Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.

hu

P. Barry

2Móz 31:2 egy nagyon különleges egyénre gondoltam, aki Bésaléel. Ő nagyon
érdekes ember volt. Őt hívta el Isten Mózes segédjének, hogy elkészítse a Szent
Hajlék berendezéseit. Felteszem a kérdést: milyen nagyszerű lenne ennek az
embernek lenni?

„Mózes, itt van neked 2Móz 25-30-ig a Szent Hajléknak egy leírása.” Amint
olvastam a részletekről, hogy miket adott meg Isten, csak ámuldoztam. Amilyen
részletesen elmondja Mózesnek, azt fel sem lehet fogni. A rabbik tanításaiban
látjuk, hogy Mózes olyan részletes leírást ad, hogy nem is lehet felfogni. A lényeg
az, hogy sok részletről van szó.

A másik az, hogy Mózes Isten embere, de képtelen volt ezt megtenni. Viszont
Mózes jelenlétében ott volt az egyik rokona, egy távoli unokaöccse, akiről néhány
tudós azt mondja, hogy lehet, csak 13 éves volt.

2Móz 31:3 És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és

tudománnyal minden mesterséghez.

Egy 13 éves kap egy meghatározást, amit Mózes ad át az Úrtól, és megépíti Isten
lakóhelyét a pusztában. Hihetetlen részletességgel. Nem csak egy egyszerű
építkezésről beszélünk itt. Amikor Izraelben voltunk, láttuk a Szent Hajlékot.
Persze nem az eredeti volt, hanem egy másolat. Az irgalom székének és a
frigyládának a részletessége, a főpap öltözete, az efód – hihetetlen részletek.
Olyan részletesség, amire csak Isten gondolhat. Péld 3:19-ben ugyanez a
bölcsesség és megértés szerepel, amivel az Úr teremtette a Világmindenséget.
Tehát ez az ismeret csak Istentől jöhetett ehhez az emberhez, hogy elvégezhesse
Isten munkáját.

2Móz 31:4-5 4Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből
kell csinálni. 5És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat
végezni.

1) Isten név szerint hívta el.

2) Isten betöltötte őt a Szellemével, értelemmel, tudománnyal és

bölcsességgel.

3) Isten olyan helyre helyezte, ahol az Ő munkáját végezte.

Milyen nagyszerű lenne ennek az embernek lenni.

Kicsit előrébb megyünk: a mai napokba, hozzánk. Gondoljunk erre, hogy – 2Tim
1:9 – Isten minket is szent elhívással hívott el. 1Thess 4:8 betöltött minket az Ő
Szellemével. EFéz 2:10 mi az Ő remekművei vagyunk. Milyen nagyszerű, hogy
ezek lehetünk, hogy betöltettünk bölcsességgel, tudománnyal, megértéssel.
Legyen az az elme bennetek, mint ami Krisztusban volt. A Szent Szellem újítsa
meg az elménket a Szellemben járva. Róm 8:14 akiket az Úr Szelleme vezet, azok
az Úréi. A szent elhívás nem magunk szerint van, hanem az Ő kegyelme szerint.
Tudod-e, mit jelentett a neve? Isten árnyékában lenni. Isten a saját árnyékába
helyezett minket. Zsolt 91:9 akik az Úr árnyékában laknak, azok az Úréi. Nem
tudta volna ez az ember elvégezni az Úr munkáját anélkül, hogy az Úr elméje ne
töltötte volna be. Ennek az eredménye az a hely lett, ahol az Úr lakozott.

Minket elhívott, felszerelt, betöltött, és mi vagyunk az Ő munkája. A munkánk az,

hogy itt legyünk Krisztus testében.

Nem ő készített mindent a Szent Hajlékban. Volt, aki neki dolgozott és ő

készítette el a szöveteket, de együtt tették Isten munkáját. Volt egy vezető, volt
egy követő, és egyikük nélkül sem lett volna teljes a Szent Hajlék. Ez úgy
hangzik, mint Krisztus Teste. Van egy hely, vannak tagok rész szerint, és minden
ember beadja a saját részét, és ez a munka az a hely, ahol Isten teljessége
lakozik. Mi vagyunk ez a hely, mi vagyunk ezek az emberek. Ő a mi Istenünk,
betöltött minket a Szellemével. Mennyire nagyszerű, hogy ezek lehetünk!

