Bottyán Katalin V.

néprajz-kulturális antropológia:

Sámán mint tudós

A „sámán”, a „varázsló”, az „orvosságos ember” vagy a „táltos” rokon

értelmű de korántsem azonos jelentésű szavak. A világ csaknem valamennyi
táján, az úgynevezett „primitív kultúrákban” elsősorban, de másodlagosan, a
„világvallások” hierarchiájába rejtőzködve megtalálhatók a szó szoros
értelmében vett tudós emberek, akik szerepük és felkészültségük szerint a világ
látható és láthatatlan szférái között tolmácsolnak és tevékenykednek.
Működésük saját szűkebb-tágabb közösségükre terjed ki.1
Rendkívül sokrétű tevékenységüket a tudásszerzés módja, illetve a
tanulmányaik eredménye szerint végezhetik, mindig a közösség érdekében és
kérésére. Maga a sámán- (táltos- stb.) tevékenység sokféle formában
megjelenhet, attribútumai, eszközei és szertartásai, maga a sámán személye a
legkülönbözőbb lehet, lényege azonban a „plusz” tudás: a hétköznapi tudat
szintjein kívüli területek, az emberitől különböző létsíkok ismerete és az ezek
(bizonyos része) fölötti hatalom.
Általánosan a sámánizmus világképe szerint léteznek az emberi (anyagi,
hétköznapi, életnek és halálnak alávetett) világon kívül más világok is: az égi és
a föld alatti területek. Ezeket nem egymástól független létezőkként kell látnunk,
hanem olyanokként, amelyek csak bizonyos feltételek meglétekor és csak
bizonyos, arra felhatalmazott lények számára átjárhatók. A területek leírása és
megnevezése az adott sámán kultúrájától függ: archaikus közösségben élőknél
1
P. Vitebski 10.o.: „Úgy tarják, a sámán képes a testét elhagyni és utazást tenni a
Világmindenség más szféráiba, különösen az égi, felső világba és a föld alatti
régiókba. … Ha tágabban akarjuk értelmezni a meghatározást, akkor ide
vehetünk bárkit, aki a révülés állapotában ura marad magának, még akkor is, ha
nincs szó a lélek utazásáról.”

1
szimbolikus, az antropológus Castanedánál absztrakt, míg Sánta Őznél a kettő
között van. Az elbeszélés módja nyilván attól is függ, hogy ki a hallgató.
Az átjáró a területek között azonban megvan: a világtengely, a napos-
holdas életfa, egy létra, oszlop, vagy egy hatalmas hegy képében2. Az emberek
és állatok lelke, a bőség, szűkség, betegség és egészség nem más, mint erők
(szellemek) mozgása a világtengely mentén. Természetes körülmények között ez
a mozgás spontán, személytelen erők vagy szellemek által irányított, tudatos
befolyásolásukhoz születetett képesség és/vagy szerzett tudás szükséges. A
tudás, mint az egymás alatt létező világok is, egyszerre van nyitva és zárva az
emberi tudat elől: szimbólumokba, a természet jeleibe van rejtve, melyek nem
olvashatók minden további nélkül, de az arra hivatottak számára érthetőek. 3
A szimbólumok olvasásának és használatának, de továbbmenve a
mágiának is legfontosabb eszköze az analógiás gondolkodás: a részben meg kell
tudni ragadni az egészet, (a kicsi úgy épül fel mint a nagyvilág), a hasonlón
keresztül a megragadhatatlant, a birtokon (néven vagy használati tárgyon,
árnyékon stb.) keresztül a birtokost. Erre jó példa, hogy a világmindenség
bejárásához szükséges „hátasállat”, a táltos ló tulajdonképpen a sámándob: a
világ régióinak szimbolikus képeként hatalmat jelent a tér, az idő és a más
világok fölött. 4
Az ember által lakott világ középen helyezkedik el ebben a világképben,
de körülveszik és áthatják azok az erők, amelyek lények és princípiumok
formájában a földi sorsot, életszabályokat megszabják, s amelyekhez
2
Például: M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története, 10. o.
és Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 93. o. „hegy” címszó
3
C. Castaneda: Belülről izzó tűz, 61. o. …”A Sas éppolyan valóságos a látók
számára, mint számodra a gravitáció és az idő, de pont olyan absztrakt és
felfoghatatlan is egyben. … A Sas, és a Sas emanációi éppúgy bizonyíthatóak…
és az új látók tudománya pont ezzel foglalkozik.
4
Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 55. o. „dob” címszó

