Amire Testünk Vágyik

Katherine Granger
Amire a testünk vágyik
(He Loves Me, He Loves Me Not 1988.)
Della Daniels komoly sikereket arat

diétás receptkönyvével. A bajok akkor
kezdődnek, amikor az írónőt televíziós
szereplésre hívják, hisz modell alakja
eddig titokban maradhatott. Három hét
alatt kell felesleges kilóitól
megszabadulnia. A testkultúra szalon
jóképű edzője, Kevin Frederick szívesen
segít neki, hisz régen ráébredt már, hogy
a lány mohó étvágya szerelmi csalódástól való félelmet takar…
Katherine Granger
1. FEJEZET
Della Daniels újabb pralinét dugott a szájába, amikor nyolcadik

fogyókúrás receptkönyvének utolsó oldalához ért. Hét előző könyve
ismert szakkönyvíróvá avatta, most pedig odaadó hévvel verte a
billentyűket írógépén, hogy minél előbb elkészüljön az újabb mű.
Fáradságos munkájának jutalmául - mondhatni megkoronázásául - még
egy darab csokoládét szopogatott el.
- Soha ne felejtse el, hogy mindenki saját sorsának a kovácsa -
olvasta fel az utolsó bekezdést. - Ön is lehet karcsú, kecses, vonzó. Önre
is vethetnek elismerő pillantást, és irigyelhetik jó alakja miatt. Ne azért
éljen, hogy egyen, hanem azért egyen, hogy éljen. Így mindjárt
boldogabban fog élni. Arról nem is beszélve, hogy hordhatja azokat a
divatos ruhákat, amelyekről a múltban, éppen bosszantó súlyfeleslege
miatt, le kellett mondania.
Della kimerülten dőlt hátra a székében. Elvégezte a munkát, s
nyolcadik könyve is azzal kecsegtetett, hogy folytatódik a sikersorozat.
Az élet valóban szép volt. Mosolyogva behunyta a szemét, és mély
lélegzetet vett. Mialatt egyik kezével fájó nyakát dörzsölgette, a
másikkal szórakozottan kutatott a pralinés dobozban. Sorban
végigtapogatta a kis rekeszeket, de mind üres volt.
Csalódottan nyitotta ki a szemét.
Kedvetlenül nézett végig magán. Világosszürke melegítője ugyan
kényelmes viselet volt, de a derekát szorította a gumi.
- Mint a bőrös virsli! - gúnyolódott saját magán. - Vagy inkább
karácsonyi töltött pulyka.
2
Amire a testünk vágyik (Tiffany 2.)
Vajon mikor történt ez? Az elmúlt tíz hét alatt a diétáskönyvén

dolgozott, ennek során pedig valamikor feladta a farkasétvágya ellen
folytatott kilátástalan harcot. Most már nem tagadhatta, hogy meghízott.
Nem lett kifejezetten kövér, de nem volt olyan karcsú, kecses és vonzó
sem, mint ahogyan könyve végén olvasói előtt megcsillantotta a
reményt.
Della megfordult, és az íróasztala mögötti tükörbe nézett. Hát igen,
ilyen volt Della Daniels, a karcsúság eszméjének rendkívül sikeres
élharcosa. Megjelenésével rácáfolt saját szavaira.
Della kritikusan mérte végig a tükörben terpeszkedő dundi alakot.
Egészséges, ovális arcát némileg kócos barna haj keretezte. Egyenes,
keskeny orra és formás szája volt. Kellemes arcvonásai azonban kevéssé
vigasztalták meg, mivel emiatt soha nem voltak problémái. Az alakja
okozott oly sok gondot. Végzetesen hajlamos volt arra, hogy kis
zsírpárnák képződjenek testének különböző pontjain.
A telefon csengetése elterelte figyelmét az elkeserítő önvizsgálattól.
Della hálás volt érte a hívónak, bárki legyen is az. Gyorsan felvette a
kagylót.
- Halló, Della, Marcia Howard vagyok. Elkészült a nagy műved? -
Marcia a Phoenix Könyvkiadó tulajdonosa volt, nála jelentek meg Della
írásai. A két nő nagyszerűen megértette egymást.
- Alig öt perce gépeltem le az utolsó bekezdést - felelte Della kissé
kimerülten.
- Csodálatos! Kapaszkodj, Della, fontos hírem van a számodra.
- Tényleg? - Della csokoládémaradványokat csipegetett a bonbonos
dobozból, és egymás után nyalogatta le az ujjait. - Micsoda? - Olvastad
a vasárnapi Timest? - Az Isten szerelmére, Marcia, hiszen régóta
3
Katherine Granger
ismersz. Ha dolgozom, semmi más nem érdekel. Azt sem venném észre,
ha itt volna a világ vége.
- Találd ki, melyik könyv vezeti a szakkönyvek sikerlistáját! -
szólította fel Marcia.
- Jane Fondáé - válaszolta Della, de rögtön utána kijavította magát. -
Várjál csak. Hogy hívják azt a színésznőt, aki írt egy tornagyakorlatokat
bemutató könyvet? - Felőlem lehet akár filmsztár is - mondta Marcia. -
A listát te vezeted személyesen! Az Ön utolsó diétáskönyve, írta Della
Daniels.
- Viccelsz.
- Dehogy viccelek, kedvesem, sikerült! Végre kifizetődik a kemény
munkád. Te vezeted a listát, azt pedig gondolom tudod, hogy ez mit
jelent - fűzte hozzá nyomatékosan.
- Több pénzt - felelte szárazon Della.
- Ez a legkevesebb. Az országosan közvetített tévéműsorokra
gondolok, mint például a Mary Vale Show, Ted Sullivan kerekasztala...
- Marcia tiszteletteljesen visszafogta a hangját. - Nem is szólva a
Reggeli Tereferéje.
- A Reggeli Tereferére? - kérdezte hitetlenkedve Della. - Amit Bili
Morton vezet? - Minden író arról álmodott, hogy egyszer Bili Morton
műsorában felléphessen. Az adás előtt háromezer példányban megjelent
művekből a kiadók egy hónappal később félmillió újabb példányt
nyomattak, hogy kielégíthessék a közönség hihetetlen módon megnőtt
érdeklődését.
A nők mind szerelmesek voltak Mortonba. Szerették dús szőke haját,
mely egy kicsit mindig csapzott volt, a pipáját, kockás zakóját, barna
szemének tűnődő tekintetét, megnyerő mosolyát. S mivel Morton
4
mindenkit meghódított, a nézők a vendégeit is hamar megkedvelték.

Műveik gyorsan fogytak, ez pedig pénzt jelentett. Nagyon sok pénzt.
- Ez teljesen lehetetlen, Marcia - hárította el Della az ötletet, majd
riadtan a tükörbe nézett. Ilyen alakkal nem léphetett fel a televízióban,
mint egy diétáskönyv szerzője.
- Hogy képzeled? - horkant fel Marcia. - Oda kell menned, méghozzá
három hét múlva. Mindent elintéztem.
Della magába roskadt, és hirtelen egészen kicsinek érezte magát.
- Ezt te nem érted meg. Én... hogyan is mondjam...
- Ajjaj - sóhajtott Marcia. - Ismét túl sokat ettél.
- Ne légy olyan szemrehányó - húzta ki magát Della. - Amit
mondasz, úgy cseng, mintha ittam volna.
- Neked az evés azt jelenti, mint másnak az alkohol. - A kiadónő
mély lélegzetet vett. - Nos, ezen egyik percről a másikra nem lehet
változtatni. De az elkövetkező három héten akár tetszik, akár nem,
kénytelen leszel valamelyik diétáskönyved szerint élni. Világos?
Édességet tilos enned. Egyetlen szelet tortát sem szabad elfogyasztanod,
a csokoládéról nem is beszélve.
Megértetted, Della? Della vágyakozó pillantást vetett az üres
bonbonos dobozra. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy nyalánkság nélkül
tudjon élni. De azután vállat vont.
Ugyan, nem olyan nagy dolog - gondolta. - Hiszen már sokszor
megcsináltam. - Oly sok nőhöz hasonlóan ő is már vagy egy tucatszor
lefogyott, és most is véghez fogja vinni ezt a fegyvertényt.
A következő pillanatban azonban újból elbizonytalanodott.
Rendszerint három hónapra rejtőzött el a világ szeme elől, hogy
fölösleges kilóitól megszabaduljon. Képtelenségnek tűnik ugyanezt
három hét alatt megcsinálni.
5
Katherine Granger
- Ez meghaladja minden erőmet - mondta tompa hangon. -

Lehetetlen.
Látnod kellene. Olyan gömbölyű vagyok, mint egy labda. Egy-két
rovátka, és akár autóguminak is használhatnál, méghozzá kisebb
teherautókhoz! - Az ördögbe veled, Della Daniels! - Marcia lassanként
elveszítette a béketűrését. - Most jól figyelj rám! Mindenképpen le kell
fogynod, még akkor is, ha ehhez személyesen kell leragasztanom a
szádat. Morton tereferéje életed nagy esélye, és nem engedhetem meg,
hogy a fegyelmezetlenséged miatt elrontsd.
Marcia jelentőségteljesen hallgatott, majd egy árnyalattal emeltebb
hangon folytatta.
- Le fogsz fogyni, Della, különben soha többet nem találsz olyan
kiadót, aki megjelenteti a könyveidet, megértettél? Ez vonatkozik a
most befejezet receptkönyvedre is. Világosan fejeztem ki magamat?
Della felsóhajtott.
- Igen, Marcia.
- Jól van, akkor tehát rajta. Egy hét múlva felhívlak. Ha addig nem
szabadultál meg a súlytöbbleted egyharmadától, megírhatod a
végrendeletedet.
Ezzel Marcia lecsapta a kagylót anélkül, hogy megvárta volna Della
válaszát.
Della megadóan tette vissza a telefonkagylót, majd sajgó fülét kezdte
tapogatni. Tehát újabb fogyókúra áll előtte, méghozzá szigorított
feltételekkel.
Ezúttal a további pályafutása forgott kockán, a tét tehát óriási volt.
Della hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutott, hogy
drasztikus módszerekhez kell folyamodnia, ha három röpke hét alatt
észrevehetően le akar fogyni. Ehhez nem elegendő a diétázás,
6
rendszeres edzéseket kell végeznie. Csupán az volt a bökkenő, hogy

egyetlen nyilvános kondicionáló teremben sem fordulhatott meg.
Mihelyt felfedeznék, hogy kicsoda is valójában, kíméletlenül
kinevetnék.
Tehát magánedzőre van szüksége. Olyan valakire, aki naponta
foglalkozik vele, formába hozza, minden mozdulatát felügyeli, és arra
kényszeríti, hogy répaleven és rizskekszen éljen. E finomságoknak már
a gondolatára is remegés fogta el. Egyszer vásárolt már ilyet, méghozzá
teljesen gyanútlanul. De már az első falat után megesküdött volna, hogy
valamilyen műanyagot rágcsál.
A közületi telefonkönyv után nyúlt, kikereste a testkultúra szalonokat
tartalmazó oldalt, de nem mélyedt bele különösen. Végül a lap alján
megakadt a szeme. Kevin Frederick, kondicionáló edző. Ez az!
Határozottsága visszatért, s azonnal felhívta a számot.
- Frederick - jelentkezett a vonal túlsó végén egy tisztán csengő
férfihang.
Della egy pillanatig habozott. A hang olyan volt, mint egy őrmesteré,
és nem tudta igazán, hogy örüljön-e ennek. Bár lehetséges, hogy ez még
hasznára válhat.
- Halló, Mr. Frederick, itt Della Daniels beszél. A segítségére van
szükségem.
Az edző halkan felnevetett.
- Miben, Mrs. Daniels? Ugyan mekkora a baj? - Baj? - Della az első
pillanatban egy kissé ingerült lett, ám úgy tűnt, hogy ez a Mr. Frederick
lenyűgözően közvetlen ember. Della a maga harminckét évével nem
volt már tizenéves csitri, akit olyan könnyen zavarba lehet hozni.
- Mennyit kell fogynia? - verte fel gondolataiból Mr. Frederick.
7
Katherine Granger
- Vagy úgy. - Della számára nagyon is ismerős volt ez a kérdés. -

Hát, körülbelül hat kilót.
- Akkor azt javasolom, hogy a jövő héten jöjjön el, és majd itt a
helyszínen megbeszéljük az edzéstervet, és...
- A jövő héten? - vágott a szavába Della. - Nem, Mr. Frederick, a
dolog sürgős. Lehetőleg azonnal kellene beszélnünk.
A férfi hallgatása nem tűnt bíztatónak. Kevin Frederick valószínűleg
olyan izompacsirta volt, akinek kissé lassan forgott az agya, és csak a
nők mell- és derékbőségére tudott koncentrálni. Dellának ismerős volt a
férfi neve, de nem tudta, honnan. Talán a helyi újságban olvasott róla,
bizonyára valamilyen gyönyörű nővel kapcsolatban. Elhatározta, hogy
még egyszer elölről kezdi.
- Egészen különleges eset az enyém.
- Mrs. Daniels, minden eset különleges - felelte fáradtan a férfi.
Della kénytelen volt továbbra is barátságos maradni.
- Ezt bizonyára én tudom a legjobban, de az esetem még egy kicsit
bonyolultabb. Én ugyanis Della Daniels vagyok. - Mivel a férfi erre
nem reagált, hozzáfűzte: - Az a bizonyos Della Daniels.
- Tudnom kellene, hogy ki Ön? - kérdezte Mr. Frederick egy idő
után.
Dellát elképesztette a válasz, noha tisztában volt azzal, hogy az egész
világ nem ismerheti a nevét.
- Dehogyis, Mr. Frederick. - Összeszedte magát. - Fogyókúrás
receptkönyveket írok, magam azonban meglehetősen dundi vagyok.
Éppen az előbb hívott fel a kiadóm. Elintézte, hogy három hét múlva
fellépjek Bili Mortonnal a Reggeli Tereferé-ben. El kell ismernie, hogy
ez egy rendkívüli lehetőség. Jól meg fogom fizetni. Érdekli az ajánlatom
8
vagy nem? Della hallotta a férfi csendes nevetését, ami rendkívül vonzó
volt. Ma azonban nem tudta értékelni.
- Hát igen, Mrs. Daniels, magának valóban komoly gond nyomja a
vállát.
- Jól mondja - vélekedett szárazon Della. - Nos, érdekli a dolog? -
Hogyne.
- Valóban? - Úgy látszik mégsem volt hiábavaló Kevin Fredericket
felhívni.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Csodálatos, Mr. Frederick. Nem is
tudja, mennyire...
- Mrs. Daniels - szakította félbe jókedvűen a férfi -, mikor
találkozhatunk személyesen? - Amikor csak akarja. Minél előbb, annál
jobb. Lehetőleg azonnal.
- Ide tudna jönni félóra múlva? - Nem, Mr. Frederick. Magának kell
hozzám jönnie.
- Nekem... hogy hogy? - Igen, jól értette. Ez rendkívül fontos.
Lehetetlen, hogy egy testkultúra szalon ügyfeleként mutatkozzam a
nyilvánosság előtt, hiszen elveszteném a szavahihetőségemet.
- Különben hogyan él? Úgy értem, hogy biztosan kimegy vásárolni,
tankolni, vagy enni.
- Nos, éppen most fejeztem be tízheti munka után a legújabb
könyvemet.
Amíg írok, sohasem hagyom el a házat. Az ételt idehozzák. A
napjaim írásból, evésből és alvásból állnak. A fűszeres rajong értem.
Mióta ideköltöztem, éjjel-nappal nyitva tartja a boltját.
Úgy tűnt, hogy ez a megjegyzés szórakoztatja a férfit, de Dellának is
kuncognia kellett.
9
Katherine Granger
- No igen, talán egy kicsit eltúlzom a dolgot. Korábban egy komikus

színésszel dolgoztam együtt. Amikor megelégeltem a vicceket,
önállósítottam magamat, ma pedig én vagyok a legnagyobb vicc. A
diétáskönyveket író dundi nő. Ennél jobbat Woody Allen sem találhatott
volna ki.
- Na, jó - mondta Kevin Frederick. - Hol lakik? - Ó, Mr. Frederick,
maga csodálatraméltóan megértő ember. Remélem, mindig kegyes lesz
magához a sors. Hadd...
- A címét kérem, Mrs. Daniels - emlékeztette Kevin Frederick.
- Vagy úgy. - Della mosolyogva magyarázta el, hogyan juthat el
hozzá a legrövidebb úton, letette a kagylót, és mélységesen sajnálta,
hogy éppen most fogyott el a praliné.
Kevin Frederick a járda mellé állította le a mikrobuszt, és szemügyre

vette Della Daniels házát. A ház a régi nyaralók stílusában épült, amint
ez megszokott a híres fürdőhelyeken. Ez az épület azonban nagyobb
volt, és nem annyira hangulatos. A zsindelyen még nem látszott az idő
múlása, és a fehérre mázolt, futórózsás fakerítés helyett alacsony kőfal
húzódott az ápolt pázsit előtt.
Kevin kiszállt a kocsiból, majd végignézett a Cape Cod öböl nyugodt
víztükrén. Új ügyfelének bizonyára álomba illő kilátása nyílhat a
tengerre. Elgondolkodva simította hátra a haját. Néhány perc múlva
ismét egy túlsúlyos nővel áll majd szemben, akit a jövőben tornásztatni
fog.
Alapjában véve szerette a munkáját, de néha már ideges volt a sok
nőtől, akik azért jöttek vissza hozzá, mert képtelenek voltak a súlyukat
tartani. Kevin, mint egykori olimpiai bajnok, tulajdonképpen
10
hozzászokott a fegyelmezett viselkedéshez, de azt is megtanulta, hogy a

fegyelem nem minden, és csupán nagyon kevés nő hízik meg pusztán
lustaságból. Az okok nagyon gyakran ennél mélyebben rejtőztek. Az ő
munkája akkor volt igazán eredményes, ha tanítványait sikerült
ráébreszteni elhízásuk igazi okára.
Mialatt kinyitotta a kertbe vezető kaput, eszébe ötlöttek régi
edzőjének szavai.
Abba akarod hagyni, és testkultúra szalont akarsz nyitni? Nos, nem
tudom, hogy ez-e a legmegfelelőbb feladat számodra. Túl sok olyan
sportolóval akadt dolgom, akit elpuhított az ilyesfajta munka, és már
csak a dicső napok emlékéből éltek. Lehangoló érzés, ha az ember
észreveszi, hogy többé már nem áll a középpontban.
Harry, az edzője előrehajolt, és csaknem suttogva tette hozzá:
Sohasem fogsz olyan feladatra akadni, ami akárcsak megközelítené a
tízpróbában elért olimpiai bajnoki címedet. Hát igen - mondta végül,
miközben szomorúan csóválta a fejét -, ez a korai siker átka.
Kevin nevetett magában. Nem puhult ugyan el, de érzékenyebb lett
mások problémái iránt. Számára sohasem csupán a győzelem számított,
bár még mindig leginkább csak sportsikerei kapcsán beszéltek róla.
Boldog, nagy családból származott, és tudta, milyen fontos egymásért
élni. Még ha szétszórva is élt a családja, soha nem veszítették szem elől
egymást.
Néhány éve telepedett itt le, Cape Codon, ahol megnyitotta
testkultúra szalonját. Szeretett az emberekkel foglalkozni, hiányzott
azonban valami az életéből: az asszony és a gyerek, a családi élet
meghittsége. Kevin egyedül élt. Nem szerette ezt az állapotot, de eddig
nem talált olyan nőre, aki megfelelt volna az elképzeléseinek.
11
Katherine Granger
A ház ajtaja előtt még egyszer megállt, és végigjáratta tekintetét a

környező földeken. Április elejéhez képest szokatlanul meleg volt az
idő. Világoskék ég borult a vidékre, csak a látóhatáron mutatkozott
néhány fehér felhő. Az öböl szikrázott a déli napfényben, néha-néha egy
lágy fuvallat fodrozta a vizet.
A fiatal nyírfák alatt nárciszok nyíltak, egy juharfán pedig néhány
cinege csicsergett. Kevin mélyen beszívta a friss levegőt. Aztán
megfordult és becsengetett.
Kevin tökéletesen zavarba jött. Azt várta, hogy egy kerek arcú, tokás,
kövér nő fog ajtót nyitni. Ehelyett olyan arcot pillantott meg, amely az
ókori görög szépségideálokra emlékeztette. Kevin két nagy zöld szembe
tekintett. A nő orra pontosan megfelelt az antik arányoknak, szája dacos
mosolyra húzódott, ajka pedig annyira érzéki volt, hogy Kevinnek
elakadt a lélegzete. A melegítő, egy kissé feszesen állt rajta, de nem volt
nehéz felfedezni, hogy ez a nő túlsúly nélkül maga a tökéletes szépség.
Kevin még sohasem találkozott ilyen nővel.
Eltartott egy ideig, amíg újra összeszedte magát.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Kevin Frederick vagyok.
Találkozót beszéltem meg Mrs. Daniels-szel. Beszélhetek az
édesanyjával? Della hallgatott. Kevin Fredericket annyira vonzónak
találta, hogy elállt a szava. Magas, karcsú, napbarnított bőréhez jól állt a
szőke haja és kék szeme.
Igazi élvezet lehet megcsókolni a száját. Kevin farmert és pólóinget
viselt, amelynek ki volt gombolva a nyaka. A nő csak nagy nehezen
tudta kibökni: - Én vagyok Della Daniels.
- Bocsásson meg, azt hittem, idősebb.
Della gúnyosan mosolygott.
12
- Csodagyerek vagyok. Már zsenge tízéves koromban hozzáláttam az

íráshoz. - Igyekezett higgadtnak hatni. - Jöjjön be - intett a férfinak.
Della a fehér tapétás előszobán át bevezette a tágas konyhába,
amelynek fehér beépített bútorzata volt. A krómozott mosogató
csillogott az: ablakon besütő napfényben. Az egyik sarokban
étkezőgarnitúra állt.
- Kér kávét? - kérdezte Kevintől, miközben töltött egy csészével.
- Köszönöm, nem kérek. - Kevin figyelmeztetően fogta meg Della
karját.
- Egyetlen szem kockacukrot se tegyen a kávéjába, Mrs. Daniels.
Ártalmas.
- Ó, hogyne. - Della visszaejtette a kis kockákat a cukortartóba. -
Miss Daniels. Nem vagyok férjnél - javította ki, és a csészét a férfi elé
tolta. - Csak, hogy tudja, mi vár magára: szenvedélyem az édesség.
Betegesen édesszájú vagyok, ami meg is látszik rajtam. - Közben gyors
pillantást vetett Kevin bal kezére. Nem hordott ugyan jegygyűrűt, de ez
még semmit sem jelentett. A vonzó férfiak gyakran tüntetik el
jegygyűrűjüket a nadrágzsebükben.
Della keresztbe fonta a karját, és a konyhaszekrénynek támaszkodott.
- Három hét múlva legalább hat kilóval kevesebbet kell nyomnom,
Mr. Frederick. Sikerülni fog ez magának? - Nem jól tette fel a kérdést,
Miss Daniels. Magán múlik minden.
- Igaza van. Nos, gondolja, hogy sikerülni fog? - Mik az indítékai? -
Ha nem lépek fel Bili Morton műsorában, megöl a kiadóm. És ha ilyen
kerek maradok, nemcsak a sajtó fog darabokra szaggatni, hanem az
olvasóim is nekem esnek. Igen, azt hiszem elég indítékom van.
- Arra is hajlandó, hogy feltétel nélkül kövesse az utasításaimat?
Della bizalmatlan pillantást vetett rá.
13
Katherine Granger
- Milyen utasításokról van szó, Mr. Frederick? - Például különböző

tornagyakorlatokat írok elő magának, és kénytelen leszek szemmel
tartani a diétáját is és a társadalmi életét is.
- Ugyan, ez nem jelenthet problémát. Az elmúlt hetekben úgyis
elástam magam, és csak dolgoztam. Egyébként pedig csak rövid ideje
lakom itt, és a fűszeresen meg a pszichiáteremen kívül senkit sem
ismerek a környéken.
- Jár terápiára? Ez nagyon jó - jegyezte meg barátságosan Kevin.
- A pszichiáter is ezt állította. De attól tartok, hogy a terápia inkább
használt az ő pénztárcájának, mint nekem. Mindenesetre befejeztem.
- Bizonyára úgy érti, hogy megszakította a kezelést. Azt tanácsolom
magának, vegye a diétát komolyabban. Ha akár csak egyszer is
megszegi, nem ismerjük többé egymást. Világos, Miss Daniels? Della
számára úgy tűnt, hogy Kevin Frederick meg is tartja a szavát. De
pontosan erre volt szüksége.
- Egyetértek. Megígérem, hogy fenntartás nélkül engedelmeskedem
magának. - Ezzel kinyújtotta a kezét. - Rendben van? - Még nincs,
egyetlen pontot tisztáznunk kell.
- Mi az? - A tiszteletdíj.
- Nincs szándékomban alkudozni - vélekedett higgadtan Della. -
Mennyit kér? Kevin megnevezett egy bizonyos összeget, és mivel Della
nem kifogásolta, előhúzott zsebéből egy űrlapot.
- Hoztam magammal szerződést, Miss Daniels.
- Ejnye, de hivatalos! - Mindig az vagyok, ha üzletről van szó.
Pusztán óvatosságból. A szerződést közjegyző fogalmazta, és minden
ügyfelemmel aláíratom. Arra kötelez, hogy pontosan megtartsam a
kondicionáló edzéseket. Egészségkárosodás esetén pedig semmilyen
felelősséget nem vállalok.
14
Della mosolyt erőltetett magára.

- Nagyon körültekintő, Mr. Frederick.
Kevin elővett egy töltőtollat.
- Kérem, itt lent írja alá.
Della vonakodva vette kézbe a tollat. Tulajdonképpen mit tudott
erről a férfiról? - Vannak referenciái, Mr. Frederick? Kevin újabb papírt
húzott elő a zsebéből.
- Hívjon fel valakit ezek közül a személyek közül. Csupa tekintélyes
Cape Cod-i ember, aki mind kezességet vállal értem. Természetesen a
helyi kereskedelmi kamarához vagy az illetékes szövetséghez is
fordulhat.
Della gyors pillantást vetett a névsorra, amely semmit sem mondott
neki.
Arra kérte Kevint, várjon egy kicsit, majd bement a nappaliba.
Sietősen felhívta az első számot.
- Kevin Frederick? - kérdezte a férfi a vonal túlsó végén. - Csakis
ajánlani tudom. Minden egyes ügyfelével külön foglalkozik, ezen kívül
tíz évvel ezelőtt olimpiai bajnok volt tízpróbában. Jobb edzőt nem is
találhatott volna.
Della köszönetet mondott, és visszatette a kagylót. Tehát ezért tűnt
annyira ismerősnek a neve! Kevin Frederick annak idején nemzeti hős
volt, akinek életrajzát minden újság közölte. Visszament a konyhába.
- Emlékeznem kellett volna rá - mondta zavartan. - Maga híres volt
annak idején.
- Ez régen volt, és semmi jelentősége sincsen - felelte Kevin
vidáman.
Egyébként nekem is ismernem kellett volna a maga nevét. Így tehát
kvittek vagyunk.
15
Katherine Granger
- Ez már beszéd. - Della jókedvűen írta alá a szerződést.

Kevin a keresztnevére nézett.
- Della... Még sohasem hallottam ugyan ezt a nevet, de jól hangzik.
- A nevem tulajdonképpen tévedés - vallotta be a nő. - Az anyám
Bella névre akart anyakönyveztetni, de az anyakönyvvezető Dellát értett
helyette, és a végén ez maradt. Látja tehát: sajtóhiba vagyok.
Della azt várta, hogy a férfi kacagásban tör ki, mint mindenki,
akiknek csak elmesélte ezt a történetet. Kevin Frederick azonban
meglepődve nézett rá.
- Miért nem igazította ki az édesanyja az anyakönyvvezető
tévedését? Della hirtelen nagyon kellemetlenül érezte magát, és gyorsan
félrenézett.
- Valószínűleg ismét szerelmes volt, és sokkal elfoglaltabb annál,
minthogy ilyen mellékes dolgokkal törődjék.
Della csak színlelte, hogy derűs a hangulata. A valóságban még
mindig nyomasztotta, hogy az anyja sohasem javíttatta ki a hibát a
születési anyakönyvben. Aztán arra is rájött, hogy a fájdalmat, jobban el
lehet viselni, ha elrejti az ember. Hozzászokott ahhoz, hogy a komikus
oldaláról nézze az egész ügyet. Időközben oly sok embert vidított fel
vele, hogy csaknem elfelejtette, milyen szomorú is volt ezért valamikor.
Most visszatért a rossz emlék. Hűvösen mérte végig Kevint.
- Ennyit a múltról. Mikor kezdjük meg a jövőt? - Most, Miss
Daniels. - Kevin eltette a szerződést és a tollát.
- Ó, köszönöm, Mr. Frederick. Maga olyan céltudatos és megértő
ember.
Boldog lehet a családja.
- Nőtlen vagyok, Miss Daniels - felelte Kevin nyugodtan.
16
- Vagy úgy. - Della számára csak most vált világossá, hogy a

következő három hetet ennek a vonzó férfinak a társaságában fogja
eltölteni. Önfeledten nyúlt egy keksszel teli tálba. - Mivel kezdünk? -
Ezzel. - Kevin kivette kezéből a kekszét, és a szemetesvödörbe dobta.
- Milyen figyelmes. - Magában megátkozta a szörnyű valóságot. A
közeljövő nem ígérkezett valami kellemesnek.
Della a hálószoba ablakánál állt, és elgondolkodva nézett Kevin
Frederick után, aki hosszú, határozott léptekkel ment az autójához. Azt
mondta, hogy a kocsijában mindig tart melegítőt, és máris kezdhetnek,
mihelyt átöltözik. Csak mosolygott Della kifogásán, miszerint még
nagyon korán van. Kevin úgy vélekedett, hogy ha három hét alatt
valóban le akar hat kilót fogyni, nincs vesztegetni való idejük.
Alapjában véve igaza volt, végtére is ő maga hívta ide Kevint. Ilyen
gyors cselekvésre azonban nem számított.
Della megcsodálta Kevin tökéletes alakját, ahogy a férfi a buszba
hajolt.
Arra gondolt, hogy egy ilyen vonzó férfi jelenléte ugyancsak remek
ösztönzés a fogyókúra sikeréhez. Igaz, a fogyókúra eddig még sohasem
segített. Ellenkezőleg: amikor karcsú volt, megismerkedett valakivel,
majd addig hízott, amíg vége nem lett a kapcsolatnak. A pszichiáter,
akihez korábban járt, úgy vélekedett, hogy hízása és a szerelem között
bizonyára összefüggés áll fenn, de ezt a lehetőséget Della határozottan
elutasította. Egyszerűen mindig balszerencséje volt és kész.
Lesimította a haját, majd összefogta egy pánttal. Olyan volt, amilyen.
Ha ez nem tetszik valakinek, nem tehet róla. Miközben elhaladt a tükör
mellett, belenézett. Komolyan megijedt a saját tükörképétől. Miért nem
vigyázott jobban az elmúlt tíz hét alatt? Valóban nem vette észre, mi
történik vele? Megpróbált visszaemlékezni, mi is történt az utolsó
17
Katherine Granger
hónapokban, de egyszerűen nem jutott az eszébe semmi. Amíg

dolgozott, nem vett tudomást a külvilágról. A dolgozószobájában élt,
pirkadattól sötétedésig írt, majd utána a konyhában kipróbálta a
könyveiben szereplő diétás recepteket.
Éjféltájban felvánszorgott a hálószobába. Másnap, majd az utána
következő napon is ugyanez ismétlődött, a nappalok és az éjszakák
egyhangúan váltották egymást, kezdet és vég nélkül.
Tizenkilenc éves kora óta rendszeresen meghízott, majd lefogyott.
Minden fogyókúrája után megesküdött, hogy soha többé nem fog ennyit
enni. Ugyanilyen rendszeresen szegte meg esküjét, utána pedig annál
nyomorultabbul érezte magát.
Amikor ideköltözött, elhatározta, hogy felkeres egy pszichiátert, de
az sem tudott segíteni rajta, csupán heti egy alkalommal türelmesen
végighallgatta.
Dellának ez viszont túl kevés volt, és abbahagyta a terápiát. A
pszichiáternek észre kellett volna vennie, mit csinál Della ezekben a
hetekben.
Della haragosan fordult el a tükörtől. Te jó ég milyen éhes volt!
Körülnézett a szobában. Nincs még egy doboz praliné valahol? Az
nincs, de a konyhában volt még keksz. Egyetlen darab csak nem árthat
meg. Hiszen Kevin Frederick bejelentette, hogy kocogással kezdik meg
a fogyókúrát. Azt a pár kalóriát negyed mérföld után biztosan elégeti a
szervezete.
Dúdolgatva sietett a konyhába. Amikor az ajtóhoz ért, megdermedt a
látványtól. Kevin Frederick szélesre tárta a konyhaszekrény ajtaját,
átkutatta az összes polcot, és minden rágcsálnivalót egy hatalmas
papírzsákba gyűjtött.
18
- Mit csinál? - kérdezte elszörnyedve Della. Kevin mosolyogva

nézett rá.
- Mostantól kezdve diétázni akar, ugye? Ezekre a vackokra tehát
nincs többé szüksége.
- Én csak... - Della megakadt, és kedveszegetten figyelte, hogyan
tűnik el két zacskó burgonyaszirom és egy doboz sósperec a mindent
elnyelő zsákban. - Várjon! Kidobja a teljes készletemet.
- Így van. Talán kifogásolja? Della legszívesebben felordított volna a
veszendőbe menő finomságok láttán, de összeszedte magát, és
mosolyogni próbált.
- Természetesen nem kifogásolom - felelte, és észrevette, hogy a
hangja minden, csak nem higgadt. - De olyan meglepő, amit csinál. Úgy
értem vonta meg kimerülten vállát -, nagyon alapos munkát végez.
- Ha komolyan le akar fogyni, egyetlen kiút van: a következetes
diéta.
Minden más nem egyéb önámításnál, Miss Daniels. Minél
gyorsabban hozzászokik a nyolcszáz kalóriás diétához, annál jobb.
- Nyolcszáz kalória! Hiszen ez nem lehet igaz. Ennyit délelőttönként
szoktam elfogyasztani, amikor egy csésze kávéhoz megeszem néhány
fánkot vagy más süteményt.
- Rendben, akkor mostantól fogva kénytelen lesz átállni a korpás
kenyérből készült pirítósra. Még jobb lenne csak egy alma vagy egy
körte.
- Utálom az almát, már csak a héja miatt is.
- És mi a helyzet a körtével? - Túl puha.
- Hm, duplatiszteletdíjat kellett volna kérnem. Maga megerőltető
ügyfélnek ígérkezik.
19
Katherine Granger
Della ránézett a férfira. Hirtelen megvilágosodott előtte, hogy az

elkövetkező három hét maga lesz a pokol, s ezen még egy vonzó férfi
társasága sem segít.
- Talán mégis el kellene fogadnom a kiadóm ajánlatát.
- Mi az? - Le akarta ragasztani a számat.
Kevin alig tudta elfojtani a nevetését.
- Olyan rossz azért csak nem lesz - vélekedett barátságos hangon. -
Az lesz a legjobb, ha most kimegyünk innen, hogy ne emlékeztesse
minden az evésre.
- És mit csinálunk most? - A legjobb akarattal sem tudta elképzelni,
mi az ami el tudná terelni a figyelmét.
- Kocogunk. - Kevin vigyorgott, amikor Della elhúzta a száját. - Ne
csüggedjen el azonnal, Miss Daniels. Meg fogja látni, hogy tetszik
majd, amit csinálunk. De mielőtt elindulnánk, meg kell még kérdeznem,
van-e valamilyen egészségügyi gondja, amire tekintettel kell lennünk.
Della kényszeredetten mosolygott.
- Eddig nincs semmi bajom, eltekintve attól, hogy az éhségtől alig
tudok a lábamon megállni. - Hirtelen valóban megbicsaklott a térde.
Kevin utánanyúlt, és megfogta a karját, hogy megóvja az eleséstől.
Ajjaj - futott végig a lányon -, hogy boldogulok édes vigasz nélkül? -
Ráadásul nem csak állandó éhségérzet, hanem a férfiból sugárzó erős
vonzerő elleni védekezés is meg fogja nehezíteni a küzdelmet.
20
2. FEJEZET
- Általában lassan szoktam kezdeni - magyarázta Kevin, miközben

könnyedén futott Della mellett. - De mivel maga teljesen egészséges, és
szűkös az időnk, nyugodtan fokozhatjuk az iramot.
- Aha - nyögte ki Della. - Világos... - A melegítőfelsője csuromvíz
volt az izzadtságtól, fürtjei a homlokához tapadtak, és úgy érezte,
mintha a lába már nem is az övé lenne. Levegő után kapkodott. Az
oldalába nyilalló fájdalom lassacskán elviselhetetlenné vált, de
különben első hosszútávfutásához képest még egész jól tartotta magát.
- Még mennyi? - kérdezte lihegve.
- Ó, két mérföld elég lesz.
- Hm. - Della szíve vadul kalapált! Itt, helyben elpusztulok - Már
csak két...
- Istenem - gondolta Della -, ez a vég. Megállt, és letörölte
homlokáról a verítéket. - Mondja, még két mérföldet kell...? - Ne álljon
meg, Miss Daniels! - szólította fel szenvtelenül Kevin. - Mozogjon,
folyton mozogjon! Della bólintott, és csinált két törzshajlítást.
- Rögtön, mihelyt visszaáll a normális érverésem.
- A vérkeringése most sokkal erősebben van megterhelve, mint évek
óta bármikor. Az ilyen hirtelen szünet sokk gyanánt éri a testét.
Ha Kevin valóban ilyen komolyan gondolta, amit mond, akkor
fogalma sem volt arról, milyen sokkoló annak a gondolata, hogy most
újra futásnak kell erednie. Della kinyújtózott, és megigazította a
homlokpántját.
- Oké, Mr. Frederick. Akkor egy darabig megyek. - Lassan elindult.
21
Katherine Granger
- Nagyon jó. Éppen most kezd elégetni minden lehetséges kalóriát.

