat megallapttasan,

Aztan megvonta satnya vallat. - De en nem banom, Mindig is utaltam a kajla baj uszkaj at! Hihihi ... az osssstoba pancsernek annyi!

Siqr rekedten vele nevetett. A tobbiek nem is foglalkoztak vele. U gy Iatszik, megszokhattak mar a gennyman6 effele kijelenteseit.

Wilzegers sem hat6dott meg tulsagosan az esettol.

- Nos? - kerdezte tenyszeruen a szikar orgyilkos. - Ez esetben a kozepso jarat nem javasolt. Valaszthatunk: bal vagy jobb?

- Miert esett volna ki a kozepso? - kerdezte Yrunta. - Meg semmit sem tudunk. Lehet, hogy a kozepso az egyikj6.

Skandar Graun az elso pillanatban elcsodalkozott azon, hogy a felszemu, aki darabos szavakkal dobalodzott a tomlocben, most ilyen osszefuggoen beszel, de aztan rajott, hogy nyilvan ez is csak a fiilbeval6 hatasa lehet.

Annubog, aki t61Uk valamivel tavolabb, labait maga ala huzva tilt, most felhorkant, es kisse oldalra tartotta a fejet, mintha hallgat6zna.

- Odanezzetek! - suttogta az ifju Pel Zarna. - A fagyfoldinck ujabb latomasa tamadt!

- Latomasa? - mordult fel mergesen Rodrick Zarnakka, az idosebb katona. - Nem inkabb

hallornasa?l -Mi? .'

- Hallgat6zik, te lokott ... nem latod"!

- Jeeeeee ... tenyleg!

Csend tamadt. Mindenki hallgat6zott; Skandar Graun is. De senki nem hallott semmit.

Aztan Annubog varatlanul felpattant, es felkapta maga mellol a szigonyat, Egy sz6t Sem sz6lt, de abba az iranyba mutatott, arnerrol 6k erkeztek,

- Fegyverbe! - mordult fel Sherneqe.

Folosleges volt mondania; mar mindenki fegyverrel a kezben allt, s a mogottuk lev6 jaratra meredt.

Annubog felhuzta az inyet, es kivillantotta sarga agyarait. Szemfogai kialloak es hegyesek voltak, akar egy farkase. Hogy vicsorgott vagy nevetett azt ebbol a gesztusb61 nem lehetett megallapitani.

Sherneqe sietve visszadugta tarisznyajaba az osszetekert pergament, es a gocsortos botot ragadta fel. Kozelebb lepett a fagyfoldihez; Sternpran lovag zorgo, dUb6g6 arnyekkent kovette. Gabri fel terdre ereszkedett, es kopenye ujjabol egy ebenszinu palcat huzott e16.

- Annubog! - suttogta Sherneqe. - Mit hallasz?

A fagyfoldi a szeles alagut fele bokott balja huvelykjevel, es meg inkabb felhuzta Inyet. -Xunzti ...

Talan nem is akarta ezt bovebben kifejteni, de ha akarta volna, akkor sem maradt volna ra ideje.

Ismet eles sikoly harsant; ezuttal azonban nem az elagazas kozepso jaratabol, hanem abb61, amelyikre most valamennyien figyeltek. S mire a sikoly utols6 visszhangjai elhaltak volna, hatalmas, szoros denever zugott e16 az alagutbol. Mogotte, akar a merges darazsak, tenyernyi sotet formak suhogtak.

- Vigyazz!

Sherneqe oldalra kapta a fejet, es az elen szaguldo oriasdenever elzugott folotte, Kisebb tarsai cikazo rajban kovettek. Elso becslesre is lehettek legalabb ketszazan.

Annubog hihetetlen reflexszel dofott elore, es felszurt a szakallas szigonyhegy vegere egy kisebb denevert. Elkepeszto mozdulat volt ez ettol a Iassunak es tohonyanak tUn6 rozmartol. Csak egy pillanat volt, a felszurt denevert lecsapta a foldre, es hogy ne sivitozzon tovabb, szormekbe bugyolalt Iabaval meg ra is taposott.

Kozben a szuk barlangban iszonyatos osszevisszasag tamadt. Tobb szaz denever cikazott a leveg6ben, s nemelyik kozuluk a faklyafenytol elvakulva a falnak csap6dott, vagy epp belerepult a langokba Az eddig nema tarsasag most hirtelen megelenkult, Yrunta hatalmasat bodult, es roppant fegyverevel, a keselyucsorrel duhodten hadonaszott maga korul; else csapasaival egyetlen denevert sem talalt el, de aztan egy - egy megzavarodott kis szornyeteg megis belerepult a csapasaiba,

Rodrick Zarnakka hatat a bar lang falanak vetette, es faklyajaval hadonaszott, csapkodott. Az ifju Pel Zarna viszont lehajitotta a padl6ra a faklyajat, es ket kezre fogta kardjat. A faklya langjai maris a nadragja szarat nyalogattak. Fanyar, fekete fust szallt fel,

- A faklyad! kiabalta rnergesen Zarnakka. - Felgyujtod magad, hulyegyerek!

- Jaaaaa ... tenyleg!

- Akkor ne csak bamuldl Kapd fel, mielott langra lobbant.

- Tgazad van, Rod bacsi.

- Maris eg a gatyad, ostoba! ... Oltsd ell Oltsad mar!

- Jeeee, tenyleg ... Nahat!

A kozelukben Gazkhul hadonaszott rnindket mancsaval. A rozzant fel - sotestu ork elrakta kardjat, es ket kezevel ugy salapalt, mintha legyeket hessegetne. Neha egy - egy utesevel sikerult eltalalnia egy denevert, sakis szornyeteg sivitva hullott a padl6ra. Gazkhul ugyanazt a m6dszert alkalmazta, amit korabban Annubog is: rataposott vergododo aldozatara, 6 azonban megtoldotta a dolgot annyival, hogy miutan szetpreselte a szoros kis bestiat a talpa alatt, lehajolt, felkapta, es a szajaba veve ragni kezdte. Boldogan vigyorgott.

Kozben a tobbiek sem tetlenkedtek. Tgaz, Wilzegers eltunt, mintha a fold nyelte volna el, am Siqr es a gennyman6 habozas nelkul az oriasdeneverre tamadtak. S mint kiderult, ezt a nagyra nott torzszulottet tamadta a tobbi denever is ...

Kezdetben ugy tunt, mintha a deneverek az oriasdenever vezerletevel rontottak volna rajuk. Am immar kiderult, hogy egeszen mas a helyzet. A kisebb deneverek oriasi tarsukat uldoztek vad vehemenciaval, s bar a faklyafeny es az ujabb ellenfelek osszezavartak oket, tovabbra is arra probaltak ratapadni.

A sikoltoz6 oriasdenever a harom alagut barmelyiken tovasuhanhatott volna, am a jelek szerint 0 nem akart menekulni. Ott korozott, csapongott a barlangban.

- Segitseg! - sikoltozta. - Segftsetek!

A gennyman6 elorantotta fegyveret, egy kis meretu misericordiat, egy keskeny pengeju szurofegyvert, amely egy normal nagysagu leny kezeben maximum tornek felelt volna meg, am Haimtliddi kezeben hosszukardnak tunt.

- Majd en! -lihegte. - Majd en ... elkapom en! Majd en! Felre az utamb61, Siqr!

A gilf no nem ellenkezett, s el6reengedte pottom tarsat, 6 nem rantott fegyvert, de ha egy denever a kozelebe kertilt, villamgyorsan feleje kapott a kozelebbi kezevel - es az esetek tobbsegeben le is csapta a foldre aldozatat. 6 azonban nem foglalkozott azzal, hogy eltiporja a vergodoket; 6 is az oriasdeneverre vadaszott.

- Most elkaplak, nyavalyas! - rikoltozta Haimfliddi, es vadul csapkodott aprocska kardjaval az oriasdenever fele,

- Fliddi! - harsogta a nagy denever duhodten, - En vagyok az ...

- Tudom, hogy te vagy! De elkaplak, akkor is! - . Xunzti vagyok!

- Es hazug is ... - rikoltozta Haimfliddi lelkesen dofkodve az elotte lebeg6 ellenfele fele. - De

engem nem tevesztesz meg! Te denever vagy. Es rogton ... halott leszel! ... De ne menekulj mar! Heeee ... most meg hova reptilsz?! Olyan magasra nem jarja ...

A valla moge emelte a kis misericordiat, hogy a plafon fele roppeno oriasdenever hataba haj ftsa, de Siqr megragadta a csuklojat, A gilf no csak ennyit mondott:

-Nyugi!

Es a gennymano mogorvan visszafogta magat. - Eltalaltam volna.

-Xunzti az.

- Na es? .. Akkor is siman eltalaltam volna!

Kozben a deneverek egy resze visszarepult a sotet alagutba, a tobbit pedig lecsapkodtak, szettapostak - es Gazkhul reven reszben befaltak - Shemeqe harcosai. A kis barlangban helyreallt a rend.

Az oriasdenever levego utan kapkodva, zihalva ereszkedett le kozejuk. Aztan korvonalai megremegtek, es Xunzu fatorzsbarna abrazata es elenkzold haja jelent meg. A tunderke a padlo folott egy tenyernyire zummogott, de nem szallt Ie, sot neha felroppent egeszen derekrnagassagigis.

- Huh, huh ... ez meleg volt! - zihalta. - Nem sokon mulott ... nem sokon! Huh, az anyjukat, huh!

- Mi torrent? - tudakolta Shemeqe. - Hogy kerultel vissza abba a jaratba?

- Hat ... tudom en azt? En csak repultem, repultem, repultem ... Haimfliddi legyintett.

- Mindig mondtam: nem tud ez semmit.

- Te csak hallgass, te nyavalyas gennyrakas! - sipftotta Xunzu felhaborodottan lihegve. -

Meg akartal gyilkolni! Haimfliddi vigyorgott.

- 0, dehogy ... en teged"? En ugyan nem! En csak egy visszataszlto kulsejti oriasdenevert tamadtam,

- De en kiabaltam, hogy en vagyok az.

- De tudtam, hogy hazudsz ... - A gennymano meg szelesebben vigyorgott, amikor rajtakapta

magat a nyelvbotlason, sietve tette hozza: - Na es persze az oriasdenever is hazudhatott volna, ha nem te lettel volna.

- Te hazudsz! - kiabalta Xunzu. - Szandekosan csinaltad! Tudtad, hogy en vagyok. Es rnegis meg akartal olni!

- Tevedsz, Az eletedre eskuszom, hogy nem tudtam ...

- 6, te kettosnyelvu manoringyo! Egyszer majd ... egyszer. ..

- Na, mi lesz egyszer? Ram veted magad, te buszke kan, magad ala gyursz es megprobalod

beiktatni valamelyik testresembe a kukackadat? - Pfuuuuuuuuj! Undorfto!

- Szerintem nem annyira - vont vallat Haimfliddi. - Sot, kifejezetten erdekes elkepzeles.

Hm ... maris beindult a nyal - es gennytermelesem ...

Siqr gunyosan rohogott, es a fejet ingatvaigyekezett lebeszelni a rneggondolatlansagrol a zumrnogo tunderket.

- Ne probald meg, ha elni akarsz!

Shemeqe ekozben Gabrival konzultalva az elagazast tanulmanyozta,

- Elkepzelheto, hogy valoban a kozepso jarat a rossz ut, amely nem Shjmbralaar varahoz visz, hanem visszakanyarodik, es ide csatlakozik.

A mergelodo tunderke visszaforditotta figyelmet mestere fele,

- Eloszor. .. eloszor. .. - Erot vett rnagan, felroppent Shemeqe feje fole, es felig - meddig hatat forditott a vihogo gennymanonak. Igyekezett a szavaira koncentralni, de ez nem ment konnyen, mert a gennymano allandoan vihogott, es amikor a tunderke odapillantott, gunyoros fintorokat es pofokat vagott fele. Xunzu tekintete osszevisszajart. - Eloszor Iefele gyurodott ... egyesen, ize ... lefele ment ...

- Kicsoda?

- Az alagut, Egyenesen - duruzsolta Xunzu, es a varazslo bal vallatol a jobb oldalra roppent, hogy meg a szeme sarkabol se Iassa Haimtliddit es a vele egyntt gunyosan nevetgelo gilf nostenyt. - Egyenesen, egyenesen ... hosszan egyenesen. Aztan volt egy felfele vezeto Iepcso, azon felroppentem, Aztan a folyos6 elkanyarodott nagy ivben, es en kovettem ... Aztan egy nagy terembe jutottam, amely tele volt deneverekkel, .. Gondoltam, alcazorn magam. - Elkeseredetten ingatta a fejet. - De nem ertem, Az Mea felresikerult.. . Azok a sz6r6s szornyetegek nekem tamadtak, es uldozobe vettek. - Szinte sikoltotta: - Szivni akartak a veremet!

Ismet Haimfliddi kotyogott kozbe: - Csak a veredet?

-Mi?

A gennyman6legyintett.

- Mondtam, hogy hi.ilye. Nem erti a poent.

Xunzu oldalra tartotta a fejet, es tudomast sem vett a pimasz gennyma - n6r6l. - Aztan mar esak arra emlekszem, hogy menekiiltem, es itt talaltam magam ... Shemeqe b6logatott.

- Akkor a jobb oldali jaratban megytmk tovabb - jelentette ki. Skandar Graun nem ertette a dentes Iogikajat,

- Miert epp ajobb oldaliban? - dormogte, - Mehetnenk a bal oldaliban is, nem?

- Nem - vagta ra a varazslo, - Emlekezz Annubog latomasara! A halalat latta a bal oldali

jaratban.

- Es mi ... hisznnk a Iatomasokban?

- Barkieben nem. Am Annubog latomasai eddig tobbnyireigaznak bizonyultak.

Skandar Graun valamivel nagyobb tisztelettel merte vegig a hatalmas fagyfoldit, s nem vitatkozott tovabb.

A jobb oldali jaratot valasztottak, es rendeztek soraikat. Mint ahogy korabban is, Wilzegers allt az elre, Hogy hova Hint a deneverek megjelenesekor, s mikent tert vissza eszrevetlenul, Skandar Graun el sem tudta kepzelni, de volt ra nehany otlete,

Ezuttal azonban Sherneqe utasitasara a tunderkeis az orgyilkos kozeleben maradt.

- Repiilj a feje folott karnyujtasnyi tavolsagban, es figyelmeztesd, barmi gyanusat eszlelsz! Xunzii nem vitatkozott. Meg tan orult is, hogy nem kell a gunyos gennyman6 kozeleben maradnia.

Az orgyilkos es a tunderke parosatol tiz - tizenot Iepesre lemaradva Annubog es Yrunta kovetkezett, kozvetlenul mogottuk pedig Siqr es Haimfliddi. Majd Shemeqe, Gabii, Stemoran lovag es Skandar Graun. A hatvedet pedig tovabbra is Gazkhul es a ket dren hareos alkotta. Mikozben lepkedtek, Shemeqe valamelyest visszamaradt oles leptu testoretol, es beszedbe elegyedett Skandar Graunrial.

- Roppant kivancsi vagyok - motyogta - vajh, milyen lesz a vilag ketezer ev rnultan ... Skandar Graun sz6rakozottan vallat vont.

- Ki tudhatj a azt ...

- Peldaul te - lepodott meg a varazslo, Hiszen onnan jottel, Vagy nem?

- Na igen - dormogte a felork -, esak valahogy annyira hihetetlen, hogy mindig

megfeledkezek r6la.

- En viszont nem tudok. Valahanyszor rad pillantok, mindig elfog a kivancsisag ... Vajh, mikent Iehetseges az, hogy egy magadfajta gyatra kullemu fiek6 uljon a drenek szent Jegtronjara. - A fejet ingatta. - Nem megbantasnak szanom ezt, his zen mindketten tudjuk, a ki.i1s6 nem minden ...

- Ez igaz. Te sem ugy festesz, mint egy tiszta vern dren hereeg... Shemeqe zordan rapillantott, es a szeme jegesapkent megvillant. Ugy Hint, sziven utotte ez a megjegyzes. De aztan elforditotta a fejet, ugy dunnyogte vissza:

- En tisztaveni dren vagyok, csaladomat tizenot generaciora vissza tudom vezetni. Es ha a kulsornre celzoi, hadd mondjam el... En nem ilyennek szulettern; hanem satnyanak, gyengenek, erotlennek. Csecsemokoromtol kezdve folyamatosan betegsegek gyotortek, Ezert lettem varazslo, Azt remeltem, magiaval urra lehetek minden gyengesegemen, - A fejet ingatta, mintha meg most sem akarna elhinni, mi torrent. - De tudd meg, Kargil, a rnagia sem mindenhat6! Neha engedelmes kezesbarany, neha viszont veszett kutya, amely hatrafele kapkod, es megharapja gazdaja kezet. Neha megmenti az eleted, neha halaba mar. - S6hajtott. - Ero - sebb, izmosabb testre vagytam. Hat, megkaptam. EI akartam orozni egy haldokl6 dren heroy izmos testet, Azonban a Fonatban zavar tamadt, az esszeneia kicsuszott akaratom formalo ereje a161, a varazslat visszarugott, es ilyen torzszulotte alakitott, mint amit magad elott latsz, Csupan a hareos felsotestet sikertilt eloroznom, s azt sem pontosan ugy, ahogy szerettem volna. Tessek, ez vagyok ez a nyomorek, torz leny, es immar orokre ez is maradok! Skandar Graunt nem hatotta meg tulzottan ez az oszinte, elkeseredett vallo mas.

- Barmikor ujra alkalmazhatod a varazslatot, s kedved szerint atformalhatod a tested, nem? Szemreval6, noi sziveket megdobogtat6, jokepu ifjuva is formalhatnad magad.

- 6, nem, nem! Tul kockazatos lenne, tulsagosan kockazatosl Immar a borotva elen tancolok Nem formalhatom tovabb a testemet, s az eredetit visszaalakitani sines lehetosegem, Ha megprobalnam, a legkisebb zavar is vesztemet okozhatna, S az azonnali halal.i. csupan a legkevesbe rossz lenne a szornyubbnel szornyubb lehetosegek kozul.

- Mi bajod a testeddel? - dormogte a felork - Teny, hogy nem vagy tul aranyos, s a noknel sem igen arathatsz latvanyos sikereket a kulsoddel..; de amugy semmi okod a panaszra. Bivaly erosnek tunsz; varazslo Ietedre j6kora pofonokat adhatsz. S ezek a hosszu Iabak a futasban es ugrasbanis segftsegedre lehetnek, ha arra kertil a sor.

Shemeqe keseriien vigyorgott.

- Az erommel es a pofonokkal semmi baj - mormolta kelletlenul - " de mint bizonyara eszlelted, a jarasom meglehetosen merev, Ugy Iepkedek, akar egy herebajos agyagg6lem. Amikor pedig futni kell, nevetsegesen tipegek, szinte egy helyben szaladok es tobbnyire Ie is maradok.

Arnikor rnegprobalok sietni s nagyokat lepni, a felsotestern ugy billeg, mintha Ie akarna esni errol a keskeny csiporol; nem j6 helyen van a sulypontom. Es akar hiszed, akar nem ... amikor lenduletbol elorehajolok, gyakran orra bukok. Aaaah, silany, vaeak test ez, nem mas!

- De meg mindig jobb, mint a gyenge es beteges test, vagy nem? Shemeqe esak legyintett. Nem nyilvanitott velemenyt. Sietve ternat valtott.

- Es mondd esak, milyen volt ... ugy ertem, milyen lesz a Dren Kiralysag az uralkodasod alatt?

- Hideg es kenyelmetlen,

- Es a gilfek? Elzavarjuk oket vegul Gilfkhaprol es Gilfizlanrol is? Skandar Graun vallat vont.

- Nem ismerem ezeket a fura neveket.

- Nem?? Az mikent Iehetseges?

- Talan azert, mert miutan elzavarjatok r6la a gilfeket, mas neven nevezitek majd ezeket a

helyeket. Es en mar az uj neveket ismerem.

- 666666! - Shemeqe hosszukas arcan egyfajta szegyenlos iangas - sorozat futott vegig, - Mily ostoba vagyok! Es milyen igazad van! Ketezer ev sok ido, De most mar kivancsi vagyok ... hogy nevezik ketezer ev mulva a drenek orszagat?

- Dren Kiralysag.

- Mint sejtheto, 6, persze, igen ... hm. Kitalalhattam voIna. De hoI helyezkedik el a Dren

Kiralysag, es milyen messzire nyulnak a hatarai? Skandar Graun elgondolkodott.

- Egy idoben allitolag Drenia uralta szinte az egesz vilagot. Az osszes kontinens, az osszes tengert. Vagy legalabbis majdnem az osszest.

- Aaaaahhh! Ah! Va16ban?? Igazat mondanak hat az Eljovendo Ido K6dexei?

- Am abban az idoben, amikor en a tr6nra ultem, a Nagy Dren Biro dalomnak mar esak a

romjai maradtak.

- 6666666! Mi1y szomoru!

- Az enidornben a Dren Kiralysag foglalta el a teljes eszaki kontinenst az Eszaki - tengertol

egeszen a vegtelen jegfoldekig, s vilagszerte Drenfold neven ismeretes.

- Ezt a kontinenst most Gi1fkhapnak nevezik - b61ogatott a varazslo. - S aho1 most vagyunk, Gilfizlan egy szigetesoport legnagyobb szigete Gilfkhap kozepreszenek deli nyulvanyatol del - ke1etre.

- Akkor ez ... nem 1ehet mas, esak Lendor!

- Lendor??

- Igy nevezik majd el Gilfizlant az en idomben. Akarom mondani az en idom elott, de

mostant61 majd esak meg sok szaz ev multan.

- Lendor? Mily kulonos nev? Egyaltalan nem dren hangzasu.

- U gy hallottam, Justen Aoueaster de Lendorrol, egy zhili Iovagrol kapta a nevet, aki

mega1apitotta Lendor varosat, rniutan kiverte innen a kalozokat ... Shemeqe hitedenkedve nevetett.

- Ka16zokat? Mifele ka16zokat? Skandar Graun vallat vont.

- Foga1mam sines. Nem nagyon astam be1e magam a tortenelembe, esak elvetve hallottam

nehany dolgot, amikor Lendoron jartam,

- 66666! Te mar jartal Lendoron? Itt, Gi1fiz1anon?!

Skandar Graun zordan e1vigyorodott a fe1bukkan6 emlekek hatasara,

- Ket izben is. Legut6bb kincskeresokent, Jobb letre szenderftettem Verghaustot, a man6k istenet ...

- Verghaustot? Te? Egyedi.il?! ... - A varazslo dobbenten pis1ogott. - 6, Kargi1, uram ... Bocsasd meg nekem, hogy egy pillanatig is ketkedni rnereszeltem az er6dben! De aki egymaga kepes szembeszallni Vergha - usttal...

- Na jo - helyesbttett a felork zavartan -, nem eppen egymagam. Akadt nemi segitsegem.

- Elmeselned, mikent torrent? - lelkesedett Shemeqe, es area kipirult az izgatott varakozastol,

- Eloszor is, kezdd azzal, hogy mit keresett Verghaust a Dren Kiralysagban.. . Mert 6

Drakoniaban e1, nem igaz? Bar elofordul neha, hogy idelatogat va1ami ko - mbr gi1f szertartasra ...

Skandar Graun maris rnegbanta, hogy megemlitette Verghaustot. Mar esak azert is, rnivel radobbent, hogy tul hangosan nem dongetheti a mellet Verghaustta1 kapeso1atban. Hiszen a man6k istene ebb en a korban meg el es viru!. S ha esetleg a fulebe jut, hogy itt van valaki, aki azzal kerkedik, hogy a tavoli jovoben, ketezer ev multan elpusztitja (elpusztitotta?) 6t, lehet, hogy komo1yabban is megvizsgalja a he1yzetet ...

Sietve tovabb vitte a sz6t.

- Arr61 az esetrol egyeloreinkabb nem beszelnek. Talan majd egyszer. .. valamikor.

- Majd egyszer! 1gen. Feltetlen erdekell - B61ogatott Shemeqe. - De mintha azt mondtad

volna, ket alkalommal is jartal itt ...

- Igy van. - Skandar Graun omit, hogy megszabadult a kinos tematol. Immar nem akart tul sokat meselni a tortentekrol, a Kaosz Szavat pedig vegkepp nem akarta sz6ba hozni. Kiteroen irta korbe egykori kalandjat, - E16z61eg pedig nehany baratommal meglatogattunk egy osi romot.

Shemeqe varakozoan vigyorgott. - Mifele romot?

- Varromot.

- Egy gi1f var maradvanyait?

- Hogy gilfek epitettek - e, azt en nem tudom - felelte a felork elmerengve. - De akkoriban rnindenki csak ugy emlegette: Alouita Romvara,

A dren varazslo nagyot csuklott, es olyan hirtelen allt meg, hogy a felig mellette, felig mogotte caplat6 felork csaknem atesett rajta.

- Mit mondtaaaal. .. - horogte a varazslo -, hogy hivjak azt a varat?' Skandar Graun rosszat sejtve megismetelte:

- Alouita Romvara.

A varazslo csak tatogott, a szeme kikerekedett; torkat erolkodve hagytak el a hangok.

- En ... vagyok.. Alouita! - preseIte ki magabol. - Alouita de Sherneqe, Sherneqe orokletes hercege!

Skandar Graun banta mar, hogy ennyire kozlekeny volt. Alouita de Sherneqe szeme azonban hihetetlen intenzitassal csillogott; most mar mindent tudni akart.

- Akkor te az en varam romjait latogattad meg! - recsegte a varazslo dobbenten, hitetlenkedve, kivancsisagtol telve. - 066, ha a varam itt fog allni, az azt jelenti, hogy elni fogok meg, amikor majd eluzzuk a gilfeket, sha a nevem fennmarad, minden bizonnyal hatalmas magus leszek. Meselj, meselj! Mindent rneselj el! HoI van az a hely, ahol majdan a varam allni fog?

Skandar Graun megprobalta korbeirni, hogy hol helyezkedik el Lendo - ron az a bizonyos var az 6 koraban, Persze olyan tampontok, hogy "suru erdo", .Jankas dombok", "hus patak" nem mondtak tul sokat, am a Ieirasabol Alouita megis ertekes kovetkeztetesre jutott.

- Ha - hah! Szinte sejtettem!

-Mit?

- Shimbralaar vara az! Eppen az, ahova most megyunk! Es tudod, mit jelent az, hogy ez a var

egykor majd az en nevemet viseli?! - A varazslo szinte rivalgott, majd' kibujt a borebol az izgalomt61. - Azt, baratorn, hogy a tervunk sikerrel jar! Meg616m Shimbralaart, megszerzem a vall razserejet meg a varazsszereit, es azok altal eluzzuk a gilfeket. Shimbralar vara az enyem lesz, s en leszek Gilfizlan Iegeroteljesebb magusal 666, ah, ah! Egy hatalmas ereju dren magus uralja majd Gilfizlantl Es en leszek az! En! En! En!. .. Lehetseges lenne, hogy almaim val6ra valnak"!

Skandar Graun komoran meredt a csillog6 szemu varazslora, es nem vilagositotta fel mindarrol, ami az Alouita nev kapcsan meg hirtelenjeben eszebe jutott. Nem akart sz6lni az iszonyatos sorsrol, melyekrol rnegsargult pergameneken olvasott: sotet hatalmak birtokoljak majd Alouita Ielket, s szornyuseges kinok kozott szenved 6r61d<:6n - orokke egykori varanak romjai alatt, talan az idok vegezeteig.i. De hogyan? Miert? Mi fog tortenni? Ezt csak talalgatni tudta ...

Talan egyszer majd megis urra lesz rajta a hiusag, s eleg erosnek erzi magat, hogy megprobalja atformalni torz, alkalmatlan testet valami hasz - ! 1 nalhatobbra.i. S akkor bekovetkezik azon iszonyatos Iehetosegek egyike, amelyet emlegetett.

Vagy ez a mostani kaland sikenll majd annyira felre, hogy Alouita sorsa beteljesedik? Es a var emiatt kapja r6la a nevet, nem pedig azert, mert 6 birtokolja?

Ki tudhatj a ezt?

Kozben Alouita _de Sherneqe ujjongasa uj fordulatot vett.

- Ertem mar! Ertem mar, miert epp teged kuldott hozzam Yvorl! 0, ez jo! Te mar jartal ott! A varban! Az en leendo varamban! Tudasod arrol a helyrol felbecsulhetetlen elony lehet szamunkra,

- Egy rom volt az, amikor en jartam ott.

- De talan megis eszedbe jut majd valami, ami a segitsegunkre lehet!

- Alig hiszem. Oly reg tortent, s oly sok emlek kitorlodott mar az6ta a fejembol,

Alouita j6 kedvet azonban ez mar nem lombozta le.

- Alouita Vara! - ismetelgette egyre. - Alouita Vara!

Alouita Romvara - helyesbftett magaban a felork, de nem ontotte szavakba ehhez kapcsol6d6 gondolatait.

Egy ideig sz6tlanul haladtak, aztan a varazslo - akire a felork immar nem tudott "Shemeqe" - kent gondolni, csak "Alouita" - kent.ismet visszamaradt a gondolataiba mertilt felorkhoz,

- Meselj meg nekem, meselj! Szomjazom a tudast! Mindent meg akarok ismemi ...

- Ne kerdezz tobbet a jovorol: - ingatta a fejet Skandar Graun elzar - k6z6an. - Mas mar

ugysem jut eszembe.

Alouita szemeben kulonos lang villant, ahogy vegigmerte a felorkot. Aztan meglepo dolgot muveit. Lassu, megfontolt mozdulattal, hogy meg veletlenul se tunjon tamado szandeknak, odanyult a felork egyetlen fulehez, s akarha egy alkalmatlankod6 bogarat szedne Ie, osszecsippentette ujjai kozt a Iecsungo fiilbeval6t.

Skandar Graun csaknem elrantotta a fejet, de mivel nem akarta kiszakitani a fulcimpajat, nyugton maradt. A varazslo bizalmat kero, Iangolo tekintete elarulta, hogy nem veletlenul csinalta, amit csinalt,

- B61ints, ha erted, amit mondok! - lehelte olyan halkan, hogy alig jutott el a felprkig. Skandar Graun b6lintott.

A varazslo elengedte a fulbevalojat, s komoran nezett ra.

- Most nyugodtan beszelhetsz, mert mind ad dig, amig a fulbevalodat meg nem erinted, csak en fogom rnegerteni a szavaidat. E nyelvet pedig, melyet most en beszelek, csak a fulbeval6 viseloje ertheti, Megis, beszelj halkanl Nem akarom kockaztatni, hogy mas is megertse. Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Mire val6 ez a nagy titokzatossag?

- Eros a gyanum, hogy arulo van kozottunk - sugta Alouita zavarba ejto oszinteseggel.

Skandar Graun tekintete akaratlanul is a j6val elotte lepkedo Siqr fele roppent, - A gilfno? - kerdezte akaratlanul.

- Nem tudom - mormolta Alouita kelletlenul. - Elvileg 0 is lehet. Vagy barki mas. De

egyikukrol sem tudom elkepzelni,

- Akkor honnan tudod, hogy valamelyikiik arulo?

- Nem tudom - helyesbitett a varazslo zavartan. - Csak gondolom.

- Hm. Es mibol gondolod?

- Annubog egyik latomasa sugallta ezt ...

Skandar Graun felhorkant. Mar megint Annubog latomasai. Babonasag! Vagy megsem?

- De rniert avatsz be a gyanudba engem? - kerdezte a felork. - Hiszen az arulo akar en is lehetnek.

- U gyan! Te a drenek legnagyobb kiralya leszel... 000, voltal.i. vagy... Egy legendas maguskiraly, akinek neve Ciklusokon at fennmarad! Te sosem arulnal el olyasvalakit, aki minden erejevel a drenek felernelkedesen munkalkodik.

Skandar Graun vallat vont, es nem fuzott ehhez megjegyzest,

- Es egyebkent is - folytatta Alouita langolo tekintettel -, te vagy a csapatban az egyeden, aki mentesul a gyanu al6I.

- Hogy - hogy? Nem is oly reg azt mondtad, egyediil bennem nem bizol, mert engem nem ismersz. Mitol valtozott meg ily hirtelen a velemenyed?

- Mert Annubog latomasakor, mely az arulo ottletet jelezte ... te meg nem voltal velunk. Kovetkezeskepp, ha a latomas igazat szol, s va16ban arulo van koztunk, az nem te vagy. Skandar Graun biccentett.

- Magam sem hiszem, hogy en Iennek. Hiszen meg azt sem tudom, minek lehetitek elaruloja, Alouita nem magyarazta.

- A latomas eh~gge homalyosan es megfoghatatlanul beszelt az arulorol. Az sem kizart, hogy tevedek, s nines arulo ... Am ha van; le akarom leplezni, s ehhez kerem a segftsegedet. Skandar Graun megnyalta kiszaradt ajkat,

- Az en segitsegemet?

- Tgen, a tiedet. Mert benned feltetlen megbfzhatok. Csupan azert allitottam korabban

fennhangon ennek az ellenkezojet, hogy eltereljem a tobbiek gyanakvasat, A felork s6hajtott.

- Kire gyanakszol?

- Senkire - mormolta Alouita kedvetleniil. - U gyanakkor mindenkire.

- Ennyire rossz a helyzet?

- Nem tudom. Egyszenien el sem bfrom kepzelni, hogy barmelyik tarsam elarulna engem ...

am a gyami beferkozott a Ieikembe, es nem hagy nyugodni. - Es tolem mit varsz?

- Semmi kulonoset, Csak azt, hogy tartsd nyitva a szemed, es ha valami gyanusat tapasztalsz,

sz6lj nekem!

A felork halkan gocogott ezen.

- "Gyanusat"? - ismetelte sz6rakozottan. - Szarnomra ez az egesz gyanus, ugy, ahogy van.

- Hogy erted ezt? Legyintett

-Mindegy.

- Erdekedben all, hogy segfts nekem! - sulykolta Alouita. - Mert ha a tervem kudareot vall, te

orokre itt ragadsz ... Raadasul nem kizart, hogy az arulo teged is meg akar olni. - Csak probalja meg!

Skandar Graun hareiasan vegigmerte az elotte halad6kat. Hatra viszont nem fordult, hogy a mogotte Iepkedo harmast is szemugyre vegye. Tekintete egyre a gilf no hatat masszirozta.

- Egyikiik sem gyanusabb szamodra, mint a tobbi? - kerdezte,

- Barmelyikukert a nizbe rnemem tenni a kezem - mormolta Alouita komoran. - Legtobbjuk

evek 6ta szolgal mar engem, s huseguk rnegker dojelezhetetlen. De a tobbiek is rnelyen ... elkotelezettj eim.

- A gilf no is?

- Igen, 0 is, Es nemesak azert, mert az agyasom, Van okom ra, hogy bizzak benne. Elhiheted,

hogy epp gilf mivolta miatt kezdetektol gyanakvassal szemleltem, es a legmelyebb magiakat vetettem be, hogy kipuhatoljam a val6di szandekait. Azt rnondhatnam, hogy ... ismerve e magikus vizsgalatok eredmenyet ... epp 0 a legkevesbe gyanus,

- Es a kis gennygomb6e? Alouita legyintett.

- Haimfliddi pimasz kis tolvaj. Lop, mint a szarka. De 0 olyan, rnintha Siqr resze lenne. A

huseges kutyusa. Soha semmit nem tesz ellene. Ha Siqr arulo, arulo a gennyman6 is. Viszont ha nem, akkor Haimfliddi megbizhatosaga is vitan feliil all.

- Es az orgyilkos? - fontolgatta Skandar Graun. - Tapasztalataim szerint e szakma rmiveloi nem a nemes jellem hfvei.

Alouita szomorkasan mosolygott.

- Ez teny ... ugyanakkor Wilzegers hat ev 6ta dolgozik nekem kifogastalanul. Tgaz, nem elkotelezettem, de nem birom elkepzelni, hogy ellenem forduina. Mi tobb, talan meg nalam is jobban gyuloli a gilfeket.

- Mi a helyzet a tunderkevel?

- Melyen elkotelezettem, Szornyu hibat vetett, s en iszonyatos sorstol mentettem meg. Ha

engem baj erne, akkor 0 ... ne akard ezt tudni! Legyen eleg annyi, hogy az arulasaval megpecsetelne sajat sorsat.

- A felszemu?

