Tartalomjegyzék

Elôszó A lélek lakhelye megjelenésének

25. évfordulóját ünneplô kiadáshoz
Oprah Winfrey 11

Elôszó A lélek lakhelye megjelenésének

25. évfordulóját ünneplô kiadáshoz
Dr. Maya Angelou 17

A szerzô elôszava A lélek lakhelye megjelenésének

25. évfordulóját ünneplô kiadáshoz 21

A szerzô elôszava az elsô kiadáshoz 29

BEVEZ ETÉ S

1. Evolúció 35
2. Karma 49
3. Tisztelet 63
4. Szív 75

9
 T EREM TÉ S

5. Intuíció 91
6. Fény 105
7. Szándék I. 119
8. Szándék II. 133

F ELEL Ő SS É G

9. Választás 149
10. Függõség 163
11. Kapcsolatok 177
12. Lélek 191

H ATAL O M

13. Pszichológia 209

14. Illúzió 223
15. Hatalom 237
16. Bizalom 251

Tanulási útmutató 269

A szerzôrôl 357

10
 4
szív

Az anyagi valóság ötérzékû felfedezésének logikája

szerint az evolúció csak idõbeli folyamatként létezhet,
és jelenünk nem tud visszahatni múltunkra. Ez a logika
képtelen leírni a lélek létezését vagy annak az energia-
egyensúlynak a dinamikáját, amely életeket hoz létre és
fûz láncolattá. Semmi mást nem tud támaszul használni,
mint az ötérzékû tapasztalást. Eljött tehát az idõ, hogy
megszülessék egy magasabb szintû logika és megértés.
Az ötérzékû ember logikája és megértése az elméjé-
ben gyökerezik. Mindkettõ az intellektus terméke. Az
a magasabb szintû logika és megértés viszont, amely ké-
pes érdemben tükrözni a lelket, a szívbõl ered. Ahhoz
tehát, hogy létrehozzuk ezt a magasabb szintû logikát és
megértést, befelé, érzéseinkre kell figyelnünk.
A többérzékû ember magasabb szintû logikája és meg-
értése szempontjából központi jelentõségû a szív, és külö-
nös fogékonyságot ad az érzelmi áramlatokra. Az ötérzékû
ember számára ez teljesen feleslegesnek tûnik, hiszen nem
a külsõ hatalom felhalmozását szolgálja. Mivel az vezérel
bennünket, hogy megszerezzük és megtartsuk a külsõ

75
 A lélek lAkhelye

hatalmat, érzelmeinket haszontalannak tekintjük, mint

a torokmandulát – ami nem jó semmire, ráadásul fájdal-
mat és bajt okoz. A külsõ hatalom hajszolása tehát érzel-
meink elfojtásához vezet. Igaz ez mind az egyes emberre,
mind egész fajunkra.
Az érzelmek ilyetén mellõzése áthatja egész világlá-
tásunkat és értékrendszerünket. Csodáljuk azt a kemény
üzletembert, aki a külsõ hatalom nevében elbocsátja al-
kalmazottait. Kitüntetjük azt a katonatisztet, aki magát
vagy másokat szenvedésbe és halálba küld a külsõ hatalom
nevében. Nagyra becsüljük azt az államférfit, akit nem
hajlít meg a részvét.
Amikor rázárjuk az ajtót érzelmeinkre, épp azokat az
éltetõ áramlatokat zárjuk el, amelyek elindítják és erõvel
töltik meg gondolatainkat és cselekedeteinket. Nem ért-
hetjük meg sem azt, milyen hatással vannak ezek az ér-
zelmek ránk, a környezetünkre és a többi emberre, sem
azt, hogy mások érzelmei hogyan hatnak rájuk, ránk és
a környezetükre. Ha nem vagyunk tudatában érzelme-
inknek, a haragot, szomorúságot, gyászt vagy örömet nem
tudjuk visszavezetni kiváltó okaikra – sem magunkban,
sem másokban. Nem tudjuk elkülöníteni, melyik ré-
szünk a személyiség, és melyik a lélek. Ha nem vagyunk
tudatában érzelmeinknek, nem tapasztalhatjuk meg az
együttérzést. Hogyan is oszthatnánk meg mások örömét
és fájdalmát, ha elõbb nem tapasztaljuk meg magunkban?
Ha nem vagyunk közeli barátságban érzelmeinkkel,
azokat a hatóerõket sem észleljük, amelyek érzelmeinket
irányítják, nem látjuk mûködésüket, sem azt, hogy mi célt
szolgálnak. Az érzelmek olyan energiaáramlatok, amelyek
átfolynak rajtunk. Ezeknek az áramlatoknak a tudatosítása