Most felpörgette a kis motorját, és valamit teljesítenie kell.
- Csak ne meséljen a kis motoromról! - válaszolta. - Pillanatnyilag
csak egy hengere működik.
Kevin mosolygott.
- Azt gondoltam, érdekli, mi történik. Mi volna, ha megint futnánk
egy kicsit? - Elég volt erre az évre! - Legalább próbálja meg! Della
engedelmesen újra gyorsabban futott, és legnagyobb meglepetésére a
lába bírta az iramot.
- Otthon első dolgom lesz, hogy valami finomat főzök - jelentette ki
két lélegzetvétel között. - Mindegy, mit, de eszem: húst, sült krumplit,
majonézt.
- Erről kénytelen lesz lemondani, Miss Daniels.
Della lelassította a tempót.
- Akkor mit egyek? - Nyolcszáz kalória azt jelenti, hogy az első
héten kevés zsírt szabad fogyasztania, így tehát szó sem lehet sült
krumpliról vagy majonézről. Mihelyt lefogyott, ezer kalóriára
növelhetjük a diétát.
- Attól tartok, hogy maga nem érti meg teljesen a helyzetemet. Ha
hamarosan nem kapok valamit enni, elsötétedik előttem a világ. Ilyen
szigorú diétát nem szabad egyik napról a másikra elkezdeni. Jobb volna,
ha ebédre legalább némi szénhidrátot ehetnék. Például spagettit sajttal,
paprikával, három-négy darabka fokhagymával...
- Ebédre saláta lesz, Miss Daniels - válaszolta Kevin. - Méghozzá
nyers zöldségből, zsírszegény öntettel.
- Minek él egyáltalán az ember, ha az evés nem okoz többé örömöt?
Della meggyorsította lépteit, miközben csodálkozott, hogy egyáltalán
még képes erre. - Táplálékmegvonással csak önmagát bünteti az ember.
22
- Aha. Minek ír akkor diétáskönyveket? - Mióta az eszemet tudom

diétán élek.
- De nyilvánvalóan siker nélkül.
Della összerezzent.
- Hagyja abba, Mr. Frederick! A szó szoros értelmében már érzem is,
hogy a könyveimből egyre kevesebb fogy.
- Sportolt valaha diéta közben? - Az éhséget sport nélkül is elég
nehéz elviselni.
- De akkor nem is érzi az ember annyira az éhséget.
Della újra megállt, és könnyedén előrehajolt, hogy ismét
egyenletesen tudjon lélegezni.
- Most már eleget futottunk? - Ne hagyja abba, Della! Legalább még
egy mérföld van hátra.
Della csak kelletlenül engedelmeskedett Kevin felszólításának.
Véleménye szerint csupán egyetlen dolog volt, ami még a fogyókúránál
is rosszabb, az pedig mindenfajta sporttevékenység. Azonban az
elkövetkező három hét folyamán nyilván mindkettőbe bele kell
törődnie.
Della feltűnés nélkül, oldalról figyelte Kevint. Kidolgozott izmainak
játéka felkeltette az érdeklődését. Milyen kár, hogy egy ilyen túlsúlyos
nőnek, mint ő semmi esélye sincsen egy ilyen kisportolt testű férfinál.
Della elfordította a fejét, és elkeseredetten gondolt azokra a jóképű
férfiakra, akikkel az elmúlt évek során találkozott, és akik kivétel nélkül
Sheilát, szépséges féltestvérét választották és nem őt. Egyszer, amikor
még maga Della is karcsú volt, meghívta magukhoz az első igazi
barátját, egy iskolatársát, és a fiú azonnal beleszeretett Sheilába.
23
Katherine Granger
Ezután hízott meg először. Annyira dühös volt, hogy négy héten át
minden ehető dolgot magába tömött, amihez csak hozzá tudott jutni.
Amikor abbahagyta ezt a mániákus habzsolást, már igencsak dundi volt.
- Futás, Della! Gondolataiból Kevin mély hangja verte fel. Haragos
pillantást vetett a férfira, és fogcsikorgatva követte az utasítását. A
következő három hét csakugyan átkozottul kemény lesz! Teljesen
kifulladt, mire visszaérkeztek a háza elé, a szíve vadul dobogott, a
melegítője pedig csuromvizes volt. Ezzel szemben Kevinen nyoma sem
látszott a megerőltetésnek.
- Tulajdonképpen hogyan adta diétáskönyvek írására a fejét? -
kérdezte Kevin csak úgy mellékesen.
Della felnyögött.
- Csak ne emlékeztessen rá! Ha a diétáról fogalmam sem lenne, most
nem állnék itt úgy, mint akit épp most húztak ki a vízből. De komolyra
fordítva a szót - folytatta -, annak idején New Yorkban éltem, és egy
komikus számára írtam jeleneteket és monológokat. Éppen
végigcsináltam egy újabb fogyókúrát, és körülbelül tíz kilót fogytam.
Aztán valaki azt mondta, hogy meggazdagodhatnék, ha könyvet írnék
erről. Úgy gondoltam, a kísérlet nem árthat, és munkához láttam.
Amikor elkészültem a kézirattal, odaadtam az ügynökömnek, aki
elküldte egy kiadónak, a többit pedig tudja.
Mielőtt folytatta volna, egy kis ideig habozott.
- Sajnos az a legrosszabb, ha valaki néhányszor már meghízott,
lefogyott és visszahízott, ilyen esetben egyre nehezebb a fogyókúra.
Ezért egyre újabb és rafináltabb recepteket kellett kiötlenem, hogy ne
veszítsem el a kedvemet.
24
A kiadómnak természetesen tetszett a főzőcskézésem, így tehát

abbahagytam a komikus jelenetek írását, és csakis fogyókúra recepteket
jelentettem meg.
- Vagyis egy komikus színész számára dolgozott? Nem tréfál? -
Nem, komolyan nem. - Della lopva nézett rá. Kevint azonban
elfoglalták az izomlazító gyakorlatai, így Della még közelebbről is
szemügyre vehette.
Hirtelen azonban szédülés fogta el. - Ez biztosan a sok futástól van -
nyugtatta meg magát, és Kevinhez hasonlóan lóbálni kezdte mindkét
karját.
- Mindig túlsúlyos volt? - érdeklődött a férfi.
- Nem, gyerekkoromban kifejezetten sovány voltam.
- És aztán mitől változott meg? - Ó, valamikor egy fél év alatt
nagyon sokat híztam, azóta pedig hol le, hol fel.
- Volt ennek valamilyen határozott oka? Amikor Della
kiegyenesedett, látta, hogy a férfi figyeli.
- Nem - felelte olyan higgadtan, ahogyan csak képes volt rá. - Ez
miért érdekli? - Mert a legtöbb ember tudat alatti indítékból hízik meg.
Biztos, hogy ez az idő múlásával észrevétlenül is megesik, de egy fél év
alatt azért elég feltűnő.
Az ördögbe is! - átkozódott magában Della. - Mikor tanulom meg
végre, hogy befogjam a szájamat? Vagy azért bosszankodom, mert
édességekkel tömöm tele magamat, vagy mert túl sokat fecsegek.
- Az elhízás gyakran csak védekezés - folytatta tárgyilagosan Kevin.
Inkább érzelmi jellegű problémákra vezethető vissza, ritkábban
egészségi okokra. De mivel maga a saját állítása szerint
makkegészséges, legalább az edzést nyugodtan folytathatjuk.
Della komoly tekintettel nézett a férfi szemébe.
25
Katherine Granger
- Nincs szándékomban abbahagyni az edzést, amennyiben erre

gondolt volna. Túlságosan fontos a célom, és túl drága az időm.
- Igen, de utána is tartani tudja majd a súlyát? Della bosszúsan nézett
félre.
- Ez az én magánügyem, vagy nem? - Nem - javította ki Kevin -,
nem a magánügye. A kondicionálás a hivatásom, Miss Daniels, és
eredményt szeretnék elérni, az időm pedig véges. Nem szeretnék három
hétig úgy dolgozni magával, hogy közben attól kelljen tartanom, hogy a
tévés fellépése után mindent újra tönkretesz.
- Annyira foglalkoztatja a külsőm? - Della hátat fordított neki, és
levette az edzőcipőjét.
- Igen, mert maga rokonszenves nő, és a kúra után remekül fog
kinézni.
Feltételezem, hogy ez magának sem közömbös.
Della háta hirtelen borsózni kezdett. Lassan Kevin felé fordult.
- Más szóval, jelenleg nem vagyok különösebben vonzó.
- Nem annyira, amennyire lehetne.
- Mr. Frederick, gyűlölöm, ha egy embert a külseje alapján ítélnek
meg jelentette ki nyugodtan Della. - Ez úgy hangzik, mintha valaki csak
akkor volna érdekes a másik számára, ha bikiniben jelenne meg egy
képes újság címlapján.
- Sok túlsúlyos ember gondolkodik így, de ez még nem ok arra, hogy
ilyen alakja maradjon.
- Igen. De lehet, hogy csak azt akarjuk, hogy önmagunk és ne a
testünk miatt ismerjenek el.
- Talán nem is vágyik arra, hogy egyáltalán elismerjék.
Della rámeredt, azután felnevetett.
26
- Hát, egyszerűen szeretek enni, világos? Minden különösebb

pszichológiai háttér nélkül. Minden tőlem telhetőt megteszek majd
azért, hogy karcsú maradjak, tartani fogom magamat a diétához,
sportolok, végszükség esetén pedig követem a kiadóm tanácsát, és
leragasztom a számat. Egyetért vetem? A férfi habozott.
- Nem hangzik rosszul.
Della mély lélegzetet vett, majd így folytatta.
- Ráadásul éppen most volna szükségem egy tábla csokoládéra.
Kevin felnevetett.
- Jól megnehezíti a dolgomat.
Mosolyogva léptek be a házba. Miközben Della elvonult a
fürdőszobába, Kevin a konyhába ment. Amikor a nő nem sokkal később
lement hozzá, azon kapta, hogy éppen salátát készít.
- Ez is a feladatai közé tartozik? - kérdezte vidáman.
- Természetesen. Egyébként nincs kalóriaszegény salátaöntete.
Legyen szíves, írja csak fel arra a bevásárlócédulára! -
Bevásárlócédulára? Mr. Frederick...
- Ja, még valami. Mivel a következő három héten oly sok időt töltünk
el egymással, áttérhetnénk a tegezésre.
- Oké, Kevin. Az előbb dobta ki...
- Dobtad - javította ki közönyösen a férfi.
- Na, rendben. Éppen az előbb dobtad ki az összes ennivalót és máris
hozzak újakat? - Igen, de most a megfelelőket: kevés zsír, kevés kalória.
Rajta, gyere már, fogd a bevásárlótáskát. Jót fog tenni egy kis
cipekedés.
Della elképedten hallgatott, majd kételkedni kezdett abban, hogy
valóban olyan jó ötlet volt-e a fellépés egy tévéműsorban.
27
Katherine Granger
Másnap reggel hat órakor különös zaj ébresztette fel Dellát.

Eltökélte, hogy ügyet sem vet rá. Ismét lehunyta a szemét, a lárma
azonban csak nem akart abbamaradni. Végül rájött, hogy valaki a hátsó
ajtót döngeti. Bosszúsan bújt a pongyolájába, és lesietett a lépcsőn.
Leérve, lopva kinézett az ablakon. Az ajtó előtt Kevin állt. Della
riadtan húzta szorosra sötétkék selyempongyoláját, majd kinyitotta az
ajtót.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman Kevin. - Felébresztettelek? - Hát
persze - válaszolta kedvetlenül Della. Sejtette, hogy a haja kócosan
szétáll, az arcán pedig látható a párna lenyomata, mint mindig, ha a
hasán aludt. Ennek ellenére az a furcsa benyomása támadt, hogy
Kevinnek megakadt a tekintete rajta. Ez azonban valószínűleg csupán
képzelődés volt.
Della zavartan tette hozzá: - Nagyon korán jöttél.
- Nem jöttem korán, csak pontosan.
- Hogyhogy? Kevin belépett a konyhába, és otthonos, természetes
mozdulattal vizet kezdett forralni.
- Amíg felöltözöl, elkészítem a reggelit. Jól öltözz fel, odakint
igencsak hűvös van! Della nem tehetett mást, megbabonázva bámulta
Kevin hátát, és újra megcsodálta tökéletes alakját. Csak atlétatrikó és
tornanadrág volt rajta. Testének minden porcikája hibátlannak tűnt, és
Della sokat adott volna azért, ha egyszer meztelenül láthatná.
Della legnagyobb rémületére Kevin hirtelen megfordult, és
rámosolygott.
- Tetszem neked? Della dühösen, de egyben zavarodottan kereste a
megfelelő választ. Csak ezt tudta gyámoltalanul kinyögni: - Nem... igen,
úgy értem... - Ezzel sarkon fordult, és kirohant a konyhából.
- Hová mész? - kiáltotta utána Kevin.
28
- Fel. - Remélhetőleg nem csengett túl bizonytalanul a hangja.

Della lezuhanyozott, felöltözött, és ismét lement a konyhába. Kevin
újságot olvasott és feketekávét ivott. Az asztal közepén egy üres müzlis
tál állt, benne zabpehely maradványokkal.
- Mi van reggelire? - érdeklődött Della, miközben helyet foglalt
Kevinnel szemben. Szalonnás rántottára gondolt, pirított angol
zsömlére, amely olyan forró volt, hogy megolvadt rajta a vaj és a lekvár.
Della szemében ez volt az egyetlen megfelelő előkészület, ha a várható
testi megerőltetésre gondolt.
Kevin egy forró vízzel teli csészét tolt eléje.
- Tessék, ez a tied.
Della egy pillanatig tanakodott, azután felnevetett.
- Szerencsére van humorérzéked, Kevin. Ki nem állhatom azokat a
diétahívőket, akik túl komolyan veszik az egészet. - Ezzel vidáman a
zabpelyhes zacskó után nyúlt, de Kevin kivette a kezéből.
A férfi a csészére mutatott.
- Még citromot is tettem bele. Használni fog a vesédnek.
Della gyanakodva mérte végig.
- Ez vicc akar lenni? - Ellenkezőleg. Idd meg, utána futunk egy pár
mérföldet, és ha visszajöttünk, egy kicsit tornászunk.
- Reggelire forró citromos víz... - Della egész testében
összerázkódott.
- Van ez így néha. Ami jóízű, nem használ, ami pedig használ, az
nem ízlik. Rajta tehát! - Ezúttal némi türelmetlenség érződött ki a
hangjából.
- Egyszerűen ennem kell valamit - mondta hűvösen Della. -
Különben lecsökken a vércukorszintem, és elveszítem az eszméletemet.
29
Katherine Granger
- Ebben kételkedem. Idd már végre ki, nincs vesztegetnivaló időnk! -

Kevin keresztbe fonta a karját, és vidáman nézett Dellára.
- Nem tréfálok! - Remélem is! Az a cél, hogy sikerüljön hat kilót
lefogynod három hét alatt.
Della Kevinről a gőzölgő keverékre nézett.
Ha befejeztük ezt a kúrát, soha többé egyetlen diétázási tanácsadót
sem fogok írni! - fogadta meg magában.
- Tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc - számolta hangosan Kevin Della
gyakorlatait. A nő a feje mögött összekulcsolt kézzel és nyújtott lábbal a
hátán feküdt, és rövid időközökben felült.
- Lélegezz egyenletesen, Della! - parancsolta Kevin.
Della kifújta a levegőt, és visszahanyatlott. Csak tíz óra volt és már
négy mérföldet futottak. Ha ez így megy tovább, egy hét alatt leadja a
hat kilót.
- Azt mondtam, hogy harmincszor ülj fel. Rajta hát - dörrent rá
Kevin.
Della minden igyekezete ellenére csak félig tudott felegyenesedni.
Egész testében remegett, arca pedig kivörösödött az erőlködéstől.
- Nem bírom tovább.
- De igen, bírod. Na, rajta! - Nem tudom megcsinálni.
- De igen, meg tudod csinálni. Már csak egyetlenegyszer. Ne add fel!
Della minden erejével megpróbálta követni Kevin utasítását. Amikor
végül tényleg sikerült végig megcsinálnia a gyakorlatot, ő lepődött meg
a legjobban.
- Nagyszerű, látod, hogy sikerült! Della kimerülten, de büszkén
nevetett fel. Hamarosan visszanyerte az erejét, s ettől
megkönnyebbültnek és vidámnak érezte magát.
- Most még tízet, Della. Ez csak húsz volt.
30
Della összeszorította az ajkát, és arra összpontosított, hogy a

hátralévő tíz gyakorlatot is valahogyan megcsinálja. Csaknem öt percig
tartott, amíg elkészült a tíz felüléssel. Utána lihegve és izzadva
nyújtózott ki.
- Egészen kitűnő volt! - dicsérte meg Kevin. - Most már csak a lazító
gyakorlatok következnek.
- Így is tudok lazítani - felelte kimerülten Della, és behunyta a
szemét.
Kevin gyorsan felhúzta Dellát.
- Rajta, tessék lazítani! - Te zsarnok! - sziszegte Della.
A férfi bólintott.
- Tudom.
Della némán ült fel, és hozzákezdett a befejező gyakorlathoz.
Amikor Kevin közelebb jött hozzá, nem nézett fel.
- Nézd - mondta nyugodt hangon Kevin. - Tudom, hogy dühöngsz
miattam. De azért fogadtál fel, hogy elérd a célodat.
- Három, négy, öt...
- Della! - Hét, nyolc...
- Della, nézz rám! Della abbahagyta a gyakorlatot, miközben egyik
lábát kinyújtotta, a másikat pedig félig behajlította.
- Kérlek, nézz rám, Della - ismételte meg a férfi. - Kérlek.
Della vonakodva fordult feléje. A férfi olyan közel térdelt le hozzá,
hogy látta kiserkenő szakállát, és érezte arcszeszének gyenge illatát.
Hiába próbálta lecsillapítani azt a remegést, amit a férfi közelsége
okozott.
Kevin gyöngéden kisimított Della homlokából egy hajfürtöt.
- Tényleg kitűnően csinálod - mondta csendesen. - Tudom, hogy
mindez nehezen megy neked, de ki kell tartanod. Fogadok, hogy már
31
Katherine Granger
ilyen kevés idő alatt is fogytál. Egészen biztos vagyok abban, hogy
sikerülni fog.
Della kissé kételkedve viszonozta a pillantást, de egyszerre csak úgy
érezte, hogy megnő az önbizalma. Csakis a visszanyert reménnyel
függhetett össze, hogy egyre forróbbnak érezte a testét. Mondani akart
valamit, de egyetlen hang sem jött ki a torkán.
- Olyan csinos vagy, Della - folytatta Kevin.
Della az arcán érezte a férfi forró leheletét, s ettől megremegett.
Igyekezett figyelmen kívül hagyni azt a szikrázó feszültséget, melyet
feltehetően mindketten éreztek, de hiába. Minden tiltakozása ellenére
Kevin közelsége varázserővel vonzotta. Hirtelen felállt, de megbotlott
volna, ha Kevin nem fogja meg.
Della zavartan nedvesítette meg nyelvével az ajkát.
- Azt hiszem, most az lesz a legjobb, ha lezuhanyozom.
- Úgy van. - Kevin nem vette le róla a szemét.
Della egy lépést hátralépett, és bizonytalanul így szólt: - Rögtön
jövök majd felsietett. Hirtelen különösen vidámnak érezte magát, bár
nem tudta egész pontosan, miért.
Amikor Della újra lejött a földszintre, látta, hogy Kevin két izmos
férfival egy tornaszert visz be a házba. Megállt az ajtóban, és
ellenfényben szemlélte a három férfi tökéletes körvonalát. Kevinnek
talán igaza van, hátha sikerül lefogynia, sőt, esetleg még a súlyát is
tartania. Szüksége volt a reményre, és gondolni is alig mert rá, hogy
talán most sikerül tartós kapcsolatot teremtenie egy férfival - például
Kevinnel.
32
- Nem - mondta magának -, micsoda ostoba képzelődés! - Gyorsan

bement a konyhába, és még egyszer ellenőrizte a szekrények tartalmát. -
Ezt is megtakaríthattam volna magamnak! - gondolta a fejét csóválva.
Hiszen tudta, hogy Kevin alaposan kiürítette a szekrényt. Még a
száraztészták is eltűntek, nem is szólva az édes vagy sós süteményekről.
Amikor megfordult, látta, hogy Kevin a konyha falának
támaszkodik.
Keresztbe fonta a mellén a karját, és vidáman tekintett rá.
- Valamit keresel talán? - kérdezte futólag.
- Nem. - Della ugyanolyan közönyös hangon válaszolt, majd
kinyitotta a hűtőszekrényt. - Csak megcsodálom, milyen alapos munkát
végeztél.
- Vagy úgy.
Ez nem hangzott valami meggyőzően. Egy ideig a hűtőszekrény
rekeszeit nézegette. Minden ragyogott a tisztaságtól - és teljesen üres
volt. Sóhajtva húzta ki a zöldséges rekeszt. Ebben legalább volt zeller,
alma, sárgarépa és egypár körte. Bezárta a hűtőszekrényt, és Kevinhez
fordult.
- Felállítottátok már a tornaszereket? - érdeklődött.
- Mindjárt kész, utána rögtön kezdünk.
Della nyugtalanul nyitotta ki újra a hűtőszekrényt, vaktában
belenyúlt a zöldséges rekeszbe, és egy frissen mosott sárgarépát húzott
elő. Kedvetlenül harapott bele.
Kevin bátorítóan mosolygott rá.
- Jó az íze, ugye? - Igen, hasonlít a keményfáéra.
- Nos - Kevin gyors pillantást vetett az órájára -, úgyis mindjárt itt az
ebédidő, majd levonom ennek a répának a kalóriamennyiségét az
ebédéből, és minden rendben lesz. - Ezzel felírta Della diétás étlapjára a
33
Katherine Granger
megváltozott értékeket, anélkül hogy törődött volna a nő csalódott

tekintetével. - Légy szíves, vigyázz, és ne tömjél csak úgy valamit
magadba, ha nem vagyok itt, mint az előbb a répát. Te éppen olyan
gépiesen eszel, mint ahogy más ember lélegzik.
- Köszönöm a bókot - gúnyolódott Della.
Kevin komoly arccal tekintett rá.
- Sajnálom, de ezekben a dolgokban becsületesnek kell lennünk,
különben nem megyünk semmire sem.
- Valóban? És akkor miért nem mondod meg őszintén, amit rólam
gondolsz? Hogy idomtalannak találsz? - Azért, mert ez nem igaz. Némi
túlsúlyod van ugyan, de ezért még nem vagy idomtalan.
- Némi túlsúlyom... - nevetett fel keserűen Della.
- Pontosan - vélekedett szenvtelen hangon Kevin. - Egészséges,
kellemes megjelenésű nő vagy, akinek van egy kis súlyfeleslege. Így
állnak a dolgok, és nem úgy, ahogyan te kiforgatod a tényeket. Néhány
kilónyi túlsúly miatt egyrészt reménytelenül csúnyának tartod magad,
másrészt azonban aggály nélkül tömöd tele magad, amikor csak alkalom
kínálkozik rá. Az hiányzik neked, hogy elfogulatlanul szemléld magad.
Én előítéletek nélkül nézek rád.
- És ez is a tiszteletdíjadban szerepel? - Igen - mondta csendesen
mosolyogva Kevin. - Akárcsak az, hogy felállítsam a tornaszereket.
Rögtön jövök.
Della nyugtalanul járkált fel-alá a konyhában. Egy idő múlva Kevin
visszajött.
- Kevin - szólalt meg vonakodva Della -, tényleg az a véleményed,
hogy nem vagyok...
- Igen - szakította félbe a férfi. - Nagyon csinos vagy így is, de a
felesleges hat kiló nélkül egyenesen szép leszel.
34
Della Kevinre tekintett. Hirtelen úgy érezte, hogy különös módon

feloldódott a szorongása. Ebben a pillanatban nem érezte magát
csúnyának, hanem szép és kívánatos nőnek, akit olyan vágy fogott el,
amilyet még sohasem tapasztalt.
Kevin kinyújtotta a kezét, és lassan végighúzta Della barna fürtjein.
A nőt meglepte a váratlan érintés, és izgatottan rezzent össze, - Azt
hiszem, hogy Kevin Frederickre nem csak mint magánedződre van
szükséged - mondta csendesen, és a hangja olyan fátyolosan csengett,
mintha ő is hasonló vágyódást érezne.
Dellának nem sikerült félretolnia a férfi kezét, de az sem, hogy
legalább lélekben távol maradjon tőle. - Mit jelentsen ez? - kérdezte
magában, miközben csaknem elszédült a vágytól.
Kevin gyengéden húzta végig hüvelykujját Della arcán, és ezt
suttogta: Azt hiszem, rám, mint férfira is szükséged van.
Della leplezetlenül fagyos arccal mérte végig Kevint.
- Úgy, tehát egy férfira van szükségem. Egy kis viszony, és máris
elfelejtettem minden súlyfeleslegemet. Nagyon egyszerű és praktikus az
egész.
Della mélyen megsértődve fordult el, Kevin azonban megragadta a
karját, és maga felé fordította.
- Nem, figyeltél rám Della. Nem akárkiről, hanem magamról
beszéltem.
Szavai még inkább megzavarták Dellát, s ettől egyre
ellentmondásosabban érezte magát. Csaknem újra ellágyult, azonban
kétségbeesetten igyekezett elrejteni a benne dúló érzelmeket.
- Természetesen szükségem van rád, Kevin - mondta, miközben
remélte, hogy a férfi nem veszi észre, mennyire izgatott. - Hiszen végül
is ezért szerződtettelek.
35
Katherine Granger
- Hagyd abba, Della. Ez már nem játék.

Della ki akart térni előle, de a férfi egyszerűen megfogta.
- Nem tudom, miről beszélsz - ellenkezett, ez azonban hazugság volt.
Kevinnek igaza volt. Szüksége volt rá, szüksége volt a férfi
közelségére és gyöngédségére.
- Ez nem igaz - felelte azonnal Kevin, és addig húzta magához
Dellát, amíg már csak néhány centiméter választotta el őket egymástól. -
Az első pillanattól kezdve vonzónak találtalak, már akkor is, amikor
kinyitottad az ajtót.
Általában szigorúan kettéválasztom a foglalkozásomat és a
magánéletemet, de ez most egészen más.
- Valóban? - kérdezte rekedt hangon Della.
- Igen. - Kevin kezével megcirógatta a nő arcát. - Úgy szeretnélek
megvédelmezni, Della.
Della felsóhajtott, behunyta a szemét és érezte, hogyan csúszik
Kevin keze a nyakához, és hogyan kezdi szeretetteljesen simogatni a
hátát.
- Egyáltalán nem foglak sürgetni, Della - suttogta a fülébe, majd
ajkával érintette a fülcimpáját, végül megcsókolta nyakának bársonyos
bőrét. - Annyi időt hagyok neked, amennyit csak akarsz, hogy
megszokj. De tudd meg, ennek semmi köze sincs a munkámhoz. Nem
csak azért vagyok itt, mert szerződtettél, Della. Ha holnap vagy akár
ebben a pillanatban mint edzőnek kitennéd a szűrömet, akkor
magánemberként jönnék vissza.
Della mély lélegzetet vett, és enyhén hozzásimult. Csodálatos
testének közelsége kápráztató érzés volt, a férfi azonban hamar véget
vetett a csodának. Előrehajolt, gyengéden megcsókolta az orra hegyét,
elengedte, végül elfordult tőle.
36
- Hova mész? - kérdezte meglepődve Della.

Kevin sokatmondó pillantást vetett rá.
- Mint mondtam, nem szeretnélek siettetni, Della. - A férfi csendesen
nevetett. - Most elkészítem az ebédet, és ha megebédeltünk,
megmutatom, hogyan kell a különféle tornaszerekkel bánni. Minden
második napon súlyemelés, és ígérem neked, hogy három hét múlva úgy
fogsz kinézni, mint maga Miss Amerika.
Della bizonytalanul bólintott. Ilyen érzelmi vihar után nehezére esett,
hogy újra megtalálja a lelki egyensúlyát. A Kevinnel való kapcsolatának
még a gondolata is annyira idegessé tette, hogy erei vadul kezdtek
lüktetni.
Hirtelen úgy érezte magát, mint annak idején, amikor még a

középiskolába járt, és magával hozta az első igazi barátját, hogy
bemutassa a családjának.
Della rendkívül izgatott volt a friss szerelem élményétől, csupa
energia és lelkesedés. Ebben a pillanatban érezte, hogy ugyanaz a
szédülés keríti hatalmába, mint akkoriban. Az emlékek azonban
folytatódtak. Jack Peterson szeme felcsillant, amikor meglátta Della
szépséges féltestvérét, Sheilát, és Sheila is szikrázó szemekkel nézett a
fiúra. Nem sokkal ezután Jack kiskutya módjára követte Sheilát, és
Dellát hamar elfelejtette. Della ezután nem tért ki ugyan a férfiak
útjából, de nagyon vigyázott, hogy ne legyen többé szerelmes.
A régi keserűség változatlan hévvel tört rá. Gyorsan körülnézett a
konyhában, hátha talál valami ennivalót. Feltétlenül kell valamit találni,
legalább egy szem kekszet, egyetlen süteményt. - Egy darab elég lesz -
37
Katherine Granger
gondolta. Tekintete Kevin izmos hátán állapodott meg. Della mélyet

sóhajtott: - Egy egész habos tortát akarok.
38
3. FEJEZET
- Ha minden második napon súlyt emelsz, csak úgy hullanak majd

rólad a kilók - magyarázta Kevin, és lenézett Dellára, aki egy vékony
deszkán feküdt, és a súlyemelőgép fogantyúját tartotta. Egymás után
tízszer tíz kilót kell kinyomnia.
- Nagyon fontos, hogy egyenletesen lélegezz, és ennek megfelelően
mozogj. Nem szabad hirtelen felrántanod a súlyokat, hanem egyenletes
ritmusra kell törekedned, és ne feledkezz meg a testtartásról sem! Kevin
ellenőrizte, hogy Della megfelelő szögben támasztja-e a lábát, és
egyenesen fekszik-e a hátán.
- Rendben van, Della, kezdd el! Della meghúzta a fogantyúkat, és
érezte, hogyan emelkednek fel a súlyok.
- Hiszen ez egészen könnyű! - kiáltott fel meglepetten.
- Vigyázz, várd ki a végét! - figyelmeztette mosolyogva Kevin. -
Csináld tovább szépen egyenletesen, akkor a legkönnyebb.
Della híven követte, amit Kevin mondott, nyolc húzás után azonban
heves fájdalmat érzett a karizmaiban. Ami kezdetben olyan könnyűnek
tűnt, az most egyre fáradságosabbá vált. Mély lélegzetet vett, és egy
pillanatra megállt.
Kevin azonban rögtön közbeavatkozott.
- Ne hagyd abba, Della! Csináld tovább! - Sokkal nehezebb, mint
előzőleg. Nem tettél rá még öt kilót? - Nem, ez csalóka dolog. Öt vagy
tíz kilót kinyomni nem nehéz. Az esik nehezére az embernek, ha sokáig
kell csinálni.
39
Katherine Granger
Della szívesen tartott volna szünetet a tizedik gyakorlat után. Kevin

azonban rögtön a következő tornaszerhez ment vele, anélkül hogy időt
adott volna neki ahhoz, hogy kifújja magát.
- Remek volt, Della. Derekasan küzdöttél - dicsérte végül Kevin.
- Hát igen - vélekedett lihegve Della -, ezt aligha lehet
összehasonlítani az aerobic-kal.
- Így van, ezzel szemben annál több az eredménye.
Della letörölte homlokáról a verejtéket.
- Mikor mérhetem le magam? Biztosan fogytam már valamennyit.
- Majd a jövő héten. A túl gyakori mérlegelés csak elveszi az ember
önbizalmát.
- Helyes. A diétáskönyveimben mindig attól óvom az olvasóimat, ne
áltassák magukat. A súlyfelesleg olyan lehet, mint egy sorscsapás. Néha
az az érzésem, hogy csak meg kell szagolnom az ételt, és máris
kövérebb vagyok.
- Della nevetve nézett rá.
Kevin komoly arccal bólintott.
- Ördögi kör. Minél többet hízik valaki, annál idegesebb és éhesebb
lesz, és minél többet eszik, annál jobban hízik.
- Milyen igazságtalanság! - Az élet nem igazságos, Della.
Della enyhe gúnnyal mérte végig a férfit.
- Hozzád nyilvánvalóan az. Bármibe fogadok, hogy soha még egy
gramm súlyfelesleged sem volt.
- A fogadást ugyan megnyernéd, de ennek érdekében nekem is
naponta kell dolgoznom. Ha minden reggel újságot olvasnék, és közben
egymás után enném meg a tortaszeleteket, ahelyett, hogy az időjárástól
függetlenül öt mérföldet futnék, bizonyára nekem is problémám lenne a
testsúlyommal.
40
Della szégyenlősen nézett félre. Végül megszólalt: - Azt hiszem,

először zuhanyozni megyek. Vagy még más kínok is várnak rám? -
Kínokról szó sincs - felelte Kevin. - De szeretnélek megkérni egy
szívességre.
Della csodálkozva fordult meg.
- Milyen szívességről van szó? - Ma este szívesen elmennék
valakivel szórakozni.
- Nos, valószínűleg senkit sem ismerek, akit megkérdezhetnék -
mordult rá dühösen Della. - Az ügyfeled vagyok, nem pedig társkereső
szolgálat.
- Én rád gondoltam.
- Tessék? Dellának elakadt a szava. Kevin szavai bizalmatlanságot
ébresztettek benne, de ugyanakkor különös módon boldoggá is tették.
- Jól értetted. Fél nyolckor érted jövök. Lemondást egyszerűen nem
fogadok el. Viszontlátásra estig. - Kevin sarkon fordult, a nélkül, hogy
megvárta volna a nő válaszát. Röviddel ezután hallotta, hogyan
csukódik be mögötte az ajtó.
Della utána sietett, és így kiáltott: - De még azt sem tudom, hova
akarsz vinni! - Táncolni - szólt vissza Kevin. - Vegyél fel valamilyen
szép ruhát! Della öt perccel később gondolatokba merülve állt a
ruhásszekrénye előtt.
Egy indiai pamutból készült bő fehér ruha volt az egyetlen, amit erre
az alkalomra felvehetett volna. A ruha kényelmes volt, bár nem
túlságosan mutatós.
Valamikor kénytelen volt megvenni, és amikor ismét karcsúbb lett,
bölcs elővigyázatosságból megtartotta. Úgy tűnt, sohasem jön el az a
nap, amikor véglegesen a molyzsákba dughatja bő ruhadarabjait. - De ez
41
Katherine Granger
a mai nap mégis egy kicsit különleges - gondolta -, és legalább valami

újat szeretnék venni magamnak.
Amikor Della este fél nyolckor kinyitotta az ajtót, mohazöld

selyemruha volt rajta. Kevin tengerészkék lenvászonból készült blézert
és fehér vászonnadrágot viselt. Néhány makacs, sötétszőke fürtje a
homlokába hullott. Miközben Dellára nézett, ragyogott a szeme az
elismeréstől.
- Hello - köszöntötte a szokásosnál mélyebb és bizalmasabb hangon.
Remekül nézel ki. - Karon fogta Dellát, és az autójához kísérte.
Della mosolyogva válaszolt, noha megborzongott a férfi érintésétől: -
így van, és ha megbukom Bili Morton műsorában, még mindig
felléphetek mint extra méretű manöken.
- Nem fogsz megbukni, sőt éppen ellenkezőleg, nagy sikered lesz.
- Az ember állítólag öt kilóval nehezebbnek tűnik a képernyőn. Ezért
talán jobb, ha rögtön kilenc kilót fogyok le hat helyett.
- Ez három hét alatt lehetetlen - intette le Kevin. - Felejtsd el tehát.
Azonkívül csupán ezt a ruhát kell felvenned, és minden néző meg fogja
venni a könyvedet, hogy úgy nézzen ki, mint te.
Dellának ez már túl sok volt. Visszahúzta a karját, és oldalról
hűvösen végigmérte Kevint.
- Lassacskán világossá válik számomra, milyen trükkökkel élsz,
Kevin Frederick. Bókolsz a nőknek, hogy kövessék az utasításaidat. A
hiúságukat veszed célba.
- Tényleg ezt hiszed? - Természetesen. Ha az illető hölgy úgy érzi,
hogy ő csodálatosan szép teremtés, készségesen lefogy. - Della
elgondolkodva nézett a férfira. - Azonban légy szíves, áruld el, mi
42
történik, ha azután eltűnsz az életükből? Karcsú marad az illető, vagy a

bánattól újra elhízik? - Nincs valami túl jó véleményed rólam, ugye? -
kérdezte Kevin, még mindig Dellára tekintve.
Della vállat vont.
- Mi a jelentősége annak, hogy milyen véleménnyel vagyok rólad?
Egyszerűen csak nem tetszenek a módszereid. Ez minden. Jobban
örülnék annak, ha kapcsolatunk tisztán üzleti maradna. Minél inkább
ráébredek erre, annál szilárdabbá válik az az elhatározásom, hogy ma
este nem megyek el veled. - Ezzel hátat fordított neki, hogy
visszamenjen a házba.
- Tudod, mire gyanakszom? - kérdezte higgadtan Kevin. - Gyáva
vagy.
Kétségbeesetten vágyakozol egy férfi közelsége után, de mihelyt
érdeklődni kezd irántad valaki, a konyhádba menekülsz, és teletömöd
magad, nehogy vonzó maradj a számára.
Della ismét Kevin felé fordult, és villámló szemekkel tekintett rá, -
Köszönöm a nyílt beszédet. Akkor már most tudom, hogyan fog
végződni a mai este.
- Valóban? Bizonyítsd be, hogy igazad van, és gyere el velem
táncolni.
Della átkozódott magában. Tudta, hogy két lehetőség közül
választhat: vagy elküldi a férfit, vagy vállalja a kihívást. Végül hűvösen
rámosolygott.
- Egyetértek.
- Nagyon jó. Sokkal jobban illik hozzád az, ha szembeszállsz az élet
kihívásával.
- De nehogy még egyszer hazug bókokkal próbálkozz, Kevin! Az
ilyesmi csak feldühít.
43
Katherine Granger
- Te pedig hagyj fel azzal, hogy az elszánt nőt játszod - válaszolta a

férfi.
- Ez ugyanis nem áll jól neked.
- Elő akarod írni, hogyan kell viselkednem? - Miért is ne? Éppen
most mutattad meg, milyen eredményes ez a módszer.
Della szó nélkül beült Kevin kocsijába.
- Mi az? - kérdezte, amikor a férfi még mindig egy helyben állt. -
Jössz végre, vagy egész este ott akarsz állni és engem bámulni? Kevin
sóhajtva ült be mellé.
- Állandóan új feladatok elé állítasz - állapította meg, miközben
beindította a motort.
- Nem csak téged, hanem több tucat más embert is.
Kevin először csak mosolygott, végül nevetésben tört ki.
- Egyedülálló jelenség vagy, Della. Lassan értem már, miért írtál
komikus jeleneteket.
Della válasz helyett rosszkedvűen bámult ki az ablakon. Legjobb
úton volt, hogy tönkretegye ezt a kötetlen kapcsolatot Kevinnel, de nem
tudott másképpen cselekedni. Ehhez hasonló dolog már gyakran
megesett vele. Néha úgy érezte, mintha egy démon kerítené hatalmába,
s arra kényszerítené, hogy minden emberi kapcsolatát szétrombolja.
Dühösen törülte meg könnyes szemét. - Bárcsak olyan gyönyörű lenne,
mint Sheila, akkor minden gondja azon nyomban semmivé foszlana!
Kevin egy olyan szórakozóhelyet választott a Cape Codon, amely
rockzene helyett Billie Holliday, Gershwin és Cole Porter örökzöld
dallamaival szórakoztatta a vendégeket. Dellát maga után húzta a
táncparkettre, anélkül hogy véleményét megkérdezte volna.
Úgy tűnt neki, mintha a tenger hullámai ringatnák, a szokásosnál
sokkal könnyebbnek érezte magát Kevin erős karjaiban. A férfi a
44
mellkasához szorította Della kezét, miközben lassan mozogtak a

fülbemászó szám dallamára.
Oly közel volt egymáshoz a fejük, hogy Della érezte Kevin
arcvízének illatát.
- Tulajdonképpen régóta laksz Cape Codon? - érdeklődött, mialatt
igyekezett minél nagyobb távolságot tartani Kevintől.
- Tíz éve lakom itt.
Della gyengéden eltolta magától a férfit.
- És hol születtél? Kevin azonnal visszahúzta magához Deltát.
- Kaliforniában születtem. Most azonban hagyd abba a
kérdezősködést és táncolj! - Hangja nem tűrt ellentmondást.
Della engedelmesen elhallgatott. Kétségbeesetten igyekezett
elnyomni Kevin iránt érzett csillapíthatatlan vágyakozását. Ez azonban
kevés sikerrel járt, s újra megpróbálta kiszabadítani magát a férfi
öleléséből. Kísérletének az volt az egyetlen eredménye, hogy Kevin
még szorosabban szorította magához.
- Hagyd abba - bíztatta Kevin. - Úgyis én vagyok az erősebb.
- Hogyhogy? - Della ártatlan képet vágott. - Csak egy kicsit
beszélgetni szerettem volna veled.
Kevin arcán mosoly jelent meg.
- Világos, ehhez pedig ugye ilyen sok helyre van szükséged? Kevin
halk gúnyolódása elnémította Dellát.
- Finom a kölnid illata - suttogta Kevin.
- A tiéd is - felelte ábrándos hangon Della, de következő pillanatban
a legszívesebben leharapta volna a saját nyelvét.
Kevin fürkésző tekintettel nézett a nő szemébe.
- Te is érzed, ugye? - Mit? - Azt, hogy elvarázsolt minket a zene, a
tánc, és egymás közelsége.
45
Katherine Granger
Della egyre forróbbnak érezte a levegőt.