P. Kende

Micsoda nagyszerű gondolat ez a bevezető: mennyire menő annak lenni, akik

vagyunk Krisztusban, és az, hogy munkálkodhatunk. Annyira meg vagyunk áldva
a gyülekezetünkben. Annyian vagyunk, akik együtt munkálkodhatunk! Vannak
vezetőink, akik hűségesek; énekeseink, zenészeink; a gyerekszolgálatban vannak
most is emberek; vannak segítők, tolmácsok; és mindenki, aki szolgál, imádkozik,
lelket nyer. Az egyik ok, amiért annyira élvezzük a konferenciákat, az hogy
láthatunk testvéreket, akik velünk együtt szolgálnak, csak máshol.

Van egy különös üzenetem. Vasárnap délelőttönként egy-egy könyvet veszünk

végig a Bibliából. Igazán úgy beszélünk róla, hogy mi a könyv szíve,
megpróbáljuk megragadni az Úr segítségével a lényegét. Isten nagyon megáldott
minket ezzel. Most viszont egy kis szünetet tartunk ebben.

Luk 13-ban van néhány nehéz vers:

Luk 13:2 És felelvén Jézus, monda nekik: Gondoljátok-e, hogy ezek a

galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivelhogy ezeket
szenvedték?

Luk 13:4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte

őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó
embernél?

Néztük a hétvégén a híreket Sendai-ból, Japánból. Lehetett látni, amint több ezer
embert elsöpört az áradat az örökkévalóságba. Gondolj bele, hogy alig van
keresztény üzenet ott, csak kemény szívek és nagyon elfoglalt emberek. Most
ezek közül a drága emberek közül sok ott áll Isten jelenlétében és kérdezik: hogy
lehet Isten, hogy nem ismered a nevem? Ez megrázó.

Az ember próbál választ keresni, mint ahogy a tanítványok és Jézus hallgatósága

azokban a napokban. Könnyen találunk egy olyan választ, ami nem elégséges.
Könnyen találunk egy olyan választ, ami úgy hangzik: biztos nagyon bűnösek
 Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.hu

voltak, és Isten megbüntette őket; vagy valami hasonlót. Jézus azt mondja erre
itt: „Miről beszélsz? Van-e bármi különbség? Minden ember ugyanígy van.”
Mindenkire ugyanez a sors vár, Luk 13:3. Ez nagyon súlyos, de van benne valami
fontos is.

Mát 24:6-ban Jézus egy másik, kicsit hasonló dologról beszél abban az
értelemben, hogy kétségbeejtő lehet. „Hallanotok kell majd háborúkról és
háborúk híreiről.” Ez ijesztő lehet, amint hallunk háborúkról, Mát 24:7 dögvészről,
földrengésről. Rémisztő dolgok, de Jézus azt mondja:

Mát 24:6b meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell
lenniük. De még ez nem itt a vég.

Ez egy figyelmeztetés a hívőnek. Ez valami, amit hallunk, valami, amit látunk –

elképesztő volt látni azokat a képeket egy pár órán belül, amint történt, és még
csak egy TV-csatornánk sincs a lakásban, az interneten meg lehetett nézni –,
elképesztő, hogy mindent láthatunk. Egy értelemben ezek a versek a háborúkról,
földrengésekről, betegségekről lehet, azt jelentik, hogy egyre több lesz ezekből.
Egy értelemben ez lehet igaz. 1970-ben 2600 földrengés volt évente, manapság
3500-4500 körül van évente.

Van növekedés egy értelemben, de ez a vers arról beszél, hogy egyre többről
fogunk hallani. Tudtad-e azt, hogyha egy átlagos ember vagy – tudósok
kiszámolták –, hogy akkor 6 újságnyi információt termelsz minden nap e-mail-
ben, telefonon, beszélve, és 174 újságnyi információ ér el téged. Mit jelent ez?
Rengeteg információt kapunk, többet, mint amivel el tudunk bánni.

Erről akarok beszélni. 25 évvel ezelőtt egy átlagember 2,5 oldalnyi információt
termelt és 40 oldalnyit kapott csak. 40-ről 174-re. Mennyi információt kapunk?!
Elképesztő mennyiség. Jézus azt mondja: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek;
legyen figyelmetek, legyen vigyázásotok, hogy ki ne akadjatok. Annyi információ
jön feléd, annyi mindenről hallasz! Ennyi információban mindig lesz valami
rémisztő. Hogy bánunk vele? Mit csinálunk vele? A szűrők a szívünkben hogyan
bánnak ezekkel? Mit engedünk be?