- Yrunta? - Alouita mosolygott. - A leghusegesebb hivem, a bizalmasom. 6 szinte a masodik

enem. Jobban megbizok benne, mint sajat magamban. Barmikor az eletet aldozna ertem.

- Mint ahogy a kezet es a fel szemet?

- Nem, azt nem miattam aldozta, Yrunta gladiator volt. Talan a leghfresebb dren gladiator

egesz Giltkhapon. Gilf gazdai egy nap rauntak a si -

kereire, es egy demont kuldtek be e11ene az arenaba. A demon nyomoritotta meg igy... de 6 gyozou.

Skandar Graun elismeroen pislogott a felszemure, Azt eddig is latta rajta, hogy nem kozonseges fiek6, de most mar meg jobban becsulte,

- Gy6zelme jutalrnaul elnyerte szabadsagat ... vagyis: a megnyomorodott, hasznavehetetlen bajnokot egyszeruen kihajitottak az utcara, mikozben a demontol elszenvedett sebei gyotortek es kinoztak testet, En talaltam ra, en yettem magamhoz, en neveltem. Azt hiszem, apjakent szeret es tisztel. Ha azt parancsolnam, hogy loeesantsa szet sajat agyat a buzoganyaval, sz6 nelkul megtenne ...

- No es Gabii?

- 6, nem, nem ... Ne feledd, hogy 6 a legkedvesebb tanitvanyorn! Magikus tanok elsajatitasa

kozben tueatnyiszor is megnyitotta mar elottem a tudatat. Jobban ismerem 6t, mint a sajat tenyeremet.

- Hallottam mar olyat, hogy a tanitvany a gazdaja ellen fordult. ..

- De nem Gabri! Ismerned kellene 6t ... 6 soha nem tenne ilyet! Skandar Graun vallat vont.

- Annubog? - talalgatta. - Lehet, hogy onmagarol beszelt a latomasaban?

Alouita meg szelesebben mosolygott.

- Hah! Annubog? Tiz eve szolgal engem. Magam sem ertem, mifele ero vonzotta hozzam, de 6 valamiert, valami m6don ... ugy tekint ram, mint egy felistenre. Tueatszor bizonyitotta mar huseget, s ket alkalommalis esaknem felaldozta ertem az eletet, Szinte a halal tornacarol sikerult 6t visszahoznom. U gy tudom, rendszeresen imadkozik es aldoz az erdekemben a riiaga kulonos isteneinel, - A fejet ingatta. - Ha rangsorolnom ke11ene a gyanakvasom szerint, 6t tennem az utols6 helyre ... Iegalabbis Yrun - taval egy szintre.

Skandar Graun emesztette ezt egy darabig.

-A lovag?

- Alexis? - Alouita kuneogott. - Dobbenetes lenne, ha eppen 6 arulna el ... Lovagi eskuje koti

hozzam: Elete ertelme es celja hogy engem vedelmezzen, Az apja az en apamat szolgalta husegesen elete vegeig, Alexis pedig engem. Szinte olyan 6 nekem, mint a testverem, N em, nem hiszem, hogy 6 kepes lenne valahais arulasra ... - Nevetett. - Raadasul Alexis az a bamba lovagi elvektol atitatott tfpus, aki meg fullenteni sem tud anelkul, hogy el ne pirulna. 6 hirbol sem ismeri a fondorlatot; az elete akard, s a nyilt kuzdelmet tartja az egyetlen valamireval6 erenynek. Sosem tarnad senkit hatulrol, meg akkor sem, ha az erdekilnk azt kivanja.

Skandar Graun pislogott.

- De most ... megisitt van velunk, hogy titokban besurranjon az ellensege varaba. Mi ez, ha nem hatba tamadas?

Alouita legyintett.

Ne tudd meg, mennyit kellett gyozkodnorn! 6 inkabb az ostroml6kkal akart tartani. Skandar Graun erdeklodve felhuzta a szemoldoket. - Ostroml6kkal?

Alouita arcan vegigszaladt egy gyors randulas, a szemeben fellangolt valami furesa tuz. Leritt r6la, hogy olyasmit mondott, amit nem allt szandekabankikotyogni.

- EIterel6 hadmuvelet - motyogta, mivel most mar nem tarthatta titokban. - Mikozben mi Ientrol behatolunk, j6kora dren sereg megostromolja a falakat, igy novelve a mi eselyeinket. Ugyanis rninel kesobb fedeznek fel benntmket, annal nagyobb a lehetosegunk a sikerre. Skandar Graun megertoen b6logatott. Vegul is ez a fajta figyelem - eltereles val6ban nem rossz otlet.

Tovabb vette magaban a lehetseges gyanusitottak nevsorat.

- Es Gazkhul? - kerdezte, - Vele mi a helyzet?

- Gilf rabszolgavadaszok hurcoltak ide az Inugan forrasvideketol, az Ork Kontinensrol tobb

tucat fajtarsaval egyiitt. A Iegtobben koznluk nem eltek tul a hosszu tengeri utat, am Gazkhult kemenyebb fabol faragtak, mint a tarsait, Amikor a haj6 kikotott, 6 megszokott, es h6napokon at Gilfizlanon bujkalt, lovakat lopott es azok husaval taplalkozott, Am a gi> fek elkaptak, Shimbralaar varaba hurcoltak, es ocsmany kinzasokat vegeztek rajta. Eltortek a gerincet. Att61 lett ilyen ... roggyant. Megszokott Shimbralaart61, es hozzam vetodott, Tobb eve husegesen szolgal, halas nekem, s gytiloli a gilfeket. Olyan, akar egy huseges kutya. Az 6 megbizhatosaga is megkerdojelezhetetlen.

- De hogy kerult ismet tomlocbe? Alouita zordan mosolygott.

A feneketlen bend6je vitte btinbe a fick6t! Szemet vetett egy gilf urasag lovara, s megprobalta elkotni, hogy a nagy feladat elott Iakomat csapjon az allat .Jegizesebb" reszeibol, Am rajta vesztett, elfogtak, s sanyaru sors vart volna ra, ha mi kozbe nem lepunk ... Kulon szerencseje, hogy epp veled egy tornlocbe vetettek kulonben nem biztos, hogy bajl6dtunk volna a kiszabaditasaval.

Skandar Graun s6hajtott.

- Es a ket katona? Alouita csak a fejet ingatta.

- Az ifju Pel Zarnanak hianyzik egy ... de inkabb ketto vagy hafpm kereke. Maleszaju,

egyugyu taknyos, akit csupan azert fogadtam be, mert Zamakka unokaocsikeje, s mert sokkal jobban forog a kardja, mint az agya. - Kuncogott. - Ha 6 lenne az arulo, mar reges - reg kikotyogta volna az a feleszu!

- Es az idosebb?

- Rodrick Zarnakka gatlastalan zsoldos, aki elvezi, ha gyilkolhat es rabja a penznek ...

- Hm! Nocsak!

- ... am ami6ta elcsaptak a H6vihar Gardabol, en vagyok az egyetlen menedeke, aki megvedi

volt tarsai bosszujatol, Igen sokan fenik ra a kardjukat. Dgy tudom, meg verdfjat is tuztek ki a fejere. Amig nekem dolgozik, egy ujjal sem meri erinteni egyetlen dren sem. Am ha hire menne, hogy nalam kegyvesztett lett... negyed marktot sem adnek az eleteert, - Alouita legyintett. - Raadasul a fick6 okos es szamito. Az en szolgalatornban jobban es fenyiizobben elhet, mint barki masnal, S van meg valami. Ismer engem. - Gonoszul csillogott a szeme. - Tudjaj61, nem sokj6ra szamithatna, ha elarulna ...

- Kiveve, ha megol - dormogte Skandar Graun. - Akkor mar nem arthatsz neki.

- Ugy gondolod, hogy nem? - Al6uita hosszukas arcan onelegult vigyor terult szet, - 6,

baratom ... nem mondtam meg: en a Iegsotetebb fekete magia beavatottja vagyok. Kepes vagyok visszaterni a halalbol, a leheto legrettenetesebb formaban ... Gondoskodtam r61a, hogy az arulonak halalom utan se legyen nyugodalma!

Mikozben pihenes nelkul Iepkedtek a veget erni nem akar6, kanyarg6s fold alatti folyos6n, Skandar Graun elmelyedt a gondolataiban. Kulonos visszas erzeseket keltett benne ez a kulonos varazslo, aki sajat bevallasa szerint mag a kore gyujtotte az elesetteket, a szanalomra szoru16kat, s szinte atyai szeretettel gondoskodott r61uk. Olyanokkal vette korul rnagat, akik halat ereznek iranta, s akik akar az eletuket is felaldoznak erte.

S bar igaz, hogy mindezt Alouita maga mondta el, Skandar Graun tetovazas nelkul el tudta hinni. Volt ugyanis Valami megnevezhetetlen, szuggesztiv vonzero ebben a gemlabu, szikla rnellkasu ferfiban, amely szimpatiat keltett benne, s amely 6tis csaknem oszintesegre kesztette. Nem, nem egyfajta bubajvarazs volt ez, vagy hasonl6 - ez az er6 nelkulozte a hagyomanyos ertelemben vett rnagiat; rnagabol az egyenisegbol aradt.

Alouita de Shemeqe oszintenek es megbizhatonak tunt; egy lelkes, fiatal varazslonak, aki nepe szabadsagaert harcol, es fenekestiil fel akarja forgatni a vilagot.

Am ugyanakkor. ..

Azok a kulonos langok ejsotet szemenek melyen: mintha a pokol langjai lobognanak lelkenek sotet zugaiban. Mintha a kitorni keszulo gonoszsag Iangjai probalnak megrepeszteni joindulatu alcaja kereteit.

Es a teny, hogy fekete magiaval foglalkozik, szinten nem vele sztiletett kedvesseget es terrneszetesseget er6sftette.

Es azok az elejtett, veletlenszeru megjegyzesek ...

Alouita merhetetlen oszinteseget szinlel iranyaban, megprobalja elnyerni a bizalmat eredendo termeszetessegevel, igyekszik j6 szfnben feltuntetni magat a szemeben azzal, hogy felidezi tarsai iranta val6 kotodesenek eredetet ....

De valahogy megis ... Skandar Graun a lelke melyen erezte, hogy itt nem stimmel valami. De mi?

Valami hatalmas titok lappang bezarva e szimpatikus egyen testbortonebe. Valami olyasmi, ami ha kitud6dna, alapjaiban valtoztatna meg Alouita de Sherneqe megiteleset.

Am az, hogy a tarsai husegevel kapesolatban nem hazudott, az Skandar Graun szamara is nyilvanvalo volt. 6 eleg zaklatott eletet elt ahhoz, hogy megtanulja felismerni a fondorlatot es az armanyt apr6 jelekbol is. E tekintetben kulonosen jo iskolanak szamitottak azok a h6napok, melyeket Deviaronban, a kiralyi udvarban toltott, mivelhogy ott aztan se szeri, se szama nem volt az intrikanak, az elfojtott erzelmeknek, a szinlelesnek es a fondorlatnak.

Am e kis esapatban egyeden jel sem utalt arra, hogy barki is rossz szemmel nezne Alouitara, Meg az arrogans gilf tolvajno tekinteteben is valamifele tisztelet esillogott, amikor a varazslora pillantott. Es ez nem megjatszott tisztelet volt; sot, ugy tunt, a kis gilf szajha inkabb meg leplezni igyekszik ezt amelyrol jovo tiszteletet, nemhogy szinlelni.

Elkepzelheto lenne, hogy Alouita egyfajta bubajvarazzsal itatta at tarsait? Vagy valamifele fekete magiaval lancolta magahoz oket?

De ha igy lenne, akkor miert fel arulotol?

Varazslokent erzekelnie kellene, ha a varazslata szalai rneggyengulnek. ..

Sternoran lovag rnegallt, bevarta rnesteret, es idegen nyelven erthetetlenul hadart valamit. Skandar Graun egy szavat sem ertette, Eszebe jutott, miert nem. A fulbevalo. Amig ismet meg nem erinti, addig esak Alouita szavait erti, Megerintette, s nezte, mit mutat a lovag.

Az elen halad6 Wilzegers megtorpant, Xunzu pedig visszaroppent a tobbiekhez,

- Ugye, megmondtam? - znmmogte a tunderke, - En megmondtam. Megmondtam!

- Mit mondtal te meg?! - vartyogta a gennyman6. - Hisz' meg rendesen beszelni sem tudsz!

- Vege az alagutnak, vege. Vissza kell fordulnunk, vissza. Vissza. Val6ban, a szeles fold

alatti jarat veget ert. Wilzegers faklyajanak fenye durva termeskovekbol rakott, egyenetlen falra vetu It.

Alouita Ott hagyta Skandar Graunt, es egeszen a falhoz ment. Ratette a kezet az egyik kore, es behunyta a szemet, A tunderke ott ropkodott folotte,

- Sehol egy res. Sehol. Nines res. Pedig kene egy res.

- Mutassak neked egy rest? - kerdezte kihfv6an a gennyman6, es riszalni kezdte a farat.

Gunyosan vigyorgott. - Mit gondolsz, ha megmutatnam a kedvene testresem, sikoltva rnenekillnel?

- Haggyal bekenl

- Aha. Latom felizgattalak ... Vagy talan egy makgubot dugdosol a zold fugatyadban? Vagy

mastol dudorodik? - Szajha!

- Mmmm, sajnos tevedtem. Nines dudor. Csak az arnyekok trefaltak meg. Hisz' te toketlen

vagy!

- 666666, eleg maaaar, eleg!

- Eleg? Hisz'meg hozza se lattunk ... Siqr nevetett.

- Azert ilyen pikirt - magyarazta Skandar Graunnak hirtelen tamadt kozlkenyseggel -, mert kijott rajta a gennyesedesi id6szaka. T1yenkor mindig ilyen. Fokent akkor, ha epp nemet Valt, Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Mit valt?

- A gennyman6k herrnafroditak, nem tudtad? Bizonyos idoszakonkent valtoztatjak a

nemuket.

- Ez ... undorit6!

- Dehogy. En inkabb esszeninek es sz6rakoztat6nak talalom, Idokozben Alouita elvalt a

falt6l.

- Ez az! - suttogta villog6 szemmel. - Elerttlk a var falat. Es epp id6ben ... - Felreallt, es intett. - Menjetek hatrebb!

Mindenkihatralt.

Skandar Graun azt hitte, Alouita valamifele er6teljes varazslatba kezd, es valami tuzgolyo - feleseggel berobbantja elottuk a falat. Am a varazslo veluk egyutt visszahatralt az alagutban. Aztan intett.

- Yrunta!

A felszemu elorelepett, rnegallt az alagut befalazott vegevel szemkozt, es sziszegve teleszfvta a tudejet osszezart fogai kozt,

- Mire keszul ez? - dormogte Skandar Graun. - El akarja fujni a kofalat?

A kovetkezo pillanatban Yrunta derekbol enyhen hatrahajolt, majd elorevagodott, mintha rug6 Iokne vissza, es lefejelte a falat. Homloka nagyot csattant a kovon. A ficko valoszinuleg nem erre szamitott, mert sebzetten felorditott, es horogve, sikongatva, fuldokolva orjongeni kezdett. Ujra es ujra lefejelte a falat, sajat rnellet dongette, rangatozott, vonaglott.

Skandar Graun meglepetten felhorkant, es marokra fogva lancos buzoganya nyelet eloreugrott, Bizsergett a tenyere, hogy vegre jo alaposan odacsaphasson valakinek Az ellenseget kereste.

De 6 volt az egyetlen a csapatb61, aki ezt tette. A tobbiek, Yruntat kiveve, dermedten, erdeklodve avagy sz6rakozott gunnyal meredtek ra,

Yrunta pedig ordftott, toporzekolt, uvoltozott, es a teste ugy rangatozott, mintha dernonok parzananak a bore alatt.

- Yvorl redves farkaral Ez megveszett??

- Nyugalom! - recsegte Alouita. - Semmi gond. 6 Igy varazsol..; egy kisse fel kell zaklatnia

magat! - Miiii?!

De ekkor mar nem volt szukseg tobb rnagyarazatra, Az 6rjong6 felszernu idomtalan testet feher villamok cikaztak korbe, orditasa elmelytilt horgesse valt, s vonag16 teste veszelyesen imbolygott, mintha el akarna d6lni. Aztan a teste korul serceg6 villamok egybefon6dtak, akar egy vaskos korbacs szara, esiszonyatos dordulessel lecsaptak a falra. A fal ketten repedt, es kovek hullottak, ropultek mindenfele,

Skandar Graun ugy erezte, megsuketult, s fel sem tunt neki, hogy homlokon es vallon talalta egy - ket kisebb kavics.

Es ezzel a tombolas meg nem ert veget. Yrunta elhajitotta felelmetes fegyveret, a keselyucsort, es puszta okollel esett neki a fal maradvanyainak. Fonnyadt, fekete jobb keze benan logott a vonag16 test mellett, am a bal kez ugy jart, akar a csephadaro. Ahova okle lesujtott, a sz6 szoros ertelmeben k6 nem maradt. Dereknyi sziklak repedtek meg csapasai alatt, fejnyi kovek zuzodtak porra, kisebb kavicsok es kodarabok ropkodtek jobbra - balra.

Az exgladiator veszettill tombolt, es a falban a nyilas latvanyosan tagult, szelesedett,

- Biztos, hogy legy6zte azt a demont, amely megnyomoritotta? - motyogta dobbenten a felork. - Nekem inkabb ugy tunik, hogy a demon gyozott. Megszallta a testet,

Sherneqe az area elott tartotta a kezet, mintegy learnyekolva a szemet es az abrazatat a ropkodo kaviesokt61. A tekintetet es a mosolyat nem lehetett latni, de a hangja nevetosen reszketett:

- Tetszik a m6dszer, igaz? Nines fal, ami utunkat allja, s meg faltoro kosra sines szuksegunk

- J6 m6dszer, bar egy kisse hangos - velte Skandar Graun. - Csak a suket nem hallja meg ...

Es nem epp te mondtad, hogy nem kellene varazslattal feltunoskodni?

- Ez teny - bieeentett Alouita. - Am ha mar tombolnia kell, inkabb most, a varon kivul tegye, mint odabenn ...

- "Tombolnia kell"?

- 0, persze, te nem tudod. Yrunta az a fajta magus ... aki nem kepes uralni a teste ben

felgyulemlo esszenciat. Amikor a teste mar nem bfrja befogadni tovabb e feszultseget, minden ok nelkul tombolnia kell! Neha napjaban ketszer - haromszor is raj on ...

-A franeba!

- Neha nem a legjobbkor, neha viszont hasznunkra valik, Mint peldaul most is ... Csak ahhoz,

hogy tomboljon, fel kell zaklatnia magat,

Yrunta meg egyszer felbombolt, s egesz testevel nekifeszult a fal egy maradvanyanak. Az bedolt, s a hatalmas termetu dren atesett a tuloldalra, s eltunt a razaporozo kovek alatt. Vagy ket tonnanyi ko hull ott ra minimum.

- Yvorl redves farkaral - mordult fel Skandar Graun. - Ennek annyi ...

Yrunta azonban epen es sertetlenul bukkant elo a korakas a161, s rnegrazkodott, akar egy vizes bundaju kutya. Vizeseppek helyett por es kisebb kaviesok hullottak szerte r6la.

- N em semmi a fiek6!

- Hat nem ...

Yrunta megforduIt, kihfv6an, szinte megvetoen pillantott vissza a tarsaira, mintha azt mondana, "na, ezt csinaljatok utanam, ha tudjatok", aztan felvette a padl6r61 fegyveret, es a vallara fektette. Bieeentett Alouita fele.

- Mehetlink.

Alouita intett, es Wilzegers mar at is evickelt a torrnelekeken.

- Az alagut ketfele agazik - jelentette a fonnyadt korte feju orgyilkos. - Epp az elagazas torkolatanal falaztak be. Es itt, ezek ajelek. .. talan jelentenek val am it.

Fejmagassagban tenyernyi abrak latszottak mindket torkolat falaban, Mindketto teljesen egyformanak Hint; bonyolult szalakbol feltekert gombolyagot abrazolt.

Siqr kozelebb lepett, es ajeleket tanulmanyozta.

- Azt hiszem, tudom, hoI vagyunk - motyogta. - Szinte sejtettem, hogy ezen a reszen fogunk behatolni. - Magabiztosan pillantott az ot furkeszo varazslora, - lnnen mar tudom az utat.

- Ez biztos?

- Csak a halal biztos - feleIte a no szarkasztikusan, majd Alouitara pillantott, es einkos

kacsintassal tette hozza: -, es neha meg az sem. De azt hiszem, nem tevedek. - Akkor. .. jobbra vagy balra? A no vallat vont.

- Mindket alagut a var kozepso traktusaba vezet... esak az egyik a fold alatti viztarozo

menten, a masik pedig a raktarakon keresztul. -Nos?

- A viztarolon tul van a katonak szallasa - rnagyarazta a no. - Ha arra megyunk, at kell

verekednunk magunkat rajtuk. Mig a masik alaguton a regi raktarakhoz jutunk ... Ott is lehet gond, de talan kevesebb a katona.

- Az eszrevetlenseg az, ami Ieginkabb szamit! - dontotte el Alouita. - A raktarak fele megylink. Melyik az?

Siqr intett.

- A jobb oldali.

- Akkor arra megyunk ... - Fejevel intett. - Wilzegers!

A vekony orgyilkos maris besurrant a jobb oldali jaratba, s hihetetlen konnyedseggel siklott tova a sotetsegbe, s egy pillanattal kesobb a faklyaja fenye eltunt egy kanyarban. A kesobb ocsudo Xunzlinekigen sebesen kellett szarnyalnia, hogy beerje.

Nem sokkal kesobb helyreallt a korabbi menetsorrend, es egy ugyanolyan alagutban haladtak tovabb, mint amilyenen eddig is jottek, Am lepteiket meggyorsitottak, es merev, feszult mozdulataikb61 kitunt, hogy valamennyien tisztaban vannak azzal, hogy mar rnelyen az ellenseg teruletenjarnak.

Ot - hatszaz lepessel es tobb kanyarral kesobb beertek Wilzegerst. A folyos6 ezen a reszen tiz - tizenket meter atmeroju, szabalytalan kor alaku eloterre szelesedett, s a tovabbvezeto utat a tulfelen karnyi vastag, rozsdas femrudakbol a116, leengedett rostely zarta el. A rudak oly sunin helyezkedtek el, hogy nemhogy a vekony orgyilkos, de a nala j6val apr6bb Xunzli sem tudta keresztulpreselni rajta a testet.

- Zsakutca - mormolta Wilzegers. - Vagy attorunk ezen is, vagy vissza kell mennunk, Alouita a vasakat vizsgalgatta. Megragadott kettot, es megprobalta szetfesziteni azokat. Nem jutott eredrnenyre.

A rostelyon nil a folyos6 j6kora barlangga szelesedett, amelynek fala menten sotet ladak es balak hevertek szabalyosan elrendezett halmokban. Valamifele raktar lehetett, am sem a faklyafeny, sem Alouita fejpantjanak ekkove nem tudta bevilagttani, mifele holmik hevernek ott.

- Atkozott rostelyl - recsegte a varazslo, - Gyulolnem erre elvesztegetni az esszenciaml Raadasul erre nem keszultern. Ha varazsolnek ra, tul eros rnagiat kellene elpazarolnom ... 6666, olyan lenne, mint katapulttal hangyabolyra Ioni! Es egeszen biztos elarulnam vele ittletunk tenyet. - Tanacsot varva pillantott korul. - Siqr, te a zarak szakertoje vagy ...

- Zarake es lakatoke, igen - dormogte a no. - Es bizonyara van is valamifele szerkezet ... de gyanitorn, a rostely tuloldalan.

Mikozben a gilf no beszelt, a gennyman6 bedugta a fejet aracsok koze, es megprobalta atpreselni a testet, Vesztere.

A feje atment, de a mellkasa nem. Aztan mar a fejet sem tudta visszahuzni elallo fiilei miatt.

- Beszorultam! - vartyogta mergesen, Aztan valamivel idegesebben tette hozza. - He, he, en tenyleg beszorultam, nem viccelek!

- Latsz valam i zarszerkezetet?

- Kit erdekel?l - nyllszitette a gennyman6 mergesen, - Hat nem latod, hogy beszorultam,

tap16? He! Segitsen mar valaki! - Amikor pedig Siqr megprobalta visszarangatni a gennyman6 fej et, az ugy sivalkodott, mintha a beret nyuznak, - A fiileeeem, te marha, a fuleeeeeeem! Le akarod tepni?' Ezt ne, ne, ne ... ne csinaaaald! Engedj mar el, te hulye kurva! Te atkozott gilfkurva!

- En csak segiteni akarok.

- Baromarcu nember! Az nem segltseg, ha tobol kiteped az osszes fulem!

- A nyelvet tepd ki inkabb! - rikkantotta Xunzu, es udvozult vigyorral a kepen roppent oda. -

Szivesen segitek!

- Anyadnak, annak a tetukoros szitakotonek, annak segits! - kiabalta a gennyman6, es ahogy a fejet rangatta, otszor - hatszor is belefejelt a vasrudakba. - A66666, hogy a jo budos, retkes gilf anyjaba annak, akiidetette ezt a fortelyos csapdat!

- Fortelyos csapdat? - visszhangozta meglepetten Xunzu, es ertetlenul vegignezett a tarsain, - En olyat nem latok. Csak egy ostoba genny - man6t, aki beszorttotta sajat fejet ket vasoszlop koze, Hogy teged idezzelek: "Hihihihihi" ...

Annubog hirtelen felhordult.

- Mogottunk! - recsegte .. - Jonnek, Alouita megperdlilt.

- Mifelek?

A szigonyos kivart par pillanatot.

- Ketlabuak. Fegyveresek. Gilfek, velhetoen ... =Hanyan?

- Kevesen - dormogte a fagyfoldi. - Nem sokan.

- De megis?

- Hatan, nyolcan, maximum. Alouita a fogat csikorgatta.

- A varorseg lehet. Valoszinuleg Yrunta tombolasa hozta oket a nyomunkra. - Felszfvta

hord6nyi mellkasat, - Csapdaban vagyunk. Skandar Graun a homlokat rancolta,

- Ugye ... nem ijedunk meg par fegyveres gilftol?

- Nem, semmikeppen - felelte komolyan Alouita. - De mielobb vegeznunk kell veluk, es

feltetlenul meg kell akadalyoznunk, hogy akar csak egy is megl6ghasson kozuluk, s riad6ztassa a tobbieketl Keszuljetek a harcra!

- Keszuljunk''! - uvoltotte felhaborodottan Haimfliddi. - Konnyu azt mondani!

- Kussolj mar! - zummogte XunzO.

- Te kussolj, te szarnyas patkany! En szorultam be! Jogom van sivalkodni! ... Segftseeeeeeg!

- Befogna valaki a pofajat ennek a kis gennyg6cnak! - recsegte mergesen Rodrick Zarnakka.

- Vagy odamegyek en, es feldugom a seggebe a faklyamat!

- Tudod, mit dugjal fel es kinek! - sipftotta felhaborodottan Haimtliddi. - Te nyavalyas dren

moslekevo!

Siqr enyhen, figyelmeztetoen racsapott a tarsa vallara. - Hallgass!

A gennyman6 visitani akart meg nehany sertest, am a gilf no szava jobb belatasra birta. Mar nem obegatott, csak duzzogva motyoraszott az orra alatt

Annubog hallgat6zott.

- Most ertek a leomlasztott falhoz - adta hirul. - Megalltak es izgatottan karattyolnak. Gilf nyelven ...

Skandar Graunnak tamadt egy otlete.

- Yrunta! - mordult fel surgetoen, - Omlaszd le mogottunk a falatl Akkor nem tudjak meg, hogy itt vagyunk. N em fedeznek fel, s azt hihetik, valamifele foldrenges volt ...

- Omlaszd le tel - mordult vissza ingerlekenyen a felszermi.

- De ez ate specialitasod ...

- Na persze! Majd ha visszater az erom! Alouita felretolta az utjabol az exgladiatort.

- Nem j6 otlet - motyogta. - Semmikeppen nem j6 otlet! Ha berobbantanam magunk mogott

az alagutat, itt rekedhetnenk.

- De akkor mit teszlink? Alouita vallat vont.

- Mit tennenk? Harcolunk. Kicsinaljuk oket az utols6 szalig, aztan majd eldontjuk hogyan

tovabb,

A varazslo ajelek szerint egyaltalan nem izgatta magat hat - nyolc gilf varor miatt. - Xunzu, Wilzegers, Alexis es en mogejuk kerulunk, es hatba tamadjuk oket,

- Mogejuk? - huzta fel a szemoldoket Skandar Graun. - Hogyan?

- Xunzli es Wilzegers tudj ak a m6dj at. En pedig viszem Alexist. Gyerlink! ... Kargil, te

maradj hatral Ne pazarold el foloslegesen az erodet! Boldogulunk nelkuled is.

Senki sem vitatkozott. S mire Skandar Graun radobbent, hogy 0 lenne az a"Kargil", akinek hatra kellene maradnia, mar nem volt kinei tiltakozni. Alouita ugyanis megragadta testore vaskesztyus kezet, s egy pillanat alatt elttint vele egylitt. Valoszinuleg valamifele kisebb teleportalastalkal - mazott. Vagy csak Iathatatlanna valt?

Xunzli felroppent a mennyezetig, s szinte a plafont cir6gatta szarnyaival, ugy repult be a sotet alagutba,

Wilzegers lefektette a faklyajat egy kiallo koperemre, aztan konnyed, ruganyos leptekkel futni kezdett a kozeledo ellensegiranyaba.

Skandar Graun erdeklodve kovette a tekintetevel, s el nem tudta kepzelni, mi m6don probal majd az orgyilkos a szembol ozonlo katonak hata moge keriilni. De ez az 6 dolga. Ha ennyire magabiztos, nyilvan van ra valami trlikkje.

A tobbiek is harehoz keszulodtek. Akinel faklya volt, most beleszurta valahova a kovek koze, hogy ne zavarja hare kozben, de megis legyen elegendo feny.

Y runta vette at az iranyitast,

- Vissza egeszen a racsig:

- Ez nem racs, hanem rostely, te marhafajzat! - vartyogta mergesen a gennyman6, es duhosen

rugdosott hatrafele. - Ha valaki letapossa a labam, az bucsut mondhat a tokeinek! Es ez rad is vonatkozik, Siqr, kedvesem, meg ha neked nines is olyanod!

- Mi a terved? - erdeklodott Skandar Graun a felszemutol,

- Az - korvonalazta elkepzeleseit Yrunta -, hogy amikor felbukkannak, rajuk rontunk.

Skandar Graun hunyorgott. - Zsenialis terv ...

Yrunta ranezett felelmetes szemevel, s nem lehetett tudni, mire gondol kozben, Legfeljebb sejtem.

- Meglepjuk oket! - dormogte a volt gladiator. Aztan fenyegetoen nezett korul. - En megyek elol, Ne alljatok az utamba!

Senki sem ellenkezett.

Skandar Graun is esak a tudata szegleteben gondolt arra, hogy egyszerubb lett volna az utols6 folyosokanyarnal meglapulni, s onnan tamadni, Nagyobb lehetett volna a meglepetes, s ellenfeleiknek nem lenne annyi idejuk felfogni, rm tortenik De nem akarta okvetetlenkedesevel megzavarni masok tervet.

A gyorsan kopog6 leptek sebesen kozeledtek. Aztan a folyos6kanyarban, epp a lobog6 faklyak fenykorenek hataran feltuntek az elso katonak, Apr6 termetu, vezna, inas fiek6k voltak. Bar nem lehetett kivenni a vonasaikat, de Annubog valoszinuleg j61 tippelt: gilfek lehettek. A varorseg katonai.

Yrunta hareiasan felbombolt, aztan keselyucsoros buzoganyat megemelve elrugta magat a rostely rudjatol,

- Anyad, te fonnyadt eszu barom! - sikoltotta a gennyman6 felhaborodottan. - Neked j61 esne, ha te lennel beszorulva en meg seggbe rugdosnalak?'

Senki nem foglalkozott vele.

Yrunta oles leptekkel duborgott, egyenesen szembe a tamadokkal, Annubog, Zarnakka es az ifju Zarna egy emberkent kovettek, Roggyant Gazkhul is szedte a labat, am santikalo, torz mozgasa miatt meg e rovid tavon is lemaradt tarsaitol, Gabii pedig nyugodtan ballagott utanuk; kezeben szorongatta varazspalcajat, de ettol fuggetlenul'elegge kozonyos keppel lepkedett, Valoszmuleg ugy itelte meg, hogy az 6 beavatkozasara itt mar nem lesz semmi szukseg.

Bar Skandar Graunnak viszketett a tenyere, 6 sem siette el a dolgot. Nem akart berohanni alkalmi tarsai utan a keskenyebb folyos6ra, inkabb itt maradt a rostely elotti eloterben. Nem azert, mintha meg akarta volna szivlelni a varazslo utasitasat, marmint, hogy ne avatkozzon hareba, hanem azert, mert a folyos6n maris annyian hemzsegtek, hogy sajat tarsain kellett volna atverekednie rnagat, ha hozza akar ferni a gilf katonakhoz.

Mert bar az igaz, hogy a folyos6 eleg szeles volt ahhoz, hogy akar ketten - harman is kenyelrnesen elsetalgassanak egymas mellett, annyira nem volt szeles, hogy kettonel tobben hareoljanak. Meg ha ketten megvetik is egymas mellett a labukat, egy - egy hevesebb csapassal egymast is eltalalhatjak vagy zavarhatjak,

Inkabb arra gondolt, hogyha valamelyik gilfnek sikertil attornie tarsai kozott, akkor 0 majd rnegallitja. Am ahogy a esata alakulasat elnezte, hamar radobbent, hogy ebben aztan hiaba remenykedik.

A nagy tolongasban keveset Iatott, am annyit konnyeden megallapitott, hogy tarsai, ahelyett, hogy hatrafele szorulnanak.Tnkabb meg elorenyomulnak, es a sikoltoz6 gilfek azok, akiknek hatralniuk kell.

Am a duhos orditasokbol, sikoltasokbol es bombolesekbol azt is kihamozta, hogy Alouita terve bevalt; sikerult hatba tamadniuk a gilfeket, s rnegakadalyozni a hatralasukat.

Skandar Graun komoran toporgott.

Most mi a fenet csinaljon? Rohanjon 0 is a tarsai utan, remenykedve es lesve az alkalmat, hatha felbukkan egy gilf fej buzoganycsapasnyi tavolsagban? Vagy maradjon itt tetl en i.il , Iekuzdve tagjai zsiborgasat?

Mielott a folyos6 fele indult volna, reszelos hangot hallott a fule mellett. - Varj, Skandar Graun!

Almatagon pillantott vissza a valla folott, es a gilf not latta, aki hanyagul a vasrudaknak tamaszkodva ot bamulta. Siqr a jelek szerint szinten nem igyekezett kivenni a reszet a csatabol, itt maradt inkabb beszorult tarsa mellett.

- Mit akarsz? - dormogte a felork, es esak ekkor dobbent ra a helyzet rendkivulisegere. A gilf no a neven sz6litotta! Skandar Graunnak nevezte. Azon a heven, melyet meg a varazslo sem ismert!

Itt mindenki Kargil Yhronkent, a dren maguskiralykent azonositja ot. Meg Sheenka, Yvorl szladja is .Kargu" - nak sz6litotta. Ez a rondapofaju, gunyoros no pedig ...

Buzogannyal a kezeben kozelebb sietett. Area nem sokj6t sejtetett.

- Hogy szolitottal"! - kerdezte baljoslatum

A no a szaja ele emelte ujjat, szandalos labaval pedig megbokte a gennyman6 labszarat, Haimtliddi azon nyomban ektelenul sivftozni kezdett,

- Anyadat rugdosd, te arcatlan nember, aki szajhaja voltal minden jottmentnek, meg annak a redves, tetves yak koldusnak is, aki a templom elott keregetett, meg annak a sapkoros kolyoknek, aki rutves patkanyokat nyuzott, rnielott beleverte doglegyektol hemzsego buzos oledbe a magjat ...

Csak mondta, mondta, sorolta, es hol hangosabban, hol halkabban visitozva valogatas nelkul serteseket kiabalt tarsnojere. Skandar Graun rnegutkozve nezett a gennyman6ra.

- Ennek meg mi baja?

- Semmi - felelte Siqr. - Csupan megsuketiti azokat, akik magikusan hallgat6zni probalnak.

