-Te tényleg hülye vagy! - szidtam magamat.

Hogy lehetsz ennyire gyáva és ennyire

érzékeny?Most miért sírsz?Hagyd már abba! Efféle dolgokkal terheltem az agyamat,
de végülis bevált, hallgattam arra amit mondtam...abbahagytam a sírást.Legalábbis
letöröltem a könnyeket az arcomról, és próbáltam nem itatni az egereket
ezután.Hirtelen egy kezet éreztem magamon, ami hirtelen megfogta az egyik
kezemet, amivel idegesen kapálóztam és visszahúzott.
-Hé, Gaby! - szólt hozzám hihetetlen gyengédséggel és kedvességgel Iker.Nem
értettem, hogy miért kezdett el becézetni, de talán nem is bántam.Én megfordultam
és hirtelen nagyon közel került az arcunk.
-Mi az? - próbáltam közömbös lenni, s közben kibújtam a karjai közül.
-Bármi is történt nagyon sajnálom, tényleg.
-Nem kell sajnálnod semmit, semmi rossz nem történt.
-Ja biztos - húzta el a száját, s egy kis idő után folytatta - Figyelj, gyere fel hozzám, és
majd ott megebédelünk.Itt lakok a közelben. - látta milyen bizonytalanná váltam,
ezért hagyott egy kicsit gondolkozni.
-Hát, nem is tudom, én nem...
-Ilyen választ nem fogadok el! - vágott a szavamba vigyorogva, majd elkezdett maga
után húzni, s mivel sokkal erősebb volt mint én, könnyen jutottunk el a lakásáig.
Igazat mondott, tényleg itt volt a közelben, viszonylag hamar odaértünk.Egy nagy
házban élt, nem villa volt, de szép tágas.Az udvaron láttam egy medencét, bár
magam sem voltam teljesen biztos benne, hogy az az.
-Itt is lennénk! - mondta felém fordulva, s kinyitotta előttem az ajtót, és meghajolt.Én
csak nevettem.Mikor beértünk az ebédlőbe vezetett, ami egybe volt kapcsolva a
konyhával, s leültetett az asztalhoz.A konyha/ebédlő színe bézs volt, vagy legalább is
valami krémszín.Nagyon tetszett, hangulatos volt.Az asztal egy átlátszó,nagy
üvegasztal volt.
-Remélem nem vagy túlzottan éhes, mert a főzés nem az én asztalom. - törte meg a
csendet Iker.
-Hát... - nevettem - Tudom, hogy azt akarod hallani hogy nem, szóval azért is azt
mondom hogy; de Iker, nagyon éhes vagyok.
-Akkor az is maradsz - nevetett ő is, és kinyitotta a hűtőt, majd érdekes mosoly ült ki
az arcára, mikor meglátta hogy mi van benne. - Azt hiszem, nem kellett volna hogy
elhívjalak.Semmi kaja nincs itthon.Úgyhogy...
-Maradunk a szendvicsnél? - Húztam el viccesen a számat, de Iker értette a viccet.
-Azt kell mondjam, hogy igen.
-Hát egy világbajnok focistától nem ilyen fogadtatásra számítottam. - felálltam az
asztaltól, s odamentem Ikerhez aki a pultnál ügyetlenkedett.
-Kösz... - vágta be a durcát, majd elnevette magát.
-Na gyere, segítek! - vettem ki a kezéből a kést és a zsömlét. - Szóval, te mit kérsz
bele?
-Nekem minden mehet... de nem hagyhatom, hogy te csináld meg a kaját.
-Igaz, nem hagyhatod.Nem baj, majd ketten megcsináljuk.
-Jó ötlet...tudod, hogy okos lány vagy? - mosolygott sejtelmesen.
-Öö...miért is?
-Mert tudod, hogy ha rám hagyod a kajacsinálást, akkor nem fog egyikünk sem enni.
- nevetett.
-Én meg azt hittem, hogy valami szépet fogsz mondani. - próbáltam viccesre venni a
dolgot, de ez után a mondatom után Iker teljes komolysággal így szólt;
-Tetszik a nadrágod... - itt azt hittem, mindjárt elnevetem magam, de folytatta - és az
is ami benne van.
-Ööö... - kínomban elkezdtem nevetni, de úgy láttam, hogy Iker nem tetteti a
nevetését. -Mostmár bátran kijelenthetem, hogy te értesz ahhoz, hogy hogyan hozz
engem zavarba. - mondtam neki ironikusan.
-Bocs... - mondta még mindig nevetve, majd közelebb lépett hozzám - hogy van
tehetségem ehhez is.
-Nagyképű...
-Csak őszinte. - mosolygott rám, majd hihetetlen közel lettünk egymáshoz.Én
kezemben a két tányérral és rajta a szendicsekkel fordultam volna ki a konyhából, de
pont Iker mellkasába ütköztem.Ő csak nevetett, és egyre közelebb hajolt az
arcomhoz, pont mintha meg akarna csókolni, bár nem mertem volna biztosra állítani.
-Együnk, jó? - mondtam gyorsan, és próbáltam szabadulni, mielőtt még valami
történne.
-Ahogy akarod... - válaszolt kicsit letörten, bár próbálta leplezni.Leültünk az
asztalhoz, és elkezdtük enni a szendvicseket.
-Gaby... - szólt Iker hozzám, és már megint becézett. - Mit csinálsz ma este?
-Tessék? - kérdeztem vissza ugyanolyan értetlenül, mint mindig.
-Eljössz velem ma este bulizni?A srácokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk, és hogy
mindenki hoz valakit.
-Hú, Iker...
-Na, légyszíves. - nézett azokkal a nagy bociszemeivel - Hozhatod a barátaidat is.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Akkor...hát...benne vagyok. - mosolyodtam el. - De mikor is lesz pontosan?
-Hát kilenc, féltíz fele megyünk.
-És, eljössz értem? - nevettem.
-Ha tudnám hol laksz...
-Megmutatom.Ha végeztünk a kajálással, megmutatom.Persze csak ha...
-...van kedvem. - fejezte be helyettem a mondatot.Mikor megettük a szendvicseket,
elindultunk gyalog a házamhoz.Egész úton beszélgettünk, mesélt az életéről meg
úgy mindenről.Mikor odaértünk a házamhoz, megpillantottam Emilyt és Emmát,
ahogy kiabálnak be hozzám.
-Emily!Emma! -ordítottam nekik.Ők mikor megláttak engem, azonnal
odaszaladtak.Iker csak mosolygott rajtuk.
-Sziasztok! - szólt Emily. - Ő az az Iker a telefonból? - mutatott Ikerre, és én éreztem
hogy teljesen elvörösödök.
-Azt hiszem én lennék az, igen. - nyújtotta a kezét a lányok felé, akik sorban
bemutatkoztak neki.Én behívtam mindenkit a házba, hogy ismerkedjenek
össze.Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen rossz döntés is volt...