2
közvetítőket kell keresnie. Az ember sorsa és feladata az, hogy ezek között az
erők között megtalálja a helyes utat, az evilági boldogság, és a szerencse mellett
a túlvilági, halál utáni életet. Ez a törekvés azonban éppen az emberre ható erők
sokfélesége és hatalmas ereje folytán akadályokba ütközik, és nem is képes
mindenki egyformán megbirkózni ezekkel a feladatokkal. Szükséges tehát, hogy
életútján vezetője legyen, aki ismeri a világ rendjét, és az aktuális pillanatra
vonatkozó helyes megoldást.
Többféle mitológiai lényt találunk: olyanokat, akik a természeti erők
megszemélyesítései, és mint ilyenek, az emberi életnek a keretét alkotják (föld,
víz, tűz, levegő, szellemek vagy tündérek, óriások törpék stb.5, vagy a nemzeti
istenség, a mitikus ős megnyilvánulásai, (például a magyar turul), és olyanokat,
akik az istenség és az ember között közvetítenek (csodaszarvas, griff stb.). Más
szellemek a sámán személyes barátai vagy ellenségei: hívására megjelennek,
illetve kihívják őt; küzdelmében segítik vagy hátráltatják, megpróbálják
legyőzni.
Ezek a közvetítők nem jelennek meg akárkinek, csak annak, aki maga is
rendkívüli képességekkel rendelkezik, eleve feladata az emberek vezetése, vagy
megbüntetése. Az ilyen hőst már születése előtt kijelölik, (jósálmok, a sors
úrnőinek megjelenése), megkülönböztető jelekkel látják el (isten kardja,
5
Magyar Szemle, Új Évfolyam VI. 9-10. szám Budapest, 1997. november.
Közös és eltérő jegyek a törökségi népek kultuszaiban:
„Amikor (az altájiak) tüzet raknak a szabadban, egyetlen eleven vesszőt sem
törnek le, hanem csak elszáradt, lehullott gallyakat gyűjtenek a földről. Ha
jurtaépítéshez - ami manapság fából készül - rudakra van szükségük, legelőször
is imában fordulnak engedélyért Altáj-istenhez. Imájukban pontosan
megnevezik, hány darab rúdra lesz szükségük, és részletesen elmagyarázzák,
hogy milyen célt fognak a rudak szolgálni, azzal is megindokolva tervbe vett
tettüket, hogy más megoldást nem látnak az elengedhetetlenül szükséges feladat
megvalósításához.”