Jgy mar senki sem hallhatja meg, amit beszeltmk

A felorkon szornyu gyanakvas kuszott vegig. Nana, hogy a gilf no az arulo, akire Alouita utalt ... Nem is lehetne maskepp!

- Keves az idonk - hadarta Siqr. - A varazslo es csurheje azonnal visszater.

- Na es?

- Ovakodj tole! Bar Shem latszolag kedves es szimpatikus ficko, a lelke melyen ugyanolyan

verszomjas vadallat, mint az, aki ellen hadakozik: Verivo Shimbralaar. Baratsagos arcat mutatja feled, de kozben rosszat forral ellened!

- Es veled mi a helyzet?

- Semmi. En esak figyelmeztetni akartalak.

- Horman tudod a nevem?

- Hat nem mindegy?

- Horman tudod?!

Siqr gunyosan elhuzta keskeny ajkat, aztan Annubog mely hangjat utanozta: - Latomasom tamadt ...

- Tudom en nelkuled is - morogta a felork, - Arulo vagy!

- Aru16? - somolygott a no gunyosan. - Ez egy fellengzos, mondvacsinalt kifejezes. Kinek vagy minek Iennek en az aruloja?

- Shimbralaar szolgaja vagy!

- 6, nem! Soha nem voltam, s soha nem is Iennek. Gyulolom Shimb - ralaart! Jobban, mint

barkit vagy barmit egesz eletemben! Skandar Graun elbizonytalanodott. - De akkor mit akarsz?

- Figyelmeztetni teged. Es most, hogy ezt mar megtettem, nines tobb mondand6m.

- Dehogy nines! - A felork elallta a no utjat, es fenyegetoen tartotta lancos buzoganyat. -

Beszelni fogsz, meghozza most azonnal, kulonben ...

- Kulonben eler a pestis? - kerdezte a no gunyosan, - A Ket Labon Jaro Pestis? Ugyanarra a sorsrajutok, mint mindazok, akik segiteni akartak raj tad, te szerencsetlen, balga allat!

A felork meghokkent, de esak azert is duhbe lovallta magat,

- Beszelj! Ki vagy te es mit akarsz? .. Es mit tudsz r61am? Ki vagyok en es mi dolgomitt? Mit tervez ellenem Alouita? Mit tervez Shimbralaar? Es Iegfokeppen: mit tervezel te?

Siqr gunyosan, rekedten nevetgelt.

Aztan korvonalai megremegtek, elvekonyodtak es elvesztettek hatarozott konturjukat, Olyan lett, akar egy ket labon allo, gilf formaju paea, amit Iilas fustpamacsok lengtek korul.

- Egy ... mhyor! - hordult fel a felork, es osztonosen a jelenes fele esapott a buzoganyaval. Am az elvekonyodott no konnyeden atsiklott a vasrudak kozti reszen, es a buzogany tuskes golyoja az egyik rozsdas vasrudon esattant. A rad beleremegett.

- Naaaaaa - aaa - aaa - aaa! - rezgett meg ezzel egyutt a beszorult gennyman6 is. - Elment az eszed?! Te orulnel, ha en csinalnam ugyanezt veled, te tohonya tah6?!

Siqr visszafordult, megragadta ket kezevel a ket vasrudat, melyek apr6 tarsat fogva tartottak, es ket iranyba rantva tagitotta a rest. A karnyi vastag rudak meghajlottak a rendkivi.ili ero alatt.

- Gyere, kiesi!

A gennyman6 szemvillanas alatt atpreselte testet. Skandar Graun mar esak megkesve kapott utana. Raadasul, amikor atdugta kezet a rudak kozott, hogy megragadja a rnenekulot, Haimfliddi visszakapott fogaival a valla folott, akar egy kutya, s akkorat harapott a felork ujjaiba, hogy meg az ujjesontok is reesegtek.

- 6, a rohadt ...

- Nesze, egy kis emlek hogy el ne feledj! Hihihihi! - sipftozta Haim - tliddi, de aztan nagyon

sietve eliszkolt onnan, mivel a felork atcsapott ket vasrud kozott a buzoganyaval. Aztan biztonsagos tavolsagbol szamarfulet es hosszu orrot mutatva fintorgott, es az altestet billegette. - Kinyalhatod, koresbarom, kinyalhatod!

Skandar Graun duhosen morgott, es elso felindulasaban esaknem a kis pimasz utan hajitotta buzoganyat, de rnegidoben meggondolta rnagat.

- Ne felj! - dorrnogte, es esontig harapott kozepso ujjat dorzsolte. - Ezert meg ... ezert ...

- Legy esznel, Skandar Graun! - formedt ra a no arrogansan. - Ha a vesztedet akarnam, mar

reg megolhettelek volna! - Es en is teged!

- Gondolkozz! Nem en vagyok ate ellenseged!

- Neeeeem?! Ugy gondolod? - sziszegte Skandar Graun, es veszjosloan pislogott. - Lehet,

hogy esa16dni fogsz! Talalkozunk mi meg!

- Meglehet - vetette oda a no flegman, - De ha ez bekovetkezik, kettonk kozul a te csalodasod lesz nagyobb!

Azzal megperdult, es elsuhant a barlang tulso resze fele, Haimfliddi kinyujtotta a nyelvet a felork fele, es olyan hangot hallatott, mint egy has - csikarasos oszver a faraval, miutan bedugtak a vegbelebe egy csipos paprikat. Aztan vihogva, tancikalva iramodott tarsnoje utan.

A csatazajok elcsendesedtek, es az alagut felol Alouita bukkant fel idom - talan golyalabain billegve, mogotte pedig elmaradhatatlan arnyeka, Alexis do Sternoran. A lovag mellvertje mero ver volt, jelezve, hogy alaposan kivette a reszet a csatabol, de a jelek szerint Alouita sem tetlenkedett A varazslo meg mindig a kezeben tartotta rov idkardj at, melynek fekete pengejerol nyulos, barnas cseppek csopogtek a padl6ra minden lepesekor.

- Levagtuk oket az utols6 szalig - jelentette oromtol sugarzo keppel, aztan a tekintete elsotetedett. - Hoi van Siqr es Haimtliddi?

Skandar Graun az elgorbltett vasak fele intett.

- A rostelyon tul. Azt hiszem, Siqr az... akire gondoltal, Szandekosan nem mondta ki az "aruI6" sz6t, hiszen gyanujat Alouita bizalmasan kozolte vele, s 0 nem akarta kozhfrre tenni. Es immar erkeztek a tobbiek is.

Yrunta a roppant, bardos buzogannyal, Annubog a szigonyaval, Zarnakka es Zarna a kardjaval, Gabri dudolgatva, Gazkhul pedig egy formas kis porollyel, es oromtol csillog6 szemmel.

- Nezd, mit talaltam! - mutatta mar messzirol Skandar Graunnak a veres fegyvert. - Jobban all ez az en kezemben, mint az a satnya kard ...

Zummogve erkezett Xunzu, es a sotetbol kibontakozott Wilzegers karcsu alakja is. A jelek szerint egyetlen karcolas nelkul usztak meg a csetepatet a gilfekkel szemben.

Alouita az elgorbttett vasrudakat barnulta.

- Hogy ferhetett at ezen a resen? - kerdezte, s egyertelmu volt, hogy a gilf nore gondol, nem a gennyman6ra. - Es egyaltalan ... hova a fenebe ment?

- Talan figyelmeztetni Shimbralaart - dormogte Skandar Graun.

- De hogy fert at?

- Valami varazslattal,

Skandar Graun valami ok miatt nem akarta nagydobra verni tudasat: hogy Siqr, akit gilthek hisznek, valojaban egy mhyor. Ki tudja, talan meg hasznara lehet az, hogy csak 6ismeri a titkot. Es az sem kizart, hogy Siqr nem hazudott, es val6ban Alouitatol kell 6vakodnia. Alouita bosszusan rameredt, szemeben felelmetes langok lobogtak.

- Hogy hagyhattad elillanni?!

- En a harcot bamultam - hazudta a felork meglepetten az arrogans szamonkerestol. - Mire

idepillantottam, 6 mar odaat volt, s atrangatta magaval a gennyman6t.

- Sz6val Igy allunk - preselte ki osszeszorftott ajkai kozott Alouita, es mer6n bamulta a felorkot, mintha az elmejebe akarna latni, A fejet ingatta, mintha nem akarna elhinni, hogy ez megtortenhetett, Am szavai hatarozottan csendiiltek - Nem vesztegethetjuk tovabb az id6t. .. Felre a ros - telytoll Szetolvasztom a vasat!

- Varj! - intett Skandar Graun. - Egyszerubben is atj uthatunk.

- Mi m6don?

- Ahol a man6 atfert, atferhet Xunzuis, nem? S ha atbujt, megtalalhatja a zarszerkezetet.

A tunderke fancsali kepet vag ott.

- Jaj de j6! Mar megint az en pocsommel jatszadozunk ...

De nem vitatkozott. Odaroppent a rostelyhoz, leereszkedett a padl6ra, es atpreselte magat a Siqr altal elgorbitett rudak kozott, Legnehezebben a szarnyaival boldogult, de vegul sikerult megoldania a problemat, es nem sokkal kesobb mar a tuloldalon zummogott.

- Es most?

- Keresd meg a nyit6 szerkezetet! - n6gatta Alouita.

- Ez nem nagy Ugy - zummogte Xunzti. - Mar latom is. Ott van oldalt, az a nagy ize ...

- Akkor huzd fel a rostelyt!

Xunzu elroppent valahova oldalra, aztan hangosan csuklani kezdett. Folyamatosan, gyors egymasutanban, Nem lattak a fal takarasaban.

- Mi a baj? - kerdezte Alouita.

- Csak az ... hogy en ezt meg se bfrom mozdftani!

- Ne vacakolj mar!

- Nem vacakolok! - znmmogte a tunderke ingerlekenyen, - Ezt a bazi nagy kereket, amit

forgatni kene, nem az en testi eromre szabtak!

Alouita ugy pillantott Skandar Graunra, mintha azt mondana: "cseszheted a jo otleteidet", de nem szolt egy szot sem. Odanyomta veres kardjat a testorenek, s mindket kezevel megragadta azt a vasrudat, amelyet Siqr mar alaposan elgorbitett. Varazsszavakat dormogott az orra alatt, es teste megfesziilt.

Az osszes faklya fenye egyszerre fellobbant, es eles serceges hallatszott. Aztan a kamyi vastag vasrudon remeges futott vegig, es megvonag - lott, mint valami kfgy6. Alouita felnyogott, es teljes erejebol megrantotta. A vasrud gumiszeriien megnyult, es a varazslo kitepett belole egy jo meteres darabot. A foldre hajitotta, mint egy vaskos liant, s a ruddarab meg ott is remegett es meg - megvonaglott.

Alouita habozas nelkul megragadta a szomszedos vasat, es azt is addig rangatta, cibalta, amig abbol is ki nem tepett egy hasonlo darabot. Immar eleg tagas res kinalkozott, amin atjuthattak. A kitepett darabok nem tekeregtek tovabb; elgorbult femdarabokkent mozdulaiianul hevertek a padl6n.

- Gyeriink mar! - sziszegte a varazslo, - Mar igy is tul sok idot vesztegettiink! Megprobalt atbujni a resen, am ahogy elorehajolt elvesztette egyensulyat, es terdre esett.

- Atkozott Iabak! - sziszegte. - Atkozott nyomorek test! - Atmaszott a tuloldalra, s ott az egyik rudba kapaszkodva talpra allt. Skandar Graunra pillantott. - Latod? Errol beszeltem neked ...

Tarsai egymas utan bujtak at. Kozvetlenul a varazslo mogott Alexis do Stemoran, aztan Gabri, Yrunta, Annubog, majd Wilzegers. Gazkhul viszont mag a elott taszigalta Skandar Graunt.

- Menj, menj!

A felork kifujta a Ievegot, hogy ezzel is csokkentse mellkasa mereteit, es ugy, ahogy azt Yrunta is tette, feloldalasan preselte at testet.

Aztan jottek a tobbiek is. Most is, mint altalaban az idosebb dren katona, Rodrick Zamakka maradt legutoljara, Mielott atbujt volna a resen, meg korulvillantotta faklyajat a kisebb barlangban, es bevilagftott az alagutba is, ahol a csata lezajlott.

Skandar Graun, aki szeme sarkabol erzekelte a feny - arnyek hirtelen valtozasait, hatrapillantott, Mintha mozgast eszlelt volna az alagutban. Mintha vekony, kis termetu alakok tapaszkodnanak fel a padl6r61.

- Yvorl redves ... nezzetek! Ott, ott ... a gilfek!

-Mi van?!

- Mozognak!

- Nem mozog ott semmi, ocsem! - jelentette ki Rodrick Zarnakka onerzetesen, - Csupan gilf

hullak maradtak mogottunk ...

Skandar Graun a szernet meresztette, de val6ban nem mozdult ott semmi. Immar 0 maga sem tudta eldonteni, hogy csak a szeme kaprazott - e az iment, vagy valoban talpra kaszalodtak a legyilkoltak hullai.

Meg bameszkodott volna, de Gazkhul baratsagos gyengedseggel megragadta a vallat, es eroteljesen a barlang kozepe fele Ioditotta,

- Gyerunk, tes'ver! Ne hatraltassuk a tobbieket!

Skandar Graun gyanakodva pillantott a pupos orkra. Nem alltak ok effele bizalmas viszonyban, hogy csak ugy egyszeriien rangassak egymast. Mi ntott ebbe a fickoba, hogy minden atmenet nelkul ilyesmire vetemedett?

Valami egyre jobban buzlott ebben az egeszben, s a felork kezdte kenyelmetlenul erezni rnagat. Tudta, hogy nem stimmel valami, csak arra nem birt rajonni, hogy mi.

Talan nem is kerult vissza a multba, csak a bolondjat jaratjak vele? Vagy csak berugott, es most otthon fekszik Drenia kiralyi udvaraban a feltornyozott parnak kozott, es csak k6tyagos alom az egesz?

Gazkhul ismet a vallara csapott, hogy csaknem megroggyant az utese alatt.

- J6 kis csata volt, tes'ver! Sajnalhatod igencsak, hogy nem vettel reszt benne!

- Meg egyszer a vallamra csapsz - mordult fel Skandar Graun - , es a buzogannyal kapod

vissza ... tes 'ver!

- Nocsak! - Gazkhul eloszor meghokkent, de aztan csak rohogott, es legyintett. Nem fuzott a dologhoz rnegjegyzest,

A bar lang, amelybe jutottak, gigaszi meretu volt, es szokatlanul hidegnek hatott, bar a homerseklet semmivel sem lehetett alacsonyabb, mint a rostely tuloldalan, Inkabb csak egy kellemetlen jelenseg volt ez, amely a husebb hatast keltette.

Annubog a nyomokat kereste, Nem volt nehez dolga; a poros padl6n remekul kirajzol6dtak a gilf no es a gennyman6 szandaltalpainak lenyomatai. Meg ugy is, hogy az eloresieto Alouita es tarsai jocskan osszetapostak.

A dren magus, es kozvetlen kornyezete mar csaknem a barlang kozepen jart, es onnan integetett vissza, hogy siessenek mar.

- Erre! - Annubog maris indult. Yrunta Iepkedett mellette.

Wilzegers, aki valahova oldalra elkalandozott, s az egyik ladat nyitogatta, most hirtelen visszatert. Bal szeme alatt ritmustalanul rangatozott egy ideg.

- Mifele raktar ez? - - kerdezte Skandar Graun.

- J obb neked, ha nem tudod - reszelte az orgyilkos.

- Hogy - hogy?

- Mert ez nem raktar.

A felork a kozelben allokra pillantott, hogy vajon ok tudjak - e, mit be - sz.;l Wilzegers. Am Rodrick Zarnakka es Gazkhul abrazatan egyarant ertetlenseg lilt. Pel Zarnaen pedig a szokasos bamba kozony.

- Ha nem raktar - morogta a felork -, akkor mik azok a dobozok? Wilzegers elhuzta a szajat mintha vigyorogna.

- Kopors6k.

-Mi?!

- Ez egy Kripta! - recsegte Wilzegers. - Csoportos temetkezesi hely!

- Agilfeke?

- Hat ... alig hiszem.

- De akkor mifele lenyek ... Nem fejezhette be kerdeset, Annubog felbombolt:

- CSAPDAAAAA!

Suvitve zugott el valami Skandar Graun fule mellett. Kurta nyilvesszok erkeztek tucatszam. Roggyant Gazkhul feluvoltott, es osszeroskadt. Rodrick Zarnakka kezebol kilottek a faklyat. A felork azt sem latta, kik lonek es honnan, am az osztonei vezereltek. Ket hatalmas lepessel oldalra szokkent, es Ienduletbol bevetette magat egy ladahalom moge,

Ket - harom nyilvesszo csattant a kozeleben, de nem talalta el.

A hatalmas barlang megelenkult, harsany csatakialtasok reszkettettek meg a levegot. Mindenfelol apr6, karcsu alakok ozonlottek elo.

Gilfek.

A bar lang kozepen Wm6rG1o csapatot tarnadtak.

Skandar Graun nem toprengett el azon, miert rontanak raj uk, miert nem probaljak inkabb lenyilazni oket, maris mozgasba lendi.ilt.

Ugy itelte meg, hogy gyors fedezekkeresesi manoverevel kikeriilt a gilfek latoterebol, es ki akarta hasznalni az id6t, arnig nem ra koncentralnak Enyhen rneggornyedve a ladak es a fal kozt rohant. A Iadak fedezeket nyujtottak az esetleges Ijaszoktol, es eltakartak mozgasanak iranyat,

Ugyanakkor a ladahalrnok kozotti keskeny "sikatorok" j6 alkalmat kinaltak egy leselkedo orgyilkosnak ...

Skandar Graun azonban keszen allt ilyesmire is.

A faklyak fenykorebol mar akkor kikeriilt, amikor beugrott a Iadak rnoge, am 6t nem zavarta a sotetseg; infralatasa tokeletesen beazonositotta a kozeli targyakat,

J6 szaz Iepest tett mar meg a ladak es a fal kozti savban, de meg egyetlen gilf sem kerult az utjaba. Az orditozast es a fegyverek csattogasat a jobb keze felol hallotta, s valamelyest mogule. Ez azt jelentette, hogy maris tulfutott a barlang kozepreszenek vonalan.

Visszafogta lepteit, es beszuszakolta magat ket ladahalom kozti kes - , keny jaratba, kockaztatva, hogy beszorul. Teljes rnellszelesseggel nem fert volna el,fgy oldalazva Iepkedett, jobb karjat s vallat tolta elore, A keskeny koz alig volt nyolc lepes hosszu, s mire a felork kettot pislogott, mar ki is ert a tuloldalan,

Ujabb, valamivel alacsonyabb halmokat latott, s azokon tul pedig egy dUhong6, vad csata kepe tarult a szeme ele.

Tarsai kort alkottak, melynek kozepen Alouita allt, es gocsortos botjat a magasba tartva harsany torokhangokat hall atott. Korulotte Alexis do Sternoran, Gabri, Yrunta, Annubog, Pel Zarna es Rodrick Zarnakka hadakoztak, s oket halvanysarga fenysugarak boritottak be. Olyan volt, mintha egy sarga fenyketrec foglyai Iennenek, Am ez a ketrec nenrfogva tartotta, hanem vedelmezte 6ket. A felejuk suhan6 nyilvesszoket elteritettek a szeles fenypantok, s Ielassitottak az ellenseges kardcsapasokat.

Szukseg is volt a magikus vedelemre, mert e korul a hetes korul annyi gilf tolongott, hogy szinte egymast akadalyoztak a tarnadasban. Nem egy kozuluk rnaris a padl6n hevert, s testevel felholt, vonagl6 barikadot kepezett a behatol6k korul. Legalabb szaz gilf hemzsegett ott, es hiaba dolgozott Sternoran lovag ket kezre fogva pallosat, hiaba csapkodott tombolva Yrunta roppant keselyucsorevel, s dofkodott Annubog a szigonyaval, nem lehetett ketseges, hogy ha nem tortenik valami, a roppant tulero elobb - ut6bb elsopri a maroknyi csapatot.

Es a gilfek meg mindig jottek, Csak jottek, jottek, ozonlottek. A barlang tulso kijarata felol aradtak befele, es eszel6sen rikoltoztak, uvoltoztek.

Am eleddig meg egyetlen egy sem jutott kozuluk a harangszeni sarga fenyketrecen beluke. Yrunta es tarsai iszonyatos csapasokat osztogattak

Skandar Graun azt nezte, hoi vannak a tobbiek.

Xunzut a barlang mennyezetenel fedezte fel, A tunderke veszett sebesseggel visszafele repult, amerrol jottek, es utjat zaporozo nyilvesszok kisertek. Am a paranyi teremtmeny gyorsabb volt, mint azt az [jaszok felteteleztek, s a nyilvesszok mindvegig mogotte kopogtak

Wilzegerst sehol nem lehetett Iatni, de egy falka gilf a tuloldali fal kozeleben rohangalt, s a nagy felfordulasbol es ordibalasbol arra lehetett kovetkeztetni, hogy oket is elsz6rakoztatja valaki.

Mar csak egy valaki hianyzott a Iistarol, .. Gazkhul!

Skandar Graun 6t is megpillantotta. A pupos ork szorongatott helyzetben volt. Bal combjaba nyflvesszot kapott, a sebbol omlott aver, es sebesult labara nem birt raallni, Gyakorlatilag fel labon ugralt, hatat egy ladarakasnak vetette, es ket kezre fogva lengette harci porolyet maga elott, hogy ne tudjak megkozeltteni, Egy gilfhek mar szetloccsantotta a fejet, de meg legalabb egy tucatnyi ugralt korulotte, s leste az alkalmat, hogy rovid kardjaval felnyarsalhassa, Gazkhul orditott, es szitkok aradataval halmozta el ellenfeleit.

Skandar Graun megrazkodott.

Volt valami - valami megmagyarazhatatlan hatalom - amely szinte uralta az akaratat, Egy ero, amely ranehezedett a tudatara, es nem engedte eselekedni. Egy ero, amely megfosztotta a hare elmenyetol es egyszeru nezo szerepere karhoztatta, Olyan volt ez, mint valami alom, amely egyszeruen esak megtortenik, s kaban kavarog az almodo alombeli Ienyetol.

Skandar Graun megfeszi.ilt, am izmai magukt61 elernyedtek szinte ugyanabban a pillanatban.

- Yvorl redves farkara! - hordult fel a felork, es pofon esapta magat a baljaval, esak ugy esattant. - Mi van velem?! Mi a feszkes fene van velem?!

Az Utes ereje egy csapasra kij6zanftotta, es kiszakadt a "varazs" a161, barmi volt is az.

Mintha eddig beklyo kototte volna guzsba tagjait, melyek most egy csapasra elszakadtak, s a nagy igyekezettol a keskeny sikatorbol elorobbano felork esaknem orra esett.

Valahonnan a ladak kozul egy nyulank alak szokkent elo vekony pengevel a kezeben, es eles rikoltassal a felork hasa fele dofott. Skandar Graunt meglepte ez a tamadas, es bar buzoganyat azonnal a vekony pengeju kard fele lenditette, elkesett. Tamadoja furgebbnek bizonyult. Erezte, ahogy a kardhegy atszurja a bal oldalan a zubbonyat, s vegigkarcolja az oldalat, de husba nem hatolt.

A gilf teljes testsulyat beleadta a dofesbe, es ahogy a kardja tovasiklott, a kis fiek6 a lendulettol terdre esett.

Skandar Graun csuklobol odaesapott. A sietseg miatt nem tudott eleg erot belevinni a mozdulatba, am ami hianyzott az izomerobol, azt bosegesen megp6tolta a buzogany tuskes golyojanak dernona, A vigyorg6 vasgoly6 iszonyatos erovel halantekon talalta a fejet elrantani probalo gilfet; szetloccsantotta koponyajat, kitorte a nyakat, sot, eltorte meg az allkapcsat is.

A gilthek ordftani sem maradt ideje.

Skandar Graun felrugta a meging6 testet, es egy horrenessel atugrott folotte.

A ladak tetejerol egy ujabb gilf erkezett, aki egy - egy gorbe tort szorongatott mindket kezeben, Valosztmileg a felork hatara akart raugrani, hogy aztan ugyanazzal a mozdulattal elnyiszalja a torkat vagy kiforditsa a vesejet ....

... am azzal, hogy Skandar Graun elszokkent a helyerol, a tamado szamitasaiba hiba csuszott, Ahelyett, hogy a szeles haton landolt volna, szetloccsantott feju tarsa testere erkezett, megcsuszott, bokaja nagyot reeesent, es ahogy ket gorbe keset keresztezte maga elott, esak a Ievegot lyuggatta.

Am erkeztek a tarsai szernbol, oldalr61, hatulrol, s fgy Skandar Graunnak nem maradt ideje megadni a kifieamodott bokaju fiek6nak az elcsendesito kegyelemcsapast. Az uj jovevenyekkel kellett foglalkoznia.

- Gyertek esak, gyertek! - bombolte, es a szernkozt rohan6 gilfet ugy rugta gyomron, hogy esaknem a fiek6 hatan jott ki a bakanesa orra. Oldalcsapasa azonban esak a levegot suhogtatta, mivel a balrol erkezo gilf szamitott erre, es idoben kitert a felelmetes buzogany utjabol. Annyira azonban nem volt okos, hogy a buzoganycsapast koveto balkezes okolcsapast is kikeriilje. Reeesent is az alla j6 nagyot, es szajabol ver serkent. A fiek6 megtantorodott. Orditasa artikulatlanna valt,

Egy kardpenge suhogott el Skandar Graun valla mellett, am a vagas nem talalt, Valahonnan a sotetsegbol egy dobotor erkezett suhogva, es nekikoppant az egyik Iadanak, majd zorogve, esengve hull ott a kopadlora.

Skandar Graun gyulolte, ha lesbol keseket dobalnak ra, Felhordult, es jobbra - balra esapkodva igyekezett job ban vedheto teriiletre keriilni.

Bar eredetileg Gazkhul megmentesere indult, most mar a sajat eletet kellett mentenie. A leserult gilfeken kivul legalabb hatan, nyolcan ugraltak korulotte; nem sz61va a sotetben lapul6 keshajigalorol.

Szembol ketten tamadtak.

6 horogve rajuk rontott.

Azok nem voltak eleg gyorsak es szerencsesek hogy kiterjenek az utjabol. Skandar Graun a sz6 szoros ertelmeben elsodorta oket, Latta a feleje lendulo kardokat, de ugy sodorta felre mindkettot bal keze oldaliranyu sopro rnozdulataval, mintha csak alkalmatlankod6 legyeket hessegetne el az area elol. Aztan jobbrol balra, mellmagassagban vizszintesen felkorivesen megsuhintotta Iancos buzoganyat, A tuskes goly6 felmarta a jobb oldali gilf nyakat, aztan tovabb suhant, es leszedte a rnasik gilf fel arcat.

Aztan nekik rohant, es mikozben atgazolt rajtuk, ketfele hajitotta 6ket.

Ismet elsilvitett valami a kozeleben, es nagyot koppanva beleallt az egyik ladaba. A felork odakapta a fejet, es dobbenten latta, hogy nem dob6t6r az, hanem egy lapos, csillag alaku dob6fegyver, mint amilyet ajidoriak hasznalnak.

Valaki a Iadak tetejerol a nyakaba vetette magat, es epp a jobb fulebe sikoltotta reszketo csatakialtasat.

Lenduletbol lehajitotta a padl6ra, es megtaposta.

Kahan razta a fejet, mivel az elobbi uvoltestol nemileg megsuketult. Orulhetett, ha nem szakadt be a dobhartyaja.

Ujabb gilf erkezett szembol. A fick6nak pechje volt; tul keson fedezte fel, hogy mar fele Iendul a buzogany, A vallara kapta az utest; megbillent, csontok reccsentek, ver csorgott, a bal kar szabalyszenien leszakadt, es ploccsanva hullott a padl6ra. A gilf rarneredt. Meg sikoltani sem volt erkezese, mert Skandar Graun ismet lecsapott; ezuttal a fejre, nem a vegtagokra. Aztan heves mozdulattal letorolte az arcaba froccsent agyvelodarabokat, es dongo leptekkel abba aziranyba futott, ahol az iment Gazkhult latta.

Szabad volt elotte az lit.

Egy dob6csillag csorogve, csattogva hullott a laba ele, es tovabb pattogott, akar egy lapos kavics a foly6 hullarnain.

- Atkozott mocsok! - sziszegte a felork, de nem volt ideje a Iesbol dobalodzoval foglalkozni. Gazkhul ugyanis sebet kapott a masik labara is, es bogve, zokogva terdre rogyott.

A negy megmaradt gilf farkasszeru uvoltessel rontott ra.

A sebesult ork ketsegbeesetten felbombolt, es terdelve is ketsegbeesetten vedte magat. Felkorivesen csapott maga elott a harci porolyevel, es kiverte egyik tulbuzgo tarnadoja al61 a Iabat, A fick6 elzuhant, es egyenesen a meghokkent orkra esett.

Ezzel megpecsetelte sajat sorsat, es megmentette Gazkhul eletet. Ugyanis egyszerre harom gilf kard melyedt a szerencsetlenul jart fick6 testebe, Hogy ezek a kardok athatoltak - e a nyiszlett gilftesten, s atjartak - e az orkot is, azt Skandar Graun nem tudta rnegallapitani ...

De mindez mar nem szamitott.

Verszomjas hordulesekkel, duborogve tamadta hatba a sajat tarsukat felnyarsalo gilfeket, es mire azok eszbe kaptak volna, kettejuknek mar nem volt hova kapni ...

Az eszt ugyanis az agyukkal egyutt kiloccsantottak keskeny fejukbol,

A harmadik felsikoltott, kirantotta kardjat szerencsetlenul jart tarsa lapockai kozul, es szembefordult a dernoni felorkkal.

- Meghaaaalsz! - sikoltotta elemi melysegu duhvel, A szeme szinte villamokat vetett.

Skandar Graun megkfnalta egy csukl6b61 inditott jobbkezessel. A gilf sikoltva szokkent hatra, A buzoganygolyo a domboru mellkastol alig tenyemyire suhant el, es mar a csapas puszta szele is csaknem kivegezte a nyomorultat. Hanyatt esett, es beverte a fejet az egyik ladaba.

Skandar Graun a halal onkentes szolgajakent rontott ra, es diadalmas uvoltessel celozta meg a gilf fejet.

Azt hitte, a kis fiek6 elajult, amikor beverte a fejet a Iadaba, am a nyavalyas esak szinlelte az ajulast. Abban a pillanatban, amikor a gyilkos vasgoly6 Ienduletet vett, hogy szetsimitsa a ket szernoldoket, a gilf villarngyorsan oldalra hengeredett, es vaktaban felfele dofott.

Dofese nem talalt, csupan kardlapja horzsolta fel Skandar Graun Iabszarat, de a buzoganycsapas is celt tevesztett, A demontol megszallt, tuskes goly6 az als6 ladak egyiket talalta telibe, es beszakftotta azt. Valosaggal pozdorjava zuzta a lada oldalat. Hangos reccsenes hallatszott. Az als6 Iada osszeroppant, a rajta nyugv6k megbillentek, s esikorogva csuszni kezdtek Iefele,

A felork reflexb61 odaesapott a bal kezevel, hogy rnegallftsa a ra oml6 aradatot, am ennyi er6vel egy kisebb Iavinat is megprobalhatott volna megfekezni, Legalabb negyven Iada borult szerte, s ezek egy resze egyenesen radolt, s esaknem lesodorta a labarol,

A ladak, amelyek szemre szilardnak Iatszottak, most darabokra tortek, s itt - ott valosaggal elporladtak. Csontok hullottak ki beloluk,

- Yvorl redves ... ladairal - Skandar Graun meg esak el sem esett, csupan rnegtantorodott az oldaliranybol erkezo holmiktol,

A gilf meg rosszabbul jart; pillanatok alatt eltunt a razudulo ladarakas alatt. Kidugta ugyan a fejet, de esak annyira, hogy lassa, amint a lefele Iendulo buzogany dernonpofas goly6ja kedvesen ravigyorog es rakacsint. Aztan felakadt a szeme. Az egyik aceltuskere.

A ladakbol kiborult esontok egeszen emberinek tuntek - attol eltekintve, hogy a kezeken hat ujjesont latszott, mint ahogy a labfejeken is hat labujjat viseltekegykor. Es valahogy kisebbeknek tuntek; meretuk alapjan talan elfvagy gilf esontok lehettek volna. De a fej volt a legkulonosebb. A koponya sziv formaju volt, hosszu, megnyult allresszel es kiszelesedo, gombolyu homlokkal. A szajban apr6, gyongyszeru fogacskak sorakoztak; kiallo szemfogak vagy agyarak nem csufitottak el szabalyossagukat, Az orrnyilas szokvanyosnak tunt, am a szemuregek korantsem, U gyanis a szemuregek hatalmas kor alaku Iyukakkent tatongtak az orrnyilas ket oldalan, alig valamivel magasabban, s ugy ttint, mintha ez a kulonos leny, akinek a esontjai most e16gurultak, yalaha teascseszeket viselt volna szemek helyett. Amig elt, hatalmas szemei lehettek.

Skandar Graun korul hirtelenjeben nem maradt el6 ellenfel. Am a hangzavarb61 itelve a esata a bar lang kozepen meg az eddiginel is vadabbul duhongott,

Valamivel arrebb hangos nyoges hallatszott a gilf hullak alol.

- Segfts ...

A felork odaugrott, Iehajigalta a gilfeket, es szemugyre vette az orkot. Gazkhul bal combjabol veresen meredt ki a letort nyilszar, a jobb laban terd magassagban pedig veres volt a kopott foltos nadrag, es az a lab szokatlan szogben hevert. Torottnek tunt. Raadasul azok a kardok, amelyek atjartak a raborulo gilfet, 6t is alaposan osszeszurkaltak, s meg ha azok a sebek nem is oltek meg, eleg veszelyesnek tuntek,

Gazkhul area eltorzult a fajdalomtol, sarga agyarai hangosan osszecsikordultak, - EIsz? - mordult ra Skandar Graun.

- Grooms tudja azt esak ...

- Tarts ki! - dormogte a felork. - Probald bevonszolni magad a ladak koze, es lapulj meg,

amennyire tudsz! Ram most mashol van szukseg!

Maris fordult Volna, a foldon fetrengo ork azonban megragadta a bokajat. Nem tamadoan, esak hogy visszatartsa.

- Varj! - kovetelte hevesen. - Igerj meg valamitl

- Nines id6 Igergetesre ...

- Ha azt latod, hogy nem lehet segiteni rajtam, habozas nelkul olj meg ... Dof sziven, tord ki a nyakam vagy loccsantsd szet a fejem!

Skandar Graun elrantotta a Iabat.

- Nerinyalj, nem lesz baj!

- Igerd meg! - recsegte Gazkhul ketsegbeesetten, - igerd meg! Ne engedd, hogy Sherneqe

megkaparintsa a szivem! -Mi?!

Gazkhul a fogat csikorgatta.

- Ne hagyd, hogy egy fajtarsad az Orok Setetseg martaleka legyen, tes'ver!

Skandar Graun nem ertette, az ork miert Alouitatol retteg, amikor a gilfek ellen harcolnak, de nem alit Ie megbeszelni ezt. Nem volt ra ideje.

Az egyik ladarakas mogul gilfeket latott elokecmeregni, Iegalabb hetet, akik kozul az egyik egy szikrakat sz6r6 jogarszeruseget tartott a kezeben. Szertartasos mozdulataibol egyertelmuen kitunt, hogy valami varazslatra keszul. Nem Skandar Graun fele fordult - ot talan eszre sem vette -, hanem abba az iranyba, ahol a legnagyobb volt a tolongas,

Skandar Graun nem foglalkozott tovabb a sebesult nyoszorgo orkkal. Addig akart cselekedni, amig fel nem fedezik. Teljes erobol a kis csoport gilf fele iramodott. Bar hattal alltak neki, egyikuk megis meghallhatta a labdobogasat, mert megfordult, es rameredt.

A felork futtaban elmormolta a Mozdulatlansag - varazs igeit. Eredetileg csak arra a gilfre celozta, aki eszrevette ot, am rneglepetessel tapasztalta, hogy a varazslat ereje j6val hatalmasabb, mint azt sejtette. Elso pillantasra ugy tunt, az egesz csapatra hatott. A het gilf azonnal mozdulatlansagba dermedt.

