Anda di halaman 1dari 227

Fazakas Emese

A MAGYAR NYELV KIS TÖRTÉNETI NYELVTANA


Kiadói tanács

Dr. Benedek József egyetemi tanár (Kolozsvár)


Dr. Gábor Csilla egyetemi tanár (Kolozsvár)
Dr. Rostás Zoltán egyetemi tanár (Bukarest)

EGYETEMI JEGYZETEK

Megjelent az Apáczai Közalapítvány támogatásával

6
FAZAKAS EMESE

A magyar nyelv kis történeti


nyelvtana

EGYETEMI MŰHELY KIADÓ


Bolyai Társaság – Kolozsvár
2008

7
A jegyzet elkészítését az Apáczai Közalapítvány 706/39. nyilvántartási számú
programja támogatta.

 Fazakas Emese; Bolyai Társaság, 2008

Lektorálta:
dr. Mátai Mária, habilitált egyetemi docens (Budapest)
dr. Máthé Dénes, egyetemi adjunktus (Kolozsvár)

Kiadja az Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár


Felelős kiadó: Szőcs Krisztina
A kiadvány felelős szerkesztője:
Korrektúra: András Zselyke
Borítóterv: Makkai Bence
Számítógépes tördelés: Fazakas Emese
Nyomta az AmGraphis, Kolozsvár

ISBN 978-973-88620-3-6

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României

FAZAKAS EMESE
A magyar nyelv kis történeti nyelvtana / Fazakas
Emese. – Cluj-Napoca : Egyetemi műhely kiadó, 2008
ISBN 978-973-88620-3-6

811.511.141

8
TARTALOM

Előszó ........................................................................................................ 11
I. Hangtörténet........................................................................................... 13
1. A hangtörténet vizsgálatakor felmerülő általános fogalmak, jelenségek
................................................................................................................... 14
2. A hangváltozások típusai....................................................................... 17
3. A hangváltozások okai .......................................................................... 18
4. A mássalhangzók története.................................................................... 20
4.1. A mássalhangzók rendszere az ősmagyar kor végén, vagyis az
ómagyar kor elején................................................................................ 20
4.2. A mássalhangzórendszer változásai az ómagyar korban ............... 21
4.3. A középmagyar korban bekövetkező változások........................... 26
4.4. Az asszociációs hangváltozások .................................................... 26
4.5. A mássalhangzó-torlódás feloldása................................................ 27
4.6. Összefoglalás ................................................................................. 28
5. A magánhangzók története.................................................................... 30
5.1. A rövid magánhangzók rendszere.................................................. 30
5.2. A diftongusok................................................................................. 38
5.3. A hosszú magánhangzók rendszere ............................................... 42
6. Összefoglalás......................................................................................... 43
II. Történeti alaktan és mondattan............................................................. 47
1. A tövek .................................................................................................. 49
1.1. A szótövek szinkrón és diakrón megközelítése ............................. 49
1.2. A tőtípusok..................................................................................... 50
1.3. A kötőhangzó, előhangzó és tővéghangzó ..................................... 51
1.4. A mai tőtípusok kialakulásának okai és a tőtípusok megjelenése.. 52
1.5. A tövek alakulása az ómagyar kor után ......................................... 57
1.6. Összefoglalás ................................................................................. 59
2. A toldalékok története ........................................................................... 62
2.1. A toldalékok változásainak okai .................................................... 63
3. A jelek ................................................................................................... 64
3.1. A névszójelek................................................................................. 64
3.2. Az igejelek ..................................................................................... 71
4. A ragok.................................................................................................. 79
4.1. A ragok kialakulásának az oka....................................................... 79
4.2. A névszóragok ............................................................................... 80
4.3. Személyt jelölő ragok..................................................................... 95
3. A szófajok történeti alak- és mondattana ............................................ 113
3.1. A ige-névszók vagy nomenverbumok .............................................. 116
3.2. Az igék ............................................................................................. 119
3.3. Az igenevek...................................................................................... 122
9
3.4. A főnevek, melléknevek és számnevek........................................133
3.5. A névelők .....................................................................................141
3.6. A névmások..................................................................................147
3.7. A határozószók, névutók és igekötők...........................................172
3.8. A kötőszók, módosítószók és partikulák......................................201
III. Összefoglaló ......................................................................................216
1. A hangváltozások és ezek hatása más részrendszerekre......................216
2. A történeti alaktan kérdései .................................................................216
3. A szófajok keletkezésének módjai ......................................................217
4. A funkcióbeli differenciálódás és a mondat szintjén bekövetkező
változások................................................................................................219
Általános szakirodalom ...........................................................................221
Idézett irodalom.......................................................................................227
Rezumat...................................................................................................230
Abstract ...................................................................................................231

10
Előszó

A magyar nyelv kis történeti nyelvtana című jegyzet a 2007-ben


megjelent Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe című folytatásaként
született. A nyelvtörténet tanulmányozásának elengedhetetlen feltétele,
hogy azokat az általános kérdéseket, problémákat megismerjük, amelyek
nélkül egyetlen nyelv történetét sem lehet behatóbban tanulmányozni. Erre
volt hivatott az előző jegyzet. Ugyancsak ott kerítettem sort az általános
fogalmak, a változási okok és célok tárgyalása után a helyesírás-történet
rövid bemutatására és a szókincstörténet szintén rövid ismertetésére. E
kérdések tárgyalása során már sok olyan fogalommal, jelenséggel
megismertettem az olvasót, amelyre a jelen jegyzetben csak utalni fogok,
hiszen semmi értelme újra megismételni a már elmondottakat.
A jelen jegyzetben két nagy fejezet kap helyet: a hangtörténet és a
történeti alaktan és mondattan. A hangtörténeti jelenségek bemutatására
elsősorban azért van szükségünk, hogy láthassuk: hogyan alakult ki a mai
hangrendszer, hogyan és miért változnak az egyes hangok, és ezeknek
milyen hatása van a többi részrendszerre; pl. miért nem illeszkednek
hangrendileg bizonyos toldalékok, miért írunk és ejtünk egyszer rövid,
egyszer hosszú hangzót ugyanannak a szónak a különböző toldalékolása
során; illetve miért tapasztalhatunk most is olyan jelenségeket, amelyek
egyes szavak hangalakbeli változásához vezethetnek.
A történeti alaktan és mondattan fejezet alcímeiben talán nem is
indokolja a nagy fejezetcímet, legalábbis, ha iskolai ismereteinket próbálja
előhívni. A tövek és a toldalékok tárgyalása után (amelyek szorosan az
alaktanhoz tartoznak), az egyes szófajok bemutatására kerül sor. Így az
olvasó elcsodálkozhat, hogy miért található a címben az alaktan és
mondattan kifejezés, miért nem alaktanról és szófajtanról beszélek. Azért,
mert ugyan az egyes szófajok kialakulását, történetét követem sorra,
minduntalan olyan jelenségeket is tárgyalom, amelyek a mondattan körébe
sorolhatók. Itt nem csak az egyes szófajok mondatbeli funkcióira
gondolok, hanem bizonyos viszonyok kifejezésére. Ugyanezt teszem a
toldalékok bemutatásakor is. Pl. a többes szám használata, a birtokviszony
kifejezése, az igeidők használata, az igeragozási paradigmák és
használatuk kialakulása, változása, az alany és állítmány egyeztetése, a
vonzatok, a különböző mellékmondatok megjelenése, differenciálódása.
Mindezeket az adott toldalékok, szófajok után tárgyalom, hiszen egy külön
mondattani fejezettel állandóan vissza kellett volna utalni a már
megírtakra, vagy újra kellett volna mondani már leírt, elmondott
jelenségeket.

11
A jegyzetben az érdeklődők állandóan utalásokat találhatnak Kádár
Editnek szintén 2007-ben megjelent Alaktan és szófajtan jegyzetére,
hiszen ez az írás elsősorban a bölcsészkari magyar szakos hallgatóknak
készül, és egyáltalán nem tekinthetünk el attól sem, amit ők a mai magyar
rendszerről tanulnak.
Az egyes fejezetek és alfejezetek kulcsszavakat tartalmaznak, amelyek
remélhetőleg segítenek az olvasóknak eligazodni. Az egyes fejezetek és
alfejezetek végén feladatok, kutatási témák találhatók, ezek célja az egyes
jelenségek továbbgondolása, esetleg jobb megértése és a témákban való
elmélyülés. Az érdeklődők kíváncsiságát megpróbálom bő szakirodalom
felsorakoztatásával kielégíteni. A jegyzet végén felsorolom mindazokat a
szakkönyveket, tanulmányokat, amelyek hozzásegíthetnek az
elmélyüléshez, illetve külön vezetem fel az idézett szakirodalmat.

Fazakas Emese

12
I. HANGTÖRTÉNET

Kulcsszavak:
fonémarendszer; hangváltozás; fonologizálódás; defonologizálódás;
fonéma- v. hanghelyettesítés; fonotaktikai szabályok; szabályos,
tendenciaszerű változások; hangtörvény; asszociációs hangváltozások,
hasonulás v. asszimiláció, elhasonulás v. disszimiláció; független, spontán
hangváltozások; mássalhangzó-torlódás; labializáció v. labializálódás;
nyíltabbá válás; magánhangzó-redukció v. félhangúsodás; kétnyíltszótagos
tendencia; magánhangzónyúlás; pótlónyúlás; hiátus keletkezése és
megszüntetése; diftongus v. kettőshangzó; diftongizáció; monoftongizáció
v. egyhangúsodás

A hangtörténet – mint a neve is mutatja – a hangok változásaival, a


hangváltozásokban megnyilvánuló szabályszerűségekkel foglalkozik. Az
idők folyamán egy nyelv hangállományából eltűnhetnek vagy abba
belekerülhetnek hangok, és módosulhat az egyes hangok gyakorisága is.
Természetesen ezek a jelenségek kihatással lehetnek az egyes szótövekre,
toldalékokra is, sőt a mondatok szintjén is módosulásokat idézhetnek elő.
A hangtörténet tárgyalásakor elsősorban felvázolom az általános,
minden nyelv hangtanára vonatkozó változási jelenségeket (1. A
hangtörténet vizsgálatakor felmerülő általános fogalmak, jelenségek; 2. A
hangváltozások típusai; 3. A hangváltozások okai), majd a magyar
mássalhangzók, magánhangzók és diftongusok rendszerét mutatom be (4.
A mássalhangzók története; 5. A magánhangzók története; 5.1. A rövid
magánhangzók rendszere; 5.2. A diftongusok; 5.3. A hosszú magánhangzók
rendszere) történetiségükben. Ezeken kívül kitérek a jövevényszavak
hangtani beilleszkedésére, illetve az összegzésben olyan jelenségekre
hívom fel a figyelmet, amelyek a mai magyar nyelv más részrendszereire,
vagy a helyesírásra is kihatottak.
A hangok történetének tanulmányozása során a történeti korszakokat
(ezeket l. Fazakas 2007: 19–21) követem úgy, hogy külön ismertetem a
mássalhangzók, magánhangzók és diftongusok esetében a történeti
folyamatot. Az ősmagyar kor hangtörténetét nem tárgyalom külön. Annak
ellenére, hogy az összehasonlító-történeti módszerrel és az idegen
nyelvekből átkerült szavak hangalakjának tanulmányozásával meglehetős
biztonsággal leírhatók ezek a változások, mivel ezek a jelenségek kevésbé
hatottak a tőtípusokra, a helyesírásra stb., és nincsenek nyelvemlékekkel
visszaigazolható bizonyítékaink, csupán az ómagyar kor tárgyalásakor
vázolom fel a korszak eleji, tehát az ősmagyar korban történt változások
során kialakult fonémarendszert. A középmagyar korban bekövetkező
13
változások közül is csak azokat említem, amelyek a mai magyar köznyelv
szempontjából fontosaknak bizonyulnak.
Az egyes fejezetek végén további irodalmat talál az érdeklődő, illetve
továbbgondolásra sarkalló és gyakorlati szempontú feladatokat.

1. A hangtörténet vizsgálatakor felmerülő általános fogalmak,


jelenségek

A nyelvi változások tanulmányozása során (Fazakas 2007: 42–92)


már láthattuk, hogy a fonémarendszer a nyelv azon rendszere, amely a
legkevésbé hajlamos a változásra. Ez a rendszer természetéből adódik: a
hangok szoros viszonyhálózatot alkotnak a mai nyelv fonetikájából ismert
(zárt–nyílt, mély–magas, zöngés–zöngétlen, rövid–hosszú stb.) oppozíciók
miatt is, és ez az egyik oka annak, hogy nagyon nehezen kerülnek ki a
rendszerből, vagy kerülnek be a rendszerbe hangok. Azonban amennyiben
„üres hely” van a rendszerben, pl. egy zöngés hangnak nincs meg a
zöngétlen, vagy egy rövidnek a hosszú párja, akkor nagyon nagy a
valószínűsége annak, hogy a hiányzó helyet valami előbb-utóbb be fogja
tölteni. Ugyanakkor – ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes hangok
jellemzőit, – láthatjuk, hogy képzésük szerint több hang csak egy-egy
jellemzőben tér el egy másiktól. Pl. a fog- és zárhangok közül a d és a t
csupán annyiban tér el egymástól, hogy a d zöngés, a t pedig zöngétlen.
Ugyanez mondható el a dzs és cs zárrés-, valamint ínyhangokról is. Az
ómagyar kor folyamán a magyar beszélők már ejtettek cs hangot, tehát ez
része volt az akkori mássalhangzók rendszerének, azonban a cs-nek nem
volt meg a zöngés párja. Ez vezetett ahhoz, hogy a középmagyar kor elején
megjelenjen a dzs is. Az a tény azonban, hogy valamely hangnak nincs
meg a „párja” a rendszerben, nemcsak azt eredményezheti, hogy új hangok
kerülnek be a csoportba, hanem a meglévő hang el is tűnhet, illetve
átalakulhat. Ez történt az ómagyar korban a dźs-vel (jésített dzs), amely
zöngés, elülső szájpadláson képzett hang volt: átalakult elülső
szájpadláson képzett zöngés zárhanggá, gy-vé.
A rendszer zártságára utalva láthattuk a nyelvi változások
tárgyalásakor (Fazakas 2007), hogy amennyiben idegen nyelvből olyan
szót vesz át egy másik nyelv, amelyben számára „idegen” hangok vannak,
akkor a beszélők hajlamosak az idegennek érzett hangot helyettesíteni egy
olyannal, amely az anyanyelvük fonémarendszerében már benne van. Ilyen
hanghelyettesítés következtében lesz pl. a szl. cesar-ból császár a
magyarban, mert nincs még c hangunk, és ugyanezért helyettesítjük t-vel a
szl. nemec szóvégi c-jét is.

14
Ebből a rövid felvezetőből is láthattuk, hogy bizonyos hangok
megjelenhetnek, illetve eltűnhetnek vagy átalakulhatnak egy nyelv
története során. Új fonéma keletkezéséről, vagyis fonologizálódásról
beszélhetünk pl. az ómagyar korban megjelenő zs hang esetében. A
legtöbb esetben az új fonéma megjelenését megelőzik az allofónok, vagyis
bizonyos helyzetekben a hangkapcsolatoknak köszönhetően már
allofónként ejtjük a hangot, de nincs neki teljes fonetikai értéke, tehát nem
beszélhetünk róla mint fonémáról. Pl. a HB. korában több mint valószínű a
t és az j találkozásakor már ty-t ejtettek a magyar beszélők (pl. HB.:
Latiatuc [láttyátuk]), de teljes értékű fonémaként a ty csak később jelent
meg.
A hangváltozások során egy régi fonéma eltűnhet, vagyis
defonologizálódás következhet be. Ez történt az ómagyar kor elején még
meglévő veláris (mély hangrendű) Ç-vel. Természetesen különbséget
kellene tennünk aközött, hogy teljesen, nyomtalanul eltűnik-e egy hang a
hangrendszerből, és aközött, hogy átalakul-e. A könnyebb megközelítés
érdekében a hangtörténet során akkor is fonémakiesésről,
fonémaeltűnésről beszélünk, ha az adott hang valami mássá alakul, hiszen
a mai magyar beszélők már nem ejtik az eredeti hangot. Ezért mondjuk
azt, hogy az ómagyar kor folyamán eltűnt a magyar fonémarendszerből a
veláris Ç.
A hangváltozások során megtörténhet az is, hogy egy fonéma nem
tűnik el, azonban a változások következtében a fonéma gyakorisága
megnő vagy éppen csökken. Gondoljunk csak arra, hogy régi, pl.
középmagyar vagy újmagyar kori szövegeket olvasva mennyire kevés
azon szavaknak a száma, amelyekben a dzs hang előfordul. Ma már
azonban jóval több esetben halljuk, jóval több szó részét képezi e hang. Az
ómagyar korban kitapintható labializációs folyamat következtében sok
szavunkban az i hang ü-vé változott (pl. bikk > bükk, fist > füst, innep >
ünnep), az i gyakorisága csökkent, de természetesen az i hangunk nem tűnt
el. Tehát a fonémaváltozások során beszélhetünk olyan esetekről, amikor
egy szóban más fonémát ejtünk, mint korábban, de ez nem jár a rendszer
változásával, hiszen mindkét fonéma tagja marad a csoportnak.
A történeti fonetika tárgyalásakor és tanulmányozásakor arra is
tekintettel kell lennünk, hogy egy adott hang egy bizonyos helyzetben
átváltozik-e, vagy átadja a helyét egy másik hangnak. Hang- vagy
fonémaváltozásról, -átalakulásról akkor beszélhetünk, amikor egy hang
vagy a képzés helye szerint vagy a képzés módja szerint változik meg. Ez
történt pl. az ómagyar kori i > ü változás esetében. Mindkét magánhangzó
magas, felső nyelvállású, csupán az i ajakréses, míg az ü ajakkerekítéses.
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a közvetlen hangváltozások esetében
a hangok úgy változnak, hogy egyetlen jellemzőjük változik csak meg.
15
Természetesen pl. ë > ü változásról is beszélhetünk, azonban ez csak
közvetetten jöhet létre, ekkor többlépcsős változással állunk szemben.
Először a magas, középső nyelvállású, ajakréses ë hang ö-vé, vagyis
magas, középső nyelvállású, ajakkerekítéses hanggá változik, és ez az ö
hang alakul majd magas, ajakkerekítéses felső nyelvállású ü-vé.
Emellett azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az egyes részrendszerek
között nincs átjárás, vagy nagyon kicsi az esély arra, hogy ez
bekövetkezzen. A magánhangzók esetében a mély és a magas
magánhangzók külön részrendszert alkotnak, és a magyar nyelv története
során nem találunk példát arra, hogy e két részrendszer között átjárás
lenne. Ugyan a hangtörténeti írások beszélnek palatalizációról a veláris Ç
esetében, vagyis a mély hangrendű Ç-nek magas hangrendűvé alakulásáról,
véleményem szerint itt nem hangváltozás, hanem hanghelyettesítés történt:
a veláris Ç-t felváltotta a palatális i.
Hang- vagy fonémahelyettesítésről akkor beszélünk, amikor a két
hang több mozzanatban tér el egymástól, és olyannyira távol állnak
egymástól a rendszerben, hogy az egyik nem változhat át a másikká. (Pl. a
mássalhangzók körében a b nem változhat ny-nyé, hiszen a képzés módja
és a képzés helye szerint is nagyon távol állnak egymástól, illetve a p nem
változhat t-vé vagy k-vá annak ellenére, hogy mindhárom zárhang, de a
képzés helye szerint távol esnek egymástól. Vagy ha – az előbbi példával
élve – az egyik magánhangzó magas, a másik mély hangrendű.)
Hanghelyettesítésre legtöbbször akkor kerül sor, amikor idegen szót
veszünk át, és a magyar hangrendszertől idegen hangot helyettesítjük egy
másikkal, mint fennebb is láttuk. Tulajdonképpen az elhasonulás esetében
is hanghelyettesítésről beszélhetünk: a R. hornyó szó hernyó-vá alakulása
során nem az o hang változik e-vé (gondoljuk végig a két hang
jellemzőit!), hanem az o hangot felváltja az e.
A rendszerbeli összefüggéseken kívül minden nyelv esetében
beszélhetünk fonotaktikai szabályokról, vagyis olyan szabályokról,
amelyek meghatározzák, hogy a szavakban milyen hangkörnyezetben
jelenhetnek meg az egyes hangok, ezek hogyan kombinálódhatnak
egymással. A mai magyarban pl. akármilyen mássalhangzóval kezdődhet
szó, azonban az ősmagyar korban feltételezhetően bizonyos
mássalhangzók nem állhattak szó kezdetén, csupán mássalhangzó-
kapcsolatokban vagy két magánhangzó között jelenhettek meg. Ugyancsak
a fonotaktikai szabályok határozták meg azt, hogy a beszélők az ómagyar
korban a szóeleji mássalhangzó-torlódást feloldották (pl. skola > iskola,
brát > barát stb.).

16
2. A hangváltozások típusai

A hangváltozások két nagy típusát szoktuk megkülönböztetni: a


szabályos, tendenciaszerű hangváltozásokat és az asszociációs
hangváltozásokat.
Szabályos, tendenciaszerű hangváltozásról akkor beszélhetünk,
amikor egy hang azonos fonetikai helyzetben, azonos időben és azonos
módon változik. Vizsgáljuk meg, mit is jelent az azonos fonetikai helyzet,
azonos idő és az azonos mód. Pl. az ómagyar kor elején még meglévő χ
(mediopalatális zöngétlen h) szó elején és szó közepén h-vá alakul: TA.
hodu [χodu] > had; ősm. *χala > hal; TA.: tichon [tiχon] > Tihany.
Mindez az ómagyar kor elején következett be, tehát nemcsak azonos
fonetikai helyzetben, hanem azonos időben is történt a változás a magyar
nyelvterületen, vagyis azonos térben.
Hasonló módon az ómagyar korban beszélünk nyíltabbá válási
tendenciáról is, amikor főleg az első, hangsúlyosabb szótagbeli
magánhangzók nyíltabbá váltak. Pl. HB.: gimilſben [dźsimilsben ~
gyimilcsben] > 1316: gemelche; HB.: pucul [pukul] > pokol. Habár a
nyíltabbá válás minden első szótagbeli magánhangzót érinthetett, ez nem
ment végbe minden esetben és minden nyelvjárásban: pl. megmaradt az u
hang a tud, fut, hazug, az o a kos, moly, mozsár stb. szavakban. Tehát a
tendenciaszerű hangváltozások egy bizonyos területen és időben nem
érintenek minden hasonló fonetikai helyzetben levő hangot, de az esetek
nagy részében végbemennek.
A szabályos, tendenciaszerű változások mellett beszélhetünk
hangtörvényekről is akkor, amikor a hangváltozások kivételek nélkül
mennek végbe. Ez azonban nagyon ritkán történik meg, a magyar nyelv
történetében csak az ősi tővégi rövid magánhangzók eltűnése tekinthető
annak.
Az asszociációs hangváltozások akkor következnek be, amikor egy
szón belül egy hang hatására egy másik hang megváltozik. Az asszociációs
hangváltozások közé soroljuk: a) a hasonulást, b) az elhasonulást és c) a
hangátvetést. (a) A hasonulásnak több típusát ismerjük attól függően,
hogy az indukáló hang az indukáltat teljesen azonossá teszi-e magával
(teljes hasonulás), vagy csak a képzés egy mozzanatában teszi magához
hasonlóvá (részleges hasonulás). Ezen kívül akkor, ha a hangváltozást
kiváltó hang megelőzi a változást elszenvedő hangot, előreható
hasonulásról, ha pedig követi azt, hátraható hasonulásról beszélünk. Pl.
előreható teljes hasonulás: R. hoszjú > hosszú; mosja (TA.: muſia) >
mossa. Előreható részleges hasonulás: mezsde (1206: Misde) > mezsgye;
R. majt > majd. Hátraható teljes hasonulás: hadl (HB.: hadlaua) > hall;
aχszin (HB.: achſin) > asszony. Hátraható részleges hasonulás: romt (vö.
17
romlik) > ront; himt (vö. himlő) > hint. Az egyes hangoknak nem muszáj
egymás mellett állaniuk ahhoz, hogy hassanak egymásra. Pl. a kazdag >
gazdag változás esetében az indukáló hang a szóvégi g, amelynek hatására
a szókezdő k teljes hasonuláson megy keresztül.
A hasonulás egyik érdekes fajtájáról, az elhasonulásról, vagy
disszimilációról akkor beszélhetünk, amikor az egyik hang magától
eltérővé, különbözővé teszi a másikat. Ez is lehet előreható vagy hátraható.
Pl. előreható elhasonulás: ném. erker > m. erkély (a két r közül az első
megmarad, a másodikat elhasonítja magától, az lj-vé válik); borbér >
borbély; hátraható elhasonulás: talál > N. tanál; háss > hárs; duccás >
durcás; sacc > sarc.
Diakrón szempontból hasonulásról és elhasonulásról nemcsak a
mássalhangzók, hanem a magánhangzók körében is beszélhetünk: a
magánhangzók hasonulása következtében valósul meg a magánhangzó-
harmónia (HB. puculnek > pokolnak; *magyer > magyar ~ megyer);
elhasonulás következtében megbomlik a magánhangzó-harmónia (R.
fazakas > fazekas, R. hornyó > hernyó) (l. Fazakas 2007: 76–7).
Ezeken kívül beszélhetünk független, spontán hangváltozásokról,
melyek minden más nyelvi elemtől, illetve az adott hang fonetikai
helyzetétől is függetlenek. Ez történt pl. az ómagyar korban még ejtett lj-
vel is (amelyet a helyesírásból ly-ként ismerünk). Ez a hang – bizonyos
nyelvjárásszigeteket leszámítva – j-vé alakult fokozatosan az egész magyar
nyelvterületen, attól függetlenül, hogy milyen hangkörnyezetben fordult
elő.

3. A hangváltozások okai

A Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe (Fazakas 2007) során


elsősorban a változások okaival foglalkoztunk, itt újra felsorolom azokat
az okokat, amelyek a hangok változásához hozzájárulnak, azonban a már
ismertekre csupán utalni fogok.
a) A hangkörnyezet. Az asszociációs hangváltozások elindítója a
hangkörnyezet, vagyis az a tény, hogy milyen hangok találhatók egymás
mellett, illetve milyen hangokból épül fel egy szó. Ezeket az egyes
szavakon belül nagyon könnyen ki lehet mutatni. Tulajdonképpen ez egy
olyan típusú változást idéz elő, amely napjainkig tart. (Ezért foglalkozik a
mindenkori magyar nyelv fonetikája is a hasonulásokkal, csupán csak nem
diakrón szempontból teszi ezt.) (L. előbb, illetve Fazakas 2007: 76–7).
b) A hangsúlyviszonyok. Az a tény, hogy egy-egy szón belül bizonyos
szótagok hangsúlyosabbak, mint a többiek, hangváltozásokhoz vezethet. A
magyar szavak esetében a hangsúlyviszonyok inkább első és utolsó
18
szótagbeli változásokat idéznek elő. Ezek lehetnek tendenciaszerű
változások (mint pl. a nyíltabbá válás az első szótagban, vagy a szóvégi
rövid magánhangzók eltűnése az ómagyar korban), de ismerünk
szórványos változásokat is, amelyek szintén a hangsúlyviszonyok hatására
jöttek létre, vagy módosulnak akár napjainkban is. (L. még Fazakas 2007:
76–7).
c) Az analógia a hangok változására is kihat. Pl. az ómagyar korban
két magánhangzó közötti helyzetben, többes számú és birtokos
személyragos alakokban jelenik meg az l, illetve az n hangok
palatalizációja tővégen (pl. személyek, asszonyom, de: személ, személt,
asszont, asszonról). Ez még nem jelent analógiás változást, azonban akkor,
amikor ez már innen átterjedt a nominatívuszi alakokra (pl. személy,
asszony), majd ennek hatására a többi, a teljes tőhöz kapcsolódó ragok
előtt is megjelentek a palatalizált mássalhangzók, már az analógia
indukálta változásról beszélhetünk. (Vö. Fazakas 2007: 50–1, 78.)
d) A fonotaktikai szabályok nemcsak az ómagyar kori
jövevényszavakban előforduló szókezdő mássalhangzó-torlódás
feloldásához vezettek, hanem a nyelv története során és természetesen
napjainkban is hatnak. Pl. mivel a magyar szavak végén az ó mindig
hosszú (figyeljük meg, hogy ez nem csak helyesírási szabály, hanem
valóban hosszan is ejtjük a szóvégi ó-t), az idegen nyelvekből napjainkban
bekerülő, az átadó nyelvben rövid o-ra végződő szavak végén is hosszú ó-t
kezdünk ejteni; l. autó, videó, euró stb.
e) Az idegen nyelvek hatása sem elhanyagolható annak ellenére, hogy
az egyes nyelvek fonetikai rendszere olyannyira zárt, hogy az idegen
nyelvek erre a rendszerre hatnak a legkevésbé. (L. Fazakas 2007: 69–70.)
f) A gazdaságosságra, egyszerűségre törekvés következtében jönnek
létre általában az asszociációs hangváltozások (l. fennebb). Illetve a
hatáskeltés, a közlés hatásosságának az igénye nyomán is
bekövetkezhetnek hangváltozások; pl. így keletkezett a csoda mellé a
csuda, a micsoda mellé a mecsoda.
g) Az egyes nyelvváltozatok érintkezése. „Megszüntethet, illetve
elterjeszthet korábban csak egyes nyelvjárásokra érvényes változatokat. Az
ősmagyar korban a nyelvjárások keletkezése a nemzetségek, törzsek
alakulásával van kapcsolatban. E kötelékek azonban könnyen meglazultak
(...). Ezért az új keletkezésű nyelvjárási, elkülönítő vonások ismételten
keveredhettek. Az ősmagyar korra fellelhető egy sz-ező és egy s-ező
nyelvjárás: erre utalnak például a sző és származéka a sövény, a szer és a
sor: melyek azonos etimológiájú szópárok; vagy a -ság képzőnek -szág
alakja, mely az ország, jószág szavakban van meg. E szavak ma és
valószínűleg már igen régóta ugyanabban a nyelvi közösségben egymás
mellett éltek” (E. Abaffy 2003: 112).
19
h) A funkció-megkülönböztetés. A hangváltozásokat befolyásoló
tényezők közül ezt hagytuk utoljára, hiszen ebben az esetben legtöbbször
arról van szó, hogy egy már megindult változás minden esetre való
kiterjedését éppen a funkció-megkülönböztetés igénye akadályozza meg.
Ez történt az ómagyar korban, amikor a szóvégi hosszú magánhangzóink
kezdtek rövidülni, azonban ez az igék esetében csak részben következett
be. Nem tűntek el a hosszú magánhangzóra végződő alakok sem, hiszen a
rövid vagy hosszú szóvégi hangzónak más-más grammatikai funkciója
volt: pl. várá, kéré, vára, kére stb.

Az általános fogalmak és a hangváltozásokat kiváltó okok után lássuk


a mássalhangzók, magánhangzók és diftongusok történetét. Mivel a
magyar hangok történetében a legjelentősebb korszak az ómagyar kor,
hiszen ekkor alakul ki az a hangrendszer, amelyet ma is használunk, ezt
fogjuk részletesen bemutatni, kitérünk a középmagyar korra is, mivel ott
újabb két jelentős változás zajlott. Az új- illetve az újabb magyar kort
azonban nem tárgyaljuk, hiszen ott többnyire a nyelvjárásokat érintő
jelenségekről tudnánk csak beszámolni, és ez már a nyelvjárások
történetéhez tartozna. A mi célunk pedig az, hogy a hangok történetét is
úgy tárgyaljuk, hogy elsősorban a mai magyar köznyelv hangrendszerét
tartsuk szem előtt.

4. A mássalhangzók története

4.1. A mássalhangzók rendszere az ősmagyar kor végén, vagyis


az ómagyar kor elején

Zárhangok Nazálisok Réshangok Affrikáták Likvidák


ztlen z ztlen z ztlen z
Bilabiális p b m β
Labiodentális f
Dentialveoláris t d n sz z l r
Alveopalatális s cs
Palatális ny j dźs lj
Veláris k g χ γ

Amint a fenti táblázat is mutatja, több olyan mássalhangzót ejtenek a


magyar beszélők az ősmagyar kor végén és az ómagyar kor elején,
amelyek ma már nem képezik a mássalhangzórendszer részét: a bilabiális
β (akárcsak az angol w a which szóban); a palatális (vagy jésített) dźs; a
mediopalatális zöngétlen χ (akárcsak a német ach szó ch-ja); a
mediopalatális zöngés γ (akárcsak a spanyol seguir szó g-je). Ugyanakkor
20
pedig több, ma használatos mássalhangzónk hiányzik: a c, dz, dzs, gy, h,
ty, v és a zs. Éppen ezért a mássalhangzók tárgyalása során megvizsgáljuk,
hogyan tűntek el az ómagyar kor elején még létező, ma nem használatos
hangok, illetve hogyan keletkeztek az ekkor még hiányzó mássalhangzók.
Emellett foglalkozunk a mássalhangzó-torlódás feloldásával is. Mivel az
asszociációs változások bizonyos esetei inkább az alaktan szempontjából
jelentősek, itt csak vázlatosan tárgyalom a jelenségeket, és az adott
alaktani jelenségnél visszatérek rájuk. A nyelvtörténészek általában a
mássalhangzónyúlást is a hangváltozások közé sorolják, azonban a
hosszúság a mássalhangzók esetében nem a fonéma tulajdonsága, hanem a
morfémáé, és a nyúlás szintén a tövek, toldalékok szempontjából válhat
fontossá, ezért ezt is ugyancsak a morfematikai változások tárgyalásakor
említem.

4.2. A mássalhangzórendszer változásai az ómagyar korban

4.2.1. Az ómagyar kor elején kivesző mássalhangzók

Azok a mássalhangzók, amelyek az ómagyar kor elején még a magyar


hangrendszer részei voltak, de amiket ma már nem használunk,
fokozatosan eltűntek. Lássuk, mivé is alakultak, hogyan tűntek el a
mássalhangzórendszerből!
(1) A bilabiális β fonetikai helyzetétől függően többféleképpen
változik.
Szókezdő helyzetben a következő változásokat tudjuk kimutatni:
• Szókezdő helyzetben szinte kivétel nélkül a képzés helyének
eltolódása következtében v-vé alakul. Pl. HB.: vogmuc [βodźsmuk
~ βogymuk] > vagyunk; HB.: uolov [βaloβ] > βalo² > való; *ősm.
βize > víz.
• Ritkán, de erre is van példa: szókezdő helyzetben el is tűnhet: HB.:
Wimagguk [βimádźsuk ~ βimággyuk] > imádjuk.
• Mivel a bilabiális β azon hangzók közé tartozik, amelyek képzése
nagyon közel áll a magánhangzókéhoz, és átmenetet képeznek a
mássalhangzók és a magánhangzók között, bizonyos fonetikai
helyzetekben magánhangzóvá válhat. A vokalizáció
eredményeként – a szó hangrendjéhez igazodva – vagy u, vagy ü
lesz belőle. Ez áll fenn bizonyos szókezdő helyzetekben is: pl. szl.
vnuka > R. βnuka > unoka; szl. vlaχ > R. βlaχ > oláh.
Szó közepén kétféle változással állunk szemben:

21
• Szóközépen, hangzóközi helyzetben a β vokalizálódhat: ősm.
*kiβe > kiβi > kiβ > kiÝ > kű ~ kő; tör. *käβrić > TA.: keuriſ
[keβris] > keÝris > kőris.
• Szintén intervokalikus helyzetben a β ki is eshet: 1222: Baluanus
[bálβányus] ~ 1211: Balanus ’Bálványos’; *ősm. kiβes > TA.:
kueſ [kües].
• A szóvégen álló β minden esetben vokalizálódik, vagy u-vá, vagy
ü-vé változik. Pl. HB.: uolov [βaloβ] > βalo² > való; HB.: tiv [tiβ]
> tiÝ > tí > ti.
Tehát a bilabiális β a szóban elfoglalt helye szerint háromféleképpen
alakulhat.
(a) Szókezdő helyzetben v-vé alakult az esetek nagy részében, és
ezáltal létrejött az eddig hiányzó v hangunk. Ez a folyamat a 12–
13. század táján indulhatott meg, és néhány nyelvjárás kivételével
a nyelvterület túlnyomó részén a v vált általánossá. „A román
nyelv sok magyar jövevényszava viszont azt bizonyítja, hogy a
keleti magyar nyelvjárástípusokban nagyon sokáig élt a β-es
ejtésmód, hiszen még viszonylag új (16–17. századi átvételekben
is) β-s magyar alakoknak felelnek meg a román kölcsönzések. A
románban ugyanis mindig volt dentilabiális v, tehát a magyar
eredetű szavak mai magyar v-je helyett mégis hanghelyettesítést
találunk (mégpedig olyat, amely bilabiális hangra mutat), ez azt
bizonyítja, hogy a magyar hang még nem volt v az átvétel idején:
város > rom. oraş; Várad > rom. Oradea. A keleti magyar
nyelvterületen még ma is több nyelvjárásban β-t ejtenek (csángó
βarosz, βarju, szilβa). Mindezek alapján az a feltevésünk, hogy a β
> v változás valamikor a 12–13. század táján indulhatott meg a
nyugati részeken, és lassan haladt kelet felé” (E. Abaffy 2003:
303).
(b) Szókezdő helyzetben és szóvégen a β u-vá vagy ü-vé
vokalizálódik, illetve
(c) szóközépen, intervokális helyzetben kieshetett, akárcsak ritkán
szókezdeten is.
Mindhárom változás kihatással van a mai magyar nyelvre is: hiszen
ennek köszönhetően is ejtünk ma v hangot; a szóvégi vokalizáció
eredményeként olyan diftongusok keletkeznek, amelyekből később
kialakulnak a hosszú magánhangzóink; illetve a kiesés és a hangzóközi v
megjelenése a mai váltakozó tövek egy rétegét hozza létre.

(2) A palatális dźs minden esetben és a magyar nyelvterület egészén


gy-vé válik (kivételt képez két nyelvjárás, a felsőőri és a csángó). Pl.
22
*adźsar > agyar; tör. *jimiš > HB.: gimilcíctul [dźsimilcsiktűl] >
gyümölcs; tör. *jarta > dźsarta > gyertya. E hangváltozásnak
köszönhetően jelent meg nyelvünkben a gy mássalhangzó, amely a korszak
elején hiányzott a rendszerből. „Ha a változás idejét nem is tudjuk
pontosan meghatározni, azt mondhatjuk, hogy az ómagyar kor folyamán
(talán már a 13. századtól kezdve) a dźs fokozatosan, a korszak végére
pedig teljesen eltűnik a nyelvterület túlnyomó részének
fonémarendszeréből. Ezt bizonyítja az is, hogy az oszmán török ceb (olv.
dzseb) dzs-jét helyettesíteni kellett: zseb” (E. Abaffy 2003: 304).

(3) A mediopalatális zöngétlen χ kétféle változást szenved. Szókezdő


és szóközépi helyzetben h-vá alakul: pl. TA.: hodu [χodu] > had; HB.:
charmul [χármul ’háromszor’] > három; szl. tichon > TA.: tichon [tiχon] >
Tihany; HB.: mulchotia [mulχotja ~ mulχatja] > múlhatja ’mulaszthatja’.
Így megteremtődik az ómagyar kor elején hiányzó h hangunk is.
Szó végén rendszerint idegen eredetű szavakban fordul elő, azonban –
kivéve az o után – eltűnik az ejtésből, elnémul (annak ellenére, hogy
ezeknek a szavaknak a leírásakor nominatívuszban is kitesszük a h-t): pl.
szl. vlachъ > m. oláh; szl. čech > m. cseh; szl. potrochъ > m. potroh.
A magyar beszélők számára több mint valószínű elég nehéz szóvégi
h-t vagy akár χ-t ejteni, hiszen bizonyos szavainkban hangátvetéssel
kerültük el azt, hogy a h a szó végére kerüljön. Pl. tereh > teher (vö.
BécsiK. 258: tèreh, tèrehnèc); keleh > kehely (vö. ném. kelech > MünchK.
33ra: kèľeh). A hangzó tehát úgy tűnik el a magyar hangrendszerből, hogy
vagy átalakul h-vá, vagy szóvégén elnémul.

(4) A mediopalatális zöngés γ szó elején nem fordult elő.


Intervokalikus helyzetben mindig kiesik. Pl. tör. baγatur > m. 1138/1329:
Bahatur [baγatur] > baatur > bátor; *aγacï > ács. „A γ-s és γ nélküli
formák a TA.-ben egymás mellett is megtalálhatók: nogu azah fehe rea
[nodźsu aszaγ feγé rëá] (= nagy aszó fejére) és aruk fee [aruk feé] (= árok
feje)” (E. Abaffy 2003: 305).
Szóvégen, akárcsak a bilabiális β, a γ is kivétel nélkül – a szó többi
magánhangzójától függően – u-vá vagy ü-vé vokalizálódik, diftongust
alkotva az előtte található magánhangzóval. „Míg Konsztantinosznál csak
γέζέλεχ [ézeleγ] ’ízlelő’, γευάχ [jeneγ] ’Jenő’, a TA.-ben egyszerre
jelennek meg mind a γ-s szóvégek, mind a vokalizálódott formák. Ez a
változás megindulását, a régi és az új alakok egymás mellett élését,
variációs lehetőségeit mutatja, az ejtésben akár az egyik, akár a másik
használata lehetséges volt: TA.: meneh [mëneγ] (= menő), azah [aszaγ] (=
aszó); de már diftongus van például a következőkben: ferteu [fërteÝ] (=

23
fertő); tör. *jïsnaγ > TA.: gisnav [dźsiszna²] (= disznó). A szóvégi β és γ
vokalizálódása általános, minden egyes esetre kiterjedő tendencia volt.
Idejét a 10–13. századra tehetjük” (E. Abaffy 2003: 302).

4.2.2. Az ómagyar korban keletkező mássalhangzók

Az ómagyar kor eleji mássalhangzórendszerből hiányzik a c, dz, dzs,


gy, h, ty, v és a zs. Ezek – egy kivételével – az ómagyar kor végéig
megjelennek.
(1) A c hangot az ómagyar kor elején allofónként ejthették a magyar
beszélők, különösen igék toldalékolt alakjában, ahol tsz, dsz kapcsolatok
alakultak ki. Pl. tetszik [teccik], játszik [jáccik], fogadsz [fogacc]. E
szavakban, illetve hasonló helyzetekben ma is c-t ejtünk.
Teljes értékű hanggá alakulásához hozzájárultak
(a) az ómagyar kor második felében egyre nagyobb számban, idegen
nyelvekből bekerülő c-t tartalmazó szavak is. Pl. lat. cédula,
cirkál, konfirmáció; ném. cégér, céh, cél. (Tudjuk már előző
tanulmányainkból, hogy az ómagyar kor elején bekerülő
jövevényszavakban az eredeti c hangot szó elején cs-vel, szó
végén t-vel helyettesítették. Pl. szl. nemec > német; ném. zapf >
csap stb.).
(b) Bizonyos fonetikai helyzetekben az sz c-vé affrikálódott. Pl. orr +
száj > orsza > orca.
(c) Illetve az ómagyar korban jelennek meg olyan hangutánzó szavak,
amelyek c-t tartalmaznak: co, cinke, cinege.
Az ómagyar kor második felében mennek végbe a felsorolt
változások, így a kor végére a c teljes értékű hangként része a
mássalhangzórendszernek.

(2) A dz hangunk az ómagyar kor vége felé jelenik meg belső


fejleményként.
(a) Elsősorban a hangzóközi z, zz affrikálódásából keletkezik: z, zz >
dz. Pl. mazzag > madzag; (vö. MünchK. mazzag; 1556: Mazzagh;
1669: madtzag); akarózik > akaródzik; kérezik > kéredzik (vö.
DebrK. be keredzek; LányiK. 415: bee kerechnek); R. azzig >
adzig (> addig); (vö. DebrK. 23: adzig).
(b) A d és z hang találkozása is hozzájárul a dz kialakulásához. Ez a
hangkapcsolat szintén igékben jelentkezik, ahol a -doz, -dëz, -döz
képzőből bizonyos helyzetekben kiesik a magánhangzó: BécsiK.
vuèdezietec meg [övedëzjétëk mëg] (= övezzétek meg); DöbrK.

24
399: vvedzed vala magadot ... eģeb vvedz teged [övedzëd vala
magadat ... ëgyéb övedz tégëd].

(3) A gy hang, mint előbb láttuk, a dźs-ből alakul.

(4) A h hang megjelenéséről is szó esett már. Előzménye az ómagyar


kor elején kihaló mediopalatális χ, amely szó elején és közepén h-vá
alakul. „A h megjelenésének idejét meghatározni nem könnyű feladat,
ugyanis forrása nemcsak a χ > h változás lehet, hanem igen korán, esetleg
már az ősmagyarban eredeti h-k is előfordulhattak. Az ismeretlen eredetű
hely szó a TA.-ből: hel rea (= helyre), a hangutánzó, hangfestő
(onomatopoetikus) eredetű hengerít a MünchK.-ből adatolható: 53b:
hènģereiti. Két magánhangzó között az ősmagyar kor első szakaszában
átvett iráni tehén szóban, majd a HB. kegilmehel (= kegyelmével), és a
GyS. ſcemehel (= szemével) szavaiban található (bár ez utóbbiak
valószínűleg χ-vel is olvashatók). A χ > h változás eredményeként a 11–
13. század folyamán a h állandó és igen gyakori tagja lett
fonémarendszerünknek” (E. Abaffy 2003: 314).

(5) A ty hangunk megléte az ómagyar kor elején vitatott. Több mint


valószínű nem volt jelen, hiszen akkor az st, szt végű felszólító módú
igéinkben nem ejtenénk ss, illetve ssz hangot. Mindenesetre elmondhatjuk,
hogy a ty hang t és j találkozásából alakult, palatalizációval. Pl.: HB.:
zokoztia ’szakasztja’; ÓMS.: hullothya ’hullása’; GyS.: arulatia ’árulása’;
BécsiK. 27: akaraťťa; GuaryK. 82: haznalatťa. Ezt a jelenséget alkalmi
palatalizációnak is nevezzük.
A ty létrejöhetett nem alkalmi hangkapcsolatok nyomán keletkező,
hanem állandó palatalizációval is, azonban ez jóval ritkább. Azokban a
török, illetve latin jövevényszavakban, amelyekben rt vagy sti kapcsolat
található, a t palatalizációjával rty, sty hangkapcsolat alakul ki. Pl. tör.
*jarta > m. gyertya; lat. charta > m. hártya; lat. ostia > m. ostya; lat.
sacristia > m. sekrestye; lat. Sebastian > m. Sebestyén.
A ty hang kialakulása, több mint valószínű, a gy kialakulásával és
elterjedésével egyidőben történt az ómagyar kor első felében.

(6) A v hangunk – amint korábban láttuk – a bilabiális β-ből


keletkezik szintén az ómagyar kor elején.

(7) A szintén az ómagyar korban megjelenő zs hang kétféleképpen is


kialakult:

25
(a) hátraható hasonulással d és b hangok előtt (l. a mai vasban szó
ejtését); valamint szó eleji s > zs zöngésüléssel (pl. ném. Schindel
> m. zsindely); és
(b) idegen, szláv, latin és olasz eredetű szavak is felerősítették ezt a
folyamatot: pl. rozsda, uzsonna, zsír; rózsa, uzsora; mázsa, pajzs
stb.

4.3. A középmagyar korban bekövetkező változások

4.3.1. A középmagyar korban kivesző mássalhangzó

A középmagyar kor folyamán lj > j változás következik be a


nyelvterület nagy részén, és ezt az ejtést ismerjük a mai köznyelvben is.
(Csupán a helyesírásunk őrzi ly alakban a régi lj-s ejtést.) A változás a
nyugati nyelvjárásokból indul ki, valószínűleg még az ómagyar korban
megkezdődik, és innen terjed át a keleti nyelvjárásokba. Így a magyar
nyelvterület nagy részén lj helyett már j-t ejtenek. Viszont az lj-s ejtés
megmarad a palóc nyelvjárásban és a csángóknál. Ma hármas nyelvjárási
megoszlással számolhatunk l : lj : j, hiszen maga az lj is az l
palatalizációjából keletkezett, és ez az eredetibb l-es ejtés marad meg a
Dunántúl egy részében. A középmagyarban egységesülő köznyelv
szempontjából azonban az lj kiveszéséről beszélünk.

4.3.2. A középmagyar korban keletkező mássalhangzó

A középmagyar korban egyetlen mássalhangzónk keletkezik, hiszen a


mai hangrendszerhez képest a dzs az egyetlen olyan mássalhangzó, amely
az ómagyar kor végén még hiányzik a rendszerből. Természetesen
bizonyos fonetikai helyzetben allofónként már azelőtt is jelentkezhetett a
dzs (pl. tölts bele, Bécsben), azonban a dzs teljes értékű fonémaként a 16.
század végén és a 17. század során kerül be a magyar nyelvbe oszmán-
török jövevényszavakkal. Pl. 1578: handsaroc [handzsárok] ’ívelt pengéjű,
kardszerű fegyverek’; 1607: dsida; 1671: findzsa.

4.4. Az asszociációs hangváltozások

Az asszociációs hangváltozások közé soroljuk a következőket:


(a) Tendenciaszerű előreható teljes hasonulás: pl. KT.: muſia [mosja] >
CornK. 9v: moſſa; DöbrK. 373: rvhazia [ruházja] > ruházza; JókK. 41:
keneruel es vizuel > kenyérrel és vízzel, stb.
(b) Szórványos hasonulások:

26
a. előreható teljes hasonulás (MargL. 46: gevrek chazar >
görög);
b. előreható részleges hasonulás (1519 k.: mait [majt] > majd; R.
hajtó > hajdú);
c. hátraható teljes hasonulás (HB.: achſin [aχszin] > asszony;
HB.: Hadlaua [χadlaβa] ’hallá’ > hallá; szl. vidla > m. villa;
JókK. 37: kazdag > gazdag);
d. hátraható részleges hasonulás (JókK. 67: el romta > elront;
HB.: uromc > urunk; R. sem + ki > BécsiK. 5: ſenki);
e. előreható elhasonulás (ném. erker > 1412: erkel ’erkély’;
1393: Barber > 1464: Borbel ’borbély’);
f. hátraható elhasonulás (ném. purger > 1229: Pulgar);
g. hangátvetés (lat. lectio > m. lekce > lecke).

4.5. A mássalhangzó-torlódás feloldása

Zavaró, az ejtés gördülékenységét gátló mássalhangzó-torlódás


kétféleképpen keletkezhetett a magyar szavakban: elsősorban a beáramló
idegen szavakkal, másodsorban a szóvégi rövid magánhangzók
lekopásával. Mivel a magyar beszélők ezt nehézkesnek tartották (próbáljuk
meg kiejteni pl. a hatalm szót), különböző módon próbálták meg ezt
elkerülni.
A jövevényszavak esetében a mássalhangzó-torlódás különösen szó
elején jelentkezett, és ezt négyféleképpen igyekeztek kiküszöbölni az
ómagyar korban:
(a) Ejtéskönnyítő, előtéthang hozzáadásával: pl. szl. dvorь > m.
udvar; lat. scola > m. iskola ~ eskola ~ oskola.
(b) A szókezdő mássalhangzók közé ékelődő bontóhanggal: pl. szl.
brat > m. barát; szl. glista > m. giliszta.
(c) Az egyik mássalhangzó kiejtésével: pl. szl. svętь > m. szent; ném.
Schwager > m. sógor; szl. ščuka > m. csuka.
(d) Illetve a bilabiális β magánhangzóvá válásával: szl. vnuka > m.
unoka; szl. vlasi > m. olasz.
Az ómagyar kor után bekerülő, hasonló fonetikai tulajdonságokkal
rendelkező szavakban már egyre kevésbé oldották fel a mássalhangzó-
torlódást, több ízben ez csak a nyelvjárásokban, nyelvjárásszigetekben
történt meg; és ma már könnyen ejtünk olyan szavakat, mint strand,
trubadúr, trükk stb. Ezeken kívül számos olyan hangutánzó szavunk van,
amelyben megmaradt a szó eleji két mássalhangzó: prüszköl, krákog stb.
A szóbelseji, ill. szóvégi mássalhangzó-torlódások akkor keletkeztek,
amikor az ómagyar kor folyamán a szótövek végéről eltűntek a rövid
magánhangzók (pl. szerelmü > szerelm; hotolmu > hatalm; harmu >
27
harm), és ha ezekhez a megrövidült alakokhoz mássalhangzóval kezdődő
toldalék is járult, bizony nem volt könnyű dolga a magyar beszélőnek.
Éppen ezért ejtéskönnyítő hangot toldottak be, és ez oda vezetett, hogy a
nominatívuszi alakban egyik (pl. szerelem, hatalom, három, titok stb.),
bizonyos toldalékok előtt pedig a másik tőváltozatot kezdték el használni
(pl. szerelmes, hatalmas, harmad, titkon), és mi ugyanezt tesszük ma is.
Számos esetben azonban, különösen a képzett igék esetében, de nemcsak,
a feloldás nem történt meg (pl. dagaszt, fakaszt, fürt, kürt) több mint
valószínű azért, mert ezeket a hangkapcsolatokat sokkal könnyebb volt
kiejteni.

4.6. Összefoglalás

Az ómagyar kor végére kivesznek azok a mássalhangzók a magyar


hangrendszerből, amelyek az ómagyar kor elején még megvoltak, de
amelyeket ma már nem ejtünk a köznyelvben; illetve a középmagyar
korban keletkező dzs hanggal ekkor válik teljessé a magyar
mássalhangzórendszer.
Az ómagyar korban többféle olyan változási típust is láthattunk,
amelyek a rendszer változását előidézték: az ekkor még hiányzó hangok a
tendenciaszerű hangváltozások során, vagy a képzés helyének
eltolódásával, vagy palatalizációval jönnek létre; az eltűnő mássalhangzók
pedig szintén a képzés helyének eltolódásával vagy vokalizálódással
alakulnak át más hangokká. Emellett az asszociációs hangváltozások közül
erősen jelentkezik a tendenciaszerű előreható hasonulás is, illetve
szórványos hasonulásokkal is számolhatunk. Ez utóbbiak azonban inkább
a tőrendszerre vannak hatással, és nem a fonémarendszerre. Ugyancsak a
tőrendszerre van hatással – különösen a szóvégi és szóközepi –
mássalhangzó-torlódások feloldása.

Feladatok
1. Keressen az ÉrtSz.-ból olyan szavakat, amelyekben mássalhangzó-
torlódások észlelhetők! Keresse ki ezeket a szavakat a SzT.-ból, és
vizsgálja meg, történtek-e kísérletek a mássalhangzó-torlódás
feloldására! Ha igen, állapítsa meg az adalékok alapján, hogy ezek
melyik területen és mikor voltak jellemzőek!
2. Keressen a TESz. alapján olyan szavakat, amelyekben, ill. amelyek
végén n > ny változás mutatható ki! Vesse össze ezeket az egyes mai
nyelvjárásokban élő változatokkal!

28
3. Vizsgálja meg Heltai Gáspár írásaiban, milyen helyzetben keletkeztek
hosszú mássalhangzók, és ez a nyúlás milyen mássalhangzókat érint!
A vizsgálat eredményét vesse össze a mai köznyelvi megfelelő
szavakkal!

29
5. A magánhangzók története

A magyar magánhangzók rendszerében a legnagyobb változások


szintén az ómagyar korban zajlanak, így a módosulások bemutatásakor
erre a korra helyezem a hangsúlyt. Mivel a magánhangzók esetében a
rövid–hosszú szembenállás már a fonémához kötődik (ellentétben a
mássalhangzókkal), ezért itt külön alfejezetekben foglalkozom a rövid és a
hosszú magánhangzókkal. A magánhangzók történetéhez
elengedhetetlenül hozzátartoznak a diftongusok is, amelyek nemcsak a mai
nyelvjárásokban találhatók meg, hanem fellelhetők voltak a magyar nyelv
történetének minden korszakában, és meghatározó szerepet játszottak
különösen a hosszú magánhangzók kialakulásában.

5.1. A rövid magánhangzók rendszere

A rövid magánhangzók tárgyalásakor elsősorban ugyanazt a sorrendet


követem, mint a mássalhangzók esetében: bemutatásra kerül az ómagyar
kor eleji rövid magánhangzó-állomány, az ómagyar kor folyamán eltűnő
rövid magánhangzók, majd az ekkor keletkezők. Ezután azonban az egyes,
több hangot érintő változási tendenciákat mutatom be, hiszen a
magánhangzók esetében ezek a tendenciák nemcsak egy-két hangot
érintenek, hanem a hangállomány egészére kiterjedhetnek, és fontosak
mind a kialakuló tövek, toldalékok, mind a fonotaktikai szabályok
érvényesülése szempontjából.

5.1.1. Az ősmagyar kor végén és az ómagyar kor elején meglévő rövid


magánhangzók

Veláris/Mély Palatális/Magas
Illabiális Labiális Labiális Illabiális
Ç u ü i
o ë
a e

A táblázatból is kitűnik, hogy az ómagyar kor elején két olyan rövid


magánhangzó van a rendszerben, amely a maiból hiányzik: a veláris Ç és a;
valamint két olyan rövid magánhangzó hiányzik, amely a mai
hangrendszer része: a labiális a és az ö.
A veláris : palatális szembenállás már ekkor határozottan jelen van,
illetve a labiális : illabiális oppozíció megtalálható mind a veláris, mind a
palatális hangok körében. A fonotaktikai kötöttségek szempontjából pedig
30
meg kell jegyeznem, hogy abszolút szóvégen csak felső nyelvállású rövid
hangok álltak, azonban szó kezdetén és a szó belsejében minden létező
magánhangzó jelen volt.

5.1.2. A rövid magánhangzók rendszerében bekövetkező változások

5.1.2.a. Az ómagyar kor folyamán eltűnő rövid magánhangzók

Az ómagyar kor elején két olyan veláris rövid magánhangzónk van,


amely a kor folyamán eltűnik: az Ç és az a.
(a) A veláris Ç ómagyar kori meglétét vitatják, hiszen a korabeli
nyelvemlékek helyesírása sem segít bennünket. Nagyon valószínű azonban
az, hogy a veláris és a palatális i is jelen van az ómagyar kor elején, mivel
a török jövevényszavak kétféle i-je kétféleképpen tükröződik a magyar
nyelvben, illetve a magyarból más nyelvekbe átkerülő szavak fonetikai
felépítése is bizonyítékként szolgál erre. A Csík helynév a 12. században
kerül át a román nyelvbe Ciuc alakban. Ha a magyar helynévben palatális i
lett volna, akkor a román szóban is i jelentkezne, hiszen a román
hangrendszer ismerte már akkor a palatális i-t. De mivel a román beszélők
hanghelyettesítéssel éltek (az i-t u-val helyettesítették), a magyar átadó
nyelvjárásban megvolt még a veláris Ç.
Az ómagyar kor folyamán a veláris Ç kétféleképpen módosult.
• Több mint valószínű, a veláris Ç palatálissá válása, illetve palatálissal
helyettesítése már az ősmagyar korban megkezdődött bizonyos
nyelvjárásokban, így ez a változás a már meglévő palatális i
gyakoriságát növelte. Pl. tör. jïsnaγ > m. disznó; tör. qïjïn > m. kín;
nyilu > nyíl; inu > ín. Valószínűleg „egyes nyelvjárásokban a veláris Ç
palatális i-vé válása korábban megtörténhetett, más nyelvjárásokban
viszont az Ç még az ómagyar kor első századaiban is bizonyára
megvolt. A korszak végére azonban a veláris Ç eltűnése az egész
nyelvterületen véglegesnek mondható” (E. Abaffy 2003: 321).
• A hang eltűnéséhez az is hozzájárult, hogy a veláris Ç hangsúlytalan
szótagban u-vá labializálódik. Pl. tör. *arïq > TA.: aruk (> árok); HB.:
achſin [aχszin] > asszun (> asszony). A labializáció a 12. századra több
mint valószínű lezárult.

(b) A veláris illabiális a az ómagyar kor folyamán háromféle hanggá


változhatott: a rövid magánhangzórendszer szempontjából fontos labiális
a-vá, illetve o-vá; valamint a hosszú rendszert érintő á-vá.
• Az illabiális a a nyelvterület legnagyobb részén labiális a-vá alakul az
ómagyar kor első felében. Pl. HB.: achſin [aχszin] > asszun (>

31
asszony); HB.: paradiſumut [paradicsumut] > paradicsom; TA.:
balatin ~ bolatin > Balaton. Ez utóbbi írásmód is mutatja, hogy elég
nehéz meghatározni azt, hogy pontosan mikor következett be a
változás. Ha arra gondolunk, hogy a kezdeti illabiális a-t a-val jelölték
írásban, és az ebből alakult a hangot az ómagyar kor második felétől
már mindenhol a-val jelölik, arra a következtetésre juthatunk, hogy
bizonyos szavakban (mint a fenti Balatonban is) a mai a hangnak nem
az illabiális hang, hanem az o volt az előzménye. Azonban tudjuk,
hogy a helyesírás sokáig nem jelölte egyértelműen az egymáshoz
hangzásban közel álló hangokat, és azt is tudjuk, hogy a nem magyar
anyanyelvűek, ha arra szánják magukat, hogy megtanulják a magyar
nyelvet, kezdetben o-t ejtenek a mi a hangunk helyett. Így a kezdeti o-
s, illetve a-s írásmód ingadozása azért jelentkezik, mert az újonnan
keletkezett a hangot a hozzá legközelebb álló hang írásképével
jelölték. „Mindezek alapján azt mondhatjuk: amikor először fordul elő,
hogy eredeti a helyén o betűt találunk, már számolhatunk az a > a
labializációval (...). A tendencia a 11. században indulhatott, s a 14.
századra már feltehetően az a betűvel írt adatok is labiális a-nak
olvasandók: 1305: Baromlak (< tör. *barïm); ilyenek még a bakó,
csalán, gyapjú stb.” (E. Abaffy 2003: 325).
• Az illabiális a az l + dentális mássalhangzók előtt o-vá labializálódik.
Pl. HB.: halal ~ choltat, holz [holtát, holsz]; vö. még vala ~ volt,
volna; fal ~ folt ’falat, darab’.
• Az első szótagban bizonyos szavakban az illabiális a á-vá változik. Ez
azonban összefügg a tővégi rövid magánhangzók eltűnésével, a
pótlónyúlással, így ezt a jelenséget ott tárgyalom, hiszen itt sok
mindent el kellene mondani előre, amit ott csak megismételnénk, mert
a két jelenség nem csak ennek a hangnak a változását érintette.
Az illabiális a hang eltűnéséhez hozzájárult az a labializációs
folyamat, amelynek következtében e hangunk a-vá, illetve o-vá változott,
valamint az, hogy hangsúlyos szótagokban pótlónyúlással á-vá alakult a
nyelvterület egészén (kivételt képez a palóc nyelvjárás, ahol mindmáig
őrzik az illabiális a-t). Fontos azt is megjegyeznünk, hogy e hang
változásának következtében is új hang jelent meg a magyarban, a labiális
a.

5.1.2.b. Az ómagyar kor folyamán keletkező rövid magánhangzók

Az ómagyar kor elején két rövid magánhangzó hiányzott a


rendszerből, a labiális a és az ö. Ezek keletkezéséhez a korban jelentkező
két nagy tendencia járult hozzá: a labializáció és a nyíltabbá válás. De
vegyük sorra ezeket!
32
(a) A labiális a megjelenését nagymértékben segítette az előbb
bemutatott illabiális a labiális hanggá változása. Ezenkívül a hangsúlyos
szótagban jelentkező nyíltabbá válási tendencia következtében az első
szótagi o hangok helyén az ómagyar kor elején már megjelenik a labiális a
hang, mint ahogy ezt a korábban meglévő és az idegen nyelvekből átvett
szavak fonetikai megjelenése is bizonyítja. Pl. o > a: TA.: hodu > had (vö.
1211: Hoduth, 1355: Hodnog ~ 1397/1416: haduth); HB.: uogmuc, uola >
vagyunk, vala; ogyog > agyag; HB.: oz > az; orr + száj > orca > arc; szl.
eredetű golomb > 1316: Galomb (> galamb); szl. pop > pap; szl. potok >
patak.

(b) Az ö kialakulását is részben a labializációnak, részben a nyíltabbá


válási tendenciának köszönhetjük.
• Az első szótagbeli nyíltabbá válási tendenciának eredményeképpen
következik be az ü > ö változás. Pl. HB.: num [nüm] > nöm (> nem);
1211: Nomuolou [nömβolou] ’nem való, nem létező’; tör. *jïnjü > m.
1164: gungus [gyüngyüs] > BécsiK. 44: gvngvcbęn; kükény > kökény;
tümlüc > tömlöc stb.
• Labializáció következtében az ë > ö, illetve e > ö változással
számolhatunk. Pl. ë > ö: ném. zwec > m. 1300: Chewek ~ 14. sz.:
Ceuuek ’cövek’; szl. pečatъ > m. pëcsét > pöcsét; szl. četvъrtъkъ > m.
csëtërtëk > csötörtök (> csütörtök).
• Hasonló változás következett be az ë + l + dentális mássalhangzós
hangkapcsolatban is: pl. 1086: Felduuar > 1291: Feuldvar; 1221:
Zeldes > 1316: Zeulduar. A változás a 13. században kezdődik, és az
ómagyar kor végére nagyrészt végbemegy. Az e > ö változás is
ugyanolyan fonetikai helyzetben megy végbe: l + dentális
mássalhangzó előtt. Pl. JókK. 4. fel kele ~ 78: kewltuala; BesztSzj.:
thelek ’telék’ ~ theulthew ’töltő’.

Így a labializáció és a nyíltabbá válási tendencia lezajlása során két új


fonéma jelenik meg a magyarban, illetve ezek gyakorisága felerősödik: a
labiális a és az ö.

5.1.3. A tővégi rövid magánhangzók eltűnése

Az ősmagyar kor végén és az ómagyar kor elején a magyar szavak


magánhangzóra végződtek. A tővégi rövid magánhangzók redukciója,
félhangúsodása már az ősmagyar korban megkezdődhetett, ez folytatódott
az ómagyar korban, és ennek eredményeképpen az ómagyar korban
teljesen eltűntek a tővégi magánhangzóink. A jelenség természetesen a

33
hangsúlyviszonyokkal függ össze, a szóvégi nyílt szótagban álló hangok
hangsúlytalan helyzete vezet ezek teljes eltűnéséhez.
Az ómagyar kor elején a szóvégi rövid hangok meglétét az is
bizonyítja, hogy a mássalhangzóra végződő idegen eredetű szavak végére
is tővéghangzót illesztenek a magyar beszélők. Pl. iráni *var > TA.:
feheruuaru > vár; tör. *türk > TA.: turku [türkü] (> türk > török). Amikor
megindul a változási tendencia, akkor azokból a jövevényszavakból is
eltűnik a szóvégi hangzó, amelyek az átadó nyelvben is magánhangzóra
végződtek. Pl. tör. *aγačï > m. ács; szl. vlasi > m. olasz. Vö. még: TA.:
kereku [kerekü] > kerek; TA.: hodu > hod (> had); TA.: utu > út.
Ez a változás a 10–11. században kezdődik (vö. a TA.-beli
tőingadozásokat: pl. licu ’lyuk’, de fuk ’fok’, luazu ’lovász’, de ruouz
’ravasz’), és fokozatosan megy végbe a különböző hangkörnyezettől
függően. Legkésőbb a mássalhangzó-torlódás után marad fenn, hiszen –
amint a mássalhangzóknál is láttuk – a magyar beszélők nemcsak a
szóeleji, hanem a szóvégi mássalhangzó-torlódást sem tűrték meg minden
esetben. Pl. harmu > hárm (> három); szerelmü > szerelm (> szerelem);
siralmu > ÓMS.: ſyrolm (> siralom).
A tővégi rövid magánhangzók eltűnése ugyan nem érinti a magyar
hangrendszert, ezáltal nem vesznek ki, illetve nem keletkeznek új hangok,
e mindenhol érvényesülő hangváltozás csupán a tövek rendszerében hoz
változást, mégsem a tövek tárgyalásakor került sor a bemutatására, hiszen
– amint a továbbiakban meglátjuk – ez maga után vonja a pótlónyúlást,
amely bizonyos hosszú magánhangzók kialakulását segíti elő.

5.1.4. A kétnyíltszótagos tendencia

Kétnyíltszótagos tendenciának nevezzük azt a jelenséget, amely során


három vagy többtagú szóban két nyílt szótag áll egymás mellett, és a
második nyílt szótag magánhangzója kiesik. Pl. HB.: uruzag > ország;
szököse > szökcse (> szöcske); halovány > halvány; virradatig > virradtig;
szl. malina > m. málna; szl. palica > m. pálca. A kétnyíltszótagos
tendencia az egész magyar hangtörténeten végigvonul, nemcsak az
ómagyar korra jellemző. „A kétnyíltszótagos tendencia az ómagyar
korszakban éri el talán a csúcspontját; ekkor gyorsul nagymértékben a
beszédiram, s növekszik a hangsúlyos szótag nyomatéka, ugyanis ezek a
változás közvetlen okozói. (...) Mindazonáltal hatása az ómagyar korszak
után sem szűnt meg; kétségtelenül fiatalabb példák: gyerekőc > gyerkőc,
vakosi > vaksi, azután > aztán, cseleküvés > cselekvés stb.” (Bárczi 1967:
168).
A kétnyíltszótagos tendencia is inkább a töveket érinti, mint a
fonémarendszert, azonban ennek következtében is számolhatunk
34
pótlónyúlással, így szintén a hangrendszer változásánál kellett bemutatni a
jelenséget.

5.1.5. A rövid magánhangzók megnyúlása

A rövid magánhangzók megnyúlása történhet a hangsúlyviszonyok


hatására (az első szótagbeli rövid magánhangzó mivel hangsúlyos
helyzetben áll, megnyúlhat); bizonyos mássalhangzók nyújtó hatására;
valamint az ún. pótlónyúlás következtében.
A pótlónyúlás. Amennyiben egy magánhangzó akár a tővéghangzók
eltűnése, akár a kétnyíltszótagos tendencia következtében kiesik egy
szóból, az előtte álló szótag magánhangzója megnyúlhat, ezzel pótolva az
„elveszett időtartamot”. A tővéghangzók eltűnésével keletkezett – legtöbb
esetben – egyszótagú tövekben ez majdnem kötelezően végbemegy. Pl.
víz, de vizes; út, de utak; úr, de uram; tűz, de tüzes; négy, de negyed; tél, de
telet; nyár, de nyarat; fonál, de fonalat stb. Vö. még szl. malina > málna;
szl. palica > pálca.
A mássalhangzók nyújtó hatásáról elsősorban az n, ny, l és r előtti
helyzetben beszélhetünk. Pl. tör. baltïrγan > m. bojtorján, tör. arïslan > m.
oroszlán; tör. basïrqan > m. boszorkány; álldogal > álldogál; vö. még:
leány, halál, szakáll, Nyj. embēr.
A hangsúlyviszonyok hatására természetesen első szótagbeli
magánhangzók nyúlhatnak meg. Pl. sátor, párduc, árboc; bélyeg, békó;
csípa, kígyó; szúnyog stb. Vö. a ma is bizonyos ejtésmódban hallható
pósta, cúkor, Tíbor, dívat alakokkal. Ez a tendencia ma is hat, hiszen a
hangsúly hatása nincs korhoz kötve, csupán ma nem olyan erős, mint az
ómagyar korban.

5.1.6. A hiátus megszüntetése

Ha a mássalhangzók esetében azt mondtuk, hogy a mássalhangzó-


torlódást sem szó elején, sem szó végén nem nagyon szeretik a magyar
beszélők, megpróbálják valamilyen módon megszüntetni, még akkor is, ha
azt vesszük észre, hogy ma már „toleránsabbak” vagyunk a szóeleji
mássalhangzó-torlódás iránt; a magánhangzók esetében a mai napig
feloldjuk a magánhangzó-torlódást (még ha ezt írásban nem is jelöljük).
Magánhangzók akkor kerülhetnek egymás mellé, ha
• két magánhangzó közül kiesik a mássalhangzó (pl. az ómagyar
korban a β és a γ);
• ha a magánhangzóra végződő tőhöz magánhangzóval kezdődő
toldalék járul (pl. R. szénáá ’szénája’);

35
• ha összetétel kialakulásakor az első összetételi tag magánhangzóra
végződik, és a második magánhangzóval kezdődik (pl. leány < le
+ any(a) ’kis anya’);
• illetve idegen eredetű szavakban fordulhat elő (pl. lat. petrosilium;
lat. Georgius; ol. pallio).
Ennek megszüntetését három módon oldhatjuk meg. Elsősorban
(a) hiátustöltő hanggal élünk. A magyarban a leggyakrabban használt
hiátustöltő mássalhangzók a j, v és a h. Pl. R. szénáá > szénája;
TA.: bagat mezee > mezeje; reá > rejá; tea > teja (Soha ne
feledjük, hogy a hangváltozások tárgyalásakor a beszédben
elhangzó formákat kell tekintetbe vennünk, és nem a helyesírást!);
TA.: kueſ > köves; TA.: aruk tue ’árok töve’ > töve; HB.:
kegilmehel ’kegyelmével’; GyS.: ſcemehel ’szemével’.
(b) Az egymás mellett álló két magánhangzó egyetlen hosszúvá olvad
össze. Pl. tör. *aγačï > aacs > ács; tör. *baγatur > baatur > bátor.
Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy ez miért nem ment
végbe a fentebb látott mezee esetében. Azért, mert ha az egyik
magánhangzónak funkciójelölő szerepe van, akkor éppen a
grammatikai funkció jelölésének megőrzése érdekében hiátustöltő
mássalhangzó betoldásával élnek a beszélők.
(c) A hiátust úgy is megszüntethetjük, akárcsak a mássalhangzó-
torlódás esetében, hogy az egyik hangzót kiejtjük a szóból. Pl.
leány > lány; reá > rá; lat. Georgius > m. György; lat. Andreas >
m. András; R. né + ember > némber; gazda + asszony >
gazdasszony; tinó + orrú > tinóru stb.

5.1.7. Egyéb változások az ómagyar korban

Az ómagyar korban a tővégi magánhangzók eltűnése, a


kétnyíltszótagos tendencia, a magánhangzók nyúlása és a hiátus
megszüntetésére való törekvés mellett számolhatunk a több hangot érintő
labializációval, a nyíltabbá válással és természetesen az asszociációs
hangváltozásokkal. Ezekből eddig csak azokat mutattam be, amelyek
közvetlenül érintik a rövid magánhangzók állományában bekövetkezett
változásokat, illetve amelyek más részrendszerekre is nagyobb hatással
vannak. Itt csupán egy-két példával felsorolom a labializáció, a nyíltabbá
válás és a hasonulások különböző fajtáit, azonban nem fektetek rájuk
különösebb hangsúlyt, mert a mai hangállomány szempontjából is csak az
egyes hangok gyakoriságára voltak hatással.
A labializáció körébe tartozik a felsoroltakon kívül (i > u; a > a; a >
o; ë > ö; e > ö) az i > ü változás is (pl. 1211: Scimis ’szemes’ > HB.:

36
zumtuchel ’szemetekkel’; 1248: kyrist vt ’keresztút’ > 1272: kuruzt wt; fist
> füst; mivel > müvel stb.).
A nyíltabbá válás majdnem minden első szótagban előforduló hangot
érintett. Így a tárgyalt o > a és ü > ö változáson kívül ide sorolhatjuk a
következőket:
• i >ë (pl. HB.: lilki ert ’lelkéért’ ~ HB.: lelic ert ’lélekért’; HB.:
gimilſben > 1316: gemelche; 1337: Roazdyak ’ravasz diák’ > deák;
csinál > csenál);
• ë > e (pl. kërëszt > kereszt; kezé > kezë > keze);
• u > o (pl. KT.: chudaltus > csodálatos; HB.: pucul > pokol; HB.:
uruzag > ország).
A hasonulások körében minden típusú hasonulásra találunk példát az
ómagyar korból:
• előreható hasonulás (pl. HB.: achſin > asszun > asszony; id + nap
> innep > ünnep; toldalékokban is: HB.: halalnec > halálnak
stb.);
• hátraható hasonulás (pl. HB.: miloſtben > malaszt; stb.);
• és előreható elhasonulás (pl. DömAd.: Aianduk > ajándék stb.);
• valamint hátraható elhasonulás (pl. R. tahát > tehát; hornyó >
hernyó).

5.1.8. A rövid magánhangzók rendszere az ómagyar kor végén

Az ómagyar kor végén a rövid magánhangzók rendszere már


megegyezik a mai rendszerrel. Továbbra is megmarad a veláris–palatális
szembenállás, illetve a palatálisok körében kialakul, valamint megerősödik
az illabiális–labiális oppozíció (az ö megjelenésével), és ez különösen a
toldalékok esetében lesz majd fontos. Az a megjelenésével a velárisok
között alsó nyelvállású hang is keletkezik.
Az ómagyar kor elején meglévő két veláris illabiális hang eltűnik
(illetve az illabiális a bizonyos nyelvjárásokban megmarad napjainkig), így
a velárisok esetében felszámolódik az illabiális–labiális szembenállás.