- Ezt meg hogy érted? - Olyan jól illünk egymáshoz, Della.
A lány képtelen volt arra, hogy elfordítsa a tekintetét.
- Tényleg úgy találod? Kevin mosolyogva ölelte át, és fejét a nő
nyakához szorította.
- Igen, vagy talán más a véleményed? Olyan, mintha vibrálna a
levegő.
Ilyesmi elég ritkán történik meg.
Della kissé elhúzódott tőle, és az arcába tekintett.
- Miért mondod ezt? - kérdezte idegenkedő hangon. - Erre nincs
szükség.
Elég, ha csak egyszerűen táncolunk.
- Nekem nem elég. - Kevin hosszasan nézett a nő szemébe. - Ha egy
nő olyan érzéseket vált ki bennem, mint te, ezt szeretném neki el is
mondani.
- Ó - mormogta alig hallhatóan Della, ezúttal azonban eltűrte, hogy a
férfi magához szorítsa.
Della és Kevin csendesen forgott a táncparketten. Egy idő után
Kevin így sóhajtott fel: - Annyira lágy a tested - súgta Della fülébe -,
annyira nőies vagy.
Tulajdonképpen kár, hogy le akarsz fogyni.
Della elképedten nézett rá.
- Tessék? Úgy tűnt, hogy Kevint szórakoztatja a nő reagálása.
- Jól értettél. Az elmúlt tíz évben sok olyan nővel ismerkedtem meg,
aki testileg remek formában volt. De az még nem minden, ha valaki
karcsú és edzett. Még soha nem éreztem ehhez foghatót, mint amit most
érzek.
46
Della arra várt, hogy Kevin elmagyarázza, voltaképpen mit is érez

iránta, de a férfi elhallgatott. Végül Della törte meg a csendet.
- Mit érzel? - Szeretnék veled lenni, megvédeni, és szeretném, ha
gondoskodhatnék rólad. A jelenlétedben nagyon férfiasnak érzem
magam - mosolygott rá -, és nagyon izgatottnak is.
Della egész testében megremegett, és évek óta először nem jutott
eszébe megfelelő válasz. Ebben a pillanatban azonban elhallgatott a
zene, Della pedig nem törte a fejét tovább, hogy miért is nem képes
talpraesett választ adni.
Helyet foglaltak egy asztalnál. Della gyorsan a kézitáskája fölé
hajolt, mintha a zsebkendőjét keresné. Kevin vidáman figyelte.
- Tényleg édes vagy, tudod? Della kedvetlenül meredt rá, de végül
felszabadultan nevetett: - hogy én édes lennék? - ismételte meg, és
végre visszanyerte önbizalmát. - Della Daniels-szel beszélsz, akinek a
legcsípősebb nyelve van az egész városban! Kevint rázta a kacagás, és
Della rákacsintott. Most újra jól érezte magát.
Leghűségesebb szövetségese a humorérzéke volt, amely már oly sok
nehéz helyzeten segítette át.
Della az asztalra könyökölt, és Kevinre nézett.
- Mulatságosnak találsz? - kérdezte, és felvillant a szeme, amikor
Kevin bólintott. - Kislány koromban mindenképpen komikus színésznő
akartam lenni. Chicagóban és New Yorkban föl is léptem kisebb
magánszínpadokon, de mindannyiszor megbuktam.
- Ennek ellenére ki kellett volna tartanod az elhatározásod mellett.
Dellának más volt a véleménye.
- Egyszerűen túl nagy volt a lámpalázam. Jobban teszem, ha mások
számára írok jeleneteket.
47
Katherine Granger
- És miért hagytad abba ezt a műfajt? - Hát igen, miután sikereket

értem el a diétás könyveimmel, és több pénzt is kerestem velük,
független akartam lenni. Bár néha tényleg kedvem volna ahhoz, hogy
írjak egy vígjátékot.
- Megpróbálkoztál már vele? Della a fejét rázta.
- Nem, végső soron túl kockázatos lett volna.
- És akkor nem félsz, ha egy egész könyvet írsz? - Ha fogyókúráról
van szó, nem, mert ezen a területen nagyszerűen kiismerem magam -
felelte hűvösen Della. - A diétás tanácsokat csak úgy kirázom a
kisujjamból.
- Holnap feltétlenül be kell szereznem a legújabb könyvedet. Úgy
tudom, vezeti a szakkönyvek sikerlistáját.
Kevin lelkesedése meghatotta Dellát.
- Erre egyáltalán nincs szükséged, adok neked egy tiszteletpéldányt.
- Nem - utasította el Kevin udvariasan, de határozottan. - Szeretném
magam megvenni. De azért dedikálhatnád.
Della felnevetett.
- Nos, legyen, ahogy akarod. - Della a poharán keresztül látta, hogy a
zenekar tagjai visszamennek a pódiumra. Hamarosan felcsendült Cole
Porter egyik dallama. Kevin felállt, és kinyújtotta a kezét.
- Gyere, szeretnélek megint a karjaimban tartani.
- Én pedig mindig úgy gondoltam, ezt táncnak nevezik.
- Ez ártalmatlan kifejezés arra, ami a valóságban mögötte rejlik.
Della szívesen követte Kevint a táncparkettre, és minden tiltakozás
nélkül hagyta, hogy a férfi átölelje. Még amikor Kevin szorosabban
vonta magához, akkor sem védekezett. Behunyta a szemét, és egészen
átadta magát annak az érzésnek, hogy közel lehet Kevinhez. - Miért ne
48
élvezzem legalább ezen az egy estén? - kérdezte önmagát. - Hiszen

holnap már tisztán üzleti lesz a kapcsolatunk.
Kevin hamarosan újra cirógatni és csókolgatni kezdte Della fülét, de
a nő ahelyett, hogy elfordította volna a fejét, átkarolta a nyakát,
ábrándosan mosolygott, és ezt súgta oda neki: - Vigyázz, nehogy lépést
tévessz! - Ellenkezőleg. - Kevin erősebben szorította magához a nőt. -
Csak gondoskodom a megfelelő hangulatról.
- Hm. - Della még jobban mosolygott. - Van benne valami.
Kevin némán végighúzta a kezét Della hátán és csípőjén, aki végül
csendesen felsóhajtott.
- Megőrjítesz, Della. Vagy menjünk el, vagy üljünk vissza az
asztalhoz.
Della tágra nyílt szemmel nézett rá.
- Ezt ugye nem gondolod komolyan? - De igen, sőt, még mennyire!
Kevin szeme sötétebb volt a szokásosnál, a szembogara kitágult, arcán
pedig látszott a feszültség. Pillantása annyi vágyat tükrözött, hogy
Dellán végigfutott a borzongás. Della végül összeszedte magát, és a
fejét rázta.
- Ezt nem veszem be, Kevin Frederick. A trükk nem rossz ugyan, de
nem harapok rá.
- Miféle trükkről beszélsz? - Már megint megpróbálod növelni az
önbizalmamat. Ismerem az összes elméletet, amelyet a hízás okairól
állítottak fel. Végeredményben nem hiába írtam nyolc fogyókúrás
tanácsadót.
- Nyilván nem tudod elhinni, hogy tényleg vonzódom hozzád, ugye?
- kérdezte zavartan Kevin.
- Így van. Nézz rám, Kevin, és ne mondd azt, hogy csinosnak találsz.
Te magad ismerted be, hogy fogynom kell.
49
Katherine Granger
Kevin fáradtan intett.

- Hagyd végre abba, Della! Igaz, van néhány kiló súlyfelesleged,
de... Ezt nem tudom elmagyarázni. Csak azt tudom, hogy tényleg
nagyon vonzódom hozzád, és ha most nem volnánk nyilvános helyen,
azonnal bebizonyítanám, amit mondok.
Della hallgatott ugyan, az arca azonban minden szónál ékesebben
beszélt.
A férfi egyetlen szavát sem hitte el, megfordult, és elhagyta a
táncparkettet.
Kevin követte.
- Hová mész? - kérdezte a férfi, mihelyt utolérte.
- Haza - felelte nyugodtan Della, miközben barátságosan mosolygott
rá.
- Feltehetőleg elvárod, hogy hazavigyelek a kocsimon.
- Beismerem, hogy ennek nem tudnék ellenállni.
Kevin egy darabig keresgélt a nadrágzsebében, végül előhúzott
néhány bankjegyet. Az asztalra tette a pénzt, és megfogta Della karját.
- Ez alapjában véve nagyon elősegíti a terveimet.
- Tényleg? - Igen. - Kevin bizakodóan mosolygott.
- Úgy, és ha szabad kérdeznem, milyen tervekről van szó? -
Útközben majd keresünk egy szép parkolóhelyet a holdfényben úszó
tengerparton.
Della dühösen nézett a férfi szemébe: Kevin mindenre el volt szánva.
Della pontosan tudta, mi vár rá, ha Kevin Frederick tényleg
megcsókolná. Olyan gyorsan fog hízni, hogy Kevin beleszédülne.
Beleszédülne abba, hogy kénytelen volna ötmérföldes futásra
kényszeríteni Dellát nap, mint nap. Ő maga pedig szabályos
időközökben kiosonna a városba, ahol magába tömne néhány
50
fagylaltkelyhet és legalább három szelet tortát. Ez az állandó ide-oda

futkosás még egy Kevinhez hasonló erős férfi számára is elviselhetetlen
volna, nem is szólva magáról Delláról.
- Nem, Kevin - mondta a nő, nem kevésbé határozott hangon. - Ez
szóba se jöhet. - Helyet foglalt a férfi mellett. - Jelenleg fogyókúrán
vagyok, és nyugalomra van szükségem. Más szóval: nem szeretném, ha
megállnál, amíg vissza nem értünk a lakásomhoz. Ott majd elválunk, én
pedig ágyba bújok egyedül.
Della a mellettük tovatűnő fákra meredt, amelyek ezüstösen
csillogtak a holdfényben. Remélte, hogy elutasító magatartása
meggyőzően hatott. Alapjában véve ugyanis egyáltalán nem volt biztos
a dolgában.
Ha őszinte akart lenni önmagához, akkor nem kívánt egyebet, csak
azt, hogy Kevin tényleg őutána vágyakozzék. Ugyanakkor azonban félt
is. Egy alig hallható, makacs belső hang újra meg újra, ugyanazt súgta a
fülébe: - Ne bízz senkiben sem! Ki tudna téged valaha is szeretni?
Felejtsd el a közös jövőről szőtt álmaidat! Ki az a férfi, aki leáll egy
olyan nővel, mint te? Della még sohasem tudott megbirkózni
kételyeivel. Egy bizonyos ponton túl mindig áldozatául esett a
kísértésnek, és agyon ette magát, nehogy azon kelljen gondolkodnia,
miért nincsen barátja. Valami azonban mindig arra indította, hogy újra
reménykedjék - valami, ami azt súgta, nem szabad meghátrálnia a rá
váró élmények elől.
Észrevétlenül Kevinre tekintett. - Mit akar vajon tőlem? - kérdezte
önmagát. - Vajon tényleg vonzódik hozzám? Hirtelen eszébe jutott az a
bárgyú játék, amelyet gyakran játszott gyermekkorában. Szedett egy
százszorszépet, egyik szirmát a másik után tépte le, és közben
váltakozva mondta: szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Az ő esetében
51
Katherine Granger
a játék mindig nem szerettel végződött. Úgy látszik, Dellának nem

adatik meg, hogy higgyen önmagában, is bízzék, hogy szeretetreméltó.
Della csendesen sóhajtott, és ismét előre nézett.
Ilyen érzés lehet egy meredek sziklafalon felmászni - gondolta. - Az
ember megkapaszkodik a szirt peremén, maga alá néz a feneketlen
mélységbe, és félelmet érez. Olyan félelmet, amely lassan, de biztosan
lesz rajta úrrá, egészen addig, amíg már egészen bénának érzi magát.
Már nem tud visszamászni a szakadék aljára, de a felfelé vezető döntő
lépést sem képes megtenni. Így tehát bizonytalanul ingadozik ide-oda,
és percről percre jobban fél attól, hogy nem bír felmászni, de még
inkább attól, hogy visszazuhan.
Della kimerülten dőlt hátra az ülésen. Céltalan volt továbbra is ilyen
gondolatokkal gyötörni magát. Végre tudomásul kell vennie az
igazságot, és bele kell törődnie. Ez pedig azt jelentette, hogy egyedül
kell leélnie az életét, diétáskönyveket írogatva a szobájában, miközben
édességhegyekkel vigasztalja magát, és hol meghízik, hol lefogy.
Kevin hirtelen lelassított, Della pedig észrevette, hogy letérnek az
útról. A nő felegyenesedett, és Kevinre nézett.
- Már hazaértünk? - Nem - válaszolta Kevin -, a tengerparton
vagyunk.
- Hiszen külön megmondtam, hogy haza akarok menni.
- Tudom, hogy mit mondtál, Della, de szerettem volna elmenni a
tengerpartra.
- Neked pedig elsősorban a saját kívánságaid fontosak? - Mindaddig,
ameddig megegyeznek a te kívánságaiddal.
- Ez meg mit jelentsen már megint? Kevin leállította a motort, és
félig Della felé fordult.
- Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan szívesen csókolóznál, mint én.
52
Della szinte megmeredve ült egy helyben, és a tenger felé nézett. A

hullámok a sziklás partnak csapódtak, a hold visszatükröződött a vízben,
és egy széles fénycsóva a parton át egyenesen az autóhoz vezetett.
Kevin óvatosan kinyújtotta az egyik kezét, ujjaival gyengéden
végigsimított a nő arcán, és halkan így szólt: - Gyere, csókolj meg!
Della nem tudott másképpen segíteni magán, feltépte az ajtót és
elszaladt.
A tenger felől fújó szél összekócolta a fürtjeit, és a hullámok zúgása
a fülében visszahangzott. Amikor végre megállt, már csak pár lépésre
volt a víztől.
- Tőlem ugyan elfuthatsz, Della - hallotta maga mögött Kevin mély
hangját, de saját magad elől nem bújhatsz el.
Della nem fordult meg.
- Te edző vagy, Kevin, nem pedig pszichiáter.
- Mindenekelőtt férfi vagyok, te pedig nő, ennek pedig semmi köze
sincs a pszichológiához.
- Ne, Kevin - kérlelte a férfit, miközben a csípős szélben felváltva
dörzsölgette egyik karját a másikkal. - Hagyd abba, kérlek! Legyünk
barátok, jó? Ez egyszerűbb, és senkinek sem fáj.
- Az élet azonban nem egyszerű, Della. Sokszínű, és éppen ezért
olyan szép. - Kevin felvett egy kagylót, Della elé tartotta, és a héj
tekeredő mintájára mutatott. - Nézd csak, nem is olyan régen még élet
volt benne. A létezés egészen egyszerű formája egy egészen egyszerű
kagylóban, és mégis a mindenségnek a része, amely olyan bonyolult és
titokzatos, hogy sohasem fogjuk teljesen megérteni.
Kevin nyugodt mozdulattal Della kezébe adta a kagylót.
53
Katherine Granger
- Mindannyian részei vagyunk ennek a világnak, és nem válhatunk ki

belőle. Ha ezt tesszük, meghalunk. Szükségünk van egymásra, Della. Ez
természeti törvény.
Della a kagylóra meredt, és hirtelen egészen nehéznek érezte magát.
Ez a kagyló szépnek és tökéletesnek tűnt.
Határtalanul gyámoltalannak, csüggedtnek és kételkedőnek érezte
magát.
Képtelen volt bevallani, hogy forrón vágyik Kevin csókjára. Mély
szomorúság fogta el, mintha éppen most veszített volna el valami
pótolhatatlan dolgot.
Nem volt képes többé elviselni a kagyló látványát, és visszadobta a
homokba. Visszasietett az autóhoz. Amikor Kevin néhány másodperccel
később odalépett hozzá, Della csendesen ült a helyén, és maga elé
meredt.
- Sajnálom, Della, nem volt jogom ahhoz, hogy így ostromoljalak.
Della a fejét rázta.
- Hagyd csak, nem tesz semmit.
- Most pedig hazaviszlek.
Della erre nem tudott mit mondani, így tehát hallgatott.
54
4. FEJEZET
- Gyorsabban, Della! - Della dühödt pillantást vetett Kevinre.

Néha úgy érezte, hogy Kevin rabszolgahajcsár, aki örömét leli abban,
hogy gyötörje a kiszolgáltatott szerencsétleneket. Most akarja
megbosszulni, hogy Della szombat este nem volt hajlandó csókolózni
vele? Ez már öt napja így ment, ma azonban különösen kíméletlen volt.
- Amit művelsz, az nem hosszútávfutás, Della! - teremtette le. - Ez
kedélyes séta! Vegyél mély lélegzetet, és mozogj egy kicsit
lendületesebben! Kevin valószínűleg csípős válaszra számított, hogy
veszekedhessek vele, de Della nem akarta megtenni neki ezt a
szívességet. Ehelyett fogcsikorgatva, még jobban fokozta az iramot, és
élvezte, amint a hűvös reggeli levegő csípi az arcát. A hajnali köd
feloszlott, a felhőtlen kék égről sugárzó nap beragyogta a tájat, és a
sirályok rikácsolása a tenger morajlásával keveredett.
Egyébként csak a lépések egyenletes csapkodását és Della lihegését
lehetett hallani. Kevin szokása szerint csúcsformában volt, legalábbis
külsőleg nyugodtnak és higgadtnak látszott. Feltehetően még azt sem
lehetne észrevenni rajta, ha lefutotta volna a maratoni távot.
- Jól nézel ki, Della - mondta hirtelen.
- Ilyen gumilábbal? - felelte bosszúsan Della.
- A lábad már sokkal edzettebb, és akármit is mondasz, valóban jól
nézel ki.
- Meg ne próbálj hízelegni! - figyelmeztette a nő, miközben örült,
hogy már egyszerre tud futni és beszélni, anélkül, hogy kifulladna.
Néhány nappal ezelőtt még nem lett volna képes erre.
55
Katherine Granger
- Ó, tényleg gumiból van a lábad.

Della akarata ellenére kénytelen volt elnevetni magát, de rögtön
magára erőltette előbbi morcos hangulatát.
- Arra kértelek, hagyj fel a bókjaiddal. Remekül kijövünk egymással,
amíg nem feledkezel meg magadról.
- Úgy látszik, ennek semmi jelentősége sincs. Múlt szombaton
mindenesetre nagyon hatásosan utasítottál vissza.
Dellát egy pillanatra szorongó érzés fogta el. Valóban nagyon
elutasítóan viselkedett, de hogyan is magyarázza el Kevinnek, miért
cselekedett így, anélkül hogy a férfi újból kihívásnak tekintse? Kevin
biztosan nem fogja elfogadni, hogy eltökélte, egyedül fog maradni az
életben. Della kimerülten állt meg, és levegőért kapkodott.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva Kevin, és megállt mellette.
Della vonakodott a válasszal.
- Nem. Sajnálom, hogy szombaton olyan furcsán viselkedtem.
Tudom, hogy csak kedves akartál lenni, és erősíteni akartad az
önbizalmamat. De nem bírom elviselni az ilyen figyelmességet.
Szívesen venném, ha barátok lehetnénk, de ne játszadozzunk egymással.
Egyetértesz velem? - Szó sem lehet játszadozásról. - Kevin ezzel
megragadta Della karját, és futásra ösztökélte.
- Hagyd már abba! - lihegte Della. - Nézz végre rám! Csak nem
akarod azt állítani, hogy egy magamfajta dundi nő kocogás közben jól
mutat? Bármibe fogadok, hogy úgy nézek ki, mint egy kisebbfajta
elefánt, aki alatt döng a föld.
Kevin felnevetett.
- A csudába is, Della, valóban lenyűgöző vagy, és ha jobban tetszik,
lenyűgözően komikus.
Della rápillantott a férfira, és ő is elnevette magát.
56
- Rajta, Kevin! - utánozta a férfi rámenős hangnemét. - Ne színlelj

fáradtságot! Emeld magasabbra a lábadat, lélegezzél mélyebben, és fuss.
Amikor visszaértek Della házához, még mindig nevettek. Della

útközben elmesélt néhány anekdotát arról a színészről, akinek valamikor
vidám jelenetet írt. Az utolsó történet annyira mulatságos volt, hogy
Kevin a fűbe vetette magát.0
- Hagyd abba! - kérte lihegve Dellát.
A nő kinyújtózott a fűben.
- Olyan szeretetre méltó alak volt, érted? A kamera előtt fantasztikus
volt, de a magánéletben ő volt a tipikus vesztes, félénken és szögletesen
viselkedett. A legjobb szövegeket írtam neki, de néha fel sem fogta
őket. Tapsra és közönségre volt szüksége ahhoz, hogy formába jöjjön.
Kevin mosolygott.
- Biztosan fárasztó lehetett vele dolgozni, de azt hiszem, nagyon
élvezted azt a munkát.
Della álmodozó képpel nézett fel az égre.
- Igen - mondta melankolikusan -, néha kifejezetten hiányzik.
- Akkor folytasd! - Nem, én már túlságosan öreg vagyok az
ilyesmihez. A tévé számára írni az elképzelhető legnagyobb stressz. Ott
gyorsan felmondanak az embernek, alig győzik az ajtókon a névtáblákat
kicserélni. A nézők száma dönti el, mi történik. Ha egy műsornak nincs
sikere, máris repülsz.
- Én azért úgy képzelem, hogy könyveket írni sem lehet valami
megnyugtató.
Della elmosolyodott.
57
Katherine Granger
- Így van. Az ember sohasem tudja, kap-e újabb szerződést. De a

magam ura vagyok, úgy osztom be a munkát, ahogy nekem jólesik, és a
honorárium sem éppen rossz.
- Ez jól hangzik.
Della kíváncsian nézett Kevinre.
- És mi a helyzet veled, tetszik a foglalkozásod? - Én nagyon
szeretem, mert gyermekkoromtól fogva mindig sportoltam.
Kissé elkomorodva tekintett maga elé. - Néha azonban azon
töprengek, mi történik, ha egyszer megbetegszem vagy baleset ér, és
nem dolgozhatom tovább ebben a szakmában. Ilyenkor arra gondolok,
hogy sportpedagógiát fogok tanulni.
Della nem vette le Kevinről a szemét. Meghatotta a férfi őszintesége,
és habár látszólag olyannyira különböztek egymástól, úgy érezte,
lelkileg mégis közel áll hozzá.
- A sporton kívül mi érdekel még? Kevin nyugodtan nézett a nő
szemébe.
- Szeretek horgászni, szívesen golfozom és vitorlázom. Alapjában
véve csupa olyan hobbim van, ami valamilyen módon kapcsolatban áll a
sporttal, és lehetővé teszi, hogy elmerüljek a gondolataimban.
Egy darabig mind a ketten hallgattak, azután Della ezt kérdezte tőle:
- És szeretsz könyveket olvasni? Kevin nevetett.
- Igen, olyanokat, amelyek a sportról vagy az utazásról szólnak.
Ismerem valamennyi nagy baseball játékos önéletrajzát, az összes
golfról szóló könyvet, és olvastam minden útleírást a Jóreménység
fokának körbehajózásáról, és általában a felfedezésekről szóló
könyveket.
- Hm - mondta Della -, ezen a területen nem ismerem ki magam.
Hogy állsz a hangversenyekkel, színházzal, mozival? - Ehhez nincs
58
időm. Hát igen, tulajdonképpen sohasem érdeklődtem az ilyesmi iránt,

talán csak előítéletből.
Della tanácstalanul hallgatott. Feltétlenül jóvá akarta tenni szombat
esti rideg viselkedését, és szívesen kimutatta volna baráti érzelmeit.
Akkor talán Kevin is felhagyna bárgyú közeledési kísérleteivel.
- Nézd - mondta óvatosan -, szívesen elmennék veled egyszer
színházba vagy hangversenyre. Lehet, hogy ez neked is örömet
jelentene.
Kevin rögtön nagyon vidámnak tűnt.
- Valóban? - Természetesen - mosolyodott el Della. - Végül is
barátok vagyunk, ugye? - Igen - felelte, kifürkészhetetlen arccal Kevin -,
így van, és nagyszerűnek találom az ötletedet. Mikor váltjuk valóra? -
Bármikor. Hamarosan. Megnézem az újságban, mi a műsor ma este.
Utána eldönthetjük, elmenjünk-e valahova.
Kevin szája szöglete enyhén megremegett.
- Príma. Igazán hálás vagyok neked, Della.
Della gyorsan felállt, és a nadrágjáról leszedett néhány fűszálat.
- Rendben van, Kevin - mondta határozottan, és gyorsan bement a
házba.
- A legnagyobb vágyam ebben a pillanatban egy óriási juharszirupos
palacsinta, utána sült sonka tojással, talán még egy virsli, végül pedig
egy vödör kávé és...
- Forró víz citromlével - vetett véget Della álmának Kevin.
A nő kijózanodva állt meg.
- Na szép, ez sem hangzik azért rosszul.
Della a konyhaszekrénynek támaszkodva szürcsölgette az italát, és
átlapozta az újság kulturális rovatát. Egy pillanatra felnézett, és Kevinre
59
Katherine Granger
tekintett, aki a sportrovatban merült el. Della végül ismét a kulturális

programokba vetette magát.
A főiskolán hangversenyt rendeztek, egy amatőr színtársulat is
előadást tartott itt, Falmouth-ban egy vonósnégyes lépett fel, egy
könyvesboltban egy költő olvasott fel verseiből, volt még egy koncert,
egy utcai táncelőadás, egy ismeretterjesztő filmbemutató a mocsári
madarakról, és még több tucat más rendezvény. Jó néhány tetszett neki,
de vajon mi a helyzet Kevinnel? - Találtál valamit? - kérdezte ebben a
pillanatban a férfi.
- Igen, csak nem tudom, mit szólsz hozzá.
- Hadd lássam. - Kevin elvette az újságot, átfutotta a hirdetéseket,
fogta a golyóstollat, és bekeretezte az egyik rendezvényt. - Ez jó lesz.
Fél kilenckor érted jövök. És nehogy elfelejtsd, ma nincs erőnléti edzés,
az izomzatodnak regenerálódnia kell. Holnap majd súlyzózunk.
- Máris elmész? - kérdezte csalódottan Della, amikor Kevin hazafelé
készülődött.
A férfi megállt az ajtóban, és rámosolygott Dellára.
- Igen, de ma este találkozunk. Vegyél fel valamilyen szép ruhát!
Della végignézte, hogyan száll be az autójába a férfi, és hogyan indul el.
Utána megnézte a bekarikázott hirdetést. Ma kilenctől éjjel egyig
tánc. Közreműködik a Carver-kvartett, a zongoránál Bili Carver -
olvasta hangosan.
Kevin tehát behúzta a csőbe! Összeszorította az ajkát. Nos jó, majd ő
is gondoskodik egy kis meglepetésről! Mindenesetre nem engedi meg,
hogy Kevin még egyszer így sarokba szorítsa.
Della ajtót nyitott. Kevin csodálkozva nézett rá, és elnézést kért tőle.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy még nem vagy készen.
Della derűsen nevetett.
60
- De igen, kész vagyok. - Ócska farmere térdben kikopott, és a

combján egy helyen ki is lyukadt.
Hiszen kilátszik a bőre! - állapította meg magában Kevin. Della
pólóinge ugyan bő szabású volt, de olyan vékony anyagból készült,
hogy alatta jól láthatóan kirajzolódott a nő telt keble. Kevin nagyon is
jól el tudta képzelni, milyen tapintást nyújtana Della mellbimbója, ha a
kezébe fogná.
Nagy nehezen a nő szemébe nézett. Della nem sejthette, hogy nőies
idomai mennyire felizgatják ebben a ruhában. Kevin tudta, jobb, ha egy
szót sem szól erről. Így aztán megjátszotta a csalódottat.
- Azt hittem, hogy táncolni megyünk.
- Én is. Vagy így nem akarsz magaddal vinni? - Ezt most még nem
tudom megmondani. Talán azon a helyen kötelező az estélyi ruha.
- Akkor majd keresünk másikat. Várjuk ki a végét! - Na jó, ha úgy
gondolod - válaszolta lassan Kevin, mintha töprengene valamin.
- Igen - mondta öntudatosan Della, ezzel fogta a táskáját, és Kevin
autójához ment.
Kevin megcsodálta Della csípőjének mozgását, de gondosan ügyelt
arra, hogy semmit se áruljon el az arca. Jól is tette, mert Della a
következő pillanatban felé fordult.
- Idegesít a ruhám? - kérdezte közömbös hangon.
- Hogyhogy? Csak egy kicsit meg vagyok lepődve. Ha egy férfi
táncolni megy egy nővel, általában azt várja, hogy a nő egy kicsit
kikészítse magát.
- Hát igen, én nem vagyok olyan, mint a többi nő. Ezen kívül ez nem
is randevú. Csupán egy olyan egyszerű programot csinálunk, aminek a
sporthoz semmi köze.
61
Katherine Granger
Kevin csak reménykedhetett abban, hogy nem lehet észrevenni rajta,

mi játszódik le benne. Mert ha az este elképzelései szerint alakul,
biztosan nem csak egyszerű programjuk lesz. Kevin szeme előtt egészen
más lebegett.
Della útközben feltűnően csendesen viselkedett. Csodálkozott azon,
milyen higgadtan siklott át Kevin a szokatlan viseletén. - No igen -
gondolta - nem akar udvariatlan lenni. - Bizalmatlansága azonban nőtt.
Nem sokkal később ugyanis az egyik legelegánsabb Cape Cod-i bárhoz
értek. A portás kérdően mérté végig Dellát, mielőtt beengedte volna
őket, Kevin pedig akkor sem jött zavarba, amikor a főpincér hűvös
mosollyal egy asztalhoz vezette őket.
Úgy tűnt, hogy senki sem vesz igazán tudomást Della különös
megjelenéséről. Della minden kételye és aggodalma szertefoszlott,
mialatt Kevinnel tovasiklott a táncparketten. Korábban már sok férfival
táncolt, de közülük senki sem ölelte át ilyen gyengéden, és egyikük sem
bánt vele olyan gonddal, mintha valami drága kincs lett volna.
Úgy tűnt, hogy összeolvad a testük, és olyan könnyedén mozogtak,
mint amit csak hosszú együttlét után lehetett volna elvárni. Della jóleső
melegséget érzett, és még szorosabban simult Kevinhez. Élvezte, hogy
egymáshoz simul a lábuk, hogy a férfi izmos mellkasához szorítja az ő
mellét...
Della hirtelen felriadt az álmodozásból, és ismét csak arra ügyelt,
hogy távolságot tartson.
- Kellemes hely, ugye? - kérdezte, és derűs mosolyt erőltetett az
arcára.
Kevin azonban komoly maradt, és amikor Della félre akart nézni,
egyik ujjával megemelte a nő állát, és csendesen ezt mondta: - Nézz a
szemembe, Della! Nehezére esett, de így tett.
62
- Tudatosan öltöztél így fel, ugye? - Ez hogy jut az eszedbe? - Della

maga is észrevette, mennyire mesterkélten hangzottak előbbi szavai.
- El akartad venni a kedvemet a további közeledési kísérletektől,
ugye? - makacskodott Kevin.
Della nem tudta többé elviselni a férfi fürkésző tekintetét, és
elfordította a fejét.
- Nem tudom, mit akarsz. Szívesen viselek ilyen holmikat. Nagyon
kényelmesek, jól érzem magam bennük, és...
- Ne csalj, Della! - forrasztotta torkára a szót Kevin. - Gyermetegek a
kis játékaid.
Della szeme haragosan villant fel.
- Olyan gyermetegek mégsem lehetnek, különben ügyet sem vetnél
rájuk, és békén hagynál.
Kevin elmosolyodott.
- Ez igaz. De nem szeretnélek békén hagyni. Hogyan akarsz ezen
változtatni? - Sehogyan, miért is változtassak meg bármit is? - felelte,
miközben abban reménykedett, hogy Kevin hisz neki. - Két hét múlva
lesz a tévéműsor, utána úgyis vége a lidércnyomásnak.
- És úgy gondolod, utána végre megszabadulsz tőlem? Della gúnyos
hangon nevetett.
- Meghiszem azt! - Ezt a férfiakkal kapcsolatos eddigi tapasztalataid
sugallják neked, ugye? - Ezzel végighúzta kezét Della csípőjén, és
szorosabban ölelte magához a nőt.
Úgy tűnt, hogy Dellát felperzseli a vágyakozás.
- Mindenesetre eleget tudok a férfiakról - jelentette ki, magában
pedig megátkozta testének heves, és váratlan reakcióját.
- Ha ez így lenne, múlt szombaton megcsókoltál volna, és nem
szaladtál volna el előlem.
63
Katherine Granger
- Ennek semmi köze sincs egy ártalmatlan csókhoz - sziszegett

dühösen a férfi szemébe Della. - Egyszerűen nem volt kedvem hozzá.
- Vagy úgy? - hajtotta le a fejét Kevin. - Egyébként a férfiak az
életedben mindig pontosan tudják, mit kívánsz, vagy, hogy a te
szavaiddal éljek, mihez van kedved? - Erről nem akarok beszélni -
felelte hűvösen Della, noha remegett a dühtől.
- Természetesen nem - mosolygott Kevin. - Ugyanis alapjában véve
neked kellemetlen az ilyen beszélgetés. Szívesebben társalogsz a
fogyókúráról, és arról, milyen kövérnek találod magad. Az ilyesmi
kellemesebb téma. Ezzel szemben riasztanak a férfiakról, a szerelemről
és a szexről folytatott beszélgetések.
- Szerelem! - mondta megvető hangon Della. - Mit is értesz te a
szerelemhez? - Talán többet, mint gondolnád. Miért nem próbálod ki?
Della forrt a haragtól, és csaknem felpofozta a férfit, az utolsó
pillanatban azonban meg tudta fékezni magát. Kevin olyan
öntudatosnak és erősnek tűnt, hogy még egy pofon sem hozta volna ki a
sodrából. Della tehát dacosan felszegte az állát, és hallgatott.
- Mi az? - kérdezte szárazon Kevin. - Máris befejezted? - Nem
szeretném az energiáimat pazarolni.
Kevin mosolygott.
- Csaló. A legszívesebben darabokra tépnél. De világos előtted, hogy
igazam van, és most nem tudod, hogyan tovább.
Kevin szorosabban ölelte magához Dellát, és a nő hajába rejtette az
arcát.
- Olyan szeretetre méltó vagy - mondta csendesen -, és egyszerre
olyan magányos és szomorú, éppen akkor, amikor mérges vagy.
Szeretnélek megvédeni, Della.
64
A nő érezte, hogyan lesz engedékenyebb a férfi minden egyes szava

után, és egyre bizonytalanabb lett minden. Mert alapjában véve semmi
másra nem vágyódott jobban, mint arra, hogy a férfi megvédje és
oltalmazza, még ha Kevin színlelte is ezt a szándékát.
- Ne védekezz tovább, Della - suttogta a fülébe Kevin. - Egyszerűen
nyugodj meg! Hagyd, hogy a dolgok maguktól megérjenek! Ne gondolj
állandóan arra, mi történhet veled. Élj a jelenben, bízzál bennem! Della
behunyta a szemét, és a férfi mellkasára hajtotta a fejét. Többé már nem
akart ellenállni saját vágyainak, olyan kedvesen és gyengéden szólt
hozzá a férfi. Tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb úgyis mindennek
vége lesz, de ez hirtelen nem zavarta többé. Ebben a pillanatban csak
Kevin közelsége és segítő keze számított.
- Egyetértek - suttogta. - Azonban van egy feltételem, Kevin.
- Nos? - Ne színlelj előttem nem létező érzéseket. Gyakran bántottak
már meg az életemben, még egyszer pedig nem tudnám elviselni.
Kevin egy szót sem szólt, Della pedig már azt hitte, valami rosszat
mondott.
Azonban legnagyobb csodálatára észrevette, hogy a férfi
együttérzően tekint rá.
- Nem fogok neked fájdalmat okozni, Della - mondta gyöngéden. -
Megígérem.
Dellának önkéntelenül Jack Peterson jutott az eszébe, az első barátja,
aki annak idején örök szerelmet esküdött neki az enyhe tavaszi éjszakán.
- Kérlek, ne ígérj semmit! Az ilyesmi sohasem tart sokáig.
- Soha? Della a fejét rázta.
- Nem, soha.
Kevin végighúzta kezét Della hátán.
- De igen, Della, néha azért igen.
65
Katherine Granger
Della hallgatott. Mit is mondhatott volna? Véleménye szerint