Am egy szfvdobbanassal kesobb az, aki a szikrazo jogart tartotta, olomszeru lassusaggal megfordult, es ranezett, Gornyedt tartasu, venseges yen gilfvolt. Shimbralaar?!

Skandar Graun nem allt le megkerdezni,

Pillantasa talalkozott a yen gilf tekintetevel, es rneglatta rnelyen a Iangolo gyuloletet, Ezek a langok szinte az egig lobbantak.

Skandar Graun feltart6ztathatatlan lavinakent zudult ra a gornyedt yen - segre, es csuklobol lenditette meg buzoganyat, Elengedte a csapast, es a tuskes goly6 gyornorrnagassagban zugott a Ievegoben.

A gilf azonban mar nem volt ott. Az utes pillanataban elrugaszkodott, es hatalmasat ugrott a magasba. A buzoganycsapas elsuhant a talpa alatt, so felkuszott szinte a mennyezetig.

A felork visszakezbol megprobalt utana csapni, de az oreg mar magasabbra emelkedett annal, semhogy elerhesse.

Es most 0 tarnadott.

A jogarb61 szikrak pattogtak, es vekony, fenyes csikot huzva szaguldottak a felmordu16 felork fele. Egy pillanat alatt harom - negy is eltalalta az arc at, a kezet, a nyakat, es alaposan megegette.

Am azok a szikrak, amelyek elhibaztak, a padl6t erve nem aludtak ki csendesen. Sot, epp ellenkezoleg, Sercegve fellobbantak, es Iangjai magasracsaptak.

Mire a felork eszbe kapott, mar szabalyos tuzfal lobogott korulotte, es minden iranyban elzartak a menekules utjat,

A plafonnal lebego venseg rekedten felnevetett es arrogans torokhangokat hallatott. A tuz korgyuruje szukulni kezdett, a langok mind kozelebb es kozelebb kerilltek a korbezart felorkhoz. Olyan elenken es falank m6don lobogtak a Iangok, hogy felfaltak mindent maguk korul, Belekaptak meg a mozdulatlanna dermesztett gilfekbe is, es korbelangoltak azokat.

A gilfek nernelyike rangatozott es iszonyatos hangokat hallatott; a tobbi ugy alit ott, akar egy - egy ego szobor. A langok mar szinte elertek a felorkot,

Am ugyanakkor kifele is terjeszkedtek, s neki immar legalabb hatnyolc lepesnyi szeles tuzsavon kellett volna keresztultornie. A yen gilf egyre harsanyabban kacagott.

Skandar Graun viszont aktivalta tuztolvedo - varazsat, es a langok perzseleset mar nem erezte olyan felelmetesnek.

Amikor a langok elertek, es osszecsaptak, osszefonodrak korulotte es a feje folott, a felork osztonosen mcggornyedt, es felemelte a kezet, am a tuz heve a varazslat jovoltabol nem tudott artani neki. Meg a ruhaja sem porkolodott meg. A hot melegnek erezte, de nem elviselhetetlennek.

A gilf venseg viszont ezt valoszinuleg nem lathatta,

Skandar Graun azonban nem akarta az oreget ketsegek kozott hagyni. Attort a langolo, pokoli hangokat hallat6, vonagl6, rangatozo - vagy eppen mozdulatlanul elhamvad6 - gilfek kozott, es egy pillanattal kesobb bombolve kirontott a langok kozul.

Mire a yen gilf ocsudhatott volna, hatralenditette buzoganyat, es teljes erejebol abba az iranyba hajitotta, ahol a venseg Iebegett, Bar ezt a fajta fegyvert nem eppen effele muveletekre talaltak ki, a lancos buzogany halalos biztonsaggal szelte at a levegot, es egyenesen a venseg fele zugott,

Az azonban az utols6 pillanatban eszlelte a bajt, es hihetetlen furgeseggel felfele rugta magat. Nem repult, nem szarnyalt, csupan egy fuggoleges vonal menten a plafon fele suhant.

Skandar Graun ismerte ezt a varazslatot, Hiszen nem egyszer hasznalta mar 6 is a levitadat,

A yen gilf felfele szokkent, es bar a buzogany e16I sikerult kitemie, nem jart sokkal jobban: iszonyatos erovel beverte a fejet a barlang erdes, szaggatott mennyezetebe.

A lancos buzogany valamivel arrebb csap6dott a barlang tetejenek, csendulve szikrat vetett, aztan szemmel kovethetetlen ivben lehullott, es eltunt egy Iadarakas mogott.

A yen gilf megszedulhetett a fejelestol, mert kalimpalva zuhanni kezdett, egyenesen bele a langok koze.

- Ez az! - kialtotta a felork duhodten, - Egj meg, te diszn6! Faljanak fel a sajat nyavalyas langjaid!

A langok azonban kialudtak, es a yen gilftalpra erkezett.

Sotet szeme duhosen villamlott, - Maga ele tartotta a jogarat, a baljat pedig egnek emelte, es erthetetlen szavakat rikoltozott.

Ha val ami ertelrneset mondott volna, Skandar Graun a ftilbeval6ja reven bizonyara rnegerti, am az osi varazsszavak jelentesevel meg ez a magikus holmi sem boldogult.

A felork, mivel az iment hajitotta el lancos buzoganyat, fegyvertelenul allt vele szemben. Am ez 6t nem zavarta. Felmordult, es rnindket kezet okolbe szoritva a yen varazslora rontott. Az azonban hamarabb befejezte a varazslat aktivalasat, mint ahogy elerhettek volna.

Kardok es torok jelentek meg a gilf elott. Tiz - tizenot kard es Iegalabb haromszor annyi tor es mas tipusu, kisebb penge. Kaotikus osszevisszasagban porogtek - forogtak a leveg6ben, a Iegvaratlanabb pillanatokban Iecsaptak, szurtak, vagtak, doftek, felkorives mozgasokat vegeztek, Lehetetlen volt kiszamitani, mikeppen mozdulnak a kovetkezo pillanatban. Olyan volt ez, mintha egy lathatatlan, sokkaru harcos alit volna be a venseg eM, hogy mindenkitol megvedelmezze.

Skandar Graun csaknem belerohant ebbe a pengefalba; szinte az utols6 pillanatban tudott csak lefekezni.

Es a gilf maris uj varazsigeket szavalt. .. Gunyos rikoltasai, fejhangu kacajai nem sok j6t sejttettek ...

Am ekkor a hata mogul porogve erkezett egy keskeny pengeju gilf kard, es borzalmas cuppanassal alit bele a lapockai koze, A hegye nem bukkant ki a mellkason; valoszmuleg egy borda vagy a szegycsont akadalyozhatta.

A yen gilf kitatotta a szajat, Am sikoltas helyett sotetvoros ver buggyant ki az aszott ajkak kozul. A gornyedt test arcra bukott, es hatabol mereven allt ki a kardpenge tenyemyi resze, es folotte a keskeny markolat.

Ahogy a gilf varazslo eldolt, a felork utjaban csapkod6, hadonaszo pengek egyszeruen elolvadtak, mintha soha nem is leteztek volna.

A hatterben egy robusztus, gornyedt alak toot fel; Roggyant Gazkhul volt az, aki valahogy talpra allt, es egy Iadarakasban kapaszkodva probalta megtartani egyensulyat. 6 hajitotta el a kurta kardot halalos pontossaggal.

- Gazkhul! - recsegte Skandar Graun. - D gyes ...

- igerd meg! - horogte az ork. - lgerd meg!

Skandar Graun mar arr61 is megfeledkezett, mit kel1ene meglgemie. Tekintetevel azt kutatta, hova hullhatott Ie a buzoganya. Sajnalta volna elvesziteni.

-Mi?

- Igerd ...

- Rendben - vetette oda, es maris becsortetett a ladarakasok koze. Igyekezett megbecsulni a

lancos buzoganya roppalyajat, es kitalalni, hova eshetett.

Lehet, hogy fel kel1 masznia az osszes Iadahalomra a kornyezeteben, s vegigturni valamennyit?

Ez a Iehetoseg nem tette kimondottan boldogga. Az iment mar megtapasztalta, milyen allapotban vannak ezek a ladak. Ha felmaszna raj uk, osszeomlananak a sulya alatt, es akkor vergodhetne egy halom korhadt fadarab es meg korhadtabb csont kozott, Ez persze igy nem 19az ...

A ladak nem fabol voltak, ez teny. Vagy ha fabol, akkor valami nagyon - nagyon kulonleges fabol, amilyet a felork meg sohasem Iatott, De hogy mifele anyag volt az a sima es langyos oldalu Iada, amely lehullta - kor ugy poriott, mint a tengerparti homok, el sem tudta kepzelni. Azon meg nem is gondolkodott, rnifele lenyek csontjait tartalmaztak ezek a kulonos anyagukopors6k.

Csupan sejtette: guarnik lehetnek. Guarnik, akik kozul 0 meg soha egyetlen egyet sem latott, Guarnik, akik sok - sok cikluson at uraltak a vilagot, es akik egy "technika" nevezetu rnagiat gyakoroltak, amel1yel rneghoditottak meg a csillagokatis. Ketszer vagy harornszoris talan ... mikozben ugyanannyiszor pusztult el es epult ujja osi civilizaciojuk. De erre mar senki nem emlekszik,

HoI az az atkozott buzogany"!

Megfogadta magaban, hogy soha tobbe nem hajigalja. Micsoda hulyeseg eldobni egy buzoganyt es igy lefegyverezni magat?l Nem is tudja, rnikeppen juthatott eszebe ez az ostoba ouet. Es most boklaszhat fegyvertelenul ...

Ismet megtalaltak.

Ket gilf rontott ra rikoltva. Az egyik apr6 volt es vekony, a felorknak a mellkasaig alig ert, am a masik valosagos orias lehetett sajat fajaban, mivel mandula formaju szemparja Skandar Graun homlokanak magassagaban villogott.

Es e ketto rnogott meg tobb sotet alak bontakozott ki a Iadarakasok kozul, Gilfektol hemzsegett ez az egesz rohadt csarnok! Az atkozott fattyuk csapdat allitottak nekik, ok pedig szepen belesetaltak, ..

Es 0 most fegyvertelen!

Ez a teny persze egyaltalan nem ejtette ketsegbe, Megvetette a labat, es a fogat vicsorgatva rameredt tamadoira, D gy sejtette, puszta kezzel is kepes lesz elbanni veluk, - A kis gilf vakmeroen nekirontott. Talan tulzottan is vakmeroen. Valoszlnuleg azt remelte, hogy kurta kardja eleg hosszunak bizonyul ahhoz, hogy beledofje vedtelen el1enfele gyornraba.

A felork azonban szamitott erre a mozdulatra. Baljaval oldalra csapta a - penget, jobb oklevel pedig allon kapta a vakrnerot. A kis gilf allcsontja hatalmasat reccsent. Am arra Skandar Graunnak mar nem maradt ideje, hogy megallapitsa a teres merteket, mivel razudult a masik tamado,

A gilf orias egy hosszukardot lengetett ket kezre fogva, es bombolve rontott ra; hatalmas erot vitt a csapasba,

Skandar Graun azonban ahelyett, hogy megprobalt volna kiterni, kozelebb ugrott, es mig baljaval a fegyvert tart6 kezek utan kapott, iszonyatos erovel Iefejelte a meglepett fick6t.

A fejes azonban nem ugy sikeriilt, ahogy tervezte; nem busa hornlokaval talalta el ellenfelet, hanem az arccsontjaval es a szemoldokevel, s erezte, hogy a bal szemoldoke felreped.

A gilf megingott ugyan, de a meglepo ellentamadas nem szegte kedvet, Harciasan orditott, majd megvet6en szemen kopte a felorkot, es visszafejelt. Homloka a meglepett Skandar Graun bal pofacsontjan csattant, szemebe ver froccsent. Nem a sajatja, A gilfhek ver csorgott az orrabol a szajaba es az allara, de ez nem akadalyozta meg abban, hogy ujabb csapassal probalkozzon.

Skandar Graun azonban - bar megszedult a felresikerult fejelestol es a visszafejelestol - elkapta a fick6 jobb csuklojat, es nagyot csavart rajta. A lendulo kard kirepillt a gilf kezebol, es csengve a kozeli falnak csap6dott.

Most mar mindketten fegyvertelenek voltak.

A gilf azonban nem remult meg izmosabb ellenfelet61, ismet lefejelte, rekedten orditott, es batran birokra kelt vele. Gancsot vetett, es athaj ftotta cstpojen a felorkot.

Skandar Graun ezen ugy meglepodott, hogy amikor a padl6nak csattant, meg a leveg6 is kiszaladt a tudejebol megnezni, mi tortenik, Nem szokott 6 ahhoz, hogy nyamvadt gilfek a padl6hoz csapkodjak, mint valamirongyot!

Egy kisse elpuhult kenyszeru kiralykodasa alatt ...

Epp ideje visszaterni az alomtronrol a val6 eletbe: Hiszen neha meg egy kiralynak is harcolnia kell a nyavalyas eleteert:

Egy pillanatig ugy hevert ott, akar egy hatara forditott teknosbeka; azzal a kulonbseggel, hogy 6 meg csak nem is kalimpalt a labaival.

Az orias gilf vad horrenessel ravetette magat, es csattog6 fogaival a felork torkat kereste, akar egy verszomjas fenevad, Skandar Graun vegre megtalalta elvesztett Ielegzetet.

Ismet 6 kovetkezett; ujra lefejelte az arcaba lihego fick6t.

Ezuttal sikeresebben.

Homloka a keskeny gilfhomlokon csattant, es felszakadt a b6r. Nem azorkb6r.

A gilf megszedult, am vadul kaparaszo ujjai Skandar Graun szemet kerestek, es a szajat markolasztak, mintha fel akama tepni a fuleig, A felork raharapott az ujjakra. Egeszen csontig. Vagy meg tovabb? Recsegett az az ujj ... Nem torodott vele.

Meg egyszer lefejelte ellenfelet, es most 6 kapott agyaraival a gilf vedtelen nyaka utan. Fogai husba rnelyedtek, es feltepte ellenfele torkat.

A mergesen sikoltoz6, horg6 gilf ekozben orvul a lagyekaba terdelt, es a felorknak szikrazott a szeme a hirtelenjeben atelt golyokocogtato elmenytol,

Fogai kozott edes - s6san csorgott ellenfele vere, zugott a feje, elzsibbadt a Iagyeka, es ekozben begorbult ujjak karmoltak a szeme aljat, s egy eles konyok kalapalta ritmikusan a bordait,

Suhogva zudult le egy penge, s csengve csap6dott a k6nek. Szikrak szoktek a felork arcaba, es megcsipkedtek feszes beret. Aztan egy kardlap csap6dott a vallanak iszonyatos erovel. .. Kiabalo, rikoltoz6 gilfek csoportosultak a birkozok korul, es Skandar Graunt vettek celba pengeikkel,

A felork kikopte az orias gilf torokdarabkait, es duhosen felmordult. Megragadta a fick6 mellkasan a goncoket, es hatalmas erovel oldalra rantotta, Gyakorlatilag a falhoz csapta, hogy csattanjon szet a koponyaja es zorogjenek a csontjai ... aztan, mintegy pajzskent, visszafele rantotta.

Korulotte szandalos pipaszarlabak csoszogtak. Komor gilf tekintetek villogtak, kardok suhogtak.

Egy penge csapott le ra, es eles fajdalom nyilallt a felork derekaba,

Az orias gilf elvesztette eszmeletet vagy meghalt, es tehetetlen rongybabakent hevert rajta. Skandar Graun felhuzta a terdet, es elrugta magarol a fick6t. Egyenesen a korulotte ugralo gilfekre.

Azok szetrebbentek. Tarsuk sulyos teste lesodorta egyikuket a labarol, de a tobbiek maris visszaszokkentek, hogy vegezzenek a padl6n fetreng6 felorkkal.

Am ekkor egy kiserteties leny bukkant fel- a falbol! Vekony volt, szikar es izmos, akarcsak a gilfek, am az 6 sotet abrazata. tipikus dren vonasokkal rendelkezett. Wilzegers volt az, az orgyilkos.

Ellokte magat a falt61, egyeden Iepest tett, aztan kezeben fojt6hurok villant. Hatulrol atvetette a hozza legkozelebb a116 gilf feje folott, es megszoritotta a nyakan. A hurok anyaga iszonyatosan eles lehetett, mert ahogy az orgyilkos nagyot rantott rajta, a sz6 szoros ertelmeben lenyirta vagy letepte vele aldozata fejet.

Ver frocskolt magasba, a fej koppanva hullott a pad16ra, a fejetlen test rnegperdult, aztan oldalazva tett meg ket Iepest, majd osszeesett, es vadul rangott,

A gilfek duhosen vonyitottak fel. Akar a farkasok. Es a kiszolgaltatott felorkrol szinte megfeledkezve verszomjas falkakent rontottak az orgyilkosra.

Wilzegers azonban villamgyorsan visszaszokkent, es nekivetette a hatat a barlang falanak, Aztan amikor feltucatnyi penge suhogott fele, tett meg egy lepest hatra, Belepett a kofalbal Csendulve, csordulve csap6dtak a vasak a barlang falanak ott, ahol egy pil1anattal eze16tt meg az orgyilkos allt, de benne mar nem tehettek kart. Wilzegers nyomtalanul eltunt.

Skandar Graun e pillanatban mar talpon volt. 6 sosem volt az a fajta, aki engedi, hogy a meglepetes ertekes tizedmasodperceket raboljon el reakcioidejebol. Latott 6 mar kulonb dolgokat is egy falba olvado orgyilkosnal, Es egyebkent is, majd raer eltoprengem az eseten, ha lesz ra ideje ...

Recseg6 hangot hal1ott:

- He ... korcsfajzat! Itt vagyok ...

A hang iranyaba fordult, es nagy elegedettsegere az egyik Iada toveben a Iancos buzoganyat pillantotta meg. A demonpofa csufondarosan grimaszolt, vicsorgott. Ajkai mozogtak, szavakat formaltak:

- Nem kell egy kis acelos segitseg?

A duhos gilfek szamara ismet 6 jelentette a legf6bb ellenseget; uvoltve rohantak meg. A felork felrugta az elen rohan6t, elhajolt egy nyaktajon suhog6 penge e161, aztan a lancos buzoganyhoz ugrott, es felragadta.

Egy gilf csap6dott a testehez nagy lendiilettel, es csaknem ledontotte a labarol.

Skandar Graun megtantorodott ugyan, de talpon maradt; a kisebb sulyu test lepattant r6la, akar egy kofalrol. Es ugyanazzal a lendlilettel orra bukott, es sikoltva vergodott, a nyakat markolaszta,

A felork ertette mar, a fick6 rniert nem fegyverrel tamadott. Mert ro - hamozas kozben 6t erte tamadas,

Xunzli, a tunderke suvitett el a gilfek feje folott, es vad harci kialtasokat hal1atva arasznyi hosszu, zold fuszalakat hajigalt a gilfekre, mint valami paranyi landzsakat. Egy dobassal nyolcat - tizet. A fuszalak veget ropteben martogatta meg valami fekete folyadekos tegelyben, amit a h6na alatt szorongatott ...

Mereg!

A kis tunderke mergezett fuszalakat hajigalt, Es ha dobotu nagysagu .Jandzsai" celba talaltak, az aldozat menten a paranyi sebhez kapott, mintha rneh cstpte volna meg... majd egy pillanattal kesobb megtantorodott es Iatvanyos egyensulyvesztesi ttmeteket produkalt,

Azok a fuszalak pedig, melyek celt tevesztettek es a padl6ra hullottak, pillanatokon belul zold kigyocskakkent tekeregve probaltak megmarni a csupasz gilfbokakat,

A gilfek azonban eltapostak oket.

Skandar Graun szetroncsolta egy ujabb ellenfele terdet, es a ladak koze rnenekult. Ellenfelei meg mindig jelentos szambeli tulerot mutattak, s mivel egyre ujabb es ujabb esapatok erkeztek, nemhogy fogytak volna, inkabb gyarapodtak

Legkevesebb harmine gilf hemzsegett mar ezen a tertileten. Verszomjas uvoltessel vettek uldozobe a menekulo felorkot, nemelyek pedig a szedulten ropkodo es cernavekony hangon harsog6 tunderket igyekeztek levadaszni.

Wilzegers ismet elougrott a falbol, am fojt6hurok helyett ezuttal egy - egy keskeny pengeju tort szorongatott mindket kezeben. Egy csapas jobbra, egy vagas balra, aztan ismet jobbra. Harem gilfet is halalra sebzett.

Majd rnielott elertek volna, visszaugrott a falba. A tamadoi orjongve vertek a k6falat. Szikrak pattogtak, pengek esorbultak, kodarabok zaporoztak,

Skandar Graun bemenekult ket ladasor koze.

- Xunzti! - bombolte. - Ne engedd, hogy felulrol jojjenek!

A tunderke harsogott valamit valaszkeppen, de Skandar Graun a fulbevaloja dacara sem ertette, hogy mit. Remelte, hogy az apr6 Ieny megertette, mit kivan tole.

S ha felulrol nem tudjak tamadni, akkor a keskeny folyos6n egyszerre esak ket gilf ferhet hozza. Egyik szembol, a masik hatulrol, Vagy ha ugy helyezkedik, hogy hatat valamelyik ladarakasnak Yeti, akkor jobbrol es balr6l. ..

- Gyertek! - bombolte fenyegetoen, es vad mozdulattal kitorolte a szemebol es annak kornyekerol az odafroccsent vert. Nem tudta, hogy sajat vere - e az, vagy pedig az orias gilfe, akivel nem sokkal ezelott vad fejparbajt vivtak.

De kit erdekel?'

- Gyertek mar ... gyava szarok! Vagy tan berezeltetek?!

Azt esak kepzelte, hogy harciassagaval visszarettentheti oket. Ugy jottek ra, mint doglegyek a hullaral

Rikoltozva, sikoltozva, harsanyan ordibalva zudultak be a Iadak kozti keskeny "sikatorba", es szinte egymast tapostak, egymassal tusakodtak, hogy a nagydarab felorkhoz ferjenek.

Skandar Graun nem sok gilffel talalkozott eddigi eleteben, de azt a keveset, akivel dolga akadt, veszekedett, verszomjas, fortelyos vadallatnak ismerte meg. Es azok mind az 6 koranak gilfjei voltak ... egy reges - reg elbukott, legyozott, pusztulasra itelt faj oskovuletei. Ezek itt pedig a vilagot ural6, legyozhetetlennek tartott gilf faj verorult hareosai, akik nem ismertek a felelmet, nem rettentek meg sernmitol, es akik nem feltek a halalt.

Jottek jobbrol is, balrol is ...

- Vigyazz! - sipftotta a magasbol Xunzil. - A fejed fOlOtt... ott font! Skandar Graun momentan nem tudott felnezni, mivel jobbra is, balra is esapkodnia kellett, hogy tavol tudja magatol tartani veszett ellenfeleit. A magasban reesegtek - ropogtak a ladak, Merges sikoly hallatszott. Majd Xunzu diadalmas orditasa,

- Elkaptam! Elkaptam!

Skandar Graun mar negy tamadojat Ieutotte a buzoganyaval - kettot jobbrol, kettot balrol -, es nerni szusszanashoz jutott. Ugyanis a keskeny folyos6n az elesettek teste akadalyozta az elorenyomulokat a tamadasban, Am azok megis jottek; tarsaik hullain keresztulmaszva, gazolva, egymas hegyen - hatan.

Ahogy nagy igyekezetilkben a ladak alkotta falaknak esap6dtak, a la - darakasok reesegtek - ropogtak, nyikorogtak.

- Ez az, Wilzegers! - kaeagott a mennyezetnel a tunderke. - J61 csinaltad! De vigyazz ... ott oldalt!

Skandar Graun visszaverte a jobbr61 erkezo tamadast, es ket ujabb hullaval gyarapitotta "vedOfalat", am balrol egymast taszigalva, lokdosodve erkezett az ujabb hullam. Az elen

sodr6d6 gilfet a mogotte tolong6 tarsai valosaggal beletaszitottak a felork buzoganycsapasaba, am joforrnan meg szet sem loeesant a feje, maris maguk ala gyurtek, es atgazoltak rajta.

- Orultek! - krakogta Skandar Graun kiszaradt torokkal, es hogy a tamadoi el ne sodorjak, hatat a ladaknak vetette. - Yvorl redves ...

Felulrol Xunzil vad sipitasai hallatszottak.

- Vigyazzl Vigyazz ... Hii de sokan ... sokan! ... nesztek! Nesztek! Kapjatok a kigyofuvet a pofatokba! ... Hahahaha! - Majd nemileg ijedtebben: - Hohohoho! A man6ba! Deneverek! Denevereeeeeeek!

Di6nyi lila goly6k zugtak el az egymast 16kd6s6 gilfek valla folott, es halalos pontossaggal robbantak a felork pofajaba. Negy - ot. Vagy talan hat - het ...

Mar az elsonel annyira megkabult, hogy nem birta szamolni az azt kovetoket,

A kozvetlen kozeleben 6rj6ng6 gilfek sirtak, zokogtak, kaeagtak. Hiszterikus erzelmek hullamzottak vegig rajtuk, ahogy ravetettek magukat a kaban tamolygo felorkra,

Skandar Graun egy hosszu pillanatig, mikozben a robban6 energialovedekek elvakitottak latasat es nyaktol fejbubig elzsibbasztottak a fejet, annyira megkabult, hogy azt sem tudta, mi tortenik korulotte,

Gepiesen emelgette karjat, es 6sszevissza esapkodott a buzogannyal, Vagyis inkabb - Lancos buzoganya atvette az uralmat a felork izmos jobbja folott, es gyilkos tancot jart. A viesorg6, tuskes goly6 silvitve roppent hol jobbra, hol balra, es ahol husnak utkozott, ott esontok reeesentek, ver froccsent szerte.

Skandar Graun meg mindig tamolygott,

Nem kozonseges energialovedekek pukkantak a pofajaba, annyi szent!

Tompan horgott, es baljanak ritmustalan hadonaszasaval megprobalta elhessegetni a szurkeslila fatylat a szeme el6l. Kivalo ork szaglasa "verezni" kezdett ...

Nem, nem az orra, hanem a szaglasal

Nyelven verszag fortyogott.

Fuleben ver Iangolt,

Erzekei teljesen osszezavarodtak.

A magasb61 a tunderke tavolodo rikoltozasa hallatszott. - Ezek deneverek! Ezek ... ezek. .. 6666666, bassza meg! Valami nagyot koppant.

Aztan visszhangz6 szorcsoges hallatszott.

A buzogany egyre gorcsosebben rangatta a felork ernyedt jobb karjat. Mintha kezdett volna elapadni az ereje.

Az viszont teny hogy azoknak a gitteknek, akik ra akartak tamadni a kaban tarnolygo felorkra, immar Iegalabb masfel meteres husbarikadon kellett atkecmeregnitik. Ez persze nem riasztotta el oket.

Jottek, jottek jottek ...

Skandar Graun mintegy alomban erzekelte, ahogy egy jegszurke szellemkez kanyarog fele kalimpalo gilf karok alatt, atbujva a honaljaknal. Egy szellemkez, melynek attetszo, piszkoslilas ujjai a felork vaskos torkat kerestek

Am mie16tt rafonodhattak volna, Xunzu suhant keresztbe a Iadak folott ket tueatnyi denevertol uldozve, es a tunderke duhos sipitassal egy marek fuszalat hajitott lefele.

- Nines tobb kigyoful ... Nines tobb, segitseg! ... Megyek!

Skandar Graun hata ismet nekiesap6dott a ladahalomnak. Es e pillanatban, epp akkor, amikor ujabb gilfek hagtak halott tarsaik hullaira, a rna - r gasbol egy gorcsosen rangatozo, vaskos gilf zuhant a kaba Skandar Graun nyakaba, es vegleg kibillentette egyensulyabol.

Kettejuk sulyat mar nem birtak el a ladak. Az egesz alkotmany veszesen reesegett - ropogott, fulsertoen esikorgott, nyikorgott, aztan osszeroskadt.

Skandar Graun hanyatt esett.

Tobb tucatnyi lada dolt ra, es maga ala temette ot is, a meregtol rangatozo gilfet es a tamadoit is. Feher, meszes por szallongott, fa - es kodarabok morzsol6dtak szet, Es persze annak a kulonos, meghatarozhatatlan anyagnak a szemcsei, amellyel a felork ezelott meg sohasem talalkozott.

Dolt, borult a mindenseg.

Akar a domin6k. .. Ahogy az egyik ladarakas oldalra dolt, elsodorta a szomszedos rakast, es megbillentette azt is. Dolt minden. Meg a barlang szilard falai is megroggyanni latszottak. Skandar Graun meg mindig nem bfrt eszhez temi az energialovedekek okozta sokkb61. Busa fejet razta, felvaltva nyuszttett es horgott, es mindet szeme telement valami daraszeru, feher porral. Es ettol athato citromiz kepzodott a szemeben,

Osszezavarodott erzekei meg mindig nem bogoz6dtak ki.

Nyelven Iangok hevet erzekelte.

Orraban selymes nedvesseg hompolygott. Fuleben szines latomasok pattogtak.

Ujabb es ujabb ladadarabok zudultak ra. Torz labszarcsontok kopogtak kemeny kobakjan, hatlabujju Iabcsontok vakartak az allat,

A piszkosszilrke szellemkez most elengedte a torkat.

De csak azert, hogy feljebb kusszon a nyakan, Belenyult a szajaba, a nyelvet csavargatta, aztan ktgyokent feltekergozott az orraba, felszantotta a nyalkahartyajat, es ragadozokent csapott Ie vedtelen agyara ...

Skandar Graun keptelen volt barmit is tenni ez ellen.

Azok a szellemujjak belenyultak a fejebe, kutattak, matattak, s vegul megtalaltak azt, amit kerestek..

Az az erzese tamadt, mintha teleitta volna magat folyadekkal, s kirepe - desig fesznlo holyagjat kezdtek volna szorongatni acelos ujjak. Am 0 most nem ivott semmit, es az ujjak nem a holyagjat szorongattak, hanem az agyat ...

Egyre osszebb es osszebb szoruItak azok az ujjak. Es Skandar Graun agyaban - akarata ellenere - sorra pukkantak el a varazslatok Parancsvarazs, Felelemvarazs, Gyengitovarazs, Gyogyttovarazs, Meregsernleges ito - varazs ...

Ezek nem aktivalodtak, hanem egyszenien csak elpukkantak. Mint a kiszurt buborekok.

A felork a gyomra melyen erezte az esszencia vad orvenyenek hom - polygeset, es a zsigereiben erzekelte, mily kozeljart egyik - masik varazslat ahhoz, hogy elpukkanas kozben Visszanigjon ...

Skandar Graun nem sokat tudott arrol, mikent formalja az esszenciat Yvorl papjakent tudat alatt letezo varazslatta, am tanitomesteretol, az az6ta nehaiva valt Netart61 mar gyerekkoraban eleg sokat hallott a magiahasznalat veszelyeirol. A varazslas neha visszarug - nem ugy sikeri.il, mint azt a varazslat aktivaloja tervezi. A legjobb eset az, hogy a varazslat csupan nem sikerul, es semmi nem tortenik, Valamivel kinosabb esetben a varazslat Ietrejon ... de vagy nem az a varazslat formalodik, amit az aktivaloja szereme ... vagy a varazslat "elszabadul" es kontrollalhatatlanna valik, .. Ki tudja, kit sebez meg ... Es a legrosszabb eset az, amikor a varazslat epp a felhasznalojara rug vissza ellenallhatatlan erovel. A visszarugas rnerteke valtozo: van, hogy a varazslo csupan borzongat6 simogatast erez. De olyan is van, hogy beleorul az elmenybe, Vagy porra eg sajat varazslata hatasa alatt. Vagy esszenciaszornyek rontanak ra, es darabokra tepik.

Nos, Skandar Graun ez ut6bbi kateg6ria hatasaival kacerkodott, .. Ahogy a varazslatok sorra pukkantak el agyabol, minduntalan azt erezte, mily kozel all ahhoz, hogy szetrobbanjon az agya, vagy hogy esszenciaszornyek szaggassak cafatokra testet.

Csak egy haj szal valasztotta el a pusztulastol, es ebben kabasaga ellenere is egeszen bizonyos volt.

Aztan a szellemkez "acelos" ujjai osszepreseltek azt a varazslatot is, melynek mibenletet Skandar Graun eddig nem sejtette. Es a felork nyuszitett, vergodott a fajdalomtol,

E pillanatban megtudta, mifele varazslat lapult meg az agyaban.

Egyfajta beklyovarazs, amely folott nem 6 rendelkezett, hanem amely arra hivatott, hogy ot kosse beklyoba!

Vagyis: az a valaki, aki ezt a varazslatot az agyaba rakta, uralni akarta 6t. Egy rejtett varazslat, amely normal esetben csakis akkor lepett volna mukodesbe, amikor odahelyezoje aktivalja, S ha az aktivalas rnegtortenik, az illet6 teljes hatalmat nyert volna Skandar Graun tudata folott.

Azt csinalt volna vele, amit csak akar ... Babjakent hasznalhatta volna a felork testet.

Am most, a kulonos szellemkez szoritasa alatt ez a varazslat is "elpukkant", es immar senki nem birhatott titokzatos belso hatalommal a teste folott ...

Skandar Graunban mintegy halovany sugallatkent tudatosult ez a teny: elraktarozta agya szegleteben, hogy alkalmasint majd probalja kitalalni, vajon ki vagy mi akarta uralni 6t.

Es vegul. ..

... a szellemkez ratalalt a leger6teljesebb varazslatra. Es ket ujja kozt osszepreselte azt.

A Kaosz Szava nem csupan "elpukkant"; valosaggal felrobbant az agyaban, oly er6vel, hogy Skandar Graun szinte a levegobe emelkedett, es ajkait reszket6 sikoly hagyta el.

Talan soha ezel6tt nem tort meg ki ily borzalmas er6vel a Kaosz Szava!

Az epelmejuseg pillerei alapjaiban remegtek meg! Tobb merfoldes korzetben!

- BOSSZln - harsogta a felork, s fel sem fogta, hogy ezzel ezuttal mar elkesett, A Kaosz Szava az aktivalo varazsszo nelkul is mukodesbe lepett.

Bar latni - fizikai ertelemben - nem lehetett, a varazslat terjedese tisztan es egyertelmuen erzekelheto volt. Mint ahogy apr6 fodrok keletkeznek a vfzbe dobott kavics korul, ugy fodroz6dott a rnindenseg, ugy terjedt tova egyre erosodo, koncentrikus korokben, hullamokban a Kaosz Szava hatalma.

A ladaroncsok kozott verg6d6 gilfek kiemelkedtek a szernetdombbol, talpra alltak, es fejhangon visitva, sivitva imbolyogtak. S ahogy a .Jiullamok" ujra es ujra vegigsoportek rajtuk, minduntalan meginogtak, es hangjuk egyre vekonyabb lett, egyre magasabb oktavba kuszott, Szinte mar a hallhatosag hataran rezgett sikoltasuk.

Skandar Graunnak be kellett fognia a fillet, mert ugy erezte, pillanatokon belul szetreped a feje. Hosszaban, Aztan keresztben is.

Soha ezel6tt nem tapasztalt meg ilyet, pedig j6 parszor elsutotte mar ezt a nevezetes Kaosz - varazslatot, Eddig barmikor, amikor a Kaosz Szava mukodesbe Iepett, a kozeleben tart6zkod6k - baratok es ellensegek egyarant - atmenetileg megorultek, Ostoba dolgokat cselekedtek: a kardjuk hegyet csokolgattak es kiszurtak vele a szemuket, enekeltek, tancoltak, a sajat Iabukat akartak leharapni, megfoghatatlan latornasokat uldoztek, szerelmet vallottak egy darab kutyaszamak, vagy eppen uszni probaltak egy szikla tetejen ...

Ahanyan csak voltak, valamennyien mast es mast mtiveltek; a Kaosz Szava hatasa alatt Skandar Graun komyeke nyuzsgott az eszelosoktol, s kovetni sem lehetett, mennyi mindent cselekedtek.

Am most ...

Am most ez egeszen mas volt!

A Kaosz Szava ugyanugy hatott valamennyi gilfre. Amikor egyikuk megremegett es imbolygott, ugyanolyan ritmusban remegett es imbolygott a mogotte es mellette allo is, es sorba mind - mind, ameddig a szem ellatott.