Olvastam valamit Julien Huxley-tól, aki az evolúció elmélet nagy reklámozója volt
a maga idejében. Azt mondta egy őszintébb pillanatában: tudom, hogy nagy
gondokkal küzd az elmélet, nagy hiányok, akadályok vannak az útjában, de nem
tudom elfogadni, hogy Isten alkotta a világot, mert az nem engedi meg, hogy úgy
éljem az életem, ahogy akarom. Nem szó szerint idéztem, de lényegében ezt
mondta.

Miről szól ez? Arról, hogyha nem vigyázok, akkor én válok szűrővé a szívemben.
Tudod-e, mi jön akkor? Az önérdek. Az válik a szűrőmmé. Ez rémisztő dolog, ha
az önérdekem a szűrője annak, amit beengedek, mert akkor egy pillanat alatt a
versengés a szívemben, a bűntudat a szívemben, vagy valami megszűri a
dolgokat, és nem az jön be, amire szükségem van. Isten Igéje kell legyen, ami
megszűri a dolgokat az életünkben.

Tegnap hallottam egy nőről. Azt mesélte, hogy amióta az édesanyja meghalt,
valami elpattant benne. Nem olyan bátor többé, ne mer annyi mindent
megcsinálni. Aggódik a férjéért folyton, hogy mi van, ha elveszíti. Nem szeret
annyira szerepelni. Befelé fordulóbbá vált. Mi történt? Jött valami, és nem volt
készen a szíve arra, hogy elbánjon vele, hogy megszűrje. Nem volt egy jó alapja.

Ha nincs jó alap, akkor abban a pillanatba nem tudunk elbánni vele. Ezért
beszélünk meggyőződésekről, Isten Igéjéről. Ezért beszélünk arról, hogy építünk
a lelkünkbe az Igével. Azért, mert jönni fognak ezek a problémák, ezek a
helyzetek. Mit csinálunk vele? Könnyen nekiállhatunk, könnyen megrémülhetünk,
könnyen elkezdhetünk rettegni és azt mondani: ez túl nagy, túl sok; az élet túl
sok. Erről beszél Péld 18:14-ben.

Arról beszél, amikor a lelkünkben, a szellemünkben történik valami rettenetes.

Péld 18:14a A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét;

Ha a lelkem meg van erősítve, fel van építve, akkor nagyon sok erőtlenséggel
szembe tudok nézni. Lehet, hogy fizikailag gyenge vagyok, beteg vagyok, de
szembe tudok nézni vele. Lehet, nagy problémáim vannak az életben, de azt
tudom mondani: Uram, Veled keresztül tudok menni rajta. Így folytatja:

Péld 18:14b de a megtört lelket ki viseli el?

A megtört szó azt jelenti, hogy lesújtott. Valami, amire rácsaptak, ami megsérült,
valami, ami egy értelemben elpattant. Ha nincs meg a belső erő, az kihat rám.
Kihat mindenre. Péld 17:22 kihat a fizikai állapotunkra. Amikor öröm van, akkor
az életet hoz, az megvidámítja az orcát, de a szív bánata miatt a lélek
megszomorodik, lesújtott lesz. Mit jelent ez? Ha nem tudom megszűrni azt, ami
bejön, ha nem Isten Igéje az, ami bánik a lelkemben a dolgokkal, akkor nem
tudok elbánni vele, és akár fizikai betegséghez vezethet. Nem minden betegség
jön ebből, de van, ami ebből jön.

Péld 15:13 A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánatja miatt a

lélek megszomorodik.

Ha természeti úton élem az életem, akkor kétségtelenül eljutok erre a helyre.

Kétségtelenül meg fogok keseredni, a lelkem lesújtottá lesz. Előbb-utóbb akkora
lesz a problémarakás, hogy össze fogja törni a lelkemet. A lelkem nem fogja bírni,
kétségtelenül. Tudod, mit csinálunk ezzel? Sok ember készül a nehézségekre.
Hogyan? Befeszít. Mint amikor ülsz az autóban, és látod, hogy ütközni fogsz –
remélem, nem ismered ezt az érzést –, befeszítesz.