Veláris/Mély Palatális/Magas
Illabiális Labiális Labiális Illabiális
u ü i
o ö ë
a e

5.1.9. A rövid magánhangzók az ómagyar kort követő korokban

37
A középmagyar korban tovább folytatódik a labializáció, de ennek
köre szűkül (csak az i > ü, ë > ö változást tudjuk kimutatni); a nyíltabbá
válás is csak bizonyos hangokat érint már (ë > e, nem első szótagbeli o >
a), és ennek következtében bizonyos nyelvjárások nyílt e-zővé, illetve a-
zóvá váltak. Az ë hang is csak bizonyos nyelvjárásokban jelenik már csak
meg. A köznyelv szempontjából az ómagyart követő korszakokban nem
beszélhetünk jelentős változásokról a rövid magánhangzók rendszerén
belül.

5.2. A diftongusok

A régi magyar nyelvnek gazdag diftongusállománya volt, különösen


igaz ez az ómagyar kor első felére. A kettőshangzók két nagy csoportot
alkottak: vagy illabiális (Ç) vagy labiális (²,Ý) utótagúak voltak, éppen ezért
az ómagyar kor eleji diftongusok záródók vagy azonos nyelvállásúak
voltak. Az ómagyar kor elején illabiális utótagú kettőshangzóink között
találjuk az aÇ, eÇ diftongusokat; a labiális utótagúak közé sorolhatjuk az iÝ,
ëÝ, a², o² diftongusokat, illetve az uβ, uγ szóvégeket.

5.2.1. Az ómagyar kor folyamán a diftongusok körében létrejött


változások
A kettőshangzók az ómagyar kor végére egyhangúsodtak,
monoftongizálódtak, és éppen ezért történetük fontos a mai magyar nyelv
szempontjából is, hiszen hozzájárultak a hosszú magánhangzóink
kialakulásához.
Illabiális utótagú diftongus keletkezhetett a palatális i-nek veláris,
illetve palatális hanghoz való kapcsolódása folytán.
Az aÇÇ kétféleképpen változhatott
• elsősorban á-vá vált (pl. búzaÇ > búzá; látaÇ > látá); illetve
• í ~ é-vé változott (vö. láték, várék).
Az eÇÇ szintén kétféle hangzóba egyszerűsödik
• vagy í; pl. GuaryK. 7: el fordeýtoía > fordít ~ fordét; GuaryK. 132:
taneÿtaſat > tanítás ~ tanétás; stb.
• vagy é lesz belőle: pl. kēzeÇ > kézé (> keze); kérneÇ > kérné stb.

A labiális utótagú kettőshangzók rendszerint a szóvégi vagy


szótagzáró β vagy az γ vokalizációjával, és ennek a magánhangzónak az
előtte állóval történő összekapcsolódásával jönnek létre. Ezek a
diftongusok is monoftongizálódnak az ómagyar kor végére, és a legtöbb
esetben az egyhangúsodás nyelvjárásonként változó hangot eredményez.
(a) Az iÝ
Ý diftongus változása háromféle monoftongust eredményez.
38
• Az iÝ első elemének nyíltabbá válásával (ëÝ), majd ennek
labializációjával (öÝ) kell számolnunk, és ennek az utóbbi
kettőshangzónak az eredményeként jön létre az ő hang. Pl. kiβ > kiÝ >
këÝ > kő.
• Az iÝ első eleme közvetlenül labializálódhat (üÝ) és ennek
egyszerűsödése adja az ű hangot. Pl. kiβ > kiÝ > kű; HB. mív [miβ ~
miÝ] > mű.
• Azonban az is megtörténhet, hogy az i hasonítja magához a diftongus
második elemét, és így az egyhangúsodás következtében hosszú í-vel
állunk szemben: HB.: mív [miβ ~ miÝ] > mí.
Tehát az iÝ diftongus vagy ő, vagy ű vagy í hanggá egyszerűsödik.
(b) Az uβ, uγ szóvégek ú-vá, vagy az o² diftongusokon keresztül ó-vá
alakulnak. Pl. luβ > lú; ill. luβ > lo² > ló.
(c) Az ëÝ
Ý diftongus szintén többféleképpen monoftongizálódhat.
• Az ëÝ első eleme labializálódhat (öÝ keletkezik) és ennek a
diftongusnak az egyszerűsödéséből nyelvjárásonként ű vagy ő hang
keletkezik: pl. fëÝ > föÝ > fű, ill. fëÝ > föÝ > fő (vö. még keselyő ~
keselyű, fenyő ~ fenyű stb.).
• „Ritkán fordul elő az ëÝ > iÝ változás, amelyben az ë közelít az ü-höz,
és zártabbá válik. Ilyenkor – adataink tanúsága szerint –
nyomatékcsere történik, vagyis az i lesz a félhangzó, s az ü a teljes
értékű magánhangzó. A R.: kösöntyű ’ékszer (nyaklánc, karkötő, csat)’
adatai: 1395 k.: kezentheu; 1552: keſentyuket; 1560 k.: kőssőntyű. –
1473: Pergethew (> pörgettyű). Ezekben az esetekben az ëÝ-ből lett iÝ
félhangzós Ç-je palatalizálta az előtte lévő t-t ty-vé, az ü pedig
analogikusan nyúlt meg, a 12–14. századokban monoftongizálódással
létrejövő számos szóvégű ű (betű, keserű, keselyű stb.) hatására. Tehát
ëÝ > iÝ > Çű: kösöntëγ > kösöntëÝ > kösöntÇü > kösöntyű” (E. Abaffy
2003: 342).
(d) Az a² diftongus közvetlenül csak ritkán egyhangúsodik. Pl. az
idegen szavakban az a²-ból közvetlenül á lesz: Paulus > Pál.
Tulajdonképpen a diftongus két tagja a képzési mozzanatok szempontjából
oly távol áll egymástól, hogy csak o² változáson keresztül
monoftongizálódhat.
(e) Az o²
² diftongus szintén kétféle monoftongussá változhat: vagy ó,
vagy ú lesz belőle.

39
• o²² > ó Pl. (szamta² >) számto² > szántó; (asza² >) aszo² > aszó; (tör.
*jïsnaγ > dźsiszna² >) gyiszno² > disznó stb.
• o²² > ú Pl. 1267: Aranlabov > aranylábú; 1513: Haydow > hajdú stb.
• „Néhány szavunkban (borjú, varjú, hattyú, hosszú stb.) sajátosan
alakul az o² diftongus. Két szokatlan változás megy végbe. Először
elhasonulás: o² > ë² (a mindkét tagjában veláris és mindkét tagjában
labiális o² kettőshangzó u-ja elhasonítja magától az o-t: palatális
illabiálissá, azaz ë-vé teszi); majd az ë a felső nyelvállású u hatására
záródik i-vé: i²; itt pedig nyomatékcsere történik, s az i félhangzóvá
válik: Çu (ju), a rövid u pedig a korszakban keletkezett számos szóvégi
ú analógiájára megnyúlik: jú. Például a tör. *buraγu a
következőképpen változik: buraγ > bura² > buro² > borë² > bori² >
borÇu > borjú. Adatai: 1211: Bureuohul [burëuoγul] (= borjúól) >
1355: Boryw. Példák a hosszú adataira: 1086: huzeu brazda [huszëu
brázda] (= hosszú barázda) > 1274: Huscywtou [husziutou] (= hosszú
tó) (OklSz.) > 1339: Hozyuaruk [hoszjúárok] (= hosszú árok) (OklSz.)
> 1454: Huzzufalu (= hosszú falu) (OklSz.)” (E. Abaffy 2003: 343).

Amint láttuk, az ómagyar kor elején meglévő, illetve a korban


keletkező diftongusok vagy Ç, vagy ², Ý utótagú kettőshangzók; ezek
záródó vagy azonos nyelvállásúak. Az ómagyar kor folyamán azonban el
is tűnnek úgy, hogy monoftongizálódnak, egyhangúsodnak. A fentiekben
az egyes kettőshangzókból kiindulva mutattam be változásaikat, itt –
összegzésképpen – a végtermék felől, a hosszú magánhangzóból kiindulva
vázolom fel a módosulásokat.
Az á hang egyetlen diftongus, az aÇ egyszerűsödéséből keletkezik;
illetve elvétve az idegen szavakban található au változik közvetlenül á-vá.
aÇ > á (buzaÇ > buzá)
a² > á (Paulus > Pál)
Az é hang esetében az eÇ diftongusok monoftongizálásáról
beszélhetünk.
eÇ > é (keÇk > kék)
Az hosszú í hangunk alapvetően szintén két diftongusból
egyszerűsödik: az iÝ-ből és az eÇ-ből:
iÝ > í (miÝ > mí /> mi/; tiÝ > tí /> ti/)
eÇ > í (keÇk > kík)
A hosszú ó közvetlenül az o² diftongus egyszerűsödésének
eredménye, azonban ennek különböző előzményei lehetnek: uβ vagy a².

40
uβ > o² > ó (luβ > lo² > ló)
a² > o² > ó (dźsiszna² > gyiszno² > disznó)
A hosszú ő keletkezhet iÝ vagy ëÝ diftongusból, de csak közvetetten:
az iÝ-ből az ëÝ-n és az öÝ-n; míg az ëÝ-ből szintén öÝ-n keresztül:
iÝ > ëÝ > öÝ > ő (kiÝ > këÝ > köÝ > kő)
ëÝ > öÝ > ő (szüleγ > szüleÝ > szülëÝ > szülöÝ > szülő)
Hosszú ú-t nyertünk az uβ, uγ szóvégeknek közvetlenül, vagy az a²-
nak az o²-n keresztül történő módosulásával:
uβ > ú (hamuβ > hamú /> hamu/)
uγ > ú (*tör. qapug > *kapuγ > kapú /> kapu/)
a² > o² > ú (laba² > labo² > lábú)
A hosszú ű kétféle diftongus monoftongizálódásából keletkezik: az iÝ-
ből közvetlenül, az eÝ-nek pedig az öÝ-n keresztül történő változásával.
iÝ > ű (tiÝ > nyj. tű ’tő’)
eÝ > öÝ > ű (kesereÝ > keseröÝ > keserű)
Két sajátos esetet is láttunk, amelynek eredményeként jú, illetve jű
keletkezik: sajátos, hiszen az első esetben elhasonulás és nyomatékcsere
következtében lesz az o²-ból ë²-n, i²-n és Çu-n keresztül jú; a második
esetben pedig szintén a nyomatékcsere játszik közre abban, hogy az ëÝ
diftongusból iÝ-n és Çü-n keresztül jű keletkezzék.
ë² > iÝ > iÝ > Çű ~ jű (kösöntëγ > kösöntëÝ > kösöntiÝ > kösöntÇü >
kösöntyű)
o² >ë² > i² > Çu > jú (buraγ > bura² > buro² > burë² > bori² > borÇu >
borjú)

Az ómagyar kori diftongusok egyhangúsodása már a 12. században


megindul, és az ómagyar kor végére le is zajlik. A mai nyelvjárásokban
található diftongusok nem ezeknek a korai kettőshangzóknak a
folyatatásai.

5.2.2. Az diftongusok az ómagyar kort követően

Az ómagyar kori diftongusok nem maradnak fenn, hiszen mindenik


hosszú magánhangzóvá egyszerűsödik. A középmagyar korban elkezdődik
egy nyelvjárási szinten jelentkező diftongálódás a hangsúlyos
szótagokban, és az egyedüli diftongus, amelyről biztos adatunk van a
középmagyar korból az a nyitódó ie. Az egyes nyelvjárásokban az
újmagyar korban indul meg az erős diftongálódási folyamat, és ekkor már
41
nemcsak záródó, hanem vegyesen nyitódó és záródó kettőshangzókról is
beszélhetünk. Ezeknek a tanulmányozása azonban a dialektológia feladata.

5.3. A hosszú magánhangzók rendszere

5.3.1. Az ősmagyar kor végén és az ómagyar kor elején meglévő hosszú


magánhangzóink

Az ómagyar kor elején több mint valószínű csak három hosszú


magánhangzónk volt: az á, é és í. Ezek szóvégen álltak, és egy részük
ősmagyar kori illabális utótagú diftongusokból keletkezett (pl. kézé, házá,
alá, felé, látá, kéré ~ kérí stb.), más részük pedig a török jövevényszavak
szóvégi a és e hangjainak helyettesítésére szolgált: almá, kecské stb. Így
néhány rövid magánhangzónknak nem volt meg a hosszú párja, mint pl. az
ó, ő, ú, ű.

5.3.2. Az ómagyar kor folyamán létrejövő hosszú magánhangzók

Az ómagyar kor elején hiányzó hosszú magánhangzóink elsősorban az


ómagyar kor folyamán egyszerűsödő diftongusokból keletkeztek, mint
ahogy a fenti alfejezetekben is láthattuk. Az ó alapjában az o², az ő az öÝ,
az ú az u² és az o², az ű pedig az iÝ és az öÝ kettőshangzók
monoftongizációjából.
A hosszú magánhangzók gyakoriságát növelte a pótlónyúlás, a hiátus
keletkezésekor egymás mellé kerülő rövid magánhangzók összevonása,
bizonyos mássalhangzók (az n, ny, l, r) nyújtó hatása és az első szótagbeli
hangsúly is. Pl. ház, vér, víz, lúd, tűz; ács, bátor; oroszlán, leány, fonál,
madár; bársony, kígyó, bélyeg stb.
A felsorolt jelenségek következtében az ómagyar kor végére már
megvoltak mindazok a hosszú magánhangzók, amelyek a mai magyar
fonémarendszerben is megtalálhatók; illetve minden rövid
magánhangzónak – az ómagyar kor folyamán keletkezőknek is – létrejött a
hosszú párja.

5.3.3. A hosszú magánhangzók rövidülése szóvégen

Az ómagyar kor elején meglévő hosszú magánhangzókat egy olyan


tendenciaszerű változás érintette a korszak elején, amelynek következtében
a szóvégi á, é és í megrövidült. Ez a szóvégi magánhangzó-rövidülés a
hangsúlytalan helyzet következménye, így ez történik minden névszó
esetében: almá > alma > alma; fá > fa > fa; eké > ekë > eke; megyé >

42
megyë > megye. Hasonló módon a jelenség érinti a birtokos személyragos
névszókat is: házá > háza, kezé > keze ~ kezí > kezi.
Az elbeszélő múlt idejű, illetve a feltételes módban álló igék esetében
azonban nem beszélhetünk teljes körű rövidülésről. A rövidülés
végbemegy, de a hosszú magánhangzóra végződő alakok is megőrződnek
azért, mert a két alak két különböző funkció betöltésére válik alkalmassá: a
fennmaradó látá, kéré, látná, kérné alakok a határozott ragozásra, az
újonnan keletkező láta, kére, látna, kérne igeformák pedig az általános
ragozásra foglalódnak le. (Vö. a szinkrón variációk diakróniabeli
viselkedésével Fazakas 2007: 56.)
Az í > i változás minden esetben végbement szó végén, és ez kiterjedt
a teljes paradigmára: kezi, kezit, keziben; kéri, kéritek, kérik stb. (Csak az í-
ző nyelvjárásokban maradt meg szóvégen a hosszú í.)
Az újonnan keletkező ú és ű is bizonyos esetekben megrövidül
szóvégen, szintén a hangsúlytalanság következtében. „Azokról a szóvégi
ú, ű hangokról van szó, amelyeknek közvetlen előzménye -uβ vagy -uγ,
illetve -üβ vagy -üγ kapcsolat volt. Az ilyen szavakban a spiránsok
vokalizálódása után azonnal, tehát igen korán megjelenhetett az ú, ű, s
ezek részt vettek a szóvégi rövidülésben: hamuβ > hamú > hamu; kapuγ >
kapú > kapu (majd a rövid u, ü a teljes paradigmába behatolt). Ilyenek a
nyelvterület nagy részén a hamu, kapu, falu, ürü-féle szavak” (E. Abaffy
2003: 346).
A hosszú ó és az ő a tendencia lezajlása után vagy ezzel egyidőben
keletkezhetett, hiszen a szóvégen álló ó-kat és ő-ket nem érinti a változás.
(Ezért nemcsak hosszú ó-t, ő-t írunk, hanem hosszat is ejtünk a
szóvégeken.)
Ebből is látszik, hogy a szóvégi hosszú magánhangzók rövidülése az
ómagyar kor első felében végbement, ez azonban szintén nem érinti az
állományt, csak a gyakoriság változását idézi elő, illetve a szótövekben,
toldalékokban hoz változásokat.
A hosszú magánhangzók rendszerében más változás nem lép fel az
ómagyar kort követően, a középmagyar és az újmagyar korban csupán az
egyes hangzók gyakorisága növekszik vagy csökken, illetve – különösen a
középmagyar kor második felétől – a gyakoriságot érintő változások is
nyelvjárási szinten mennek végbe; a kialakult köznyelvet már nem érintik.

6. Összefoglalás

A hangrendszert érintő változások legnagyobb része az ősmagyar kor


végén és a ómagyar korban zajlik le. Egy mássalhangzó, a dzs kivételével,
amely a középmagyar kor folyamán kerül a magyar hangrendszerbe, az
43
ómagyar kor végén már minden ma is használatos hangot ejtenek a magyar
beszélők, és a köznyelv kialakulásának megindulásával ez a rendszer már
nem is mutat változásokat, csupán nyelvjárási szinten van ingadozás az
egyes hangok gyakoriságában, illetve ugyancsak nyelvjárási szinten
számolhatunk a diftongusok megjelenésével. A mássalhangzók terén
kiépül a zöngés–zöngétlen korreláció; a magánhangzók esetében pedig a
veláris–palatális szembenállás mellett a rövid–hosszú rendszer teljessé
válásáról beszélhetünk.
A mássalhangzórendszer a középmagyar kor végén (zárójelben a
nyelvjárásokban ejtett, de a köznyelvből hiányzó mássalhangzók
találhatók):

Zárhangok Nazálisok Réshangok Affrikáták Likvidák


ztlen z ztlen z ztlen z
Bilabiális p b m
Labiodentális f v
Dentialveoláris t d n sz z c dz l r
Alveopalatális s zs cs
Palatális ty gy ny j (dźs) (lj)
Veláris k g
Laringális h

A magánhangzórendszer az ómagyar kor végén (zárójelben a


nyelvjárásokban ejtett, illetve a köznyelvben ritkán allofónként megjelenő
magánhangzók állnak):

Veláris Palatális
Illabiális Labiális Labiális Illabiális
Rövid Hosszú Rövid Hosszú Rövid Hosszú Rövid Hosszú
u ú ü ű i í
o ó ö ő (ë) é
(aa) á a e (ē)

Feladatok
1. Gyűjtsön olyan román eredetű szavakat, amelyeket a mai erdélyi
beszélők használnak! Állapítsa meg: ezek hangalakja illeszkedik-e a
magyar fonotaktikai szabályokhoz!
2. Gyűjtsön olyan angol jövevényszavakat, amelyek a magyar nyelvbe az
utóbbi évszázad során kerültek be! (Kb. 20 angol jövevényszót.)
Állapítsa meg, hogyan illeszkedtek be e szavak a hangalak
szempontjából a magyar nyelvbe!
44
3. Válasszon ki egy szócsaládot, és vizsgálja meg a SzT. adatai alapján:
milyen hangtani jellegzetességeket mutatnak a különböző
korszakokban és területeken használatos hangalakok!
4. Válasszon ki egy mondatot a HB.-ből (pl. Horoguvec iſten. eſ veteve wt
ez muncaſ vilagbele. es levn halalnec eſ puculnec feze. eſ mend w
nemenec), és vizsgálja meg, milyen hangváltozásokon mentek
keresztül a mondat szavai napjainkig!

Kiegészítő szakirodalom
E. Abaffy Erzsébet 1995 A hangváltozások hatása fonémarendszerünkre.
In: Laczkó Krisztina (szerk.): Emlékkönyv Szathmári István
hetvenedik születésnapjára. Budapest, ELTE Mai Magyar Nyelvi
Tanszék, 15–9.
E. Abaffy Erzsébet 2003 Hangtörténet. In: Kiss J.–Pusztai F. (szerk.):
Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Bp., 106–28; 301–51; 596–609;
710–8; 789–99.
Bakró-Nagy Adrienne 1995 Hangtörténeti változások percepciós vonásai.
In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’95. Budapest, az MTA
Nyelvtudományi Intézete, 62–70.
Bakró-Nagy Adrienne 1998 Hangváltozás – artikuláció – percepció. In:
Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’97. Szófonetikai vizsgálatok.
Budapest, az MTA Nyelvtudományi Intézete, 231–40.
Bakró-Nagy Adrienne 1999 Fonémakölcsönzés és jelöltségelmélet. MNy,
282–9.
Bárczi Géza 1949 Egy kezdődő magyar hangváltozás. MNy, 324–35.
Bárczi Géza 1953 A szóvégi á, é, í megrövidülésének kérdéséhez. MNy,
324–35.
Bárczi Géza 1958 Magyar hangtörténet. 2., bőv. kiadás. Egyetemi
Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest, Tankönyvkiadó.
Bárczi Géza 1967 Hangtörténet. In: Bárczi G.–Benkő L.–Berrár J.: A
magyar nyelv története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 95–180.
D. Bartha Katalin 1964 Tővégi magánhangzóink története a XVI. század
közepéig. Nyelvtudományi Értekezések, 42. sz., Bp.
Benkő Loránd 1953 A magyar ly hang története. Nyelvtudományi
Értekezések 1. sz., Bp.
Benkő Loránd 1993 Adalékok a magyar zs idegen nyelvű előzményeihez.
NyK, 305–10.
Fónagy Iván 1967 Hangváltakozás és hangváltozás. ÁNyT. V, 123–53.
Gósy Mária 1998 Hangtörténeti változások lehetséges beszédpercepciós
magyarázata. MNy, 276–83.

45
Kálmán Béla 1965 A magyar mássalhangzó-rendszer kialakulása. MNy,
385–98.
Keszler Borbála 1969 A szókezdő mássalhangzó-torlódások feloldása
korai jövevényszavainkban. NytudÉrt. 63. sz., Bp.
Kniezsa István 1962 A t, d hangok ősmagyar és ómagyar palatalizációi.
MNy, 305–12.
Lakó György 1965 A magyar hangállomány finnugor előzményei.
NytudÉrt. 47. sz., Bp.
B. Lőrinczy Éva 1979 A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere
és törvényszerűségei. Bp., Akadémiai Kiadó.
Pap István 1963 Voltak-e sorvadó magánhangzók nyelvünkben? In:
NytudÉrt., 40. sz., 288–95.
Siptár Péter 1998 A H-féle hangokról. In: Hajdú M.– Keszler B. (szerk.):
Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. ELTE BTK, Magyar
Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, Bp., 174–9.
Szende Tamás 1994 Do historical changes repeat themselves? (On
historical „Two-Open-Syllable shortening” and present-day „Fast-
Speech syllable Elision” in Hungarian). Acta Linguistica Hungarica,
Bp., 63–74.
Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, vagy a módszer buktatói.
http://tkis.extra.hu/sl/mokus.doc
Tamás Lajos 1947 Tudatosak-e a hangváltozások. MNy, 92–102, 161–72.
Vértes Edit 1995 Adalékok a magyar nyelv hangtani szerkezetéhez. NyK,
215–70.

46
II. Történeti alaktan és mondattan

Az alaktan a szavak felépítésével, szerkezetével, a szóelemek


osztályozásával, tulajdonságainak vizsgálatával, kapcsolódási szabályainak
leírásával és az egyes szófajok toldalékolásának leírásával foglalkozik. A
mondattan nemcsak a mondattípusokkal, a mondatrészek, tagmondatok
fajtáival foglalkozik, hanem a szavak és a szintagmák mondattá való
összekapcsolódásának szabályszerűségeit is vizsgálja. A beszédben
azonban a felsorolt dolgok elválaszthatatlanok egymástól, és a
nyelvtörténet során a változás sem külön-külön megy végbe az egyes,
grammatikaírás során használt részrendszerekben, hanem – mondhatni –
ezek egymásra hatnak, egyszerre működnek és sokszor egyszerre
változnak, hiszen egyik feltételezi a másikat. Ezért is történt meg, hogy
miközben a hangtörténet című fejezetet írtam, utaltam arra, hogy valamely
jelenség majd a tövek, illetve a toldalékok rendszerére is kihat, nem lehet
csak hangtörténeti jelenségként tárgyalni. Míg azonban a hangtani
jelenségeket többé-kevésbé könnyebben le lehet választani a „nyelv” többi
részéről, és utólag visszautalni rájuk, az ún. alaktani, illetve mondattani
jellemzőket, elemeket nem lehet sokszor ennyire szétválasztani.
Módszertanilag meg lehet tenni, csupán akkor egymástól elszigetelt
dolgokat ismer meg a hallgató, olvasó, és ez oda vezethet, hogy nem is
látja az összefüggéseket még akkor sem, ha oda-vissza utalunk rájuk. A
jegyzet írójának pedig azért van nehéz dolga, mert könnyebb lenne a
megszokott alaktan, szófajtan, mondattan felosztást követni, és rábízni az
olvasóra, kapcsolja majd össze a megfelelő részeket utólag, vagy
megmaradva a megszokott grammatikai felosztásnál, utalgasson állandóan
egyik vagy másik már ismert, vagy a következőkben ismertetendő
jelenségre. Sem a hallgatónak, olvasónak, sem a jegyzet írójának nincs
könnyű dolga egyik esetben sem.
A nyelv történetiségének tanulmányozása során kiderül, hogy a
hagyományosan külön tárgyalt jelenségek néha olyannyira összefüggenek,
hogy egyiket a másik nélkül nem is lehet megérteni, illetve kellőképpen
megmagyarázni. Azonban mindent nem lehet egyszerre tárgyalni, és
valamilyen rendszert mégis fel kell állítania bármely írás alkotójának, így
a történeti grammatika Történeti alaktan és mondattan című fejezete a
következőképpen épül fel. Mivel a tövek kialakulása közvetlenül kötődik a
hangtani jelenségekhez és a tövek tanulmányozása nélkül aligha lehet a
toldalékokról érdemben beszélni, először a szótövek történetét tárgyalom
(1. A tövek) úgy, hogy csak ott teszek különbséget az egyes szófajok
szerint a tövek között, ahol erre föltétlenül szükség van (látni fogjuk, hogy

47
bizonyos tőtípusok szófajtól függetlenül ugyanúgy alakultak ki, és
természetesen ugyanúgy viselkednek a mai nyelvben is.)
Ezt követően a jelek, illetve a ragok kialakulását és funkcióik
változásait mutatom be (2. A toldalékok története), és ott, ahol történetileg
indokolt, egyszerre tárgyalom a névszói és az igei ragokat. (A képzőkkel
itt nem foglalkozom, hiszen a Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe című
jegyzetnek (Fazakas 2007) A magyar szókincs története címet viselő
fejezetében a belső keletkezésű szavak tárgyalása során már
végigkövettem a képzők történetét.) Mivel a jelek egy része és a ragok az
egyes szavak mondatbeli viszonyainak világossá tételére hivatottak,
közvetlen – a hagyományosan az alaktan körében tárgyalt jelek és ragok
után – az igemódok és -idők, a ragozási paradigmák (határozott,
határozatlan, ikes) valamint a többes szám, a birtokos viszony használatára
térek ki, habár ezeket a klasszikus grammatikai felosztásban vagy a
szófajtan, vagy a szintagmatan, mondattan tárgyalja.
Ezután a szófajtan elméleti kérdéseinek bemutatására kerül sor (3. A
szófajok történeti alak- és mondattana), a szófaji felosztásra, a
többszófajúságra és a szófajváltásra; majd a szófajok történetét mutatom
be a következő sorrendben: 3.1. Az ige-névszók vagy nomenverbumok; 3.2.
Az igék; 3.3. Az igenevek; 3.4. A főnevek, melléknevek és számnevek; 3.5. A
névelők; 3.6. A névmások; 3.7. A határozószók, névutók és igekötők; 3.8. A
kötőszók, módosítószók és partikulák. A fenti felsorolás történeti és mai
magyar nyelvi szempontokat követ, ugyanis a számnévből és mutató
névmásból kialakuló névelő megelőzi a névutók, határozószók és igekötők
osztályát, hiszen a névelők a névszókhoz kapcsolódnak. Ez utóbbiakat
egyszerre tárgyalom, hiszen történetileg összetartoznak. (Tulajdonképpen
bizonyos fokig egyes ragokkal is összefüggnek, nemcsak alakilag, hanem
a mondatban betöltött bizonyos funkciójukat tekintve is, azonban mégis a
szófajok között a helyük, mivel viselkedésüket tekintve nem a toldalékok,
hanem az önálló jelentéssel bíró, szófajváltásra alkalmas szófaji osztályok
közé tartoznak.) A módhatározószók és a kötőszók zárják a sort. (Az
indulatszavakról a Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe című jegyzetnek A
szóteremtéssel létrejött szavak alfejezetében már volt szó (Fazakas 2007:
123–4), így ezekre most nem térek ki.) Az egyes szófajok, valamint a
toldalékok történetének bemutatása során folyamatosan utalok a
mondattani szerepükre, a szintagmákban való megjelenésükre,
funkcióikra, és a fejezetet összefoglalással zárom.
Az egyes alfejezetek végén továbbvezető irodalomjegyzéket és
továbbgondolásra sarkalló, gyakorlati szempontú feladatokat talál az
érdeklődő.

48
1. A tövek

Kulcsszavak
tőszó, származékszó; egyalakú tövek, többalakú tövek; viszonylagos tő,
abszolút tő; passzív tő, fiktív tő; hangzóhiányos változatú tő, hangátvetéses
tő, tőbelseji időtartamot váltakoztató tő, tővégi magánhangzótartamot
váltakoztató tő, véghangzóhiányos tő, v-s tő, keverék tő; kötőhangzó,
előhangzó, tővéghangzó; csonka tő, teljes tő, lappangó teljes tő, igető,
névszótő

1.1. A szótövek szinkrón és diakrón megközelítése

Szerkezeti felépítése szerint egy szó lehet tőszó vagy származékszó


attól függően, hogy egy szónak van-e képzője vagy sem. Általában
könnyen eldönthető, még a laikus beszélők számára is, hogy mely magyar
szó származékszó (netán összetett szó), és melyik tőszó. Ez a mindenkori
magyar nyelvre, a szinkrón „állapotra” vonatkozik. Ha megnézzük a
következő szavakat: pl. írás, író, irodalom; járkál, járás, járogat, könnyen
észrevehetjük, hogy ezek az ír, illetve a jár szó származékai, és bármely
toldalékot teszünk is hozzá, ezek a tövek nem fognak változni.
Ha valakitől azt kérdezzük, mi a kendő, erdő, mond, este, ország
szavak töve, nagyot fog nézni, és azt mondja: az, amit éppen mondtunk, a
kendő, erdő, mond, este és ország. Mindez a mai magyar nyelv
szempontjából rendjén is van. De ha történetiségében vizsgáljuk a
szavakat, láthatjuk, hogy ezek mind képzettek: pl. kendő = ken + d
igeképző + ő igenévképző; erdő = ered ’sarjad, felnő’ + ő igenévképző;
mond = mon + d igeképző; este = es ’esik’ + t igeképző + e birtokos
személyrag; ország = úr + szág/ság képző. Leíró szempontból tehát ezek
szótövek, történeti szempontból azonban származékszavak.
De még a mai beszélők számára sem mindig olyan egyértelmű a szótő
kitapintása, mint ahogy az ír és a jár egyalakú tövek származékainál
láttuk, hiszen a mai magyar nyelvben vannak többalakú tövek is, vagyis
olyanok, amelyek bizonyos toldalékok előtt másképp jelennek meg, mint
ahogy pl. a szótárakban megtaláljuk őket: pl. bokor, de bokrot; jön, de
jövök, jösztök, jönni; négy, de negyed; alma, de almás, almák; ló, de lovas,
lovász, lovak; őriz, de őrzöm, őrzés; stb. És a magyartanárnak sincs
könnyű feladata megmagyarázni, hogy miért is van ennyiféle változata
bizonyos szótöveknek. Leíró szempontból nem is tehetünk mást, mint
felsoroljuk az egyes tőtípusokat, azonban jó, ha akár kutatóként, akár

49
tanárként tisztában vagyunk azzal, miért tűnik ilyen bonyolultnak
tőrendszerünk.

1.2. A tőtípusok

Az előbb már megállapítottuk, hogy alakjuk szerint beszélhetünk


egyalakú és többalakú tövekről. Ezek mind a névszókra, mind az igékre
érvényesek.
Ezenkívül tőnek minősítjük pl. a kertész szót az kertészkedik-kel való
összehasonlításban. Ekkor a kertész-ről, mint viszonylagos tőről, a kert-ről
pedig, amelyből származik, abszolút tőről beszélünk.
Történeti szempontból meg szoktuk különböztetni a passzív és a fiktív
töveket is. Passzív tőnek nevezzük azt a tövet, amely a nyelvtörténet
valamely szakaszában szabad tőként jelen volt, de mára már a toldalékkal
együtt lexikalizálódott. Pl. az alatt névutó passzív töve al ’alsó rész’, de
mára már a hajdani -t lokatívuszrag a tő részét képezi; illetve a pattog,
pattan, pattint szavak patt- töve ilyen passzív tő. Fiktív tőnek pedig azt a
tövet nevezzük, amely a nyelvtörténet során sohasem élt önálló szóként,
tőként, hanem többnyire analógiásan, a tő és a toldalék együtt jelentkezett.
Pl. surran, cammog, reccsen, puffan stb. (Vö. Kádár 2007: 43–6.)
E felosztáson kívül a két nagy szófaji osztály szerint beszélünk
névszó- és igetövekről. A névszótövek csoportjába tartoznak a következők:
(a) egyalakú tövek (pl. kert, ház stb.);
(b) a többalakú töveken belül beszélhetünk
• hangzóhiányos változatúakról (pl. bokor – bokrot; bátor –
bátran);
• hangátvetéses tövekről (pl. teher – terhet);
• tőbelseji időtartamot váltakoztatókról (pl. kéz – kezet, hét – hetes);
• tővégi magánhangzó-időtartamot váltakoztatókról (pl. alma –
almás; buta – butácska);
• véghangzóhiányosakról (pl. lassú – lassan; fiú – fia);
• hangszínt és időtartamot váltakoztatókról (pl. idő – idén; kettő –
ketten; mező – mezeje ~ mezője);
• v-s tövekről, amelynek több altípusát tartjuk számon:
o változatlan tőhangzós (pl. bő – bőven);
o időtartamot is váltók (pl. kő – követ);
o hangszínt és időtartamot váltakoztatók (pl. hó – hóval,
havas);
o hangzóhiányosak (pl. daru – darvak; keserű – keserves);
illetve a

50
• keverékekről és egyediekről (pl. anya – anyát, anyja, anyám; atya
– atyát, atyja; három – harmadik, hármas; szép – szépet, szebb;
jó – jók, jól, jobban).
Az igetövek között is találunk
(a) egyalakú (pl. vár, ír) és
(b) többalakú töveket; a többalakúakon belül pedig a következőkkel
számolhatunk:
• hangzóhiányos változatúak (pl. ugrik – ugorj, zörög – zörget);
• sz-es és z-s változatúak (pl. emlékszik – emlékezik);
• sz-et d-vel váltakoztatók (pl. telepszik – telepedik);
• n-es változatúak (pl. megy – mennek, menés, mehet);
• v-s változatú tövek, amelyekben lehet több altípusa:
o sz-es és v-s változatú (pl. tesz, lesz, vesz stb.);
o sz-es, v-s és d-s változatú (pl. alszik, fekszik stb.);
o csak v-s változat (pl. fő, nő stb.);
• és a t végű igék külön csoportot alkotnak (pl. fut, fest, tanít, bont
stb.). (Vö. Kádár 2007: 56–67.)
A felsorolásból is kiderül, hogy a többalakú névszótövek és az
igetövek között vannak olyan típusúak, amelyek hasonlóan, vagy majdnem
hasonlóan viselkednek. Ezek a hangzóhiányosak és a v-s változatúak; így a
későbbiekben ezeket együtt tárgyalom (még akkor is, ha szófajonként
bizonyos esetekben másként alakulnak az egyes altípusoknak
megfelelően).

1.3. A kötőhangzó, előhangzó és tővéghangzó

Mielőtt a tőtípusok történetét bemutatnám, szót kell ejtenem a magyar


nyelvtanokban fellehető, a tő és a toldalék között jelentkező magánhangzó
különböző megnevezéseiről. Leíró szempontból kötőhangzóról és
előhangzóról beszélünk (ezek megkülönböztetésére l. csak pl. Kádár 2007:
68–70).
Történeti szempontból sem beszélhetünk egyértelműen
tővéghangzóról. Azok a szavak, amelyek az ómagyar kor elején még rövid
magánhangzóra végződtek, de amelyek végéről eltűnt ez a véghangzó,
tővéghangzós szavak. Azonban azt vesszük észre, hogy a ma használatos
tövek esetében ott is megjelenik a toldalék és a mássalhangzóra végződő tő
között egy magánhangzó, amelyek később kerültek be a magyar nyelvbe,
vagy később alakultak ki, tehát nem vehettek részt az ómagyar kor elején
végbemenő tővéghangzó-lekopásban. Éppen ezért ez utóbbiak esetében
kötőhangzóról beszélünk.

51
1.4. A mai tőtípusok kialakulásának okai és a tőtípusok
megjelenése

1.4.1. A többalakú tövek kialakulásának okai

A kezdeti egyalakú, magánhangzóra végződő tövek az ősmagyar kor


végén és az ómagyar kor elején – a nyomaték hiányának hatására –
elvesztették tővéghangzójukat, az egyes toldalékok előtt különbözőképpen
kezdtek el viselkedni, és ez a többalakú tövek kialakulásához vezetett.
A többalakú tövek kialakulását az is elősegítette, hogy – mint a
hangtörténet során láttuk – a hosszú magánhangzóra végződő tövek végén
a magánhangzók megrövidültek. Ez a rövidülés a tővéghangzók
eltűnésével egyidőben következett be, és e szavakat már nem érintette a
rövid magánhangzó tővégi lekopása, így újabb típusú tövekkel
gazdagodott a tőrendszer.
A szóvégeken található diftongusok egyszerűsödése szintén újabb
tőtípusokhoz vezetett. Emellett számolhatunk a kétnyíltszótagos
tendenciával is, amely a három, vagy többszótagú szavak tövét változtatta
meg.
A toldalékok is befolyásolták az egyes tövek alakulását: gondoljunk
csak a mássalhangzó- vagy a magánhangzó-torlódásokra, amelyek
feloldásáról a hangtan körében már beszéltünk.
Ezeknek az okoknak köszönhetően az egyes szavaknak három vagy
négyféle töve is kialakulhat: „1. Az első esetben a tővéghangzó eltűnt,
semmilyen formában sincs jelen: ez a szónak a csonka tőalakja, a csonka
töve. Jellemzően a szavak toldalék nélküli alakjában, illetve a fiatalabb,
testes toldalékok előtt jelenik meg (hal, kéz, hal-tól, kéz-ben).
2. A második esetben a szó eredeti tővéghangzója megőrződik: ez a
változat a teljes tő. A 13. századtól csak toldalékos, mégpedig primer, egy
mássalhangzóból álló toldalékos alakokban fordul elő (hala-k, keze-m).
3. A harmadik esetben a tővéghangzó nem tűnik el, de nem is őrződik
meg eredeti formájában, hanem beleolvad a rákövetkező magánhangzós
toldalékba, annak részévé válik: ez a lappangó teljes tő. Ősmagyar
eredetű, eredetileg egy magánhangzóból álló vagy magánhangzóval
kezdődő toldalékot tartalmazó szavakban mutatkozik (hala, keze).”
4. A negyedik eset „az előzőhöz hasonlít annyiban, hogy
tővéghangzója nem tűnik el, de nem is marad a tő része. Ebben az esetben
azonban a tővéghangzó nem beleolvad a toldalékba, hanem a rendszerint
egy mássalhangzóból álló toldalékhoz egy egységesítő folyamat után
odavonódik: hala + n (határozórag) > hal-o-n > hal-on. (...)
A tőváltakozásnak azt a módját, amikor bizonyos esetekben a szónak
a tővéghangzóját vesztett csonka töve mutatkozik, más esetekben pedig a
52
tővokálist megőrző teljes töve, ismét más esetekben pedig valamelyik
átmeneti tőalakja (...), csonka tő : teljes tő váltakozásnak nevezzük”
(Sárosi 2003: 132).

1.4.2. Az egyes tőtípusok kialakulása

A következőkben a mai alaktani felosztásnak megfelelően követjük az


egyes tőtípusok kialakulását.

1.4.2.a. A hangzóhiányos névszó- és igetövek kialakulása


Az árok ~ árkot, bokor ~ bokron, álom – álmos, ugrik ~ ugorj típusú
tövek kialakulásához a tővégi magánhangzó lekopása, valamint a
kétnyíltszótagos tendencia vezetett. A kezdetben tővéghangzós tövek
végéről eltűnt a vokális, így kialakultak a ma alanyesetben használatos
alakok. Bizonyos toldalékok előtt azonban a zárt szótag nyílttá vált (pl.
*árokos, *bokorok), ez pedig oda vezetett, hogy a kétnyíltszótagos
tendencia következtében a tőbelseji hangzó kiesett, és létrejött a
hangzóhiányos tő.
Az ugyancsak hangzóhiányos szerelem – szerelmi, hatalom –
hatalmas típusú tövek esetében a tővéghangzók eltűnése következtében
szóvégen mássalhangzó-torlódás következett be (vö. szerelmü > szerelm;
hatalmu > HB.: hotolm), a mai nominatívuszban használt tövek pedig a
hangzótorlódás feloldásakor bekerült magánhangzót is tartalmazzák. Itt azt
is megfigyelhetjük, hogy a tövek az egyes toldalékok függvényében
váltakoznak: a korai, primer, az ómagyar kor elején meglévő toldalékok
előtt a hangzóhiányos tő jelentkezik, míg a később, az ómagyar kor során
vagy a középmagyar korban kialakuló toldalékok előtt a teljesebb tővel
élünk: hatalmi, hatalmas, hatalmak, hatalmat, de hatalommal,
hatalomhoz, hatalomig stb.
A később a magyar nyelvbe bekerülő két mássalhangzóra végződő
szavak esetében azt figyelhetjük meg, hogy ezek analógiásan
hozzáidomultak a hangzóhiányos tövekhez. Pl. a ném. Turm > m. torony
(~ tornyot, de toronyban), vagy a szl. kopr > m. kapor (~ kapros, de
kaporral), a latin eredetű cimbalom ~ cimbalmos (de cimbalomhoz)
ugyanúgy viselkedik, mint az ómagyar kor elején kialakuló hangzóhiányos
tövek.

1.4.2.b. A tőbelseji időtartamot váltakoztató névszó- és igetövek


A madár – madarat, madárnak; hágy – hagyok; kéz – keze, kézhez;
kél – kelek; víz – vizes, víznél; kút – kutas, kútra; tűz – tüzet, tűzben stb.
tövek keletkezését szintén a tővéghangzó eltűnése váltotta ki. Ebben az
esetben azonban (hiszen ide túlnyomórészt eredetileg kétszótagú, ma
53
egyszótagú tövek tartoznak) a pótlónyúlás eredményeként számolhatunk a
tőbelseji időtartamot váltakoztató tövekkel. Toldalékoláskor ugyanúgy
viselkednek, mint a hangzóhiányos tövek.
Ez a változás nagyrészt a névszótöveket érintette. „Az igék körében a
váltakozás sokkal szegényesebb; csak az a ~ á, ë (e) ~ é váltóhangpárokra
terjed ki. XVI–XVII. század: aad olv. ád ~ adya olv. adja; ky keel olv.
kikél, leel olv. lél ’lel’ stb. De a főnevekéhez hasonló szabályos váltakozás
az igealakokban sohasem alakult ki teljesen, mert a hosszú váltóhang
tővéghangzós alakokban is feltűnik, ahol pedig nem várnánk: aadok olv.
ádok. Az irodalmi és köznyelvből az igék váltakozása kiszorult, legfeljebb
néhány hosszú alak maradt meg, az is inkább archaizmusként: kél, ád.
Egyes nyelvjárásokban több ilyen igető van, de ott is megtaláljuk a
keveredéses ádok-féle alakokat” (Berrár 1967: 223).
Ez a változás azonban nem érinti a később bekerülő vagy kialakuló
szavakat, hiszen ezek általában nem egyszótagú, hosszú magánhangzót
tartalmazó lexémák.

1.4.2.c. A hangátvetéses névszótő


Hangátvetéses névszótő csak három található a magyarban: a teher,
teherrel, tehernek ~ terhet, terhes; pehely ~ pelyhes; kehely, kehelyben ~
kelyhet, kelyhek szavak. A kehely és a teher valószínűleg német
jövevényszó (vö. ném. Kelch; ill. Trecht), és mindkettőnek van kelyeh,
tereh régiségbeli, ill. nyelvjárásbeli, a mássalhangzó-torlódás feloldásával
keletkezett változata. Mivel azonban a magyar beszélők nem kedvelik a
szóvégén a h-t (vö. a méh, céh stb. kiejtésével, illetve ki nem ejtésével),
ezekben a szavakban hangátvetés történt. A hangátvetéssel keletkezett tő
áll nominatívuszban és a „testesebb” toldalékok előtt, míg a primer ragok a
hangzóhiányos toldalékok előtt jelennek meg.
A pehely belső származékszó (pih + l képző), és meglehet, hogy a
teher és a kehely analógiájára alakult ki a pelyh- tőváltozata.

1.4.2.d. Tővégi időtartamot váltakoztató névszótövek


A tővégi időtartamot váltakoztató névszótövek közé az a és e
magánhangzóra végződő névszókat sorolhatjuk. E tövek a 13. században
lezajló tővégi hosszú magánhangzók rövidülésének eredményei. Míg
alanyesetben a rövid hangzós tövet használjuk, a hosszú magánhangzó
megőrződik a toldalékok előtt. Ebben az esetben nem tapasztalunk
megoszlást annak függvényében, hogy milyen toldalék követi a tövet,
minden esetben á vagy é található a toldalékok előtt: alma – almás, almát,
almával, almának; fa – fák, fás, fával, fához; ige – igével, igék, igéz; mese
– mesés, mesél, mesének stb.

54
E tövek esetében az analógia annyira erősen hat, hogy a mai napig,
amennyiben a-ra vagy e-re végződő szót veszünk át idegen nyelvekből,
toldalék előtt megnyújtjuk a véghangzót: pl. orgona – orgonál, orgonán;
torta – torták, tortához; taktika – taktikával, taktikázik; ipse – ipsével,
ipsét; kóla – kólát; pizza – pizzás, pizzázó; maffia – maffiával.

1.4.2.e. Véghangzóhiányos névszótövek


Véghangzóhiányos névszótövekről akkor beszélünk, ha az alanyeseti
szótő végéről eltűnik a véghangzó a toldalékolás következtében. Ilyenek
pl.: a hosszú – hosszan, borjú – borja stb. tövek. „Az alanyeseti jú szóvég
(melynek j-je hasonulhat: faggyú, hosszú stb.) egy korábbi o² diftongus
disszimilálódott ë² alakjának továbbfejlődése; vö. török er. *buraγ >
buro² > burë² > borjú. A toldalékoktól védett tőalakban a diftongus –
hangtörténetileg különféleképp magyarázható módon – ja szóvéggé
fejlődött. (Igető ide nem tartozik.)” (Berrár 1967: 225).

1.4.2.f. A hangszínt és az időtartamot váltakoztató tövek


A hangszínt és az időtartamot váltakoztató tövek (pl. idő ~ ideje ~
idén, apró ~ apraja ~ apránként, tető ~ teteje ~ tetéz stb.) az eredeti β-t
vagy γ-t tartalmazó tövek különböző módon való változásából jönnek létre.
A β, illetve a γ u-vá, valamint ü-vé válása után az előtte álló
magánhangzóval különböző diftongusokat alkotott, ezek később
monoftongizálódtak, és így jöttek létre az idő, bíró, apró, tető szótövek.
Azonban magánhangzós toldalék előtt, intervokalikus helyzetben a β és az
γ kiesett, és ezt a hiányt kétféleképpen pótolták az ómagyar korban: vagy
egy hiátustöltő j-vel, vagy a két egymás mellé kerülő magánhangzó
összevonásával. Pl. *ideγ > ideÝ > idő; *ideγe > idee> ideje; *ideγen >
ideen > idén. Elég kevés az a szó, amelyben mind a három típusú
váltakozás megtalálható.
A bíró ~ bírák, ajtó ~ ajtaja, szülő ~ szülék típust az analógiás
változások is elősegítették (l. biraγ > bira² > bíró, vö. biraγak > biraak
>bírák és ennek analógiájára bírája), itt nem találkozunk az előbbi hármas
változattal. Ezek a tövek azonban lényegében már elavultak, hiszen a
legtöbb ó, ő-re végződő többi tő analógiájára mára a bíró és az ajtó az
egyalakú tövek közé sorolható.

1.4.3.g. A v-s névszó és igetövek


A v-t váltakozó tövek több típusúak a mai magyarban. Azonban
mindenik egy β-t vagy γ-t tartalmazó tőre megy vissza. Amint tudjuk már,
ezek szóvégen, alanyesetben az előttük álló magánhangzóval diftongust

55
alkotnak, és ez a kettőshangzó monoftongizálógik az ómagyar kor
folyamán (l. ló, mű, tó, nő, kő, hí, keserű, hamu stb.).
Annak azonban, hogy e tövek v-s tövekké alakultak a toldalékos
alakok a kiváltói: az eredetibb β-t vagy γ-t tartalmazó tőhöz járuló toldalék
esetében a spiráns két magánhangzó közé került, így természetesen kiesett.
A hiányt egy v hang betoldásával oldották fel a beszélők. A tőbeli
időtartam- vagy hangszínváltakozás pedig annak eredménye, hogy milyen
hang állt a később kieső β vagy γ előtt.
Pl. az időtartamot váltakoztató ló tő esetében a következő változást
látjuk: a *luβ-ból az egyik nyelvjárásban lú, a másikban lo²-n keresztül ló
keletkezett; azonban az ősibb toldalékok még a *luβ tőhöz járultak (vö.
*luβak > luak > luvak > és nyíltabbá válással lovak; l. még lovat, lovas).
A hangszínt és időtartamot váltakoztatók közül a jó – javak szavunk a
jaβ tő toldaléktalan, ill. toldalékos alakjainak a különböző irányú
változásából keletkezett: alanyesetben az a²-nak o²-n keresztül történő
monoftongizációja adja a tő ó-ját; ősi toldalékok előtt azonban megmarad
a régi tőbeli hangszín, és a hiátustöltő v betoldódásakor sem változik (vö.
még javul, javas, javít).
A hangzóhiányos v-s tövek a következőképpen keletkeztek: a
többtagú szavakban a v előtti magánhangzó a kétnyíltszótagos tendencia
hatására kiesik (l. *hamuβas > hamvas), és alanyesetben bekövetkezik a
monoftongizáció (*hamuβ > hamú > hamu). (Vö. Berrár 1967: 225–6;
Sárosi 1992: 258–60 és 2003: 353–5).
„A v-s tövű igék egy része a névszókéhoz hasonló tőváltakozást
mutat: lő : lövök, hí : hívom, nő : nevel. Más részében a v nem, vagy
nemcsak magánhangzóval, hanem mássalhangzóval (is) váltakozik:
például sz-szel hét igénél (tesz, vesz, lesz, hisz, visz, eszik, iszik). Az sz
eredetileg valószínűleg gyakorító képző volt, és funkcióváltás
eredményeként lett egy tőalak része. Más igéknek van v-s, sz-es és d-s
tövük is: alvó ~ alszom ~ aludni. A d eredetét nem sikerült megnyugtatóan
tisztázni. Szórványosan előfordulnak másféle igető-váltakozások is:
például fú : fúvok ~ fújok. Ez úgy alakult ki, hogy a hangzóközi β kiesése
nyomán keletkezett hiátust nemcsak a (visszatöltődő β >) v, hanem
időnként a j is betölthette: fúok > fúvok ~ fújok. Ez az alak olyan
életképesnek bizonyult, hogy egyre inkább kiszorítja az eredeti v-st, és
egyúttal a teljes egyalakúságot igyekszik, sikerrel, megvalósítani: fúj :
fújok, fújnak stb.” (Sárosi 2003: 354; l. még Zelliger 1992: 17–47).

1.4.4. A kevert tőtípusok


A kevert tőtípusok közé soroljuk ma a három, lélek; anya, apa, atya
stb. töveket.

56
Ezek közül az első kettő, a három és a lélek részben a hatalom,
szerelem típusú tövekkel mutat rokonságot, vagyis a harmu, lelki (vö. TA.:
harmu hig; HB.: harmul; lilki ert ~ lelic ert) tőnek a tővéghangzó lekopása
után megmarad a harm, lelk alakja, ehhez járultak a primer toldalékok
(hármas, hármat; lelkes, lelket). Emellett kialakult a nominatívuszban és a
testes toldalékok előtt használt, hangzóbetoldással keletkezett változata, a
három, lélek. A tőben jelentkező hosszú magánhangzó nem annyira a
pótlónyúlásnak köszönhető (hiszen akkor több mint valószínű, hogy a
szerelem, hatalom szavainkban is lenne hosszú magánhangzó), hanem az
első szótagi hangsúly az oka. „A tőbelseji időtartam-váltakozás
kialakulását ezekben a tövekben valószínűleg a levél : levelet-féle
tőváltakozás analogikus hatása is segíthette. Fontos megjegyezni, hogy a
tőbelseji magánhangzó megnyúlása sok esetben jóval később, és már nem
a tővéghangzó lekopásának, hanem inkább az analogikus hatásnak az
eredményeképpen következett be, illetőleg gyakran meg sem történt: l. pl.
az egy szótagúaknál a vak, had stb. szavakat, és a több szótagúaknál a mai
magyar nyelvjárások némelyikét, pl. az erdélyi level, madar, tehen-féle
alakokat” (Sárosi 1992: 256).
A rokonságot jelölő anya, apa, atya, néne, bátya szavakban már eleve
benne van az E/3. birtokos személyrag. Azonban ezt a beszélők
közvetlenül a tőhöz tartozónak kezdték érezni az ómagyar kor folyamán,
és ezért alakult ki az anyja, apja, atyja, bátyja alakváltozat, amely a mai
tőtípusok felől nézve hangzóvesztő tőként viselkedik. Azonban bizonyos
toldalékok előtt tővégi időtartamot váltakoztató tőként jelenik meg: pl.
anyát, apák, atyjának; nénjéhez, bátyjától. Ez pedig azért van, mert –
amint fennebb is említettem – az analógia hatására minden a, e végű szó
tővégi időtartamot váltakoztató, attól függetlenül, hogy mikor vált a
magyar szókincs tagjává.

1.4.5. A h elemet tartalmazó tőtípusok


A h elemet tartalmazó tőtípusok tulajdonképpen átmenetet képeznek a
mássalhangzóra és a magánhangzóra végződő tövek között. Hiszen
szóvégi helyzetben a h a hangzó beszédből eltűnik (csak a helyesírás
konzervativizmusának köszönhetően írunk még mindig méh, düh, cseh
alakokat), azonban két magánhangzó közötti helyzetben a h megőrződik:
méhet, csehek, dühös stb.

1.5. A tövek alakulása az ómagyar kor után

Az ómagyar kor végére a ma ismert tőalakok már kialakulnak a


különböző – ugyancsak ebben a korban zajló – hangváltozások
eredményeként. Az ezt követő korokban nem jelennek meg más tőtípusok,
57
az újabban keletkező szavaink, illetve a jövevényszavak a hangfelépítéstől
függően illeszkednek be a már meglévő típusok valamelyikébe.
Az analógiás hatás az, amely a tőváltozatok esetében a változásokat
indukálja. Amennyiben a – különböző okok miatt, vagy a különböző
nyelvjárásokban kialakult – tőváltozatok között nem indul meg a
jelentésbeli megoszlás, a tő egyalakúságát erősítő variánst kezdik el
használni a beszélők. Pl. mező ~ mezője (a mezeje helyett), ajtó ~ ajtója
(az ajtaja helyett) stb. Az egységesítő tendencia a mai napig tart, nemcsak
az újonnan bekerülő szavak igazodnak mindinkább az egyalakú tövekhez,
hanem a régi többalakú tövekben is látunk ilyen változásokat. Pl. szó, szót,
szók, ill. egyre gyakrabban szóm a szavam helyett.
Ha azonban megindult már egyfajta jelentésváltozás, vagy stilisztikai,
hangulati különbség a két különböző tőben, akkor ez szóhasadáshoz vezet.
Pl. saras ~ sáros, disznaja ~ disznója; veres ~ véres; hamuja ~ hamvai,
daruk ~ darvak stb. Ez a tendencia nemcsak az ómagyart közvetlenül
követő középmagyar korra jellemző, hanem az újmagyar korra is kihat.
Az újabb, hosszú tőbelseji hangot tartalmazó jövevényszavak azonban
érdekes tőváltozatokkal jelentkeznek. „A hagyományos nyár : nyarat, tűz :
tüzes, víz : vizek-féle váltakozástól ez az újabb több ponton is eltér. (...)
1) a hagyományos tőváltakoztató névszóknak nemcsak képzős
származékaiban, hanem ragos alakjaiban is mutatkozik a váltakozás,
szemben az érintett idegen szavakkal, melyeknek csak bizonyos képzőkkel
ellátott formáiban tapasztalható a jelenség, ragos alakjaiban sosem: például
dráma : dramatizál, bigámia : bigamista, kerámia : keramikus;
2) a hagyományos tőbelseji időtartam-váltakoztatóknál vagyis a
hangzórövidítő töveknél a váltakozás mindig a tő utolsó szótagjában
jelentkezik, az újabb idegen szavaknál viszont gyakori a nem utolsó
szótagbeli tőváltakozás: például baktérium : bakteriológia, konjunktúra :
konjunkturális;
3) a hagyományos szókészletben nincsen arra példa, hogy egyazon
tőben kettős váltakozás forduljon elő; a tárgyalt idegen szavakban ez nem
ritka: cézár : cezarománia, sámán : samanizmus (de egyre gyakrabban
sámánizmus is!);
4) az idegen szavakkal bejött a magyar nyelvbe az ó : o váltakozás,
amelynek eddig nem volt előzménye: agónia : agonizál; glóbus : globális,
sőt szóvégen: embrió : embrionális, impresszió : impresszionista.
Az érintett tövek száma száz fölött van, származékaiké több százra
tehető, tehát hatásukkal számolni kell. Bár e szavak körében is érzékelhető
a tőváltakozás megszüntetésére és így az egyalakúságra irányuló törekvés
(bigamista ~ bigámista, samanizmus ~ sámánizmus stb.), nagy többségük
stabilan tőváltakoztató természetű. Az a jövőben dől el, hogy hatásuk

58
átterjed-e a hagyományos, régebbi jövevény, illetve belső keletkezésű
szavakra is” (Sárosi 2003: 800–1).

1.6. Összefoglalás

A mai tőtípusok kialakulásához a következő hangváltozások,


jelenségek járultak hozzá:
• a rövid tővégi magánhangzók eltűnése az ómagyar kor elején
több tőtípus létrejöttében játszott szerepet: a mássalhangzóra
végződő tövek; a tőbelseji időtartamot váltakoztatók; a
hangzóhiányosak és a kevertek esetében;
• a pótlónyúlás hozzájárult a tőbelseji időtartamot váltakoztató
tövek megjelenéséhez;
• a kétnyíltszótagos tendencia a hangzóhiányos és a
hangzóhiányos v-s tövek kialakulását vonja maga után;
• a szóvégi hosszú magánhangzók rövidülése a tővégi
időtartamot váltakoztató töveket alakítja ki;
• a mássalhangzó-torlódás feloldása hozzájárul a
hangzóhiányos, a hangátvetéses, a kevert és a h elemet
tartalmazó tövek kialakulásához;
• az analógiának is szerepe van a hangszínt és időtartamot
váltakoztató, valamint a kevert tőtípusok kialakulásában,
illetve az idegen szavak beilleszkedésében, akárcsak az
egyalakú tövek kialakításában;
• a tővégi β és γ vokalizációja, majd a szóvégi diftongusok
monoftongizációja hozza létre a hangszínt és időtartamot
váltakoztató, illetve a v-s töveket;
• a két magánhangzóközi helyzetben kieső β és γ hangok
nyomán keletkező hiátus kiküszöbölése szintén a hangszínt és
időtartamot váltakoztató és a v-s tövek egy részének
kialakulásához járul hozzá;
• a könnyebb ejtésre való törekvés is segíti a hangátvetéses
tövek megjelenését, valamint a tőátértelmezés a kevert
típusúakét.

59
Feladatok:
1. Vizsgálja meg, hogy a 20. század második felében a magyarba beáramló
jövevényszavak milyen típusú tövekkel mutatnak hasonlóságot!
Magyarázza meg, miért!
2. Gyűjtse ki a SzT.-ból a lesz és a hisz adalékait, és a szakirodalom
segítségével magyarázza meg a tő alakulását a középmagyar és az
újmagyar korban!
3. Ugyanaz a feladat a megy igére vonatkozóan.
4. Keressen a SzT.-ból többalakú tövet felmutató szavakat (minden típusra
egyet), és vizsgálja meg, hogyan alakulnak ezek az 1500-as évek
végétől a 19. század végéig! (Figyeljen az esetleges nyelvjárási
alakokra is!)
5. Gyűjtsön szóhasadással létrejött szópárokat! A SzT., NySz. és a TESz.
alapján állapítsa meg, mikor keletkeztek, hogyan és hol terjedtek el, és
milyen változásokon mentek keresztül!
6. Nézzen utána, mikor jelennek meg a magyar nyelvben a bútor, motor és
sátor szavak! Próbálja megmagyarázni, miért alakult ki a tőnek
kétféle változata: bútrot ~ bútort, motrot ~ motort, sátrat ~ sátort!
(Van-e esetleg jelentéskülönbség az egyes változatok között?)

Kiegészítő szakirodalom
E. Abaffy Erzsébet 1974 Szóvégrendszerünk az ős- és ómagyar korban.
MNy, 430–40.
Bárczi Géza 1985 A szótövek (Magyar történeti szóalaktan 1.) Egyetemi
Magyar Nyelvészeti Füzetek. Tankönyvkiadó, Bp.
Honti László 1985 Széljegyzetek instabil tövű igéink történetéhez. NyK,
49–87.
Keszler Borbála 1974 Az igető-váltakozásból származó párhuzamos alak-
és jelentésmegoszlás. In: Imre S.–Szathmári I.–Szűts L. (szerk.):
Jelentéstan és stilisztika. NytudÉrt. 104. sz. Magyar Nyelvtudományi
Társaság, Bp., 281–2.
Kiss Gábor 2002 Egy meglepő irányú nyelvi változás: sátort helyett ma
már sátrat. In: Balázs G.–A. Jászó A.–Koltói Á. (szerk.): Éltető
anyanyelvünk. Mai nyelvművelésünk elmélete és gyakorlata. Osiris
Kiadó, Bp., 287–91.
Lőrinczi Réka 1992 Megjegyzések az igei tőismétlések (figura
etimologikák) kérdéseihez. In: Kozocsa S.–Laczkó K. (szerk.):
Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. ELTE BTK, Bp.,
166–70.
Sárosi Zsófia 1991 A névszótövek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 160–87.
60
Sárosi Zsófia 1992 A névszótövek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 239–67.
Szilágyi N. Sándor 1980 Magyar nyelvtan. Tankönyv a pedagógiai
líceumok IX–X. osztálya és a filológia–történelem szakprofilú
líceumok XI. osztálya számára. Editura didactică şi pedagogică,
Bucureşti.
Zelliger Erzsébet 1991 Az igetövek. Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 41–59.
Zelliger Erzsébet 1992 Az igetövek. Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 17 – 54.

61
2. A toldalékok története

Kulcsszavak:
képző, jel, rag; névszójelek, általános többesjel, a középfok jele,
birtoktöbbesítő jel, birtokjel, kiemelőjel; igejelek, módjelek, időjelek;
elbeszélő múlt, folyamatos múlt, régmúlt, összetett múlt, -nd jeles jövő,
összetett jövő; névszóragok; tárgyrag, határozórag; személyrag; igei
személyrag; birtokos személyrag; agglutinálódás/agglutináció,
grammatikalizálódás; raghasadás, raghalmozás, toldalékhalmozás,
tőújraalkotás, funkcióváltás; primer rag, testes rag; határozott ragozás,
általános ragozás, ikes ragozás

A toldalékok közé soroljuk a képzőket, jeleket és ragokat. E három


toldaléktípus közül a képzőkkel foglalkoztam már a Bevezetés a
nyelvtörténetbe című jegyzetben (Fazakas 2007: 131–9) a szókincs
történetének tárgyalásakor. Itt tehát csak a jelek és a ragok történetét
fogom bemutatni. Azelőtt azonban tisztáznom kellene, mit is nevezünk
jelnek és ragnak, különösen azért, mert az utóbbi évtizedek
szakirodalmában a birtokviszonyban megjelenő személyt jelölő toldalékok
esetében felmerült a jel-e vagy rag kérdése.
A tág körű meghatározás szerint jel az a toldalék, amely valamilyen,
az adott szófajra jellemző grammatikai kategóriát hordoz (mint pl. a többes
szám jele, a módjelek stb.); rag pedig az a toldalék, amely mondatbeli
viszonyt jelöl (akárcsak a személyragok, tárgyrag stb.). Mivel a birtokos
személyjeleknek, illetve személyragoknak nevezett morfémáknak az a
szerepük, hogy mondatbeli viszonyt jelezzenek, személyre utaljanak és
számbeli egyeztetést jelöljenek, a ragok közé sorolom ezeket a
toldalékokat. Történeti szempontból pedig azt bocsáthatom előre, hogy
ugyanazokból a névmásokból alakultak, mint az igei személyragok egy
része (amelyeket sohasem nevezett a szakirodalom jeleknek), és amelyek
szintén a számot és személyt hivatottak jelezni.
Az igejelek közé sorolom
• a módjeleket és
• az időjeleket.
A névszójelek közé pedig
• a többesjelt;
• a középfok és a felsőfok jelét;
• a birtoktöbbesítő jelet;
• a birtokjelet és

62
• a kiemelőjelet.
A személyre utaló toldalékokat – akár igéhez, akár névszóhoz
kapcsolódnak – ragként kezelem, hiszen kialakulásuk, történetiségük és
viselkedésük alapján ebbe a típusba sorolhatók.
Ezen kívül a névszóragok körébe tartoznak még:
• a tárgyrag és
• a határozóragok.

2.1. A toldalékok változásainak okai

A toldalékoknak – szerepüknél fogva – világosaknak kell lenniük.


Azonban, akárcsak bármely morfémája a nyelvnek, ki vannak téve a
hangváltozásoknak és az analógia hatásának. Ebből eredően az egyes
nyelvtörténeti korszakokban felléphet akár a poliszémia, akár a zavaró
homonímia. A poliszémia és a homonímia nem okoz zavart akkor, ha a
beszédben könnyen elkülöníthető, hogy éppen milyen funkciót tölt be az
adott toldalék. Értelemzavaróvá akkor válik, ha egy alak sok, egymástól
eltérő funkciót lát el, és így félreérthető a mondanivaló. Ez új toldalékok
megjelenéséhez vezet, illetve a régieknek a hangalakjukban bekövetkező
változásokhoz. Megtörténhet, hogy éppen a hangváltozások okozzák pl. a
zavaró homonímiát, de a hangváltozások azok, amelyek ezt ki is
küszöbölik (l. a -t-nek a tárgyragi és E/2. birtokos személyragi funkcióját
az ősmagyar korban).
A nyelvhasználat során azonban kialakulnak azok a morfémák,
amelyek segítségével elkerülhető az értelemzavar. Ezek a
következőképpen jöhetnek létre:
• a meglévő alakok hangalakja megváltozik;
• a meglévő alakok funkciót váltanak;
• testesednek (új hangokkal bővülnek);
• különböző meglévő toldalékok összeolvadnak; vagy
• önálló szók agglutinálódnak.
Az egyes toldalékok bemutatásakor az alakbeli, illetve a funkcióbeli
változásokra helyezem a hangsúlyt.

Feladat:
1. Vizsgálja meg a mai magyar nyelv képzőit, jeleit, ragjait, és – akár a
helyesírási tájékoztatóból kiindulva – próbálja feltérképezni azokat a
toldalékszerű elemeket, amelyek toldalékká válása éppen folyamatban
van! Mi lehet ennek a magyarázata? (Ehhez nézze meg, milyen
körülmények között, és milyen funkcióban megy végbe a változás!)

63
3. A jelek

A ma használt jelek nagy része már az ősmagyar korban megvolt, az


ómagyar kor elején hiányzók pedig a kor folyamán kialakulnak. A jelek
változására elsősorban a hangváltozási tendenciák hatnak, illetve a zavaró
homonímia kialakulása, és az ennek megszüntetésére való törekvés.

3.1. A névszójelek

Az ősmagyar kor elején a – ma ismert – névszójelek közül megvolt a


-k többesjel, a -b középfokjel, az -i birtoktöbbesítő jel. Az ősmagyar kor
folyamán egy új jel keletkezik, az -é birtokjel. Az ómagyar korban ezek
mellé kialakul a felsőfok jele és az -ik kiemelőjel. A középmagyar kor,
illetve a rákövetkező korok során a névszójelek állományában és
funkciójában nem következik be változás.

3.1.1. A többesjel és a számbeli egyeztetés

A -k általános többesjel megléte már az ősmagyar korból igazolható:


a nyelvtörténet során részévé válik a birtokos személyragozásnak, a főnévi
igenév személyragos alakjaiban jelenik meg; valamint az igeragozásban is
(attól függetlenül, hogy szinkrón szempontból nem beszélünk a többes
szám jeléről sem az igei, sem a névszói ragozás során).
A számhasználat tekintetében a magyar nyelvre ma is jellemző, hogy
bizonyos esetekben jelöletlen, vagyis egyes számú alak áll ott, ahol a
valóságban több dologról, személyről beszélünk, ill. ahol pl. az
indoeurópai nyelvek jelölt, többes számú alakot használnak. Ez már a
magyar nyelv első korszakaiban (az ősmagyarban és a korai ómagyarban)
is így volt. Egyes számot használunk, ill. használtunk
• meghatározatlan mennyiségre való utalás esetében: pl. virágot hoz,
almát vásárolt; l. még JordK. 146: Almat es zeedeenek; ApMélt. 8:
ẃltessẃnk vÿragoth helÿeben; stb.;
• páros testrészek, illetve az ezekre felöltött ruhadarabok esetében:
fáj a lába, kimerült a szeme; ÓMS.: Scemem kunuel arad stb. Ezt a
használatot erősítik az olyan szerkezetek, amelyekben a fél szó azt
jelöli, hogy csak az egyik testrészre utalunk: félszemű, féllábú;
1493: Paulo Felkez; DebrK. 192: fel zome kih Apadot vala stb. (Ez
összefügg egy alapnyelvi duális létével is, amelynek azonban a
magyarban nincsen folytatása.);
• mennyiségjelzős szerkezetekben a főnévi rész jelöletlen marad,
vagyis egyes számban áll: két leány, sok könyv, minden órában;

64
1300: Ketvelgykuz ’két völgy köze’; 1325: Menzenth ’Mindszent’
stb.
A kései ómagyar korban a számhasználatot „többféle, egymásnak
sokszor ellentmondó tendencia érvényesülése jellemzi. Egyfelől továbbra
is alapvető sajátosság, hogy az egyes szám : többes szám szembenállás
nem mindig valósul meg élesen: bizonyos, jól körülhatárolható
helyzetekben formailag egyes számú alak jelentkezik olyankor is, amikor a
többség mozzanata kétségtelen, s amikor az indoeurópai nyelvek általában
többes számot használnak; másfelől az erős latin hatás azzal a
következménnyel jár, hogy a -k többesjel egyre jobban terjed a fönti
helyzetekben is, s ilyen módon váltakozás indul meg a kétféle –
hagyományos magyar és latinos – szerkesztésmód között” (Korompay
1992a: 322).
Ingadozást figyelhetünk meg
• az egyetlennek ismert dolgok neve, az anyagnevek, a gyűjtőnevek
és az elvont főnevek esetében: pl. FestK. 382: Te en neekem
mennyett ... teremteed, Napott, ees holdat ~ JordK. 386: ký kedeg
kýſſeb menýeknek orzagaban [in regno caelorum], stb.; KazK. 81.:
kyt egez romaſag [tota civitas] keres uala ~ JókK. De germekek es
neppek kezdenek mewuettnÿ, stb.; ÉrdyK. 510: hol ott ſemy banat
ſemy ſyralom es zomorwſaagh nynchen ~ AporK. 117: Es atta
azokat irgalmassagokba; KulcsK. 257: Erezte ſetetſegeketh, stb.;
• a meghatározatlan mennyiségre utalás esetében: DomK. 13: az
taneytvanyok nem chak dímevlchevt hozzanak ~ JókK. 92: kÿben
valanak . ÿo ennÿ valo yewlewk, stb.;
• páros testrészek nevei esetében: ÉrdyK. 511: kyt zom nem latot
ſem ffyl nem hallot ~ JókK. 4: fel emelet kezekuel es zemekuel,
(vö. a korai ómagyar kori egyetlen többes számú adattal: HB.:
Latiuatuc feleym zumtuchel);
• a mennyiségjelzős szerkezetekben: Gaury K. 32: v feen vinne
harom tekenv teztat; SzékK. 3: el yndola, o es mynd az o ſok
ſerege; ÉrdyK.: hat vyder vyzet valtoztata el yo borraa; stb. ~
PéldK. 43: Valanak keet doctorok; GyöngyK. 4: ſok orzagokath
the byral; 1527 k.: ez nolcz napokban, stb; ÉrdyK. 63: Az harom
zent keeralyok, stb., vö. még: PéldK. 75: Laſſadza houa megyen
mynden yelen valo elew ember ~ SzékK. 8: Mynden varoſokbol,
stb.
Ennek az ingadozásnak a maradványa mai nyelvünkben a
mind(en)szentek, háromkirályok kifejezések. (A mind, minden, ill. az
összes szavakat tartalmazó szerkezetek ma is ingadozást mutatnak; vö.
Vörösmarty összes művei.) A kódexek körében megfigyelhető, hogy a

65
többes számú alakok nagyobb számban vannak jelen az ismertetett
esetekben azon kódexekben, amelyekben latin szövegeket fordítanak, mint
azokban, amelyeket a meglévő latin szövegek alapján írnak ugyan, de nem
fordítanak.
A középmagyar és az újmagyar korban ez az ingadozás tovább tart
attól függetlenül, hogy hivatalos szövegről, levélről vagy szóbeli vallomás
útján lejegyzett szövegről van-e szó. Pl. 1540: imar thyz penzemnel theb
nynchen [Kv; LevT I, 9 Petrus Literatus Nic. Thelegdyhez]; 1596: tiz
nyalab vezzet vitettunk [Kv; Szám. 7/II. 37]; 1627: el menenk az Somosdi
hataron leueo Bene neuw erdŏre tiz Taligaual [Nagyernye MT; BálLt 82];
1663: az elmult szeredán volt az tizenhárom vármegyének ... consultatiojok
[TML II, 649 Teleki Mihály a fej.-hez] ~ 1671: Vadnak némelly Nemes
Atyánkfiainak illyen meg-bántodások, hogy némelly Falukban edgy vagy
két ház hellyeket birván, az nagyobb Patronusok, kik tiz tizenhat vagy tŏbb
jobbágyokat, avagy Fundusokat birnak-is, csak egyenlŏképpen akarják
jobbágyokkal a’ biróságot viseltetni [CC 36]; 1746: Vettem volt fel
kőlcsen ... tizen három magyar forintakat [Mv; Told. 17. 3]; 1779: Ezenn
Erdőt tiz Esztendőktől fógva, mind magam őrzőttem [Kosztesd H; BK
306]; 1800: Ezen Atyánk fiai oda jártak tiz napokig [Torockó; TLev. 5/3];
stb.
Azonban amennyiben megfigyeljük a korabeli adatokat, láthatjuk,
hogy a többes szám használata a felsorolt helyzetekben visszaszorulóban
van a középmagyar kor végén és az újmagyar kor elején. A mai
nyelvhasználatban már a mennyiségjelzős szerkezetekben egyes számot
találunk, illetve a páros testrésznevek esetében csak nyomatékosításkor
tesszük többes számba a főnevet.

3.1.2. A birtoktöbbesítő jel és a birtokjel

A birtokjel és a birtoktöbbesítő jel közül az -i birtoktöbbesítő jel


sokkal korábban megjelenik. Már az ősmagyar kor elején megvan,
birtoktöbbesítő funkciója azonban, több mint valószínű, csak az
ősmagyarban alakul ki. Alakjára nézve annyit kell megjegyeznünk, hogy
kezdetben az -i is rövid tővéghangzós tövekhez kapcsolódott, és diftongust
alkotott az előtte álló magánhangzóval, ez monoftongizálódott, majd
megrövidült. Ennek következtében alaki homonímia alakult ki a birtokos
személyragokkal. (Ennek feloldását l. a birtokos személyragoknál.) A
szóvégi teljes tő : csonka tő váltakozásra l. pl. a következő ómagyar kori
példákat: HB.: feleym; HBK.; ſzentíí, unuittei ’ünüttei, vagyis övéi’;
KulcsK. 274: mwkayth ’munkáit’ ~ HBK.: bratým; JókK. 39: tarsy; KazK.
80: ayakyt, stb.