Mint a fuszalak, amikor a szavannan vegigsopor egy eros szelroham, ugy hajladoztak valamennyien. S kozben a visitasuk elerte a hallhatosag felso hatarat, s ettol kezdve a dermedt felork mar nem hallotta oket, esak azt latta, hogy meg mindig tatognak,

Es minden eddiginel jobban szet akart repedni a feje.

Skandar Graun tantorogva allt fel, es korulnezett.

Szerte, ameddig ellatott, gilfek hajladoztak es imbolyogtak a Iedolt ladarakasok, szetszorodott esontok kozott. Lehettek talan szazan. Vagy ketszazan. Vagy akar haromszazan ...

Vagy akar ezren is!

Hiheteden Iatvany volt ez!

A felork ugy elte meg, mintha almodna,

Keptelen, iranyithatatlan almot, mely folott nines befolyasa,

Es ahogy a gilfek hangtalan sikoltasa osszesurusodott valami megfoghatatlan, kodszeni gomolygassa, Skandar Graun ugy erezte, a velo jeges kulimaszkent kiesordul esontjai belsejebol.

Hata borsodzott, tarkojan felallt a szor, nyelve megdagadt kiszaradt torkaban, - Yv ... Yvorl... redv ... redv ...

Nem bfrta kinyogni,

Es ekkor a hangtalan sikoltas es imbolygas elerte csucspontjat, A gil - fekbol egyszerre szakadt fel a rettego, iszonyodo orditas, melynek hangja megremegtette a barlangfalakat.

Es esak most orultek megIgazan. _ Ahanyan esak voltak, mintegy paranessz6ra, tepni, mareangolni kezdtek sajat testuket. Eles, kihegyezett kormeikkel felhasitottak sajat torkukat, felteptek nyaki utoeroket, fogaikkal szetmartak a csuklojukat, vagy epp a mellkasukat Iekeltek meg, s moho ujjaikkal sajat szivuk utan kotorasztak.

Dobbenetes volt.

Patakokban, szokokutakkent spriccelve ornlott, folyt a suru, sotet gilf - ver, es gozologve folyt ki a barlang padlojara. Ahogy a verpatakok a hideg kore froccsentek, gozuk meg inkabb osszesurusodott, es sotet Iilas felhokent kavargott, gomolygott.

A verkod hamarosan osszeallt a haldoklo, visito, horg6, szorcsogo, orult tomeg korul, es megulte a barlang also regiojat terdmagassagban.

A gilfek sorra roskadtak ossze. Veruket elfolyatva, eszmeletuket vesztve, halaltusajukat vivva vagy esendben kimulva tuntek el az egyre surusodo es novekvo, kulonos kod takarasaban, Valami nekiesap6dott Skandar Graun Iabanak a sotetlila hompolyges alatt.

A felork most tal alta meg ismet a nyelvet. - Mi a rosseb?!

Elrantotta a labat, es e mozdulattal akaratlanul is elrepitette azt a valamit, ami a bokajaba esimpaszkodott.

Egy csontvaz alkar volt az, rajta a kezfej es az ujjak esontjaival. Az ujjak mozogtak, mikozben az alkar atrepult a levegon.

A haldoklo gilfek iszonyatos sikolyai, horgesei visszhangzottak mindeniranybol, s ugy tunt, e rettenetes larma meg akkor is itt marad, amikor e hangok kepzoi mar orokre elszunnyadtak. Valami euppanva emelkedett ki a kodgomolybol alig par Iepesnyire Skandar Grauntol. Egy kulonos csontvaz volt, amelynek bordain sotet kulimaszkent esorgott szet a suru gilfver, A csontvaz alig valamivellehetett nagyobb egy tizeves embergyereknel, am esapott, lefele hajl6, keskeny vallcsontjai folott aranytalanul nagy meretu, haromszogletu - vagy inkabb sziv alaku - koponya imbolygott. S ez a koponya ugyanolyan volt, mint amilyenek szazaval hevertek szerte a barlangban a szettort, elporlott ladak rnaradvanyai kozott; hatalmas teascsesze meretu szemuregek asitoztak lire sen a sargas - peneszes esontok kozott,

Az alaesony csontvaz mozgott; nyilvanvaloan onallo eletet elt. Bal karja hianyzott, am jobbjanak gepies, lassu mozdulataival azon munkalkodott, hogy minel jobban szetkenje a vert toredezett bordain.

Aztan, mikozben gigaszi szemiiregeivel Skandar Graunt bamulta, veres csontujjait szajuregehez emelte, es megnedvesftette vele a fogait.

Tole par lepesre egy hasonl6 felepitesu csontvaz emelkedett ki aver - goz - gomolyb61. Aztan meg egy. Es meg egy. Es meg egy.

A1I6 gilfet mar sehol nem lehetett latni, de itt - ott, ahol a sotetlila kod - hompoly ritkasabb volt, meg - megvillant egy - egy hadonaszo gilfkar vagy egy utols6kat rugo lab.

Es kozben ujabb es ujabb vermaszatos csontvazak bujtak elo a kodbol, es mikozben verben mosakodtak, valamennyien a felork fele fordultak, es ot bamultak.

Skandar Graun morogva hatralt, es ugy szoritotta buzoganya nyelet, csaknem osszeroppantotta.

- Menj mar innen! - recsegte egy merges hang valahonnan lentrol. - Balga allat! Tunj a pokolbal

Skandar Graun nekihatralt egy hideg kooszlopnak, es ahogy megbotlott az oszlpp vaskosabb talapzataban, csaknem atesett sajat laban. Ettol hirtelen magahoz tert, elrnult a dermedtsege. Megrazkodott, es meg azt sem akarta tudni, ki beszelt. Abba az iranyba Iodult, ahol Gazkhult sejtette.

Immar legalabb felszaz vermocskos csontvaz nyalogatta rnagat a terdig ero kodben, s ugy tunt, szinte masodpercenkent felbukkan meg egy es meg egy.

Skandar Graun a fogat csikorgatta.

Ha nala lenneistene jelkepe, az ezust aldozokasza ... milyen konnyen eluzhetne ezeket a csontvazakat. A Kaosz istenenek hatalmat forditana ellenuk. Porra omlasztana valamennyit.

A Ie Ike melyen sejtette, hogy ez azert nemigen menne ennyire konnyen, de nem morfondfrozott a lehetosegeken, leven, hogy aldozokaszajanak nyornat sem latta, ami6ta magahoz tert a tomlocben,

Remelte, hogy a kasza helyett a demonfejes lancos buzogany is boven megteszi. Hadd recsegjenek a csontok - barmifelek legyenekis!

Mivel a kulonos csontvazak mar alaposan megsokasodtak, arra eselye sem lett volna, hogy kikertilje oket. Buzoganyat lengetve egyenesen nekirontott a Iegkozelebb alloknak, hogy Izze - porra zuzza oket es attorjon kozottuk

Am amikor mar csaknem utesnyi tavolsagra ert ahhoz a kis termetu csontvazhoz, amely elsokent bukkant elo a kodgomolybol, az - a felork legnagyobb meglepetesere - konnyed mozdulattal kitert az utjabol, Oldalra lepett, akar egy udvariaskod6 lakaj, aki utat enged uranak, s talan meg intett is egyetlen csontkarjaval, hogy "erre parancsoljon".

Skandar Graun meg igy is kozel alit ahhoz, hogy egy j61 iranyzott csapassal szetreccsentse a repedezett, vertol iszam6s koponyat, am ahogy karja utesre lendult volna, valaki erovel visszarantotta:

- Ne! Neeeeel ... Elment az eszed, balga felver?l Mit tennel?l Skandar Graun ugy az alsoajkaba harapott, hogy kiserkedt a vere,

Minden ketseget kizaroan tudta mar, ki beszel hozza.

A buzoganya demonpofaja Meg latta is, a tuskes abrazat vad grimaszat es az acelszajak mozgasat.

- Te beszelszl - dormogte vadlon, maga sem tudva, mit akar ezzel kihangsulyozni.

Es kozben egy pillanatra sem alit meg. Elsietett a felkaru gyerekcsontvaz mellett, es ahogy a tobbi csontvaz is utat engedve huzodott felre elole, egyre hatarozottabban, egyre temp6sabban csortetett a laba alatt csikorg6, szetporlo, toredezo roncsok, maradvanyok kozott.

- Ha akarnam - csikorogta -, apr6 csontszilankokra zuznam valamermyitl

- Atkozott! - sivftotta megbotrankozva a hang. - Hogy juthat eszedbe ilyesmi!

Skandar Graun vallat vont. - Csak a harci rutin ...

- Nem emelhetsz kezet 6seinkre! - sziszegte duhodten a demonpofa. - Ha megteszed, ejszaka, amikor alszol, szetlapitom a tokeidet! Mire felebredsz..; mar nem lesz ertelme felebredned!

A felork kemenyen meredt a buzoganyara. - Oseink?

- A guamik! - esikorogta a demonpofa, - 6666, tan nem tudja Drenia kores kiralya, hogy a

drenek a csodas guamik leszarmazottai?

Skandar Graun tudta; hallotta ezt emlegetni a kiralyi udvarban eppen eleget. De bar mar korabban is felmerult, hogy ez a barlang egy osi faj temetkezesi esamoka lehet, valahogy nem tudatosult benne, mifele osi faje .....

- Guarnik?

A guamik voltak Worluk Vilaganak kivalasztottjai! A. Leghatalmasabb Nep! Mig a fajok tobbsege alig par Cikluson keresztill volt kepes uralni a vilagot, a guamik negyvennegy Ciklusig - esaknem tizenotezer evig - voltak a vilag urai! Ezalatt mindent elertek, amire vagytak. Es ezalatt jo parszor elbuktak, civilizaciojuk osszeomlott es elpusztult ... hogy aztan sajat romjaikon ujja eledjenek, es meg az elozonel is hatalmasabb, megin - gathatatlanabb Birodalmat epitsenek,

Tizenotezer even at uralkodott a vilagon a Guami Birodalom, s ez a Iegendas nep ezalatt legalabb haromszor meghoditotta meg a esillagokat is ... hogy aztan vegleg elbukjon, s atadjak helyuket egy naluk j6val agresszfvabb es eletkepesebb fajnak, a gilfeknek. A gilfek gyakorlatilag a Guami Birodalom ronesain emelkedtek a magasba, s a guarniktol .orokolt" hatalom reven terj esztettek ki uralmukat.

Pedig allftolag nem 6k, hanem a drenek voltak a guarnik egyenes agu Ieszarrnazottai ...

- Hat nem latod oket, balga?! - esikorogta a buzogany. - Hajts fejet oseink elott, es susd Ie moeskos tekinteted ... Ne nezz a szemilkbe!

- Nehez is lenne! - dormogte a felork, - Nines szernuk, esak szem - ureguk!

- Most meg nines! - reesegte a buzogany, es elesen, gunyosan, hivalkod6an felkaeagott. - De

majd nezd meg oket egy ora mulva!

Skandar Graun megbotlott egy moeorg6 gilf'hullaban, es rnegcsuszott annak silril vereben, Akaratlanul is megborzongott.

Mivel a gilfek tobbsege Skandar Graun kozeleben nyuzsgott a Kaosz Szava aktivalodasanak idejen, a verkod is fokent azon a reszen gomolygott, ahol a ladarakasok osszedoltek.

Igy nemi ideges botladozas es csuszkalas utan a kod megritkult korulotte, aztan mar esak halovany pamaesok maradtak.

Skandar Graun rosszat sejtve nezelodott, Mar megszamolni sem tudta, hany guami csontvaz simogatja magan a gilfek veret szerte a barlangban. De abban biztos volt, hogy tobb mint amennyi gilf a veret ontotta. J6val tobb.

Felelmetes Iatvany volt, ahogy a vermocskos csontvazak ott alltak hangtalanul a terduknel vagy a eombjuk magassagaban hompolygo, kulonos kodben, es simakodnak, mosakodnak a verben, mint a Zold Drn6 hfvei a Megtisztulas Napjan Drak6nia f6bb foly6inak megszentelt vizeben.

A felork a lelke melyen hihetetlen ereju surgetest erzett: minel hamarabb el kell tunnie innen! De hoI vannak a tarsai?

Ott, azon a reszen, ahol korabban Alouita es vedelmezoi hareoltak, most csupan gilf hullak hevertek egymas hegyen - hatan. A dren magus es hivei nyom nelkul eltuntek.

Skandar Graun figyelmet mellesleg nem kerillte el, hogy ezen gilf hullak korul nem hompolygott semmilyen sotetlilas kod, Kiontott veruk sotet tocsaba gyult ugyan, s ragaesosan foltokkent vette korul a dermedt testeket, am semmilyen fustot vagy gozt nem bocsatott ki a veruk, ..

Ugy latszik, csupan az a gilf ver adott g6zt, melyet a Kaosz Szava hatasara onkent ontottak. Ez valamifele kulonos szertartas resze lehetett ...

Skandar Graun egyre inkabb elkomorodott.

Gyulolte volna, ha ezen az idegen vilagon, ebben az idegen korban teljesen magara marad. Tarsainak hianya maris nyomasztoan megulte Ielket, es eszelosen kivanta, hogy Iegalabb az egyikuk mellette maradjon.

Barmelyikuk.

- Gazkhul! - harsogta. - Xunzii! Wilzegers ... He! Barkil Hallotok engem?! Csak a visszhangok valaszoltak, ahogy a kornyezo falakrol visszaverodtek, - ... ngem ... gem ... em ... mmmmm ...

A buzogany demonpofaja persze azonnallepisszegte.

- Mit ordibalsz, bunk6?! Elment az eszed?! Skandar Graun nem torodott vele.

- Gazkhul! - harsogta. - Yen 16tolvaj ... Ha elsz meg, adj valami eletjelt!

- Majd en mindjart j61 fejbe gyaklak! - sziszegte duhosen a buzogany. - Ne zavard meg

ostoba hangoskodasoddal e szent pillanatot! Inkabb almelkodj es nezd, midon guarni oseink visszaternek kozenk e vilagra ...

Skandar Graun nem almelkodott es nem nezett.

- Gazkhul! - dormogte, mert az ork ismeros alakjat pillantotta meg egy epen maradt Iadarakas toveben. - He, ho, tes'ver!

Az ork eszmeletlenul he vert a mindenfele lebego, ritkas verkod pama - esok alatt, es alig - alig lelegzett. Mindket laban szornyu sebek tatongtak, es a nadragja szara ragaesos volt a veretol. Bal combjabol felbe torve allt ki a kurta gilf nyilvesszo esonkja, a jobb terde folott pedig hosszukas vagas Iatszott, Raadasul ez a terd torottnek runt, a labszar furesa szogben gyurodott a test melle.

Skandar Graun megragadta a fickot, es rnegrazta. Pofozgatta egy kiesit. - Gazkhul. .. Gazkhul! Terj magadhoz! He, tes'ver!

- Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelo gyogymod! - esikorogta a buzogany demonpofaja.

- Aligha segft a nyomorultnak, ha egy erosebb pofonnal kitorod a nyakat!

Skandar Graun visszafogta indulatait, es finomabban pofozgatta a fiek6t. - Gazkhul! Gazkhul. .. Nyisd ki a szemed!

- Miert nem gyogyitod meg? - erdeklodott a demonpofa nerni gunynyal. - Te pap vagy, nem?

- Momentan ... ninesenek a fejemben gyogylto varazslatokl - dormogte kelletlenul Skandar

Graun.

A demonpofa furcsan fintorgott. - Biztos vagy ebben?

- Nana ... Teljesen tires a fejem.

- Ures? Na persze ez nem lep meg ... - kommentalta a buzogany. - Azon viszont

egyfolytaban almelkodnom kell, hogyan lehetett egy hozzad hasonlo, torz kulseju es torz lelku korcsbol Drenia Kiralya ily csekely silt - nivaloval. ..

- Tudod, mit?! - esattant fel mergesen a felork, - Akkor esak almelkodj tovabb, es ne zavard a pofozgatasaimatl

A demonpofa azonban nem hallgatott.

- Csak azert, mert nines id6nk a benazasra ... rnondanek neked valami hasznosat.

- Tudod, mit? En is mondanek neked valami hasznosat! Hasznos lenne, ha nem pofaznal

annyit!

A buzoganygolyo demonpofajan meg az aceltuskek is lekonyultak a megdobbenestol.

- Ork tah6! - kiabalta mergesen, Aztan amikor a visszaverodo visszhangok arcul csaptak, radobbent, hogy nem szabad hangoskodnia, es osztonosen lehalkftotta a hangjat. - Meg egy sz6, es orokre elnemulok!

Skandar Graunnak Yverd beszelo kardja jutott eszebe, Timakrisz, es arra gondolt, neha rnilyen hasznos tud lenni, ha egy varazsfegyver csendben marad es nem sipftozik, nem kiabal, nem karattyol. ..

Am ugyanakkor az is eszebe villant, hogy neha az is hasznos lehet, ha a varazsfegyver j6 tippeket ad es segfti 6t a harcban, nem pedig ellene dolgozik.

Jobbnak latta, ha megbekel buzoganya demonaval.

- Hallgatlak! - morogta. - Mit akarsz mondani?

- Most mar semmit! - sziszegte a buzogany, - Hah, te nincstelen tusk6 ... Hat fogok en itt

segitem neked?!

- Remelem, fogsz - dormogte a felork, - Ha van valami hasznos tanacsod, szivesen meghallgatom.

A buzogany dacosan hallgatott.

- Ha nem akarsz, nem beszelsz hozzam - s6hajtotta Skandar Graun. - Ambar eszedbe juttatnarn, hogy a tortentek ellenere en meg mindig Drenia Kiralya vagyok ...

- 666h, kiraly! - sisteregte indulatosan a buzogany. - Mi lenne, ha terdre ereszkednel, es beszippantanad majomszeruen lapos orrodba ever kod - pamacs nehany foszlanyat?

- Vagyis ugy erted, szippantsak merget;., vagy akar kossem fel magam?

- Nem, te ostoba! - sipitotta a buzogany tiirelmedeniil. - A kiontott gilf ver goze ... Ah,

66666h! Szippants mar bele!

Skandar Graun kelledentil terdre ereszkedett Gazkhul ajult teste melle, es fejet egy lebeg6 sotetlila fustpamacs fele kozelitette. Kifujta szajan a tudejebol a Ievegot, majd egy pillanattal kesobb az orran at belegzest vegzett,

A lila fustpamacs megl6dult, es behatolt orrlikaiba.

A felork azon nyomban kohogni, pruszkolni, fuldokolni kezdett. Ugy erezte, mintha a leger6sebb csipos paprikat gyomoszolte volna bele az orraba,

Rettenetesen csfpett. Szinte langolt rnindket orrlika!

- Demon! - sisteregte gyulolkodve. - A fene az ostoba vicceidbe ... De aztan elhallgatott, mert bar orrlika meg mindig langolt, tudata melyen megerzett valamit. Egy fokozatosan novekvo esszenciagomb6cot.

Erezte, ahogy testet rnegszallja a hatalom erzese. Bar fogalma sem volt arr61, hogy mikent tortenik, azt azonnal tudta, hogy mi tortenik!

Egy varazslat feszi.ilt az agyaban, Egy aktivalasra kesz, eros varazslat. Hogy rnifele varazslat? Ezt momentan nem tudta ...

- Buzogany! - suttogta halkan, szinte megszeppentea - Mondd, mifele francos varazslat kuszott az agyamba?!

- Buzogaaaaany? - csikorogta a demon megvet6en. - 0, te agyatlan korcs ... te azt kepzeled, hogy a buzoganyoddal beszelgetsz?

Skandar Graun megnyalta kiszaradt ajkait.

- Vegiil is, te ... a buzogany ...

- En Zhertun de Royg vagyok! - sziszegte az ocsmany demonpofa onerzetesen. - Drenia

legosibb arkhon csaladjanak sarja. Ez a dicstelen vas csupan atmeneti lakhelyem ... 1gen, itt vagyok a femben! Igen, abra - zatomb61 aceltuskek meredeznek. .. de ettol en meg nem vagyok buzogany! En ... en vagyok! Zhertun de Royg! Erted? Zhertun de Royg! A nevezetes de Royg csalad sarja, Skandar Graun hunyorgott. Nem akarta firtatni ezt a dolgot. Inkabb a Ienyegre koncentralt,

- Rendben, Zhertun ... Haj6i tudom, te varazslo voltal. ..

- Voltaaaaaam?! Dehogy! En meg most is az vagyok! Varazslol Buzogany vagy! - gondolta Skandar Graun, de ezt hangosan nem mondta ki.

- Ha varazslo vagy ... akkor tudod a valaszt a kerdesemre. Mifele varazslat ferkozott az iment az agyamba?

A buzoganygolyo dernonpofaja fintorgott. Nem ertette ezt a kerdest. - Hogy - hogy mifele?

- Hat. .. mire hasznalhato?

- Barmire, - Ezt olyan magatol ertetodoen mondta, hogy meg 0 maga is meglepodhetett rajta,

mert megismetelte, - Barmire.

Skandar Graun meg most sem ertette ezt.

- Naj6 ... de hogyan hasznalhatnam barmire?

- Hogyan? Hogyan? - bosszankodott a demon, es hangjabol turelmetlenseg esengett. -

Ahogyan barmi mas varazslatot, Fogod az esszenciat, rakenyszerited akaratodat, es azza formalod, amive szeretned ...

Skandar Graun ertetlenul pislogott.

- Elmondom... en hogy szoktam varazsolni - dormogte. - Vannak bizonyos varazslatok, melyeket ismerek ... regrol. Vagy valahonnan rnashonnan. - Ilummogott. - Nos, irnadkozok Yvorlhoz, hogy adjon erot, aztan ... Vagy, hm, neha nem imadkozok, esak osszpontositok, hogy legyen erom... es aztan ezen betanult varazslatok varazsszavait elmormolom, elszavalom, s azok belebujnak a tudatomba, keszen arra, hogy amikor kimondom az Iget, amely aktivalja oket, mukodni kezdjenek. Peldaul amikor a Mozdulatlansag - varazs ...

- Primitiv teremtmenyl - szortyogte megvetoen a buzogany. - Csokott agyu kreten: Az vagy!

- Mi? Ezt nem egeszen ertem ...

- A varazslas ... 0, ah, ah ... Hat ki vagyok en, hogy megprobaljam elmagyarazni neked a

varazslas mechanizmusat? Ki vagyok en?

- Egy nyavalyas buzogany, aki elvezi, ha sertegetheti az eloket? - talalgatta a felork. A demon vadul felhorkant.

- . Igy vagy ugy ... imadkozva vagy koncentralva ... nem csinalsz mast: esszenciat gyujtesz onmagadba. Ezt az esszenciat formalod varazslatta, Rakenyszerited akaratod, es azza formalod, amive szeretned, Ha mozdulatlansag - varazzsa, akkor azza. Ha massa, akkor mas sa. Erted mar?

Skandar Graun bizonytalanul b61ogatott.

- Persze, hogy ertem - dormogte. - De mitis mondtal, rnifele varazslat ferkozott az iment az agyamba?

A buzogany s6hajtott.

- Ismetlem: nines varazslat az agyadban.

- Nines? - tamaskodott a felork, - Pedig en ugy erzem ...

- Mar megmondtam: esszeneia van az agyadban. Formald azza, amive szeretnedl

Skandar Graun meg most sem igazan ertette.

- De en Ietezo varazslatokat szoktam az agyamba preselni -

- Mert te pap vagy, nem pedig varazslo! - sziszegte a buzogany. - Pap ... korlatolt, szuk

Iatokoni, prirnitiv vegleny, aki csupan hasznalja a mtiveszetet ... melyet isteni adomanynak hisz, es kozben fogalma sines a muveszet mibenleterol.

- J61 van - morogta szinlelt baratsagossaggal a felork -, ha lehetseges, most ne menjunk bele melyenszanto teol6giai vitakba, mert ez a nyomorult ork megdoglik itten a kezeim kozott ...

- Hat akkor gyogyitsd meg! - sziszegte a buzogany surgetoen. - Kepzeld azt, hogy az az esszeneia, amely a fejedben lakozik, egyfajta gy6gyft6 varazslat ... Vagy talan epp az a fajta gyogyito varazslat, amit te is ismersz, es amelyet tueatszor hasznaltal mar.

- Ez Igy mukodik? - ketelkedett Skandar Graun. - En elkepzelem, es azza valik... amit elkepzelek?

- Hat persze. Mit gondoltal? Ez a magia. Valora valtani a kepzeletedet az esszencia segitsegevel! - A buzogany felhorkant. - Csinald mar! Vagy hagyd megdogleni ...

Skandar Graun nehezen bfrta felfogni a varazslas ezen "ujszerli" modjat. De azert megprobalkozott, hogy atformalja valami kezzel foghatova az agyaban levo gombocot,

- Azt akarom, legy gyogyitovarazsl A buzogany nagy on csodalkozott.

- Most hozzarn beszelsz?

- Nem ... csakugy onmagamban.

- Ahhoz, hogy megformald a varazslatot, eleg ragondolni, nem kell beszelni ...

- Akkor ne beszelj! - sisteregte a felork. - Zavarsz a koncentralasban! Tehat kussolj! Fogd be

a tuskes pofad!

- Te kussolj, te barom!

Skandar Graun koncentralt. Azt kepzelte, hogy nem egyismeretlen gornboc, hanem egy ismeretlen gomboc formaju esszenciafelho hompolyog az agyaban - amely valojaban nem mas, mint egy jokora adag gyogyitovarazs.

Nemi bizonytalan tapogatozas utan jokora adag gyogyitovarazst erzekelt a tudataban. - Yvorl redves farkara! -suttogta dobbenten. - Sikerult!

- 0, te jo eg! - sohajtotta a buzogany, - Sikerillt kifognom egy lelkes amat6rt! Na, bravo!

Skandar Graun azonban nem torodott a gunyos rnegjegyzessel. Rahelyezte kezet Gazkhul mellkasara, es a gyogyttovarazs aktivizalo igeire koncentralt, Erezte, hogy elkattan a fejeben az a nagy adag varazslat, es tenyerebol gyogyito energia aramlik at az eszmeletlen testbe. Soha eleteben nem bocsatott meg ki rnagabol ennyi gyogyfto energiat ...

Az az esszenciagomboc, amely azutan belelte ki fejet, hogy beszippantotta a sotetlilas flistpamacsot, hihetetlen mennyisegu energiat tartalmazott. Nyolc - tiz gyogyitovarazsnak megfelel6 adagot.

Gazkhul egy pillanattal kesobb kinyitotta a szemet. Pislogott. Aztan ernyedten elvigyorodott: - Tes'ver?

- Valami olyasmi - mormolta szorakozottan Skandar Graun, aztan a hangtalanul simakodo

csontvazak fele oldalgott. Arrafele, ahol mar sunibben hompolygott a sotetlila kod. - Hova megy? - tudakolta Gazkhul. Skandar Graun szelesen vigyorgott.

- Szippantok meg egy kis ... egy nagy ... adag varazserot!

- Mi? Mit vartyogsz? A felork vigyorgott.

- Most mit magyarazzam? Te ezt ugysem erted ...

Annyi esszenciapamacsot szippantott be, amennyit csak tudott, es a vegen mar ugy erezte magat, mint az az ember, aki akkor pillantotta meg es habzsolta be a legjobb falatokat, amikor mar teljesen jollakott. Skandar Graun pukkanasig feltoltotte rnagat esszenciaval, es ugy erezte, varazserejevel szet tudna robbantani ezt a hatalmas csarnokot. ,

Mikozben az esszenciapamacsokat belelegezte, fel szemmel az eledezo guarni csontvazakat leste. Az erdeklodes kolcsonosnek bizonyult; tobb tucat kifejezestelen teascsesze nagysagu szemureg bamult feleje, kovette minden mozdulatat, de egyik csontvaz sem tett semmilyen tamado mozdulatot. Darabos, el - elcsuszo mozdulatokkal kentek a megsargult csontokra a ragacsos gilfvert, es kozben a sotetlila g6z hol surubben, hol pedig ritkasabban kavargott, hompolygott a labuknal.

A felorknak nem kellett tulsagosan megeroltetnie az agyat, hogy osszefuggest talaljon a dolgok kozott ...

Az 6 fejeben elpukkan a Kaosz Szava.

Erre a gilfek megtebolyodnak, es kiontjak onnon veruket,

A verbol dus esszenciagozok emelkednek, es osszefuggo kodparnat alkotnak.

Es a surun kavargo magikus esszencia eletre kelti a tobb ezer eve szunnyado guamikat.

A guarni csontvazak gilfvert kennek magukra ... tal an azert, hogy annak rnagikus ereje reven megerositsek letezestlk tenyet.

Hogy aztan, ha majd vegeztek a vermaszatolassal, mihez fognak kezdeni, azt a felork elkepzelni sem tudta ...

Es volt meg egy sulyos kerdes, amely ott motoszkalt a fejeben mindvegig. Ki vagy mi iranyitotta azt a kulonos szellemkezet, amely belenyult az agyaba es sorra kipreselte belole az osszes varazslatat - beleertve a Kaosz Szavat?

Ki tette ezt? Hogyan? Es Iegfokepp: miert?

Skandar Graun ugy nezelodott, mintha azt remelne, hogy a kovetkezo pillanatban az ismeretlen, titokzatos alak - mar ha "alak" egyaltalan - ele fog allni, hogy rnagyarazatot adjon a rejtelyre.

De persze csak a guamikat latta. Azok pedig nem adtak valaszt semmire. ' , Visszaballagott Gazkhulhoz.

- Labra tudsz alIni? - dormogte surgetoen.

Az ork egy faragott kooszlopba kapaszkodva, sziszegve, a fogat csikorgatva, karomkodva feltapaszkodott. Nyilvesszotol sebzett labara ra birta helyezni testsulyat, de a masik, a torott jobb laba benan Iogott,

- Olj meg! - morogta utalkozva. - Ket marek hig fos vagyok! Csak hatraltatnalak ...

A felork egy gazdatlan alabardot fedezett fel a kozelben, elment erte, es azt adta sebesult tars a kezebe.

- Tamaszkodj erre! Ha biztonsagos helyre erunk, valamivel kimerevitjuk es rogzttjuk a I abad at.

- Le kellene vagni inkabb! - csikorogta az ork, es a fogait csattogtatta. - Atkozott bena lab! Legszivesebben t6b61 leharapnam! ... Grooms fekete valagara, hogy a rosseb egye meg! ... Mar meg ez a rnasik gennyes rongykupac is osszecsuklik alattam! 0000, hagyj itt megdogleni! Csak elotte loccsantsd szet a rohadt fejem!

Skandar Graun is latta, hogy igy nem sokra jutnak. Fel terdre ereszkedett tarsa mellett, es sebesi.ilt terdet, combjat tapogatta.

- Mi a fenet muvelsz"! - hordult fel Gazkhul indulatosan. - Fujj, de utalom az ilyet!. .. Ha megprobalod a szadba venni a micsodamat, kiverem az osszes fogadat, ami nem torik bele!

- Maradj mar nyugton! - morogta Skandar Graun, nem is sejtve, mirol beszel a tarsa. - Megprobalom rendbe hozni a Iabadat!

Behunyta a szemet, es minden erejevel arra osszpontositott, hogy a tudataba preselt, agyrepeszto rnennyisegu esszenciat gornbocokka gyurja, Gyogytto gornbocokka ...

Aztan ezeket a gombocokat egyenkent kipreselte magabol, es ralapitotta, valosaggal beledorzsolte a sebbe.

Hihetetlen mennyisegu es ereju gyogyiowrazs - sorozatot pazarolt a torott labra, aztan heves mozdulattal kirantotta a torott nyilveget a masik labbol, s maradek esszenciajat rapazarolta arra IS.

Mire vegzett, egy kisse kimeri.ilt. Ugy erezte, mintha legalabb tiz merfoldet futott volna egyfolytaban. Pihenes nelkul. Hegynek felfele, Sulyos batyuval a vallan.

- Na? - lihegte. - Hogy erzed? Meg most sem birsz raallni?l Gazkhul mogorvan pislogott, aztan grimaszolt.

- Atkozott, korcs fattyul - dormogte rnegrovoan, de nem bantoan; inkabb szeretettel. - Te aztan megered az aradat ... - A fejet csovalva probalgatta a labat. Rahelyezte a testsulyat elobb az egyikre, aztan a rnasikra,

- Na, milyen? - zihalta a felork,

- Rohadtul idegesito ...

- Micsoda??

- Viszket, mint az allat! Meg a tokom is bizsereg ... mintha hangyak maszkalnanak az egesz rohadt altestemen!

Skandar Graun vigyorgott.

- Ez a gyogyulas jele.

- Az, te bitang! - recsegte almelkodva a yen ork. Nahat ... hogy meggyogyttottall

- Akkor probalgasd a jarast! Mire visszajovok, allj keszen az indulasra.

- Hova a getvaba mesz mar megint?

- Csakide - intett a felork flegman a valla folott. - Szfvok meg egy kis g6zt!

Am alig tett ket Iepest, amikor a terdig er6 kodben ralepett valami ruganyosra... es az a valami eles visitassal megrandult a talpa alatt.

- N aaaaaaaaaaa!

Xunzu, a tunderke roppent fel a kodbol, Fejjel elore nekirepult a meglepett felork tomporanak, ettol megszedult, es k6tyagosan imbolyogva visszahuppant a ritkul6 kavargasba. Csapkod6 szarnyai azonban megkavartak a sotetlila vergozt, es az meg inkabb megritkult. Latni lehetett, ahogy a tunderke ismet es ismet terdre bukik, es lefejeli a vertol iszam6s kopadlot, mintha valami kulonos ritualet vegezne,

Nem birt felrepulni, Mar csak azert sem, mert attetszo szarnyai ragadtak es legorbultek a ratapadt, alvadt gilfvertol. Annak a gilfhek a veretol, aki a kozelben hevert, s halalba dermedt testtartasabol kitunt, sajat karmaival tepte fel a me llkas at, s tepte, tartotta, mig csak el nem verzett.

- Xunzu! - kialtotta Skandar Graun oszinte orommel, es maga sem ertette igazan, mit oromkodik itt. Am a lelke melyen tudta, hogy ebben az idegen vilagban, ahol alig mareknyi lenyt ismer, mindenismer6s arc ezereves j6 baratnak ttinik. - Xunzu! Te elsz?

A tunderke kovalyogva negykezlab esett, es mikozben szarnyaival hangosan es elesen csattog6 hangokat hallatva kerepelt, apr6 fejet razta, hogy megszabaduljon a hallojaratait eltornfto, ragacsos, alvadt vertol.

Skandar Graun elozekenyen megragadta, es megrazta. Oly hevesen dorzsolte le a paranyi teremtmeny szarnyairol a raszaradt maszlagot, hogy csaknem t6b61 kitepte azokat az erzekeny lepkeszarnyakat vallbol, vagy meg inkabb derekbol.

Xunzu hangosan felnyogott, es ahogy elrugaszkodott, apr6 labaival ugy rugta orrba akaratlan segitojet, hogy a felork dus orrszorzete osszegabalyodott, akar egy reszeg polip csapjai.

A tunderke kicsusszant elernyed6 ujjai kozul, es felroppent a leveg6be a felork fole. Meg mindig a fejet razta, esmeg - rnegrazkodott teljes testevel is, akar egy vizbol kilabalo kutya, es paranyi alvadt verfoszlanyokat frocskolt szet magarol, Am a szemebe visszakoltozott az elet, es abrazatais feszesebbe valt,

- Kargil! - rikkantotta. Aztan erezheto orommel tette hozza. - 6, baratoml Hihetetlen, hogy elunk! Ugye? Ugye?

Skandar Graun figyelmet nem kerulte el, hogy a tunderke "baratom" - nak sz61ftotta, s kerneny szfve korul melegseg kezdett aramlani. Majdnem konnyek szoktek a szeinebe,

-lgen, elunk - krakogta zordan, hogy leplezze ertheteuen, tularado erzelmeit, - Es Gazkhul is ell

- Gazkhul! - rikkantotta Xunzu. - 666h! Ott a yen 16tolvaj! Ott van!. .. Nezd! Oromeben tancot jar!

Skandar Graun nezte.

Gazkhul va16ban valamifele kerge tan cot jart, U grandozott, es Iepkedett, terdeit rogyasztotta, merevitette. De persze nem tancolt, hanem gy6gyul6 Iabat probalgatta ... vagy eppen igy reagalt a tagjait zsiborgat6 viszketesre,

Xunzu hirtelen abbahagyta a kacagast, Vekonyka hangja fuldokl6 visszhangokat vert.