3
hatalmas termet és testi erő, gyógyító és jósló képesség). A hős személyével felel
a rábízottakért. Személyében egyesül a vallási és a világi törvény, de mégsem
teljesen, mert a fejedelmek és hősök gyakran ketten vannak, egyikük az istenit,
másikuk az emberit szolgálja (pl. Attila és Buda, Álmos és Kurszán), de mégis
mindkettő vallási és világi hatalom egyben.6
Rajtuk kívül olyan beavatottak is vannak, akik a törvényen kívül
helyezkednek, sajátos utakat követnek, az emberek között csak ritkán jelennek
meg. Ők már félig a természeti erők oldalához tartoznak, eszközük a mágia, a
varázslat, az ének, a titkos tudományok. Ezek papok: sámánok, táltosok,
varázslók vagy garabonciások, a szokástól és az adott kultúrától függően férfiak
vagy nők, született vagy tanult tudósok..
Őket is bizonyos testi jelek Plusz- csont, fölös fog, hatodik ujj a kézen
és/vagy a lábon, foggal születés, a viselkedés bizonyos sajátosságai:
búskomorság, elhúzódás a többi gyerek közül, egyes idegbetegségek, jósálmok
jelölik ki, tanítómesterük (aki gyakran rokonuk is) már várja őket és
haladéktalanul el is kezdi a képzésüket.
Ezek a törvénytudó illetve papi személyek segítik az egyszerű embert
hétköznapjainak rendezésében. Megmondják az ünnepek rendjét, bemutatják az
áldozatot, megküzdenek az ellenséggel (mágikusan, állat alakban vagy
valóságosan, hadvezérként), gyógyítanak, rontást oldanak, felveszik az
újszülötteket a közösségbe, és útnak indítják a túlvilág felé a halottakat.
A hétköznapi ember, akinek élete ezekhez képest egészen kis léptékű,
nincsen magára hagyatva. Nyugodtan végezheti dolgát, mert tudja, hogy szükség
esetén van kihez fordulnia.
A sámán hétköznapjai viszont szorosan összekapcsolódnak a háromszoros
világ erőivel: tevékenységének oka és tanulmányainak tárgya a szellemek és
6
Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, (hasonmás kiadás) Európa Könyvkiadó,
Budapest, 1987.

4
természeti erők tevékenysége, és a világmindenség számára elérhető régiói e
tevékenység színtere. Az ő feladata az élet rendjének fenntartása, a más
területekkel és a szellemekkel való kapcsolattartás, személyében biztosítja a
közösség és a szűkebb-tágabb környezet jólétét spirituálisan és hétköznapi
értelemben. Speciális képességei (különleges látás, hallás, jelek érzékelése és
megfejtése, intuíció) segítik őt abban, hogy a várható veszélyeket előre jelezze;
segítő szellemei, spirituális és technikai eszköztára (talizmánok, dob, dobverő,
énekek, tánc, megváltozott tudati állapotok7 /extázis, transz stb./, gyógyító
szerek és beavatása során szerzett egyéb képességei) segítségével legyőzze.
Sámánt hívnak, ha a közösségből valaki megbetegszik8, ha megfogyatkozik a
vadászzsákmány, vagy másfajta ínség köszönt be.
A sámán első feladata ilyenkor megállapítani, hogy a világ erőinek rendje
milyen sérülést szenvedett: megállapítja a probléma okát. (Diagnózist állít fel.)
Az ok az erők egyensúlyának megbomlása, valamilyen szellem vagy princípium
elégedetlensége, a szabályok megszegése. A második feladat a szükséges
gyógymód, kezelés kiválasztása, a helyes időpont megállapítása. Gyakran ez a
kettő is megváltozott tudati állapotban, szertartás segítségével történik.
Harmadik feladatköre a probléma kijavítása, a beteg gyógyítása, az időjárás stb.
rendjének helyreállítása. Ezek a feladatok összetett eszköztárat kívánnak,
elsősorban a rítusok területéről. Máskor az ok egyértelmű: például sebesülés,
7
Róna-Tas András leírása szerint: A sámán magát tudatosan, különböző
módokon és eszközökkel transzba tudja helyezni. A transz vagy eksztázis olyan
megváltozott tudati állapot, amelynek folyamán a valós világ hang- és vizuális
ingereire a sámán nem vagy csak csökkent mértékben reagál. A mélyebb
transzban ez a kapcsolat a sámán saját lelkének repülése során történik. Ekkor
képes a túlvilágban mozogni, és a túlvilágiakkal kapcsolatot felvenni. Ezek
megjelenését, néha távoli helyekről való érkezését a transz beállta jelzi.
8
Például ha a közösség egy tagjának a lelkét elrabolták, a közösség tisztátalan,
vagy idegen test hatolt a betegbe.