66
Az ómagyar kor elején az újabb keletű -ai/-ei „Használata
meglehetősen szűk körű: csak a teljes tő : csonka tő szembenállást mutató
tövek körében jelentkezik; azon belül is az egész ómagyar kor folyamán
jórészt az egy szótagú tövekhez kapcsolódik: HB.: feleym; 1456 k.: hazaÿd
(Gl.); NádK. 332: byneink; stb. Arra nézve, hogy terjeszkedése a két
szótagú tövek mellett is korán megindulhatott, a HBK. unuttei adata jelent
bizonyítékot; ez a tendencia azonban még a XVI. században sem erősödött
fel számottevően” (Korompay 1991a: 271).
A jel -jai/-jei alakváltozatainak a csírái már az ómagyar kor elején
megvannak, de csak az ómagyar kor második felére tehető fel a teljeskörű
elterjedése (pl. MargL. 7: nenÿeÿ; ÉrdyK.: napyayt; stb.). A fővariáns a
korban még mindig az -i, a későbbi korokban azonban ez kiegyenlítődik,
és párhuzamosan alakul a birtokos személyragokkal.

Az -é birtokjel, több mint valószínű, az ősmagyar kor folyamán alakul


ki, azonban első adatunk rá csak a kései ómagyar korból van: JókK. 88:
fraterokee; BécsiK. 73: nèmzèteke; stb. Azóta funkciója (a birtokos
szerkezetek birtokszavát helyettesíti) és alakja változatlan.

3.1.3. A középfok és a felsőfok jele

A -b középfokjel szintén megvolt már az ősmagyar korban, és


természetesen ekkor is főként a melléknevekhez kapcsolódott, jelezve
valamely tulajdonság nagyobb fokát. Az ómagyar korban az esetek nagy
többségében már a szavak csonka tövéhez kapcsolódik és ezért jelennek
meg az idősb (BirkK. 4a: ideſbek), gyönyörűségesb (ÉrdyK. 508:
gyenyerwſeegoſb) típusú alakok. „Először nyilvánvalóan a tovább
toldalékolt alakokban, szó belseji helyzetben esett ki a kétnyíltszótagos
tendenciának megfelelően a -b előtti magánhangzó, majd ez analogikusan
átterjed egyéb morfematikai helyzetekre is. Ezt a folyamatot minden
bizonnyal segítette az is, hogy a középfokjel sokszor -s képzős
melléknevekhez járult, és ez a két mássalhangzó könnyen kiejthető
hangkapcsolatot alkot egymással” (Sárosi 2003: 365). A jel hangalakjában
változás két magánhangzóközi helyzetben következik be, ahol megnyúlik
a mássalhangzó (pl. BécsiK. 12: nagyobbakat), és innen terjed át szóvégre
is, ill. az előbb idézett típusokra is, de ez csak a középmagyar korban válik
általánossá. (L. pl. Sylvester János grammatikáját.) Vö. későbbi
ingadozásokkal: 1657: öregb Rákóczi György fejedelem [KemÖn. 17];
1662: öregebb gróf Csáky Istvánnak [SKr 459]; ill. a középmagyar kori
továbbképzett alakokkal: öregbed, öregbedés, öregbedik, öregbedő (l.
SzT.).

67
A leg + -b, -bb felsőfok jele csupán az ómagyar korban alakul ki, nagy
valószínűséggel egy leg nyomatékosító elemből. A határozószók körében
kezd először terjedni, innen megy át a melléknevekre. JókK. 67: legottan;
GauryK. 78: legioncab ’leginkább’.
A kései ómagyar kor előtt a felsőfokot különféle körülírásokkal
fejezték ki (legtöbbször ezekben megjelenik a minden szó): ÉrdyK. 537: O
mynden chodalatus teremtet allatok kozot chodalatoſb; BécsiK. 89:
menden èmberectYl bvnYſb. Ez a szerkezettípus később is megmarad, de
már ritkábban használatos. Pl. 1637: menteöl nagyob szorgalmatossaggal
lehet [Thor. 18/5 fej-i rend.]; 1736: (A bornak) ejtele egy egy pólturán
árultassék, vévén hordostŏl Borbirák Atyánkfiai úgy mentűl jutalmasabb
lehet [Dés; Jk 460]; 1838: A’ Kolosvárra Szóllo leveleket kűldje bé mentől
elébb [Hadad Sz; Borb. II]; stb.
Ugyan az ómagyar korban is használatosak szórványosan (Guary K.:
legioncab; 1524: legh elewzer), a mai ismert alakváltozatok a
középmagyar kor folyamán terjednek el.
Az idézett példákban látható minden emberektől bűnösb, illetve a
mentől nagyobb, minnél nagyobb kifejezések mutatják azt a kettősséget,
amely a mai nyelvjárásokban is megvan az összehasonlító szerkezetekben:
vkinél/vminél nagyobb ~ vkitől/vmitől nagyobb.

3.1.4. Az -ik kiemelőjel

Az -ik kiemelőjel is az ómagyarban jelenik meg. Eredetének


kiindulópontja valószínűleg az egyik–másik névmáspár. Már ekkor a -d
sorszámnévképzős alakokhoz járul és innen terjed át az ómagyar kor
folyamán a középfokú melléknevekre is. Az -ik kiemelőjellel ellátott
szavak, legyenek azok számnevek, névmások, melléknevek, kijelölő jelzői
szerepben állnak a mondatban. Az ómagyar kor folyamán jeltelen és jeles
alakokkal is jelzik a kijelölő jelzőt: DebrK. 30: kinek innepe YtYd Napon
vagiō; 69: Harmadik Lekce / az Alazatossagrol adatek; JókK. 133: zent
fferencz mene az egÿ haznak egÿk zewgebe Es frater maſſeus maſik
zewgebe.
Ritkán a középfok jele után is megjelenik az ómagyar korban: pl.
AporK. 189: harmath kel az oreghbyk haranghal chendethenÿ; 1541: az
öregbik urammal egyetembe; stb. Vö. későbbi példákkal: 1632: az
eoregbik toronnak teteje [Fog.; UF I, 172]; 1658: En Marus Vasarhely
Eőregebik Szabo Ferencz [Mv; Nagy Szabó Ferenc végr.]; 1736: fogadtam
meg őregbik szolgálom(na)k Szőts Ersokot [ArJk 33]; 1785: Rátz Mihály
az Ŏregebbik [Varsolc Sz; Born. XXIXb. 20/383]; stb.

68
A középmagyar korban azonban már általánossá válik az -ik
kiemelőjel használata mind a névmásokban, mind a -d sorszámnévképző
után, valamint a középfokban álló melléknevek esetében.

3.1.5. Összegzés

A névszójelek kialakulása és funkcióik megszilárdulása lezárul az


ómagyar kor végére. Az ősmagyar korban már meglévő jelekkel (a -k
többesjel, a -b középfokjel, az -i birtoktöbbesítő és az -é birtokjel),
valamint az ómagyarkori -ik kiemelőjel és a leg- + -b/-bb felsőfokjel
kialakulásával megteremtődik a névszójelek ma is használatos rendszere.
Az ómagyar és a középmagyar kor folyamán csak a tőhöz való
kapcsolódásuk esetében látunk ingadozásokat, és ez természetesen
összefügg az ómagyar korban lezajló nagy hangváltozási tendenciákkal. A
középfokjel hangzóközi geminációja is bekövetkezik, és szóvégen is
megjelenik a hosszú mássalhangzó a középmagyar kor folyamán.
Nagyobb változás a számhasználatban következik be, azonban ez nem
érinti a kialakuló köznyelvet. Mára már az ómagyar és a középmagyar
korban, illetve az újmagyar kor elején a fordításokban vagy hivatalos
iratokban megjelenő többes számú szerkezetek eltűntek, és a
hagyományosan egyes számú alakokat használjuk az egyetlennek ismert
dolgok neve, az anyagnevek, a gyűjtőnevek és az elvont főnevek esetében;
a meghatározatlan mennyiségre utalás; páros testrészek nevei esetében és a
mennyiségjelzős szerkezetekben. Ingadozás a minden és összes szavakat
tartalmazó jelzős szerkezetekben mutatkozik, illetve nyomatékosítás
kifejezésére többes számba tesszük a páros testrészek neveit.

Feladatok:
1. Különböző korokból válasszon egy-egy 10 oldalas szövegrészt, és
vizsgálja meg a magyar számhasználat jellegzetes vonásait!
2. Vizsgálja meg a középfok jelének a használatát a MargL.-ban (vagy
bármely más kódexben), és ezt vesse össze a mai nyelvhasználattal
(erre keressen szövegrészeket a magyar szövegtárból)!
3. Gyűjtse ki a SzT.-ból legalább három, gyakran használt melléknév
adatait, és vizsgálja meg ezek középfokú, illetve felsőfokú
használatát!
4. Válasszon ki Lencsés György Orvosi könyvéből egy 20 oldalas
szövegrészt és egy olyan mai szöveget, amelyben elég gyakran
előfordulnak a testrésznevek (pl. egy orvosi tanácsokat tartalmazó

69
tudománynépszerűsítő cikket)! Vizsgálja meg, hogyan, mikor és mire
használják az egyes és a többes számú alakokat!
5. Nézze meg a SzT. minden és összes címszavát! Figyelje meg, hogyan,
milyen körülmények közt jelennek meg ezek a szövegekben, és a
jelzős szerkezetekben mellettük álló főnevek milyen számban állnak!

70
3.2. Az igejelek

Mindhárom ma is használatos igemód (a formáns nélküli kijelentő, a


felszólító és a feltételes) megvolt már az ősmagyar kor elején. Azonban
csak két igeidővel számolhatunk: a jelennel és a múlttal. A múlt idő pedig
csak kijelentő módban volt használatos.
Az igejelek közül a feltételes és a felszólító mód jele természetesen
már megvolt az ősmagyar kor elején, a kijelentő módot ekkor sem, és a
magyar nyelv története során sohasem látták el külön jellel, hiszen éppen
jelöletlensége jelzi, melyik módról van szó. Az időjelek közül pedig a
későbbi elbeszélő múlt jelének előzménye szintén meglehetett az
ősmagyar korban. Ebben a korban keletkezik a -t jeles múlt, valamint a
jövő idő jele.
Az ómagyar korban alaki változások következnek be a feltételes mód
jelében, az időjelek körében csak a jövő időre vonatkozó morfémában
kerül sor változásra, és az ezzel szorosan összefüggő igeidő-használatban
veszünk észre jelentősebb módosulásokat.
Így a középmagyar és az újmagyar korban szintén csak az igeidő-
használat az, amely módosul.
Ebben az alfejezetben csak a jelek kialakulásával és az igeidők
használatával foglalkozom, az igei paradigmákkal később, a ragok
tárgyalása után ismerkedünk meg, hiszen a ragozási sorokhoz szükségünk
van mind a jelek, mind a személyragok történetére.

3.2.1. A felszólító mód jele

A felszólító mód jele az ősmagyar kor folyamán egy alapnyelvi *-k-


ból ered, amely hangzóközi helyzetben γ-vé spirantizálódott, és ebből
alakult a ma is ismert j jel (*k > γ > é > j). Ez a felszólító módjel található
meg természetesen a kérj, adj, menj stb. alakokban (a kiejtésben a j
palatalizálja az előtte álló mássalhangzót, vö. aggy, menny stb.). Azonban
a felszólító mód paradigmája különböző fonológiai szabályok szerint
alakul a szibilánsokban, affrikátákban (ahol a j hasonul az előtte álló
mássalhangzóhoz: pl. hozz, eddzél) vagy a más mássalhangzókban
végződő és a -t végű igék esetében (vö. Kádár 2007: 98–100).
Az ómagyar kor elején már, különösen a -t végű igék felszólító módú
alakjaiban, jelen van az ss, cs, ssz ejtésmód. Ez a következő tényezőknek
tudható be:
• magánhangzó + t + módjel > ss: HB.: keaſſatuc uromchuz
charmul; JókK. 38: meg mutaſſad;
• mássalhangzó + t + módjel > (rendszerint) cs: ÓMS.: thekunched;

71
• -szt + módjel > (a t kiesésével) -sz + módjel > ssz: HB.: ilezie
’élessze’.
Az ss és a cs változatot nem könnyű átlátni, hiszen a többi
mássalhangzóhoz hasonlóan azt várnánk el, hogy a t + j módjel ty-nek
hangozzék ejtésben. Ez azért nem következett be, mert az ősmagyarban,
illetve az ómagyar kor elején még nem volt ty hangunk. (Vö. a
mássalhangzók történetével; ill. l. még D. Mátai 1994: 59–60.)
Mivel már ekkor a magyar igék közül nagyon sok -t igeképzőben
végződött, a felszólító alakokban jelentkező ss és cs modellként szolgált,
és ez analógiásan átterjedt az ómagyar kor második felében, illetve később
keletkező igékre is. (Az analógiának akkora a hatása, hogy az -ít végű igék
felszólító módja is, kivétel nélkül, a középmagyar korra ugyanabban a
hangalakban jelenik meg. Vö. az ingadozást mutató ómagyar kori adatokat
HB.: zoboducha; WinklK. 153: Bathorohadmeg, 157: zabadohad; CzehK.:
26: zabadoh; 34: batoroh; 51: keſervhed ~ WeszprK. 118: taneÿchon;
CzehK.: 9: wÿlagoſoÿchad; 1527: kÿssebeÿch; a mai nyelvjárási alakokkal:
taníjjad, szabadíjj meg stb., valamint a köznyelviekkel. Az -ít képzős igék
felszólító módjának alakulására l. E. Abaffy 1992b: 140–2.) Az analógia
alapján terjedő ss-es és cs-s változatok előretörését az is erősítette, hogy az
ómagyar korban létrejövő j-s változatú igei személyragok alapján
megteremtődhetett és felerősödhetett a kijelentő és a felszólító mód közötti
különbség. Így ennek nyomán – legalábbis a -t végű igék esetében –
világosabbá, érthetőbbé vált a mondanivaló, és nem kellett arra törekedni,
hogy a mondatszerkesztés során a szövegkörnyezet egyértelművé tegye.
Ma egy olyan, a nyelvjárásokból kiinduló tendenciával állunk
szemben, amely során a -t végű igék felszólító módú alakjai egybeesnek a
kijelentő módú, határozott ragozású alakokkal, és ez is az analógiának
tudható be (ez a suksükölés, ill. szukszükölés jelensége).

3.2.2. A feltételes mód jele

A mai -na/-ne, -ná/-né jelek egy ősmagyar kori *-nai/*-nei alakra


mehetnek vissza, ahol az *-n + vokális alakú módjelhez egy – valószínűleg
– múltidőjel csatlakozott (a feltételes mód és a múlt idő szoros
kapcsolatára l. pl. E. Abaffy 1991b: 105–6 ). Pl.: HB.: eneyc; KT.:
lelhetneýnc. Ez természetesen szóvégen monoftongizálódott és ennek
eredményeként jöttek létre a -ná/-né mai alakok. A szóvégi hosszú
magánhangzók rövidülése hozta létre a -na/-ne változatokat, és a hosszú
magánhangzót tartalmazó jel fennmaradásával teremtődött meg a
határozott–általános szembenállás az igék ragozásában. Pl.: ÉrdyK. 191:
hogy ſenki megh ne lelnee; veeghe lenne; 196: meg apolgathnaa, adnaa;
93: mondhatna stb.
72
A ma is ismert alakok mellé az ómagyar kor folyamán kialakul a –nó
/-nő változat is: pl. BécsiK. 99: halģatnoc; ÉrdyK. 553: tawoztathatnook;
BodK. 8: meg vtalnok stb. „A -nók/-nők magánhangzójában a -ná/-né-jétől
eltérő formánst is kereshetnénk (s ez azonos volna az -ó/-ő időjellel), de
esetleg csupán analógiáról van szó: a determinált ragozás többes 1. sz.-ű,
minden más paradigmában labiális személyragjainak (-ok/-ök, -uk/-ük)
hatására lehetett labiális, és az eredeti időtartam hosszúságának
megőrzésével hosszú a -nók/-nők változat” (E. Abaffy 1992b: 137). Ez a
T/1. alak megőrződik egészen a 20. század elejéig, de ma már csak a
nyelvjárásokban találkozunk vele. Ennek következtében a mai
köznyelvben ugyanazok a T/1. alakok jelennek meg a határozott és az
általános ragozásban (vö. meglátogatnánk benneteket, meglátogatnánk a
várat, meglátogatnánk egy múzeumot).
A mély hangrendű szavaknak az E/1. általános ragozásban és a T/3.
határozott ragozásban egybeeső alakjai miatt a homonímia elkerülésére
még az ómagyar korban a feltételes módú paradigma úgy alakul ki, hogy
az E/1. személyű általános ragozású alakok toldalékja magas hangrendű
lesz (pl. látnék), míg a T/3. személyű határozott ragozású ige a hangrendi
illeszkedésnek megfelelően mély hangrendű marad (pl. látnák). Érdekes,
hogy ez a magas hangrendű szavak esetében nem vált zavaróvá (pl. én
törnék vmit, ők törnék azt). Több mint valószínű azért nem, mert a kétféle
alak kétféle ragozási paradigmához tartozik. A mai beszélők egy része
azonban E/1. általános ragozásban is a hangrendi illeszkedésnek
megfelelően használja a feltételes igealakot (ez a nákolás; pl. én látnák).

3.2.3. A múlt idő jele és az igeidők használata

A régi magyar nyelvben négyféle múlt idővel találkozunk:


• az -á/-é ~ -a/-e jeles ún. elbeszélő múlttal (pl. látá, nézé, kére, vára
stb.);
• a mai -t jeles múlttal (pl. látott, nézett, kérte, várta stb.);
• a ø + vala szerkezetű múlttal (pl. lát vala, nézi vala stb.); és
• a t + vala szerkezetűvel (pl. látta vala; nézett vala stb.).

Így két időjellel számolhatunk: az -á/-é (-a/-e), valamint a -t jellel.

Az -á/-é jeles vagy elbeszélő múlt jelének hangalakja ugyanúgy


alakul ki és változik, mint a feltételes mód jelének magánhangzója, és a
kései ómagyar korra a hosszúság–rövidség szembenállás morfológiai
jeggyé válik: az -á/-é a határozott, az -a/-e az általános ragozás jelévé
alakul. Pl. WinklK. 121: te read thekeenthe ... eerted le zalla; CzehK. 110:
nem vtaalaa meg laatogatnÿ ez wÿlagot; stb. Az elbeszélő múltnak –
73
annak ellenére, hogy belső magyar fejlemény – a használata nem volt
széleskörű már a kései ómagyar korban sem, hiszen a beszélt nyelvhez
közelebb álló szövegekben, illetve a tanúvallomásokban mindinkább a -t
jeles múlttal találkozunk. Eredeti funkciója, vagyis az, hogy múltbeli
cselekvések elbeszélésére, mesélésére használják inkább, lassan
meggyengül, és alig van már különbség az -á/-é és a -t jeles múlt
használata között. A középmagyar kor végi és újmagyar kori használatát az
indokolja, hogy az elbeszélő múlt az ünnepélyesebb, irodalmibb stílus
sajátjává válik. Az újmagyar korban az írók megpróbálják visszahozni a
köznyelvbe az elbeszélő múltat, azonban nem sok sikerrel; végül
visszahúzódik a nyelvjárásokba.

A -t jeles múlt idő szintén az ősmagyar korban alakul ki, a melléknévi


igenév átértékelődése során (vö. a mai befejezett melléknévi igenévvel).
„Intranzitív, történést jelentő igék esetében a -t képzős igenév
állítmányként a történés következtében létrejött állapot kifejezésére
szolgált. Igenévként élhetett egyes és többes számban (mai mondatokkal
illusztrálva): A hal főtt : A halak főttek. Az ember ijedt : Az emberek
ijedtek. A folyó fagyott : A folyók fagyottak. (...) Tárgyas igék esetében a
verbum finitummá válás a következő mondatszerkezet-átértékelődéssel
képzelhető el. Egy Halam (az) asszony főzte-féle mondat, ahol a halam
alany, az asszony birtokos jelző, a főzte pedig a cselekvés befejezettségére,
eredményére utaló névszói állítmány, átértékelődhetett úgy, hogy a halam
tárggyá, az asszony alannyá, a birtokos személyjeles főzte pedig
személyragos igei állítmánnyá vált. (...) A továbbiakban az igealak már
nemcsak a történés, cselekvés befejezéseként létrejövő állapotot, illetve a
történés, cselekvés eredményét jelölhette, hanem a jelentés átvonódásával
magát azt a történést, cselekvést is, mely a múltban ment végbe, s a jelenre
befejeződött, végül pedig csupán a múltban folyó cselekvést is
kifejezhette” (E. Abaffy 1991b: 109). Pl.: HB.: Eſ uimagguc ſzent peter
urot. kinec odut hotolm ovdonia eſ ketnie ’imádkozzunk Szent Péter úrhoz,
kinek (meg)adatott a hatalom az oldásra és kötésre’; HB.: odutta vola;
KTSz.: ſcuz lean fiot ſ[c]ilut. myben chudat mutut ’szűz leány fiút szült,
miben/mellyel csodát mutat’; JókK.: azert engemett valaztott; stb.
Az ómagyar kor végére már a -t jeles múltat használják általános múlt
időként, még az események elbeszélésekor is, és lassan ez veszi át az
elbeszélő múlt szerepét is.

A ø + vala szerkezetű összetett múlt a jelen idejű igealakok és az


elbeszélő múltú létige kapcsolatából jött létre. Már az ómagyar kor elején
van rá példánk: HB.: Eſ oz gimilſnek wl keſeruv uola vize. hug turchucat
mige zocoztia vola ’A gyümölcsnek oly keserű volt a vize/leve, hogy a
74
torkukat megszaggatta’. Általában befejezetlen, illetve folyamatos múlt
idejű cselekvés kifejezésére használták, ezért folyamatos múltnak is
nevezzük.
A t + vala szerkezetű összetett múlt a -t jeles múlt idejű ige és az
elbeszélő múltú létige kapcsolatából jött létre. Ezt a szerkezetet
régmúltnak is nevezzük, hiszen a múltban lezajlott cselekvések közül a
korábbit jelöli. Pl. JordK. 460: vala ot egý ember kÿnek hw jogÿa megh
azot vala ’volt ott egy ember, akinek a jobb keze megaszott vala’.

Az összetett múlt idők használatát erősítette az is, hogy a latin


szövegek fordításakor a fordítók arra törekedtek, hogy híven visszaadják
azokat a múlt idejű alakokat, amelyek a latin nyelv sajátjai. A magyar
összetett formák nem latin hatásra alakulnak ki, belső fejlemények, de
használati körüket befolyásolta a latin, különösen azért mert „első
fordítóink, első iskolamestereink Priscianus vagy alsóbb fokon Donatus
grammatikájának a magyar nyelvvel való »kontrasztív« szembesítése
során tudatosan törekedtek arra, hogy a gazdag magyar eszköztárból
minden latin igealak megfelelőjéül egy-egy módban, időben és
személyben paradigmatikusan végigragozható igealakot válasszanak, mely
a latinhoz hasonlóan egyetlen verbum finitumba sűrít egyébként más
módon is megfogalmazható jelentéseket. Első névtelen tolmácsaink és
tanítóink munkája nyomán született tehát első magyar grammatikánk,
ekkor rendeződtek először tudatosan paradigmatikus sorokba az élő
beszédben korlátlan gazdagsággal felmerülő magyar igealakok. Ezek az
iskoláról iskolára, tanárról tanárra és diákról diákra hagyományozódó
ragozási minták olvashatók ki kódexfordítóink egységes gyakorlatából, s
ezek tekinthetők a Sylvesterrel induló magyar grammatikák őseinek is” (E.
Abaffy 1992a: 235–6).
Az a törekvés, hogy az egyes latin igealakoknak mindig ugyanazokat
a magyar igealakokat feleltették meg, kihatással volt az ómagyar kor utáni
írott szövegekre is. Azonban a beszélt nyelvben ezek nem terjedtek el, és
az általuk kifejezett jelentésárnyalatokat más nyelvi elemek kezdték
átvenni (pl. az igekötők). Ennek is köszönhetően a középmagyar korban az
összetett múltak lassan elvesztették funkciójukat, használatuk
összemosódott a -t jeles múltéval, és lassan eltűntek a nyelvből. Az írók,
költők – akárcsak az elbeszélő múltat – az újmagyar kor közepéig
próbálták fenntartani, de a köznyelvben már nagyrészt a -t jeles múlt élt.
Az elbeszélő, valamint a folyamatos múlt visszaszorult a nyelvjárások egy
részébe, ahol ma is használatos (l. a keleti nyelvjárásokat).
Érdekes jelenség, hogy ma egyes beszélők újra kezdik használni a
folyamatos múltat, különösen két múltbeli esemény összehasonlításakor,

75
elbeszélésben. Hogy ez oda vezet-e, hogy visszakerül a folyamatos múlt a
magyar nyelvhasználatba, azt a jövő fogja eldönteni.

3.2.4. A jövő idő jele és használata

Az ősmagyar kor elején – akárcsak ma is – a jövő idő kifejezésére a


jelen idejű alakokat használták. Emellé a korszak vége felé alakul ki az ún.
-nd jeles jövő idő. Ez a jel az -amod/-emed képzőbokorból származik,
amelyből a kétnyíltszótagos tendencia következtében kihull a
magánhangzó, majd az md hangkapcsolatban az m a d hatására n-né
hasonul. (Vö. a mai beálló cselekvésre utaló melléknévi igenévvel.)
Az ómagyar kor eleji HB.: ýſa kí nopun emdul oz gimilſtwl. halalnec
halaláál holz ’bizony amely napon enni fogsz a gyümölcsből, halálnak
halálával halsz’ mondata tanúsítja, hogy milyen szerepet töltött be a jellel
ellátott igealak a jelen idejű, jövő időre utaló igével szemben. A jeltelen a
biztosan bekövetkező időre, a jeles pedig a bizonytalanra utalhatott. Vö.
még pl. BécsiK. 2: Valahoua menèndez megec; JordK. JordK. 514: Ký
hýendý es meg kereztelkwdendýk, ýdwezwl; stb.
Az -nd jeles jövő idő mellé az ómagyar kor vége fele egy analitikus
szerkezetű, segédigés összetett jövő alakul ki, a ma is használatos fog +
főnévi igeneves szerkezet: 1531: nem fognak ilyen pinzt adnj. A fog
mellett a kezd is feltűnik segédigeként, de a beszélt nyelvben valószínűleg
a fog segédigés változat volt a sokkal gyakoribb, ezért nem tudott gyökeret
verni a kezd segédigés változat. A középmagyar kor elején a szintetikus és
az analitikus forma egymás mellett él még (l. pl. Sylvester János
grammatikájában az erre vonatkozó megjegyzést), de a középmagyar kor
közepére már alig találkozunk -nd jeles jövő idejű alakokkal, és a korszak
végére az analitikus forma teljesen kiszorítja a szintetikusat. A
reformkorban megpróbálják „újraéleszteni” az -nd jeles jövőt, de kevés
sikerrel.
A mai használatban megjelenik
• a jelen idejű alak, amely mellett megjelenhetnek, vagy
elmaradhatnak a jövőre utaló szavak;
• a lesz igét tartalmazó névszói-igei állítmány; valamint
• az ómagyar korban kialakult szintetikus szerkezet.
Az előbbi alakokat azonban sokkal gyakrabban használjuk, mint az
utóbbit.

76
3.2.5. Összefoglalás

Az igejelek körében mód- és időjelekkel számolhatunk. Ezek nagy


része már az ősmagyar korban kialakul, a többi, ma is használatos jel pedig
az ómagyar kor folyamán jelenik meg.
Nagyon fontos mozzanat a határozott és az általános ragozás
szétválása (melynek kialakulását l. Az igei ragozási paradigmák című
alfejezetben), ennek következtében alakulnak ki a -na/-ne; -ná/-né
feltételes módjelváltozatok és az elbeszélő múlt jelének -a/-e, -á/-é
változatai, ahol a rövid–hosszú magánhangzó morfológiai jeggyé alakul.
Ezeknek a változatoknak a megjelenése és fennmaradása pedig fenntartja a
határozott és általános ragozás közötti különbséget.
A felszólító mód j jelének a különböző, különösen a -t-s tövekhez való
kapcsolódása különböző típusú ejtésmódot eredményez, hiszen mindez
még a ty hangunk megjelenése előtt történik. Ezáltal elkülönülnek alakilag
a kijelentő és a felszólító módú -t végű igék, és ez vezet, több mint
valószínűleg, a ty kialakulása után is ahhoz, hogy analógiás alapon a kései
ómagyar korban és az utána megjelenő -t-s tövű igéink hasonló módon
viselkednek.
Az időjelek közül a két múlt időre vonatkozó jel mellett az egyes múlt
idők használata is nagyon fontos, különösen azért, mert az elbeszélő
múltú, a -t jeles egyszerű igeidők, valamint az ezen igealakokkal és a vala
segédigével alkotott összetett igeidők közül mára már csak a -t jeles
maradt. Oka ennek az, hogy – bár mindenik belső fejlemény – a latin nyelv
hatására differenciálódott használatuk, és az írók, fordítók következetesen
az egyes latin igeidőket ugyanazzal a magyar nyelvi megfelelővel
próbálták visszaadni. Emiatt sokáig megmaradtak az írott nyelvben az
összetett múlt idők, azonban a beszélt nyelvben nem tudott teret hódítani
csak a -t jeles. Az -nd jeles jövő idő sem hosszú életű, fokozatosan
felváltja a fog segédige + főnévi igeneves szerkezet, mely a mai napig a
jövőre utaló jelen idejű igék mellett a jövő jelölését szolgálja.

Feladatok:
1. Vizsgálja meg Sylvester János nyelvtanában az igeidők jeleit, alakjait,
és vesse össze ezeket egy, a Sylvester János bibliafordításából
kiválasztott 30 oldalas résszel!
2. Figyelje meg, környezetében használják-e a régi múlt idejű alakokat!
Amennyiben igen, hol, milyen helyzetben és milyen funkcióban?
3. Vizsgálja meg a SzT. alapján, milyen funkciói vannak a lesz igének a
különböző módokban és időkben!
77
4. Magyarázza meg a suksükölés/szukszükölés jelenségét! Vizsgálja meg
mondatokban, hogy valóban értelemmegkülönböztető szerepe van-e a
kijelentő és a felszólító módú t, szt-végű igéknek!
5. Gyűjtsön a SzT.-ból különböző típusú szövegrészleteket; pl.
vallomásokat (pl. TanJk; TJk jelzetűeket, illetve ahol fel van tüntetve
a zárójelben a valló neve); törvényszövegeket (AC, CC jelzetűeket) és
magánleveleket (pl. TML jelzetűeket)! Vesse össze az ezekben
használatos különböző igeidőket! Fel tud-e fedezni valamilyen
következetességet ezekben?
6. Mit gondol, miért lett volna alkalmas a kezd ige is a jövő idő
kifejezésére?

78
4. A ragok

4.1. A ragok kialakulásának az oka

„Az alapnyelvi mondatok az ómagyar koriaknál vagy a még


későbbieknél jóval analitikusabb szerkesztésűek voltak: vagyis a
grammatikai viszonyokat nem annyira toldalékok, mint inkább önálló
szavak, pontosabban az önálló szavaknak a mondatban szigorúan
megszabott, kötött szórendje mutatta meg. Az alapnyelvi mondat
legtöbbször azonos felépítése – SOV, vagyis alany–tárgy–ige – formánsok
nélkül is egyértelművé tette a nyelvhasználók számára azt, hogy például az
ige előtt álló két jelöletlen (ragtalan) névszó közül melyik a cselekvés
tárgya és melyik az alanya. Mindazonáltal előfordult már az alapnyelvben
is, hogy az SOV szórend valami miatt megváltozott (például a tárgy lett a
mondat legnyomatékosabb eleme, és így annak elejére került: OSV), és ez
esetben értelmezési gondok merülhettek fel. Az ősmagyarban aztán tovább
lazult, sőt fellazult a hajdani kötött szórend. Ahogy a nyelv haladt a szabad
szórend felé, úgy lett egyre nagyobb szükség arra, hogy a grammatikai
viszonyokat az addigi szórendi hely helyett a szavakkal együtt mozgó alaki
kitevők, azaz ragok fejezzék ki: vagyis visszaszorult az analitikus
szerkesztésmód, és teret hódított a szintetikus” (Sárosi 2003: 159).
Ennek az lett a következménye, hogy az ősmagyar korban, az
ősmagyar és az ómagyar kor határán, ill. ez utóbbi elején egyre-másra
jelennek meg a ragok, hiszen valamilyen formában egyértelművé kellett
tenni a mondanivalót. Ezáltal a magyar nyelv ragozó nyelvvé válik.
A folyamat során:
• legtöbbször önálló szavak agglutinálódnak, vagyis
grammatizálódnak;
• bizonyos ősi toldalékok funkcióváltással ragokká alakulnak;
illetve
• voltak olyan alapnyelvi, egy hangzóból álló, ún. primer ragok,
amelyek már az alapnyelvben ragként funkcionálhattak.
A ragok megjelenésében tehát elsősorban a közlésbeli érthetőségre
törekvés játszik nagy szerepet. Ugyancsak okként kell megneveznünk a
kezdeti ragok kevés számát is, hiszen pl. a határozói viszonyok
kifejezésére két lokatívuszrag, az ablatívuszrag és a latívuszrag állt a
beszélők rendelkezésére, ezeknek pedig túl sok funkciót kellett
betölteniük. Ez részben újratermelte a régi problémát, a fellazult szórend
és a poliszém ragok segítségével nem tudták mindig egyértelművé tenni
mondanivalójukat a beszélők. Ennek elkerülésére – természetesen
79
ugyanúgy, mint az ősmagyart megelőző korokban – szintetikus
szerkezeteket használtak, vagyis a viszonyjelölést önálló szavak
segítségével oldották meg ott, ahol a primer ragok erre kevésnek
bizonyultak. És később, nagyrészt az ősmagyar és az ómagyar kor határán
alakul ki ezekből a szavakból a viszonyjelölő ragjaink nagy része.
Lássuk részletesen, honnan erednek, hogyan alakultak ki, és milyen
funkciót töltöttek, illetve töltenek be ragjaink.

4.2. A névszóragok

A névszóragok többféleképpen keletkezhetnek: agglutináció, vagyis


grammatikalizálódás folytán; primer ragok hasadása, átértékelődése
következtében; valamint raghalmozással.

4.2.1. A tárgyrag

Ugyan kérdéses, hogy a tárgy jelölt volt-e vagy sem az ősmagyar kor
elején, hiszen a jelöletlen tárgynak olyan nyomai vannak a magyar
nyelvben, amelyek arra engednek utalni, hogy a magyar nyelv külön
életében volt egy szakasz, amikor még a tárgy jelöletlen volt, vagy ritkán
jelölték (l. a jelöletlen tárgyas összetételeket: mindentudó, szófogadó,
karöltve stb.).
Alakjára nézve azt tudjuk, hogy az alapnyelvben volt egy *-m
tárgyrag, azonban ebből – fonetikai tulajdonságainál fogva – nem
keletkezhetett a ma is használatos -t toldalékunk. A feltételezések szerint
vagy az alapnyelvi t kezdetű mutató névmásból (amely a határozottság
szempontjából is fontos), vagy az E/2. *te személyes névmásból alakult.
Tulajdonképpen ebben az esetben elemcsere történt, az alapnyelvi
tárgyragot a -t váltotta fel. „Ahhoz hogy a determináló -t a tárgyat
határozott és határozatlan vonatkozásában egyaránt jelölő raggá váljon,
több tényező együttes hatására volt szükség: 1) az igeragozásban egyre
markánsabban rajzolódik ki a határozott és az általános ragozás kettőssége,
amely lehetővé tette, hogy maguk az igealakok utaljanak a tárgy határozott
vagy határozatlan voltára. 2) Mivel így felszabadult a határozott tárgy
jelölésének kizárólagos kötelezettsége alól, a -t elem determináló funkciója
is egyre inkább háttérbe szorult, és ezzel párhuzamosan a határozatlan
tárgyat is elkezdte jelölni. 3) Valószínű, hogy mindezeket a folyamatokat a
szórend változásai is erősítették: mivel a tárgy a mondatban nem mindig
ugyanazt a helyet foglalta el, az egyértelműség érdekében föltétlenül
szükséges volt, hogy megfelelő szuffixummal jelöljék” (Sárosi 2003: 170).
Mindez megmagyarázza azt, hogy miért is tesszük ki a tárgyragot akár
határozott, akár határozatlan szerkezetben. Azonban nem ad választ arra,
80
hogy – a mai napig – vannak olyan birtokos személyragos alakok, illetve
az engem, téged névmások, amelyek tárgyrag nélkül is tökéletesen
kifejezik azt, amire vagy akire a cselekvés irányul. (Az más kérdés, hogy
ezekhez akár járulhat is tárgyrag: pl. Láttad a házam/házamat?; vagy a
nyelvjárásokban: meghívott engemet stb.) A magyarázat abban áll, hogy a
birtokos személyrag (mint több más nyelvben) önmagában is alkalmas
arra, hogy határozottságot is kifejezzen. (L. erre még E. Abaffy 1991b:
286–7.) (Érdekes jelenségként említhetjük, hogy a nyelvjárásokban ma is
hallható eztet, aztat, őtet kettőzött tárgyragú névmásokkal már a XVI.
század folyamán találkozunk. Ezek létrejöttét az magyarázza, hogy az
adott közösség már nem érzi jelöltnek az ezt, azt, őt alakokat, és ezért
ezeket megtoldja még egy raggal.)

4.2.2. A határozóragok

4.2.2.a. A primer határozóragok közé négy toldalék tartozik:


• az -n (pl. házon stb.) és a -t (pl. Kolozsvárt, Pécsett stb.)
lokatívuszragunk;
• a valamerre irányulást kifejező -á/-é latívuszragunk (pl. alá, fölé,
elé stb.);
• és a valahonnan kiindulást jelző -l ablatívuszragunk (pl. felől, alul
stb.).
Az irányhármasság jelölése már az ősmagyar korban is, e kevés primer
raggal jellemzője a magyar nyelvnek. Ezek a primer ragok erősen
poliszémek voltak, hiszen a helyhatározón belüli irányhármasságon kívül
még sok funkciót kellett betölteniük.

A hol? kérdésre felelő -n lokatívuszrag az ősmagyar korban már


egyfelől -n, -on, -en, -ön szuperesszívuszraggá alakul; másfelől pedig -
n, -an, -en modális raggá. Ezeknek a ragoknak a kialakulásához a
funkciómegoszlás járulhatott hozzá (pl. úton megy, vmilyen úton megold
vmit; az utóbbi használat az előbbinek az elvont használata; l. Galaczi
1995).
Alakilag a kétféle toldalék úgy alakult ki, hogy a tővéghangzó
hozzávonódott a raghoz, és szuperesszívuszi szerepben alsó, a mód- és
állapothatározói raghoz középső nyelvállású magánhangzóval társul; de ez
csak az ómagyar kor vége felé kezd letisztulni, és akkor sem mondható
egyértelműnek. A kettősség végigkíséri az egész magyar nyelvtörténetet
(vö. a mai szabadon, titkon, úton, módon stb. modálisokkal). Az ómagyar
korból a következő példákat idézhetjük: HB.: nopun; HBK.: cuzicun
’között’; GyS.: oltarū; ill. ÓMS.: keſeruen; KTSz.: vg[o]n; JókK. 83:
magaſſan; MünchK. 70vb: maģaſon; stb.
81
Ebből is látszik, hogy a helyhatározórag esetében már az ómagyar
korban számolhatunk
• az általános helyviszonyra, illetve a szorosabb külső helyviszonyra
való utalással: GyS.: oz kerezt fan figeu kepeben; 1310:
Budafoluuan;
• az időhatározói szereppel: HBK.: kinec ez nopun teſtet tumetívc;
• eszközhatározói szereppel: 1507: mel Buzanak koblet Attam
maſfel forinton;
• komplex, helyre és időre egyaránt vonatkozó határozói szereppel:
MünchK. 108rb: a vaLoran.
• a mód- és állapothatározói szerepre l. még: KT.: tiſtan
maradhassun; BécsiK. 100: kèvèſèn hagattattōc; stb.
Az -n lokatívuszragot azon kívül, hogy a mai napig ugyanolyan
funkcióban használjuk a valamin rajta levés kifejezésére (szuperesszívuszi
rag pl. állványon, padon stb.);
• részét képezi a mai -ban/-ben ragunknak;
• ragszilárdulással keletkezett szavainkban is fellelhető (pl. hun
’hol’, rokon (eredetileg ’közel’), jelen, benn, után);
• a kezdeti poliszémiának eredményeként a mai modális-esszívuszi
ragok is erre mennek vissza (pl. vidáman, tízen, sikeresen,
mérsékelten stb.);
• ugyancsak részét képezik a mai -nként és az -nta disztríbutív
ragoknak (pl. egyénenként, nyaranta stb.).

A -t lokatívuszrag az -n-től eltérően helyhatározói szerepben nem


specializálódott, habár kezdetben ez is a valahol lételt fejezte ki. Pl.:
MargL. 66: mÿ koron · meeg bezprimet lakneek ’amikor még
Veszprémben laknék’. Ma azon kívül, hogy helyhatározóragként bizonyos
helynevekkel használjuk, különböző későbbi, testes ragokban lelhető fel,
és a ragszilárdulással keletkezett névutóinkban, határozószóinkban van
jelen.
A -t lokatívuszrag ma már csak
• bizonyos helynevekkel kapcsolatban használatos (pl. Pécsett,
Győrött), és bizonyos nyelvjárásokban (l. a -nitt ragban:
Piroskáéknitt voltam);
• ezen kívül számos, ragszilárdulással keletkezett névutónk és
határozószónk részét képezi (pl. alatt, felett; itt, ott; bent, kint
stb.);
• része az -ért kauzálisz-finálisz,
• a -ként esszívuszi és
• -nként disztributívuszi toldalékoknak.
82
Az -á/-é latívuszrag a mai napig a valahova irányulást (hová?) fejezi
ki. Az ómagyar korban még megtalálható
• különböző helyhatározói szerepben: hová? kérdésre felelve:
WinklK. 155: vn maga el tauozeek eegh haÿtaſne fvlde tvlvk;
’felé, -ig’ jelentésben: ÉrdyK. 616: meene Weſprimee; CornK.
167v: Ezen eztendevben gyevlekevztek az magery vrak ... baccha;
• valamint időhatározói szerepben: CzehK. 109: ees kÿlencz
honappa te zentseegvs meehedben be rekedwen;
• emellett a nyelvemlékek tanúsága szerint állapothatározói szerepe
is megjelenik: HB.: eſ odutta vola neki paradiſumut hazóá.
A latívuszrag az említett szerepekben – az ómagyar kor első felét követő
időszakokban már – önmagában nem tölti be ezeket a funkciókat.
A latívuszrag átértékelődéséből keletkezik a mai eredményhatározós
rag, a -vá/-vé, amelyben az -á/-é felismerhetően a latívuszrag, a v elem
pedig egy hiátustöltő hang. Pl. NádK.: hamua lonec. „A rag első írott
adata: HB.: hazóá olv. hazo-á ’házzá’. A XV–XVI. századi adatok még a
nyelvjárások tarkaságát tükrözik: kegioa ’kígyóvá’, kue ’kővé’, innepeie
’ünnepévé’, barlangaia ’barlangjává’, vendeegee ’vendéggé’, illatua
’illattá’, tésztaé ’tésztává’ (ez utóbbiak már igen ritkák). Az egységes
irodalmi nyelv azonban végül is kiszorította a nyelvjárásias változatokat”
(Berrár 1967: 405).
Az ősmagyar kor folyamán és az ómagyar kor elején – akárcsak az
előző primer ragok – a latívuszrag részt vesz a testesebb ragok, valamint a
névutók, határozószók és igekötők kialakulásában.
Az -á/-é, valahova irányulást kifejező latívuszrag ma fellelhető
• az igekötőink, névutóink, határozószóink egy részében (pl.
alá, fölé, mellé, hozzá, soká, ide, többé, rá stb.);
• a helyhatározó, valamint az eredményhatározó kifejezésére
alkalmas transzlatívusz-faktívusz -vá/-vé ragban (pl. világgá,
művésszé, természetessé stb.);
• a szintén valamerre irányulást kifejező -ba/-be és
• a -ra/-re toldalékban.

Az -l ablatívuszrag a valahonnan kiindulást (honnan?) jelezte.


Helyhatározóragként csak bizonyos helységnevek mellett jelentkezik,
azonban ez sohasem tudott elterjedni az egész magyar nyelvterületen (pl.
Pécsül, Egrül stb.). Pl. MargL. 199: es mykoron el jut vala bezprimul
’mikor eljött Veszprémből’.
A korai ómagyar kori szövegek tanúsága szerint az -l ablatívuszrag –
az előtte álló magánhangzóval összevonódva – megteremti a mód- és
83
állapothatározó (esszívusz-modáliszi) ragját: -ul/-ül. Pl. HB.: Eſ keaſſatuc
uromchuz charmul ’És kiáltsátok Urunkhoz hármul/háromszor’; ÓMS.:
Vh nequem en fyon ezes mezuul ...wirud hioll wyzeul ’Oh nekem én fiam
édes mézül/mézként ... véred hull vizül/vízként’. A számhatározói
jelentésű rag az ómagyar kor után eltűnik, ma csak a nyugati
nyelvjárásokban van jelen; a mód- és állapothatározó ragja pedig továbbél
napjainkig.
Az -l, valahonnan kiindulást jelző ablatívuszi rag ma fellelhető:
• a -ból/-ből elatívuszi ragban;
• a -ról/-ről delatívusziban;
• a -tól/-től ablatívusziban;
• a -val/-vel instrumentális;
• a -nál/-nél adesszívuszi;
• az -ul/-ül esszívusz-modáliszi ragban (pl. tétlenül,
szükségtelenül, barátjául, hallatlanul stb.);
• és ezen keresztül természetesen a -stul/-stül szociatívuszi
ragban (pl. gyerekestül, ruhástul stb.);
• a -lan/-len, -lag/-leg mód- és állapothatározói ragban;
• valamint szintén ragszilárdulással jelen van
határozószóinkban, névutóinkban, igekötőinkben (pl. jól,
egyedül, keresztül, kívül, körül, alól, túl stb.). (A
ragszilárdulásra l. még Fazakas 2007: 141–6; ill. a
továbbiakban a szófajoknál a határozószókat, névutókat és
igekötőket.)

E rövid történeti bemutatóból is kitetszik, hogy a kezdeti primer


határozóragok közül „tiszta” formájában alig él valamelyik, hiszen az
ősmagyar kor folyamán és az ómagyar korban testesülő vagy önálló szóból
keletkező ragjaink kialakításában vesznek részt, és túlnyomórészt így
élnek tovább.

4.2.2.b. Az önálló szavakból keletkezett (határozó)ragok

Az ősmagyar kor folyamán már keletkeztek önálló szóból,


agglutinálódás folytán határozóragok. A folyamat a következőképpen
zajlott:
• a kezdeti analitikus szerkezetekben egy névszó és egy ragos
névszó kapcsolata fejezi ki a határozói viszonyt (vö. a mai a ház
belsejében, az év elejére, a fa tövén stb. körülírásos szerkezeteket);

84
• a hangsúlyviszonyok következtében a ragos névszó hangalakja
rövidülésen megy keresztül, és ezzel egyidőben mindinkább
elveszti önálló jelentését a szerkezeten belül;
• e folyamat eredményeként a kezdeti ragos névszó névutóként kezd
viselkedni (l. a mai a ház mellett, az eresz alatt, vacsora után stb.
kifejezéseket),
• és ez a névutó – szintén esetleges további alakrövidüléssel –
hozzávonódik a nyomatékosabb toldaléktalan névszóhoz.
Akkor beszélhetünk igazi toldalékokról, ragokról, amikor már illeszkedik a
tőhöz, egybeírják a tővel (hiszen egyetlen szóként érzékelik a tövet és a
toldalékot), illetve amikor kialakul a magánhangzó-harmóniának
megfelelően az alakváltozata (természetesen ez alól még a mai nyelvben is
van egy pár kivétel). Vö. TA. hodu utu rea; HB.: Num heon muga nec;
uimaggomuc ez ſcegin ember lilki ert – ahol a reá, nek és ért még
ragelőzményként, névutóként viselkedik; de a HB.: miloſtben,
paradiſumben, ildetuitvl szavakban már raggal számolhatunk annak
ellenére, hogy az első két ragos főnévben nincsen még hangrendi
illeszkedés. (De vö. GyS.: Koorſagbon, tanoſagaban.)

Az ősmagyar kor folyamán önálló szóból kezdenek kialakulni a -ban


/-ben, -ba/-be, -ból/-ből, -hoz/-hëz/-höz; -nak/-nek; -nál/-nél; -ra/-re; -ról
/-ről, -tól/-től és valószínűleg a -val/-vel határozóragok. Teljes raggá
válásuk csak az ómagyar kor elején történik meg. Szintén önálló szóból, de
nem névutói közvetítéssel, jönnek létre a -ként, -nként, a -szor/-szër/-ször, -
kor toldalékok a kései ómagyar korban.
De vegyük sorra ezeket!

A -ban/-ben, -ba/-be és a -ból/-ből belső helyviszonyra utaló ragjaink


egy bél ’belső rész’ főnév -n, -é, valamint -l primer ragos alakjából
keletkeztek. Az átmenetet képző ragos névszók, majd névutók a
következők: belen, belé, belől; pl. (a belen-re nincsen adatunk, hiszen már
a HB.-ben a ben toldalék jelenik meg, de alakjára a belé, belől adatolható
alakokból, valamint a mai határozói névmásokból következtethetünk) HB.:
munhi uruzagbele ’mennyei országba/mennyországba’; vezeſſe wt paradiſū
nugulmabeli ’vezesse őt paradicsom nyugalmába’; veteve wt ez muncaſ
vilagbele ’vetette őt ebbe a munkás/gyötrelmes világba’; kit ez nopun ez
homuſ vilag timnucebelevl mente ’(a)kit ez(en a) napon e hamis világ
tömlöcéből (ki)mente’; KTSz. mogzotbelevl ’magzatból’; stb.
Az ómagyar kor közepére már kialakulnak a magánhangzó-
harmóniának megfelelő toldalékpárok, a kezdeti magas magánhangzós
mellé a mély magánhangzósok is.

85
A három belső helyviszonyra utaló rag az irányhármasság jelölése
mellett már az ómagyar kor végére ugyanolyan komplex szerepkörrel
rendelkezik, mint a mai nyelvben. Pl. -ban/-ben: 1507: valakÿ az hazban
marad meg aze legyen; AporK. 118: A ſetetſegben es a halal arnekaban
vlvket; 1504: ez levelet ÿrtam ... ezer vt zaz nÿg eztendevben; FestK. 390:
Een eeyeym zomoroſaagban el mwlnak; CzehK. 11: sem egÿ te zent
tagÿdban helen marada ’egy sem marada a helyén a te szent tagjaid közül’;
CornK. 53r: Az angyaltvl valo feltekben ... ez evryzevk ... meg rettenenek;
1525: Ez eneket ... Zabatkay Míhaly zerze egy nagy jo kedveben; FestK.
393: te írgalaſſagodban remenkedem; – ezek közül a partitívuszi határozót
(CzehK. 11) ma csak a nyelvjárásokban használják; -ba/-be: JókK. 43: bel
megyenuala az hazba; 1490 e.: kewetſegen el Bel kewldeek therek
orzagba; GauryK. 25: halalt ne veģetvk ti lelkvtvgbe; AporK. 120: Es
allaptatta v fergetegeket zellóbe; DöbrK. 381: Es lata oth eģ embert. nem
oltoztet menegzoi ruhaba; -ból/-ből: 1532: de en az warbol chatara
kÿne(m) yartha(m); AporK. 119: Es kiuitte azokat a ſetetſegbvl es halalnak
arńekabol; MargL. 2: zent margit azzonnak adnak vala kentest capat job
poztobol az tarsinal; 1507: [Che]h Janost en meg Elÿgÿtetem mÿnden
Barmombol e[s m]ÿden hazÿ ezkozbol ... touaba Az meneſbol Agyanak
nekÿ eg germek louath; BorkK. 4b: Eſmeg ſenki ne vadolion hallamaſbol;
1516: az Thewb zok kedÿg herthelenſſegbewl haragbol es Bozwſagbol ...
mondatthanak; stb.
A -ban/-ben és a -ba/-be ragok használatában ingadozást figyelhetünk
meg amennyiben ezek helyviszonyra utalnak: pl. JordK. 382: Bel menwen
kedýg az hazban; GuaryK. 22: az v zaiaba es fogaiba mervg vaģon; stb.
Ez a jelenség már az ómagyar kor végén is tapasztalható, és végigvonul az
egész nyelvtörténeten. A két toldalékpárt azért is cserélhetik fel a beszélők,
mert a kommunikációban nem okoz, vagy nagyon ritkán okoz zavart a
toldalékok egybemosódása (de vö. (az) iskolában jár ~ iskolába jár). Ez a
tendencia napjainkig folytatódik. A szövegek egy részéből az is kitetszik,
hogy többször a hiperkorrekció, a túlhelyesbítés az oka ennek. A használat
körüli bizonytalanság ma egyre erősödik.

A -hoz/-hëz/-höz rag egy ’oldal, szél’ jelentésű *χozá latívuszragos


alakból keletkezett. Valószínűleg az ősmagyarban már raggá alakult,
hiszen az első nyelvemlékeink tanúsága szerint már akként viselkedik az
ómagyar kor elején: HB.: mend ozchuz iarov vogmuc ’mind ahhoz járulók
vagyunk’; keaſſatuc uromchuz charmul ’kiáltsátok urunkhoz háromszor’.
Már a korai példákból is kitetszik, hogy nemcsak helyviszony
jelölésére volt már alkalmas ez a toldalék, hanem elvontabb jelentésben is
használták. Vö. még: 1531: hozom megh hazamhoz zaÿkra, Az en
86
matkamath; GuaryK. 17: Haſonlatos ... az diznohozes; TelK. 19:
ymadkozec vrhoz.

A -nál/-nél határozórag egy közelséget jelző *na- tő ablatívuszragos


alakjából származik. Már az ómagyar kor elején nemcsak helyviszonyra
utal, hanem hasonlító határozók részét is képezi: pl. JókK. 66: azon frater
ewlne az aztalnal; SzabV.: ffeÿer varnal; JókK. 60: mÿre ma zokaſnal
ÿnkab kÿnzatnak; stb.

A -ra/-re és a -ról/-ről ragok egy felszínt, vagy egy közelséget


kifejező főnév latívusz-, ill. ablatívuszragos alakjából alakultak a *roγá,
*roγol alakokon keresztül. A helyhatározói szerep mellett (JókK. 40: bal
kezet tewue frater ÿlÿes feÿere; 1338: Semita Zenthivanra menu gologwth
vocata; JókK. 67: Es kyuaÿa az kepprewl ſebeknek yegytt)
• már az ómagyar kor folyamán számolhatunk időhatározói: DöbrK.
377: vronk el iovetenek napiara;
• ok- és célhatározói: BécsiK.: èz v onzollattara ... megmaradnac
vala; JókK. 40: mÿ vronk ieſus criſtuſnak neue dyczeretÿre ... egy
helyett czÿnalyonk; stb. szereppel;
• valamint elvontabb használata is kimutatható: BirkK. 4b:
feiedelmenek xak kerdeſere feleluen; KTSz.: [bi]ſſunſagut
[b]inecrevl teun ’bizonyságot tesz bűnökről’.
A -ra/-re és a -ról/-ről kialakulásával, valamint használatának
elterjedésével, illetve a primer ragból átértékelődött -n, -on, -en, -ön
toldalékokkal megteremtődik a külső helyviszonyra utaló irányhármasság
jelölése.

A -tól/-től rag a tő ’közelség’ szó ablatívuszragos alakjából alakul ki


még az ősmagyarban, hiszen már a HB.-ben toldalékként viselkedik (HB.:
gimilcíctul, kinzotviatwl), és a KT.-ben megjelenik ragvonzó névutó
mellett (KT.: wýlagnoc kezdetuitul fugua). Az idézett adatok azt is
bizonyítják, hogy a honnan? kérdésre felelő helyviszonyra utaló határozói
szerep mellett más szerepekben is előfordul a kora századokban; pl.
• időhatározói (l. KT.);
• okhatározói: JókK. 62–3: ehſegtewl ſok emberek fognak meg
halnÿ;
• partitívuszi: HB.: eſ evec oz tiluvt gimilſtwl ’és evett a tiltott
gyümölcsből’;
• hasonlítói: BécsiK. 89: menden èmberectvl bvnvſb ’minden
embernél bűnösebb’;
• ágensi: JókK. 123: Adatyk kyraltol ytelet és
87
• elvontabb HB.: Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl; stb. szerepben is
megtalálható.
A mai nyelvben már a belső helyviszonyragot használjuk hasonló
partitívuszi szerepben (erre bővebben l. Páll 1999), illetve a hasonlítói
funkcióban megjelenő -tól/-től csak a nyelvjárásokban lelhető fel.

A -val/-vel rag kialakulását többféleképpen magyarázza a


nyelvtörténeti szakirodalom, de a velem, veled stb. határozói névmások
arra utalnak, hogy önálló albatívuszragos (*pele ’társ’ jelentésű) szóból,
névutón keresztül alakult ki. Az ómagyar kor eleji adatok azt mutatják,
hogy a korábbi tőbeli β kieshetett két magánhangzó között, és a hiátus
kiküszöbölésére kezdetben akár h hiátustöltő hanggal is éltek. Emellett
megtalálható a hiátusos alak is, valamint hasonulásos formákra is van
adalékunk. Pl. HB.: Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc; HBK.: hug ur
uvt kegilmehel abraam. ýſaac. iacob kebeleben helhezie; ÓMS.: owog halal
kynaal anyath ezes fyaal egembelu ullyetuk ’vagy a halál kínjával az anyát
édes fiával egyszerre öljétek’; uoſ ſcegegkel werethul; Scemem kunuel arad
en iunhum buol farad ’szemem könnyel árad/szememből könny árad, az én
keblem búval/bútól fárad’; buol ozuk epedek ’búval aszok, epedek’; yg
kynzaſſal fyom halallal; KTSz.: [mi]loſtual teles ’malaszttal teljes’.
A példamondatokból kikövetkeztethető, hogy a rag mai funkciói már
ekkor jelen vannak: társhatározói, eszközhatározói, módhatározói,
okhatározói, komplex határozói, ok-állapot határozói, ágensi szerepben
állnak a -val/-vel ragos névszók.
A felsorolt példák azt is bizonyítják, hogy a toldalék ma ismert
hangalakja az ómagyar kor közepe fele stabilizálódik, és a kor második
felében a mássalhangzóra végződő tövekhez kapcsolódva már többnyire
hasonul a rag v-je az előtte álló mássalhangzóhoz, annak ellenére, hogy
nagyon sokáig találkozunk még hasonulatlan alakokkal. Pl. BirkK. 2b:
akaratual; FestK. 388: yrgalmaſſaagwal; 1532: keghelmedwel, aſſonwal;
stb. Az ingadozást az is jelzi, hogy egyetlen nyelvemléken belül is több
változattal találkozunk. Pl. NádK. 334: teſtokvel, 338: foghval; 331:
iozagokkal, 338: hertelenſeggel; stb. De már az ómagyar kor végéről
ismerünk olyan nyelvemlékeket, amelyekben következetesen hasonult
alakokat írnak a szerzők, pl. a BécsiK., MünchK., AporK., NagyszK. stb.
Hasonulás nélküli alakokkal ma is találkozunk egyes archaikusabb
nyelvjárásokban.

Az -ért rag szintén ragos névszóból jött létre (l. érette, éretted stb. ~
érte, érted stb. sorokat), azonban a hajdani ragos névszóból csak a
lokatívuszrag elemezhető világosan. A HB. korában még nem biztos, hogy
teljes értékű ragként érzékelik-e a beszélők, azonban már az ok- és
88
célhatározói funkciója jelen van. Pl.: HBK.: uimaggomuc ez ſcegin ember
lilki ert ’imádkozzunk e szegény ember lelkéért’; JókK. 150–1: lelkeſek
kewzybe yſtentewl bewnert boczattatnak ylyen halalok ’lelkesek/élőlények
körébe istentől bocsáttatnak ilyen halálok/halálnemek’. Érdekes, hogy a
viszonylag korán létrejövő -ért ragnak nincs a mai napig mély
magánhangzójú párja.

A -szor/-szër/-ször rag az ómagyar kor második felében alakul teljes


értékű toldalékká a ’sor, rend, mód’ jelentésű szer főnévből (előtte ezt a
szerepet az -ul/-ül töltötte be; vö. HB.: keaſſatuc charmul). Mivel aránylag
későn kialakuló ragról van szó, a nyelvemlékek adatai nagyon jól
mutatják, hogy a szeren, szert toldalékos névutószerű előzményekre megy
vissza. Pl. BécsiK. 90: Vtolzeren; CornK. 10r: Elevzert. Az illeszkedés
sem történik még meg, habár néhány adatunk azt mutatja, hogy nemcsak a
palatális–veláris, hanem a labiális–illabiális illeszkedés is megindult már
ebben a korban. Pl.: JókK. 41: tewbzer, 45: ſzokzor; VirgK. 1: Negyedzer,
Ewtwdzeur, Hatodzor; SzékK. 172–3: elozor, maſodzer, harmadzer,
tyzedzer; stb. A palatális–veláris illeszkedés, illetve a teljeskörű labiális–
illabiális illeszkedés csupán a középmagyar korban következik be. És
azóta is, akárcsak ma, számhatározói vagy mértékhatározói szerepet tölt
be. (Pl. 1525: de megh halanak immar ketzer oly nagy ſok Terekek; stb.) A
főnév eltűnik a kialakuló köznyelvből, illetve visszaszorul bizonyos
nyelvjárásokba, ahol még ma is él (l. a keleti nyelvjárásokat).

Az időhatározó egyedüli sajátos toldaléka, a -kor rag, szintén önálló


szóból keletkezik a kései ómagyar korban (vö. ómagyar kor stb.).
Előzményei a koron, kort, korban névutók. JókK. 162: efelkoron; DomK.
184: meeg alaſonk jdeye koron; GömK. 29: az en vtolſo horamkorban; stb.
Az ómagyar kor végére már teljes körű ragként jelenik meg (pl. ÉrsK. 453
Elew alom kor fel kele; VirgK. 40: veterniekor ’vecsernyekor’), azonban
már nem vesz részt az illeszkedésben, a mai napig csak egy alakja van, és
csak időhatározói funkcióban szerepel.

A -ként, -nként rag valószínűleg önálló szóból, az ’akarat, tetszés’


jelentésű kéj ~ kény -t lokatívuszragos alakjából alakul. A -ként első
adatait a miként, valamiként, másként előfordulásai jelzik, és az ómagyar
kor végéig csak ritkán társul főnévvel. Főnév mellett még inkább a képpen
névutót találjuk. A születőben levő rag és a képpen egymásnak
szinonimáiként élnek (akárcsak ma). A teljeskörű raggá válás csak a
középmagyar korban következik be, ekkor már nagy számban kapcsolódik
főnevekhez is. Pl. VirgK. 95: ez velagi chufok, ez fwldi vrakat czodaken

89
diczerik es zeretik. Szintén kései kialakulása akadályozza meg abban, hogy
magánhangzója részt vegyen a hangzóilleszkedésben.
Az -nként disztributívuszi ragnak a hangalakjára hatással volt a -ként
toldalék kialakulása. „Valószínű, hogy az ómagyar korban -n2 ragos
időhatározókhoz (napon, koron) csatlakozott a régi nyelvben még meglévő
finnugor eredetű kéd ~ kégy ’kör, pálya, távolság, idő’ jelentésű főnév. Az
így létrejött értelmezőszerű *napon kéd, *koron kéd szerkezetekből
vonódhatott el a -nként rag. A 15. századtól adatolható toldalék eleinte
időhatározó funkcióban fordult elő, csak fokozatosan alakult ki
osztóhatározói (disztributívuszi) szerepköre. Mai hangalakja az első
adatokban a -nkéd és -nkét változatokkal párhuzamosan jelentkezett, az
egyidőben keletkezett kódexekben különböző alakok fordulnak elő, de
esetenként ugyanabban a nyelvemlékben is található váltakozás. A -nként
kialakulására hatással volt az ugyanekkor raggá váló -ként hangalakja”
(Zaicz 2006: 570). Pl.: 1456 k.: eztende kenth, naponked; DöbrK. 511: Es
teznek vala hazonked vendegſeget; SzékK. 248: hyzy vala a ſzent
anaſtaſius martyr: hog ... yzenked meteltetnec ’hogy ízenként/tagonként
metéltetnek/vágatnak’; stb.

A -nak/-nek részeshatározórag egy uráli *nä névmásból alakult


későbbi *nek névutóelőzményre vezethető vissza. A korai ómagyarban
már a -nak/-nek nemcsak a részeshatározónak, hanem a birtokos jelzőnek
is ragja. A raggá válás először részeshatározói szerepben indult meg, a
birtokos szerkezetben valamivel később teremtődik meg az igény arra,
hogy a birtokost is raggal jelöljük, így a részeshatározói ragnak kialakult a
birtokost jelölő funkciója is. Ez azzal magyarázható, hogy (1) számos
nyelvben előfordul: a datívusz grammatikai tartalma nagyon közel áll a
genitívuszéhoz; (2) a magyarra és a finnugor nyelvekre általában jellemző,
hogy mivel nincs meg vagy ritkán használatos a ’habeo’ ige, a birtoklás
kifejezésére a datívusz posszesszívuszt használják (l. Egy embernek volt
három fia; JókK. 119: baratoknak vagyon r[e]gulaok).
„Mindezen általános mozzanatok mellett a magyarban bizonyos
mondatszerkezetek különösen kedvező hátteret is szolgáltattak a -nak/-nek1
→ -nak/-nek2 változáshoz. Előfordul ugyanis az, hogy a részeshatározó
után olyan, E/3. birtokos személyjellel ellátott szóalak következik, mely a
valóságvonatkozás alapján akár birtokszava is lehetne az előbbinek; vö.
JókK. 161 – 2: »es az naualÿas anÿanak meg adak holt gyermeket« :
miserae matri [dat.] mortuum filium reddiderunt, 95: »ha meg nem
kayaltandod kegyetlennek ew kegyetlenſegett« : Si non annuatiaveris impio
[dat.] impietatem suam stb. Az effajta mondatokban igen könnyen
bekövetkezhetett olyan szerkezeteltolódás, melynek eredményeként a
-nak/-nek ragos főnév birtokos jelzővé értékelődött át. (Ez a változás
90
egyszersmind azt is jelenti, hogy – az igei alaptagtól elszakadva – főnévi
alaptag bővítményévé vált.)” (Korompay 1991b: 302–2).
A -nak/nek1-nek
• nemcsak részeshatározói szerepe van már a korai századokban
(HB.: Num heon muga nec. de mend w foianec halalut evec
’Nemcsak magának, hanem minden fajának/leszármazottjának is
halált evett’);
• hanem hová? kérdésre felelő helyhatározói: ÉrdyK. 32:
myndeneknek lataſaara mennyeknek meennek ffeel; vö. a mai
falnak megy szerkezettel;
• állapothatározói is: KT.: Tudýuc latíuc evt ſzuz leannac; vö.
vminek/vmilyennek tart;
• személytelen igék mellett megjelenhet jellegzetes bővítményként:
AporK. 58: kíben íol kelletet lakozni íſtennek; vö. vkinek el kell
mennie, vminek be kell következnie;
• illetve datívusz posszesszívuszi: MünchK. 62vb: Eg neminèmv
vſoraſnac valanac kèt adoſi; és
• elvontabb szerkezetekben is: HB.: Engede urdung intetvinec.
A -nak/nek2-nek csak
• birtokos jelzői szerepe van: HB.: eſ levn halalnec eſ puculnec feze;
ÓMS.: Vylag uilaga viragnak uiraga;
• vagy partitívuszi funkciót tölt be szintén birtokos szerkezetekben:
1493: es az zaz forintnak hvzat meg adta.
Az illeszkedés a korai ómagyarban megindul, a legkorábbi
nyelvemlékeinkben találkozunk már a magánhangzó-harmóniának
megfelelő alakokkal.

4.2.2.c. A toldalékhalmozással keletkezett határozóragok

Ez a ragkeletkezési mód igen ritka a magyarban, mégis számolnunk


kell vele, hiszen fontos toldalékjaink alakulnak ki raghalmozással. Ezek
közé tartoznak a következők: az ősmagyarban kialakuló -ig, -nott, -nól, -ni,
valamint az ómagyarban keletkező -st, -stul/-stül, -lan/-len, -lag/-leg.
Ezek közül a -nott, -nól, -ni ragcsalád kialakulása máig vitatott, csak
középmagyar kori és nyelvjárási adataink vannak rá. Elsősorban
személynevekhez vagy foglalkozásnevekhez kapcsolódik, és a három alak
az irányhármasságnak megfelelően alakult ki. Miközben a nyelvjárások
nagy részéből eltűnt, a 16–19. századi erdélyi írásbeliségben a ragcsalád
még jelentkezik nemcsak a székelységben, hanem Kalotaszegen és a
Szilágyságban is, ahol ma is fellelhető, illetve fennmaradt a palóc
nyelvjárások többségében is. Pl. egy pár 16. századi adat: 1568: En

91
mentem wala valamÿ dolgomert dacho geórgyny; 1589: de Akkor Anna
Matyas deaknith volt; 1583: haza Ieowe gergely Kowachni az leany es
monda ... ennekem eo miatta kelle ky veznem Zabo Isthwannul ... en Ilona
Zabo Isthwannít lakom vala; stb.

Az -ig rag két latívuszrag összevonódásából keletkezett: a *-k-ból és


az -á/-é előzményéből, az -i-ből az ősmagyar korban. Ennek köszönhetően
a kezdeti alakokban é ~ í, illetve k ~ g váltakozás jelentkezik: NádK. 559:
napeg; KeszthK. 31: vegezetyk; TelK. 291: napek; stb. Az összevonódott
toldalékok új szerepkört kezdtek betölteni: a cselekvés térbeli vagy az
időbeli határát.
Az ómagyar kor elején a rag nyomatékosabb formáját az -iglan/-iglen
alakváltozatok adják. Pl. MargL. 10: Zent kerezt naptevl fogua kedeg
husuetÿg; BécsiK. 1: Es lakozanac ot tiz èztèndèiglèn; de: 1532: chaſar
ÿwhelÿgh meghe(n); MargL. 11: ez zentseges zvz iudica vasarnaptvl fogua
. nagÿ zombatig; JókK. 629: Neģywen es hat eztendeegh rakattatoth ez
templom; stb. És több mint valószínű ezeknek a hosszabb változatoknak
köszönhetően nem alakul ki az -ig-nek hasonulásos párja, így a mai napig
az egyalakú ragjaink közé tartozik.

Az -st és a -stul/-stül ragok közül az előbbi tulajdonképpen toldalék-


átértékelődéssel keletkezik, illetve toldalék-összevonással az ómagyar kor
második felében. Ha közelebbről megvizsgáljuk az -st toldalékot,
észrevehetjük, hogy az -s melléknévképző, a -t pedig a primer
lokatívuszrag, és ebben a kapcsolatban együttesen mód-, illetve
állapothatározói szerepet töltenek be. Pl. BirkK. 3b: kinek tizte lezen hoġ
zereteteſt laſſon; JókK. 156: es vrban boldogſagoſt el aluuak; DöbrK. 382:
Azert veģetek iſtennek feģveret: hoģ ... mindenben tokelleteſt allanotok;
stb. E példákból is látszik, hogy az -st az -n, -an/-en toldalékos mód- és
állapothatározó szinonimája az ómagyar korban. Több mint valószínű
ezért is húzódik vissza a nyelvjárásokba; ma különösen a keleti
nyelvjárásokban használják még; vö. szívest odamegyek, örömest segítek,
erőst kínlódott stb.
A -stul/-stül társhatározórag is viszonylag későn, az ómagyar kor
második felében alakul ki az -st és az -ul/-ül módhatározóragok
összevonásából. „Összeforrásuk egyedi szóalakban: a mindenestül
határozószóban kezdődhetett meg. E gyakran használt szó, melyet a
kódexirodalom bizonyos műfajai (legendák, elmélkedések) különösen
kedveltek, alapul szolgált ahhoz, hogy a -stul/-stül végződés elvonódjon és
továbbterjedjen. Funkciója kialakulásában két tényező játszott fontos
szerepet: egyrészt a ragozási tő besugárzásából adódó összefoglaló
jelentésárnyalat, másrészt a benne rejlő -s elem funkciójának előtérbe
92
kerülése, mely a valamivel való ellátottság mozzanatával gazdagította a
-stul/-stül tartalmát (mindenestül ’mindenével együtt’), s így indult el
annak fejlődése a társhatározó felé” (Korompay 1992b: 365). Pl. JókK. 5:
mendeneſtewlfoguan zerzem ezuÿlagot elhadnÿ; ÉrdyK. 315: az
ellenſeegoket kedeeg mynd hayoſtwl az tengherben meroytee; 1507: Az
Reu[d]ÿ Molnot hagÿom mÿnd toſtol Az hazhoz; stb. Ma szintén
társhatározói szerepben használatos.

A -lan/-len rag az -l ablatívuszrag és az -n lokatívuszrag


összevonásából alakult, és kezdetben, a kései ómagyar korban egyrészt az
-ig ragot nyomatékosítja (l. az -ig-nél), illetve néhány esetben idő-,
valamint mértékhatározói funkcióban áll: JókK. 26: ez vala beytfew
zeredara viradolan; PeerK. 340: mykoron eģezlen al vala zerzetek; stb. Az
ómagyar korban még nagyon ritkán fordul elő, elterjedéséről,
elevenségéről csak a középmagyar korban beszélhetünk. Azonban a -lag
/-leg toldalék előretörése, valamint az -n/-an/-en módhatározórag a
nyelvjárásokba szorítja vissza a -lan/-len ragot.

A -lag/-leg első eleme a primer ablatívuszrag, a második pedig egy -g


nyomatékosító elem. Az ómagyar kor második felében jelenik meg, -s
képzős melléknevekhez kapcsolódva (pl. JókK. 105: Es vegeſleg keryetek
ew tewlewk az elſew kereſt; ÉrdyK. 671: eegy mas ellen valtoſlag
forognanak ’egymás ellen váltakozva/felváltva forognának’). A
középmagyarban már nemcsak -s képzős melléknevekhez kapcsolódik a
rag ugyancsak mód- és állapothatározói szerepben. Mivel szerepkörét más
határozóragok is betölthették, visszahúzódott a nyelvjárásokba. Mai
köznyelvi jelenléte ritka (pl. barátilag üdvözölte).

4.2.3. Összefoglalás

A kezdeti kötöttebb szórend fellazulása következtében mind több és


több viszonyjelölő morfémára volt szüksége a magyar beszélőknek ahhoz,
hogy mondanivalójukat világosan közölhessék, és ne értsék félre őket.
Éppen ezért kezdenek oly nagy számmal kialakulni, illetve átértékelődni a
névszóragok.
A kezdeti ősmagyarkor eleji négy primér határozórag (az -n és -t
lokatívuszrag, az -l ablatívuszrag, az -á/-é latívuszrag) a kor folyamán,
illetve az ómagyar korban átértékelődött (így alakulnak az -n, -on/-en/-ön,
az -n, -an/-en, -ul/ül, -vá/-vé ragok), valamint részt vett más, testesebb
ragok kialakulásában.

93
Önálló szavakból agglutinálódással alakult a -ban/-ben, -hoz/-hez
/-höz, -nál/-nél, -ra/-re, -ról/-ről, -tól/-től, -val/-vel, -ért, -szor/-szer/-ször,
-kor, -ként, -nként határozói, -nak/-nek részeshatározói és nak-nek birtokos
jelzői rag.
Toldalék-összevonás, toldalékhalmozás következményei az -ig, -st,
-stul/-stül, valamint a -lag/leg, és a kimondottan csak nyelvjárási -lan/-len,
-nott, -nól, -ni ragok.
A felsorolásból is látszik, hogy míg bizonyos toldalékok esetében
nemcsak a veláris–palatális illeszkedéssel, hanem a palatálison belül
labiális–illabiálissal is találkozunk, az ősmagyar kori -ig, az ómagyar kor
eleji -ért és az ómagyar kor második felében kialakuló -kor, -ként, -nként
toldalékok nem illeszkednek. Az illeszkedés az ómagyar kor végére, a
középmagyar kor elejére lezajlik, azonban nincs egyértelmű magyarázat
arra, hogy az egyalakú ragjaink esetében ez miért nem jött létre.
A ragok fő funkciói szintén már az ómagyar végére kialakulnak, és a
rövid bemutatás, illetve a mai nyelvi adatok nyomán is levonható az a
következtetés, hogy a névszóragok körében ugyan nem sikerült
kiküszöbölni a poliszémiát, valamint a ragok szinonim használatát, a
nyelvtörténet első szakaszaiban kialakuló testes ragok a szöveg árnyalását,
a jobb megértést és az alakviszonyok elkülönítését szolgálták.
Az irányhármasság már a primer ragokban megvan, és ez a magyar
sajátosság mutatkozik meg a később kialakuló, testesebb, helyviszonyra
utaló ragok esetében is.