76
 szív

az elsõ lépés afelé, hogy megtanuljuk, hogyan és miért

jönnek létre tapasztalataink.
Az érzelmek tükrözik a szándékokat. Az érzelmek tu-
datosítása tehát a szándékok tudatosításához vezet. Min-
den ellentét a tudatos szándék és a hozzá tartozó érzelmek
között az énnek olyan hasadt részére utal, amely gyógyu-
lásra vár. Ha például valaki házasságra készül, de öröm
helyett fájdalmat érez, a fájdalom elvezetheti tudattalan
szándékaihoz. Ha valaki igyekszik haladni a munkájában,
de ez elégedettség helyett szomorúsággal tölti el, a szo-
morúság tudattalan szándékokra hívja fel a figyelmet.
Ha érzelmeinket nem tudatosítjuk, a tiszteletet sem
tapasztalhatjuk meg. A tisztelet nem érzelem. A tisztelet
létforma, de az út hozzá a szíven keresztül vezet, a szív
pedig csak akkor nyílhat meg, ha tudatosítjuk érzéseinket.
A többérzékû személyiség magasabb szintû logiká-
ja és megértése olyan kapcsolatokat is feltár, amelye-
ket az ötérzékû nem észlel, és ott is talál értelmet, ahol
az ötérzékû nem. Az ötérzékû személyiség nem tud
összefüggõ képet alkotni az érzékei küldte adatokból.
A valóságot csak töredékeiben észleli. A Világegyetemet
csak részleteiben tapasztalja meg.
Az ötérzékû személyiség képes megtanulni, hogy
a belsõ mozgatók befolyásolják az észlelést, sõt közmon-
dás vagy közhely formájában meg is tudja ezt fogalmazni,
például: „Mosolyogj, és veled mosolyog a világ.” Képes
felfedezni az anyagi világ szabályszerûségeit, és törvények
formájában meg is tudja õket fogalmazni: „Minden test
megtartja egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg erõ
nem hat rá.” Az ötérzékû személyiség nem tudja viszont
megtapasztalni, milyen kapcsolat van ezek között a te-

77
 A lélek lAkhelye

rületek között, és ezért egyik által nem is tud tanulni

a másikról. Képtelen megtapasztalni, hogy bármelyiken
keresztül ugyanahhoz a gazdagsághoz ér el.
A tudomány például azt az isteni indíttatást tükrözi,
hogy tudatosítsuk azokat a kapcsolatokat, amelyek a ta-
pasztalás távolinak tûnõ területei között húzódnak. Az
ötérzékû személyiség eljuthat idáig, de ha csak az õ logi-
kájával és megértésével rendszerezzük a tudomány ered-
ményeit, belsõ mozgatói – az érzések és a szándékok –
függetlennek tûnnek az anyagi világtól. Úgy tûnik, hogy
sem a szupernóvákra, sem az atomi részecskék bomlási
sebességére, sem bármire, ami a kettõ között van, nincs
hatással az, amit az emberek éreznek vagy gondolnak.
Ha a tudomány felfedezéseit a többérzékû ember lo-
gikájával és megértésével szemléljük, szoros kapcsolatot
találunk a belsõ mozgatók és a fizikai jelenségeket irányító
szabályszerûségek között. A többérzékû ember számára
például ez a törvény: „Minden test megtartja egyenes vo-
nalú egyenletes mozgását, míg erõ nem hat rá”, nemcsak
egy idõ, tér és anyag birodalmában mûködõ erõtörvényt
tükröz, hanem egy mélyebbet is, amely a nem anyagi va-
lóságban is érvényes.
Hogyan lehetséges ez?
Amikor gyalogsági tiszti iskolába jártam, egyik bará-
tom a Kentucky-beli Hank volt, magas, jóképû, szeretetre
méltó fiatalember. Hank és köztem nagyon hamar ba-
rátság alakult ki. Sokszor segített cipelni a terhet, ha már
nem bírtam, én pedig a gondolkodást igénylõ feladatok-
ban segítettem, mint például kiszámítani egy golyó röp-
pályáját. Sok közös élményünk volt, és egyre erõsödött
a barátságunk.