Kevinnek nem volt igaza. Nem létezik igazi szerelem. Senki sem
érdeklődik őszintén a másik iránt, mindenki csakis magára gondol.
Amikor elhallgatott a zene, visszamentek az asztalukhoz. Kevin
fizetett, és elhagyták a helyiséget. Amikor a parkolóban beszálltak
Kevin autójába, a férfi egy darabig gondolataiba merülve ült a volán
mögött, mintha Della nem is lenne ott.
Della egyre idegesebben lett, és meg volt győződve arról, hogy
valamilyen megnyilatkozásával megsértette a férfit. Szerencsétlen arccal
nézett ki az oldalablakon. Hűvös volt, világított a hold, a levegőt átitatta
a tavaszi virágok illata, és enyhe sós szag terjengett. Della végül
összeszedte magát, és ismét Kevin felé fordult. Meglepődve látta, hogy
a férfi nyugodtan néz rá.
- Sajnálom, hogy elrontottam az estédet - szólt csendesen a nő. - Úgy
látszik, ehhez kimondottan tehetséges vagyok.
Kevin megfogta Della kezét.
- Az én hibám volt, hogy megint elvittelek táncolni. Eszembe
juthatott volna valami más is.
Noha Della meglehetősen nyomorultul érezte magát, mosolyt
erőltetett az arcára.
- Nem szükséges szemrehányást tenni magadnak. El tudom képzelni,
miért választottad ki éppen ezt a hirdetést.
- Azt hiszem, félreértettél. Valóban a barátod szeretnék lenni, Della,
és komolyan veszem, hogy néha elmenjünk ide-oda. Remélem, hogy
megint meg fogunk beszélni valamit, ugye? Della megkönnyebbülten
dőlt hátra az ülésen.
- Természetesen igen.
66
- Jó, akkor holnap este együtt elmegyünk egy étterembe. - Kevin

kénytelen volt elnevetni magát. - Vagy túl merésznek tartod ezt az
ötletet? - Nagyon csábítónak találom - felelte mosolyogva Della -, noha
akkor kárba vész majd az egész munkád.
- Ezt nem mondtam. Neked rendelhetünk egy salátát ásványvízzel,
nekem pedig teljes vacsorát.
- Micsoda kilátás - de ha úgy gondolod...
- Remek. - Kevin elindította a kocsit, és elindultak a tengerpart
mentén vezető úton.
Della elégedetten nyújtózott ki az ülésen. Kevin nem tett újabb
közeledési kísérletet. Talán tényleg jó barátok lesznek.
- Mesélj magadról valamit, Della! Ezen a napon Kevin az edzés után

hazament, átöltözött, és este nyolc órára eljött Delléért. Előzőleg már
asztalt foglalt egy francia konyhára specializálódott kisvendéglőben.
- Nincs sok mesélnivaló. Chicagóban születtem, és van még egy
féltestvérem. - Della gúnyosan mosolygott. - A nővérem hihetetlenül
szép. El lennél tőle ragadtatva, ha látnád. - Egy darabig gondolkodott,
majd így folytatta: - A Rák jegyében születtem, hobbim a főzés, evés és
némi kerti munka.
- Itt gunyorosan elmosolyodott. - Az utóbbi már azért is szükséges,
mert így elegendő zöldséget termelek a főzéshez.
- Mesélj a féltestvéredről! Della arcáról lehervadt a mosoly, hirtelen
fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát.
- Sheila... - mondta elnyújtva. - Mint mondtam, hihetetlenül szép,
többet nem is kell tudni róla. Már csecsemőnek is nagyon csinos volt,
ma pedig mindenki odavan érte.
67
Katherine Granger
- Mi a foglalkozása? - Ő, néha manökenként dolgozik, de többnyire

elfoglalja az, hogy számtalan gazdag barátjával operába, színházba vagy
luxuséttermekbe jár.
- Nem kedveled különösebben, ugye? Della érezte, milyen fájdalmat
okoz neki ez a kérdés. Tulajdonképpen nem akart féltékeny lenni, de
nem tehetett mást. Sheilának mindig könnyű volt a dolga, miközben
neki mindenért meg kellett küzdenie - kivéve a súlyfelesleget.
Della ivott egy korty ásványvizet, és azon gondolkodott, hogyan
válaszoljon Kevin kérdésére. Végül vállat vont.
- Anyám mindig jobban szerette. Sheila apja volt az első férje. Az én
apám a születésem előtt meghalt, és hárman maradtunk: anyám, Sheila
meg én.
Della keserűen felnevetett. - Aztán új meg új mostohaapa bukkant
fel, de egyik sem tartott sokáig.
- Ez nem hangzik úgy, mintha különösen boldog családi életet éltetek
volna.
Deltának nem volt kedve folytatni ezt a témát.
- Kijöttünk egymással.
- Tulajdonképpen mikor kezdtél el hízni? - Ez még az iskolában volt.
Az első nagy zabálásomra még olyan jól emlékszem, mintha tegnap
történt volna.
Kevin leszegte a tekintetét, és az előételében matatott a villájával.
- Nyilván emlékezetes nap lehetett.
- Így van - bólintott komolyan Della. - Azt hiszem, egyszerre annyit
sohasem tömtem magamba.
- Lehet, hogy annak idején valami különösen fájdalmas élményben
volt részed? Della csaknem elmesélte Jack Peterson történetét, de az
68
utolsó másodpercben jobb belátásra tért. Ehelyett gyanakodva mérte

végig Kevint.
- Már nem is tudom.
- Tényleg nem tudod? Della a férfi szemébe nézett, és ellentmondást
nem tűrő hangon így szólt: - Nem. - Különös - folytatta Kevin
szenvtelen hangon -, pontosan tudod, mit tettél, de azt már nem tudod,
miért is.
- Így van - jelentette ki hűvösen a nő.
- Otthon történt vagy az iskolában? - Otthon - csúszott ki végre Della
száján.
- Vagy úgy. - Kevin hátradőlt a székén.
Della vágyakozó pillantást vetett a férfi tányérjára.
- Sajnálom, Della. Aljas dolognak találod, hogy a szemed láttára
eszem? Dellának jót tett a férfi megértő kérdése.
- Hagyd csak, Kevin. Még ha el is vagyok tiltva minden örömtől,
mások számára azért megy tovább az élet.
- Minden örömtől el vagy tiltva? Ilyen keveset jelent neked a
társaságom? Della kénytelen volt elmosolyodni.
- Pontosan tudod, mit akarok mondani. Számomra az evés kellemes
dolog, amely ellensúlyozza a kellemetleneket.
- Igen, most azonban az evés helyett mást kell keresned.
- Ezzel, tisztában vagyok - mondta sajnálkozva a nő.
- Nagyon nehezedre esik? - Igen. Néha úgy érzem magamat, mintha
kábítószeres volnék. Egyszerűen nem bírom abbahagyni az evést.
- A kábítószereseket is meg lehet gyógyítani - vélekedett
szeretetteljesen Kevin.
Dellát meghatotta a férfi gyengéd hangja, és ránevetett.
- Köszönöm, hogy segítesz, és hogy aggódsz miattam, Kevin.
69
Katherine Granger
- Végre észreveszed, hogy tényleg szeretnék veled törődni, s ennek

semmi köze sincs a munkámhoz.
- Akkor mihez van vajon köze? Kevin rövid ideig elgondolkodott.
- Nagyon vonzónak talállak, Della - szólalt meg végül -, nem csak
külsőleg, hanem, hogy is mondjam, érzelmileg. Van benned valami
különös, ami tetszik nekem. - Kevin hirtelen rendkívül gyámoltalannak
tűnt. - Azt hiszem, hogy ezt nem tudom jól elmagyarázni, de úgy van,
ahogyan mondtam.
Dellának egyszerre olyan érzése támadt, hogy Kevin talán mégsem
színlel semmit, és bántotta az a gondolat, hogy elutasította a férfit.
- Nem volt túl sok olyan ember az életemben, aki komolyan
közeledett volna hozzám.
- Akkor sokat vesztettek - felelte csendesen Kevin.
Della megpróbált a férfi szemében olvasni, és őszinte vonzalmat
fedezett fel a tekintetében, de a szeme még másról is árulkodott. Valami
olyasmiről, amit maga sem tudott hova tenni, ez pedig megijesztette.
Szokásához híven tudatosan hányaveti stílusra váltott, és gúnyosan
elhúzta a száját.
- Na jó, hát akkor nem tudták, hogy egy jövőbeli hírességgel van
dolguk.
Kevin mosolya inkább szomorúnak tűnt, mint vidámnak.
- Előttem, nem kell állandóan megjátszanod a boldogságot. Felőlem
nyugodtan maradhatsz néha komoly is.
- Milyen igazad van! De hiszen éppen ez a bánatom. - Della a férfira
kacsintott. - Erre egyszerűen nem vagyok képes, és nem is voltam soha.
- Talán tudunk változtatni rajta, ha ledolgozzuk azt a néhány
felesleges kilót - mondta tántoríthatatlan bizonyossággal Kevin.
- Ez úgy hangzik, mintha át akarnál írni egy elkészült könyvet.
70
- Valahogy így van. Teljesen új nő leszel.

Della nem tudta tovább elviselni Kevin gunyoros hangnemét, és
bizonytalanul félrepillantott. Egy belső hang azt tanácsolta, hogy ne
engedje kárbaveszni ezt az ajánlatot. Talán ez volt az utolsó esélye.
Amikor ismét Kevin felé fordította az arcát, a férfi éppen
megköszönte a pincérnőnek, hogy kihozta az ételt, amely brokkolival
körített párolt hal volt.
Valóban figyelemre méltóan előzékeny ez az ember - vélekedett
magában Della.
Della gondosan ügyelt a távolságra, amikor később a tengerparton
sétáltak. Még mindig félt attól, hogy Kevin meg akarja csókolni, de már
néhány perc múlva világossá vált előtte, hogy az aggodalma teljesen
indokolatlan.
Kevin ügyet sem vetett rá. Időnként felemelt egy-egy kavicsot s
megpróbált kacsázni, vagy nagy ívben a tengerbe dobált.
Della egy sziklára ült, és figyelte a férfit. Vajon haragszik most rá?
Della összeszedte a bátorságát, és megkérdezte: - Kevin, haragszol
valamiért? - Nem. Miért kérdezed? - Úgy nézel ki, mintha haragudnál
rám.
- Valóban? - Kevin zsebre vágta a kezét, és mosolyogva nézett
Dellára.
A nő hirtelen elbizonytalanodott.
- Nem tudom, talán tévedtem.
Kevin továbbra is mosolygott.
- Én is azt hiszem.
Dellát mérhetetlenül bosszantotta, hogy Kevin szórakozik társalgási
kísérletein. Felugrott, hátat fordított, és elsietett.
- Hova mész? - kiáltott utána nevetve Kevin.
71
Katherine Granger
- Haza - válaszolta bosszúsan Della.

- De hiszen rossz irányba mész.
- Cape Cod nem olyan nagy. Valahogy csak hazatalálok.
Della maga mögött hallotta a férfi gyors lépteit, aki a következő
pillanatban már utol is érte, és maga felé fordította. A férfi szeme
szikrázott.
- Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy felnőtt legyél, Della? -
Hogyhogy? - Della felkacagott. - És akkor mi a helyzet veled? Hiszen te
vagy az örök ifjúság, és azon fáradozol, hogy meg ne öregedjék a
nagyszerű tested.
- Vagyis nagyszerűnek találod a testemet? - Nagyon jól tudod, mit
akarok ezzel mondani.
- Igen, azt hiszem. - Kevin óvatosan megsimogatta Della haját,
melyet a szél összekócolt.
A nő sietősen kitért előle, és arra indult el, ahonnan jött, Kevin
azonban ismét mellette volt.
- Haragszol rám? - kérdezte a férfi.
- Nem! - Ez úgy hangzik, mintha tényleg haragudnál rám.
- Csak te akarod úgy hallani.
Kevin hallgatott egy darabig. Hirtelen füttyentett egyet.
- Mondd csak, ne építsünk homokvárat? Della dühös pillantást vetett
rá.
- Nem építünk homokvárat, Szóval kettőnk közül ki az igazi gyerek?
- Nos jó, akkor én vagyok az. Miért nem akarsz homokvárat építeni? -
Mert nincs nálunk sem vödör, sem lapát.
- Ez nem lehet akadály, hiszen van kezünk.
- Remek, akkor felőlem használd a saját kezedet. Én hazamegyek.
- Nem tudsz hazamenni.
72
- Vajon miért nem? Kevin ide-oda lóbálta Della orra előtt a

slusszkulcsot.
- Mert nálam van a kocsi kulcsa.
Mielőtt Delta utána kaphatott volna, Kevin eltűntette a kulcscsomót.
- No gyere, Della - mondta nevetve -, építsünk legalább egyetlen
homokvárat! - Rendben van. - Della keresztbe font karral állva maradt. -
Akkor kezdd el! - Nem jó egyedül homokvárat építeni. Partner kell
hozzá.
Della némán átkozódott magában, és letérdelt a férfi mellé.
- Nyertél - mondta, ezzel nekilátott homokot tornyozni a kezével. -
Na rajta, segíts! Kevin mosolyogva guggolt le Dellához.
- Olyan ez, mintha újra gyerekek lennénk, ugye? Dellának most
valóban nevetnie kellett. Kevin egyszerűen aranyos volt.
- Lehetetlen vagy - állapította meg.
Kevin homokot pergetett át az ujjai között, egy kicsit
felegyenesedett, és mély lélegzetet vett.
- El sem tudom mondani neked, milyen szívesen lakom itt.
Della előrehajtotta a fejét, és rövid időre behunyta a szemét.
- Nekem is ez a véleményem. Olyan boldog vagyok, hogy ide
költöztem.
Itt minden más, mint New Yorkban. Cape Cod annyira tiszta és
csendes hely, egyszerűen csodálatos.
- Így van, a legcsodálatosabb a levegő. Frissebb az illata, mint bárhol
másutt. Mihelyt megtelik vele az ember tüdeje, úgy érzi, mintha lelkileg
újjászületett volna.
Della merengve építgette a várfalat.
- Igen, és aztán itt van a tenger. Cape Codon az ember mindig közel
van a vízhez. Az óceán közelsége barátságos hangulatot teremt.
73
Katherine Granger
- No, mai és a tegnapi este azért nem ezt tükrözi - vélekedett a férfi.
Della ideges pillantást vetett rá.
- Ez kizárólag rajtad múlik.
- Hogyhogy? Della néhány lyukat fúrt a homokfalba.
- Mert csökönyös vagy. Arra kényszerítesz, hogy éhezzem, edzés
közben pedig bemeséled nekem, hogy vonzónak találsz.
- Én nem hazudtam. Della, te vonzó nő vagy.
- Jaj, Kevin, hagyd abba! - Mondd csak, szoktál néha a tükörbe
nézni? Della szárazon felnevetett.
- Mást sem csinálok.
- És mit látsz a tükörben? - Egy kövér nőt.
- Ez nem igaz. Nem vagy kövér, csak egy kicsit dundi és elpuhult. A
következő két hétben minden meg fog változni. Feszülten várom, mit
fogsz akkor majd a tükrödben felfedezni.
Della elgondolkodva nézte a holdfényben csillogó hullámokat.
- Ezúttal örülnék annak, ha karcsú maradnék. Talán továbbra is
sportolnom kellene.
- Ez remek ötlet, Della.
Della újra a férfi felé fordult, és rámosolygott.
- Valóban megértő vagy, Kevin. Nehéz eset vagyok, és az
igazsághoz tartozik, hogy még soha nem találkoztam olyan férfival, aki
boldogult volna velem.
- Igaz ez? - Igen. - Della egy pillanatra elgondolkodott. - Ami az
evést illeti, kifejezetten mohó vagyok. De különben is akaratosnak
tartanak a férfiak, s ez nem válik előnyömre.
- Ebben olyan biztos vagy? - Teljesen - felelte nyersen Della. - A
férfiak engedékeny nőre vágynak, aki mindig illedelmesen nevet, és aki
csodáló tekintettel ismeri el, hogy milyen nagyok és erősek.
74
- Engem nem vonzanak az ilyen nők.

- Akkor hát melyik a kedvenc típusod, a nagykeblű, darázsderekú,
aki izgatóan ringatja a csípőjét, vagy inkább a törékeny, aki úgy néz ki,
mint egy félénk őzike? - Egyik sem. Azok a nők tetszenek nekem, akik
olyanok, mint te, Della.
- Meg ne próbálj hízelegni! Ezzel nem mész semmire! - Nem is ez
volt a szándékom. Csak az igazat mondtam.
Della zavartan nézett félre. Mindig ugyanaz történik. Mihelyt
hosszabb beszélgetésbe bocsátkozik Kevinnel, a férfi előbb vagy utóbb
átlátszó bókokba kezd.
- Azt hiszem, jobb volna, ha hazamennénk - javasolta.
Kevin nem vette le róla a szemét.
- Úgy vélem, maradjunk inkább itt, és várjuk meg, mi fog történni.
- Ugyan mi történnék? - mondta Della hangsúlyozottan közönyös
hangon. - Építünk egy homokvárat, amit elmos majd a dagály. Ez
minden.
- Nem a homokvárról beszélek, hanem mirólunk.
Della hallgatagon bámult a tengerre, és egyáltalán nem vette észre,
hogy Kevin egyre közelebb jött hozzá. A férfi egy véletlennek szánt
mozdulattal megérintette. Della úgy érezte, mintha láthatatlan szikrák
pattannának le róla, és csak ők ketten lennének egyedül a világon.
Ebben a pillanatban Kevin ujjai hegyével végigszántott Della arcán,
előrehajolt, és megcsókolta a nő fülcimpáját.
Della egész testében megremegett, és behunyta a szemét. Kevin
átölelte, és magához húzta. Egyikük sem szólt egyetlen szót sem. A férfi
apró csókokkal borította el Della nyakát.
A nőt magával ragadta Kevin gyöngédsége, és már nem volt képes
ellenállni a közeledésének. Még mindig becsukott szemmel tartotta oda
75
Katherine Granger
neki az arcát, és tiszta szívéből élvezte, ahogy Kevin végigcsókolja az

arcát, homlokát, szemhéját, orrát, végül pedig a nyaka alatti kis
gödröcskét.
Kevin gyengéden megfogta a vállát, Della pedig készségesen hagyta,
hogy lefektesse a puha homokba. Magától értetődő természetességgel
kulcsolta át a férfi nyakát, és csókra nyitotta a száját. Kevin lassan
feltolta Della pólóját, és megsimogatta a két mellbimbó között húzódó
bársonyos mélyedést.
Della izgalomtól remegve egyre szorosabban vonta magához a férfit,
vágya egyre nőtt, míg vad szenvedéllyé nem fokozódott. Kevin
végighúzta a kezét a csípőjén és a mellén, olyan odaadóan, hogy Dellát
sohasem tapasztalt érzések kerítették hatalmukba.
- Ó, Della - suttogta gyengéden. - Olyan bársonyos a bőröd.
Della sóhajtva nyitotta fel a szemét. Egészen kábultnak érezte magát,
mintha a férfi gyengédsége elvarázsolta volna. Mindkét kezével beletúrt
a férfi hajába, és alig hallhatóan suttogta neki: - Csókolj meg, Kevin! A
férfi ajka máris az övéhez tapadt. Della átölelte, magához szorította.
Kevin csókja felszabadította a nőben szunnyadó szenvedélyt.
Közben ujjaival Della puha mellbimbóját simogatta.
- Folytasd - kérlelte önkívületben. - Tovább! Kevin ajkával,
nyelvével, fogaival addig csókolgatta Dellát, amíg az csaknem
felkiáltott a gyönyörtől. A homokban feküdve szenvedélyesen
ölelkeztek, amíg a dagály első hullámai a fövenyt kezdték nyaldosni.
- Emelkedik a víz - suttogta ijedten Della.
- Ne törődj vele! - felelte rekedt hangon Kevin, és tovább csókolgatta
Della mellét.
A következő hullám némi homokot mosott el alóla. Della
megrázkódott a hidegvíztől.
76
- Kevin - figyelmeztette nevetve, miközben azonban vágyakozva

ölelte magához a férfit. - A tenger...
- Felejtsd el a tengert! - Kevin megsimogatta a nő arcát, és gyengéd
mosollyal nézett a szemébe.
- Megfulladunk.
- Meghiszem azt - mormogta a férfi, mialatt levette Delláról a ruhát.
Ebben a pillanatban átcsapott a fejük felett a következő hullám. Mind a
ketten felkiáltottak, és levegőért kapkodva ugrottak fel.
- Jól vagy? - kérdezte prüszkölve Kevin.
Della kénytelen volt jó képet vágni a dologhoz.
- Igen. Te is? - Hogyne. Szép vagy, Della, és csodálatos volt. A
legszívesebben minden éjszaka veled együtt feküdnék a parton.
Della hirtelen dideregni kezdett, és tudatára ébredt annak, hogy az
előbb csaknem odaadta magát Kevinnek. Megijedt, és sietősen rendbe
szedte a ruháját.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne - vélte hűvös hangnemben. - A
rendőrség valószínűleg ellenőrzi a tengerpartot.
- Na és? - Kevin visszatűrte a nadrágjába az ingét.
Della megigazította a haját.
- Közbotrányokozás miatt feljelenthetnek.
- Nyilván nincs érzéked a romantika és a kalandok iránt - jegyezte
meg jóindulatú gúnnyal Kevin, és magához ölelte a nőt.
- Így van - felelte Della, és kibújt a karjai közül. - Jobban szeretem a
megszokott környezetemet.
- Jobban szereted az ágyban, ugye? No jól van, egyetértek, szívesen
alkalmazkodom hozzád.
Della felfortyant.
77
Katherine Granger
- Ezt felejtsd el, Kevin! Ez az előbb nem volt más, mint egy kis
félresiklás. Valószínűleg a holdfény lehetett az oka.
Kevin mosolygott.
- Nagyon jól tudod, hogy ostobaságokat beszélsz. Mindenesetre
nagyon élveztem ezt a kis ízelítőt. Most pedig többre vágyom, sokkal
többre. - Ezzel kinyújtotta felé a kezét.
Della vonakodott egy pillanatig, azután hátrált egy lépést.
- Most végre haza kellene mennünk.
- Mi baj van, Della? - Szép volt, Kevin, és biztosan fantasztikus
szerető vagy. Hagytam elragadtatni magamat, de most véget ért az este.
- Számomra épp, hogy megkezdődött.
- Sajnállak.
- Mondd csak, tényleg elhiszed, amit mondasz? Nem, Della, messze
nincs vége annak, ami ma este elkezdődött. Te meg én, mi,
összetartozunk.
Della riadtan nézett a férfira.
- Kérlek, Kevin, hallgass! - mondta halkan. Ezzel hevesen sarkon
fordult, és az autóhoz futott.
Kevin csípőre tett kezekkel bámult utána.
78
5. FEJEZET
- Most következik az igazság órája - jelentette be Kevin. Kezében

tartotta azt a táblázatot, amelybe be akarta írni Della súlyváltozásait.
Ezen a napon szombat volt, április huszonötödike. A tévészereplésig
már csak alig két hét volt hátra, és Della a fogyókúra kezdete óta először
állt rá a mérlegre.
- És ha nem értem el a célomat? Della aggódva hunyta be a szemét.
Amikor végre felnyitotta, megigézve meredt a mérleg mutatójára.
- Ez nem lehet igaz! Tényleg két kilót fogytam! - magánkívül az
örömtől borult Kevin nyakába.
- Gratulálok, Della! Ez fél kilóval több, mint amennyit kitűztél
magad elé.
Tudtam, hogy sikerülni fog - tette hozzá ragyogó arccal a férfi.
Della szeme sugárzott a boldogságtól.
- Én nem tudtam. Egy hét alatt még sohasem fogytam le ennyit.
- Az a különbség, hogy még soha nem diétáztál és sportoltál
egyszerre.
Ez segített, meg a teljes zsírmentes diéta. Ha valaki fogyókúra
közben zsírt vesz magához, még jobban meghízik.
- Hagyd már abba az unalmas előadásaidat! - mondta nevetve Della.
Inkább hadd élvezzem a sikeremet! - Büszke vagyok rád, és meg
fogod látni, hogy a következő hét nem esik majd ennyire nehezedre.
Hacsak másfél kilót fogysz, az is nagyon jó teljesítmény.
- Csak másfelet? Legalább kettőt akarok, de két és fél még jobb
lenne.
79
Katherine Granger
- Próbálj csak másfelet leadni - vélekedett józanul a férfi -, és örülj

annak, ha megint túlteljesíted a tervet.
- Te ünneprontó! - Della lelépett a mérlegről. - Két és fél kilót akarok
leadni.
- Ennyit le is fogsz fogyni, csak nem egy héten belül.
- Kevin Frederick, a legjobb úton vagy afelé, hogy elvedd a
kedvemet, pedig te voltál az, aki erre sarkallt.
- Csak azt szeretném megakadályozni, hogy ne csüggedj el, ha nem
tudsz elérni egy túl magasra kitűzött célt. Ez ugyanis lehangoló lehet.
- Olyan, mint bizonyos férfiak? - csipkelődött mosolyogva Della.
- Inkább bizonyos nőkre gondoltam - mosolygott Kevin.
- Csak azt ne mondd, hogy lehangoló vagyok. - Della széttárta két
karját, és megpördült. - Szeretem az egész világot - énekelte teli
torokból.
- Én is beletartozom? - kérdezte Kevin.
Della azonnal elnémult, és megmerevedett. Boldogságában csaknem
megfeledkezett arról, mi történt köztük az utolsó éjszakán. Kevinben
bizonyára reményt keltett heves viselkedése, s azt gondolhatja, hogy
még többet is akar.
Della lassan Kevin felé fordult, és nyíltan a szemébe nézett.
- Nem - felelte nyugodtan -, te nem tartozol bele.
Kevin leejtette a kalóriatáblázatot, és a falnak dőlt.
- Tegnap este más volt a benyomásom.
- Mondtam már neked, hogy elragadtattam magamat a romantikus
holdfényben. Csak egy kis kisiklás volt.
- Más szavakkal, ha most a karjaimba vennélek, az semmit sem
jelentene számodra.
Della ideges lett, de továbbra is higgadtan viselkedett.
80
- Pontosan így van. A tegnap este szép volt, és örömet is jelentett, ezt
nem is akarom elvitatni. Végtére is nem vagyok fából, és néha szívesen
elengedem magamat. A folytatást azonban semmi sem indokolja. -
Gunyorosan elhúzta a száját és hozzátette: - Ettől eltekintve tegnap
igencsak vizesek lettünk.
- Ez nem zavart volna - mondta Kevin, és mélyen a nő szemébe
tekintett.
Della úgy érezte, lángra gyúl Kevin pillantásától. Görcsösen próbálta
elnyomni ezt a belső tüzet. Kevin semmi esetre sem veheti észre,
mennyire izgatott. Della megkísérelte meggyőzni, a nélkül, hogy
belegondolt volna.
- Értsd meg, Kevin, nem vagy az a típus, amelyik tetszik nekem.
Jobban vonzódom az intellektuális férfiakhoz, te pedig szívvel-lélekkel
sportoló vagy.
Én inkább tárgyilagos vagyok, neked pedig a romantika a világod.
Sajnálom, de ez az igazság.
Kevin nyilvánvalóan nem volt hajlandó elfogadni, amit Della
mondott, mert lassan és céltudatosan elindult a nő felé.
- És ebben olyan biztos vagy? - kérdezte barátságosan.
- Igen. - Della ijedten figyelte a férfit, miközben ő maga egyre
melegebbnek érezte a helyzetet.
- Tegnap tehát egy valójában tárgyilagos nő romantikus kisiklásáról
volt csupán szó? Della mindössze arra volt képes, hogy a fejével
bólintson.
Kevin könnyedén végighúzta a mutatóujját Della halántékán, arcán
és nyakán.
81
Katherine Granger
- Amikor tegnap megcsókoltalak ezeken a helyeken, az érverésed is

csak véletlenül gyorsult fel, ugye? - Igen - nyögte ki kétségbeesetten
Della.
- És ha most az az ötletem támadna, hogy megsimogassam a
melledet, akkor ez nem ébresztene benned semmiféle vágyat? Della
megrázta a fejét, és esdeklően reménykedett abban, hogy Kevin nem
fogja a rejtett fenyegetést valóra váltani.
A férfi keze azonban máris Della trikója alá nyúlt, és gyengéden
megfogta a mellbimbóját.
- Tényleg nem érzel semmit? - Della mozdulatlan maradt, tiltakozni
akart, de egyetlen hang sem jött ki a torkán.
- Furcsa, meg mernék esküdni, hogy keményebb a mellbimbód. -
Kevin enyhén megdörzsölte Della keblét. - Hogy lehet ez? Della ki
akart térni előle, de a férfi megfogta, hozzá hajolt, és a nyelve hegyét
végighúzta a nyakán. Della önkéntelenül behunyta a szemét és hallotta,
amint Kevin ezt mondja: - Nem vagyok értelmiségi, és a hold sem süt.
Dellát magával ragadta a férfi közelsége, először ugyan el akarta
tolni magától, de azután csendesen felsóhajtva végigsimította a férfi
hátát, végül pedig mindkét kezét Kevin melegítőfelsője alá csúsztatta.
- Így már jó, Della - suttogta Kevin. - Érints meg mindenhol, úgy,
ahogyan én szeretnélek megérinteni. - Olyan szorosan ölelte magához a
nőt, hogy Della érezhette, mennyire izgatott a férfi.
- Kérlek, ne - suttogta Della, anélkül hogy kinyitotta volna a szemét.
- De igen. - Ezzel Della öve alá nyúlt, és elkezdte a nő csípőjét
simogatni.
- Tegnap csaknem megőrjítettél a ruháddal. - Ujjai Della combjához
értek.
82
Itt egy kis lyuk volt a farmereden, amelyen át kilátszott a bőröd, és

egész este meg akartam csókolni azt a helyet. Mit csinálnál, ha ezt most
pótolnám? Védekeznél ellene? Igen! - akarta kiáltani a nő -,
védekeznék. - Kevin keze azonban olyan közel jutott örömének
középpontjához, hogy a nő a vágyakozástól egyetlen szót sem tudott
kiejteni.
- Hadd érezzem a testedet! - kérte, mire Della elgyötörten nyögött
fel.
- Miért nem engeded, Della? - Kevin szenvedélyesen csókolta meg a
nő nedves ajkát.
Della vágya elérte a fájdalomküszöböt, és azt hitte, elemészti a
forróság, ha nem leli meg a beteljesedést. Végső erejével azonban a férfi
mellkasának feszült.
Kevin hirtelen elengedte.
- Vagy úgy, nem vagyok az eseted, ha nem tévedek? Della úrrá lett a
vágyán, hogy újra magához húzza a férfit. Egy idő után kinyitotta a
szemét, és látta, hogy a férfi kifürkészhetetlen arckifejezéssel néz rá.
- Mondd nyugodtan, hogy nem tetszett - gúnyolódott Kevin.
Della szívesen adott volna neki valami fölényes választ, de nem volt
képes rá. Kínkeservesen igyekezett visszanyerni az önuralmát.
- Mondd csak! - szólította fel még egyszer Kevin, és amikor a nő
még mindig hallgatott, hozzátette: - Na jó, azt hiszem, megértettük
egymást. A holdfénytől és a kedélyváltozásaidtól függetlenül vonzódsz
hozzám.
Hirtelen megváltozott a hangja, és mogorván ezt parancsolta: - Úgy,
akkor feküdj le a padlóra, Della! Ezen a héten minden alkalommal
csinálsz ötven fekvőtámaszt.
Ezzel hátat fordított a nőnek, és kiment.
83
Katherine Granger
Della hitetlenkedve bámult utána, amíg fel nem fogta, hogy a férfi
nem akarja többé megérinteni. Della csalódottan hajtotta le a fejét. Nem
bírta tovább, valamit ennie kellett, méghozzá hamar.
Della szemügyre vette az egyik hyannisi pékség kirakatát.

Fánkokkal, leveles tésztából készült kiflikkel, csokoládés habcsókokkal
megrakott kerek tálak álltak a finom torták, sütemények, kenyerek
mellett. Della szájában összefutott a nyál, és a gyomrát egészen üresnek
érezte. Aggódva nézett körül, mintha attól félne, hogy figyelik.
De egy ismerőssel sem találkozott. Elfordult, és sietős léptekkel
tovább indult. Most semmi esetre sem engedhet a kísértésnek, ezt
sohasem bocsátaná meg magának. Már több mint egy hetet kibírt
édesség nélkül, és két további hétig is meglesz e nélkül.
Véletlenül belenézett egy kirakatba, és egy vonzó fiatal nő
tükörképét fedezte fel. Meghökkent, amikor észrevette, hogy a csinos nő
ő maga. Elképedten vette szemügyre a tükörképét, ide-oda forgott, fel-
alá lépegetett, végül odament a kirakathoz. Óvatosan végigtapogatta az
üveg felületét, mintha nem hinne a saját szemének.
Miért nem tudok örülni? - gondolkodott. - Végre kiderül, hogy
egyáltalán nem vagyok olyan csúnya, mint ahogyan mindig
feltételeztem, most pedig félni kezdek, ahelyett, hogy örülnék neki. -
Behunyta a szemét. Kevinnek és a pszichiáternek tehát mégis igaza volt.
Mindig félt attól, hogy csinos legyen.
A szépség felkelti a férfiak érdeklődését, és ha érdeklődnek iránta,
előbb-utóbb szerelmes lesz. Aki pedig szerelmes, az sebezhető, és
előbb-utóbb csalódás éri. Az egésznek az a vége, hogy nevetségessé
teszi magát.
84
Della tágra nyitotta a szemét, és a tükörképére meredt. - Te bolond

suttogta alig hallhatóan.
Hányszor meg hányszor vágta ugyanezt az arcába Sheila, a
féltestvére? Az angyalarcú és tökéletes alakú aranyszőke szépség -
Sheila, aki mindig azt a benyomást keltette, mintha nevetne rajta.
Mit is mondott még neki olyan gyakran Sheila? - Te fafejű! - Vagy:
Nézzétek csak a kis Dellát! Hát nem mókás? El tudjátok képzelni, hogy
egy férfi örömét lelheti benne? - Vagy: Jobban tennéd, ha egy kicsit
lefogynál, Della, különben sohasem fogsz férjhez menni. - Ne legyél
már ilyen ostoba, Della! Tényleg azt hitted, hogy Jack Peterson szeret
téged? Della elszédült ennyi megaláztatásra emlékezve. Gyorsan
elfordulta tükörképétől, és visszasietett a pékséghez. Ki kellett törölnie
az emlékezetéből a múltat, ennek pedig csak egyetlen módja volt. Kicsi
korától kezdve volt a rút kiskacsa, akit mindenki csak bántott. Ő pedig
úgy vigasztalódott, hogy csak evett és evett. Az evés nyújtott neki
menedéket a külvilág ellen, és el tudta felejteni, amire oly hevesen
vágyódott: arra, hogy egyszer végre szeressék, és ne nevessék ki.
Della belökte az ajtót, és a pulthoz sietett. Torkában dobogott a szíve,
a szája pedig teljesen kiszáradt.
- Jó napot kívánok - köszöntötte udvariasan az eladónő. - Miben
segíthetek? Della remélte, hogy a hangja nem tűnik nagyon
bizonytalannak.
- Kérek szépen néhány fánkot. - Miután belefogott, egy kicsit
megnyugodott, és sokkal biztosabb hangon folytatta: - Hármat
csokoládéöntettel, hármat cukoröntettel, hármat pedig porcukorral.
- Váratlan vendégek jönnek, ugye? - érdeklődött mosolyogva az
eladónő.
Della barátságosan viszonozta a tekintetét.
85
Katherine Granger
- Így van - mondta nyugodt és érthető hangon. - Méghozzá teljesen

váratlanul.
Kevin a mikrobuszában ülve figyelte a pékség bejáratát. Nem érezte
jól magát. Amikor Della az előbb kirohant a házból, nagyon zavartan
viselkedett, Kevinnek pedig azt tanácsolta egy belső hang, hogy kövesse
Dellát. Bizonyára helytelenül viselkedett vele szemben, de az ember
csak egy bizonyos határig képes elviselni, ha visszautasítják. Kevin csak
azt akarta bebizonyítani, hogy Della fontos a számára, és vonzalmuk
kölcsönös.
Világos volt előtte, hogy Della múltjában kellett lenni egy olyan
élménynek, amely állandóan arra kényszerítette, hogy teletömje magát.
Kevin azonban még azokban a pillanatokban sem tudott semmit sem
kihúzni belőle, amikor tényleg közel voltak egymáshoz. Kevin átkozta a
saját ostobaságát. Minden alkalommal, amikor a kondicionáló edzések
után együtt volt vele, rátört a vágyakozás. Mielőtt rádöbbent volna arra,
hogy rossz úton jár, Della máris sarokba szorítva érezte magát. Kevin
közeledése a lehető legnagyobb hiba volt, amit csak elkövethetett.
Kevin felnézett. Della éppen elhagyta az üzletet, egyik kezében nagy
papírzacskót szorongatott. Kevin elszomorodott, és mélységes
csalódottság lett úrrá rajta.
- Jaj, Della! - mondta hangosan. - Nem tudtál legalább velem
beszélni? - Nem - vádolta magát gondolatban a férfi. Hogy is lett volna
Della képes arra, hogy elhatározza magát? Kevinnek csupán az elmúlt
két este eseményeit kellett emlékezetébe idéznie, és rögtön tisztában
volt azzal, mi játszódik le Della lelkében. Bizonyára arra gyanakodott,
hogy csak színleli az érdeklődést, a fogyókúra sikere érdekében. Kevin
csak most döbbent rá arra, hogy Dellát a szerelem csábítja igazán
86
evésre. Ha segíteni akar rajta, vissza kell fognia saját vágyait, és úgy
kell Dellára tekintenie, mint egy segítségre szoruló emberre.
Kevin görcsösen szorította meg a kormánykereket, anélkül hogy
észrevette volna. Végül lazított a fogáson, és beindította a motort.
Hazáig akarta követni Dellát, és rá akarta valamilyen úton-módon
beszélni, hogy dobja ki a süteményeket. A visszaesés mindent tönkre
tehet, amit Della Kevin segítségével az elmúlt héten elért. Kevin látta,
hogy a nő ebben a pillanatban lopva a visszapillantó tükörbe néz, és
sejtette, hogy Della nem fogja megvárni, amíg hazaér, hanem előbb
nekilát az evésnek.
Della remegő kézzel nyitotta ki a zacskót, és csillogó szemmel

meredt a legfelül lévő csokoládés fánkokra. Szájában összefutott a nyál,
amikor remegő kézzel kivette az első fánkot. A legnagyobbikat
választotta, amelyiken a legtöbb csokoládémáz volt. Gyorsan a
visszapillantó tükörbe pillantott, de úgy látta, hogy senki sem figyeli.
Biztosan semmit sem fog ártani, ha csak egy fánkot eszik meg, azután
pedig hazaautózik.
Jókora darabot harapott le áfánkból, és boldog arckifejezéssel hunyta
be a szemét. A csokoládé édesen olvadt szét a nyelvén. Ez a fánk olyan
volt, mint egy költemény. Lassan rágta meg, és még le sem nyelte az
utolsó falatot, amikor máris előhúzta a zacskóból a következő fánkot.
Egy hétig zelleren és salátán élt, most végre egy kis örömöt akart
szerezni magának. Éppen megette a második fánkot, és a harmadik után
nyúlt, amikor valaki feltépte az ajtót.
Della bosszúsan nézett fel, és egyenesen Kevin arcába pillantott.
Először azt hitte, hogy a rossz lelkiismerete űz tréfát vele, de aztán
87
Katherine Granger
mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy Kevin az, aki lehajol hozzá.
Della félig kinyitotta a száját, mozdulatlanul tartotta a kezében a fánkot,
és Kevin egyre sötétebbé váló kék szemébe nézett. Lassan leeresztette a
kezét, és hátradőlt az ülésen.
- Tehát rajtakaptál - állapította meg félig kábultan.
- Mennyit ettél meg? - Kevin kitépte Della kezéből a zacskót, és
megszámolta a maradékot. - Kettőt? - kérdezte, és a megkezdett fánk
felé nyúlt.
Add inkább nekem. Nem jó, ha ennyi édességet megeszel.
Della nem bírta tovább elviselni a férfi szomorú tekintetét, és
elfordult. Mindig megbántotta és elkeserítette azokat az embereket,
akikkel a sors összehozta. Először az anyját, azután a féltestvérét, és
noha az apja még a születése előtt meghalt, valamilyen okból úgy
érezte, hogy ő is csalódott volna benne. Most Kevinen volt a sor.
- A legszívesebben elsüllyednék a szégyentől - mondta csendesen, és
gyámoltalanul felnevetett. - De valószínűleg túl terebélyes vagyok
ahhoz, hogy teljesen eltűnjek a föld színéről.
Kevin nem vett tudomást Della tréfálkozási kísérletéről.
- Elviszem a zacskót, Della. Majd nálad találkozunk.
Della beindította a motort.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked, Kevin - suttogta.
- Nem okoztál csalódást - felelte a férfi. - Majd beszélünk róla, ha
megérkeztünk, jó? Della zavartan nézett Kevin szemébe.
- Nem hiszem el. Vásároltam egy csomó fánkot, s ez biztosan
csalódást okozott neked.
Kevin mosolyogva simított végig az arcán, és játékosan megcsípte az
állát. Nem, hidd el, nincs igazad. Menj csak haza, majd később
beszélgetünk, rendben van? Della a szemével követte Kevint, ahogy
88
beszállt a mikrobuszba. Érezte, hogyan árad szét testében az a melegség,

amely mindenféle fánknál sokkal vigasztalóbb volt. Kevin hangja olyan
barátságosan és szeretetteljesen csengett, pedig igazán megbántotta.
Még soha nem bántott meg senkit ennyire, és Kevin mégis olyan kedves
volt hozzá. Akárhogy is törte a fejét, nem tudta kitalálni, miért
viselkedett vele Kevin ilyen gyengéden.
Della képtelen volt arra, hogy Kevin szemébe nézzen. Szó sem volt
arról, hogy vádló pillantást vetett volna rá, sőt éppen ellenkezőleg,
kifejezetten barátságosan viselkedett.
- Nem tudom, miért tettem ezt - vallotta be nagy nehezen Della. -
Egyszerűen nem tudtam mást tenni. Már régóta mardosott a vágy,
egyszerre pedig nem bírtam ellenállni. Mielőtt elgondolkodtam volna a
dolgon, már megvettem a fánkokat.
Mivel Kevin nem válaszolt, Della gyors pillantást vetett rá. Kevin a
konyhaasztalnál ült vele szemben, és kinyújtotta a lábát.
- Mit csináltál velük? - kérdezte vonakodva Della.
Kevin felnézett.
- Mivel? - A fánkokkal.
- Eldobtam az egész zacskót.
Della nyelt egyet.
- Ez nem lehet igaz.
- De igen.
- Jaj, jaj, kilenc csodálatos fánk, és mind odaveszett! - sóhajtott fel.
- Már csak hét volt - javította ki Kevin -, és a sirályok feltehetően
rendkívül örültek nekik. Tekintsd úgy, mint az állatoknak szóló kegyes
adományt.
Della az asztalra könyökölt, megtámasztotta az állát, és fájdalmas
hangon folytatta.
89
Katherine Granger
- Hát igen, kettőt magam ettem meg.