- HoI vannak a tobbiek? - kerdezte elesen, mintha Skandar Graunon akarna szamon kerni, hogy ugyan hova rejtette oket,

- Azt hiszem, amikor szorulni kezdett a kapea, Alouita elteleportalt, es magaval vitte azokat, akik a kozeleben tart6zkodtak. Csak nehanyan maradtunk itt ...

A tunderke apr6 abrazata meg jobban elsotetult. Felkialtott:

- Wilzegers! HoI van Wilzegers?

Skandar Graun abba az iranyba pislogott, ahol a dren orgyilkost utoljara latta. Ott a kofalnal, amelyben eltunt a gilfek duhe el6l.

-A falban ...

- O! 6! 6! - bugta a tunderke, es apr6 karjait az eg fele emelte. - Ugye, nem? Nem! Ugye ...

- Lattam belepni a falba - mormolta a felork. - Kilepni viszont nem.

- O! O! 66666666666 ... Neki vege! A szerencsetlen!

- De ez nem jelent semmit - latolgatta Skandar Graun. - A falban kozlekedve elinalhatott, es

valami nyugodtabb helyen elobukkanhatott ...

- De nem! De neeeeem! - sziszegte a tunderke. - Wilzegers nem kepes a falban .Jcozlekedni". 6 esak belep es kilep. Vagy nem lep ki ... es akkor orokre a falban marad.

Skandar Graun hunyorgott.

- Ugy erted, a falban?

- A k6 esak atmeneti rnenedek neki - rnagyarazta elkeseredetten Xunzu, - Nem tud jarkalni

benne. Csak beugrik, hogy vedve legyen ellensegeitol, Aztan kiugrik, Ieszur valakit, majd ismet visszaugrik ... De nem maradhat sokaig ott! Nem, nem, semmikeppen! Kulonben kove valik 6 maga is ...

Skandar Graun a homlokat rancolta, Eszebe jutott a korabbi esata a par tagu gilf orjarattal az alagut elagazasanal. Ertette mar, hogyan tudott Wilzegers a gilfek hata moge kerulni, Belepett a falba, rnegvarta, arnig elhaladnak el6tte, aztan pedig kilepett a hatuk rnogott.

De vajon most ... meg mindig a falban van?

A tunderke agg6dva, zokog6 hangokat hallatva roppent abba az irany - ' ba, ahol a fal toveben gilf hullak hevertek. Azok a gilf hullak, melyeket korabban Wilzegers dofott Ie; meg a Kaosz Szava elszabadulasa el6tt.

Xunzu egyenesen odaroppent a vermocskos kofalhoz, es apr6 oklocs - keivel vadul pufolni kezdte.

- Wilzegers! - kiabalta. - Wilzegers! Gyere ki, Wilzegers! Eleg volt odabent! Ki kell jonnod! Gyere ki!

- Aligha hallja - dorrnogte a felorkinkabb esak maganak, mint a ttmderkenek. - Fokepp akkor nem, ha mar rnegkovesedtek a dobhartyai ...

Tett egy Iepest, hogy 6 is odamenjen, am kelletlenul tapasztalta, hogy egyre tobb guami csontvaz fordul az iranyaba, es imrnar esaknem valamennyien 6t bamuljak hatalmas, sotet szemliregeikkel.

Lehettek vagy haromszazan. Mozdulatlanul.

Vagy alig - alig moeorogva.

A felorknak jeges borzongas kuszott vegig a gerincen ettol az allhatatos bamulastol, Kinos eloerzetek kezdtek tapogatni a torkat. Tapogat6, lathatatian ujjak. Keresve a legjobb fogast. A fojtogatashoz.

- Gyere onnan! - mordult fel Skandar Graun akaratlanul. - Hagyd 6t! Neki mar annyi ...

- Nem! - kialtotta a tunderke elszantan, es befogta mindket fulet. - Nem akarok ilyet hallani!

Nines meg vege! Meg el. .. es en el6 fogom esalogatni.

- E16? - tamaskodott a felork, - Ugyan mikeppen? Meg egyszer bekopogtatsz? Vagy addig forr6sftod a kovet, amfg ki nem porkolod onnan?

- Kiesalogatom! - szogezte le a tunderke. Aztan magyarazatkeppen hozzatette: - Az enekemmel.

A felork, a guami csontvazak figyelo "tekintete" mellett ekozben fel terdre ereszkedett, es lehajtotta a fejet, Kitagult orrlikaiba hevesen szivta be a Ievegot, s a levegovel egyntt a kavarg6, sotetlila kodfoszlanyokat is.

- 6666h, ah! - suttogta, amikor kifujta a Ievegot a tudejebol. - Micsoda kifogyhatatlan tarhaza ez az esszencianak! Barmikor, ha elfogynak a varazslataim, csak idejovok, egyet - kettot szippantok... es alapjaiban rengethetem meg a vilagot. - Ismet tett egy kiad6s szippantast. - Soha nem is gondoltam, hogy letezhet ilyen... Azt hittem, aludnom es regeneralodnom kell ahhoz, hogy agyam kepes legyen ismet befogadni varazslatokat,

- Kivel beszelgetsz? - mordult fel mellette mergesen a buzoganya. - Remelem, nem velem!

- Nem. Csak ugy magamban motyogok.

- Oriasi! - zugolodott a demonpofa. - Remelern, nem szokasod az ilyesmi, es csak a hatalmas

erzelmi megrazkodtatas hozta ki beloledl ... Utalnam, ha nap mint nap ehhez hasonl6 suletlen monol6gokat kellene hallgatnom!

Skandar Graun vallat vont. Aztan elvigyorodott. - Kepzeld, volt egy baratom ...

- Na, na! Hagyjuk az ostoba emlekeket!

- Es ennek a baratomnak volt egy beszelo varazskardja ...

- Oriasi! - gunyolodott a demonpofa. - Mit nem mondasz!

- Es ez csak ugy eszembe jutott ... mert hogy most mar nekem IS van egy beszelo

varazsfegyverem.

A buzogany tuskes acelgolyoja megad6an lehunyta a szemet,

- Oriasi! - suttogta.' - Bar Iennek inkabb kardba zarva en is ... akkor Iegalabb kiherelhetnem Drenia korcs kiralyat ...

Ekozben a tunderke mar halkan dudolgatott, egy apr6 furulyat vett e16, halk dallamokat jatszott, majd elrakta hangszeret, es enekelni kezdett, Vekonyka hangja fokozatosan erosodott:

Wilzegers, baratom, eleted Betolti a rettenet.

Ahogy ott allsz kobe zarva Dalocskamnak celtablaja Tul sokaig nem lehetsz.

Hivogato, csabito

Ez a csalfa enekszo.

Razd megkovult testedet Hagyd el rogvest helyedet! Most azonnal lepj e16!

A tunderke visszapillantott a valla folott, es verdeso szitakotoszarnyainak fatyolszenl takarasaban fura grimaszt vagott. Mintegy elnezest kerve, hogy versikejet ily bugyuta es eroltetett rimmel fejezte be.

Am a dalocska hatasosnak tunt,

Olyasfajta csikorgas hallatszott, mint amikor ket hatalmas sziklat morzsolgat egymason egy koorias ...

... es a falbol egy kulonos alak Iepett e16.

Wilzegers volt az, am nemileg atvaltozva. Testenek bal fele megmaradt az, ami eredetileg is volt; a zsugorodott, fonnyadt korte feju dren orgyilkos hus - ver valosaga. Am jobb oldala idokozben alaposan atalakult: megkovesedett. No, nem tetotol - talpig, csupan helyenkent es foltokban.

Szeme emberi maradt, am folotte a jobb szemoldoke, s alatta a jobb old ali pofaja darabossa, koszeruve va It, egeszen Ie az allaig. Mintha durva k6maszkot viselt volna arcanak jobb oldalan - amely komaszk finom atmenetben olvadt ossze kiugr6 allanak fonnyadt borevel. AlIa hegyen a b6r r6zsaszines volt, es szinte attetszo, mint a b6r egy babapopsin. Aztan ahogy allanak eros vonala jobb fele haladt, a b6r fokozatosan sotetedett, rancosodott, egyre durvabb, szemcsesebb lett. S aztan mar koarckent folytat6dott. K6b61 volt elallo jobb fiile, mint ahogy a haja is kobe faragott frizuranak tunt,

A kovesedes Iatszolag nem hatott ki a nyakara, legfeljebb egy kisujjnyi folton lehetett felfedezni gyanus, szurkes szineket. Am jobb vallan a ruha oly mereven gyurodott, akar egy k6szobor oltozete, s ez a merevseg jellemezte teljes jobb felkarjat, a konyok es alkarjanak ujjnyi vastag savjat

is. Mint ahogy jobb kezfeje sem volt egyeb, mint egy osszeszorttott k6 - okol, melyben az ujjak egymashoz tapadtak.

Torzsenek jobb oldalan a ruha ugyanugy rnegkovesedett, mint ahogy a vallan is, am a derekanal mar normalis szovet maradt, s lentebb semmi j elet nem lehetett felfedezni a kulonos atvaltozasnak,

- Wilzegers! Wilzegers! Wilzegers! - orvendezett a tunderke, - Hat elojottel! El6jottel? El6jottel! EI6jottel?!

- E16 - esikorogta az orgyilkos, es mikozben beszelt, csupan ajkanak bal oldala mozgott, a jobb nem; pedig ajkan sehol nem latszottak a meg - kovesedes jelei.

- Elocsalt a magikus dalocskam!

- El6 - reesegte Wilzegers. - Es attol tartok ... nem esak engem!

- MI???

Am nem volt szukseg tovabbi rnagyarazatokra. A barlangot fulserto csikorgas, recseges - ropogas toltotte be. Azok a hatalmas oszlopok, melyek veletlenszeni elrendezesben emelkedtek itt - ott, hogy osszekossek a gigaszi esarnok padlojat es mennyezetet, most megremegtek, megrazkodtak, es k6port zaporoztattak mindenfele,

- 66666, neeeeem! - sikoltotta a tunderke ketsegbeesetten, - Erre nem gondoltam! Erre nem ...

- Futas! - esikorogta Wilzegers, es bar labain sem latszott megko'Ve - sedes jele, furesa, feloldalas mozgassal, santikalva fiitasnak eredt Skandar Graun iranyaba,

Gazkhul ekkor fedezte fel, hogy valami ninesen rendjen,

- Grooms rettenetes valagaral Mi az istennyila ... Roh6!

A vaskos oszlopok megmozdultak. Korabban nem latszott rajtuk semmifele minta; sima oszlopok voltak. Am most megrazkodtak, es Ieraztak magukrol a folosleges k6port. Olyan volt ez az egesz, mintha a sima, korkoros kotombok szobrokka faragtak volna magukat. Egysz6val: 6rjit6!

Ott, ahol pillanatokkal ezel6tt meg kooszlopok alltak, most gigaszi k6szobrok moeorogtak. K6g6lemek, melyek evszazadok vagy talan evezredek 6ta vartak itt, hogy valaki mozgasra sz6litsa oket.

Es a tunderke megtette nekik ezt a szivesseget. A bolondos, magikus daloeska onmagaban talan keyes lett volna ahhoz, hogy eletre keltsen ily hatalmas ereju teremtrnenyeket, am a esamok kozepet belengo esszeneia - hompoly megtette a tobbit ...

Tizenot husz k6g6lem mozdult.

EIs6 pillantasra egyformanak runt valamennyi: nyolc - tiz meter magas, rettenetes massziv, rettenetesen rettenetes mozg6 koszobrok.

Wilzegers santikalo, feloldalas futassal attort a esendben varakozo guarni csontvazak kozott, es nagy igyekezeteben feldontotte az egyiket. A csontvaz felbukott, elmeriiIt a sotetlila gozben, de aztan lassan, raerosen feltapaszkodott, es kimert, megfontolt mozdulatokkal kente szet magan az ujonnan szerzett, alvadt gilfVert.

A k6g6lemek hatalmas leptekkel, duborogve lendiiltek rnozgasba. Szinte rengett az egesz esarnok.

Skandar Graun meg egy hatalmasat szippantott az esszeneiapamaesok - b61, es harera keszen ugrott talpra. Meglobalta kezeben a Iancos buzoganyt. U gy runt, kepes lenne szembeszallni a feleje diiborg6 kogolemmel.

- Oriasil - reesegte a buzogany rezignaltan. - Itt fogok heverni ebben az elatkozott kriptaban evszazadokon at, egy peppe zuzott orktetem osz - ladozasat szemlelve ...

Skandar Graun azonban nem volt annyira ostoba, hogy Iealljon verekedni effele aranytalan kiizdelemben.

A Iegkozelebbi kogolem hatalmas Ieptekkel kozeledett ugyan feleje, am nem eleg gyorsan ahhoz, hogy el tudja tiporni.

A felork oldaliranyba Iodult, es rohanni kezdett arrafele, amerrol Gazkhul uvolteset hallotta. - Futas! Futas! Fusson mindenki!

A guarni csontvazak nem futottak, esak neman bamultak a ztirzavart.

Egyertelmu volt, hogy a megelevenedett kogolemek csupan az idegeneket uldozik; a guarnikat gondosan aueptek, kikerultek, Azok pedig meg esak felre sem huzodtak az utjukbol, Mintha pontosan tudtak volna, hogy nem eshet semmi bantodasuk,

A kogolemek azonban igenesak komolyan uldozni kezdtek azokat, akik megzavartak e esarnok evezredes nyugalmat. A feloldalasan evickelo Wilzegers nyornaban ketten - harman is duborogtek, s tobbszor is kozel alltak ahhoz, hogy egy - egy er6teljes dobbantassal eltapossak. Am a dren orgyilkos egyre furgebb lett, s az utols6 pillanatban valahogy mindig sikerult kiternie a Iezudulo, tobb tonnas kotalp al6I.

Xunzu, a tunderke a mennyezet kozeleben ropkodott, de hiszterikus sikolyai egyre - rnasra jeleztek, hogy ott sines biztonsagban. A gigaszi kogolemek ugy esapkodtak feleje, mintha valami alkalmatlankod6 legyet akarnanak elhessegetni. Egy - egy ilyen irt6zatos csapasnak a puszta Ieglokesetol Xunzu a mennyezetnek vagy a falnak esap6dott, es neha csupan a j6 szerencsejenek koszonhette, hogy nem preseltek peppe a gigaszi ko - vegtagok.

Gazkhul, aki nem sokkal ezel6tt rnegjarni is alig tudott, most ugy szokellt, akar egy zerge. Nem abba az iranyba iramodott, amerrol erkeztek, hanem a hatalmas esarnok kijaratat celozta meg; azt a nyilast, amerrol nem sokkal ezelott a csapdat allito gilfek beozonloitek

- Skandar Graun! - harsogta vissza a valla folott rnenekules kozben. - Erre! Erre!

A felork azonban nem nagyon merlegelhette az iranyt, hogy merre fusson. Mogule es szembol egyarant duborgott feleje egy - egy koorias, es valamivel tavolabb meg legalabb harmat latott az iranyaba mozdulni.

Ez ut6bbiak a esarnok kijaratait igyekeztek elallni, mintegy rnegakadalyozva a szokest Gazkhul verfagyaszto sikollyal robogott at egy gigasz coloplabai kozott, es csodaval hataros m6don rneguszta, hogy eltapossak. A tobb tonnas kotalp szinte surolta, ahogy barlangrenget6 erovel esap6dott a pad16hoz. De a yen 6rk egy pillanattal kesobb kisurrant a esamokb61, es hangja mar a folyosorol visszhangzott:

- Hat itt lapultok, atkozott gilfek! Tompa esatazaj szurodott be a esarnokba ...

Skandar Graun eloszor arrafele rohant, amerre Gazkhul egerutat nyert, de rniutan latta, hogy azt az utat mar elalltak, Iefekezett, es megperdiilt. Am ekkor latta, hogy mar arrafele sem juthat ki, arnerrol erkezett, A csarnokbejaratanalis legalabb ket kogigasz strazsalt,

Immar 6t is teljesen korbevettek. Legalabb negy kogolem igyekezett azon, hogy eltapossa.

- Yvorl redves farkaral - suttogta a felork duhodten, es hirtelen otlettol athatva berohant a higgadtan alldogalo guarni csontvazak koze,

Arra gondolt, ezeket biztosan nem fogjak majd eltiporni a kogolemek hiszen eddig oly

gondosan kerulgettek oket.

- Vegem van! - sikoltotta Xunzti a feje folott, es szinte a szo szoros . ertelmeben a felork olebe hullott. - Ments meg, Kargil!

Es rnielott Skandar Graun felelhetett volna, a tunderke elajult a karjai kozott Legalabbis nagyon ugy Hint, hogy nines eszmeleten.

Skandar Graun elso ijedelmeben esaknem elhajitotta. De aztan eszebe villant, hogy ez a kis Ieny nem sokkal ezelott baratjanak szolitotta, s arrol sem feledkezett meg, hogy amikor 6 volt szorult helyzetben, Xunzu sem menektiltel: folotte ropkodott, es mergezo fuszalakkal tizedelte a gilf tamadokat

Hogy hagyhatta volna ezek utan a sorsara?

Mivel a tunderke oly szerencsetlenul zuhant a karjaiba, hogy mindket kezevel fognia kellett, szukseg eseten nem tudott volna hareolni. Eppen ezert a bal h6na ala esapta akis fiek6t, a jobb kezevel pedig a buzoganyat porgette.

No persze, azt, hogy mire megy a demonpofas fegyverrel a gigaszi kogolemek ellen, nem tudta volna megjovendolni,

Wilzegers idokozben elttint a szeme e161, Gazkhul gyozedelmes ordi - balasat viszont olyan tisztan hallotta, mintha a yen ork par centirol harsogott volna a fulebe.

Ez valamifele akusztikus furcsasaga lehetett ennek a fold alatti esarnoknak ...

- Skandar Graun! Erre fuss! ... Elinteztem a gilfeket! Megoltem oket mind! Szabad az ut! Szabad, mi?!

Eltekintve attol a harom kogolemtol, mely elallta a kijaratot. No es persze azoktol, melyek ott duborogtek Skandar Graun mogott, es rnegprobaltak sarokba szorftani.

Skandar Graun rohant.

Es a guarni csontvazak konnyeden - csontvazakhoz kepest tulsagosan is konnyeden - kitertek e16Ie; utat engedtek neki. De utat engedtek a hatalmas k6g6lemeknek is. Dubb - dubb! Dubb - dubb!

Tobb tonna suly esap6dott a barlang padlojahoz; az egesz mindenseg remegett.

Es ahogy a felork a fogat esikorgatva rohant az 6t kozrefogni kivano harom kogolern elott, olyasmit Iatott, amitol meg az 6 gvomra is felfordult.

Pedig sohasem volt tul finnyas ...

Ahogy a vele szernkoztigyekvo kogolern kiemelte fatorzsnyi labat a padl6 folott hompolygo sotetlila kodbol, szettaposott hus - es csontpep hullott Ie a talparol euppanva ...

A g6lemek a halott gilfek tetemein duborogtek, es a szo szoros ertelmeben szetsajtoltak azokat formatlan, alaktalan masszakka,

- Yvorl redves farkara! - morogta a felork undorodva, es az utols6 pillanatban iranyt valtoztatott, mielott a lendulo labrol feleje hu1l6 huspep telibe kapta volna.

Aztan furgen oldalra vetette rnagat, es kirohant a lezudulo talp a161, es atrobogott a varkapukent kitarulo Iabak kozott,

Nem allhatta meg, hogy futtaban oda ne esapjon egyet a buzoganyaval a massziv kolabra,

- Oriasi! - rikoltotta duhosen a buzoganya, rniutan nagyot esattant a sziklaboron, - Okos tett volt! Grarulalokl

Skandar Graunt nem hatotta meg ez a nem tul oszinte elismeres, es lenduletbol rohant tovabb, Mogotte hatalmas dubbenes es csikorgas hallatszott. Mivel nem nezett hatra, nem tudhatta, mi okozta a zajt. Vajon siJ kerult - e kivernie a labat uldozoje a161, vagy ket g6lem utkozott ossze? Vagy esak egyszenien az okozta a nagy csikorgast, hogy az, amelyiknek atbujt a labai kozott, most hevesen sarkon fordult.

Nem volt kivancsi a valaszra, Abba az iranyba rohant, amerrol Gazkhul integetett vadul. - Erre, tes'ver! Siess! Fuss! Rohanj, rohanj, rohanj!

- Azt csinalom, te marha! - esikorogta a felork a fogai kozott, - Rohanok!

A guamik mar nem huzodtak el az utjabol olyan keszsegesen, mint korabban. Az egyiket, amelyik tulsagosan lassunak bizonyult, a robog6 felork oldalba kapta, es lenduletbol eltaszitotta.

- Menj mar az utbol, te nyavalyas kis ...

A guarni csontvaz felbukott ugyan, de szinte ugyanabban a pillanatban talpra is szokkent, es hihetetien vehemenciaval vetette magat az elrobog6 felork nyomaba, Labcsontjai elesen csattogtak a kovezeten.

- Vigyazz! - suvitette fentr61 egy vekony hang, es Xunzu roppent el szelveszkent a felork feje folott. - Utoler!

Erre Skandar Graun magatol is raj ott, de j61esett neki az agg6d6 figyelmeztetes, Elejebe ment a dolgoknak

Lefekezett, es ugy torpant meg, mintha falnak utkozott volna. Megperdult, es az 6t uldozo kis guami egy vicsorg6, buzoganyat lengeto, duhos felorkkal talalta szemkozt magat.

A csontvaz nem fekezett, es egyenesen belerohant.

Skandar Graun azonban ezt nem varta be. Megvetette a Iabat, es alulr61 folfele odacsapott a csontvaz vermocskos allara. Idegessegeben a szokasosnal is nagyobb erot vitt az utesbe, es a vasgoly6 dernona ezt meg meg is toldotta kulonleges hatalmaval. Ha a guarni koponyaja acelbol Iett volna, ez az lites meg azt is peppe zuzza ... Toredezett fogaib61 kasat csinal.

A felork is erezte, hogy tul nagyot utott, s lelki szemeivel szinte latta, hogy amikor a tuskes vasgoly6 betalal, ugy repiti majd el a puffadt forrnaju fejet, akar valami rugdancsot. A fej porogve repul majd el, nekicsap6dik a mennyezetnek hogy aztan onnan letoccsanjon a pad16ra, es szetnyilva tovaguruljon ...

De persze meg veletlenill sem ilyesmi torrent. A buzogany telibe talalta a keskeny allat. Baaaaaaang!

Iszonyatos csattanas hallatszott, ahogy a fick6 feje es a buzogany feje osszecsokolozott. A guarni fej meg csak meg se libbent. A felorknak olyan erzese volt, mintha ket meter vastag acelfalba csapott volna. Ket - harom aceltuske elhajlott, lekonyult. Es szinte megsiiketitette a buzogany dernonanak felhaborodott uvoltese:

. - AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAALLAT!! -Mi van?

- Skandar Graun, te allatl -livoltotte a buzogany magabol kikelve. - Neked veged!

- Nem eszik azt olyan forr6n ...

A guami eloreszokkent, es ket karjat maga ele nyujtva ugy mellbe Iokte a mcghokkent felorkot, hogy az helybol harom rnetert repult, es ugy beverte a tomporat leerkezeskor, hogy biztosra vette, eltort a farcsontja.

Azt hitte, ennyivel nem ussza meg. Varta, hogy a heves kis csontvaz ismet rarontson, es acelos utesekkel szetverje a pofajat vagy kitorje a nyakat, de a tarnadas nem folytat6dott.

A guarni megelegedett ennyivel, hogy fellokte. Sarkon fordult, es heves, csattog6 leptekkel visszamasirozott higgadtan szemlelodo csontvaztarsaihoz, U gy tunt, csupan azt torolta meg, hogy felloktek.

Am Skandar Graun ezzel meg nem uszta meg a dolgot. Negy hatalmas kogolem is duborgott fele, hogy eltapossa, akar egy hatara fordult bogarat. Tul gyorsan kozeledtek, es felallni mar nem lett volna ido, ezert a felork a legkezenfekvobb megoldast valasztotta: oldalra hengergozott, a csarnok kijarata iranyaba.

Arrafele, amerrol Gazkhul integetett hevesen:

- Ide! Ide!

Skandar Graun hevesen hengeredett. A gigaszi kolabak mar alig fel meterre dobbantak le mellette, es fel6 volt, hogy a kovetkezo lepessel meg veledenul is eltalalhatjak

Raadasul nagy igyekezeteben elvetette a celt, es ahelyett, hogy behengeredett volna a ket meter szeles jarat nyilasanal, a nyilas sarkanak utkozott.

Mar latta is lefele zudulni a veres, huspepes kotalpat ...

Am e pillanatban eros kezek ragadtak meg a bokajat, es iszonyatos erovel berantottak az alagutba. Abba az alagutba, amely mar tul alacsony es szuk volt ahhoz, hogy oda a kogolemek kovetei tudjak,

Skandar Graun kimerillten zihalt, es szabad bal kezevel a homlokat torolgette, - Kosz, Gazkhul ...

- Nines mit, tes'ver, ..

A hang tavolabbrol hallatszott, es a hatan hevero felork csak most dobbent ra, hogy nem Gazkhul butykos, kerges ujjai markoljak, nem erzi a jellegzetes ork szagot, es nemis egy par kez rangatja, cibalja, hanem vagy negy par. ..

- Yvorlredv ... Puffi

Tszonyatosan szajba vagtak, aztan a kovetkezo pi11anatban vezna, inas testek vetettek ra magukat minden iranybol, Iefogtak a foldre szoritottak es hiaba vcrgodott, kicsavartak ujjai kozul a buzoganya nyelet. Nem csupan erovel, de hihetetlen vadsaggal... Utottek, vertek, szorongattak, hegyes fogak a csuklojat harapdaltak.

- Rohadek gilf kutyak!

A fejet rangatta, Csekely lendilletet tudott ugyan venni, de meg igy is olyan erovel fejelte le a kepebe lihego, hosszukas gilf pofat, hogy annak szetnyilt a bor a homlokan, es ver spriccelt a szemebe. A verzo fej oldalra szedult, es eltunt a felork Iatoterebol. Am mielott megorulhetett volna a varatlan mozgasi Iehetosegnek, acelos kezek ragadtak torkon, es csattog6 fogak villogtak a szeme elott.

- Mi a feszkes ...

A fogak raharaptak az orrara, es nem tul kimeletesen osszeszorultak rajta. Ha tovabb rangatta volna a fejet, orra az atkozott gilffogai kozott marad ...

Skandar Graun duhosen kopkodott, es mar csak a testevel rangatozott, de azzal sem maradt tul sok mozgastere. Legalabb negy gilf csungotr rajta, szoritotta a foldre, es tovabbi ketto igyekezett valami vekony zsineget csavami a csukloi kore.

Aztan amikor a csuklojan es a bokajan is kotel szorult, az a gilf, aki az OITat harapdalta, vegre szetnyitotta a szajat, es elhuzta a fejet, mielott a busa homloku felork hirtelen felindulasbol lefejelhette volna. Aztan veres, borfoszlanyos nyalat Skandar Graun szeme koze kopte, majd rikoltozva rohogott, es valami ostoba, fel Iabon ugralos, gyozelmi tancot jart a talpra allitott fogoly elott. Ugy hadonaszott, akar valami idi6ta, es elobb az egyik laban ugralt, majd a mas ikon, mikozben tarsai vinnyog6, kuncog6 hangokat hallattak korulotte. Aztan a tancat varatlan figuraval fejezte be. Azt rikkantotta, hogy .Jiopp", es mikozben karjaival ugy hadonaszott, mintha fel akarna repillni, jobb labarol a bal labara ugrott, es emelkedo jobb labfejevel ugy tokon rugta a foglyat, hogy annak majd' kiugrott rnindket szeme, es Iatasat a fajdalorn konnyei fatyoloztak el.

A gilfek kattogva, vinnyogva kacagtak, es razkodtak a rohogestol. Rendkiviil j61 sz6rakoztak, am foglyukat egy pillanatra sem engedtek el.

A meggornyedt Skandar Graun sziszegve szivta be a Ievegot, es konnyein keresztiil Xunziit pillantotta meg. Gilfek foglya volt a tunderke is, es nem bantak vele tul kimeletesen,

Xunzu a foldon he vert, szettart szarnyain egy - egy gilf taposott kegyetlenill, es ugy rugdostak rnindenhol, ahol csak ertek, mint egy darab rongyot. Hogy a tunderke elt - e meg, vagy mar csak a hullajat gyalaztak fogva tart6i, ezt nem lehetett mcgallapttani.

Azt viszont igen, hogy a valamivel tavolabb alldogalo Gazkhul meg eletben van. 6t is ketten fogtak, es karjanal fogva hattal a kofalnak feszitettek; egy harmadik gilf pedig egy hajlitott pengeju kessel a fick6 torkat es allat borotvalta. Hogy volt e valami celja a durva sortek eltavolitasaval, vagy csak valami perverz szorakozasban elte ki magat, nem lehetett tudni.

Gazkhul viszont nem hogy mozdulni, de meg nyelni sem mereszelt, mivel a borotvaeles penge, amely mar fgy is tobb helyen felverezte beret, konnyeden elmetszhette volna a torkat. Az ork eszlelte Skandar Graun haragos, fajdalmas pillantasat, es area eltorzuit, szemet Iesutotte, mintegy szegyenkezve amiatt, hogy tarsait csapdaba csalta.

Pedig nyilvan nem tehetett maskent, Amikor Idrohant a nagy csarnokb61, a gilfek nyilvan elkaptak, es torkahoz szegezett kessel kenyszeritertek, hogy kiabaljon a tarsainak es csalja ide oket ...

Skandar Graun mar kezdett magahoz terni klnjabol, am ekkor a tancolo gilfhangos rikoltasok kozepette ismet agyekon rugta. Ezuttal a rugas kisse elcsuszott, es inkabb a combjait talalta el, nem a kenyesebb szervet, es korantsem fajt annyira, mint az elozo.

Ettol fuggetlenul a felork erezte, hogy kezd felgyiilemleni benne a diih es a keseniseg ... Fokent akkor, amikor megragadtak a fejet, es egy eles pengevel borotvalni kezdtek durva sortes fejboret ... Ezeknek ez a maniajukl

A penge sercegve szedte Ie sorteit es borenek felso retegeit. Ver serkent a fejen. Am nem kopasztottak meg teljesen.

Ugyanis addig cibaltak, rangattak, mig felteptek mellkasan szakadozott zubbonyat, es megpillantottak rnellkasan a dus szorzetet, Felrikkantottak, rohogtek, es derektol felfele Iemeztelenitettek ... Nyilvanvaloan azzal a cellal, hogy a mellkasarol borotvaljak le a gondor, fekete szort.

Egymast Iokdosve tulekedtek es tucatnyi penge villogott. Rohogtek, kiabaltak; ketten meg egymasnak is estek.

Aztan a tancolo, amelyik mar ketszer is agyekon rugta, dobbenten megtorpant, rameredt a tenyernyi tetovalasra a felork szfve folott, es felri - koltott:

- Kermon! Nezd! Kermon!

Skandar Graunnak eddig valahogy fel sem tunt, hogy nem erti a gilfek egyetlen szavat sem. Valahogy termeszetesnek vette, hogy egy idegen fajidegen nyelven karattyol. Megfeledkezett a fuleben levo fulbeval6r61, melynek elvileg ertelmesse kellett volna tennie szamara mindenfele szoveget, Am mivel erre nem kerult sor, nagy valoszinuseggel mind ez idaig a gilfek kozott nem keriilt sor ertelmes tarsalgasra, csak ostoba villogasokra, rikoltasokra, rohogesekre, Ezek voltak az else ertelmes szavak.

- Kermon?

-HoI?

- De ez egy budos ork. ..

- Dren kermon!

Skandar Graun uj keletu erdeklodes kozeppontjaba keriilt. Meg az eddiginel is hevesebben raztak, rangattak, csiptek es martak, .. s6t az egyik moh6 dren felsertette beret kese hegyevel, rabukott a tenyernyi szortelen reszen kibuggyan6 verre; nyalogatta, harapdalta.

Skandar Graun fenyegetoen morgott.

Tarsai elrangattak a moh6 drent, de csak azert, hogy ok is nyalogathas - sak a veret. - Yvorl redves farkara!

U gy pofan vagtak, hogy szikrazott a szeme.

- Ne! - orditotta a kepebe az egyik gilf durvan. - Emlegesd! Itt! Yvorlt! Nemelyek durvan rohogtek. Utanoztak tarsuk hanghordozasat, GUt nyol6dtak. -Ne! :

- Emelgesd ...

- Emlegesd, te ostoba, nem pedig "emelgesd"!

Skandar Graun komoran meredt rajuk. Olyan erzese volt, mintha egy csapat majom ugralna korulotte, am megis volt valami, ami eltero kulsejukon kivul is megkulonboztette a majmoktol a gilfeket. A mozgasuk, amely neha kulonosmod ruganyosnak es allatinak hatott, hordozott magaban valami kifinomult eleganciat, melynek mibenletet nehez lett volna

meghatarozni. Primitiv, allati csurhenek tuntek, am megis oly osszehangoltan mozogtak, rnintha jo elore rnegkoreografaltak volna minden egyes mozdulatukat. A felorknak neha az volt az erzese, hogy ezek a vekony, inas fick6k, szavak nelkul is beszelgetnek, uzennek egymasnak.

Arnikor az egyik elengedte a fogoly megkotozott kezet, hogy hadonaszo mozdulatokkal kiserje vihogasat, maris egy masik gilf kez fon6dott a felork csuklojara, Az egyik kez ujjai meg szinte erintettek, amikor a masik kez mar meg is ragadta. Pedig egy sz6t sem beszeltek ilyesmirol, Nem rnondtak, hogy "figyelj, most elengedem, fogd meg te helyettem", Meg csak egymasra sem pillantottak. Egyszeriien minden tortent a maga modjan, termeszetesen, gordulekenyen.

Talan ezert nem beszeltek a gilfek az elso percekben, mivel szavak nelkul - grimaszokkal, mozdulatokkal, pillantasokkal - is remekul kommunikaltak, Csak most, amikor valami erdekessegre bukkantak, akkor kenyszerultek a finomabb kommunikaciobol durva szavakra.

- Dren kermon! Ah! Hah!

- Engedj! Megnyalnom nekem is azt ...

Ahogy a megkotozott Skandar Graun tehetetleniil bamulta, mit rmivelnek vele, megmagyarazhatauan erzese tamadt: szornyen sotetnek es primitivnek erezte rnagat ezekhez a Ienyekhez kepest. Nem tudta volna szavakba onteni, hogy miert erez igy ... egyszeruen ott dobogott a fejeben ez a teny: ezek itt gilfek, a vilag urai!

6 pedig csak a j6v6 egy korcs termeke: felver ork.

A tancos - rugdos6s gilf torkon ragadta bal kezevel, jobbjanak karcsu ujjaival pedig hadonaszni kezdett a felork szeme elott, Ujjai egyenkent mozogtak, es ugy hullamzottak, imbolyogtak, mint apr6 kigyocskak.

Fel perc is beletelt, mire Skandar Graun radobbent, hogy a gilf valamifele varazslattal probalkozik.

Es az is belenyilallt, hogy az 6 feje is esszenciatol duzzad. Miert ne probalhatna ezuttal a beszippantott, rnerhetetien esszenciat gyogyitas helyett pusztitasra hasznalni?

Osszpontositott.

- Kermon! - sivftotta a kepebe a gilf, es tovabb mozgatta kigyoszeni ujjait. - Horman van kermonod? Ki adta azt neked, korcs kutya?!

- Hagyd ot, Luqr! - sziszegte egy masik gilf, es megrantotta kerdezoskodo tarsa vallat. - Tegy, ahogy a parancs szol! Vigyuk Shimbralaar ele!

- Hahaaaaaa! - rikoltotta a masik, - De en tudni akarom! Gyulolorn a titkokat! Es ez a kermon ... maga a titok! Erzem rejtelyes izet a nyelvemen!

- Luqr!

Skandar Graun koncentralt, es megprobalta valamifele tamado varazslatba suriteni a fejeben kavarg6 esszenciat.

D6g61j meg! - gondolta, es a varazslat erejenek egy reszet a Luqr nevu gilf kepebe fujta. Az sandan elvigyorodott, es rnegrazta ujjait a felork szeme elott.

- Nem varazsolsz! - mondta szinte nyajasan. Aztan libego ujjaival a felork szeme koze csapott; minden ujja ugy csattant, mint valami korbacs borszara,

Skandar Graun felhorkant.