78
 szív

Végzés után más-más szervezethez kerültünk. Nem is

tudtam róla semmit, míg egyszer csak Saigonban futot-
tunk össze. Megsebesült, és mivel jóban volt egy tábor-
nokkal, olyan egységhez vezényelték, amelyet én gyakran
meglátogattam. Saigoni szolgálata alatt megismerkedett
egy lánnyal, a rádió egyik népszerû mûsorvezetõjével, és
eljegyezték egymást. Tökéletes pár voltak – egy magas,
jóképû százados és egy szép, sikeres közéleti személyiség.
Már kiléptem a hadseregbõl, mikor újra találkoztam
Hankkel. Felhívott azzal a hírrel, hogy a felesége egy
városomhoz közeli üdülõhelyrõl készít mûsort, és kér-
te, ha tudok, menjek át, és találkozzunk. Ekkor már õ
is civil volt. Meglátogattam. Gondterheltnek látszott, és
könnyedségének már nyoma sem volt. Elmondta, hogy
nevét Halre változtatta, és mentegetõzött, hogy a felesé-
ge nem tud velünk lenni. Beszélt egy darabig, és amikor
rákérdeztem, hogy mivel foglalkozik, annyit mondott:
„Keresem a helyem a világban.”
Aztán azt a hírt hozták Hank/Halrõl, hogy öngyilkos
lett. Amikor végül találkoztam az özvegyével, az asszony
elmesélte házasságuk fájdalmas történetét, és azt, hogy
Hank lassan feladott mindent, és végül megölte magát.
A vietnami háborút követõ években a vietnami veterá-
nok jóval nagyobb arányban követtek el öngyilkosságot,
mint azok, akik nem jártak a fronton. Valószínû hát, hogy
Hank sem tudott szabadulni vietnami élményeitõl. De
lehetett még egy ok, egy sokkal köznapibb mûködési
mechanizmus barátom életében.
Hank nem az az ember volt, aki mélyebb kérdéseket
tesz fel magának az életrõl. Nem kereste, mi a mélyebb
értelme saját földi létének, hiszen akkor meg is kellett

79
 A lélek lAkhelye

volna változtatnia az életét, azt pedig nem akarta. Nem

sokat gondolkodott az életén, majd egy nap fojtogató
ürességre és erõtlenségre ébredt.
Hogyan vonatkozik barátom életére az elsõ mozgás-
törvény: „Minden test megtartja egyenes vonalú egyenle-
tes mozgását mindaddig, amíg erõ nem hat rá”? Mit jelent
az „eredeti mozgásállapot” az emberi Élet viszonylatában,
és mi az az „erõ”, amelyik megváltoztatja ezt a mozgást?
Hank életének külsõ története igazán nem volt híján
a változásnak. Egy farmon nõtt fel Kentuckyban, ka-
tonatiszt lett, sok ezer kilométerre utazott otthonától,
híres asszonyt vett feleségül, majd megölte magát. Ami
változatlan volt Hank életében, az az, hogy öntudat-
lan folyamatként zajlott. Sem gyermekkorának élmé-
nyei, sem katonai szolgálata, sem házassága, semmi nem
kényszerítette rá Hanket, hogy elgondolkodjon létének
mélyebb értelmérõl. Fájdalmak és örömök áramlottak át
rajta anélkül, hogy kicsit is jobban tudatosították volna
benne, ki is õ, és mivé lehetne.
Hank nem akarta felderíteni, honnan erednek élete
tapasztalatai. Épp ellenkezõleg, félt ettõl a vállalkozástól.
Így tehát élete egyenletes öntudatlanságban, egyenletes
tudattalanságban telt, megtestesülésétõl lelke kiszabadulá-
sáig. Hank megtapasztalta azokat a helyzeteket, amelyek
szükségesek voltak lelke energiájának egyensúlyba hozásá-
hoz, aszerint válaszolt rájuk, amivel lelke karmája és a kör-
nyezet, amelybe született, elindították, de tudtán kívül
csak egyre több karmát termelt minden egyes reakcióval.
Az az együttérzés, amit Hank magával hozott a világ-
ba, sokakat táplált körülötte, köztük engem is, de Hank
nem hagyta, hogy ez legyen az õ gravitációs központja.