Feladatok:
1. Az ősmagyar korbeli primer határozóragok hajdani sokféle funkciójának
a mai magyar nyelvben is megvannak a nyomai. Milyen tő- és
toldalékmorfémákban találkozunk velük? Érződik-e a hajdani ragok
funkciója ezekben a toldalékokban?
2. A -ba/-be és a -ban/-ben használatában ma újra elég nagy a
bizonytalanság. Minek tulajdonítható ez? (Keressen erre vonatkozó
szociolingvisztikai, illetve nyelvművelő írásokat!)
3. Válasszon ki egy kódexből egy 20 oldalas szöveget, és vizsgálja meg a
helyviszonyokra vonatkozó ragok alakját és funkcióit!
4. Ugyanaz a feladat a részeshatározói és a birtokos jelzői ragra!
5. Válasszon ki egy kódexből egy 20 oldalas szöveget, és vizsgálja meg az
irányhármasság érvényesülését!
6. Válasszon ki egy 16. századi szöveget és egy hasonló tematikájú mai
magyar szöveget! Vizsgálja meg az ezekben fellelhető különböző
tárgyas és határozós szerkezeteket! Észlel-e különbségeket? Ha igen,
miben van eltérés a két szöveg között?
94
4.3. Személyt jelölő ragok

A személyt jelölő ragok mind a névszók, mind az igék ragozási


paradigmájában jelen vannak. A névszók esetében a birtokos viszony
birtokolt tagján jelzik kinek a birtokáról, és hány birtokolt dologról van
szó. Így nem csak személyt, de számot is jelölnek. Rag voltukat az is
igazolja, hogy önálló szavakból keletkeztek és strukturált részrendszert
alkotnak. Az igei személyragok elkülönülnek attól függően, hogy
általános, tárgyas vagy ikes ragozásról van-e szó.

4.3.1. A birtokos személyragok

A magyar birtokos személyragok már az ősmagyarban kialakultak, és


ekkor már strukturált részrendszerbe szerveződnek.
Eredetükre nézve megállapítható, hogy személyes névmások
agglutinálódásával jönnek létre. Az alapnyelvi személyes névmások (*me,
*te, *se) az előttük álló névszóhoz tapadtak, és a kismértékű nyomaték
következtében megrövidültek. Így lesz az E/1. toldalék -m; az E/2. toldalék
-d és az E/3. toldalék -a/-e. Többes számban a névmáshoz hozzájáruló
általános többesjel biztosítja a több birtokra való utalást: a *meke alakból
alakul az -nk, a *teke többes számú névmásból a -tok/-tëk/-tök és a
harmadik személyre utaló *ke többesjelből az -ok/-ek/-ök, -uk/-ük.

Ha megnézzük a kezdeti és a mai toldalékokat, látjuk, hogy


hangalakjuk az idők során módosult. Az E/1. rag őrzi az eredeti személyes
névmás kezdő mássalhangzóját. A T/1. rag azonban ettől kissé
eltávolodott. A kezdeti *meke hangalakból (tővégi rövidüléssel és
hangváltozással) alakul ki a -muk/-mük rag. Az ómagyar kor folyamán a
kétnyíltszótagos tendencia hatására a ragból kiesik a magánhangzó, és az
egymás mellé kerülő mássalhangzók közül az m részleges hasonulással a
k-hoz hasonul (vö. HB.: iſemucut [isemüküt] > ősünket; HB.: uromc >
urunk; stb.).

Az E/2. rag kezdetben -t hangalakú lehetett, itt azonban t > d


zöngésülés ment végbe, hiszen e névszórag egybeesett két más fontos
raggal: a -t tárgyraggal és a -t lokatívuszraggal. A zavaró homonímia
kiküszöbölésére jön létre a ma is ismert zöngésült hangalak. A T/2. rag a
*teke többes számú személyes névmásból könnyen levezethető,
magánhangzója pedig a veláris–palatális és a labiális–illabiális
illeszkedésnek megfelelően módosult. Az E/2. rag zöngésülése még az
ősmagyar kor elején végbemehetett, erre azonban a T/2.-ben nem volt
szükség, mert nem esett egybe más toldalékkal, és a szóbelseji helyzet is
95
megvédte a változástól. A T/2. alakban hangrendi illeszkedés történik az
ómagyar korban.

A harmadik személyű *se névmás szókezdő *s hangja eltűnt (ahogy


ez az alapnyelvi *s-re kezdődő szavakban általános jelenség volt), és a
megmaradó magánhangzó a tő szóvégi magánhangzójával diftongust
alkotott. Ez – ahogy a hangtani részben is láttuk – hosszú magánhangzóvá
alakult (á, é, í), majd megrövidült (a, e, i). A T/3. egy kicsit másképp
alakul, hiszen erre a puszta többesjel foglalódik le. „A névmási elem
hiányára nézve a későbbi alaki fejlődés szolgáltat bizonyítékot: mind a
nyelvtörténeti adatok, mind nyelvjárásaink arról tanúskodnak, hogy a fönti
morféma jellegzetes megoldásai (-ok/-ëk/-ök, -uk/-ük stb.) rövid
magánhangzót tartalmaznak, márpedig névmási eredet esetén etimologikus
hosszúsággal, s – a zárt szótagbeli helyzet következtében – ennek
megmaradásával kellene számolnunk. Ilyen módon a -k előtti
magánhangzó voltaképpen tővéghangzó, mely a nyelvi fejlődés későbbi
szakaszában állandósuló nyelvállásban a toldalékhoz vonódik, azaz
előhangzóvá válik” (Korompay 1991a: 261). Mindezek a változások az
ősmagyar kor folyamán, illetve az ómagyar kor elején következnek be.
Az ősmagyar korban azonban megindul egy jelentős változás a
birtokos személyragok hangalakjában, amely az ómagyar kor első felében
teljesedik ki, vagyis megjelenik a -ja/-je toldalékváltozat. Ekkor
„teremtődnek meg a feltételei annak, hogy E/3.-ben (s talán T/3.-ben is)
megkezdődjék a j-vel bővült morfémaváltozatok kialakulása. E folyamat
kiindulópontját az ősmagyar tőrendszer változásaiban kereshetjük.
Egyrészt – kb. a VI. századtól kezdődően – török jövevényszók egész sora
illeszkedik be tővégi á, é-vel (vö. mai alma, árpa, gyertya, ige, kecske
stb.), megerősítve e típust, melyet korábban abszolút tő képviselhetett (vö.
mégis a fa és a száj, áj-féle szavak föltehető j nélküli előzményét). A
honfoglalás körül szláv jövevényszók is bővítik ezek körét. Az effajta
töveknek és az E/3. birtokos személyjelnek a találkozása hiátusos formát
idézett elő: *almáá, *kecskéé, s ez eleve magában hordta annak a
lehetőségét, hogy – a j hiátustöltő állandósulásával – előbb-utóbb
kialakuljon a -ja/-je toldalékváltozat. – Az ősmagyar kor legvégétől
másfajta előzmények is hasonló eredményhez vezethettek. A β, γ
hangoknak intervokalikus helyzetben történő kiesése az *aszaγá, *mezeγé
típusú szóalakokban ugyancsak létrehozta a hiátus jelenségét, s végső
soron ez ugyancsak a j-s változat megjelenésének kedvezett” (Korompay
1991a: 265 – az idézethez annyit tennék hozzá, hogy a szerző habár
személyjelnek nevezi a birtokos toldalékot, én végig ragként tárgyalom; és
ez természetesen a többi, a jegyzetbe bekerülő, más szerzőktől idézett
szövegek esetére is áll). Vö. pl. TA.: petre zenaia; aruk fee ’árok feje’;
96
bagat mezee; HB.: mend w foianec halalut evec; stb. (A -ja/-je toldalékban
megjelenő j-re más magyarázat is született, amelyre érdemes odafigyelni.
L. Szilágyi N. 2003.)
A -ja/-je toldalék kezdetben csak két magánhangzó között és csak
E/3.-ben jelentkezik, azonban az ómagyar kor végére mássalhangzós tövek
mellett is elég gyakori a használata. Pl. 1456 k.: korlatÿaban; 1490 e.:
Gondia; DöbrK. 382: ſiſakiat; stb.. Erőteljes előretörését az is bizonyítja,
hogy akár tővégi mássalhangzó-kapcsolat után is megjelenik. Pl.
1394/1446: Marthondombya; FestK. 366: barlangyakezeth; stb. (Ezen
túlmenően akár kiejtésbeli nehézséget is okozó mássalhangzó-kapcsolatot
alkot a tővégi mássalhangzókkal: pl. JókK. 26: tÿtkyaban; 1413:
porozloarkya ’poroszló árka’; stb. Természetesen ez utóbbiak rövid
életűek voltak.) Az E/3.-ben kialakuló j-s alakváltozat később átterjed a
többes számra is, így alakítva ki a mai ragokat.

A több birtokra utaló paradigma kialakulásához a birtoktöbbesítő


jelnek a birtokos személyraghoz való vonódása vezetett minden számban
és személyben. Pl.: 1507: Aruaymnak; SzékK. 7: zolghayd; AporK. 113:
mvnkait; SzékK. 224: dolgaynkot; BécsiK. 206: ruhaitokat; 1456 k.:
chordaykon; stb. (Ehhez l. még a birtoktöbbesítő jelről írottakat. A
birtokos személyragozás részletesebb bemutatását l. Korompay 1991a:
259–81; 1992a: 324–49.)

4.3.2. A birtokviszony kifejezése

A birtokviszony kifejezésére ma háromféle szerkezetet használunk:


• a birtokos jelzős összetételekben (nagyobbára) a jelöletlen
szerkezetet: faág, háztető stb.;
• a birtokos jelzős szerkezetekben egyszeri jelöléssel élünk, ha csak
a birtokolt kap toldalékot: fa ága, ház teteje stb.;
• illetve a kétszeres jelöléssel, amikor a birtokos is ragot kap: fának
ága, háznak teteje stb.
A legősibb, az alapnyelvben már fellelhető szerkesztésmód a
jelöletlen, mely mára csak összetett szavainkban van meg: pl. orrhegy,
hegyláb; stb.; és a birtokos jelzős összetett szavaink alkotására ma is
ugyanúgy a jelöletlen szerkesztésmódot használjuk: pl. könyvborító,
autókerék, kocsiajtó stb. És az ilyen típusú, jelöletlen, névmásos
szerkezetekből alakultak ki a birtokos személyragok, amint azt fennebb is
láthattuk (pl. *ház én > házam).
Az ősmagyar korban lassan megjelennek az alaptagon jelölt
szerkezetek, és ezzel a jelöletlen szerkesztésmód megritkul. L. pl. az
97
ómagyar kor eleji példákat: 1324: Orba Sceuleye; 1329/: Azonerdeye; stb.
Emellett névmási jelzőjű szerkezetek is kialakulnak. L. pl. az ómagyar kor
eleji adalékokat: HB.: iv uimadſagucmia ’az ők imádságuk miatt’; es mend
w nemenec ’és minden (ő) nemének’; bulſcaſſa mend w bunet ’bocsássa
meg minden (ő) bűnét’; stb. Ezek nem szorítják ki a személyragos
alakokat, hanem nyomatékosításra szolgálnak.
Az ősmagyar kor kései szakaszában kialakul a kétszeres jelölés is a
részeshatározóragból birtokraggá átminősülő -nak/-nek megjelenésével. A
kétszeres jelölésre szükségünk van akkor, amikor többszörös
birtokviszonyt szeretnénk jelölni: pl. a doboz fedelének széle stb. A
birtokos jelző kevés esetben kerül messzire a mondatban alaptagjától, ám a
fellazult szórend ezt is lehetővé tette, így szükség volt a viszony kétszeres
jelölésére is; illetve akkor is hasznunkra válik, amikor nagyon ritkán a
kiemelés szándékával a jelző a jelzett szó után állt (pl. meglazult a sarka
az ajtónak). Már a korai nyelvemlékeinkben látunk példát kétszeres
jelölésre: pl. HB.: halalnec halalaal holz; GyS.: Habroſagben walacnok
keguſſege; eleeknek ... vrukſege ’élőknek öröksége; stb.
Az ómagyar korra olyannyira elterjed a kétszeres jelölés, hogy alig
találunk egyszeres jelölésre utaló adatokat, azok is inkább névmással
kifejezett birtokost tartalmaznak. Pl.: BécsiK. 277: iſtèn titkianac
èſmèrviv; KeszthK.: 18: Ew zemey zegenyekre neznek; 1515–1525:
Terekeknek ſokaſagit rolatok el izte; JókK. 102: es vÿgaztalÿauala ſebÿt
ewnekyk; 110: czak zent leleknek myuelkedetÿ myat vezettettnek; stb. A
kétszeres jelölés ma is használatos, azonban mindinkább csak ott jelenik
meg, ahol előrevetett alaptaggal állunk szemben, vagy ha a viszonyjelölő
elemek egymástól távol kerülnek a mondatban.

„A birtokos többes számát a névmásos szerkesztésmód 3.


személyében már az ősmagyar korban is a birtokszó alakja fejezte ki: (ő)
házuk. A főneves szerkesztésmódban viszont a bővítmény kapott
többesjelet, az alaptag egyeztetése pedig valószínűleg ingadozott: 1)
emberek háza vagy 2) emberek házuk. A korai ómagyar kori adatok aránya
arra vall, hogy az ősmagyarban az 1) típus lehetett a gyakoribb” (Horváth
2003: 248). Ez az ingadozás egészen az újmagyar korig fennmarad, hiszen
a nyelvtanírók is az alaptag egyeztetését szorgalmazták. Ezért is
találkozunk még a 19. században is embereknek házok-féle szerkezetekkel,
az embereknek háza-féle mellett. Ma pedig mindinkább az utóbbi
szerkezettel élünk, hiszen a kommunikációt nem zavarja az alaptag egyes
száma. (Ehhez l. még az általános többesjel használatát különböző
szerkezetekben.)

98
4.3.3. Az igei személyragok

Az igei személyragok – akárcsak a birtokosok – jól meghatározott


paradigmába szerveződnek a mai nyelvben. Ezen kívül pedig a határozott
és általános, valamint az ikes ragozásnak megfelelően három különböző
paradigmasort hoznak létre.

Kijelentő módban az iktelen igéket a következő személyragokkal


használjuk:

Jelen idő Múlt idő


Általános Határozott Általános Határozott
-ok/-ek/-ök -om/-em/-öm -am/-em -am/-em
-lak/-lek
-sz -od/-ed/-öd -ál/-él -ad/-ed
-ol/-el
-ø -ja/-i -ø -a/-e
-unk/-ünk -juk/-jük -unk/-ünk -uk/-ük
-tok/-tek/-tök -játok/-itek -atok/-etek -átok/-étek
-nak/-nek -ják/-ik -ak/-ek -ák/-ék

Kijelentő módban az ikes igékhez a következő személyragok járulnak:

Jelen idő Múlt idő


Általános Határozott Általános Határozott
-om/-em/-öm -om/-em/-öm -am/-em -am/-em
(-ok/-ek/-ök)
-ol/-el -od/-ed/-öd -ál/-él -ad/-ed
-ik -ja/-i -ø -a/-e
-unk/-ünk -juk/-jük -unk/-ünk -uk/-ük
-tok/-tek/-tök -játok/-itek -atok/-etek -átok/-étek
-nak/-nek -ják/-ik -ak/-ek -ák/-ék

E táblázatokból is kitetszik, hogy eltéréseket az ikes és iktelen igék


esetében csak jelen időben tapasztalunk, illetve az általános és határozott
ragozásban van jelentősebb eltérés akár az ikes, akár az iktelen igéket
nézzük. (A feltételes és felszólító módú, illetve a jövő idejű alakokat nem
vázolom itt fel, hiszen kijelentő mód jövő időben a fog segédige az iktelen
igék ragozásának megfelelően kap személyragot; a feltételes módú
személyragok jelen időben némi eltérést mutatnak, mert a feltételes mód

99
jele magánhangzóra végződik, de múlt időben a létige feltételes módú
alakja kap jelet, és az igék ragozása megegyezik a többi ige ragozásával.)
A három ragozási sor – az általános, a határozott és az ikes –
elkülönülése hosszú folyamat eredménye, és a különböző eredetű
személyragok sem egyidőben alakultak ki.
Akárcsak a birtokos személyragok, az igei személyragok egy
csoportja is névmási eredetű; a többi pedig funkcióváltással, illetve a
grammatikai szerkezet átértékelődésével válik egyik vagy másik személy
jelölőjévé.

A névmási eredetű ragok közé soroljuk az -m; -d; -i; -nk; -tok/-tek
/-tök toldalékokat. Ezek a birtokos személyragokhoz hasonlóan alakulnak
ki. Több mint valószínű, kezdetben az egyes számra utaló ragok többes
számot is jelölhettek, de – a birtokos személyragokhoz hasonlóan – a
többes számra utalás igénye itt is megjelenhetett, és így alakulhatott ki a
többes számú paradigma is. (A T/3. személyű -k tulajdonképpen kezdetben
az általános többesjel, akárcsak a birtokos személyragoknál.)
Az E/3. személyű toldalék úgy alakul ki, hogy a magánhangzóra
végződő tőhöz kapcsolódik az -i-vé vált személyes névmás, ez a diftongus
pedig monoftongizálódik (í), majd megrövidül. (A birtokos személyragok
esetében a monoftongizáció más irányba történik meg, és ezért van az,
hogy ott ma -a/-e található.) Ezek a toldalékok az ősmagyar korban
alakulnak ki. „Mindamellett már ekkor megvolt a 3. személyben a
szembenállás, amely utat mutatott a kétféle paradigma későbbi
szétválásának: feltételes módban és a kijelentő mód elbeszélő múlt
idejében ugyanis a ø személyragos, jelöletlen igealak szerepelt ebben a
személyben” (Sárosi 2003: 161).
A többi személyragok funkcióváltással lesznek igeragokká:
• az E/1. -k valószínűleg ősmagyar kori mozzanatos képzőből
minősül át raggá (vö. kap-kod; nyúl-kál; stb.);
• az E/1. -lak/-lek egyedisége abban áll, hogy nemcsak a
cselekvőre utal, hanem a cselekvés tárgyának személyére és
számára (E/2. és T/2.) is; valamint más személyben nem fordul
elő. Eredetét egy -l gyakorító képzőben és az előbb bemutatott
-k E/1. személyű toldalékban kell keresnünk. (Alakulására l.
pl. kérel ’kérlel’ + ek > kérelek, majd a kétnyíltszótagos
tendencia hatására > kérlek.)
• az E/2. -l az előbb említett gyakorító képző átértékelődésének
eredménye;
• az E/2. -sz szintén gyakorító képző volt eredetileg (vö. a tesz,
vesz, lesz, hisz, visz, eszik, iszik igékkel);

100
• az E/3. -n toldalékkal is kell számolnunk, amely kezdetben a
felszólító módban tűnik fel (és ma szintén csak ott van meg),
majd áthúzódik a kijelentő módba is (vö. teszen, veszen, leszen
stb.). Ugyancsak képzői eredetű; l. a moccan, zörren stb.
igékben található mozzanatos képzőt.
• a T/3. -nak/-nek az E/3. személyű -n ragnak és a -k
többesjelnek a kapcsolatából jön létre.
A grammatikai szerkezet átértékelődésével lesz a T/3. személyű -ik
ragból E/3. személyű ikes személyrag.

E változásokkal alapjában véve ki is alakultak azok az igei


személyragok, amelyeket ma is használunk. Emellett még számolnunk kell
a hangváltozásokkal és az analógia hatásával.

4.3.4. Az igei paradigmák kialakulása és használata

A különböző paradigmák létrejöttében nagy szerepet játszott


elsősorban a kezdeti jelöletlen tárgy. Majd a tárgy jelöltségével ugyan a
mondatban világosan meg lehetett különböztetni a tárgyat a többi
mondatrésztől, de nem lehetett eldönteni, határozottról vagy
határozatlanról van-e szó. Ennek megkülönböztetésére alakult ki az
általános és a határozott ragozás. A szétválás természetesen fokozatosan
történt meg, és láthatjuk a fenti táblázatokból is, hogy nem is jött létre
teljesen, vannak olyan közös alakok, amelyek mindkét paradigmában jelen
vannak. Ez azzal is magyarázható, hogy idővel a kései ómagyar korban
megjelenő határozott névelő (de talán még előzménye, a mutató névmás)
segített megkülönböztetni a határozott és a határozatlan tárgyat.

Az ikes ragozás megjelenése is tulajdonképpen kísérlet arra, hogy a


tárgyat egyértelműen fejezzék ki. „A megkülönböztetés igénye azonban
már az ősmagyar kor korai szakaszában is olyan erős volt, hogy a
nyelvben az ekkor rendelkezésre álló eszközökkel egy harmadik, utóbb
átmenetinek bizonyult megoldás jött létre. Ez a cselekvő tárgyas igéknek
mediális, történést kifejező igékké való átalakítása: valaki tör valamit: >
törik valami. A mediális igék jellemző tulajdonsága, hogy a valóságos,
tényleges cselekvő, az ágens nem állhat a környezetükben: tehát például a
Fa törik mondatban a mediális ige mellett álló és az alany szerepét betöltő
jelöletlen névszóról jelöletlensége ellenére is pontosan tudható, hogy az
maga a tárgy, amelyre a cselekvés irányul. Ez lehetett az ikes ige eredeti
szerepe. A visszaható jelentést hordozó ikes igék a grammatikai

101
szerkezet átértékelődésével, más szóval a jelöletlen tárgynak alannyá
történő átértékelődésével jöttek létre. Ez a következőképpen történhetett:
Emberek fa törik (= emberek fát törik). Ha ebből a korai, jelöletlen tárgyú,
cselekvő igés, »szabályos« SOV szórendű mondatból elmarad az alany
(emberek), mert mondjuk az előző mondatban már említették stb., akkor
egy Fa törik (OV szórendű) mondat marad. Egy idő után a beszélők (más,
nem cselekvő igés mondatok mintájára, mint például Víz fagy; Hó hull) a
mondat fa (= tárgy) részét a mondat alanyának kezdik érezni: Fa törik (SV
szórend)” (Sárosi 2003: 161–2). Ez a változás nagyon korai lehetett, hiszen
itt még jelöletlen a tárgy. Így az ikes ragozás azelőtt kezdett kialakulni,
mielőtt a tárgyrag teljes körű elterjedésével megteremtődött volna az igény
arra, hogy a tárgy határozottságát, illetve határozatlanságát jelöljék. A
teljes ikes paradigma pedig éppen azért nem alakul ki, mert időközben
minden tárgy jelöltté válik, és megindul a határozott és az általános
ragozás szétválása.
Az ikes ragozás személyragjai:
• jelen és -nd jeles jövőben:
o E/1. -m: JókK. 108: byzom, 62: emlekezem;
o E/2. -l: HB.: emdul; ÓMS.: kynzathul, werethul;
o E/3. -ik: ÓMS.: therthetyk ’törtetik’.
• -á/-é jeles múltban, feltételes és felszólító módban:
o E/1. -m: JókK. 153: ymadkozom; SzékK. 229: ehezém;
BécsiK. 157: imadkoznā; SzékK. 147: zabadytaſſam
megh; ThewrK. 62: eſſem;
o E/2. -l: KTSz.: ſzarmazal, ielunel ’jelenél’ (vö.
jelenik); VitkK. 80: tarſalkodnal; PeerK. 312:
dychekednel; ÓMS.: kynzaſſal;
o E/3 -ék: HB.: evec, Horoguvec; HB.: eneyc ’ennék’;
1456 k.: peldaztattnekh; KTSz.: hiteſſec; JókK. 23:
aldaſſek.
Többes számban az ikes igék ragozása teljes mértékben azonos a nem
ikesek általános ragozásával.
A határozott és az általános ragozás szétválásának megkezdődésével
és természetesen ennek megteremtődésével az ikes igék kezdték elveszteni
kezdeti funkciójukat, és a félbenmaradt ragozás is lassan kezdett
átalakulni. Az átalakulás első jeleit a középmagyar korban látjuk, amikor
ugyan az írók következetesen használják az ikes igéket, de a beszélt
nyelvben az általános ragozás ragjai már kezdenek megjelenni ikes igék
társaságában is.
Ezzel egyidőben érdekes változásnak vagyunk tanúi, bizonyos igéink
iktelenné, mások ikessé lesznek: „analógiás hatásra az ikes igék egyre
gyakrabban elkezdtek iktelenként viselkedni (vö. például a búvik ~ búv,
102
rohanik ~ rohan; pökik ~ pök stb. ingadozást), illetőleg egyes iktelen igék
ikessé lettek (szök > szökik, fekszen > fekszik, fesel > feslik stb.). Ez (az
ikes vagy iktelen jelleggel összefüggő) bizonytalanság, funkciócsere a
személyragozásban is tükröződik – az ikes személyragoknak az iktelen
paradigmába való beszüremkedésével. Már a 17. században, de később
még inkább, az -s, -sz, -z végű igéket kijelentő mód jelen idő E/2.-ben a
szerzők a hagyományos és »szabályos« -sz rag helyett az ikes ragozásból
átvett -l-lel használják: nézesz helyett nézel, olvassz helyett olvasol, sőt
analogikusan hívsz, látsz helyett hívol, látol stb.” (Sárosi 2003: 616).
Az újmagyar kor elején Révai Miklós és a nyelvújító írók, költők – az
esztétikum megőrzésére – meg akarták akadályozni az ikes ragozás
pusztulását, így minden olyan igét, amelynek E/3. személyében -ik
toldalékja volt, az ikes paradigma szerint kellett ragozni, még akkor is, ha
ún. álikes-igékről volt szó. Ennek eredményeként nemcsak visszatért a
„szabályos” ikes ragozás, hanem bizonyos igéket kétféleképpen ragoztak.
Révaiék törekvése nyomán az ikes ragozás a mai napig él, annak ellenére,
hogy már a reformkor után újabb ingadozás mutatkozott a ragozásban. A
beszélt nyelvben megjelentek a határozott és általános ragozás szerint
szétváló alakok: pl. eszem – eszek; iszom – iszok; valamint gyökeres
változás kezd beállni a felszólító módú alakokban is: pl. folyjon a folyjék
helyett, igyon az igyék helyett, gondolkodjak a gondolkodjam helyett; vagy
a feltételes módban gondolkodnék a gondolkodnám helyett. Ennek
eredményeként nagy a valószínűsége annak, hogy az iktelen ragozási
paradigmák mindinkább átterjednek az ikes igéinkre.

A határozott és az általános ragozás szétválása már korán


megkezdődhetett a jelen idejű E/3. személyű ø és -i formánssal ellátott
igealakokban. Az innen induló változás a rendszerben más ragbeli
változásokat is maga után von. Emellett – a hangváltozásoknak
köszönhetően – folyamatosan keletkeznek grammatikai homonimák, és
ezek egy részét a különböző ragvariánsokkal próbálják kiküszöbölni a
beszélők.
De vegyük csak újra a személyragokat és szerepeiket!
Az E/1. személyben a névmási eredetű -m rag foglalódott le a
kijelentő mód jelen idejére határozott ragozásban, és ugyanez a rag van a -t
jeles múlt idejű alakokban is, akár határozott, akár általános ragozásról van
szó. A mai -om/-em ill. -am/-em tulajdonképpen az előhangzós változat,
mely az ómagyar kor folyamán – hangzóbeli ingadozások nyomán –
keletkezett. Ez természetesen nem változtatott azon, hogy alapjában véve
itt az -m toldalékot kell tekintetbe vennünk. Pl.
• kijelentő mód jelen idejű alakok: KT.: tudum; eſmerum; ÓMS.:
erzem; 1456 k.: esmerem, hizwm;
103
• múlt idejű igék: 1456 k.: mondam, bezellem; iettem ’jöttem’;
JókK. 98: zolgaltam; 83: lewltem;
• feltételes mód: BécsiK. 153: kèrèſnem; JókK. 88: akarnam;
• felszólító mód: BécsiK. 8: tuggam; 271: meglaſſam; stb.
Az E/1. személyben, általános ragozásban a képzői eredetű -k-t (-ok/-
ek/-ök) használjuk, ennek az előhangzója is a tőhöz való igazodás
függvénye. Pl.:
• kijelentő mód jelen idejű igék: KTSz.: latuc ’látok’; ÓMS.: ozuk
’aszok’; epedek; JókK. zeretek;
• feltételes mód: JókK. 14: zolnek, 75: mernek;
• felszólító mód: BécsiK. 239: fuſſak; JókK. 98: ÿuthaſſak; stb.

Az E/2. személyben szintén a névmási eredetű -d (-od/-ed) toldalék


foglalódik le a határozott ragozás jelölésére. Hangalakjának változását
egyrészt az idézte elő, hogy egybeesett a -t deverbális képzővel, illetve
ezzel egyidőben alakultak a birtokos személyragok is, ahol ugyanez a
hangváltozás ment végbe. Pl.:
• kijelentő mód jelen időben: ÓMS.: ulud ’ölöd’; JókK. 111:
akarod; 1470: megfodozod; el chereled;
• múlt időben: JókK. 24: adad, 123: hyrdeted; 1456 k.: meg
ielentetted;
• feltételes módban: 1456 k.: hasoghatnadh;
• felszólító módban: KTSz.: viſelled, turied; ÓMS.: thekunched;
LasKS.: tiztohad ’tisztítsad’; stb.
Az E/2. személyben általános ragozásban még két, képzőből
átértékelődött raggal számolhatunk a mai napig: az -l-lel és az -sz-szel. Az
-sz csak bizonyos fonetikai helyzetekben bukkan fel, és csak jelen időben,
míg az -l toldalék járul az igék többségéhez, akár jelen, akár múlt időben,
kijelentő vagy feltételes módban egyaránt. Pl.:
• kijelentő mód jelen időben: HB.: holz; JókK. 6: mondaz; 1456 k.:
haborgacz;
• múlt idő: JókK. 34: paranczolal, merel; 75: ayandekoztal;
• feltételes módban: BécsiK. 270: fègnel ’függnél’; JókK. 88: adnal,
tennel; stb.
Az általános ragozás érdekessége, hogy felszólító módban, E/2.
személyben ø morfémával számolhatunk, nyilván azért, mert felszólítani –
a közlés természeténél fogva – ritkábban szoktuk magunkat, vagy egy
jelen nem levő személyt (a 3.-at), hanem éppen azt vagy azokat szólítjuk
fel, kérjük meg valamire, aki mellettünk van, vagy akik mellettünk vannak,
tehát a te vagy ti névmással is jelölhető személyeket. Ómagyar kor eleji
adatok pl.: KTSz.: tamag; 1490: meghaddj; stb.
104
Az E/3. személyben korán szétválhatott a határozott és általános
ragozás: általános ragozásban jelöletlen (ø toldalékos) volt az ige (akárcsak
ma), míg a határozott ragozásra ugyanaz a diftongusra visszamenő
személyrag foglalódott le, mint a birtokos személyragok esetében. A
tővéghangzó és a hozzá kapcsolódó -i diftongust alkottak, és ez az
illabiális utótagú kettőshangzó háromféleképpen alakulhatott
monoftongussá: á, é vagy í keletkezett belőle. Ezzel a változással azonban
grammatikai homonímia alakult ki a jelen idejű és az elbeszélő múlt idejű
alakok között. A palatális igealakok esetében könnyen oldódott fel a
homonímia: az é toldalékosak az azonos személyű és számú múlt idő
jelölését szolgálták, az í (> i) rag pedig a jelen idejű határozott ragozás
toldalékja lett. „A veláris igék esetében azonban továbbra is megoldatlan
maradt a homonímia, bár eleinte úgy tűnt, a jelen idő E/3. személyragjává
váló -i a veláris igékhez is csatlakozhat (erre utalnak a nyelvjárási láti, adi
típusú alakok, ám ezek nem váltak széles körben elterjedtté). A látá,
mondá-féle alakokról továbbra is eldönthetetlen volt, hogy jelen vagy múlt
idejűek-e. A két alak különválasztása végül úgy oldódott meg, hogy a jelen
idejű igealak esetében a csonka tőből újra tővéghangzós teljes tő lett, és
ehhez az újraalkotott teljes tőhöz csatlakozott az eredeti tővéghangzót
amúgy történetileg már tartalmazó -á rag: láto-á, mondo-á. Ilyen
tőújraalkotással szűnt meg a homonímia például az E/3. -i birtokos
személyjel és az -i > -ai/-ei birtoktöbbesítő jel között; vagy (...) ezt
alkalmazta a nyelvhasználat egy esetben a határozott és általános ragozás
szétválasztásához is. Az így létrejött alakok hiátusát hamarosan betölti a
hiátustöltő j: látojá, mondojá; majd a kétnyíltszótagos tendencia
érvényesülésével, illetve a szóvégi á-k, é-k megrövidülésével a személyrag
elnyeri ma is ismert alakját, melyben a j-t már a toldalék részének és a
tárgyasság jelölőjének érzi a nyelvhasználó: látja, mondja; HB.:
mulchotia. Ez az eredetileg hiátustöltő j azután analogikusan átterjedt a
többes számú igealakokra is, mert több esetben egy másik, az általános
ragozású vagy esetleg múlt idejű paradigmába tartozó személyraggal való
egybeesést kerüli így el a nyelv (T/1. látjuk; T/2. látjátok ↔ általános
ragozás láttok, illetve elbeszélő múltú látátok; T/3. látják ↔ elbeszélő
múlt láták): KT.: Tudýuc; HB.: Latiatuc; 1456 k.: ghondolÿak (Gl)”
(Sárosi 2003: 165–6).
Példák az ómagyar korból:
• kijelentő mód jelen idejű E/3. személyű alakok általános
ragozás: KT.: tart, illethet; ÓMS.: Scegenul;
• jelen idő határozott ragozás: HB.: mige zocoztia; KT.: muſia,
etetý;

105
• múlt idő általános ragozás: HBK.: mente KTSz.: ſcola; KTSz.:
ſcuz lean fiot ſ[c]ilut. myben chudat mutut;
• múlt idő határozott ragozás (az ómagyar kor elején még
egybeesnek az igealakok elbeszélő múltban): HB.: tilutoa,
mundoa, Hadlaua;
• de -t jeles múltban: HB.: odutta; JókK. 22: yhlette; 1490:
ereztette;
• feltételes mód általános ragozás: 1456 k.: alana, lenne; JókK.
79 adna;
• feltételes mód határozott ragozásban azonban ingadozás van:
JókK. 27: le haÿtana; 68: meg boczatna; 1470: megnerneÿe;
1456 k.: Ingerleneÿe; stb.
A felszólító módban álló általános ragozású igék – mivel E/2.-ben van
a ø morféma – E/3.-ban kapnak ragot, a mozzanatos képzőből raggá vált
-n-et: HB.: oggun ’adjon’; iorgoſſun ’irgalmazzon’; KT.: maradhaſſun;
ÓMS.: maraggun; stb. – és határozott ragozásban már korán megjelenik az
-á/-é rag: HB.: bulſcaſſa ’bocsássa’; zoboducha ’szabadítsa’; vezesse; stb.
Ugyancsak -n rag van hét igénk végén: hiszen, viszen, teszen, leszen,
veszen, megyen, vagyon E/3. személyben. „Az -n eredetét sokféleképpen
magyarázták és magyarázzák. A legvalószínűbb, hogy a verbum finitum
megalkotására egy olyan igevégződés vonódott át az egyébként (kijelentő
mód jelen időben) ragtalan igealakokról, mely a korszakban [az ősmagyar
korban] elég gyakran szerepelhetett E/3. igék végén: a mozzanatos -n
képző (cseppen, moccan). Hogy az -n éppen a felszólító módban vált
általánossá, mindmáig kötelezővé, szintén a mozzanatos képzős eredet
mellett szavaz: ebben a képzőben ugyanis a cselekvés elkezdésének és
nyomatékos voltának a képzete is szorosan bennfoglaltatik, ez a funkció
pedig nagyon alkalmas a felszólítás kifejezésére. (...) az ősmagyar kor egy
kései szakaszában a tëźën felszólító és a tëÝn ~ tëÇn múlt idejű E/3. alakok
közös analógiája ezen igék egy harmadik paradigmájába, a kijelentő mód
jelen időbe is átterjeszti az -n ragot: tëszën, vëszën. Hogy ez az átterjedés
elég kései lehet, mutatja egy ómagyar korból feljegyzett személynevünk:
VárReg. 13. Numhiz. Ez valószínűleg E/3. igealak volt eredetileg. Azért
őrizhette meg archaikus -n rag nélküli formáját, mert a névvé válás során
elvesztette verbum finitum jellegét. A (tëszë)-n és a névmási (tësz)-i ragok
az előbbiekhez hasonló módon osztoztak az általános és a határozott
ragozás szerepkörén. Végül, utolsó fázisként ez az -n rag, mely kizárólag
határozatlan tárgyú vagy tárgyatlan paradigmában szerepelt, átkerült
néhány mindig intranzitív igére: vagyon, mëgyën. Az E/3. vagy ~ vagyon
közötti ingadozást, tehát az -n rag kései jelentkezését, ismét személynevek
mutatják. Régies, rag nélküli változatok találhatók a DömAd.: Mauog,

106
Mawag óvóneveiben, amennyiben ezek E/3. alakok.” (E. Abaffy 1991a:
128–9).
Az E/3. személyű -n rag csak a jelzett igéinkben jelenik meg, ezekben
azonban nagyon sokáig fennmarad (akár a 19. század végéig; l. a SzT.
megfelelő címszavait). E rag – ha egyes számban nem is jelenik meg
mindenhol – többes számban az általános ragozás disztinktív formánsává
alakul természetesen úgy, hogy ehhez kapcsolódik az általános többesjel:
-nak/-nek.

Míg egyes számban a ragok a következőképpen oszlanak meg:


általános ragozásban a képzőből raggá vált toldalékok állnak, határozott
ragozásban pedig a névmási eredetűek; harmadik személyben pedig a
névmási eredetű toldalékhoz veláris igéknél a j hiátustöltő kapcsolódik,
általános ragozásban pedig a ø morféma jelzi a személyt és számot
(kivételt képez a felszólító mód); addig többes számban a névmási eredetű
ragok inkább az általános ragozás sajátjai. Vegyük ezeket is sorra!

A T/1. személyragja általános ragozásban a névmási eredetű -nk (<


-mk < -muk/-mük) mind jelen, mind múlt időben. Pl.:
• kijelentő mód jelen idő: HB.: vogmuc; JókK. 47: adonk; 1456 k.:
Igazgatonk;
• kijelentő mód múlt időben: JókK. 74: vallank; BécsiK. 133:
èrèztēc; 323: iartonc; JókK. hoztonk;
• feltételes módban: KT.: lelhetneýnc; BécsiK. 63: vèztèglènēc;
• felszólító módban: HB.: uimaggomuc ’imádkozzunk’; JókK. 40:
czÿnalyonk; BécsiK. 228: vèſſvnc; stb.
A határozott paradigmában semmilyen morféma nem utal a
személyre, csupán az általános többesjel értékelődik át raggá: -uk/-ük; ill.
-juk/-jük ott, ahol egybeesett volna más személlyel. Pl.:
• kijelentő mód jelen idő: KT.: Tudýuc; HBK.: tvmetívc;
• múlt idő: BécsiK. 171: kèrdvc; KulcsK. 116: hallottok; BécsiK.
167: oluatuc;
• felszólító mód: JókK. 134: meg hÿrdeſewk; BécsiK. 306: kèrèſſuc;
stb.
Az -á/-é jeles múltban és a felszólító módban a többesjel előtt -ó/-ő
jelentkezik, a T/3.-al való egybeesés elkerülésére. Feltételes módban ez a
20. század elejéig fenn is marad. Példák a korai ómagyar korból: BécsiK.
156: gondolnoc; 129: meg lelhètnvc; stb.

A T/2. személyragja mind határozott, mind általános ragozásban a


névmási eredetű -tok/-tek/-tök; a megkülönböztető jegyet a -ja/-i
107
analógiájára keletkező -játok/-itok (jelen időben), illetve a -tok/-tek
előhangzójának rövidsége és hosszúsága adja (múlt időben: -átok/étek;
-atok/-etek). Pl.:
• kijelentő mód jelen idő, általános ragozás: 1470: meg
fogatcozandothok; JókK. 108: meg tertek;
• kijelentő mód jelen idő, határozott ragozás: JókK. 106: el veztÿtek;
1456 k.: meglelitek;
• kijelentő mód múlt idő: JókK. 114: voltatok; BécsiK.: 195:
zantottatoc; 1470: hallottatok;
• feltételes mód: JókK. 22: zolgalnatok; BécsiK. 303: ſirnatok;
1470: velnetek;
• felszólító mód: ÓMS.: Keguggethuk; 1456 k.: adÿatok; HB.:
keaſſatuc; ÓMS.: ullyetuk; stb.

A T/3. személyű ragok a következőképpen oszlanak meg:


• kijelentő mód határozott ragozás jelen időben a névmási eredetű
E/3. -ja/-i ragjainak általános többesjellel megtoldott változata, a
-jaik/-ik áll: 1456 k.: foztogathÿak, ghondolÿak; 1490: eleseytich;
• kijelentő mód általános ragozás jelen időben az E/3. -n-jének és a
többesjelnek a kapcsolatából eredő -nak/-nek áll: MvS.: el futnak;
1470: elnec, kildnek ’küldnek’;
• a kijelentő módú elbeszélő múlt idejű igék esetében is megjelenik
a -nak/-nek, éppen azért, mert az -á/-é időjel + a többesjel
egybesett volna a határozott ragozással: KT.: ſcolanoc; 1456 k.:
elamelanakh, ÿedenek ’ijedének’;
• kijelentő mód múlt időben az átértékelődött többesjel tölti be a rag
szerepét, az általános és határozott ragozás közötti különbséget a
hozzá tapadó előhangzó rövidsége vagy hosszúsága mutatja (-ak
/-ek; -ák/-ék): általános ragozás: JókK. 134: tartottak, 115: ÿartak;
1490: vetekedtek; határozott ragozás: 1456 k.: megh foÿtakh,
gondolak, velek, itelek; JókK. 115: kewuettek, 136: ewtewttek; stb.

Ezenkívül természetesen számolnunk kell bizonyos igéknek kijelentő


módban E/3. személyű jelen idejű -n ragos alakjával is; mely szintén a mai
köznyelvből hiányzik, de majdnem az egész nyelvtörténet során jelen van.
Ezeknek az igéknek a ragozási sora a következőképpen alakul (pl. a tesz):
• kijelentő mód jelen időben: teszek, tesz ~ tész, tesz ~ teszen;
• kijelentő mód elbeszélő múltban: tők ~ ték, től ~ tél, tőn ~ tén;
• kijelentő mód -t jeles múltban: tettem, tettél/tetted, tett/tette;
• felszólító módban: tegyek, tegyél ~ tégy, tegyen.

108
A bemutatott ragozási sorok és igeragok nagyrészt már a ómagyar kor
elejére kialakulnak.

Az általános ragozás személyragjai az ómagyar kor elején (E. Abaffy


nyomán 1991a: 150):

Kijelentő mód Feltételes Felszólító


Jelen idő Múlt idő mód mód
-á/-é jeles -t jeles
E/1 -k -m -k
E/2 -sz -l ø
E/3 ø -n
T/1 -nk
T/2 -tok/-tëk ~ tök
T/3 -nak/-nek -nak/-nek

A határozott ragozás személyragjai (ugyancsak E. Abaffy 1991a: 150


alapján)

Kijelentő mód Feltételes Felszólító


Jelen idő Múlt idő mód mód
-á/-é jeles -t jeles
E/1 -m
E/2 -d
E/3 -já/-í (> -ja/-i) ø -á/-é ø -á/-é
(> -a/-ë) (> -a/-ë)
T/1 -jok/-jök -(ó)k/-(ő)k -ok/-ök -(nó)k/- -ok/-ök
(>-juk/-jük) (nő)k
T/2 -játok/-itëk -tok/-tëk -átok/-étëk -tok/-tëk -átok/-étëk
T/3 -ják/-ik -k -ák/-ék -k -ák/-ék

4.3.5. Összegzés

E rendszer tulajdonképpen már megfelel a mainak, azóta csak a


magánhangzók szintjén következtek be kisebb-nagyobb változások (l. a
-nók/-nők eltűnését, illetve a -jok/-jök -juk/-jük-ké változását stb.). A
leglényegesebb mozzanat, a határozott és az általános ragozás szétválása
már az ómagyar korra lezárult, a két rendszer teljes elkülönülésére azonban
a mai napig nem került sor, hiszen amennyiben megnézzük a mai ragozási
paradigmákat, láthatjuk, hogy vannak „közös” ragjai az egyes
paradigmáknak. Mivel ezek nem zavarják a megértést, további változásra –

109
legalábbis egyelőre – nem lehet számítani. A toldalékok alaki változásai is
folytatódtak az ómagyar korban, sőt, bizonyos esetekben a
középmagyarban is.

Feladatok:
1. Vizsgálja meg, környezetében hogyan használják az ikes igéket a
különböző módokban és időkben! A vizsgálat eredményét vesse össze
a nyelvtörténeti tanulmányai során megszerzett ismereteivel, és
állapítsa meg, hogyan és miért változott az ikes ragozás az utóbbi
évtizedekben!
2. Keressen olyan köznyelvi ikes igéket, amelyek az erdélyi
nyelvjárásokban nem ikesek, illetve olyanokat, amelyek a
nyelvjárásokban ikesekként jelentkeznek, és a köznyelvben iktelenek!
Próbálja megmagyarázni, miért van meg ez a különbség?
3. Válasszon ki egy E/3. személyben -n ragot viselő igét (pl. a hisz, hiszen-
t) és kövesse végig a SzT. adatai alapján, hogyan alakulnak a
különböző módokban és időkben az igealakok az idők folyamán!
4. Mi az oka annak, hogy megváltozott a 20. század második felében a
korábban egyértelműen presztízsváltozatnak tartott igeidők, igemódok
és igeragozási módozatok (pl. ikes igék, látnók-típusú alakok)
használatának társadalmi megítélése? Nézzen utána a nyelvművelő és
a szociolingvisztikai írásokban!
5. Nézzen utána a szakirodalomban, hogyan és mikor alakultak ki a létige
tagadó alakjai: a nincs, sincs, nincsenek, sincsenek!

Kiegészítő szakirodalom
E. Abaffy Erzsébet 1991a. Az igei személyragozás. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó,
Bp., 122–59.
E. Abaffy Erzsébet 1991b Az igemód- és igeidőrendszer. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó,
Bp., 104–21.
E. Abaffy Erzsébet 1991c Igei személyragjaink eredetéről: vitás kérdések.
MNy, 385–93.
E. Abaffy Erzsébet 1992a Az igei személyragozás. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó,
Bp., 184–238.

110
E. Abaffy Erzsébet 1992b Az igemód- és igeidőrendszer. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó,
Bp., 120–83.
Balázs János 1956 A leg- felsőfok eredete. In: Bárczi G.–Benkő L.
(szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára.
Akadémiai Kiadó, Bp., 127–33.
Bárczi Géza 1958 A tárgyas igeragozás használatának történetéből. MNy,
257–70.
Bárczi Géza 1980 A felszólító mód jelének kérdéséhez. In: Bárczi Géza:
A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Kiadó, Bp., 83–6.
Bárczi Géza 1980 A magyar fölszólító mód kérdéséhez In: Bárczi Géza: A
magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Kiadó, Bp., 86–101.
Bárczi Géza 1980 A magyar föltételes mód jelének kérdéséhez. In: Bárczi
Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Kiadó, Bp., 109–
13.
Bárczi Géza 1980 A tárgyas igeragozás használatának történetéből In:
Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Kiadó, Bp.,
131–51.
Bereczki 2001 A -val/-vel rag eredete. MNy, 206–9.
B. Gergely Piroska 2001 Az általános és határozott igeragozás keveredése
a XVI–XIX. századi Erdély beszélt nyelvében. In: Büky L.–Forgács
T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és
finnugor mondattörténet. JATE, Szeged, 19 – 28.
Hegedűs Attila 2001 A 3. személyű tárgyas igerag kérdéséhez. In: Büky
L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I.
Magyar és finnugor mondattörténet. JATE, Szeged, 49–54.
Horváth László 2001 A felszólító módú igealakok kettősségének
történetéhez. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti
kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet.
JATE, Szeged, 55–65.
Horváth László 2003 Hibák és furcsaságok a határozottságbeli
egyeztetésben. MNy, 25–33.
R. Hutás Magdolna 1972 Az ikes ragozás állapota Révai Miklós korában.
NytudÉrt. 78. sz., Bp.
Juhász Dezső 2001 A magyar feltételes mód paradigmáinak történetéhez a
nyelvföldrajz szemszögéből. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A
nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor
mondattörténet. JATE, Szeged, 67–74.
Korompay Klára 1991a A névszójelezés. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 259–83.
Korompay Klára 1991b A névszóragozás. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 284–318.
111
Korompay Klára 1992a A névszójelezés. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 321–54.
Korompay Klára 1992b A névszóragozás. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 355–
410.
Laczkó Krisztina 1991 Gondolatok személyjeles számneveinkről és
névmásainkról. In: Hajdú M.–Kiss J. (szerk.): Emlékkönyv Benkő
Loránd hetvenedik születésnapjára. ELTE, BTK, Magyar
Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék, Bp., 399–403.
A. Molnár Ferenc 2000 A felszólító mód jelének történetéhez. MNyj, 25–
30.
Németh Renáta 2001 Múlt idejű igerendszerünk a korai középmagyar
korban. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások
újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet. JATE,
Szeged, 131–8.
Papp Ferenc 1975 A magyar főnév paradigmatikus rendszere. Akadémiai
Kiadó, Bp.
Pete István 1998 A magyar igeragozás típusai. In: Büky L.–Maleczki M.
(szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei 3. Szeged,
133–49.
Szilágyi N. Sándor 2003 Honnan ered a j a -ja, -je toldalékban? MNyj
XLI: 581–92.
Velcsov Mártonné 1957 Az -n igei személyrag eredetéhez. NNy, 105–10.
Wacha Balázs 2001 Időbeliség és aspektualitás a magyarban. NytudÉrt,
149. sz., Bp.

112
3. A szófajok történeti alak- és mondattana

Kulcsszavak:
lexikális szófajiság, kettős szófajúság, többszófajúság, átmeneti szófaj,
szófajváltás, alkalmi szófajváltás, agglutinálódás; ige-névszók v.
nomenverbumok, ige-főnév, ige-főnév-melléknév, ige-melléknév;
igésülés, főnevesülés, melléknevesülés; főnévi igenév, folyamatos
melléknévi igenév, befejezett melléknévi igenév, beálló cselekvésű
melléknévi igenév, határozói igenév; főnév, melléknév, tőszámnév,
sorszámnév, törtszámnév, határozatlan számnév; határozatlan névelő,
határozott névelő; főnévi értékű személyes névmás, nominatívuszi sor,
akkuzatívuszi sor, határozószói személyes névmások, nyomatékos szerepű
-n toldalékos személyes névmások, birtokos névmás, visszaható névmás,
kölcsönös névmás; főnévi, melléknévi és számnévi értékű névmások;
mutató névmás, kérdő névmás, vonatkozó névmás, határozatlan névmás,
általános névmás; egyirányú határozószó, többirányú határozószó, névmási
alapszavú határozószó, névszói alapszavú határozószó; névutó, többirányú
névutó, egyirányú névutó; igekötő; kötőszó; módosítószó; partikula

A szófajt mint kategóriát többféleképpen közelíthetjük meg, akár a


leíró, akár a történeti grammatika szempontjából. A fejezet címe azt
sugallja, hogy a továbbiakban alaktani és mondattani kérdéseket is
tárgyalni fogok. Ez elsősorban azért is tehető meg, mert a szófajok, illetve
a szófajok alaktani jellemzőinek kialakulásához természetesen alaktani
kérdéseket kell tárgyalni, és mivel a szófajt a mondattanból lehet
visszaigazolni, bizonyos mondattani kérdéseket nem is lehetne
megkerülni. Hiszen a „szófaji megjelölés is nem más, mint azoknak az
instrukcióknak, utasításoknak a sora, hogy az adott lexikális elem milyen
végződéseket vegyen vagy vehet fel, illetve milyen szintaktikai pozíciókat
foglaljon/foglalhat el” (Kádár 2007: 208).
A szófaji felosztás problémáival itt nem foglalkozom, elsősorban
azért, mert történeti szempontból éppen az az érdekes, ahogyan az adott
szófajok jellemzői kialakultak, az, hogy az átmeneti szófajúságból hogyan
váltanak át egy- vagy többszófajúságba az egyes szavak, szócsoportok,
vagy maradnak meg átmeneti szófajúaknak bizonyos lexémák. Azonban
mielőtt az egyes szófajok történetiségének bemutatására kerülne a sor,
tisztázni kell az alábbi fogalmakat: lexikális szófajiság, kettős vagy
többszófajúság, átmeneti szófaj, szófajváltás, alkalmi szófajváltás vagy
aktuális szófaj.
A lexikális szófajiság a szavaknak az a szófaji jelentése, amely a
szótári jelentéshez tartozik, és amely természetesen szövegkörnyezet
nélkül egyből felismerhető. Pl. a marad ige, az ő névmás stb.
113
Kettős vagy többszófajúságról akkor beszélünk, ha egy szót vagy
szócsoportot tulajdonságai alapján két vagy több szófajba tudunk
besorolni, de tulajdonképpen a szövegkörnyezetben, a mondatban dől el,
hogy melyik az aktuális szófaji csoport. Pl. az este lehet határozószó és
főnév (Az este színházban voltunk; Kellemes esténk volt); a túl szerepelhet
határozószóként, igekötőként vagy névutóként (Túl a hegyen van a forrás;
Túllépte az időt; Az úton túl bevárlak).
Az átmeneti szófaj kifejezés arra utal, hogy egy szócsoport két szófaj
tulajdonságait is magán hordja, de külön-külön egyik szófajba se sorolható
be; mindkettőtől jelentős mértékben különbözik. Ilyen a mai magyarban az
igenevek csoportja.
Szófajváltás akkor következik be, amikor egy szó vagy szócsoport
úgy kerül át az egyik szófaji kategóriából egy másikba, hogy a váltás után
már más szófajra jellemző tulajdonságai lesznek. Pl. az ómagyar kori
ravasz szónak főnévi tulajdonságai voltak, ma azonban a melléknév
kategóriájába sorolható. Fontos megjegyezni, hogy a szófajváltás során
nem változik a szó hangalakja, a lexéma nem bővül képzőkkel. (Ebben az
esetben szóképzésről beszélünk, ami természetesen új szófaji kategóriába
kerüléssel is járhat; azonban szófajváltás azonos hangalakok között jön
létre.)
Alkalmi szófajváltásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor egy
mondatban az adott szó nem az alapszófajának megfelelő jellemzők szerint
viselkedik, hanem egy másik szófaj jellemzőit veszi magára. Ez nem azt
jelenti, hogy kettős szófajú lenne, vagy szófajváltáson ment volna
keresztül. Pl. az előbbi példánál maradva: a ravasz ma már egyszófajú szó,
lexikálisan melléknév, de egy mondaton belül, alkalmilag szerepelhet
főnévként: A ravasz róka kilopta a tyúkot az ólból; de: Majd elkapom én
azt a ravaszt!

Történeti szempontból az átmeneti szófajúság és a szófajváltás válik


fontossá. Az átmeneti szófajúság minden történeti korban megtalálható, és
fontos állomása a szófajváltásnak. A szófaji változás többirányú lehet:
• teljesen új szófajúság alakulhat ki. Ez történt az előbb többször
idézett ravasz szavunkkal;
• kettős vagy többszófajúság alakulhat ki. Pl. az által kezdetben
csak határozószói szerepű volt, mára már igekötői és névutói
szerepkört is betölt;
• bizonyos esetekben a szavak úgy is elveszthetik szófajiságukat,
hogy toldalékokká alakulnak, szóértékük is megszűnik; vagyis
agglutinálódnak. (L. fennebb a ragok kialakulását.)

114
Feladatok:
1. Keressen a mai magyar nyelvben olyan szavakat, amelyek
többszófajúak, és a történeti szótárak alapján állapítsa meg, mikor és
hogyan következett be a többszófajúság!
2. Keressen a mai magyar nyelvben átmeneti szófajokat, és a
szakirodalomban nézzen utána, miért nem lehet egyértelműen
valamely szófaji csoportba besorolni ezeket!
3. A szakirodalomban többször szó esik/esett a kereszteződő szófajokról.
Nézzen utána, mit jelent ez a kifejezés, és miért nem használjuk ma
már ezt a megnevezést a szófajtani felosztásban!

Kiegészítő szakirodalom:
Balogh Judit 2000 Kereszteződő vagy átmeneti szófajú-e a
névutómelléknév? In: Földi É.– Gadányi K. (szerk.): Vox humana.
Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. ELTE, BTK
Fonetikai Tanszék, Bp., 51–5.
Berrár Jolán 1967 A szófajok története. In: Benkő L. (szerk.): A magyar
nyelv története. Tankönyvkiadó, Bp., 193–212, 390–400.
Fabó Kinga 1983 A szófajváltás. Nyr, 360–9.
S. Hámori Antónia 1983 Az eredeti és a másodlagos szófaji kettősség
néhány kérdése. MNy, 429–45.
Lengyel Klára 1996 A szófajok és a mondatrészek összefügései. In:
Keszler B. (szerk.): Magyar leíró nyelvtani segédkönyv.
Tankönyvkiadó, Bp., 43–52.
A. Molnár Ferenc 1991 A két- és többszófajúság: a szófajváltás. In:
Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai
Kiadó, Bp., 553–83.
A. Molnár Ferenc 1992 A két- és többszófajúság: a szófajváltás. In:
Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1.
Akadémiai Kiadó, Bp., 911–28.
Varga Györgyi 1987 Néhány nem tiszta szófaji kategória vizsgálati
módjáról. In: Rácz E.–Szathmári I. (szerk.): Tanulmányok a mai
magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Tankönyvkiadó, Bp.,
59–73.

115
3.1. A ige-névszók vagy nomenverbumok

Az ige-névszók vagy nomenverbumok olyan kettős szófajú lexémák,


amelyek igei és különböző névszói (főnévi, melléknévi) szerepben
egyaránt használatosak anélkül, hogy hangalakjukban változás következne
be. Ez az alaki változatlanság természetesen a névszók nominatívuszi
alakjára, az igék kijelentő mód E/3. személyben használatos formájára
vonatkozik. Az ősmagyar kor előtt és az ősmagyar korban az ige-névszók
„sem egy ősi differenciálatlan szófaji kategória tagjai, hanem igei és
névszói kettős (hármas) szófajú szavak: ige-főnevek, ige-melléknevek, ige-
főnév-melléknevek. Igaz, a nomen-verbumok egy része valóban utalhat
olyan ősi nyelvállapotra – esetenként talán annak maradványa is –,
amelyben a névszó és az ige szófaja még nem különült el. Ez azonban
általános nyelvészeti érvek, valamint az összehasonlító nyelvészet
tanúsága szerint jóval az uráli alapnyelv kiformálódása előtti időbe, a
tagolatlan mondatok korába vezet vissza. Az ige-névszók azonos alapalakú
névszói, illetve igei tagja, az ambivalens tő ø morfémás alakja már az
alapnyelvben a névszói, illetve az igei paradigma része volt, s egy adott
mondathelyzetben, néhány föltehető kivételtől eltekintve, mindig
világosan eldönthető volt, hogy igeként vagy névszóként jelentkezett-e:
»[A] víz fagy.« – »[A] fagy erős.« A névszói és az igei paradigma többi
tagja pedig általában alakilag is különbözött. Az alanytalan mondatokban
(Fagy.) ige szerepel” (A. Molnár 1991: 553).
Az, hogy alakilag csak nominatívuszban és kijelentő mód, jelen idő,
E/3.-ben voltak azonosak ezek az alakok, sokáig (napjainkig) fenntartotta
ezt a különleges szófaji kategóriát. Az ősmagyar korban kb. 40 ilyen
szóval számolhatunk. Pl.:
• ige-főnév: fagy; les, nyom; ágy ’beágyaz, gabonát a szérűn elterít’
– ’fekvőhely, ágyás’; gyak ’szúr, döf’ – ’szúróeszköz, dárda’; csal
’becsap’ – ’csalárd’; lak ’lakik’ – ’lakás, lakóhely’; stb.
• ige-főnév-melléknév: agg ’öregszik’ – ’idős személy’ – ’öreg’;
• ige-melléknév: kész ’késztet, felkészít’ – ’készséges, felkészült’;
ol(vad) ’olvad’ – ’olvadt’; stb.
Az ige-névszók kezdeti állománya több taggal bővülhetett a későbbi
századokban a következőképpen:
• belső keletkezésű vagy más eredetű szópárokkal: pl. az ősmagyar
kor folyamán: pök ’köpés’ – ’köp’;
• azonos hangalakú névszó- és igeképzőkkel: pl. az ősmagyarban
csillag : csillag (> csillog) a -g deverbális nomenképzővel és a
szintén -g mozzanatos képzővel; mevet (> nevet) ’nevetés’ : mevet

116
(> nevet) ige -t deverbális nomenképzővel és -t mozzanatos
igeképzővel;
• szófajváltással: pl. az ősmagyarban az es ’esik’ ige
főnevesülésével jön létre az es ’eső’ főnév.
Az ősmagyart követő korokban nagyon kevés új taggal bővül az
állomány, hiszen a szófajspecifikus képzők megjelenésével, illetve a
régebbiek produktivitásának növekedésével mindinkább elkülönültek a
szópárok. Időnként az idegen nyelvekből beáramló szavak közül egy pár
időlegesen kettős szófajúságot mutat: pl. az ómagyar korban a szlávból
érkező ábráz elsősorban főnévként szerepel a magyar szövegekben is ’kép,
alak’ jelentésben, majd éppen az igeképzőnek érzett -z végződés miatt
kezdetben igeként is, főnévként is, később pedig már csak ’ábrázol,
megjelenít’ jelentésű igeként használatos.
Szintén az ómagyar kor vége felé kezd a szabad melléknév igeként is
viselkedni, több mint valószínű a hasonló végződésű igék hatására (pl.
akad, apad stb.), valamint azért, mert nagyon sokszor jelenhetett meg a
mondatban állítmányként.
Habár az állomány a középmagyar korban inkább apad, mint nő,
létrejön egy pár új ige-névszó: a sodor, zavar, fürkész ’vizsgál’ –
’fürkésző’ – ’fürkészdarázs’; az újmagyarban a hajhász ige mellé létrejön a
’hajtó’ jelentésű azonos alakú főnév (több mint valószínű a vadász
’vadászember’ – ’vadászik’, halász analógiájára). A nyelvújítóknak
köszönhetjük a csavar ige-névszónkat, amely azelőtt csak igei szerepet
töltött be.

A kettős szófajúság meg is szűnhet a következőképpen:


• valamelyik szófaji érték elavul: pl. az ősmagyarban ez történt a
fúr, sző főnévi használatával;
• az egyik tag képzővel egészül ki; így alakulnak a következő párok
az ősmagyar korban: dob > dobog; lap > lappang; lomb > lobog;
stb.;
• mindkét taghoz járulhat specifikus szófajra utaló képző; az
ősmagyarban így szűnik meg a következő szavak ige-névszói
szerepe: keh ’köhögés’ > kehes : köhög, köhint; pir > piros : pirul,
pirong;
• az ige ikessé válik: az ősmagyar és az ómagyar kor határán ez
történik pl. a lak nomenverbummal: lak : lakik.
Az ómagyar kor folyamán erőteljes csökkenés mutatkozik a
nomenverbumok csoportjában, különösen grammatikai változás
következtében:

117
• a pár egyik, vagy mindkét tagja képzővel bővült: pl. lep ’takaró’ –
’takar’ → lepel – lep; eső – esik; kész – készt; zaj – zajong; stb.;
• a szópár névszói tagja visszaszorul és csak igeként él tovább: pl.
fen; gyak;
• az ige ikessé válik, vagy igekötőt kap és az eredeti nomenverbum
csak névszóként él tovább: pl. elvész – vész.
A csökkenés a további korokban is folytatódik szintén grammatikai
változás következtében: a középmagyar korban válik szét pl. a villám –
villámik (majd később villámlik); agg – aggik; ágy – ágyaz, ágyal; íz – ízel
(majd ízlel); az újmagyarban, a 19. század végére az -ász/-ész képzős
szópárok közül ikessé válik az ige: halászik, vadászik (bizonyos
nyelvjárásokban megmarad a halász, vadász igei használata).

Annak ellenére, hogy a kezdeti gazdagabb állomány a nyelv története


során csökkenő tendenciát mutat, új párok is keletkeznek, és természetesen
több szóban napjainkig fennmarad a kettős szófajúság: pl. les, merész,
nyom, fagy, zavar, sodor, nyit (vö. nyit vmit; vminek a nyitja), szabad, stb.;
nyelvjárásban a pök (> köp), fen, ágy, stb.

Feladatok:
1. A mai magyar nyelv szótárai alapján keressen olyan szavakat, amelyek a
korai ige-névszói kettősségre mutatnak! Hogyan függenek ezek össze?
(Vizsgálja meg etimológiájukat!)
2. Milyen szerepet játszhat a homonímia az ige-névszók történetében?
3. A TESz., NySz. és SzT. alapján vizsgálja meg, hogyan illeszkedik be a
szláv ábráz szó a magyar nyelvbe! (Ehhez természetesen vizsgálja
meg a továbbképzett és az igekötős alakokat is!)

Kiegészítő irodalom
A. Molnár Ferenc 1988 Szótörténeti és jelentéstani megjegyzések néhány
finnugor eredetű szavunk igei és névszói kettős szófajúságához. In:
Domokos P.–Pusztay J. (szerk.): Urálisztikai tanulmányok. 2.
(Bereczki Gábor születésnapjára), 289–93.
A. Molnár Ferenc 1985 Ige-névszói kettős (hármas) szófajúság az
ősmagyar korban. NyK, 37–47.

118
3.2. Az igék

Az igék, természetüknél fogva, már az alapnyelvben is jelen voltak, és


már akkor is a mondatban az állítmány szerepét töltötték be. „Nagy
valószínűséggel feltehetjük, hogy már az uráli alapnyelv kifejezte az
igemódot, mégpedig szintetikusan, egy igealakon belüli toldalékokkal, a
mai magyar -j felszólító és -ná, -né feltételes módjel etimologikus
előzményeivel. Kifejezhette az alapnyelv valamilyen módon –
szintetikusan vagy analitikusan – a fő igeidőket, bár a magyar nyelv
időjelei később fejlődtek ki. (A látá típusú elbeszélő múlt alapnyelvi
eredete vitatott.) Az alapnyelv kifejezte az alany személyét és számát, de
valószínűbb, hogy nem a mai szintetikus módon, hanem az igetőhöz lazán
kapcsolódó személyes névmásokkal (*ad én típus). – Az ugor
alapnyelvnek már okvetlenül megvolt az a képessége, hogy egyes
igealakjai a cselekvés határozott tárgyára is utaljanak. Egyes kutatók
szerint ez a képesség már a finnugor alapnyelvben kifejlődött. A sokrétű
tárgyas igeragozás kialakulása azonban csak egyes finnugor nyelvekben
történt meg, nyelvenként különböző módon. Az igék szemantikai
alcsoportjai közül sok megvolt már az uráli, de legalábbis a finnugor
alapnyelvben. Voltak a) cselekvő, műveltető, visszaható igék; b)
folyamatos (tartós, gyakorító) és mozzanatos (kezdő, befejezett) igék; c)
tárgyatlan és tárgyas igék” (Berrár 1967: 201). A szenvedő és a ható ige az
ősmagyarban alakul ki.
Az ige szófaji jellemzői és mondatbeli szerepe nem (nagyon) változott
a magyar nyelv története során. Maga az igeállomány természetesen
bővült, illetve csökkent az egyes korokban, de ez csak számbeli változást
hoz. Az igék szemantikai alcsoportjaiban sem látunk jelentősebb változást,
csupán az egyes korokban megjelenő képzők, képzőbokrok segítségével
differenciáltabbá válik bizonyos jelentésárnyalatok kifejezése. Különösen
érvényes ez a középmagyar korra, ahol az új és igen produktív
képzőbokrok nagyon sok jelentésárnyalatot teremtenek. (A képzéssel
keletkezett igecsoportokra l. Fazakas 2007: 131–9.)

Mivel az igék nagy része olyan meghatározott szófajjelölő


morfémákkal rendelkezik, amely más szófajra nem jellemző, nagyon
ritkán történik meg, hogy valamely más szófajú szó szófajváltásával,
igésülésével igévé alakuljon. Mégis van rá példánk. Az ősmagyar korban
egyetlen esetben beszélhetünk határozószó → ige változásról. „Ritka
jelenség. Ilyen például a jelen ’ott, nyilván, a most folyó időben’ jelentésű
határozószó (jel főnév + -n lokatívuszrag), mely igésült: ’láthatóan’
(határozószó) → ’láthatóvá, tapasztalhatóvá válik’ (ige); a két szótagú
jelen beilleszkedett a hasonló alakú mozzanatos igék rendszerébe. (vö.
119
KTSz.: »ſ[ce]nt bulch aſſu[n]noc vg[o]n ielunel«: Szent bölcs asszonynak
ugyan jelenél). Talán az átall ige is határozószóból, az által ’keresztül’-ből
vált igévé” (D. Mátai 2003: 224). A jelen szó csak kis időre igésül, hiszen
az ősmagyar kor végén, az ómagyar kor elején az ige ikessé válik, és
később ehhez az alakhoz kapcsolódnak az igekötők.
Igésülés következményeként ma már a szabad igeként is viselkedik;
valamint a nem és az is módosítószók kapcsolatából kialakult nincs
hasonló módon az ómagyar korban bekövetkező részleges igésülés
eredménye.
„Az állítmányként álló igenév ugyancsak igésülhetett. Az
ősmagyarban a befejezett melléknévi igenév igésült: »Az ember tanult
[van]« (igenév) → »Az ember tanult« (ige); »Az emberek tanultak
[vannak]« → »Az emberek tanultak«. Ez esetben a kettős szófajúság a
szófajváltás körüli időkre áll, noha a két szófaj közti kapcsolat ma is
érezhető” (A. Molnár 1991: 562–3). (Erre l. még a melléknévi igeneveket
és a -t múlt idő jelének kialakulását.)

Az igék, illetve bizonyos toldalékos igealakok azonban valamivel


könnyebben váltanak át más szófaji kategóriába. Kimutatható az ige →
főnév; ige → kötőszó; ige → módosítószó; ige → partikula változás.
Az ige főnevesülése bizonyos toldalékolt, ragozott alakok esetében
következhet be. „Egyes igék megmerevedhetnek valamelyik alakjukban, és
így valamely dolog (személy vagy jelenség) nevévé válhatnak. Így lett pl.
a nefelejcs (ne felejts!) virágnévvé. Érdekes, hogy 1701-ben – talán
alkalmi főnévként – ’emlékezet’ jelentésben használták: »Ezeket hogy
irám, nagy gyászt is vonyék rám és szürkében öltözvén kiendrül
emlékezvén nefelejcsét kérvén szivit hozzám eövedeszvén maradtam Gr.
Zichy Péter.« A rikkant ige felszólító módú igealakja, a rikkants >
rikkancs (a különbség csupán helyesírási!) nyelvjárási szó egyrészt
’tehénpásztor, csordás, kanász’, másrészt ’csősz, kerülő, éjjeliőr’
jelentésben. A ma ismert ’utcai újságárus’ jelentést a XX. század városi
nyelvében nyerte. A főnevesült igealakok többségében az igei eredet
erősen érezhető marad, és általában erős hangulati értéket is ad a szónak:
fogdmeg, haddelhadd, eszemiszom stb. – (...) rendszeresen főnévként
használhatók a -hatnék, -hetnék végződésű igék: bizonyos fordulatokban:
mehetnék-je van, ihatnék-om volt stb.” (Berrár 1967: 199).
Az ige kötőszóvá válása is kimutatható. Az ősmagyarban eredeti
tagmondatokként álló igék mondatértékük elvesztésével kötőszókká
válhattak: pl. a páros vagy ... vagy, akár ... akár (< akar).
Ómagyar kori a hiszen (< hiszem) kötőszó: pl. JordK. 348: ýewel
welẅnk hýzem ýob hogý egý nemzethnek Izraelben legý attya es papýa,
honnem egý embernek.
120
A(z úgy) találom főmondati szerepű igéből alakul a talám > talán
kötőszó az ómagyar korban.
Szintén főmondati szerepű igéből, igei állítmányból keletkezik az
ősmagyar korban a lám (< [úgy] látom), a vajon (< valjon ’legyen’ vagy
’vagyon’) és a hadd (< hagyd < hagyjad) partikula.

Feladatok:
1. A nyelvtörténeti szótárakban keressen olyan szavakat, amelyek igék
különböző toldalékos alakjaiból főnevesültek! Kövesse végig, hogyan,
milyen körülmények között jött létre ez a változás!
2. Vizsgálja meg a SzT. adatai alapján a jelen szó előfordulásait, szófaji
értékeit és jelentéseit a középmagyar és az újmagyar korban!
3. Vajon miért történhetett meg, hogy a co indulatszó alkalmilag igésült a
15. században? (Pl. 1497/: de dicta Ecclesia expulissent, hÿs verbis ad
eas dicendo in wulgari Czoÿathokkÿ az Eghhazbol /MNy. 11: 320/.)

Kiegészítő irodalom
R. Hutás Magdolna 1991 Az igei szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 649–72.
R. Hutás Magdolna 1995 Az igei szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 247–
317.
H. Molnár Ilona 1969 Az igei csoport különös tekintettel a vonzatokra.
ÁNyT, VI: 229–70.

121
3.3. Az igenevek

Az igenevek sajátos szófajai a magyar nyelvnek: az igeneves


szerkezetek mellékmondat-értékűek. Az egyszerű mondatban az igenevek
betölthetnek jelzői, alanyi, tárgyi vagy határozói szerepet, illetve a névszói
állítmányit, és a névszói-igei állítmány részei lehetnek. Több mint
valószínű, már az uráli alapnyelvben elterjedt volt használatuk, hiszen a
rokon nyelvek mondatszerkesztésének egyik sajátossága az igenevekben
való gazdagság. Régi nyelvemlékeink tanúsága szerint is gyakran
fordultak elő igeneves szerkezetek a régi magyar szövegekben.
Az ősmagyar kor elején a következő igenévtípusok fordultak elő:
• a főnévi igenév, vagyis a várni/kérni típusú igenév előzménye;
• a folyamatos melléknévi igenév, vagyis a váró/kérő típusú
igenév előzménye;
• a befejezett melléknévi igenév, vagyis a várt/kért típusú
igenév előzménye; és
• a határozói igenév, vagyis a várva/kérve, várván/kérvén típusú
igenév előzménye.
Az ősmagyar kor folyamán ezek mellé kialakul a
• -t képzővel alkotott igenevek személyragos alakja; pl. adta,
lakta stb.
Az ómagyarban pedig:
• a beálló cselekvésű melléknévi igenév; pl. adandó, kérendő
stb.
Vegyük sorra e típusokat!

