Ahogy ezt megkérdeztem, azonnal jött is a válasz...

-De mi a franc olyan fontos?-jött ki a telefonba ordítva Cesc az "én

szobámból".Biztosan ott aludt, mivel én elfoglaltam az ő szobáját.Persze hogy ő is
félmeztelenül, egy szál boxerben jött ki, totál kómásan.Könyörgöm, minden pasi így
alszik?
-Keresnek... -nyomta mérgesen és erőteljesen a kezembe a telefonját.Mikor odaadta,
az első gondolatom az volt, hogy Iker az...talán érdeklem, és talán...
-Add már oda légyszíves Gabynak! -hallottam a vonal másik végéről barátnőm, Emily
hangját.
-Én vagyok az. -mondtam. -Mond mi a baj.
-Először is jól vagy?
-Igen.Majd elmondok mindent, de most nincs erőm.
-Figyelj, most hívott María, hogy pár órával előbb viszi hozzátok Adelt. -Adel egy négy
éves, gyönyörű kislány volt a szomszédunkból, María pedig az édesanyja.Mikor
odaköltöztem, mellesleg egyedül a szomszédjukba, Adel még csak pár hónapos volt,
szóval mondhatni születése óta ismerem.Mindig én vigyázok rá, ha María nem ér rá.A
kislány úgy tekint rám, mint a legjobb barátnőjére, annyira édes.Folyton játszok vele,
és hihetetlen intelligens.
-Még is mennyivel?És miért téged hívott? -kérdeztem értetlenül.
-Röpke két órával, és csak azért hívott engem, mert te nem vetted fel.Egész este
hívtalak...
-Bocs, csak ki voltam kapcsolva.De akkor sietek, mert nincs egy órám és itt van
nálam a kiscsaj.
-Oké, szia.Este találkozunk.
-Ok, szia. - s azzal letettem.Enyhén kétségbe voltam esve.Nem tudom, hogy Cesc
dühössége miatt, vagy amiatt, hogy hamarabb jön Adel.Imádtam a lányt, de legalább
magamnak ne hazudjak... maradtam volna még, nagyon szívesen Gerardékkal.
-Legalább fontos volt?-dörmögte mérgesen Cesc az orra alatt, halkan, de én mégis
meghallottam.
-Gondolom ez nekem szólt. -mondtam ugyanolyan flegmán mint ő, majd bementem a
szobába, ahol a tegnapi ruháim hevertek.Gyorsan magamra kaptam az összeset.A
felső izzadt volt, a nadrág pedig kényelmetlen volt így reggel.A telefonomat
kiszedtem a naci zsebéből, majd bekapcsoltam.
-Emily,Emily,Emily,Sergio,Emily,Ismeretlen... -nézegettem a telefonom képernyőjén a
nem fogadott hívásokat mikor bekapcsolt.Csalódott voltam, mert nem láttam sehol
sem Iker nevét. Akármennyire is bántott az, amit tegnap láttam, még mindig vonzott
valami Iker felé.Olyan kedves volt és közvetlen az ebédnél, de valahogy -így
reggelre- kicsit enyhült mindenféle érzés bennem, iránta.Nem tűntek el, csak...csak
enyhültek.A telefonomat zsebrevágtam, és elindultam a konyhába elköszönni;
muszáj volt sietnem. A konyhában Cesc és Gerard éppen reggeliztek.
-Jössz kajálni? -kérdezte morcosan Cesc.
-Most már te is látod, milyen mérges mikor felébresztik... -mondta röhögés nélkül, teli
szájjal Gerard.Közelebb mentem hozzájuk, kihúztam egy széket és leültem.
-Valamit nagyon gyorsan bekaphatok. -mondtam, s megeresztettem egy mosolyt
Cesc felé.Életemben nem láttam senkit sem olyan mérgesnek, ha felébresztik.
-Mikor mész Nuriához? -kérdezte az ételt kapkodva Cesc.
-Tessék? -kérdeztem értetlenül- Nem ismerek semmiféle Nuriát... -majd elröhögtem
magam.- Nuria...te jó ég...milyen név ez? -nevettem.Én ezt viccesnek találtam, de
úgy láttam a két fiú nem.Kínos csend lett, Cesc egy 'eztnemkellettvolna' fejet vágott
be, majd lesütött szemmel eszegetett tovább.
-Nuria a barátnőm. -törte meg a szótlanságot Gerard.Azt hittem majd
elsüllyedek...Gerard amúgysem volt velem olyan mint Cesc, lehet a természetéből
adódott, nem tudom.Két dologban voltam biztos; ezzel elástam magamat Gerardnál,
a másik pedig hogy minnél hamarabb le kell innen lépnem.Nagyon szégyelltem
magamat.