Kevin energikus mozdulattal tolta elé a kalóriatáblázatot.
- Mielőtt elfelejtjük, le kell vonni a kalóriaértékűket. A nap hátralevő
részére valószínűleg nem sok marad. Vízen és zöldséglevesen kívül nem
nagyon ehetsz bármi mást.
Della zavarodottan gondolkodott azon, miért csúszott vissza Kevin a
rabszolgahajcsár szerepébe, amikor olyan gáláns és szeretetreméltó
tudott lenni.
- Hagyd már abba, Kevin, ne beszéljünk róla többet, jó? Hibát
követtem el, de csak azért, mert szenvedélybeteg vagyok. Igaz,
visszaestem. Másrészt azonban két kis fánk nem a világ, és nem okozhat
akkora kárt.
- Nem, kilenc bizony rosszabb lett volna - mondta száraz hangon a
férfi.
Della nem bírta tovább állni a tekintetét, és félrenézett.
- Nos jól van, akkor felírom ezeket a nyomorult fánkokat. - Ezzel
fogta a táblázatot, és beírta a számokat.
- Rendes kislány.
- Hagyd ezt! - ripakodott rá Della. - Ha közben nem bukkansz fel,
kilenc finom fánkot ettem volna meg. Leszel szíves megtakarítani az
ilyen idétlen dicséreteket.
- Látod, a témánál vagyunk - vélekedett higgadtan Kevin. -
Aggódom miattad.
Dellának régen elszállt a haragja, de messze volt attól, hogy engedjen
Kévinnek.
- Igazán? Ez felesleges. Azt hiszem, újra a magam ura vagyok. Nem
áll szándékomban, hogy kockára tegyem mindazt, amit üggyel-bajjal
elértem.
90
- Lehet, hogy nem akarod, én azonban nem bízom benned. Valamit

tennünk kell annak érdekében, hogy még egyszer ne történjen ilyesmi.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte gyanakodva Della.
- Az első beszélgetésünk alkalmával jeleztem, hogy ellenőriznem
kell a hétköznapjaidat. Ezen kívül bizonyára megemlítettem, hogy ha
nem tartanád magad a diétához, elmegyek.
Della megrémült. Ezt nem teheti meg Kevin! Nélküle néhány nap
alatt ismét a régi súlyára hízna vissza.
- Azt is megígérted, hogy soha nem fogsz cserbenhagyni - felelte
csendesen.
- Tudom, és így is gondoltam. Ezért gondoltam meg magam.
Dellának fogalma sem volt arról, mit akar Kevin ezzel mondani.
- És mire jutottál? - Ha meg akarom akadályozni, hogy még egyszer
becsapj, akkor csak egyetlen lehetőség van.
Dellának még mindig nem derengett, mire céloz Kevin. Néha
valóban különösen viselkedett.
- Mi az vajon? - Hozzád költözöm. Mostantól fogva éjjel-nappal
nálad leszek a nap huszonnégy órájában. Világos, Della? Én leszek a
második árnyékod.
Della elképedve meredt Kevinre, de aztán hátradőlt, és nevetésben
tört ki.
Mivel Kevin arckifejezése változatlan maradt, hirtelen abbahagyta a
kacagást.
- Ezt csak nem mondod komolyan! - De igen, méghozzá a lehető
legkomolyabban.
Della az arcába sziszegett.
- Ezt semmilyen körülmények között sem fogom megengedni.
Méltóztass megérteni, hogy nincs szükségem őrségre.
91
Katherine Granger
- Akkor most elmegyek.

Della dühösen tette csípőre a kezét.
- Tehát megszeged a szavadat? - Miért is ne, te sem tartottad meg az
ígéretedet.
Ez észhez térítette Dellát. Felállt, keze fejével végigsimított a
homlokán, és nyugtalanul fel-alá kezdett járkálni a konyhában.
- Nézd, Kevin, ezt meg kell értened. Egyszerűen nem megy.
- Miért nem? Della idegesen felnevetett.
- Nos, tehát... kissé különösnek hat mások szemében.
- Ugyan már! Szomszédjaid nincsenek, és senki előtt sem kell
mentegetőznöd. Végtére is mind a ketten felnőttek vagyunk, és tudjuk,
hogy mit kell, vagy nem kell tennünk. Ki venné észre, mit csinálunk, és
ha igen, kit zavarna? Dellát elnémította Kevin logikája, és egyidejűleg
olyan heves vágy fogta el egy halom édes fánk után, hogy már a puszta
gondolatára is összefutott szájában a nyál.
- Ennek ellenére sem megy - mondta erélyesen egy idő után.
- De igen.
- Nem, lehetetlen - tartott ki Della a saját álláspontja mellett,
miközben szilárdan elhatározta, hogy állhatatos marad.
- Nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Különben a következő
fog történni: megvárod, amíg elmegyek, aztán rögtön behajtasz a
városba, és kiürítesz egy egész cukrászdát.
- Most figyelj rám! Az előbbi kisiklást sajnálom, de ez volt az első.
Szentül megfogadom, hogy ez soha többé nem fog megtörténni. - Della
felemelte az egyik kezét, és szétterpesztette két ujját. - Indián
becsületszavamra, Kevin.
- Hagyd abba ezt az ostobaságot, Della, ez nem vicc. Rendben van,
kisiklás volt, úgy ahogyan mondod, de segíteni fogok, hogy ne
92
forduljon többé elő. Egy óra múlva újra itt vagyok. Ha közben csak futó
pillantást is vetnél valami ennivalóra, kitekerem a szépséges nyakadat,
megértetted? - Nagyon is! Kevin bólintott.
- Remek, akkor most indulj, és fuss le öt mérföldet. Így elkezdheted
ledolgozni a felesleges kalóriákat.
- Te rabszolgahajcsár. - Della fortyogott a dühtől.
Kevin mosolygott.
- Inkább örülj! Gondolj csak a Reggeli Tereferére vagy Marcia
Howardra.
Gondolj, amit csak akarsz, de ne egyél semmit sem! - Te gazember! -
kiáltotta utána a nő, de Kevin már becsapta maga mögött az ajtót.
93
Katherine Granger
6. FEJEZET
Della alig bírta elviselni a látványt. Kevin a hálószobával szemben

fekvő vendégszobába vitte két megrakott bőröndjét, majd mindent
elrendezett a ruhásszekrényben, becsukta a bőröndöket, és a nő felé
fordult.
- Készen vagyok. Futottál? Della átizzadt melegítőjére mutatott.
- Nem látszik rajtam, hogy öt mérföldet futottam? És elhiheted, hogy
minden egyes lépést számoltam.
- Nagyon jó. - Kevin elégedetten nézett az órájára. - Mit csinálunk
ma este? Della gúnyos arccal nézett rá.
- Forró fürdőt veszek, és kipihenem magam. Nekem mindegy, mit
csinálsz.
- Ezzel sarkon fordult, emelt fővel átment a hálószobájába, és
becsapta maga mögött az ajtót. Még el sem ült az ajtócsapódás zaja,
amikor félig hangosan szitkozódott egyet, és olyan vad vágyakozás
fogta el a csokoládémázas fánkok, tejszínhabbal töltött indiánerek és
fagylalthegyek után, hogy csaknem elszédült.
Álmodozásából dörömbölés riasztotta fel.
- Della? Nem állt szándékában kinyitni az ajtót. A ház az övé volt, és
nem akarta, hogy a hívatlan vendég zaklassa.
- Della? - Kevin még erőteljesebben dörömbölt az ajtón. - Ha nem
nyitod ki azonnal az ajtót, betöröm.
Már csak ez hiányzott! Felrántotta az ajtót, és ellenséges
arckifejezéssel meredt Kevinre.
94
- Mi van már megint? Még öt percre sem tudsz békén hagyni?

Muszáj állandóan bosszantanod? - Beszélnünk kell egymással.
Della keresztbe fonta a karját.
- Tessék.
- Ne így! - Kevin szétnézett a szobában. - Igazán szeretnék beszélni
veled.
- Rajta, csupa fül vagyok.
Kevin olyan hirtelen ragadta meg a kezét, hogy Della nem tudott
kitérni előle, és ügyet sem vetve a tiltakozására, lement vele a
dolgozószobába.
- Ülj le! - parancsolt rá a férfi, a díványra mutatott, és becsukta az
ajtót.
Néhány dolgot tisztáznunk kell.
Della dacosan állva maradt.
- Azt meghiszem! Ez ősrégi trükk, Kevin. Reméled, hogy majd
megosztom veled a következő két hétben a hálószobámat, miután ilyen
pimasz módon beköltöztél ide. Elvárod tőlem, hogy a boldogságtól
félájultan, térden állva kérjelek arra, hogy aludj velem. De tévedtél,
méghozzá alaposan.
- Valóban te vagy a legharciasabb nő, akivel valaha is találkoztam. -
Kevin igyekezett nyugodt maradni, de a hangján hallani lehetett,
mennyire mérges.
- Valószínűleg ez nem hízeleg eléggé a férfiasságodnak. Jobban
örülnél annak, ha negédesen mosolyognék, csábos pillantásokat vetnék
rád, és ha - futólag megérintette a férfi karját - csodálnám a remek
izmaidat. Nem így van, Kevin? - Ne bosszants, Della! - figyelmeztette a
férfi.
A nő színlelt ártatlanságában tágra nyitotta a szemét.
95
Katherine Granger
- De Kevin! Hogyan bosszanthatna egy hozzád hasonló izompacsirtát

egy olyan jelentéktelen senki, mint amilyen én vagyok? Kevin dühösen
szorította össze a száját, néhány nagy lépéssel átszelte a szobát, majd a
kandallópárkánynak támaszkodott.
- Ülj le, Della! - mondta. - Sok mindent meg kell beszélnünk.
Della hosszú másodpercekig tépelődött azon, hogy engedjen-e neki.
- Rendben van - mondta, helyet foglalva a heverőn. - Leültem. Kezdd
el, de fogd magad rövidre.
Kevin türelmét valóban kemény próbára tette ez a hangnem.
- Tehát - kezdte a férfi. - Nagyon fontos vagy számomra, és
szeretnék segíteni neked abban, hogy lefogyjál. De közben az az
érzésem támadt, hogy a tornánál és a diétánál többre van szükséged -
mégpedig beszélgetésre.
Della hirtelen úgy érezte, mintha fejbe kólintották volna.
- Beszélgetésre? - ismételte meg, amikor újra meg tudott szólalni. -
Miről, ha szabad kérdeznem? Az időjárásról, a sportról, netán a
politikáról? - Rólad.
Della nyugtalanul tologatta ide-oda a párnákat a heverőn.
- Hiszen te megbolondultál! Ez meg mire volna jó? - Például arra,
hogy kiderítsük mohó szenvedélyed okát.
Della megvetően mérte végig Kevint.
- Ezt én is meg tudom neked magyarázni. Azért eszem, hogy éljek,
és ez minden. Ez biológiai szükséglet, és semmi köze sincs a lelki
életemhez.
- Részben igazad van. Azért eszel, hogy élj, de a tényleges
étvágyadon túlmenően még lelki szükségletet is csillapítasz vele.
96
- Ostobaság! - Akkor mi hajtott ma a péküzletbe? - kérdezte a férfi. -

Mire gondoltál, mielőtt bevásároltál volna? Della fáradtan legyintett a
kezével.
- Kérlek, hagyd abba, Kevin. Egy hete zelleren és salátán élek, és
egyszerűen éhes vagyok. Valami normális ételre volt szükségem.
Csupán az éhségemet akartam csillapítani. Vagy pontosabban
csillapítottam volna, ha te nem lépsz közbe.
- És miért éppen édességre vágytál? Friss halat és brokkolit is ehettél
volna, ami valóságos ünnepi lakoma.
- Számomra elképzelhetetlen a halból és zöldségből álló ünnepi
lakoma.
Az ínyencfalat olyasmi, amit az ember általában nem engedhet meg
magának.
- Vagy úgy. Akkor miért engedsz meg magadnak olyasmit, amiről
tudod, hogy nem a javadat szolgálja? - Mert a testemnek fogalma sincs
arról, mi használ neki. Csak, azt tudja, mi az ízletes, ez pedig a fánk, és
nem a zöldség vagy a hal. Sajnálom, de ilyen vagyok, - De hiszen
nemrég mérted meg magad, és büszke voltál arra, hogy két kilót fogytál.
Csak nem akarod azt állítani, hogy a fogyás ösztönzött arra, hogy egy
halom édességet vásárolj? - Természetesen nem - válaszolta bosszúsan
Della.
Kevin részvétteljesen tekintett rá.
- Akkor, mi történt? Della egyre kellemetlenebbül érezte magát, és
kerülte a férfi tekintetét.
- Semmi sem történt - mondta egy idő után.
- Ezt nem hiszem el, Della. Érezted, hogy mennyire felizgattalak a
simogatásommal, amíg a végén világossá nem vált számodra, hogy
vonzalmat érzel irántam. Csaknem megkínoztalak, hogy ezt
97
Katherine Granger
bebizonyítsam neked. Nem volt szép dolog, és talán túl messzire

mentem, de én is csak ember vagyok.
- Kevin nem vette le szemét a nőről. - Azért szaladtál be a pékségbe,
mert valamivel meg kellett vigasztalnod magad. Így van? Della
elmerengve húzta végig a mutatóujját az egyik párna mintázatán.
- Igen is, meg nem is - szólalt meg nagyon lassan. - De ez nem
minden.
Egy kirakat üvegében véletlenül megpillantottam a tükörképemet, és
hirtelen a múltra kellett gondolnom. És azután...- Hirtelen annyi
gondolat cikázott át a fején, hogy zavartan elakadt.
- Jaj, Kevin - folytatta bizonytalanul - fogalmam sincs róla, miért
tettem.
Talán egy ok van rá, de az is lehet, hogy húsz. Csak azt tudom, hogy
mit tettem, és hogy nagyon sajnálom. Többé nem fordul elő.
Kevin kibámult az ablakon. Nem akarta, hogy Della észrevegye,
mennyire nehezére esett belelátnia a nő lelkébe, de most már nem
fordulhatott vissza a félúton. Újra Della felé fordult, zsebre tette a kezét,
és igyekezett a lehető legnyugodtabban viselkedni. Szíven ütötte a nő
szeméből áradó fájdalom, de tudta, hogy csakis akkor segíthet rajta, ha
tudatossá teszi előtte, hogy fájdalma miből fakad.
- Tehát a kirakat előtt álltál, és a múltra gondoltál - folytatta tovább a
beszélgetést. - Pontosan mire? Della felsóhajtott.
- Elfelejtettem.
- Ne játszd meg magad, Della! Bíznunk kell egymásban, ez pedig
nem megy, ha be akarsz csapni.
Della nem tudta, kin bosszankodjék inkább, Kevinen-e vagy
önmagán.
98
- Hát igen - szólalt meg kedvetlenül. - Láttam a tükörképemet, és

nem ismertem magamra. Azután rögtön eszembe jutott Sheila, a
féltestvérem gúnyolódása, hogy engem úgysem fog soha senki sem
szeretni. - Izgatottan megfogta a párnát, magához ölelte úgy, mintha egy
kisbabát ringatna. - Tudom, hogy buta dolog, de mindig Sheila volt a
szép, mindig őt csodálták. Én voltam a bohóc, akin állandóan nevettek.
- Mit érzel, ha erre gondolsz? - kérdezte nyugodt hangon Kevin.
- Istenem, hát mit is erezhetek! - Della felugrott, és fel-alá járkált a
szobában. Most feltétlenül ennie kellene valamit. Kétségbeesetten
kihúzta íróasztalának azt a fiókját, amelyben rendszerint egy doboz
csokoládépasztillát tartott, a fiók azonban üres volt.
- Megmondom, hogy érzem magamat - vágta remegő hangon Kevin
arcába. - Pocsékul. Egész életemben én voltam a helyes kis Della, aki
olyan mulatságos tudott lenni. És amikor ez a mókamester egyszer
magával hozta Jacket... - Késő volt, már kiejtette a nevet.
- Ki az a Jack? - Ugyan, senki.
- Valaki csak lehetett - jelentette ki kérlelhetetlen logikával Kevin. -
Mindenesetre magaddal vitted a szülői házba.
- Na jó. Egy iskolatársam volt, semmi más.
- Attól tartok, hogy most tudatosan kicsinyíted a dolog jelentőségét.
Della megfordult, és szikrázó szemekkel meredt Kevinre.
- Szóval hazudok? - Igen. Nagyon fontos volt neked, ugye? - így van
- vallotta be csendesen Della, és maga is csodálkozott azon, hogy
mennyire felszabadultnak érzi magát.
- Tehát hazavitted, azután pedig mi történt? Della az üvegezett
tolóajtón át kinézett az öböl vízére.
99
Katherine Granger
- Meglátta Sheilát, többre nem is volt szükség. Elég volt egyetlen

pillantást vetnie rá, és istenhozzádot mondhattam neki. Sheila ismét
lecsapott.
- Te mit tettél? - Amit csak találtam, magamba tömtem - mesélte
nyugodtan Della. Megfordult, és Kevin arcába nézett. - Most meg vagy
elégedve? - Ez nem jó kifejezés. Örülök annak, hogy végre a
bizalmadba fogadtál.
Mi történt később? - Néhány hónap után Sheila ejtette a fiút. Addigra
hét kilót híztam, Jack pedig többé már rám se nézett.
- Talán csupán gátlásai voltak azért, mert ennyi bánatot okozott
neked.
Kevin szeretettől sugárzó arccal nézett a nőre.
Della gondolkodott egy ideig.
- Érdekes az elméleted, de nem hiszem, hogy így lett volna.
Egyszerűen túl kövér voltam neki.
- A kövérség egyfajta védelmet jelent számodra, ugye? - Nem! -
hárította el hevesen Della.
- Úgy? Akkor mit jelent a kövérség számodra? - Boldogságot.
- Ezt nem hiszem el. - Kevin odament Dellához. - A kapcsolatod
Jackkel inkább boldogtalanná tett.
Della kétségbeesetten próbált úrrá lenni ellentmondásos érzelmein,
és igyekezett újra megtalálni alig meglelt belső nyugalmát.
- Igazad van - vallotta be. - Nem a kövérség, hanem az evés ténye
tesz boldoggá.
- Amikor evés közben boldognak érzed magad, akkor ez nem csak
valami hiányt pótol? Mit akarsz helyettesíteni a sok evéssel, Della? - A
szeretet hiányát, mi mást? - Hirtelen kimondhatatlanul fáradtnak érezte
magát, és az üvegajtónak támaszkodott.
100
- Amikor Jack figyelme a nővéred felé fordult, elveszítetted azt a

fiút, akit szerettél. A veszteség fölött érzett fájdalmadat pedig evéssel
kárpótoltad, és meghíztál. Így van? Della már önmagában sem volt
biztos, így késlekedett a válasszal.
- Nem egészen. Szörnyen dühös voltam, de senkivel sem tudtam
beszélni erről. Mihelyt teletömtem magamat, rögtön megnyugodtam. -
Dellában feltámadt a réges-régi harag, és ökölbe szorította a kezét. -
Gyűlöltem Sheilát.
- És Jacket is gyűlölted? - Nem hiszem. A viselkedése miatt csupán
szomorúságot éreztem, de Sheilára mérges voltam.
- De hiszen őrá is haragudnod kellett, végső soron ő csalt meg.
- Nem - felelte Della. - Az események menetét éppoly kevéssé tudta
befolyásolni, mint én. Sheilát meglátni és belé szeretni egy és
ugyanazon dolog. Hát igen - csettintett az ujjaival -, ilyen gyorsan megy
ez. Mind a ketten áldozatok voltunk.
- Tehát áldozatnak érezted magad, és úgy vélted, tehetetlen vagy -
folytatta Kevin.
Della szeme veszélyesen szikrázni kezdett.
- Mondd csak, mi történik itt? Nem vagy te sportolónak álcázott
lélekbúvár? - A barátod vagyok, Della. Semmi más.
Della a szemébe nézett, és ugyanazt a vonzódást és melegséget vélte
felfedezni benne, ami már korábban is feltűnt neki. Bizonytalanul
dörzsölgette egyik karjával a másikat.
Kevin egy darabig figyelte, hogy mit csinál, azután csendesen
megkérdezte: - Ideges vagy? - Igen - ismerte be kelletlenül Della. - Egy
kicsit.
- Most éppen mire gondolsz? Della megpróbálta összpontosítani a
figyelmét.
101
Katherine Granger
- Arra, amit az előbb mondtál, hogy áldozatnak éreztem magamat.

- De ha eszel, akkor már nem vagy áldozat, ugye? Arról te tehetsz,
hogy meghízol, nem pedig más.
Della meglepődve hallgatott.
- Így van - mondta végül alig hallhatóan.
- De még mennyire! Hiszen az embernek alapvető igénye, hogy ura
legyen a saját életének, nem pedig, hogy ki legyen szolgáltatva mások
kénye kedvének. Amíg eszel, a magad ura vagy. A sok evés nagyszerű
védekezési lehetőség. Most már csak azt kell kitalálnod, mi ellen.
Ez már megtörtént, amikor a kirakatban meglátta a saját tükörképét,
de erről semmit sem akart elmesélni. Hátat fordított a férfinak.
- Erről most nem szeretnék beszélni.
- Egyetértek. De van még egy másik problémám is. A következő két
hét során állandóan veled leszek, és nem szeretnék folyton veszekedni.
Legyünk barátok, Della. Azt is megígérem neked, hogy nem fogok
többé közeledni hozzád.
- Jó - felelte nyugodtan, bár meggyőződés nélkül a nő.
Kevin mosolygott magában. Látta Dellán, hogy csalódást okoztak
neki a szavai, és örült annak, hogy a nő nem tud erről. A közeljövőben
ügyelnie kell arra, hogy ne árulja el magát Della jelenlétében, különben
mindent tönkretesz, amit eddig elért. Mindenesetre Della végre bízni
kezdett benne, Kevin pedig semmi esetre sem akarta ezt a bizalmat
kockára tenni.
Mindent egybevetve különös helyzet volt. Egy házban lakott azzal a
nővel, aki iránt olyan erős vonzalmat érzett, mint senki más iránt, neki
pedig úgy kellett tennie, mintha csak barátok volnának. Elgondolkodva
nézett Della után, aki éppen kiment a szobából. A féltestvére valóban
démon lehetett, de ezt nem a szó szoros értelmében gondolta. Kevin
102
még soha nem hallott olyasvalakiről, aki ilyen kevéssé törődött volna
embertársaival. Dellának ennek ellenére tisztáznia kellett vele a
helyzetet, különben sohasem fog elfojtott féltékenységétől
megszabadulni.
De hogyan sikerülhet ez neki? Della nyilvánvalóan azt hitte, hogy
csak akkor lehet boldog, ha soha többé nem találkozik Sheilával. Kevin
gondolataiba merülve nézett körül a szobában, míg pillantása a
telefonkönyvre nem esett. Támadt egy ötlete, és hirtelen elhatározással
felhívta a tudakozót.
Della nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi lakjon a házában,
és igazán nem tudta, hogyan reagáljon Kevin jelenlétére. A férfi teli
torokból énekelt zuhanyozás közben, mialatt ő a konyhában dolgozott,
hangosan fütyörészett, és a legbárgyúbb tévésorozatok kacagásra
késztették. Reggelente először megközelíthetetlen volt, de rosszkedve
néhány perc múlva semmivé foszlott, és visszanyerte a jókedvét.
Sohasem lépett túl közel Dellához, ami még a jelenléténél is több
nehézséget okozott a nőnek.
Kevin betartotta a szavát, és csupán, mint jó baráttal bánt vele,
csaknem úgy, mint egy ügyféllel. Állandó vidámságának
tulajdonképpen át kellett volna ragadnia Dellára, a nő e helyett azonban
egyre elviselhetetlenebbnek találta, és napról napra ingerlékenyebbé
vált.
Ezen kívül éjszakánként álmatlanságban szenvedett, nappal pedig
képtelen volt bármire is figyelni. Kevin valamennyi álmában kísértett,
és még azt a kis nyugalmát is elvette, ami megmaradt neki. Della
napközben folyton azon kapta magát, hogyan tekint a férfira. Eközben
103
Katherine Granger
olyan vágyat érzett, amilyet különben csak egy cukrászda kirakatának

látványa váltott ki belőle.
A teste is meglepően reagált Kevin jelenlétére. Della először
szédülést érzett, majd melege lett, utána dideregni kezdett, végül olyan
forróság fogta el, mintha lázas volna. A nő éjjeli álmait betöltötte az
erotika, és állandóan arra gondolt, mi történne, ha egyszerűen átmenne a
vendégszobába.
Ez tulajdonképpen világos volt előtte. Kevin biztosan Della összes
vágyálmát teljesítené, de éppen ez nehezítené meg az életét. Annyit
enne, mint egy tébolyult, Kevin pedig minden eszközzel megpróbálná
visszatartani. Állandóan veszekednének, a tévés fellépésének napján
pedig olyan kerek lenne, mint egy labda.
Mivel Della két kilót fogyott az első héten, most reggelire müzlit és
zsírszegény tejet kapott az undorító citromos víz helyett. De igazából ezt
sem tudta élvezni. Pénteken kelletlenül nézte a gabonapehely
keverékkel teli csészét.
Kevin felnézett az újságból.
- Minden rendben van, Della? - Igen - válaszolta a nő -, amennyiben
ezt egy élő csontvázról állítani lehet.
Kevin elnevette magát.
- Már megint túlzol.
- Hát igen, pillanatnyilag a túlzás az egyetlen öröm, ami még
megmaradt nekem. Feltehetően még ettől is meg akarsz fosztani.
- Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy minden örömödtől
megfosztalak - mondta kíméletesen Kevin, és újra eltűnt az újságja
mögött.
Della csak azért nem öntötte a fejére a müzlit, mert nem akarta még
azt a kevés tejet sem eltékozolni. Ehelyett makacsul így szólt: - Úgy,
104
akkor hát mi maradt nekem? Éheznem és tornásznom kell evés helyett,

és még nem is eshetem túlzásokba.
- Valóban nagy kár, hogy csak ennyi jelenti számodra az örömöt az
életben - vélekedett Kevin, anélkül hogy felnézett volna az újságból. -
Más nőknek több a lehetőségük - ha érted, mit akarok mondani.
Della keze félúton megállt a tányér és a szája között.
- Mit akarsz ezzel mondani? - Nos, elmehetnél sétálni vagy táncolni
vagy... - Kevin egy pillanatra felnézett, aztán rögtön kitért a nő tekintete
elől. - Vagy más testi elfoglaltságot is kereshetnél magadnak.
- Ugyan mit? - Itt van például a szex.
- Vagy úgy! - diadalmaskodott Della. - Hiszen rögtön tudtam, hogy
előbb vagy utóbb ezt fogod javasolni. Te valószínűleg több győzelmet
arattál az ágyban, mint a stadionban.
- Della, hiszen ez nem javaslat volt. Csak arra szerettem volna
felhívni a figyelmedet, hogy messze nem tilos számodra minden öröm.
- Közben azt ígérted nekem, hogy amíg a házamban vagy, nem jössz
hozzám túl közel - vetette a szemére Della.
Kevin úgy tett, mintha meg lenne döbbenve.
- De hisz nem rólam volt szó. Tulajdonképpen más férfiakra
gondoltam, akikkel hébe-hóba találkozol.
- Csak ha elkerülhetetlen - válaszolta komoran a nő. Noha Kevin
semmi rosszalló dolgot nem mondott, mégis mindig úgy intézte, hogy
Della tökfejnek tűnjék. Ez kihozta a sodrából.
- De vajon miért? Néha-néha csak nem árthat egy randevú? - Mert a
férfiak... illetve mert én... - Della felállt. - Mindegy. Beszéljünk másról!
- Egyetértek veled. Akkor miről beszéljünk? - A reggeli futásról. Ma
nagyon jól éreztem magam utána. Te is? - Természetesen.
105
Katherine Granger
Az ördögbe is! - mérgelődött magában Della. - Képtelen vagyok a

társalgást helyes mederbe terelni. - Ezzel behunyta a szemét, mintha
ezáltal vissza tudná nyerni a nyugalmát.
- Én pedig remélem, hogy a továbbiakban is jól fogod érezni magad.
Kevin máris mögötte állt.
A férfi nagyon közel volt hozzá, és Della lelki szemei előtt
felrémlettek az elmúlt éjszaka álomképei. Gyorsan megfordult, és
kinyitotta a szemét, amit azonnal meg is bánt. Kevin tekintete
varázserővel vonzotta, ő pedig nem tudott ellenállni neki. A tetejében
még azt is elképzelte, hogyan csókolhat a férfi.
Ezt nem lehet kibírni! Óvatosan néhány lépést hátrált.
- Mi van veled, Della? - kérdezte aggódva a férfi, de a szeme
gyanúsan villogott.
- Semmi, semmi - bizonygatta Della. - Csak az jutott az eszembe,
hogy itt az ideje a szertornának.
- Az még várhat. Talán próbálkozhatnánk egy másik edzésfajtával is.
Komoly gondjaim vannak ugyanis.
- Úgy? - Della legnagyobb bosszúságára vékony trikójának anyaga
elárulta, hogy megmerevedik a mellbimbója. - Mik azok a komoly
gondok, úgy értem, miről van egyáltalán szó? Kevin óvatosan
megmozdította a vállát, miközben eltorzult az arca.
- Tegnap nyilván meghúzhattam a hátamat, és eszembe jutott, hogy
talán meg tudnál masszírozni.
Della már ennek hallatán is elszédült.
- Igen, tudod, az a helyzet... Sohasem tanultam, és nem is csináltam
még.
A végén fájdalmat okozok neked. - Ezzel elhallgatott, de végül még
hozzátette: - De ha úgy gondolod, szívesen segítek.
106
- Remek - mondta Kevin. - Akkor zuhanyozás után az én szobámban

találkozunk.
Della jobban őrült volna a dolgozó- vagy a nappali szobának, de
ellenkezés helyett csupán bólintott. - Nyilván teljesen megőrültem -
gondolta magában.
A találkozó előtt Della, különösen sok időt töltött a fürdőszobában.
Kiadósan zuhanyozott, addig kefélte a haját, amíg fürtjei csillogtak
selymes fényben, és a legdrágább parfümjével illatosította magát.
Azután tanácstalanul állt a ruhásszekrény előtt, végül egy fehér
bermudanadrág és egy mélyen kivágott, ugyancsak fehér blúz mellett
döntött. Kénytelen volt megállapítani, hogy mindkét ruhadarabja túl bő
volt.
- Egyszerűen nem tudom elhinni! - kiáltotta hangosan, végül
előhúzott egy olyan ruhát, amely abból az időből származott, amikor
még karcsú volt.
A nefritzöld anyag nagyszerűen illett a szeméhez, és izgatóan simult
a testéhez. A hosszú cipzár a mély kivágástól a ruha szegélyéig ért.
Della felöltözött, és megfordult a tükör előtt. Tükörképe tetszett neki,
sőt, igen vonzónak találta magát. Bizakodóan állt meg Kevin ajtaja előtt.
- Halló, Kevin - mondta csendesen, miután a férfi nem felelt a
kopogására.
Della hallotta, hogyan nyílik ki a fürdőszobaajtó.
- Nyugodtan gyere be, Della! Rögtön kész vagyok.
Della vonakodva nyitotta ki az ajtót. A fürdőszobából vízpára jött ki,
és hallotta, amint Kevin fütyörészik, de sehol sem látta a férfit. Nyilván
öltözködött. Della az ablakhoz lépett, és a Cape Cod-öböl felé nézett.
A nárciszok ide-oda hajladoztak a könnyű tengeri fuvallatban, és az
aranyfa rügyei éppen felfakadóban voltak. Az ég ragyogó kék színben
107
Katherine Granger
tündöklött, minden a tavasz illatát árasztotta, a levegő egyre melegebb

lett, és a nap egyre magasabbra hágott. Della mohón szívta be a csípős
tengeri levegőt.
Cape Codra való költözködése egyike volt annak a néhány dolognak,
amit még sohasem bánt meg.
- Gyönyörű a kilátás, ugye? - kérdezte halkan Kevin.
Della nem hallotta, hogy jön, és ijedten fordult hátra. Kevin egy
fürdőnadrág kivételével meztelen volt. Della még sohasem látott ilyen
vonzó férfit, akinek az alakja az antik görög szobrokra emlékeztette.
- Igen - felelte a lehető leghiggadtabb módon. - Készen vagy? - Hm...
igen. - A férfi hosszasan megcsodálta Dellát. - Ezt a színt gyakrabban
kellene viselned, remekül áll neked. - Igyekezett nagyon tárgyilagos
lenni.
Della örült a bóknak, és lábujjhegyen megfordult maga körül.
- Nézd csak, két héttel ezelőtt még fel sem tudtam venni ezt a ruhát.
Igazán hálás vagyok neked.
Kevin barátságosan mosolygott.
- Ez főleg a te érdemed, Della. Én csak egy kicsit segítettem neked,
és te magad tudod, milyen kellemetlen edző voltam néha. Nem minden
ügyfél győzi ezt.
- Meglehet - felelte kissé tompa hangon Della, miközben azon
csodálkozott, hová tűnt előbbi vidám kedélye. - Talán kezdjünk hozzá.
- Helyes. A fürdőszobában a tükör előtt áll egy masszírozóolajjal teli
üveg, idehoznád? - Kevin a széles ágyra feküdt, és hasra fordult.
Della a fürdőszobába sietett, fogta az olajat, és tanácstalanul tekintett
hol saját tükörképére, hol az üvegre.
- Megtaláltad? - kérdezte közönyös hangon Kevin.
- Igen - szólt Della, anélkül, hogy megmoccant volna.
108
Egy idő után Kevin így szólt: - Na, mi lesz, jössz, vagy jöjjek érted?
- Egy pillanat. - Most méltóztass összeszedni magad! - figyelmeztette
saját magát a nő. Egészségügyi okokból gyúrod meg egy férfi hátát, ami
teljesen ártatlan, ne légy ostoba! - Ezzel visszatért a vendégszobába.
A férfi még mindig a hasán feküdt, fejét összekulcsolt két karjára
tette.
Dellának a torkában dobogott a szíve, de mégis elszánta magát, hogy
nem enged ostoba félelmének. Leült az ágy szélére, és szemügyre vette
Kevin hátát.
Elfogta a vágy, hogy megérintse a férfi testét, de tulajdonképpen
most meg is teheti. Végtére is Kevinnek masszázsra volt szüksége. Az
üvegből olajat öntött a kezére.
- Vigyázz, hűvös lesz! - figyelmeztette, és nekilátott köralakban
bedörzsölni a férfi hátát.
- De jó érzés - mormogta álmos hangon.
Igen - gondolta Della -, nekem is, mert egyszerűen remek dolog
megérinteni a bőrét. Az egyenletes gyúrás némiképpen megnyugtatta, és
teljesen erre a tevékenységre összpontosított. Óvatosan gyúrta meg
Kevin nyak- és hátizmait, a hüvelykujját végighúzta a gerincoszlopa
mentén, és elölről kezdte az egészet.
Della fokozatosan érezte, hogyan engednek fel Kevin izmai, és ő is
ugyanúgy kezdett feloldódni. Álmodozva dúdolgatott, miközben két
kezével újból és újból végigsimította Kevin hátát.
- Milyen szép - mondta csendesen.
- Nagyon szép. - Kevin lassan a hátára fordult.
A férfi kék szeme a napsütéses égboltra emlékeztette Dellát.
Elmerülten kezdte masszírozni Kevin mellkasát.
- Olyan kellemes a bőröd - mondta.
109
Katherine Granger
Kevin benyúlt Della bő ruhaujja alá.