3.3.1. A -ni képzős vagy főnévi igenév

A -ni képzős igenév vagy a főnévi igenév képzője tulajdonképpen egy


képző és a latívuszrag kapcsolatára megy vissza. Ennek a -nia/-nie
alakokból palatalizálódott -nya/-nye/-nyi/-nyé változata is ismeretes az
ómagyar kor második felében. (Pl. NádK. 287: adnac vala neki inńa;
LányiK.: 91. ez kepen kely ez dominikakoth Tartanye; stb.)
Már az ómagyar kor elején több, a maival egyező funkciót betölthetett
a mondatban:
• határozói szerep: HBK.: mend w ſcentíí eſ unuttei cuzicun iov
felevl iochtotnia ilezie wt ’mind ő szentjei és az övéi közé
jobb felől iktatnia illessze őt’; MünchK. 87va: Ivuv eg
nemberi ſamariabol viz mèreiteni ’jöve egy némber
Szamariából víz meríteni’; HB.: kinec odut hotolm ovdonia eſ

122
ketnie ’kinek adott/adatott hatalom oldani(a) és kötni(e)’;
JókK. 43: lata egÿ ... tewzeſlangot ... le zallanÿa;
• tárgyi szerep: MünchK. 85vb: akara ki mènni galileaba;
.
• alanyi szerep: MünchK. 87rb: Annac kel fel nvni ènnèkem ke
meg kuſſèbednem;
• birtokos jelzői szerep: MargL. 14: jdeye veternyet
harangoznya.
A példákból kitetszik, hogy már a legkorábbi nyelvemlékeinkben az
igenév már személyragos, és ezek az alakok a későbbiekben is nagyon
gyakoriak.
A főnévi igenév sajátossága, hogy – akárcsak ma – felvehet tárgyi
vagy határozói bővítményt; illetve szerepelhet egy sajátos -nak/-nek ragos
határozós szerkezetben: KTSz.: fugadotianoc l[enni]; SzékK. 110: az tvzes
vas, mondatyk lenny tvznek. (Vö. a mai vmilyennek/vminek lát/tart vkit
szerkezettel!)
Az ómagyar kor folyamán kialakul az állítmányi funkciója is olyan
kihagyásos szerkezetekben, ahonnan hiányzik a kell, illik ige. Pl. Lányik.
276: Mynd zentek napiarol twdnye hog ...; stb. „Nyelvünkben a főnévi
igenév állítmányi funkciójának a kialakulására megvan az analógiás alap, a
névszói állítmány ugyanis nyelvünk sajátossága. A kell, illik stb. melletti
alanyi funkciójú főnévi igenévben a névszói sajátosságok erősen
kidomborodnak; az igei állítmány elhagyásával pedig átveszik az
állítmányi funkciót. Hasonló mondatszerkezetek ma gyakoriak
nyelvünkben: Innen messze látni, Azt mondhatni, hogy ... stb.” (A. Jászó
1992: 415). Azonban ma ezek tulajdonképpen tagolatlan mondatok, és
ennek a tagolatlan mondatnak a főtagja a főnévi igenév, és nem a mondat
állítmánya.
Szintén az ómagyar kor második felében alakul ki a fog segédige és a
főnévi igenév kapcsolatából a jövő idő: JókK. 49: mÿnd ez vilag czudalnÿ
fogÿa; 1527: fok ... lathny, fok allanÿ; stb. Mára már ez a -ni végű szó
szófajváltással infinitívuszban álló igévé alakult. (Vö. A. Jászó 1992: 422;
Kádár 2007: 268.)
Az ómagyar kort követően az igeneves szerkezetek visszaszorulóban
vannak, hiszen mind többször és többször használtak helyette
mellékmondatot. Pl. 1631 (PázmányPred. 866): Tartoznak a birák, hogy
megitéllyék a gonosz-tevőket; 1656/1657 (Zrínyi 597): mindenik elnyelni
gondolta országostul; stb.
Ennek ellenére a középmagyarban feltűnik, és a 19. század végére az
írott nyelvben is gyökeret ver a vanni van, látni láttam típusú szerkezet is.
Szintén késői (19. század végi) a főnévi igenévnek felszólító módú igei
állítmány helyett való használata (pl. Felállni!).

123
Habár az igeneves szerkezetek a középmagyar kortól ritkábban
jelentkeznek, máig megőrződtek a főnévi igenévnek az ómagyar korban
kialakuló funkciói (kivéve az állítmányit).

A személyragozott formákban is változás áll be. Míg (valószínűleg az


ősmagyarban és) az ómagyarban majdnem minden helyzetben
személyragozott alakokkal találkozunk, a „személyragos igenevek
használata a középmagyar korban már kezdett visszaszorulni. A
nyelvtanírók igyekeztek szabályokba foglalni használatukat; ezzel egyrészt
tükrözték, másrészt befolyásolták a formálódó nyelvi normát. Pereszlényi
Pál (1682) például elvetette a kezd, szokott, akar, kíván igék melletti
igenevek személyraggal való ellátását, az olyant, mint például: »akartam
mondanom volui dicere« (CorpGr. 527). A kell mellett viszont erősödni
látszik a személyragozás használata: Geleji Katona (1645) differenciált
alkalmazást javasolt: akkor ajánlotta a személyragos alakot, ha a
mondatban meg van nevezve az, aki vagy ami végzi a cselekvést; például:
»Meg kell azt o nékie tselekednie« (T/3.-ban -niëk/-niok a személyrag
hangalakja). Hozzáteszi: »Igen diſztelen ſzollás volna ez: Meg kell néki,
vagy nékik, tselekedni, tsinálni etc.« (CorpGr. 312)” (D. Mátai 2003: 633).
Mára már a főnévi igenév csak alanyi szerepben ragozott: pl. szabad
látnom?; meg kell tudnom; muszáj befejeznem; stb.; illetve tárgyi és
határozói szerepben az ad, hagy, enged igék mellett (pl. hagyj aludnom,
adj ennem, engedd megnéznie). (Vö. Kádár 2007: 267.) A beszélt nyelvben
ezek az – írásban még megjelenő – személyragos alakok visszaszorulóban
vannak, legtöbbször már ott sem jelennek meg, ahol értelem-
megkülönböztető szerepük lehet. (Vö. Nekem nem lehet szólni – Nekem
nem lehet szólnom.)

A főnévi igenév esetében szófajváltásról csak az analitikus jövő időre


vonatkozó szerkezetben beszélhetünk, mivel a „főnévi igenév egyébként
nem hajlamos a szófajváltásra, ellentétben a többi igenévvel. Kötőszókban
találkozhatunk vele, de mindig egy másik szerkezettaggal együtt. A kései
ómagyar jellegzetes kötőszavai főnévi igeneves szerkezetből alakultak:
tudnimélt (JókK.), tudnimért, tudniillik, tudnimint, tudnihogy és különféle
alakváltozataik” (A. Jászó 1992: 422). Ezek közül mára csak a tudniillik él.
(További részletek a kötőszóknál.)

3.3.2. Az -ó/-ő képzős folyamatos melléknévi igenév

Az -ó/-ő képzős folyamatos melléknévi igenév alakja a tővéghangzó


és a hozzá kapcsolódó magánhangzóból alakult hangkapcsolat

124
változásainak következtében több formájú lehetett az ősmagyarban és az
ómagyar kor elején:
• a ma is ismert -ó/-ő végződésűek (pl. serkentő, ülő, síró; VárReg.
52: Serkenteu; DömAd. vleu; ÓMS.: ſyrou) mellett;
• elvétve megjelennek az -é-s végződésűek (HB.: terumteve iſtentwl:
teremté > teremtő);
• -ú/-ű végződésűek (pl. keserű, szomorú; DömAd.: Keſeru);
• és az -ó képzős formának az -á képzős változata: DömAd. vza
(’úszó’); Tuda (’tudó’); 1171: Zuga (’zúgó’) stb. Ennek az
elszigetelődött csoportjába tartozik a vala is. (Erre l. bővebben A.
Jászó 1991: 324.);
• illetve elhomályosult igenevekként tartjuk számon a -tyú/-tyű
képzős sarkantyú, kösöntyű típusú szavakat.
Az -á/-é > -a/-e, illetve az -ú/-ű toldalékos igenevek a középmagyar
korra általában főnévvé, melléknévvé váltak, ezért nincs a mai nyelvben
ilyen végződésű melléknévi igenevünk.
A folyamatos melléknévi igenév funkciói közé tartozik kezdetben:
• a folyamatos akcióminőség és az időviszonyítás szempontjából az
egyidejűség és nagyon ritkán az előidejűség vagy utóidejűség
jelölése: pl. DöbrK. 355: es lata ket allo haioth az to mellet; stb.
• kifejezi a cselekvőt, a cselekvés helyét, idejét, illetve az
eredményét is: ÓMS.: ſyrou aniath thekunched; 1214:
Farkashalowhely; JókK. 26: huſſhagÿo nappba; FestK. 392: een
magamnak megh bantoya wagyok;
Mondatbeli szerepei:
• állítmány vagy névszói-igei állítmány része: HB.: wl keſeruv uola
vize; FestK. 373: een neekem ĕletem megh marado; DöbrK. 17:
Vram te kedeg engem fogado vaģ ... es en feiemet fel magaztato;
stb.
• legtipikusabb funkciója a mai napig a (minőség)jelzői: KTSz.: en
ſzeretev ... ſulgam; PéldK. 75: Laſſadza houa megyen mynden
yelen valo elew ember; stb.
• az ómagyar kor második felében megjelenik a ma is igen ritka
értelmezői szerep: JókK. 47: lewlek egÿ aranpenzt oly nagÿott es
olÿ fenlewt Es zeppett; 1575: Ez leuel adassek ... Imre deaknak,
Kassan lakozonak; stb.
Az, hogy ma lehetnek állapothatározók, illetve ragtalan célhatározók,
szintén az ómagyarban már meglévő funkcióiknak köszönhető (pl. a
cselekvés eredményének kifejezése), de ez csak a középmagyar kor végén,
az újmagyar kor elején jelenik meg.

125
Az -ó/-ő képzős folyamatos melléknévi igenevek funkcióik és
mondatbeli szerepük révén igencsak hajlamosak és hajlamosak voltak már
az ómagyar korban a szófajváltásra: állandó szófajváltással főnevekké,
melléknevekké, határozószókká, módosítószókká és kötőszókká válhattak.
A főnevesülés tapadással vagy ráértéssel mehetett végbe jelzős
szerkezetekből elsősorban foglalkozásnevek, élőlények, eszköznevek
jelölésére: pl. szabó, kenyérsütő; teremtő, üdvözítő, uralkodó; verő
’kalapács’, fedő; vö. még folyó, kerengő, menyegző, kösöntyű, sarkantyú
stb.
Ugyancsak jelzős szerkezetekben alakul át melléknévvé számos
melléknévi igenevünk: keserű, nyomorú, ingó, hadakozó, istenfélő stb.
A létige igeneve kettős szófajúvá válik szófajváltással már az ómagyar
korban: a való ma melléknévként és főnévként egyaránt használatos. Pl.
GauryK. 30–1: Te vaģ, ki claſtromba ualocat meg haboreÿtaz; 1514:
attingisseta quandam seruitam vulgo Zylasayfelethwalo ewswen [Tóhát
BN; TelO II, 327. – aA méta]; 1570: Egy forintos zoknyat megh Erdemlet
volna Eztendeigh valo zolgalatyara [Kv; TJk III/2. 99]; stb. És éppen a
főnevesülésnek köszönhetően sok összetett szó utótagja ma is: ennivaló,
alattvaló, mondanivaló, valamirevaló, jóravaló, hiábavaló, csapnivaló,
idevaló stb. A való gyakorisága a középmagyar korban csökken, hiszen
mellette mindinkább teret nyer a levő igenév. „A középmagyar korra
nyúlik vissza a való és a levő közti funkcionális különbség kialakulása is:
ha hol? kérdésre felelő konkrét helyjelölésről vagy állapothatározásról van
szó, egyre inkább a levőt, egyébként a valót használták; például: 1585:
»absens – Tauul léuo«; 1576: »lacrymabundus – Konyuezendo, siro felbe
leuo« (Cal. 10)” (D. Mátai 2003: 633). A való mai gyakoriságát, vagyis
gyakoriságának a hiányát nemcsak annak köszönheti, hogy a középmagyar
kor óta a való és a levő között kialakul és elmélyül a funkcionális
különbség, hanem
• annak is, hogy „a való a magyar nyelvbe nem való!” jelmondatot
hangoztató pedagógusok, nyelvészek nyomán régiesnek és
kerülendőnek érzik a beszélők;
• illetve annak is, hogy azokat a szerkezeteket, amelyekben a
korábbi századokban megjelent, mindinkább -i képzős (névutó)-
melléknevekkel, vagy jelzői szerepben álló, mennyiségre utaló
főnevekkel helyettesítjük (pl. nátha ellen való orvosság → nátha
elleni orvosság; egy hétre való eleség → egy heti eleség; egy
kosárra való alma → egy kosár alma, az Árpádok idejéből való
templom → Árpád-kori/az Árpádok korabeli/ az Árpádok idejéből
származó templom stb.).

126
3.3.3. A -t képzős befejezett melléknévi igenevek

A -t képzős befejezett melléknévi igenevek egyik csoportja az


ősmagyar kor folyamán múlt idejű igealak lett, hiszen az igenévképző és a
múlt idő jele azonos eredetű. A másik csoport megmaradt igenévnek.
Az igenév az akcióminőség és az időviszonyítás szempontjából:
• előidejű, befejezett cselekvést jelöl: HB.: eſ evec oz tiluvt
gimilſtwl; GuaryK. 21: az meg dihut ebnec ’a megdühödt
ebnek’; BirkK. 4a: vr vetelnek zokott heŀere; JókK. 13: mondot
beteguel; stb.
• ritkán egyidejűséget is jelöl: BécsiK. 173: Vala kèdeg danièl ...
tizteltètet.
Mondattani szerepei között tartjuk számon már az ómagyar kor során
a következőket:
• állítmány vagy névszói-igei állítmány része: BirkK. 3b:
azonnal atkozott legen; TelK. 26: o Joachim ... aldot vag: es
aldottac atte konorgeſid; 1456 k.: meg varroth uoth fwlwl
zepen; stb.
• elsődleges funkciója a (minőség)jelzői: FestK. 372: Az el
wezeth marhaath; TelK. 21: meg fogatkozot elmeuel: es meg
komorodot orcaual; stb.
• értelmező jelzői szerepet is betölthet: 1504: atam ez levelet en
kezemel ÿrtat; stb.
• határozói funkcióban is állhat: FestK. 391: meg horgadottol
yaarok; stb.
A -t képzős igenév szófajváltása két irányba következett be:
• mivel elsődleges funkciója a jelzői volt, könnyen melléknévvé
válhatott: pl. áldott, romlott, stb. (1211: HoltWag; 1266:
Rumluthpatak; KTSz.: aldut vog te; stb.);
• ugyanakkor jelentéstapadás útján főnévvé: halott, tett, stb. „A -
t képzős igenevek a szófajváltás szempontjából másképp
viselkednek, mint az -ó/-ő képzősök. Ez utóbbiak
főnevesülésében nem kell föltennünk a közbülső melléknévi
fokozatot. A -t képzősök viszont előbb melléknévvé válnak,
majd a szerkezetből kiválva, jelentéstapadás révén
főnevesülnek. Kivételt képeznek az sz-es és v-s változatú igék
főnevesült igenevei: ét(el), it(al), lét, hit, vét(el), vit(el).” (A.
Jászó 1991: 339).

A -t képzős melléknévi igenév már az ősmagyar korban több irányba


változott, új igenévtípusok alakultak ki:

127
• a melléknévi igenév szerepű (isten) adta típus; vö. DöbrK. 15:
Dauid ... zerzette zoltar; SzékK. 181: az o totte dologban; 1333:
Istenwetthe; 1616: kondor ferench hozta bornak egÿke; stb. Ez a
típusú melléknévi igenév a reformkorban is igen kedvelt volt.
1833 (Vörösmarty): S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal; sőt,
a „kor írói kedvelték a befejezett melléknévi igenév
személyjelölős használatát: 1838: »az említettem missionariusok«
(Gegő 57)” (D. Mátai 2003: 739). Napjainkra ennek a melléknévi
igenévnek a használata lecsökkent, a legújabb leíró grammatikai
szakirodalom pedig igei igenévnek nevezi. „Ezek a -(V)t(t) képzős
melléknévi igenevek személyragozott alapjai (a nagymama sütötte
rétes, az árvíz okozta kár), tehát jelentésük azokkal analóg. Csak
cselekvő tárgyas igékből hozhatók létre; előidejűséget és befejezett
aspektust hordoznak (a? beígértem mese). A befejezett melléknévi
igenevektől elsősorban abban különböznek, hogy alanyi vonzatuk
van, mely 3. személyben nem maradhat implicit (az (én) olvastam
könyv, a te intézted papírok, a Rákóczi vezette szabadságharc).”
(Kádár 2007: 272);
• a lakatta/menette típus határozói igenév szerepű (jelentése
’amikor lakott, amikor ment’ ’laktában/mentében’); vö.: JókK. 97:
Az paraztrol ky zent fferenzet lewlteuala egÿhaz ſeprette ’a
parasztról, aki szent Ferencet az egyház seprése közben találta’;
stb. Ez a típus a középmagyar korban már nem jelenik meg, több
mint valószínű azért, mert a holta típusú igenevek határozóragos
alakjai helyettesítik;
• a holta típus főnévi szerepű személyragos igenév: pl. HB.:
Hadlaua choltat; MargL. 9: jelen voltokert; ÉrdyK. 510: Nem
banod meg en hozyaam yewtodet; vö. még veszte, este, lakta; stb.
Ennek a típusnak kialakult határozóragos alakja is Ezáltal
határozói szerepűvé vált, és átmenetet képez a névszók és a
határozói igenevek között: laktában, láttán, sírtában, jártában stb.
Az újmagyar korra a határozóragos alakok határozószóvá
szilárdultak, és ebben a szófaji szerepben használjuk ma is őket;
• a személyragot nem viselő jövet, menet típushoz tartozó igenevek
már korán határozószókká váltak: WinklK. 145: Im bemenett az
varosban leltvk egh embvrth; stb. E kevés lexémát tartalmazó típus
ma is használatos;
• hasonlóképpen a -t képzős melléknévi igenévből alakul a nőttön
(nő) figura etimologica az ómagyar korban; a középmagyar
korban egyre gyakoribbá válik, és nyelvemlékeinkből a mai napig
adatolható.

128
3.3.4. Az -andó/-endő képzős beálló melléknévi igenév

Az -andó/-endő képzős beálló melléknévi igenév a korai ómagyar


korban keletkezik. Képzője az -and/-end időjel és az -ó/-ő igenévképző
kapcsolatából áll.
A beálló melléknévi igenév funkciói közé tartoznak a következők:
• legfőbb funkciója a beálló cselekvés jelölése, vagyis a
főmondat igéje által kifejezett cselekvés után bekövetkező
cselekvésre utal: JókK. 62: yewuendew; KulcsK. 270:
lakozando; KeszthK. 333: Inekelendeek valanak ’énekelendők
valának’; stb.
• gyakran a szükségesség kifejezésére is használták: CzehK. 63:
leezvn zvrnÿw ÿdv . ÿgazaknak ees felendv; stb.
Mondatbeli szerepe:
• állítmány és a névszói-igei állítmány része: BirkK. 3b: Micort
kedig be veiendo lezen; PéldK. 76: hamuva leyendew vagyok;
stb.
• határozói szerep: JókK. 21: ezfele bozzoſagokra
tewrhettendew Teb napokon ... ÿaruala; stb.
• jelzői és értelmezői szerep: KazK. 77: Az Iouendo uaſſarnapra;
TelK. 61 – 2: lataſth latha: mendenoknec čodalkozandot; stb.

A többi melléknévi igenévtípushoz hasonlóan szófajváltás során a


beálló cselekvésű melléknévi igenévből jobbára melléknevek, illetve
főnevek lesznek: pl. romlandó, mulandó, kárhozandó; halandó, jövendő,
stb.
A középmagyar korban az -andó/-endő képzős igenév fokozatosan
kezdett visszaszorulni, az újmagyar korban sem volt nagyon gyakori a
használata, mára már csak bizonyos kifejezésekben maradt fenn: pl.
tisztelendő úr, adandó alkalom. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy egyre
ritkábban használták a 20. század elejére, mivel az -nd jeles jövő idő is már
rég a múlté volt, hanem annak a nyelvhelyességi „szabálynak” is, amely
szerint „az -andó/-endő a magyar nyelvben nem használandó”. Ennek
ellenére napjainkban újra mind többen kezdik használni ezt a nemrég
kihalóban levő formát, éppen a beálló cselekvések, vagy a szükségesség
kifejezésére, akárcsak a korábbi nyelvtörténeti korokban (pl. az
elolvasandó könyv).

129
3.3.5. A -va/-ve, -ván/-vén képzős határozói igenév

A -va/-ve, -ván/-vén képzős határozói igenév komplex funkciójú


alapnyelvi örökség. A -va/-ve, -ván/-vén képzős igenév mellé a kései
ómagyar korban kialakul a -val/-vel képzős mód- és állapothatározói
igenév. Pl. JókK. 42: lewlyuala ewtet fewldrewl fel emeltettettuel.
Az akcióminőség és az időviszonyítás szempontjából folyamatos és
befejezett akcióminőség, valamint egy-, elő- és utóidejűség kifejezésére is
alkalmas már a korai ómagyar korban. Pl. VirgK. 82: Es ez igheket
mongia vala el amelkodua es el chodalkoduan, az iſteni felſegnek iouoltan;
ÓMS.: fugwa huztuzwa wklelue kethwe ulud ’fogva, húz(tat)va, öklelve,
kötve ölöd’; HBK.: hug birſagnop íutua ... ilezie wt ’hogy az ítéletnapra
jutva/miután eljött az ítéletnap ... élessze őt’; KTSz.: ele menuen
bethle[hembele]; stb.
„A határozói igenévnek nyomósító szerepe van a figura
etymologicákban: JordK. 393: »Halwan hallyatok«: Auditu audietis;
VirgK. 13: »vetkeztem ... tuduan tudatlan, ertuen ertetlen«. A kései
ómagyar korban gyakoriak, s különösen a BécsiK. nyelvére jellemzők a
mozzanatossá tett, igekötős igével vagy bővítményes igével szerkesztett
figura etymologicák: BécsiK. 302: »halgatuā meghalgatangatoc«: auditu
audieritis, 19: »aduan nèked agga azokat«: tradens tradet illos” (A. Jászó
1992: 443).

Mondatbeli szerepei közé tartozott már a korai századokban is:


• a határozói (állapothatározói, módhatározói, időhatározói,
okhatározói) szerep: JókK. 16: olÿ haboroduan mene
akkapura; l. még a fenti példákat; ill. vö.: HorvK. 107: el
chudalkozual izrahel fyay mondanak; NagyszK. 98:
ammegfezilt ieſuſnal tehes megfezulvel allanal; stb.
• állítmányként és létigéhez kapcsolódó állapothatározóként
gyakori: VirgK. 144: ki ez velagi zorgalmatoſſagokual rakua;
BécsiK. 61: iruan vala; FestK. 73: merth ygen bel thelwe
wagyon my lelkewnk; LobkK. 7: wy ruhaba vagion oltoztetven
az angieloktwl; 1530: az es ÿde elew megh waghon ÿrwa; ill.
JordK. 294: be vala teewel; ÉrsK. 313: enne nagy faratſagra
ew magat el lankaztal wala; stb.

Mivel a határozói igenév legfőbb szerepe a határozói, szófajváltással


igenévből határozószók, illetve névutók alakulhatnak. A névutóvá válás
bizonyos igenevek esetében már az ősmagyar kor végén megindulhatott.
Pl. KT.: wýlag„noc kezdetuitul fugua. A további századokban ugyanígy lesz
névutóvá a múlván, múlva, (vmire) jutván, (vmire) kelve, (vmitől) kezdve;
130
valamint határozószóvá a nyilván ’nyíltan, őszintén’, akarva, fordítva
’ellenkezőleg’, készakarva, orozva, stb.

Az egyes toldalékos alakok megoszlása a nyelvtörténet során a


következőképpen alakul: a -va/-ve, -ván/-vén képzős határozói igenevek az
ómagyar korban még minden, a határozói igenévre jellemző mondatrészi
szerepben előfordul. A középmagyar korra funkcionális különbségek
kezdenek megjelenni:
• a -va/-ve képzősek inkább mód- és állapothatározói szerepben
állnak,
• a -ván/-vén képzősek pedig egyre inkább csak idő- és okhatározói
funkciót látnak el. Az újmagyar korban az „egyre inkább csak
mód- és állapothatározót kifejező -va/-ve képzős igenevek voltak a
sokkal gyakoribbak, az idő- és okhatározót kifejező -ván/-vén
képzősek a ritkábbak. Ha az igenévhasználat következtében
félreérthető volt a mondat, a nyelvtanírók a mellékmondatos
szerkesztést ajánlották: 1866: »Kedvezvén az idő, nem késem
használni« (Szvorényi 321) → »Míg kedvez az idő, ...«
(időhatározói), »Minthogy kedvez az idő, ...« (okhatározói), »Ha
kedvez az idő, ...« (feltételes mellékmondat)” (D. Mátai 2003:
740). Ez oda vezetett, hogy ma már nagyon ritkán használatos a
-ván/-vén képzős határozói igenév, helyette inkább
mellékmondatos szerkezetekkel élünk. Ugyancsak visszaszorult a
19. század végére a -val/-vel képzős alakok használata is.

E rövid bemutatásból is kitetszik, hogy az igenevek rendszere sokkal


gazdagabb volt az ómagyar és a középmagyar kor folyamán, mint ma.
Gyakoriságukat részben az csökkentette, hogy a középmagyar korban
terjedőben van a különböző alárendelő típusú mondatok használata, és ez
különösen a főnévi és a határozói igeneves szerkezeteket érinti; részben
pedig az, hogy hasonló jelentésű szerkezetek léptek a helyükbe (l. pl. a
való használatát).
Az igenevek szófajváltással jobbára melléknevekké, főnevekké
alakultak, illetve kettős szófajúakká váltak.
Emellett a személyragozásban is jelentős változás következik be (pl. a
minden körülmény között személyragozott főnévi igenév ma már
mindinkább rag nélkül használatos).
Mindezen változások ellenére az egyes igenevek mai mondatbeli
szerepe nagyjából megegyezik az ómagyar korban kialakultakkal.

131
Feladatok
1. Gyűjtsön példamondatokat a BécsiK.-ből a főnévi igenév használatára!
Milyen mondatrészi szerepet tölthettek ezek be? Miben tér el
viselkedésük a mai nyelvbeli viselkedésüktől?
2. Ma egyre terjedőben van a beálló cselekvésű melléknévi igenév
használata. Milyen helyzetben használjuk, és vajon miért kezdett el
újra terjedni?
3. A SzT. való címszava alapján vizsgálja meg, hogy az erdélyi régiségben
mikor fordult elő ez a szó, és vesse össze az ÉrtSz. alapján a mai
nyelvhasználattal!
4. Nézzen utána, hogyan vélekednek a különböző korok grammatikaírói az
egyes igenevek használatáról! (Pl. Geleji Katona István, a Debreceni
grammatikai írói, Szvorényi József, Simonyi Zsigmond, a Magyar
grammatika szerzői.)

Kiegészítő szakirodalom:
Horváth László 1992 A határozói igenevek mondatbeli szerepeiről. In:
Keszler Borbála (szerk.): Újabb fejezetek a magyar leíró nyelvtan
köréből. Tankönyvkiadó, Bp., 33–81.
R. Hutás Magdolna 1991 Az igenévi szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.):
A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 673–75.
R. Hutás Magdolna 1995 Az igenévi szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.):
A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. Akadémiai Kiadó, Bp., 318–
28.
A. Jászó Anna 1991 Az igenevek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 319–53.
A. Jászó Anna 1992 Az igenevek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 411–54.
A. Jászó Anna 1998 Megjegyzések az „igenevek”-hez. MNy, 469–74.
Károly Sándor 1956 Igenévrendszerünk a kódexirodalom első
szakaszában. NytudÉrt., 10. sz., Bp.
Lengyel Klára 2000 Az igenevek helye a szófaji rendszerben. NytudÉrt.,
146. sz., Bp.
Velcsov Mártonné 1981 A határozói igeneveknek egy sajátos szerepe
nyelvemlékeinkben. MNy, 308–15.

132
3.4. A főnevek, melléknevek és számnevek

3.4.1. A főnév

A főnév, akárcsak az ige, igen ősi szófaj, hiszen már az első


beszélőknek el kellett nevezniük a dolgokat, a jelenségeket, a tárgyakat.
Az igével szemben azonban a főnév a mondatban (sokszor toldalékok,
névutók segítségével) bármely mondatrész szerepét betölthette, betöltheti.

A főnevek kialakulása. A főnevek kialakulásában, valamint


állományuk változásában (a nomenverbumokat, a közvetlen névadást és a
képzést leszámítva; ezekre l. a nomenverbumokról szóló alfejezetet és
Fazakas 2007: 117–64) a szófajváltás szintén nagy szerepet játszott és
játszik. A főnevesülés legkönnyebben melléknevek átértékelődésével
valósul meg, de határozószók, valamint elvétve igék is megjelenhetnek
főnévi használatban (ez utóbbira l. az igéknél leírtakat).
Már az ősmagyar korban létezhettek kettős szófajú főnév-
melléknevek, főnév-számnevek. Pl. árva, szűz (mint fn és mn); hét, fél (fn
és szn). Amennyiben a mai lexémákat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy
majdnem minden melléknévnek lehet főnévi használata, így érthető, hogy
ezekből a régebb is gyakori alkalmi használatokból keletkezhettek kettős
szófajú szavak. Az alkalmi használat egy idő után oda vezethet, hogy a szó
a melléknévi jelentés mellett főnévivel is társul (miközben megőrzi
melléknévi használatát és jelentését is). Pl. puszta, öreg, gazdag stb. Ilyen
főnevesüléssel keletkezett az ómagyar korban a folyó, szolgáló, uralkodó,
teremtő; kövér (mn.) → (fn.) ’háj’ stb.; a középmagyarban a festő,
keményítő, képíró, serfőző, halandó, teendő stb.
A melléknevek vagy melléknévi igenevek úgy is főnevesülhetnek,
hogy a jelzős szerkezetek jelzője magába sűríti a főnév jelentését is, és
ennek következtében főnévként lexikalizálódik. Pl. író ember > író; tanító
ember > tanító; farkas állat > farkas; fenyves hely > fenyves stb. A
szófajváltás során kettős szófajú főnév-melléknevek is keletkeznek.
Jelentéssűrítéssel jött létre pl. az ómagyar korban a kocsi szekérből a kocsi;
a komondor eb szerkezetből a komondor, stb.
„Ritkább eset az, hogy egy szó teljesen főnevesül, úgyhogy eredeti
melléknévi stb. használata megszűnik. Ez történt meg az ipar szóval;
eredeti jelentése melléknévi: ’iparkodó, szorgalmas’ volt; a nyelvújítás
során főnévi ’szorgalom, munka’ jelentésben kezdték használni:
Széchenyi: »Szükséges a fő, ipar s veríték.« Később a főnevet az
’industria’ jelentésre szűkítették le. (...) A rokon (...) eredetileg -n ragos
határozószó volt, és a XV–XVI. században még a közel szinonimája:
MünchK.: »rokon vaģon a ńar«; innen egyrészt melléknévi jelentést
133
kapott: MünchK.: »Meńńètec a rokon falucba« (’közeli’), másrészt már
korán főnévi jelentést nyert el: ’valakivel közeli vagy távolabbi családi
kapcsolatban álló személy’; JókK.: »Rokontokat zeresetek«. A
határozószói szerep a XVI. század után teljesen elavult” (Berrár 1967:
198).
Az előbbi példából is kitetszik, hogy nemcsak a melléknevek,
melléknévi igenevek főnevesülhetnek, hanem a határozószók főnevesülése
is változást hozhat akár úgy, hogy a határozószó szófajváltással főnévvé
válik, akár úgy, hogy megmarad határozószói szerepe is, és kettős szófajú
főnév-határozószó lesz az eredmény. Pl. az ómagyar korban keletkező
este, haza, reggel, holval ’korán’.
A számnevek, mivel a mondatban ugyanúgy viselkednek, mint a
melléknevek, szintén alkalmi szófajváltáson keresztül teljes értékű
főnevekké válhatnak úgy, hogy közben megőrzik számnévi használatukat
is. Pl. az ősmagyar kor elején már kettős szófajú a hét, fél; az ómagyarban
„néhány törtszámnév egyes adófajták neveként főnévvé vált, és valamely
terménynek, árunak bizonyos hányadát jelentette: tized (WinklK. 143),
(bor)kilenced, harmincad. A sok határozatlan számnév ’sokaság, település,
falu’ jelentésű főnévvé is vált, így kettős szófajú szó lett. A kései ómagyar
korban azonban a helynevek utótagjaként élő főnévi jelentés (1453:
Felsok; 1473: Malomsok; MNy. 1914, 257) már visszaszorult” (D. Mátai
2003: 397); később a század, ezred, tized számnevek főnévi jelentésben
különböző katonai vagy közigazgatási egységek nevévé váltak (pl. tized
’tíz házból/gazdaságból álló közigazgatási egység vmely község/város
területén, pl. 1564: Az biro vram es Tanachy meg hata hogy en Toth
ferencz Adyag az Kúth hoz Kozep vzaba Kadar Peter Tyzedebe Atam R 1
[Kv; Szám. 1/X. 53].); illetve az -s képzős számneveknek is különböző
főnévi használata alakult ki (pl. tízes ’számjegy neve’, ’pénzegység neve’,
stb.).
Természetesen a főnevek sora képzéssel is gazdagodott, különösen az
ómagyar korban megszaporodó névszóképzők, illetve a későbbiekben
tovább differenciálódó képzők, képzőbokrok segítségével. (L. Fazakas
2007: 131–9.)

A főnevek szófajváltása. A főnevek is állhatnak jelzői szerepben, így


a főnevek melléknévvé válása könnyen létrejöhet. Így vált melléknévvé pl.
a bölcs, ifjú, vad, fő az ősmagyar korban; a derék, ravasz, pokol szavunk
szintén melléknévvé az ómagyar kor folyamán, valamint ezért kettős
szófajúak a népnevek; stb. Ezek között természetesen sok olyan található,
amelynek ma is kettős szófaji értéke van (pl. bölcs, ifjú, derék, pokol stb.),
de teljeskörű szófajváltásra is van példánk (pl. a ravasz lexikai

134
szempontból melléknév, alkalmi használatban azonban lehet főnévi értéke
is).

3.4.2. A melléknevek

Az ősi szókészlet már tartalmaz mellékneveket, hiszen a tulajdonság


jelölése fontos volt pl. az egyes dolgok, jelenségek, személyek
megkülönböztetése érdekében (pl. agg, fekete, homorú, hosszú, ifjú, jó,
kemény, keserű, könnyű, lágy, langyos, lapos, lassú, más, meleg, mély,
nagy, nyers, ó, sok, sovány, szomorú, új, vékony, vén). Az új melléknevek
kialakulásában nagy szerepet játszottak az egyes képzők, és különösen az a
tény, hogy a középmagyar korra a névszóképzők körében is
differenciálódott a főnév- és a melléknévképzés; valamint a – többnyire a
latinból kölcsönzött – testesebb képzők és később a képzőszerű utótagok is
hozzájárultak a melléknevek állományának gazdagodásához.
Szófajváltással bizonyos körülmények között melléknevesülhetnek a
melléknévi igenevek, a főnevek és a határozószók.
A melléknévi igenevek közül leggyakrabban az -ó/-ő és a -t képzős
igenevek válhatnak kettős szófajúakká, vagy minősülhetnek át
melléknévvé. (L. az igeneveket tárgyaló fejezetben.)
A főnevek, amennyiben jelzői szerepben vagy állítmányi helyzetben
állnak, melléknévvé, vagy kettős szófajú főnév-melléknévvé alakulhatnak
(l. fennebb).
Bizonyos határozószók már az ősmagyar kor folyamán kettős,
határozószó-melléknévi értékűekké válhattak (pl. rokon: hsz ’közel’, mn
’közeli’), majd ezek egy része megmaradt kettős szófajúnak, más része
pedig átlépett az új szófaji kategóriába: melléknévi értéke lett. „A
határozószói – melléknévi kettős szófajúság az ős- és a korai ómagyar
korra föltehető esetei a kései ómagyarban is tovább élnek. Ekkor is több
szófajúak a külön, messze, rokon és távol szavak. A határozószó a kései
ómagyarban gyakran fordul elő a való igenévvel alkotott jelzős
szerkezetekben, amelyeknek a terjedése részben újabb fejleménynek tűnik.
Mindamellett a kései ómagyarban is a melléknevesülés egyik útja és oka
egy ellentétes folyamat, a való igenév kihagyása, jelentésének tapadása
lehet: MünchK. 37ra: »Mennètec a. rokon falucba es varoſocba« ~ JordK.
457: »Meńnýwnk ez rokon valo falwkban es varoſokban«; MargL. 135:
»mezze valo helÿekre«, 165: »ment volna mezze valo vtra«, 154: »nagy
mezze fevldrevl«; TelK. 223: »kvlon valo lakodalmakat«; NádK. 587:
»kulon hazat«. A melléknevesült határozószó esetenként fokozható is,
vagy a már fokozott határozószó melléknevesülhet: TelK. 99: »o tauolb
foldon meg lattatuan«.” (A. Molnár 1992: 926).
135
Ezen kívül a -telen/-talan fosztóképzős szavak egy része már igen
korán melléknevesült, más részük pedig még a középmagyar korban is
kettős szófajúságot mutat: határozószók és melléknevek egyaránt. Pl.
ÓMS.: Volek ſyrolm thudothlon; JókK. 124: yew tartomanbalol mykeppen
hyrtelen zel; LobkK. 147: bizońńaval az mezzitelen zeģen čriſtos ieſuſt
mezitelen kovetnoc; stb.
A melléknevek már az ómagyar korban fokozhatók, illetve
egyeztetéskor felvehetik a többes szám jelét. (Erre l. a toldalékokról szóló
fejezetet.)

3.4.3. A számnevek

A számneveket a legújabb leíró grammatikák a melléknevekhez


sorolják. (L. csak Kádár 2007: 209–10.) Valóban sok tekintetben
hasonlítanak a melléknevekre, történetileg is bizonyos esetekben ugyanúgy
viselkednek, mint a melléknevek: szófajváltással pl. főnevesülhetnek úgy,
hogy az érintett lexémák kettős szófajúakká válnak. (Erre l. a főneveknél
leírtakat.)
A számnevek esetében olyan alosztályokról beszélhetünk, amelyek
indokolják, hogy külön, nem a melléknevek között, foglalkozzam vele.
A tőszámnevek közül az egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc,
kilenc, húsz, száz ősi, alapnyelvi eredetű, a tíz és az ezer ősmagyar kori
jövevényszó. A tízeseket jelölő szavak végződésében maradt fenn az
alapnyelvi ’tíz’ jelentésű szó (hat-van, het-ven stb.), valamint a kilenc,
harminc számnévben az iráni eredetű, szintén ’tíz’ jelentésű -c elem (a
kilenc tulajdonképpen azt jelenti: ’tízen kívül’, azaz kevesebb, mint tíz). A
tőszámneveken belül elkülönült a kettőnek az állítmányi és jelzői
használat: kettő ~ két. (Ez más uráli nyelvekben is ugyanígy alakult.) A
mai nyelvhasználatban egyre erőteljesebben jelentkezik a kettő alaknak a
két helyén való használata. A változás azért indult meg, különösen a
hangos média révén, mert a két szó egybecseng a hét számnévvel, és
természetesen sokszor nem mindegy, hogy kettőt vagy hetet mondunk-e,
hallunk-e (pl. a sorozat két órakor vagy hét órakor kezdődik, stb.). Az,
hogy ez valóban a két számnevünk eltűnéséhez vezet-e, majd megválik.
(Bizonyos szerkezetekben, ahol nincs zavaró egybeesés, több mint
valószínű fennmarad akkor is, ha az állítmányi és a jelzői használatban
össze is mosódik a kettő.)
A sorszámnevek és a törtszámnevek eredetileg azonos alakúak voltak:
kezdetben mindkettőt a tőszámnevekhez járuló -d képzővel képezték
(kivétel az első). Az ómagyar korban az -ik kiemelőjel mind gyakrabban
jelenik meg a sorszámnévi funkcióban álló számnéven, így különülnek el
ezek az alosztályok morfológiailag is.
136
A határozatlan számnevek is ősi eredetűek: pl. sok, kevés. A
toldalékolás szempontjából ezek állnak a legközelebb a melléknevekhez,
hiszen fokozhatók. Melléknévnek határozatlan számnévvé alakulására
egyetlen adatunk van, a kései ómagyar korban jelentkezik ’sok’
jelentésben, számnévi szerepben a ’nagy, súlyos, vaskos, sűrű’ jelentésű
tömérdek ~ temérdek melléknév.

A névszók bemutatott három típusa közül a számnév az, amely nem


könnyen lép ki saját kategóriájából, különösen a határozott számnév,
amely főnevesülhet ugyan, de melléknévvé nem értékelődik át. A
melléknév szintén nem értékelődhet át határozott számnévvé, míg
főnevesülése annál gyakoribb és egyszerűbb módon következik be. A
főnév is könnyebben és gyorsabban válik melléknévvé. Kettős
szófajúságról a főnév-melléknevek és számnév-főnevek esetében
beszélhetünk; így érhető miért tárgyaltam e három szófajt egyetlen
alfejezeten belül.

3.4.4. A számbeli egyeztetés

A többes szám jelének tárgyalása során már szó esett arról, hogy a
jelzői szerepben álló számnevek után milyen ingadozásokat mutat a
számbeli egyeztetés, illetve ennek hiánya. A továbbiakban az alany és az
állítmány számbeli egyeztetését vizsgáljuk meg.
Az alany és az állítmány számbeli egyeztetése a korai századokban
nem minden esetben volt hasonló a maihoz. „A számbeli egyeztetés alaki
eszközeként az ősmagyar kori igeragozásban a -k többesjel feltehetőleg
mind a személyragos igealakokhoz (váru-n-k típus), mind a személyrag
nélküli tőhöz (váro-k ’várunk’ típus) csatlakozhatott.
A -k többesjel megjelenése a névszói állítmányon annak a
folyamatnak a része, melynek során a névszóit a névszói-igei állítmány
váltotta fel. Az állítmányi névszó alaki ingadozása az alany többes
számához nyilván a főneveken indult meg, és csak később terjedt át a
melléknévi természetű szófajokra, hiszen a (konkrét) dologfogalmakra
jellemzőbb a számlálhatóság, mint a tulajdonságokra.
Egyrészt rokon nyelvi, másrészt ómagyar kori adatok alapján
feltételezhetjük, hogy az ősmagyar hozzárendelő szerkezetekben az alaki
egyeztetés rovására olykor értelmi egyeztetés érvényesült, vagyis az
állítmány az alanynak nem a formájához, hanem a jelentéséhez igazodott.
Valószínű, hogy az alakilag egyeztetett szerkesztés mellett előfordult
például a »gyűjtőnévi (egyes számú) alany + többes számú állítmány«,

137
valamint a »több egyes számú (halmozott) alany + többes számú
állítmány« képlet.
A többes számú alany mellett aligha került sor az állítmány névszói
részének alaki (számbeli) egyeztetésére, ha annak képviselője gyűjtőnév,
anyagnév vagy elvont jelentésű főnév volt; az is kérdéses, megjelent-e már
az ősmagyarban a többesjel az állítmányi szerepű melléknéven. A
segédigei rész viszont – a paradigma kialakulása után – igazodott az alany
többes számához (és személyéhez)” (Horváth 2003: 237).
Az ómagyar korban ingadozást különösen ott figyelhetünk meg:
• ahol az egyes számú alany jelentésében benne volt a többesség
jegye; ekkor az értelmi egyeztetés során az állítmány sokszor
többes számba került: pl. MünchK. 38rb: a gvlèkèzèt egbè
gvlèkezenèc; DöbrK. 285: valanak kedeg ot hat kv veder le
teven; stb.; ez részben a fordítások hatását mutatja;
• ahol a névszói vagy névszói-igei állítmány anyagnevet,
gyűjtőnevet tartalmazott; pl. HB.: ýſa pur eſ chomuv uogmuc;
AporK. 76: ne leģenek mikent v att’ok: gonoz nemzet; stb.
• ahol az alanyhoz egy társhatározó járult; pl. JókK. 95:
mÿkoron ew bodog fferenczel yſtennek kezederewl valamenyet
bezelletec uolna; stb.
• ha különböző számú alanyok állnak egymás mellett
mellérendelői viszonyban, akkor általában az állítmányhoz
közelebb eső alannyal történik egyeztetés: pl. SzékK. 372:
mikoron Ivuend Embernek fÿa w fulseegeben es ev angelÿ
mind ev vele; ÉrdyK. 508: mynd attya annya es yo baraty azt
tanacholtaak volna; JókK. 134: Te es mend teged kewuetewk
leznek yſtentewl aldottak; stb.
A középmagyar korban fennmaradt az ingadozás akkor, amikor
jelentésében a többség jegyét hordozó alany egyes számú; amikor
egymással mellérendelői viszonyban álló, különböző számú alanyok
jelennek meg a mondatban; illetve akkor, amikor az alanyhoz egy
társhatározó járult. Pl. 1651: Zrini Deli Viddal igy beſzélnek vala; 1709–
1712: a fejedelem a tanácscsal együtt mindenfelé parancsolának; stb.
Az újmagyar korban is megmarad az ingadozás az említett két
esetben, azonban mind ritkább az értelmi egyeztetés, a beszélők inkább a
grammatikai egyeztetésre törekednek.
„A formailag egyes számú, de jelentésében a többség jegyét hordozó
alany mellett az újabb magyar korban a szintagmák legtöbbjében az
értelmi egyeztetés már sértette a köznyelvi változatot. (...) A többes
számú alany mellett nem szűnt meg az állítmány egyeztetésének
ingadozása. A 20. századi írott szövegeken végzett vizsgálatok az alaki
138
(egyes számú) egyeztetés nagy fölényéről tanúskodtak, de egyben azt is
feltárták, hogy az arányokat többféle tényező befolyásolta: a névszói
állítmány kissé jobban kedvezett az igeinél az értelmi egyeztetésnek; ha az
alanyok élőlények (különösen akkor, ha személynevek) voltak, a többes
számú egyeztetés előfordulása meghaladta az átlagot; az igei állítmánynak
az alanyok előtti elhelyezkedése viszont jelentősen növelte az alaki
egyeztetés esélyét. Az egyeztetési mód kiválasztására hatott még például
az állítmány jelentéstípusa és az alanyok közötti kötőszó is. Természetesen
a szöveg műfaja sem volt lényegtelen.
Az alany + társhatározó pár mellett a 20. században a köz- és a
szépirodalmi nyelvben az állítmány egyes száma majdnem kizárólagossá
vált, kivéve az E/1. személyű implicit alanynak és a társhatározónak az
együtteséhez kapcsolódó viszonylag gyakori értelmi egyeztetést: 1937/:
»Ebéd után Cinivel lődörgünk a Grabenen« (Rácz, 1991, 88).
A különböző számú alanyok mellett továbbra is erőteljes maradt az
egyeztetés ingadozása akkor, ha az állítmány az egyes számú alanyhoz
került közelebb: 1972: »az igazi veszélyt Széchenyi eszméi és
szervezkedése jelenti« (Rácz, 1991, 141) : 1934/: »A stég emberei meg a
hajó néhány matróza már készenlétben állnak« (uo.)” (Horváth 2003:
832).

Feladatok:
1. Válasszon ki az ÉrtSz.-ból 3–3 olyan kettős szófajú szót, amely lehet
főnév és melléknév; főnév és melléknévi igenév; főnév és
határozószó; főnév és számnév! A NySz. és a SzT. adatai alapján írja
le, hogyan jöttek létre ezek a kettős szófajú szavak!
2. Válasszon egyet az alany és az állítmány egyeztetésének ingadozó
típusaiból, és vizsgálja meg két kiválasztott kódexben, hogyan, és
milyen körülmények között beszélhetünk ingadozásról!
3. Gyűjtsön olyan főneveket, amelyek szófajváltással keletkeztek, de
eredeti szófaji értékük nem maradt meg!
4. Gyűjtsön az ÉrtSz.-ból legalább 10 foglalkozásnevet (újakat is), és
vizsgálja meg, melyek keletkezhettek szófajváltással! (Használja a
nyelvtörténeti szótárakat és az újabban alakult foglalkozásnevek
esetében figyelje meg a korabeli szövegeket!)
5. A NySz. és a SzT. adatai alapján állapítsa meg, mikor kezdődött és
mikor zárult le a -talan/-telen képzős alakoknak a kettős szófajúsága!

139
Kiegészítő irodalom
Ágoston Mihály 1993 A magyar halmaznevek (Kategóriájuk. Helyük a
melléknevek osztályában a szófaji rendszerben. Belső rendszerük).
Forum Könyvkiadó, Újvidék.
S. Hámori Antónia 1991 A főnévi szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 676–715.
S. Hámori Antónia 1991 A melléknévi, számnévi és határozószói
szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv történeti
nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 716–23.
Károly Sándor 1969 A melléknévi csoport. ÁNyT, VI: 159–227.

140
3.5. A névelők

3.5.1. A határozatlan névelő

A határozatlan névelő az egy szó számnévi (’szám szerint egy’) és


határozatlan névmási (’egy bizonyos, valamilyen’, ’egy valamely,
valamiféle’) használatából, szófajváltással alakult az ómagyar kor
folyamán. Hangalakjában azóta sem történt változás. A határozatlan
névelő számnévi eredetével függ össze, hogy egyes számú főnévvel állhat,
és nem járulhat olyan főnévhez, amely megszámlálhatatlan jelentéselemű,
vagy amely többes számú.
„Már biztos névelő az egy: VirgK. 38: »hozanak egy zep azzony
embert«. Ebben és a hasonló szerkezetekben, ha a szövegben később is
megjelenik az egy névelő utáni főnév (itt az asszony), akkor már mint
ismertet a határozott névelővel látták el: VirgK. 38: »monda az
azionialatnak [’asszonynak’]«. Ez a példa is jól jelzi a kétfajta névelő
funkcionális összetartozását a határozottság kategóriáját közösen formázó
szerepét. Ilyen esetekben elég következetesen megjelenik a szövegekben a
korreferens főnév előtti névelőváltás: az első említéskor egy, a
következő(k)nél a(z) névelőt kap a főnév.” (D. Mátai 2003: 421).
A határozatlan névelős szerkezetek már a kései ómagyar kortól akkor
jelentkeznek, amikor
• feltételezzük, hogy a hallgató számára nem azonosítható a
főnévvel jelölt dolog, tárgy, személy (JókK. 25: monda egÿ barát
pappnak: hogÿ czÿnalna egÿ ekes helyet);
• új szövegegységet nyitunk, és valami újat akarunk megnevezni
(DöbrK. 382: Vala eģ kiſ kiraľ); illetve mondaton belül is jelzi a
rémát (1507: debacinenak Agÿanak eg harmat fu uzo tehent);
• generikus, univerzális érvényű állítást teszünk (DöbrK. 349: eģ
galkoſnak ninčen ... orok ilete);
• hasonlító szerkezetekben a határozatlan névelős szerkezet hasonlít
a generikus használathoz (DöbrK. 380: mikent eģ kiraľ ember;
1629: mingyarth fel deöle minth egy eökeör [Kv; TJk VII/3.
101]).
Előfordul, hogy az egy határozatlan névelőnek ’egyik’ jelentése van,
ilyenkor is határozatlan ugyan, de egy körülhatárolható osztály nem
azonosítható elemét jelöli. Pl. 1570: egy Nap mykor [Kv; TJk III/2. 57];
1793: egy Esztendőb(en) a magáéval együt az Exponens Ur részit is el
kaszáltatta [Makfva MT; DLev. 3. XXXV. 2]; stb.
A 19. század második felére kialakul a tulajdonnevek előtti
határozatlan névelő használata kiemelésre, valamely tulajdonság

141
kihangsúlyozására (pl. Te sem vagy egy Adonis; vö. Simonyi 1883).
Tulajdonnevek előtt ma is csak ebben a típusú kijelentésben használatos.

3.5.2. A határozott névelő

A határozott névelő szintén az ómagyar korban alakul ki ugyancsak


szófajváltással: előzménye a főnévi mutató névmás, az, ez. Természetesen
a kiindulás alapja a jelzői szerepű főnévi mutató névmás és a főnév
kapcsolata. Ugyanilyen helyzetben más (nem csak finnugor) nyelvekben is
találkozunk névelő-kialakulással.

A határozott névelő alakja megegyezik a mutató névmás toldaléktalan


alakjával, és később, amikor a mutató névmáson megjelenhetnek a
toldalékok, a szétválás alakilag is megtörténik, hiszen a névelő nem
toldalékolható szófaj, míg a névmás az. Ez a változás a kései ómagyar
korban megy végbe. „Névelővé elsősorban a veláris hangalakú az (~ a)
vált, mégpedig főként akkor, ha kijelölő jelzőként anaforikus szerepben
állt, amikor tehát a szövegelőzményre, valamely korreferens főnévre utalt
vissza. A HB. oz (az) előfordulásain jól érzékelhető s ezért jól
szemléltethető a névmás névelővé válásának folyamata, e folyamat
kezdete, e két szófaj funkcionális különbsége (és hasonlósága), illetve a
funkció változása. Árpád-kori szövegeink az/ez előfordulásai közül a
legtöbb érv a GyS.: »oz kerezt fan figeu kepeben« kifejezésben szereplő az
névelősége mellett szól. A GyS. nem említi korábban a keresztfát, amire az
az utalhatna; a keresztfa az emberek gondolkodásában meglevő, ismert
dolog: erre az ismertségre utal az az. Azért tekinthetjük korai adataink
közül leginkább névelőszerűnek a GyS. adatát, mert ismertként,
határozottként jelöli meg főnevét, anélkül hogy a szöveg bármely részére,
bármely irányba mutatna, bármiféle szövegbeli kifejezéssel azonosítana.
Ez a szövegbeli azonosítás nélkül ismertként való említés a névelő ún.
prezentatív funkciója. Ez a névelői szófajra specifikusan jellemző
szerepkör” (D. Mátai 2003: 420).
A határozott névelő kezdetben kétalakú, mind a veláris, mind a
palatális alak (az, ez) elindul a névelővé válás útján. Mivel mindkét
alakváltozat állhatott kijelölő jelzői szerepben, elsősorban bizonyos
anaforák jelzésére vált alkalmassá, és ennek következtében a palatális
változatnak is kialakult névelői használata. Azonban az ez szerepköre
némiképp eltért a veláris párjáétól: közelre mutató névmási jellege
leszűkítette használatának körét, és ez is akadályozta meg abban, hogy
névelő-előzményből névelővé váljék. Pl. névelői helyzetű deiktikus
névmásként áll a következő szerkezetekben: CzechK. 175: en ez vthwen

142
ÿdwvzlegÿ mariat olwastam tenekvd; 56: Oh melÿ edvs ez zent ÿllath;
LobkK. 164–5: O mind ty kyk iartoc ez vton ... laſſatock; VirgK. 45: atyam
it ez helben niczen bor; KeszthK. 410: ez ymadſagoth kel mondany; stb.
„A palatális formát anaforikus szerepben tehát csak bizonyos esetekben
alkalmazták, mégpedig a velárisnál szűkebb körben, és sokszorta kisebb
gyakorisággal. E névmásnak deiktikus használata pedig – az eredeti és
megtartott közelre mutató funkció miatt – nem ment át névelőibe.
Prezentálásra szintén nem volt alkalmas: nem is találunk példákat arra
korszakunkban sem [a kései ómagyar korban, kieg. tőlem, F. E.], hogy
igazi névelőként funkcionálna a palatális forma. Ezt az alakot ugyanis nem
alkalmazták akkor, amikor a tulajdonképpeni, specifikus névelői funkció
betöltésére, a prezentálásra volt szükség, azaz nem a közvetlen
rámutatásból vagy a szövegbeli azonosításból adódó, hanem az általános
ismertségből fakadó határozottság jelzését igényelte a szöveg. – A
prezentálás eszköze csakis a veláris alak, a névelővé áló az, a” (I. Gallasy
1992: 742). (A palatális alak részletesebb bemutatására l. I. Gallasy 1991:
467–9; 1992: 741–56.)
A veláris változat mai kettős alakja, az az és az a formáknak a
fonetikai helyzettől függő váltakozása szintén a kései ómagyar korban
kezd kialakulni és terjedni, vagyis a névelővé válással egyidőben.
Természetesen kezdetben a mássalhangzóra végződő forma volt a sokkal
gyakoribb, az elterjedtebb, de már az első kódexeinkben találkozunk a
rövidebb a alakkal mássalhangzóval kezdődő főnév előtt. Pl. JókK. 42: Es
hogÿ a cellaba mentuolna; stb. Az az formából az a felé való átmenetet
képezik azok az esetek, amelyek a főnév kezdő mássalhangzójának a
kettőzésére utalnak: Pl. BirkK. 4a: aldomaſt veuen ahheteſtol; NagyszK.
114: atteli; 115: ammeńńei; stb. A hosszú mássalhangzót tartalmazó
írásmódokat kétféleképpen magyarázza a szakirodalom: egyrészt az az z-je
hasonulhatott a rákövetkező szó első mássalhangzójához; illetve az a és a
rákövetkező szó második hangja közé, azaz két magánhangzó közé
kerülvén a szókezdő mássalhangzó, geminálódott. Bárhogyan is történt,
tudnunk kell, hogy a magánhangzó és a mássalhangzó előtt használatos
alakok majdnem egyidőben jelennek meg. Az igaz, hogy az az alakváltozat
nagyon sokáig sokkal gyakoribb mássalhangzóra kezdődő szó előtt, és az a
viszonylag későn, a középmagyar korban válik általánossá. (Az átmeneti
esetek nem is élnek sokáig, Geleji Katona István 1645-ben ezt írja: „... a’ z,
még ha az utánna kovetkezo ſzó conſonanſon kezdetik-is, elidaltatik, mint:
A’ fold, a’ tenger, a’ ko etc., de azért ugyan nem iratik igy: Affold,
attenger, akko etc.” – CorpGr. 300).

143
A határozott névelő már megjelenésekor a következő funkciókban
állhatott:
• prezentáló szerep: JókK. 103: mykoron ewlne az aztalnal bodog
.
ferencz; BirkK. 4a: az oluaſo, mōd a el az leccet; 1526: hÿzem az
wr ÿstenth hogy; 1538: az thy orzagtok; stb.;
• prezentáló szerep hasonlatokban: CornK. 83r: Ha latonk ...
bevlcheſſegevt. mykeppen az kegyoban, az kakaſban es az
galamba; ÉrdyK. 511: zeepok valanak mynt az feenes nap ...
otozettyok mynt az zykrazo Cyllagok; stb.;
• generikus, általánosító szerep: CornK. 118r: Ha ember laat
zepſeget az viragban; PeerK. 341: ſok lyka vagyon erdvn az
rawaſnak; SzabV.: Mÿt twn nekÿk es az kewelſeg; stb.;
• deiktikus funkció (ahol a konkrét rámutatás szerepe meggyengült):
JordK. 390: ſem eth ez výlagon, sem az maſ výlagon; stb.;
• anaforikus funkció: JókK. 38: vagÿon tuſciaban egÿ hegÿem ... ha
... kell az hegÿ; stb.
A középmagyar korban tovább terjed, illetve megerősödik a
használata
• pl. olyan esetekben, amikor az ismertséget kellett kihangsúlyozni;
• vagy olyan főnevek, főnévi szerkezetek elé kerül határozott
névelő, amelyek csak a névelőhasználat által lesznek határozottá
(1545: En az en atyam ffyanak ... meg bochatam; 1532: az warbol;
stb.);
• olyan eleve határozott főnevek előtt is gyakorivá válik a
használata, amelyek egyetlen dolgot neveznek meg: az Isten, a
császár, a király, stb;
• valamint birtokos szerkezetekbe hatol be, ahol eleve a
birtokviszony miatt megtalálható a határozottság: pl. 1532: az wra
akarattÿabol; stb.
Ez a tendencia továbbél az újmagyar korban is, nevezetesen: olyan
szerkezetekbe is behatol a határozott névelő, amelyek eleve határozottak,
és ezáltal e szerkezetekben a névelő csak kísérője, kihangsúlyozója a
határozottságnak.
A megszólításokban, a régebbi nyelvet tükröző, megkövült
kifejezésekben, közmondásokban, valamint tulajdonnevek előtt nincs
névelő: pl. szegény embert (még az) ág is húzza; szükség törvényt bont. A
19. századi jogi szövegekben kezd terjedni a névelőtlenség ott, ahol a
mindennapi beszédben a határozottságot a névelővel fejezik ki (pl.
alulírott személy kijelenti ... ~ az alulírott személy stb.). Ez a fajta
névelőhiány a 20. század folyamán behatol a hivatali nyelvbe és a sajtó
nyelvébe is.
144
Míg a tulajdonnevek, különösen a személynevek előtt a nyelv
története során csak elvétve használtak határozott névelőt, ma már a
magyarországi nyelvhasználatban gyakran találkozunk az a Péter, a Sanyi,
a Kovács típusú szerkezetekkel. Ez azzal függ össze, hogy a beszélők
rendszerint egy bizonyos, egy ismert személyre utalnak a határozott
névelővel.

Feladatok:
1. Vizsgálja meg, hogy a mai nyelvhasználatban a tulajdonnevek (nem
csak személynevek) előtt milyen esetben van, illetve mikor nincs
határozott és határozatlan névelő! Ki lehet-e mutatni valamilyen
szabályszerűséget?
2. Ugyanaz a feladat középmagyar kori szövegen.
3. Ma egyre gyakrabban születnek olyan szövegek, amelyekből hiányzik a
határozott névelő ott, ahol korábban használatos volt. Ilyenek pl. a
jogi szövegek, illetve az újságcikkek. Próbálja megmagyarázni, miért
tűnik el, és milyen helyzetben a határozott névelő!
4. Figyelje meg, hogy az erdélyiek beszédében hol találkozunk
határozatlan névelővel, és a mondatokat vesse össze magyarországi
beszélők hasonló mondataival! Észlel-e különbséget? Ha igen, ez
minek tudható be?

Kiegészítő szakirodalom:
Balázs János 1956 A magyar határozott névelő kialakulása. NyK., 204–
25.
K. Fábián Ilona 1986 A határozott névelő használata Pázmány-
levelekben. MNy, 329–33.
Gallasy Magdolna 1980 Névelőhasználati kérdések. NytudÉrt., 104. sz.,
339–44.
Gallasy Magdolna 1991 A névelők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 461–75.
Gallasy Magdolna 1992 A névelők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 716–71.
Kovács István 1971 A határozott névelők használata „Az Landorfejírvár
elveszésének oka ...” nyelvemlékben. MNyj, 87–108.
Pusztai István 1957 A határozott névelő használata a Birk-kódexben.
MNy, 109–17.
Rácz Endre 1976 A névelőről. In: Grétsy L. (szerk.): Mai magyar
nyelvünk. Akadémiai Kiadó, Bp., 62–5.
145
Szabó Géza 1975 A palatális hangrendű határozott névelő történetéhez.
MNyj, 33–44.
Wacha Balázs 1991 Névelőhasználat, határozottság. Nyr, 80–92.

146
3.6. A névmások

A névmás szintén a legrégebbi szófajok közé tartozik. A magyar


névmásrendszer kialakulása az ősmagyar korra tehető, hiszen már a
legkorábbi nyelvemlékeinkben több mint 30 különféle névmásalak lelhető
fel. Az ősmagyarban már megvan a kölcsönös és az általános névmásokon
kívül az összes többi ma ismert névmástípus. Több mint valószínű, a
határozatlan és a vonatkozó névmások az ősmagyar kor folyamán
alakulnak ki, valamivel később, mint ahogy a személyes, birtokos,
visszaható, mutató és kérdő névmások; a kölcsönös és általános névmások
pedig az ómagyarban jelennek meg.
Attól függően, hogy milyen szófajokat helyettesíthetnek, a névmások
két nagy csoportba sorolhatók: a főnévi értékű névmások (a személyes, a
birtokos, a visszaható és a kölcsönös), illetve főnévi, melléknévi és
számnévi értékű névmások (mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan és
általános névmások). A főnévi értékűek általában megkülönböztetik a
személyt, míg a többiek a szófajhármasság következtében csak harmadik
személyre vonatkoznak.

3.6.1. A főnévi értékű személyes névmások

A szűkebben értelmezett személyes névmások közé soroljuk a


nominatívuszi és az akkuzatívuszi sort alkotóakat, valamint a határozószói
és a nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmásokat. A
tágabban értelmezett csoportba beletartozik a birtokos, a visszaható és a
kölcsönös névmás is.

3.6.1.1. A nominatívuszi sor

A legkorábbi szövegemlékeink alapján elmondhatjuk, hogy a


nominatívuszi sor összes tagja megtalálható már az ősmagyar korban és
ugyanúgy alanyi és jelzői szerepben állhatnak a mondatban, valamint
nyomatékosító szerepük lehet, akárcsak ma. Pl.: HB.: Hug eſ tiv latiatuc;
terumteve eleve mív iſemucut; w neki; KTSz.: aldut vog te; eſ te mihudnec
gumulche; te veled; ÓMS.: en erzem ez buthurut; en iunhum buol farad;
stb.
Csupán hangalakjukban látunk változást az ősmagyar és az ómagyar
kor folyamán.
Az első személyre utaló névmások a *me névmásból alakultak ki. Az
E/1. személyes névmás mai hangalakja úgy jöhetett létre, hogy a *me
névmás elé egy ősi *i ~ ë mutató névmás járult, és egy ’íme én’ jelentésű
szerkezetet hozott létre. Az én -n-je pedig az engem g képzőjének a hatását
147
mutatja (vö. -mg > -ng hasonulás). Az E/1. személyes névmás az
ősmagyar kortól ugyanolyan alakú. Pl. VirgK. 60: Imez vennek mosam en
meg labat; 1852: én suhová nem megyek [Pk 6 Pákei Krisztina
testvéréhez].
A T/1. személyben megmaradt az ősibb tő, amelyhez tőtestesítő képző
járult, és ennek a képzőnek a vokalizálódásával jött létre az a diftongust
tartalmazó tő, amelyet az első nyelvemlékeinkben fellelünk. (Pl. HB. mív.)
Majd e diftongus monoftongizációjával, és a magánhangzó rövidülésével
jön létre a mi és (a ma már nyelvjárási) mü alak. L. miβ > miÝ > mű > mü;
illetve miβ > miÝ > mí > mi. A névmás személyjellegének erősítésére, az
akkuzatívuszi sor minket és a ragozási paradigmák hatására a kései
ómagyar korban kialakul a T/1. személyű mik, mink, amely bizonyos
nyelvjárásokban a mai napig fennmaradt. (Pl. 1625: mik vagiunk kòzelb
valo verek hozza [UszT 85a]; 1847: mŭk ... erőszakot nem kívántunk tenni
[Kv; ACLev.]; 1639: mink kette(n) lewönk keozbirak [Mv; MvLt 291.
171a]; 1792: Mŭnk meg irt Birákul ... vallyuk [H; Ks XLVIII/7. 21]; stb.)
Az E/2. személyes névmás egy *te hangalakú ősmagyar kor eleji tő
folytatása. Pl. 1584: Eregy the Meny az kowachokhoz [Kv; TJk IV/1.
217]; 1843: állj ki elöllem az utbol te ... állj ki téisis [Moson MT; TSb 49];
stb.
A T/2. a mi-hez hasonlóan alakul. (Pl. HB.: Hug eſ tiv latiatuc). Itt is,
az analógia hatására, kialakul a kései ómagyar kor folyamán a többes
számú alaknak -k többesjellel ellátott alakja, a tik; amely a nyelvjárások
egy részében a mai napig megvan. (Pl. 1727/1790: én meg engedtem,
hanem tűk is ne ellenzétek [Ádámos KK; MvLt 8 Kováts Mihály (68) jb
vall.]; 1829: bár tik is jol lennétek [Kv; Pk 6 Pákei Krisztina férjéhez];
stb.)
Az E/3. személyes névmás: a *se-ből úgy lesz a mai ő, hogy a
szókezdő hang elnémul és a tőhöz tőtestesítő névmásképző járul, amely
vokalizálódik; az így keletkező diftongus monoftongizációja eredményezi
az E/3. személyes névmást. Pl. HB. iv uimadsagucmia; w neki; iÝ > eÝ >
ő; ill. iÝ > ű. Ez a hangalak foglalódott le T/3. személyre is. „Az ősmagyar
korban tehát lehetett egy hosszabb olyan periódus, melyben volt T/1. és
T/2. személyes névmás, de nem volt T/3. alak. Birtokos jelzőként ma is az
ő személyes névmás szerepel T/3. funkcióban is: az ő házuk; lásd a HB.-
ben is: iv uimadsagucmia: (az) ő imádságuk miatt. Ugyanígy: ővelük,
őmaguk. A -k többesjel az alanyi funkcióban levő ő-höz járulhatott (iÝ + k
> ő + k), a többes számú főnevek analógiájára” (D. Mátai 2003: 214).
Ettől függetlenül a kései ómagyar korban a birtokos szerkezetbe is
behatol a többes számú alak, mialatt az egyes számú is ezzel
párhuzamosan él birtokos jelzőként. Pl. 1540: Valazutj es Bonzidabelj
148
rezemet ... wk birhassak mig ... az wk K: penzet en meg atthatom [Sebesvár
K; MNy XXXV, 55]. 1607: w akarattiokat eúel ... megh bizonitak [Dés;
DLt 297]; stb.
Természetesen a személyes névmások személyek helyett állnak; ez
különösen igaz az első és második személyre, azonban az E/3. és a T/3.
személyes névmások akár állatok, ill. ritkán tárgyak, dolgok, vagy
természeti jelenségek, földrajzi fogalmak neve helyett is megjelenhetnek
(akár nominatívuszban, akár akkuzatívuszban). Pl. ÉrdyK. 510: ew jol
twggya howa keel meeny (ti. az öszvér); 1626/1766: a folyo Viznek
szokása és természete vagyon, hogy eo kiváltképpen térhellyeken nem
mindenkor folly egy hellyen [Mv; LLt]; 1640: Az bervei gyermek lovakat
dícsirik igen, honap azokot is meglátom, s ha leszen 6 egy szőr üköztök,
öszveválogatom édesem őköt [RákCsLev, 63 I. Rákóczi György
feleségéhez]; 1757: el is vesztek volt a’ Sertésekbe s keresték eőköt
[Gyszm; DE 3]; 1836: az fen irt 49. darabb Slésiai Lenfonalrol irom meg
kivánságomot – hogy mitsoda formakra, és mimoddal szöjje őket [IB. gr.
Bethlen Sámuelné takácsnak szóló ut.]; stb. Az adatok azt mutatják, hogy
ez a használat nagyon ritka lehetett, különösen ami a tárgyakat, természeti
jelenségeket illeti; azonban az állatokra vonatkozóan még ma is használjuk
– ugyan ritkán – a személyes névmást akkor, amikor valakinek nagyon
kedves háziállatáról van szó.
Funkcióját tekintve, a nominatívuszi személyes névmás betölthette és
betöltheti a mai napig:
• az alany szerepét: HB.: miv vogmuc; 1721: ŏis ... Compariált [Dés;
Ks 26. XIV. 1]; stb.
• a birtokos jelző szerepét: HB.: miv iſemucut; 1600: enis az en
attia(m) fiaiwal egyetemben wer wagyok az eöreöksigben [UszT];
1621: az ti dolgotok nem igasságh hanem hazussagh [Dés; DLt
345]; 1881: a te leveled után [PLev. 86 Petelei István Jakab
Ödönhöz]; stb.
• és nyomatékosító szerepe is volt, különösen a határozószói
személyes névmások előtt: KTSz.: te veled; HB.: w neki; 1718: én
magam foglaltam el az Szabo Mihalj belsŏ joszágát [Szentmihály
Cs; Borb. II]; 1794: roszra valo hajlandosag volna ő benne [Déva;
Ks]; stb.

Nyomatékosító szándékkal születik a középmagyar kor folyamán a


szintén személyes névmási értékű jómagam, jómagad, jómaga stb. 1632:
vala ket ezüst pohara Kadar Istuannak az egiket ugia(n) io maga
Chenaltata [Mv; MvLt 290. 64b]; stb.

149
A személyes névmások mellé a középmagyar kor folyamán olyan
újabb, speciális szerepű elemek is beépülnek, amelyek a magázást
szolgálják. (Ennek előtte mindenki mindenkit tegezett, a tiszteletet más
nyelvi elemekkel fejezték ki.) Ilyen a latin tua gratia hatására kialakuló
kegyelmed (> kelmed > kend ~ ked, kéd): pl. 1531: kerlek az isten erth
hogh kegÿelmed tegýen elegeth fogadassodnak; 1619: Én azt hallottam ...
hogy Kegyelmedék országul reáment volna [BTN2 225]; 1777: Tudhattyák
kigyelmetek miképpen ... Transigáltak vala [Dés; Borb.]; 1825: azon Telket
... kelmedtől Itélet mellett ki nyerték [Msz; BalLev.]; 1585: ertem hogy ked
iktat [UszT]; 1843: Mikor a’ Szekerénél kend az idegen Utazot meg találta,
ott hellybe meg támadták, és vertéké kedet vagy nem? [Bágyon TA; KLev.
vk]; stb. A rövidült alakok nem kevéssel a kegyelmed megjelenése után
kezdenek terjedni (több mint valószínű az írásbeli rövidítések hatására; vö
a nagyon gyakori klmd írásmóddal). Kezdetben tiszteletteljes
megszólításban, rangban magasabb személyre való utalásban használták a
kegyelmed, kend formát, azonban lassan, az újmagyar kor végére a nem
nemesi rangúakat is hasonló megszólítással illették, és ezért, illetve a
megrövidült formája miatt is kezdett pejoratívvá válni a jelentése. „A te
kegyelmed vagy csak kegyelmed eredetileg nagyon megtisztelő megszólítás
volt, ő kegyelme ugyancsak megtisztelő cím. Idők folyamán fokozatosan
rövidülve lett kelmed, kend, kēd sőt ke’. Jelentése is természetesen
megváltozott. A kend megszólítás végül már sértés számba ment: »...
meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost, és beszéljen
vele per kend. Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni fogják, hogy ez a
’kend’ szó nem fejez ki valami hízelgő megszólítást, és hogy azt
nemesembernek mondani, még ha kocsmáros is, valóságos injúria« (Jókai
regények 5:11)” (Hadrovics 1992: 88).
Szintén a magázás igénye hozta létre a maga kegyelmed ~ kegyelmed
maga ’kegyelmed saját maga’ szerkezetből a maga személyes névmási
használatát ugyancsak a középmagyar korban. Általánosan a 17. század
vége fele kezd használatossá válni. 1668: Édes uram, Kd engem ne
fenyegessen, mert énbizony olyan embertől, mint maga meg nem ijedek
(LevT. II, 321); stb.
Az ön, önök a 19. században jelenik meg, az önmaga, önként-féle
összetételekből önállósodva. „Eredeti jelentésében (1806: ’ő’) voltaképpen
az -n toldalékos ön ’ő, ő maga’ személyes névmás felújítása. Új ’maga’
(1828) jelentésében Széchenyi István terjesztette el, aki a német sie ’ők’ :
Sie ’ön’, a francia vous ’ti, ön’ használata alapján ajánlotta. Az udvarias
megszólítás szava lett” (D. Mátai 2003: 740).
Ezáltal a tegezés mellett megjelenik a középmagyar korban a
magázás, majd a 19. század elején az önözés is az udvarias
megszólításokban (ezzel egyidőben a kegyelmed ~ kend fokozatosan
150
pejoratívvá válik). A mai nyelvben használatukat tekintve területi
megoszlásokat észlelhetünk. (Pl. a Székelyföldön, a keleti nyelvjárások
egy részében a magázás számít udvariasnak, míg az önözés az urizálás
jele.)

