-Gabriella Blomstret? - kérdezte...el sem hiszem, Cesc Fabregas!

-Igen. - mondtam zavartan - De ti, te, itt? - dadogtam, ő pedig csak nevetett.Eközben
Iker jött a hátam mögé...és csak állt mögöttem.Simán megállt mögöttem, és
megszólalt:
-Én adtam meg nekik a címet, hogy hova jöjjenek értünk.Remélem nem baj.
-Nem, nem baj.De kik is vannak még itt?
-Hát én, meg még pár csapattársam.Azon belül... Fernando,Sergio,Pepe,David
Villa,Guti és Raúl. - válaszolt Iker helyett Cesc, aki addigra már el is tűnt mögülem.
-Hú, ez igen. - nevettem. - Akkor indulhatunk is?
-Ja, szólj Ikeréknek, én addig itt meg várlak.
-Dehogy is vársz meg itt!Gyere be velem! - s azzal magam után húztam be a házba.A
házban Emily épp az asztalon ült, és lóbálta a lábát, Emma és Iker pedig valamin
nevettek.Én próbáltam leplezni azt, hogy mennyire féltékeny és dühös is vagyok,
ezért csak lazán odaszóltam nekik:
-Egy, kettő srácok!Indulunk! - mondtam, és elindultunk kifelé a házból.Emma és
Emily nagyon kerülték egymást, hisz míg Emily előttünk volt, addig Emma előrement
Ceschez, akinek látszólag nem volt az ínyére a 'barátnőm'.Mikor kimentünk a házból,
én maradtam utoljára, hogy bezárjam az ajtót.Kivettem a zárból a kulcsot, s ekkor
éreztem egy hideg kezet...a vállamon.
-Gyere szivi, sietnünk kell! - Iker mondta nekem.Szivi?Könyörgöm...mi vagyok én?
-Nem vagyok a szivid...ok? - mondtam neki kissé nyersen és sebes léptekkel
elindultam az autó(k) felé, Iker pedig jött utánam.
-Na, akkor ki melyik autóban lesz? - kérezte a kint ácsorgó Fernando, és ránk nézett.
- Jaj, bocsássatok meg.Nem vettelek titeket észre, szép hölgyek. - nézett felénk, s
odajött hozzánk ő is, és azok az emberek is akiket Cesc felsorolt az
előbb.Mindegyiknek bemutatkzotunk és kezet fogtunk.
-Visszatérve a témához kiscsibék... - szólalt meg Pepe - Ki melyik kocsiban?
-Nekem mindegy. - mondtuk egyszerre Emily-vel.
-Hát ha mindegy, akkor Gabriella beszállás az én kocsimba a barátnőddel együtt,
Sergio és Pepe, ti is hozzám jöttök.A többiek meg mennek Ikerékkel, jó? - mondta
Cesc.Nem kicsit meglepődtem ezen a kijelentésén, de örültem neki, nagyon is.
-Tökéletes! - kiáltott fel Emma, aki természetesen egy kocsiban maradt Ikerrel... és
még pluszba három irtó szexi spanyol focistával.Nem baj Gab, téged ez nem érdekel
- nyugtattam magamat.Beszálltunk mindannyian a két kocsiba, ki-ki hova, és
elindultunk a szórakozóhely felé.Nem tudom, hogy mi a neve, azt se tudom merre
van, de legalább nem nekem kell vezetnem, és elvinnem oda mindenkit.
-Figyeltétek hogy nyomul az a csaj...Emma, igen ő, Ikerre? - törte meg a hosszas
csendet Sergio.
-Ja.Bár, nem mondom, Iker helyében én sem ellenkeznék... - mondta a mellettem ülő
Cesc.Igen, én ültem mellette, mivel ő vezetett.
-Jellemző... - jegyeztem meg nagyon halkan, nem gondoltam hogy hallani fogják.
-Csak nem féltékenyek vagyunk, kislány? - szólt oda nekem vicces hangon Cesc, és a
másik két fiú pedig csak nevetett...öhm, vagyis röhögött.
-Én féltékeny? - emeltem meg felháborodottan a hangomat - Ugyan mire?Ugyan kire?
Én féltékeny...ja, majd pont én...csak azért, mert Iker körülugrálja?És csak azért mert
forr köztük a levegő?Ezért? - mondtam, mintha senki nem lenne mellettem.Nem
akartam semmire sem célozgatni, egyszerűen csak így jött ki.
-Nyugi, szivi.Előttünk nem kell tagadni.Mi normálisak vagyunk. - mondta ironikusan
Pepe, de mégsem volt semmi gúny a mondatában.
-Ma mindenki 'lesziviz'?És mi csak barátok vagyunk.Komolyan.Higgyetek nekem...! -
mondtam nekik, erre ők csak elmosolyodtak.
-Hogy tudnánk neked hinni, nincs fél órája, hogy megismertünk...bár, ha mesélnél
magadról ... - nevett Sergio, és a hátsó ülésen megfordult, és bedőlt a kézifékre
hozzánk.Mindenki csak nevetett, bár Cec elég mérgesnek tűnt.