-Engem most hívott Emily, hogy előbb jön hozzám Adel, úgyhogy most el kell
mennem. -próbáltam kimenteni magam a helyzetből.
-Most nem kell emiatt lelépned... -mondta átlagos hangnemben Piqué, de éreztem a
gúnyt a hangján.
-Nem emiatt... -fejeztem volna be a mondatot, de Cesc a szavamba vágott:
-Ki az az Adel? -kérdezte.
-Tényleg, ki az? -kérdezte kitörő kíváncsisággal Gerard, majd flegmán folytatta -Nem
ismerem, de a neve...te jó ég, milyen név ez? -mondta eltorzított hanggal, engem
utánozva.Cesc szája mosolyra húzódott, gondolom nevetni akart, de tűrtőztette
magát.
-Egy kislány, én szoktam rá vigyázni. -mondtam, de a hangom ott volt, hogy lassan
elcsuklik.Hihetetlenül szégyelltem magamat, és legzívesebben bömböltem volna
-mert én a ciki szituációk után azt szoktam.Kitör belőlem.Cesc hirtelen felállt az
asztaltól, és hátat fordított nekünk.Legszívesebben...nem is tudom mit csináltam
volna...talán Piquét félholtra vertem volna, de volt egy kevéske önkontrollom, szóval
még csak semmi rosszat be se szóltam Gerardnak.Felálltam a helyemről, majd
odasétáltam Ceschez.Ő nem fordult meg, még mindig háttal állt nekem.
-Akármilyen morcos vagy, azt tudnod kell hogy egy hős vagy... -mondtam neki, s
hátulról átöleltem -Egy világbajnok hős. -ő erre csak felnevetett, majd
felémfordult.Nem mondott semmit sem, csak visszaölelt.Annyira jó érzés
volt.Kibújtam a karjai közül, s elindultam az ajtó felé.Lopva még Gerardra
pillantottam egyet, de ő csak megforgatta a szemét, és kinyögött valami olyasmit
hogy "Csá".Oké Gerard, ha így állunk.Nagyképű,beképzelt,egoista állat...
-Sziasztok! -mondtam, s kinyitottam az ajtót.
-Nem kellene hazavinni? -mondta Cesc- Egyáltalán tudod, hogy merre jöttünk?
-kérdezte felvont szemöldökkel a fiú.
-Fogok egy taxit... -mondtam s kiviharzottam a házból-Köszönök mindent! -ordítottam
kívülről, majd fogtam egy taxit.Késésben voltam, de nem érdekelt.Most a legkevésbé
sem volt kedvem Adelra vigyázni.Arról nem is beszélve, hogy még valahogy Emilynek
is elkéne mondani mindent.Ja, és azt már meg se említsük, hogy Emma biztos
eldicsekszik a csókkal...meg ki tudja még mit csináltak ott.A taxi hamar a házam elé
vitt, ahol már várt rám Adel és María.Odasiettem hozzájuk, és Adel egyből a
nyakamba ugrott.Felemeltem magamhoz, majd adtam az arcára egy puszit.
-Bocs a késésért, csak... -mondtam.
-Látom nem aludtál itthon. -vágott a szavamba nevetve María, majd intett egyet, s
elsietett. -Este jövök! -kiabált vissza.Én bevittem a kislányt a házba, majd leültettem
a konyhába, eléraktam a csokikészletemet, ami arra az esetre van, ha az ufók
megtámadnák a házat...igen, ellenük a legfinomabb csokikkal lehet védekezni.
-Na szöszi, egyél egy kicsit, én addig átöltözök, jó? -néztem Adelra felhúzott
szemöldökkel.
-Oké, én addig... -elharapta a mondat végét, s elkezdett nevetni.Olyan édes volt
mikor valamiben sántikált.Gyorsan bementem a szobámba, magamra kaptam egy
műszálas melegítő gatyát és a hozzá tartozó zöld melegítőfelsőt.Odakint hideg volt,
ami mostanában nagy szó.A melegítőalsó fekete volt, az oldalában egy zöld csík, és a
zsebénél egy nike pipa.A hozzátartozó felsőt egyszerűen imádtam.Egyszerű zöld,
olyan zöld ami a gatyában van, és a mellkasomon szintén egy nike jel díszelgett.
Hipergyorsasággal felvettem, hajamat összefogtam és ki Adelhoz.Mikor kijöttem a
szobámból, arra lettem figyelmes, hogy Adel félénken tiltakozik valami, vagy inkább
valaki ellen az ajtóban.
-De idegenekkel nem szabad szóbaállni, és nem szabad be sem engedni őket a
házunkba. -mondta félénken, az ajtó mögül valakinek.Régóta ismerem már a lányt,
eléggé ahhoz, hogy tudjam, ez félelem a hangjában.Az ajtóban álló személyt még
mindig nem láttam, ezért futva indultam a nyitott ajtó felé.