3.6.1.2. Az akkuzatívuszi sor

Az akkuzatívuszi sor sajátosan alakul: az egyes számú első két


személyben – engem, téged – a személyes névmáshoz egy -g névmásképző
és a személyragok kapcsolódnak. A tárgyrag ebben az esetben nem
kötelező. A többes számú alakok – minket, titeket – a névmási tőn kívül
személyragokat és tárgyragot tartalmaznak. Az „ősmagyar kor elején a
paradigma felépítését elsősorban a névmási tő + személyjel szerkezet
adhatta. Ez a morféma ugyanakkor erősen tautologikus, hiszen mind a
tőnek, mind a hozzá kapcsolódó személyjelnek van személyjelölő értéke, s
ráadásul az utóbbiak az előbbiekből lettek. (...) a határozószói személyes
névmások valamennyi részrendszerében (bennem, nekem, velem) mindig
jelen vannak a személyjelek, ezek analógiája tehát hathatott az
accusativusi sor felépítésére. (...) éppen a határozószói személyes
névmások paradigmáiból látszik, hogy a tő szerepét egy önálló szó (ragos
főnév, határozószó) szokta betölteni. Mivel maga a -t tárgyrag nem
tartozik az önálló szóból származó ragok közé, nem volt olyan főnévi tő,
mely az accusativus esetében a névmási sor természetes
kiindulópontjaként szolgált volna. Adva volt viszont a névmások
együttese, s adva voltak a személyjelek, a maguk el nem hanyagolható,
igen erős determináló szerepével, sőt esetenként tárgyra utaló funkciójával
(-m, -d). Mindezek a tényezők együttesen, felerősödve a nominativusi és
az accusativusi sor funkcionális szembenállásával adhatnak magyarázatot
az accusativusi sor tagjainak különleges morfémaszerkezetére. Az egyes
elemek vonatkozásában bizonyos kronológiai rétegek elkülönítése is
lehetségesnek látszik. Valószínűleg az engëm és tégëd képviseli a
legarchaikusabb szerkesztésmódot (mivel a tárgyrag nélkül is
használhatók); ezektől elkülönül a minket és a titëket, melyekben
ugyancsak szerepel a személyjel (de már kötelező a tárgyrag is); s mindkét
típustól eltér a 3. személyű őt és őket, mely egész szerkesztésében a
főnevek mintáját követi, s személyjelet nem is tartalmaz” (Sipos 1991:
365–6).
A harmadik személyű névmások és a többes számú alakok mintájára
az E/1. és E/2. személyre is átterjed a tárgyrag, azonban használata nem
válik kötelezővé: végig ingadozó marad, a tárgyrag nélküli alak a sokkal
gyakoribb. Ma már csak bizonyos nyelvjárásokban élnek a tárgyragos
alakkal.
151
Pl. E/1. 1540: engemeth meg thatozttattak wala [Kv; LevT I, 9]; 1610:
Engem ... hittak uala Dersbe [Zetelaka U; UszT 49d]; 1782: a míkor íngem
láttak pipázván férre huzták magokat [Szörcse Hsz; HSzjP]; 1842: ŏ
éngem bizonyosan el nem hágy [Dés; DLt 85]; stb.
E/2. JókK. 16: kerdlec teget; 1544: az my tegedeth Illeteth wona az
Jozagbol, En tegedeth myndenbeol meg elegithetelek [Szászzsombor SzD;
MNy XXXVI, 52]; 1638: felesegem teged az I(sten)reh tarto lelke(m)re
kellek [Cege SzD; WassLt]; 1788: kedves Feleségem a Hugoìm kedves
Hugom Aszszont és tégedet mindnyajon tisztelnek [Szalárdalmás NK; IB
gr. Toldi Zsigmond gr. Ikt. Bethlen Sámuelhez]; 1896: Nem tégedet
személyesen gyötörlek [PLev. 185 Petelei István Jakab Ödönhöz]; stb.
T/1. 1539: foganak Mynketh kewz byroywl [M.zsombor K; MNy XL,
136]; 1609: Ide münkeot sokzor kerettek kazalni [Kozmás Cs; BLt]; 1722:
minket senki sem kénszeritett [Héviz NK; JHbT]; 1850: Mŭnketis ütni
verni ... mérészeltek [Dés; DLt 1320]; stb.
T/2. JókK. 25: kerlek tÿtekett; 1549/XVIII. sz. köz.: őis tűtököt ugy
szolgáljon [LLt Fasc. 120]. 1685: Tűktŏkeot perlenenek valamiert [Kilyén
Hsz; BLt]. 1783: Groff ... Korda Győrgy Ur ... Titeket ... mind hármatakat
... Certificaltatott [K; IB. Kászoni Nagy Ferenc szb kezével]; 1890: még
tudok: szíves szeretettel szeretni azokat, kik jók hozzám. Titeket is [PLev.
154 Petelei István Jakab Ödönhöz]; stb. Több mint valószínű a minket
hatására alakul az ómagyar kor második felében a T/2. tikteket alak, mely
ma kizárólag nyelvjárásokban használatos.
E/3: JókK. 46: zeretiuala ewtett; 1542: Isten wthet wgy segeyche
[Fog.; LevT. I, 16–7]; 1646: eoteŏt ki kwldtek az hazbol [Kv; TJk VIII/4.
372]; 1745: ŏ tartottaé a Leányat ... vagy őtőt tartotta a Leánya [Hsz; Kp I.
155a]; stb. E/3. személyben szintén az ómagyar kor második felében
jelenik meg az elemismétléses őtet forma, mely a kódexek korában
elterjedt volt, azonban mára már (a 19. század végétől kezdve)
visszahúzódott a nyelvjárásokba.
T/3. BécsiK. 19: megoltalmaznia vkèt; 1558: Bywnthessek megh
ewkewth [Kv; TanJk V/1. 48]; 1600: sem mi ne(m) bantottuk eöket [UszT
15/114]; 1813: magam is Sajnállottam ökött [Kilyén Hsz; MvRKLev.]; stb.

Az ómagyar kor elején találkozunk egy másik akkuzatívuszi formával


is: a minket, titeket mellett a bennünk(et), bennetek(et) elemekkel. Pl. HB.
tiv bennetuc ’titeket’. Bár a mai napig szórványosan jelennek meg és
kevésbé használatosak, érdekes módon a T/1. és T/2. személyben
fennmaradtak, és mindkét formával élünk még. Az újmagyar kor vége felé
a „minket, titeket, illetőleg a bennünk(et), bennetek(et) között mutatkozik
bizonyos jelentésmegoszlás: az elsőként említettek inkább kiemelő
jelentésűek, más személyekkel szembeállítók. 1866: »Titeket is hittak
152
lakomára (ti. nem csak minket)« (Szvorényi 110–111), a második
csoportbeliek általános használatúak, más személyre való vonatkozás
nélkül fejezik ki a személyt: »Holnapra vendégül híttak bennünket (nem:
minket)« (uo.; vö. még: Riedl 1864, 137)” (D. Mátai 2003: 741).

3.6.1.3. A határozószói személyes névmások

A személyes névmási alakrendszerből a nominatívusz és az


akkuzatívusz kivételével az összes viszonyragos és névutós alak hiányzik.
Mivel már az ómagyar kor elején a mai magyar rendszer tagjai közül 8 már
megtalálható (benne, rajta, róla, tőle, hozzá, neki, vele, érte), arra lehet
következtetni, hogy ezek a személyes névmási funkciójú alakok már az
ősmagyar korban kialakulnak névszói tő + primer határozórag +
személyrag kapcsolatából. Ezzel párhuzamosan alakul névutóink,
határozószóink egy része és természetesen, ahogy már láttuk,
határozóragjaink. „A határozószói személyes névmások alapvetően kettős
természetűek: egyfelől őrzik határozószói jellegüket (például
viszonyjelentés), másfelől a személyjelek segítségével hatelemű névmási
sorok alapjává váltak, s beilleszkednek a személyes névmások amúgy
csonka ragozási rendszerébe. A személyes névmásoktól való eltérés
leglátványosabb jele, hogy e névmási funkciójú elemek többségének
alapjául vagy ma is élő önálló szavak (...) vagy etimológiai vizsgálattal
felderíthető önálló szavak (...) szolgáltak. A határozói jelentéstartalmat
kifejező személyes névmási rendszer mind a mai napig nyitott,
folyamatosan egészül ki újabb elemekkel. E nyitottság eredményeként a
határozói viszonyjelentést egyre bővülő skálán kifejező névutók jelentős
része is, személyjelekkel kiegészülve, a névmási ragozás részévé válhatott.
E névutói határozószói személyes névmások elsősorban a helyviszonyt
(például előtt, elé, elől; alatt, mellett, felett; stb.) és az elvontabb
viszonyokat (például helyett, ellen, miatt, iránt stb.) jelölő névutók közül
kerülnek ki” (Sipos 1991: 368–9).
Az ómagyar kor folyamán már jelen vannak a következő határozószói
személyes névmások: benne, belé, belőle, rajta, reá, róla, nála, tőle,
hozzá, vele, érte, neki; a névutókkal korrelálók közül az alatta, alá, előle,
előtte, elébe, közüle, közötte, közibe, mellőle, mellette, mellé, ellene, felőle,
körüle, miatta, utána, nélküle. Pl. 1507: hog Cheh Janos fy<am>nak
legyen zabad molna hog ... Eroly<eo>n benne ... Az menesbol Agyanak
neky eg germek louath [NyIrK VI, 186]; 1567: az zegyn ember chak eligh
tartthatya marhayatt myattak [Nagysajó BN; BesztLt 74]; 1569/1571:
Andras mester ... Engemetis ker vala hogy kezes lennek Erette [A.zsuk K;
SLt XY. 24]; 1595: Jo lo volt alatta [Kv; Szám. XVIIa/6. 66]; stb.

153
Az ómagyar kor óta tulajdonképpen csak hangalakjukban észlelünk
változást, illetve használati gyakoriságukban.

3.6.1.4. A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes


névmások

A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások


„Ősmagyar fejlemények lehetnek (vö. GyS.: »vnū [= ünün ~ önön]
zaiaual«, »Vnun tonohtuananac«). Ez az -n toldalék az alapnyelvi *-n
névmásképzőre vezethető vissza, melynek általában nyomósító, tőtestesítő
funkciója volt. E személyes névmások birtokos jelzőként kapcsolódnak a
birtokszóhoz, amely velük számban és személyben megegyezik: ën ~ ënën
[~ ënnën] szám, tën ~ tënën [~ tënnën] szád, ön ~ önön [~ önnön] szája
(ennek az ön névmásnak nincs köze a mai ön magázó névmáshoz)” (D.
Mátai 2003: 215–6). Kezdetben ezek a névmások csak birtokos jelzőként
kapcsolódnak a rájuk következő birtokszóhoz, azonban az ómagyar kor
második felére ez a birtokviszony meglazul, és felerősödik a nyomatékos
szerep.
Nemcsak főnevek mellett állhattak, hanem főnévi értékű névmásokkal
is szerkezetet alkothattak: pl. önnön fülével hallotta; vö. még 1542:
adassek ez lewel vnnen kezybe [LevT I, 20 Olah Balas és Mottnoky Layos
lev.]; 1603: monta az eoneon goermekenek, hogy ... [Kv; TJk VI/1. 642];
1829: önnön tudások ... ellen [Ne; DobLev. V/1155]; és önnön magam,
önnön maga; vö. még 1566: a volt az akaratja, hogy önnönmaga személye
szerént császárhoz menne [ETA I, 24 BS]; 1781: Veder Must ki pótoltatik:
vagy önön magok meg fizessék [Borosbocsárd AF; DobLev. III/560];
1809: munkanknak, mind az ŏnnŏn magunk, mind a’ Publicum kárára
állani kelletik [Torockó; TLev. 9/43]; stb.
Mivel jelentése a ’saját’ volt, és ennek a kifejezésére más elemek is
megjelentek az ómagyar korban mint saját, tulajdon, az önnön lassan
háttérbe szorult, gyakorisága fokozatosan csökkent a középmagyar és az
újmagyar korban, azonban nem veszett ki, mint a fenti példák is mutatják.
Ma már inkább a nyelvjárásokban használatos, a köznyelvben alkalmivá
vált a használata.
Az önnön maga kapcsolatból alakul ki már a középmagyar korban a
’saját maga’ jelentésű önmaga, és az adatok tanúsága szerint
párhuzamosan él a 19. század végéig a hosszabb alakkal, majd a 20. század
elején az önnön maga helyét teljesen átveszi az összetétel. Pl. 1561: Senkit
penig az Cehbe ne veg’enek ha nem ha elozor vnmagat tiztesseges
hazassagra kotelezi [Kv; ÖCArt]; stb. (Természetesen hasonló típusú

154
szerkezetekből rövidültek pl. az önmegismerés, önszeretet, öntudat,
önvédelem, önképző, önerő stb. főnevek az újmagyar korban.)

3.6.1.5. A birtokos névmások

A birtokos névmások a személyes névmások birtokjeles és


személyragos alakjai: enyém, tiéd ~ tied, miénk ~ mienk, tiétek ~ tietek. Az
első két egyes számú személy esetében látszik, hogy a birtokjel a korábbi
(en, ill. ti) tőhöz kapcsolódik. Az ómagyar korban az E/1. személyű
névmás tőbeli -n-je intervokalikus helyzetben palatalizálódik, és így alakul
ki az eném, ením változat mellé az enyém, enyím. A személyraggal lezárt
hangalak közepére kerülő birtokjel pedig megrövidült az ómagyar kor
folyamán, és létrehozta a tiéd ~ tied, miénk ~ mienk, tiétek ~ tietek
alakváltozatokat. (Ma már nyelvjárási megoszlás figyelhető meg az egyes
alakok között.) A harmadik személyű névmás, akárcsak az akkuzatívuszi
sorban, itt sem kap személyragot: övé, övék. Elvétve találkozunk az
ómagyar korban az övéje személyragos alakkal, azonban ez a későbbi
korokban már nem használatos.
Az említett, és a ma is hasonló hangalakú birtokos névmások már az
ősmagyarban kialakulhattak, hiszen az ómagyar korból már adatolhatók:
pl. JókK. 123: tyed azt ewrzenÿ es valaztanÿ de enem volt bezedet
mondanÿ; AporK. 87: Tÿed meńńek es tÿed fvld; 1507: Eue legÿen Elteÿg;
JókK. 32: myenk az; VirgK. 44: Vram en mindeneſtwl tyed vagiok;
MünchK. 10vb: vuec; stb.
Szintén az ősmagyarban kezdődhetett meg, és az ómagyarban teljesül
ki a többes számú birtokra utalás paradigmája az -i birtoktöbbesítő jel
segítségével: enyéim, tieid, övéi stb. Emellett a főnevekhez hasonlóan a
birtok többségét a -k többesjel is kifejezheti: enyémek, tiedek, övék stb.
Mivel a főnévi személyes névmások sorába tartoznak,
határozóragokat, tárgyragot vehetnek fel, és ennek megfelelően alakul
mondattani szerepük is. Természetesen alanyként, névszói állítmányként
és névszói-igei állítmány részeként is állhatnak a mondatban. Pl. AporK.
121: Enem galaad; DomK. 107: kyk enym valanak; DöbrK. 326: meg
eſmernek engem eneim; meg eſmerem enemeket; BécsiK. 3: vveyhez
fordolni; BirkK. 1a: monďatok valamit tulaidon tieteknek; VirgK. 94: nem
tezem enyme; stb.

3.6.1.6. A visszaható névmás

„Minden bizonnyal a magyar nyelv külön életében alakultak ki a


visszaható névmások. Ez a viszonylag kései megjelenés nemcsak a magyar

155
nyelvre jellemző, általában is igaz, hogy a reflexív névmási funkció a
nyelveknek nem ősi sajátsága. A magam, magad, maga stb. névmásoknak
a legközelebbi rokon nyelvekben nincs alaki megfelelőjük, helyettük
személyes névmások fordulnak elő reflexív használatban. A magyar nyelv
esetében az új funkció kifejezésére a nyelv nem a már létező ősi elemeket
használta fel, pl. én, engëm, ën : ënën stb., hanem új alakkal gazdagította a
személyes névmási rendszert. A reflexív funkció lényege annak kifejezése,
hogy a cselekvő alany és a cselekvés tárgya azonos. Elméletileg az
ősmagyar korra már meglevő eredeti személyes névmási eszközkészlet
elegendő lenne ennek jelölésére, például (én) látom engëm s
hasonlóképpen (te) látod tégëd stb., hiszen a cselekvő alanyt a
nominativusi, a cselekvés tárgyát az accusativusi névmás kifejezhetné.
Hogy ez mégsem így történik, annak oka valószínűleg az ősmagyar kor
során kialakuló határozott–általános igeragozási paradigmákban rejlik. (...)
az általános ragozású igei paradigma elemeihez csak az alannyal nem
azonos számú és személyű 1. és 2. személyű (egyes vagy többes számú)
accusativusi névmások járulhatnak, viszonylag szigorú rendszert alkotva,
míg a határozott paradigmához csak 3. személyű (egyes vagy többes
számú) tárgyesetben álló névmás kapcsolható. Kiderül tehát az, hogy a
határozott viszonyt csak 3. személyű tárgy fejezheti ki, erre az 1. és 2.
személyű névmások alkalmatlanok, és az is, hogy a (ő) látja őt és (ők)
látják őket esetben sem jön bizonyosan létre a reflexív viszony alapvető
követelménye, az azonosság” (Sipos 1991: 377–8). Éppen ezért szükség
volt egy új névmási alakra, amely egyértelműen kifejezhesse a
reflexivitást.
Ez a főnévi eredetű névmás egy ’test’ jelentésű mag szóból származik,
amelyhez személyragok járulnak. Már az ősmagyar korban kialakulhatott,
hiszen korai nyelvemlékeinkben határozóragos alakjai is megjelennek. Pl.
HB.: Num heon muga nec; ÓMS.: ne leg kegulm mogomnoc. A példákból
is kitetszik, hogy az ómagyar kor elején milyen hangalakja lehetett annak a
névmásnak, amely az ómagyar kor második felétől már kizárólag a ma
ismert maga alakban jelentkezik. (Csak a többes számú alakok
toldalékolásában van eltérés, illetve ingadozás még sokáig: magonk ~
magunk, magok ~ maguk.)
Azon kívül, hogy a visszaható névmás mindig személyragos alakban
jelentkezik, akárcsak egy főnév, felveheti az összes, főnévhez járuló ragot:
pl. MargL. 43: ev magaua kevnyerevletevsben mÿelkevdneek; 66: es
evnen maga vezen vala magan disciplinat; ÉrdyK. 464: es monda ennen
magaban; predicallatateek az fewrol az az enen magarol; JókK. 45: magat
terdre le haÿttuan; stb. Sőt, birtokjellel is ellátható: 1524: kynek egeſſegeth
wgÿ kewannom mÿken en magameth; stb.

156
A korai ómagyarból nincs rá adatunk, de a kései ómagyar kori számos
adat arra enged következtetni, hogy már a kor elején kialakulhatott az a
szerkezet, amelyben a visszaható névmás elé sokszor egy személyes
névmás vagy annak -n nyomatékosító elemmel ellátott alakja kerül,
akárcsak a határozószói személyes névmás elé: JókK. 19: Bodog ferenc ew
tarſy es ewn maga; MargL. 49: gakorta ez zent zvz · evnen maga vizet
mereht; stb. Ez a szerkezet a későbbi korokban sem tűnik el, mindig
nyomatékosításra használják. Pl. a későbbi korokból: 1658: az Eöczem
reszet az en magam sajat keresmenjembűl tőtte(m) enyem(m)e [Mv; Nagy
Szabó Ferenc végr.]; 1772: az előbbeni kérdésekben mi magunk itéletit
bŏvségesen ki tettűk [Ádámos KK; JHb LXVII/2. 383]; 1826: fel hányad
azt a’ mit te magad adtál [Kv; Pk 6]; stb. A nyomatékosító elemek közül
az -n elemmel ellátott személyes névmás a 20. századra eltűnik a maga
névmás mellől, illetve alkalmi használatúvá válik; azonban a személyes
névmás mindmáig betölthet hasonló szerepet.
A maga érdekessége, hogy nemcsak a visszaható névmáshoz
kapcsolódhat személyes névmás nyomatékosító elemeként, hanem a
középmagyar kortól a maga is betölthet nyomatékosító szerepet akár
kettőzéssel (magamaga, pl.: 1671: Az mi az élés dolgából Husztot illeti ...
keres az maga-magának [TML V, 523 Bornemisza Anna Teleki
Mihályhoz]; 1745: ki jozonodásáig maga magába bele verte volna késit
[Kersec H; Ks 112 Vegyes ir.]), akár más szavak társaságában (pl. tulajdon
maga, maga személye, ill. fn + maga szerkezetben; pl.: 1614: az
gazdasszonnak magának küldtem egy kék sólyát [BTN2 76]; 1658: ha
szemelye szerent ithon maga Comparial [Mv; Szabó Nagy Ferenc végr.];
1662: Azhová maga is személye szerént udvari fizetett hadaival ... sátor alá
kiszállott vala [SKr 337]; 1779: magam tulajdon fel-mentem a’
Collegiumba [Kv; SLt XXXIX Lázár István nyil.]; 1806: énnékem égy
alkalmatossággal tulajdon maga Juhász István ... beszéllette [Dés; DLt
250/1808 Szabó Erzsébet (34) korcsmárosné vall.].) A kettőzött forma, ill.
a maga főnevek melletti nyomatékosító szerepe a mai napig él.

Funkcióit tekintve:
• elsősorban reflexív szerepe van a visszaható névmásnak (l. az
előbbi példákat is); a középmagyar korban megjelenik olyan igék
mellett, amelyeknek nincs visszaható szerepe, és éppen a névmás
az, ami a szókapcsolatnak visszaható jelentést kölcsönöz: pl.
beleavatja magát vmibe ’beleavatkozik’; viseli magát ’viselkedik’;
vonogatja magát ’vonakodik’; megköti magát ’makacskodik’. Ez a
szerkezettípus a 17. és a 18. század folyamán lassan visszaható
igével cserélődik fel, azonban megmarad ott, ahol az igének nem
alakul ki, vagy nem alakulhat ki a visszaható formája, vagy a
157
visszaható alaknak más a jelentése: pl. bátorítja magát (vö. a
bátorkodik jelentésével); bírja magát ’vmilyen erőben van’; tartja
magát vmihez; elkacagja magát; stb.;
• emellett alanyként is állhatott már az ómagyar korban. Ekkor
természetesen nem visszaható szerepű, hanem személyes névmási
funkcióban áll, jelentése ’saját személye’: JókK. 48: az penzeket ...
kÿket ewnenmaga tewtuala kebelembe; MünchK. 87rb:
tunmagatoc vallotoc ènnèkem tanoſagot; 1589 k.: hozad ele te
magad az penzt [Szu; UszT]; 1667: Azon Reven en voltam magam
harom egész esztendeigh Révesz [Komána F; Ks 67. 46. 24a]; l.
még a fenti példákat. Figyeljük meg, hogy alanyként mindig
nyomatékosító elemmel együtt jelenik meg, és ma is csak így lehet
a mondat alanya;
• illetve birtokos jelzőként is megjelent a középmagyar kor
folyamán: maga fülével hall; maga kezével; maga nevében; maga
szemével lát; stb. (Vö. a SzT.-beli adalékokkal.) Ma hasonló
helyzetben inkább a saját szót használjuk (ritkán a magát is),
illetve a saját maga nyomatékosító szerepű kifejezést.
A kései ómagyarban az alanyi szerepből szófajváltással
• alakul a névmás ’egyedül’ jelentése, és ezzel határozószóvá
válása. Pl.: JókK. 27: ewnnewn maga marada; Későbbi pl.: 1667:
Azt a lovat csak magát ha eladtam volna hatszáz tallérért [TML
115 Bornemisza Anna Teleki Mihályhoz]; 1850 k.: A kuthoz való
gabonákat ’s egyébb aproságokat mind magam állottam ki
[Szucság K; RKAk 97]; stb.
• szintén az ómagyar kor második felében alakul ki az ellentétes
kötőszói szerepe ’noha, holott’ (1566: Azt ys kegyelmes Vrunk
recusalyak, meg adny, Maga egenleokeppen meg rotattak azokat
az felseged adayara orzag zwksegere [SzO II, 183 a székely
főemberek és lófők a fej-hez]; 1747: Esmérem én, semmi
tolvajságkot (!) nem láttam, nem tapasztaltam, maga nálunk eleget
forgottak [Sszgy; HSzjP Szabó Judit (28) vall.]; stb.), illetve ’de,
azonban’ (1568: monda fa penzwne, maga hyszem nem halok meg
[Kv; TJk III/1. 229]; 1631: nem vaga megh maga megh vaghatta
volna [Mv; MvLt 290. 233a]; stb.) jelentésben. A kötőszói szerep
azonban az újmagyar korra megszűnik.

3.6.1.7. A kölcsönös névmás

Az egymás kölcsönös névmás az ómagyar korban keletkezik, és csak


harmadik személy jelölésére alkalmas. „Kialakulása is különbözik a
csoport többi eleméétől: összetétel révén keletkezett valószínűleg a korai
158
ómagyar korban. Az előtag az ’egyik’ jelentésű ëgy határozatlan névmás (a
mondat alanyának szerepében), az utótag a más határozatlan névmás
(tárgyként vagy határozóként állva): »ëgy (a) mást segíti«, »ëgy (a)
másnak szól«. Idővel az egyirányú cselekvés kétirányúvá vált, s belépett a
kölcsönösség mozzanata: a más jelölte személy is segíti az ëgy névmás
jelölte személyt; ezzel működni kezdett az a szabály, hogy ha többen
cselekszenek egyszerre, akkor az állítmánynak többes számba kell
kerülnie. A két elem egységként kezdett funkcionálni, és lassan
összeforrt.” (D. Mátai 2003: 401).
Természetesen megjelenésekor a két, még össze nem forrt tagnak
nemcsak a második elemét, hanem mindkettőt külön is lehetett
toldalékolni, mely az átmenetiséget mutatja: pl. KazK. 8: egitvk maſtokat
ſegituen; BodK. 9: ez kettv ... eģ massal viw; BécsiK. 220: az reſſeken ki
mentec eggitec maſtoc èllèn; stb. (Ekkor van kialakulóban az egyik, másik
határozatlan névmás is, és ez is behatással lehet a kölcsönös névmás
alakulására. A határozatlan névmást l. lennebb.)
Mivel a kölcsönös névmás szintén főneveket helyettesít, minden olyan
toldalékot felvehet, amelyet a főnevek is (kivéve a többes szám jelét,
hiszen ebben a formában a névmás több személyre utal; és a birtokos
személyragokat). Ennek következtében a mondatban betöltheti:
• a tárgy szerepét: pl. DöbrK. 259: fogaģatok eģ maſt mikent criſtus
el. fogadot tikteket; 1744: meg a Pitvarb(an) kezdettek egy mast
hajoknal fogva tépni es czibálni [Besenyő AF; Told. 3]; stb.;
• állhat határozóként: pl. SándK. 25: kezdenek az fazokak es az
fvdvvk eģ masra zvkdvsnÿ; 1644: Sokat feleslenek Egjmassal
[Mv; MvLt 291. 39a]; 1820: Drégánné ... a’ Néhai Báronál fŏzŏ
volt ... ugy egymásba Szerettek volt [Aranyosrákos TA; JHb Fasc.
18]; stb.;
• és birtokos jelzőként: pl. BirkK. 2a: ha ... eġmaſt meg ſertendik,
eġmaſnak vetket tartozzanak meg engedj; CornK. 58v: egy mas
gyonaſat; 1736 u.: egy kevés szalmát behoztak, egy pokrócot vagy
köpenyeget leteritetek, az ittas vendégek egymás széltiben
lefeküdtek [MetTrCs 458]; stb.
A kölcsönös névmás a középmagyar kortól már megszilárdult
összetételként él, és használata megegyezik a maival.

3.6.2. A főnévi, melléknévi és számnévi értékű névmások

A főnévi, melléknévi és számnévi értékű névmások közé tartoznak a


mutató, a kérdő, a vonatkozó, a határozatlan és az általános névmások.

159
3.6.2.1. A mutató névmások

A mutató névmás valamely személyre, dologra, illetve ezek


tulajdonságaira rámutatással utal. Főnevet, melléknevet, számnevet és
határozószót egyaránt helyettesíthet, és mondatrészszerepe megegyezik a
helyettesített szó szerepével.
Történetileg a mutató névmások előzményei egy közelre mutató
alapnyelvi magas hangrendű névmás, amely folytatói az i-, ë- vagy e-;
illetve egy távolra mutató mély hangrendű névmás, amely folytatói az u-,
o-, a- névmástövek.
A főnévi mutató névmások – az, ez – a tövekhez járuló
névmásképzővel alakultak még az ősmagyar korban. (Vö. ómagyar kor
eleji: HB.: oz gimlſ twl; ez ſcegin ember; ez homuſ vilag; KT.: oz ýſten;
ÓMS.: ez buthuruth; stb.) A későbbi korokban a főnévi mutató névmások
állománya képzéssel és összetétel során tovább bővül.
Az az, ez névmásokhoz még az ősmagyarban járulhatott egy
nyomósító szerepű -n névmásképző; ennek eredményeként jönnek létre az
azon, ezen alakok. Pl. JókK. 52: ezzen vÿlagban; 66: azon frater; 1553: Azt
az dolgoth halaztothak [Kv; BfR VI. 295/1]; 1824: Nemes Torda Várossa
Piaczán Azaknak az Árusaknak s Kereskedőtskéknek Nevei [Torda;
TVLt]; 1730: Sárkŏzi Uramis látta és agnoscalta ezen keresztet azon el
veszett keresztnek lenni [Torda; MvRK]; stb.
Az ómagyar kor folyamán összetétellel új mutató névmások
alakulnak: az ugyan- összetételi előtaggal az ugyanaz, ugyanez; a mind-del
a mindaz, mindez; illetve a mutató névmási elemekből álló nyomatékosító
módosítószó, az ím, íme és az ámtól szóhasadással elkülönült am-
előtaggal az emez (~ imez), amaz. Az összetett mutató névmások szerepe
az erős, nyomatékosított rámutatás. A középmagyarban ez a sor a
mindezen, mindazon alakokkal gazdagodik. Pl. 1732: Amazokat azert
hivjak ŏrŏkŏs régi haz hellyek(ne)k [Nagyida K; EHA]; 1629: Szantajne
keöszònt neki emezis fogatta [Mv; MvLt 290. 160b]; 1592 k.: my mind
aszrol Reouideden Illy valaszt tezunk [UszT]; 1776: Mindezeken a’ három
nevezett hellységeken [Szászerked K; LLt]; 1558: wgyan azon Ereyeben
hagyom az Elebeny testamontomomath [JHbK XLIII/23 Mikola Ferencné
Melyk Anna végr.]; 1593: Vgjan Ezeon Peres Heljet ez Elottis Meg tiltotta
vgjan ezeon peres [UszT]; stb.
Természetesen már megjelenésükkor ezek a főnévi mutató névmások
a mondatbeli szerepüktől függően különböző, a főnevekhez is járuló
ragokat tudnak felvenni (pl. abba, ahhoz, annál, arra, attól stb.). A nyelv
története során kialakuló összes főnévi mutató névmás a mai napig él, az
imezt leszámítva, amely visszahúzódott a nyelvjárásokba.

160
A melléknévi mutató névmások – ily, oly – az ősi névmástövekhez
kapcsolódó -l ablatívuszragból jöttek létre. Ezek kezdetben
módhatározószók voltak, és a határozószók melléknevesülésével
egyidőben melléknévi névmássá alakultak. Az ily, oly alakokhoz később
(az ősmagyar kor folyamán) -n névmásképző járult: ilyen, olyan. (HB.: wl
keſeruv; JókK. 131: yly tyzta kutban; 132: oly meltoſagos es oly yſtenÿ;
stb.)
Az ómagyar korban a melléknévi mutató névmások sora is
gyarapodott képzéssel, összetétellel, illetve képzőszerű utótag
segítségével.
• A -tán/-tén képzőbokornak a mutató névmáshoz való tapadása
adja a tulajdonságra, fajtára mutató: ilyetén, olyatán névmásokat;
ezek az újmagyar kor folyamán azonban visszahúzódnak a
nyelvjárásokba. (JókK. 112: ezek olyatanok leznek; BécsiK. 111:
illètènec azoknac iſtènec; stb.)
• A főnévi mutató névmásokhoz is hozzájáruló im-, valamint az ez
nyomatékosító szerepű névmás, az ugyan, mind szavak a
melléknévi mutató névmások nyomatékosított alakváltozatát
adják: imilyen, amolyan, ezily(en), ezilyetén, ugyanilyen,
mindilyen stb. Míg az ugyan és az im-, am- előtagú névmások a
mai napig fennmaradtak és használatosak, az ez, valamint a mind
előtagúak a középmagyar kor folyamán eltűnnek. Pl. 1594: Az
ozlasnak penigh imillyen moggia legien [Szászerked K; LLt]; stb.
• A -féle utótaggal alakulnak az ilyenféle, ezilyenféle stb.
változatok, amelyekben szintén a hasonlóság hangsúlyozódik ki.
• Az ómagyar kor végén jelennek meg a -nemű utótagú mutató
névmások előzményei: ilyennemű stb.
Képzéssel a középmagyar korban alakul a fentiek mellé az olyas,
amelynek inkább becsmérlő jelentése van: 1757: Vonyát nem láttam
Senkivel is hogj paráználkodott volna ... valamely ollyas személlyel Soha
nem láttam [Galac BN; WLt]; stb. A már meglévők funkciója, stílusértéke
vagy gyakorisága változik meg:
• az amolyan, imilyen, emilyen, ezilyen inkább becsmérlő
stílusértékűvé válik;
• az ugyanolyan, ugyanilyen azonosító szerepű mutató névmás
gyakorisága nő;
• illetve gyarapodik a rendszer a -forma, -szerű, -kora képzőszerű
utótaggal alkotott összetett névmásokkal: olyanforma, olyanszerű,
akkora stb.
Az újmagyar kor is hoz újabb elemeket:

161
• megjelenik a szint- előtagú azonosító szerepű névmás: szintilyen,
szintolyan (a szinte határozószó rövidült alakjából);
• valamint az azonosító szerepű csakolyan ’ugyanolyan’;
• képzőszerű utótagként pedig a -fajta hoz újabb változatokat:
ilyfajta, olyfajta.
„Bizonyos jelentésmegoszlás mutatkozik egyfelől az ily, oly, ilyen, olyan,
másfelől az ilyes, olyas; ilyetén, olyatán; efféle, afféle; ily(en)féle,
oly(an)féle; ilynemű, olynemű között: az utóbbiak fejezik ki, hogy a jelzett
szó valamilyen típusba, illetőleg fajtához tartozik, valamihez hasonló:
»ilyes dolgot soha sem láttunk« (Simonyi 1883, 49)” (D. Mátai 2003: 742).
Pl. a különböző melléknévi névmásokra különböző korokból: 1758:
olj kőltséges Faratságos utazást illj kemény időb(en) Causalt légjen
[Szetdemeter U; LLt]; 1597: mit lakol Illye(n) ven kedúetlen embereknel
[Kv; TJk V/1. 128]; 1561: a’ hun semmy ceh nynchen ollyan helyen ket
hetnel toab ne leg’en zabad myelni [Kv; ÖCArt.]; 1632: Mostan immar ez
illieten gabonabéli szemwl ualo Exactiok ... le tetettek [Grid F; UC 14/8.
4]; 1679/1681: eŏ kglme az ollyaten áll korczoma tartokat az Articulus
szerint megh Zabolazza [Vh; VhU 672]; 1799: Hijába mondgyák hát, azon
Tanúk a’ Panaszlót, ilyen, s amolyan ki-kapó Személynek [Dés; DLt];
1679: gyermek(ne)k valo kis szekerke no. 1. Ugian illyen ... regi szekerke
... no. 1 [Uzdisztpéter K; TL. Bajomi János inv. 6]; 1692/1737: az Fején
ugyan ollyan Fejedelmi Kalpagotis [Szilágycseh/Nsz; EMLt Simeon
Furenda (!) Literati lev.]; 1758: (A fiúk) nem oljan féle emberek voltanak
hogj az Atjak keresmenjit vesztegettek volna [Asz; Borb. II]; 1840: hajtsák
bírókézre az ilyes marhát gazdástól [Taploca Cs; RSzF 175]; 1616: illyen
forma Transactionak ... bizonysagára [Hari AF; DobLev. I/90]; 1651:
vagyon Ismet más ollyan forma kűs arany láncz [WassLt Vass Judit kel.];
1840: az illyen szerŭ esetekbe [Fejér m.; DobLev. IV/916]; 1758: kelletvén
az öccsének ... olyanszerű szolga mint én [Héderfája KK; IB]; 1847:
Tőkszőlőnek .... szeme ámbár szintoly apró és gyéres [KCsl 13]; stb.

A számnévi mutató névmások az az, ez mutató névmáshoz


kapcsolódó -nyi mennyiséget, mértéket jelölő képző segítségével
alakultak: annyi, ennyi. Ugyan a korai ómagyar szövegekben csak a kérdő
névmási megfelelője van jelen (mennyi), a számnévi mutató névmások
meglehettek már az ősmagyar korban. (pl. egy későbbi adat: JókK. 3:
ezvÿlagnak ennÿe vtalatÿat; stb.)
Az ómagyar korban a számnévi mutató névmások is megsokasodnak,
nyomatékosabbá válnak az ez, az, ugyan- és még- előtaggal: ezennyi;
ugyanennyi, mégennyi stb. Az ez, az főnévi névmási előtagú mutató
névmások gyakorisága az ómagyar kor végére csökken, majd el is tűnik.

162
Pl. különböző korokból a számnévi mutató névmásra: 1632: en ream
anni adot uet kegltek holot nekem semj eóreóksege(m) [Mv; MvLt 290.
105a]; 1570: ennye Idew alat mynt be hozzak [Kv; TJk III/2. 49]; 1813: A
mesternek ősz gabona 62 kalongya s ugyanannyi tavasz [Kőrös Hsz;
Csetri, Kőrösi Csoma 37]; stb.

3.6.2.2. A kérdő névmások

A kérdő névmások háromféle tőre mennek vissza: (1) egy k- +


palatális magánhangzó; (2) h- + veláris magánhangzó; és (3) mi ~ me
névmástő.
A főnévi kérdő névmások közül mindkettő, a ki és a mi is már az
ómagyar kor elejéről adatolható, nagy valószínűséggel már az ősmagyar
korban kialakul az említett névmási tövekből. Pl. HB.: mic vogmuc; KT.:
de qui legen neký atia; stb. A mai használati megoszlás, vagyis az, hogy a
ki névmást elsősorban személyekre, a mit pedig élettelen dolgokra,
állatokra, elvont dolgokra használjuk, sokáig nem volt meg. Kezdetben a
két alak minden helyzetben megtalálható volt, csak lassan, az ómagyar kor
végétől kezd differenciálódni a használat, és ez sokáig ingadozó. Pl. 1574:
kinek myhez kellien Magat Tartany. Es kinek howa kellyen Menny [Kv;
TanJk V/3. 104a]; 1761: mik lopattak el, kitŏl, ki által, és hova kinek
adattanak? [Torda; TJkT V. 47]; stb.
Az ómagyar korban a kérdő névmások és a csoda főnév kapcsolatából
jönnek létre a kicsoda, micsoda összetett névmások. Pl. VirgK. 43:
Myczoda vagy te; 1630: a ki mellett az Isten, kicsoda az ellen [HGN 3];
1757: nem tudom kitsodák voltanak az Hatalmaskodok [Omlásalja SzD;
Ks 19/IX. 12]; stb. A kicsoda személyre, a micsoda pedig nem személyre
utal(t), esetleg személyre is, ha definiáló szerepben áll(t).

A melléknévi kérdő névmások körében nincs önálló, személyre utaló


elem. A névmások a mi- ~ më- névmástőből alakultak; az -l
ablatívuszragos mely, több mint valószínű, az ily, oly mutató névmásokkal
egyidőben, az ősmagyar korban születik. (Vö. a következő ómagyar kori
adattal: 1456 k.: mel azzoni allath kinek tiz vregh penze vagon; stb.)
Az ómagyar kor folyamán a melyhez az -ik kiemelőjel kapcsolódott,
és így jött létre a melyik kérdő névmás. Ugyancsak ekkor összetétellel
alakult a minemű ~ minemő és ennek rövidült alakja, a minő (amely csak
jóval később, a középmagyar kor vége fele, az újmagyar kor elején alakul
ki). Pl. 1418–1422: melic assigas wt budara ’melyik az igaz út Budára’;
1470: mÿnemw allath; 1724: minémő Lármák voltanak Vásárhelyen
[Altorja Hsz; ApLt 2]; 1831: az Aszszony minŏ gondolattal viseltetve ...
rajta tartya kezét [Szentbenedek AF; DobLev. V/1180]; stb.
163
A középmagyar korban újabb kérdő névmások születnek:
• -s képzővel: micsodás ’milyen, miféle?’; 1591: En kerdem mi
chiodas volt az eokeor [UszT]; 1805: tudgyaé ... hogy ... Juhot,
Bárányt, Ketskét adott volna el? Ha igen kinek hányat és
mitsodásokot ...? [T; Born. G. XVI/14]; stb. Az újmagyar kor
vége felé azonban ez a kérdő névmás visszahúzódik a
nyelvjárásokba.
• összetétellel: miféle, micsodaféle, micsodásforma; 1761: adott
holmi ŏrdŏg tudta mi féle port [Gyeke K; Ks 4. V. 20]; 1604:
miczioda fele örökseg legien az [UszT]; 1675: tudosítson ...
mitsodás forma levelet irassak [TML VII, 63 Székely László
Teleki Mihályhoz]; stb. Az ekkor összetétellel keletkező
névmások közül a miféle él napjainkig (a -féle, forma utótagok
a mi, illetve a milyen kérdő névmáshoz kapcsolódva maradtak
fenn: miféle, milyen forma.)
Az újmagyarban
• az ilyes, ilyetén hatására alakul a milyes, milyetén, azonban
ezek nem hosszú életűek; 1822 k.: mind ezekbol ... ki tetzik
milyetén emberek [KLev.]; stb.
• valamint összetétellel: milyenszerű ’miféle’; 1806: latott é
azon Sertések közzül valamellyiken s milyen Szerü kutya
Harapásokat ... ? [Dés; DLt 82/1810]; stb.
Az újmagyar korban keletkező kérdő névmások sem hosszú életűek. Ma
már többnyire csak a milyen, miféle, mely, melyik alakokkal élünk.

A számnévi kérdő névmások közül a hány (ho- ~ ha- névmási tő + -n


határozórag) és a mennyi (më- névmási tő + -nyi képző) ősmagyar kori.
Ezek élnek tovább különböző hangváltozatokban a következő korokban is.
Pl. HB.: Menyi miloſtben terumteve eleve mív iſemucut; MünchK. 43va:
han keneretec vagon; stb.
A középmagyar korban sorszámnévképzővel keletkezik a hányad,
hányadik; valamint az újmagyarban a mennyedik. Ezek közül csak a
hányad, hányadik őrződik meg, a mennyedik hamarosan visszahúzódik a
nyelvjárásokba. Szintén a középmagyarban összetétellel alakul a
mennyiféle névmás; amely mellé az újmagyarban megjelenik a hányféle is.
Pl. 1705: mennyiféle gondolatok ötlöthettek mind nekik s mind a többinek
[WIN I, 426]; 1806: hányod nappal, és mellyik napon [M.sáros KK; DLev.
4. XXXVIII]; 1768: hányadik Numerus alatt legjen [Kp III. 149]; stb.
Ezek közül mára csak a hány, hányadik, mennyi él, illetve ezek
különböző határozóragos alakja.

164
3.6.2.3. A vonatkozó névmások

„A ki, mi, mely stb. vonatkozó-határozatlan névmások funkcionális


kiválását a kérdő névmások közül a kései ómagyar korban kísérte az alaki
elkülönülés. Ezt a homonímia elkerülésének szándéka támogatta. E korban
a vonatkozó névmások elsősorban a-, az- előtagot kaptak; emellett vala-
előtagúak is keletkeztek (a vala- előtagú névmások határozatlan és
általános névmási szerepben is éltek ekkor)” (D. Mátai 2003: 403).
Az a, az és a ki, mi, mely stb. névmások összekapcsolódása
fokozatosan következett be az ómagyar kor folyamán. A korszak elején
még a ki, mi, mely szerepel vonatkozó névmásként az adatokban. Pl. HB.:
yſa ki napon emdul ’bizony amely napon eszel’; uimagguc ſzent peter urot.
kinec odut hotolm; ÓMS.: en erzem ez buthuruth kyt niha egyre ’én érzem
e bútőrt, amit néha ígére’; stb. Ez a fajta használat őrződött meg néhány
közmondásunkban, pl. ki nem hiszi, járjon utána. A példákból az is
kitetszik, hogy kezdetben csak a ki tölti be a vonatkozó névmási szerepet,
akár élőlényekről, akár másról van szó. Az ómagyar kor folyamán a mi, ill.
a mely is hasonló funkcióban kezd megjelenni, de az ingadozás nagyon
sokáig megmarad. Pl. 1507: Eo hozzot <E>n hozzam Barmot pezt kyket
En Egyut el koltote(m) [Kv körny.; NyIrK VI, 186]; 1548: egy gyermek
loat igírt volt nekie, kit ím most meg küldöttem [Fog.; NádTLev. 137]; l.
még 1760: az Juhokat ez uttal fel hajtattam fejős Szamban kik voltak
[Déva; Ks 94. 24. 4]; 1840: nem főrdik az én Feleségem azon fördőben,
kiben minden röhös és frantzos fördik [Bereck Hsz; HSzjP]; stb.
Az összekapcsolódás akkor következett be, amikor az utalószói
szerepű mutató névmás és a kötőszóként a mellékmondathoz kapcsolódó
vonatkozó névmás egymás mellé került: pl. NádK. 322: nem mind igazak
a kiketh mondal; 1526: az mith ÿrtal azt megh ertetem; stb.
A középmagyar korban az „(a)ki, (a)mely, (a)mi használati szabálya
csak lassan formálódott, funkciómegoszlásuk elhúzódott. A nyelvtanírók
(például Geleji Katona) már viszonylag korán állást foglaltak amellett,
hogy az (a)ki személyre, az (a)mely nem személyre vonatkozik: például:
1645: »az ember, a’ ki – A’ fold, a’ melly« (CorpGr. 313). A
nyelvhasználatban azonban az (a)ki névmást is vonatkoztatták nem
személyre, hanem például állatra ’amely, amelyik’ jelentésben: 1712 k.:
Disznót, az ki (SzT.); illetőleg egész mondatra ’ami’ jelentésben: 1641:
»Kadar Anna Jőve eleónkben jelentven hogi az ura ... őtet ok nelkül el
hatta, az kinek maid harom eztendeie lezen« (SzT.)” (D. Mátai 2003: 638–
9). Az újmagyar korban, illetve a kor végére már differenciálódik a
használat: a ki, aki személyre, a mely, amely dologra használatos, a mi, ami
pedig mondatra utal vissza.

165
Az aki, ami, amely mintájára más kérdő névmásokhoz is hozzátapad a
mutató névmás a középmagyar korral kezdődően, és így alakulnak ki a ma
használatos melléknévi, valamint határozószói vonatkozó névmások:
amennyi, ahány, amekkora, ahányadik, ahol, ahová, ahonnan, amerre,
ameddig, amerről, amióta, ahogyan stb. Természetesen, akárcsak az ami –
mi, aki – ki esetében is, ezek körében sem tűnik el a kettősség: amennyi –
mennyi, ahonnan – honnan stb. Pl. 1569: a myolta hogj Madarasrol kj
mentemis vagion hwzoneót Eztendeyenel teob [Mezőbánd MT; VLt
7/692]; 1584: Marhaiokba A menyt Akart ell veotte [Kv; TJk 4/1. 286];
1735: az minemŭ és hány testisek, mi elŏnkb(e) Citaltatanak fassiojokat
azoknak ... le irtuk [BSz; TKl]; stb.
A mai vonatkozó névmások között nem találjuk, de már az ómagyar
korban a vala- előtagú határozatlan és általános névmásoknak vonatkozó
névmási szerepe is van. Pl. 1565: walakynek en ados lezek, wagy walamyt
ellene wetettem, tahat Jewyen Jde hozzam, En kyez wagyok meg
eleghytenem myndent, walaky Ide Jew hozzam [Kv; BesztLt 5 Konth
Janos a lekenceiekhez]; 1844: valakik még Polgárnak fel eskűve nintsenek,
leg fellyebb 8. napok alatt fel eskűdgyenek [Kv; ACSzám. 148]; 1597:
hozza halgassanak mind addig valameddig az zaz forintot meg aggyak
[Vessződ NK; JHb XXIII/3]; 1592: hatalma legjen Bathorj Elekne
Azzonio(m)nak ... negj haz Jobbagiomot ell foglalnj, valamellieket eó
keme zeret [Perecsen Sz; WLt]; 1816: Valamellyeket Finta Anna ...
férjével Tovissi Gergellyel szereztenek .... ezekhez Senki jussát ne
formálhassa [Asz; Borb. I]; stb. A középmagyar korban a vala- előtagú
vonatkozó névmások használata lecsökken, azonban csak az újmagyar kor
vége fele vesztik el vonatkozó névmási szerepüket.

3.6.2.4. A határozatlan névmások

A határozatlan névmások a kérdő névmásokból váltak ki. Kezdetben


nem volt meg az alaki elkülönülés, azonban a homonímia elkerülése
érdekében vagy szófajváltással, vagy összetétellel alakultak ki
folyamatosan a ma használatos határozatlan névmások.
Az ősmagyar korban keletkezik
• az egy számnévből szófajváltással az egy, ’egyik’, egyik
határozatlan névmás;
• az egyéb megszilárdult középfokjeles névmás; (későbbi
korokbeli példák: KTSz.: ez nem ygeb germuk hanum yſten;
JókK. 4: Es ſemÿt egÿebet nem monduala; stb.)
• a más az ősi mutatónévmástő + az -s képzőből, illetve a
másik, a kiemelőjel segítségével;

166
• a kérdő névmásokhoz kapcsolódó né- és vala- előtagokból a
némi, némely, néhány, valami, valamely, valaki stb.
határozatlan névmás. „A né- és a vala- előtagú névmások
funkcionális elkülönülése is megindulhatott vagy
megtörténhetett: a né- előtagúak az általuk pontosan meg nem
nevezett személyek, dolgok stb. kis számára, kis mennyiségére
utalhattak (például: némely barátok mondták), a vala-
előtagúak pedig inkább a meg nem határozottságot, az
ismeretlenséget jelölhették (például: valamely barátok adtak jó
példát)” (D. Mátai 2003: 219). (Példák a későbbi korokból:
JókK. 1: nemÿ yraſok; 40: es nemelyek zalnakuala feÿere ·/
nemelÿek terdere / nemelyek vallara; 47: mÿkoron valamÿtt
neked adonk; SzékK. 22: valahanzer ... adatanak predaba; stb.)
A középmagyar korban tovább gazdagodik a határozatlan névmások
sora:
• összetételek révén; újabb vala- előtagúak keletkeznek:
valamily(en), valamekkora;
• a né- előtagúak az egy ’egyik’ határozatlan névmással egészülnek
ki: egynéhány, egynémi, egynéki ’némely ember’, egynémely(ik);
az egynémi és az egynéki az újmagyar kor folyamán eltűnik a
nyelvből, mára csak az egynémely marad meg; pl. 1585: Ados eg’
Nehannak [Kv; TJk IV/1. 466]; 1573: egi Nemy Ideotwl fogwa
esmere(m) [Kv; TJk III/3. 107]; 1650: Sar kozj Janos Uramnakis
dulatta volt megh ... egj nimely ... Jobbagitt [Gyulatelke K; Ks 41.
B. 20]; stb.
• új összetétel a hol határozószóból és a mi névmásból keletkező
holmi; 1681: a’ ki holmit akar meg latni a’ Corpusban hamarab
Positiojara talalhasso(n) [ÁLt Urb. 2]; 1710: irtam volt az furesz
irant is holmiket [Szentkirály Cs; BCs]; 1844: el vagyok vádolva,
hogy holmi Tőrvénytelenségeket követtem [Sófva U; DLt 1441];
stb.
• a más határozatlan névmáshoz kapcsolódnak a -féle, -forma
képzőszerű utótagok: másféle, másforma; 1574/1687: más féle
tintával, és kéz irással [Futásfva Hsz; HSzjP]; 1750: inditték ...
más féli jo bórt égj darabban [Gagy U; Ks 83]; 1823: több
Gyümölcs Fák u. m. alma, kőrtvély, szilva, megy és másfélék
voltanak benne [Marossztkirály AF; EHA]; 1669: nem kellene
nekem magamat másforma szolgálatokban avatnom [TML IV,
578]; 1879: egészen másforma ember kell legyen az [PLev. 40];
stb.

167
• az olyik mutató névmás határozatlan névmásként is szerepel a
korban, különösen páros használatban: olyik-olyik.
Az újmagyar korban a mi- előtaggal kiegészülő egymás: miegymás
jelenik meg.
A ma használatos határozatlan névmások – az egyik, másik, egyéb és
olykort leszámítva – tipikusan összetettek: valaki, valami, némely(ik),
valamilyen, valahány, valamelyes, valamekkora, valamelyik, valamiféle,
valamennyi, némely(ik), némi, néminemű, néhány, valahol, valahova,
valamerre, valahonnan, stb.

3.6.2.5. Az általános névmások

A névmások közül az általános névmások a legfiatalabbak,


kialakulásuk a korai ómagyar kor végén indult meg. Az alaki elkülönülést
a mind, minden, se (sen-, sem-) és az akár előtagok biztosítják. Az
ómagyar korban már jelen vannak a következő általános névmások:
mind(en), mindennemű, mindenféle, mindenik, egyminden, senki, semmi,
semegy(ik), semminemű, akárki, akármely(ik), akármennyi. Pl. 1456 k.:
mÿnden tekelletes aÿandok; semit nem mer fognÿ; JókK. 101: ew ... kezde
menden nemew yozagokban ... haznalnÿa; 1456 k.: semi nemw nauala;
ThewrK. 138: akar mi nagh ygye es banatya ... leend; ÉrdyK. 509: akar
meel nagy beewſeeggel lezen vala; 1517: nekÿ megh vgÿan hagÿom mÿnt
akar mellÿk gÿermekemnek; stb.
Ez a csoport a középmagyar korban bővül a mindez(en), mindaz(on),
mindannyi, akármicsodás, mindenki elemekkel; illetve kialakul a
mindegyik a mindenik mellé. A középmagyarban új csoport jelenik meg
mondattani tapadással: a bár- előtagú általános névmások, bármi, bárki,
bármely, bármennyi. Pl. 1591: indulank ... mi(n)d ezek egy tarsasagban
lewen [UszT]; 1758: mind ezen Rész Atyafiak kezekhez vévék
[Szentlászló MT; DobLev. I/284. 6a]; 1606: az buza hordok(na)k attam
mind azzal eggiwt, az kik el raktak ithon [Kv; Szám. 12a/I. 32]; 1764:
semmit az IIsok nem docealnak, mind azon jelek hunnan estenek az ŏk
szállások kŏrŭl [Torda; TJkT V. 207]; 1607 k.: egieb effele akar miczoda
neuel neueztessek [UszT 18/33]; stb.
Az újmagyar korban is inkább nagyobbodik az állomány a bármelyik,
bárminemű, bárminő, sehány, semennyi, semekkora, semmilyen, semminő
névmásokkal; illetve a mindahány(an), valamennyi(en) szavakkal. Pl.
1865: ha kedves gyermekeim közül bár melyik maradék nélkül halna el
[Kv; Végr.]; 1862: az én szállásomon ... található minden bár mi nemű és
nevű felkelhetők [Kv; Végr.]; 1843: Bár minő pitzin tisztelettel
[Bözödújfalu U; Pf]; stb.

168
3.6.3. Összefoglalás

A névmásaink ősi eredetűek, legtöbbjük az ősmagyar korban már –


alapnyelvi névmási tövekből – kialakult. Legkorábban a személyes, a
birtokos, a kérdő, a mutató és a visszaható névmások alakulnak ki. Ennél
valamivel később, de szintén az ősmagyar kor folyamán jelenik meg a
vonatkozó és a határozatlan névmás. A legkésőbb, az ómagyarban születik
meg a kölcsönös névmás és az általános névmás kategóriája. A főnévi
névmások külön-külön paradigmákat alkotnak, a főnévi, melléknévi és
számnévi névmások pedig (általánosan fogalmazva) a kérdő névmásokból
és a mutató névmásokból alakultak továbbképzés, valamint összetételek
alapján. Az egyes névmások rendszere már korán, legkésőbb az ómagyar
kor végére kiépül, és azóta inkább alaki változással, bizonyos alakoknak a
nyelvjárásokba való visszaszorulásával, illetve eltűnésével, vagy ritkán
megjelenésével számolhatunk.

Névmásaink körében fellelünk olyan névmásokat, amelyek a


mondatban utalószói vagy kötőszói szerepet is betöltenek, ezáltal is
megteremtődik a lehetőség arra, hogy a különböző mellékmondatok
nemcsak kialakulhassanak, hanem a közöttük levő árnyalatnyi
különbségek is megjelenhessenek. Erről azonban a kötőszókat,
módosítószókat és partikulákat tárgyaló fejezet végén esik bővebben szó.

Feladatok:
1. Mi lehet a magyarázata annak, hogy a 3. személyű személyes névmással
kifejezett tárgyat tartalmazó mondatokban határozott ragozású, az 1.
és 2. személyű személyes névmással kifejezett tárgy pedig
határozatlan ragozású igék mellett jelenik meg?
2. Középmagyar kori szövegeken vizsgálja meg az aki, ki, ami, mi
használatát!
3. Ma bizonyos intézménynevekre, csapatokra, csoportokra vonatkoztatva
egyre többet halljuk az aki, ki vonatkozó névmásokat. Mi ennek a
magyarázata?
4. Vizsgálja meg az ön és a maga területi megoszlását a SzT. adatai
alapján, majd vesse össze ezt a mai nyelvhasználattal!
5. Gyűjtsön a SzT.-ból bár- előtagú névmásokat, és vizsgálja meg, milyen
szerepük lehetett az egyes korokban! Ezeket vesse össze a mai
szóhasználattal!
6. Vizsgálja meg, hogy az egyes névmások határozóragos alakjai mikor
maradnak meg a névmási kategórián belül, és mikor, miért válnak
169
határozószóvá? Milyen problémák jelentkeznek a szófajiság
megállapítása során?
7. Vizsgálja meg a nyelvtörténeti szótárak adatai alapján, hogy milyen
névmási szerepben állhattak, illetve állnak a következő névmások:
bárki, milyen, egymás, valamelyik, semmilyen!
8. Állapítsa meg, mely névmások és milyen körülmények között tölthetnek
be utalószói szerepet! (Természetesen vizsgálja meg ezek
történetiségét!) Milyen hasonlóságokat tud felfedezni?

Kiegészítő irodalom:
Antal László 1976 Gondolatok a magyar névmásokról. MNy, 90–94.
Ferenczi Rita 1991 A maga visszaható névmás történetéből. NyIrK, 75–
86.
Ferenczi Rita 1993 A maga névmás a birtokos szerkezetben. NyIrK, 141–
51.
Gallasy Magdolna 1999 the kegye egednek. A személyes névmási jelzők
ómagyar kori gyakoriságának okairól. In: Kugler N.–Lengyel K.
(szerk.): Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére.
ELTE BTK, Bp., 117–21.
Haader Lea 1997 Mozaikok névmásokról és ómagyar kori használóikról.
In: Kiss G.–Zaicz G. (szerk.): Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss
Lajos 75. születésnapjára. MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp., 118–
24.
Kenesei István 1980 Mivel egyeztetjük a vonatkozó névmásokat?
NytudÉrt, 104. sz., Bp., 467–74.
Kertész Manó 1911 Maga. MNy, 5–10.
M. Korchmáros Valéria 1975–1976 A mutató névmás tartalmi
feltöltődésének forrásai. NNy, 331–60.
Kugler Nóra–Laczkó Krisztina 2000 A névmások. In: Keszler Borbála
(főszerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 152–
74.
Laczkó Krisztina 1992 Hány személyes névmásunk van? In: Keszler
Borbála (szerk.): Újabb fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből.
Tankönyvkiadó, Bp., 108–26.
Laczkó Krisztina 2002 Névmás és helyettesítés. Nyr, 470–81.
Martinkó András 1963 A visszaható névmás eredete. Milyen „mag”-ból
fejlődött a maga? NytudÉrt, 38. sz., 40–7.
Pete István 1981 A névmások osztályozása. MNy, 33–5.
Rédei Károly 1963 Az én személyes névmás eredetéhez. NyK., 166–9.
Sipos Pál 1991 A névmások. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 353–400.
170
Szabó T. Attila 1967 Az aki vonatkozó névmás erdélyi régiségbeli
életéhez. NyIrK, 201 – 12.
Szathmári István 1997 A vonatkozó névmások használatáról. Nyr, 1–8.
Temesi Mihály 1967 A személyes névmás kiegészült alakjairól.
NytudÉrt., 58. sz., 319–23.
Varga Györgyi 1992 A névmások. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 455–569.

171
3.7. A határozószók, névutók és igekötők

A határozószók, névutók és igekötők egymással szorosan összefüggő


szófajok: hiszen egymás között szófajváltásra képesek, illetve körükben
kettős és hármas szófajúság is kialakulhat. Ezenkívül a különböző
viszonyok kifejezésére használatosak, eredetük pedig azt mutatja, hogy
mindhárom szófaj kezdetben a helyviszonyok jelölésére volt alkalmas,
majd utóbb alakult ki a többi, akár elvontabb mondatbeli viszonyjelölő
szerepük.

3.7.1. A határozószók

A határozószó alapnyelvi szófaj, tulajdonképpen névszók


határozóragos alakjaiból általában ragszilárdulás révén lexikalizálódott és
mondatrészszerepű szavak.
„A ragszilárdulás egész nyelvtörténetünk folyamán érvényesülő
változás, így a morfológiai megszilárdultságnak különböző fokozatait
mutatják minden nyelvtörténeti kor határozószói, a ragos névszóktól
(névmástól, igenévtől), illetőleg különféle szókapcsolatoktól az
elemezhetetlen »kövületek«-ig. Ezért szükséges sok esetben a
»határozószóvá válóban levő« vagy a »határozószószerű alakulat«
kifejezés használata. Milyen kritériumok, fogódzók segítségével
állapíthatjuk meg (bármely nyelvtörténeti korban, a mai magyar nyelvet is
beleértve), hogy valamely jelet, ragot tartalmazó szóalak már
határozószóvá szilárdult-e, illetve úton van-e a határozószóvá válás felé?
1) Ha a beszélők számára gyengül vagy elhomályosul morfológiai
tagolódása. Ezt előidézheti például, hogy már önállóan nem használatos,
illetőleg elavulóban van a tő (rögtön, reggel) vagy a rag (megint, oldalt),
vagy mindkét elem elhomályosult (hanyatt, tüstént). 2) Határozószónak
vagy határozószóvá válóban levőnek tekinthető a szóalak akkor is, ha a tő
és a toldalékmorfémák kapcsolódása nem szokásos (haza, jól, addig stb.).
Az elszigetelődés folyamán a beszélő számára megszűnik az a memoriális
kapcsolat, amely a toldalékos szóalakot alapszavához fűzi: a szóalak
kikerül alapszava paradigmájából, és önálló lexémává válik. 3) A
határozószóvá válást a jelentésbeli »tömbösödés« is előidézheti: egyes
esetekben alakilag ugyan világosan tagolódik a szó, de ehhez nem társul
megfelelő jelentéstagolódás, azaz a szóalak jelentéstanilag többé-kevésbé
elszigetelődött alkotóelemeitől (hátra, újonnan ’ismét’ stb.)” (D. Mátai
2003: 220).
A határozószók keletkezési módjairól ugyan a Bevezetés a magyar
nyelvtörténetbe című jegyzetben (Fazakas 2007) már volt szó a
ragszilárdulás és a szóösszetételek tárgyalásakor, itt újra ki kell térni
172
ezekre a jelenségekre, hiszen a határozószók kialakulását, kialakulásának
típusait nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Mivel a határozószó alapnyelvi szófaj, az ősmagyar kor elején már
jelen lehettek mind a névmási, mind a névszói alapszavú határozószóink,
illetve azok előzményei. Pl. névmási alapszavúak: itt, ott, ide, oda, innen,
onnan, té, tova, tél, túl, ily, oly; há ~ hová, hun ~ hol, honnan; olta (vö.
miolta > mióta). A névszói alapszavúak között olyanokat találunk,
amelyek alapjául testrésznevek szolgáltak, pl. alól, alatt, alá, felől, felett,
felé; mellől, mellet, mellé; illetve a hozzá, neki; és a későbbi igekötők
határozószói előzményei, a ki, lé, belé, felé, elé, megé. Az irányhármasság
jelölése ekkor is jelen volt már (vö. a primer ragokkal); és kezdetben
természetesen (csak) helyviszonyokat fejezhettek ki. Pl. 1369: Vnum
molendium ... Alolchapo uocatum ’egy malom ... alolcsapónak hivatik’;
MünchK. 52ra: volna Peter alat a pituarban; stb.
Az ősmagyar kor folyamán kezdenek új típusok is kialakulni, illetve a
határozószók jelentéstani változáson is átesnek, már nemcsak
helyviszonyokat jelölnek, hanem más, akár elvont viszonyjelölésre is
alkalmassá válnak.
(1) A névszói alapszavú határozószók, legyenek azok többirányúak
vagy egyirányúak, különböző módon alakulhattak ki.
(1a) Névszói tő + primer rag kapcsolatából keletkezik az ősmagyar
kor folyamán a latívuszragot tartalmazó le, hozzá, reá, hosszá ’sokáig’,
soká, bezzeg, tele; a lokatívuszragos rokon ’közel’, titkon, (a hiú ’üres’
névszóból) a heon; ablatívuszragos hármul ’háromszor’; egyedül. Pl. HB.
Heon tilutoa wt; KTSz.: Eſ hug bezzug oznoc [ne]ueſteſſel ’és hogy
bezzeg/valóban annak neveztessél’; stb. A primer ragos ősmagyar koriak
között külön csoportot alkotnak a -talan/-telen fosztóképzős határozószók:
törvénytelen(ül), büntelen(ül), tudatlan(ul). Pl. ÓMS.: Sydou myt thez
turuentelen fyom merth hol byuntelen ’zsidó, mit teszel törvénytelenül,
fiam miért hal bűntelenül’; stb.
Az ómagyar kor folyamán szintén keletkeznek primer ragok
szilárdulásával határozószók, bár számuk csökkenőben van.
Latívuszragosak az össze, vissza, tele, soká, többé, eléggé. Az -n
lokatívuszragosak (jelen, rokon, ellen ’szemben’, régen, idén; ill. egészen,
éhen, gyakran, heján ~ hían ~ hívon ’üresen’, igazán, jelesen, bizton,
kordén ’könyv nélkül’, méltán, ritkán, titkon, stb.) mellett még találunk -t
lokatívuszraggal bővülőt, bár ez egyre ritkább, ahogy az ómagyar kor vége
fele közeledünk: örömest, szerelmest, szorgalmast; stb. Az -l ablatívuszrag
helyviszonyjelölő szerepe is gyengülni kezd (a szekunder ragok
megjelenése miatt), és egyre gyakrabban töltenek be valahollételre utaló
szerepet az ablatívuszragos határozószók: pl. vö. alól és alulról ~ alul;
környöl ’körül’. Ezen kívül a széjjel, egyedül, jelesül ’különösen’, jól,
173
keresztül, végezetül határozószavunk keletkezik -l ablatívuszraggal. Pl.
AporK. 124: diczerem vtet, ki ielen allot;TelK. 8: rokon kozel valo anatul;
1486: Ighen fogada hogh Eremeſt therekeedik benne Minden Jo veghre;
SándK. 24: haad nezhessem óket gÿakran; MargL. 8: egedevl ... nem akart
lennÿ; stb.
Mivel a középmagyar korra már a primer ragok (nagyrészt) csak a
szekunder ragokban vannak jelen, a primer ragokat tartalmazó, ekkor
keletkező határozószók több mint valószínű analógiás alapon jönnek létre:
pl. idén, koránt (sem), pofon, hamarán, jócskán, rézsút, bizton, bízvást,
folyton, folyvást, sebten, üstöllést ’azonnal, tüstént’. Pl. 1659: az bevitt
summa korántsem telt csak százezer talléra is [TML I, 387]; 1674: inkab
nem mehetek biston igen meghromlom [Bethlen SzD; BLt 7]; 1702:
kétszer pofon csapám [Nagygyeke K; Ks 67. 46. 19]; 1708: minden fele
ember folyvást halaszsza, gŭbŭli a patakot [Fog.; KJ]; 1838–1845: fagöcs,
mit rézsutosan álló kŏrŏl vastag kurta botokkal ütnek ki a benlevő játszók
[MNyTK 107]; stb.
Analógiásan keletkeznek az újmagyarban a hoppon, ripityán, zokon
határozószók.
(1b) Az ómagyar kor folyamán megjelennek azok a határozószók,
amelyek egy névszói tő + raghalmozással keletkeznek, vagyis több primer
rag összekapcsolódásával: fennen, jelennen, viszont, viszontag, kisség,
kevésség, alig, végig, sokáig, újólan ’újra’, végiglen, gyakorta, szerte,
végesleg, megint. Amint a felsoroltakból is kitetszik, a leggyakrabban
használt összekapcsolódott ragok az -ig, -lan/-len, -ta/-te, -lag/-leg ebben a
korban. Pl. 1460 k.: Vicissitudo: wyzontagw; KazK. 73: zolgait kilde: hoģ
az v zereto fyat zeretettel megh kereſnek: es uizont romaba uinnek ’... és
visszavinnék Rómába’; TelK. 17: az o hazaſtarſat tiſtele: mikepen vrat ... o
es vizont az o feleſeget tiſtele; KeszthK. 14: mynd wegezetyk zegennek el
el feledeſe nem lezen, zegenyeknek bekeſege erekke el nem weez; SzékK.
20: mykor ... az egyptombelyek ... esmeegh vyolan akarnayak ezeket megh
fogny; stb.
A középmagyar korban alakulnak, nagyrészt az előző korban
használatos ragkapcsolatok segítségével, a futólag, újólag, tüstént,
alkalmasint, untig, hozzávetőleg, sokkalt(a) határozószók. Pl. 1582: arra
futamodek az giermek daykara, es aztis untig uere [Kv; TJk IV/1. 60a];
1583/1584: bele Jktatta magath Jsmet wjologh Senky Ellene Nem
monduan [Újfalu K; Ks 42. B. 9]; 1599: alkalmasint birta magat vasal valo
kereskedese volt [Kv; TJk VI/1. 381]; 1710 k.: az ilyen és ennél sokkalt
nagyobb keresztviselései is a te híveidnek nem a te haragodnak ... jelei
[BIm. 1001]; 1754: nékem dolgom lévén futolag tekintvén reájok [Tóhát
AF; JHb]; 1763: de Cir(citer) hány szekér lehetett bennek akkor kevés

174
gondom lévén arra én nem limitaltam s mostis hozzávetöleg vagy
aránzolog meg határozni nem tudom [Záh TA; Mk V. VII61. 8–9]; stb.
A újmagyarban a -lag/-leg toldalékos alakok csoportja bővül, hiszen a
nyelvújítók kedvelik e toldaléktípust: átlag, elvileg, némileg, színleg,
utólag, végleg, tettleg. Ugyancsak ekkor szilárdulnak meg a sokszorta,
rögvest határozószók is. Pl. 1842: ha néműleg kezével ellent nem tart
szemei is ki égtek volna [Dés; DLt 1452]; stb.
(1c) A szekunder ragoknak az ómagyar korban való kialakulásával új
típus jelenik meg a határozószók körében: a névszói tövet + primer ragot +
szekunder ragot tartalmazók. Pl. alattomba(n), ellenbe(n), utolszor. A
következő korokban már ezen a módon nem keletkeznek újabb
határozószók. Pl. JordK. 348: alattomba el meeneenec; MünchK. 53ra: ki
èllenbe aluala stb.
(1d) Ugyancsak az ómagyar korban alakulnak ki először a névszói
tőből + szekunder ragból álló határozószók: éjjel, holval ~ hollal, reggel,
hamarsággal, nyomba, kezdetben, félre, kordéra ’könyv nélkül’, végre,
egyszer, először ’kezdetben, egykor, régen’. PéldK. 70: eyyel es nappal;
KazK. 76: uegre megh eſmere; 1486: tugÿad Bÿzonnÿal hogh; KulcsK.
260: Hamarſaggal tewek; 1527 k.: elwesthed wegre magadoth; TihK. 305:
az zoloſmakat mind kordera el tanula; stb.
A középmagyar korban ez az egyik legvirágzóbb csoport, így jönnek
létre a suttyomban, szólóban, örökre, rendre, sokára, találomra, többnyire,
újra, apránként, lassanként, egyébként, másképpen, egyként ’egyformán’
határozószók. Pl. 1572: ezeket eo apronkent en tŭllem fel keregette [Kv;
TJk III/3. 262e]; 1577: eorökre walo hwseges szolgalotunkat Aianliuk
[UszT]; 1583: sokara lelek egy Mathias Neweo legent [Kv; TJk IV/1.
185]; 1661: hogy így lassanként mind jobbágyokká tegyen bennünket
[KemIr. 344]; 1843: suttomba abba introductiotis tétettek bizanyas fel
tételek alatt [Torda; HG]; stb.
Az újmagyarban jelennek meg az örökre, potyára, ripityára, stikában,
újból, valamint a gondolomra, hozomra megszilárdult szekunder ragos
határozószók. Pl. 1779: a’ hoszszu Vasnak az éllit, Uibol ki njutottam xr. 6
[Szászváros; BK. Kováts Mátyás kov. kezével]; 1785: a mint szokták
mondani Gondolomra mutatnak egy métát [BfN]; stb.
(1e) Az ómagyar korban születik szintén a birtokos személyragot
tartalmazó határozószók csoportja (névszói tő + birtokos személyrag +
határozórag): pl. elein, eleinten, korán, hejában (hiába), bizonyával,
egyetemében stb. Pl. XVI. sz. első harmada: en bines vagÿok ... az en
hitemnek hÿabaualo emleÿteseben; MünchK. 69va: Bizońaba tanoľľatoc;
ÉrdyK. 362: herodes yollehet eleyen yghen zegheń vala; stb.
A birtokos személyragot tartalmazó csoport – a szekunder ragot
tartalmazó mellett – a leginkább gazdagodó, bővülő csoport. „Esetükben
175
olyan ragos névszók, mondatbeli határozók válnak határozószóvá,
amelyek eredetileg birtokos szerkezetek (...) tagjai voltak, de bennük ez a
szerkesztettség elhomályosult, és a birtokos személyjelet, valamint a
szóalakzáró határozóragot tartalmazó birtokszó önállósult, lexikalizálódott:
hevenyében, javában, (azon) melegében, vaktában; utoljára ’végül’,
végtére stb. Az újabbak születéséhez (már a középmagyar korban is,
később pedig még inkább) nem kell feltétlenül előzményszerkezet, hanem
általában a régi határozószók analógiájára keletkeznek az újak:
hamarjában, hirtelenében, sebtében; hármasával; másodjára stb. Sok új
határozószó-egyed létrejöttével a középmagyar korban erősödött meg ez a
típus, melynek analogikus hatására a következő korszakokban –
napjainkban is – még több ilyen szerkezetű határozószó keletkezik,
miközben még tovább erősödik maga a típus” (D. Mátai 2003: 641–2). L.
még: hevenyében, módjával, jószerével, stb. Pl. 1582: az chapas miat el
esek hanyatta, ez penigh vgian azon harczban heveniebe(n) eset [Kv; TJk
IV/1. 3a]; 1583: halla(m) Az hoppanast de Nem lathata(m) Jo zerewel ha
az feoldeon eseke vagy az Mihal kowach karyan [Kv; TJk IV/1. 132];
1652: hamariaban utannok indulua(n) [Berz. 7. LXV/10]; 1664: az
hadakat ugyan úgy kell hoznod, el ne tikkadjanak, szép módjával hozzad
[RákCsLev. 258]; 1703: Akik estve sebtében kiindulván [Kv; KvE 277];
stb.
Az újmagyar korban keletkezik a hevenyéből, igazában, széltére,
tetejébe, futtában, múltkoriban, rögtönében, többnyire analogikusan;
valamint az újabb magyar korban a múltkorában ~ múltkorjában. Pl. 1879:
Nem te laksz ott, én – igazából [PLev. 59]; stb.
(1f) Külön érdekessége a határozószóknak az a csoportja, amely
fokjelet tartalmazó alakokból áll. Az ómagyar korban jelenik meg az
alább, közelb, hátrább, gyakortább, utolbszer, kevésbé, többé, hamarban,
gyakrabban, nyilvábban, beljebb, feljebb, kijjebb, hamarabb stb. A
felsorolt példákból kitetszik, hogy vagy a tő + rag + jel, vagy a tő + jel +
rag sorrendet követik a morfémák, illetve van közöttük tő + jel alakú is. Pl.
JókK. 8: Mÿkent alab ÿelenýk; 1515: teobbe nekÿ en nem hÿzek; WinklK,
319: kewesbe zereth; ÉrdyK. 3: hamareb es bewebben nyerhety; stb.
A középmagyar korban ez a csoport terebélyesedik, bizonyos
határozószók mindhárom fokban is megjelenhetnek: felül, feljebb,
legfeljebb; gyakran, gyakrabban, leggyakrabban; gyakorta, gyakortább,
leggyakortább; először, legelőször ~ legelőbbször, elsőben ’először’,
legelsőben; utolszor, legutolszor, utoljára, legutoljára; jobbára, jobbadán,
stb. 1585: vettem legh vtozor heazo zeget ezert [Kv; Szám. 3/XVII. 7–8];
1586: Amikor legh vtolba Az Iste(n) Beoyt keozepre Intet [Kv; TanJk I/1.
26]; 1588: seot gyakortab artalmas gondviselesek munkaiok [Kv; TanJk
I/1. 87]; 1710 k. az én feleim leggyakrabban minden veszedelembe ...
176
bétaszítanak vala [BIm. 992]; 1792: A kendert mind meg fontattam, s
jobbára megis vagyon szapulva [Bencenc H; BK]; 1811: leg-utóljára,
Mikor a’ Tatárok jöttek [ÁrÉ]; stb.
A középmagyar kort követően új, fokjelet tartalmazó határozószónk
nem jelenik meg.
(1g) Ragtalan határozószók már az ősmagyarban is voltak, az
ómagyar korban csak egy párra van példánk: még ’ismét’, hamar, bátor,
csupa, nyilván és a reg ’reggel’. Pl. KTSz. hiteſſec hamar; JókK. 91: ha az
frater holual reg eret zewlewtt ennek; SzabV.: Nagÿ bws yonhal meg
vyzza terenek; stb.
A középmagyar korban megjelenő ragtalan határozószók általában
szófajváltással lesznek határozószókká: melléknévből a ritka, szörnyű;
igenévből a szakasztott, kivált. Pl. 1571: feleo hogy az vristen zernyeo
vezedelmes ostorat ne bochassa orzagunkra [SzO II, 323]; 1584: Zakaztot
ollia(n) testw es Abrazatw Azony mint ez Lakatosne [Kv; TJk IV/1. 262];
1710 k.: az én istenfélő ritka jó mesterem [BÖn. 541]; stb.
Az újmagyar korban alakulnak határozószóvá az épp, pont, rém
’nagyon’, rengeteg ’nagyon, roppantul’, elvétve, roppant ’nagyon,
módfelett’, ugyancsak szófajváltással. Pl. 1804: roppant nagy fényvesítis
Toplitzának el foglalták [Abafája MT; Born. XVd]; 1823–1830:
Debrecenben ... bámultam ... a rengeteg nagy kollégiumon [FogE 165];
stb.
(1h) Habár viszonyjelölő szavakat nagyon ritkán vesznek át nyelvek
egymástól, a középmagyar korban megjelennek az idegen eredetű
határozószók. De a „ragtalan határozószók között találjuk (az ómagyar
korban még igen kevés idegen eredetű határozószóink egyikét) a kölcsön-t,
mely ősmagyar kori török átvétel lehet. A magyar határozószó-rendszerbe
való könnyed (és máig tartó) beilleszkedését -n végződése tette lehetővé;
vö. MünchK. 11vb: »kvlLvn veuvtvl«” (D. Mátai 1991: 412).
Latin származású az áperté ’nyíltan’, plusz ’hozzáadva’, abszolúte;
német a curukk ’vissza, hátra’, furt ’folyton, egyre’; szláv pedig a doszt,
dosztig ’untig’. Pl. 1617: mikor aparte az Teoruentűl bizonisagra
kiuankoznak ellenem [Kv; RDL I. 11]; 1732: én absolute a testamentom
melōl egy hajszálnit sem távozom [Kóród KK; Ks 99]; stb.
Az újmagyar korban inkább német eredetű határozószók kerülnek be a
nyelvbe: extra ’külön, csak neki’, feszt ’szilárdan’, richtig ’kellően,
megfelelően’, srég ’ferdén, átlósan’; emellett latin eredetűekkel is
számolhatunk: pláne, relatíve. Pl. 1879: Magyar ember s pláné poétaféle
itt boldog nem lehet [PLev. 45]; stb.