-Ha tényleg ezt szeretnéd... - húztam el a szám viccesen - Gabriella Blomstret, egy
átlagos, Madridi lány.Szeret enni, utálja a tejet magában, és a legnagyobb pizza-fan a
földön.Két legnagyobb barátnője van, az egyik jelenleg éppen elárulja, a másik
kuncog magában - itt Emilyre mutattam, aki még mindig Sergion nevetett - Egy
csapat focistával megy bulizni, és már leöntötte egyszer Iker Casillas pezsgővel, és
már jó pár exbarátnő is kiosztotta életében.A pasik miatt mindig megszívja, de a
végére mindig sikerül elhitetnie magával, hogy vannak normálisak is,ám ekkor jön az
újabb kataszrófa.Szokott dalokat írni és énekelni is.Azt nem mondom, hogy tud is, de
szokott.És már kapott egy hihetetlen... - majdnem befejeztem a mondatot, azzal,
hogy 'csókot Ikertől', de időbe feleszméltem, és csak nevettem egyet.
-Jól van kislány, ez már valami. - nevetett Cesc - Egyszer majd szeretném hallani a
dalaidat. - mondta teljesen őszintén.
-Vajon mit csinálhatnak Emmáék a másik kocsiban... - mondta Emily, és célzóan az
ülésembe rúgott egyet, mire én csak morogtam valamit.
-Hát, talán Iker a formás hátsó felére teszi a kezét, vagy esetleg... - mondta röhögve
Pepe, és mindenki más röhögött csak én nem.Ők ezt viccesnek találták, de én sajnos
nem.Cesc észrevette ezt, és megszólalt hihetetlen kedves hangon:
-Nyugi már.Ti is nagyon aranyos lányok vagytok.
-Hát szerintem akiknek ilyen lába van, meg ilyen feneke, az nem aranyos...erre
találnék jobb szót is. - nevetett fel Sergio, és Emilyre kacsintott.Én csak nevettem.A
nagy nevetés közepette meg is érkeztünk a klubba, Cesc leparkolt a kocsival.Ikerék
már ott vártak minket a klub bejárata előtt.Odasiettünk hozzájuk, majd bementünk a
klubba, s kerestünk magunknak egy asztalt.Emma elráncigálta Ikert táncolni, Raúl és
Guti elmentek ismeretlen csajokkal rázni, Emily Fernandóval vonult be a
tömegbe.Már csak én, David, Pepe és Cesc maradtunk ott.
-Felkérhetem a szép hölgyet táncolni? - kérdezte tőlem Cesc, és a kezét nyújtotta
felém.
-Természetesen jóképű dalia! - nevettem föl hangosan, kíváncsi voltam mit szól
ehhez a megnyilvánulásomhoz Cesc, de ő is csak elmosolyodott.
-Felkérhetem a szép urat táncikálni? - kérdezte viccesen Pepe, és Villa felé nyújtotta
a kezét.
-Persze aranyom, gyere menjünk! - válaszolt Villa szintén nagyon vicces hangon, s
mint egy szerelmespár, viccesen bevonultak a tömegbe...
-Na gyere... - húzott be végül engem is Cesc a tömegbe táncolni.Épp valami
agyonjátszott David Guetta szám ment, s mire beértünk a tánctérre, el is
halgatott.Helyette a jelenlegi kedvenc számom szólalt meg, Yolanda Be Cool - We no
speak americano.Cesc nem ismerte a számot, és mivel az eleje eléggé vicces, csak
viccesen elfintorodott, s nem a derekamra, hanem annál egy kicsit fentebb fogott
meg, én pedig a nyakába kapaszkodtam, és úgy táncoltuk végig az egész
számot.Mikor a következő szám megszólalt, Cesc a fülembe súgta:
-Köszönöm a táncot Gabriella! - mondta, s azzal kivonult a tömegből, vissza az
asztalunkhoz.Felvont szemöldökkel áltam ott.
-Valami rosszat mondtam? - tűnődtem magamban, míg nem egy erős kéz elrántott a
helyemről.Hirtelen nagyon megijedtem, azt hittem valami részeg állat lehet az, de
nem...meglepetésemre Pepe húzott oda magához.
-Táncolsz velem? - kérdezte.
-Tessék? - mondtam neki értetlenül, mert nem értettem tisztán amit mondott.Nem
tudom pontosan, hogy azért-e, mert hangos volt a zene, vagy a sok ital miatt...amit
Pepe bő 10 perc alatt legurított.Pepe csak legyintett, és odahúzott magához; jelezve
ezzel hogy táncolni szeretne.Valami ismeretlen zene ment, én sajnos nem ismertem,
de így is táncoltam rá.Táncpartnerem csak nagyokat mosolygott és nevetett, hisz
volt pár elég furcsa (esetleg félreérthető) mozdulatom, de tudta ő hogy csak viccből
csinálom.A számnak viszonylag hamar vége lett, ezért gondoltam hogy
visszamegyek az asztalunkhoz, hátha ott van még Cesc vagy esetleg...Iker.Az
asztalunknál csak Iker ült, és Emma.Arra jutottam, hogy nem megyek oda, egy kis
ideig a távolból figyelem őket.Amit láttam, teljesen sokkolt.Emma simogatta Iker
karját, majd pár másodpercre rá átrakta a lábát felette, és megcsókolta.Iker kezében
egy pohár volt, valami erős ital lehetett benne, amit azonnal le is tett maga mellé, s
Emma derekára csúsztatta a kezét.Látszólag nem ellenkezett.Nekem könnyes lett a
szemem, szerintem már sírtam is.Valamiért mérhetetlen nagy fájdalmat
éreztem.Idegesen megfordultam, s a hátam mögött álló Fernandoba és Cescbe
ütköztem.
-Hé, szivi, hoztam neked... - mondta Fernando, s folytatta volna, de én arréb löktem,
és elkezdtem futni a tömegen át.Találtam egy nehezen észrevehtő helyet, ahol
éppenséggel senki nem volt.Behúzódtam oda, és elkezdtem sírni.