- A tiéd is.
Csendesen néztek egymásra, míg a férfi gyengéden meg nem fogta
Della csuklóját.
- Gyere - suttogta Kevin.
Della vonakodott, de nem vált ingerültté.
- Gyere, Della, csókolj meg! A nő nem tudott ellenállni neki többé.
Az utóbbi éjszakák során úgyis erről álmodott, most tehát Kevin fölé
hajolt, és megcsókolta. Először óvatosan és gyengéden csókolta, majd
egy pillanatra hevesebben szorította ajkát a férfiéhoz.
- Kérlek, ne hagyd abba. Olyan szívesen csókollak - mondta,
miközben a nő karját simogatta.
Della egyre sebesebben lélegzett.
- Én is téged.
- Akkor folytasd! Della tanácstalanul nézett Kevinre. A férfi felült, és
átölelte Dellát. Gyengéd erőszakkal húzta le magához, végigsimította a
haját, és a nyelvével Della ajkait kereste.
Hirtelen úgy tűnt, hogy semmivé válik a tér és az idő, és a félelem is,
hogy teljesen odaadja magát Kevinnek. Miért is védekezzék tovább?
Kevin volt a legvonzóbb férfi, akivel valaha is találkozott, ő pedig
vágyódott utána. Olyan odaadással simogatta végig a férfi testét, amely
őt magát is meglepte, és amikor a férfi ajka elvált az övétől, vágyakozva
sóhajtott fel.
- Ó, Kevin. - Behunyta a szemét. - Kevin...
- Szeretem, ahogy kiejted a nevemet - mondta Kevin, és apró
csókokkal halmozta el a nő nyakát. Lassan lehúzta a cipzárat, és ajkát
végighúzta Della vállán át le egészen a csípőjéig.
110
Della csaknem meztelenül feküdt az ágyon, és borsózott a háta az

izgalomtól, amikor a férfi rátekintett.
- Kérlek, simogass meg! - könyörgött neki a nő, és azt hitte, elég a
vágyakozástól. - Kérlek, Kevin, simogass! A férfi levetkőztette Dellát,
és elkezdte a mellét simogatni - vággyal teli és mégis oly gyengéden.
Della úgy érezte, mintha egy forró hullám ragadná magával. Kevin
puha nyelve minden érzékét felkeltette. Della a férfi testének minden
részét akarta érezni, és a vágya Kevin minden egyes érintése után
fokozódott.
Átölelte Kevint, magához szorította, és azt kívánta, bárcsak soha nem
kellene többé elengednie. Soha nem lesznek már problémái a súlyával.
Ameddig a közelében volt, elfeledkezett farkasétvágyáról is. Már csak
Kevint akarta, senkit és semmi mást a föld színén.
- Ó, Della, milyen csodaszép és kívánatos vagy! Nem! Della kiáltani
akart, ráordítani Kevinre, hogy ezt nem szabad kimondania. Még soha
nem volt ilyen csodaszép és kívánatos. Ezt csak azért állította, hogy
biztonságban érezze magát, hogy tovább fogyjon, és tartsa is a súlyát.
Égető vágyát páni félelem váltotta fel. Remegve tolta el a férfi kezét,
félrehúzódott, és hátat fordított a férfinak.
- Della? A nő alig hallotta Kevin hangját.
- Mi van veled, Della? - kérdezte még egyszer aggódó hangon a férfi,
és ismét magához vonta. - Mi a baj, kedvesem? Della úgy feküdt az
ágyon, mintha megbénult volna, és egyetlen hang sem jött ki a torkán.
Egyetlen gondolat foglalkoztatta: - El innét! - Pánikszerűen felugrott,
összekapkodta a holmiját, és kifelé szaladt. Kevin az ajtóban érte utol.
- Ne menj most el, Della! Kérlek, maradj itt, és beszélgessünk egy
kicsit! Della nem nézett rá.
111
Katherine Granger
- Nincs semmi megbeszélnivalónk - nyögte ki végül. Kevin többé

semmi esetre sem kerítheti a hatalmába. - Ezen kívül még dolgoznom
kell a súlyzókkal, Különben meggyűlik a bajom az edzőmmel.
- Egy pillanatra felejtsd el az edződet! - mondta Kevin, és a hangja
különösen szomorúnak tűnt.
Della vonakodva nézett Kevinre. A férfi tekintetéből olyan mély
fájdalom és csalódás áradt, hogy Della megijedt. Valóban szerette volna
Kevin? Szavai mégiscsak őszinték lettek volna? Hirtelen elfelejtkezett
arról, hogy menekülni akart, és önkéntelenül a férfi felé nyújtotta a
kezét.
- Ó, Kevin, annyira sajnálom, de egyszerűen félek, rettenetesen félek.
- De miért félsz, kedvesem? Soha nem okoznék neked fájdalmat, erre
nem is volnék képes. Kérlek, ne félj tőlem! Della annyira szeretett volna
hinni neki, és a szavai is oly őszintének tűntek. Nem adhatta fel a
reményt.
- Meg fogom próbálni, Kevin. - Szilárd tekintettel pillantott a férfi
szemébe.
- Ígérem neked. Mostantól kezdve tényleg megpróbálom.
Kevin óvatosan magához vonta a nőt, és a karjában ringatta. Della
életében először érezte úgy, hogy csodálatos biztonságban van.
112
7. FEJEZET
Egy nappal később Della boldogan állapította meg, hogy újabb két
kilót fogyott.
- Két hét alatt négy kiló! - Hirtelen elfogta a kételkedés. - Úgy
gondolod, sikerülni fog jövő péntekig? - Hát persze, teljesen megbízom
az akaraterődben.
- De jó! Én ugyanis nem vagyok ennyire biztos benne.
- Nocsak, hová lett az önbizalmad? Már megint a legrosszabbtól
tartasz, közben pedig a legjobb úton vagy a felé, hogy egyszerűen
fantasztikusan nézz ki. A jövő heti műsor teljes siker lesz, és a könyved
még jobban fogy majd.
Della elmosolyodott.
- Nagyszerűen értesz ahhoz, hogy lelket önts belém, Kevin. Lassan
már-már én is azt hiszem, hogy tényleg sikerül.
- Jól teszed, Della. Már többször fogyókúráztál. Az a problémád,
hogy azután tartanod is kell a súlyodat. De meglátod, hogy ezzel is
boldogulni fogunk. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a
jövőben többé nem kell diétáznod.
Ez az elképzelés túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
- Ne áltasd magad hiú reményekkel - vetette közbe a nő. - Mihelyt a
jövő pénteken kiteszem a lábam a stúdióból, megint kezdődik az egész
kínszenvedés.
- Látod, éppen ez az, amiről feltétlenül beszélnünk kell. Te mindig
mindent sötéten látsz. Légy büszke arra, amit elértél, és örülj annak, ami
rád vár. Reménytelenül nem érdemes élni.
113
Katherine Granger
Kevinnek újra sikerült felvidítania a nőt, aki elgondolkodott azon,

milyen csodálatos adottság az, ha valaki más embernek tud segíteni
abban, hogy jobban érezzék magukat. Önkéntelenül eszébe jutott Sheila,
a féltestvére, aki állandó kritizálásával elérte, hogy ő, Della az idő
múlásával minden életkedvét elveszítse.
Mi ösztönözhette erre Sheilát? Talán valami olyan fájdalmas emléke
lehetett, hogy még a saját féltestvére iránt is gyűlölettel viseltetett.
- Mire gondolsz? - Sheilára. Éppen most döbbentem rá arra, lehet,
hogy ő maga sem olyan nagyon boldog.
- Hát ez meg hogy jutott az eszedbe? - Nem tudom pontosan -
válaszolta Della. - Csak egy ötlet volt. Aki ilyen kötekedő és veszekedős
természetű, az talán csak az elégedetlenségét akarja vele elleplezni. - Itt
megakadt, és lehorgasztotta a fejét. - De nem, ennek nincs semmi
értelme. Tudod, Sheila egyszerűen meseszép.
- Azt hiszed, hogy a szépség a felhőtlen boldogság biztosítéka? -
Igen. Legalábbis eddig ezt hittem.
Kevin komoly arccal tekintett Dellára.
- Hát igen, valamikor régen azt hittem, hogy a boldogtalanságot
fegyelemmel és kemény munkával el lehet felejteni, de ez sem volt igaz.
- És ma mit gondolsz erről? - Ma tudom, hogy értelmetlen dolog a
boldogságot kergetni. A boldogság maga lel meg téged, ha kész vagy
fogadni.
- Hát akkor sok olyan ember lehet, aki még nem jutott el ide -
mondta elkomorodva Della.
- Így van. Mégis meg vagyok arról győződve, hogy boldogok
lehetnének.
Csak azt kell tisztázniuk, mi tartja őket ettől távol. Jó néhányan attól
félnek, hogy nem néznek ki eléggé jól. Mások félnek a jövőtől, vagy
114
egy múltbeli élmény terheli meg őket. Ha az ember boldog akar lenni,
akkor nem menekülhet el a valóság elől.
- Az embernek először önmagával kell békét kötnie.
- Pontosan így van, az ember csak ezután fogadhatja el magát
olyannak, amilyen. És ha ez sikerül, az ember lélekben kész arra, hogy
megtalálja azt, amit egész idő alatt hiába keresett.
Della elgondolkodva nézett rá, és mosolyogni kezdett.
- Te valóban kedves ember vagy, Kevin, tudod? A férfi derűsen
viszonozta Della mosolyát.
- Nem vagyok az, de örülök annak, hogy te vagy az, aki ezt mondja
nekem.
- Della hirtelen olyan könnyűnek érezte magát, mint amilyen már
régen nem volt. Pajkos mozdulattal ölelte át Kevin nyakát, a férfi pedig
nevetve ölelte magához. - Vajon miért féltem eddig ennyire tőle? -
kérdezte magában Della.
- Megint teljesítetted a heti célkitűzésedet - váltott át Kevin
közvetlenül egy másik témára -, és ezzel jutalmat érdemeltél ki.
- Kitaláltál valamit? - örvendezett Della.
- Hát biztos nem édességre gondoltam - figyelmeztette szárazon
Kevin.
- Inkább valami olyasmi lebeg a szemem előtt, mint egy kis városi
séta.
- Ez aztán remek lenne! Kevin mosolygott.
- Jó, hát akkor vedd fel a legszebbik ruhádat. Először vacsorázni
megyünk, hogy lásd, mennyire ízlik az éttelmes diéta. Végtére is nem
éhezhetsz tartósan. Hosszú távon veszélyes dolog túl sok súlyt veszíteni.
Így tehát fokozatosan meg kell tanulnod élvezni az evést, anélkül, hogy
azonnal hízni kezdenél.
115
Katherine Granger
Kevin szeme csillogott.

- Aztán várjuk ki, mi lesz az est hátralevő részében. Talán ismét
elmegyünk táncolni, vagy a tengerparton építünk néhány homokvárat.
De az is lehet, hogy hazajövünk, és jól érezzük magunkat. - A hangjából
ítélve a legutóbbi javaslat tetszett neki a legjobban.
Della egy pillanatig azon töprengett, hajlandó-e már a férfival aludni,
vagy pedig nem korai-e még ehhez az idő, de megfogadta, hogy többé
nem vonja kétségbe kettőjükbe vetett bizalmát.
- Egyetértek - válaszolta határozottan. - Csábítóan hangzik.
- Úgy, tehát ezt a pontot is tisztáztuk volna. - Kevin tárgyilagos
hangon folytatta: - Mi lenne, ha most csinálnál még néhány
törzshajlítást? Mondjuk százat? Feszessé teszi a hasizomzatodat.
- Ez megint hasonlít rád - bosszankodott félig vidáman, félig
felháborodottan Della. - Már épp kezdtem hinni abban, hogy az élet nem
csak tornából és futásból áll.
- Így is van - vélekedett Kevin. - De nem péntek előtt.
Látszólag tévedett az előbb, Kevin pedig először ki akarta várni az
elkövetkező pénteket és Della televíziós fellépését, mielőtt újra férfiként
közeledett volna hozzá. Della futólag gondolt arra, mi volna, ha Kevin
teljesen eltűnne az életéből, mihelyt eleget fogyott, miután lezajlott a
tévés szereplés, és elérte a fogyókúra tulajdonképpeni célját.
De azután arra gondolt, amit Kevin az előbb mondott. Ahelyett, hogy
mindig a legrosszabbtól félne, bizalommal kellene a jövőbe tekintenie.
Most arról volt szó, hogy a gyakorlatba ültesse át Kevin tanácsát, és a
legjobb, ha rögtön hozzálát. Mostantól kezdve egyszerűen abból fog
kiindulni, hogy Kevin a személye miatt érdeklődik iránta.
116
Az étlap láttán Della szájában összefutott a nyál.

- A legszívesebben megrendelném az összes előételt - vélekedett, és
rámosolygott Kevinre. - Utána pedig legalább háromféle édességet.
- A párolt lepényhal filét ajánlom kevés citromlével, de olvasztott vaj
és fehér kenyér nélkül, ehelyett válassz inkább friss zöldséget, könnyű
salátát kalóriaszegény öntettel, és egy pohár bort.
Della úgy érezte magát, mintha a hetedik mennyországban lenne. Ez
a szűkös menü több volt annál, mint amit az eltelt tizennégy napban
alkalmanként egyszerre megevett. A római császárok érezhették így
magukat ünnepi lakomáik előtt.
Della elégedetten nézett körül. Kevin Cape Cod déli oldalának egyik
legszebb éttermét választotta. A tágas ablakokon át egyenesen a
fényárban úszó kikötőre lehetett látni. A kikötőn túl az Atlanti-óceán
hullámai itatták át a parti homokot, amely gyöngyként csillámlott az
alkonyi fényben.
Az étterem fehér abrosszal borított asztalain orchideákkal teli
kristályvázák álltak, és kecses tartókban égő gyertyák tették
romantikusabbá a hangulatot.
A háttérben csendes zene szólt, ami még meghittebb légkört
kölcsönzött a szerényen elegáns helynek.
- Még sosem láttalak ilyen csodásan szépnek, Della - mondta hirtelen
Kevin, amire a nő felé fordult, letéve az étlapot.
Della örült a bóknak.
- Én is jobban érzem magam, mint eddig bármikor, és élvezem ezt az
új érzést. - Zavartan javította ki magát. - Akarom mondani, jónak
találom, hogy itt vagyunk.
- Még jobbnak találnám, ha tényleg jobban éreznéd magad, mint
bármikor, és ha ezt be is vallanád magadnak - válaszolta komoly hangon
117
Katherine Granger
Kevin, anélkül hogy levette volna Delláról a szemét. - De természetesen

annak is örülök, hogy most itt vagy velem. Remélem, hogy időközben
eltemetted azt a rögeszmédet, hogy csupán azért megyek el veled ide-
oda, hogy nagyobb legyen az önbizalmad, és hogy gyorsabban fogyj.
Hogyan jártál más férfiakkal? Della ivott egy kortyot a borból.
- Mindig, amikor jártam valakivel, hízni kezdtem. - Elgondolkodva
fűzte hozzá: - Te segítettél nekem abba, hogy megtaláljam az
összefüggést.
- És mi az az összefüggés? - Félek, hogy beleszeretek valakibe.
- Igen, nekem is ez az érzésem. - Kevin hátradőlt a széken, és ujjai
között forgatta a poharát. - Mit gondolsz, ennek talán Jackhez lehet
köze? Della egy pillanatig zavartan hallgatott. Amennyire emlékezni
tudott, Jacket csak egyszer említette meg.
- Ennek meg mi jelentősége van? - kérdezte gondtlan hangon. - Ez a
régi történet már a múlté.
- Ez igaz, és most a jelenben vagyunk. - A férfi előrehajolt, és
megsimogatta Della kézfejét. - Hogyan érzed magad, amikor arra
gondolsz, hogy belém leszel szerelmes? Della egy ideig némán
szemlélte kettejük kezét.
- Hogy megvalljam az igazat, félek, hogy aztán megint elkezdem
teletömni magamat.
- És így elveszíted az önuralmadat? - Pontosan így van.
- De hiszen még egy hétig nálad vagyok, és nem engedem meg, hogy
ez megtörténjék.
- Igen, és azután? - Della nem várta meg, amíg a férfi válaszol. -
Nem, Kevin, az egész kérdésfeltevésnek nincs semmi értelme. Nem
születtem szerelemre, és bele kell törődnöm abba, hogy vagy karcsú és
magányos, vagy...
118
- Vagy micsoda? Della nyugodtan a karjának támasztotta az állát, és

a férfira mosolygott.
- Vagy kövér és boldog.
- És mi lenne akkor, ha karcsú és boldog volnál? - javasolta
mosolyogva Kevin.
Della fájdalmasan sóhajtott.
- Ennél szebbet alig tudok elképzelni.
- És ki mondja azt, hogy ennek vágynak kell maradnia? - A
tapasztalatom - jelentette ki Della. - Néhányszor megpróbáltam. Hiába.
- Talán most minden jól fog menni.
Della elgondolkodva nézett rá.
- Nagyon vonzó férfi vagy, Kevin Frederick - kezdte -, és
nagyszerűen illesz egy igényes nőhöz, de hogy vajon én lennék-e az...
- Várd ki a végét, vacsora után majd móresre tanítalak.
Della érverése felgyorsult.
- Légy óvatos - figyelmeztette félig mosolyogva, félig komolyan. -
Ha még egy szót szólsz, borzalmasan éhes leszek. Nem szabad arról
megfeledkezned, hogy étteremben ülünk. A következmények szörnyűek
lehetnek, olyanok, mintha egy alkoholistát éjszakára bezárnának egy
borospincébe.
- Ó, engem nem zavar az éhséged - tréfálkozott Kevin. - Csak arról
kell gondoskodnod, hogy énrám ne legyen étvágyad.
- Eddig... szóval semmi gondom sincs az éhséggel - bizonygatta
sietősen Della. - Mindenesetre először fordul elő az életemben, hogy
egy férfi jelenlétében nem kell állandóan az evésre gondolnom.
- Akkor mire gondolsz? Della rövid ideig habozott.
- Terád és a tegnapi masszázsra.
Kevin sokáig nézett a nőre, miközben egyre tágabbra nyílt a szeme.
119
Katherine Granger
- Még nem is köszöntem meg neked, hogy tegnap megmasszíroztál.

Ez tulajdonképpen megbocsáthatatlan mulasztás. De ha elnézed nekem,
akkor ma este mindent jóváteszek, és olyan szeretetteljesen dörzsölöm
be a hátadat, hogy nem felejted majd el.
Dellán kellemes érzés lett úrrá, és nem tudta levenni a szemét
Kevinről.
- Ez nagyon csábítóan hangzik.
- Az is, méghozzá annyira, hogy a legszívesebben itthagynám az
ételt, és hazavinnélek az ágyba.
Dellának hirtelen nevetnie kellett.
- Milyen jó, hogy már nem vagyok olyan nehéz, különben
beleszakadnál.
- Tévedés, még sohasem voltál olyan súlyos, hogy ne tudtalak volna
felemelni.
- Hát igen - felelte szárazon Della. - Csak az a kérdés, korábban is
akartad volna ezt.
Kevin leintette Dellát.
- Hát ha rajtam múlott volna, mindjárt az első napon, attól
függetlenül is megteszem, hogy akkor éppen mennyi volt a súlyod.
Vannak olyan dolgok, amikor nem számít az ilyesmi. Az ember egy nap
találkozik egy nővel, és érzi, hogy ő az igazi. Nevezheted ezt sorsnak,
vagy akárminek, a lényeg az, hogy lehetetlen védekezni ellene.
- És úgy gondolod, hogy én vágyok neked az igazi nő? - kérdezte
komolyan Della.
- Igen. - Kevin válasza olyan nyugodtnak és higgadtnak tűnt, mintha
a világ legkézenfekvőbb dolgáról beszélne.
Csendesen ültek és nézték egymást, amíg Della le nem sütötte a
szemét.
120
Mindez túlságosan gyors volt neki, és nem tudta, mit tartson róla.
Valami azonban biztos volt. Kevin mellett úgy érezte, hogy ilyen
egyszerű dolog a szerelem. Eddig mindig azt hitte, hogy türelmesen kell
várni, amíg kifejlődik, és próbára kell tenni. A merőben testi öröm
valami más volt. Azt hitte, hogy jobban tenné, ha a lehető
leggyorsabban elfutna, ahelyett hogy itt maradna, és így egyre jobban
magával ragadná egy olyan érzés, amelyről még azt sem tudta, létezik-e
igazából.
A lelke mélyén azonban tudta, hogy megbízhat Kevin szavában, és
nem jó, ha az ő bizonytalan érzése mindent beárnyékol. Csak az volt
fontos, hogy Kevin nála legyen, emellett minden más háttérbe szorult.
Hirtelen eszébe jutott a Reggeli Terefere című adás és Marcia
Howard. Világossá vált, hogy az életében legalább egy biztos pont
létezett, ez pedig a karrierje volt. Ez pedig attól függött, sikeres lesz-e
televíziós szereplése. Olyan siker, amelyhez Kevin nem csekély
mértékben járul hozzá azáltal, hogy segíti a fogyókúrázásban.
A férfi ezzel a céllal lépett be Della életébe, még ha időközben az az
érzése támadt, hogy sokkal fontosabb és hosszabb távra nyúló szerepet
játszik az életében. Della úgy érezte, mintha válaszút előtt állna. Tovább
mehetett azon a végzetes ösvényen, amelyre akkor lépett, amikor
otthonába hívta Jacket.
De ez teljesen meg is változtathatta az életét.
Amikor elképzelte, mit jelentene, ha a második lehetőség mellett
döntene, az ijedtségtől a torkában kezdte érezni a szívét. Az eddigi út
fájdalmas lehetett ugyan, de azt legalább jól ismerte. Ha a másik utat
választja, ez sok változással járna, Dellának pedig fogalma sem volt
arról, képes-e elviselni. Mindenesetre, harminckét éves volt, aki éveken
át élte a maga megszokott életét.
121
Katherine Granger
Ugyan ki mondta volna neki, hogy egyszerűen sutba tudja dobni

egész eddigi viselkedését? A pincér kihozta a rendelést. Della gyors
pillantást vetett az ételekre, majd Kevinre tekintett. Egyszerre csak
olyan éhség fogta el, mint még soha. Bizonytalanul a villa után nyúlt, és
a lágy lepényhal filébe szúrt. Az első falat sokként érte.
Nem erre a citromos halra volt szüksége, hanem egy doboz pralinére,
vagy kekszre, esetleg egy hatalmas adag fagylaltra.
- Idegesnek látszol - vélekedett nyugodtan Kevin. - Mi baj van?
Della félretette a villát, és vidám arckifejezést erőltetett az arcára.
- Semmi bajom sincs. Csak az a helyzet, hogy hetek óta nem kaptam
egyszerre ennyit enni. Most annál jobban élvezem, és időt engedek
magamnak. Ez minden.
- Olyan biztos vagy benne? Della gyanakvóan nézett Kevinre. Vajon
már megint sejti, mi játszódik le benne? Della úgy tett, mintha most
kellene igazán csak nevetnie.
- Biztos, hogy így van. Mi egyéb is lehetne? - Hát, talán megint
megijesztettelek azzal, hogy a masszírozásról beszéltem.
Della újra kezébe vette a villát, és egy puha sárgarépát vett magának.
- Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben.
- Ne füllents, Della! Az igazságot még el tudom viselni, de azt már
nem, ha valaki nem őszinte.
Della elszörnyedve meredt a tányérjára. Bár pontosan tudta, hogy hal
és zöldség van rajta, képzeletben egy hegy nagyságú csokoládé puding
jelent meg a tányéron. Della lassanként kételkedni kezdett abban, hogy
eszénél van-e. Félretolta a tányért meg az evőeszközt, és Kevin szemébe
nézett.
122
- Hát, jó - jelentette ki olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. -

Tényleg félni kezdek, de nem tőled. Ha a tányéromra nézek, nem azt
látom, ami rajta van, hanem valami édesség jelenik meg előttem.
Ezzel elhallgatott, majd egy idő után elgyötörten folytatta.
- Borzasztóan félek, hogy nem sikerül. Túl nagy a kísértés, nem
tudom legyőzni. Minél inkább el akarom nyomni, annál erősebb lesz.
Az idegeim már teljesen tönkrementek. - Della elnémult, nehogy
csillapíthatatlan zokogásba törjön ki. Még sohasem érezte magát ennyire
magányosnak és elhagyatottnak.
- Nincs elég akaraterőm - suttogta nagy nehezen.
Kevin kinyújtotta a karját, és megfogta Della kezét.
- A félelmed teljesen érthető, kedves, sőt azt is mondhatnám, hogy
hozzátartozik a fogyókúrához. De ne add fel! Már közel vagy a célhoz!
Csaknem eljutottál oda, hogy végleg szakíts a mohósággal, és hogy a
magad kezébe vedd az életedet. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapjaid
gyökeresen megváltoznak, a változások pedig gyakran félelmet
keltenek. Nem szabad meghátrálnod a nehézségek elől. Ha szembenézel
velük, legyűröd őket.
Della csak lassan értette meg, mit akar mondani a férfi, és újra
rátekintett.
- Nem tudom, Kevin. Már saját magamban sem vagyok biztos.
Kevin megszorította a kezét.
- Gyere, menjünk el innen - mondta csendesen, és intett a pincérnek,
hogy fizet. - Megvannak a saját elképzeléseim arról, hogyan
változtathatunk ezen.
Dellát ismét nagy félelem fogta el.
- Amiről beszélsz, sohasem vált be eddig. Minden kapcsolatom
elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy újra enni kezdtem.
123
Katherine Granger
- Most nem így lesz - nyugtatgatta a férfi. - Minden másképp fog

történni.
Dellát azonban nem lehetett ilyen könnyen meggyőzni.
- Miért vagy olyan biztos abban, hogy minden másképp lenne?
Kevin nyíltan nézett a nő szemébe.
- Mert az illető szeret téged, és a szerelem kimozdíthatja sarkából az
egész világot.
Della félig kábultan viszonozta a pillantását. Tényleg szerelemről
beszélt volna? Biztosan tévedett! Egyetlen férfi sem lenne képes arra,
hogy egyszerűen egy étteremben leüljön egy nővel, és azt mondja neki,
szerelmes belé.
Főleg, amikor alig ismeri ezt a nőt. Amíg eljutnak ide, hónapok
telnek el, ilyen vallomást pedig holdfényes éjszakán szoktak tenni,
vörös rózsák és pezsgős koccintás kíséretében.
- Nem tudom elhinni, amit az előbb mondtál - szólalt meg bosszúsan
a nő.
- Ez világos számomra - viszonozta a férfi -, és ezért szeretném
bebizonyítani. - Megkerülte az asztalt, és karon fogta Dellát.
Della úgy érezte magát, amíg nem értek a parkolóig, mintha ködben
járna, és csak az autóban ébredt rá, mi is történik körülötte. Kevin az
esti forgalomban hajtott, a rádióból halk zene szólt. Mindez álom
gyanánt hatott Dellára, amelyből minden percben felébredhet, és a rideg
valóság világában találhatja magát.
Lassan elfordította a fejét, és végignézett Kevin kedves arcán, edzett
testén, izmos karján. Amit az étteremben mondott neki a férfi,
valamilyen okból mindent megváltoztatott. Az élete hirtelen új fényben
tűnt fel, különös volt, hogyan változhat meg néhány szó hatására egy
ember egész életfelfogása.
124
- Olyan csendes vagy - mondta Kevin, és a nőre nézett.

Della tűnődve bólintott.
- Gondolkodom.
- Nem szeretnél velem beszélgetni erről? - Inkább nem - felelte
vonakodva Della. - Odáig még nem jutottam el. Egy kérdésem azért
van. Hogy mondhatsz nekem ilyesmit, amikor alig ismersz? Kevin
vállat vont.
- Tudom, mit érzek. A szerelem a világ legegyszerűbb dolga, ha nem
terheli meg az ember félelemmel.
- Mit akarsz ezzel mondani? - Egyszer valaki elmagyarázta nekem,
hogy a félelem a szerelem ellentéte - válaszolt Kevin. - Ezt kezdetben
nem értettem. Számomra a szerelem ellentéte a gyűlölet volt. A
szerelmet csak fokról fokra fogtam fel annak a pozitív erőnek, amely
életünkben előidézi a szépet. Ha eszerint cselekszünk és megbízunk az
érzéseinkben, nem követhetünk el hibát. Csak az sodor nehézségekbe,
ha kételkedünk az érzéseinkben, a kétely pedig a félelemből ered.
- Nekem a szerelem ezzel szemben mindig valami gondokkal terhes
dolog volt - szólalt meg Della. - A szerelmespárok veszekednek, a
házasságok tönkremennek, a családok szétszakadnak. És mindez azért
történik, mert az egyén igényei széttörik a másikhoz fűződő kapcsát.
- Ez mind nagyon szép, de a problémákat nem a szerelmi érzések
idézik elő, hanem az emberek szerelem nélküli cselekedetei, a túlzott
igények, vagy kívánságok, esetleg a türelmetlenség.
- Gyógyíthatatlanul romantikus vagy.
- Így igaz - helyeselt csaknem vidáman Kevin. - Csak nem zavar? -
Megragadta Della kezét, először az ujjai hegyét csókolta végig, majd
csókokkal borította el csuklóját.
125
Katherine Granger
- Ez a romantikus vénád? - Della megpróbálta elhúzni előle a kezét,

de a férfi nevetve rázta a fejét.
- Nem, Della, semmi esélyed sincs arra, hogy kitaláljad. Ma este
nincs menekvés. Meglátod, hogy csodálatos lesz együtt.
Della azt várta, hogy Kevin a legrövidebb úton haza fogja vinni, ám
a legnagyobb meglepetésére egy kis idő múlva a hyannisi repülőtérnél
álltak meg.
Szerencséjére időközben meglelte régi nyugalmát, és higgadtan ezt
kérdezte: - Mit jelentsen ez? Kevin odahajolt hozzá, és szájon csókolta.
- Várd ki a végét, jó? Della kiszállt, és látta, hogyan nyitja ki Kevin a
csomagtartót.
- Áruld már el végre, hogy mit akarsz! - kiáltotta türelmetlenül. -
Vagy talán azt akarod bemesélni, hogy kereket kell cserélned? - Azt
azért nem. - A férfi derűs pillantást vetett Dellára. - Csak kiveszem a
poggyászt - ezzel két útitáskát tartott a magasba -, ebben is csak a
legszükségesebb holmi van.
- Hát ez meg mire jó? - Majd meglátod. Most egy kicsit kirándulunk.
- Kevin az egyik táskát a hóna alá szorította, a másikat a kezébe vette,
míg a másik kezével megfogta Della csuklóját.
A nő azonban vonakodott attól, hogy Kevint kövesse.
- Először tudni akarom, miről beszélsz.
- Csábításról - állapította meg feltűnően tárgyilagosan Kevin. -
Romantikáról, fekete csipkés hálóingekről, pezsgőről és rózsákról.
- Ostobaság - mondta határozott hangon Della, és keresztbe fonta a
karját.
- Ahogy akarod. - Kevin biztos léptekkel tartott a fogadóépület felé,
Dellának pedig a férfi után kellett futnia, hogy utolérje.
- Állj már meg! Most azonnal elárulod nekem, miben sántikálsz.
126
Kevin vállat vont, kinyitotta az ajtót, és meglazította a nyakkendőjét.

- Minden rendben, Alvin? - kérdezte egy fiatalembertől, aki a
váróterem egyik karosszékében ülve a tévét nézte.
Alvin felnézett, és elmosolyodott.
- Minden rendben, Kevin. - Elismerő pillantást vetett Dellára. - Már
ideje volt, hogy találj magadnak egy remek nőt - jegyezte meg,
megigazította ellenzős sapkáját, és egyedül hagyta őket az üres
váróteremben.
- Na, ebből elegem van - mondta haragtól remegő hangon Della. -
Torkig vagyok a titkolózásoddal. Vagy elmondod, mit akarsz tenni,
vagy sikítani kezdek. Rajtad múlik, Kevin.
- Lakosztályt foglaltattam egy nantucketi szállodában. Alvin pilóta,
és a gépével rögtön odavisz bennünket. A repülőtérről luxusautóval
megyünk a hotelbe. - Kevin a két útitáskára mutatott. - Ezenkívül
bátorkodtam néhány holmit venni.
- Két egész táskára valót? - Nem, csak az egyikben vannak új ruhák,
a másikban a saját régi holmim van, amit már korábban becsomagoltam.
Ugye, velem jössz? - Nem is gondoltam, hogy megkérdezel. Ahogy
viselkedsz, még szerencsésnek mondhatom magam, ha nem a hajamnál
fogva akarsz magad után húzni.
- Ezt később még mindig megtehetem, ha makacskodsz.
Della zavartan hallgatott. Kevin nyilvánvalóan tudta, mit akar, és
mindent megtett annak érdekében, hogy keresztülvigye az akaratát.
Azonban Dellának tulajdonképpen tetszett, amit a férfi csinál, főleg ha
ő, Della Daniels volt vágyainak célja.
- Nos, ha már itt vagyunk... - mondta elnyújtva, és kisimította arcába
hulló fürtjeit.
Kevin mosolyogva nyújtotta oda Dellának a karját.
127
Katherine Granger
- Útközben kipihenheted magad egy kicsit, később úgysem lesz rá

időnk.
- Mire? - ugratta Della. - Egy kellemes forró fürdőre - mosolygott -,
vagy talán az ágyban elköltött reggelire? - Én a magam részéről az
utóbbira szavazok. - Kevin a kis sportgépbe segítette a nőt. - És minden
egyébre, ami még az eszembe jut.
- Kivétel nélkül? Kevin helyet foglalt a Della melletti ülésen, és
szenvedélyesen megcsókolta a nőt.
- Igen, kivétel nélkül.
128
8. FEJEZET
Nantucket szigete a repülőgépből letekintve csillogó ékszernek hatott

a sötét óceánban. A gép leereszkedett a koromfekete égboltról, és
követte a leszállópálya fényjelzéseit. A kerekek talajt fogtak, a gép a
fogadóépület elé gördült és megállt.
Alvin, a pilóta kirakta a két útitáskát.
- Holnap kilenckor? - Úgy van - felelte Kevin, búcsúzóul kezet
szorított vele, majd átkarolta Dellát.
A repülőtér előtt ezüstszürke limuzin várta őket sofőrrel. A kocsiban
egy palack pezsgő, és két kristálypohár állt készenlétben. Della helyet
foglalt a bőrülésen, és megtöltötte a poharakat.
- Igyunk kettőnk boldogságára! - mondta Kevin.
Della megismételte a férfi szavait. Ivott egy kortyot, és élvezte a
finom ital ízét. Tulajdonképpen szívesen húzódott volna közelebb
Kevinhez, de nem volt bátorsága hozzá, így inkább a kocsi sarkában
maradt. Kevin gyengéd tekintetétől és a szemében csillogó tűztől
minden porcikája remegett. Egyre jobban örült annak, ami várt rá. Még
sohasem volt annyira tudatában saját érzékiségének, mint ebben a
pillanatban.
Az autó megállt egy vörös téglából épült, fényárban úszó tekintélyes
épület előtt. Valahonnan nevetés hallatszott, amely azután szertefoszlott
az éjszaka csendjében. A limuzin továbbindult, Kevin és Della pedig,
kéz a kézben, a szálloda bejárata felé ment.
A kovácsoltvas kapun át egy tágas, keleti szőnyegekkel teli
előcsarnokba léptek. A falak mellett virágcsokrokkal megrakott
129
Katherine Granger
mahagóni asztalok álltak, az arany keretes tükrök visszaverték a

hatalmas kandallóban lobogó tűz fényét.
A portásfülkében egy ősz hajú férfi ült, aki kedélyesen pipázgatva
újságot olvasott. Amikor meglátta az érkezőket, mosolyogva felállt.
- Önök bizonyára Mr. és Mrs. Frederick.
- Igen - válaszolta magától értetődően Kevin, miközben Della
némileg zavartan nézett félre.
- Kívánságának megfelelően rendeztük be a lakosztályt, Mr.
Frederick.
Bizonyára jól fogják érezni magukat.
- Bizonyára - helyeselt Kevin, majd átadta a csomagjaikat egy
londinernek, akit Dellával együtt követett a lépcsőn.
- Egy teljes lakosztályt béreltél egyetlen éjszakára? - kérdezte
csendesen Della.
- No, és? Végtére is azt szeretném, hogy éppen ez az éjszaka legyen
felejthetetlen számodra.
Della némán figyelte, ahogyan a londiner kinyitja az ajtót, és az első
szobában leteszi a csomagokat. Mialatt Kevin borravalót adott a fiúnak,
Della körülnézett az elegáns lakószobában. A padlót vastag
perzsaszőnyeg borította, a kandalló előtt krémszínű selyemdívány állt,
mellette egy könyvekkel, újságokkal, és egy tál friss gyümölccsel
megrakott alacsony asztal és két karosszék, amelynek huzata a
díványéval azonos anyagból készült. Üvegezett tolóajtó vezetett ki a
lakosztályhoz tartozó kis teraszra.
- Meseszép - álmélkodott csillogó szemmel Della. - De komolyra
fordítva a szót, Kevin, ezt nem kellett volna. Semmi kifogásom nem lett
volna, ha hozzám megyünk.
130
- De ez a hely biztosan még több örömet fog jelenteni. - Kevin egy

ezüst pezsgősvödörből elővett egy palackot, ügyesen felbontotta, és
megkérdezte Dellát: - Nem akarsz először megfürödni? Utána
megnézheted a fekete útitáskában, hogy nem találsz-e valami
kényelmesebb ruhát. Addig itt várok rád.
- Nem fogsz unatkozni? - Ellenkezőleg, ez még jobban megnöveli az
örömömet, ezenkívül szeretném látni, hogy állnak rajtad a ruhák.
Della bizonytalanul bólintott, a hálószobába ment, és becsukta maga
mögött az ajtót. Másodpercekig a falnak támaszkodott, és körülnézett a
szobában. Az ágy kék selyemből készült baldachinja illett az
ágyterítőhöz.
A padlót kínai szőnyeg borította, a márványkandallóban
hangulatosan pattogott a tűz, előtte pedig egy kétszemélyes heverő állt,
amelyen ugyancsak kék selyempárnák hívogatták a vendégeket egy kis
kandalló előtti pihenésre.
Az ágy melletti kerek asztalkán vörös rózsákkal teli drága
kristályváza állt.
Della kíváncsian nyitotta ki a fekete útitáskát, amelyben egy üveg
francia parfümöt, egy doboz illatos púdert, egy fehér selyemhálóinget,
és egy hozzá illő leheletfinom csipkéből készült fésülködőköpenyt talált.
A nő ámulva, de egyben boldogan szorította arcához a puha anyagot.
Kevin valóban mindent megtett annak érdekében - gondolta -, hogy
különösen szép legyen az első közös éjszakánk. - A fürdőszobába
sietett, kinyitotta a fehér márványkád csapját. Mindent tiszta szívből
akart élvezni. Ki tudja, átél-e még egyszer valaha ilyesmit.
131
Katherine Granger
Della bekölnizte a csuklóját, nyakát és a fülcimpáját, aztán kritikus

szemmel nézett a tükörbe. Ugyan még nem volt olyan karcsú, mint egy
manöken, a habkönnyű anyag azonban jól hangsúlyozta kerek idomait.
Elégedetten bújt a selyemköpenybe, megkötötte az övet, és az
elsötétített hálószobán keresztül a nappaliba ment, Kevin a díványon ült.
Levette a zakóját, meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta az ingét.
Az ingujját könyökig tűrte fel, így Della láthatta az alkarját borító szőke
szőrzetet. Csupán akkor nézett fel, amikor Della becsukta maga mögött
az ajtót.
- Sokáig tartott, amíg elkészültem? Kevin elragadtatva nézett rá, és a
fejét rázta.
- Nem. Rád mindig érdemes várni.
Della megállt a férfival szemben. Kevin kinyújtotta karját, és két
kezét a pongyola bő ujjába dugta.
- Gyere ide. - Mély és száraz volt a hangja.
Della vonakodva maradt a helyén, ám Kevin előrehajolt, és a nő
csípőjéhez szorította az arcát.
- Csodálatos, milyen illatos vagy.
Della remegett a vágytól, mialatt Kevin kioldotta a köpenyt
összefogó vékony övet, és a selymen át megcsókolta a testét.
A nő boldogan ült le Kevin mellé a díványra.
- És milyen finom a bőröd - suttogta, majd a nyelve hegyével
odaadóan végigtapogatta Della fülcimpáját.
Della behunyta a szemét, és kezével megszorította a férfi hátát.
- Neked is - suttogta.
Kevin kezét Della csípőjére, majd combjára csúsztatta, miközben
ajkával a nő száját kereste.
132
- A tested egyszerre izmos és puha, éppen a megfelelő helyeken

domború.
Olyan nőies vagy.
Della átölelte a férfi nyakát, és vágyakozva húzta magához.
- Ne beszélj többet - kérte csendesen. - Csókolj meg! Kevin egy
darabig nem érintette meg Della száját, aki csak forró leheletét érezte.
Azután ajkát a nőére szorította, és sóhajtva túrt bele dús hajába.
- Megőrjítesz, Kevin. - Della hozzásimult, és ingerlő lassúsággal
simogatta végig a nyelvével Kevin arcát. Ezután hosszú percekig
szerelmes csókban forrt össze az ajkuk.
Kevin egy kissé felemelte a fejét, miután játékosan beleharapott
Della alsó ajkába.
- Tetszik a lakosztály? - Álomszép.
- És amit vettem neked? - Ó, Kevin, egyszerűen mesebelinek
találom. És neked hogy tetszik? Kevin mosolyogva rejtette arcát Della
hajába.
- Nekem éppúgy tetszik, de nem is sejtettem, hogy ennyire kívánatos
leszel benne.
Della úgy érezte, lángra gyúl a vágytól. Kevin vad szenvedéllyel
csókolta meg a vállát és a nyakát, mialatt kezével a mellbimbóját
simogatta.
A férfi kiszabadította Della vállát a hálóingből, megsimogatta és
megcsókolta a keblét, a nő már-már azt hitte, hogy elemészti a forróság.
Vadul dobogott a szíve, és a vágyakozástól csaknem elállt a lélegzete.
Della egyre nyugtalanabbá vált, egyre többet akart, nem tudott
betelni a férfi becézgetésével. Kevin egyszerre tudta a kezével, ajkával,
és nyelvével fokozni a mámort. Della vágya már a fájdalom határát
súrolta.
133
Katherine Granger
Mindenütt érezni akarta a férfi kezét, meztelenül akart hozzásimulni