(2) A névmási alapszavúak szintén – akár egy-, akár többirányúak –


toldalékszilárdulással is létrejöhetnek a különböző korokban.
177
(2a) A legkorábbi réteg tő + primer rag révén keletkezik az ősmagyar
korban: innen, onnan, itt, ide, onnan, ott, oda, honnan, hol, túl, tova, tél
’innen’, té ’ide’, távol, által, tege ’tegnap, nemrég’, tegeten, tavaly, már,
majd, majdan, hajdan, miné ’mihelyt’; hogy ’ahogy’, miért. Pl. 1492: ottan
el mene mihelen ebellek; NádK. 315: Innen toua hamiſſan telven valakit
megnem bantaz; 1533: Taual ... hazamhoz jwt vala; DebrK. 349: mine
kezone ... Maria ... Ianos be telec; stb.
Az ómagyar korban hasonlóan alakul az egyebünnen, egyebütt,
másunnan, másutt, másuvá, mindenünnen, mindenütt, mindenüvé; mióta,
mikor, midőn, míg, meddig; távol. Pl. FestK. 393: egyebwnnegh; MargL.
7: egyebevt; CornK. 54r: egyebevue; stb.
A középmagyar korban már tő + több primer rag kapcsolatából alig
alakul határozószó: hajdanta, hajdantán, túlnan, mindig, meddiglen. Pl.
1659: egyéb sem lehet benne mindég [TML I, 369]; stb.
(2b) A tő + szekunder rag révén létrejövő névmási alapszavú
határozóragok természetesen az ómagyar korban jelentkeznek; továbbra,
miként, mentől, mennél, annyira, ennyire, mennyire, annyiszor, mennyiben,
mindenkor, másként, mindenestül, stb. A leggyakrabban megjelenő
névmástő az annyi, ennyi, mennyi, minden, más, egyéb, hány, ez, az,
amelyekhez a korban kialakuló testes ragok majdnem mindegyike
hozzákapcsolódhat határozószói szerepben. Pl. JordK. 383: menewel
ÿnkab; TelK. 16: anneual inckab; AporK. 70: azonban ’rögtön’; stb.
A középmagyar korban ez a csoport sem növekszik ugyanolyan
ütemben, ahogy a hasonló végződésű névszói alapszavúak. Ekkorra tehető
a merre, merről, másszor, másszorra, egyébkor, egyébként, mostanra,
valamint a -képpen utótagot tartalmazó határozószók megjelenése. Pl.
1570: Az zam vetelre valo vraimnak valasztasat ... Massorra hagiak [Kv;
TanJk V/3. 26b]; 1572: Massoris Jol tartyak ott ez azzont [Kv; TJk III/3.
4]; 1608: teőnek illyen ... testamentumot mind mostanra, es mind
ieőuendeőre megh allando keppen valot [Kv; RDL I. 85]; stb.
Az újmagyar korban alig jelentkezik új elem: idáig, odáig.
(2c) A fokjelet tartalmazó határozószók (tovább, továbbá, továbbra,
legottan, legazonnal) analógiásan alakulnak ki, mivel a névmásokhoz
általában nem kapcsolódik fokjel, és a csoport nem is bővül a
továbbiakban több szóval. Pl. 1525: nem lenne thowaba yÿkſeg; ÉrdyK.
509: towabra haggyad; 1562: legottan hadnagyokat emelének közöttök
[ETA I, 18 BS]; stb.
(2d) A birtokos személyragot tartalmazó csoport a legszegényebb az
ómagyar korban: mostanában, általjában. Pl. PéldK. 86: mostanaban;
1517: ha kedegh az doctorok altallÿaban azt mongÿak, hogy semmÿkepen
nem tarthatnak wdvesseghekre; stb.

178
A középmagyar korban a hasonló morfológiai felépítésű névszói
alapszavú határozószók analógiájára születnek meg a hajdanában,
hajdaniban, akkorára, ekkorára, mikorára szók. Pl. 1571: en Bizony
mikorare ezembe wehetem, vgyan az wrak elŏth sokath feddem welle
[Mogyoró MT; BesztLt 3510]; 1753: mellyen is hajdonában lakott Szőcs
Gligor nevű sellér [Buza SzD; JHb IV/12]; 1760: meg dagadatt vala
Lukának az fél álla kapczája, akkorán mint egy fél Lud tojás [Kóród KK;
Ks 17. XXXI]; stb.
Ez a csoport az újmagyar korban a legjelentősebb csoportjává válik a
névmási alapszavú határozószóknak. Ekkor keletkeznek a mikorában,
mikoriban, mikorjában, akorában, akkoriban, akkorjában, ekkoráig,
akkoráig határozószók. Pl. 1768/1771: énis tsak halgattam ekkoraig
[Bukuresd H; Ks 114. 61]; 1845: A Curátorok számadásaikkal ekkorrá
készen legyenek [Nagykapus K; RAk 20]; stb.

(3) Emellett összetétel útján is keletkeztek határozószók a különböző


korokban. „A legkorábbi összetett határozószók ősi névmástövek
egymáshoz tapadásából keletkezhettek: az ’íme ott’, ’íme itt’-féle jelentésű
ám, ím határozószók például legkorábbi nyelvemlékeink idejére már talán
el is vesztették helyviszonyjelentésüket, a még egy névmással megtoldott
íme viszont még később is felbukkan ’ímhol’ jelentésű határozószóként.
Ezekhez az összetett szókhoz képest bonyolultabb szerkezetű az a
határozószó-típus, melyben az utótag ragszilárdulással keletkezett
adverbium volt, az összetétel pedig a nyomatékosítást szolgálta: tahát
’akkor’.” (D. Mátai 2003: 223–4). Pl. JókK. 53: Es mÿkoron aluala ... Eme
ÿewue hoza az ellenſeg; stb.
(3a) E később szófajváltáson átment határozószók mellett névmási
előtaggal keletkeztek az ősmagyar kor folyamán az ittigyel ’itt’, ottogyol,
ottogyal, ottogyan ’ott’, holott ’hol, ahol’, ihol, néha, sumha ’soha’
határozószók. Pl. KTSz. Ihul uagun ſceuz leannoc lacadalma; SzékK. 1:
Kezdetyk Itteģen; ÓMS.: ſumha; stb.
A névmási előtagú határozószók csoportja az ómagyar korban
jelentősen megnő: amott, imide, imígy, ihol, ímhol, ihonott, ugyanott, ahol,
aholott, amíg, amikor, amennyire, amiért; valamikor, néhol, némikor,
egyébkor, máskor, másként, soha, akárhol, akármint, semiként, mindenha
stb. Pl. 1486: vgÿan Iththen vÿſegraddon Zolonk; FestK. 372: ma ees
myndenha; stb.
A középmagyar korban is – a különböző névmáscsoportok
bővülésével párhuzamosan – gazdagodik a határozószók csoportja.
Legtöbbször a határozószókhoz az a-, az-, né-, más-, egyéb-, bár- előtagok
járulnak: azmint, amint, azmíg, amarra, bárhol, bárhogy, bármint stb. Pl.
1634: az szegénységhnek kárt ne szerezzen, az mint néhul talaltattanak az
179
felek [UF I, 333]; 1793: kit erre, kit amarra el loditott [Dés; DLt]; 1854:
Bár mint igyekeztem magamot viszonyaink borongó ködén túl tenni, nem
tudtam [ÚjfE 4]; 1862: bár hol is találtathato ingo és ingatlan
birtokunkban [Kv; Végr.]; stb.
(3b) Szerves összetétel révén, alárendelő szintagmatikus kapcsolatból
jönnek létre az ősmagyar kor folyamán a tegnap, holnap szavaink.
Az ómagyar korban számos mellé- és alárendelős összetétel kap
határozószói szerepet: olyigen, úgyannyira, éhen-szomjan, étlen-itlan,
idetova, tétova, idestova, egyszersmind, hanyatt-homlok; másnap,
mezítláb, négykézláb, midőn (mi + időn), sokadmagával, otthon,
mindörökké, mindvégig, mindjárást, mindaddig, elvégre. Pl. JókK. 43:
ydeſtoua ewrÿzuen; MvS.: ha miden te atyad ... meg elend; vö. későbbi
példákkal: 1585: latok hogy heiadon feowel mezit lab eg’ ingbe gatiaba az
ereos hidegbe fűt vala Biro vramhoz [Kv; TJk IV/1. 480]; 1552: A bórr ital
vtan kedig mindgyerast elueβ eβec [HeltDial. K7b–8a]; 1578: Byro vram
mingiart el kwlgie(n) [Kv; TanJk V/3. 173a]; 1557: azt vallak mind ewreke
orzagh wtanak leni [Beszt.; BesztLt 49]; stb.
A középmagyar korban szintén nagyon sok összetett határozószó
alakul, akár mellérendelő, akár alárendelő szóösszetétel révén.
Mellérendelőek: külön-külön, néha-néha, már-már, réges-régen, telides-
tele, maholnap, hébe-hóba, egyre-másra, össze-vissza, szegről-végről,
körülbelül, dérrel-dúrral, ímmel-ámmal. Alárendelőek: jóformán,
szabadlábra, szépszerént, másodízben, egynéhányadmagával,
egyvégtében, lóhalálában, ottbenn, ittkinn, odaki, lélekszakadva,
készakarva, csakhamar, mindinkább, mindezért, stb. Pl. 1573: Zokan
vadnak oda ky [Kv; TJk III/3. 210]; 1638: Monda ... hogi nosza szep
szerent valogassatok ki az eőrejteket [Mv; MvLt 291. 150a]; 1662: Csáky
István ... csaknem lóhalálában sietne Almás várába [SKr 129–30]; 1750:
megis verte jo formalag fejit be törte [Veresegyháza AF; Told. 43]; 1764:
magáét ne kérje, mert különben össze-vissza <a> barátság [RettE 173]; stb.
(3c) Szervetlen összetétel révén az ómagyarban alakulnak a következő
határozószók: mígnem, hogynem, esmég(len), ismét(len), alighogy stb. Pl.
1502: az faluth ... essmeg el ffoglalya; NagyszK. 30: eſmeglen elol v
menne; MargL. 3: alek hog; stb.
Ez, a határozószók körében viszonylag ritka szóalkotási mód hozza
létre a középmagyarban a máris, korántsem, mármost, nemrégiben
szavakat. Pl. 1667: máris karba állittattak az dolgok [TML IV, 81]; 1662:
mármost hova mennének [SKr 456]; 1730: Opra Miklos nem regiben Sz:
Palt ... hólt meg [Retteg SzD; TKl]; stb.
(3d) Az ómagyar korban, a névutók előretörésével a névutós
összetételek is határozószói szerepet kaphattak: azután, ezelőtt, azolta,
azonközben, mielőtt, minekelőtte, másfelől, egyaránt, sokképpen,
180
tegnapelőtt, stb. Pl. JókK. 14: Az vtan varÿ; 86: az ert legÿen egÿarant
eteltek; 46: akkoron monda; 84: azonkezbe az baratok belyewuenek;
A középmagyarban ezek mellé kialakul a szemközt, rendkívül
határozószó, és megjelenik egy új csoport, a -felé utótagok tartalmazó; pl.
felfelé, aláfelé, hazafelé, befelé stb. Pl. 1562: Tótország felől haza felé
indula [ETA I, 13 BS]; 1605: inkab ollyan fel fele valo helyen megh
marazhassa az valonoktol [Kv; TJk VI/1. 709]; 1667: a rendkivül történt
alkalmatlanság kénszerít bennünket [TML IV, 77]; stb.

A határozószók keletkezésének módozatai közül elsősorban a rag- és


jelszilárdulás az, ami az ősmagyar, ómagyar és középmagyar korban jelen
van: az ősi ragok mellett az ómagyarban és a középmagyarban mindinkább
a testesebb, szekunder ragok megszilárdulásáról beszélhetünk (hiszen ezek
kialakulásukkal háttérbe szorítják az ősi, primer ragokat); ugyanakkor nem
kevés azon határozószók száma, amelyek akár birtokos személyragot,
illetve fokjelet tartalmaznak. Mindkét típus megjelenik már az ómagyar
korban, de a rendszer a középmagyarban teljesedik ki, amikor már inkább
analógiás toldalékolásról, és a toldalékok megszilárdulásáról beszélhetünk.
Az újmagyar korban már csak analógiásan keletkeznek hasonló módon
határozószók, de mivel az előző korokban rengeteg, majdnem az összes
lehetséges viszonyt kifejező határozószónk megszületik, az újmagyar
korban csak elvétve jelennek meg újak.
A középmagyar korban felerősödik az összetétellel keletkező
határozószók csoportja, és ebben a korban, illetve az ezt követőkben
inkább ez a határozószók keletkezésének a módja. Ez annak is köszönhető,
hogy a szóalkotás a középmagyar kor végétől mindinkább összetételek
révén valósul meg, és ez hat ki a viszonyjelölő elemekre is. (Vö. a
névmások keletkezésével; ill. l. Fazakas 2007: 123–164.)
Ragtalan határozószónk aránylag nagyon kevés van, ezek inkább
melléknévből, igenévből keletkeznek szófajváltással, vagy idegen
nyelvekből kerülnek a magyar határozószó-állományba.

A határozószók körében már az ősmagyar kortól fogva számolhatunk


egyirányú és az irányhármasságot tükröző határozószókkal. Ez a kettősség
a mai napig fennáll. Érdekes az a törekvése a magyar beszélőknek, hogy
ahol a jelentés is engedi, az ómagyar korban és a középmagyar kor elején
minden határozószónak megalkossák az irányhármasságnak megfelelő
három alakot. Mivel ennek következtében sokszor szinonim határozószók
alakulnak ki, a középmagyar kor után ezek egy része kivesz a nyelvből,
vagy a nyelvjárásokba húzódik vissza. (Pl. mikorában, mikorjában,
hajdanta, hajdantán, jobbadán, rögtönében, sokszorta, sebten, üstöllést
stb.) Természetesen a mai napig élnek a helyviszonyt jelölő határozószók
181
irányhármasságot tükröző alakjai; azonban a nem helyviszonyt jelölőek
között többnyire egyirányú határozószókat találunk. Ez nagyban összefügg
mondatbeli szerepükkel, hiszen pl. a fok-, állapot-, mód-, eredmény-,
tekintethatározóként stb. álló határozószóknak nincs szükségük arra, hogy
irányt jelöljenek.
Mondatbeli szerepüket tekintve, a határozószók körében fokozatosan
alakul ki a primer helyviszonyjelölés mellé az idő és mód jelölése, és már
az ómagyar kor végére számos olyan elvontabbnak minősíthető viszony
jelölésére lesznek alkalmassá a határozószók, amelyek a mai nyelvben is
fellelhetők: pl. állapothatározói, fokhatározói, célhatározói, okhatározói,
hasonlító határozói stb. szerep. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy a
mondatban igékhez, állítmányokhoz kapcsolódnak, és a cselekvés
különböző módozatát, körülményét (is) kifejezik, valamint annak, hogy
különböző határozóragok megszilárdulásával jöhetnek létre.
Emellett a határozószók fokozhatóságával is számolnunk kell. „A
határozószók körében az a fokozhatóság feltétele, hogy a határozószó által
kifejezett határozói körülmény hasonlítható (viszonyítható) legyen. Így
jöhet csak létre például az alapfok : középfok oppozícója (alá : alább;
távol : távolb; de nem fokozhatók az együtt, külön, mindenkor stb. típusú
határozószók). A kései ómagyar korban e jelentésbeli feltételeknek
megfelelő határozószóknak is csak viszonylag szűk köre fokozható.
Elsősorban a hely- és időbeli távolságot, irányt jelölők, de a mód- és
fokhatározószók között is jelen van a fokozás mint grammatikai kategória.
Ha a különböző határozószó-típusokat hasonlítjuk össze ebből a
szempontból, megállapíthatjuk, hogy az összetett határozószókra nem
jellemző a fokozhatóság. Az egyszerű határozószók közül sokkal
erőteljesebben jellemző a fokozás a névszói alapszavúakra. A névmásiak
közül főleg néhány olyannak van közép-, illetve felsőfoka, amely már nem
helyettesítő funkciójú, azaz jelentését tekintve a névszóiakkal rokon,
például távol – távolb, azonnal ’rögtön’ – legazonnal stb.” (D. Mátai 1992:
643). Természetesen a fokozhatóság feltételei ma is ugyanazok, mint az
előző korokban.

A névutók és az igekötők tárgyalásakor látni fogjuk, hogy a


határozószók könnyen váltanak szófajt, különösen névutókká és
igekötőkké válhatnak. A határozószók azonban nemcsak viszonyszavak
jellemzőit vehetik fel, és válhatnak igekötőkké vagy névutókká, hanem a
következő szófajváltások is végbemehetnek:
• határozószó → ige: ugyan nagyon ritka jelenség, hogy
határozószó igévé alakuljon, mégis ez történt az ősmagyar kor
folyamán a jelen és az átall határozószókkal (vö. jel főnév + -n

182
lokatívuszrag; által ’keresztül’); pl. KTSz. ſ[ce]nt bulch aſſu[n]noc
vg[o]n ielunel ’Szent, bölcs asszonynak ugyan jelenél’; stb.
• Ennél gyakoribb jelenség a határozószó → főnév szófajváltás,
különösen a különböző időpontok és helyek megnevezését
illetően. Így alakul határozószóból főnévvé az ősmagyar korban a
holval ’korán’ → ’reggel’, reggel, rokon ’közel’ → ’családhoz
tartozó személy’, közel (vö. a közelben).
• A határozószó → melléknév változás sem volt ritka dolog az
ősmagyar korban: így lesznek a messze, rokon, illetve a -talan/
-telen képzős határozószók melléknevekké. Pl. Volek ſyrolm
thudothlon; stb.
• Nagyon ritka a határozószó → névmás szófajváltás, hiszen a
fordítottja a sokkal gyakoribb, névmási tőből ragszilárdulással
keletkezhetnek határozószók. De van példánk erre is az ősmagyar
korban: a mennyi, ennyi, ily, oly, mely határozószók átlépnek a
névmási kategóriába, miközben határozószói szerepük is
megőrződik.

3.7.2. A névutók

„A névutó szófaji kategóriája valamennyi rokon nyelvben létezik, a


különböző nyelvek névutóállományának egyedi vonásai azonban arra
mutatnak, hogy e részrendszerek kiteljesedése az egyes nyelvek külön
életének időszakára esik.
A magyar nyelv névutórendszerének kialakulásában döntő
jelentőségűnek kell tekintenünk a nyelvemlékes kort megelőző időszakot:
ebből az időből – tehát az ősmagyar korból – eredeztethető ugyanis
névutóállományunk máig is élő elemeinek jelentős része. Ragos
névszóként, majd névutóként kell számon tartanunk ekkor azokat az
alakulatokat is, amelyek a későbbi szekunder határozóragok (-ban/-ben |
-ba/-be | -ból/-ből; -val/-vel; -nak/-nek stb.) előzményei. (...)
A névutóknak ezt a korai rétegét tipikus morfémaszerkezet jellemzi:
tő és határozórag kapcsolatából, tehát két morfémából állnak. A tövek
vagy olyan névszók, amelyek többnyire besorolhatók bizonyos
szemantikai kategóriákba (például valamihez viszonyított helyet vagy
irányt jelölnek), vagy – ritkábban – névmások. A toldalékok primer
határozóragok: alól-l, elő-tt, fel-é, illetőleg, tú-l, mi-á stb.
A rendelkezésre álló adatokból arra következtethetünk, hogy az
ősmagyar kor kezdetén létezett a ragos névszói állománynak egy olyan
rétege, amelyben a ragok és az alapszó kapcsolata igen szoros és többé-
kevésbé állandósult lehetett, s amelyre mind a határozószók népes
183
csoportjának, mind a névutói rendszer jelentős részének az eredete
visszavezethető. Ebből az állományból az ősmagyar kor folyamán
megindul a névutói szófaj kiválása, a korszak végére pedig létrejön az
önálló névutói rendszer” (D. Mátai 1991: 442).
Névutóink tehát megszilárdult ragos névszók, amelyek a
nyomatékelvesztés és a mondattani kapcsolódás átértékelődésének
következtében mindinkább csak a hozzájuk kapcsolódó névszóval képesek
mondattani szerep betöltésére. A névutók nemcsak abban mutatnak
rokonságot a határozószókkal, hogy bizonyos (kezdetben hely-) viszonyok
jelölésére alkalmasak, hanem keletkezésük is hasonló módon megy végbe.
A névutók között inkább névszói alapszavúakkal számolhatunk,
nagyon kevés névmási alapszavú névutónk keletkezik, több mint valószínű
azért, mert a névmások alapvetően valamely szófaj helyettesítőjeként
jelennek meg beszédünkben, a névutók pedig – a névszókhoz való
kapcsolódásuk révén – erre nem hivatottak. Ellentétben a határozószókkal,
a névutók között nem találunk összetetteket; többségük ragszilárdulással
keletkezett a következőkben bemutatandó szerkezetekből.
(1) Névutóink többsége birtokos szerkezetben keletkezett. Ezek
természetesen lehettek jelöletlen, vagy jelölt szerkezetek.
(1a) A kezdeti jelöletlen birtokos szerkezetek egy ragtalan, jelzői
szerepű névszó és egy határozóragos névszó kapcsolatából áll: pl. ház belé.
Ebben a szerkezetben a ragos főnév úgy válik névutóvá, hogy fogalmi
jelentése háttérbe szorul, és a viszonyjelentése kerül előtérbe a ragnak
köszönhetően, és így az új funkcióban álló szó ragszilárdulással
lexikalizálódik, és csak az előtte álló névszóval képes mondattani szerepet
betölteni. Ennek a folyamatnak az eredményeként már névutókká
alakulnak az ősmagyar korban a későbbi határozóragjaink előzményei: a
belen, belé, belől, stb. Ezek jellemzői, hogy az irányhármasságnak
megfelelően háromféle alakjuk alakul ki: pl. alatt, alól, alá; illetve egy idő
után személyragot is kaphatnak ezek a névutócsaládok: mellettem,
melletted, mellette, stb. (Csakhogy ezek már névutók; illetve a később
raggá válók is megszűnnek névutók lenni.)
„A felől és a felé névutó töve ’oldal’ jelentésű főnév; csak ablatívusz-
és latívuszragos alakja van, bár lehet *fél-t, *fél-en lokatívuszragos is.
Funkcionálisan tehát ez is háromirányú sor lehetett, melyben a felől alak is
betölthette a lokatívuszi, illetőleg a latívuszi szerepet (vö. HB.: »mend w
ſzentíí eſ unuttei cuzicun iov felevl iochtotnia ilezie wt«: mind[en] ő
szentei és önöttei közükön jó felől iktatnia élessze őt!). A háromirányú
névutók rendszere e korban stabilizálódott. Később új elemek lényegében
már nem lépnek be ebbe a rendszerbe: az újonnan keletkező névutók már
nem alkotnak szócsaládot” (D. Mátai 2003: 227).

184
Természetesen már az ősmagyarban lehettek egyirányú névutók, mint
pl. az ellen ’szemben’ és a képpen is.
Az ősmagyar kor végén a következő, jelöletlen birtokos szerkezetből
alakult névutóink vannak: belől, benn, belé; alól, alatt, alá; elől, előtt, elé;
elvől ’túlról’, elvett ’túl’, elvé ’túlra’; felül, felett, felé; közül, között, közé;
mellől, mellett, mellé; mögül, mögött, mögé; felől, felé; ellen, képpen. Vö.
későbbi adatokkal: JókK. 66: hegÿek eluewl ’hegyeken túlról’; MünchK.
14va: tènger èlue ’tengeren túlra’; 1625: Az viz elue valo mezeoben [Uzon
Hsz; BLt]; 1566: mys az gonosz erkölchü emberek közi ne szamlaltassunk
[SzO II, 188]; 1568: v nem vezen az zvlv kvzvt parlagoth el [Kv; TJk III/1.
190]; stb.
Az ómagyar korban tovább gazdagodik ez a csoport a helyett ’vminek
a helyén’, viszett ’helyett, gyanánt’, iránt (aránt ~ iránt < arány ’irány’ +
-t lokatívuszrag), szeren, szert (szer ’sor’ + -n, ill. -t lokatívuszrag; vö. a
mai nyelvjárási határozószóval: szerre), koron, kort, közbe, közben
névutókkal. Pl. JordK. 164: Es onnan ky ſereghwlween zallanak megh ... az
arant hol Jeryko varaſa vagyon; BécsiK. 90: Vtolzeren ’utoljára’; CzechK.
48: halalom koron; WinklK. 115: neked vagÿok adwan fyw vÿzett; stb.
A középmagyar korban már csak analógiásan jönnek létre primer
ragokat tartalmazó névutók, hiszen ekkor a birtokos szerkezet már minden
helyzetben jelölt volt. Az irányhármasság jelölésére alakul a körül mellé a
körött, köré; megszületik a hegyől, hegyett, hegyé, de nem terjed el az
egész nyelvterületen, és az újmagyar korban ki is szorul a köznyevből. Az
egyirányúak körében ekkor jelenik meg a végett, hosszat (vö. naphosszat,
órák hosszat, utcahosszat) névutó. Vö. egy későbbi példával: 1879: Sétál
naphosszat fel és le a napfényes utcákon [PLev. 43]; stb.
A középmagyar kort követően jelöletlen szerkezetben már analógiásan
sem jönnek létre névutók.
(1b) Jelölt birtokos szerkezetből az ősmagyar korban csupán egy
névutónk keletkezik: az után (út + á birtokos személyrag + -n
lokatívuszrag).
Az ómagyar kortól – a birtokos szerkezeteken belül – mindinkább a
jelöltekből alakulnak névutók, és egyre nagyobb szerephez jutnak a testes,
szekunder ragok (l. a testes ragok keletkezésének idejét, a birtokos
személyragok elterjedését, illetve a határozószók kialakulását is). Így
jönnek létre ekkor a híján, híjával; gyanánt, gyanaján, gyanába; közibe,
köziben; feliben ~ fölében, felire; elibe ~ elébe ~ eleibe; fejében; táján,
tájt, számából, számába, számára; örvén ’ürügyén’ névutók. Pl. ÉrdyK.
312: eetel ytal gyanant; 545: oltaranak feelyben; JókK. 147: farkaſnak
eleybe; 1507: valamy labas Barmon lezen h<azam> tayan [NyIrK VI,
187]; stb.

185
A középmagyarban ezekhez csatlakozik az esetében, fejében,
következtében, ellenére, javára, módjára, részére, útján, truccára
’ellenére’. Ez utóbbit a 19. században kiszorítja a dacára névutó. Pl. 1573:
penzt kert pecine zeole mywre Must feiebe [Kv; TJk III/3. 206]; 1711: az
eo részere valo vendegeketis ... tartsa fel [Kissolymos U; BLev.]; 1748:
Melly maga-feledett bolondság az isten jó-voltának trútzára belé-
keveredni minden-féle gonoszságban; 1765: vonakodás esetében vgy ki
nem állás következtében megbűntetődjék [M.bikal K; RAk 256]; 1814:
Timár Mihály eő kglm(ne)k a közönséges kotyavetye uttyán két égymas
után következett esztendőkre ki adott szamos és Nádas vizének halászattya
ideje ki tölt volna [Km; KmULev. 3]; stb.
Az újmagyar korban is folytatódik ennek a csoportnak a bővülése,
hiszen napjainkig ez a legtermékenyebb módja a névutóvá válásnak. A
kimondottan névutói szerepben álló szavak mellett (pl. alapján, céljából,
dacára, érdekében, értelmében, esetén, folyamán, folytán, kapcsán, létére,
mentén, múltán, nyomán, részéről, révén, során, terén, területén stb.)
ekkor sok névutószerűen viselkedő ragos névszó is megjelenik, amelyek
nagy része az újabb magyar korban válik teljes értékű névutóvá:
alkalmából, céljára, címén, dolgában, esetére, irányában, keretében,
következményeként, közelében, múltával, okán, segítségével, tekintetében,
ürügyén stb. Ezek névutóvá válásához és elterjedéséhez az is hozzájárult,
hogy az újságírói stílus kedvelt szerkezeteiben jelennek meg: ugyanis a 19.
század végén az újságírók szóhasználata révén kezd elterjedni bizonyos
ragos névszóknak a névutós szerkezetekkel való helyettesítése. (Ez nem
jelenti azt, hogy minden névutós szerkezetet ragos névszóval lehetne
helyettesíteni, hiszen akkor nem lenne szükségünk névutókra.) Pl. 1800: el
őregedet és tehetetlen létire azokott nem praestalhatta [Seprőd MT;
BalLev.]; 1819/1831: F. K. Fő I. Tanátsnak két rendbéli Rendelése
nyomán [Aranyosrákos TA; Borb. II]; 1843: a’ Contractust ... Balás
Annátol kívánhattya az erről szollo osztálylevél értelmébe [Mv; Tolvaly
lev.]; 1847: Sebje van a’ jobb lábán, a’ szárhus közelében [DLt 806]; 1847:
nemes Alsó-Fejér vármegye tisztei irányában ... illetlen ... szókkal élt
[VKp 210]; 1859: Nagy Albert czébeállás taxa czimen fizetett 10 Rf 50 xr
[Kv; AsztCSzám. 55]; stb.
Az újabb magyar korban szilárdul névutóvá a mentén, területén,
szempontjából, vonatkozásában, magasságában. „Sok köztük a még csak
lazán megszilárdult, névutóvá válóban lévő alakulat. Jó néhány névutónk
egyszerre formálódik birtokos- és minőségjelzős szerkezetben: terén –
téren, alapján – alapon, címén – címen, szempontjából – szempontból stb.
A birtokos szerkezetben keletkezettek könnyebben, gyorsabban
beilleszkednek a névutórendszerbe” (D. Mátai 2003: 826).

186
(2) Értelmezős szerkezetből is keletkezhetnek névutók. Így válik
névutóvá az úton által, fiúval össze típusú szerkezetekben az ősmagyar
korban az össze, egyenbelű névutó (vö. ÓMS.). Az így keletkezett
névutóink ragvonzóak, hiszen egy olyan szerkezetből alakulnak, ahol az
alapszó ragos főnév, a később névutóvá váló szó pedig még értelmezői,
magyarázó szerepű határozószó.
Az ómagyar korban hasonló szerkezetekből alakulnak a felől, kívül,
belül, együtt, egyembe, egyetembe határozószók névutókká, illetve
szóhatár-eltolódással egy rag és egy határozószó kapcsolatából a nélkül
(vminél kül ’kívül’ > vmi nélkül; vö. JordK. 384: egÿk nem eſÿk az feldre
tÿ atýatoknal kÿl; JókK. 5: kÿ nelkewl; 44: nalanalkewl; FestK. 391:
akaratom nekwl). További példák a korban keletkező névutókra: 1524:
germekÿmvel egyembe; JordK. 54: kyk te kapwdon belwl laknak; stb.
A középmagyarban alakulnak határozószókból a felül, alul, innen, túl,
keresztül, ill. szemközt, szemben, szembe ragvonzó névutók. Pl. 1573: tot
falun alol [Szilkerek SzD; JHbK XLIV/11]; 1599: Az vy kosaron inne(n)
[UszT 14/13]; 1600: Veottem Egy Eoregh fat az Silipen kereztewl alal
keoteo fanak [Kv; Szám. 9/VIII. 11]; 1653: regi Szolgalom imar fizetesen
feliúl hagiok egi boriuzo tehenet es egi diznot [JHbK XLII/3]; 1653: egyik
rendbe jancsárt állatott, a másik rendbe szemben véllek német gyalogot
[ETA I, 100]; 1838: tŏbb esztendŏken keresztŭl [Dés; DLt 187/1842]; stb.
A (vmivel) átellenben, (vmitől) távol az újmagyarban csatlakozik e
ragvonzó csoporthoz. Mint láthatjuk, ekkorra már erősen legyengült az a
keletkezési mód.
(3) Minőségjelzős szerkezetből is alakulhat szintén ragszilárdulással
névutó. Így keletkezik az ómagyar korban a móddal, módra. Pl. ÉrdyK.
562: eedes kezeyt meellyen kerezt modra el teryetween; stb.
A középmagyar kor folyamán a minőségjelzős szerkezetből alakuló
névutóink megszületését nagyban elősegítik a szerkezetbe belépő
névmások (pl. ez esetben, oly módon, vmi okán stb.), és így e csoport
jelentősen kibővül: pl. tájban, formában, formán, módon, esetben,
számban, számra, okon, okkal, okból, októl, okért, ízben, végre, céllal. Pl.
1582: a’ poharokat es kalanokot ... Bekesi Janosnak Adtha Gira zamra
eóreók Arron [Kv; TJk IV/1. 25]; 1600: vgy verte taglotta az Anniath,
hogy holt Zamban hatta [Kv; TJk VI/1. 416]; 1750: hány izben szidalmazta
bestelenítette Nzts Kővendi Nagy Joseph Urot [Vadad MT; VK]; 1764:
Voltanak Istállok is valami romlandó formába(n) [Udvarfva MT; Told.
44/26]; stb.
A ragtalan alapszóhoz járuló névutók, illetve névutószerű szavak
csoportját az újmagyarban a következők gyarapítják: alapon, alkalommal,
áron, célból, célra, címen, mértékben, néven, részről, révén, téren, végről,
végre, vonalon stb. Pl. 1854: ennyi nemes tüznek, ennyi genialitásnak mért
187
kelletik a katona szolgai teren mecsevészni [ÚjfE 74]; 1896: akinél most
két elbeszélésem van ... a Gyulai bácsi révén ismét [PLev. 177]; stb.
(4) Határozós szerkezetből alakuló névutóink tulajdonképpen
határozói igenevek szófajváltásával jönnek létre. Pl. vmitől fogva ~ fogván,
megválva az ősmagyarban alakul névutóvá határozós szerkezetből.
A határozós szerkezetekben kialakuló ragvonzós névutók számát az
ómagyar korban a (vmire) nézve, (vmihez) képest szaporítja. Pl. JókK. 69:
hozyaÿa keppeſt; stb.
A középmagyar korban sem gyarapodik jelentősen ez a típus, csupán a
fogvást, kelve, kelvén, jutva, jutván, nézvén igenevek szófajváltásáról van
tudomásunk. Pl. 1619: nem az országra, sem az uramra nézve mondom
[BTN2 278]; 1670: Radnától fogvást le Havaselföldéig [Bodola Hsz; SzO
VI, 328]; stb.
Az újmagyarban megerősödni látszik ez a csoport az ellentétben,
eltekintve, kapcsolatban, kifolyólag, megfelelően, mérten, tekintettel,
viszonyítva, vonatkozóan stb. névutókkal. Pl. 1840: fel ügyelői kŏrŏböl (!)
ki folyolag [Dés; DLt 848a]; stb.
(5) Alanyos szerkezet is alapot szolgáltathat a névutó létrejöttének. E
típusba tartozik az ómagyarban az eredeti határozói igenévből
szófajváltással névutóvá váló múlva, múlván. Pl. 1525/1640: esztendő
múlván az mesterek közzé be esküttessék; stb.
A múlva, múlván mellé a középmagyarban jön létre a nem hosszú
életű múlvánt. Pl. 1569: Annak wthana nem sok nap mwlwa [Kv; KvLt
II/19]; 1573: Annak vtanna egy harmad Nap Mulwant, esmet meg
go(n)dolya [Kv; TJk III/3. 198b]; 1584: fel ora Mulwan az laba meg veszet
[Kv; TJk IV/1. 259]; stb.
A felsoroltakat leszámítva, alanyos szerkezetből nem alakul több
névutónk.
(6) A középmagyar kor során tárgyas szerkezetekben is megindul a
névutóvá válás. „A tárgyas szerkezetben létrejött vmit kivéve ~ kivévén
fokozatosan kiszorította az addig ilyen jelentésű vmitől megválva ~
megválván névutót: 1584: »Semmy idegen ... semmy marhaiat ell ne
Adhassa idegen ... embernek, ky Wewen az sokadalom Napiath«: ’valamit
nem számítva’ (SzT.). Ha a névutó alapszava ragos névszó, akkor a névutó
meg is előzheti azt, illetőleg el is szakadhat tőle” (D. Mátai 2003: 651).
A tárgyas szerkezet az újmagyar korban sem ad sok névutót; ekkor
nyer névutói szerepet az illetően, illetőleg, tekintve. Pl. 1843: A Varga
Katalin dicsekedésit illetőleg csak annyit hallottam ... [VKp 81]; 1896:
olyan nehéz lesz neked elolvasni, az én betűimet tekintve [PLev. 184]; stb.

A névutók specifikusan birtokos szerkezetekben keletkeznek,


legyenek azok – kezdetben – jelöletlenek, vagy – később mindinkább –
188
jelöltek. A mai napig ez a csoport tartalmazza a legtöbb elemet, és a
legújabban létrejövő névutók általában szintén birtokos szerkezetekből
alakulnak. A minőségjelzős és a birtokos jelzős szerkezetekből származó
névutóink legnagyobb része névutócsaládokat alkot (az irányhármasságnak
megfelelően), és ezek azok, amelyek ragtalan névszókhoz kapcsolódnak.
Legtöbbször hely- és időviszonyok jelölésére alkalmasak elsősorban.
A ragvonzó névutók az értelmező jelzős, határozós és tárgyas
szerkezetekből születnek, és ezeknek többnyire nincs családjuk, hiszen
általában elvontabb viszonyokat, vagy legalábbis nem hely- vagy
időviszonyt fejeznek ki.
A névutók megjelenését és elszaporodását az az igény hozta létre,
hogy az egyes viszonyokat minél árnyaltabban lehessen kifejezni.
Viszonyjelölő funkciójuk rokonítja őket a határozószókkal és a
határozóragokkal. A határozószókkal és határozóragokkal való rokonságot
keletkezésük módja is mutatja, illetve az a tény, hogy a kezdeti
helyviszonyjelölő elemek később más funkciókat is nyerhetnek, azonban a
kiindulópont, az esetek többségében, a helyviszonyra való utalás.
Akárcsak a határozószók és a határozóragok, a névutók is lehetnek
irányhármasságot mutatók, illetve egyediek, egyirányúak. Az is figyelemre
méltó, hogy a többirányú névutóknak megfelelő határozóragok és
határozószók maguk is többirányúak, illetve az egyirányúaknak egyirányú
határozóragok és határozószók felelnek meg. Mind az egyirányúak, mind a
többirányúak körében nagyon sok olyan névutó található, amely alakilag
egybeesik a határozószavakkal, így ezek kettős szófajúak, és mondatbeli
szerepük dönti el tulajdonképpen szófajiságukat. (Pl. által, belül, együtt,
ellen, alól, alatt, alá, mögé, mögül stb.) Ez a határozószókkal és a
határozóragokkal való rokonság azonban nem azt jelenti, hogy a
mondatban ezek akár felcserélhetők egymással, hiszen akkor nem is lenne
szükségünk ennyi viszonyjelölő elemre.

A névutók nem képesek szófajváltásra, azonban belőlük, mint fennebb


láthattuk, különösen az ómagyar kor folyamán határozóragok alakulnak,
azaz agglutinálódás következtében toldalékokká válhattak. Ezzel
egyidőben bizonyos névutók megmaradtak névutóknak is, mások pedig
elvesztették névutói szerepüket; éppen a raggá válás következtében
vesztek ki (pl. reá, ért, belé, belől stb.).

3.7.3. A névutó-melléknevek

Az újmagyar korban alakul ki a névutó-mellékneveknek nevezett


szófaj. Mint elnevezésük is mutatja, névutók melléknévi használatáról van
189
szó. Ez azonban nem szófajváltással, hanem képzéssel valósul meg. A
való, levő igeneveket tartalmazó szerkezeteket túl hosszúnak érezhették a
beszélők. Így a való-t, levő-t megelőző névutóhoz egy -i melléknévképzőt
kapcsoltak, és ezáltal pl. a vmi alatt való ..., vmi felett levő ...
szókapcsolatok vmi alatti, vmi feletti szerkezetté rövidültek, amelyben a
feletti, alatti névutó-melléknév. „Leginkább lokatívuszi jelentésű
névutókból lett névutó-melléknév: előtti, fölötti, közötti, melletti, utáni stb.,
hiszen a való, levő igenév, melyeket az -i képző felváltott, legtöbbször
valahol lételt fejeznek ki. Ablatívuszi névutóból csak néhány származék
keletkezett: alóli, felőli, mellőli stb., latívuszi irányú névutónak azonban
nem lett -i képzős párja (nem lett *feléi, *közéi, *mögéi stb.). Néhány nem
helyhatározót alkotó egyszerű névutónak is keletkezett -i képzős
származéka: iránti, nélküli, szerinti stb.” (D. Mátai 2003: 750). Pl. 1771:
istenfélelem nélküli fiammal való bajomnak eligazítása [RettE 373]; 1808:
az azok iránti bővebb bizonyíttások megtétethetése jussát egészen fen
tartom [Rücs MT; IB]; 1808: azok mind fel-vétetvén, részre hajlás kívül
téjendő betsű szerénti árrokon ... meg-fordittassanak [Rücs MT; BfR];
1823: A’ Falu feletti jó korban lévő szöllő [Erdőszengyel MT; TSb 43];
1825: A Tizenegyedik Nrus alatti Specificatio bizonyittása szerént [Szkr;
Borb.]; 1834: A To melletti ... Nyilak [Gyalakuta MT; EHA]; 1835:
tartozásaikan felyüli robotra kénszerittette volna [Zsibó Sz; WLt]; 1836:
Az ugy nevezett Két Viz közötti fertállyokon [Kv; Pk 3]; stb.
A ragos névszók megszilárdulásából vagy igenévből keletkezetteknek
nem lesz melléknévi származéka.
Az új szófaj mondatbeli szerepe hasonlít a névutókéhoz, hiszen a
jelzői szerepet nemcsak az -i képzős alak tölti be, hanem az egész névutó-
mellékneves szerkezet.

3.7.4. Az igekötők

Az igekötő grammatikai rendszerbeli helyének kijelölésére tett


kísérletek a kezdetektől napjainkig az önálló szófajiságtól a képzőszerű
módosítószókig felölelik az összes lehetséges változatot. Az utóbbi
évtizedekben a kutatók nem arra keresik a választ, hogy az egyes szófaji
kategóriák közül melyikbe lehetne besorolni az igekötőt (itt is elég nagy a
tarkaság), hanem arra, hogy a magyar igekötők önálló szófajisággal
rendelkeznek-e vagy sem. Itt most – az érvek felsorakoztatása nélkül – úgy
tekintünk az igekötőkre, mint önálló szófajú lexémákra, amelyek, akárcsak
a határozószók és a névutók – elsősorban irány- és viszonyjelölésre
használatosak.

190
Az igekötők nem ősi örökségei nyelvünknek, hanem a magyar nyelv
önálló életében jöttek létre, viszonylag későn, és csoportjuk ma is
bővülőben van.
Az igekötők elsősorban szófajváltással jöttek létre határozószókból,
illetve ragszilárdulással ragos névszókból.
A legkorábbi réteg latívuszragos határozószók szófajváltásából jött
létre. Ezek közé tartozik a le (< lé), fel (< felé), ki (< kí), be (< belé > bel),
el (< elé), meg (< megé ’vissza’). Korai példák: HB.: mige zocoztia vola
’megszakasztja vala’; KTSz.: nazaret [v]araſat mege lel[he]ſſe ’Názáret
városát meglelhesse’; ele menuen bethle[hembele] ’elmegy Bethlehembe’;
JókK. 44: bel megyenuala az hazba ’bemegy vala a házba’; ÉrsK. 83: bee
ment wolna; 215: fogagyatok beeh; ÓMS.: buabeleul kyniuhhad ’bújából
kihúzzad’; ÉrdyK. 8: kywe hanyatnak belole ’kihányatnak belőle’. A
példákból kitetszik, hogy kezdetben egy lazább határozós kapcsolatban
jelenik meg az irányjelölő szó kimondottan mozgásjelölő igékkel. A
határozós kapcsolatban az erős irányjelentés egy idő után háttérbe szorul,
vagy meggyengül, és elsősorban a befejezettség az, ami előtérbe kerül. Ez
az új jelentésmozzanat oda vezet, hogy a határozószóból igekötő lesz. Az
irányjelentés háttérbe szorulásával egyidőben megkezdődik az alaki
rövidülés is. Ezt az alaki rövidülést jelzik az ÉrsK.-beli és az ÓMS.-beli
adatok. Természetesen az irányjelölés ezután is egyik fő funkciója lesz az
igekötők nagy részének, de ehhez társul az új funkció. Ez az új funkció
többféle lehet: elsősorban az aspektusképzés (perfektiválás, a cselekvés
akcióminőségének megváltoztatása, az ismétlődés kifejezése, a cselekvés
tartósságának vagy huzamosságának kifejezése) jellemző az igekötőkre (a
határozószókkal szemben), illetve a jelentésspecifikáló szerep (el egészen
a pregnáns igék létrehozásáig). Emellett az igekötő megváltoztathatja az
ige szintaktikai viszonyait is úgy, hogy az igekötős ige, szemben az
igekötő nélküli igével, másfajta határozót kíván, leszűkíti az alapige kötött
bővítményeinek körét, új vonzattal bővítheti az igét, vagy az intranzitív
igéket tranzitívakká teszi.
De vegyük sorra ezeket! Az igekötő jelentésmódosító szerepe a
következőkben áll:
• a legrégibb és máig megmaradó funkciója a cselekvés irányának a
megjelölése; a korábbi rétegekhez tartozó igekötők mind
megőrizték irányjelentésüket, kivéve a meg-et: pl. 1456 k.:
odamegek; 1470: tengeren altal mene; KazK. 75: az uaraſbol ki
futa; ÉrdyK. 510 le zvkvlleek lova hatarol; 1543: az leweleketh eg
folkayath Polany Ferenc kylte fel ... inen vramtul el
zabadulhathnek, enes fel mennek, feles megek; stb. A megnek mára
csak bizonyos igékkel maradt meg a ’vissza’ irányjelentése:
megtér vhonnan, megtérít vmit; meghoz ’visszahoz’.
191
• az aspektusképzés, és ezen belül
o a perfektiváló funkció; az igekötő általában befejezetté,
perfektívvé teszi az igét. Ez a funkció mozgásjelölő igéken
alakulhatott ki, és innen terjedhetett át a nem mozgásjelölő
igékre is. Az egyes igekötőknek különböző perfektiváló
képessége van; az erre legalkalmasabb a mai napig a
nagyon korán igekötővé vált meg, amely szintén nagyon
korán elvesztette irányjelölő funkcióját. Talán éppen
ennek köszönheti ezt a rá annyira jellemző funkciót. Pl.
PeerK. 339: megh chalnak zawokkal; KazK. 78: az papa:
az leuelet ... el oluaſtata; 1516: wra dolgaÿth el wegezwen;
stb.
o a cselekvés kezdő-momentán jellegét fejezi ki; különösen
akkor fontos ez, amikor az igének nincs mozzanatosságot
kifejező képzője; pl. KazK. 78: eufemianus ... el
keſſervdek; 1488: azt megh lata bodogh aſſon; VirgK. 56:
fel aluan ez zent atya; stb. Amikor pedig az igén van
mozzanatos képző, az igekötő felerősíti ezt a minőséget:
pl. MargL. 6: meg gyladuan; 1502: myg en innen el
indulok; stb.
o az ismétlődő cselekvés lezárulását fejezi ki, ami
tulajdonképpen szintén a perfektiváló funkció miatt
jelentkezik: pl. KulcsK. 264: kyk megh fogdoſtaak vala
wketh; XVI. sz. eleje: el zakadoza vala mÿnden ketheliÿ;
stb.
o a cselekvés tartósságának, folytonosságának
nyomatékosítása az el igekötőnk sajátja, és ez már az
ómagyar korban jelentkezik: pl. KazK. 80: es mind
bekeſſeggel el zenuedy uala; MargL. 2: el viſelny az ruhat;
stb.
• jelentésspecializáló szerepe van:
o speciális jelentésárnyalatot hoz; ez azt jelenti, hogy az
igekötő általában leszűkíti az alapige jelentését; pl. JókK.
80: fewldre leteryeztuen magat; MargL. 12: meg tevrly
vala ev feÿenek fedeleuel; 16: az ev kenveet ... el tevrlÿ
vala; JordK. 889: nem twrlwm ký ew neveeth az eelew
kenýbwl; stb.
o olyan jelentésűvé teszi az igét, amely nem függ össze az
alapige jelentésével; ez az oka annak, hogy a nyelvészek
egy része (elő)képzőként kezeli az igekötőket; pl. TihK. 9:
kapuia be tetetik; 1517–1535: hogh az ty myweteghez
192
Zerywel hozza lattock; ÉrdyK. 190: Ez bezeedre mynd
reea haylanak az ſydo doctorok; stb.
o pregnáns igéket hoz létre, vagyis olyan igekötős igéket,
amelyben két jelentés vagy jelentésmozzanat vonódik
össze; ilyenkor jelentéssűrítésről, jelentésösszevonásról
beszélünk: pl. a ’feltesz’ és ’megcsináltat’ jelentés tömörül
a TihK. 313-ba: fel cinaltattad az cigakat; a ’hirtelen
kimegy’ jelentés van meg a VirgK. 22-ben: zent ferencz,
es mind w tariſi accellabol ky hertelenkedenek; stb.
o túlzó vagy pejoratív funkció kialakítása; elsősorban az el
igekötőnk képes e funkció betöltésére, azonban a le és kis
mértékben a régiségben a fel is hasonló jelentésárnyalattal
gazdagíthatta az igét; pl. elkártyázza a vagyonát, elneveli
a gyerekét, elszabja a ruhát, elpuskáz vmit, elfuserál vmit;
BécsiK. 30: Essėc le ŏ ereiėc; SzékK. 30r: es vessed leh az
ọ erọÿọkọt az teh hatalmadval; 1582–1629: Úgy le
chŏpŭlli a nagy szent doctort (EsztM. 16); 1691: En Dees
varossanak hütős Assessorit es Executorit kőzönségesen le
hamisoltam volna [Dés; Jk] 1765: egymást le hamisgaták
és Czigánygaták [Tarcsafva U; Pf] 1618: Mindennap jól
lakást ŭznec és mindent feldŏsŏlnec (MA: Scult. 797);
1783: jutna elég, ha fel nem dorbézolnák, a’ Verŏk
epittésére [Torockó; Thor. XX/5. 43]; stb.
Az igekötő hatása az igei szintaktikai viszonyaira:
• az igekötős ige mellett másfajta határozó áll; pl. JókK. 66: ewlne
az aztalnal : BécsiK. 5: le vlv Ruth az aratoc oldalahoz : ÉrdyK.
509: ffel yle lowa hathara; stb.
• az igekötő leszűkíti az alapige bővítményeit; ez azt jelenti, hogy
míg igekötő nélkül az alapigének több határozótípusa lehet, addig
az igekötős igének csak egy vagy kettő: pl. ÉrdyK. 517: lewele
akadot volna kezeeben; DöbrK. 369: akada tolvaiokra; vö.
KeszthK. 14: Az twrbe ... wnen labok bele akadoth; ill. ÉrdyK.
191: gyakorta meg akad vala az kewekben laba; stb.
• új vonzattal bővíti az igét; pl. a tölt ige vonzatai közé tartozik a
tárgy és a helyhatározó, ha pedig pl. a be vagy a meg igekötő járul
hozzá, -val/-vel toldalékos határozóval bővül: pl. PeerK. 15:
wyzeth feyre tholthyk vala; DomK. 283: paranchola az edenbevl
az kvtban tevlteny az vyzet; vö. BécsiK. 78: hamuual es ganeual
tvlte bè v fèiet; KulcsK. 266: ehezw lelketh megh telthe yowal;
JordK. 403: az morſalekokbol, heet tellÿes koſarokat tvlteenek
meg; stb.
193
• az intranzitív igét tranzitívvá teszi; pl. 1536: a wÿzet altal kelwē;
JókK. 146: felelm ... meghata ewkewt; BécsiK. 15: remvlèt
meghata v èrtèlmekèt; stb.
Természetesen nem minden igekötőnek van meg a fentebbi felsorolt
tulajdonsága, illetve ezek a tulajdonságok idővel megjelenhetnek olyan
igekötők esetében is, amelyek esetében kialakulásukkor ezek nem voltak
meg. Ugyanakkor pedig bizonyos igekötők jelentésmódosító, illetve
szintaktikai szerepkört megváltoztató hatása is módosulhat, erősödhet vagy
gyengülhet idővel. Pl. az ’elpazarol’ jelentéskörbe tartozó igekötős igék a
középmagyar korban és az újmagyar kor elején inkább fel igekötősek
voltak, az étkezéssel kapcsolatos igéket a mai napig fel igekötővel
használjuk (feleszik, feliszik, felzabál, felemészt stb.), a nem étkezéssel
kapcsolatosakhoz idővel az el igekötő járult (illetve felváltotta a fel
igekötőt; pl. elpazarol, eljátszik, elkótyavetyél, eldorbézol stb.).
Azt is meg kell említenem, hogy bizonyos korokban bizonyos
igekötők felerősödnek, azaz használatuk megnő, és ekkor az is
megtörténhet, hogy a már létező igekötős igék felváltják igekötőjüket
azért, mert a beszélők az új, vagy a felerősödő igekötőt „találóbbnak” vélik
az adott helyzetben. Pl. napjainkban a be és a le igekötő használata
erősödött fel (pl. bebiztosít, beütemez, beinstallál, beszabályoz, begyullad,
bemelegszik, bemosakszik; leigazoltat, lefelel, lereagál, stb.), és néha még
olyan igék mellett is megjelenik hasonló jelentéssel, ahol régebb pl. a meg
vagy más igekötő volt használatos: megtart – betart, megijed – beijed,
megszüntet – beszüntet; stb.

Az ómagyar kor elején már meglévő meg, el, ki, be, fel, le igekötők
mellé hasonló módon, határozószó szófajváltásával lesz igekötővé vagy
igekötő-előzménnyé az alá, össze, egybe, által, hátra, haza, vissza, reá,
oda, ide. E csoport érdekessége, hogy nem következik be alaki redukció,
csupán funkcióváltás, vagy csak megindul a funkcióváltás. A korabeli
adatok alapján elég nehéz eldönteni sokszor, hogy már igekötőként
kezelhetők-e az egyes igekötőszerűen viselkedő elemek. Amennyiben a
„határozószók gyakran járultak bizonyos (kezdetben csak mozgást jelentő)
igékhez, majd egyre több igéhez, akkor veszíthettek nyomatékukból,
jelentésük általánosabbá válhatott, ezzel egyidejűleg fölerősödhetett
perfektiváló funkciójuk. Azaz: e határozószók igekötőszerűen kezdtek el
viselkedni. Egyes határozószók igekötővé válásában szerepet játszhattak
az olyan szerkezetek is, melyekben ragos főnévvel kifejezett határozót
értelmezőszerűen követte a határozószó, majd az ige: TelK. 250: »az
gonozokal e twz pokolra ala vetetik«. A ragos főnévvel kifejezett határozó

194
jelentését nyomatékosító határozószó (alá) az igéhez vonódhatott, és
annak igekötőjévé válhatott” (D. Mátai 2003: 412).
A középmagyar korban tovább gazdagodik igekötőink sora; ekkor
alakul ki igekötői funkciója a következő határozószóknak, illetve
igekötőként is megjelennek már a neki, széjjel, szembe, szerte, szét, tele,
túl, félre, keresztül, mellé, félre határozószók. Alakrövidülés itt sem
következett be, a mai napig így jelennek meg igekötőként és
határozószóként is a felsorolt szavak. Pl. 1592/1593: az Kvs zamos mikor
megh aradot valamenyre azon folt zijjel [Szásznyíres SzD; Ks]; 1794:
Veres Győrgy ... meg vert és Ingemet széjjel szaggatta [Déva; Ks 79.
XXVI. 10]; 1618: az lengyel táborral szembeszállván harmadnapig voltak
egymással ellenben [BTN2 151]; 1694: kergessétek szét, párkák, a sűrű
fellegeket [KvE 227]; 1680: altal menvén az Csűres kert mellet valo
kaposztás kertre, ezen kertet kaposztával tele ültetve talaltuk [A.porumbák
F; KvLt 31]; stb.
A középmagyarban új módon is létrejöttek igekötő-előzmények: az
agyon, a tönkre, végbe, végben, végig ragos főnevek kapnak igekötői
szerepet, illetve kezdenek el igekötőszerűen viselkedni bizonyos
helyzetekben. Ezek az újmagyar, illetve az újabb magyar korban válnak
teljes értékű igekötőkké. E szerepük kialakulását az is elősegítette, hogy
ezek a ragos főnevek határozóként vannak jelen a mondatban. Pl. 1597: az
megh holt embert is agion suita az chiakannyal [Kv; TJk VI/1. 29]; 1848:
tsak nem merőben tőnkre tétetett ... igen is nagyon el pusztult Erdŏ
[Gyalakuta MT; EHA]; stb.
Az újmagyar korban szófajváltással lesznek igekötőkké a már
korábban igekötőszerűen viselkedő határozószók: elő, alább, együtt, felül,
rajta, szemben, széjjel, teli ~ tele; és igekötőszerűen viselkednek az előre,
tovább, túl, tova határozószók is. Pl. 1669: Ha ugyan tovább terjed az az
betsületes hír [TML IV, 434]. 1817: a tűz ugy folyt, és vgy làttatott a Nagy
Szél miatt, mint a viz mikor tovább tovább Sebessen Harapodzik [Torda;
RvAkKt 363]; 1694: ha az nagy mérgedb(en) aláb hagynál [Torockó;
Pk7]; 1756: az Uraság Economiaja aláb szallott az eő kegyelme incuriája
miatt [Remete Szt; TKl]; stb.
Az újabb magyar korban szófajváltással lesznek igekötők az újra,
viszont; illetve ragszilárdulással az agyon, tönkre stb. mellett a korábban
már igekötőszerű abba, helyre, közbe, félbe. Pl. 1683: Ezen Inventálas ...
veghez menven ... abba hagjodott Aszsz(onyun)k akarattjábol [UtI]; 1789:
azután eo Noga abba hagytaa [Abosfva KK; GyL. – aA malomépítést]; stb.

Az igekötőkként használt szavaink többszófajúak: vagy hármas


szófajúak, azaz a mondatbeli helyzettől függően lehetnek névutók,
határozószók, vagy igekötők (pl. együtt, alá stb.); vagy kettős szófajúak,
195
mivel határozószóként és igekötőként is megjelenhetnek a mondatban (pl.
vissza, hátra, haza, oda, ide stb.). De természetesen egyszófajúsággal is
számolhatunk (pl. meg).

Az igekötők sem lépnek át más szófajba; azonban hármas vagy kettős


szófajú szavakként élnek még ma is.

3.7.5. A vonzatok

Az előzőekben nemcsak az egyes szófajoknál beszéltünk a szintaktikai


szerepről, hanem a ragok tárgyalásakor is részletesen kitértünk a ragos
névszók mondattani szerepére. A ragos vagy (ragos és) névutós névszók,
illetve a határozószók elsődleges funkciója a mondatban az, hogy az ige
mellett vonzatokként jelentkezhetnek.
A vonzatok esetében sem tekinthetünk el a változásoktól.
Nemegyszer, régi szövegekben olvashatunk a maitól eltérő vonzatokkal
álló szerkezeteket, vagy egymás mellett élő, szinonim vonzatos
szószerkezeteket. Ez az ingadozás különösen az ómagyar kori
szövegekben figyelhető meg, és annak köszönhető, hogy a primer ragokat
felváltó testesebb ragok ekkor alakulnak, és funkciójuk ekkor
differenciálódik. Éppen ezért nem ritka az, hogy a határozók körében
szinonim vonzatokat találunk. Pl. a gyónik igének nemcsak
részeshatározója lehetett, hanem ezt felváltó, ezzel egyenértékű -hoz/-hez
/-höz raggal ellátott névszó is megjelenhetett mellette: gyónik vkinek ~
gyónik vkihez; vö. még gyönyörködik vmiben/vkiben ~ gyönyörködik
vmin/vkin; bővelkedik vmiben ~ bővelkedik vmivel; esküszik vmire ~
esküszik vmin. Az is kitetszik ezekből a példákból, hogy itt tulajdonképpen
nem a konkrétabb viszonyokat kifejező határozós szerkezetekben
találkozunk vonzatváltakozással, szinonim vonzatokkal, hanem az
elvontabb viszonyok kifejezésének esetében.
A fenti példák ugyan ómagyar koriak, ám ez nem jelenti azt, hogy a
későbbiekben nem lett volna ilyen szinonimitás, illetve ingadozás a
vonzatok körében. Nyelvtaníróink is felfigyelnek a jelenségre a
középmagyar kor folyamán, pl. Szenczi Molnár Albert említi, hogy az ad
mellett megjelenhet az -on/-en/-ön, az -ul/-ül vagy a -ba/-be ragos vonzat:
ajándékon/ajándékul/ajándékba ad vkinek vmit. E szerkezetben mai napig
megvan az ingadozás az -ul/-ül és a -ba/-be toldalékos alakok között.
A vonzatváltakozás felerősödni látszik az újmagyar korban, különösen
azért, mert nagy számmal vannak jelen elvontabb jelentésben névutóink,
illetve időnként idegen hatással is számolhatunk. A vonzatváltakozás
ekkor már nem annyira két ragos névszó között tűnik fel, hanem egy ragos
196
névszó és egy névutós szerkezet között: csodálkozik vmin ~ csodálkozik
vmi felett; dönt vmiről ~ dönt vmiben ~ dönt vmi felett; stb. Pl. 1867: e
felett még nem is csodálkozhatunk; 1859: De közülök csak egynek itélete
fog dönteni mindenben; 1860–1870: akik Németország tényleges
helyzetéről döntenek; 1848: a minisztérium döntsön a hadi tervek felett;
stb. Több mint valószínű analógiás hatásra alakul ki a felett helyére a ma
használatos felől: dönt vmi felől ~ dönt vmiről.
Az egymás mellett jelentkező vonzatok körében egy idő után
funkcióhasadás következhetett be. Pl. a megszabadít igének kétféle
vonzata lehetett, amelyet felváltva használtak: megszabadít vmiből ~
megszabadít vmitől. Egy idő után a -ból/-ből belső helyviszonyt jelölő
raghasználat akkor jelentkezett, amikor konkrét, „megfoghatóbb” dologról
vagy helyről volt szó, pl. megszabadít vkinek a kezéből, megszabadít a
börtönből. Az elvontabbnak tűnő -tól/-től ragot tartalmazó vonzat pedig
akkor jelent meg, ha személyről vagy állapotról volt szó: megszabadít
vkitől, megszabadít a nyomorúságtól, megszabadít a haláltól (de vö.
megszabadít a halál kezéből) stb. Pl. KrisztL. 25: kÿ megzabadităl
engemet ez alnak embernek kezeibvl; ApMélt. 18: az alamosna mÿnden
bẃntvl es az halaltol megh zabadÿth; stb. Ez később azonban nem
vonzatváltás, vagy funkcióváltás alapján változik, hanem a belső
helyviszonytól való eltávolodást a ki igekötő fejezi ki és erősíti meg: a
megszabadít vmiből így kiszabadít vmiből szerkezetté válik, és a
megszabadít vonzata a vmitől/vkitől marad. Tehát a korábban meginduló
funkcióbeli hasadás más elemek megváltoztatását is maga után vonzza.
Funkcióbeli különbség alakulhat ki a tárgyas és a határozós vonzat között
is. Pl. néz vmit ~ néz vmire.
A vonzatváltásban „fontos szerepet játszott az analógia, mégpedig
nemegyszer az antonimák hatása. A megszűnik igének például eredetileg a
jelentéséhez illően, a távolodást kifejezve -tól/-től ragos volt a vonzata:
NádK. 429: »ne zvnńel meg az ÿmadsagtol«. Az ellentétes jelentésű kezd-
féle igék hatására (vö. MargL. 1: »Ezen idevben kezde zent margit tanolnÿ
a b cet aue mariat«) azonban a régi forma helyén megjelent a főnévi
igenév: NádK. 649: »megsem zvnvlmeg eģebeket megLalnod«. Ez az
ómagyarban (a példákból láthatóan akár ugyanabban a nyelvemlékben is)
még csak váltakozott az eredeti vonzattal, később viszont teljesen
kiszorította az új a régit.
Természetesen a vonzatvesztéssel is számolnunk kell, habár ez lehetett
akár időleges is, vagy alkalmi. A vonzatvesztés akkor következik be,
amikor az ige jelentéséből eredően nem szükséges már kitenni a vonzatot,
hiszen az ige magába sűríti ennek tartalmát is. Pl. így történt meg az
ómagyar korban, hogy a kimúlik a világból szintagmából nagyon sokszor
197
elmaradt a világból vonzat anélkül, hogy az átadott információ tartalma
sérült volna. (L. MargL. 102: Mÿkoron ez zent zvz ez gÿarlo vilagbol ky
mult volna; 113: ez frater kÿ muleek zent margÿt azzonnak halala elevt;
stb.)
A vonzatok megváltozását nemcsak szemléletbeli váltás, vagy az adott
jelenségnek a másképpen való percepciója válthatja ki, hanem pl. az
igekötők megjelenése vagy esetleg az egyes igekötős igék igekötőinek
változása is befolyásolhatja, ahogy ezt az igekötőknél láthattuk.
Mindenesetre a vonzatváltás, a vonzatvesztés vagy akár a vonzat
funkcióinak a megváltozása, hasadása nagyon komplex jelenség, amelynek
magyarázatához nemcsak a grammatikai tényeket kell figyelembe
vennünk, és nemcsak az adott szerkezeteket kell megvizsgálnunk, hanem a
hasonló, az antonim szerkezeteket is, és nem utolsó sorban azokat a
szemléletbeli változásokat, amelyek más részrendszerek, más szerkezetek
megváltozásához is hozzájárultak. (A jelenség bővebb leírására l. az
igekötőkről írtakat a Fazakas 2007b-ben.)

Feladatok:
1. A Székelyföld bizonyos részeiben még használják a -nott, -nól, -ni ún.
családi helyragokat. Nézze utána a szakirodalomban, hogy hol és
milyen helyzetekben használják ezeket ma is? (Illetve van-e még egy
nyelvjárása a magyar nyelvnek, ahol ezek még élő toldalékok?)
2. Melyek azok a határozószók, amelyek a mai nyelvben fokozhatóak?
Milyen jelentéstani vagy morfológiai csoportokba sorolhatók ezek?
3. Vizsgálja meg a SzT. táján, tájt címszavait! Talál-e eltérést az egyes
alakváltozatok használati körében?
4. Vizsgálja meg a SzT. alapján a tovább határozószó és igekötő funkcióit!
Milyen használati hasonlóságokat, illetve különbségeket észlel? Ezek
minek tulajdoníthatók?
5. A SzT. adatai alapján vizsgálja meg, mikor válhatott igekötővé az össze
szavunk! Milyen igékhez tapadt először? Majd hogyan tágult ki
használati köre?
6. Vizsgálja meg a SzT. címszavai alapján, hogy a részére és a számára
között volt-e funkcionális különbség?
7. Keressen régi nyelvi adatokat és mai nyelvieket két, szemantikai
szembenállást mutató igekötős igére! (pl. felás – leás) Milyen
különbségeket észlel az igekötő jelentésében?
8. Újságcikkekből, sajtóból gyűjtsön olyan, névutós terpeszkedő
kifejezéseket, amelyek helyettesíthetők ragos névszókkal! Állapítsa
198
meg van-e valamilyen jelentésbeli különbség a névutós és a ragos
névszók között?
9. Válasszon ki 5 igét, amely már az ómagyar korban is megvolt! Vizsgálja
meg (pl. a SzT. adatai alapján), milyen vonzatai voltak az egyes
igéknek, ezek a vonzatok változtak-e idővel, és ha igen, mi okozta a
változásokat!
10. Válasszon ki olyan mai szövegeket, amelyekben az egyes vonzatokat
névutós szerkezetekkel fejezik ki a szerzők! Vizsgálja meg, melyek
esetében helyettesíthetjük ezeket a szerkezeteket ragos névszókkal, és
van-e jelentésbeli különbség közöttük!
11. Tanulmányozza a Magyar Nyelvőrnek a 19. századi évfolyamait!
Miféle szintagmákat tartottak germanizmusnak, és mennyire volt
megalapozva ez a vélemény?
12. Vizsgálja meg a mentén, magasságában névutók mai nyelvbeli
használatát! Mit gondol, mi az alapja annak, hogy újabban ezek
terjedőben vannak?

Kiegészítő irodalom:

Bachát László 2002 A névutós formák előretörése. In: Balázs G.–A. Jászó
A.–Koltói Á. (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Mai nyelvművelésünk
elmélete és gyakorlata. Tinta Kiadó, Bp., 46–9.
Balázs János 1954 Az el mint fokozó határozószó. MNy, 447–51.
B. Gergely Piroska 1980 Az által ~ át igekötő, illetve névutó
történetéhez. NytudÉrt., 104, 351–6.
Fazakas Emese 2007 A fel, le és alá igekötők használati köre a kései
ómagyar kortól napjainkig. Erdélyi Tudományos Füzetek 260. sz.,
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár.
S. Hámori Antónia 1995a A határozói és határozószói szerkezetek. In:
Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2.
Akadémiai Kiadó, Bp., 462–73.
S. Hámori Antónia 1995b A melléknévi, számnévi, határozói és
határozószói szerkezetek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 426–73.
Honti László 2001 A magyar igekötő: nyelvünk kései jövevénye? In:
Bakró-Nagy M.–Bánréti Z.–É. Kiss K. (szerk.): Újabb tanulmányok a
strukturális magyar nyelvtan és nyelvtörténet köréből. Osiris Kiadó,
Bp., 357–67.

199
Honti László 2002 Milyen korú az igekötő? In: Keresztes L.–Maticsák S.
(szerk.): A magyar nyelv idegenben. Debrecen – Jyväskylä, 237–49.
R. Hutás Magdolna 1983 Az igekötős igék kötött bővítményei a kései
ómagyar korban. MNy, 291–9.
Károly Sándor 1957 Elkülönítő-kiemelő szerepű névutóink történetéhez.
MNy, 103–8.
Ladányi Mária 1993 Az igekötővé válás tényezői. In: Horváth K.–
Ladányi M. (szerk.): Állapot és történet – szinkrónia és diakrónia –
viszonya a nyelvben. ELTE BTK Általános és Alkalmazott
Nyelvészeti Tanszéke, Bp., 129–36.
Ladányi Mária 1994–1995. Az igekötők kapcsolhatóságáról. NyK, 45–85.
D. Mátai Mária 1988 A határozószók helye a szófaji rendszerben. MNy,
31–44.
D. Mátai Mária 1991a A határozószók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 401–32.
D. Mátai Mária 1991b Az igekötők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 433–41.
D. Mátai Mária 1992a A határozószók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 570–661.
D. Mátai Mária 1992b Az igekötők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 662–95.
Sebestyén Árpád 1965 A magyar nyelv névutórendszere. Akadémiai
Kiadó, Bp.
Sebestyén Árpád 1980 Önálló szók névutóvá fejlődése a magyar
nyelvben. CIFU 5. Pars VI. Turku, 460–6.
J. Soltész Katalin 1959 Az ősi magyar igekötők (meg, el, ki, be, fel, le).
Akadémiai Kiadó, Bp.
Zsilinszky Éva 1991 A névutók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 442–60.
Zsilinszky Éva 1992 A névutók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 696–715.

200
3.8. A kötőszók, módosítószók és partikulák

3.8.1. A kötőszók

A kötőszó szintaktikai és kapcsolóelem: szavakat, mondatrészeket,


tagmondatokat és szövegmondatokat kapcsol össze. A szakirodalomban a
funkcionális meghatározásból kiindulva kötőszóként jelentkezhetnek azok
a határozószók, illetve vonatkozó névmások is, amelyek tagmondatokat
kötnek össze, azonban ezekről már volt szó. Itt csak az ún. valódi
kötőszókkal foglalkozom.
A kötőszók önálló magyar fejlemények, és több módon jöhettek létre:
szófajváltással, szóösszetétellel, szótársulások állandósulása által.
Szófajváltással többféle szófajú szó alakulhat kötőszóvá. A következő
kötőszók alakulnak szófajváltással.
Határozószóból keletkezett a legjelentősebb csoport az ősmagyar
korban: hogy, ha, mert, mint; pl. HB. Wimagguc uromc iſten kegilmet ez
lelic ert hug iorgoſſun w neki ’imádkozzunk urunk isten kegyelméért, ezért
a lélekért, hogy irgalmazzon neki’; KTSz.: mynybe[le] ha tekunte
[ek]eſſen tegud e[ſ] ha lata ’mennybe ha tekinte ékesen téged is ha láta’;
ment en tudum ’mint/ahogy én tudom’; JókK. ezt azert paranczola zent
ferencz mert nemÿkoron vala emleýenek ezennek rývewletiben ſem
nappual ſem evel nem zolhatuala; stb.
Az ómagyar kor folyamán határozószóból válik kötőszóvá az így, úgy,
meg ’megint’, hát ’akkor’, tahát (> tehát); azért; sőt; azután ~ aztán, bátor
’jóllehet’, monnal ’mint, mintegy’ (amely kivesz a középmagyar korra),
pedig (kedig ~ kedég ~ tedig; a középmagyar korban a pedig alakváltozat
kezd terjedni, és a többi változat visszahúzódik a nyelvjárásokba), viszont.
Pl. JókK. 86: Eeme holot aloznak az baratok: kegÿeg mÿ zegenek ſok
felettebualoual elewnk ’íme hol alusznak a barátok, pedig mi szegények
sok felettébb valóval élünk’; TelK. 297: Lattek keth orozlany fyakat,
thahat az anyok es holwa mellettek fekzyk; JordK. 446: Mÿt tégýek haat
ez Jeſuſnak; ÉrdyK. 651: Bator tyzes meen yſſen meg enghemet, ha azt
nem vallom ’Jóllehet tüzes menny(kő) üssön meg engem, ha azt nem
vallom’; stb.
Az ezt követő középmagyar korban szintén határozószó
szófajváltásával lesz kötőszóvá az azonban, ugyan, szinte, szintúgy, mivel,
amennyiben, egyébként, egyébképpen; illetve névutós névmásból
határozószóvá vált szavak is kötőszói szerepet kaphattak: pl.
mindaz(on)által, minekutána, minélfogva. Pl. DebrGr.: Vagynak Réſzesűlő
Szók, (Participia) az az ollyanok, mellyek Név formát viselnek ugyan, de
azonbann ... tselekedetet ... is jelentenek; 1752: az ház ... ell pusztult eszt
magunk epitettük, mind azan által meg mondam Uramnak; stb.
201
Az újmagyar korban a tagmondat élén álló határozószó kap sokszor
kötőszói szerepet: annálfogva, minélfogva, valamint, mindamellett, miután
’minthogy’. Pl. 1803: szoross és el mulhatatlan kŏtelességeknek esmérjék
valamint vasárnap ugy hetedszakais mind a’ reggeli ’s mind az estvéli
Istentiszteleteknek rendes oráin harangoztatni [Széplak KK; UnVJk 213];
1845: Gazdaszszonjanak öt soha meg nem fogadta ... minél fogva az Appr.
Const. ... Edictumát reá nemis alkalmazhatja [Dés; DLt 591]; 1852: a’
lelkem Anyám gyengesége szembetűnő ugyan, de mind a’ mellett fenn
matyog [Kv; Pk 7]; stb.
Partikulából alakul kötőszóvá az és, is, de már az ősmagyar korban;
az ómagyarban módosítószóból, illetőleg partikulából alakul az ugyanis
magyarázó, valamint az ám kötőszavunk; Pl. HB.: yſa pur eſ chomuv
uogmuc; Hadlaua choltat terumteve iſten tvl. ge feledeve; KTSz.: tegud
e[ſ] ha lata ’téged is ha láta’; stb.
A középmagyar korban a bátor partikula rövidüléséből szófajváltással
keletkezik a bár kötőszó, valamint a hiába partikula válik kötőszóvá; a
középmagyar kor után már partikulából nem keletkezik kötőszó. Pl. 1565:
Nem ſegeiti Iſten az hitlen hadat: Bár pap barat ott legien; 1619: heába
fognak hegedülni, nem fog senki táncokba menni; stb.
Igéből keletkezik az akár, vagy kötőszó az ősmagyar korban; majd az
ómagyarban ugyanez történik a hiszennel (< hiszem ’E/1. ige’), amely a
középmagyarban kezd teret nyerni, és az újmagyar korban rövidüléssel
ebből alakul a ma is használatos hisz. Mivel ige nagyon ritkán kap más
szófaji szerepet, csak ezzel a három igéből keletkezett kötőszóval
számolhatunk. Pl. JordK. 348: ýewel velẃnk hýzem ýob hogý egý
nemzethnek Izraelben legý attya es papýa, honnem egý embernek; stb.