80
 szív

Nem indult el a lelke felé. Egész életében személyisége

igényeit próbálta kielégíteni, és túlontúl kötõdni kezdett
ezekhez az igényekhez, hogysem meg akarta volna változ-
tatni õket. Hank élete így olyan lett, mint az az „egyenes
vonalú egyenletesen mozgó” test, amely sohasem talál-
kozik más „erõvel”.
Mi is az az „erõ”, amely kimaradt Hank életébõl?
Gregory fehér, középosztálybeli, egyetemet végzett
férfi volt északkeletrõl. Gyerekkorában sok nehéz hely-
zetet élt át, és indulatos, manipulatív, keserû ember vált
belõle. Képtelen volt kapcsolatokat létesíteni, indulatos
vérmérséklete és veszekedõs természete mindenkit távol
tartott tõle. Gregory ettõl csak még jobban megvetette
az Életet és a többi embert, de folytonosan feltette a kér-
dést, mi az õ szerepe saját tapasztalataiban.
Amikor végül rossz természete és utálatos viselkedése
miatt elhagyta a nõ, akivel élt, Gregory gyötrõdni kez-
dett, nemcsak szerelme elvesztése miatt, hanem amiatt is,
hogy ezzel az eseménnyel újra megismétlõdött az, ami
már annyiszor: valaki ismét eltaszította õt magától. Úgy
döntött, hogy megpróbál szembenézni fájdalmával és saját
mûködésével is. Magányosságra rendezkedett be, miköz-
ben fáradhatatlanul kereste magában azokat az okokat,
amelyek szenvedéseit okozzák.
Amikor hetekkel késõbb elõkerült, felfogása és értékei
is mások voltak. Lágyabb lett, és lassacskán kialakított egy
sokkal érzékenyebb közeledési módot az emberekhez.
Cinizmusát kezdte felváltani az öröm, haragvó természete
feloldódott, és a többi ember került élete középpontjába.
Jelenleg igen aktív ember, aki abból nyeri erejét, hogy
a társaiért tesz.

81
 A lélek lAkhelye

Nem volt könnyû ez a változás Gregorynak. Ahhoz,

hogy haragvó, manipulatív, mindent megvetõ emberbõl
figyelmes és felelõsségteljes emberré váljék, fájdalmas és
nagy bátorságot igénylõ utat kellett bejárnia. Mégis azzal,
hogy rászánta magát erre az útra, megváltoztatta az életét.
Gregory tudatosságának szempontjából élete egyenletes
folyása jelentõsen kitért eredeti medrébõl, mikor elhatá-
rozta, hogy szembesül fájdalmával, és még jobban kitért,
amikor elhatározta, hogy új módon akarja észlelni a vi-
lágot. Az „erõ”, ami megváltoztatta életének „egyenes
vonalú egyenletes mozgását”, az volt, hogy Gregory el-
döntötte, tudatosan akarja élni az életét. E nélkül a döntés
nélkül Gregory élete, ahogy Hanké is, azon a tudattalan
pályán folytatódott volna, amit karmája és a karma lét-
rehozta helyzetekre adott válaszai megrajzoltak számára.
Helyénvaló-e az elsõ mozgástörvényt – amely egy tárgy
idealizált mozgását írja le – ily módon értelmezni? Vajon
az elsõ mozgástörvény csak metaforául szolgál-e, amellyel
kényelmesen leírhatunk egy nem anyagi erõtörvényt?
Több ennél. Ez a törvény az anyagi világban – a tárgyak és
fizikai jelenségek világában – teszi láthatóvá azt, ahogyan
egy nagyobb, nem anyagi erõtörvény mûködik a nem
anyagi világban. Ez a lélek fizikája. Ha a tudományt és
felfedezéseit a többérzékû ember magasabb szintû logiká-
jával és megértésével közelítjük, ugyanazt a gazdagságot
tárják fel, amit maga az Élet is végtelenül és mindenütt.
A többérzékû személyiség felfogása nem esik szét rész-
letekre. A többérzékû ember látja azt is például, hogy
a tudomány történetének paradigmái egyúttal annak tör-
ténetét is leírják, hogy fajunk hogyan látta helyét a Vi-
lágegyetemben: a ptolemaioszi asztronómia olyan fajra