Sok ember így éli az életét, folyton feszít. Van egy folytonos aggodalom. „Valami
jön a sarkon. Még nem látom, de valami el fog kapni. Te jó ég!” Így éli az életet.
Mi ez? Folytonos aggodalom, folytonos félelem. Azt hiszem, ha előre aggódom,
akkor az felkészít. Viszont ez nem fog felkészíteni, nyilván.

A másik mód, ahogy bánunk ezzel, hogy letagadjuk, lekicsinyeljük. Azt mondjuk:
„Minden rendben lesz. Velem soha semmi nem fog történni. A japánokkal
megtörtént, de velem nem. Minden rendben lesz.” Vagy lekicsinyeljük, azt
 Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.hu

mondjuk: „Mi bajod? Ez mindenkivel megtörténik. Szokj hozzá, nem nagy ügy!”
Ez azonban nem elég.

Péld 14:13 ez nem elég az ember lelkének. Ennél többre, ennél mélyebbre van
szükségem. Az ember tudja ezt, ezért sokan feladták. Azt mondják: „Ha tudnád,
mennyi baj ért az életben, akkor értenéd, miért vagyok ilyen passzív. Akkor
értenéd, hogy miért nem tartok sehova. Ha tudnád, mennyi bajom van! Én
bedobtam a törülközőt.” Passzivá válunk és megállunk. „Nem megyek sehova.
Sem az életemben, sem a kapcsolataimban, sem a hitemben, sem az Istennel
való kapcsolatomban. Csak behúzom a féket és megállok. Nem megyek tovább.
Nem tudok bánni ezzel.”

Az ember vagy befeszít, vagy tagadja, vagy feladja, de nincs más válaszunk.
Nincs más válaszunk, mert magunkban próbáljuk megoldani. Magunkban
próbálunk szembenézni vele. Ez nem működik, mert nem vagyunk képesek rá –
Jer 17:5-6 –, hogy szembenézzünk vele.

Vicces, amit mi emberek mondunk. Sokszor mondunk ilyeneket – nem itt

valószínűleg –, de folyton halljuk TV-ben, olvassuk az újságban, mindenütt
találkozunk ezzel: fogjunk össze, megmentjük a bálnákat. Aztán kicsit bátrabbak
leszünk, és: „Mi lenne, ha valami nagyobbat mentenénk meg? Megmentjük az
esőerdőt.” Aztán még bátrabbak leszünk, és megmentjük a légkört. „Bedugjuk az
ózonlyukat.” :-) Aztán: „Megmentjük a világot és magunkat.” Az ember egyre
ambiciózusabb ebben, és elhiszi, hogy tud valamit csinálni.

Ezeken a képeken, amit láttunk – a japánok tényleg fel voltak készülve, de ez 8.8-
as földrengés volt –, a házaik állva maradtak. Tényleg fel voltak készülve. Aztán
jött a cunami, arra nem lehetett felkészülni. Annyiszor gondolkozunk így: majd én
megcsinálom, majd én összetartom; vagy: majd én megmagyarázom. Valahogy
próbálunk uralmat nyerni a helyzet felett. „Ha meg tudom magyarázni, akkor
rendben vagyok, mert akkor ki tudom kerülni.”

Az ember rosszul bánik ezzel. Persze Isten adott nekünk tekintélyt ebben a
világban. 1Móz 2 nekünk adta ezt a világot, hogy vigyázzunk rá, hogy gondozzuk,
hogy törődjünk vele. Ezt azonban kicsavarja a félelmünk, aztán úgy kezdünk el
viselkedni. A megtört lelkünk kicsavarja ezt. A túl nagyra pumpált önképünk
kicsavarja ezt, és azt mondja: majd én megcsinálom, majd én összetartom, majd
én rendbe rakom. Mert okosak, intelligensek vagyunk. Mert meg tudunk élni.

Ha viszont megnézed a nagyon képzett embereket, nincs kevesebb válásuk, mint

bárki másnak. Az ember nem tud bánni az életével. Az ember nem tudja élni az
életét. Miről beszélek? A szívemnek szüksége van valamire.