- D6g6lj meg! - orditotta, es meglenditette reszben kopaszra borotvalt fejet, hogy lefejelje ellenfelet.

Am az mar j6val azelott megsejtette mozdulatat, rnielott a felork agyaban megfogalmaz6dott volna e szandeka. Ezuttal okollel csapott oda; Skandar Graun orrnyergere, a ket szem koze, Es a fejelni keszillf felork szemetisrnet konnyek boritottak el.

- Hogyan kaphat kermont egy ork fattyu? - suttogta veszjosloan. Felelmetes volt, ahogy eddigi trefas, gunyoros hangulata komorra valtozott. Mint amikor ragyog6 napsutest egy szemvillanas alatt borong6s, szilrke egbolt valtja fel, hasas esocseppek kezdenek hullani es a

tavolbol mar hallani a kozeledo mennydorgest, - Adj valaszt, korcs! Kulonben levagok testedbol itt - ott par dekanyi darabot.

- Beszelj csak, beszelj! - dormogte Skandar Graun. - Fenyegetozz csak, amig megteheted! A gilfkedvesen elmosolyodott.

- A beleiddel fogom felhurozni apam kedvenc lantjat, s labujjkorme - idbol faragok penget6t. Szemgolyoidbol levest fozok, hereidbol rantottat keszitek, s mocskos vereddel Izesitett 6bort kortyolok utana.

Skandar Graunt nem hatotta meg az effele viccelodes.

- Mielott ezt megtehetned, kitorom a retkes nyakad, es a k6cos kis fejedet feltuszkolom a rohadt seggedbe!

A gilfek rohogtek, Luqr felhordult.

- Te azt hiszed, ez a trefalkozas ideje! De tevedsz! A kinok ideje jon szamodral

Skandar Graun ismet megprobalta aktivalni a fejeben kavarg6, nagy mennyisegu esszenciat, de ezuttal sem sikerult, Megertette, hogy a gilf valamikeppen blokkolta a varazslas modjat.

Es u§y Hint, a gilf tenyleg nem trefalkozik s komolyan mondta minden szavat. Eles keset maris a felork bal szeme fele emelte.

- Kezdodjek hat a szorakozas! Mintha eddig nem sz6rakoztak volna!

Skandar Graun megprobalta oldalra mozditani a fejet, am ket harom gilf marok is megragadta, es erosen tartotta. A keshegy pedig veszesen kozelitett.

A segitseg onnan erkezett, ahonnan senki sem varta: az egyik kogolern gigaszi oszloplababol, ..

Mivel az alagut szaja joval alacsonyabb volt, mint a hatalmas csarnok mennyezete, a g6lemek nem uldozhettek tovabb a rnenekuloket; rnegalltak a kijaratnal, es mozdulatlanul varakoztak, mintha hatalmas k6szobrok Iennenek. Csak szeles, vermocskos Iabfejuk, ket embernyi szeles labszaruk es a terduk latszott,

A segft6 az egyik k6g6lem Iababol szokkent e16. Jobb keze rnegkove - sedve 16gott merev jobb oldalan, es elenk jobb szeme kopofabol villogott e16, am a bal oldala, a bal keze ugyanolyan eleven volt, mint amikor Skandar Graun megismerte. Wilzegers volt az!

Sejthet6 volt immar, hova lett, amikor a nagy kavarodasban nyoma veszett. Kobe olvado varazstudomanyat hasznalta: az 6t tamado kogolem labat hasznalta menedeknek!

Es most, amikor elerkezettnek latta az idot, ismet kibukkant a kobol.

Hosszu, keskeny penge villant a baljaban, mely lecsapott, egyenesen bele a Luqr nevezetu fick6 nyakszirtjebe. A kes hegye vert frocskolve szakftotta fel az illeto torkat, es sotet sebet vagott a gegejen. A megsebzett gilf felhordult; abrazata megnyult, tatott szajabol sotet verpatak csordult.

Es mire elesett volna, Wilzegers kirantotta be16le a keset, es gyomron dofte vele azt a gilfet, amelyik a leggyorsabban reagalt, es maris ravetette volna magat, Felhasitotta a gyomrat, kifordftotta a beleit. ..

A kicsiny elobarlangban, mely a csarnokba vezet6 alagut egyfajta eloszoba jellegu kiszelesedese volt, ektelen uvoltes reszkettette meg a falakat. Az ott nyuzsgo egy tucatnyi gilf szinte egyszerre ordftott fel. Egyszerre 16dultak meg, hogy a vakmer6 drenre vessek magukat. Wilzegers azonban nem allt Ie vitatkozni veluk ...

Megperdult, tett ket - harom lepest, es beugrott a kobe; am immar nem a g6lem vaskos labszaraba, hanem az alagut oldalfalaba.'

A gilfek uvoltve utottek - kapartak mogotte a falat. Az egyikuk vadallati m6don meg harapdalta is. Veszesen csikorogtak a fogai a kovon, Egy vagy ketto biztosan meglazult. Skandar Graunnakisrnet az az erzese tarnadt, hogy egy falka megvadult, acsarkod6 bestiat lat. Hiaba az a magas intelligencia, hiaba a kifinomult mozdulatok es az elegancia; allati vadsag sugarzik beloluk oselemi erovel,

Nem csoda hat, hogy a guamik bukasa utan a gilfek alapitottak meg vilagnyuzo birodalmukat. Hogyanis vetelkedhettek volna veluk a hozzajuk kepest puhany es ratarti drenek?

A gilfek duhosen acsarkodtak, es az indulatok heveben egymasnak is nekiestek. Nem, nem verekedtek, nem emeltek fegyvert egymasra, de tettek olyan mozdulatokat, melyekkel nyilt tamadast imitaltak. Tulajdonkeppen egy tapasztalt harcos szerneben akar nevetsegesnek is tunhettek volna ezek a tetova oda - odakapasok, begorbitett ujjak, fogcsattogtatasok ... am aki a zsigereiben erezte ezeknek a teremtmenyeknek az elemi vadsa - gat, meg ezek a gyermeteg ijesztgetesek sem tuntek trefanak.

Ugy tunt, ha ezen mozdulatokat paranyival is tovabb vinnek, mar nem birnak visszafogni indulataikat, es addig nem allnanak Ie, mig ki nem kaparnak ellenfeluk szemet, ki nem tepnek a szivet, vagy veresre nem harapnak valamely kiszolgaltatottabb testreszet ...

Kozben Luqr, akit a meglepetesszeruen erkezo orgyilkos tark6n szurt, az utols6kat rugta, es bugyborekolva, horogve erthetetlen szofoszlanyokat adott ki magabol,

- Fogj ... elszabad ... ul. .. az esszenciablokk. ..

Es Skandar Graun hirtelen radobbent, mire akarja figyelmeztetni a ficko a tarsait, Eddig 6 akadalyozta meg valamifele trukkos varazslattal, hogy a fogoly varazsolni tudjon, am most, hogy 6 meghal, a felork tudata megszabadul a beklyo a16I. ..

Skandar Graun a fogat csikorgatta, es rameredt a bal oldali gilfre, aki a karjat szorongatta.

- Dogolj meg! - harsogta a parancsvarazs aktivalo szavat, es j6kora adag esszenciat suritett a kurta mondat moge.

A parancsvarazs regtol fogva a kedvencei koze tartozott. Ha megfeleloen koncentralt, rovid idore ra tudta kenyszeriteni akaratat ellenfelere. Persze hiaba mondta neki, hogy "dogoljon meg", az illeto elve maradt, viszont az agyat ert akarati tamadastol tobbnyire el szoktak ajulni a delikvensek.

Csakhogy ez alkalommal, a fejeben kavarg6 kulonos esszencia revert a felork rnegkozelitoleg tfzszer annyi esszenciat suritett ebbe a varazslatba, mint amennyit egyebkent a parancs hordozni szokott ...

Es dobbenten tapasztalta, hogy a karjat szorongat6 gilf hosszukas feje ugy robban szet, mintha tuzgolyo robbant volna valahol a koponyajan belul, nagyjabol a ket szeme kozott.

- Yvorl redves farkara: - hordult fel a felork megrokonyodve, de szinte meg sajat hangjat sem hallotta, mivel a fule telement m6csinggal es agyvel6 darabkakkal. Egy eles koponyaszilank felkarcolta a halantekat, es vert fakasztott.

A masik karjat tart6 gilf nem kapott a froccseno testmaradvanyokbol, mivel a vaskos felork learnyekolta, de a dobbenet, ha lehetseges, rajta meg jobban eluralkodott, mint foglyan. Elengedte Skandar Graun karjat, ellokte magatol, es hosszu, gyilokszeru kesevel ugy hadonaszott, mintha visszarettenteni kivanna foglyat, de csak ijesztgetne - mintha rettegne att61, hogy pengejevel rnegszurja.

Skandar Graun a fogat csikorgatva ugrott utana, hogy ravesse rnagat, ani osszekotozott vegtagjai nem engedelmeskedtek, es nagyot hordulve felbukott. Kipreselte az utols6 szuszt a haldokl6 Luqrb61, aki mar alig - alig rugdosott.

A felork esznel volt, es latta, hogy a Wilzegerset tildoz6 gilfek elvalnak a falt61, es fele 16dulnak. Raadasul az elotte hadonaszo fick6 is kedvezonek itelhette meg a helyzetet, hogy ravesse magat.

Skandar Graun reflexszeruen felhuzta paros labat, es ugy gyomron rugta a harciasan uvolto fick6t, hogy az tobb metert repult, es szemkozt igyekvo tarsai kozul kettot is Ie vert a labarol, A felork ismet osszegyurt rnagaban egy j6kora adag esszenciat, es joforman nem is torodve azzal, mifele varazslatot hoz letre, utjara engedte. Ahogy az esszenciacsomag .Jcitort a tudatabol", verszinu langok csaptak fel elotte, korbe - korbe porogtek, akar egy szedito orveny, es mikozben

mindent es mindenkit faltak, aki az utjukba kerult, zugva - bogve nyalogattak a plafont.

A bombolo Iangoktol meg maga Skandar Graun is megrettent, es akaratlanulis hatrafele gordult, Ratenyerelt a halott Luqr kesere, Kiesavarta a mere v ujjak kozul, es dermedt mozdulatokkal a csuklojan feszulo szijakat vagdalta. Egy pillanattal kesobb ket keze kiszabadult, s aztan az elorehajlo felork ket gyors vagassal kiszabaditotta bokaitis.

- Aaaaaarrrrrgh! - Ego, Iangolo gilf rontott ki a tuzbol furesa, kamp6s hegyben vegzodo, alabardszeru fegyvert szegezve elore. Olyan volt, akar egy eleven faklya; minden porcikaja langolt, lobogott, am a szemeben villog6 Iangok meg testenek Iangjait is elhalvanyitottak. Minden porcika - jabol gyilkos diih aradt a felork fele, ahogy bizonytalan Ieptekkel rohamozott.

Skandar Graun rahajitotta a kest az eleven faklyara, Hallotta a puffanast, es gyanttotta, hogy a

tor markolatig a fiek6 mellebe furodott am ezzel nem allithatta meg ellenfelet.

Az maris ott dobogott elotte, es mikozben langjai elvakitottak es szinte perzseltek a felorkot, felkorives csapastiranyzott fele a fegyverevel. Mintha kette akarna vagni a derekat alabardja bardelevel, de kozben varatlan mozdulattal a kamp6s hegyet probalta a vadlijaba akasztani, es kirantani al6la a labat.

Skandar Graun csupan kifinomult osztoneinek koszonhette, hogy rneguszta ezt a eselt. Az utols6 pillanatban hatraugrott, es a kamp6 igy a bokaja helyett a hal ott Luqr testebe akadt bele. A langolo gilf fel meterrel kozelebb rantotta magahoz halott tarsa testet, es ugy tunt, kirantja kampojat, es ujabb tamadast intez a fegyvertelen felorkra ...

. . . am ehelyett razuhant tarsara, es iszonyatos sivitasokat, sikolyokat hallatva rangatozott az emeszto langok kozott.

Skandar Graun elkepedve nezte.

Amikor a fiek6 Iangoktol olelve rarontott, oly nagyon meg sem Iepodott, mivel azt gondolta, biztosan valamilyen tuztol vedo varazslat 6vja a megegestol, Am most ra kellett jonnie, hogy a veszekedett gilfet nemigen 6vta semmifele varazslat, Az orult fiek6 husa es bore langolt, am o osszeszorftott foggal turte a fajdalmat, es egyetlen eel vezerelte: vegezni ellensegevel, Miesoda megszallott!

Am tovabb mar nem birt daeolni a kinokkal; ott rangatozott, vergodott, fuldoklott tarsan, s a hal ott Luqr ruhajat es hajat is langra lobbantotta. Skandar Graun kiszabadult dermedtsege a161, es felmordult.

- HoI a buzogany?'

- A nevem Zhertun! - esikorogta egy erdes hang. - Igazan megtanulhatnad mar, felseg!

A felork a hang iranyaba fordult, es a lancos buzoganyat pillantotta meg alig ket Iepesnyi tavolsagban tole. Valoszinuleg az a gilf dobhatta vagy ejthette oda, akit a kogolem lababol eloszokkeno Wilzegers szurt hatba.

A buzogany esikorogva, surlodva fele csuszott a kopadlon, aztan elrugaszkodott, es felszokkent a levegobe. Rubinokkal kirakott nyele ott libegett a felork konyoke mellett. Szinte felkfnalta rnagat.

Skandar Graun elkapta, es esak a tudata melyen jegyezte meg, hogy a buzogany demona most eloszor .felseg" - nek szolitotta, nem pedig "biidos ork" - nak, "ostoba tah6" - nak vagy "erdemtelen kores" - nak. Bar igaz, volt ebb en a felsegezesben nemi guny, nemi bizonytalansag es nemi kihivas ... am ugyanakkor egy keveske tiszteletet is hordozott az a esikorg6 hanglejtes,

Talan az a varazsero, amely elerni erovel nyilvanult meg a felorkbol, alapos hatast gyakorolt a bekepzelt demonra, es kisse elgondolkoztatta. Lehet, hogy megsem Csupan veletlen az, hogy kinek a kezebe keriilt? Lehet, hogy rnegsem veletienul lett ez a latszolag ostoba es idomtalan kores Drenia kiralya?

Es az, hogy egyaltalan megfordulhatott ilyen gondolat a demonfejben, mar az is jelentos haladas.

Skandar Graun megszoritotta buzoganya nyelet, es elegedetten konstatalta, hogy maris helyreallt a lelki egyensulya. Most mar johetnek azok az atkozott gilfek!

De nem j ottek.

J6 nehanyukat menthetetleniil elemesztettek a szuk elobarlang kozepen orvenylo langok, a tobbiek pedig nyuszitve, rnergesen sivalkodva meneki.i1tek a tuloldali sotet jaraton, es pillanatokon beltil elnyelte oket a sotetseg.

- Eleg! - esikorogta a buzogany, - Sziintesd meg a langokat! Nines tobb gilf. .. Skandar Graun rakoncentralt a Iangorvenyre, es meg a szemet is behunyta.

- Szunjenek meg a Iangokl - motyogta. - Legyen vege!

A korbe - korbe kavarg6 tuzorveny megl6dult, es feleje csuszott; lassan, kerlelhetetlenul,

- Yvorl redves farkara! - A felork erzekelte a veszelyt, Tudta 6, hogy ugysem birja megszuntetni a varazslatot, csupan a pr6ba kedveert tett egy kiserletet,

Duhosen nezelodott.

A langorveny tul szeles volt ahhoz, hogy barmelyik oldalrol kikerulhesse, es tul forr6 ahhoz, hogy megprobaljon atrohanni rajta.

Varazsolhatna a fejeben maradt esszeneiamassza reven egy tuztol vedo varazst, de egyreszt nem tudta, hogy kezdjen hozza, rnasreszt volt egy olyan erzese, hogy a ttizorveny kovetni fogja 6t, barmerre megy is, es ad - dig nem nyugszik, amig el nem pusztitja ...

- En a helyedben megszuntetnem! - esikorogta a buzogany, - Ne packazz vele!

- Packazik vele a j6 edes ...

- Fuss, felver, fuss!

Skandar Graun azonban nem futott; mint nagyon sokszor, most is az osztoneire hallgatott. Hiszen hovais futhatott volna? Vissza a nagy esarnokba a kulonos guarni csontvazakhoz es a gigaszi kogolemekhez?

Maradek esszenciamasszajat is varazslatta gyurta, es felemelt bal kezebol a raerosen kavarg6 tuzorveny fele repitette.

- VIZ! - morogta. - Legyen VIZ!

Olyasfele erzes faesarta ki agyat, mint amikor egy elore memorizalt vizteremtes varazslatot aktival. Es a kovetkezo pillanatban felemelt bal kezenek ujjaib61 vaskos vizsugarak frocskoltek e16; egyenesen a kozelgo Iangok koze.

Am ez esak a kezdet volt ...

A kovetkezo pillanatban a plafon iranyabol sok - sok dezsanyi VIZ zudult Ie, mintha egy kisebb fold alatti foly6 talalt volna utat a sotet alagutba ...

A viz pillanatok alatt eloltotta a tuzet, de ezzel a .mennyei" aradat meg nem maradt abba. Omlott, ornlott a VIZ a plafon iranyabol vegeerhetetle - ni.i1, es par szivdobbanassal kesobb mar bokaig ert, aztan terdig, aztan derekig ...

Mivel ez az elocsamok enyhe szogben a sotetbe veszo alagut iranyaba lejtett, valosagos zuhatag zudult Ie a sotetsegbe, amely elsodorta a gilf hullak java reszet, Es amely esaknem elsodorta rnagat Skandar Graunt is.

A vizbol persze jutott a nagy Csarnokba is; hompolygo aradat folyt at a kijaratnal strazsalo kogolern labai kozott, es valoszfrnileg mar a guami csontvazak esonttalpa alatt toesogott. Aztan hirtelen, egyik pillanatrol a masikra vege lett. A viz elfolyt, esak apr6, esillog6 tocsak maradtak itt - ott.

Skandar Graun krakogott, es kohecselt, Az elobarlangban kavarg6 fust fojtogatta. Egy kisse 6t is meglepte, mennyi vizet varazsolt. Meghokkentette sajat rnagikus kepessege, es elkepesztettek azok a lehet6segek, amiket fel sem birt fogni, csupan homalyosan felsejlettek elotte,

Ugy latszik itt, ketezer - akarhanyszaz evvel az 6 kora elott meg joval dusabb es j6val durvabb az esszeneia, mint amilyennek 6 megismerte. Kisebb varazslatok is a tervezettnel j6val

nagyobbra, j6val er6teljesebbre sikerednek. Es meg imadkoznia sem kell, csupan rnegformalni az esszenciat, es azza gyurni, amive szeretne ...

Huh! Miesoda kilatasokl Mennyi Iehetoseg!

Buzoganyaval a kezeben szemugyre vette a helyzetet. A gilfek tobbsege - hullak es elok - eltunt. Nemelyek elmenektiltek, a rnenekulesre kepteleneket pedig elsodorta a hirtelen jott aradat. Nehany gilf hullat nem sodort el a sotet alagutba a viz; Luqr teteme es aze a fickoe, aki langolo faklyakent lelte halalat, a falnak preselodve, lueskosan hevert az alagut szaja mellett. Mint ahogy valamivel arrebb tovabbi ket elszenesedett, majd atvizesedett gilf hull a tarsasagaban ott hevert Gazkhul megegett teste is - mozdulatlanul.

Skandar Graun Ielket balj6s eloerzet jarta at. Ha az ork Iotolvaj kimult ...

... 6 okozta a halalat meggondolatlan varazslataval, a kontrollalhatatlan tuzorvermyel. Aztan arra gondolt, hogy a fiek6 pedig torbe esalta 6t ...

- Atkozott marha! - motyogta duhosen, - Kellett ez neked?

Odaeuppogott cimborajahoz, es lehajolt melle. A hatara fordftotta. Aztan nagyot nyelt. Roggyant Gazkhul iszonyatosan megegett. Testen kormos, megfeketedett szehi rongyeafatok logtak, vegtagjai is nagy foltokon megfeketedtek, mashol pedig vorosen Iuktettek Area helyet formatlan husmassza foglalta el, melyben esak nerni j6akarattallehetett felismerni a szajat, a fogakat, az orrlikakat es a szemnyilasokat.

Gazkhul haldoklott, de meg elt ...

Skandar Graun habozas nelkul osszegyujtotte agyaban a megmaradt esszenciamorzsakat, es er6teljes gyogyitovarazslatta formalta azokat. Ebben mar nagy rutinnal blrt,

Ratette bal tenyeret az ork fustolgo, enyhen remego testere, es minden erejevel arra koncentralt, hogy j61 sikeruljon a gyogyitas.

Erezte, ahogy a gyogyito energia kiaramlik ujjai kozul, es szetterul az osszegett testen ...

... am ugyanakkor azt is erezte, hogy mindez rettenetesen keyes. Ennel j6val tobbre, hatalmasabb esszenciara lenne szukseg ahhoz, hogy meggy6gyftsa a nyomorultat.

Sokkal, sokkal tobbre!

Neki viszont mar nem maradt gyogytto ereje.

Gazkhul egyre elesebben, egyre gorcsosebben randult es alaktalan szajnyflasat erthetetlen hordulesek, nyogesek hagytak el. Szorcsoges, fuldokl6 hangok. ..

Skandar Graun sosem ertette ezt.

Latott mar osszeegett szerencsetleneket haldokolni es meghalni is, de azt meg soha senki nem magyarazta el, rniert fuldokolnak, amikor szabadda valt szaj - es orrnyilasaikon boven kaphatnanak Ievegot, Egyszer egy druida azt mondta neki, hogy ez azert van, mert az elolenyek a borukon at is lelegeznek, es ha a boruk rnegeg, nem tudnak tovabbily m6don Ievegohoz jutni ...

Na j6, de ha Igy van, akkor miert nem a borukkel fuldoklanak? Miert a szajukkal es az orrukkal adnak ki szorcsogo, fuldokl6 hangokat... ahelyett, hogy hevesen lelegeznenek inkabb ezekkel a szerveikkel?

Mindegy.

Skandar Graun most nem akart eltoprengeni ezeken a furcsasagokon. Tudta, hogy a tarsa haldoklik, es azon torte a fejet, mikeppen segithetne rajta.

Mert igaz, hogy Gazkhul elarulta 6t es a gilfek kezebe esalta de nyilvan azert tett ilyet,

mert kest szegeztek a torkahoz, es kenyszeritettek, hogy esaljaide a tarsait.

- Nagy ... aljassag ... volt ... tudom - preselte ki magabol a haldokl6, es pupos teste ivbe gorbult a fajdalomtol. - De azt hittem ... megmenekillhetilnk ...

- Megmenekulhettel volna - dormogte a felork mor6zusan -, ha nem lobbantom fel ezeket a gyilkos Iangokat. - Duhosen felhordult. - De en megmondtam: pestis vagyok! A Ket Labon J aro Pestis!

- Segits rajtam! - sziszegte hirtelen tamadt elenkseggel Gazkhul. Valoszinuleg most hatott az a nagy adag gyogyitovarazs, amelyet a tarsa belepumpalt, - Konyorgok, Pestis! Segits rajtam. - Nem tudok. Nines tobb gy6gyit6 er6m ...

- De a buzoganyod - sisteregte az ork - , a buzoganyod ... keznel van, ugye?

Skandar Graun rnegertette mar, mifele segitsegre gondol a tarsa, ' - Azt akarod, hogy loeesantsam szet a fejed?

- 6666 ... igen! Hogy ne szenvedjek! Hogy megterhessek vegre ... 6seimhez! Grooms ... kebelere,

Skandar Graunban vegyes erzelmek kavarogtak. Tudta, hogy megvaltas lenne ennek a nyomorultnak, ha egy gyors buzoganycsapassal meggyorsitana elmulasat ... am valahogy nem vitte ra a Ielek.

Ha kellett, hareban gondolkodas nelkul gyilkolt, de attol viszolygott, hogy 6 oltsa ki sajat tarsa eletet.

Meg akkoris, ha a kezdeti lepeseket a tiizorvennyel mar megtette ... - Oljelek meg? - morogta kesenien.

- 666, igen, tes'ver. .. kerlek ...

Skandar Graun a valla folott a nagy esarnok fele pislogott, amelynek bejaratanal meg mindig ott strazsaltak a hatalmas kogolemek. Csupan a Iabukat latta, de az is epp eleg volt.

A Iegkozelebb allo g6lem ugy allt ott szetvetett Iabbal, hogy Iabszarai hatalmas kaput kepeztek,

- Ha atrohannek kozottuk ...

Gazkhul ezt vagy meg sem hallotta, vagy elengedte leegett fulei mellett.

- Meg kell olnod, tes'ver! - esikorogta erolkodve, zokogasszeruen zihalva, - Meg kell olnodl

- Felig mar megtettem ... a tuzzel.

- 6666, en atkozott! - horogte az ork. - Legyek atkozott! Vetkeztem ellened! Hazudtam

neked! 6666, en atkozott!

- Nos - dormogte Skandar Graun -, val6ban nem volt szep t6led, hogy gilfek kezebe csaltal, de a tortentek ismereteben hajland6 vagyok szemet hunyni e vetek folott,

- 6, nem, tes'ver. .. 6666, nem!

- Mit nem?

- Nem most vetkeztem ... Mar j6val korabban ... Skandar Graun ertetlenul pislogott.

- J6val korabban? - ismetelte bamban, Megprobalta atgondolni az elmult esernenyeket. Vajon

mifele vetkekrol beszel az ork?

- Hazudtam neked - esikorogta egyre erotlenebbol Gazkhul. - Hazudtam ... hazudtam ...

- Mikor?

- Kezdetektol ...

Skandar Graun Ielket szornyu gyanakvas ulte meg.

- Mit hazudtal? - sisteregte. - Mifele hazugsagokrol beszelsz?

- Nem szandekosan - susogta az ork. - Eszkoz voltam ...

- Eszkoz?

- De tudd meg, tes'ver... letedet sokkal halalosabb veszely fenyegeti, mint azt hinned,

0666 ... 666hhh ... nem birom ... itt a veg ... tul gyenge vagyok mar. ..

Skandar Graun megragadta a yen ork osszeegett ruhajat a mellen, es annal fogva megrangatta. - Beszelj!

- Mar ... ugysincs ... ertelme ...

- Beszelj, az istenedet! Te tudsz valami olyat, amit en nem! Mi az? Mifele titok lappang

korulottem? !

Gazkhul uveges szemmel meredt a plafonra osszeegett arcmasszajabol, es szajnyilasat horgo - bugyog6 hangok hagytak el.

- Ho - khhho - ho - hohoo ...

Kis j6akarattal akar gunyos rohogesnek IS lehetett ezt ertelmezni, Skandar Graun meg hevesebben megrazta.

- Beszelj, nyavalyas, kulonben ...

Kulonben, mi? Fejbe vagja a buzoganyaval? Gazkhul epp erre vagyik. Tehat ez nem tul meggyozo fenyegetes. Skandar Graun ujrafogalrnazta:

- Beszelj, nyomorult, kulonben meggy6gyitalak es nem hagylak meg - doglenil Roggyant Gazkhul azonban mar nem beszelt, csak erthetetlenul horgott es bugyborekolt.

A felork lelket azonban elhessegethetetlenul rnegulte a tudat, hogy itt es most valami olyasrnit tudhat meg, amely a sorsara merhetetlen hatassal Iehet.

- Atkozott, budos, ork kutya! - recsegte magabol kikelten, es ugy megrazta tarsat, hogy annak a falon kopogott a koponyaja, - Beszelj, beszelj!

Gazkhul mar nem beszelt. Mozdulatai elemyedtek, gorcsos rangasai egyre simabbak lettek. Hat jo - dormogte Skandar Graun, aztan duhosen sarkon fordult, es dongo Ieptekkel visszarohant a nagy csarnokba.

Mar amikor atszaladt a "bejaramai" strazsalo kogolem Iabai kozott, erezte, hogy nagy marhasagot muvel, am ekkor mar nem volt visszaut,

Epp hogy oldalra ugrott, es a g6lem gigaszi okle iszonyatos erovel csapott le oda, ahol egy pillanattal ezelott meg a felork tart6zkodott.

Skandar Graun meg sem probalt tamadolag fellepni. Futott, ahogy lomha testetol tellett, futott, mint a nyu I. Fogat csikorgatta, cikazott, es a k6g6lemek mozgasat leste. Ugy igyekezett, hogy ne tudjak sarokba szoritani, s 6 valahogy eljusson abba a regioba, ahol ismet teleszivhatja magat a talaj folott kavarg6, sotetlila esszenciaval.

Amikor elhatarozta ezt az ostobasagot, azt tervezte, hogy majd a tetovan alldogalo guami csontvazak kozott rohangal, ezzel is megnehezftve uldozoi dolgat - Ieven hogy a kogolemek az elozo alkalommal is nagy sulyt helyeztek arra, hogy meg veletlenul se tiporjak el egyik csontvazat sem ...

Am most hirtelen radobbent, hogy egy kisse elszamitotta magat.i. . .. ugyanis nem volt kik kozott megbujnil A guamik eltuntek!

Amikor percekkel ezelott a felork kirohant a nagy csarnokbol, tobb szaz tetovan varakozo guarni csontvazat hagyott maga mogotr, melyek valamennyien olyan melan varakoztak, mintha eszuk agaban sem lenne megmozdulni az elkovetkezo evszazadban... Most viszont nyomuk sem latszott.

Csupan a sotetlila esszenciakod kavargott ott valtozatlan suruseggel, elrejtve szem e161 mindazt, ami terdmagassag alatt, a padl6n hevert. Hogy a guamik hova tuntek, azt sejteni sem lehetett. Skandar Graunnak elso pillanatban az a keptelen gondolata tamadt, hogy talan valamennyien lehasaltak a kod takarasaba ... Vagy val ami ismeretlen ero hatasara Isrnet darabjaikra hullottak, s a lila kod rejti el szetszorodott csontjaikat. Vagy az iment becsorg6 viz sodorta el oket valahova. Vagy ... Vagy ... Vagy mi?!

Vagy csupan egyszenien eltuntek!

Mint ahogy senki sem tudta, mi lett a guami civilizacio sorsa. Evezredeken at uraltak a vilagot, aztan egyszeruen eltuntek, No persze nem egyik naprol a masikra; evek, evtizedek teltek el attol az id6t61 szamitva, hogy a gilfek radobbentek a guarnik hatalmanak meggyengulesere, es fokozatosan atvettek a hatalmat a megmaradt guami berendezesek es epitmenyek folott. A gilfek ebredtek leghamarabb, 6k neveztek ki magukat a hatalmas szupercivilizacio onjelolt ut6dainak ... de arra talan 6k sem tudtak a magyarazatot, hogy vajon a guami nagyurak hova tuntek.

Egyes legendak szerint a guarnik harmadszor - vagy talan negyedszer - is megtalaltak az utat a csillagokba, rabukkantak egy kellemesebb vilagra, es elmentek ...

Mas magyarazatok szerint egy rejtelyes k6r pusztitotta ki oket ...

Vagy ... a gilfek gyilkoltak Ie az elpuhult, elgyengiilt guarnikat, es felaldoztak azokat sajat sotet isteneiknek ...

Vagy ... a guarnik elertek a teljes tokeletesseget, a fejlodes csucsat, es beleolvadtak a termeszetbe, Egyes tud6sok szerint fakka, sziklakka, tavakka, bokrokka es fucsomokka valtoztak.

A drenek szerint egyszeruen kihaltak, hogy atadjak helyiiket egy uj, frissebb es eroteljesebb fajnak, a guarni Ielekbol kisarjad6 dren fajnak. .. Csak eppen a gilfek eloroztak jogos jussukat. Vagy ...

Skandar Graun nem tunodott tovabb az osi szupercivilizacio rejtelyes eltunesen, mint ahogy azon sem maradt ideje tovabb eltoprengeni, vajon hova tunhettek innen a kicsi csontvazak, Futott.

Szinte rengett mogotte, korulotte a sziklapad16, ahogy a kogolemek duborogtek. Hallas alapjan lehetetlen volt megallapitani, merrol jonnek es merre igyekeznek bekeriteni, elebe vagni, rnivel a visszhangok mindenhonnan visszaverodtek. Ugy Hint, mintha ezernyi gigaszi g6lem dongetne a padl6t minden iranyban.

Skandar Graun hirtelen otlettol vezerelve hasra vetette magat, es a sotetlila esszenciakod takarasaban kuszva probalt eltunni uldozoi elol,

Mikozben kuszott es hengergozott, egyreszt megallapithatta, hogy a padlon csak gilf hullak hevernek, guarni csontok meg mutat6ban sem, masreszt pedig gyors, sietos szippantasokkal lelegezte, szivta magaba a szuros, bizsergetos kodpamacsokat,

- Ossssssssstoba! - csikorogta duhosen a buzogany. - Azt hiszed, nem latnak"! Baaaaaaaang!

Tszonyatos, tobb tonna sulyu kotalp csap6dott Ie a magasb61 szinte kozvetlenul a kuszo, negykezlab kotr6d6 felork mellett, s az alakerult gilf hull a rnaradvanyai spriccelve froccsentek szet.

Es mar erkezett is egy ujabb golernlab ...

Hogy aze a goleme, amelyik az elobb mar megprobalta eltaposni, vagy pedig egy masike, azt momentan a nagy kavarodasban nem lehetett tudni, de nem is szamitott tul sokat.

Kotitanok zsufolodtak ossze kis teruleten, es rnegprobaltak eltaposni a rnenekulo pondr6t. Skandar Graun a fogat csikorgatta, es duhosen forgol6dott, ketsegbeesetten szippantgatott. Latni nem latta, mikor erkezik egy ujabb kotalp, inkabb csak az osztoneire hallgatott. Mindig, amikor mar tul sokaig idozott egy helyen, cikazva menekiilt valamivel tavolabb. Tgyekezett megmaradni a barlang termeszetes vagy mesterseges kooszlopainak takarasaban, es ha tul kozel kerillt hozza egy golemlab, ahelyett, hogy eltavolodni igyekezett volna, korulotte rohangalt.

A g61emek ott duborogtek a kozeleben, egymast is tapostak, es vaskos kolabak egymasba akadtak.

Skandar Graun pedig elerte, amit akart. Agya csaknem szetrepedt a benne kavarg6 esszenciatol, oly sokat szivott mar magaba, Varazslatok kezdtek korvonalazodni a fejeben, de a nagy izgalomban nem birt egyet sem elsiltni, masreszt fogalma sem volt arrol, mifele magiaval tamadhatna ezekre a sebezhetetlennek tGno komonstrumokra,

Ezert inkabb ismet a rnenekules mellett dontott, es a kolabak kozott cikazva az elobarlang iranyaba rohant. Nem nezett hatra, de mivel nem hallotta a kozvetlen kozeleben a lecsap6d6 labak foldrengeto duborgeset, ugy gondolta, sikeriilt Iildozoit annyira egymasba gabalyitania, hogy most egymast akadalyozzak a mozgasban,

Akadalytalanul elerte a barlangnyilast, es mielott lihegve beugrott volna, vetett vissza egy gyanakv6 pillantast a valla folott, A kogolemek feltunoen csendesen viselkedtek.

Egy helyben alltak, es lefele bamultak ...

Mintha eszre sem vettek volna, hogy az a pondr6, akit el akartak taposni, idokozben kereket oldott.

Barhogy legyen is, Skandar Graun nem ert ra azon eltoprengeni, vajon mifele hatalom allitotta Ie oket. Beugrott az eiobarlangba, es nagy levegot vett.

Es csaknem foldbe gyokerezett a laba ...

- Yvorl redves farkaral - bodult el duhodten. - Wilzegers, te meg mi a nyavalyat ...

Kar volt kerdezni, hiszen lathatta sajat szemevel. Wilzegers, a dren orgyilkos epp ekkor egyenesedett fel Gazkhul ernyedt teste folul. Am mielott ezt megtette, hosszu keset meg beletorolte az ork Iotolvaj kormos, egett rongyaiba. A kes pengeje szeles vernyomokat hagyott.

- Wilzegers! - orditotta Skandar Graun. - Mit tettel?l

- Bevegeztetett - recsegte komoran az orgyilkos. - A yen lotolvaj nem arul el minket tobbe ...