82
 szív

utal, amely a Világegyetem középpontjának tartja ma-

gát; a kopernikuszi asztronómia már kifinomultabb és
függetlenebb szemléletet mutat, egy olyan fajét, amely
a Világegyetem mozgásrendszerébe tartozónak látja ma-
gát; a newtoni fizika olyan fajt mutat, amely biztos ab-
ban, hogy képes értelmével megragadni az anyagi vi-
lág erõtörvényeit; a relativitás elmélete olyan fajt tükröz,
amely tudja, hogy megértésünknek határt szab az abszolút
és az egyéni észlelés közti különbség; a kvantumfizika pe-
dig már olyan fajról árulkodik, amely egyre tisztábban látja
a kapcsolatot saját tudatossága és az anyagi világ között.
Más szóval, a többérzékû ember számára a tudomány
felfedezései egyaránt megvilágítják a külsõ és a belsõ ta-
pasztalatokat, az anyagi és a nem anyagi erõtörvényeket.
Mint például az optikának az az alapvetõ felfedezése, hogy
a fehér és a fekete nem úgy színek, ahogy a kék, a zöld
vagy a piros. A fehér a látható fényspektrum összes színé-
nek kombinációja, a fekete pedig ennek a spektrumnak,
és így a fehérnek is a hiánya. Más szóval, a fehér a sugár-
zás minden látható formájának együttese, a fekete pedig
a sugárzás hiánya.
Milyen nem anyagi erõtörvényt világít meg ez a fel-
fedezés?
A fehéret mindig a tisztasággal, a jósággal és az igazsá-
gossággal kötjük össze. A fehér a pozitív, a védõ energia
szimbóluma. Hõseinket és hõsnõinket fehérbe öltöztet-
jük. A fehér a szellem teljességét fejezi ki. Istent, Isten
hírnökeit és a Mennyet fehérben képzeljük el. Az An-
gyalokat fehér ruhákban ábrázoljuk. A feketét viszont
a gonosszal társítjuk. A gazembereket feketébe öltöz-
tetjük. A fekete a pusztítás szimbóluma. Ha katasztrófa

83
 A lélek lAkhelye

történik, fekete napnak hívjuk. A fekete kétségbeesést,

haragot és vad dühöt jelent, azaz a szeretet, együttérzés
és megbocsátás hiányát. Ha valaki így érez, azt mondjuk,
feketén látja a világot.
Azt mondjuk, a „sötét középkor” az az idõ volt, ami-
kor hiányzott az „értelem fénye”. A megbomlott tudat,
a sugárzás nélküli lélek szenvedését „a lélek sötét éjsza-
kájának” hívjuk. Az ördög neve A Sötétség Fejedelme,
és a Pokol úgy él képzeletünkben, mint az a hely, ahová
Isten fénye sohasem jut el.
A fehéret a szerves egység vagy a teljesség képével ru-
házzuk fel, a feketét pedig a hiányéval. Vajon ez a felfo-
gás pusztán a fehér fény és a sötétség fizikai jellemzõibõl
indul ki? Nem. A nyelv, a mitológia, a vallás és a ter-
mészettudomány külön-külön is az egység, a teljesség,
a hiánytalanság tükrözõdését látják a fehérben, a feketé-
ben pedig ennek hiányát. A többérzékû ember számára
nyilvánvaló, hogy a megismerés különbözõ útjai mind
ugyanazt a dolgot tükrözik.
A többérzékû ember az Istenséget, Istent, az Isteni
Értelmet, vagy találjunk erre bármilyen szót, a Fényben
látja. Azokban, akiken keresztül tudatosan áramlik az Is-
tenség, mint Krisztus, Buddha és Krisna, a Fény lényeit
látja, a teljességet, egységet és hiánytalanságot. A tudo-
mány leírta fehérben tehát azt látja, hogyan tükrözõdik
az idõtlen Istenség teljessége, egysége és tökéletessége az
idõ, tér és anyag világában. A gonosz, harag, kétségbe-
esés, pusztítás és düh pedig úgy jelenik meg számára, mint
a Fény hiánya. A tudomány leírta feketében tehát a tö-
kéletlenséget, a Fény hiányát látja, amint az tükrözõdik
a fizikai jelenségek világában.

84