Kevin meztelen testéhez.
Kevin egyre csak a nő kemény mellbimbóit csókolgatta, és ettől
Della ereiben egyre forróbban és sebesebben áramlott a vér. Remegő
ujjakkal kezdte kigombolni Kevin ingét. Alighogy elkészült,
végigsimította a férfi izmos felsőtestét. Della kéjesen felnyögött.
Kevin felegyenesedett, majd teljesen levetkőzött.
- Több helyre van szükségünk - mondta rekedt hangon. - Ostobaság
lenne, ha megelégednénk ezzel a keskeny heverővel, amikor a
szomszédban egy tágas ágy vár ránk.
Della felhős tekintettel mosolygott a férfira.
- Tökéletesen igazad van, de akkor fel kell állnom, amire már nem
vagyok képes.
- Nem is szükséges. - Kevin átkarolta Dellát, és felemelte, mintha
pihekönnyű lenne.
Della számára a hálószobába vezető út Kevin karjaiban olyannak
tűnt, mintha a múltból a jövőbe utazna. A rövid út a lelkében
lejátszódott változást jelképezte: régi énje semmivé vált, és új életre
kapott a lelke mélyén szunnyadó remény. Della a férfi széles mellkasára
hajtotta a fejét. Eddig még sohasem érezte ilyen jól, ilyen biztonságban,
főképpen pedig ennyire nőiesnek magát.
Hirtelen ráeszmélt, hogy ezúttal sikerülni fog karcsúnak maradni,
mert Kevin volt az a férfi, akire egész életében vágyott.
A férfi óvatosan lefektette az ágyra, Della azonban továbbra is
átkarolta a nyakát.
- Olyan boldog vagyok, hogy megtaláltuk egymást.
Kevin nevetve nyújtózott ki mellette az ágyon, és simogatni kezdte.
134
- Én is. - Csókkal borította el Della keblét, és magához szorította a

nőt.
Amikor először megláttalak, csaknem elállt a szívverésem, annyira
szépnek találtalak.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem is zavart a súlyfeleslegem? -
Della alig volt képes felfogni, amit hallott.
- Egyáltalán nem zavart. Csak rád kellett néznem, és máris beléd
szerettem. - Kevin szemével Della tekintetét kereste. - Nem hiszed el,
amit most mondtam, ugye? Úgy gondolod, hogy minden férfi sovány
nőt akar, miközben a szerelemnek semmi köze nincs a külső
megjelenéshez. A másik ember lénye a döntő. A tiéd pedig rabul ejtett.
Szeretlek.
- Kérlek, ne mondd ezt, Kevin! - suttogta alig hallhatóan Della. -
Hadd élvezzük ezt az éjszakát. Ha több lesz egynél, csodálatos dolog, de
ha nem...
- Erre még gondolnod sem szabad, Della - szakította hevesen félbe a
férfi, - Az életemet akarom megosztani veled, nem csak egyetlen
éjszakát.
Della tekintete még mindig enyhe kételkedésről árulkodott, és
szomorúan rázta meg a fejét.
- Gyógyíthatatlan romantikus vagy.
- Romantikus lennék csak azért, mert tudom, hogy szeretlek? -
kérdezte gyengéden a férfi. - Nem vagyok az, csupán az érzéseimre
hallgatok.
- De hiszen olyan rövid ideje ismersz. - Della kínlódva igyekezett
elnyomni a kételyeit. Hiába. - Csak azt kell mondanod, hogy szeretsz -
könyörgött neki.
135
Katherine Granger
- Aludj velem, ez minden, amire ebben a pillanatban kérlek - fűzte

hozzá, miközben csillogni kezdett a szeme.
- Igen. Ez az, amit eddig rosszul csináltál, Della. Megelégszel
valamivel, noha a sokszorosát érdemled meg. Legyél igényes, és ne
elégedj meg a szexszel, ha felajánlom neked a szerelmemet.
Della a férfi világos és nyílt szavainak hatására úrrá lett végre
minden kételyén.
Behunyta a szemét, magához vonta a férfit, és a vállára hajtotta a
fejét.
- Ó, Kevin - tört ki belőle a sóhaj. - Hiszen én is annyira szeretlek.
Della érezte, ahogyan a férfi erős karja átfogja, szenvedélyes csókja
pedig egészen magával ragadta. A férfi nyelve még forróbban nyomult
Della szájába. Mámorosan simogatta a csípőjét és combját, majd az ajka
követte a kezét.
Kevin végigcsókolta, egészen a lábujja hegyéig, majd nyelve újból
felfelé vándorolt Della testén, aki mohón szorította magához a férfit.
- Akarlak - suttogta fojtott hangon Kevin. - Egészen. Olyan mélyen
akarok elmerülni benned, hogy eggyé váljunk.
Della teste a vágytól megfeszülve simult oda Kevinéhez. Ebben a
pillanatban senki és semmi sem tudta volna kiszakítani Kevin karjaiból,
és Della tudta, hogy összetartoznak.
Csendesen ejtette ki a férfi nevét, aki egész testével beborította.
Kevin szájon csókolta, óvatosan belehatolt, Della pedig magához
szorította Kevin csípőjét.
Kevin a kéj mámorától felnyögve kezdett mozogni, magával ragadva
a izgalomtól kábult Dellát, mintha egyikük a másikért lenne teremtve.
Miközben a férfi egyre hevesebben vezette Dellát vágyainak
beteljesülése felé, a nő teste remegett az örömtől.
136
- Ó, Kevin, kérlek, soha ne hagyd abba! Úgy érezte, megszűnik

körülötte a világ, és a gyönyör csúcspontján egészen eggyé váltak.
Átölelték egymást. Ezen az éjszakán egyikük sem aludt.
Újra meg újra átélték a szerelem mámorát, és csak akkor aludtak el,
amikor már hajnalodott.
Della hirtelen felriadt.
- Kevin! - kiáltotta. - Fel kell kelnünk. Kilenckor a repülőtéren kell
lennünk.
- De nem ma reggel - mormogta álomittasan Kevin, és
elmosolyodott.
- Nem? - Della elégedetten feküdt vissza a párnára. - Akkor az egész
nap előttünk áll! - Az egész nap - ismételte meg halkan Kevin. - Két
éjszakára béreltem ki a lakosztályt. Tehát még nagyon-nagyon sok
időnk van.
Egymáshoz simultak, és a következő pillanatban már ismét álomba
merültek.
Kevin tíz órakor olyan meghitt csókkal ébresztette fel Dellát, hogy a
nő teste egészen beleremegett.
- Ne keljünk fel? Tizenegyre kérettem a reggelit a szobába, és
utána... no, majd meglátjuk.
Della azonban nem akart ennyi ideig várakozni. Kevinhez bújt, és
simogatni kezdte. Röviddel később érezte, milyen sikeresnek bizonyult
a csábítása.
- Hiszen te igazán telhetetlen vagy - állapította meg Kevin boldogan.
- Igen - válaszolta lihegve Della. - Igen, az vagyok.
137
Katherine Granger
Della a visszaúton úgy érezte, hogy az álomból visszatér a valóságba.

Este fél tizenegykor szálltak le Hyannisben, és rögtön Della házához
hajtottak. Della meghökkent, amikor hazaértek. Valami furcsa volt, de
nem tudta rögtön, hogy mi. Aztán feltűnt neki, hogy a házban ég a
villany.
- Meg mertem volna esküdni rá, hogy minden lámpát eloltottam,
amikor elindultunk hazulról - gondolkodott hangosan, és ugyanebben a
pillanatban felfedezett egy autót a ház előtt. - Ott parkol valaki -
állapította meg izgatottan.
- Talán betörtek a házba, és éppen kint van a rendőrség.
Kiszállt, és a ház bejáratához sietett. Már az előszobában hallotta,
hogy megy a tévé. Mit jelentsen ez? Inkább zavartan, mint félve lépett a
nappaliba, és megdöbbenve állt meg az ajtóban. Az anyja és a
féltestvére kényelmesen, nevetgélve ült a díványon. Jól szórakoztak a
tévé műsorán, miközben a körmüket lakkozták.
- Ó, csak ti vagytok - mondta megkönnyebbülten Della.
Mindketten felnéztek, az anyja felállt, és kitárt karokkal jött feléje.
- Della, drágám, végre itthon vagy! - Igen, végre itthon vagyok, de ti
mit csináltok itt? Sheila, aki még mindig a díványon ült, jót nevetett.
- Ez már megint a jó öreg Della. Először meghív bennünket, azután
pedig megfeledkezik az egészről. - Ebben a pillanatban Kevin Della
mögé lépett, mire Sheila szeme felcsillant. - Kit üdvözölhetünk
körünkben? Van egy apró titkod, Della, amit csak magadnak akarsz
megtartani? Dellát elfogta a pulykaméreg. Ó, mennyire gyűlölte ezt a
rejtett utalásokkal és egyértelmű flörtölési szándékkal teli hangot! Kevin
felé fordult, és mélységesen elszomorodott. Kevin úgy tekintett
Sheilára, mintha ő lenne az egyetlen nő a világon. Della szeme könnybe
lábadt, gyorsan elfordult, és kisietett a házból.
138
- Rögtön jövök - szólt vissza színlelt vidámsággal. - Csak behozom a

csomagomat.
Kint az autónak támaszkodott, míg kissé megnyugodott. Miért kell
Sheilának éppen akkor felbukkannia, amikor ő beleszeretett valakibe?
Remegő kézzel vette ki a csomagtartóból az útitáskákat. Alighogy
visszaért a házba, máris meghallotta Sheila csilingelő kacagását és
Kevin mély hangját.
Megrendülve állt meg az előszobában, és behunyta a szemét. Ami
most történt, végtelenül igazságtalan volt.
- Della! - rázta fel gondolataiból az anyja.
- Fáradt vagyok - mentegetőzött gyorsan, és bizonytalanul
mosolyogni kezdett. Csak nagy erőfeszítéssel tudott az anyja szemébe
nézni, aki úgy hatott rá, mint egy második Sheila, bár látszott rajta, hogy
öregszik. Egykor szőke haját befesttette, szeme körül finom ráncok,
szája szögleténél pedig vékony barázdák húzódtak.
Ennek ellenére még mindig csinos volt, sőt, a koránál jóval
fiatalabbnak hatott. Della úgy érezte, mintha életében először látná az
anyját, és meglepődve érzékelte kissé szomorú tekintetét, de
szeretetteljes mosolyát is.
- Megint lefogytál - állapította meg az anyja. - Milyen jól nézel ki!
Köze van ennek a kedves Mr. Frederickhez? - Ő a magánedzőm. Jövő
pénteken fellépek Bili Morfon műsorában, Marcia pedig azzal
fenyegetett, hogy felmondja a barátságunkat, ha addigra nem leszek
karcsúbb.
Döbbenetes, milyen kevéssé változik az idő múlásával az ember
viselkedése - gondolta Della. Az anyja, szokásához híven érdeklődést
színlelt, mialatt ő maga ismét úgy tett, mintha ez közömbös volna
számára.
139
Katherine Granger
- Della, hiszen ez csodálatos! - örvendezett az anyja.

Della arra gondolt, hogy elnyerheti anyja szeretetét azzal, ha egy
ilyen közismert műsorban szerepel. De ő ezt tulajdonképpen nem akarta,
csak arra vágyott, hogy őt magát szeressék, mégpedig feltétel nélkül. A
szeretet önzetlen, amelyet nem kell kiérdemelni.
- Igen, nyilván az - felelte tompa hangon, és hátat akart neki
fordítani, de az anyja karon ragadta.
- Büszke vagyok rád, Della - jegyezte meg nyugodt hangon.
- Ugyan, anya, az egész dologban semmi különös sincs. A könyvem
a sikerlista élén áll, a kiadóm pedig természetesen ki akarja használni
ezt a helyzetet.
Elindult fölfelé. Amikor már a lépcső felénél volt, hallotta, amint az
anyja aggodalmas hangon kérdezi: - Della, nem örülsz a sikerednek? -
Miért örülnék? - Nos, én örülnék, ha annyit értem volna el, mint te -
válaszolta az anyja.
- Nézd, anya - mondta hátrafordulva Della. - Éppen erről van szó.
Soha nem kellett megküzdened semmiért sem. Minden teljesült, amit
csak akartál.
Mondhatni ezüsttálcán szolgáltak fel neked mindent. Te és Sheila
ebben úgy hasonlítotok egymásra, mint egyik tojás a másikra.
Ekkor ijedten állt meg. Az anyja arca eltorzult a fájdalomtól. Della
hirtelen úgy érezte, mintha saját magát látná tükörbe pillantva. Egy
darabig tanácstalanul hallgatott. A legszívesebben megölelte volna az
anyját, megosztva vele a fájdalmát, de az évek során ébren tartott
kételye arra indította, hogy ne árulja el érzéseit. Zavarodottan figyelte
anyja megváltozott arckifejezését, majd sietősen felment az emeletre, és
feltépte a hálószoba ajtaját. Ekkor alulról újra felhangzott Sheila, majd
rögtön rá Kevin jóízű nevetése.
140
Della úgy érezte, mintha örvény ragadta volna vissza a múltba.

Minden olyan volt, mint régen: a kínok, a félreértés, természetük
kölünbözősége, mely az anyjától és húgától elválasztotta. Della ki akart
rohanni a házból az éjszakába, egyre messzebb és messzebb, megállás
nélkül. Arra vágyott, hogy átjárja a friss levegő, ami elfeledteti vele égő
kínját, hogy újra szabadon tudjon lélegezni. De csak állt egy helyben,
kedveszegetten, magányosan.
Della bevitte az egyik útitáskát Kevin szobájába, anélkül, hogy még
egyszer körülnézett volna. Nem akarta, hogy gyengéd érzések kerítsék
hatalmukba. Mostantól kezdve nem fog törődni érzéseivel. Csatlakozik
a többiekhez, vidám lesz, és velük együtt nevetgél majd. Az anyjával,
Sheilával mindenek előtt pedig Kevin Frederickkel.
Nem sokkal ezután kiürítette a saját táskáját, és olyan hevesen rúgott
bele, hogy az útitáska a szoba szemközti sarkáig csúszott a padlón.
Kit is akar tulajdonképpen becsapni? Della egész testében remegett a
haragtól - és az éhségtől. Farkasétvágya volt! Lázasan nézett körül, noha
Kevin már két héttel ezelőtt gondoskodott arról, hogy eltűnjenek
édességkészletei.
Della egy olyan házban élt, amelyből hiányoztak a szükséges
élelmiszerek, ez pedig ugyanolyan rossz volt, mintha megvonták volna
tőle a levegőt.
Nyugtalanul járkált fel-alá a szobában, miközben a
legínycsiklandozóbb nyalánkságokat képzelte maga elé. Feltépte az
összes fiókot - miközben jól tudta, hogy nem találhatja meg azt, ami
után oly lázasan kutat. Ha legalább volna valaki, aki meg tudná érteni őt
és a mohóságát! Behunyta a szemét, és a süteményekre gondolt. Talán
legalább az édes ízt érezni fogja.
- Della! A nő hátrafordult, és látta, hogy Kevin az ajtóban áll.
141
Katherine Granger
- Igen, mi az? - Hogy vagy? - húzta be az ajtót maga után a férfi.

- Jól. - Della óvatosan hátrált egy lépést.
- Egészen biztos, hogy jól érzed magad? - Természetesen. Miért
kérdezed? - Dühös vagy, amiért itt van az édesanyád és a nővéred? -
Hozzászoktam ahhoz, hogy beállítsanak.
- Akkor miért remegsz ennyire? Della a háta mögé rejtette a kezét. -
Biztosan tévedsz. Nem remegek.
- Nem vagy éhes? Hiszen reggeli óta nem ettünk semmit. - Kevin
elmosolyodott. - Túlságosan el voltunk foglalva, emlékszel? Della
ijedten érezte, hogy az édességek izgató képeit egy másfajta izgalom
váltotta fel. Lehet, hogy nem is édességre, hanem Kevin szerelmére
vágyik? Ebben a pillanatban Sheila a földszintről felkiáltott neki: -
Della, melyik szobában aludjak? Della bizonytalanul az ajtó felé nézett.
Kevin lassan közeledett felé.
- Talán nem is vagy éhes, hanem valami mást akarsz.
- Nekem... nekem Sheiláról kell gondoskodnom.
- Miért, hiszen kiismeri magát ebben a házban, vagy tévedek? Della
fürkésző pillantást vetett Kevinre. Tényleg szívesebben lenne vele
együtt, mint a szép nővérével? Az ajtóhoz akart menni, Kevin azonban
gyorsabb volt, egyszerűen megfordította a kulcsot a zárban, és eloltotta
a villanyt.
- Della? - Sheila egyre türelmetlenebbé vált. - Hagyd abba a
hülyéskedést, tudom, hogy bent vagy.
Della lihegett. A kötelességének tartotta, hogy segítsen Sheilának, és
kétségbe volt esve, amiért nem mozdulhatott el.
- Tényleg nem vagy éhes, Della? - kérdezte gyengéden Kevin.
Hiszen te szórakozol rajtam! - gondolta hirtelen a nő, és elöntötte a
harag.
142
Egy ugrással az ajtónál termett, de Kevin újra megelőzte, magához

szorította, és ezt suttogta a fülébe: - Éhes vagy, Della? A nőn egyre
jobban elhatalmasodott a férfi utáni vágy, mégis megpróbált ellenállni.
Némán megkísérelte, hogy kiszabadítsa magát Kevin öleléséből, a férfi
azonban nem engedte el. Ehelyett lassan az ágy felé közeledett magával
húzva Dellát, és újból megkérdezte: - Éhes vagy? Della mindkét öklével
mellbe vágta Kevint, de próbálkozása nem járt sikerrel. Kevin magasra
emelte, és addig forgott vele körbe-körbe, amíg el nem szédült. Azután
az ágyra fektette, és testének súlyával a párnára nyomta Dellát.
- Hagyd abba! - szólalt meg félénken Della. - Az anyám és a.
nővérem kint áll az ajtó előtt.
- Most nem tudom abbahagyni - mondta Kevin, és szenvedélyes
csókokkal árasztotta el Della nyakát, fülét, végül pedig a száját. -
Mondd meg, mit szeretnél - bíztatta fátyolos hangon a nőt, miközben
kigombolta a blúzát, de eközben sem hagyta abba testének simogatását.
Della hirtelen már nem tudott ellenállni Kevinnek. Elfogta a vágy,
kinyitotta Kevin ingét, ajkával és ujjaival cirógatta és csókolgatta a férfi
csupasz mellkasát.
- Gyere, gyorsan - suttogta, és kibújt a ruháiból.
- Della! - hallatszott újra Sheila hangja a folyosóról. - Hol a csodában
vagy? Della csendesen felnevetett, miközben segített Kevinnek levenni
a nadrágját. Rövidesen olyan viharos szerelmi mámorba estek, amilyet
még sohasem éltek át. Kevin minden további előjáték nélkül behatolt
Della testébe, és olyan szenvedéllyel vette birtokába, amilyenről Della
még álmodni sem mert.
Minél többet akart tőle Kevin, annál többet adott neki. Körmeit a
férfi vállába mélyesztette, amire Kevin még élénkebb mozdulatokkal
válaszolt. Ritmusuk az érzéki vágyak vad táncáig fokozódott, és úgy
143
Katherine Granger
érezték, mintha vulkán tört volna ki, amikor közösen elérték a

csúcspontot. Nem sokkal később Della kimerülten hevert Kevin alatt és
várta, hogy elsimuljanak a gyönyör érzetének utolsó hullámai is.
- Nos, még mindig éhes vagy? Della mély lélegzetet vett.
- Nem.
Kevin megsimogatta.
- Neked ugyanis nem az evés a fontos. Egyes egyedül szerelemre van
szükséged.
Della percekig figyelte, hogyan súrolja a ház előtt elhaladó autók
reflektorának fénye a mennyezetet.
- Honnan tudod? - kérdezte végül.
- Ismerlek.
- Ennyi idő után? - Igen. - Kevin kinyújtózott a nő mellett, aki még
szorosan bújt hozzá.
- Szeretlek - mondta csendesen Della. - Én is téged. Bizonyítsam be
még egyszer? - Már megint? - kérdezte nevetve Della.
Kevin együtt nevetett vele.
- Igen, úgy látszik nem tudok betelni veled.
- Tényleg? Elképesztesz.
- Te is engem - viszonozta komolyan Kevin.
Della elgondolkozva nézett rá. Szívesen megkérdezte volna a férfit,
mi a véleménye Sheiláról, de nem bízott magában.
Kevin azonnal észrevette, hogy Dellát foglalkoztatja valami.
- Mi baj van? Della vonakodott, végül megrázta a fejét.
- Semmi baj sincs.
- Valami mégis nyugtalanít - állította makacsul Kevin.
- Én... - Della elhallgatott, aztán elmosolyodott, és megcsókolta
Kevint.
144
- Én csak azt szeretném, hogy még egyszer bebizonyítsad a

szerelmedet.
Kevin pedig örömmel tett eleget Della kívánságának. Ezúttal sok időt
fordítottak egymásra, gyönyörük minden pillanatát kiélvezték.
Valamikor később, egymást szorosan átölelve merültek álomba.
Della azonban hirtelen felébredt. Felegyenesedett, és tűnődve
figyelte Kevin arcát.
- Szeretlek - suttogta alig hallhatóan, de mialatt kiejtette ezt a szót,
megfoghatatlan félelem lett rajta úrrá.
Valami rossz közeledett feléje. Tudta, hogy amikor az anyja és
Sheila vele együtt vannak, mindig történik valami.
- Fuss gyorsabban! - kiáltotta Kevin, amikor Della a reggeli

kocogásnál egyre lassabban mozgott. - Mi jár az eszedben? - Tessék?
Hogyhogy? - Csak azt ne mondd, hogy a velem együtt töltött hétvége
zavart ennyire össze.
- Na, jó - válaszolta szárazon Della. - Az anyámra és Sheilára
gondolok, nem pedig rád.
- És mire jutottál? Della összeráncolta a homlokát.
- Sheila azt mondja, hogy meghívásra jöttek, de én sem őt, sem az
anyámat nem hívtam ide. Ebből az következik, hogy ők maguk
határozták el a látogatást, hogy boldogtalanná tegyenek.
- Na, neked is jó véleményed van a családodról.
- Tudom, milyen szörnyen hangzik az ilyesmi, Kevin - ismerte be, és
felsóhajtott, - De tény, hogy Sheila meg én féltékenyek vagyunk
egymásra, mióta világra hozott bennünket az anyánk.
145
Katherine Granger
- És ehhez anyátok mit szól? - Kezdettől fogva jobban szerette

Sheilát. - Della egyre fáradtabban kocogott.
Kevin futó pillantást vetett Dellára.
- Ez tényleg így van, vagy csak beképzeled az egészet? - Nem, így
volt, és így is van - felelte ingerülten Della. - Sheila már kiskorától
fogva szép volt, és ennek megfelelő sikereket aratott.
- Nos, egy szempontból igazad van - bólintott Kevin. - A nővéred
valóban csinos.
Della hirtelen megállt.
- A nővérem nyilvánvalóan új hódolót szerzett.
- Egy pillanat, én csak azt mondtam, hogy csinos, nem pedig azt,
hogy meg akarok vele szökni.
- Még nem akarsz, de ne aggódj, majd ez is be fog következni. Az
ilyesminek ugyanis már hagyománya van nálunk. Mihelyt egy férfi
találkozik Sheilával, máris búcsúcsókot adhatok neki.
- Légy szíves, felejtsd el a nővéredet, és méltóztass újra mozogni! -
utasította Kevin. - Már csak négy napunk van a szereplésedig, most nem
vállalhatunk több kockázatot.
- Semmiképpen sem akarsz kudarcot vallani, ugye, Kevin? - kérdezte
hűvösen Della. - Nagyon rossz, hogy nem számoltál Sheilával.
Kevin fokozta az iramot, és hátrakiáltott: - A háznál találkozunk,
azután pedig tornagyakorlatokat végzünk, hogy kiegyenlítsük a tegnapi
szünnapot.
Della kelletlenül követte, de nem érte utol.
Amikor Della hazaérkezett, Kevin éppen befejezte lazító
gyakorlatait, Sheila pedig divatos teniszruhában Kevin körül
sürgölődött, és leplezetlenül csodálta a férfi mozgását.
- Teniszezel, Kevin? - érdeklődött éppen Sheila.
146
- Nem, ezzel sohasem foglalkoztam - mosolygott rá Kevin.

- Jaj, pedig már úgy örültem neki.
- Kérdezd meg anyát! - szólt közbe gúnyosan Della.
- Ugyan - húzta el a száját Sheila. - A tengerpartra ment kagylókat
gyűjteni. El tudtok képzelni a kagylógyűjtésnél unalmasabb dolgot? -
Nekem örömet jelent - jegyezte meg Kevin.
- Neked? - Sheila olyan meglepetten mérte végig, mintha most látná
először. - No igen, egy vonzó férfi társaságában ezt is elviselném.
- Azzal a különbséggel, hogy nem sokáig keresnél kagylókat. - Della
most maga is csinált néhány lazító gyakorlatot. - Neked másféle
zsákmányra van szükséged.
- Ezt meg hogy érted, Della? Kevin fürkésző szemmel tekintett a két
nőre, majd intett Deltának.
- Bemegyek a házba. Velem jössz? - Rögtön. - Della figyelte, hogyan
lép be az ajtón a férfi.
Alig tűnt el, amikor Sheila máris érdeklődve kérdezte:- Mondd csak,
vele alszol? - Ehhez semmi közöd.
- Úgy gondolod? - Sheila mesterkélten kacagott. - Akkor szeretném
tudni, miért hívott fel személy szerint engem, és miért hívott meg ide.
Della dermedten állt meg.
-Tessék? - Jól értetted - jelentette ki Sheila, miközben diadalittasan
szikrázott a szeme. - Kevin azt mondta, hogy annyit meséltél rólam,
hogy feltétlenül meg kellett ismerkednie velem. Jól jegyezd meg, hogy
engem hívott fel, nem pedig anyát. Csak engem, Della. Ezek után
semmi jelentősége sincs annak, hogy vele alszol-e vagy sem,
mindenesetre nem fogod sokáig csinálni.
Sheila ezzel megfordult, és bement a házba, miközben hanyagul
riszálta a csípőjét.
147
Katherine Granger
9. FEJEZET
Della egy pralinét tömött a szájába, és élvezte, hogyan olvad szét a

nyelvén. - Kevin egy aljas féreg - dühöngött félig hangosan, és ismét a
dobozba nyúlt. - Semmivel sem jobb, mint a többi beképzelt gazember.
Della Hyannisben parkoló kocsijában ült, egy nagy édességbolt
mögött.
Az előbb nyitott ki egy fél kilónyi finom pralinét tartalmazó hatalmas
dobozt.
Darabonként akarta elfogyasztani az egészet, és amíg rágcsált,
szabadon engedte Kevinnel szemben érzett haragját.
- Egész idő alatt játszott velem, és csak azért csábított el, hogy
lefogyjak, ő pedig a tévedhetetlen edző és az ellenállhatatlan férfi dicső
pózában sütkérezzék. De most megmutatom neki! Az utolsó négy nap
alatt annyit fogok hízni, hogy bekerülök a Guinness Rekordok
Könyvébe.
Egyszerre két pralinét nyelt le. Fokozatosan kezdte rosszul érezni
magát, de ezt az árat meg kellett fizetnie, ha el akarja érni a célját.
Kevin, ez a gazember majd úgy fog bámulni rá, mint borjú az új kapura!
A pokolba vele és az esküdözésével! Della szorongva nézte a félig üres
dobozt, és egyszerre csak vágyakozni kezdett egy pohár víz után. Vajon
mi baja van? Korábban könnyedén meg tudott enni egy ültében fél kiló
csokoládét. Nyilvánvalóan a Kevin-féle diéta két és fél hete elegendő
volt ahhoz, hogy semmivé váljon az egykori öröm, amit az édesség
elfogyasztása jelentett. Félretette a dobozt, és mozdulatlanul kibámult az
ablakon.
148
- Mesebeszéd! - mondogatta. - Csak sikerülni fog megennie ezt, meg

a másik dobozt is, és hazáig a csokoládés kekszből sem marad meg
semmi.
Nevetséges dolog! Hátra van még a csokoládés kalács és a fánk,
amelyet éppen az előbb szerzett be a péknél. Nyelt egyet. Ha még
ezután is bírni fogja, éjféli frissítőnek megeszik egy pizzát és megiszik
néhány doboz sört.
Már a gondolattól is fokozódott a rosszulléte, és gyorsan letekerte a
kocsija ablakát. Friss levegőt kellett szippantania. Ez azonban nem volt
elég ahhoz, hogy megnyugtassa háborgó gyomrát. Egy kissé kábultan
szállt ki a kocsiból és tett meg néhány lépést. - Egy kiadós séta segíteni
fog abban, hogy kipihenjem magam és felkészüljek a megerőltető estére
- gondolta, és hirtelen dermedten állt meg.
Mióta volt számára megerőltető egy nagy zabálás? Mindent
egybevetve évekig ez volt egyetlen vigasza. De egy kéthetes
edzésprogram után már jobban örült egy sétának, mint annak, hogy
dúskáljon az édességekben.
Akarata ellenére elnevette magát. Kevinnek sikerült elérnie, hogy
undorodjon mindentől, ami nem használ neki. Ehelyett azokra az
ételekre vágyott, amelyek az egészségét szolgálták. Mély lélegzetet vett
és körülnézett. A szezon még nem kezdődött meg, a legtöbb üzlet zárva
volt. Csak néhány ember vásárolt. Cape Cod egész éven át az idősebb
emberek és a nyári zsúfoltság elől menekülők otthona volt.
Della határozott léptekkel lement a kikötőhöz, és azon igyekezett,
hogy ne gondoljon többet Kevin rút kettős játékára. Nyugalomra
azonban nem talált, amíg rá nem jött arra, hogy így nem viselkedhet.
Komolyan el kell beszélgetnie Kevinnel. Ha most meghízik, akkor ezzel
inkább saját magának árt, mint Kevinnek. Della sohasem tért ki a vita
149
Katherine Granger
elől, sőt ellenkezőleg, szerette, ha valakivel összemérheti erejét. -

Egészen addig, amíg nem sebzik meg legbelsőbb érzéseit. Ha ez a
veszély fenyegetett, a haragja önmaga ellen fordult. Gyámoltalanná vált,
nem tudta többé, hogyan vezesse le a dühét. Eddig mindig az evésben
keresett menedéket, ez a lehetőség azonban már nem csábította.
Akár tetszik, akár nem, más módot kell keresnie. Tudta, hogy ez nem
lesz könnyű dolog. Hozzászokott ahhoz, hogy még jobban elrontsa a
helyzetet, azáltal, hogy súlygyarapodással bünteti magát.
Della leverten ült le a kikötői híd korlátjára, és a sirályokat figyelte,
amint hangosan rikácsolva néhány ételmaradék felett hadakoztak
egymással. El kellett volna hoznia a maradék édességet, az ünnepi
lakoma lett volna a madarak számára. Hirtelen eszébe jutott valami.
Hazafelé az úton az összes nyalánkságot le fogja adni a közeli
gyermekotthonban. Legalább a pénz miatt nem fogja tovább gyötörni a
lelkiismeret-furdalás.
Della felállt, és lassan visszament az autójához. Világossá vált előtte,
hogy le kell győznie a saját haragját, és ettől a gondolattól egészen
nyomorultul érezte magát. Bízott Kevinben, hitt neki, sőt, még bele is
szeretett.
Nagy nehezen visszafojtotta kitörni készülő könnyeit, mély lélegzetet
vett, de a szomorúsága megmaradt. Ez volt a sorsa: újra meg újra
beleszeretett valakibe, hogy azután tehetetlenül nézze, hogyan hódítja el
tőle Sheila a szeretett férfit.
Della az ablakon keresztül szemügyre vette az ülésen fekvő
csomagokat.
Kinyitotta az ajtót, beszállt a kocsiba, becsukta a félig üres pralinés
dobozt, és a többihez rakta.
150
Nem sokkal később mindent leadott a gyermekotthon portáján. Úton

hazafelé felrémlett előtte, hogy mi vár rá, és bánta, hogy nincsenek
készenlétben egy kicsit újabb édességek. De azután emlékezett arra,
milyen rosszul lett az előbb a pralinétól.
Ez a különös és idegenszerű rosszullét nem ment ki a fejéből. Eszébe
jutott az utolsó éjszaka. Bánatában már csak enni akart, ő legalábbis ezt
hitte. Kevin ezzel szemben pontosan tudta, hogy nem csokoládéra,
hanem szerelemre van szüksége. Újabb gyanú támadt fel benne, amelyet
eddig talán nem is akart tudomásul venni.
Sheila azt mondta neki, hogy Kevin csak őt egyedül hívta meg.
Akkor miért jött vele az anyjuk? Sheila ezenkívül azt mesélte, hogy
Kevin feltétlenül meg akar vele ismerkedni, mert oly sokat hallott róla.
Kevin azonban neki vallott többször szerelmet. Tulajdonképpen miért
hazudna? Talán jobban tenné, ha mégis megbízna Kevinben. Végtére
nagyon is lehetséges volt, hogy a féltestvére csupán rá akart ijeszteni.
Emberemlékezet óta veszekedtek egymással, amiből mindig Sheila
került ki győztesen. Lehet azonban, hogy Della nem védekezett
megfelelően. Miután Jack Peterson belehabarodott Sheilába, Della
sértődötten visszavonult, és megtartotta első nagy zabálását. Jobban
tette volna talán, ha harcol Jackért, akárcsak most, amikor Kevin
szerelméért kell megküzdenie. Milyen világossá vált ez egyszerre előtte!
A kikötő fölött, egy kanyarban lefékezte a kocsit, és kinézett a tengerre.
Hogyan harcol egy nő egy férfiért? Hogyan védelmez meg az ember
valamit, ami magától értetődően megilleti? - Ami magától értetődően
megilleti az embert... - ismételte meg, minden szótagot hangsúlyozva.
Valami szokatlan dolog történt. Ő, Della Daniels felfedezte a
boldogság és a szerelem iránti igényét. Korábban feladott minden esélyt
151
Katherine Granger
azáltal, hogy újra meg újra meghízott, és így öntudatlanul elűzött

magától minden olyan férfit, aki érdeklődhetett volna iránta.
Egy autó kanyarodott be a sarkon, a vezetője egyszerre dudált és
fékezett, majd fenyegető mozdulattal fordult hátra. Della rémülten
indította be a motort, és bekanyarodott a parkolóba. Nem tudta azért
remeg-e, mert felismerte, milyen hihetetlen változáson ment keresztül,
vagy épphogy megúszott egy súlyos karambolt.
Mennyire hasonlítanak egymásra a képek! - villant át az agyán. A
múltban is és az előbb is veszélyes helyen állt meg, a veszély azonban
már elmúlt.
Nem ütközött össze a másik autóval, és nem volt többé szüksége
arra, hogy agyonegye magát. Ez a felismerés sajnos nem javított a
helyzetén, sőt ellenkezőleg, most, amikor már nem volt édes vigasz,
még sebezhetőbbnek érezte magát.
Della remegő ujjakkal fordította el a slusszkulcsot, és gondosan
körülnézett, mielőtt kihajtott volna az útra. A szokásosnál óvatosabban
vezetett. Miután végre megvallotta önmagának, hogy igényli a
boldogságot, és küzdeni akar a boldogságért, nem engedheti meg, hogy
egy ostoba véletlen megakadályozza ebben.
Hazaérve ismét rosszul érezte magát, és újra sajnálta, hogy annyi
pralinét evett. Hirtelen kénytelen volt elnevetni magát. Bolond világ!
Legalább nem veszítette el a humorérzékét. Azért van, ami megmaradt
neki: örömét leli a nevetésben és Kevin szerelmében -, ha ügyesen
játssza ki a kártyáit, és nem űzi el a férfit.
Della a nappali szoba ajtajából figyelte, hogyan ül Sheila feszes
sporttrikójába Kevin mellett, és hogyan próbál meg leplezetlenül
flörtölni vele. Della legnagyobb meglepetésére először állapította meg,
152
hogy a féltestvérének ugyan még mindig jó az alakja, de messze nem

olyan kisportolt, mint ahogyan emlékezett rá.
- Nos, jól érzed magad nálam, Sheila? Jó tanácsokat ad neked Kevin?
- kérdezte közelebb lépve Della.
Sheila meglepődve nézett hátra, de azután gyorsan összeszedte
magát.
Kezét végighúzta Kevin izmos karján, és bizalmasan mosolygott a
férfira.
- Sohasem mulasztom el azt a lehetőséget, ha egy vonzó férfival
tölthetem el az időmet, amint bizonyára te is tudod, Della.
- Hogyne - válaszolta Della szenvtelenül. - Ez Jack Petersonnal
kezdődött, és amint látható, máig sem hagytad abba.
Sheila most szemmel láthatóan zavarban volt, és Kevin is Dellára
nézett.
A férfi arckifejezéséből nem lehetett kivenni, mire gondol, de
csillogott a szeme és a szája szögletében enyhe mosoly jelent meg.
- Fogalmam sem volt arról, hogy Kevin a barátod - gúnyolódott
Sheila.
Feltételeztem, hogy csak a magánedződ.
- Nem, Kevin több, és ezt te is tudod, Sheila. Pontosan tudod, hogy
mi...
- Della a mondat közepén félbeszakította magát. Azt akarta mondani:
együtt alszunk, de ehhez Sheilának tényleg nem volt semmi köze sem.
- Beleszerettem Kevinbe - folytatta Della -, és ki nem állhatom, ha
azzal a férfival flörtölsz, akibe szerelmes vagyok. Éppen elég más férfi
van a világon, nem kell mindig az enyémet kiszemelned magadnak.
- A tiédet? - vonta fel Sheila a szemöldökét. - Ez igencsak úgy hat,
mintha kisajátítanád, nemdebár? Kevin egyáltalán tudatában van annak,
153
Katherine Granger
hogy nemcsak az edződ, hanem a tulajdonod is? Eddig mindig azt

gondoltam, hogy a férfiak nem szeretik, ha kisajátítják őket, de talán
mégis tévedtem.
Della egyre idegesebbé vált. Kevin egy szót sem szólt, Della pedig
attól tartott, hogy Sheilának igaza lehet. Gyanakvó pillantást vetett
Kevinre, de most sem lehetett felismerni, mi játszódik le a férfi
lelkében. Della nyugtalanul nedvesítette meg nyelvével az ajkát. -
Ugyan már - gondolta -, nem engedem meg Sheilának, hogy
megfélemlítsen.
- Nem sajátítom ki magamnak - jelentette ki nyugodtan Della -,
hanem csak az érzéseimről beszélek. Nagyon szeretem Kevint, és ezt ő
is tudja.
Megsértesz, ha a barátaimmal flörtölsz, ezért azt szeretném, ha ezt
abbahagynád.
- Miért? - mosolygott gúnyosan Sheila. - Mert tisztában vagy azzal,
hogy nem állód ki velem az összehasonlítást? Della úgy érezte, hogy a
sarokba szorították, és a legszívesebben kiszaladt volna a szobából.
Ezzel a lépéssel azonban csak a félelmét vallotta volna be.
Ehelyett végigmérte a féltestvérét, és visszaemlékezett azokra az
évekre, amelyek során elszenvedte Sheilától a sok megaláztatást. Épp
egy hete gondolt arra, vajon van-e valami oka annak, hogy Sheila
próbára teszi a nővérét.
- Tudom, hogy sohasem állnám ki veled az összehasonlítást, Sheila
szólalt meg. - Te gyönyörű vagy. Pontosan emlékszem, ahogyan
kamaszként néhányszor az ajtórésen keresztül figyeltelek, és azt
kívántam, bárcsak olyan lennék, mint te. Ez azonban lehetetlen volt.
Szörnyű göndör hajam volt, túl kicsi voltam, meg aztán a zöld
szemem...
154
- A zöld szem szép - szakította félbe nyugodt hangon Sheila. -