Szóösszetétel útján keletkezik az ősmagyarban az avagy, hanem,


hanemcsak, hogynem. Pl. ÓMS.: Keguggethuk fíomnok ne leg kegulm
mogomnok ovogy halal kynaal anyath ezes fyaal egembelu ullyetuk
’kegyelmezzetek fiamnak, ne legyen kegyelem magamnak, avagy halál
kínjával, anyát édes fiával együtt öllyétek meg’; KTSz.: ez nem ygeb
germuk hanum yſt[en]; stb. Az ómagyar korban a szóösszetétel útján
létrejövő kötőszók száma jelentősen megnő, hiszen a latin szövegekben
található számos kötőszói szerepű szót, kifejezést ugyanolyan árnyaltan
szerették volna visszaadni. Ekkor keletkezik:
• önálló tagmondatokból a tudnimélt ’tudniillik’, tudniillik, jóllehet;
Pl. ÉrsK. 27: mert yol leheth hogy az leelek keez legyen de az teſt
yghen betheg; JókK. 102: yollehet akarna hogÿ zolgaltuolna
nekyk; 1693: Kolosvári Unitarius Uramnak, jollehet velűnk edgyut
azon egy nyomoruság(nak) ... hajojáb(an) eveznek, megis

202
bennűnket ő klmek szomoritani ... nem altallották [Kv; SRE 14–
5]; stb.
• szintagmatikus viszonyban nem levő elemekből a mintha, hogyha,
csakhogy ’azonban’, merthogy, miérthogy, hogymivel, úgyhogy,
úgymint, olymely, olymint, olyha, csakhogy, demaga, hogynem,
mégsem, mintegy, noha; hogyhamint, olymintha, olymelyha,
minthogyha, hogynemmintha, hogyhana; stb. Pl. JókK. 34: Attyaÿ
yſten kynek vegezetlen yrgalmaſſaga nagob hodnem te ...bÿned;
VirgK. 34: vig orchaual elmegien vala, hogiha ingen nem
hallanaya; JókK. 149: teneked menden el mult vetkedett meg
boczatyak vgyhogÿ ſem ebek ſem emberek tuaba nem ewznek; stb.
Az ómagyarban megjelenő számos kötőszó a középmagyar korban
visszaszorul, majd eltűnik: a tudnimélt helyét a tudni(a)hogy, tudni(a)mint
veszi át; lassan kivesz a hogymert, hogymivel, hogynem, olyha, olymely,
illetve kiszorul a demaga is.
Szóösszetétellel a középmagyar korban is létrejöttek kötőszók: pl.
mivelhogy, mégpedig(len), csakugyan, ugyancsak, akárcsak, mégis;
nehogy, nemhogy, hogysem, semhogy, mintsem, mígnem; hacsaknem,
hanemcsak, hanemha, hogysemmint. 1591 u.: diznaiat kereste akkor mivel
hogy el loptak; 1695: az olyantól mégis jobban elküldhetni, semhogy más
parasztember által; 1578: az bekesseget akarnak eo kegmek Incab
koewetny hogy sem mint az pórt wzny [Kv; TanJk V/3. 164a]; 1589: oka
talám nem is ő ... mert kegyes ő semmint kő; 1705: még a cigány is sáfránt
árult, mégpediglen olcsón [WIN I, 371]; stb.
Az újmagyar korban tovább bővül a szóösszetétellel keletkező
kötőszók csoportja: ámde, éspedig, háthiszen, bárha, hacsaknem,
alighogy, mármint, márpedig(len), mégsem, semhogy, úgysem. Pl. 1764:
Már pediglen ha Mlgos Ŏtsém Ur(am) ... Sz Márton napig le nem jŏn,
addig egyŭt nem is beszélhetŭnk [Borb. II]; 1831: mind azon által ...
szemmel látott Tanu ugy se találtatik [Dés; DLt 332]; stb.
E nagyon sok elemet tartalmazó csoport minden tagjára egy idő után
nincs szükségük a beszélőknek, hiszen több esetben majdnem teljeskörű
szinonimák alakulnak ki; így a középmagyar korban eltűnők, illetve
visszaszorulók mellett a nyelvjárásokba húzódnak vissza az újmagyar
korban a hahogy, hanemha, hogymivel, hogynem, hogysem, hogysemmint,
hogynemmint kötőszók.

A kötőszói szerkezetek állandósult szótársulásokon keresztül már az


ősmagyarban keletkeztek: pl. is ... is; vagy ... vagy; nem ... hanem. HB.:
Num heon muga nec. ge mend w foianec halalaut evec; stb.
Ezek sorát gazdagítják az ómagyar korban a következők: sem ... sem,
mind ... mind, akár ... akár, nem ... de, nem(csak) ... hanem, nem ...
203
hanemcsak, jóllehet hogy ... de(maga), nemcsak ... de ... is, nemcsak ... de
... sőt ... sem, stb. MargL. 7: nem chak vigyazuan · de meeg aluan es ·
tÿztelnÿe az zent kereztfat; 1524: sem feleſſegemnek ſem germekÿmnek ·
hamÿſſath nem mÿwelthem hanem az derÿk ÿozagot lam mÿnd meg
hatthā; 1653: nem csak felverék, de ugyan meg is égeték mind tornyot,
templomot iskolát [ETA I, 6 NSz]; 1757: Nem tsak ... bŏjti napokon hal
után nyargaltattni, de sött ... a’ Méh kertben jo hoszszu Halastot kelletik
csináltatni [Déva; Ks 92. I. 23]; stb.
A szóismétléses szerkezetek közül a középmagyar korban alakul ki a
hol ... hol, majd ... majd, részint ... részint használata; valamint a
különböző lexémákból szótársuláson keresztül kapnak ilyen szerepet a
következő kötőszók: valamint hogy, úgy bizony ellenben; noha ... azért;
jóllehet ... mindazonáltal; jóllehet ... mégis; ha ... hát; ha ... tehát; mégis ...
nem ... csak ... is; nemcsak ... de/hanem ... is. Az újmagyar korban újnak
látszik az egyrészt ... másrészt, bár ... is, ha ... is, míg ... azonban, mivel ...
tehát, minthogy ... tehát és a valamint ... is. Pl. 1568: az szochne Jacabal
iol lehet semit ne(m) lattam, de Joth ne(m) velhetek Rayta [Kv; TJk III/1.
223]; 1693: Kolosvári Unitarius Uraimnak, jollehet velűnk edgyut azon
egy nyomoruság(nak) ... hajojáb(an) eveznek, megis bennűnket ő klmek
szomoritani ... nem altallották [Kv; SRE 14–5]; 1736: az özvegy külön
házban ment, az nap nem ett, ha csak mások láttára is [MetTr 410]; stb.

A kötőszók nagyon ritkán lépnek át más szófajba. „A kötőszóval sok


tekintetben rokon partikulává vált például a ha és az avagy; ezek ’vajon’
jelentésű partikulaként is éltek az ómagyar korban. Más típusú változás
történt a mint kötőszóval. Mai nyelvünkben gyakran találkozunk ragszerű
szerepével: »Apám mint tanár dolgozik.« Ilyenkor az utána álló főnevet
állapothatározóként kapcsolja be a mondatba. Ebben a szerepben nem
kötőszó tehát, hanem határozóvá tevő, rag szerepű, speciális segédszó. A
mintnek ez az esszívuszt kifejező szerepe az ómagyar korban alakult ki.
Ilyenkor egyszerű mondatban vagy összetett mondat valamelyik
tagmondatán belül áll: 1529: »ÿrom the kegÿelmednek mÿnth en
kegyelmes wramnak« (MNy. 1941, 275). Főleg misszilisekben gyakoriak
(vö. Hegedűs–Papp 1991, 233 stb.)” (D. Mátai 2003: 424).

3.8.2. A módosítószók

A módosítószók tulajdonképpen mondatértékű szavak, szervetlenül


illeszkednek a mondatba; nem bővíthetők és nem töltenek be
mondatrészszerepet. „Az uráli–finnugor összehasonlító nyelvtudomány és
a magyar nyelvtörténeti kutatások tanúságtétele alapján azt mondhatjuk,
204
hogy egyetlen olyan módosítószónk sincsen, amelyet teljes bizonysággal
alapnyelvi eredetűnek vehetnénk. A szófaj ma számba vehető elemeinek
kialakulása tehát valószínűleg a magyar nyelv külön életében, az ősmagyar
kortól kezdődhetett meg. Mégsem zárhatjuk ki, sőt – általános nyelvészeti
szempontból is – inkább valószínűnek tartjuk, hogy a szófaj csírái
meglehettek már a finnugor vagy uráli korban is. Elsősorban olyan
partikulákra, segédszócskákra gondolhatunk, amelyek a figyelemfelhívás,
nyomatékosítás, illetve kérdés és felelet nyelvi megformálását segítették.
Ezek a segédszók – miként a fennmaradt lexémák legősibb rétegének
keletkezéstörténetéből is következtetni lehet – többnyire szófajilag
komplex értékűek lehettek. Például egy figyelemfelhívó vagy
nyomatékosító szó alkalmas helyzetben (például mondatszóként) egyaránt
hordozhatott módosítószói, indulatszói és mutató névmási vonásokat is”
(Juhász 1991: 501).
A módosítószók szintén szófajváltással vagy szóösszetétellel jöttek
létre.
Szófajváltással a következőképpen jöhetnek létre.
A *ne ’ez’ mutató névmás kap módosítószói szerepet, illetve a mutató
névmás és a kérdő-határozatlan mi névmás kapcsolatából alakuló nem az
ősmagyar korban.
Bizonyos határozószók kezdenek módosítószói szerepűvé válni az
ősmagyar korban; határozószói szerepe lehetett először a tat ~ tott (mutató
névmási tő + -t lokatívuszrag) szónak, amely az ’ott’ (határozószó) →
’úgy’ (határozószó) → ’úgy; igen; bizony’ (módosítószó)
jelentésváltozáson keresztül vált módosítószóvá; ez azonban nem volt
hosszú életű, az ómagyar korban az úgy, ugyan váltja fel. Pl. AporK. 185:
That meg haboroltak edom feÿedelmÿ; stb.
Az ómagyarban ezek mellé alakul hasonló módon a bizony,
bizonyában, bizonyával, bizonnyal, bizonyára, bátor, alig, majd, szinte,
nyilván. Pl. JordK. 366: Vgÿan byzon mondom nektek; ÉrdyK. 128:
nylwan erdegh vagyon ez emberben; MargL. 24: byzonyaban chuda hog az
my kemen zvuenk kette nem reped; 1559: de Bathor eztendew mwlwa az
Warosnak kedveth lellye [Kv; TanJk V/1. 57]; 1569: Zinte az falw
Melleolis El hajtottak [Sámsond MT; VLt 7/692]; stb.
A középmagyar korban szintén határozószó átértékelődésével lesz
módosítószóvá az alkalmasint, általában (általjában, átalján), szintén,
szintég ’teljesen, egészen’, meglehetősen, tulajdonképpen, valóban,
jóformán, jóformában, jóformálag, körülbelül. Pl. 1594: Kraznan uagion
az Maior kertben Reghi aztagh, mellieknek az kalongia zamat mint szinten
az Somliaiaknak nem tudgiak megh mondani [Somlyó Sz; UC 78/7. 2];
1662: Mellyet hogy nem csak tropice, bizonyos módon, mintha csak
egyebek által, hanem tulajdonképpen is kelljen érteni [SKr 706]. XVIII. sz.
205
köz.: ha szintég magok kőzt kemenyke szo eset, vagy eshetettis [Told. 2];
1764: a kezek alatt alkalmasin volt annyi (jószág), mínt a Kovátsnak; stb.
Az újmagyar korban is ez az a mód, ahogy a legtöbb új
módosítószónk keletkezik: pl. aránylag, esetleg, tényleg, viszonylag,
állítólag, feltehetőleg, kizárólag, lehetőleg, valószínűleg; biztosan,
feltehetően, nyilvánvalóan, természetesen, feltétlenül, kétségtelenül; a
felsoroltakból látszik, hogy ebben a korban a legkedveltebbek a -lag/-leg
és az -an/-en, -ul/-ül ragos szavak, és ezek nagy része a nyelvújítóknak
köszönhetően jön létre. Pl. 1806: Colonusaknak is természetesen onnét
kellett, hogy fűgjen az Exponensek [DLev. XXXVIII. 4]; 1834: Az Also
Sinfalvi Határnak a’ Felsŏ Sinfalvi Birák gondviselése alá állittolog lett
által adásárol [Asz; Borb. I]; 1862: halálom után egyenesen és kizárólag
Wessely Maria ... tulajdonává váljanak [Kv; Végr.]; stb.
Ritkán vált ige szófajt, azonban a főmondati szerepben álló igék
esetében ez megtörténhet: így lett az (úgy) találom-ból a talám > talán
módosítószó. Pl. 1572: Bezzeg Igen chelekezik most Keomyes Georgy
talam vtra valot vezen [Kv; TJk III/3. 1]; 1763: tám őtetis meg őlték volna
[Nagyida K; Told. 9]; stb.

Szóösszetétellel az ómagyar kortól kezdve alakulnak ki módosítószók;


ilyen korai összetételek a talántán, netalántán. Pl. 1630: oda megiek az
toluai kialtasra mert ne talá(n)tan az reszegh kuruak megh eolik az szegeni
Embert [Mv; MvLt 290. 201a]; 1792: ha talántán azon levelem el
tévelednék [Br; Ks 101]; stb.
Ezt a csoportot egészíti ki a a kései ómagyar és a középmagyar korban
az aligha, alighanem, hátha, csaknem, csakugyan, majdcsak ’csaknem’,
ugyancsak ’bizony, valóban’, korántsem, éppen nem, egyáltalán nem,
teljességgel nem, mintegy, hogyne, dehogy, dehogynem, alighogynem,
majdcsaknem, kétségkívül; okvetetlen, okvetlen(ül), úgymond. 1542: de
wgan chak arra walo thekenthethyth ewsmerem [Fog.; LevT I, 16 Petrus
Georg lev.]. 1567: Kwryak Demeter ok wetetlen ezer forint keotel alat be
wallya [Nagybölön Hsz; HSzjP]; 1572: Ezt walla hogj, Lattam wgmond
hogj Eozwe zeordultenek Az kettfel [Hunyad K; KP]; 1690: az Istent
nyavalyájában teljességgel meg nem kereste; 1765: alig ha kezénél nintsen
... alig ha meg nem mutatná; 1771: Mellyet koránt-is nem úgy kelletik
vennünk; 1817 k.: Vasárnapra okvetetlenűl elmégyen [Héderfája KK; IB];
1853: okvetlen íde jőjjenek Pünkőstre [Kv; Pk 7]; stb.
Az újmagyar korban kevesebb összetétellel keletkező módosítószó
jelenik meg: csakis, éppencsak, épp(en)hogy(csak), majdnem,
mindenesetre. Pl. 1840: Bosla Uramnok minden esetre holnap le kell jŏnni
[Várfva TA; Bosla]; stb.

206
Nagyon ritkán vesz át valamely nyelv viszonyszavakat más
nyelvekből, azonban módosítószóink között van idegen nyelvi eredetű: a
középmagyar korban a per se ’egyedül, önállóan, magától’ latin
szerkezetből alakul a persze ’természetesen’ magyar módosítószó. Pl.
1593: Kis Leorintz per se eskedgjek [UszT 13/74]; 1837: Én per se
cselédestől talpon, egész éjszaka [Kv; Pk 7]; 1881: Persze azt te sem
veszed számba [PLev. 85]; stb.
Az újmagyar korban kezdik el használni a latin eredetű plánét és a
német eredetű ja, jaja és richtig ’csakugyan, valóban’ szavakat. E három
utóbbi azonban nagyon rövid életű, az újabb magyar kor közepére kivesz a
köznyelvből.

3.8.3. A partikulák

Az ősmagyar korban alakulnak ki a partikuláink. „A rokon nyelvi


párhuzamok alapján leginkább az -ë kérdőszóról tehetjük fel, hogy már
megvolt mai funkciójában a kor legelején. Alapnyelvi előzményre mehet
vissza még az ë ~ is ~ s nyomatékosító szó (vö. HB.: »iſa es num igg
ember mulchotia ez vermut«; mai »El is várom!«). Ez -s partikula épült
bele a kor végén a nincs (< nim ~ nëm + [i]s), talán az ómagyar kor elején
a sincs (< s + nincs) tagadó igébe” (D. Mátai 2003: 231).
A partikulák kétféle módon keletkezhetnek: szófajváltással, valamint
szóösszetétellel.
Szófajváltással a következő szófajokból alakulnak partikulák: a
nyelvjárásokban még élő (Itt van ë!) mutató névmásból alakul az
ősmagyar korban az -ë kérdőszó; ezen kívül azonban a névmások közül
egyetlen sem válik partikulává. Pl. JókK. 34: aloÿtode hogÿ ÿrgalmaz
neked iſten; stb. Az ómagyar korban az eredetileg valószínűleg melléknév
értékű csupa válik partikulává ’kizárólag’ jelentésben: pl. BécsiK. 80:
Lupa v vnvn maġa iſten; 1791: az tsupa fíjat illetŏ joszág volt [Usz; Borb.
II]; stb.
Határozószói eredetre mennek vissza az ősmagyarban megjelenő még,
már, hëon ’csak, csupán’, immár, de; a heon csak a HB.-ben (Num heon
muga nec ’nem csak/csupán magának’) található meg, több mint valószínű
az ómagyar kor során ki is vesz a nyelvből (illetve ennek folytatása a ma
is élő hiába). Az ómagyarban tovább bővül ez a csoport a bezzeg, hát,
csak, inkább, elég, eléggé szavakkal. Pl. 1526 e.: Az en zegeen atyam. az
te atyad es. soha nem vetettek az egyhaz ellen. Inkab zolgaltak; MvS.: ha
minden te atyad dauid kyral chach eggiet meg elend; stb.
A későbbi korokban is a partikulák csoportja leginkább a
határozószók szófajváltása által bővül. Így jelennek meg a középmagyar
207
korban a csupán, igazán, majd, éppen, éppenséggel, éppenségesen,
különösen, legfeljebb, legalább partikuláink. Pl. 1546: az also thoo ...
Egyedyl Bogathy Chasparee legyen; 1567: Zőch Fabyane esmeg Jgy felelt
de majd merne az lotyo bestye ... velem perleny; 1642: kiteol 3 kiteol 6
kiteol penig leg felyeb 10 veder bort szednek az Ur szamára; 1746: eŏ Nga
malmának a’ kereke ... eppenséggel fél esztendeig nem forghatott; 1765:
tsupán tsupa régtől biratott Josika Juss [Haró H; JHb XXXIII/19]; stb.
Az újmagyarban ez a csoport bővül az egyes-egyedül, egyébiránt,
elsősorban, egész, egészen, egyenesen, egyszerűen, épp, éppen, főleg,
különösen, mindenekelőtt, mindössze, pont, valósággal, végre, elvégre,
utóvégre, legalább, legfeljebb partikulákkal. 1597: az ew legent akit
kedwelt keozzewleok az vranak inkabb bechewlleotte mind etelbeol s
mind egiebarant [Kv; TJk VI/1. 72]; 1605: tuggyuk az Nemessegnekis
házok népesteol mindenek eleott, ky gazdalkoggiek ez zolgalyon inkab
[Kv; TanJk I/1. 504]; 1666: el ne szŏkjék, bujdossék, egjebiránt ... azon
elebbi sententia maradgjon fejen [Szád. fej.]; stb.
Akárcsak módosítószó, partikula is alakulhat főmondati szerepű igei
állítmányból is: a látom > lám; valjon > vajon; hagyjad : hagyd > hadd
változások az ősmagyarban jönnek létre; pl. PéldK. 86: vallyon ky lezen
zorgalmatos te rolad; 1532: Immar had zolyak czerj Barat Thewrvnÿben;
1570: hagy Beket ennekem lam vagon feleseged [Kv; TJk III/2. 90]; stb.
Mellékmondatbeli igei állítmányból is keletkezhet viszonyszó; így
lesz az ősmagyarban az akár ~ akar igéből partikula; „»[Ha] akar, el is
mehet« → »Akár el is mehet«. Partikulává akkor vált, amikor a benne levő
igei jegyek már nem érvényesültek, például elmaradt a mondat
állítmányával való személybeli egyezés: »Akár el is mehetek« (vö. 1512:
»ha tewb nem lehet czakakar harom zaz wagy keth zaz forynthot
kyldenil«: KárOkl. 3: 86)” (D. Mátai 2003: 232); azonban igéből,
állítmányból az ősmagyar kort követően nem alakulnak viszonyszók.
Az ómagyar korban kötőszavak is kaphatnak partikula szerepet: ha
’vajon’, úgymint, olyha, hogyha, úgyhogy, hogyhana, olymelymint,
olymintha, avagy; a hármas összetételből álló kötőszók kiveszésével, ezek
partikula szerepe is megszűnik. Pl. DöbrK. 359: Valanak kedeg kik ottek
vala avaģ neģ ezeren; stb. Ez a változás a középmagyarban is folytatódik:
ekkor kap az is kötőszó partikulaszerepet (pl. 1703: csak egyedül éretted is
abba hagyom a’ szolgálatot).
Az ómagyar korban az egyedüli módosítószó, amely partikula értéket
kap, az a talánból rövidült tán; ehhez a csoporthoz csatlakozik a
középmagyarban a hiszen, bizony, biz. Pl. 1588: Hiβem pedig batiadnak
irhac felül, ha egiebnek βigienleβ irnj; 1774: mondá a Tisztarto biz én nem
tudom tám egy vedret adok; stb.

208
Ritkán indulatszók is szófajt válthatnak: ez történt a vaj indulatszóval
az ómagyar korban, ’bárcsak’ és ’vajon’ jelentésűvé vált, miközben
megőrizte indulatszói szerepét is; Pl. 1590: no gazda hanj kupa bort
hozattal minekeonk en mo(n)da(m) egy vider bort hordatta(m) monda eo
vaj teobbet hozattal en mo(n)dek vaj Nem hoztam en teobbet eo mo(n)da
hogy vaj egygiel hoztal teobbet [UszT]; stb.

Szóösszetétel révén alakul az ősmagyarban már a figyelemfelkeltésre,


nyomatékosításra használt avagy partikula (a + vagy). Pl. 1456 k.: auag
nem tudatok uoth. Az ómagyarban további összetétellel keletkező
partikulák jelennek meg: vajha, avagycsak, akárcsak, nemde, nemdenem,
minem, midenem, minemde. 1592: az legini ezt mondotta, oh edes zep
aiakam vay ha el zakazthatnalak [Kv; TJk V/1. 270]; 1761: nemde tsupán
a’ jozon okoskodás-is mutatja és bizonyítjaé? [Koronka MT; Told. 26];
1756: fején mitsoda ... Sebek mellyekmián kellett volna meg halnia
nemdenem a Nyaka szegette meg ...? [H; BK Misc. 1143]; stb.
A középmagyar korban ugyancsak így jön létre az ámbár, ámbátor,
mégse, mégsem, igenis, legalábbis, mégiscsak; pl. 1568: ambator maragon
hatra az tiztesseg dolga [Kv; TJk 178]; 1657: En mind azaltal nem banom,
ambar legyen valasunk [SzJk 88]; 1670: Úgy látom mindazáltal, szívében
mégsem eléggé víg; 1704: látom, hogy a lovaim mégiscsak ott vadnak
Brassóban; 1751: Vagyon leg alább is Harmincz esztendeje, hogy...; stb.
Az újmagyarban alakul hasonló módon a bárha, nemdebár, ugyebár,
úgyszólván.
Az ómagyar korban egyedi „a sze > -sza/-sze nyomósító partikula,
mely felszólító módú ige után áll: ÉrdyK. 72: »laſſatokze atyamffyay«.
Valószínűleg az E/2. igei személyrag és a nyomatékosító, illetve kérdő ë
partikula összetapadásával keletkezett a korai ómagyar korban. Később
illeszkedéses párja is kialakult, és a sze lexéma a kései ómagyar korban
-sza/-sze alakváltozatúvá szuffixummá vált: NagyszK. 91: »No azert
gondolyadczamegh [= gondoljad-sza meg]«” (D. Mátai 2003: 427). Ennek
folytatása az Erdély területén a régiségben széles körben használt, és a mai
székely nyelvjárásokban fennmaradt ejsze, ejszen partikula. Pl. 1697: az
vármegye Tisztei az negyven forintot ejszen meg vőtték volna rajta
[Szilágycseh; BK]; stb.

Idegen, latin eredetű a cirka ’körülbelül’ és a maximum ’legfeljebb’.

209
3.8.4. Összegzés és modattani kitekintés

A kötőszók, módosítószók és a partikulák egymással szorosan


összefüggő szófaji kategóriák. A felsorolt szavakból és példákból is
kitetszik, hogy több szó, kifejezés kettős vagy hármas szófajú. Emellett azt
is láthattuk, hogy mindhárom kategória elsősorban a határozószók
szófajváltásából táplálkozik. Ez a többszófajúság, illetve a részben közös
eredet annak tulajdonítható, hogy általában figyelemfelkeltő, nyomósító,
bizonygató, igenlő, tagadó, illetve a hozzávetőlegességet, a modalitást is
hangsúlyozó attitűdkijelölő szavak, kifejezések tartoznak ezekbe a
csoportokba.

A módosítószók és a partikulák megjelenése és beépülése a mondatba


maga után vonja a különböző típusú, modalitást jelző mondatfajták
differenciálását is. Természetesen nemcsak módosítószókkal és
partikulákkal lehet ezt jelezni, de ezek sokkal markánsabban jelölik akár a
kérdő, tiltó, akár az óhajtó mondatokat, hogy csak ezt a kettőt említsem.
Például „óhajtó módosítószók épültek be az ómagyar kor folyamán az
óhajtó mondatokba, s a kor végére, második szakaszára ezek jelenléte már
általános. Az egykor komplex funkciójú feltételes móddal így két
különféle mondatot lehetett használni: az egyik, az egyszerű mondat
rendszerszerűen módosítószóval bővült, és óhajtást fejezett ki, a másik
általában módosítószó nélküli, s ha kötőszós feltételes tagmondatként
alárendelődött egy főmondatnak. Az előző az óhajtó mondat, például
TihK. 375: »O vaiha eth uonanak mind az apaſtalok«, a másik típus az
óhajtást feltételként is megfogalmazó összetett mondat része: 1553: »ha .
N . yo akaratia volna le telepednek« (LtK. 1923, 141). Az óhajtó mondat
jellemzőjévé váló módosítószók a kései ómagyar nyelvben: akár,
akárcsak, vajha, avajha, hadd, bárcsak, avagycsak. Ezek a módosítószók
más irányban is játszanak elkülönítő szerepet: a szándékot kifejező
kijelentő mondatoktól általuk válnak el az óhajtó mondatok, nélkülük
ugyanis a kijelentésbeli feltételes mód a beszélő jövőre vonatkozó tervét
jelzi, a ’bárcsak úgy lenne’ modális mozzanat nélkül (PéldK. 69:
»akarnam meg tudnom my hazna vagyon ennek«)” (Gallasy 2003: 498).
Tehát a módosítószók és a partikulák nemcsak az egyes,
modalitásokat kifejező mondatok megteremtését vonják maguk után,
hanem ezek árnyalására is hatással vannak. Az ómagyar korban jelennek
meg az állítás megerősítésére szolgáló módosítószók, és ezek is új típusú
mondatokat hoznak létre (pl. JókK. 122: byzon ygen zep azont latek; stb.).
Szintén ekkor találkozunk először a kettős tagadással is, illetve kialakulnak
a többszörös tagadást hordozó tagadó mondatok. „A szóismétléshez
kapcsolódó páros (vagy többszörös) tagadásokban a folytonos
210
szintaktikai mozgás érinti a tagadó mondatok jellegét is: amint az egymás
mellett álló s gondolatritmust párhuzamos szerkesztésmóddal tükröző
önálló mondatok összevonódnak, s így állítmányaik halmozott
mondatrészekké válnak, az előttük álló tagadószók is egy mondatba
kerülnek (továbbra is egyszeres tagadásként). Ez a páros szerkesztésű
tagadószó egy mondaton belüli használatát erősíti, például ÉrdyK. 27: ſem
... ſem ... ſem...” (Gallasy 2003: 489–90).
A kérdő mondatok bizonyos fajtáiban megjelenik az -e partikula már a
ómagyar kor folyamán; pl. JókK. 53: nemde mondamee; 118: Nemde
enee; stb. A nyelv története folyamán az -e partikula helye a mondatban
ingadozott: legtöbbször értelemszerűen kapcsolták nemcsak az
állítmányhoz: pl. BécsiK. 133: Nemdè harō ferfiakat megbekozottakat
èrèztēc a tuz kvzèpibè ė?; stb. Tehát akár az állítmánytól messze is
elkerülhetett, ha a nyomaték vagy az értelem így kívánta meg. Az
állítmány előtt azonban soha nem jelenhetett meg, annak ellenére hogy a
nyelvjárások egy részében kialakult és a mai napig fennmaradt a nem-e
megyünk? típusú szerkesztésmód, azaz a tagadószóhoz való kapcsolódás.

A kötőszók kezdeti kis csoportja is már hozzájárul az egyes mellé- és


alárendelő mondatok kialakulásához, illetve árnyalásához. A kötőszók
nagy számú megjelenése azt is maga után vonja, hogy az addig pl.
igeneves szerekezetekkel kifejezett mondanivalót (legtöbbször alárendelő)
mondatokká formálják. Pl. a GauryK. 20-beli: mert ... zereted ... meg
ragalmaznia mondatot később mert szereted, hogy megrágalmazzon fő és
tárgyas mellékmondatban fejezték ki.
A legkorábbi réteghez tartozó hogy kötőszó nagyon sok típusú
alárendelői mondatot (pl. állítmányit, alanyit, tárgyit, határozóit) kötött
össze főmondatával (ez a mai napig ugyanígy van); és emellé
természetesen idővel nagyon sok olyan kötőszó alakult ki, amely árnyalni
tudta az egyes mondatok közötti viszonyokat. Pl. „A sajátos
jelentéstartalmak közül a tárgyi mondatokban főként a feltételesség
jelentkezik: CzechK. 62: »De ne banÿad haa ÿgÿ teezvk«. Elsősorban itt
nyílt lehetőség a hogyha kötőszó kialakulására is. Ennek feltétele olyan
háromszintes tagmondategyüttes, amelynek középső tagmondata hogy
kötőszós, és ebbe közvetlenül a hogy után ékelődik bele egy ha kötőszós
feltételes mondat: ApMélt. 17: »alÿttom hoģh ha ezt megh gondolnok.
ezekhez kepest mÿnden ez vÿlagÿ zepsegek [...] keserẃsegeknek
lattatnanak«. A hogy és a ha összetapadását az tette lehetővé, hogy a tárgyi
mellékmondat hogy nélkül is megállhat (vö. szövegtani alárendelés,
tartalomkifejtő típus): Vélem, ezekhez képest minden evilági szépségek
keserűségnek láttatnak. Ez a folyamat a nem tárgyi tartalomkifejtőkben is

211
végbe mehetett: VirgK. 42: »Mert fel vala hogÿ ha az zentet
megbantanaÿa. az w malaztos es kedues tarsasagat el vezteneÿe«.
Valószínű azonban, hogy kialakulásuk színtere elsősorban a tárgyi
mondatok voltak. A befejeződött folyamatot mutatják azok a mondatok,
amelyekben a hogyha mondatkezdő pozícióban van: PozsK. 26: »Hogha
lehethſeghes volna mwlneyek el w zenthſeges kynya«” (Haader 2003:
510–1).
Az egyik legváltozatosabb kötőszókészlete a hasonlító határozói
mellékmondatnak van az ómagyar korban, amikor annak függvényében
változik a kötőszó, hogy tagadó vagy állító típusú-e a tagmondat vagy a
főmondat (pl. hogynem, hogynemmint, hogysemmint, mint, minthogy stb.).
Természetesen ez a gazdag kötőszóállomány később megcsappan, és a
középmagyar kor végétől hasonló helyzetekben már csak a ma használatos
kötőszavakat találjuk meg.
A meglévő kötőszavak mellett a kötőszói szerepben álló vonatkozó
névmások is megjelennek, különösen a jelzői mellékmondatok
kötőszavaként, illetve kötőszó a megfelelő vonatkozó vonatkozó
határozószó is lehet. Pl. ApMélt. 38: Vala mellÿtek nagÿob akar lennÿ
kvzvttetek: legÿen tẃ zolgatok; 1526: az mit akar az lezen; JordK. 384: ne
akarÿatok azokat felnÿ kÿk az teſtet megh wlýk; JókK. 22: ha valaky adna
nektek ekeſ helye holot ÿol zolgalnotok ÿſttennek; HorvK. 259–60: kykrevl
meg emlekezevl az jdevtevl fogua amykorban meg gyontal volt; stb.

Az egyes tagmondatok kialakulása és megjelenése egy idő után – a


viszonylag szabad szórend következtében is – utalószavak használatát
vonja maga után. Erre a legalkalmasabbak a névmások, vagy azok a
határozószók, amelyek névmási eredetűek és így utalásra képesek. Az
utalószavak használatának elterjedése az ómagyar kor második felére
tehető, habár már az ómagyar kor első feléből is adatolhatjuk őket. Az
ómagyar korban azonban sokkal gyakrabban elmarad az utalószó a
főmondatból, mint napjainkban, vagy akár a rákövetkező korokban. Pl.
JókK. 21: lehetettlen hogÿ ez ember ne legen zent; de vö. pl. SzékK. 16:
ký leģen az nép, meľ a heģeket megh zallotta; CzechK. 62: de kÿ latoth oÿl
zerelmeth. zvrnÿw halaal kÿth meg gÿvzvth; NádK. 278: arra ívttem . es
arra zúlettem te tvled embvrí testvt arra fogattam hoģ a kereztfan
valtanam en meg embvrí nemzetvt; stb.
„Az utalószó használatának megítélésében a nyelvújítás korában
változás következik be. Kazinczy és köre – a rövidség stíluseszményét
követve – mint minden feleslegesnek tartott kisebb nyelvi elemet, az
utalószókat is szívesen elhagyta, ahol lehetett. »... azt hallottam az
éjjelezőktől – Vesdd el az azt szót, ’s a’ szólás még szebb lesz« - írja
212
Kazinczy (Nyr. 1955, 56). Az utalószók elhagyásának szándéka azonban
nem minden mondattípust érint(het)ett egyenlő mértékben. A fokhatározói
tagmondategyüttesekben minden korban erős volt az expresszivitásra
törekvés, s ez kedvezett az utalószó-használatnak. Az újmagyar korból új
típusú nyomatékosított utalószót idézhetünk: 1833: »gyengéd szavok
szintolly hatalmas mint szépségök« (Regélő 405), előzményével azonban
már a középmagyarban is találkozunk: Pozs. 2, 5–6: »Mert ſzinte olly
ſzukſéges à kertel-való bánáshoz az értelem, és tudomány: Mint az emberi
teſtnek orvosláſához«” (Haader 2003: 772–3).

Feladatok:
1. Vizsgálja meg a SzT. ha címszavát! Milyen változást lehet észlelni a
régi nyelvi adatokból kiszűrhető és a mai köznyelvi használati kör
között?
2. Gyűjtse ki a SzT.-ból azokat az összetétellel keletkezett módosítószókat
és kötőszókat, amelyek ma már nem lelhetők fel a köznyelvben!
Állapítsa meg: milyen szerepűek voltak ezek, mikor tűntek el!
Próbálja megmagyarázni eltűnésük okát!
3. Mai szövegekből gyűjtsön olyan segédszókat, amelyeknek
problematikus a szófaji besorolása! Nézze meg, honnan származnak,
és próbálja megmagyarázni, miért nehéz egyetlen szófajba besorolni
ezeket!
4. Gyűjtsön de, ám kötőszavas mondatokat a régi nyelvi anyagokból (a
NySz., SzT. segítségével), és vizsgálja meg ezek funkcióit!
5. Válasszon ki 5 mellérendelő kötőszót, és a SzT. adatainak segítségével
kövesse nyomon útjukat napjainkig!
6. Nézzen utána a szakirodalomban, hogy mi lehet az oka annak, hogy a
középmagyar korban nagyon sok – különösen – összetett kötőszavunk
alakul!
7. Gyűjtse össze a magyar nyelvtörténet során keletkezett és használt
kérdő partikulákat! Próbálja meg megállapítani kronológiájukat,
illetve használati szabályaikat!
8. Vizsgálja meg az utalószók hangrendjét pl. a GuaryK.-ben, és a NádK.-
ben! (Választhat bármely két más kódexet!)
9. Ha a középmagyar kori bibliafordításokat összevetjük a korábbiakkal,
megállapítható, hogy az igeneves szerkezeteket tartalmazó
mondatokat egyre inkább átváltották mellékmondatos
szerkesztésűekké. Vesse össze pl. a BécsiK. egyes részeit a Károlyi-
féle bibliafordítás megfelelő részeivel, és elemezze a párhuzamos
részeket mondattani szempontból!
213
10. Vizsgálja meg az utalószó használatát egy felvilágosodáskori műben!
11. Lapozza fel a 19. században írott leghíresebb nyelvtanokat, és vizsgálja
meg, hogyan tárgyalják az egyes kötőszavakat, utalószavakat,
módosítószavakat, partikulákat az adott művek!

Kiegészítő szakirodalom:
Balogh Judit 1999 A kötőszók néhány problémája. A Magyar
Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 212. sz., 305–311.
Bánréti Zoltán 1983 A megengedő kötőszók szintaxisáról és
szemantikájáról. NytudÉrt. 117. sz., Bp.
Berrár Jolán 1957 Hasonlító kötőszók a Huszita Bibliában. MNy, 396–
403.
Fábricz Károly 1985 Az is mint kötőszó és mint partikula. MNy, 79–87.
Juhász Dezső 1987 A módosítószók kései ómagyar kori
szófajtörténetéhez. MNy, 454–61.
Juhász Dezső 1990 Már és még. In: Havas F.–Horváth K.–Ladányi M.
(szerk.): Emlékkönyv Zsilka János professzor hatvanadik
születésnapjára. ELTE, Bp., 117–21.
Juhász Dezső 1991a A kötőszók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 476–500.
Juhász Dezső 1991b A módosítószók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 501–13.
Juhász Dezső 1992a A kötőszók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 772–814.
Juhász Dezső 1992b A módosítószók. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 815–38.
Kugler Nóra 2002 A módosítószók a magyar nyelv szófaji rendszerében
(Doktori mestermunkák). Osiris Kiadó, Bp.
Kugler Nóra 2003 A módosítószók funkciói. NytudÉrt., 152. sz., Bp.
D. Mátai Mária 2000 A módosítószó-történet újragondolása. MNyj., 97–
109.
F. Mészáros Henrietta 1983 Vagy kötőszavunk eredetéről. In: Bereczki
G.–Domokos P. (szerk.): Urálisztikai Tanulmányok (Hajdú Péter 60.
születésnapja tiszteletére), 263–66.
H. Molnár Ilona 1968 Módosítószók és módosító mondatrészletek a mai
magyar nyelvben. NytudÉrt., 60. sz., Bp.
Velcsov Mártonné 1982 Módosítószók és kötőszók történeti
összefüggései. NNy, 143–59.

214
Velcsov Mártonné 1997 A nám kötőszó latin eredetéről. In: Büky L.
(szerk.): Nyíri Antal kilencvenéves. JATE Magyar Nyelvészeti
Tanszék, Szeged, 173–7.

215
III. Összefoglaló

1. A hangváltozások és ezek hatása más részrendszerekre

A hangváltozások bemutatásának szükségességét nemcsak az diktálta,


hogy megismerkedjünk a mai hangrendszer kialakulásával, hanem a tövek
alakjára, a toldalékok alaki stabilizálódására is hatással vannak. Ezen kívül
az egyes tendenciák bemutatása a ma is folytatódó, fel-felbukkanó
tendenciák megértését is szolgálta. Ezen kívül megismerkedtünk az idegen
eredetű szavak hangtani beilleszkedésével, ami nemcsak a régi nyelvi
adatok, hanem napjaink változásainak megértéséhez is szükségesek.
Természetesen a legnagyobb hangsúlyt az ómagyar kori változásokra
helyeztem: ekkor alakul ki az a hangrendszer, amelyet ma is használunk,
ekkor indulnak meg a legnagyobb változások a tőrendszerben (ugyancsak
a hangváltozások hatására), a többi korszakra csak utaltam, hiszen ott már
inkább a dialektológia körébe sorolható nyelvjárási differenciálódást
lehetett volna tárgyalni.
A legfontosabb változások közé tartozik a mássalhangzók és a
magánhangzók körében is az ómagyar kor elején még meglévő, de a mai
rendszerből hiányzó hangok eltűnése, átalakulása; az ómagyar kor elején
hiányzó hangok megjelenése, kialakulása. Külön alfejezetet szenteltem a
diftongusok tárgyalásának is, hiszen ezek fontos szerepet töltenek be a
hosszú magánhangzóink kialakulásában.

2. A történeti alaktan kérdései

A szorosabban értelmezett alaktanba a tőtípusok és a toldalékok


kialakulása került. A többalakú tőtípusok megjelenését a mai tőtípusokból
kiindulva tárgyaltam, és rámutattam arra, hogy nemcsak a hangtani
változások játszanak ebben szerepet, hanem igenis meghatározó a tőre
következő toldalék szerepe is.
A toldalékok részletes tárgyalásakor eltekintettem a képzőktől,
amelyeket már a Bevezetés a magyar nyelv történetébe (2007) című
jegyzetben kifejtettem, ám részletesen foglalkoztam a jelekkel, ragokkal.
Az egyes toldalékok történetiségének fontossága abban áll, hogy végig
lehet követni azokat a szakaszokat, amelyek által megteremtődik a mai
mondatok felépítése, ahogyan az egyes, különböző viszonyjelölő
toldalékok segítségével a majdnem szabaddá vált szórenddel felépíthető
mondatokat mind egyértelműbbé lehet tenni.
A toldalékok sorában először a jeleket és azok funkcióit tárgyaltam,
külön említve a névszó- és az igejeleket. Majd a ragok esetében a

216
névszóragok bemutatása után a személyragokat (legyenek azok névszóiak
vagy igéhez kapcsolódóak) egyszerre ismertettem, hiszen ezek
funkcióikban is, és kialakulásukban is sok rokonságot mutatnak
egymással.
A toldalékok funkcióinak bemutatása maga után vonta azoknak a
mondattani kérdéseknek a tárgyalását is, amelyek követlenül a jelekhez,
illetve a ragokhoz kapcsolódnak. A jelek körében a legfontosabbnak a
számbeli jelző és a jelzett szó egyeztetése, a többes szám használata
bizonyult; a ragok esetében pedig a birtokviszony kifejezése, az egyes
határozóragos névszók mondatbeli szerepe, illetve az igei paradigmák, a
ragozástípusok kialakulása és alakulása kapott helyet. Nem lehetett
eltekinteni a mondattani aspektusok tárgyalásától, hiszen ezek közvetlenül
hozzátartoznak a toldalékokhoz, és nélkülük csak a hangalakra és a
kapcsolódási lehetőségekre lehetett volna kitérni.

3. A szófajok keletkezésének módjai

A mai magyar szófajok egy nagy része ősi örökség, másik része újabb.
Alapnyelvi eredetre megy vissza az ige, ige-névszó, igenév, főnév,
melléknév, számnév, a névmásfajták nagy része, a határozószók, a
névutók, módosítószók és a partikulák. A magyar nyelv külön életében
alakulnak a birtokos, a visszaható, a vonatkozó, a határozatlan és az
általános névmások, a névelők, az igekötők, a névutó-melléknevek és a
kötőszók egy része. Az egyes szófajokba besorolható szavak különböző
módokon keletkezhettek: a két leggyakoribb keletkezési mód a
szófajváltás és a ragszilárdulás. Ezen kívül természetesen az egyes
csoportok gyarapodásához nagyban hozzájárult a szóösszetétel is.
A magyar szófajok között találunk olyanokat, amelyek kevésbé,
illetve amelyek igenis alkalmasak a szófajváltásra. Az igekötők, a névutók,
a névelők, a főnévi igenevek és az indulatszók nem képesek szófajváltásra,
specifikus szerepüknél fogva.
Az ige ugyan nagyon ritkán lép ki saját szófaji kategóriájából, de
bizonyos körülmények közt megteheti, és ekkor kötőszó, partikula
szerepűvé válhat. Ige – éppen a rá jellemző morfológiai felépítettség miatt
– csupán igenévből keletkezhet, de ez is ritkán történik meg.
Ennél sokkal könnyebben mozognak a névszók, illetve a viszonyjelölő
szavak. De mindkét kategóriában szintén találhatunk olyanokat, amelyek
könnyebben átválthatnak más szófajúakká, illetve amelyek szófajváltás
útján gyakran keletkeznek; és vannak természetesen olyanok is, amelyek
inkább csak szófajt váltanak, de nem, vagy csak ritkán keletkeznek
szófajváltással. A névszók körében a melléknév és a főnév között nagy az

217
átjárhatóság; valamint a melléknévi igenevek is könnyen váltanak át
főnévvé vagy melléknévvé a mondatban betöltött szerepük miatt.
A számnevek ritkábban főnevesülnek, legtöbb esetben csak főnévi
használatról beszélhetünk, és nem szófajváltásról. A határozatlan névelő
azonban számnévi eredetű.
A főnevek amellett, hogy melléknevekké válhatnak, és határozószói
szerepet is kaphatnak.
Névmás is ritkán keletkezik más szófajú szóból szófajváltással,
azonban ennél könnyebben válik névelővé, illetve vesz részt (nem
szófajváltás során) a határozószók kialakításában.
Az igenevek köréből a határozói igenév határozószóvá, névutóvá,
esetleg kötőszóvá válhat, azonban szófajváltással szintén nem alakulhat ki.
Talán a határozószók a „legmozgékonyabbak”: belőlük lehetnek
névutók, igekötők, kötőszók, módosítószók, partikulák, főnevek,
melléknevek és, nagy ritkán, névmások. Határozószó pedig keletkezhet
főnévből, melléknévből, melléknévi igenévből és határozói igenévből is.
A szófajváltás során nemcsak új szófajok keletkeznek, vagy nemcsak
bizonyos szavak lépnek át egyik kategóriából a másikba, hanem ennek
nyomán kettős és hármas szófajú szavak is létrejönnek: pl. a mutató
névmás és a határozott névelő; bizonyos névutók, igekötők és
határozószók; főnevek és melléknevek; stb.
A ragszilárdulás a határozószók, névutók, igekötők, kötőszók,
módosítószók, partikulák létrehozásában játszott és játszik szerepet.
A szóösszetétel pedig minden szófaji kategória állományának
gyarapodásában szerepet játszott kisebb vagy nagyobb mértékben (kivéve
az igéket).

Amennyiben koronként próbáljuk végigvezetni az egyes szófajok


kialakulását és változását, a következőket állapíthatjuk meg. Az alapnyelvi
szófajok (a nomenverbumok, igék, főnevek, bizonyos igenevek,
melléknevek, számnevek, határozószók, módosítószók, a névmások egyes
fajtái) mellé az ősmagyar korban jött létre a kötőszó, a birtokos és a
visszaható névmás. Az ómagyar kor sok lényeges változást hoz: ekkor
keletkezik a határozott és a határozatlan névelő, a kölcsönös és az általános
névmás, a beálló cselekvésű melléknévi igenév. Emellett bizonyos
szófajok állománya jelentősen megnő szófajváltással, ragszilárdulással
vagy összetétellel: pl. a határozószók, igekötők, névutók, kötőszók,
módosítószók, partikulák. A középmagyar korban egyetlen új szófaj
keletkezik: a névutó-melléknév. Ezen kívül lényeges változást nem
észlelünk, csupán az összetétellel alkotott szavak száma nő meg pl. a
névmások és a határozószók körében. Az újmagyar és az újabb magyar
korban az előző korok tendenciái folytatódnak, általában
218
állománybővülésről beszélhetünk, de ez mindinkább összetételek útján
valósul meg.

4. A funkcióbeli differenciálódás és a mondat szintjén


bekövetkező változások

Az állománybeli bővülés mellett igen fontos a funkciók


differenciálódása. Az egyes szófajok funkcionális módosulásai mondattani
szinten hoznak változásokat. A legnagyobb változásokat a határozói
viszony kifejezésében, a mondatszerkezetekben, az igeidő-használatban, a
vonzatstruktúrákban és az összetett mondatok elterjedésében látjuk;
azonban a mondat szintjén máshol is észlelünk változásokat. Ezek
nemcsak a szófajok körében létrejött változásoknak tudhatók be, hanem
szorosan összefüggenek a toldalékok elszaporodásával, illetve funkcióik
változásával, differenciálódásával is.
E szoros összefüggés magyarázza azt, hogy az egyes mondattani
jelenségeket hol és mikor éreztem indokoltnak tárgyalni. A főnevek,
melléknevek és számnevek kialakulásának, állományuk bővülésének és
szerepeinek bemutatása után került sor az alany és az állítmány számbeli
egyeztetésére, hiszen ehhez szükséges volt a többes számú alakok, az
igeragozás és azoknak a szófajoknak az ismerete, amelyek akár alanyként,
akár névszói vagy a névszói-igei állítmány részeként állhattak, állhatnak a
mondatban.
A névelő használata is inkább mondattani megközelítést igényelt,
mivel a névelők a mondatban, illetve a szövegben tesznek szert
funkciójukra.
A névmások tárgyalása után csak utaltam bizonyos névmások
utalószói szerepére, azonban a módosítószók, kötőszók és partikulák
bemutatása után kerítettem sort arra, hogy ezeknek a különböző szófajú
szavaknak, kifejezéseknek a mondatbeli szerepét bemutassam (miközben
az egyes szófajoknál már történt erre utalás). Mégis az egyes mondatok
típusainak kialakulásában, differenciálódásában, valamint a mondatok
összekötésében mind a névmások, mind a kötőszók, módosítószók és
partikulák szerepet játszottak és játszanak.
A határozószók, névutók és igekötők bemutatását a vonzatok
történetében beállt, beállható változások rövid taglalása követi. E
mondattani felvezetésre azért itt került sor, mert a vonzatok ugyan, a
melléknevek és névutók mellett, általában az igék vonzatai ugyan, de ragos
névszókkal, határozószókkal, (ragos) névszókból és névutókból álló
szerkezetekkel fejezzük ki ezeket. Emellett az igekötők ugyan nem
lehetnek vonzatok, de nagyban befolyásolhatják alapigéjük kötelező
vonzatainak a megváltozását.
219
220
Általános szakirodalom

E. Abaffy Erzsébet 1974 Szóvégrendszerünk és ős- és ómagyar korban.


MNy, 430–40.
E. Abaffy Erzsébet 1991 Igei személyragjaink eredetéről: vitás kérdések.
MNy, 385–93.
E. Abaffy Erzsébet 1995 A hangváltozások hatása fonémarendszerünkre.
In: Laczkó Krisztina (szerk.): Emlékkönyv Szathmári István
hetvenedik születésnapjára. Budapest, ELTE Mai Magyar Nyelvi
Tanszék, 15–9.
Ágoston Mihály 1993 A magyar halmaznevek (Kategóriájuk. Helyük a
melléknevek osztályában a szófaji rendszerben. Belső rendszerük).
Forum Könyvkiadó, Újvidék.
Antal László 1976 Gondolatok a magyar névmásokról. MNy, 90–94.
Bachát László 2002 A névutós formák előretörése. In: Balázs G.–A. Jászó
A.–Koltói Á. (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Mai nyelvművelésünk
elmélete és gyakorlata. Tinta Kiadó, Bp., 46–9.
Bakró-Nagy Adrienne 1995 Hangtörténeti változások percepciós vonásai.
In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’95. Budapest, az MTA
Nyelvtudományi Intézete, 62–70.
Bakró-Nagy Adrienne 1998 Hangváltozás – artikuláció – percepció. In:
Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’97. Szófonetikai vizsgálatok.
Budapest, az MTA Nyelvtudományi Intézete, 231–40.
Bakró-Nagy Adrienne 1999 Fonémakölcsönzés és jelöltségelmélet. MNy,
282–9.
Balázs János 1954 Az el mint fokozó határozószó. MNy, 447–51.
Balázs János 1956 A leg- felsőfok eredete. In: Bárczi G.–Benkő L.
(szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára.
Akadémiai Kiadó, Bp., 127–33.
Balázs János 1956 A magyar határozott névelő kialakulása. NyK., 204–
25.
Balogh Judit 1999 A kötőszók néhány problémája. A Magyar
Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 212. sz., 305–311.
Balogh Judit 2000 Kereszteződő vagy átmeneti szófajú-e a
névutómelléknév? In: Földi É.– Gadányi K. (szerk.): Vox humana.
Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. ELTE, BTK
Fonetikai Tanszék, Bp., 51–5.
Bánréti Zoltán 1983 A megengedő kötőszók szintaxisáról és
szemantikájáról. NytudÉrt. 117. sz., Bp.
Bárczi Géza 1949 Egy kezdődő magyar hangváltozás. MNny, 324–35.

221
Bárczi Géza 1953 A szóvégi á, é, í megrövidülésének kérdéséhez. MNy,
324–35.
Bárczi Géza 1958a Magyar hangtörténet. 2., bőv. kiadás. Egyetemi
Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest, Tankönyvkiadó.
Bárczi Géza 1958 A tárgyas igeragozás használatának történetéből. MNy,
257–70.
Bárczi Géza 1980 A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Kiadó, Bp.
Bárczi Géza 1985 A szótövek (Magyar történeti szóalaktan 1.) Egyetemi
Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest, Tankönyvkiadó.
Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán 1967 A magyar nyelv
története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
D. Bartha Katalin 1964 Tővégi magánhangzóink története a XVI. század
közepéig. Nyelvtudományi Értekezések, 42. sz., Bp.
Benkő Loránd 1953 A magyar ly hang története. Nyelvtudományi
Értekezések 1. sz., Bp.
Benkő Loránd 1991 (főszerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana I. A
korai ómagyar kor és előzményei. Akadémiai Kiadó, Bp.
Benkő Loránd 1992 (főszerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A
kései ómagyar kor. Morfematika. Akadémiai Kiadó, Bp.
Benkő Loránd 1995 (főszerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. A
kései ómagyar kor. Szöveggrammatika. Akadémiai Kiadó, Bp.
Berrár Jolán 1957 Hasonlító kötőszók a Huszita Bibliában. MNy, 396–
403.
Bereczki 2001 A -val/-vel rag eredete. MNy, 206–9.
K. Fábián Ilona 1986 A határozott névelő használata Pázmány-
levelekben. MNy, 329–33.
Fabó Kinga 1983 A szófajváltás. Nyr, 360–9.
Fábricz Károly 1985 Az is mint kötőszó és mint partikula. MNy, 79–87.
Fazakas Emese 2007a Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe. Egyetemi
Műhely Kiadó, Kolozsvár.
Fazakas Emese 2007b A fel, le és alá igekötők használati köre a kései
ómagyar kortól napjainkig. Erdélyi Tudományos Füzetek 260. sz.,
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár.
Ferenczi Rita 1991 A maga visszaható névmás történetéből. NyIrK, 75–
86.
Ferenczi Rita 1993 A maga névmás a birtokos szerkezetben. NyIrK, 141–
51.
Fónagy Iván 1967 Hangváltakozás és hangváltozás. ÁNyT. V, 123–53.
Galaczi Árpád 1995 A RAJTA viszony jelentésszerkezete. Egyetemi
szakdolgozat (témavezető: Szilágyi N. Sándor). Kolozsvár.
http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/galaczi.doc

222
Gallasy Magdolna 1980 Névelőhasználati kérdések. NytudÉrt., 104. sz.,
339–44.
Gallasy Magdolna 1999 the kegye egednek. A személyes névmási jelzők
ómagyar kori gyakoriságának okairól. In: Kugler N.–Lengyel K.
(szerk.): Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére.
ELTE BTK, Bp., 117–21.
B. Gergely Piroska 1980 Az által ~ át igekötő, illetve névutó
történetéhez. NytudÉrt., 104, 351–6.
B. Gergely Piroska 2001 Az általános és határozott igeragozás keveredése
a XVI–XIX. századi Erdély beszélt nyelvében. In: Büky L.–Forgács
T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és
finnugor mondattörténet. JATE, Szeged, 19 – 28.
Gósy Mária 1998 Hangtörténeti változások lehetséges beszédpercepciós
magyarázata. MNy, 276–83.
Haader Lea 1997 Mozaikok névmásokról és ómagyar kori használóikról.
In: Kiss G.–Zaicz G. (szerk.): Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss
Lajos 75. születésnapjára. MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp., 118–
24.
S. Hámori Antónia 1983 Az eredeti és a másodlagos szófaji kettősség
néhány kérdése. MNy, 429–45.
Hegedűs Attila 2001 A 3. személyű tárgyas igerag kérdéséhez. In: Büky
L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I.
Magyar és finnugor mondattörténet. JATE, Szeged, 49–54.
Honti László 1985 Széljegyzetek instabil tövű igéink történetéhez. NyK,
49–87.
Honti László 2001 A magyar igekötő: nyelvünk kései jövevénye? In:
Bakró-Nagy M.–Bánréti Z.–É. Kiss K. (szerk.): Újabb tanulmányok a
strukturális magyar nyelvtan és nyelvtörténet köréből. Osiris Kiadó,
Bp., 357–67.
Honti László 2002 Milyen korú az igekötő? In: Keresztes L.–Maticsák S.
(szerk.): A magyar nyelv idegenben. Debrecen – Jyväskylä, 237–49.
Horváth László 1992 A határozói igenevek mondatbeli szerepeiről. In:
Keszler Borbála (szerk.): Újabb fejezetek a magyar leíró nyelvtan
köréből. Tankönyvkiadó, Bp., 33–81.
Horváth László 2001 A felszólító módú igealakok kettősségének
történetéhez. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti
kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet.
JATE, Szeged, 55–65.
Horváth László 2003 Hibák és furcsaságok a határozottságbeli
egyeztetésben. MNy, 25–33.
R. Hutás Magdolna 1972 Az ikes ragozás állapota Révai Miklós korában.
NytudÉrt. 78. sz., Bp.
223
R. Hutás Magdolna 1983 Az igekötős igék kötött bővítményei a kései
ómagyar korban. MNy, 291–9.
A. Jászó Anna 1998 Megjegyzések az „igenevek”-hez. MNy, 469–74.
Juhász Dezső 1987 A módosítószók kései ómagyar kori
szófajtörténetéhez. MNy, 454–61.
Juhász Dezső 1990 Már és még. In: Havas F.–Horváth K.–Ladányi M.
(szerk.): Emlékkönyv Zsilka János professzor hatvanadik
születésnapjára. ELTE, Bp., 117–21.
Juhász Dezső 2001 A magyar feltételes mód paradigmáinak történetéhez a
nyelvföldrajz szemszögéből. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A
nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor
mondattörténet. JATE, Szeged, 67–74.
Károly Sándor 1956 Igenévrendszerünk a kódexirodalom első
szakaszában. NytudÉrt., 10. sz., Bp.
Károly Sándor 1957 Elkülönítő-kiemelő szerepű névutóink történetéhez.
MNy, 103–8.
Károly Sándor 1969 A melléknévi csoport. ÁNyT, VI: 159–227.
Kálmán Béla 1965 A magyar mássalhangzó-rendszer kialakulása. MNy,
385–98.
Kenesei István 1980 Mivel egyeztetjük a vonatkozó névmásokat?
NytudÉrt, 104. sz., Bp., 467–74.
Kertész Manó 1911 Maga. MNy, 5–10.
Keszler Borbála 1969 A szókezdő mássalhangzó-torlódások feloldása
korai jövevényszavainkban. NytudÉrt. 63. sz., Bp.
Keszler Borbála 1974 Az igető-váltakozásból származó párhuzamos alak-
és jelentésmegoszlás. In: Imre S.–Szathmári I.–Szűts L. (szerk.):
Jelentéstan és stilisztika. NytudÉrt. 104. sz. Magyar Nyelvtudományi
Társaság, Bp., 281–2.
Kiss Gábor 2002 Egy meglepő irányú nyelvi változás: sátort helyett ma
már sátrat. In: Balázs G.–A. Jászó A.–Koltói Á. (szerk.): Éltető
anyanyelvünk. Mai nyelvművelésünk elmélete és gyakorlata. Osiris
Kiadó, Bp., 287–91.
Kiss Jenő–Pusztai Ferenc 2003 (szerk.) Magyar nyelvtörténet. Osiris
Kiadó, Bp.
Kniezsa István 1962 A t, d hangok ősmagyar és ómagyar palatalizációi.
MNy, 305–12.
M. Korchmáros Valéria 1975–1976 A mutató névmás tartalmi
feltöltődésének forrásai. NNy, 331–60.
Kovács István 1971 A határozott névelők használata „Az Landorfejírvár
elveszésének oka ...” nyelvemlékben. MNyj, 87–108.
Kugler Nóra 2002 A módosítószók a magyar nyelv szófaji rendszerében
(Doktori mestermunkák). Osiris Kiadó, Bp.
224
Kugler Nóra 2003 A módosítószók funkciói. NytudÉrt., 152. sz., Bp.
Kugler Nóra–Laczkó Krisztina 2000 A névmások. In: Keszler Borbála
(főszerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 152–
74.
Laczkó Krisztina 1991 Gondolatok személyjeles számneveinkről és
névmásainkról. In: Hajdú M.– Kiss J. (szerk.): Emlékkönyv Benkő
Loránd hetvenedik születésnapjára. ELTE, BTK, Magyar
Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék, Bp., 399–403.
Laczkó Krisztina 1992 Hány személyes névmásunk van? In: Keszler
Borbála (szerk.): Újabb fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből.
Tankönyvkiadó, Bp., 108–26.
Laczkó Krisztina 2002 Névmás és helyettesítés. Nyr, 470–81.
Ladányi Mária 1993 Az igekötővé válás tényezői. In: Horváth K.–
Ladányi M. (szerk.): Állapot és történet – szinkrónia és diakrónia –
viszonya a ynelvben. ELTE BTK Általános és Alkalmazott
Nyelvészeti Tanszéke, Bp., 129–36.
Ladányi Mária 1994–1995. Az igekötők kapcsolhatóságáról. NyK, 45–85.
Lakó György 1965 A magyar hangállomány finnugor előzményei.
NytudÉrt. 47. sz., Bp.
Lengyel Klára 1996 A szófajok és a mondatrészek összefügései. In:
Keszler B. (szerk.): Magyar leíró nyelvtani segédkönyv.
Tankönyvkiadó, Bp., 43–52.
Lengyel Klára 2000 Az igenevek helye a szófaji rendszerben. NytudÉrt.,
146. sz., Bp.
B. Lőrinczy Éva 1979 A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere
és törvényszerűségei. Bp., Akadémiai Kiadó.
Lőrinczi Réka 1992 Megjegyzések az igei tőismétlések (figura
etimologikák) kérdéseihez. In: Kozocsa S.–Laczkó K. (szerk.):
Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. ELTE BTK, Bp.,
166–70.
Martinkó András 1963 A visszaható névmás eredete. Milyen „mag”-ból
fejlődött a maga? NytudÉrt, 38. sz., 40–7.
D. Mátai Mária 1988 A határozószók helye a szófaji rendszerben. MNy,
31–44.
D. Mátai Mária 1994 Nyelvünk élete. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
D. Mátai Mária 2000 A módosítószó-történet újragondolása. MNyj., 97–
109.
F. Mészáros Henrietta 1983 Vagy kötőszavunk eredetéről. In: Bereczki
G.–Domokos P. (szerk.): Urálisztikai Tanulmányok (Hajdú Péter 60.
születésnapja tiszteletére), 263–66.
A. Molnár Ferenc 1985 Ige-névszói kettős (hármas) szófajúság az
ősmagyar korban. NyK, 37–47.
225
A. Molnár Ferenc 1988 Szótörténeti és jelentéstani megjegyzések néhány
finnugor eredetű szavunk igei és névszói kettős szófajúságához. In:
Domokos P.–Pusztay J. (szerk.): Urálisztikai tanulmányok. 2.
(Bereczki Gábor születésnapjára), 289–93.
A. Molnár Ferenc 2000 A felszólító mód jelének történetéhez. MNyj, 25–
30.
H. Molnár Ilona 1968 Módosítószók és módosító mondatrészletek a mai
magyar nyelvben. NytudÉrt., 60. sz., Bp.
H. Molnár Ilona 1969 Az igei csoport különös tekintettel a vonzatokra.
ÁNyT, VI: 229–70.
Németh Renáta 2001 Múlt idejű igerendszerünk a korai középmagyar
korban. In: Büky L.–Forgács T. (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások
újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet. JATE,
Szeged, 131–8.
Páll László 1999 A BENNE viszony jelentésszerkezete a magyar nyelvben.
Magiszteri dolgozat (témavezető: Szilágyi N. Sándor). Kolozsvár.
Pap István 1963 Voltak-e sorvadó magánhangzók nyelvünkben? In:
NytudÉrt., 40. sz., 288–95.
Papp Ferenc 1975 A magyar főnév paradigmatikus rendszere. Akadémiai
Kiadó, Bp.
Pete István 1981 A névmások osztályozása. MNy, 33–5.
Pete István 1998 A magyar igeragozás típusai. In: Büky L.–Maleczki M.
(szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei 3. Szeged,
133–49.
Pusztai István 1957 A határozott névelő használata a Birk-kódexben.
MNy, 109–17.
Rácz Endre 1976 A névelőről. In: Grétsy L. (szerk.): Mai magyar
nyelvünk. Akadémiai Kiadó, Bp., 62–5.
Rédei Károly 1963 Az én személyes névmás eredetéhez. NyK., 166–9.
Sebestyén Árpád 1965 A magyar nyelv névutórendszere. Akadémiai
Kiadó, Bp.
Sebestyén Árpád 1980 Önálló szók névutóvá fejlődése a magyar
nyelvben. CIFU 5. Pars VI. Turku, 460–6.
Siptár Péter 1998 A H-féle hangokról. In: Hajdú M.– Keszler B. (szerk.):
Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. ELTE BTK, Magyar
Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, Bp., 174–9.
J. Soltész Katalin 1959 Az ősi magyar igekötők (meg, el, ki, be, fel, le).
Akadémiai Kiadó, Bp.
Szabó Géza 1975 A palatális hangrendű határozott névelő történetéhez.
MNyj, 33–44.
Szabó T. Attila 1967 Az aki vonatkozó névmás erdélyi régiségbeli
életéhez. NyIrK, 201 – 12.
226
Szathmári István 1997 A vonatkozó névmások használatáról. Nyr, 1–8.
Szende Tamás 1994 Do historical changes repeat themselves? (On
historical „Two-Open-Syllable shortening” and present-day „Fast-
Speech syllable Elision” in Hungarian). Acta Linguistica Hungarica,
Bp., 63–74.
Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, vagy a módszer buktatói.
http://tkis.extra.hu/sl/mokus.doc
Szilágyi N. Sándor 1980 Magyar nyelvtan. Tankönyv a pedagógiai
líceumok IX–X. osztálya és a filológia–történelem szakprofilú
líceumok XI. osztálya számára. Editura didacică şi pedagogică,
Bucureşti.
Szilágyi N. Sándor 2003 Honnan ered a j a -ja, -je toldalékban? MNyj
XLI: 581–92.
Tamás Lajos 1947 Tudatosak-e a hangváltozások. MNy, 92–102, 161–72.
Temesi Mihály 1967 A személyes névmás kiegészült alakjairól.
NytudÉrt., 58. sz., 319–23.
Varga Györgyi 1987 Néhány nem tiszta szófaji kategória vizsgálati
módjáról. In: Rácz E.–Szathmári I. (szerk.): Tanulmányok a mai
magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Tankönyvkiadó, Bp.,
59–73.
Varga Györgyi 1992 A névmások. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 455–569.
Velcsov Mártonné 1957 Az -n igei személyrag eredetéhez. NNy, 105–10.
Velcsov Mártonné 1981 A határozói igeneveknek egy sajátos szerepe
nyelvemlékeinkben. MNy, 308–15.
Velcsov Mártonné 1982 Módosítószók és kötőszók történeti
összefüggései. NNy, 143–59.
Velcsov Mártonné 1997 A nám kötőszó latin eredetéről. In: Büky L.
(szerk.): Nyíri Antal kilencvenéves. JATE Magyar Nyelvészeti
Tanszék, Szeged, 173–7.
Vértes Edit 1995 Adalékok a magyar nyelv hangtani szerkezetéhez. NyK,
215 – 70.
Wacha Balázs 1991 Névelőhasználat, határozottság. Nyr, 80–92.
Wacha Balázs 2001 Időbeliség és aspektualitás a magyarban. NytudÉrt,
149. sz., Bp.

Idézett irodalom

E. Abaffy Erzsébet 1991a. Az igei személyragozás. In: Benkő L.


(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó,
Bp., 122–59.
227
E. Abaffy Erzsébet 1991b Az igemód- és igeidőrendszer. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó,
Bp., 104–21.
E. Abaffy Erzsébet 1991c Igei személyragjaink eredetéről: vitás kérdések.
MNy, 385–93.
E. Abaffy Erzsébet 1992a Az igei személyragozás. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó,
Bp., 184–238.
E. Abaffy Erzsébet 1992b Az igemód- és igeidőrendszer. In: Benkő L.
(főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó,
Bp., 120–83.
E. Abaffy Erzsébet 2003 Hangtörténet. In: Kiss J.–Pusztai F. (szerk.):
Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Bp., 106–28; 301–51; 596–609;
710–8; 789–99.
Berrár Jolán 1967 A szófajok története. A szóelemek története.
Mondatörténet. In: Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán: A
magyar nyelv története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 193–234; 389–
486.
Fazakas Emese 2007 Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe. Egyetemi
Műhely Kiadó, Kolozsvár.
Gallasy Magdolna 1991 A névelők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 461–75.
Gallasy Magdolna 1992 A névelők. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 716–71.
Hadrovics László 1992 Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres
gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Bp.
Horváth László 2003 Szószerkezet-történet. In: Kiss J.–Pusztai F.
(szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Bp., 234–51; 430–82;
663–73; 757–70; 831–8.
A. Jászó Anna 1992 Az igenevek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 411–54.
Kádár Edit 2007 Alaktan és szófajtan. Egyetemi Műhely Kiadó,
Kolozsvár.
Korompay Klára 1991a A névszójelezés. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 259–83.
Korompay Klára 1991b A névszóragozás. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 284–318.
Korompay Klára 1992a A névszójelezés. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 321–54.
Korompay Klára 1992b A névszóragozás. In: Benkő L. (főszerk.): A
magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 355–
410.
228
D. Mátai Mária 2003 Szófajtörténet. In: Kiss J.–Pusztai F. (szerk.):
Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Bp., 204–33; 393–429; 632–62;
739–56; 824–31.
A. Molnár Ferenc 1991 A két- és többszófajúság; a szófajváltás. In:
Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. A
korai ómagyar kor és előzményei. Akadémiai Kiadó, Bp., 553–84.
A. Molnár Ferenc 1992 A két- és többszófajúság; a szófajváltás. In:
Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. II/1. A
kései ómagyar kor. Morfematika. Akadémiai Kiadó, Bp., 911–28.
Sárosi Zsófia 1992 A névszótövek. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar
nyelv történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 239–67.
Sárosi Zsófia 2003 Morfématörténet. In: Kiss J.–Pusztai F. (szerk.):
Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Bp., 129–72; 352–71; 610–7;
719–24; 800–3.
Sipos Pál 1991 A névmások. In: Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana I. Akadémiai Kiadó, Bp., 353–400.
Zaicz Gábor (főszerk.) 2006 Etimológiai szótár. Magyar szavak és
toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Bp.
Zelliger Erzsébet 1992 Az igetövek. Benkő L. (főszerk.): A magyar nyelv
történeti nyelvtana II/1. Akadémiai Kiadó, Bp., 17 – 54.

229
REZUMAT

Manualul întitulat Scurtă istorie a gramatici limbii maghiare prezintă


pe de o parte fonetica istorică, pe de altă parte morfologia şi sintaxa
istorică a limbii maghiare. În acest sens capitolele cuprind următoarele
probleme.
În primul mare capitol (Fonetica istorică) după o prezentare generală
a schimbărilor survenite în fonetica maghiară şi a câtorva terminologii
specifice, relatarea fenomenelor se împarte în două subcapitole importante:
cel care tratează schimbările survenite în consoanele limbii maghiare, iar
cealălalt se ocupă cu schimbările în sistemul vocalelor maghiare.
În capitolul doi (Morfologia şi sintaxa istorică a limbii maghiare) se
găsesc următoarele subcapitole: istoria radicalelor cuvintelor maghiare,
istoria sufixelor, istoria părţilor de vorbire (nomenverbum; verbul;
infinitivul, gerundiul şi participiul – care în limba maghiară se consideră a
fi părţi de vorbire; substantivele, adjectivele şi numeralele; articolele;
pronumele; adverbele, postpoziţiile şi prefixele verbale; conjucţiunile şi
particulele). După cum se observă, aceste părţi de vorbire sunt tratate şi
grupate în aşa fel încât aceea care se leagă etimologic şi istoric să fie
tratate împreună.
Pe lângă prezentarea acestor fenomene, capitolul cuprinde şi câteva
aspecte de sintaxă legate de diferite morfeme. În subcapitolul care prezintă
sufixele limbii maghiare, s-au mai inclus alte subcapitole: folosirea
pluralului; exprimarea posesivului; flexiunea şi conjugările verbelor;
utilizarea timpurilor verbale în propoziţii. După tratarea substantivelor,
adjectivelor şi numeralelor, cei interesaţi pot găsi o prezentare sumară a
schimbărilor survenite în concordanţa dintre subiect şi predicat; în cadrul
subcapitolului întitulat Articole, se specifică şi fenomene ce aparţin de
regulă sintaxei. Subcapitolul Adverbe, postpoziţii şi prefixe verbale sunt
încheiate cu o prezentare scurtă a schimbărilor în sistemul
complementelor; iar partea care prezintă concjuncţiile şi particulele se
încheie cu prezentarea rolurilor acestor părţi de vorbire în dezvoltarea şi
diferenţierea diferitelor tipuri de propoziţii. Astfel capitolul II a manualului
nu este numai o prezentare a diferitelor morfeme în perspectiva diacroniei,
ci şi multe aspecte sintactice.
În vederea dezvoltării şi asimilării cunoştinţelor fiecare capitol conţine
şi o bibliografie suplimentară. Exerciţiile şi tematicile de cercetare propuse
ajută la aprofundarea cunoştinţelor şi încearcă să convingă studenţii să
întreprindă cercetări în domeniul istoriei limbii.

230
ABSTRACT

The coursebook entitled Short History of the Hungarian Grammar


intends to present the history of Hungarian grammar in two distinguished
chapters.
The first chapter (Historical Phonetics) presents the causes of
phonetical changes and changes occurred in the system of Hungarian
consonants and vowels.
The second chapter (Historical Morphology and Syntax of Hungarian
Language) has many sub-chapters concerning the grammatical system:
changes occurred in the morpheme structure (stems and suffixes), the
history of parts of the speech (nomenverbum; verb; infinitive, gerund and
participle – which in Hungarian are considered parts of the speech; nouns,
adjectives and numerals; articles; pronouns; adverbs, postpositions and
verbal prefixes; conjuctions and particles). As one can observe from this
enumeration, these parts of the speech are structured and treated in a
manner to link the morphemes that are historically interconnected.
Moreover, this chapter deals with some very important syntactical
issues connected to suffixes or parts of the speech. Presenting the suffixes
I could not overview the problem of using the plural, the structure with a
possessive attribute, verbal inflection, tense and mood, modality and
aspect. After presenting nouns, adjectives and numerals, those interested
can find a short presentation of the subject–predicate structure. The
presentation of the articles is viewed also not only as a morphological
issue but as a syntactical one, too. The sub-chapter dealing with adverbs,
postpositions and verbal suffixes includes also a syntactical presentation,
changes occurred in the usage of phrasal verbs. And the part presenting
conjuctions and particles has also a presentation of changes occurred in the
various types of sentences. Chapter II is not only a presentation of
different morphemes, but also treats many aspects of the history of
Hungarian syntax.
Every chapter contains further bibliography including articles and
books written for non-specialists, too. In addition, students can find
exercises which might help them in broadening their knowledge and which
might encourage them to conduct further research.

231