Zsid 13:9 … mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív …

Kegyelemmel erősíttessen meg a szíved! „Hogyan ne essek kétségbe, amikor

jönnek a hírek? Hogyan ne essek kétségbe, amikor a testvérem cserben hagy?
Hogyan ne essek kétségbe, amikor hallok valami pletykát a testvéremről?” Ez a
válasz: kegyelemmel erősíttessék meg a szív. Nem különféle idegen tudományok,
nem valami más tanítás, hanem a kegyelem tiszta tanítása.
A szívemet meg kell alapozni, egy értelemben ki kell bélelni azért, hogy amikor
jön az élet – mindannyiunkhoz jön és mindannyiunkat eltalál –, akkor készen
legyek. Hívőkként nem félelemben éljük az életünk, nem feszítünk. Senki sem ezt
látja, hanem örömünk, szabadságunk van. Nem azért, mert ostobák vagyunk;
nem azért, mert tagadjuk; nem azért, mert hazudunk magunknak; nem azért,
mert azt mondjuk magunknak: a japánok istentelenek, de mi rendben vagyunk,
és így nem lesz bajunk – ami csak egy másik formája a tagadásnak.

Ehelyett azt mondjuk: „Uram, a Te kegyelmed minden nap ajándék. Nem

érdemlem meg a következő lélegzetet, nem érdemlem meg, hogy szeretsz
engem, nem érdemlem meg, hogy törődsz velem, nem érdemlem meg, hogy
hallod az imáimat, nem érdemlem meg, hogy a Biblia beszél hozzám, de beszél
hozzám és Te hallasz és Te törődsz, és van még egy lélegzetem, és köszönöm,
Uram.” A szívem ki van bélelve kegyelemmel. Amikor jön valami, akkor nem töri
el a lelkemet.

Az emberek nézik a videókat Japánról, és valamelyik választ adják a három közül.

Tudod-e, mi történik? A lelkükben van egy nagy rengés. Mert van egy szükség,
egy vágy a biztonságra, de van ez a helyzet, és van egy óriási ütközés, és az
ember lelke beletörik ebbe. Hall valamit és a lelke olyan, mint egy erősítő. Hall
valamit – katasztrófa Japánban –, és a lelke azt kérdi: te jó ég, hol lehetek
biztonságban? A lelke hangosan üvölti ezt a dolgot.

Valaki mondja: összeesküvés, szabadkőművesek, gazdasági válság… A lelkem

nem bír elbánni ezzel a konfliktussal. Ezért kell nekem az Úr. Ezért kell, hogy Ő
legyen az, Aki kibéleli a lelkemet az Igéjével, az Ő kegyelmének beszédével.
Ezzel kell, hogy felépítsen engem. Ha nem történik meg, akkor nem leszek
készen. Hiába félek, hiába rettegek, hiába aggódom, és 1Pét 3:15 nem lesz
válaszom.

1Kor 3:11 azt mondja, hogy Krisztus az alap. Ez a különbség. Van egy szükségem
a biztonságra, aztán jön egy ilyen helyzet, és látok egy felvételt a tragédiáról, és
ez a helyzet – ami szembejön a biztonságra való szükségemmel – egy nagyobb
helyzet része. Ez a nagyobb helyzet Krisztus. Ő az, Akivel szembenézek, és azt
mondom: Uram, Te tudod, Te látod, ez rettenetes.

Ahogy néztem a felvételeket, nem rettegés jött a szívembe, hanem imádkoztam

azokért az emberekért, a szükségükért, a keménységükért, hogy Isten használja
ezt a szörnyűséget az életükben, hogy fordítsa jóra sokak életében, hogy
megismerhessék az Urat. Ez az, ami történik. Ránézünk egy ilyen helyzetre, mint
ami az iszlám világban most történik – lázadások, harcok –, és mit mondanak a
hírek: „Azt hiszed, ez nem ér el ide? Tudod, hogyan? Az olajárak az egekbe
szöknek.” Én azt mondom erre: szerintem már ott vannak. :-) Lehet rosszabb,
persze. megtanultuk, mindig lehet rosszabb.

A hírek ezt mondják: azt hiszed, hogy ez nem ér el hozzád? – és ütközik a kettő. A
másik oldalról – amint zűrzavar van ezekben az országokban, és harcok vannak,
és szörnyű dolgok történnek – ugyanakkor hallunk még valamit: azt, hogy vannak
helyek, ahol emberek hirdetik az evangéliumot, mert most nincs akkora
 Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.hu

ellenőrzés, és emberek válaszolnak az evangéliumra. Nem tudom, hogy

imádkozunk-e értük, de úgy hiszem, hogy Isten erre hív minket ebben a
helyzetben. Láthatunk valami nagyobbat.