- Te ostoba barom! - recsegte a felork. - Az eleternet kockaztattam, hogy szerezzek eleg erot

a meggyogyitasahoz! Wilzegers soteten rapillantott,

- 6t mar nem gy6gyfthattad volna meg ... sohal

- Azt remeltem, talan ... - Elharapta a mondatot. Most mit arulja el a drerinek, hogy

Gazkhultol valamifele titkokat akart megtudni? Komoran bamulta az ork hullat.

- Mar nem lehetett megmenteni - szogezte Ie Wilzegers ellentmondast nem tureen, - Az egesi sebek elvittek volna Igy vagy ugy ... En csak megkonnyttettem az utjat.

Skandar Graun biccentett, es nem sz6lt semmit. Inkabb azt fontolgatta, hogyan tovabb, - HoI van Xunzu? - dormogte kelletienul.

A tunderket akkor latta utoljara, amikor az a Luqr nevezetu gilfneki ki akarta szurni a szemet. Akkor a csopp tererntmenyt ketten gyotortek. Rugdostak, a szarnyait tapostak. U gy tunt, mar akkor nem volt eszmeletenel.i. vagy mar holtan hevert.

Wilzegers is komoran bamult maga ele.

- Elsodorta a vfz - mormolta. - Nem tudom, el - e ... de ha igen, akkor sem sokat adnek az eleteert.

Skandar Graun az elocsarnok tulso kijaratahoz ment, es belesett, be - i hallgat6zott. Nem latott semmilyen rnozgast, nem hallott semmi gyanusat.j csak valami tavoli, tompa zugast.

- Es most? - kerdezte tanacstalanul.

Wilzegers egy darabig fontolgatta a kerdest, Gyors Ieptekkel odasietett a nagy csarnokhoz, belesett, rneregette a lehetosegeket, aztan ugy b6lintott, mint aki pontosan tudja, mi tortenik.

- Varj itt! - sziszegte aztan parancsol6an. - En eloremegyek.

- Elore? Hova elore?

- Megprobalom megkeresni Xunzut ... vagy kapcsolatot teremteni Alouitaval.

Skandar Graun ugy latta volna celszerunek hogy a vezna fick6val tartson, am az, hogyitt maradjon, uj otletet adott neki.

- Rendben - dormogte. - Legalabb kipihenem magam a nagy hajsza utan ...

Mire a mondatot befejezte, Wilzegers mar elsurrant mellette, es nesztelenul szokellve beleolvadt az alagut feketesegebe.

Skandar Graun egy pillanatot sem vart tovabb,

Odalepett Gazkhul hullajahoz, es alaposan rnegvizsgalta. Ketseg sem fert ahhoz, hogy halott. A torkan ektelenkedo vagas szakerto kezek munkajarol tanuskodott, mint ahogy az a ket vekony dofesnyorn is, mely a szfve folott latszott. Wilzegers nem bfzta a veletlenre a dolgot. Biztosra akart menni abban, hogy a yen Iotolvaj ne maradhasson eletben.

Talan nem akarta, hogy beszeljen?

Skandar Graun zordan elmosolyodott.

Mert 6 tudta, hogyan birja sz6ra a halottat. Volt hozza elegendo esszenciaja ... es talan elegend6 ideje is.

Letelepedett a yen ork teteme melle, es puszta megszokasbol mormolni kezdte a sotet igeket. Az meg sem fordult a fejeben, hogy esetleg maskepp is vegrehajthatna a varazslatot: nem kellene vegigmenni a hosszadalmas cerernonian, talan a fejeben kavarg6 esszencia is eleg lehetne ... Bar az igazsag az, hogy meg ha eszebe jut is ez a megoldas, akkor sem biztos, hogy tudta volna a modjat. Maradt hat inkabb a megszokott, jol bevalt modinal.

Mikozben mormolt, ujjat belemartotta a halott nyaki sebebol szivargo verbe, es idezo runakat rajzolt a ronda ork pofara. Hogy mifele runak voltak ezek, maga sem tudta, annak idejen N etart6l1este el, s huen Iemasolta,

Nem most hasznalta eleteben eloszor ezt a varazslatot de rnegis enyhen megborzongott, amikor arra gondolt, mifele er6ket mozgat meg.

Amikor az igek vegere ert, behunyta a szemet, es a holtak idezese nevezetu varazslatra koncentralt. Nem memorizalta ugyan ezt a varazslatot, am ennek az uj tipusu magiahasznalatnak, mellyel csak nemreg talalkozott, megvolt az az elonye, hogy nem kellett elore kigondolnia, miket kenyszeritsen es raktarozzon a tudataban. Agyaban iszonyatos mennyisegu esszencia feszult, azza formalhatta, arnive akarja.

- Yvorl neveben - dormogte mely, komor hangon - parancsolom neked, terj vissza e vilagra es elevenedj meg, halott testverl Szolgalj engem igaz valaszokkal!

Htis szello soport vegig a zart barlangban, es felborzolta a sortet a terdeplo felork tarkojan. Aztan a halott megremegett, majd minden tovabbi fokozatossagot nelkulozve hirtelen feliilt. Oveges szemeben csoppnyi ertelem sem csillogott, akar fenyes kavicsok is lehettek volna a szernuregeiben.

Hangja, amikor megsz6lalt, nem Gazkhul hangja volt; rezonansabban, melyebben es rekedten hangzott. Bar osszeegett abrazataban mozogtak az ajkak - vagyis azok torz maradvanyai -, de nehezen hiheto, hogy elvagott torkaval kepezte ezeket a hangokat. A szavak rnelyebbrol jottek; j6val rnelyebbrol.

-Itt vagyok

- Roggyant Gazkhul vagy?

- Igen, tes'ver.

Skandar Graun ennek ellenere meg mindig gyanakodva bamult ra; valahogy nem stimmelt

neki ez az egesz. A megelevenftett hull a valahogy tulsagosan elevennek tunt:

Vagy meg inkabb: nem is annyira elevennek, mint inkabb Ietezo, sajat akarattal rendelkezo, fiiggetlen teremtmenynek.

Skandar Graun rengeteg zombit latott mar eleteben, es tudta j61, rnikent viselkednek ezek a halalbol frissen visszateritett teremtmenyek. Lassuak, tetovak, bizonytalan mozgasuak. Csak azt teszik, amire utasitjak oket ...

Nem pattannak ulohelyzetbe onrnaguktol, es semmi esetre sem szolitjak a megidezojuket "tes'ver" - nek.

Lehet, hogy mindez a tulzottan eros esszencianak tudhat6 be? A varazslat erosebbre sikerult, mint tervezte?

- Hm ... khm, nos ...

- Tudni szeretnel valamit, tes'ver? - brummogta melan Roggyant Gazkhul, mikozben a torkat

tapogatta, majd tatogott. - Sejtem en, mire vagy kivancsi. - Mire?

Az osszeegett, torz pofa feleje fordult, es a kifejezestelen kavicsszemek elbamultak a feje folott, A felorknak az a kenyelmetlen erzese tamadt, hogy egy orias k6g61em all mogotte; azzal szemez a zombija.

Am nem kellett visszalesnie a valla folott, hogy tudja, senki sem all mogotte, csupan a kepzelete jatszik vele.

Kozben Gazkhul megunta az uldogelest, es nehezkesen felterdelt, majd felallt. Fel - ala kezdett jarkalni az e16csarnokban.

Tud ilyet magatol egy zombi?

- Ovakodj Alouitatol! - csikorogta a jarkalo hulla. - Hazudik neked. Mint ahogy engem is hazugsagra kenyszeritett.

Skandar Graun komoran pislogott, es 6 is felkelt terdelo helyzetebol. Tekintetet egy pillanatra sem vette le a fel - ala jarkalo, osszeegett tetemrol, es ujjai hol elernyedtek, hol pedig megszorultak buzoganya nyelen. •

- Hazugsagok? - sziszegte, es a fejet forgatta, mivel nyakat es vallait kellemetleniil zsibbadtnak erezte.

Mintha allna valaki a hata rnogott!

- Hazugsagok! - hordult fel a zombi. - Igen, Skandar Graun tes'ver ... hazugsagok vesznek korul, ami6ta itt vagy!

- Most is?

A zombi megtorpant jarkalas kozben.

- Most? - visszhangozta csodalkozva. - Elment az eszed? Halott vagyok. Te ideztel meg. Neked nem hazudhatok.

Skandar Graun ezt hitte is, meg nem is. Persze, az ugy igaz, hogy a megidezett hal ott keptelen hazudni a megidezojenek. Ez teny, De ugyanakkor magatol jarkalni, feleselni es meglepodni sem kepes.

- Mifele hazugsagokrol beszelsz, Gazkhul? - kerdezte nagyon csendesen. - Ez talan megsem a mult? Talan nem utaztam visszafele tobb mint ketezer evet az idoben? Talan ez is hazugsag?'

A yen ork hevesen kozelebb Iepett, es kis hlja volt, hogy a gyanakv6 felork nem loccsantotta szet a koponyajat a buzoganyaval puszta elovigyazatossagbol. Am a zombi meg idoben megallt, mie16tt veszelyes kozelsegbe kerult volna.

- Nem a gilf Verivo Shimbralaar ragadott ki sajat idodbol, nem 6 hozott vissza! - recsegte a zombi. - Hanem maga Alouita de Shemeqe! Hogy felhasznaljon sajat celjaira! Hogy elpusztfthassa altai ad Shimbra - laart es 6 maga tilhessen a tronjara!

-Mi?!

- Nagy arat fizetett ezert! - sziszegte a zombi indulatosan. - Az a varazslat, amit felhasznalt a

megszerzesedre, iszonyatosan er6s. Rengeteg, rengeteg, rengeteg esszencia kel1ett hozza! Egy borzalmas szertartas!

Skandar Graun rosszat sejtve vonta ossze a szemoldoket. > .Borzalmas szertartas"?

- Vermagia! - suttogta a zombi rekedten. Aztan indulatosan felemelte hangjat, - Ketezer dren testveret aldozta fel Shemeqe herceg kimeletlenul fekete obszin oltaran ... tizezer liter dren vert ontott ki a Sotetseg lsteneinek tiszteletere, hogy meghallgassak imajat es segitsek vegrehajtani a rettenetes varazslatot, melyre ahitozott. Elorenyulni azid6ben es visszahozni ide azt a legendas drenisten - kiralyt, akinek uralmarol a Guafni Kodexekbeszeltek ...

- A Guarni K6dexek? - visszhangozta a felork. - HoI jutott hozza Alouita azokhoz a K6dexekhez?

A zombi azonban nem erre a kerdesre felelt. Meredten bamult valahova a plafon iranyaba, es monoton, zaklatott hangon sorolta latomasait.

- Negy napon es negy ejen at tereltek az artatlan, elkabitott, akaratuktol megfosztott oreneket tornott sorokban Zrogdavar fekete oltara ele, ahol Alouita de Shemeqe sajat testveroccse szivenek kitepesevel nyitotta meg az aldozatok sorat, s ahol rettenetes halalsikolyok, vergodo testek csapkodasai, szitkok es atkok visszhangjai 16116ttek meg a leveg6t vegtelennek tetsz6 idon at ... Ketezer kivalasztott dren; ferfiak es nok, oregek es fiatalok... egesz csaladok. .. mind - mind ott haltak meg csupan azert, hogy Alouita visszahozhassa a jovobol Kargil

Yhront! De a varazslat nem sikeriilt pontosra; az istenkiraly helyett te erkeztel. Te, Skandar Graun!

A felork komoran meredt a beszelore. - De miert en?

- Senki sem tudja - horogte Roggyant Gazkhu1. - Tallin csak veletlen ... vagy talan Zrogdavar

csalafinta fintora. Erre akart valaszt kapni Shemeqe, amikor napokon at kinzott es megprobalta kicsikarni az agyadb61, hogy ki vagy te es mit keresel itt ..

Skandar Graun fogai osszecsikordultak.

- Tehat 6 volt? Alouita kinzott, nem pedig Shimbralaar?! Felremlettek elmejeben azok a rettenetes gyotrelmek, s tudataban meg most is ott visszhangzott a kegyetlen, eles hang: W 0 izt du?! Kivagy te?!

- De akkor. .. - hordult fel duhosen. - Ha tudja, hogy tevedett, mi a rossebet akar tolem?'

- Meg nem tudja, hogy tevedett - recsegte a zombi. - Legalabbis nem biztos benne ... es meg

ha biztos lenne is, akkor sem ismerne e1. -Nem??

- Hogyan vallhatna be nepenek, Ieghubb kovetoinek, papjainak, hogy a varazslat nem

sikeriilt, es csupan egy tevedes miatt ontottak ki ketezer fajtarsuk veret? - A zombi a fejet ingatta. - Nem, nem! Alouita de Shemeqe kitart elhatarozasa mellett, es ragaszkodik ahhoz a rogeszmejehez, hogy ami torrent, nem tevedes ... hanem epp az istenek akarata. Hogy nem veletlen a te idekerliIesed... es hogy altai ad fognak diadalmaskodni a drenek Lord Shimbralaar folott, es kesobb Lord Kwanremaan folott.

- Lord Kwanremaan? - ismetelte Skandar Graun gepiesen azt a nevet, amit Sheenka is suttogott neki, amikor megbfzta a feladatta1. Valahogy azonban meg mindig nem allt ossze a kep, - De ha Alouita tudta, hogy en nem Kargil Yhron vagyok, miert nevez Kargilnak es - miert tesz ugy, mintha ...

- Sztnjatek! - vagott kozbe hevesen a zombi. - Meg kozvetlen kiserete elott sem hajland6 beismerni tevedeset. Ugy tesz es ugy viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendjen menne, s te Iennel az, akiert annyi vert ontatott ... Mintha te lennel Kargil Yhron, a dren nep megvaltoja!

Skandar Graun egy pillanatig sem birt ugy gondolni Kargil Yhronra, mint a "dren nep megvaltojara", Az 6 emlekeiben, marmint a legendakbol meritett ismereteiben Kargil Yhron, a gonosz magus - kiraly kegyetlen, verszomjas uralkodokent rogzodott benne - egy gatlastalan gyilkos, aki hatalmas magiaja revert atgazolt mindenkin.

Am ez persze jelenleg mit sem szamttott,

Ezer even at tilt Drenia jegtronjan, s a Dren Birodalom az 6 uralkodasa alatt valt igazan hatalmassa, Persze, hogy a drenek, akik ertestlltek errol a jovobeli istenkiralyrol valami homalyos jovendolesbol - a Guarni Kodexekbol - persze, hogy ugy gondolnak ra, mint megvaltojukra ...

Skandar Graunban valahogy meg most sem allt ossze a kep. Ha 6 Alouita de Sherneqe kezebe kerult, aki arra keszul, hogy kihasznalja 6t, vajon miert jelent meg Yvorl es Sheenka Iazas almaiban? Miert parancsolta azt a Kaosz nagyhatalmu istene, hogy mindenben kovesse Sherneqe utasitasait es mukodjon egyntt vele?

Mar majdnem megkerdezte, de az utols6 pillanatban visszafogta magat. Nem akart beszelni Yvorl parancsarol..; meg egy zombinak se!

Raadasul csavaros agyaban bizonytalan Iehetosegek is korvonalazodtak, ..

Ha mindez va16ban Igy torrent, hogy Alouita hozta 6t ide s 6 tartotta fogsagban, akkor nem zarhato ki, hogy fondorlatosabb eszkozokhoz is folyamodott. Mi van, ha valojaban nem IS Sheenkajelent meg az almaban ...

... hanem az az alom csupan egy elterelo latomas volt, amelyet a ravasz dren magus juttatott az agyaba. Meghozza azzal a cellal, hogy ily m6don megnyerje rnaganak a jov6b61 jottidegen szolgalatait.

Ez megmagyarazna, miert sz6litotta 6t Sheenka Kargilnak ...

Es ugyanakkor rnegsem rnagyarazna meg ... Hiszen ha Alouita tudta, hogy 6 nem Kargil Yhron, hanem Skandar Graun, akkor miert ilyen almot kuldott ra? Vagy talan ennyire kormonfont es tobbszorosen ravasz m6don igyekezett hatni ra? Azert sz6litotta Kargilnak, hogyha esetleg a felork majd raj on, hogy 6 tudja a val6di kiletet, az .Jsteni latomast" akkor se hozza osszefuggesbe vele?

Skandar Graun a fejet ingatta.

Mindez bonyolult volt. Tulsagosan is bonyolult es kovethetetlen. Es minden egyes reszvalasz ujabb es ujabb kerdesek sokasagat vetette fel. .. Mar szinte kovetni sem birta,

- Sz6val- dormogte -, Alouita hozott ide hatalmas veraldozattal. .. aztan rajott, hogy nem az vagyok, akit idehozni akart, de arra sem ideje, sem lehetosege nem volt, hogy korrigalja a hibajat, - Bieeentett. - Nana, hogy ujabb ketezer dren Iegyilkolasa enyhen feltunest es visszatetszest keltett volna a kovetoi es hivei kozott ... - Magaban dormogott, aztan folytatta osszegzeset: - Tehat, amikor radobbent, hogy nem az vagyok, akit vart, megprobalta kiszedni belolem, ki vagyok es mikent kerultem ide ... De mivel barmit szedett is ki belolem, att6l tulsagosan okosabb nem lett, leven, hogy en magam sem tudtam, hogy kerultem ide ... Mivel kicserelni az igazi Kargil Yhronra nem tudott, most azt mimeli, hogy en vagyok Kargil Yhron. Es hogy megnyerje a tamogatasomat es az egyuttmukodesemet, tobb apr6 eszkozt is bevetett;.. Peldaul a ram bocsatott magikus almok, Iatomasok..; - Szandekosan nem magyarazta el, mire gondo!. - Aztan egy tomlocbe zart egy orkkal. .. talan azt rernelve, h6gy a fajtarsarnnak megnyilok, es oszinten mindent elmondok, amit 6 nem tudott kiszedni belolem. De miutan ez nem Igy torrent, megszervezte a kiszabaditasomat, Mintegy igy intezve el, hogy a Iekotelezettje legyek. .. aztan beadta azt a meset a gilfrol, Shimbralaarr61, rnondvan, hogy esakis ugy juthatok vissza a sajat koromba, ha rnegolom Shimbralaart ...

Mikozben beszelt, a zombi folyamatosan b6logatott, mintegy egyetertve minden szavaval.

- Ertem - bieeentett a felorkis, - A szoktetesem tehat szfnjatek volt, mint ahogy minden mas is ... Ez magyarazza, hogy miert tobbnapos gilf hullak hevertek szertesz6rva a folyos6n ... es azt is, miert nem voltak naluk fegyverek ... - Mosolygott. - Viszont azt nem magyarazza semmi, hogy te honnan tudtad a nevemet, Gazkhul? Honnan tudtad, hogy nem Kargil Yhron vagyok? Horman tudtad, hogy a val6di nevem Skandar Graun? .. Vagy talan oly kozel alltal Alouita de Sherneqehez, hogy beavatott ebbe a bizalmas titokba, amelyet mindenki mas elol igyekszik homalyban tartani? . ;

- Errol sz6 sines, tes'ver - esikorogta a zombi. - Am azt neked is tudnod kell, hogy a megidezo es a halal kapujabol megidezett lelek kozotti kapesolat neha szokatlan es kulonleges, Kettejuk kozott szamos oly tudas valik egyertelmuve, mely masok szamara rejtve marad. Te hoztal vissza a halalbol az elet peremere, Skandar Graun, es en termeszetesen immar tudom a neved ...

A felork bosszusan pislogott. Pontosan emlekezett arra, hogy amikor a tomlocben magahoz tert, megmondta Gazkhulnak a nevet. Az esszeru indoklas az lett volna, ha a zombi erre hivatkozik, hogy onnan tudja. De nem.

- Talan Igy van, ahogy mondod, talan nem ... Nekem nines tudomasom ilyesfajta rejtelyes lelki kapesolatr61 idezo es megidezettje kozott, ..

- Ha az idezo es megidezettje egyazon fajba tartoznak. ..

- En felver vagyok, nem fajtiszta ork. Reszben ember, es mellesleg tiszteletbeli dren ...

- A versegi es lelki kotelek neha egy vekony szal csupan, Skandar Graun legyintett.

- Rendben. Fogadjuk ezt el, nem vitatkozom.

- Nines is min. En halott vagyok. Nem hazudhatok.

- Remek - morogta a felork. - Akkor most valaszold az igazat a kerdesemre. Honnan tudod a nevem?

- Az iment megmondtam ...

- Az iment hazudtal. En az igazat akarom hallani! Honnan tudta Roggyant Gazkhul a valodi

nevemet?

- Mivel te ideztel meg ...

- Honnan tudta?! - recsegte a felork hatarozottan. - Mert tisztan emlekszem, hogy mar a

halala el6tt is a nevemen sz61ftott... Amikor ebbe a kis csarnokba menekiilt, azt kiabalta:

"Skandar Graun! Erre! Erre!" Erted? Nem azt, hogy"Kargil, erre, erre", hanem azt, hogy Skandar Graun!

A zombi mereven allt,

- Nem volt ilyen - szogezte Ie. - Bizonyara megcsal az emlekezeted.

- Bizonyara nem - morogta Skandar Graun. Es ork nyelvre valtott: - Hragh, Gazkhul,

dzsugga dzsebba dar bakhr ragh - rakht; dzsagrah!

Vagyis: "Ejnye, Gazkhul, te nyomorult dzsebba, olyan gyengen hazudsz, akar egy dzsagrah! A zombi kapasbol valaszolt. Szinten ork nyelven:

- Hragh, nod hargn ragh - rakhr hakhun dzsebba! Vagyis: .Ejnye, ne nevezz hazugnak egy hal ott dzsebbatr Skandar Graun baljoslatuan mosolygott.

- Halottnak halott vagy - vetette oda. - De legut6bb nem dzsebbaxnak, hanem csergh6nak mondtad magad!

A zombi ekkor mar radobbent, hogy raszedtek, mert felhordult. - Es ha akkor hazudtam?

- Ha fgy lenne, akkor most ezt nem kerdezned, hanem allftanad,

- Allitom: akkor hazudtam. Most nem hazudhatok. Tehat tudd meg: dzsebba vagyok. Csupan

azert mondtam bemutatkozaskor cserghawk. magam, mert nem akartam elarulni valodi hovatartozasom.

-Aha.

- De ... mit valtoztat az a dolgon, hogy melyik ork nemzetsegbe tartozom? - recsegte

ingeriilten a halott ork. - Nem mindegy, hogy dzsebba vagyok vagy csergha?

- Vagy esetleg csolon - biccentett Skandar Graun. - Mert hogy valojaban ezt mondtad a tomlocben ...

A zombi hal1gatott.

- Kezdjuk elolroll - javasolta a felork tiirelmesen. - Ki a fene vagy te?

- Roggyant Gazkhul.

- Meg egyszer utoljara megkerdezem ... Ki vagy te?! A zombi felhordult.

- Nem mindegy, kivagyok?!

- Korantsem,

- J6 baratl - sisteregte a zombi. - Valaki, aki segiteni akar neked! Valaki, aki a javadat

akarja! Elegedj meg ennyivel! Es higgy nekem! Skandar Graun harsanyan felkacagott.

- Higgyek neked?! Azok utan, amit itt osszevissza hazudoztal"? - Hirtelen elkomorult. - Menj vissza a pokolba!

- En vagyok az egyeden eselyed - csikorogta a zombi. - Shemeqe kezeben tehetetlen babu vagy csupan. De en segithetiek ...

- Menj a pokolba, barki vagy is! - recsegte a felork, de aztan erot vett rajta a kivancsisag. - Hogy csinalod ezt? En Gazkhul lelketideztem meg a varazslatomrnal ... Hogy lehet az, hogy valaki mas foglalta el a testet?

A zombi egy ideig hallgatott, aztan kelletleniil, vontatottan sz61alt meg:

- Semlegesitettem az idezo varazslatodat, es sajat varazslatommal helyettesitettem. Te azt hitted, hatott az idezesed. De nem. En vagyok itt, nem Gazkhul.

- Es ... ki vagy te?

A zombi csaknem egy percig sz6tlanul, mozdulatlanul allt. Aztan s6hajtott, es megremegett.

- Gyulolod a mhyorokat teis, ugye, Skandar Graun? Gyulolod, mint rnindenki mas. Rettegsz tolunk, ..

- Yvorl redves farkaral - horogte a felork, es a fogat csikorgatta. - Sejthettem volna! Siqr, te atkozott!

Tett egy Iepest el6re, es a buzoganyat is megemelte valamelyest, de megsem tamadt a zombira.

A yen ork l6tolvaj osszeegett hullaja megreszketett; sokkal erosebben, mint az Tment. Korvonalai elmos6dtak. Aztan, mint ahogy egy almarol korkorosen lehamozzak a hejat, ugy kezdett el lebomlani az ork testenek killseje. Es ahogy ez a .Jehamozott hej" folyamatosan lefele tekeredett, attetszove valt, lilas fustkent tekergett es ez a fust osszesurusodott. Hasonlatossa valt ahhoz a soteuila kodhoz, amely a nagy csamok padl6ja folott hompolygott, de j6val vilagosabb, ritkasabb es attetszobb maradt.

Par pill an at multan a zombi helyen egy lilas szellemalak lebegett. Olyan volt, akar egy noi kisertet; a gilf Siqr elnagyolt masa.

- Tessek, itt vagyok - sustorogta a jelenes mely alt hangon. Nem recsegett, nem csikorgott; a zombi hangja utan szinte lagynak, dallamosnak tunt. - Itt vagyok, Skandar Graun. Hogy bizonyitsam j6 szandekomat, megmutatkoztam neked eredeti val6mban. 1gen, mhyor vagyok. De nem taplalok irantad ellenseges szandekot.

Skandar Graun az ajkaba harapott.

- HoI van Gazkhul?

- Odabenn - bokott a szellem a nagy csamok fele homalyos, kezszeru vegtagjaval, - Holtan

hever a ladak alatt.

- Micsoda?! Hogy kerult oda?!

- Halott volt mar akkor, amikor odavonszolta magat, Mig te harcoltal, a gilfek megtalaltak.

Feltrancsiroztak.

- De hiszen ... de 6 ...

- Nem 6, hanem en - helyesbitett a noalak. - En futottam ide Roggyant Gazkhul alakjaban.

En kiabaltarn, hogy "erre, erre, Skandar Graun!". En csaltalak a gilfek karjaba. A felork rnegutkozve bamult ra.

- Mintha az iment azt mondtad volna, hogy a baratom vagy, a javamat akarod ... most pedig siman beismered az arulasodat?

- Hibaztam - lehelte a mhyor. - Azt hittem, a gilfek elfognak es haladektalanul Shimbralaar ele hurcolnak mindkettonket, Teged, es engem egyarant ... Ezaltal megmenekumettunk volna a gonosz Alouita karmai kozul, es alkut kothetttmk volna Shimbralaarral.

Skandar Graun azt hitte, rosszul hall.

- Alkut? A gilf magussal? Verivo Shimbralaarral? .. Ugyan, mifele alkut? A mhyor hallgatott. Erre a kerdesre nem akar6dzott neki valaszolni.

- Oszinten beszelek veled, Skandar Graun - - sz6lalt meg valamivel kesobb a gazleny, - Shemeqe sosem fogja teljesiteni neked tett igeretet. Ha elerte celjat es mar nem lesz szuksege rad, gondolkodas nelkul megol, 0 ... maga a megtestesillt gonosz! Oly sotet hatalmakkal paktalt le, melyek emlitesetolis megremegek. Ha Alouita lesz a vilag ura, a vilagnak vege ... Ezt nem engedhetjuk meg! Egyedlll nem tudom megallitani, de veled egyutt ... azzal a tudassal, amit magadban hordozol, kepesek lehetunk ra!

Skandar Graun flegrnan bamult ra.

- Te kit szolgalsz?

A mhyor lila flistteste megremegett.

- Miesoda kerdes?l

- Lenyeges kerdes - dormogte Skandar Graun unottan. - J6 tudni, ki ki mellett all.

- Hat akkor megmondom - felelte a mhyor hevesen. - En magamat szolgalom. Es teged. Es a

vilag elo, erzo teremtmenyeit. Barkit, aki arra erdemes. 1gen! En Worlukot szolgalom! - Nem inkabb sajat eluzott es legyozott fajtadat?

- Ez ami vilagunk! - sziszegte a gazleny. - Amikor oseid betortek hozzank, oseink szives

vendegkent fogadtak oket, Am a vendegek nem elegedtek meg a szives vendeglatassal. Elvettek tolunk a vilagunkat. Es meg ezzel sem elegedtek meg. Bennunket kiirtottak es eluztek, Azt hittek, megszabadultak tolunk ... de nehanyan meg itt vagyunk, elunk, es azon munkalkodunk hogy eluzzuk a vilagrol a gonoszsagot.

- A gonoszsagot? - dormogte rossza1l6an a felork - Ugy erted, ujabb lazadasra keszultok, hogy atvegyetek a hatalmat es visszaszerezzetek a vilagotokat.

- 6, nem! Nem. Dehogy. Erre mar nines eronk. Nem akarunk hatalmat. Mi nem uralkodni akarunk, csupan reszei lenni a vilagnak. Reszei ugyanugy, mint a drenek, az emberek ... vagy az orkok Ennyit akarunk, semmi tobbet!

- Naja - dormogte Skandar Graun. - De mi koze mindennek a mostani kuldeteshez?

- Az alku resze - vetette oda a gazleny kelledenul. - Ha sikerii1 megakadalyozni Alouita

tervet, es atadni az arulot Shimbralaamak, cserebe tamogatja a keresunket Lord Kwanremaannal, Talan ... ismetlem, talan ...

Lord Kwanremaan atgondolja a helyzetet, es Iegalizalja helyzettmket. Es ha fgy lesz, soha tobbe nem kell majd bujkalnunk ... mas lenyek alakjaban tetszelegnunk,., bekeben elhetjuk sajat eletunket. Skandar Graun baljoslatuan vigyorgott.

- Alig hiszem - vetette oda lekezeloen. - Hagyj fel ezzel az ostobasaggal! Ahonnan en jottem, ott, a.jovoben ... a rnhyorok szinte nem is Ieteznek, Egy kihalt faj, Igy nevezik oket,

- Ez az! Epp ezen akarok valtoztatni,

Skandar Graun ugy mosolygott ra, mint turelmes apa a hulye fiara,

- Probald ezt atgondolni, ha kepes vagy ra! - Tagoltan beszelt, kihangsulyozott minden sz6t:

- En ... a jovobol jottem. Vagyis: ismerem a jovot, Tudom, mi fog tortenni, Erted mar, okos

kislany?.. Alouita gyozni fog. A gilfek elbuknak. A drenek veszik at a hatalmat, es uralkodnak a vilag folott esaknem ketezer even at. Hogy aztan ok is elbukjanak, es az embereke legyen a vegso szo ... - Cinkosan kacsintott. - Egyes legendak es hiedelmek szerint az emberek uralma sem tart sokaig: az orkok mar a kuszobon toporognak. .. - Mivel a mhyor erre nem mondott semrnit, Skandar Graun szukseget latta, hogy reszletesebben elmagyarazza. - A te fajtad ... a jovoben gyakorlatilag nem letezik. Es ez azt jelenti, barmit tervezel is, el fogsz bukni. Erted? Kar erolkodni! Eleve kudarera vagytok Itelve.

- Ki mondja ezt?!

- Nem en ... hanem a jovo, te balga lelek!

A rnhyorismet megrezzent, mintha szello fujna, imbolyogni kezdett.

- En vagyok a balga lelek? - kerdezte halkan. - Nem pedig az, aki nem tudja, hogy a jovo megvaltoztathato?

Skandar Graun ezt nem ertette.

- Mi az, hogy megvaItoztathat6"?! - dormogte elegedetlenul. - Hogy valtozhatna meg az, ami egyszer mar megtortent? Hiszen szamomra annak a jovonek, amirol te beszelsz, egy resze mar a mult. Es en ismerem a multamat ... Vagy azt mondod, jon egy csodatevo varazslo, egyet esettint, megvaltoztatja a jovot, es akkor az en fejemben is rnegvaltoznak az emlekek? Minden megvaltozik? Lehet, hogy sosem jartam a Limbon? Sosem hareoltam a Kaosz Hadjarataban Gerondaron? Sosem lett belolern Drenia kiralya? Sot, talan meg a fel fulernet sem vesztettem el? - Gunyosan tapogatta a fejet. - Ha! Hah! Lehet, hogy a fulem maris visszanott"!

- Ostoba! - sziszegte a rnhyor. - Beszukult agyaddal keptelen vagy atlatni az ido alapveto tulajdonsagait es kigunyolod azt, ki nalad messzebbrelat?

Skandar Graun lekezeloen vigyorgott.

- Bla - bla! Egyaltalan hogy kepzeled ezt? Minden maskepp lesz, mint ahogy eredetileg torrent? Alouita elbukik, es sosem fog uralkodni Lendoron? Sosem emelkedik es omlik porra az a var, amelyet az en koromban Alouita Romvarakent ismertek, s amelyben en magam ket alkalommal is jartam?

A gazleny lila teste ritkas fustkent kavargott. Am mielott folytathatta volna a vitat, egy paranyi leny trappolt be nagy garral az elocsarnokba abbol az iranybol, amerre Wilzegers eltunt. Haimfliddi, a gennyman6.

- Jonnek vissza! - sipitotta fojtott hangon. - Tlines!

- Kik? - mordult fel Skandar Graun. - A rohadek gilfek?

- Nem, te bunk6! - vetette odaingerulten Haimfliddi. - Nem a rohadek gilfek, hanem a te

rohadek cimboraid!

A mhyor gazteste surusodni kezdett, kavargott, aztan par pillanat multan teljesen megszilardult. Siqr, a gilf nember allt ott.

- Velem vagy, vagy ellenem? - kerdezte elesen, csikorg6 hangon. - Beszelj, felork! Itt maradsz es bevarod oket ... vagy alkut kotunk es velem jossz Shimbralaarhoz?

- A jovo - jelentette ki a felork zavartalan nyugalommal -, barmifele esztelen lila fust kavarog is a gazagyadban, nem megvaltoztathato. Ebben biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy nem fog ujra kinoni a letepett fulem ...

- Ez a valaszod? - csikorogta Siqr, mikozben a gennyman6 mar a kopenye szelet rangatta, sot mar rugdosta is a labszarat apr6 tappancsaival, hogy sietsegre kesztesse, - Ez az utols6 szavad?

Skandar Graun kenyelmesen mosolygott.

- Nagyjabol. .. Bar remelem, nem teljesen a legutols6.

- Szolgalod Shemeqet, ezt a rohadt, gyilkos patkanyt?

- Mi mast tehemek? Hiszen en tudom, hogy gyozni fog ... Mit erolkodjek az elkerulhetetlen

vegzet sodrasaval szemben?

- Meg fogsz dogleni! - sziszegte a no undorral. Aztan sarkon fordult, es a sivalkod6 gennyman6t rnagaval rangatva beviharzott a Guarni Temetkezesi Csarnokba. Pillanatokon beltll elnint az oszlopok es a derrnedten alldogalo kogolemek kozott,

Skandar Graun toprengve nezett utana,

Ismet rnegszallta az az ostoba erzes, hogy itt semmi sem az, aminek latszik ...

A mhyor szavai azonban, Iatszolagos nyugodtsaga dacara, erosen elgondolkoztattak,

Alig tunt el Siqr es Haimfliddi, faklyafeny vetult a sotet alagut padlojara, es a tavoli kanyarban sotet alakok tuntek fel. Par szivdobbanassal kesobb Wilzegers siklott be a csarnokba.

- Megvannak - kozolte tenyszeruen, es rnagyaraznia sem kellett, kikre gondol, mivel sorban erkeztek a tobbiek is.

Az elen a torz kulseju Yrunta Iepkedett, irdatlan csatabuzoganyat a bal vallan cipelte. Megfeketedett jobb keze ugyanolyan henan csungott a teste mellett, mint amikor Skandar Graun utoljara latta; attol eltekintve, hogy a kopenye ujja most mero ver volt. Holt jobb szeme alatt pedig egy nem tul mely vagas ronditotta el meg job ban amugy sem tul megnyero abrazatat.

Mogotte Annubog, a fagyfoldi cammogott; neki a nadragja es szormes Iabbelije volt csurom ver, de attol eltekintve, hogy enyhen santitott, sertetlennek tunt.

Aztan Alexis de Sterno ran lovag es Gabii elWolf szoros kisereteben felnint Alouitais, aki ingatag golyalabain ugy Iepkedett, akar egy reszeges agyagg6lem, es aki olyan hangosan zihalva vette a levegot, mintha hegynek felfele futott volna orakon at.