Örültem volna, ha olyan színű a szemem, mint a tiéd.
Della elképedten meredt rá.
- Ez igaz lenne? - Igen, és humorod miatt is irigyeltelek. Mindenkit
meg tudtál nevettetni.
Én mindig csak csinos voltam, te viszont a szó szoros értelmében
ragyogtál, amikor nevettél, s ettől mindenki elragadónak talált és rád
figyelt.
- Rám figyelt volna mindenki? Hiszen ez lehetetlen! Te voltál
kettőnk közül az, akit mindenki szeretett.
- Ugyan, Della! - csóválta meg Sheila a fejét. - Milyen buta is tudsz
lenni néha! Tényleg azt hiszed, hogy lehet valakit azért szeretni, mert
előnyös a megjelenése? Nem, az igazi szerelem sokkal tágabb dolog.
Della nem tudta, mit mondjon erre. Húga igyekezett ugyan hűvösen
viselkedni, de éppen emiatt új fényben tűnt fel, amit Dellának meg
kellett emészteni. Della kissé gyámoltalanul elfordította a fejét, és ebben
a pillanatban észrevette anyját az ajtóban, aki valószínűleg mindent
hallott.
- Sheilának igaza van, Della - vélekedett szomorú hangon az anyjuk.
Nagyon sok időbe telt, míg rájöttem, és amikor végre felfogtam, már
késő volt.
Örülök annak, hogy még mind a ketten olyan fiatalok vagytok és
megtudhatjátok, mit jelenthet az igazi szerelem.
- No, és mi a véleményed a két nagyokos lányodról, anya? - kérdezte
nevetve Sheila.
- Nagyon szeretlek benneteket, és büszke vagyok rátok. Mind a
kettőtökre a maga módján.
155
Katherine Granger
- Ez kedves volt - vélekedett száraz hangon Sheila, gyorsan elfordult,

és az ajtóhoz ment. - Ennek ellenére most eltűnök. Della éppen az előbb
panaszkodott, hogy el akarom hódítani tőle a barátját. Úgy látszik, nem
vagyok szívesen látott vendég.
A beszélgetés Kevinnel még Della előtt állt, és jobb lett volna, ha
Sheila jelen van és esetleg részt vesz benne. Della maradásra kérte a
húgát mielőtt az kiment volna a szobából.
Sheila grimaszt vágott.
- Először majdnem kirúgsz, aztán visszatartasz. Most mit csináljak
végül is? - Maradj! - válaszolta Della enyhén remegő hangon. Most jött
a legnehezebb feladat: Kevinnel kellett beszélnie.
Néhány mély lélegzetet vett, de mielőtt megszólalt volna, Sheila ezt
kérdezte tőle: - Akartál valamit mondani, vagy csak nézzük meg,
hogyan veszed a levegőt? - Hallgassatok meg! - válaszolta udvariasan
Della. - Kevin, Sheila elmesélte, hogy telefonáltál neki, és idehívtad.
- Így van - mondta könnyedén a férfi.
Deltát megrémítette az igazság, és már csak ezt tudta gyámoltalanul
kinyögni: - Miért tetted? - Jack Peterson miatt.
- Tessék? - Mert ő volt a kiváltó oka annak, hogy bizonyos
helyzetekben túl sokat eszel. Sejtettem, hogy ez összefügg a nővéred
iránti érzéseiddel. Ezért pedig azt gondoltam, hogy egyszer végre
beszélnetek kellene egymással.
- Ó! - fonta keresztbe Della a karját. - Nyilvánvalóan nagy
pszichológusnak tartod magad, ugye? - Lehet, hogy némileg merészen
cselekedtem, de segített.
Della szeme veszélyesen szikrázni kezdett.
- Hogy te milyen ravasz vagy! Alig bírok megállni a csodálattól a
lábamon, Kevin Frederick.
156
- Ez inkább szemrehányóan, mint csodálóan hangzik - jegyezte meg

tárgyilagosan Kevin, és feltűnő érdeklődéssel nézett Dellára.
Della lassan valóban elvesztette a türelmét.
- Remek megfigyelés! - ripakodott rá Kevinre.
Sheila hanyag mozdulattal felállt, és intett az anyjának.
- Menjünk, és hagyjuk egyedül a boldog szerelmeseket! - Miért? -
kérdezte Kevin. - Ha már eddig mindent hallottak, a végéről se
maradjanak le. - Dellára tekintett. - Valószínűleg minden okod megvan
arra, hogy dühös légy. Azért hoztalak ilyen helyzetbe, mert tudni
akartam, hogy viselkedsz. És meg kell mondanom, hogy túlszárnyaltad
a legmerészebb elképzeléseimet is.
- Mit jelentsen ez? - Della semmiképpen sem tudott megnyugodni.
- Szembeszálltál Sheilával, és nem engedted meg, hogy egyszerűen
bevonuljon ide és megpróbáljon behálózni. Nagyon büszke vagyok rád.
Della némileg megrökönyödve nézett maga elé. Kevin szavai
megindították, de nem akart elérzékenyülni -, legalábbis még nem ebben
a pillanatban.
Della egész életében az evésbe menekült, ha igazságtalanság történt
vele, ahelyett, hogy panaszkodott volna. Ma először élte át, milyen
élvezet az, ha nem kell védekeznie, és kiadhatja a mérgét. Most tehát
nem akarta annyiban hagyni a dolgot.
- Ennek ellenére becsaptál - válaszolta határozott hangon. - Ezt pedig
nem tudom olyan gyorsan megbocsátani neked.
- Nos, rendben van - vélekedett Kevin. - A munkámat amúgy is
elvégeztem, így nyugodtan kiköltözhetem a házadból. Mostantól
nélkülem is biztosan elboldogulsz.
157
Katherine Granger
Della megpróbálta elnyomni hirtelen támadt félelmét, összeszorította

az ajkát, és egy tapodtat sem mozdult. Nem is kérte arra a férfit, hogy
maradjon nála, noha éppen ez volt a leghőbb vágya.
- Úgy látszik, rendet csináltál a házad táján - jegyezte meg Della
anyja.
Della mogorván hanyatlott le az egyik székbe. Miután Kevin
eltávozott, és Sheila is házon kívül volt, többé már nem kellett
összeszednie magát.
- Ezzel pedig nyilván mindennek vége közöttünk. Közben pedig
éppen hogy elkezdtem újra reménykedni.
- Azt hiszem, tévedsz - nyugtatta meg szeretetteljesen az anyja. -
Biztos, hogy hamarosan ki fogtok békülni.
- Te könnyen beszélsz. - Della szemrehányó tekintettel nézett az
anyjára.
- Fiatalkorodtól fogva csupa jóképű fiatalember vett körül. Kevin
előtt is voltak ugyan barátaim, de egyikük sem volt nagyon fontos a
számomra.
- Kevin tényleg fontos neked? - De még mennyire! Az anyja
megsimogatta a kezét.
- Akkor meg fogjátok oldani a problémáitokat, hidd el nekem, Della.
- Nem megy. Az egyetlen dolog, amiben eddig megbízhattam, az
édesség volt, de most ennek is vége.
- Vajon Kevin az oka? - Igen. - Della majdnem szomorúan fűzte
hozzá: - Bebizonyította, hogy a szerelmet nem lehet evéssel pótolni.
- Ha jól sejtem, a lányom mától kezdve karcsú lesz mint egy nádszál.
Tehát föl a fejjel, megtört az átok! Visszafogytál a normális súlyodra,
pénteken egy országosan közvetített tévéműsorban lépsz fel, amelyben
reklámozhatod az új könyvedet. Mi kell ennél több? - Kevin.
158
- Akkor menj és érte! - Ezt nem tehetem.

- Hogyan?- kérdezte hitetlenkedve az anyja. - Természetesen
megteheted. Hiszen miatta veszekedtél Sheilával.
- Igen, de ez egészen más volt. Ezt meg kellett tennem.
- Vagy úgy, tehát nem kell Kevin után futnod. Megengedheted
magadnak, hogy egyszerűen faképnél hagyd azt a férfit, akit szeretsz.
- Én nem vagyok olyan, mint te, anya - fortyant fel Della. - Nem
rohanhatok minden férfi után, aki véletlenül utamba akad. - Rémülten
akadt el a szava.
- Kérlek, anya, bocsáss meg, nem úgy gondoltam. - Szégyenlősen
elfordította a fejét.
- És ha úgy gondoltad - mondta józan hangon az anyja. Miért is nem?
Végeredményben éveken át biztosan így láttad. Miután meghalt az
édesapád, nem hittem, hogy még egyszer bárki másba is
belészerethetnék. De ennek ellenére megpróbáltam, és szerinted sikerrel
jártam. Bizonyára emlékszel rá, hányszor mentem férjhez és hányszor
váltam el. - Az anyja halkan felnevetett.
- Az egyik ilyen házasság igazán kellemes volt. Mindenesetre öt
teljes éven át tartott.
Della kiábrándult tekintettel nézett az anyjára.
- Hogy tudsz mindezen úgy nevetni, mintha vicc volna? -
Gondolkodtál már valaha azon, honnan ered a humorérzéked, Della?
Tőlem örökölted. Amíg nevetek, nem kell sírnom. Ezért értettelek meg
mindig olyan jól, és ez is az oka annak, amiért különösen közel állsz
hozzám.
- Én állnék különösen közel hozzád? - Ezúttal Dellán volt a sor, hogy
nevessen. - Valld be végre, hogy Sheila kiskorától kezdve a kedvenced
volt! Neked még az is mindegy volt, mi a nevem. Sohasem törődtél
159
Katherine Granger
azzal, hogy az anyakönyvvezető a Della nevet írta a születési

bizonyítványomra Bella helyett.
- Igen, mert a Della név jobban tetszett nekem - magyarázta az anyja.
Illik hozzád. Mind a kettőtöket szeretlek, de te állsz hozzám
közelebb. Kötelességem, hogy ne vegyetek ebből semmit sem észre. Ez
néha talán túlságosan is jól sikerült. Tudnod kell, hogy az apád volt
életem nagy szerelme, és amikor meghalt, elment az élettől is a kedvem.
De maradt két gyermekem, akik közül az egyik az Ő lánya volt.
Az anyja gyengéden nézett végig rajta.
- Te mindig őrá emlékeztetsz, és ezért is vagy olyan különösen
fontos nekem. De sohasem mertem kimutatni az érzelmeimet.
Megpróbáltam menekülni a boldogtalanságból, és keresni akartam egy
másik férfit, akivel ugyanolyan boldog lehettem volna, mint az apáddal.
Ez azonban nem sikerült.
Rövid szünet után így folytatta: - Sok mindent rosszul csináltam.
Nem kellett volna elnyomnom a gyászomat, és közben azt remélnem,
hogy magától eltűnik. A gyász nem válik füstté, Della, legfeljebb
elrejteni lehet mások elől.
De közben növekszik, és később kétszeresen fáj! Della szemét
ellepték a könnyek, de ezúttal meg sem próbálta lenyelni a sírást.
- Anya - zokogott -, jaj, anya...
Az anyja átölelte, és megsimogatta a hátát.
- Gyere, kislányom, mostantól fogva minden jó lesz. Szeretjük
egymást, és csupán ez a fontos.
- Különös, anya, de tényleg szeretlek.
- Hiszen én is téged, Della, és annyira büszke vagyok rád! A
könyveidre is, de elsősorban rád - az értelmedre, a humorérzékedre és
arra, hogyan küzdöttél meg a saját testvéreddel Kevinért.
160
- A féltestvéremmel - javította ki Della.

- Mindegy. Egy család vagyunk, és így is kellene viselkednünk.
Della felszárította könnyeit.
- Tudod, mihez volna most kedvem? - Remélhetőleg nem a
pralinéevéshez - válaszolta elszörnyedve az anyja.
- Ugyan, ugyan! - szorította magához Della az anyját. - Egy öt
mérföldes kiadós futáshoz. Kint a friss levegőn, a kék ég és a ragyogó
nap alatt, ahol virágzik az aranyeső.
Az anyja tiszteletteljesen nézett rá.
- Ajaj, ez az ember valóban csodát művelt! - mosolyodott el. - De
végső soron a legnagyobb csoda még mindig maga a szerelem.
161
Katherine Granger
10. FEJEZET
Della odatartotta az arcát a maszkmesternek, aki még egy

púderréteget tett rá, azután idegesen mosolygott, felállt, és a néhány
ajtóval arrébb levő stúdióba ment.
A tévéstúdióban lakószobát rendeztek be, a bútorokat egy hatalmas
színpadon, kamerák, fényszórók és kábelkötegek között helyezték el.
Férfiak és nők tucatjai sürögtek-forogtak a stúdióban, utasításokat
kiáltottak oda egymásnak, miközben a technikai berendezéseket
ellenőrizték. Bili Morton még az öltözőjében volt. Az utolsó pillanatig
aludt, és amikor színrelépett, mindig kifogástalanul elegáns volt.
Bili Morton haja egyetlen rendetlenkedő tincs kivételével, amely
védjegyének számított, mindig sima és jólfésült volt. Pipája, amelyét
állandóan magánál tartott, úgy hatott, mintha a színpadképhez tartoznék.
Amikor Della Marcia Howardra nézett, észrevette, hogy a kiadója
ugyanolyan nyugtalan, mint ő maga. Marcia fel-alá járkált, egyik
cigarettát a másik után szívta el. - Legalább egy kicsit felvidíthatna -
gondolta Della, és csalódottan fordult el tőle. Ebben a pillanatban az
egyik rendezőasszisztens lépett hozzá.
- Mindjárt Ön következik, Miss Daniels - mondta, miközben
bátorítóan vállon veregette a nőt. - Mihelyt beadjuk a következő
reklámot, legyen szíves felmenni a színpadra. Most pedig ne aggódjon!
Bili Morton vén róka, aki még ha soha nem is olvasta az Ön könyvét,
mégis úgy tesz, mintha remekül ismerné.
Hajjaj, egy országosan sugárzott élő adás, amelynek műsorvezetője
sohasem foglalkozott az ő könyvével, nagyon mulatságosnak ígérkezett.
162
- Úgy, most pedig lazítson! - beszélt a szívére a rendezőasszisztens.

Bizonyára nagyszerűen fog szerepelni.
Della némán bólintott. Másodpercekkel később felbukkant Bili
Morton, röviddel utána az asszisztens máris színpadra szólította őket.
Dellát elvakította a reflektorfény és csaknem megbotlott egy
kábelkötegben. - Ennyit a lazításról! - gondolta gúnyosan.
Bili Morton barátságosan üdvözölte Dellát, és felmutatta a könyvét.
- Ön írta? - érdeklődött tömören.
- Igen.
- Ideges? Della kényszeredetten nevetett. - De még mennyire! -
Nyugtatóként megkínálhatnám egy szelet tortával - vélekedett Bili
Morton, miközben szemtelenül vigyorgott. - Ez azonban illetlenség
volna a diétás konyha papnőjével szemben. - Bili lapozgatott a
könyvben, majd felnézett.
- Az asszisztensem felkészítette a kérdéseimre? - Igen. - Della
keresztbe tette a lábát, és kisimította a szoknyáját.
- Úgy gondolom Ön a legjobb reklám a tanácsadó könyveihez.
Fantasztikus a megjelenése.
Della bizonytalan pillantást vetett a műsorvezetőre. Most viccel,
vagy komolyan gondolja, amit mond? - Még tíz másodperc! - kiáltotta
valaki a stúdió egyik sarkából.
- Készen áll? - kérdezte gyorsan Bili, amire Della csak bólintani
tudott.
- Rajta hát! - Bili hirtelen a rájuk szegeződő kamera felé fordult, és
kellemesen csevegő hangján megszólalt: - Következő vendégünket
valószínűleg be sem kell mutatnom Önöknek.
Ha valaha is megpróbálkoztak már diétával, biztosan ismerik
valamelyik könyvét. Talán éppen a sikerlistát vezető legújabb művét,
163
Katherine Granger
melynek címe Az Ön utolsó diétáskönyve. - Bátorító mosolyt vetett

Dellára. - Szeretettel köszöntöm stúdiónkban Della Danielst! Della
viszonozta Bili mosolyát.
- Örülök, hogy meghívott a stúdióba, Bili.
- Mondja, Della, hogyan kezd valaki ilyen könyveket írni,
foglalkozott korábban táplálkozástudománnyal? Bili Morton kérdése
nem szerepelt azok között, amelyeket az asszisztenssel megbeszéltek. A
kérdés teljesen felkészületlenül érte. Lázasan gondolkodott, de most már
mindegy volt. Ugyan mi történhet vele? - Szóval kezdetben egy
komikusnak írtam szövegeket - jelentette ki Della.
- Azután feltűnt nekem, hogy biztosan komikusabb volna, ha egy
kövér nő fogyókúrás tanácsadó könyvet írna. Így egyszerűen műfajt
váltottam.
- Kövér? - Ezúttal Bili vágott meglepett képet. - De hiszen Della, Ön
minden, csak nem kövér! - Most már nem, de ha látott volna az utolsó
diétám előtt! A stúdióban ülő közönség nevetett.
- Kérem, beszéljen erről még - mondta Bili. - Tehát a legutolsó
diétája eredményeképpen fogyott le? - Hogyne, sőt többször is -
válaszolta szárazon Della, s ezzel nagy sikert aratott a nézők soraiban.
- Többször? - ismételte Bili, és érdeklődve hajolt előre. Pontosan
tudta, milyen jól hat a spontán viselkedés.
- Hiszen emberi dolog, ugye? Nagyon kevés embernek van ahhoz
akaratereje, hogy egy sikeres diéta után tartsa is a súlyát. - Della aggódó
pillantást vetett a kulisszák mögött álló Marciára, de a kiadója
elégedettnek tűnt az interjú eddigi menetével.
- Ez az egyik oka annak, amiért annyi diétáskönyvet írtam - folytatta
Della.
164
- Egy sikeres kúra után hamarosan jön a következő. Alig tudja

valaki, miért van így, illetve, hogy mi az állandó súlyfelesleg igazi oka.
- Úgy, Miss Daniels, és Ön talán ismeri az okokat? - Bili kissé
eltúlozva kacsintott rá.
Della mosolygott. - Csak ámítja önmagát és a többieket a stúdióban
ez az Ember - gondolta. - Minden csupa megtévesztés! Mindenki
magabiztosan és elfogulatlanul viselkedik, noha félnek, hogy valaki
rájön arra, mi is az igazság.
Ő azonban farkasszemet néz a tényekkel, és nem engedi meg, hogy
vereséget szenvedjen. Csendesen elnevette magát. Ebben a pillanatban
az volt a tény, hogy egy tévéstúdióban ül, működő kamerák előtt: tehát
kihasználja a televízió hatalmát.
- Nos - szólalt meg teljesen nyugodt hangon. - Csaknem tíz évig
küzdöttem a súlyfeleslegem ellen, miközben főleg az foglalt el, hogy
megfutamodjam az igazi okok elől.
- Mik voltak ezek? - kérdezte komoly tekintettel Bili.
- A harag, a féltékenység, és valószínűleg a hiányzó szerelem, de úgy
hiszem, az okok minden embernél eltérőek.
- Hm... - Bili erősen megszívta a pipáját. - Kérem, magyarázza el
részletesebben is! Della a kamerába nézett, amelynek tetején világított a
vörös fény.
- Mindenki tele van rejtett félelemmel. Félelemből bújunk el az
igazság elől, akárcsak a gyerekek, akik azért rejtőznek el, mert félnek a
kísértetektől.
Ha azután szembenézünk az igazsággal, csak akkor vesszük észre,
hogy kísértetek elől futamodtunk meg. Legfeljebb az a csekély
különbség, hogy időközben felnőttünk, és többé már nem félünk a
kísértetektől.
165
Katherine Granger
Della mély lélegzetet vett.

- Azért ettem olyan sokat, mert meg voltam győződve arról, hogy
senki sem szeret. Az állandó étvágyamon csak akkor tudtam úrrá lenni,
amikor felfedeztem, hogy nagyon is szeretnek. Az egyik pillanatról a
másikra ráébredtem: jogom van a szerelemhez, és küzdenem kell
álmaim megvalósításáért.
- Ezzel talán arra utal, hogy a diétáskönyvei tulajdonképpen
feleslegesek? Dellát nem zavarta meg a fogós kérdés.
- Egyáltalán nem - válaszolta mosolyogva. - Az átgondolt étrend
nagyon is fontos és sokat segít. Bármelyik könyvem előszavában
olvashatja, hogy állandóan orvosokkal és táplálkozási szakértőkkel
konzultálok. De ha valaki nem végez önvizsgálatot, és nem kutatja fel a
lelki okokat, megnyerhet ugyan egyes ütközeteket, de nem arat tartós
győzelmet. Az a veszély fenyeget, hogy aki így cselekszik, csupán
tüneti kezelést alkalmaz, azonban sohasem ragadja meg a baj igazi
gyökerét.
Bili mondani akart valamit, Della azonban nem engedte szóhoz jutni.
- Ezenkívül újabban sportolok is - folytatta magabiztosan. - A
legtöbb súlyfelesleggel rendelkező emberhez hasonlóan én is mindig
viszolyogtam a sportos életmódtól. Ez számomra puszta kínvallatásnak
tűnt. De egy nagyszerű edző segítségével rájöttem, hogy hosszabb távon
csakis akkor marad karcsú az ember, ha sportol, egészségesen
táplálkozik, és ha alaposan átgondolja eddigi életét és igényeit.
- Della Daniels - mondta ragyogó arccal Bili -, sajnos lejárt az
adásidőnk.
Örülök annak, hogy megjelent körünkben. Újra el fog jönni
hozzánk? - Biztosan - válaszolta boldogan Della. - Az új könyvem
166
jövőre ugyanebben az időben jelenik meg, és remélem, hogy ez is

dobogós helyezést ér majd el a sikerlistán.
- Ebben én is biztos vagyok, de abban is, hogy ugyanolyan szép lesz,
mint ma.
- Én is azt hiszem Bili.
A közönség nevetett, majd újabb hirdetést vágtak be. Marcia a
kulisszák mögött átölelte Dellát.
- Csodálatos voltál, drágám - jelentette ki a kiadó. - Csak tudnám,
hogyan tudsz egyszerre ilyen komoly dolgokról beszélni, és közben
mindenkit megnevettetni? - Hiszen tudod, hogy régebben a tévének
dolgoztam.
- Akárhogy is legyen, Bili mindenesetre felkért, hogy a jövő évben is
elgyere. - Marcia szeme ragyogott. - Remek volt, ahogyan a következő
könyvedre terelted a szót. Drága Della, igazi profi vagy. Gyorsan újabb
szerződést kellene kötnünk. Mi lenne például, ha írnál valamit a
szuperedződdel szerzett tapasztalataidról, esetleg közösen is írhatnátok?
- Nem rossz ötlet - vélekedett mosolyogva Della.
- Remek! Akkor jövő péntekig küldj nekem egy tervezetet, akkor
majd meglátom, mit tehetek, hogy megédesítsem a következő
szerződésedet.
- Az ég szerelmére, semmi édeset ne küldjél! Az alakom! - tiltakozott
nevetve Della.
Marcia vele együtt nevetett, de kissé ideges lett, amikor az órájára
pillantott.
- Ebédre vagyok hivatalos, és máris előrehaladt az idő. Gondolj a
tervezetre! Fel foglak hívni, drágám! - Marcia elsietett, kölnivíz - és
füstfelhőt hagyva maga után.
167
Katherine Granger
Della később azon gondolkodott, amikor már úton hazafelé a

repülőgépen ült, vajon megnézte-e Kevin az adást. Mióta hétfőn
elhagyta a házát, nem látta a férfit. Della anyja és Sheila csütörtök
reggelig maradtak. Közösen megbeszélték a múltat. Della arra a
következtetésre jutott, hogy rosszul ítélte meg az anyját és a féltestvérét.
Ezenkívül nyolcszáz kalóriás diétán élt a fellépése előtti napokon. Kevin
valószínűleg helytelenítette volna az ilyen koplalást, Della azonban
remekül érezte magát.
De jó, hogy Marcia újabb könyv írását javasolta! Így legalább volt
ürügye, hogy felhívja Kevint. Egy dolog ugyanis időközben világossá
vált számára: azt akarta, hogy Kevin újra nála legyen.
Amikor Della hazaérkezett, annyira fáradt volt, hogy a kocsiját nem
állította a garázsba, hanem az utcán parkolt le, és a házba belépve az
első székre lerogyott. Levette a cipőjét, az asztalra görnyedt, és
behunyta a szemét.
- Elfáradtál? - Kevin! Della felugrott. Kevin az ajtóban állt, szűk
farmerje kihangsúlyozta keskeny csípőjét, szoros pólótrikója alatt pedig
kirajzolódott izmos mellkasa. Della szíve a torkában dobogott.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte megrökönyödve a nő.
Kevin nyugodtan lóbálta kezében a ház kulcsait.
- Még nálam voltak a kulcsaid, és itt akartam várni rád. Az autóm a
garázsban van. - Kevin az asztalra rakta a kulcscsomót, és meggyúrta
Della vállát. - Most jobban vagy? - Sokkal jobban. - Della Kevin felé
fordult. - Mondd csak, megnézted a Reggeli tereferét - kérdezte
izgatottan. - Láttál engem is? Milyen voltam? Túl kövérnek találtál?
Rosszul viselkedtem? Jó voltam? - Lassabban, lassabban! - mondta
nevetve Kevin. - Hadd gondolkodjam rajta! Igen. Igen. Ragyogó. Nem.
Nem. Igen.
168
- Kevin - kesergett a nő. - Légy őszinte! - Az vagyok - és mindig is

az voltam.
Della megnyugodott.
- Kevin, mondd meg őszintén, tényleg mindent jól csináltam? - De
még mennyire! Csodálatos voltál! Pontosan olyan, amilyennek
elképzeltem a szereplésedet - nyugtatta meg Kevin. - Ha pedig nekem
nem hinnél még egyszer megnézheted az egészet, ugyanis mindent
felvettem videóra.
Della zavarba jött.
- Ezt most nem tudnám elviselni. - Gyors oldalpillantást vetett a
férfira.
És hogy néztem ki? - Hiszen ezt már mondtam, egyszerűen
fantasztikus voltál. Gyere már! - fogta kézen a nőt, és maga után húzta a
dolgozószobába. - Mindent előkészítettem.
Della követte a férfit, majd feszülten nézte a képernyőn Bili
Mortonnal folytatott beszélgetését. Utána komoly hangulatban fordult
Kevinhez.
- Kérlek, most mondd meg egyenesen, milyen voltam.
- Ezt már többször elmondtam neked. Lenyűgöző voltál. De van még
más is, amit meg kell veled beszélnem. Amikor utoljára voltunk együtt,
azt mondtad, hogy nem tudod nekem megbocsátani, hogy meghívtam az
anyádat és Sheilát. Vajon miért? - Azért, mert egyszerűen beleütötted az
orrodat a családi ügyekbe.
Kevin hátradőlt a díványon, és kinyújtotta a lábát.
- De hiszen jó vége lett, vagy nem? - felelt kérdéssel Della kérdésére.
- És ha nem végződött volna jól a dolog? - Semmit sem veszíthettél
volna el.
169
Katherine Granger
- De igen! - kiáltotta felháborodottan Della. - Téged! - Hát ez meg

hogy jut az eszedbe? Sheila sohasem érdekelt.
- Akkor te vagy a kivétel, aki erősíti a szabályt. Az összes férfi, akit
csak ismerek, el van ragadtatva Sheilától. Te miért nem? - Mert ő
Sheila, nem pedig Della - jegyezte meg száraz hangon a férfi.
Della vizsgálódó szemmel nézett rá.
- Mi az, amit olyan különlegesnek találsz bennem? - Azt, amilyen
vagy. Az egész lényed bűvös erővel vonz. Csak rád kell pillantanom,
máris forr a vérem, és alig kapok levegőt.
- Kevin, kérlek... - hárította el Della.
- Hidd el, hogy így érzek, miért is tagadjam? - Mert egyszerűen nem
tudom elképzelni.
Kevin magához húzta Dellát.
- Miért ellenkezel? - suttogta Della fülébe. - Te meg én - ez
sorsszerű.
Mióta ismerlek, tudom, miért nem nősültem meg eddig. Amikor
először nyitottál ajtót, mind a ketten el voltunk veszve. Többé nem
engedlek el. Összetartozunk, ilyen egyszerű minden.
Della behunyta a szemét, és Kevinhez simult. Érezte, milyen sebesen
dobog a férfi szíve.
- Valóban szeretsz, ugye? - kérdezte halkan a nő.
- Igen - felelte Kevin, és homlokon csókolta Dellát. - Valóban
szeretlek.
- Én is téged. - simult hozzá még szorosabban Della.
- Akkor házasodjunk össze! Della meglepődve tekintett rá.
- Nem korai még házasságról beszélni? - Hogyhogy? Szeretjük
egymást, mi mást akarsz? Della a fejét rázta.
- Nem értesz.
170
- Azt hiszem, mégis értelek. Újra bizonyítékra van szükséged. -

Ezzel felemelte Dellát és felvitte a hálószobába.
Della mosolyogva kulcsolta át a nyakát.
- Vajon mit akarhatsz? - Várd ki a végét, drága! - suttogta Kevin, és
gyengéden az ágyra fektette a nőt.
Della elképedve nézett körül a hálószobában. Kevin fehér
szaténágyneművel ágyazott meg, az éjjeli szekrényen egy vörös
rózsákkal teli váza és egy ezüst pezsgősvödör állt, benne egy üveg
finom francia ital.
- Úgy gondoltam, hogy kedved támad egy kis ünnepléshez -
vélekedett Kevin. Kigombolta Della blúzát, és megcsókolta a mellét.
Miközben egyre simogatta a nőt, szép lassan levetkőztette. Ezután
felállt, és odanyújtotta neki az egyik rózsát.
-Tessék, ez a tiéd.
Della zavartan tartotta virágot, és beszívta mámorító illatát. Hirtelen
valami megcsillant. A bársonyos szirmok között egy szikrázó briliáns
gyűrű lapult meg. A finoman csiszolt kő a szivárvány minden színében
pompázott. Della óvatosan előhúzta rejtekéből az ékszert.
- Ó, Kevin! - sóhajtotta. - Meseszép! Kevin elvette a gyűrűt, és Della
ujjára húzta.
- Úgy, ezzel eldőlt a dolog.
Della szeme ragyogott.
- És ha nemet mondtam volna? - Nem fogadtam volna el - válaszolta
a férfi, és gyengéd csókokkal kezdte beborítani Della testét.
Della halkan nevetett, és magához szorította Kevint.
- Csak nem hiszed, hogy ilyen ostoba lettem volna. Tudod, hogy mi
zavar még? Kevin némán rázta a fejét.
171
Katherine Granger
- Az, hogy még mindig fel vagy öltözve. - Della gyorsan lehúzta
Kevin pólóját, és megcsókolta a mellkasán. Hirtelen felnézett rá. - Jaj,
éppen most jut eszembe valami! Marcia ma azt javasolta, hogy mi
ketten, vagyis te meg én írjunk egy könyvet a testedzés és a fogyókúra
összefüggéseiről. Mit gondolsz, ne lássunk rögtön hozzá? - Della, Della!
- sóhajtott a férfi, miközben lehúzta a farmernadrágját.
Szeretni akarlak, te pedig egy új könyvről mesélsz nekem.
Della mosolyogva simogatta meg a férfi arcát.
- Én sem tudom, miért jutott eszembe. Nyilván összecseréltem a
helyes sorrendet. Felőlem kezdhetjük a gyakorlattal, és az elmélet ráér. -
Della gyengéden egyre lejjebb csúsztatta ujjait a férfi derekán.
Kevin viharosan ragadta magához a nőt, amikor Della ujjai
megérintették.
- Ó, Della, nem is sejted, mennyire szeretlek.
Della a férfi szemébe nézett, és ezt suttogta: - De igen, ugyanúgy
szeretlek, mint ahogy te szeretsz engem, és ez a szerelem sohasem fog
véget érni.
172

Amire Testünk Vágyik

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Judul Asli

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Amire Testünk Vágyik

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

Katherine Granger

Amire a testünk vágyik

(He Loves Me, He Loves Me Not 1988.)

Della Daniels komoly sikereket arat

Della Daniels újabb pralinét dugott a szájába, amikor nyolcadik

Vajon mikor történt ez? Az elmúlt tíz hét alatt a diétáskönyvén

mindenkit meghódított, a nézők a vendégeit is hamar megkedvelték.

- Ez meghaladja minden erőmet - mondta tompa hangon. -

rendszeres edzéseket kell végeznie. Csupán az volt a bökkenő, hogy

- Vagy úgy. - Della számára nagyon is ismerős volt ez a kérdés. -

- No igen, talán egy kicsit eltúlzom a dolgot. Korábban egy komikus

Kevin Frederick a járda mellé állította le a mikrobuszt, és szemügyre

hozzászokott a fegyelmezett viselkedéshez, de azt is megtanulta, hogy a

A ház ajtaja előtt még egyszer megállt, és végigjáratta tekintetét a

- Csodagyerek vagyok. Már zsenge tízéves koromban hozzáláttam az

- Milyen utasításokról van szó, Mr. Frederick? - Például különböző

Della mosolyt erőltetett magára.

- Ez már beszéd. - Della jókedvűen írta alá a szerződést.

- Vagy úgy. - Della számára csak most vált világossá, hogy a

hónapokban, de egyszerűen nem jutott az eszébe semmi. Amíg

- Mit csinál? - kérdezte elszörnyedve Della. Kevin mosolyogva

Della ránézett a férfira. Hirtelen megvilágosodott előtte, hogy az

- Általában lassan szoktam kezdeni - magyarázta Kevin, miközben

- Nagyon jó. Éppen most kezd elégetni minden lehetséges kalóriát.

- Aha. Minek ír akkor diétáskönyveket? - Mióta az eszemet tudom

A kiadómnak természetesen tetszett a főzőcskézésem, így tehát

- Nincs szándékomban abbahagyni az edzést, amennyiben erre

- Hát, egyszerűen szeretek enni, világos? Minden különösebb

Másnap reggel hat órakor különös zaj ébresztette fel Dellát.

- Fel. - Remélhetőleg nem csengett túl bizonytalanul a hangja.

- Ebben kételkedem. Idd már végre ki, nincs vesztegetnivaló időnk! -

Della összeszorította az ajkát, és arra összpontosított, hogy a

- Nem - mondta magának -, micsoda ostoba képzelődés! - Gyorsan

megváltozott értékeket, anélkül hogy törődött volna a nő csalódott

Della Kevinre tekintett. Hirtelen úgy érezte, hogy különös módon

- Hagyd abba, Della. Ez már nem játék.

- Hova mész? - kérdezte meglepődve Della.

Hirtelen úgy érezte magát, mint annak idején, amikor még a

gondolta. Tekintete Kevin izmos hátán állapodott meg. Della mélyet

- Ha minden második napon súlyt emelsz, csak úgy hullanak majd

Della szívesen tartott volna szünetet a tizedik gyakorlat után. Kevin

Della szégyenlősen nézett félre. Végül megszólalt: - Azt hiszem,

a mai nap mégis egy kicsit különleges - gondolta -, és legalább valami

Amikor Della este fél nyolckor kinyitotta az ajtót, mohazöld

történik, ha azután eltűnsz az életükből? Karcsú marad az illető, vagy a

- Te pedig hagyj fel azzal, hogy az elszánt nőt játszod - válaszolta a

mellkasához szorította Della kezét, miközben lassan mozogtak a

Della egyre forróbbnak érezte a levegőt.

Della arra várt, hogy Kevin elmagyarázza, voltaképpen mit is érez

- És miért hagytad abba ezt a műfajt? - Hát igen, miután sikereket

élvezzem legalább ezen az egy estén? - kérdezte önmagát. - Hiszen

Kevin fáradtan intett.

fagylaltkelyhet és legalább három szelet tortát. Ez az állandó ide-oda

a játék mindig nem szerettel végződött. Úgy látszik, Dellának nem

Della szinte megmeredve ült egy helyben, és a tenger felé nézett. A

- Mindannyian részei vagyunk ennek a világnak, és nem válhatunk ki

- Gyorsabban, Della! - Della dühödt pillantást vetett Kevinre.

- Ó, tényleg gumiból van a lábad.

- Rajta, Kevin! - utánozta a férfi rámenős hangnemét. - Ne színlelj

Amikor visszaértek Della házához, még mindig nevettek. Della

- Így van. Az ember sohasem tudja, kap-e újabb szerződést. De a

időm. Hát igen, tulajdonképpen sohasem érdeklődtem az ilyesmi iránt,

tekintett, aki a sportrovatban merült el. Della végül ismét a kulturális