Fájdalmas, amivel szembenézünk – ezt nem próbáljuk tagadni –, de Isten

kegyelme építi a lelkünket. Ezért van szükségem az istentiszteletre, ezért van
szükségem a Bibliára, ezért van szükségem a konferenciára, ezért van
szükségem a bibliaiskolára, mert ez felépíti a lelkemet a kegyelme Igéjében. Erre
van szükségem, mert különben nincsen válaszom.

Tegnap az egyik plaza mellett volt egy hajléktalan koldus. Egy roncs, igazán.
Részeg volt, ott totyogott, morgott, próbált kérni valamit, és a fiam azt mondta:
képzeld el, hogy egyszer ő egy gyerek volt, ugyanolyan, mint én. Arra gondoltam,
hogy még ennél is inkább az az ember arra lett alkotva, hogy imádja Istent. Nem
az üveget, hanem Istent. Megvan benne a képesség, a kapacitás, megvan a szíve
rá, hogy be legyen töltve szeretettel, és hogy imádat legyen az eredménye ennek
az életében.

Hogyan nézünk az életre? Ha természetileg nézem, lehet, hogy erős személyiség

vagyok, de előbb-utóbb meg fog törni a lelkem. Isten azt mondja: ez nem
szükséges, épülj fel kegyelembe.

A következő napokban sok lehetőségünk lesz erre. Épüljünk fel a kegyelemben,

bátorodjunk, higgyünk.

Végezetül egy történet, P. Zolee mesélte ezt nekem. Anyukája kórházban van.
Két idős hölgy fekszik még a szobában. Az egyiküknek beültettek egy
pacemakert. A másik néni felkelt, megbotlott, ráesett és tönkretette a
pacemakert. Az orvos persze ki volt akadva, hogy újra meg kell műteni a nénit,
újra be kell ültetni. Az, aki elbotlott, az egész nap mondogatja, hogy ő milyen
rossz, milyen gonosz. „Mit csináltam?! Te jó ég! Nem tudok megbocsájtani
magamnak.” A másik azt mondja: jól van, csak hagyjuk már! „Nem, nem! Nem
tudok megbocsájtani magamnak.”

Aztán P. Zolee ott volt az anyukájával, és azt mondta: gyertek, üljünk le együtt,
hadd beszéljek nektek. A néni csak hajtogatja: nem tudok megbocsájtani
magamnak. P. Zolee: „Figyelj! Senkinek nem segítesz azzal, hogy nem bocsátasz
meg magadnak. Mi lenne, ha inkább elfogadnád Jézust, megbocsájtanál
magadnak, és aztán imádkoznál érte?” Az a néni, akit újra kell műteni: „Igen! Az
jobb lenne, ha imádkoznál értem inkább! – már elege volt. – Csak imádkozz
értem!”

Azt akarom mondani: kell nekem valaki, aki azt mondja, hogy Isten kegyelme
nagyobb, mint a bukásom, mint a bűntudatom, mint a félelmem; mindaz, ami
támad ellenem, az összes, ami nekiütközik a biztonság után való vágyamnak.
Kell, hogy halljam ezt. Hogyan fogom hallani? Hogyan hallhatnám? Hogyan
hallhatnák mások ezt?

Arra gondoltam, hogy 1Kor 15:10-ben Pál azt mondta: vagyok, aki vagyok Isten
kegyelme által. Amikor ezt mondta, akkor nem csak a korinthusiaknak mondta,
hogy engem Istenkegyelme tett azzá, aki vagyok, és ti nem tudjátok
megváltoztatni, hanem szerintem magában is megerősítette ennek a valóságát.

Szükségünk van arra, hogy megerősítsük annak a valóságát újra meg újra, hogy
én Isten kegyelmében állok, hogy én az Övé vagyok, hogy engem senki sem
vehet ki az Ő kezéből, hogy a kegyelme építse föl a szívemet, és hogy
használjam a lehetőségeket, a helyzeteket. Aztán ránézek valami rettenetesre,
és meglátom a szolgálat lehetőségét. Ránézek valami lehetetlenre, és azt
mondom: Isten kezében van ez is, és bízom Őbenne.

Ehhez azonban szükségem van arra, hogy amikor jó napok vannak, amikor
rendben mennek a dolgok, amikor szép idő van, akkor építsem magam az Ő
kegyelmes Igéjével, és hogy Sz.Sz. kibélelje, felkészítse a lelkemet, hogy
megalapozza, hogy felépítse, mert csak így tudok szembenézni vele.