5
baleset esetén a vérzést csillapítani, a törött csontot rögzíteni kell. De ilyen
esetben is szükséges a spirituális segítség: a gyógyító erők támogatása
elengedhetetlen. A sámán munkája során szertartásosan meghal és újjászületik:9
A kitűzött cél (például gyógyítás) érdekében gyakran a közösség szeme
láttára elutazik a világmindenség elérhetetlen területeire, kiszedi a beteg testéből
az idegen testet, megtisztítja a tisztátalanságot, harcban visszaszerzi az elrabolt
lelket. A fizikai csata, a leleményes vita, vagy a közbenjáró könyörgés a bajt
okozó szellemnél meghozza gyümölcsét. Ha a sámán győzedelmeskedik, az
ellenséges szellemet visszaküldi, ahonnan jött, feloldja a levegőben, bezárja az
edénybe, kényszeríti, hogy megállapodást kössenek. Rendkívüli személyes
tapasztalatai során a sámán pszichológiai eszközöket használ, azonban
közösségi célok érdekében.
A sámántevékenységnek ez a része a közösséget szolgálja, maga a rítus
gyakran az egész közösség szeme láttára, szinte a nevében zajlik.
Carlos Castaneda, Taisha Abelard és Sánta Őz könyvei nyomán, akik
beavatott sámánként (varázsló stb.) önmaguk írták meg életüket, azonban
egyértelművé válik, hogy a sámán tevékenysége nem kizárólag egy (archaikus)
közösség szükséghelyzeteire vonatkozik, számtalan személyes és személyiség
feletti, a közösség hétköznapjaitól elzárt nézete van. A tudás megszerzése, bár
gyakran öröklött, vagy legalábbis már a születéskor csírájában meglévő
képességeken alapszik, magányt, a hétköznapi élet perifériájára való húzódást
követel meg. Továbbá a szükséges eszközök, gyógynövények, kivonatok stb.
összegyűjtése, elkészítése is titokban, bizonyos, meghatározott időpontokban
történik. Mindez nem része a közösség tagjai által ismert hagyománynak. A
sámán életének egy részét megváltozott tudatállapotban, bizonyos értelemben
más létsíkokon tölti, aminek tapasztalatai, élményei és törvényszerűségei nem
adhatók át hétköznapi eszközökkel. A sámánra is jellemző tudati tevékenység:
értelmezés, formába öntés, mint egy ének eléneklése vagy egy szertartás
9
P. Vitebsky: 127. o. alapján

6
elvégzése a közösség előtt nem árul el mindent az ő belső folyamatairól és
tapasztalatairól, ez sámánságának csak egy része.
A kívülről, más kultúrából érkezett kutató azonban még annyit sem ért
meg, mint a közösség: a közösséget vizsgálva annak értelmezéséből annyit tesz
magáévá, amennyit empátiája, tudása, nyelvismerete alapján képes, a többi
előítéletei, hajlamai, tudományos ismeretei, saját kultúrája következménye.
A legkevesebbet azonban az tudhatja, aki személyes tapasztalat nélkül,
pusztán (lefordított) könyvekre, jobb esetben saját intuíciójára támaszkodva
próbál valamit megérteni egy térben, időben, kulturálisan és tudatilag is olyan
távoli lényből, mint a sámán.

7
 Felhasznált irodalom

Carlos Castaneda: Don Juan tanításai, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

Carlos Castaneda: Belülről izzó tűz, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1993.
Taisha Abelard: Absztrakt repülés, Püski-Új Ág, Budapest, 1996.
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III., Osiris Kiadó,
Budapest, 1999.
Piers Vitebski: A sámán, Magyar Könyvklub- Helikon kiadó, Budapest,
1996.
Sánta Őz, a sziú indián sámán
Tornai József: Boldog látomások, Európa könyvkiadó, Budapest, 1977
Hoppál Mihály- Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György:
Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 1990.
Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, (hasonmás kiadás) Európa
Könyvkiadó, Budapest, 1987.
Sántha István (szerk): Halkuló sámándobok, Diószegi Vilmos szibériai
naplói, levelei, Documentatio Ethnographica 18. L’ Harmattan – MTA
Néprajzi Kutatóintézet 2002.